Grad-Gyenge Anikó: Búcsú a szellemi alkotások jogától? – A szerzői jog és az iparjogvédelmi oltalmi formák polgári jogi védelme a magyar magánjogban


Névjegy

Grad-Gyenge Anikó 2003-ban fejezte be tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán, majd az ELTE ÁJK Állam- és Jogtudományi Karán végzett 2004-ben, ahol 2010-ben szerzett PhD fokozatot. 2003 és 2010 között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban szerzői jogi kodifikációval és jogharmonizációval foglalkozott, 2007 óta a területért felelős osztály vezetőjeként. 2010-től a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért tanácsadója. Tanított az ELTE ÁJK-n, az ELTE BTK-n, a Pécsi Tudományegyetemen, és meghívott előadóként több más egyetem szerzői jogi tárgyú kurzusain. A Bibó István Szakkollégium Civilisztika Műhelyének egyik vezető oktatója, a Bocskai István Szakkollégium polgári jogi műhelyének tanára. A Szerzői Jogi Szakértő Testület elnökségi tagja 2010-ig, és 2005 óta gyakorló szakértője, a Creative Commons Hungary jogi vezetője, az Infokommunikáció és Jog című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2010 szeptemberétől a Károli Gáspár Református Egyetem Polgári Jogi és Római Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa, 2012 óta egyetemi docens, a Polgári Jogi és Római Jogi Tanszék tanszékvezető-helyettese. 2012-ben a Bibó István Szakkollégium Harkály-díját kapta tudományos munkája elismeréseként. 2013 tavaszán az Universität Wien vendégprofesszora.


Bevezetés – A szellemi alkotások szerepe a gazdaságban

A szellemi alkotások, teljesítmények és árujelzők (röviden: szellemi alkotások) a modern piacgazdaságban meghatározó szerepet töltenek be: a vállalatok vagyonának egyre jelentősebb részét teszik ki szellemi javak, a munkavállalók egyre nagyobb része végez olyan munkát, amelynek eredménye közvetve vagy közvetlenül valamilyen szellemi alkotás. A piaci termelés meghatározó ágazatai (például a gyógyszergyártás, a közlekedési ipar, a kommunikációs iparágak) tömegével állítanak elő és használnak mindennapi működésük során különféle szellemi alkotásokat. (A szellemi alkotásokkal foglalkozó iparágak egy részének – a szerzői jogi ágazatoknak – a gazdaságban betöltött szerepét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala rendszeresen vizsgálja, eredményeit közzéteszi.[1])

Mivel ezeknek a javaknak a lényegét, értékét nem a fizikai hordozójuk, hanem a hordozóban megtestesülő elvont alkotás adja, ezért a piaci forgalomban való részvételük is sok esetben sajátos szabályozást igényel. Ennek eszköztára a legtöbb esetben nem korlátozódik csak a polgári jog eszköztárára, de éppen a forgalomban való részvételük miatt alapvetően mégis itt találjuk a szabályozási eszközeiket.

A hatékony szabályozásnak ezeken a területeken sokféle érdeket kell figyelembe vennie. Az alapvető érdek a szellemi alkotások létrehozásának ösztönzése – ez pedig úgy biztosítható legjobban, ha a szellemi alkotást létrehozó személy/csoport kap védelmet, hiszen így egyszerre honorálható a már létrejött szellemi alkotás, és ösztönözhető a befektetés jogi védelme útján a további alkotás. Mivel a szellemi alkotás piaci viszonyok között tud a legjobban hasznosulni (eljutni a közönségéhez), ily módon a közvetítő (felhasználó, hasznosító) személyek érdekeinek védelme is kulcsfontossággal bír. Természetesen a szellemi alkotások létrehozásának célja a közönséghez/a fogyasztókhoz való eljuttatás, a magas szintű oktatásban, kutatásban, minőségi életben megvalósuló közjó fokozása, vagyis ezekre az érdekekre is figyelemmel kell lennie a kiegyensúlyozott szabályozásnak. Emiatt a (nemzeti és nemzetközi) közérdeket is figyelembe kell venni a szabályozás kialakításánál.

Az, hogy a szellemi alkotások hatékony védelme magánjogi úton biztosítható leginkább, nem vitatott, a védelem alapjainak elhelyezése a polgári törvénykönyvben és emellett a részletszabályozások önálló normákra hagyása a jogi hagyományon múlik. Az alábbi vázlatban a szellemi alkotások jogának a hatályos Ptk.-ból kinövő rendszeréből kiindulva értékeljük és helyezzük rendszerbe az új Ptk. vonatkozó szabályait, amelyek az egész jogterület alapjait építik újra, meg nem rengetve az építményt.

I. A szellemi alkotások polgári jogi védelmének rövid története

Egyes szellemi alkotásokra vonatkozó fejlett, modern szabályokat már a Ptk. 1959-es elfogadása előtt is alkalmaztak a magyar jogrendszerben (az első önálló magyar szerzői jogi szabályozást 1884-ben fogadták el, az első szabadalmi törvény 1895-ben született, az első védjegytörvény pedig 1890-ben lépett hatályba).

A Ptk. elfogadása e tekintetben nem hozott áttörést a magyar jogba. A Ptk.-ban „A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok” című fejezet nem is az 1959-ben elfogadott szövegben, hanem csak az 1978-ban hatályba lépett novelláris módosítás[2] nyomán jelent meg. A Novellához fűzött indokolás szerint a fejezetnek a Ptk.-ba való beiktatása elsősorban a jogterület növekvő jelentőségének kifejezését szolgálta, illetve hogy egyértelmű legyen e területnek a magánjog körébe tartozása. A Novella indokolása is jelezte azt, hogy nem jogalkotói cél az, hogy a már létező külön szabályok a Ptk.-ba integrálásra kerüljenek, így megállapítható az, hogy – magánjogi kötődésük mellett – a polgári jogi jogalkotás mindig is elismerte a szellemi alkotások egyes oltalmi formáinak viszonylagos elkülönültségét.

Ez a fejezet lett az összefogó normája azoknak az oltalmi formáknak, amelyek – külön törvények útján – a szellemi alkotások létrehozói számára abszolút jellegű jogokat biztosítanak, amelyeknek tartalma elsősorban az, hogy a jogosult maga hasznosíthatja kizárólagosan alkotását, vagy engedélyezheti annak hasznosítását, vagy az oltalmi jogot átruházhatja (bizonyos kivételekkel) és ezek fejében őt ellenszolgáltatás illeti meg.

A szellemi alkotások létrehozói számára biztosított oltalmakat többféle elmélet is megalapozza, ezek közül egyeseket a szellemi alkotások jogának a Ptk.-ban való elhelyezése is tükröz. E szabályoknak a Ptk. személyekre vonatkozó részében, azon belül is a személyhez fűződő jogokat követően való elhelyezése azt a megközelítést mutatja, amely szerint a szellemi alkotások ahhoz hasonlóan a személyiség kifejeződései, mint például a képmás, a hangfelvétel. Emiatt a szellemi alkotások létrehozóit személyiségi jogi jellegű és gyökerű védelem kell, hogy illesse. Ugyanakkor a szellemi alkotásokon fennálló jogok vagyoni értékkel is bírnak, ezek a jogok a legtöbb esetben tulajdonjogi jelleget mutatnak (abszolút szerkezetű, kizárólagos tartalmú és – kivételekkel – átruházható jogok), emiatt pedig indokolt az is, hogy a Ptk. tulajdonjogi részét közvetlenül megelőzően kerültek elhelyezésre. A tulajdonjoghoz való hasonló vonásaik miatt nevezi ezeket a jogokat egyre több nemzetközi és európai uniós jogforrás és néhány magyar jogszabály, valamint a szakirodalom egy része is szellemi tulajdonjogoknak.

A Ptk. ezen rendelkezései az 1978-as elfogadás óta csak kismértékben módosultak, ami kifejezi azt is, hogy a visszafogott, funkcionális szabályozás (és a mögötte megbúvó jogalkotói cél) kiállta az idő próbáját. Mindemellett viszont az ágazati szabályozásokban hatalmas fejlődés következett be.

II.1. Szerzői jog és iparjogvédelem az új Ptk.-ban: a szöveg jelenlegi állása

Az új Polgári Törvénykönyvnek az Országgyűlés számára 2012. július 7-én benyújtott Javaslata[3] a következő rendelkezést tartalmazza:

„XIII. Cím

Szerzői jog és iparjogvédelem

2:55. § [Kisegítő alkalmazás]

E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak.”

A paragrafushoz fűzött indokolás is igencsak szűkszavú: „A Javaslat egy utaló szabállyal kapcsolja össze a magánjogi kódexet a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozó külön törvényekkel.”[4]

Ez a cím funkcionálisan a hatályos Ptk. A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok címének helyébe kerül és a hatályos Ptk.-nál lakonikusabb rendelkezéseket ad.

Az Országgyűlés számára benyújtott Javaslatból eltűnt a „szellemi alkotások” átfogó kifejezés, és a „szerzői jog és iparjogvédelem” fordulat vette át a helyét. A szellemi alkotások kifejezés a Javaslatban már csak az általános indokolásban jelenik meg: „Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát a Javaslat – a Ptk.-hoz hasonlóan – nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukba, de azokat – jellegük különbözősége ellenére – nem volna szerencsés szétbontani. A Javaslat súlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét.” (Kiemelés a szerzőtől.)

A szöveg jelenlegi állapota szerint érdemi változásnak emiatt azt lehet tekinteni, hogy a jogterületet a magánjogi kódexben elhelyező szabályok címében az ernyőfogalom nem jelenik meg, ugyanakkor az indokolás használja mind a szellemi alkotás, mind a szellemi tulajdon, mind a szellemi javak gyűjtőfogalmát. Ezt a változást nem csak az egyik vagy másik fogalom mellett és ellen érvelők közti kompromisszumnak lehet látni, hanem a polgári jogi szabályozásban bekövetkező érdemi változásokat megfelelően tükröző megfogalmazásnak is, illetve annak, hogy az átfogó fogalmak tartalommal való megtöltése, egymástól való megkülönböztetése a jövőben a jogtudományra marad.

Az alábbiakban ismertetjük azt a vitafolyamatot, amely a témában az új Ptk.-t előkészítő szakmai munkában, a hatályos Ptk. talaján állva nyilvánosan lezajlott, így kitérünk a szellemi alkotások joga és a szellemi tulajdonjog kifejezések használata kapcsán lezajlott vitára, majd értékeljük azokat a tartalmi változásokat is, amelyek az új Ptk.-ban a szellemi alkotások joga területéhez kapcsolódóan bekövetkeztek, bemutatva azt, hogy a tartalmi átalakulás miatt miért is nem indokolható többé egyáltalán az átfogó fogalom használata.

II.2. A szellemi alkotás – szellemi tulajdon vita

A hatályos Ptk. A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok című fejezetével kapcsolatban az új Ptk. első, 1996-os koncepciója (a továbbiakban: Koncepció) még azt a megközelítést vallotta, hogy az új Kódex nem kívánja teljes mértékben inkorporálni a szellemi alkotások jogának ágazati törvényeit, és alapelvszerűen csupán arra szorítkozik, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a Kódex is kifejezze, és egyben megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttér-norma jellegét”, ahogy azt is, hogy a hatályos szabályozás ezen a területen „lényegi módosítást nem igényel”.[5]

Azonban az új Ptk.-t előkészítő Kodifikációs Főbizottság 2000. január 1-jei határozata ennél tovább ment, kifejtve, hogy „az új Ptk.-ban a jelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötődését”.

Bár a Koncepciónak a Javaslattal való összevetése azt sugallhatja, hogy valójában most az látszik a szövegben, ami az eredeti Koncepció szándéka is volt, ha a Polgári Jogi Kodifikáció című folyóiratban megjelent tanulmányok mentén nyomon követjük a – lényegében a 2000-es határozat kapcsán – vele összefüggésben kialakult szakértő vitát, azt láthatjuk, hogy egyáltalán nem volt evidens az, hogy a végeredménynek tekinthető szöveg ezzel a tartalommal fog megszületni és pláne, hogy ilyen lakonikus lesz.

Az említett határozatot követően első szakaszban ismét fellobbant az a vita, amely ezt megelőzően is zajlott már: a fő kérdés pedig az volt, hogy miként is kell hívni átfogóan azt a területet, amely magában foglalja a fent felsorolt kérdéseket.

Boytha György és Bacher Vilmos tanulmányai ezen vita indító alapvetéseit fektették le.

Boytha[6] történelmi kitekintésében levezette azt, hogy bár az érintett terület kezdettől alkalmazta a tulajdoni megközelítést, ez a szóhasználat mégis folyamatos meghasonlást okozott, hiszen klasszikus tulajdonként soha nem lehetett a szellem alkotásaira tekinteni, amit csak megerősített az alkotásokhoz kapcsolt személyhez fűződő jogok elméleti hátterének megszületése, illetve e jogok törvényi biztosítása számos országban a 19. században. Boytha ugyanakkor elismeri, hogy az idetartozó oltalmi formák nagyon heterogének különösen amiatt, mivel „alkotásról” a szó szoros értelmében nem is lehet mindegyikük esetében beszélni. Álláspontja mindazonáltal újító megközelítésű: látva mind a szellemi alkotás, mind a szellemi tulajdon problémáit, javasolja a szellemi termék átfogó fogalom bevezetését, mint ami képes kifejezni, hogy ezek a szellemi munka közvetlen, nem dologi eredményei.[7]

Bacher[8] tanulmányában idézi Szladits Károlynak A magyar magánjog vázlata című munkáját, amely – a második világháborút megelőzően a dologi joghoz közvetlenül kapcsolódó, két jogcsoportot különített el, a személyiségi jogokat, illetve az eszmei javakon fennálló jogokat, eszmei tulajdont.[9] Utal Világhy Miklósnak a világháborút követően megjelent, A szellemi alkotások jogi védelmének elvi alapjai a szocialista jogrendszerben című munkájára is, amely viszont már az alkotó ember védelmére (és nem a dologi javak forgalmára) helyezi a hangsúlyt. Bacher rávilágít, hogy Világhy odáig megy, hogy ezen jogok magánjogba ágyazódását is megkérdőjelezi, és arra jut, hogy e jogviszonyokat a többi jogviszonnyal csupán az áruforma bizonyos elemeinek felhasználásában mutatkozó közösség fűzi egybe, mindezek miatt pedig inkább indokolt a szellemi tulajdonként való megnevezésük.[10]

Ficsor Mihály, az akkor még Magyar Szabadalmi Hivatal (ma már Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) elnökhelyettese rövid reagáló írásában a szellemi tulajdonjog fogalmának használata mellett szólt, amely álláspontja szerint azért szabatos, mert kifejezi az egyéb, dologi tulajdonjogoktól való elkülönülés érdemi szempontját (a szellemi jelleget).[11] Viszont a szellemi alkotás kifejezés álláspontja szerint amiatt nem alkalmas az átfogó megjelölésre, mert vannak olyan részterületek, amelyeken csak esetleges (vagy teljességgel hiányzik) az alkotó tevékenység (ilyen a védjegyoltalom, a know-how, egyes szomszédos jogi teljesítmények és a sui generis adatbázisok előállítóinak oltalma), sőt: a biotechnológiai találmányok, a mikroelektronikai félvezető termékek és a szoftver esetében is gyakran megkérdőjelezhető, hogy ezek ténylegesen az alkotóik személyiségét fejezik-e ki. Történelmi kitekintésként utal arra, hogy a tulajdonnal szemben az alkotáshoz való ragaszkodás amiatt is idejétmúlt, mivel ez a fogalom mindenfajta magántulajdonnal szembeni állásfoglalásként került be szovjet mintára a magyar jogba a kommunista politikai rendszerben, ezzel pedig ideje lenne szakítani. Ficsor utal arra is, hogy a szellemialkotás-fogalom támogatói gyakran szólnak a vagyoni jogok elidegeníthetetlensége mellett is, ez pedig a mai piacgazdasági viszonyok mellett már igen nehezen tartható (és ennek a lehetőségnek a szélesítése is erősebben tulajdoni jellegűvé tenné ezeket a jogokat).[12] Álláspontja szerint vissza kellene térni a kommunista kodifikációkat megelőző hagyományokhoz, és az egész területen visszatérni a tulajdonjogi megközelítéshez és a vagyoni jogok átruházhatóságához.

Faludi Gábor – utolsóként szólva hozzá a vitához, és reagálva is valamennyi korábban kifejtett álláspontra – azon az állásponton volt, hogy a megnevezés vitáját pragmatikusan kell megközelíteni: létrejöhet a fejezet olyan tartalommal is, amelyben nincs szükség az átfogó fogalom használatára: ha pedig ez következne be, akkor az ernyő-megfogalmazás kialakítása valóban tudományos feladattá válna a jövőben.[13] Bár jelzi, hogy el tudná fogadni a szellemi alkotások és más szellemi termékek fordulatot, de a szerzői jog, kapcsolódó jogok és iparjogvédelem átfogó megfogalmazást is alkalmasnak tartaná a szabályozási egység címeként.

II.3. Mi történik a szellemi alkotások jogával?

A vita – talán már az előzőekben leírt érvekből is látszik – nem csupán „lovagolás a szavakon”. Végső soron a fejezet tartalma is jelentős átalakuláson ment keresztül, így már nem azt a kérdést kell vizsgálni, hogy melyik fogalom lenne a helyesebb, hanem csupán azt, hogy a Javaslatban megjelenő döntés alkalmas-e a tartalom tükrözésére, illetve a változásokkal koherens viszonyban áll-e. Ennek eldöntéséhez szükséges a tartalmi változások megvizsgálása.

II.3.1. A hézagmentes oltalom elvének elvetése

A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése szerint a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll, ez az általános rendelkezés védelem alá helyez minden szellemi alkotást (ún. hézagmentes oltalom elve). A Ptk. nem határozza meg azt, hogy mi minősül szellemi alkotásnak, ugyanakkor a védelem két kritériumát mégis megállapítja. A törvény 86. §-ának (3) bekezdése szerint – ha külön törvény másként nem határozza meg az oltalom feltételeit – csak akkor védett a szellemi alkotás, ha társadalmilag széles körben felhasználható és még nem vált közkinccsé. A szellemi alkotások hézagmentes oltalmának elve (elméleti) „biztonsági hálóként” működik a jogrendszerben, mivel a szellemi alkotások jellemző típusainak többségére ma már önálló törvények – saját oltalmi kritériumokkal – biztosítanak védelmet. Így ez a rendelkezés csak abban az esetben biztosít védelmet, ha más eszközzel nem lenne védhető az adott alkotás.

A Javaslat egyik legkevésbé vitatott – lényegében minden szakértői anyag által támogatott[14] – újdonsága, hogy szakít a hézagmentes oltalom elvével. A szakirodalomban egyöntetű az a nézet,[15] hogy a hézagmentes oltalom elve legfeljebb csak ideiglenes segítség akkor, ha egy új típusú alkotás jön létre, de a bírói gyakorlat számára nem eldönthető, hogy mely oltalmi forma fogja tudni befogadni. Ilyenkor – annak érdekében, hogy az adott alkotás nevesített oltalom híján ne váljon közkinccsé – a hézagmentes oltalom elve alapján a Ptk. védelemben tudja részesíteni. Ez azonban lényegében elméleti konstrukció, a gyakorlat jóformán nem használta, minősítésében Ficsor még ennél is továbbment: „politikai ízű, az alkotómunka tiszteletét és védelme iránti elkötelezettséget kinyilvánító deklarációnak” tekintette.[16] E kiegészítő jellegű oltalom eltörlését a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács is támogatta.[17]

Emellett a szakirodalomban elterjedt az az álláspont, hogy a nevesítetlen szellemi alkotások védelme gyengíti a nevesített oltalmakat, mivel az alkotás jogosultjának nem kell törekednie arra, hogy elérje azt a minőséget, kidolgozottságot, amellyel például szerzői jogi vagy szabadalmi oltalmat kaphatna.

Éppen azért tehát, hogy az alkotók motiváltak legyenek a magasabb szintű teljesítményre, az egyszerűbb szellemi alkotásokat az új Ptk. közkinccsé teszi. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben már csak azok a szellemi alkotások lesznek védettek, amelyeket törvény kifejezetten védelemben részesít.

II.3.2. A know-how oltalmának személyiségi joggá válása

A Ptk. 86. § (4) bekezdése szerint a személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében. A vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat gyakorlatban bevett angol megnevezése a know-how (tudni, hogyan). A know-how egyébként a Ptk. hatályos rendjében az iparjogvédelemmel rokon, a Ptk.-ban szabályozott szellemi alkotás. A Ptké.[18] szerint a védelem a know-how-t a közkinccsé válásig illeti meg. A szabadalmi törvény hasznosítási szerződésről szóló szabályai említik a szabadalomhoz kapcsolódó know-how hasznosításának engedélyezését is. Ugyan a törvény csak a közkinccsé válásig fordulattal fejezi ki, de a bírói gyakorlatban a know-how oltalmának szükségszerű feltételévé vált, hogy az a védelem teljes időtartama alatt titkos maradjon. Erre utal a Ptké. védelmi idő-meghatározásában az is, hogy csak addig illeti védelem a know-how-t, amíg az nem vált közkinccsé. További, szintén a bírói gyakorlat által kialakított feltétele az oltalomnak, hogy az valamilyen formában rögzített legyen. A know-how védelmének tartalmát a Ptk. nem fejti ki részletesen. A vagyoni értékű ismeretet azonban a jog kétségtelenül honorálja védelemmel, akár a Ptk. jogos érdekek védelmére vonatkozó alapelve szerint, akár a titokvédelem általános szabályai szerint, vagy a versenyjogi normák alapján. A know-how legfontosabb tranzakciós védelmi eszköze a titok gazdája és a titkot hasznosítani kívánó személy között létrejövő hasznosítási-titoktartási szerződés, szerződés híján pedig a személyhez fűződő jogok megsértése esetére rendelkezésre álló szankciórendszer és az engedély nélküli hasznosítással elért haszonból való részesedés joga nyújt oltalmat.[19]

A hatályos Ptk. tehát nevesített, de külön normában nem szabályozott szellemi alkotásként ismeri a know-how-t. Ficsor Mihálynak az új Ptk. előkészítése során írott, már említett tanulmánya még csak jelzi a szabályozás felülvizsgálatának szükségességét, és egyet nem értését azzal, hogy a technológia, mint olyan a Ptk. know-how oltalmával általános védelmet kapjon.[20]

2000-ben Bacher Vilmos is még csak arra tett javaslatot, hogy a bírói gyakorlat által kidolgozott titkossági kritérium az új Ptk.-ban kerüljön be a normatív feltételek körébe, de azt már ő is felvetette, hogy lehet-e egyáltalán olyan jellegű, „tulajdonszerű” jognak tekinteni a titkon fennálló jogot, mint a többi szellemi alkotáson fennálló rendelkezési jogot. Maga hívja fel Bobrovszky Jenő korábban is kifejtett álláspontját, amely szerint a know-how inkább csak egy relatíve kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amely inkább csak a titok „birtokára”, semmint tulajdonára irányuló védelmet biztosít.[21]

Bobrovszky Jenőnek a kodifikációs vitához írott tanulmánya[22]amellett érvel, hogy a know-how nem részesülhet tulajdoni jellegű oltalomban, mivel csak „birtokló” jellegű. A know-how jogosultja más viszonyban áll a társadalommal, mint az iparjogvédelmi oltalmak jogosultjai, akik a feltárással adnak cserébe ismeretet az oltalomért. Emiatt pedig a know-how oltalmának vissza kell térnie a versenyjogi jellegű védelem körébe, egyszerű üzleti titokként kell biztosítani az oltalmát, nem haladva túl a TRIPS-egyezmény 39. cikkében előírt védelmi szinten.

Boytha hasonló témájú tanulmánya[23] viszont amellett érvel, hogy semmi sem zárja ki a TRIPS-egyezmény által megkövetelt oltalmi szint fölé menő, erősebb oltalmat, így nincs kizárva az sem, hogy a védelem a know-how esetében is kizárólagos jelleget kapjon (még ha nem is kell az oltalomnak feltétlenül abszolút jellegűnek lennie, ahogy nem az a szellemi tulajdonjogok esetében sem).

Faludi Gábor az előző vélemények összevetése és gyakorlati tapasztalatainak értékelése alapján arra jutott, hogy lehetséges a TRIPS-egyezmény 39. cikkét meghaladó védelem biztosítása (ezt a befektetői gyakorlat is megerősíti, sőt kifejezetten támogatja), ha a védelem nem terjed ki az információ jóhiszemű

– a know-how jogosulttól független fejlesztésére,

– a know-how jogosulttól független megszerzésére, és

– bármely forrásból megszerzett termék/szolgáltatás (kötelmi jogias megközelítéssel: a dolog vagy egyéb szolgáltatás) mérnöki visszafejtése útján előálló információra.[24]

A kodifikáció előkészítéseként lezajlott viták végül oda konkludáltak, hogy a know-how védelme a nemzetközi egyezmények, az uniós jog[25] és a külföldi gyakorlat alapján igen szorosan köthető a magánjogi (üzleti) titokvédelemhez is, mint forgalomképes, de kizárólagos védelmet igénylő oltalomhoz, emiatt pedig védelmének megnyugtató rendezésére inkább a személyiségi jogok körében kerülhet sor.

Ennek alapján a szellemi alkotások köréből a know-how (az új Ptk. frappáns terminológiája szerint: védett ismeret) átkerül a személyiségi jogok közé az üzleti titok körébe, annak aleseteként kerül szabályozásra, és továbbra sem kap önálló törvényi védelmet.[26] Ezáltal egyértelművé válik, hogy a know-how nem tartozik a szerzői jogi vagy iparjogvédelmi oltalmak körébe, bár azoknak előszobája lehet továbbra is. Ugyanakkor viszont az uniós jognak megfelelően bekerül a normatív feltételek közé a titkosság (pontosabban a közismertté nem válás). Mindez természetesen továbbra sem zárja ki az ismeret átadására vonatkozó szerződések kötését. E szerződések gyökere egyrészt az a szabály, amely szerint nem sérti a személyhez fűződő jogot az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárul, másrészt a szerződési szabadság, amely csak kivételes körben ismeri el a típuskényszert.

A védelem szabályainak tartalma, és különösen az oltalom alóli kivételek jobban reprezentálják azt is, hogy a know-how védelme nem olyan erősségű, mint amilyen a szerzőket, illetve az iparjogvédelmi jogosultakat illeti meg. Az áthelyezés a védelem abszolút jellegén annyit gyengít, hogy megengedi a független fejlesztést és a visszafejtést. Az oltalmi jog az előzetes engedélyezési jogok köréből átkerül a személyhez fűződő jogok tiltó jellegű körébe.

II.3.3. Az ágazati törvények relatív önállóságának rögzítése

A Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése tematikus megjelöléssel felsorolja azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes szellemi alkotásokra vonatkozó védelem részletes feltételeit meghatározzák.[27]

Azok a szellemi alkotások, amelyeknek védelmét nem csak a Ptk., hanem külön jogszabály is biztosítja, a nevesített szellemi alkotások körébe tartoznak (a nevesített alkotások közé tartozik még a know-how is, csak ennek szabályairól a fentiek szerint nem szól külön törvény). Oltalmukban a Ptk. kisegítő jelleggel, háttérjogszabályként érvényesül, vagyis a Ptk. csak akkor alkalmazandó, ha az oltalmat egyébként biztosító külön jogszabály nem rendelkezik az adott kérdésről. Ezek a külön jogszabályok – a szellemi alkotásokhoz kapcsolva – jelenleg a következők:

A szellemi alkotás – az oltalom tárgya

Az oltalom feltételeit meghatározó jogszabály

szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
találmányok, növényfajták 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról
védjegy, földrajzi árujelző 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról
használati minta 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról
formatervezési minta 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról
mikroelektronikai félvezető termék topográfiája (ezen oltalmi formának gyakorlati jelentősége nincs) 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiai oltalmáról

A nevesített szellemi alkotások oltalmának feltételei a következők:

A szellemi alkotás

(a jogosult neve)

Az oltalom feltételei

szerzői mű (jogosult: szerző) Az irodalom, a tudomány vagy a művészet területére eső szellemi alkotás, amely a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni-eredeti jelleggel bír.
előadóművészi teljesítmény vagy előadás (jogosult: előadóművész) Énekkel, hangszeres zenével, tánccal, színművészeti teljesítménnyel, cirkuszművészeti teljesítménnyel megvalósuló szellemi alkotás, amely egyéni, eredeti jelleggel bír, ha rögzítik vagy sugározzák, vagy másként szerzői jogi értelemben felhasználják. Maga az élő előadás egyéb felhasználás nélkül nem esik védelem alá.
hangfelvétel-előállítói teljesítmény, vagy hangfelvétel (jogosult: hangfelvétel-előállító) Előadás hanganyagának, más hangoknak vagy egyéb hangmegjelenítéseknek a rögzítése, ide nem értve a filmben vagy más audiovizuális műben történt rögzítést.
filmelőállítói teljesítmény, vagy film (jogosult: filmelőállító) Meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozata, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették, és attól, hogy az egyéni-eredeti jelleggel rendelkezik-e.
rádió- vagy televíziószervezet teljesítménye, vagy műsor (jogosult: rádió- vagy televíziószervezet) Rádiós, illetve audiovizuális műsorszámok megszerkesztett és nyilvánosan, folyamatosan közzétett sorozata, és maguk a műsorszámok is a bírói gyakorlat alapján.
adatbázis-előállító teljesítménye, vagy adatbázis (jogosult: adatbázis-előállító) Az az adatbázis, amely tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése az előállító részéről jelentős ráfordítás eredménye.
szabadalom (jogosult: szabadalmas) Az új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag hasznosítható találmány.
növény-fajta oltalom (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) A legkisebb besorolású önálló növényrendszertani egységen belüli növénycsoportosítás, amely csoportosítás – függetlenül attól, hogy kielégíti-e az oltalmazhatósági feltételeket –1. adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzők által meghatározható,2. bármely más növénycsoportosítástól legalább egy ilyen kifejeződött jellemző tekintetében megkülönböztethető, és3. jellemzőit megőrző szaporításra alkalmas egységet alkot; továbbá megkülönböztethető, egynemű, állandó és új.
használati minta vagy – korábbi nevén ipari minta (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) Valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható.
formatervezési minta vagy design (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) Az új és egyéni formatervezési minta (valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei –eredményeznek).
mikroelektronikai termék vagy chip topográfiai oltalma (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) A mikroelektronikai félvezető termék topográfiája (a mikroelektronikai félvezető termék elemeinek, amelyek közül legalább egy aktív elem, és összekötéseinek vagy azok egy részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése, vagy egy gyártásra szánt félvezető termékhez készített ilyen térbeli elrendezés), ha eredeti.
védjegy vagy márka (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) Grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy az árut vagy szolgáltatást más árujától vagy szolgáltatásától megkülönböztessen.
földrajzi árujelző (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) A kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.Eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.

Az új Ptk. már nem sorolja fel, hogy rajta kívül mely önálló törvények és más jogszabályok biztosítanak még szellemi alkotásokon fennálló jogokat. E szabály születésekor megerősítette, hogy a jogalkotó mely területeket tekint idetartozónak, azonban mára ez általánosan elfogadottá vált, a magyar tudományos irodalom ezen területeknek a szellemi alkotások jogához tartozását nem vitatja. A szabály ilyen módon inkább deklaratív, önálló normatív tartalommal annyiban rendelkezik, hogy kifejezi az ágazati törvények Ptk.-hoz kötődését. Ha a külön törvények nem utalnának háttérszabályként (különböző módokon) a Ptk.-ra, ez a szabály akkor is kifejezné, hogy pl. egy szerzői jogi kártérítési vagy díjigény engedményezési ügyben milyen szabályok alapján kell eljárni, de jelenleg a visszautalás mindenütt megtörténik. Ezenkívül a törlését indokolja az is, hogy a hatályos jogrendszerben már egészen más jogszabályok szabályozzák ezeket a jogokat, mint amit a Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése sugall, vagyis a lista maga is elavultnak tekinthető.[28]

Az újonnan bevezetett, fent hivatkozott egyetlen rendelkezés mégis részben idekapcsolódik: egyrészt alkalmazza azt az általános leíró fogalmat, amely pontosan lefedi az idetartozó normák körét (szerzői jogról és az iparjogvédelemről szóló törvények), másrészt normatív tartalmat kap azáltal, hogy egyértelműen kimondja, hogy a Ptk. az ezen jogszabályokban rendezett – természetesen csak a magánjogi – jogviszonyok tekintetében háttérjogszabályként érvényesül.

Utalni kell persze arra, hogy az új rendelkezés a 86. § (1) bekezdésének is utódja: ugyanakkor már elmarad a Ptk.-ból az a gondolat, hogy e jogszabály kellene, hogy védje a szellemi alkotásokat. Ezt a feladatot mára elsődlegesen az ágazati szabályok töltik be, a Ptk. kisegítő jellegűvé válik.

II.3.4. A szellemi alkotásokon fennálló jogok megsértése esetén érvényesíthető igények

A Ptk. 87. §-ának (1) bekezdése szerint akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik – a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül – a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. A szankciórendszer összekapcsolódása is mutatja a személyhez fűződő jogok és a szellemi alkotásokon fennálló jogok szoros rokonságát.

Ugyanakkor a Ptk. maga is utal arra, hogy ezek az igények kiegészítő jellegűek azokhoz az igényekhez képest, amelyeket – esetleg – külön jogszabály határoz meg. Azon szellemi alkotások vonatkozásában, amelyeket a fentiek szerint önálló jogszabály részesít védelemben, elsődlegesen az ott meghatározott külön igények érvényesíthetők. Ezek – történeti okból – nagymértékben hasonlítanak a Ptk. 84. §-ában foglaltakra, a Ptk.-ban meghatározott igényeknél azonban ma már több esetben részletezőbbek, bővebbek, szélesebb körben érvényesíthetők.

Ahol tehát a Ptk. utaló szabálya alapján a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igények ténylegesen alkalmazásra kerülnek, a know-how és a nem nevesített szellemi alkotások köre.

A hivatkozott rendelkezés (2) bekezdése szerint a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben.

Eszerint a nem nevesített szellemi alkotások, illetve a know-how esetében egy olyan igény is érvényesíthető, amelyet a nevesített alkotásokra nézve az „ágazati” törvények tartalmaznak. A gazdagodás megtérítésére irányuló igény lényegében megfeleltethető a vagyoni eredményben való részeltetés igényének.

Ezek a szabályok már egyáltalán nem jelennek meg az új Ptk.-ban.

Az ennek megfelelő döntésben különösen fontos szerepet játszik két szempont. Az egyik, hogy az ágazati törvények folyamatos jogalkotói fejlesztés eredményeként önállóan is helytálló igényrendszert tartalmaznak,[29] a másik, hogy 2006 folyamán lezajlott a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetése a magyar jogba. Az egyes szellemi alkotásokra vonatkozó ágazati törvények ennek nyomán az irányelvvel összhangban álló, kiegyensúlyozott jogérvényesítési eszközrendszert tartalmaznak, amely csupán olyan mértékben támaszkodik a Ptk.-ra, amilyen mértékben ezt maguk az ágazati törvények jelölik ki utaló szabályokkal. Így többek között az ágazati törvények biztosítják a széles körre kiterjesztett adatszolgáltatási igényt, előírják a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését is, illetve több eszközt nyújtanak a sérelmes helyzet megszüntetésére vonatkozóan is (a jogsértéssel előállított dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását).

Az egyetlen, a hatályos Ptk. által a hatályos ágazati törvényekhez képest jelenleg nyújtott plusz jogi eszközt, a közérdekű bírságot[30] a gyakorlatban jelenleg nem alkalmazzák – tudjuk, nem csak a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogsértések kapcsán, hanem általában sem (ezt éppen ezért a Tervezet sem kívánja átvenni az új igény-rendszerbe).

Az egyetlen, nem objektív alapú jogkövetkezmény, a kártérítés különböző típusainak alkalmazhatósága ma is inkább az ágazati törvényekben szereplő, a Ptk. kártérítési szabályára visszautaló normán alapul.[31] Vagyis lehet mondani, hogy valamennyi ma alkalmazott jogkövetkezményre vonatkozóan rendelkeznek az ágazati törvények. Ennek az oka az, hogy a történeti-nemzetközi összehasonlítás mutatja, hogy nincs minden államban és minden korban polgári jogi kódex az ágazati törvények mögött. Ezért az önmozgás, az ágazati szabályozás teljessége, a könnyebb alkalmazhatóság, a speciális eljárást gyorsító szabályok beépíthetősége okán elkerülhetetlen a saját szankciórendszer.

A Javaslat általában meg kívánja szüntetni a személyhez fűződő jogok nem vagyoni jellegű megsértése esetén alkalmazandó kártérítést (a korábbi nem vagyoni kártérítés helyett alkalmazott kártérítést), amelyet ma még a szellemi alkotásokon fennálló személyhez fűződő jogok megsértése esetében is alkalmazni lehet. Erre vonatkozóan önálló, a személyhez fűződő jogi jogkövetkezmények között elhelyezett szankciót, sérelemdíjat vezet be.[32] Értelemszerű, hogy ez a szankció is alkalmazható lesz a szerzői és iparjogvédelmi jogok megsértése esetén.

Konklúziók

A szellemi alkotások joga kifejezés eltűnése az új Ptk. normaszövegéből nem véletlen: a hézagmentes oltalom megszűnése, a know-how oltalmának személyiségi joggá konvertálása után az ágazati törvényekben külön védelemben részesített oltalmi formák (illetve a magyar jog szerint ilyenként nem is védett szellemi termékek védelmi formáinak) egy fogalom alá való besorolása, illetve különbségeik transzparens módon való megmutatása a jövőben az elmélet feladata marad. Hogy ennél szorosabb kapcsolat megteremtésére irányuló kodifikációs igény – véleményünk szerint igen helyesen – nincs is, mutatja az, hogy a Kormány által nemrég konzultációra bocsátott stratégiai dokumentum, a Jedlik-terv[33] sem kíván sem szellemi tulajdonjogi, sem szellemi alkotások jogát magában foglaló kódexet létrehozni: középtávú tervként egy iparjogvédelmi kódex elfogadását tűzi ki célul, a szerzői jogi kódexszel kapcsolatos problémákat pedig külön kezeli és kívánja megoldani.

A cikk megjelenésének dátuma: 2013. február 12.


[1] Penyigei Krisztina: A szerzői jogi ágazatok gazdasági súlya Magyarországon. MSZH, 2010. Simon Dorottya, Pusztaszeri Katalin, Tarr Péter: A szerzői jogi ágazatok gazdasági súlya Magyarországon. SZTNH, 2012.

[2] A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről.

[3] T/7971. javaslat a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Javaslat). A kézirat a zárószavazás előtt került lezárásra, de a vizsgált szöveg az országgyűlési tárgyalások során érdemben nem változott.

[4] Vékás Lajos (szerk.) – Gárdos Péter (a szerkesztő munkatársa): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal. CompLex Wolters Kluwer márka, 2012. 49. o. Az Országgyűlés honlapján hozzáférhető szöveg 390. o.

[5] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója. Elfogadta az 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozat. Magyar Közlöny 2002/15. szám II. kötet. Első könyv A személyek joga V. A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok. 11. o.

[7] Boytha: i.m. 20-21. o.

[9] Bacher: i.m. 24. o.

[10] Bacher: i.m. 25.

[12] Ficsor: i.m. 27. o.

[13] Faludi Gábor: Szerzői jog, iparvédelem és a Ptk. koncepciója, Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/2.

[14] Az egyetlen kivétel Boytha idézett írása, amely azonban alapvetően tényleg nem kíván változtatni az oltalmazott szellemi termékek körén.

[15] Lontai Endre – Faludi Gábor – Gyertyánfy Péter – Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga. Eötvös József Kiadó 2012. 35. o.; Gellért György (szerk.): A Polgári törvénykönyv magyarázata. Complex, 2007. 234. o.

[16] Ficsor: i.m. 28. o.

[17] A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács állásfoglalása az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának szellemi tulajdonvédelmi kérdéseiről. Az állásfoglalást az MSZTT 2002. május 29-én fogadta el.

http://www.sztnh.gov.hu/testuletek/msztt/allasfog_2002_03_uj_ptk.pdf

[18] 1978. évi 2. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról 4. § (1) A személyeket a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében a megkezdett vagy tervbevett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig illeti meg a védelem.

[19] A know-how legátfogóbb értékelését Görög Márta: A know-how jogi védelmének alapvető kérdései című friss munkája adja. HVG-ORAC, 2012.

[20] Ficsor: i.m. 28. o.

[21] Bacher: i.m. 31. o.

[22] Bobrovszky Jenő: Rejtélyek és fortélyok. Hozzászólás az üzleti titok és a know-how kérdésköréhez a Polgári Törvénykönyv javasolt módosítása kapcsán. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi szemle 2006. augusztus.

[25] A vertikális megállapodások csoportjaira vonatkozó 2790/1999/EK rendelet, valamint a technológia átadására vonatkozó 772/2004/EK rendelet.

[26] A Javaslat szerint az új Ptk. a következőképpen biztosítja a know-how védelmét:

„2:47. § [Az üzleti titokhoz való jog. Know-how (védett ismeret)]

(2) Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez

a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy

b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá.”

[27] A védelmet – e törvény rendelkezésein kívül – az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredetmegjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.

[28] Volt ugyan olyan javaslat, amely szerint ezt a felsorolást példálózóvá kellett volna tenni, ez azonban nem került elfogadásra. Ficsor: i.m. 28. o.

[29] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 94. §; A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 35. §; A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 27. §. (A többi oltalmi formáról rendelkező törvények ezekre a szabályokra utalnak vissza.)

[30] Ptk. 84. § (2) bekezdés.

[31] Szjt. 94. § (2) bekezdés; Szt. 35. § (3) bekezdés, Vt. 27. § (3) bekezdés.

[32] 2:52. § [Sérelemdíj]

[33] Jedlik-terv. Nemzeti stratégia a szellemi tulajdon védelmére. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. 2013. január. http://www.sztnh.gov.hu/jedlik-terv/