Csehi Zoltán: A szerződésszegés speciális esete, avagy szavatossági jogok gyakorlása teljesítés előtt – gondolati vázlat az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának egyik eleméhez (PJK, 2002/5-6., 47-50. o.)

A cikk letölthető PDF formátumban is.

1. Felvezető

A Polgári Törvénykönyv a szerződéskötést követően a hangsúlyt a teljesítéshez kötődő kérdésekre koncentrálja. Nem szabályozza a szerződéskötés és a teljesítés közötti időintervallum általános kérdéseit. Eörsi például a szerződés létszakaszai között külön feltünteti a szerződés keletkezésétől a teljesítési határidőig terjedő szakaszt mint igen fontos és lényeges intervallumot, amely sok esetben a teljesítéshez szükséges gazdasági tevékenység végzésének a tényleges ideje.1 Eörsi külön utal arra, hogy ebben a szakaszban a szerződés módosítására is sor kerülhet, továbbá a szerződés teljesítés előtt meg is szűnhet, pl. elállás következtében. A kérdés súlyára utal az is, hogy Szladits Károly szerkesztette nagy összefoglaló magánjogban maga Szladits volt a szerzője a “kötelem lebonyolítása” fejezetnek (Kötelmi jog, Általános rész, 30-36. §§-ok), s a legmélyebb elemzést ebben a tárgyban mai napig Szladitsnál olvashatjuk.

Jelen írásunk igazából egyetlen kis kérdést kíván körüljárni, a szerződéskötést követően, de még a teljesítés előtt felismert hibás szolgáltatással kapcsolatos jogi lehetőségeket. Témánk aktualitását igazolja az is, hogy az adásvételi szerződések között Magyarországon is számos olyan ügylet és szerződési szokás vált honossá, amelyeknél a vevő a szerződés megkötését követően jogosult az adásvétel tárgyát megvizsgálni, az eladói szavatosságokat ellenőrizni. Igen gyakori ez a módszer ún. cégvásárlások esetén, mikor a vevő szerződéskötést követően az átvilágítás (ún. “due diligence”) eredményétől függően csökkentheti a vételárat, vagy akár el is állhat a szerződéstől. A témaválasztás aktualitását továbbá indokolhatja az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának elkészülte is, jóllehet a koncepció szintén nem vizsgálta és nem javasolja az általunk megfogalmazott gondolatokat.

2. A kérdés felvillantása

A kérdés elsősorban az, vajon mit tehet a vevő, ha az adásvételi szerződés megkötését követően, de még a szerződés teljesítése előtt kiderül, hogy a teljesítendő szolgáltatás nem szerződésszerű, azaz ha az eladó teljesítene, akkor egyértelműen hibásan tudna csak szolgáltatni. Értelemszerűen a kérdés csak egyedi szolgáltatás adásvételére vonatkozik, fajlagos szolgáltatásnál a kicserélés szavatossági joga a hibát könnyebben javíthatóvá teszi.2 A Ptk. a szavatossági jogokat a hibás teljesítés körében szabályozza, aminek szigorú értelmezésével a hibás teljesítés csak a teljesítés időpontjában állhat elő [Ptk. 305. § (1) bek. egyértelműen a “teljesítéskor” kifejezést használja]. Ebből pedig az következik, hogy a szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint a szavatossági jogokat a teljesítést követően lehet csak gyakorolni. Eörsit idézve ismét: “A hibás teljesítés a jogosultnak a szerződéssel szolgálni kívánt érdekét (szerződési érdek) sérti meg.”3 Ezt a gondolatmenetet továbbfonva megállapítható, hogy ez az érdeksérelem viszont már a teljesítést megelőzően is előállhat.

3. Korábbi jogunk

Régi magyar jogunk a következő válaszokkal szolgált a problémára. Szladits két időpontot vizsgált ennél a kérdésnél, a szerződéskötés, valamint a teljesítés idejét.

A szerződéskötéskori időpontra vonatkozóan a szavatosság a szolgáltatás jogi és fizikai kellékeiért való tárgyi felelősséget jelenti, azaz a kötelem eredeti tartalmába beletartozik a hiányoktól mentes szolgáltatás nyújtása. A szavatosság szélesebb értelmébe vonja Szladits azokat az eseteket, ahol nem az adós objektív helytállási kötelezettségéről van szó, hanem a vétkességhez kapcsolódó szubjektív tényállási elemekről. Három esetet említ ennek körében: 1. ha a hiba az adós vétkessége eredményeként kerül a szolgáltatás tárgyába; 2. Ha a hibát az adós rosszhiszeműen vagy legalábbis vétkesen elhallgatta; 3. Ha az adós a dolog hibátlanságáért vagy valamely tulajdonságáért kifejezetten jótállott.4 Az első eset nem is igazán szavatosság, valójában a vétkes hibás teljesítés esete. A 2. esetben a jog vétkességen alapuló garanciát értelmez, míg a 3. esetben – de ide sorolható a 2. is – lényegében az adós vétkességére való tekintet nélkül, úgy felel, mintha vétkes volna, ezért mind negatív, mind pozitív interesse tárgyában felel, azaz teljes kártérítéssel tartozik.

Szladits szerint ha “a szavatossági hiba már az ügyletkötéskor benne van a szolgáltatás tárgyában, akkor a kötelemre nézve -törvényi értelmezés szerint – megszabott mérték: a hibátlan egyed szolgáltatása valójában eredetileg lehetetlen.”5 Ebből az következik, hogy jogkövetkezmények megegyeznek a vétlen lehetetlenülés szankcióival, az ellenértéket le lehet arányosan szállítani, vagy pedig elállásra van mód.

Még mindig Szladits gondolatait ismertetve a másik esetkör a szerződéskötés utáni szakaszra vonatkozik. Ha a hiba az ügyletkötés után áll be, akkor az elállás joga korlátozottabb, de szavatossági jogok közül a hitelező részére megmarad a redhibitio és a quanti minoris közötti választás. Ha a szolgáltatás a szerződéskötéskor hibátlan volt, azonban a kötelezettségvállalást követően, de még teljesítés előtt hibás lett, az adós részleges vagy teljes lehetetlenülés alapján menekült, “minthogy a garantia in contrahendo-t a később bekövetkezett lehetetlenülés megerőtleníti.”6 Ha a szerződéskötés után meghibásodott szolgáltatással teljesített az adós, a hitelezőnek választási joga volt a quanti minoris (azaz árleszállítás) és a redhibitio (elállás) között az adós jóhiszeműsége esetén, de ha a hibát rosszhiszeműen elhallgatta, hitelező a teljes szerződési kár megtérítésére volt jogosult. Szladits megjegyzi, ugyanez a szankciója – azaz teljes kártérítés – annak az esetnek is, ha az adós a szerződéskötéskor hallgatta el rosszhiszeműen a hibát.

4. A Ptk. szabályai

Mai jogunkban a kérdést kevésbé elemezték a szerzők. A szavatosságért való helytállás objektív kötelezettsége azonban nem változott. A kártérítési kötelezettség viszont egyszerűsödött, szerződésszegés esetén vétkes (felróható) magatartás alapozhat meg kártérítési kötelezettséget szavatossági kötelezettség megsértése esetén is.

A Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai nem tárgyalják külön a szerződés megkötése és a szerződés teljesítése közötti intervallum jogi kérdéseit, egyes elszórt rendelkezéseket lehet csak felfedezni. De ez még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó intervallumban a felek magatartásait ne lehetne a jog mércéjével mérni vagy minősíteni.

A szavatossági jogokra vonatkozóan az általános szabályok mellett egyes tipizált szerződések körében találunk további részletszabályokat. Aki csak a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat kutatja, könnyű megoldásra témánk megoldásában nem talál. Hiszen maga a Ptk. a jogszavatosságot is az adásvétel specális szabályai között tartalmazza. A folyamatos jogviszonyra épülő szerződéseknél – mint pl. bérlet – van megfelelő szabály, a bérbeadó szavatossági kötelezettségének megszegését a bérlő azonnali hatályú felmondási jogával szankcionálja [Ptk. 424. § (2) bek.], letét és megbízás esetében a szerződés egyoldalú megszüntetésének joga szintén megfelelő – de szintén nem tökéletes – szankció lehet a szavatossági kötelemszegésre. Más esetekben, mint pl. a szállítási szerződésnél, az általános szabályokhoz hasonlóan kifejezetten a teljesítéshez kapcsolódóan a jogosult megvizsgálási kötelezettségét írja elő a törvény [Ptk. 383. § (3) és (4) bek.].

Adásvétel esetében, ha a szerződés megkötését követően, de még a teljesítés előtt kiderül a szolgáltatás (dolog) hibája, akkor a Ptk. hibás teljesítésre vonatkozó szabályait – formailag – nem alkalmazhatjuk, hiszen még nincs teljesítés. Ebben az esetben a nyújtani kívánt szolgáltatás “nem-szerződésszerű” jellegéről, tulajdonságáról van szó, amely a kötelezetti eltitkolás, információvisszatartás miatt csak a szerződés megkötését követően válhat ismertté. Az is előfordulhat, hogy maga a kötelezett vétlen, vagyis ő sem tud a meghibásodásról. De mit tehet a vevő, ha a “hibás” – pontosabban szólva a kötelezetti szolgáltatás nem-szerződésszerű – jellege csak a szerződéskötést követően, de még a teljesítés előtt ismertté válik számára?

Ezt a helyzetet a Ptk. külön szabályokkal nem rendezi, de pl. a jogosulti késedelem csak akkor áll be, ha a jogosult a “szerződésszerű teljesítést nem fogadja el”: azaz, ha a nyújtani kívánt szolgáltatás hibás, a teljesítést nem kell elfogadni.

a) Teljesítés elfogadásának megtagadása

De mit tehet a jogosult ebben a helyzetben a teljesítés el nem fogadásán kívül? Megtagadja a teljesítést, és hibátlan szolgáltatást (dolgot) követel, azaz teljesítésre perel? Ez a lehetőség természetesen mindaddig fennáll, míg ennek realitása is van, azaz a kötelezett fizikailag és jogilag is képes ugyanazon egyedi szolgáltatásnak minősülő dolgot teljesíteni. Ez a megoldás helyettesíthető dolog esetében képzelhető el (természetesen nem keverhetjük össze a fajlagos szolgáltatást és a helyettesíthető dolog osztályát!). A teljesítés elfogadásának jogosulti megtagadása esetén viszont a bizonyítási teher a kötelezettet sújtja, neki kell igazolnia, hogy szerződésszerű volt a felajánlott szolgáltatás.7 Míg ha a jogosult elfogadja a hibás teljesítést – még jogfenntartás esetén is -, a bizonyítás őt terheli.

b) Lehetetlenülés

Fentebb láttuk, a jogosult nem köteles a hibás szolgáltatást elfogadni, a teljesítés elfogadását megtagadhatja. Ennek az lehet a másik következménye, hogy a teljesítés lehetetlenül. Fajlagos szolgáltatás esetében más egyedekkel való teljesítés a lehetetlenülést kizárhatja.8 A lehetetlenülés szabályai szerint pedig a kötelezett akkor felel a teljesítés elmaradása miatti károkért, ha a lehetetlenülés neki felróható okból merült fel [Ptk. 312. § (2) bek.]. A felróható (vétkes) kötelezetti lehetetlenülés esetében a jogosult valamennyi kárát követelheti a kötelezettől (positiv interesse).9

Egy másik kártérítési alapot is számba kell venni, mégpedig a 312. § (1) bek. 3. mondatába foglalt szabályt, amely szerint a lehetetlenülésről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell, az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felel. A kártérítési kötelezettség az értesítés elmulasztásából, illetve késedelméből is eredhet.

c) Tévedés és megtévesztés

Felmerülhet továbbá a tévedés és megtévesztés szabályainak alkalmazása is.10 Ha a hibát a szerződéskötéskor a kötelezett ismerte és elhallgatta, feltéve hogy a hiba lényeges körülménynek minősül, a jogosult a szerződést megtámadhatja [Ptk. 210. § (1) bek.], és az eredeti helyzet visszaállítására kerülhet sor. Kártérítési kötelem a culpa in contrahendo alkalmazásával jöhet szóba [Ptk. 205. § (4) bek.], hiszen a kötelezett megsértette tájékoztatási kötelezettségét. Hasonló ehhez a megtévesztés esete, jóllehet megtévesztés esetében – a szerződés ex tunc megszűnése mellett – a culpa in contrahendo alkalmazásával orvosolható a jogosultat érő kár. Mind a tévedés, mind a megtévesztés a szerződéskötés időpontjában vizsgálandó. Továbbá mind a két esetben az okozatosságnak is fenn kell állnia, de míg a tévedésnek lényeges körülményre kell vonatkoznia, addig megtévesztésnél ez nem törvényi feltétel,11 sőt az indokra vonatkozó megtévesztés is érvénytelenné teheti a szerződést.12

Amennyiben a hiba a szerződéskötést követően állt be, de teljesítéskor már az adós által is ismert volt, akkor nem alkalmazhatjuk a tévedés és megtévesztés szabályait, maradnak a szavatossági jogok és a szerződésszegésen alapuló kártérítés igények. Jóllehet a tévedés időpontjának a szerződéskötés időpontjához való rögzítése lényegében ugyanaz, mint a szavatossági jogoknak a teljesítés időpontjához való rögzítése, azaz nem mozdíthatatlan elv. Hiszen maga a teljesítés jogügyleti jellege13 is azt indokolná, hogy a teljesítés ügyleténél ugyanúgy vizsgálhatók a tévedés és megtévesztés tényállásai. Ezt a zsinórmértéket követve viszont arra következtetésre jutunk, hogy a kötelezett a teljesítéskor megtévesztette vagy tévedésben tartotta a jogosultat, azaz maga a teljesítési ügylet szüntethető meg, de maga a kötelem még fennáll a felek között, tehát kártérítés mellett – érdekmúlás hiányában – akár szerződésszerű teljesítésre is perelhet a jogosult.

Ez utóbbi gondolatmenet nem illeszkedik jelenlegi joggyakorlatunk leegyszerűsítő sémái közé, de életszerűsége is vitatható, továbbá számos nézőpontból támadható (pl. jogunk az ügyleti akaratot nem értelmezi külön a teljesítés időpontjában). A fentiek alapján megállapítható, a tévedés és megtévesztés szabályai is igazolják a culpa in contrahendo szabályának megerősítését, amiként erre az új Polgári Törvénykönyv koncepciója is kitér.14 A koncepció a culpa in contrahendo megsértése esetén negatív interessze megtérítését javasolja. De vajon milyen károkért tartozik felelősséggel az adós? Grosschmid
szerint “kötésből származó kárért” (Fejezetek I., 254. o.), egy másik helyen már
ennél is továbbmegy, a szerződési költség, beruházásokra tett kiadások, ill. más kínálkozó ingatlan elszalasztása kárait is érvényesíthetőnek tartja, azaz túlnyúlik a negatív interessze határán (Fejezetek I., 237.o.).

d) Kártérítési kötelem a culpa in contrahendo alapján

Természetesen a culpa in contrahendo alkalmazásához nem szükséges a tévedés vagy a megtévesztés tényállásának megállapítása, a negatív interesse iránti kár megtérítéséhez elegendő a culpa in contrahendo törvényi feltételeinek fennforgása.

e) Semmisség

Az érvénytelenség körében kell utalnunk arra a bírói ítéletre, amely szerint a tájékoztatási kötelezettség megsértése jóerkölcsbe ütközés miatt semmisséget is eredményezhet (lásd BH 1997/241. eseti döntés).

f) Szavatossági jogok

A szavatossági jogok körében az általános rész rendelkezéseihez képest némi eltérést mutatnak a vállalkozási szerződésekre vonatkozó szabályok. Vállalkozási szerződésnél a megrendelő akkor is elállhat a szerződéstől, ha a “munka végzése során a körülmények arra engednének következtetni, hogy a teljesítés hibás lesz” [Ptk. 395. § (4) bek.]. Azaz még nincs teljesítés, még nincs hiba, de a “körülmények arra engednek következtetni”, hogy a teljesítés hibás lesz. Jóllehet ezt a tényállást meglehetősen nehéz bizonyítani, de a Ptk. ezen a helyen fogalmazza meg azt a visszás helyzetet, amikor a szerződés megkötését követően, de még a teljesítés előtt a kötelezett által teljesítendő szolgáltatás nem fog megfelelni a szerződésben vállalt minőségnek vagy más tulajdonságoknak. Ekkor a jogosult – jóllehet a hiba a teljesítéssel nyitja meg a szavatosság kapuját – “a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat” [Ptk. 395. § (4) bekezdés]. Az egyik kommentár15 elemzése szerint, amely a Ptk. indokolását hívja fel, lényegében csak az elállási jog gyakorolható, hiszen a kijavíttatás követelése nem reális, mivel a vállalkozó van birtokban; a kicserélés rendszerint értelemszerűen kizárt; a díj arányos csökkentése, leszállítása pedig a mű befejezte előtt – az értékcsökkenés mértékének meghatározatlansága miatt – nem állapítható meg. Álláspontunk szerint a törvény szövegéből mindez kiolvasható, hiszen ha a hibát a vállalkozó a megrendelő felszólítására nem küszöbölte ki, akkor értelmetlen lenne ismételten felhívni a kijavíttatásra vagy akár a kicserélésre. Egy értelme azért mégis lehet ennek az ismételt felszólításnak, a megintés jogunkban homályba vesző szerepét töltheti be. Árleszállítás alkalmazása elméletileg nem zárható ki, osztható szolgáltatás esetében pedig alkalmazhatónak is véljük. De kétség nem fűződhet ahhoz, hogy az elállás joga az egyetlen reális jogkövetkezménye ezen törvényi tényállásnak.

i) A vállalkozási szerződés szabályainak analógia révén történő alkalmazása

Álláspontunk szerint a vállalkozási szerződés felidézett szabályai vonatkoztathatók arra az esetre, amikor az eladó valótlan tájékoztatást ad, vagy lényeges információt elhallgat, és mindez még a teljesítés előtt kiderül. Ebben az esetben a szerződéskötést követő folyamaton, időn van a hangsúly, vagyis azon, hogy ebben a stádiumban – még a teljesítés előtt – a feleknek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak a nyújtandó szerződéses szolgáltatás tekintetében. Amennyiben az eladó ezen magatartása áll fenn, akkor a jelen írásban vizsgált jogkövetkezményektől függetlenül szerződésszegést követ el, és kártérítéssel tartozik.

Ebből pedig azt következik, hogy a Ptk. fent idézett 395. § (4) bekezdését analógia útján kell alkalmazni, azaz a vállalkozási szerződés speciális szavatossági szabályait célszerű felhívni segítségül. A vevő így ugyanolyan szavatossági jogokat gyakorolhat, mint a megrendelő. A szavatossági jogok közül is a kijavítás és az árleszállítás érdemel további vizsgálatot.

ii) Az árleszállítás jogi természete

Sem a Ptk., sem a bírói gyakorlat igazából nem elemezte még teljes mélységében az árleszállítás való természetét.16 Az árleszállítás valójában szerződésmódosítás, de nem sorolhatjuk a jogmódosító hatalmasságok közé, hiszen a kötelezettnek az árleszállítás kérdésében elfogadási joga van. A hatalmassági elem kizárólag a szavatossági jogalap tekintetében állapítható meg. Az árleszállítás viszont nem kizárólag a jogalapra vonatkozik, hanem az árleszállítás mértékére is. Márpedig az árleszállítás mértéke csak az adott egyedi ügyben értelmezhető, normatív szinten nem szabályozható. Ebből viszont az következik, hogy az árleszállítás mértéke jogosult részéről egyoldalúan nem állapítható meg, csak közös megegyezés útján. A közös megegyezés során a kötelezett némiképp fenyegetve van, hiszen a jogosult áttérhet másik szavatossági jogra, különösen, ha kötelezett magatartása ezt indokolja [307. § (2) bek.], illetve egyéb feltételek megléte esetén akár el is állhat a szerződéstől kártérítési jogának gyakorlásával. Azaz az árleszállításba való kötelezetti beleegyezés ekként a jog által is kényszerített, hiszen ha nem tudnak megegyezni, akkor a szerződés megszűnése adott esetben a kötelezettől nagyobb áldozatot kíván, mint egyébként, de nem minden esetben. A szavatossági jogok közül az árleszállítás az egyetlen, amelynél a joghatály beálltához a kötelezetti beleegyezés, elfogadás is szükséges. Azaz csonka jog, hiszen kijavításnál – akár a kötelezett, akár a jogosult teszi – a szolgáltatás szerződésnek megfelelően kerül teljesítésre, elállásnál a szerződés megszűnik, a csere pedig szintén szerződésnek megfelelő teljesítést eredményez. Az árleszállítás viszont szerződésmódosítás, hiszen nem a szerződéses szolgáltatás hibája kerül reparációra, hanem az ellenszolgáltatás megfelelő módosítására kerül sor, amely a szerződés lényegi elemét, az ellenszolgáltatás mértékét érinti. Az árleszállítás a szavatossági jogok közt a jogosulti szerződéses érdeket csak korlátozottan védi, hiszen elfogadva a hibát a vételár tekintetében a szerződéses ellenszolgáltatás leszállítására ad csak jogot. Azért tartjuk csonka szavatossági jognak, mert jóllehet a kötelezett szerződést szegett, a többi szavatossági joghoz képest az árleszállítás hatalmasságként nem gyakorolható, és ráadásul még a kötelezett beleegyezése is szükséges a mérték megállapításához.17 Így nem valódi a szankció, csupán a szerződés – lényegében közös megegyezésen alapuló – korrekciója.

iii) Hibás teljesítés és a kárveszély

A szavatossági jogok teljesítés előtti gyakorolhatósága azzal is magyarázható, hogy ellenkező esetben az a lehetetlen helyzet állna elő, hogy a jogosult köteles lenne a hibás szolgáltatást elfogadni annak érdekében, hogy ezt követően gyakorolhassa a hibás teljesítésből eredő jogait. Egyes vélemények szerint a hibás teljesítés nem vonja magával a teljesítés jogkövetkezményeit, és a kárveszélyt mindaddig a kötelezett viseli, míg a szavatossági kötelezettségének eleget nem tesz, hiszen teljesítésével késedelemben van.18 Talán ezt az álláspontot finomítani kellene, hiszen ha azt állítjuk, hogy hibás teljesítés esetén nincs teljesítés, akkor a kötelezett késedelemben van mindaddig, míg nem teljesít. Azaz mind a késedelem, mind a hibás teljesítés súlya nyomja. Ez pedig nem fogadható el. Álláspontunk szerint a hibás teljesítés is teljesítés, a késedelem jogkövetkezményei kizárólag a szavatossági jogok gyakorlásához fűzhetők, nem pedig az eredeti kötelem teljesítéséhez. Teljesített, de hibásan. Lehetséges, hogy a jogosult nem is kívánja gyakorolni szavatossági jogait, és akkor a késedelem hatálya alatt maradna a kötelezett és a kárveszélyt még továbbra is viselné? Ezért a kárveszélyre vonatkozó álláspont már ez utóbbi következmények miatt sem fogadható el.

A szavatossági jogok kötelezetti teljesítésére a Ptk. nem tartalmaz kifejezett határidőt, olyanokat találunk csak, mint a “hiba kijavítása rövid idő alatt, értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges”. Ebből viszont csak az a következtetés vonható le, hogy a kárveszélyt mindaddig a kötelezettnek kell viselnie, míg szavatossági kötelezettségének nem tesz eleget.

A kártérítés mértékének meghatározásánál figyelemmel kell lenni a jogszavatosságra vonatkozó szabályokra is. A Ptk. 369. § (4) bek. szerint eladói jóhiszeműség esetén csak “a szerződés megkötéséből eredő kárát kell megfizetni”, de ez nem érinti a vevő elállási jogát. Rosszhiszemű vagy csalárd magatartás esetén eladó teljes kártérítéssel tartozik a vevő irányában.19

Ezt a gondolatmenetet támasztja alá a Ptk. 305. § (3) bekezdésének azon szabálya is, mely szerint csak akkor mentesül a kötelezett a szavatossági felelőssége alól, ha a hibát a jogosult szerződéskötéskor ismerte. Azaz a szerződés megkötésének időpontját követően, de még a teljesítést megelőzően felismert hiba esetére a Ptk. nem tartalmaz kifejezett szabályt. Figyelemre méltó, miért a szerződéskötés időpontját tartalmazza a törvény, miért nem említi a teljesítést időpontját is, azaz azt, amikor ismerve a hibát elfogadom a teljesítést, legfeljebb jogfenntartással élek.

5. Összefoglalás

A felsorolt lehetőségek közt láttuk, hogy a lehetetlenülés, a tévedés és a megtévesztés, vagy akár a semmisség a szerződés megszűnésével kártérítési igénnyé alakítja a szerződésszerű szolgáltatás követelésének jogát. De lehetséges, hogy a vevői érdek jobban szolgálható azzal, ha a szerződést életben tartjuk, és a vevő a szavatossági jogok gyakorlásával szerződésszerű szolgáltatást, vagy annak kijavítását követelheti, esetleg árleszállítással a hibás szolgáltatáshoz fűződő egyéb jogai és érdekei is hathatósabb védelmet kapnak.

A fentiek alapján az a javaslatunk, hogy az új Polgári Törvénykönyv a jelenlegi 395. § (4) bekezdését ne a vállalkozásnál, hanem – megfelelő átfogalmazással – a szerződésekre vonatkozó általános szabályoknál helyezze el, így az adásvétel, vállalkozás stb. mellett az atipikus, valamint a vegyes szerződésekre egyaránt alkalmazandó szabállyá válhat ezen speciális teljesítés előtti szavatossági jog. A jelenlegi szabályozás némi pontosításra szorul úgy, hogy az írásbeli megintés legyen feltétele a szavatossági jogok teljesítés előtti gyakorlásának.

JEGYZETEK

1 Ld: Eörsi Gyula: Kötelmi jog. Általános rész. Egyetemi jegyzet. Bp., 1998 (18. változatlan kiadás), 47. o.

2 Ld. ehhez Benedek K-Világhy M: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Budapest: KJK, 1965, 278-279. o.

3 Eörsi i. m. 160. o.

4 Szladits K (szerk.): Magyar Magánjog. Kötelmi jog. Általános része. Budapest: Grill 1941, 30. § 7. c) alpontja (464. o.)

5 Szladits i. m. 30. § 7. b) alpontja (464. o.),

6 Szladits i. m. 30. § 7. e) alpontja (466. o.)

7 Ld Grosschmid Fejezetek II. kötet 1224. o.

8 Gellért-Benedek: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 1. kötet. Bp., 2001, 1017. o.

9 Gellért-Bendek: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 1. kötet. Bp., 2001, 1018. o.

10 Már Grosschmid is felvetette: Fejezetek II. kötet 1230. o., de tévedés esetén csak negatív interessze járt.

11 Ld. a különféle nézeteket Menyhárd Attila: A szerződés akarathibák miatti érvénytelensége. Budapest, 2000, 184. és skk. o.

12 Menyhárd Attila: A szerződés akarathibák miatti érvénytelensége. Budapest, 2000, 186. o.

13 Ld. a tradíció ügyleti jellegéhez Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései. Budapest, 2001, 216. o.

14 Polgári Jogi Kodifikáció 2001, III. évf. 3. szám, 6-7. o., a jogellenes magatartás az együttműködési kötelezettség megsértésében áll, olvasatunk szerint függetlenül attól a ténytől, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem. A culpa in contrahendo megsértésénél a Koncepció egyértelműen negatív interessze megtérítését tűzi ki célul, amely dolosus vagy szándékos magatartás esetén talán enyhe jogkövetkezménynek tűnik. A Koncepció javaslata ebben a két irányban továbbgondolandó.

15 Gellért-Szilágyi: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 2. kötet. Bp., 2001, 1420. o.

16 Rövid nemzetközi kitekintéssel Hontvári Mátyás: Felelősség a minőségért a nemzetközi adásvétel körében. Budapest: KJK, 1979, 351. o.

17 Hontvári említi, hogy a spanyol jogban szakértő állapítja meg az árengedmény mértékét, ld. i. m. 351.o.

18 Benedek K.-Világhy M.: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Budapest: KJK, 1965, 280. o.

19 Ld. Fürst László: A magánjog szerkezete. Budapest, 1934, 306. o. – független, hogy szavatosság vagy a nem-teljesítés alá vonjuk ezt az esetet.