Faludi Gábor: Szerzői jog, iparvédelem és a Ptk. koncepciója (PJK, 2003/2., 3-14. o.)

A cikk letölthető PDF formátumban is!

I. rész

1. Bevezetés és háttér

1.1. A Ptk. koncepció általános kérdéseiből kiemelt elemek

Az alábbi tanulmány a Ptk. koncepció Magyar Közlönyben közzétett szövegét1 alapul véve elsődlegesen azt vizsgálja, hogy szükség van-e a Ptk.-ban a licencia szerződések közös szabályaira. Emellett felidézi az említett koncepciónak a szellemi alkotá-sokhoz2 fűződő jogok szabályozásának korszerűsítésére irányuló elemeihez korábban tett, az Igazságügyi Minisztériumhoz eljuttatott észrevételeket,3 amelyek a dolgozatba a szerződési elemzés háttereként beépülnek.

Az általános vizsgálat céljából ki kell emelni a koncepcióból néhány olyan általános elemet, amelyek a megíráshoz iránytűként szolgálnak.

“Az 1990-es rendszerváltozás a magánjogi változások területén olyan módosulásokat eredményezett, amelyek jogi rendezése átfogó, egy novelláris módosítás kereteit meghaladó új törvény megalkotását teszik szükségessé” (Koncepció A. 3. o.)

“A koncepció nem foglalkozik a Ptk.-nak azokkal a rendelkezéseivel, amelyek (…) nem szorulnak változtatásra, mert jellegüknél fogva megfelelnek a piacgazdaság követelményeinek.” (Koncepció A. I.2. 4., 5. o.).

“A leendő Kódex nem lehet csak a hatályos jogot konzerváló törvénymű, de éppúgy nem akarhat mindenáron forradalmian újítani ott, ahol az élő jog gyakorlata már tartósan bevált megoldásokat alakított ki.” (Koncepció A. I.2. 4., 5. o.)

“A ma még nyitott és szakmai vitát igénylő kérdéseket a koncepció rendszerint csak felveti.” (Koncepció A. I.2. 4., 5. o.)

“A koncepció nem választ kifejezett külföldi modellt (.), merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből, és figyelembe veszi, hogy a polgári jog reformját több területen az EU jogalkotása közvetlenül befolyásolja.” (Koncepció A. I.2. 4., 5. o.).

(A kódex-jelleg előnyeiről) “Megmaradt viszont a homogén, vagy hasonló jogi módszert alkalmazó normákat koherens rendszerbe foglaló, egységes jogi terminológiára építő, a jogi normákat racionálisan rendező, a jogalkotó számára ésszerű rövidítéseket lehetővé tevő (…) törvénykönyvek iránti igény”. (Koncepció A. IV. 8. o.).

“A koncepció a lehető legszélesebb körben integrálni kívánja a külön törvényekbe foglalt magánjogi szabályokat.” (Koncepció A. I.2. 5. o.)

“(…) hosszabb távú sikerre azok a törvénykönyvek számíthatnak, amelyek mind a szabályozási tárgy, mind pedig a szabályozási módszer viszonylagos homogenitására épülnek. (… ) A Polgári Törvénykönyvön kívül maradó magánjogi normáknak a Kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát fogja képezni.” (Koncepció A. IV. 9. o.)

(Az új Polgári Törvénykönyv) “kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályként jelöli-e meg a Polgári Törvénykönyvet, vagy sem”. (Koncepció A. VI. 13. o.)

“(…) a Törvénykönyv szabályozási kereteinek – például eljárási vagy igazgatási szabályok esetében – határt szab az érintett normák módszerbeli eltérése.” (Koncepció A. V.l. 10. o.)

1.2. A koncepció szellemi alkotásokhoz fűződő jogok általános szabályait érintő tartalma

A szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat az új kódex Első Könyv V. Címében, a jelenlegi helyükkel megegyező helyen szabályozná. “A hatályos szabályozás sem rendszerbeli elhelyezését, sem az egyes rendelkezések tartalmát illetően lényegi módosítást nem igényel. A szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvények megtartják a Kódexhez való kapcsolódásukat.” (Koncepció 32. o.)

“Az alkotmányos tulajdonfogalom mind tárgyát, mind tartalmát tekintve eltér a polgári jogi tulajdonjogtól. Általában az alkotmányjogi értelmezés szélesebb (…)” (Koncepció Dologi jogi könyv Általános Kérdések I. 4., 83. o.) A koncepció nem tér ki arra – ez teljesen érthető, hiszen a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok jövőbeli szabályait a személyhez fűződő jogokat követően helyezi el – hogy az alkotmányos tulajdonvédelem a szerzői jogi és iparjogvédelmi oltalom alkotmányos alapját is jelenti, de hivatkozásunk az alkotmányos tulajdonvédelemre alapos:

“A szerzői vagyoni jogok is részesednek abból az alkotmányos védelemből, amely a 17/1992. (III. 30.) AB határozat értelmében az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből következik. Ezt az 1338/B/1992. AB határozat III. része a szabadalmi jogokra vonatkozóan már megállapította; nincs semmilyen indok arra, hogy a szabadalmi jogokra már elismert alkotmányos védelemből a szerzői vagyoni jogokat kizárjuk.”4

“Mennyiben lehet tulajdonjog tárgya és így átruházható a szellemi alkotás (…)?” (Koncepció Dologi jogi könyv II. 2. a), 85. o.)

1.3. A koncepció szerzői jogi és iparjogvédelmi szerződéseket érintő elemei

“A jogszavatossági szabályokat az új Ptk.-ban a hibás teljesítés általános szabályai közé kell emelni, így alkalmassá téve ezeket a normákat a forgalomképes vagyoni értékű jogok átruházására irányuló szerződések hibás teljesítésének orvoslására is.” (Koncepció Kötelmi Jogi Könyv IX. fejezet 3. pont, 130. o.)

(…) “az adásvétel szabályainak megfelelő alkalmazását mondja ki a törvény a vagyoni értékkel bíró forgalomképes jogok visszterhes átruházására.” A koncepció itt a szerzői és szabadalmi (és valószínűleg valamennyi iparjogvédelmi) oltalomból eredő vagyoni jogokra is gondol, de nem a felhasználási (hasznosítási) használati engedélyezésre (licencia-szerződés), ez következik a koncepció alábbi tartalmi eleméből. [Koncepció, Egyes szerződéstípusok 4. a), 144. o.]

(…) “A külön törvényekben szereplő felhasználási szerződések (licencia-szerződések) általános szabályait a jelenlegi külön törvényekből az új Ptk.-ba kell integrálni.”

(…) Ennek a következők az indokai a koncepció szerint:

– “Egészében véve ezekben a szerződésekben semmi olyan különlegesség nincs, ami miatt külön törvényekben történő szabályozásuk indokolt volna.

– A Ptk.-ba integrálás során megszüntethetők a párhuzamos szabályok, és egyben kigyomlálhatók a felesleges eltérések”. Kicsit korábban ezzel szemben: “az eltérések arra vezethetők vissza, hogy az egyes szellemi termékek különböző alanyi jogokat tartalmaznak.

– A nem nevesített szellemi termékekre (.) vonatkozó felhasználási szerződések szintén szilárd jogi keretek közé kerülnek.”

– Az új Ptk.-ban a szellemi termékek felhasználásának engedélyezésére irányuló szerződések a használati kötelmeket követnék a szövegösszefüggés alapján valószínűleg külön fejezetben. (Koncepció, Egyes szerződéstípusok 5., 146. o., 7. 147. o.)

1.4. A koncepcióval összefüggő források

A tanulmány a hozzáférhető észrevételek ismeretében készült,5 és természetesen támaszkodunk a koncepció kidolgozása folyamán korábban a Polgári Jogi Kodifikáció c. folyóiratban megjelent tanulmányokra6, az ezekben kifejtett álláspontokat tekintjük a véleményalkotás szempontjából irányadónak. Az egyes észrevételekre szükség szerint térünk ki. Figyelemmel vagyunk az utóbbi években megjelent, a konkrét témánkhoz közvetetten kapcsolódó irodalomra is.7

1.5. A koncepció és a források alapján felvetődő kérdések

Részét képezzék-e szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények a kódexnek? Hol, milyen szintű szerkezeti egységben és milyen terminológiát használva helyezkedjenek el az új kódexben a jelenleg a Ptk. 86-87. §-aiban található rendelkezések? Elegendő-e, és helyes-e az említett rendelkezések tartalma?

Végül a munka fő tárgyát jelentő, a tanulmány második részében feldolgozott kérdés: Szükséges-e a szerzői jogi és iparjogvédelmi jogátruházási szerződésekre utalni az adásvételi szerződés szabályai körében, és ezzel összefüggésben szükséges-e a szerzői jogi és iparjogvédelmi licencia-szerződések (egyes?) szabályainak a kódexbe emelése?

2. A Ptk. és a szerzői, illetve iparjogvédelmi törvények viszonya

2.1. A viszony a normák kapcsolata alapján

A viszony látszólag meglehetősen egyszerűen leírható. A Ptk. rögzíti, hogy minden szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll. Ezen belül egyrészt meghatározza, másrészt a személyhez fűződő jogok megsértésére rendelkezésre álló szankciórendszerrel, és a jogsértő által elért hasznos eredményből való részesedés jogának kimondásával közvetlenül védi a külön jogszabályban nem nevesített szellemi alkotásokat és a know-how-t [Ptk. 86. § (3) és (4), 87. § (2)].

Emellett tökéletlenül és korszerűtlenül utal az egyes oltalomfajtákról szóló külön jogszabályokra. [Ptk. 86. § (2), kritikájára és a továbbfejlesztésre tett javaslatokra ld. a tanulmány 5. pontját.]

Végül a külön jogszabály által védett szellemi javakra vonatkozó jogok megsértése esetére – noha a külön jogszabályok önálló szankciórendszerrel rendelkeznek – felállít egy mögöttes védvonalat a személyhez fűződő jogok megsértése esetére alkalmazható jogkövetkezményekből. (Ptk. 87. § (1). “A személyhez fűződő jogok és a szellemi alkotások joga egymást kiegészítve, olykor egymást helyettesítve gondoskodik a jogalanyok védelméről. A jogaiban sértett fél választhat, hogy a jogvédelem melyik eszközével él, a külön jogszabályok biztosította jogokat érvényesíti-e, vagy a Ptk. 84. §-ban megjelölt lehetőségeket részesíti-e előnyben”. (A Ptk. kommentárja, KJK-Kerszöv CD Jogtár, a 86-87. §-okhoz fűzött magyarázat.) Az idézett magyarázat nem eléggé világos, és hiányos is. Ha ugyanis a külön törvény szerinti védelem a Ptk.-ban a személyhez fűződő jogok megsértése esetére meghatározott szankciórendszer tükörképe, akkor értelmetlen a választás. Ha van többletszankció (pl. ma még a közérdekű bírság, vagy a bevezetni szándékozott sérelemdíj), akkor a tekintetben lehet a Ptk. alapján igényt érvényesíteni. Egyebekben pedig – amint fentebb írtuk – a nem nevesített szellemi alkotás és a Ptk.-ban nevesített know-how védelme épül kizárólag a Ptk.-ra.

A külön törvények felől nézve összetettebb a kép. A szerzői jogi törvény általános háttértörvénye a Ptk., de egyes szerzői jogi szabályok a kódex bizonyos rendelkezéseire is hivatkoznak. Az Szjt. néhány helyen felhívja külön is a Ptk.-t. Az egyik a felhasználási szerződés bírósági módosításának sajátos esete, az ún. bestseller klauzula [Szjt. 48. §, az e §-hoz fűzött magyarázatot ld. A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk. Gyertyánfy Péter, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000. (a továbbiakban: Szjt. magyarázat)], a másik pedig a vétkes szerzői jogsértés esetén alkalmazható kártérítési szankció, amely külön kitér a személyhez fűződő jogok megsértése esetén érvényesíthető (értelemszerűen nem vagyoni) kártérítésre. [Szjt. 94. § (2)].

Az iparjogvédelmi törvények pedig csak azon polgári jogi tárgyú tartalmi elemeikhez kapcsolják a Ptk.-t, ahol a jogalkotó szükségtelennek látta a külön, az oltalmi tárgy sajátosságaihoz igazított magánjogi eltérő szabályozást. Az nyilvánvaló, hogy az oltalomképesség meghatározásának sajátos jellege, továbbá a szervezeti, közigazgatási, eljárási normák léte miatt szó sem lehet a Ptk. általános háttérszabály minőségéről. Így tehát az iparjogvédelmi törvények normáinak a Ptk.-hoz való viszonyuk szempontjából három típusuk van.

– Nem polgári jogi (szervezeti, eljárási) tárgyú normák. (Pl. 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, a továbbiakban: Szt. VII. fejezet)

– Polgári jogi tárgyú, az oltalmi tárgy sajátosságából eredő, az abszolút jog létével, és gyakorlásával kapcsolatos külön normák. Ezek tárgy szerint – kissé általánosítva – a következők: teljes egészében az oltalomképesség pozitív és negatív feltételei; a jogosult személyének meghatározása; a kizárólagos jogok tartalma és terjedelme; kivételek a kizárólagos jogok alól; az oltalom egyéb korlátjai, az oltalom megszűnése. Részben ide tartoznak: az alkotás (tehát nem az oltalom) bitorlásáról, a több jogosult jogállásáról, a jogosultat illető rendelkezési jog gyakorlásának módjáról, a szolgálati/alkalmazotti alkotással összefüggő díjazási szerződésről és a jogsértés szankcióiról szóló szabályok. (Pl. Szt. 1-6. §, vagy 27-30. §, vagy Vt. = a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény 1-8. §, 12. §, 23-26. §)

– A polgári jog megfelelő rendelkezéseit vagy jogintézményeit felhívó szabályok, amelyek az iparjogvédelmi alkotók személyhez fűződő jogainak megsértésére, alkotásaik bitorlására, a licencia-szerződésre és a vétkes jogsértés esetén a kártérítésre rendelik a Ptk.-t háttérszabályként alkalmazni. [Pl. Szt. 7. § (6), 15. § (3), 26. § (3), 30. § (2), 34. § és 35. § (4), Vt. 7. § (3), 21. § (3), 22. §, 26. § (2), 27. § (5)].

Az összefüggések alábbi, gyakorlatias feltárása megmutatja, hogy nem képződik logikailag hibátlanul záró rendszer, de értelmezés útján az illesztés tökéletesíthető.

2.2. A viszony gyakorlati szemszögből

A Ptk. szabályai közül szerzői jogi, iparjogvédelmi ügyekben a gyakorlatban az alábbi tárgyú rendelkezések alkalmazására kerülhet sor.

2.2.1. A személyhez fűződő jogok megsértése

E jogok megsértése jogkövetkezményeiről szóló rendelkezésekhez több helyről és több úton is el lehet jutni:

– az iparjogvédelmi alkotók (a találmány, használati minta feltalálója, a topográfia, illetve a formatervezési minta szerzője) személyhez fűződő jogai megsértése esetén (Szt.) 7. § (1) és (6), 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról, a továbbiakban: (Fmt.) 12. § (6), 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról, a továbbiakban: (Hmt). 9. §, 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról, a továbbiakban: (Topt.) 5. §,

– az iparjogvédelmi alkotások (tehát nem az alkotásra vonatkozó kizárólagos vagyoni jogok!) bitorlásával összefüggésben az alkotók személyhez fűződő jogai bitorlással “kumulált” megsértése esetében (Szt. 34. §, Fmt. 22. §, Hmt. 9. §, Topt. 5. §), ha az igényt az alkotó, és nem a tőle az alkotásra vonatkozó vagyoni jogokat megszerző személy (a törvények terminológiája alapján a jogutód) érvényesíti,

– ha a jogosult személyhez fűződő jogait a szerzői jog, illetve az iparjogvédelmi jog által nem védett szférában, a jogosult kizárólagos jogainak megsértésével összefüggésben megsértik (pl. a vagyoni jogsértéssel összefüggően a jogosult jó hírnevének megsértése),

– a szerzői jogban annak meghatározása során, hogy ki jogosult fellépni a szerző személyhez fűződő jogainak védelmében a szerző halála után a vagyoni jogok átruházása esetén [Szjt. 14. § (1)]. Ha ugyanis a szerző életében a vagyoni jogait átruházza, akkor halála esetére alanytalanná válik a szerző védelmi időn belül még fennálló személyhez fűződő joga. Ez éppen azon műfajok esetében (pl. szoftver, adatbázis) lehetséges, ahol a szerzői hagyaték gondozásával általában nem bíznak meg senkit. Ezt a helyzetet csak úgy lehet áthidalni, ha az Szjt. 3. § alapján felhívott Ptk. 84. § (3) bekezdését analógiával alkalmazzuk, és az ott megjelölt személyek (hozzátartozó, végrendelet útján juttatást kapott személy) nem a Ptk. szerinti kegyeleti jogot, hanem az Szjt. által meghatározott tartalmú, de szintén értelemszerűen részben kegyeleti jellegű személyhez fűződő jogot érvényesíthetik. Azért nem lehet a kétféle (az általános és a szerzői) “kegyeleti” jogot egy kalap alá venni, mert a szerző vagyoni joga halála után is változatlan tartalommal fennmarad. A vagyoni és személyhez fűződő jogok lényegi összefonódása miatt pedig a személyhez fűződő jogok szerző halála utáni időpontban megvalósuló gyakorlása több, mint egyszerű kegyeleti joggyakorlás.

2.2.2. A tulajdonátruházás, illetve az átadás szabályai

E rendelkezésekre a következő esetekben bukkanhat rá a jogalkalmazó.

– A jövőben alkotandó szerzői mű megalkotására, kapcsolódó jogi teljesítmény nyújtására és értelemszerűen a felhasználás engedélyezésére is kötött szerződések körében, ha a teljesítés (nem az engedély megadására nézve!) a művet, illetve a kapcsolódó jogi teljesítményt hordozó eredeti példány, illetve annak másolata, és egyes műfajtáknál a kísérő dokumentáció [pl. szoftver – Szjt. 1. § (2) c) pont] átadásával valósul meg. Az átadás csak akkor kapcsolódik a tulajdonjog átruházásához, ha a szerződés alapján a jogszerző fél tulajdonjogot is szerez az alkotást (oltalmi tárgyat) hordozó dolgon. E szerződések szerzői mű és előadóművészi teljesítmény esetében felhasználási szerződésnek minősülnek.8

– A kötelezett az iparjogvédelmi oltalomra képes alkotás (szabadalmaztatható találmány, minta, topográfia), illetve know-how kidolgozására kötött (jellemzően kutatási) szerződés alapján keletkező, az alkotást hordozó dolog, leíró dokumentáció átadásával teljesít. Az iparjogvédelemben típus szerint elválnak, a gyakorlatban pedig akár összedolgozhatók, akár külön is állhatnak az alkotás létrehozására kötött kutatási, és a kidolgozott alkotás hasznosítására, illetve az alkotásra vonatkozó jogi oltalomból eredő vagyoni jogok átruházására/átszállására köthető szerződések [Ptk. 412. § (3)].

– A munkaviszonyban alkotott mű, illetve szolgálati (alkalmazotti) iparjogvédelmi alkotás átadására is alkalmazni kell e szabályokat azzal, hogy az átadási kötelezettséget végső soron a törvény írja elő [Szjt. 30. §, Szt. 11. § (1) és (2)].

– Már oltalom alatt álló, vagy feltételesen ekként minősülő, tehát “kész” szellemi javak esetében a jogi oltalmat hordozó dolog, dokumentáció átadására is irányadók a rendelkezések a többszörözést, illetve előállítást és/vagy forgalomba hozatalt engedélyező licencia-, vagy jogátruházási szerződés alapján, ha ezt a szerződés előírja Értelemszerűen az első jogszerű forgalomba hozatal engedélyezéséről van szó a jogkimerülés miatt, vö. pl. Szjt. 23. § (5), Szt. 20. §.

2.2.3. A közös tulajdon szabályai

A közös tulajdon szabályait érdekes módon csak a szerzői jogi törvény általános utaló rendelkezése alapján (ha a közös műre vonatkozó szabályok nem tartalmaznak eltérést) és a közös védjegyoltalom védjegytörvényben nem rendezett, az oltalmi tárgy sajátosságai miatt szükséges eltérésekkel nem fedett kérdéseiben lehet alkalmazni, ha pusztán a szabályok egymás mögé rendelését tekintjük. Az iparjogvédelmi oltalom alatt álló alkotásoknál csak a jogosult-társ törvényben megkívánt nyilatkozatának pótlása rendelhető el a Ptk. alapján [Szt. 26. § (3)]. Ekkor azonban a közös tulajdon szabályain túllépve a joggal való visszaélés speciális rendelkezése jelenti a jogalapot. Az Szjt. 3. § alapján a szerzői művekre és kapcsolódó jogi teljesítményekre nézve a közös tulajdon szabályait a közös művekre vonatkozó szerzői jogi szabályok mögött lehet alkalmazni. A Vt. 21. § az Szt. 26. §-ának tükörképe, tehát a Ptk. mintájára, a szükséges sajátosságokkal bővített “közös tulajdoni” szabályokat tartalmaz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a 22. § általában is felhívja a Ptk.-t a közös oltalom nem rendezett kérdéseiben is háttérszabályként. A közös szabadalomról és szabadalmi igényről az Szt. 26. § lényegében a Ptk. közös tulajdoni szabályai alapján rendelkezik, de a “tulajdon tárgya sajátosságainak” megfelelő eltérésekkel. A mintatörvények és a Toptv. visszautalnak az Szt. 26. §-ra [Fmt. 13. § (4), Hmt. 17. § (3) Topt. 8. § (3)].

2.2.4. A szerződések általános szabályai

E rendelkezések értelemszerűen a felhasználási, hasznosítási, használati, illetve jogátruházási szerződések hátterét jelentik, mégpedig a szerzői jogi felhasználási szerződés esetében mind a már elkészült, mind a jövőben megalkotandó művek felhasználására kötött szerződésekre nézve. A kapcsolat azonban a tanulmány céljára figyelemmel részletesebb kifejtést igényel, amelyet a tanulmány második része tartalmaz.

2.2.5. A deliktuális felelősségi szabályok

A szerződésen kívüli kártérítés szabályait egyértelmű utalások alapján vétkes jogsértés esetén mind a szerzői jogban, mind az iparjogvédelem terén alkalmazni kell [Szjt. 94. § (2) és 99. §, Szt. 34. § és 35. § (4), Fmt. 22. §, 23. § (2), Hmt. 19. § (2) Topt. 10. § (2), Vt. 27. § (5)]. A törvényi rendelkezések vizsgálata alapján az állapítható meg, hogy a használati minta feltalálója és a topográfia szerzője az alkotás bitorlása esetén nem igényelhetne kártérítést. Legalábbis az Szt.-ben az alkotás bitorlásáról szóló rendelkezésnél megtalálható, a kártérítési szabályok alkalmazását felhívó utalás az említett két törvényben hiányozni látszik, és általános, a Ptk.-t háttérjogszabályként felhívó rendelkezés e törvényekben, mint írtuk, nincs. Ugyanakkor mégis el lehet jutni a deliktuális felelősségi szabályokhoz a Ptk. 87. § (1) bekezdése útján alkalmazható 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján.

2.2.6. A jogszavatosság

A jogszavatosság jogintézménye a szerződésekhez kapcsolódik, ezért e kérdéskört is a második rész érinti.

2.2.7. A bérlet és a haszonkölcsön szabályai

A megfelelő szerzői jogi terjesztési móddal kapcsolatos szerződések, illetve jogviták mögött állnak. A Ptk.-hoz vezető utat az Szjt. 3. § általános utalása kínálja.

2.2.8. Az öröklési jog

Az öröklési szabályok az alkotók vagyoni jogainak és a felhasználási/hasznosítási jogok öröklésére irányadók, ha a jogosult magánszemély. A védelmi/oltalmi idő tartama miatt a probléma a gyakorlatban csak a szerzők és esetleg az előadóművészek jogai körében él, de nem kizárt az iparjogvédelmi oltalomban részesülő alkotások esetében sem. Ha a szerző magánszemélyként egyben felhasználó is (ez a jogi helyzet a szerzői kiadás példáján keresztül érzékeltethető), akkor a felhasználási jog öröklésének tényállása is felvetődik. A vagyoni jogok, illetve felhasználási/hasznosítási /használati jogok átszállására9 az egyes jogi személyek (jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok) jogutódlására, illetve megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket pedig természetszerűen alkalmazni kell.

2.2.9. Bevezető rendelkezések

Természetesen a konkrét szabályok mögött alapelvi szintű, a szerzői jogi és iparjogvédelmi ügyekben is előkerülő rendelkezések húzódnak, például előnyök szerzése végett a saját felróható magatartásra való hivatkozás, továbbá a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalma. E rendelkezésekhez persze csak közvetetten, a Ptk. valamely szabályán túllépve lehet eljutni. Az Szjt. 3. § útján közvetlenül is felhívhatók a Ptk. bevezető rendelkezései (pl. utaló magatartás).

3. Részét képezzék-e szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények a kódexnek?

Magunk is támogatjuk a koncepcióból is kitűnő, és valamennyi felsorolt forrás által támogatott, illetve elfogadott álláspontot10: a szerzői jogi és iparjogvédelmi törvények nem emelhetők be a kódexbe. A koncepció általános elemei is tartalmazzák ennek indokait és az új kódex könyveinek felsorolása önmagáért beszél.

A magunk részéről ehhez azt tesszük hozzá, hogy a szerzői jogban is egyre inkább előfordulnak közigazgatási tárgyú, és ehhez igazodó módszerrel szabályozott normák (az Szjt. közös jogkezelésről szóló XII. fejezete: 86-88. és 93. §-ok, ezzel kiegészíthető Bacher, 3.3., 30. o.) és nem kizárt, hogy a szabad felhasználás és a hatékony műszaki intézkedések védelme ütközésének feloldására az EU Infosoc. Irányelvéhez (2001/29/EU irányelv) közelítő jogalkotási tevékenység eredményeképpen újabb hasonló rendelkezések jelennek meg az alapvetően magánjogi szabályok között.11 Rangos nemzetközi fórumon kifejtett mérvadó álláspontok szerint is meglehetősen ritka a szerzői jogi és iparjogvédelmi szabályrendszer beépítése a magánjogi kódexekbe és ellene erős érvek szólnak, nem utolsó sorban e jogterület nemzetközileg többesen kötött volta miatt (WIPO által adminisztrált egyezmények, a TRIPS-WTO, és Európában a közösségi másodlagos jog).12 Az érveket itt azért nem soroljuk tovább, mert úgy tűnik, e kérdésben nincs min vitatkozni.

Mellesleg jegyezzük meg, hogy hasonlóan erős indokok szólnának az ellen a jelenleg ismereteink szerint napirenden nem lévő törekvéssel szemben is, ha egységes szellemi alkotás és termék, vagy szellemi tulajdoni kódex alkotásába fogna a jogalkotó. A francia magánjogi kódex háttere előtt megalkotott példa13 is bizonyítja, hogy a külön törvények rendszeres egymás mögé rendezésen túl közös általános szabályokat nemigen lehet találni a szerzői jogra és az iparjogvédelemre, és még a szerzői jogon belül sincs igazi általános része a szerzők jogainak és a kapcsolódó jogoknak, valamint az iparjogvédelmen belül is lényeges az iparjogvédelmi alkotások és az árujelzők közötti különbség.

4. Hol, milyen szintű szerkezeti egységben és milyen terminológiát használva helyezkedjenek el az új kódexben a jelenleg a Ptk. 86-87. §-aiban található rendelkezések?

4.1. Az eddigi vélemények

Az előző kérdésre adott egységesnek tekinthető válaszból is adódik, hogy a Ptk. és a szellemi alkotásokhoz (javakhoz) fűződő jogok jelenlegi összekapcsolása esetleges tartalmi, rendszertani felülvizsgálatának kérdése felvetődik.

A koncepció szerint a jelenlegi megoldás megfelelő.

Boytha szerint a rendelkezések helyén nem kell változtatni, de – figyelemmel arra, hogy a szellemi javak közé alkotásokon kívül más oltalmi tárgyak is tartoznak – a “szellemi alkotások és más szellemi termékek” fogalma alatt kell a jogi összekapcsolást megteremteni.14

Bacher, Ficsor és az MSZH Ficsor álláspontjával tartalmilag egyező véleménye szerint a szellemi alkotások védelmét fel kell váltani a szellemi tulajdon védelmével és a vizsgált rendelkezéseket a dologi jogi könyvet követően, vagy azon belül, önálló részben, illetve címben kellene elhelyezni. Különbség e véleménycsoporton belül, hogy Bacher “szellemi tulajdonjog” című szerkezeti egységben, Ficsor és az MSZH a szellemi tulajdon koncepciója mentén, és ilyen elnevezés alatt javasolják a szerzői jog és iparjogvédelem közös vonásait megragadni.15 Jó néhány észrevétel – gyakran indokolás nélkül – csatlakozott ehhez az álláspon-thoz.16 Az álláspontból, úgy gondoljuk, az folyik, hogy az érintett szerkezeti egység címe “szellemi tulajdon”, vagy “a szellemi tulajdon védelme” lehetne. Bacher a fenti megoldás kiegészítésére javasolja, hogy a Ptk. személyiségi jogi fejezete utaljon arra, hogy a szellemi tulajdon alkotásához fűződő személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak. (Ilyen vélemény elhangzott a Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács e kérdéssel foglalkozó 2002. május 29-i ülésén is.)

4.2. Álláspontunk

A jogterület elnevezésére alkalmasnak tartjuk a “szellemi alkotások és egyéb szellemi termékek” elnevezést. Ugyanakkor, a különböző vélemények közötti kompromisszumos javaslatként helyesnek tartanánk azt is, ha az elnevezés “szerzői jog, szerzői joghoz kapcsolódó jogok, iparjogvédelem” lenne. Mindkét esetben javasoljuk megtartani a rendelkezések helyét a személyhez fűződő jogokat követően. A szabályokat önálló részben, és értelemszerűen önálló címben és külön fejezetben javasoljuk elhelyezni. A javaslat szerint a Személyek c. Első Könyv Második részének I. Címe és ezen belül 1. fejezete (a Cím egy fejezetből állna) tárgyalná a szellemi javakkal kapcsolatos általános Ptk. szabályokat.

Az első javaslat indokait Boytha kellő részletességgel kifej-tette.17 A második javaslat előnye, hogy elkerüli a tulajdoni és személyiségi megközelítés közt feszülő, a jogterület kettős gyökeréből, és a szerzői jog és iparjogvédelem belső, immanens különbségeiből táplálkozó ellentmondást, ezek tárgyalását áttolja az elmélet és az oktatás területére. Lehet ugyanis, hogy ez nem is oldható fel megnyugtatóan, talán azért, mert mindkét felfogás jelentős, eredményesen nehezen, vagy egyáltalán nem cáfolható igazságtartalmat hordoz. (A jogterület legtágabban vett tárgyát kutató, a világ egyik legjelentősebb tudományos intézetének elnevezése is elkerüli az elméleti állásfoglalást: Max Planck Institut für ausländisches und internationales Patent- Urheber- und Wettbewerbsrecht. Hasonlóképpen a szakma művelésére alakult német és magyar egyesület nevei sem tükröznek megközelítésbeli hovatartozást (Deutsche Vereinigung für gewerblichen Rechtschutz und Urheberrecht, Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület) A “Dologi jog” c. könyv címéhez hasonlóan nem a szabályozás tárgyát (dolog), hanem jellemző elnevezését adja meg. Ahogy a dologi jogon belül sor kerül a dolog fogalmának meghatározására, úgy a Ptk. egyes törvényekre utaló szabálya útján [jelenleg a Ptk. 86. § (2) bekezdés hiányos felsorolása] közvetetten találhatók majd meg a szabályozás különböző tárgyainak fogalmai (pl. szerzői mű stb.). Az alábbiakban több oldalról megkíséreljük indokolni javaslatunkat.

4.3 Részletes indokolás a szerkezeti és terminológiai kérdésben

4.3.1. A jogterület jövőbeli kötése a személyhez fűződő jogokhoz

Mindenekelőtt rá szeretnénk mutatni egy olyan összefüggésre, amelyet egyik forrás sem említ, de a szellemi javak jogvédelmi szintje jövőbeli megőrzésének álláspontunk szerint kiemelkedően fontos tényezője lehet. Az alkotmányos tulajdonvédelem, mint a jogterület legmagasabb szintű jogi alapja,18 a szintén alkotmányosan és nemzetközi egyezménnyel védett véleményszabadsággal és információs joggal ütköztetve a legfrissebb külföldi bírói gyakorlatban háttérbe szorulni látszik. Leegyszerűsítve: a szellemi javakra vonatkozó kizárólagos jog, mint “tulajdon” nem, vagy korlátozva érvényesül olyan esetben, amikor a jogsértő, tehát az oltalom alatt álló tárgyat engedély nélkül használó személy az említett alkotmányos jogát gyakorolja.

Az osztrák Legfelsőbb Bíróság pl. 2001-ben két általunk ismert esetben is úgy döntött, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (1993. évi XXXI. törvény) véleménynyilvánítási szabadságról szóló 10. Cikke ütközhet az alkotmányos tulajdonvédelem ernyője alatt létező szerzői engedélyezési joggal, és az utóbbi jog korlátozható az előbbi javára. Mindkét döntés internetes környezetben megvalósult felhasználást értékelt.19

Az irodalom azt kezdi jósolni, hogy az említett egyezmény szerzői jogi és iparjogvédelmi kizárólagos jogokat érintő/korlátozó hatása szélesedni fog.20 Sőt, az előrelátás már addig terjed, hogy a magánszféra szabadságának egyezményesen biztosított jogát (1993. évi XXXI. törvény 8. Cikk) is indokolatlanul korlátozhatják a magyar jogba már bevezetett (Szjt. 95. §),21 az EU államainak a szerzői jogába csak a mostanában, illetve a közeli jövőben bekerülő, a hatásos műszaki intézkedés védelmére vonatkozó rendelkezések.22

Nemcsak a szerzői jog botolhat egyezményes emberi, illetve alkotmányos alapjogokba. Hasonló jellegű ütközéseket tárgyalnak különböző nemzetközi / és külföldi vitarendező fórumok (rendes bíróságok és kifejezetten a “domainjogi” vitarendezés fórumai) azonos vagy hasonló tartománynevek között, illetve Internet tartománynevek és védjegyek /kereskedelmi nevek között. A jelen észrevétel kereteit messze meghaladja a részletes tárgyalás, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a véleménynyilvánító, általában fogyasztói, vagy állampolgári kritikát kifejező, de az árujelzővel kétségkívül összetéveszthető, sőt arra kifejezetten utaló domain-nevek a védjegy / kereskedelmi név jogosultja terhére fennmaradnak.23 Amire a hangsúlyt helyeznénk, az az a tény, hogy a védjegyjog személyhez fűződő jogi gyökereinek hiánya oda vezethet, hogy a védjegyjogosultak a domain-nevek frontján vereségeket kénytelenek elviselni a véleményszabadságra épülő domainnév-használattal szemben. (Említhetnénk a gyógyszerszabadalmak egészséghez való emberi jogba “ütközését” is, amely az oltalom alatt álló AIDS-gyógyszerek engedély nélküli előállítása kapcsán kibontakozott, a nemzetközi kereskedem átfogó egyezményének (GATT-WTO) felülvizsgálata kapcsán került előtérbe.)

Ma még vitatott, hogy a szoftver, pontosabban az elektronikusan megvalósítható üzletviteli módszer szabadalmi oltalomban részesülhet-e a jövőben.24 Noha a vita ma még nincs lezárva, kirobbantója egy 1988-as USA-beli szövetségi bírósági döntés, amely kimondta, hogy az üzletviteli módszer, mint olyan nincs eleve kizárva a szabadalmi oltalomból.25 A magyar szabadalmi jog nyilván igazodni fog a közösségi megoldáshoz. Ha elektronikus üzletviteli módszerek, és/vagy az e módszerek megvalósítását támogató szoftverek (illetve az üzletviteli módszer, mint “termék”, és a támogató szoftver, mint “eljárás”) szabadalmaztathatók lesznek, az hatást fog gyakorolni a “közönség” és a szabadalmi jog viszonyára. A ma még mindig “amit lehet, azt szabad is” gyakorlatot folytató internetes közösség síkra fog szállni nemcsak a magánháztartásokig a technika fejlődésével szükségképpen eljutott szerzői jog, hanem a szabadalmi jog tevékenységüket akadályozó, vagy megdrágító határainak visszaszorításáért is. Minden bizonnyal fel fog vetődni, hogy ütközik-e valamely egyezményes emberi jogba, például az említett egyezmény 10. Cikke szerinti információs jogba a közönséget is elérő szabadalmi oltalom.

Összefoglalva a fentieket: álláspontunk szerint az egész jogterület jövőbeli fejlődésének javára szolgálhat, ha a személyhez fűződő jogokhoz való kötődés a kódex szintjén (sőt, nem a polgári jogi kodifikációra tartozóan még az Alkotmányban is) kifejezésre jut.

Ez annyiban jelent eltérést a források közül az MSZH, Ficsor, Bacher, és a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács álláspontjától, hogy e vélemények szerint elegendő a szellemi tulajdon fogalmán belül a “szellemi” jelző belső tartalmi elemeként, az egyes részterületeket szabályozó törvényekben rendezni a személyhez fűződő jogok szerepét. Az e jogok alapját jelentő alkotás-jelleg ugyanis az árujelzők körében egyáltalán nem, a szerzői joghoz kapcsolódó jogok körében csak részlegesen, és egyes szerzői mű-fajták, vagy a know-how esetében is kérdésesen érvényesül.26

4.3.2. A személyhez fűződő jogok polgári jogi szabályozásának változó tartalma

Álláspontunk szerint a személyhez fűződő jogok polgári jogi szerepének a kodifikációban előre jelezhető átértékelése a korábbinál is kedvezőbb gyökeret növeszthet a szellemi javak védelméhez. A személyiségi jogok polgári jogi szabályozása “megtisztul” (Koncepció III. 6-8. o., IV. 1. első bekezdés, 28. o.). Noha igazolt, hogy a személyiségi jogok a nemzetközi egyezményekkel garantált emberi jogokkal, illetve az alkotmányos alapjogokkal szoros kapcsolatban állnak, van komoly tartalmi összefüggés, de a polgári jogi személyiségvédelem indoka és léte az emberi jogoktól és az alkotmányos alapjogoktól több szempontból is elkülönül.27

Korábban, Alkotmánybíróság és alkotmányos alapjogi gyakorlat, valamint az Európai emberi jogi egyezségokmány (1993. évi XXXI. törvény) nélkül a polgári jogi személyiségvédelmi szabályoknak kellett (volna) ezeket a hiányokat pótolni. A ma még a személyhez fűződő jogok között is szabályozott alkotmányos alapjogok alkotmánybírósági értelmezése ezeket a polgári jogi szabályozás szintje fölé emeli. Ilyenek az élethez és emberi méltósághoz való jog, a kommunikációs alapjogok, köztük a már említett, a szellemi javakra vonatkozó kizárólagos jogok érvényesülését akadályozni képes szabad véleménynyilvánításhoz való jog. E jogok abszolut alkotmányos védelme elsődleges, míg az alkotmányos tulajdonvédelem visszonylagos!28 Így a személyhez fűződő jogoknak polgári jogi értelemben az a rendeltetése marad, hogy [a személy] “vélelmezett értékteremtő képessége kibontakoztatásához szükséges autonom (…) mozgástér külső határait megoltalmazza. A társadalom, az állam ezt tisztán hasznossági szempontok szerint biztosítja: szüksége van az egyén által teremtett kultúrértékek (a kultúrértékek kifejezést a legtágabb értelemben használva, beleértve abba az emberi tevékenység minden formáját) produktumaira.”29 Ilyen szemléletű, az ember és a jogi személy személyhez fűződő jogainak közös értéktartalmát és célját kifejező szabályozás képes megágyazni az emberi szellemi alkotások, a teljesítmények és a vállalat- és árujelzők jogi oltalmának. Ide – pontosabban e normákat követően, önálló szerkezeti egységben – talán különösebb elméleti aggályok nélkül beágyazódhat a szűkebb értelemben vett kultúrértékek létrehozása jogi kereteinek otthont adó néhány szabály. A jogvédelem jellege, szerkezete is alkalmas erre; ez a tulajdoni védelemmel megegyező: abszolút, negatív.

4.3.3. Gyakorlati ellenérv: a szellemi javak, alkotásoknál tágabb köre

Az MSZH, Ficsor és Bacher álláspontjának közös vonása, hogy szerintük nemcsak elméletileg (ld. alább), hanem gyakorlatilag is helytelen a jogterület szabályait a személyhez fűződő jogokat követően elhelyezni, hiszen az oltalom körébe csak részben tartoznak alkotások. A nem alkotó jellegű teljesítmények, továbbá a vállalat- és árujelzők léte, valamint egyes szerzői mű-fajták (pl. szoftver) és a know-how laza alkotói kötődése jelenti az érvrendszer magját.30

Ami a jogterület elnevezését illeti, az érvelés tökéletesen helytálló. Valóban nem lehet a szellemi alkotások joga elnevezés alatt nem-alkotások jogi védelméről is rendelkezni. Másfelől viszont alább megkíséreljük majd bemutatni, hogy a szellemi tulajdon elnevezés sem fogja át megfelelően a szellemi javak oltalmát.

A szellemi tulajdon dologi jogi tulajdonjoghoz hasonló, de a szellemi jelzővel megkülönböztetett jellege31 sem alkalmas a jogterület valamennyi védelmi tárgyát illető jogvédelem meghatározására. A “szellemi” jelzővel való megkülönböztetés a Ptk.-ban nem elegendő a jog tárgyának a dologi jogi tulajdonjogtól való megkülönböztetésére. Ez a “tulajdon” számos ponton összefonódik a személlyel, a személyhez fűződő jogokkal (pl. nyilvánosságra hozatal jogából eredő visszavonási jog és felmondás, átdolgozás és integritás joga, időbeli, területi, felhasználási módonként lehetséges széthasítás, ismeretlen felhasználásra való jogátengedés semmissége stb.). A személyhez fűződő és vagyoni jogok megléte, viszonya szempontjából végighaladva az oltalmi tárgyakon, a következő megállapításra lehet jutni.

A szerzői mű, a szabadalmaztatható találmány, a használati és a formatervezési minta, a félvezető termék topográfiája (az utóbbi csak bizonyos fokig) alkotás. Az előadóművészi teljesítmény védelme alkotói központú védelem.32 (A relatív védelemben részesülő újítást itt nem említjük, alkotás jelleggel esetileg rendelkezhet, védelme a jövőre nézve megszűnik33).

A szerzői joggal szomszédos jogi védelemben részesülő egyéb, hangfelvétel-előállítói, és a rádió-televízió szervezetekhez fűződő teljesítmények védelme kétségkívül bizonyos teljesítményeket oltalmaz.34 E teljesítmények védelmének alapja álláspontunk szerint – szemben az előző jegyzetben hivatkozott forrással – kettős, részben a teljesítmény bizonyos fokú egyedisége, részben a teljesítmény eléréséhez felhasznált ráfordítások indokolják, de a védelem tárgyai valóban nem alkotások.35

Az adatbázisok védelme, mint az Szjt. XI/A. fejezetében szabályozott sui generis vagyoni jog – semmilyen kapcsolatot nem mutat alkotás-jelleggel, a jelentős ráfordítás által indokolt jogi oltalom, melynek szerkezete, jellege azonos az alkotások és a teljesítmények védelmével.

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmában – eltekintve a szankciórendszer hasonló jellegétől – személyhez fűződő jogok nem játszanak szerepet. Azonban éppen az abszolút védelemben részesülő oltalmi tárgyak sorának végén – a földrajzi árujelzőknél – a szellemi tulajdon fogalmának alkalmazása komoly nehézséget okoz. A földrajzi árujelzőre ugyanis oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. A földrajzi árujelző oltalma korlátlan ideig tart. Az árujelzőt csak a jogosultak használhatják, arra másnak használati engedélyt nem adhatnak – és hozzá lehet tenni – a földrajzi árujelzőhöz fűződő vagyoni jogot sem lehet átruházni. Ebből adódik, hogy e vagyoni jog tárgya meglehetősen sajátos, tulajdonképpen forgalomképtelen, és a jogosulti, “tulajdonosi” kör sem meghatározott. Más szóval a “szellemi tulajdon” – még ha el is tekintünk az alább tárgyalandó tisztességtelen piaci magatartás egyes, relatív jogkövetkezményekkel járó tényállásaitól – éppúgy nem ad homogén igazodási pontot, mint a szellemi alkotás.

Az, hogy a szellemi alkotás fogalma, mint “ernyő” alkalmatlan, nem jelenti egyben azt, hogy a szabályozás jelenlegi helye is elhibázott, és azt sem, hogy a szellemi alkotás fogalmára ne lenne szükség.

A szabályozás jelenlegi helyét megalapozó tényezők:

– a személyhez fűződő jogok polgári jogi szabályozásának megváltozott jellege, és az alkotmányos tulajdonvédelmet meghaladó alkotmányos alapjogi kötöttség szükségessége (ld. a fenti fejtegetéseket a személyhez fűződő jogok megváltozott szabályozási szerepéről.),

– a jogterület történeti kialakulása, és e kialakulással igazolható valóban kettős, Boytha szerint is ambivalens, személyiségi és vagyoni-tulajdoni jellege,36 (a kettős jelleget a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács is hangsúlyozza, bár abból eltérő következtetésre jutott – állásfoglalás 4/b. pont)

– a szellemi javak területén a jogsértés szankciórendszerének vegyes, személyiségi és vagyoni jogok megsértése esetére egyaránt alkalmazandó minősége, és az a tény, hogy e szankciók lényegileg megegyeznek a személyhez fűződő jogok megsértésének szankcióival [vö. Vt. 27. § (2)];

– az a tény, hogy a védett tárgyak között szellemi alkotások is vannak, és a Ptk.-ban a védelemről való rendelkezés igénye először itt merül fel. [Így például a szerzői jogi törvény 2001. évi, az adatbázisok sui generis (kapcsolódó jogi) védelmének bevezetésekor is azt a megoldást követte a jogalkotó, hogy az adatbázis általános, mintegy a törvény fölött elhelyezhető fogalmát (tehát nem a gyűjteményes műként védhető adatbázis meghatározását) az egyes szerzői mű-fajták között helyezte el. Ennek kétségkívül helytálló formai indoka, hogy itt fordul elő a fogalom először a törvényben. Szjt. 60/A. §];

– megfelelő, az alkotások körén túlmutató, vagy a védelem tárgyát csak közvetetten megjelölő fogalomhasználattal kiküszöbölhető a jelenlegi fogalom-meghatározás kétségkívül fennálló hibája,

– a személyhez fűződő jogoktól elkülönített, azt követő megfelelő szintű szerkezeti egységben való elhelyezés érzékelteti mind a gyökér meglétét, mind a védelem tárgyainak a személyhez fűződő jogok tárgyaitól való különbözőségét.

A szellemi alkotás fogalmára a jogalkotónak, és ezen belül a polgári jogi kódex készítőjének a jövőben is szüksége lehet. A vállalkozási szerződés egyes altípusainál, így a tervezési szerződés, vagy a kutatási szerződés alapján [Ptk. 408. § (5), 412. § (3)] nem szellemi tulajdon, hanem a kutató/tervező által elkészített szellemi alkotás keletkezik (vállalat- és árujelző létrehozása kizárható, a szerzői joggal kapcsolódó jogi teljesítmények közül legfeljebb adatbázis hozható létre kutatási szerződés alapján, de a kutatási jelleg itt is valószínűsíti, hogy szerkesztett, tehát szerzői műnek minősülő adatbázis jön létre).

A közterhekről szóló különböző jogszabályok is hasznát veszik (talán inkább vehetnék!) a szellemi alkotás fogalmának, ha pl. adóelőnyt az alkotó tevékenység eredményéhez kapcsolnának [pl. Szja tv. 39. § (2)]. A társadalombiztosítási közterhek hatályos szabályozása kifejezetten aszerint különböztet (ha pongyolán is), hogy alkotói tevékenység vagy vagyoni jog/felhasználási jog átengedése fejében jár-e az ellenérték [a társadalombiztosítás ellátásaira (.) jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv = Tbjtv. 21. § d), és a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. r. = Tbjr. 3. §].

Természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy a jogalkotó ne találhatna a szellemi alkotás fogalmát elkerülő jogszabály-szövegezési megoldást, de jeleznénk, hogy a szellemi alkotás használható általánossági fokú fogalom. Ez különösen igaz lehet, ha a Ptk. hatályos 86. § (2) bekezdésében található felsorolást a jogalkotó pontosítja, ahogy ezt valamennyi forrás egybehangzóan javasolja. Ha a pontosítás szellemi alkotásként határozza meg a szerzői művet, a szabadalmaztatható találmányt, a formatervezési és használati mintát, a topográfiát, és ide kapcsolja az előadóművészi teljesítményt, és kitér a védelem egyéb tárgyaira, sokat segíthet a közterheket érintő jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak is.

4.3.4. A szellemi tulajdon jogforrásokban használt fogalma

A szellemi tulajdon fogalmát használó egyes jogforrásokat áttekintve megállapítható, hogy a jogszabályi fogalmak nem teremtenek megnyugtató logikai zártságot.

A Szellemi Tulajdon Világszervezetét, a WIPO-t létesítő nemzetközi egyezmény fogalom meghatározása a szellemi tulajdon fogalma alatt a tisztességtelen verseny elleni védelem eszközeit is felsorolja. Hasonlóképpen a szellemi tulajdon jogszabályi fogalmi gyökerét jelentő Párizsi Uniós Egyezmény ipari tulajdon fogalma is ugyanígy fogalmaz (1970. évi 18. tvr.). A tisztességtelen verseny elleni védelem jogi eszközei relatív, a tisztességtelen piaci magatartást tanúsító versenytárs elleni fellépést tesznek lehetővé, tehát a homogén, abszolút-negatív jogi jelleg, amely ez egyik tényező a szellemi tulajdon pártján állók álláspontjában a dologi tulajdonjoghoz való kapcsolásban, itt megtörik. Ugyanez a törés egyébként a személyhez fűződő jogokhoz kapcsolás során elkerülhető, ha a védelem tárgyait a kódex megfelelően felsorolja. Egyébként a jogalkotó a hatályos Ptk.-ban sem oldotta meg a tisztességtelen piaci magatartás elleni védelem hagyományos jogi eszközeinek a kódexhez kapcsolását. Valószínűleg nem is lehet egyik javaslat alapján sem megnyugtató jogi dogmatikai kapcsolódási pontot találni a versenyjogi intézményeknek, amelyek ma már sokkal inkább más kötődések alapján egy sui generis jogterület részét képezik. Egy megfelelő utaló szabály, amely csak az abszolút és negatív szerkezetű védelemben részesülő tárgyakat tartalmazza, és egy olyan cím (fogalom), amely kikerüli a logikai zártságba ütköző szellemi tulajdon fogalmat, valamelyest segíthet. Mindkét fenti javaslatunk megfelel e követelményeknek.

Más szempontból törik meg a logikai zártság a TRIPS egyezményben, amelynek tulajdoni szemléletű szabályozása fontos érv mind Bachernél, mind Ficsornál, mind az MSZH és a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács álláspontjában.37 A TRIPS egyezmény azonban a szellemi javakat, mint a nemzetközi kereskedelem tárgyát szemléli, ahogy ezt a címe is mutatja. Az egyezmény maga is kimondja: az alapul szolgáló egyik szerzői jogi nemzetközi egyezmény, a BUE személyhez fűződő jogi rendelkezései kivételt jelentenek a nemzetközi jogegységesítés alól (TRIPS 1. Cikk 2., 9. Cikk 1.). A TRIPS szerinti szellemi tulajdon a személyhez fűződő jogok nélküli, tehát csak a vagyoni érdekeket tükröző fogalom. A hivatkozott, a szellemi tulajdont pártoló javaslatok alapján a szellemi tulajdon fogalmában a “szellemi” jelző képes kezelni a sajátosságokat, tehát ezen belül az ide tartozó szerzői jogban a személyhez fűződő jogok szerepét is. A TRIPS által használt szellemi tulajdon fogalom mást mutat.

Emellett a TRIPS rendelkezik a nyilvánosságra nem hozott adatok védelméről (TRIPS 39. Cikk). Itt arra mutatunk rá, hogy az egyezmény szövegével kifejezetten szemben az érdekelt jogosultak szemében a relatív szerkezetű, tisztességtelen piaci magatartás elleni védelem sem látszik elegendőnek a TRIPS 39. Cikk (3) bekezdés “megfelelő” alkalmazásában. A gyógyszer-engedélyezési eljárásban felhasznált, jelentős ráfordítással megszerzett adatok tisztességtelen felhasználása ellen a TRIPS rendelkezés a PUE 10bis cikkhez hasonló védelem nyújtását írja elő. Az érdekelt jogosultak értelmezése szerint (és a közösségi jogban is) a generikus gyógyszer-előállítókat sújtó, egyértelműen közigazgatási jogi adat felhasználási tilalom, illetve késleltetés bevezetése a TRIPS-szel összhangban álló megoldás (vö. az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló 12/2001. (IV. 12.) EüM rendelet 5. §-nak a 2002. dec. 31-ig és 2003. jan. 1-jétől hatályos szövegei). Hol található meg itt a szellemi tulajdon negatív és abszolút szerkezetű magánjogi jellegű védelme?

A vámfelügyelet alá vételről (border measure) szóló, közösségi rendeletnek megfelelő jogszabályban ugyan nincs jogdogmatikai törés, de címe a magyar jogba be nem vezetett “szellemi tulajdonjog” kifejezést használja. A jogszabály pedig csak egyes, részben szerzői műhöz, szomszédos jogi teljesítményhez, részben árujelzőhöz fűződő jogokba ütköző cselekmények ellen nyújt a TRIPS-szel összhangban vámjogi védelmet, tehát nem terjed ki a fogalommal lefedni szánt minden védelmi tárgyra [128/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet].

4.3.5 A “szellemi tulajdon” tükrözi a rendszerváltást?

A szellemi tulajdon bevezetése pártján álló források egyaránt azt vallják, hogy a jogterület Ptk.-hoz kapcsolódásának újragondolása a rendszerváltozás kifejeződése is lenne.38 Ha ez így van, akkor a koncepció vezérfonalának követése a vizsgált jogterületnek még akkor is a szellemi tulajdon fogalma alá rendezését indokolja, ha e fogalom csak viszonylagos egységet fejez ki. Véleményünk szerint azonban a szellemi tulajdon fogalom bevezetése nem tekinthető a piacgazdaság jogi szabályozási tükörképének.

A váltás mellett szóló egyik fő érv, hogy a tulajdon jogbiztonságot sugall. Álláspontunk szerint az újraértékelt, és az alkotmányos alapjogi védelem széles védőernyője alatt a személyhez fűződő jogi háttérnek is ugyanilyen, ha nem nagyobb biztonságérzetet kell sugallnia egy demokratikus piacgazdaságban.

Az a megkülönböztetés, hogy az alkotásvédelem a túlhaladott szocialista ideológia terméke, míg a szellemi tulajdon a piacgazdaságnak megfelelő megoldás, elsősorban a lényeget elfedő, az adott időszakban valóban felöltött ideológiai köntöst szemléli, emellett figyelmen kívül hagy egy fontos tényt.

Az alkotás védelme, az alkotói személyiséghez kapcsolás elmélete és gyakorlata, konkrétabban a szerzői jogi monizmus éppen a tulajdoni elméletből a szellemi javak jogán (Immaterialgüterrecht) át a piacgazdaságban alakult ki.39 Ezt nemcsak a szerzők iránt érthetően elfogult egyes szerzői jogászok vallják. A “levezetés” – csak jelzésszerűen, és a XIX. sz. végi, az urheberrecht-i értelemben vett szerzői jogi szabályozást megelőző elméletekre figyelve – megtalálható a magyar irodalomban a személyhez fűződő jogok történeti változását a tulajdonosi személyiségvédelemtől az általános személyiségi jog kialakulásáig követő, felsőoktatási tananyaggá ülepedett eredményeket hozó értekezésben is.40

A monista elmélet szerint felfogott szerzői jog ma is jól működik az Európai Közösség egyes tagállamainak szerzői jogában. Nem a szocializmus találmánya. Ezért, ha lehántjuk a korabeli tankönyvi és kézikönyvbeli fejtegetésekről az akkoriban kötelező egyenruhaként viselt, Bacher által is említett ideológiai köntöst, amelyet minden kétséget kizáróan messze meghaladt az élet már a tervgazdaságban is,41 más belső tartalom meglétét is feltételezhetjük.42 E tartalom a gyengébb fél, nevezetesen az alkotó, a szerző védelme.

Hangsúlyozzuk, magunk is elvetjük az alkotás általános, a jogterület elméleti lefedésére használt fogalmát.43 Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szellemi tulajdoni megközelítést kifejtő monográfia elismeri, sőt hangsúlyozza a szerzői jog és az iparjogvédelem eltérő beszámítási pontjait (szerző, illetve piaci áru értékkomponense), és e bipolaritással is indokolja a szellemi alkotások széles ernyőjének elutasítását.44 A kifejtés címe egyébként: az iparjogvédelem jogi természete.45 Az eltérő beszámítási pontok miatt a szerzői jog szemszögéből, amelyben a logikailag-történetileg az alkotói személyiséget is kifejező emberi szellemi alkotások dominálnak, nem fogadható el kielégítő kodifikációs kapocsnak a dologi tulajdonjogot követő szellemi tulajdon.

A monista szerzői jog hazájából, a német irodalomból vett szellemi tulajdonvédelem46 (Schutz des geistigen Eigentums) nem szellemi tulajdonjog, hanem az alkotmányos tulajdonvédelem egy szeletének a kifejezése, amely jogdogmatikailag nézve már nem tekinthető tulajdonjognak.47 A szellemi tulajdon francia, a szerzői jogi dualizmus talaján álló elmélete tulajdoni aspektusból kínlódik meg a fogalom érvényesülésével, de – természetesen -annak kétségbe vonható helyessége mellett tör lándzsát.48

Valószínűleg nem lehet és talán nem is kell egyetlen helyes elméleti megoldásra jutni,49 ugyanis zökkenőmentes, valamennyi nemzetközi kötelezettségvállalásnak eleget tevő szellemi alkotás/szellemi tulajdon védelem létezik bármely elméleti alapra állított rendszerben a világ különböző államaiban. A jogterület jellege körül folyó vita alapja inkább a két fő részterület, a szerzői jog és az iparjogvédelem abbeli különbsége, hogy az előző terén történetileg, logikailag, és a hagyományos szerzői művek értékesítése során ma is sokkal inkább érvényesül a védelem alkotói személyiségben gyökerező jellege. Az, hogy ez egyes újabb mű-fajtáknál (pl. szoftver, adatbázis) kevéssé érvényesül, és az a tény, hogy a szerzői jogi törvények szabályozási tárgya kibővül új védelmi tárgyakkal (szabvány, mint együttesen alkotott mű, sui generis adatbázis-védelem), nem változtat e megállapítás igazságán, mert minőségi jellegzetességről van szó, amelyet nem rontanak le az említett mennyiségi változások. (Sokkal inkább alkalmas lehet a szerzői jogi paradigmaváltásra az a tendencia, amely a felhasználást (vagyoni jellegű hasznosítást) ellenőrző szerzői jogból hozzáférést korlátozó, tehát az információs jogot valóban közvetlenül érintő jogot formál.)

A szerzői jogi monizmus – mint erre hivatkoztunk – nem rendszerkötött, ebből következően nem lehet a rendszerváltozás kellékének tekinteni a szellemi tulajdon bevezetését. Egyébként a merev monizmuson a magyar Szjt. – bölcs jogalkotói kompromisszummal – gyakorlatilag és a törvény indokolása szerint (az Szjt. 9. §-hoz fűzött indokolás) már túllépett. Megtalálta azokat a célszerű kivételeket, vagyis éppen azokat az alkotói személyiséghez lazábban köthető, illetve az alkotás létrehozásába befektetők védelmét előtérbe helyező kivételeket, ahol helye van a szerzői vagyoni jog átruházásának (pl. szoftver, film, adatbázis, reklám-mű). Ezek esetében előbbre való a vagyoni szempont, mint az azt átható, ezért az átruházhatóságot is a klasszikus szerzői művek esetében akadályozó személyiségi vonások. Ez utóbbiak egyébként (ennek mérlegelt rendezése tartozik a jogterület egyes részeit szabályozó törvényekre) nem akadályozzák a művek forgalmát. A jogalkotó megtalálta ehhez az alkalmas jogtechnikai eszközöket (Szjt. 50. §, 53. § a 11. §-hoz való kapcsolatában). Nem a piac kívánja tehát az átruházható szerzői jogot, a “tulajdont”, különösen azért, mert még a régi Szjt. rendszerében sem volt “forgalmi akadály”, ha a részleteket alaposan megvizsgáltuk.50 Az új Szjt. pedig – indokolása alapján – a még ki nem elégített piaci követelményeknek a felhasználási szerződés újraszabályozásával eleget tett (az Szjt. 42-57. §-okhoz fűzött indokolás, első bekezdés).

Ha pedig megnézzük az utóbbi évek kor- és mintaszerű iparjogvédelmi törvényeit (pl. Szt., Vt., Fomt), vagy indokolásaikat, nem találunk paradigmaváltás szükségességére utalást. Mindegyik – ez vonatkozik a szerzői jogi törvény indokolására is – bemutatja a szabályozás szerves fejlődését, egyik sem említi, hogy annak feltétele a rendszerváltozás elméleti tükröztetése, a szellemi tulajdon kifejezett bevezetése lenne.

5. Elegendő-e, és helyes-e a Ptk. 86., 87. § tartalma?

5.1. A forrásokban kifejtett álláspontok

A források egy véleményen vannak abban, hogy a jelenleg a Ptk. 86. § (2) bekezdése szerinti felsorolást korszerűsíteni kell.51 Bacher álláspontja nevesített, az oltalom tárgyának lényegére utaló felsorolás, Ficsor és az MSZH az újabb védelmi tárgyak befogadására képes példálózó lista mellett van, Boytha példálózó, de a külön jogszabályokra utalás révén végül is átfogó listát javasol.

Bacher, Ficsor és az MSZH egyetértenek abban, hogy az újítói jogra utalásnak nincs helye a Ptk.-ban, mert az nem abszolút-negatív szerkezetű védelmet nyújt.

Más-más indokból, de mindegyik forrás szükségesnek tartja a know-how szabályok [Ptk. 86. § (4), 87. § (2) , Ptké. II. 4. §] felülvizsgálatát.

Boytha a nevesített védelemben nem részesülő szellemi alkotások védelmét a jelenlegivel egyező tartalommal fenntartani javasolja52, Ficsor és az MSZH szerint a rendelkezést hatályon kívül kell helyezni53.

A véleményalkotás előkérdése, hogy szükség van-e annak deklarálására, hogy a szellemi alkotások és szellemi termékek (a másik megközelítés szerint a szellemi tulajdon) a törvény védelme alatt áll(nak). Ha a jogalkotó az előző mondat szerinti két megoldás közül választ, és példálózó felsorolást ad, és/vagy fenntartja a nevesített oltalomban nem részesülő alkotások Ptk. szerinti védelmét, az általános szabályra szükség lehet. Ha az elméleti vitát elkerülő elnevezés mellett (szerzői jog, kapcsolódó jogok, iparjogvédelem) dönt a kodifikátor, és hatályon kívül helyezi a nem nevesített szellemi alkotásokat védő rendelkezéseket, akár példálózó, akár kimerítő felsorolás mellett feleslegessé válhat az általános rendelkezés.

5.2. Álláspontunk

Javaslatunk az, hogy a törvény ne tartalmazzon általános szabályt a jogterület oltalmi tárgyára. Egyetértünk a felsorolás nyelvtani pontosításával és korszerűsítésével. A törvény utaljon arra, hogy a kódex külön törvény útján védi a szerzői jogi és iparjogvédelmi szellemi alkotásokat, így különösen a szerzői műveket, a szabadalmazható találmányokat, használati és formatervezési mintákat, továbbá a kapcsolódó jogi teljesítményeket, a védjegyeket és a földrajzi árujelzőket.

Vagylagosan azt a megoldást is elfogadhatónak látjuk, hogy a kódex külön törvény útján védi a szerzői jog, az ahhoz kapcsolódó jogok és az iparjogvédelem tárgyait, így különösen a szerzői műveket, a szabadalmazható találmányokat, használati és formatervezési mintákat, továbbá a kapcsolódó jogi teljesítményeket, a védjegyeket és a földrajzi árujelzőket.

A felsorolás ne legyen taxatív, de adjon egyértelmű eligazítást. A külön törvényre való utalás tegye közvetetten lezárttá.

Egyetértünk azzal, hogy a relatív szerkezetű védelemben részesülő, vitatható alkotás-jelleggel bíró újítás oltalmára a törvény ne utaljon. E ponton a módosítás igencsak időszerűvé vált, hiszen – mint már más helyütt említettük – az Szt.-t 2002-ben módosító törvény54 az újítás jogintézményét megszüntette, bár a korábban megkezdett hasznosítás tartamára még alkalmazni kell a hatályon kívül helyezett szabályokat.

Egyetértünk azzal, hogy a nem nevesített szellemi alkotások védelmére vonatkozó Ptk.-rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni.

A know-how fogalmát részben az irányadó nemzetközi források, részben a bírói gyakorlat alapján javasoljuk átgondolni. Az átgondolás forrása Bacherral összhangban egyrészt a TRIPS Egyezmény,55 és az EU technológia-transzfer csoportmentesítési rendelete (Commission Regulation (EC) No 240/96 of 31 January 1996 on the application of Article 85 (3) of the Treaty to certain categories of technology transfer agreements OJL 031, 09/02/1996) amelynek fogalom-meghatározását fel lehet használni függetlenül attól, hogy kartelltilalom alóli mentesítés a tárgya a rendeletnek. A magunk részéről azt tesszük hozzá Bacher érveihez, amit a bírói gyakorlatból le tudtunk szűrni, és amely megerősíti a nemzetközi kötelezettség vállalásokból kiemelhető érveket.

A fogalom tehát az alábbi elemekkel bővíthető: A know-how vagyoni értéke vagy titkosságából, vagy abból adódik, hogy az ismeretek speciális szempontok szerinti csoportosítása, összeszedése olyan mennyiségű munkaráfordítást igényel, amely miatt a felhasználni kívánó számára előnyösebb a kész ismeret megszerzése. E második ismérv jelenti a know-how egyéb okból korlátozottan hozzáférhető, de nem az üzleti titok értelmében vett titkos jellegét.

A know-how-t azonosíthatóságra alkalmas módon kell rögzíteni (ezt tükrözi a bírói gyakorlat akként, hogy az apportőr a know-how-t tárgyiasult formában köteles a társaság rendelkezésére bocsátani). Hozzátesszük, hogy a titkosság és a rögzítettség követelménye azt is jelenti, hogy a know-how jogátruházási és hasznosítási szerződésnek – ellentétben minden más, a szellemi javakra vonatkozó vagyoni jogátruházási és hasznosítási/felhasználási/használati szerződéssel szükségszerű fogalmi eleme az átadás. 56

Végül megfontolható, hogy a közkinccsé válást magyarázó fogalmi elemet beiktasson-e a jogalkotó a know-how fogalmába. A magunk részéről ezt szükségesnek látnánk. Ha ugyanis a know-how hasznosítási szerződés megkötése után megdőlnek a know-how minőség feltételei (tegyük fel, hogy senkinek sem felróhatóan), az a szerződés lehetetlenüléséhez vezet. Az, hogy a know-how oltalom relatíve kizárólagos jellegű,57 nem szükséges fogalmi elem. (A szerzői jog sem védi a szerzőt a független alkotással szemben.)

Ha a Ptk.-ba a személyhez fűződő jogok megsértésének szankciói közé bevezetésre kerül a (nem vagyoni kártérítés helyett) a sérelemdíj, akkor fenntartani javasoljuk azt a rendelkezést, amelynek alapján a külön törvényben meghatározott jogosult élhet a Ptk.-ban a személyhez fűződő jogok megsértése esetére rendelkezésre álló igényekkel is.

5.3. Álláspontunk indokolása

Egy kellően átfogó utalás a védelmi tárgyakra feleslegessé teszi, hogy a kódex leszögezze, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi termékek (vagy a másik megközelítés esetén a szellemi tulajdon) a törvény védelme alatt áll(nak). Ez összefügg azzal, hogy nem tartjuk indokoltnak a nevesített oltalmon kívül keletkező szellemi alkotások védelmét. Ha ilyen általános védelem fennmaradna, annak megalapozására alkalmas lehet a hatályon kívül helyezni javasolt 86. § (1). Ha pedig másféle védelem, mint a külön törvények szerinti (eltekintve a személyhez fűződő jog megsértése jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságától) nincs, akkor nem szükséges a bevezető bekezdés.

A felsorolás pontosítására tett javaslatunk külön indokolást nem igényel. A fentiekben már kerestünk érveket arra, hogy a szellemi alkotás (nem általánosított) fogalmának megtartása milyen előnyökkel járhat. A felsorolásban tehát elsőként a szellemi alkotás említését támogatjuk abban az esetben is, ha a szabálycsoport elnevezése “szellemi alkotások és egyéb szellemi termékek védelme”, és akkor is, ha a megjelölés “szerzői jog, kapcsolódó jogok és iparjogvédelem” lenne. Második javaslatunk a kompromisszum megtalálása érdekében elkerüli a szellemi alkotás fogalmát.

Az újításra utalás álláspontunk szerint aggály nélkül elhagyható. A jogalkotó már hatályon kívül helyezte az újítási rendeletet. Egyébként az újítás alkotás-jellege eseti, (itt most nem beszélve arról, hogy lehetséges, hogy egyes újítási javaslatok szakirodalmi műként védelemben részesülhetnek), semmiképpen nem kell érvényesülnie az újítás jogi szabályozása során annak az alkotmányos követelménynek, hogy a szellemi alkotásokkal kapcsolatos alapvető szabályoknak legyen legalább törvényi gyökere [14/1994. (III. 10.) AB, Jat. 5. § f)]. A másik ok a kihagyásra a jogvédelem fentebb már említett relatív szerkezete.

A nem nevesített szellemi alkotások védelme elmoshatja a védelem határait, és negatívan hat vissza a tényleg oltalomra érdemes tárgyaknak és magának a szellemi javakhoz fűződő jogvédelemnek a megítélésére.58 A szerzői jogban a rokonjogi védelem megszüntetése a bizonytalanságot csökkentette, de a védelemre nem érdemes ötlet és a tartalma tekintetében védelemben részesíthető, tehát monopóliumot nyújtó szellemi alkotás elhatárolása túl sok kockázatot hordoz. Ezt csak fokozza, ha egyébként a védelem szintjét el nem érő alkotásokat számos esetben a közteher-előnyök elérésének céljával is kívánják a védelem ernyője alá betuszkolni.

Az indokainkat gyengíteni látszik, hogy a WIPO létesítésére aláírt egyezmény 2. Cikk (viii) pontja szerint “a szellemi tulajdon” magában foglal minden jogot, melynek tárgyai: (…) tudományos felfedezések; valamint (.) az ipar, a tudomány, az irodalom vagy művészet terén folyó szellemi tevékenységből származó minden egyéb jog. (Itt most eltekintve attól, hogy nem a szellemi tulajdon fogalma alá javasoljuk rendezni a szabályokat.)

Azt jelentené-e tehát javaslatunk (és ezzel együtt Ficsor, és az MSZH javaslata is), hogy a Ptk. 86. § (3) bekezdésének elhagyása nemzetközi szerződésbe ütközést eredményez? Ez egyben azzal is jár, hogy a más államban nevesített oltalmi tárgyként védett felfedezés, vagy pl. folklór-mű jogosultja hazánkban védelem nélkül marad?

Az első kérdésre a válasz az lehet, hogy a WIPO egyezmény nem keletkeztet a tagállam számára kötelezettséget arra, hogy a meghatározások között említett fogalom hatálya alá tartozó bármely oltalmi tárgyat nemzeti jogában kifejezett védelemben részesítsen.59 A második kérdésre akként lehet feleletet találni, hogy nem a nemzeti elbánás keretei között alkalmazandó magyar szellemi jogvédelmi szabályok alapján kaphat védelmet a külföldi jogosult. Valószínűleg az általános személyhez fűződő jogi szabály, vagy a deliktuális felelősség előírásai jelenthetnek igazodási pontot, természetesen csak akkor, ha az alkalmazandó jog kérdésében a nemzetközi magánjogi szabályok alapján eljutunk a magyar joghoz. Egyébként a felfedezések esetében vagyoni érdekek sérülése nehezen képzelhető el, és a “folklór jogsértés” sem tartozik valószínűleg a gyakori tényállások közé.

A know-how fogalom átalakítására tett javaslatunkat egyrészt indokolják a hivatkozott források,60 másrészt a know-how szerződések bírói gyakorlatának értékeléséről írt szerkezeti egység.

Utolsó, a szankciórendszer összekapcsolásának megtartására vonatkozó javaslatunk logikus következménye annak az álláspontnak, amely szerint célszerűnek tartjuk megújítva megtartani a személyhez fűződő jogokkal fennálló jogi kapcsolatot. Figyelemmel van arra is, hogy a szerzői jogi és iparjogvédelmi jogsértések mögött kifejezetten a Ptk. kártérítési szabályait lehet csak alkalmazni.

(A második rész tárgyalja a szerződési kérdéseket).

JEGYZETEK

1 Magyar Közlöny, 2002/15. II. (a továbbiakban: koncepció)

2 Amíg a hatályos jogról teszünk említést, a jogterületet a Ptk-nak megfelelően jelöljük meg. Ahol a jövőbeli szabályozásról alkotunk véleményt, ott eltérő fogalmat is használunk. Ahol szellemi javakról teszünk említést, azt csak az általánosság jelzésére tesszük, nem a Kohler, vagy Troller által használt “Immaterialgüterrecht” értelmében használjuk a fogalmat.

3 Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda egyesület észrevételei a Ptk. koncepcióhoz, ezzel csaknem azonos tartalommal: Faludi Gábor észrevételei a Ptk. koncepcióhoz – a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács 2002. májusi ülésére készített munkaanyag

4 A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) általános indokolásának I. pontja.

5 A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára, 2002. március 25., kézirat, (MSZH), a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (2002. április 23., id. dr. Ficsor Mihály elnök), a Szerzői Jogi Szakértő Testület Elnöksége (2002. április 24., id. dr. Ficsor Mihály elnök kérésére az észrevételeket Pálos György küldte meg), id. dr. FicsorMihály, mint a Szellemi Tulajdon Világszervezet nyug. Főig. helyettese magánszemélyként tett észrevételei (2002. április 26.), a MAHASZ és az EJI nyilatkozata, amely szerint a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület észrevételei tükrözi a két szervezet álláspontját is (2002. április 30.), a Magyar Szerzői Jogi és Iparjogvédelmi Egyesület észrevételei (2002. április 26, dr. Vörös Imre elnök, Marosi György ügyvezető elnök,) a HUN-GART érdemi hozzászólást nem tartalmazó észrevételei (2002. április 12., Kádár János Miklós elnök), a MAGYOSZ észrevételei (2002. március 28, dr. Hlavács Eva, dr. Geréb Gábor, Halászné dir. Török Agnes, megküldte: Molnár Károlyné igazgatóhelyettes), az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete észrevételei (2002. március 12., Székely Krisztina elnök),

6 Boytha György- A szellemi alkotások joga és az új Ptk., Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3, 13-23. o. (Boytha), Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon védelme és a Ptk., Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/3., 23-31. o. (Bacher), Ficsor Mihály Zoltán: A szellemi tulajdon és a Ptk. (észrevételek és javaslatok a polgári jogi kodifikációhoz), Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/2., 27-30. o. (Ficsor)

7 Kiválogatva néhány munkánk szempontjából figyelembe vehető művet: Bércesi Zoltán: Quo vadis szerzői jog? Jogharmonizációs irányok az EK-ben. Jura. A Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és jogtudományi karának tudományos lapja 2/97:44-47. Bérczi Imre: A műszaki szellemi alkotások jelentősége, jogvédelme, jogharmonizációs feladatok. in: Szentpéteri emlékkönyv. 1996. 93-100. Bérczi Imre: A műszaki szellemi alkotások jogvédelmének korszerűsítése. in: Kemenes-emlékkönyv. 1993. 57-62. Boytha György: A szerzői jog harmonizálása az Európai Unióban. in: Európajogi tanulm. 6. köt. 2001. 195-210. Boytha György: Eltérő szerzői jogi koncepciók közelítésének kérdései, különös tekintettel a film jogvédelmére. in: Ius pri-vatum. 2001. 55-74. Csécsy György: A védjegyjog felértékelődése a piacgazdaságban. Gazdaság és Jog 1/2000:14-17. Csécsy György: A védjegylicenciaszerződésekről. Gazdaság és Jog 1/96:16-17. Csécsy György: A védjegyjogi jogharmonizáció és eredményei egyes európai országokban. in: Polgári jogi kodifikáció. 1999. 161-173. Fejesné Lőrinc Anna: Az európai szabadalom. Cég és Jog 7-8/2002:48-51. Ferenczi Kristóf Széljegyzet az ezredforduló új magyar szerzői jogi törvényének margójára. MJ 5/2000:283-287. Ficsor Mihály: A szellemi alkotásokra vonatkozó hazai szabályozás változásai a jogharmonizáció tükrében. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Budapest, 1996. 16 p. Ficsor Mihály: Védjegyjogunk és az európai integráció. JK 11/97:485-495. Gödölle István: A magyar szabadalmi jog reformja. JK 1/96:21-27. Gödölle István: Alapelvek a szabadalmi jogban: 100 éves a magyar szabadalmi jog – The principles of patent law. The Hungarian patent law 100 years old. in: MIE Közlem. Különsz. 1996. 42-55. Gyertyánfy Péter: A szellemi alkotások joga, különös tekintettel a szerzői jogra. Gazdaság és Jog 7-8/98:26-31. Gyertyánfy Péter: A szerzői jogi jogharmonizáció eredménye az EU-ban. JK 6/2002:271-283. Gyertyánfy Péter: A szerzőség fogalma és a mű hasznosítására kötött szerződések. MJ 11/94:641-653. Gyertyánfy Péter: Meddig terjedjen még a szerzői jog? JK 9/2001:337-348. Gyertyánfy Péter: Szerzői jogunk és az európai integráció. MJ 6/91:344-350., 9/91:534-540., 10/91:594-600. Gyertyánfy Péter:A szerzői jog átruházhatóságára és a felhasználási szerződésekre irányadó jog. in: Nizsalovszky-emlékkönyv. 1994. 93-104. Lantos Mihály: Néhány gondolat a hasznosítás, illetve használat megvalósulásának értelmezéséről az új szabadalmi, illetve a védjegytörvény alkalmazásánál. in: MIE közlem. 39. köt. 1998. 57-60. Lontai Endre: A szellemi alkotásokra vonatkozó magyar jog európaizálásának kérdései. in: Vékás Lajos-emlékkönyv. 1999. 195-212. Lontai Endre: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga. Budapest, Eötvös József K. 2001. 256 p. Lontai Endre: Univerzalitás és regionalitás a szellemi tulajdon terén. in: Nizsalovszky-emlékkönyv. 1994. 141-153. Magyar polgári jog. Egyetemi jegyzet. Csécsy György: Iparjogvédelem. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért. Lezárva: 1997. ápr. 30. Miskolc, Licium-Art K. 1997. 176, 2 p. Bibliogr. 170-171. Magyar polgári jog. Egyetemi tankönyv. Csécsy György: A szellemi alkotások joga. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért. Miskolc, Lícium-Art K. 2000. 227 p. Molnár István: Szoftver felhasználási szerződések hibás teljesítése a 2000. évi dátumváltás felismerésének elégtelensége szempontjából. MJ 8/99:449-478. Palásti Gábor: A felhasználási szerződések nemzetközi kollíziós minősítése. Gazdaság és Jog 12/2001:3-8. Petkó Mihály: Az adatbázisok felhasználási szerződéseinek sajátosságai. Fogalom, jogosulti körök, létrehozási szerződés. Napi Jogász. A nemzetközi és hazai gazdasági jog kérdései, változásai 3/2002:36-40. Szilágyi István: Szerzői jogi jogügyletek az ügyvédi gyakorlatban. in: MIE közlem. 42. köt. 2001. 133-144. Tattay Levente: A szellemi alkotások joga. Budapest, Szt. István Társ. 2001. 284 p. Vida Sándor: Jogszavatosság a nemzetközi adásvételnél: harmadik személy szabadalmába, védjegyébe ütköző áru szállítása. Külgazdaság Jogi Melléklete 3/93:33-43. Vigh József’Ferenc: A know-how licenciaszerződés előkészítésére irányuló szerződések. Külgazdaság Jogi Melléklete 1/95:1-11. Vigh József Ferenc: Az USA-vállalatokkal kötött szabadalmi licenciaszerződések megszűnése. Jogok és kötelezettségek a licencia tartamának lejárta után. Külgazdaság Jogi Melléklete 1/2000:7-16. Völgyesi Lászlóné: Hatásköri szabályok a szerzői jogi törvény alapján indult perekben. BH 1993. 4. 313-314.

8 Vö: Szjt. 55. §, Faludi Gábor: A felhasználási szerződés, KJK-Kerszöv, Budapest, 1999 (a továbbiakban: Faludi) 21-27. o.

9 A szerzői jogi felhasználási jog öröklésével, átszállásával, és a felhasználó szervezet jogutód nélküli megszűnésével összefüggő, részben eldöntésre váró kérdésekről ld. Szjt. magyarázat, 238-240. o.

10 MSZH 11. a) pont, 5. o., Ficsor 11. a), 28. o., Bacher: 3.1.2, 27. o., Boytha: 5.2., 21. o.

11 A holland kódex szellemi javakkal kapcsolatos tárgyköréről folytatott vitában is súlyos érv volt a nem magánjogi tárgyú és módszerű normák jelentős súlya, és elválaszthatatlansága a szabályozás alapvető tárgyától. Vö: Adolf Dietz: Intellectual property law (in particular copyright law) in the legal system (why it is not just a chapter for Civil Codes), Seminar on current issues of copyright and neighboring rights for C.I.S. countries, 1996, June 24-26, Washington D.C., WIPO/CNR/CIS/96/20, 13-16. o.

12 Adolf Dietz: az előző jegyzetben hiv. mű

13 Loi n° 92-597 du 1er juillet 1992 relative au code de la propriété intellectuelle.

14 Boytha, 5. pont, 20-21. o.

15 Ficsor és az MSZH vetik fel a dologi jogi könyvet követő elhelyezés lehetőségét, Bacher – még a koncepció ismerete nélkül – a tulajdoni fejezetben önálló címként történő szabályozást tartja indokoltnak amely cím egy, “szellemi tulajdonjog” c. fejezetből állna. Ld. Ficsor 11.b.), 28. o., MSZH 11. b), 5. o., Bacher V., 31. o.

16 Az általunk megismert észrevételeket az 5. jegyzet sorolja fel.

17 Boytha: 5.1.-5.3., 20, 21.o.

18 Ld. pl. Szjt. általános indokolás, I. 1, továbbá: A szerzői jog, mint alanyi jog (…) a kontinentális európai államokban a szerzőnek a művén fennálló szellemi tulajdonának természetjogiposztulátumából vezethető le. (…) A szerzői jog az Alaptörvény 14. Cikke értelmében tulajdon. Emellett a személyhez fűződő jogi összetevők támaszkodnak az Alaptörvény 1. Cikkére és 2. Cikk 1. bekezdésére is (Mint alapjog, illetve emberi jog; kiemelés fordítás és kiegészítő jegyzet: Faludi Gábor), Schricker: Urheberrecht, Kommentar, 2. Auflage, Verlag, C.H. Beck, München, 1999, Einleitung, 11. és 12. széljegy, 7. o. (Schricker)

19 Urheberrecht und Meinungsfreiheit, OGH 12.09.2001.,4 Ob 194/01k. “Wiener Landtagswahlkampf”, ismerteti és kommentálja: Michael M. Walter, Medien und Recht, 2002/1., 30-31. és 4 Ob 127/01g. “Medienprofessor”, ismertette: dr. Armin Bammer, az osztrák Arbeitskreis für Urhebberecht nevű kör 2002. március 16-i kremsi (Ausztria) szemináriumán, az írásbeli ismertetés megjelenés alatt áll.

20 Vö: Timothy Pinto: The influence of the European Convention on Human Rights on Intellectual Property Rights, EIPR 2002/4, 209-220.

21 A szerzői jogi törvény magyarázata, szerk. Gyertyánfy Péter, 2000, KJK-Kerszöv, a problémát egyelőre a szerzői jogi szabad felhasználás és a műszaki védelem viszonyára szűkítve előre jelzi 4. pont, 454. o. bővebben: Kabai Eszter: A szabad felhasználás és az Internet, szakdolgozat, 2002. Budapest (kézirat), 150-176. o.

22 Lee. A. Bygrave: The technologisation of Copyright: Implications for Privacy and related interests, EIPR, 2002/2, 51-58. o.

23 Igaz, más esetben a magánszemély családi nevének a védjeggyel való azonossága is azt eredményezi, hogy a védjegyjogosult lesz a domain-név jogosultja. Ez utóbbira ld. a német Bundesgerichtshof “shell.de” ügyben 2001. november 22-én hozott hozott döntését (I.ZR 138/99), elemzi Katharina Gerhardt: Recent Case Law on Disputes over Internet Domains, World Internet Law reports, 2002/4, 29, 30. o. Az előbbi gyakorlatra pl. a “wallmartsucks” domain sorsa jellemző. A jó ízlés határait erősen súroló megkülönböztető karakterek (szó) használata a kritika, véleménynyilvánítás jogának elsőbbségét teszi lehetővé. A domain-nevek és a szellemi javakhoz fűződő jogok ütközését ld. részletesen: Verebics János: Az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga, HVG-Orac, 2001, Budapest, III. 4. 297-376-ig (főként a magyar jogi rendezésre), valamint: Ficsor Mihály Zoltán: Informatika és iparjogvédelem: szép új világ.hu? In: Információs társadalom és jogrendszer, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2002, 215-233. o., különösen: 222-227. o.

24 A szoftver szabadalmaztatásához fűződő érdekekről, tendencia jelzéséről ld. többek között: Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, szerk. Vékás Lajos, KJK, 2001, 312-313. o. (Faludi Gábor), a hatályos szabadalmi jogi helyzetről: Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002/2. 8-22. o. a jövőbeli valószínűségről: Proposal for a Directive on the patentability of computer-implemented inventions, February 20, 2002, COM (2002) 92 final, rövid értékelő ismertetését ld. Special report: Business method patents, Erwin J. Basinski, World E-commerce & IP report, 2002/3. 3-4. o. A Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács legutóbbi ülésén olyan szóbeli tájékoztatást adott, amely szerint az EU leveszi a napirendről az üzleti módszerek szabadalmi oltalomban részesítésének tervét.

25 State Street Bank &Trust v. Signature Financial Group, 149 F.3d 1368, hivatkozza: Stephen J. Ferance, Smart & Biggar/Fetherstonhaugh, Vancouver: Patenting business methods in Canada, World E-Commerce & IP report, 2002/1. 3. o.

26 Ld. pl. MSZH 5. és 7. pontok.

27 Vö: Lenkovics Barnabás-Székely László: Magyar polgári jog. A személyi jog vázlata, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2000. Ennek részletes elméleti igazolása megtalálható Sólyom László: A személyiségi jogok elmélete, KJK, Budapest, 1983. c. művében, amelynek gondolati íve bemutatja, hogy a tulajdonos – személy védelméből hogyan önállósodott és általánosodott a személyhez fűződő jogok védelme, különösen: 305. o. a) pont, 310. o. b) pont, 324. o. b) pont.

28 Ld. Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon, 442. o. – áttekintés, majd különösen a véleménynyilvánítás jogához: 475-476. o.

29 Lenkovics-Székely: id. mű, 87. o.

30 Ld. Pl: MSZH 5., második bekezdés, Ficsor 27. o., Bacher 3.1.2., 27. o. 3.2., 29. o., 3.4. 30-31. o. és V. ( a következtetés tekintetében) 31. o.

31 Bacher V., 31. o., Ficsor 11. b), 28. o., MSZH: 5, 7 és különösen 11. b), 3-5. o.

32 Vö.: Schricker 13. széljegyzet a 97. § előtt, 1498. o.

33 Az Szt.-t 2003. január 1-jei hatállyal módosító 2002. évi XXXIX. törvény 38. § (1) bekezdés d).

34 Vö. MSZH 5. második bekezdés és 22. végjegyzet.

35 Részben az egyediség hiánya miatt nem helyes a szellemi javak körében a műsor-formátumok védelme, noha jelentős ráfordítással keletkeznek. Ezt vallja tulajdonképpen az MSZH 30. végjegyzet- hivatkozása az ún. Capuccino-ügyre – a megállapítással egyetértünk – továbbá külföldről: “High 5 döntés”: nem alkalmas a védelemre egy extrém- és hobbisportok bemutatására épülő műsorformátum, mert a műsorszám leírása nem szerzői mű, Müncheni I. Tartományi Bíróság 7 O3398/00, 2001. január 18. ZUM -RD 2002/1, 17-21. o.

36 Erre rámutat Boytha 2. 14-18. o., és a szerzői jog területén bő terjedelemben visszaigazolva Boytha állításait: Schricker: Einleitung IV. 59-65. széljegyzet, 69-73. széljegyzet. Az iparjogvédelem magjára, a szabadalmi jogra nézve az alkotó személyéhez való elméleti-filozófai kötődést a szabadalmi oltalom gazdasági alapjának keresése közben az ösztönzés és jutalmazás körében lehet fellelni, vö. pl. Fritz Matchlup. Die wirtschaftlichen Grundlagen des Patenrechts GRUR Int. 1961. 8-11. II. B, C, D, 376-390. o.

37 Bacher III., 25. o., Ficsor 8. sz. végjegyzet, MSZH 16. végjegyzet. A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács 2002. május 29-i állásfoglalása, 4. c pont. A TRIPS Egyezményt az 1998. évi IX. törvény hirdette ki.

38 Bacher 2.3. 24, 25. o., Ficsor 4., 27., 28. o., MSZH 5. 3., 4. o.

39 Vö. Boytha 2., 14-17., valamint Schricker, Einleitung 69-73. széljegyzetek 38, s köv. oldalak.

40 Sólyom, id. mű, 268. o. 88-90. lábjegyzetek, 269. o. 94., 95. lábjegyzetek [a szerző természetesen a személyiségi elemek eltúlzásának felfogott Gierke-i nézetek kritkáját (pl. Jhering) is említi].

41 Bacher 2.3., 25. o.

42 Természetesen a kötelező ideológiai köntös miatt csak feltételezni lehet, hogy a szerzői jogi dualizmus 1969-es megtörése (ld. Bacher 2.3., 24. o., Ficsor 27., ezzel megegyezően MSZH 5.) mögött talán ott volt a “szocialista” köntössel álcázott “szerzői szellemi magántulajdon” megteremtésének szándéka is. Inkább illett volna ugyanis a korabeli társadalmi rendhez, ha a szerzői jog átruházható lett volna, és a forgalmat a szocialista, monopolizált értékesítési csatornákon, állami tulajdonba került művekre nézve lehetett volna bonyolítani. (Erre a sejtésre jutottunk a probléma gyakorlati aspektusának, a felhasználási szerződés tervgazdasági sorsának vizsgálata során – Faludi Gábor: A szerzői jog átruházhatósága a magyar jogban, MJ, 1995/3.). Ekkor azonban nyíltan ki kellett volna mondani az alkotó átruházható szellemi magántulajdonának létét, amelyet az ismert kötöttségek nyilván nem tettek lehetővé. Egyébként, ahol az “államosítást” nem lehetett elkerülni, ott kimondta a gyökeresen monista régi Szjt. a jog átszállását olyan esetekben is, amikor a BUE alapján ez nem volt indokolt (itt most eltekintünk a dogmatikai finomságoktól, hogy a felhasználási jog, vagy a szerzői jog gyakorlásának joga szállt-e át). A régi Szjt. 35. § (1) bekezdése (a szerkesztő szerzői jogának átruházása az állami kutató intézetre) példa erre, vagy a régi Szjt. 34. § alapján keletkező sugárzási jog – ha megnézzük miniszteri rendeletben! körülírt tartalmát – gyakorlatilag határozatlan időtartamú vagyoni jogátszállást eredményezett az állami monopóliumot élvező elektronikus médiumok javára. A kor remélhetőleg feledésbe merülő kultúrpolitikai, a cenzúrát követelőket megnyugtató “sajátosságai”, az ellenőrzött műértékesítési csatornák, amelyek a politikai kontrollt is lehetővé tették, azt a játékteret kínálhatták a német jogi kultúrát valószínűleg alaposan ismerő jogalkotóknak, hogy legalább burkolt szerzői alanyi jogot hozzanak létre.

43 Egyet lehet érteni Bobrovszkyval, és az e megközelítést követő Bacherral és Ficsorral abban, hogy a polgári joghoz szellemi alkotások jogaként történő kapcsolás túlhaladott. Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika, OTH, 1995, 59. o.

44 Bobrovszky: id. mű, 55. o.

45 Bobrovszky: id. mű, 55. o.

46 Ld. Pl. Bobrovszky id. mű, 57. o.

47 Schricker id. mű Einleitung, 12. széljegyzet, 7. o., amely rögtön hangsúlyozza a személyiségi alapjogokhoz kapcsolódást is. A jogdogmatikai jellegzetességeknél már a vegyes jellegű abszolút kizárólagossági jog meghatározást találhatjuk, amely személyiségi jog és szellemi javakhoz fűződő vagyoni érdekeket kifejező jog együttesen. Vö. Schricker: Einleitung, 18. 21. széljegyzetek, 10.,11. o.

48 André Lucas: Traité de la propriété littéraire artistique. 2ème ed., Litec, 2001. Paris, 27., s köv. o. “Az a kérdés, hogy vajon a “tulajdon” fogalom, amelyet elsősorban szimbolikus ereje miatt használnak, a jogi technika szintjén számot vet-e a valósággal”, 31. o. “A szellemi tulajdonjog kifejezés persze nem szülheti az egység illúzióját. Éppen ellenkezőleg, egy morzsá-lódásnak vagyunk tanúi. Ez a morzsálódás, aminek az az oka, hogy a szellemi tulajdonnak nincs egy általános, alapvető elve, végül is már érinti a tudományág koherenciáját.” (fordította: Gyertyánfy Péter).

49 Bobrovszky id. mű, 56. o.: “az elméletekben csak rész szerint van igazság.”

50 Faludi id. mű, 57-65. o.

51 Bacher, 31. o., Boytha 5.3., 21. o., Ficsor 11. e), 28. o., MSZH 11. e) pont, 36., 37. végjegyzetek.

52 Boytha, 5.4., 21. o.

53 Ficsor 11.c), 28. o., MSZH 11. c).

54 2002. évi XXXIX. tv. 38. § (1) bekezdés d).

55 Vö. Bacher 3.4., 31. o., valamint Tattay Levente: A know-how fogalom fejlődése, JK 2002/9, 409-412.

56 Vö.: Kisfaludi András: Az adásvételi szerződés, KJK, Budapest, 1997. 115., 142., 143., 162., 163. és a felhasználási szerződés ezzel történő összehasonlítását: Faludi: 80. s köv. o.

57 Bacher 31, Tattay: id. mű, 411. o.

58 Ld. bővebben: Gyertyánfy Péter: Meddig terjedjen még a szerzői jog? Jogtudományi Közlöny, 2001/9, 337-348. o.

59 Van bizonyos kapocs egyfelől a BUE a PUE és másfelől a WIPO egyezmény között – ld. WIPO Egyezmény 14. Cikk (kihirdette a 1970. évi 18. tvr.) – de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy pl. a felfedezést nevesített, vagy általános abszolút szerkezetű jogvédelemben kellene részesíteni.

60 Bacher, Tattay hiv. mű.