A megjegyzések indoka
Az új Ptk. javaslata2 a Ptk. koncepció Magyar Közlönyben közzétett szövege,3 valamint az ehhez készített észrevételek és tanulmányok nyomán átdolgozott, a “normaszöveg kidolgozásának vezérfonalául szolgáló szabályozási Tematika”4 alapján készült el. Sem Bobrovszky hozzászólása, sem Boytha reflexiói nem nyúlnak vissza a szellemi alkotások és javak normajavaslatának kidolgozását megelőző tanulmányokhoz,5 észrevételekhez,6 állásfoglalásokhoz,7 holott ezek egy része a jelenleg folyó eszmecsere tárgyát is érintette.
Az alábbi megjegyzések egyrészt felidézik a tanulmányoknak, illetve egyes észrevételeknek a szabályozási tematika kidolgozásához nyilván felhasznált megállapításait, másrészt gyakorlatias szempontból fűznek véleményt Bobrovszky és Boytha írásaihoz.
A Ptk. tematika kidolgozását megelőzően napvilágra került álláspontok
Más-más, azonban egymással összefüggő indokokból mindegyik, a koncepcióhoz kapcsolódó tanulmány szükségesnek tartotta a know-how hatályos Ptk.-beli szabályai [Ptk. 86. § (4), 87. § (2), Ptké. II. 4. §] felülvizsgálatát.
Boytha említette azt a dogmatikai átfedést, amely a “know-how” védelem és az üzemi, vagy üzleti titok általános személyiségi jogi, illetőleg a tisztességtelen verseny elleni védelem körébe tartozó védelme között fennáll,8 de ez az átfedés szerinte nem jelenti a know-how-nak a szellemi alkotások és javak (az eredeti Boytha-javaslat szerint szellemi termékek) körében való, korszerűsített, az EK idevágó versenyjogi csoportmentesítési szabályaihoz igazított szabályozásának akadályát.9 Bobrovszky éppen ezt az átfedő, kettős jellegű szabályozást tartja tévútnak, és attól határozottan eltanácsolja a jogalkotót.10
Ficsor szerint “átfogóan felül kell vizsgálni a know-how védelmére vonatkozó hazai szabályozást (.)”. A felülvizsgálat irányára nézve annyit tartalmaz a tanulmány, hogy a versenykorlátozás alóli csoportmentesítés céljára alkotott közösségi jogi fogalom nem jelent pozitív technológia jogvédelmi szabályozási kötelezettséget.11 Vagyis: arról nem olvashatunk, hogy a know-how jogosultját megillető (értelemszerűen a know-how jellegzetességeinek megfelelően korlátozandó) kizárólagos jog helyett relatív(abb) jellegű, kifejezetten verseny-viszonyban, és tiltott elsajátítással szemben érvényesülő védelmet kellene nyújtani, de -ez kétségtelen – az átfogó felülvizsgálat szókapcsolat ezt a gondolatot is magában foglalhatja.
Bacher “a titkos, nyilvánosságra nem hozott adatok TRIPS szerinti védelmével összefüggésben”12 gondolja tovább a know-how védelmének szabályozását. A felülvizsgálatnak arra kell irányulnia, hogy harmadik személyek behatásával szemben csak az általában nem ismert, vagy nem könnyen hozzáférhető (a know-how szempontjából meghatározott titkosság) ismeret jogosultját illetheti meg védelem (szemben a közkincset képező, de ettől még szerződés tárgyát képezhető ismeretekkel). Emellett Bobrovszky monográfiájában13 kifejtett know-how fogalom elfogadásából indul ki, azaz a know-how jogosult “csak” birtokhelyzetben van, az üzleti titok védelméhez tartozó relatíve kizárólagos védelem illeti, szemben az abszolút szerkezetű szellemi tulajdonjoggal. Ennek alapján indítványozza a know-how szabályozás átgondolását.14 Nem tesz azonban olyan javaslatot, amely szerint a korszerűsített szabályokat a szellemi alkotásokra/javakra (Bacher álláspontja szerint: szellemi tulajdonra) vonatkozó szabályoktól el kellene választani.
Havasi nem említi a know-how szabályozás teljes felülvizsgálatának szükségességét, csupán a “közkincsé válásig” tartó védelem tartamának pontosabb meghatározását látja fontosnak.15
Az MSZTT állásfoglalása16 4. e) pontja szerint fenn kell tartani a know-how védelmét korszerűsített változatban. Az ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az általános technológia védelem TRIPS-hez közelítő szűkítése vetődött fel az ülésen.
A magunk részéről17 Bacherral összhangban úgy véltük, hogy a TRIPS Egyezmény18 keretei között az EU akkor (2002.) hatályos technológia transzfer csoportmentesítési rendeletének19 fogalom-meghatározását fel lehet a know-how fogalom és védelem felülvizsgálatához használni függetlenül attól, hogy kartelltilalom alóli mentesítés a tárgya a rendeletnek.20
Az álláspont kiegészült a hazai bírói gyakorlatból leszűrt tapasztalatokkal, és az alábbi főbb javaslatokat tartalmazta:
A know-how vagyoni értéke vagy titkosságából, illetve abból adódik, hogy az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása, összegyűjtése olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt a hasznosító számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése. E második ismérv jelenti a know-how egyéb okból korlátozottan hozzáférhető, de nem az üzleti titok értelmében vett titkos jellegét. Ebből adódik, hogy vagy képezni kell egy, a know-how-ra irányadó tágabb értelemben vett titok (titkosság) fogalmat az EU rendeletek valamelyike21 nyomán, vagy mindkét ismérvet fel kell sorolni a meghatározásban
A know-how-t azonosíthatóságra alkalmas módon kell rögzíteni (ezt tükrözi a bírói gyakorlat akként, hogy az apportőr a know-how-t tárgyiasult formában köteles a társaság rendelkezésére bocsátani”). Ebből az is következik, hogy a titkosság és a rög-zítettség követelménye azt is jelenti, hogy a know-how jogátruházási és hasznosítási szerződésnek – ellentétben minden más, a szellemi javakra vonatkozó vagyoni jogátruházási és hasznosítási/felhasználási/használati szerződéssel – fogalmi eleme az átadás. 22
A know-how oltalom relatíve kizárólagos jellegét23 a bírói gyakorlat még a hatályos Ptk. alapján is felismerte. “Külön jogszabály hatálya alá nem tartozó műszaki ismeretek védelme iránti perben a jogosultnak kell bizonyítania, hogy annak eredményeit az alperes elsajátította vagy felhasználta.”24
Ezen felül is megállapítható, hogy a bírói gyakorlat tulajdonképpen a ma még hatályos, valóban túl tág oltalmat nyújtó, a know-how-t szellemi alkotásként felfogó szabályt is helyes irányban alkalmazta:
– [Relatív titkosság]
A know-how vagyoni értéke vagy titkosságából, vagy abból adódik, hogy az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt a felhasználni kívánó számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése, mint a saját kutatásban való előállítás. Ilyen összefüggésben értéke – a használótól függően – változhat, relatív.25 A szerzői mű v. know-how apportvitában26 a bíróság megállapította: “a know-how alapvetően gazdasági, műszaki, szervezési ismeret és tapasztalat, a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, oltalom addig illeti meg, amíg közkinccsé nem válik, másra átruházható, átadható, vagyis forgalomképes. Értékét a korlátozottan hozzáférhetősége adja, tudása másokkal szemben előnyt jelent.
– [Rögzítettség, átadás]
A tag az apportként átadni vállalt know-how-t tárgyiasult formában köteles a társaság rendelkezésére bocsátani”. Ugyanez értelemszerűen irányadó a gazdasági társasági jogviszonyon kívül a know-how jogosult és a hasznosító jogviszonyában is.27
– [Az oltalom tartama]
Állást foglalt a bíróság a közkinccsé válásról is. “Az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó, feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását.”28 Ez visszahat a relatív titkosságra is. Ha az ismeret szabadalmi bejelentés közzététele révén kerül nyilvánosságra, az álláspontunk szerint akkor jelent közkinccsé válást jelent, ha a bejelentő feltárási kötelezettsége alapján a gyakorlati megvalósításhoz (reprodukáláshoz) szükséges és elegendő kitanítás körében a valóban alkalmazott eljárást, módszert írja le. (Az más kérdés, hogy a gyakorlatban a kitanítás körében sohasem tárják fel a valódi “know-how-t”.)
Az új Ptk. tervezet know-how és üzleti titok szabály javaslata
Bobrovszky véleményének lényegét abban látjuk, hogy
– a know-how, mint a “szellemi birtokvédelem” tárgya nem kaphat a nevesített szellemi tulajdoni védelem oltalmi tárgyaival azonos rangú kizárólagos jogi védelmet, főként azért, mert a know-how birtokos nem ad semmit a társadalomnak az oltalomért cserébe, szemben a nevesített oltalmak feltételeként előírt feltárási kötelezettséggel (quid pro quo),29
– a know-how fogalma (a védelem közvetett tárgya) és védelme nem mehet túl a TRIPS 39. cikk (2) bekezdés szerinti feltételeken és követelményeken,
– a közösségi versenyjogi csoportmentesítési szabályok szempontjából meghatározott know-how fogalom a jogi védelem szempontjából irreleváns, és nem használható,
– az üzleti titok Ptk. fogalmát és védelmét is összhangba kell hozni a TRIPS-szel és ennek jegyében “versenyjogiasítani” szükséges.30
Boytha szerint pedig
– nincs kizárva a know-how finomított, fogalmilag, tartalmilag és az oltalom szubjektív megsérthetőségével korlátozott kizárólagos jogi védelme, azaz nem áll fenn a Bobrovszky által határozottan meghúzott éles választóvonal a nevesített oltalmi formák és a know-how védelme között, mert az előbbiek jogvédelme csak korlátosan kizárólagos, nem úgy abszolút, mint a dologi jogi tulajdonjog,31
– a szellemi alkotások és javak nevesített kizárólagos jogi oltalmi formáinak léte nem jelent preemptiot, azaz nem zárja ki know-how fogalma alá sorolandó “minősített titok” sajátos kizárólagos jogi védelmét,32
– a TRIPS egyrészt megengedi a fel nem tárt információ egyezményes védelemnél magasabb szintű, akár kizárólagos jogi védelme tagállami előírását, másrészt az átültetés (implementation) módja a tagállamokra van bízva,33
– a közösségi versenytilalmi csoportmentesítés céljára használt fogalom nem áll ellentétben a TRIPS-szel, az felhasználható a know-how védelem körének maghatározására,34
– az üzleti titokvédelemnek a know-how védelemtől eltérő és a TRIPS körbe nem eső (személyiségi) beszámítási pontjai is vannak.35
Az alábbiakban néhány szempontot fűznénk a vitához.
A TRIPS átültetése
A TRIPS egyik elismert kommentárja36 abból indul ki a 39. cikk magyarázatában, hogy a “trade secret”/”confidential information” védelmével a nemzeti jogok gyakran nem a nevesített szellemi tulajdoni jogalkotásban, hanem az általános polgári jogi szabályokban foglalkoznak. Az “undisclosed information” (feltáratlan, nyilvánosságra nem hozott információ, nem pedig a magyar fordítás szerinti adat, ahogy Bobrovszky és Boytha is megállapítja) kifejezést azért találták ki az egyezmény szövegezői, hogy minden nemzeti jogi és PUE érdemi kapcsolatot “kizárjanak”, tehát érzékeltessék, hogy új, a nemzetközi instrumentumokban eddig nem létezett védelem statuálásáról van szó. Sőt, a PUE-10bis-re hivatkozás nem azt jelenti, hogy a tisztességtelen verseny elleni (tiltandó cselekményeket felsoroló) védelem keretében kell az oltalmat nyújtani, azt azért használták, hogy az új, előzmény nélküli egyezményes szabály a PUE általános tisztességtelen versenytilalmi rendelkezésének “farvizén” bejuttatható legyen a TRIPS-be.37
Külön kiemeli a kommentár, hogy a jogvédelem módja más, mint a PUE szerinti versenyvédelem. A védelem jogosultjának lehetőséget (= jogot) kell adni arra, hogy megakadályozhassák (shall have the possibility to prevent) a hozzájárulása nélkül mások által (by others) a szabályhoz fűzött jegyzetben leírt módon/tudatállapotban tanúsított, jogsértésnek minősített, az információ feltárásában, megszerzésében, vagy használatában álló cselekményeket. Ez a fordulat pedig a magyarázat szerint megegyezik a szerzői joggal szomszédos előadóművészi kizárólagos jogok nyújt-hatását is magában foglaló TRIPS 14. cikk (1) bekezdéssel,38 és a Római Egyezmény 7. cikkével.39 [A TRIPS 14. cikk (1) bekezdéshez fűzött kommentár elmagyarázza azt is, hogy az eredeti egyezmény-szöveg, tehát a Római egyezmény miért (az Egyesült Királyság eltérő joga) volt kénytelen a kizárólagos jogot konstituáló (authorize or prohibit) fordulattól eltérni.40] Egyébként a kommentár következtetése az, hogy az eredeti, tehát az előadóművészi jogot szabályozó rendelkezés kizárja a törvényi engedélyt, de kevesebb, mint egy hagyományos engedélyezési jog. Az előadóművészi hasonló jogokat egyezménybe foglaló, a TRIPS-nél későbbi WIPO Szomszédos Jogi egyezmény már “rendesen”, kizárólagos jogként fogalmaz.41 Ha a kizárólagos jog nyújtása ellentétes lenne a TRIPS 13. cikk (1) bekezdés rendelkezésével, azok a WPPT-tagállamok, amelyek egyben TRIPS-tagok is (például hazánk), a TRIPS-be ütközően vállaltak volna az előadóművészek védelmére kötelezettséget a WPPT alapján.
Ha – a magyarázattal egyezően42 – a TRIPS 39. cikk (2) átültetésére alkalmazzuk a TRIPS 14. cikkel összefüggő következtetéseket, oda kell jutnunk, hogy – hangsúlyozzuk: a TRIPS-sza-bálynak megfelelően korlátozott – kizárólagos jog nyújtása a know-how jogosultjának nem jelenti a TRIPS-egyezmény megsértését. A TRIPS kommentár is leszögezi: “a tagállamok e kötelezettségnek [értsd: a 39. cikk (2) bekezdés átültetésének] számos módon tehetnek eleget”.43
A nevesített oltalmak zárt rendszere
Ha a nevesített szerzői jogi és iparjogvédelmi oltalmi formákat a maguk teljességében nézzük, és nemcsak a szabadalom és a titokban tartott technológia viszonyában, akkor láthatjuk, hogy a nevesített védelem kapui néhol huzatosak. A védelem kizárólagos jogokkal való bővülésének egyik megengedett módjaként írja le Bobrovszky az új sui generis oltalmi formák nemzetközi egyezményes hálóba illesztett létrehozását.44
Nem ilyen pl. az Európai Közösség által bevezetett sui generis adatbázis oltalom, hiszen a nemzetközi egyezményes háló hiányzik, és belátható idő alatt meg sem szövik. Ráadásul a jelentős ráfordítással előállított adatbázis kimásolási és újrahasznosítási kizárólagos jogát az EB kis túlzással relatív, versenytárssal szemben érvényesíthető védelemként ismerte csak el.45 Ha ugyanis az adatbázis részét képező adatot maga az adatbázis-előállító hozza létre, tehát az adatbázis-előállító üzleti tevékenysége magával hozza a rendszer, módszer szerint csoportosított adatok létrehozását, a védelem csak akkor áll fenn, ha bizonyítható a külön “adatbázis-ráfordítás”. Más szóval: a melléktermék (spin-off) adatbázist a kizárólagos jog nem illeti meg. De ha fenn is állnak a védelem előfeltételei, a mennyiségileg jelentős részre vonatkozó kimásolást az adatok összességéhez, a minőségileg jelentős részre vonatkozókimásolást a ráfordítás értékéhez képest kell nézni. Mindkét esetben csak akkor lehet a védelmet alkalmazni, ha a jogosulatlan felhasználás eredménye egy versenyző adatbázis, vagy annak jelentős része, mert csak ez jelent az adatbázis-előállító beruházása számára jelentős hátrányt. Nem csoda, hogy a közösségi szerzői jog felülvizsgálatával foglalkozó bizottsági munkaanyag – több egyéb változat mellett -egyik alternatívaként a sui generis védelem eltörlését, másik alternatívaként a melléktermék-adatbázisra való normatív kiterjesztését javasolta.
Az egyes államok szerzői és kapcsolódó jogi, tehát elismert nevesített védelmének tárgyai sem azonosak, tehát a védelem homogenitása itt sem állapítható meg. Az osztrák szerzői jog például ismeri a nem művészi fénykép (pl. útlevélkép) előállítóját megillető szomszédos jogi védelmet, sőt annak még személyhez fűződő jogi eleme is van (név/cégfeltüntetés a többszörözés, terjesztés során).46 Megsérti ezzel a szabállyal az osztrák jogalkotó a TRIPS-et? Rosszallásra számíthat, ha nem biztosítja ezt a jogot külföldieknek? Ez a helyzet nem állhat elő. Az EU-n belül a diszkrimináció tilalma biztosítja valamennyi EU tagállami jogosult egyenlő védelmét,47 az EU tagállamokon kívüli TRIPS tagállamok jogosultjait pedig a nemzeti elbánás (vagy, ha úgy tetszik, a legnagyobb kedvezményes elbánás48) alapján illeti meg a védelem. Rosszabbul jár az osztrák jogosult, mert külföldön ez a védelem nem illeti meg? Igen.
Ebből az következik a know-how védelmére, hogy a megengedett keretek között úgy kell a know-how-hoz fűződő jogot meghatározni, hogy az lehetőleg tartalmilag ne legyen erősebb, mint a többi TRIPS tagállamban a nyilvánosságra nem hozott információ jogosultjának biztosított oltalom (mind Boytha, mind Bobrovszky bemutatják, hogy ezek a védelmek közel sem egyforma szintűek).
További példák is hozhatók a szerzői jogi védelmi tárgyak különbségeire. Ahol ez lehetséges (követő jog), ott a jogalkotó (az EK) az Európai Közösséget egyetlen állami entitásnak tételezve az anyagi viszonossággal kívánja kiküszöbölni az egyenetlenséget,49 de pl. az adatbázis esetében az oltalom nem nyúlik túl az EK területén.50
A nevesített iparjogvédelmi oltalmak alapján nyújtott kizárólagos jogok sem egyneműek. Milyen “zártláncú” kizárólagos jogi monopóliumot kínál a földrajzi árujelző a szóban forgó területen bárkit határidő nélkül megillethető, forgalomképtelen, csak eltiltási jogot tartalmazó oltalma?51 A nem-kizárólagos jogosultak között a versenyjogi védelem (jellegbitorlás alkalmazása) tehet rendet.52
Tudhatjuk-e ma a szabadalmi jog világos jogi-logikai oltalmi rendjében, hogy milyen számítógéppel magvalósított találmány (pl. szoftverrel támogatott eljárás) kaphat európai szabadalmi oltalmat, vagy biztonságosabb a találmányt nyilvánosságra nem hozott információként kezelni és értékesíteni? Ellehetetleníti-e az utóbbi megoldást, ha egy, az európai szabadalmi oltalommal lefedett államok területén kívüli állam a feltárási kötelezettség maradéktalan teljesítése után szabadalmi oltalmat ad ugyanarra a műszaki megoldásra, amely az európai szabadalmi egyezmény alapján kétségesen szabadalmaztatható? Nem jobb-e ilyen bizonytalanság feltételezése mellett, ha a nyilvánosságra nem hozott információ védelme mérlegelésre érdemes védelmi szintet ad?
Vannak ezen felül több szálon függő oltalmi formák is. Az Európai Bizottság arra a kérdésre, hogy a jogérvényesítési irányelv átültetése szempontjából mi minősül szellemi tulajdonnak, normával, a hivatalos lapban 2005. április 13-án közzétett nyilatkozattal válaszolt.53 Eszerint az akár a közösségi jogban, akár a tagállami jogban ismert és a nyilatkozatban felsorolt oltalmi formákon kívül a kereskedelmi nevek (értelemszerűen a védjegyoltalom alatt nem álló nevek) akkor minősülnek a szellemi tulajdon oltalmi tárgyának, “amennyiben azokhoz (szellemi tulajdoni) kizárólagos jogok fűződnek az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban”.
A vállalatokat (személyeket) jelölő kereskedelmi neveket a Ptk. névjogi szabályai és a Tpvt. jellegbitorlásai szabályai egyaránt védik.54 Az árukat, szolgáltatásokat jelölő kereskedelmi neveket csak a versenyjogi védelem illeti meg. Ez utóbbira opcionálisan lett volna kiterjeszthető a jogérvényesítési irányelv szerint megerősített szabályok hatálya. Vagyis: a vállalatok kereskedelmi neveit kizárólagos jog, de nem szellemi tulajdoni, hanem személyhez fűződő jogi, kizárólagos jog védi. Az árukat/szolgáltatásokat jelölő nevek jogosultjainak meg kell elégedni a relatív védelemmel.
Érdemes némileg előre szaladva a végkövetkeztetés kedvéért megjegyezni, hogy a védelmi eszközök csaknem azonosak; érdekes azonban, hogy a versenyjogi szankciók némileg szigorúbbak, mint kizárólagos névjog megsértése esetén alkalmazható jogkövetkezmények.55
A magunk részéről úgy látjuk, hogy nevesített szerzői jogi és iparjogvédelmi oltalmak rendje nem képez olyan zárt, csak széleskörű nemzetközi egyetértéssel mozdítható rendszert, amely ne tűrné el egy – ismét hangsúlyozzuk: megfelelően korlátozott – know-how kizárólagos oltalom nemzeti polgári jogi kódexbe foglalását.
A polgári jogi kódexben való szabályozás sajátos szempontjai
Ha egy jogalkotó nem külön törvényben, vagy nemcsak a versenyjogában szabályozza a nyilvánosságra nem hozott adatok (üzleti titok) védelmét, hanem egy átfogó magán- és kereskedelmi jogi kódexben, akkor tekintettel kell lennie egyes intézmények többes, tehát a kódex különböző beszámítási pontjaihoz kapcsolódó jellegére. Az, hogy az üzleti titok védelme a magánszféra polgári jogi, személyhez fűződő jogi védelmének is része, nehezen cáfolható, és e téren, ahogy Boytha is írja,56 nincs nemzetközi igazodási pont. A magunk részéről is úgy látjuk, hogy az üzleti titok tárgya bővebb, mint a know-how, amely Bobrovszky szerint is főként “előállítási”, vagy “kereskedelmi” jellegű, titokban léte és tartása miatt értékes információ. Emiatt létezhet az üzleti titoknak egy olyan köre (elsősorban puszta tények, adatok), amelynek a gazdálkodó magánszférához való joga nyújthat védelmet, és egyáltalán nem biztos, noha kétségkívül ez a tipikus, hogy versenyjellegű, versenyviszonyhoz kapcsolható, illetve versenyhátrányt jelent az üzleti titok engedély nélküli megszerzése, feltárása, vagy közlése. Ettől persze még lehetne elég messzire menve némi fikcióval piaci magatartásnak tekinteni egy nem üzleti hatású, nem versenyszempontú titokfeltárást (elbocsátott munkavállaló versenyhátrány okozására alkalmatlan bosszúja) és át lehetne terelni a versenyjogba az üzleti titokkal kapcsolatos minden jogsértést (ezzel a jogaiban sértett gazdálkodó némileg jobban is járna). Ez, ha az üzleti titok fogalma és megsértésének a tényállása megmarad a Ptk.-ban, annyit jelentene, hogy a Tpvt. szankcióit kellene alkalmazni akár a Tpvt., akár a Ptk. szerinti üzleti titoksértésre.
Végül eljutunk a leginkább vitatott ponthoz: szerepet játszhatnak-e a know-how védelmének szabályozásában, elsősorban fogalmának meghatározásában a közösségi csoportmentesítési rendeletekben használt know-how fogalmak elemei,57 vagy ragaszkodni kell a TRIPS 39. cikk (2) bekezdés, és az ahhoz fűzött, a jogsértő magatartásokat példálózóan felsoroló jegyzet szövegéhez?
Abban nincs vita, hogy a know-how relatív titkossága miatti értékessége okán vagyoni forgalom tárgya. Az első eset:
A közösségi rendeletek fogalmi elemei csak a versenykorlátozás alóli csoportmentesítés céljára használhatók, és a know-how törvényi fogalma a TRIPS szabályhoz igazodik.
Ez annyit jelent, hogy ha egy megfelelően titokban tartott információ hasznosítására, vagy a vagyoni jogok átruházására kötött szerződés közvetett tárgya Ptk. szabály nélkül is megfelel a csoportmentesítés feltételét jelentő know-how fogalomnak is, és egyébként fennállnak a csoportmentesítés feltételei, a szerződés tartalmazhat más szerződésben tilos, versenykorlátozó kikötéseket. Egy “sima”, tehát csak a Ptk./TRIPS fogalmi elemeinek megfelelő know-how hasznosítására kötött (illetve jogátruházó) szerződés nem esik a csoportmentesítés hatálya alá.
Ez a következménye Bobrovszky álláspontja elfogadásának.
A második eset:
A közösségi rendeletek fogalmi elemei beépíthetők a know-how törvényi fogalmába a TRIPS szabályhoz igazodás mellett.
Ez annyit jelent, hogy egy megfelelően titokban tartott információ hasznosítására, vagy a vagyoni jogok átruházására kötött szerződés közvetett tárgya minden esetben meg kell, hogy feleljen a csoportmentesítés feltételét jelentő know-how fogalomnak is. Ha egyébként fennállnak a csoportmentesítés feltételei, a szerződés tartalmazhat más szerződésben tilos, versenykorlátozó kikötéseket.
(Azt a harmadik esetet, hogy a know-how fogalom nem közeledik a TRIPS szabályhoz, kizárhatjuk, mert Boytha maga is tesz tanulmánya végén javaslatot a szabály közelítésére.)
Ha a know-how-t statikusan, mint oltalmi tárgyat (szellemi birtoktárgyat) szemléljük, akkor nincs helye a közösségi csoportmentesítési feltételek figyelembevételének. Ekkor azzal törődünk, hogy az oltalmi tárgy és a quasi erga omnes hatályú jogsértés fogalma tükrözze a TRIPS szövegét, és a vagyoni forgalomban a felekre bízzuk, hogy a csoportmentesítés feltételeinek megfelel, vagy nem felel meg a szerződés közvetett tárgya. A TRIPS tényleg csak ennyit követel meg. Ekkor a választási lehetőség annyi, hogy korlátozott kizárólagos jogot, vagy a kizárólagos jog kimondása nélkül tételesen meghatározott, de a relatív hatályon túlmenő körű védelmet biztosítson-e a jogalkotó. Hangsúlyozzuk, hogy a TRIPS magyarázat fényében e kérdés eldöntésében is látunk játékteret.
Ha a know-how-t (titokban tartott információt) mint a vagyoni forgalom tárgyát is nézzük, akkor nemigen lehet eltekinteni a közösségi rendeletek kifejezetten a licenc- és jogátruházási forgalomra szabott fogalmi elemeitől. A TRIPS 40. cikke az alapja mind a versenykorlátozó megállapodások tilalmának, mind pedig az ez alól megalkotott kivételeknek. A TRIPS-tag EU által alkotott közösségi csoportmentesítési rendeletek tehát TRIPS-konform szabályok. A know-how (titokban tartott információ) TRIPS-szel összhangba hozása tehát nem zárja ki a versenykorlátozó megállapodások szabályaihoz való igazítást is.
Praktikus szempontok is emellett szólnak. Miért kéne kidobni az információ azonosíthatóan való rögzítettsége követelményét? Azért, mert az ismeret TRIPS szerinti védelme fogalmilag független a rögzítettségtől? Ez nem is biztos, ha az információt jogszerűen ellenőrzése alatt tartó személy ésszerű titokban tartási lépéseire vonatkozó kötelezettséget58 életszerűen szemléljük. Hogyan lehet egy sehogyan sem rögzített ismeretet titokban tartani? Jelenlegi tudásunk szerint csak fejben. Ekkor azonban az információ praktikusan, forgalmazhatóan alig-alig létezik (kivéve a kézről-kézre szálló, betanítás útján továbbadható ismeret, amelynek ipari, üzleti forgalmi jelentősége csekély, az üzleti életben sem számviteli, sem adózási szempontból jogszerűen nem kezelhető). A TRIPS magyarázat maga is írja, hogy az “undis-closed”/titokban tartott kifejezést nem szabad szó szerint érteni. Azt csak azért választották, hogy elkerüljenek minden utalást valamely nemzeti jogra. Valójában, ha senki sem tárta fel az információt senkinek, azt nem is lehet jogi értelemben használni. Sokkal inkább szelektíven, és pontosan meghatározott körülmények között feltárt információ a védelem tárgya.59 Ekkor pedig életszerű követelmény lehet a magyar bírói gyakorlat által is megkövetelt, azonosíthatóságot lehetővé tevő rögzítés.
A relatív titkosság fogalma (nem közismert és nem könnyen hozzáférhető.) jószerint azonos a TRIPS-ben és a csoportmentesítési rendeletekben, csak a titkosság szempontjából releváns személyi kört kell a TRIPS-hez igazítva meghatározni.
A lényegesség valóban csak a versenyjogi csoportmentesítési szabályok szerinti feltétel.
Az pedig, hogy a feltárás, megszerzés, használat engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogból indul-e a szabály, és ezt korlátozza egyrészt a független fejlesztés, megszerzés, és a mérnöki visszafejtés tartalmi, és a közkinccsé válás időbeli korlátja, vagy fordítva jut el a jogalkotó ugyanehhez az eredményhez, az – álláspontunk szerint – a TRIPS által bejátszani engedett téren belül van, és azonos végeredményt hozhat. A jogosult hozzájárulásához kötés (“without their consent”) közelebb visz bennünket a kizárólagos jogként való megfogalmazáshoz.
Fontos szempont a jogsértő cselekményekre vonatkozó tudatállapot, pontosabban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat jelenleg hiányzó meghatározása, amely szintén a know-how jog korlátja, amennyiben nem minden objektív jogsértés tilos, illetve nem minden “hasznosítási”, feltárási, megszerzési cselekmény van engedélyhez kötve. A TRIPS magyarázat szerint60 az egyezmény csak példákat ad.
Ezek között azonban vannak a polgári jog dogmatikai rendje szerinti besorolással
– a titokbirtokos által elkövethető objektív vagy vétkes cselekmények, pl. a szerződésszegés,61 vagy titoktartási kötelezettség megszegése,
– a titokbirtokos által csak szándékosan elkövethető cselekmények, mint a szerződés, vagy titoktartási kötelezettség megszegésére rábírás,
– harmadik személyek által az információ megszerzésében álló cselekmények, ha a személy tudta, vagy súlyos gondatlanság miatt nem tudta, hogy a fenti cselekmények valamelyike vezetett az információ megszerzéséhez. Ez az eset valószínűleg megfeleltethető az információ rosszhiszemű megszerzésének, és talán kiváltható a vétkességgel, hiszen az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsító személy bizonyára nem rosszhiszemű.
Emiatt összességében az a véleményünk, hogy
– a know-how szabályait az üzleti titok “minősített” eseteként a szellemi alkotások és javak szabályait tartalmazó szerkezeti egységben lehet tartani,
– a vagyoni forgalom tárgyaként való meghatározás szempontjából a know-how fogalom részévé teendők és tehetők mind a TRIPS 39. cikk, mind a csoportmentesítési rendeletek fogalmi elemei,
– a know-how védelme meghatározható akár erősen, több szempontból korlátozott kizárólagos engedélyezési jogként, akár meghatározott cselekmények tiltásaként, de az előbbi megközelítés is lehetséges, és több szempontból (hozzájárulás, licencia szerződés tárgya) kívánatos,
– a know-how-hoz fűződő jog korlátjaiként kell meghatározni, hogy csak a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes, engedély nélküli cselekmények képeznek jogsértést,62 és meg kell fontolni, hogy e cselekmények különböző tudatállapoti feltételei is részei legyenek a szabálynak (emiatt nem tartjuk megfelelőnek a kártérítési szankció egységes előírását),63
– az előzőek fényében kell eldönteni, hogy a szankciókat tartalmazó 2.202. § szorul-e módosításra.
Három gyakorlatias utószó
Először:
Ha a nyilvánosságra nem hozott adatok TRIPS-beli szabályát attól megtisztítva nézzük, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körébe tartozó magatartásokat egy, szabályhoz fűzött magyarázó jegyzetbe foglalt, a nemzeti jogi jogdogmatika rendek besorolása szerinti tudatállapoti vegyes saláta-norma(?) sorolja fel, egyszerűsödhet a jogalkotói döntés. A túlzott óvatosság alól egy kissé felszabadíthatja a jogalkotót, hogy a TRIPS megengedi a szabályaiba nem ütköző, magasabb szintű védelem előírását.
Ebből következően, ha a know-how kizárólagos jog nem terjed ki az információ jóhiszemű
– know-how jogosulttól független fejlesztése,
– know-how jogosulttól független megszerzése, és
– bármely forrásból megszerzett termék/szolgáltatás (kötelmi jogias megközelítéssel: dolog, vagy egyéb szolgáltatás) mérnöki visszafejtése útján előálló információra,
– úgy véljük, nem kell a törvény szintjén foglalkozni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egyes eseteivel, illetve az egyes esetek alá tartozó magatartások különböző tudatállapotaival.
A TRIPS magyarázat szerint is csak példákról van szó, és ha átgondoljuk, a fentiek szerinti kivétel alá eső magatartások halmaza sehol sem lesz átfedésben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alá söpört magatartás-példákkal, és a két magatartáshalmaz között nem marad szabályozatlan, üres tér sem.
Másodszor:
Ügyvédi gyakorlati tapasztalataink szerint a külföldi (akár USA-beli, akár fejlődő országbeli64) befektetők örömmel fogadják, hogy a magyar jog szerint a megfelelően dokumentált, általuk kifejlesztett/megszerezett know-how-hoz a fent elemzett bírói gyakorlat szerinti korlátozott kizárólagos jog fűződik. E körből senki sem emlegetett sem TRIPS vitarendezési eljárási kezdeményezést (hazájukban komoly súllyal rendelkező vállalatokról van szó), még kevésbe azt (USA-beli jogosultak), hogy bepanaszolnák hazánkat az USTR-nál. Sőt, a jogi tanácsadás minden esetben átfordult a know-how valós számviteli értékelésének (azaz az apportálás feltételeinek) a taglalásába.
Harmadszor:
Nagy óvatosság szükséges mind a nem nevesített szellemi alkotások védelmének megszüntetéséhez, mind a know-how fogalom és védelem módosításához kapcsolódó hatályba lépési rendelkezések megalkotásához. A hatályos szabályok szerint a védelem a közkinccsé válásig tart. Gazdasági társaságok jegyzett tőkéjének része szellemi alkotásra, illetve know-how-ra fennálló vagyoni jogokból álló nem pénzbeli hozzájárulás. E jogok hatályos hasznosítási szerződések tárgyai is. Semmilyen felméréssel nem lehet megbízható tudomást szerezni arról, hogy jogalanyok milyen széles körét érintené a szerzett jogaik (a jövőben esedékes ellenérték tekintetében szerzett várományaik) megszüntetése. Nem kell különösebb indokolás ahhoz, hogy tekintettel kell lenni a megszüntetéssel/módosítással összefüggő alkotmányossági megfontolásokra is.
JEGYZETEK
1 Az alábbi megjegyzések Bobrovszky Jenő: Rejtélyek és fortélyok. Hozzászólás az üzleti titok és a know-how kérdésköréhez a Polgári Törvénykönyv javasolt módosítása kapcsán [Bobrovszky (1), Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. augusztus, 162-203] és Boytha György: Reflexiók Bobrovszky Jenő “Rejtélyek és fortélyok” című tanulmányához [Boytha (1), ld. a jelen lapszámban] készültek.
3 Magyar Közlöny, 2002/15. II. (a továbbiakban: koncepció) készültek.
4 Magyar Közlöny, Különszám, 2003. február 10. B) rész -a Koncepció és Szabályozási Tematika egységes szerkezetbe foglalt szövege.
5 Tanulmányok: Boytha György: A szellemi alkotások joga és az új Ptk., Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. 13-23. o. (Boytha), Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon védelme és a Ptk., Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3. 23-31. o. (Bacher), Ficsor Mihály Zoltán: A szellemi tulajdon és a Ptk. (észrevételek és javaslatok a polgári jogi kodifikációhoz), Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/2. 27-30. o. (Ficsor), Havasi Péter: A személyek polgári jogi védelmére vonatkozó szabályozás kritikai elemzése, javaslat az új szabályozásra, Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/1. 10-18. o., II. (Havasi), Faludi Gábor: Szerzői jog, iparjogvédelem és a Ptk. koncepciója, Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/2. 3-14. o. és 2003/3. 3-14. o. (Faludi I. rész, illetve II. rész).
6 Észrevételek:
A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára, 2002. március 25., kézirat, (MSZH), a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (2002. április 23., id. dr. Ficsor Mihály elnök), a Szerzői Jogi Szakértő Testület Elnöksége (2002. április 24., id. dr. Ficsor Mihály elnök kérésére az észrevételeket Pálos György küldte meg,), id. dr. Ficsor Mihály, mint a Szellemi Tulajdon Világszervezet nyugalmazott Főigazgató helyettese magánszemélyként tett észrevételei (2002. április 26.), a MAHASZ és az EJI nyilatkozata, amely szerint a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület észrevételei tükrözi a két szervezet álláspontját is (2002. április 30.), a Magyar Szerzői Jogi és Iparjogvédelmi Egyesület észrevételei (2002. április 26., dr. Vörös Imre elnök, Marosi György ügyvezető elnök,) a HUNGART érdemi hozzászólást nem tartalmazó észrevételei (2002. április 12., Kádár János Miklós elnök), a MAGYOSZ észrevételei (2002. március 28, dr. Hlavács Éva, dr. Geréb Gábor, Halászné dr. Török Ágnes, megküldte: Molnár Károlyné igazgatóhelyettes), az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete észrevételei (2002. március 12., Székely Krisztina elnök), az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda egyesület észrevételei a Ptk. koncepcióhoz, ezzel csaknem azonos tartalommal: Faludi Gábor észrevételei a Ptk. koncepcióhoz a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács 2002. májusi ülésére készített munkaanyag.
7 Elsősorban az MSZTT állásfoglalására gondolunk, 6. sz. melléklet az MSZTT 4/2002. (V. 29.) sz. jegyzőkönyvéhez.
8 Boytha 19.
9 Boytha 5.5. pont, 22.
10 Bobrovszky(1) V. fejezet, 2-6. francia bekezdések, 202.
11 Ficsor 11. f), 28.
12 Bacher 3.4., 30.
13 Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika, OTH 1995. (Bobrovszky), 132. o.
14 Bacher 3.4., 31.
15 Havasi 18. o.
16 4/2002. (V. 29.) ülés jegyzőkönyve 3. o.
17 Faludi 2. rész, 11-12.
18 Vö. Bacher 3.4., 31. o., valamint Tattay Levente: A know-how fogalom fejlődése, JK 2002/9. 409-412. E munka épít Csécsy György habilitációs dolgozatára is.
19 Commission Regulation (EC) No 240/96 of 31 January 1996 on the application of Article 85 (3) of the Treaty to certain categories of technology transfer agreements (Text with EEA relevance) OJL 031 , 09/02/1996.
20 A megjegyzések írása idején hatályos bizottsági rendeletek a közösségi jogban: 2004. április 7-i 772/2004/EK rendelet (2004. április 27.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a technológia átadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról (Hivatalos Lap, L. 123, 2004. 04. 27.); 2659/2000/EK Rendelet (2000. november 29.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról, 2790/1999/EK rendelet (1999. december 22.) a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról, a belső jogban: 86/1999. (VI.
11.) Korm. rendelet a technológia-átadási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről, továbbá a szellemi tulajdonjogot érintő részében az 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről.
21 Pl. kutatási-fejlesztési szerződésekre vonatkozó csoportmentesítési rendelet 2. cikk (10) bekezdés, technológia-átadási csoportmentesítési rendelet 1. cikk (1) bek. i) pont, vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési rendelet 1. cikk f) pont. (Itt most eltekintünk attól, hogy milyen értelemszerű kisebb különbségek állnak fenn a meghatározásokban, és különösen attól, hogy a magyar fordítások milyen különbségeket tükröznek.)
22 Vö. Kisfaludi András: Az adásvételi szerződés, KJK Budapest, 1997. 115., 142., 143., 162., 163. és a felhasználási szerződés ezzel történő összehasonlítását Faludi Gábor: A felhasználás szerződés, KJK-KERSZÖV 2000. 80. sköv. o.
23 Bacher 31, Tattay: i. m. 411. o.
24 BH 2000. 243. “A felek “licencia és know-how” elnevezésű szerződést kötöttek, amelynek alapján az alperes jogosulttá vált a felperes és társai által kidolgozott módon, az átadott műszaki dokumentációk felhasználásával hidraulikus munkahengerek gyártására, illetve felújítására díj ellenében. A licenciaadók feljogosították a licenciavevőt az általuk tervezett rajzdokumentációk és műszaki előírások felhasználására az hidraulikus munkahengerek gyártásához és importhengerek felújításához. A peres felek szerződései alapján az állapítható meg, hogy a felperest licenciadíj azon munkahengerek után illeti meg, amelyeknek gyártását, forgalmazását, illetőleg javítását a felperes és társa által készített tervdokumentáció alapján végezték.” Ha tehát nem tudja a felperes bizonyítani, hogy az alperes a felperesi eljárással gyártotta a munkahengereket, a felperes igénye nem alapos. E döntésnek az a helyes olvasata, hogy ha létezhet a felperesi know-how-tól független ismeret (itt: gyártási eljárás), márpedig az a szabadalmi oltalom nemlétében mindig lehetséges, akkor a független fejlesztéssel szemben a know-how oltalom nem ad védelmet.
25 BH 1992. 257. III.
26 Rádióműsor adaptációja volt az ügy tárgya – a későbbi műsorformátuml icencia probléma előképe jelent meg ebben az ügyben.
27 GK 52., továbbá BH 2000. 219. A döntés még azt a külön tanulmányozást is igénylő, és első pillantásra is aggályos megállapítást is tette, hogy “az apport végrehajthatóságát az biztosítja, hogy a know-how leírásra került, és a társaság birtokolja azt”. Az aggályt az okozza, hogy nem a hordozónak, az ingóságnak, hanem az ismeretre vonatkozó kizárólagos vagyoni jognak kellett az eset idején hatályos szabály szerint megfelelnie a végrehajthatóság követelményeinek. Az új Gt. 13. § (2) bekezdése alapján a döntés társasági jogi jogalapja, nevezetesen az apport végrehajthatóságára vonatkozó követelmény már megdőlt, de ez nem érinti a rögzített-ség és átadás követelményét. Ld. még nem a társasági jogban hasonlóan: 2000. 243.
28 BH 1992. 391. II. Egy lejárt szabadalmi oltalmú vírustörzs szabadalmi oltalom alatt nem álló továbbfejlesztéséről volt szó az ügyben. Meg kell jegyezni, hogy a bíróság némileg összemosta, hogy egyéb szellemi alkotás, vagy know-how hasznosításáról volt-e szó az ügyben, de megállapította, hogy a közkinccsé válás, mint az oltalmat megszüntető feltétel közös. Ezért mertük levonni a know-how fogalmára is ható következtetést.
29 Bobrovszky (1), 8.4., 185.
30 Bobrovszky (1) V. fejezet 302.
31 Boytha (1), kézirat különösen 5. és konklúzió, 34.
32 Boytha (1) kézirat 12.
33 Boytha (1), kézirat, 14. sköv.
34 Boytha (1) kézirat 29., 30.
35 Boytha (kézirat), 13., 14.
36 Daniel Gervais: The TRIPS Agreement Drafting History and Analysis, Second Edition, Sweet & Maxwell, London, 2003. (Gervais).
37 Gervais, 2.355. sz. széljegyzet, 274.
38 A magyarázat elírást tartalmaz, tévedésből a szerzői jogi szabad felhasználásokról szóló 13. cikkre utal.
39 Gervais, 2.357. sz. széljegyzet, 275.
40 Gervais, 2.142. sz. széljegyzet, 158.
41 WPPT 6. cikk, kihirdette: 2004. évi XLIX. törvény a Szellemi Tulajdon Világszervezete 1996. december 20-án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződésének, valamint Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződésének kihirdetéséről.
42 Gervais, 2.357. sz. széljegyzet, 275.
43 Gervais, 2.357. sz. széljegyzet, 275. (saját fordítás).
44 Bobrovszky (1), 8.1., 8.3., 182. sköv.
45 C-338/02. Fixtures Marketing Ltd. v. Svenska Spel AB, C-444/02., Fixtures Marketing Ltd. v. Organismos prognostikon agonon podosfairou AE (OPAP),C-46/02., Fixtures Marketing Ltd. v. Oy Veikkaus Ab, C-203/02., The British Horseracing Board Ltd. and Others v. William Hill Organization Ltd. (egyesített döntés).
46 Osztrák Szjt. 74. §.
47 Vö. pl. C 04/28, Tod’s SpA. és Tod’s France SARL v Heyraud SA (cipő külső kialakításának szerzői jogi védelmét biztosítani kell az EU-s külfödinek akkor is, ha a külföldi államában ez a szerzői jogi védelem nem létezik), szomszédos jogi jogosultakra nézve: Phil Collins (C-92/92) és Cliff Richard (C-326/92).
48 TRIPS 3., 4. cikkek.
49 Szjt. 70. § (12) bek. A követőjogi védelmet alkalmazni kell arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának állampolgára [az irányelvet még át nem ültetetett államokban (pl. Egyesült Királyság) közvetlenül lehet az irányelvre hivatkozni – közvetlen hatály], továbbá (az irányelv 7. cikkéhez harmonizált szöveg): az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira is, feltéve, hogy a szerző, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követő jogot az illető országban az Európai Gazdasági Térség valamennyi tagállamából származó szerzők és jogutódjaik számára (viszonosság a BUE 14ter cikk (2) bekezdése nyomán.
50 Szjt. 84/A. § (9) bek.
51 Vt. 107. §, 109. § (1) bek.
52 BH 2004/480. Bugaci csárda v. Bugaci karikás csárda
53 Ld. a 2005. évi CLXV. törvény általános indokolása 3. pont.
54 Pl. BH 2004/106., 2001/523., 2001/73.
55 Ptk. 84. §, Tpvt. 86. §. A versenyjogi szankciók lehetővé teszik a jogsértéshez használt eszközök megsemmisítését, a jogsértő adatszolgáltatásra kötelezését, és objektív alapú bírság kiszabását is. A személyhez fűződő jogok megsértése esetében csak felróhatóság esetén lehet bírságot kiszabni.
56 Boytha (1), 13.
57 Ld. a 21. jegyzetben.
58 TRIPS 39. cikk (2) bek. c) pont.
59 Gervais, 2.355. sz. széljegyzet, 274.
60 Gervais, 2.357. sz. széljegyzet, 275.
61 Megjegyezzük, hogy a “breach of contract” objektív szerződésszegésként csak a kontinentális jogokban ismert, a common lawban automatikusan kártérítési szankciót von maga után.
62 Ld. az alábbi első gyakorlatias kiegészítést.
63 Boytha (1), 35. o.
64 Pl. Sri Lanka, a befektetés gépkocsi-ülések töltőanyagául használt gumi-kókuszrost keverék előállítására szolgál.