1. Előzmények
Nemzetközi összehasonlításban viszonylag rövidnek tekinthető előkészületi munkák után a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság 2006. februárjában véglegesítette és megjelentette az új magyar Polgári Törvénykönyv 1. és 2. könyvének szövegtervezetét. Az első könyv a Tervezet bevezető rendelkezéseit szabályozza, a 2. könyv a személyekre vonatkozó szabályokat. Lényegében ez a szövegtervezet került véglegesítésre 2006. decemberében, az új Polgári Törvénykönyv “0” változataként. A Tervezet egyik legjelentősebb újítása, a jogi személyekre vonatkozó szabályozás teljesen új szemléletű megközelítése, egységes koncepción alapuló szabályozás megoldása. A jelen írásban ennek a koncepciónak az előnyeit és gyengéit, majd utóéletét mutatjuk be a jelen és a jövő számára a Tervezetben javasolt szabályozás indokainak magyarázatául, valamint az országgyűlés számára benyújtott Kormánytervezet értékelése céljából.
A Tervezet 2. könyve hat részből áll: az első rész a magánszemélyekre (2: 1-2: 35. §§), a második a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokra (2: 36-2: 111. §§), a harmadik rész a személyhez fűződő jogokra (2: 112-2: 126. §§), a negyedik rész az egyesületre (2: 127-2: 168. §§), az ötödik az alapítványra (2: 169-2: 199) és végül a hatodik pedig a szellemi alkotásokra vonatkozó általános szabályokat (2: 200-2: 202. §§) tartalmazza.
A kodifikáció előkészületi munkái két előzményi szakaszra oszthatók. Az első szakasz a Polgári Törvénykönyv koncepciójának az elkészítése volt, amelyet a Kormány – szakmai vitát követően – 1003/2003. (I. 25. ) Kormányhatározattal jóváhagyott és a Magyar Közlönyben mint koncepció és tematika közzétett. 1 Ezt követte a második fő szakasz, amikor a Szerkesztőbizottság az ehelyütt tárgyalandó szövegtervezetet kidolgozta. A “személyek könyv” elvi koncepciójának kidolgozása külön albizottságban készült el, az írásbeli előkészítő anyagok közül nem lehet tudni, hány került publikálásra, megismerhetővé a szakmai közönség részére. A jogi személyek koncepciója – a Ptk. teljes koncepciójának részeként – 2003. év februárjában, a Magyar Közlöny különszámában jelent meg. A koncepció a Tervezet számos sarokpontját egyértelműen meghatározta. Ide sorolom a következőket:
– A jogi személyek keletkezése a normatív rendszert követi, a jogi személy nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, állami engedélyezési eljárásra nincs szükség;
– a bejegyzési elvből fakad az állami nyilvántartás alapelvi szabályainak meghatározása (közhitelesség és nyilvánosság elve) – ezeket a Tervezetben rögzíteni kell;
– a Koncepció valamennyi jogi személy esetében a bejegyzést és az állami felügyeletet – amely bírói felügyeletet jelent – egységesíteni javasolta;
– a Koncepció meghatározta valamennyi jogi személy alapító okiratának elengedhetetlen, minimális feltételeit;
– a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozásból javasolta az előtársaság mintájának valamennyi jogi személyre történő kiterjesztését, az elő-jogi személy szabályainak bevezetését;
– a Koncepció a jogi személy jogképességének, alapításának és névválasztásának alapvető szabályait meghatározta;
– a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat és a jelenlegi szabályozáshoz képest bővíteni javasolta;
– a Koncepció rögzítette, hogy a jogi személy típusok közül az egyesület és az alapítvány részletes szabályozását tartalmazza a Tervezet;
– végül felvetette, hogy a Tervezet ismerje el egyes nem jogi személy szervezetek, formációk jogalanyiságát is (pld. vagyontömeg, azaz alap).
A Koncepció készítése során még nem dőlt el az a kérdés, vajon a gazdasági (kereskedelmi) társaságok szabályai bekerülnek-e majd a Tervezetbe vagy sem. A Koncepció arra utalt, hogy ezt a kérdést majd a társasági törvény novelláris felülvizsgálata során kell eldönteni.
“A társaságok jelenleg külön törvényekben foglalt magánjogi szabályai (vagy legalábbis azok többsége) elvileg beépíthetők volnának az új Ptk.-ba: az egyes jogi személyekre vonatkozó speciális normák között, önálló Részben kaphatnának helyet. Egy ilyen megoldás logikusan következne a Koncepció javaslatából: azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a Ptk. adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a Kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új Kódexbe építése több előnnyel járna: bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak (a bevezető rendelkezéseknek, a jogi személyek általános szabályainak, a kötelmek és a szerződések általános normáinak) háttérjogszabály jellege (amit most a Gt. külön mond ki) evidenssé válik stb. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Komoly ellenérvek is megfogalmazódnak ugyanakkor az integrálással szemben: magánjogi és közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Különösen nehezen képzelhető cl az integrálás – már csak a szabályozás kógenciája miatt is – részvénytársaságok joganyagával kapcsolatban. S végül problémaként jelennek meg a szövetkezetek, amelyeknek jellege a mai szabályozásban kétarcú: erős egyesületi jegyek fedik el gazdasági társasági tulajdonságaikat. Mindezek miatt a társasági jog és az új Ptk. viszonya a Gt. novelláris felülvizsgálata során határozható meg. “2
A gazdasági társaságokat érintő szabályozás novelláris felülvizsgálatából viszont nem novella lett, hanem egy teljesen új társasági törvény. Így 1988 és 1997 után 2005-ben került elfogadásra (megjelent 2006. évi IV. törvényként) a legújabb magyar gazdasági társaságokról szóló törvény, amely minden tekintetben unikum a jogtörténetben, hiszen tizenhat év alatt három teljesen új, egymást teljes egészében felváltó társasági törvény került elfogadásra. 3 Mi volt a valós oka a 2006. évi IV. és V. törvények megalkotásának, nem ismert, a “8-éves cikluselmélet” – amely szerint nyolc évente újra kell kodifikálni ezt a joganyagot – önmagában nem magyarázat. A törvény hivatalos miniszteri indokolásának bevezetője 30 pontba foglalta össze “A törvény legfontosabb, koncepcionális jellegű szabályozási kérdéseit”. A 30 pontban felsorolt érvek és változások közül 12-ben az a legfontosabb változás, hogy nincs érdemi változás az 1997-es törvényhez képest. Az ismételt újrakodifikálásnak valós indoka nem volt, azóta sem igazolta az élet. Nem kizárt, hogy ezen új, önmagában értelmetlen újrakodifikációval az is cél volt, hogy a Ptk. -Gt. kérdést egyszer és mindenkorra lezárja. 4
A Koncepció az egyesületek szabályozásával kapcsolatban csak annyit rögzített, hogy a kétharmados parlamenti szavazatot nem igénylő magánjogi szabályok a “személyek könyvben” kerüljenek elhelyezésre. Mást nem. Az alapítványokkal kapcsolatban pedig annyi iránymutatást adott, hogy az alapítványi szabályokat – azok tartalmának felülvizsgálata során szintén a “személyek könyvben” javasolja elhelyezni, és javasolja az alapok jogalanyiságának megvizsgálását. Ennyi és nem több. Ez alapján is látható, hogy a Koncepció és Tematika nem adott semmiféle útmutatót a részletes szabályozás kidolgozására, amely abból a szempontból kedvezőnek értékelendő, hogy lényegében szabad kezet adott a kodifikátoroknak.
A Koncepció után számos szövegjavaslat készült a jogi személy általános részére, de egyik sem került elfogadásra, majd lényegében Kisfaludi András szöveg-tervezetén alapulva alakította ki a Szerkesztőbizottság a Tervezetet. Az egyesületi és alapítványi szabályozás ősszövegét, javaslatait a jelen sorok írója készítette, de azokon sok alapvető változást eszközölt a Szerkesztőbizottság, Így különösen az alapítványi Tervezetben olvasható felfogása már teljesen eltávolodott a javasolt koncepciójától. 5 Mater somper certa est – mondja a régi mondás, viszont ebben a körben – közös viták és kompromisszumok által elfogadott szövegjavaslat esetében – nem érvényesül. Az egyesületre vagy az alapítványra megfogalmazott néhány részletszabályból végül jogi személyekre vonatkozó általános szabály lett. Ide sorolhatók pld. az átalakulásra, a legfőbb szervre vonatkozó rendelkezések stb. Mind a két szerző alapos elméleti előmunkálatok és jogösszehasonlító kutatások után, a magyar bírói gyakorlat pozitív és negatív eredményeinek figyelembevételével alakította ki a maga álláspontját. A lényegében 2005. áprilisában elfogadott, majd azt követően csiszolódó szövegek, így a Tervezet számos olyan kompromisszumot tartalmaznak, amelyek a szabályozás egységének, belső logikájának sem mindig feleltek meg. A jogösszehasonlítás követhető példát nem adott, tehát nem volt mód az egyszerű átvételre, másolásra, a szakértőknek a magyar sajátosságokra, bírói gyakorlatra alapozva kellett az új szabályozási rendszert kialakítaniuk. 6
Itt kell röviden utalni arra, hogy a Szerkesztőbizottság munkájával párhuzamosan Sárközy Tamás professzor úr is készített egy szövegjavaslatot, rövid indokolással ellátva. A szerző elsődlegesen a szakértői anyag lényeges rövidítésére hívta fel a figyelmet. 7 Véleménye szerint például az egyesületek körében a Legfelsőbb Bíróság eddig jogfejlesztő gyakorlata elegendő. Hogy miért lenne elegendő ez a gyakorlat a jövőben is, arról nem szólt már a magánjavaslat, a MÁV-biztosító 2008-as esete viszont ezt a feltételezést utólag egyértelműen cáfolta. A Tervezetre vonatkozó általános kritikája szerint az túlszabályozó, “el kereskedelmi jogiasítja, illetve közjogiasítja” az összes jogi személyt, “indokolatlanul uniformalizálja a jogi személyeket”, túlzott akadályokat támaszt a “szabad szervezetalakítással szemben”, “elbürokratizálja a jogi személyek működését”. 8 Értelmetlennek találja, hogy miért kell a nem gazdasági társaságok nevét kvázi “cégnév”-ként védeni, miért kellene az apportot egységesen szabályozni (most nincs sehol szabályozva, csak a Gt. -ben, a “nemszabályozás” is egy sajátos érdek lehet), továbbá vitatja, miért kellene a jogi személy szervezetének vázát egységesen megalkotni stb. Az alapítvány körében a szerző álláspontja szerint “az alapító okirat tartalmát törvényben nem helyes részletezni”, valamint abszurdnak tartja9 azt a világ számos országában élő megoldást10, hogy kuratórium – természetesen törvényi korlátok között – az alapító okiratot módosíthassa. A szerző által “B” változatnak nevezett szöveg így még a kodifikáció akkori állása alapján ismertté vált a Szerkesztő Bizottság előtt, és a végleges Tervezet ezen magán “B” változatban előadottak alapján került mégis elfogadásra.
2. A jelenlegi szabályozás
A jogi személy általános szabályait a jelenlegi Ptk. 28-30. §§-i tartalmazzák, összességében három paragrafus. A Tervezet ezzel szemben 75 paragrafusba sorolta a közös szabályokat, ez lényeges mennyiségi különbséget mutat. A Ptk. a rövidre fogott általános szabályok után egy-egy jogi személy típus szabályait rendezi, mint pld. a szocializmus időszakából még mindig itt ragadt állami vállalat (31-33. §), vagy ahhoz kapcsolódóan a tröszt (34. §) és az “egyes jog személy vállalata” (70-73. §§), a szintén ehhez kapcsolódó “leányvállalat” (74. §). Ezek a jogi személy típusok évek óta nem élnek, lényegében zárványok a Ptk. -ban, ilyen formában jogi személyek már több mint másfél évtizede nem alapíthatók. A Ptk. tartalmazza a költségvetési szerv meghatározását (36-37. §§), jóllehet ezt külön törvény részletesen szabályozza (államháztartásról szóló törvény 1992. évi XXXVIII. törvény), továbbá megismétli a gazdasági társaságokról szóló törvény egyes rendelkezéseit – azaz a szabályok duplikálja, mind a Ptk., mind a társasági törvény is tartalmazza (párhuzamosan, egymás mellett 52-56. §§-ban). Teljesen indokolatlan, hogy a Ptk. a gazdasági társaságok alapítását és megszűnését – a Gt. III-ban foglalt részletes szabályozás mellett – vázlatosan tartalmazza. Ugyancsak teljesen értelmetlen, hogy az egyes gazdasági társaságok formáinak a meghatározásait – a Gt. III. -ban adott törvényi definíciók ismétléseként – visszhangozza. Ráadásul a közkereseti társaság és betéti társaság esetében ezek a szabályok nem a Ptk. “jogi személyek” részében kerültek elhelyezésre, hanem a kötelmi jog különös részében, a polgári jogi társaság, az élettárs, az építőközösség között (Ptk. 578/H. §), amely arra mutat – rendszertani elhelyezés szerint hogy nem elkülönült jogalanyokról van szó, hanem speciális kötelmekről, amely viszont nem igaz. A Ptk. -ban olvasható egy paragrafus a szövetkezet definíciójáról, jóllehet a szövetkezetekről is külön törvény rendelkezik (a szövetkezeteket sem kerülte el a kodifikációs cunami 2000. évi CXLI. törvény, majd az azt felváltó 2006. évi X. törvény). A Ptk. továbbá szabályozza a közhasznú társaságot (57-60. §§), amelyet hatályon kívül helyezett a legújabb társasági törvény (Gt. III. 365. §), (de még nem kizárt, hogy a következő társasági törvény szabályozása kapcsán néhány éven belül ismét visszakerül a Ptk. -ba). A Ptk. az egyesületi jogot 61-64. §§-ban öt paragrafus szabályozza, ideértve a köztestületet is. Az alapítványi jog – amely kései Kádár-regime szülötte – viszonylag részletes szabályozása található viszont a Ptk. -ban (74/A. -74/G. §§-k)”. Már ebből a puszta felsorolásból is látszik a teljes rendszertelenség, szabályozási ismétlések, régen nem élő, korábbi szocialista állami berendezkedésben alkalmazott jogi személy típusok fenntartása, kettős, néha hármas szabályozás. A teljes kuszaság jellemzi a Ptk. és az egyéb jogszabályok jelenlegi szabályozását. A káoszt jól mutatják azok a bírói értelmezések, amelyek értelmet és rendszert próbálnak felépíteni oda, ahol a szabályozásnak az alapjai is hiányoznak. Jól mutatja ezt a kaotikus szabályozást a Fővárosi ítélőtábla legutóbbi értelmezési kísérlete az egyesületek megszűnésének hatályával összefüggő jogalkalmazási kérdések ügyében. 12
A Polgári Törvénykönyvön kívül számos törvény tartalmaz jogi személyekre vonatkozó normákat, a sporttörvénytől kezdve számos normán keresztül. 1994. évi XLIX. törvény az erdőbirtokossági társulatról szervezetként definiálja a társulatot, amelynek számos szerve van, mint közgyűlés, tisztségviselők, felügyelőbizottság, és olyan tényállásokat szabályoz mint alakulás, megszűnés, átalakulás, törvényességi felügyelet, jogsértő határozatok bírósági felülvizsgálata. Ehhez hasonló a 1994. évi CII. törvény a hegyközségekről (amely köztestület!), amely szintén rendelkezik közgyűlésről, alapszabályról, választmányról, ellenőrző bizottságról, tagsági viszonyról, tagok jogairól és kötelezettségeiről. Említhető a 1995. évi LVII. törvény, amely rendelkezik – többek közt – a vízgazdálkodási társulásokról, megalakulásukról, megszűnésükről, a társulat szerveiről (az alapszabály szerint: közgyűlés vagy küldöttgyűlés, intézőbizottságról és ellenőrző bizottságról). 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szabályai szerint a pénztár jogi személy, amelynek szervezete van. A szervezete a következő szervekből áll: a) a közgyűlés, részközgyűlés vagy küldöttközgyűlés, b) az igazgatótanács, c) az ellenőrző bizottság, d) az SzMSz szerint létrehozott szakértői bizottságok, továbbá van – nem a szervezet részeként – könyvvizsgálója is.
A hatályos jogunkban találunk eltérő formákat is, amelyek esetében a háttérszabályok a speciális szabályozást egyszerűsíthetnék. Ide sorolhatjuk a befektető-védelmi alapot, amely nem “klasszikus” jogi személy (lásd: 2001. évi CXX. törvény 210. és skk. §§), viszont van olyan szerve, amelynek a működését szabályozni kell. Említhető még olyan kvázi jogi személy, mint a társasház. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény a társasháztulajdon létesítése és biztonságos fenntartása, a társasházak szabályszerű, szakszerű és biztonságos működése, valamint a tulajdonosok érdekeinek érvényesítése érdekében a társasházat szervezetként határozza meg, melynek szervei a közgyűlés, a közös képviselő vagy intézőbizottság, illetve a számvizsgáló bizottság.
A sok-sok részletszabály és különszabályozás ellenére a bírói gyakorlat olyan alapvető kérdések megválaszolásával birkózik, mint például hogy a magyar országgyűlés jogi személy-e vagy sem. A magyar kormány vagy a parlamenti frakció, magánjogi jogi személy-e vagy sem. Mely időpontban szűnik meg egy egyesület? A szabályozás esetleges, rendszertelen, következetlen és kusza. Még olyan viszonylag homogén szabályozási területen, mint például az alapítványi jog, amely napjainkra lényegében a Legfelsőbb Bíróság jogalakító-jogfejlesztő tevékenységének egyik példamutató területe, is találunk olyan vitatható bírói döntéseket, amelyek megérettek a jogalkotói felülvizsgálatra.
Az ad hoc jellegű szabályozás állandósulását jól mutatja az egyesület jelenlegi jogi szabályozása. A rendszerváltás során 1989-ben került megalkotásra az a törvény, amely lehetővé tette pártok és egyéb társadalmi szervezetek alapítását és létesítését. Nem volt külön egyesületi törvény, majd csak jóval később, ennek a hiányosságnak a tudatosulása után 1994. január l-jétől lépett hatályba az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 4/A. §-a és Ptk. 64. §-a, melyek értelmetlenül egymásra utalnak az alkalmazás kérdésében. (Egyesületek esetében magánjogi egyesületekre gondolok. ) (1989. évi II. törvény társadalmi szervezet alapítását teszi lehetővé, a Ptk. szabályai pedig egyesületét, a kettő nem ugyanaz, de – a jelenlegi bírói gyakorlat szerint – azonos szabályok alkalmazandók. )
A bírói gyakorlat sokszor vitatható eredményei a tudományos érvek alapján korrigálhatók. Ide sorolható például a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. közigazgatási jogegységi határozata, amely kimondta, hogy minden társadalmi szervezet – ideértve a magánjogi egyesületeket is – közjogi hatalmat gyakorol, ezért a közjognak a részét képezi. Az egyesülési jog olyan alkotmányos jog, amely csak személyesen gyakorolható, a személyes joggyakorlásban valósul meg. Mindezekből viszont arra a következtetésre jutott a jogegységi tanács, hogy az egyesületi tag tagsági jogait csak személyesen gyakorolhatja és nem adhat meghatalmazást más személynek. Annyit még hozzátettek az előző szabályhoz, hogy nem természetes személy tag esetében az adott tag törvényes képviselője jogosult eljárni. Ezt a norma erejű bírói értelmezést maga a Legfelsőbb Bíróság orvosolta jogegységi határozatával. 13 Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága “saját hatáskörben” elvégezte a 2/2005. sz. jogegységi határozat felülvizsgálatát és a 2/2007. KPJE számú jogegységi határozattal “hatályon kívül helyezte” a 2/2005. sz. KJE jogegységi határozatot14.
Az egyesületi jog közvetlen alkotmányos meghatározottsága a magánjogi kérdések helytelen felvetésére, és sokszor helytelen megoldásaira vezetnek. A Tervezet a magánjogi szabályozás körében törekedett bizonyos homogenitásra, és az egyesületet, mint a személyegyesítő forma “őstípusát” fogta fel, amely mintára szinte valamennyi többi személyegyesülés működésének alapjai visszavezethetők.
Az egyesülés alkotmányos joga azt sem zárja ki, hogy a jogalkotó típuskényszert vezessen be, azaz azt mondja, hogy a jogi személy keretében gyakorlandó egyesülési szabadság csak az adott jogi személy típus megalakítása körében gyakorolható. Álláspontom szerint nem kötelező ahhoz magánjogi jogi személyt létesíteni, hogy az egyesülési jogot, alkotmányos tartalmának megfelelően, a jogalanyok gyakorolhassák.
A fentiek talán elegendőek annak érzékeltetésére, hogy a jelenlegi hatályos magyar jogban a jogi személy helyzete miként áll. De most térjünk az egykoron bizakodást sugallt szövegre, a Tervezetre.
3. A Tervezetről általában
A Tervezet a személyek körében három formát ismert. 1. Az embert, 2. a jogi személyt; 3. olyan jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, amely önálló jogalanyisággal bír.
Az ember fogalmát itt most nem tárgyaljuk, a jogi személy forma az, amelyeknek a típusát törvény határozza meg, míg a harmadik csoportba olyan szervezetek sorolandók, mint az elő-jogi személy (aki születendő állapotban van, de még nem jött létre), a társasház.
A Tervezet szabályozásának céljai:
– mindazon általánosan érvényesítendő szabályok megalkotása, amelyek valamennyi jogi személyre érvényesek (kivéve talán egyedül az államot, mint jogi személyt); ezeknek a szabályoknak át kell fogniuk a gazdasági társaságoktól kezdve, az alapítványon át akár a közjogi személyeket is (pld. akár költségvetési szervek);
– a jelenlegi szabályozás hiányosságainak megszüntetése;
– a jogi személyek egységes alapokra való helyezése, a személyegyesítő és a vagyonkezelő, alapítványi formákra kiterjedően;
– a szabályozás alapvető kereteinek meghatározása: pld. a jogi személy típuskényszer kimondása, azaz jogi személy csak a törvény által nevesített formában hozható létre;
– a jogi személyek numerus clausus-ának kimondása, azaz új típust csak törvény létesíthessen;
– alapítás – megszűnés egységes rendszerének megalkotása;
– a nyilvántartás közhitelességéből és annak nyilvánosságából eredő elvek meghatározása;
– az egyes jogi személy típusok önálló, karakteres arculatot kapjanak, ne keveredjenek a formák; (pld. magyar jog nem ismeri a nem jogképes egyesületet (nicht rechtsfähiger Verein – BGB 54. §)
– a gazdálkodás és a nonprofit érdekek eltérő formákhoz kapcsolódjanak (ebben a kérdésben a Gt. III. -ban bevezetett nonprofit formák tovább cizellálják a szabályozást).
A Tervezetben megfogalmazott szabályozás előnyei:
– tiszta, átlátható, egységes rendszerbe foglalt szabályozás;
– egyértelműen megfogalmazott alapelvek és tételek;
– a jogi személy egységes felfogásának kifejezésre juttatása; ezen belül szervezeti jelleg, alapítótól független lét, jogi személy kötelezettségeiért annak alapítója nem felel [2: 90. § (2) bek. ], akár a közjogi jogi személyekre is alkalmazható normák (bejegyzés, alapítás, egyes szabályok pld. belső döntéshozatal, ellenőrzés és felügyelet kivételével);
– egységes nyilvántartás és annak egységes elveinek a kitűzése;
– régi formák eltüntetése a jogtörténet alsó bugyraiba (pld. állami vállalat);
– bírói gyakorlat elfogadott tételeinek beépítése a Tervezetbe (pld. névkizárólagosság, névvalódiság, névszabatosság – amely a LB Közigazgatási Kollégiumának tétele, jóllehet ezek a normák az I. világháború előtti kereskedelmi jogból erednek), a többi, vitatható bírói jogtól egyértelmű elhatárolódás;
– a jogi személy képviselete egységes szabályának megalkotása, a képviselet szabályozása;
– bizonyos hagyományok megőrzése, mint például gazdálkodó jogi személy típusok és alapvetően nem profitszerzésre (nonprofit) szolgáló típusok elkülönítése;
– a közjogi jellegű jogi személyekre is alkalmazható szabályok megalkotása, pld. köztestületek, kamarák, amelyek háttérjogaként az egyesületi jog könnyebben és biztosabban tud kapcsolódni;
– a jogi személy nevére, alapítására, vagyonára, megszűnésére, szerveinek alapvető felépítésére és a szervek egymásközti viszonyára vonatkozó egységes szabályozás;
– az alapítói vagyoni hozzájárulás általános előírása – jóllehet ez alkotmányos aggályokat vetett fel egyesületi jog körében, de a magánjogi forgalomban fellépő nem természetes személyektől elvárható hogy kellő vagyona legyen, vagy a tagjai feleljenek annak tartozásaiért – hiszen a forgalom biztonságának alkotmányos védelme legalább olyan fontos mint az egyesülés alkotmányos elve;
– a jogi személyen belüli döntéshozatal egységesítése, a határozatképesség és a határozathozatal szabályainak egységes szabályozása – (quorum és a szavazatok értékelésének módja).
A Tervezet hátrányai, gyengéi:
– bonyolultabbá vált volna a szabályozás, legalább két szinten kellett volna keresni a szabályokat, hiszen lettek volna általános szabályok és speciális normák;
– kazuisztikusabb lett volna a szabályozás, számos részletszabály kapott megfogalmazást, melyek korábban a gyakorlatra maradtak;
– a szabályozás “szamárvezető” jellege gyengíti a normatív erőt, azaz a normák egy része példamutató jelleggel a gyakorlat részére a Tervezet meg akarta mutatni, hogy a tagok részére milyen mozgási lehetőségek adottak, a szabadság határai meddig érnek, – ez azért lett volna szükséges, mert az alapítványi és az egyesületi jogban jelenleg az a bírói gyakorlat érvényesül, amelyet a bírók a nyilvántartásba vételi eljárás során a felektől kvázi “kikényszerítenek”, pld. alapítvány esetében még egy tanácsadó testület sem volt létrehozható, míg ezzel szemben a Tervezet szerint akár felügyelőbízottságot is lehetett volna létesíteni;
– számos norma címzettje a jogalkotó, nem pedig a jogalany, ezért olyan célnormák olvashatók, melyek funkciója nem szabályozó, hanem csak irányító erejű [pld. 2: 37. § (1) bek. a jogi személy típusait törvény határozhatja meg; 2: 43. § (4) bek. – törvény a jogi személy egyes típusainál a vagyon legkisebb kötelező mértékét meghatározhatja];
– A jogi személy egyes szervének, egységének különválása – önálló jogi személlyé nyilvánításának – lehetősége – bírók kérésére került a Tervezetbe, de ez a szabály a rész és az egész alaptételébe ütközik (más szavakkal, ha jogi személy egyik része is jogi személy, akkor az nem lehet annak a része – vagyis egy jogi személy nem lehet olyan, amely magában foglal egy másik jogi személyt is, amelyik önállóan is megáll mint jogi személy – pld. APEH területi hivatalai, MÁV területi állomásai, bankok területi igazgatóságai stb-stb” pusztán abból a megfontolásból, hogy helyben könnyebben perelhetők legyenek (ehhez a Pp. szabályokat kellett volna módosítani inkább);
– maradt volna az ún. Metró-klauzula – egy korábbi, sokak által vitatott LB döntés következtében a Ptk. -ba beiktatott szabály (Ptk. 37. §);
– a túlzó egységesítés pontosan az egyes jogi személyek típusait mossa össze (Prof. Schubel).
Amit nem sikerült megvalósítani, röviden a következők:
– a jogi személy egyes típusai közti szabadabb átjárás, szabad átalakulás megvalósítása;
– A társasági jog inkorporálása kimaradt a Tervezetből, többek közt végül azért, mivel a Gt. III. – valós gazdasági és társadalmi okok hiányában – megalkotásra és elfogadásra került 2005 végén;
– elő-jogi személy kihagyása – amely alapvetően egy szociológiai problémára vezethető vissza, a bírói túlterheltségre, amely akadályozta (akadályozza) a nyilvántartásba vételt érintő ügyek intézését.
Nyitott kérdések maradtak még a Tervezet véglegesítése során:
– Ptk. kereteiben megfogalmazottakat a jogalkotó akarja-e tartani, pld. új jogi személy típustól is megkívánja-e mindazokat az alapvető követelményeket, amelyeket a Tervezet meghatároz (pld. kötelező vagyont adni);
– más kodifikációs munkák mennyiben hátráltatják vagy akadályozzák a Tervezet megvalósítását, pld. a közhasznú társaságot a legújabb Gt. új nonprofit társaság révén újra szabályozta;
– az államszervezet átalakítása során milyen közjogi formációkat létesítenek és ezek miként hatnak majd a Ptk. -ra.
4. A Tervezet szabályainak struktúrája
A Tervezet szabályozása a következő területeket érinti:
– általános szabályok – ide tartozik annak kimondása, hogy a jogi személy jogképessége mit jelent;
– jogi személy létesítésének közös szabályozása – a normatív rendszer deklarálása;
– nyilvántartás és közhitelesség elveinek megfogalmazása;
– bejegyzés alatt álló jogi személy külön szabályozása – ez a bírói munkatorlódás miatt van, hogy addig is bizonyos jogokat gyakorolni tudja a jogi személy, amíg bejegyzés alatt áll,
– jogi személy szervezetére vonatkozó szabályok meghatározása
• legfőbb szerv és annak hatásköre, működése,
• ügyvezetés és annak jogköre,
• ellenőrzés szervei,
• képviselet szabályai;
– jogi személy törvényes működését biztosító rendelkezések meghatározása,
• jogi személy határozatainak megtámadása,
• könyvvizsgáló;
– A jogi személyek átalakulásának közös szabályai,
• jogutóddal,
• jogutód nélküli megszűnés;
– jogi személy megszűnésének szabályai;
– egyéb, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogalanyisága.
5. A jogi személy létrejötte
A Tervezet modellje szerint a jogi személy a nyilvántartásba vétellel, a bejegyzéssel jön létre [2: 39. § (1) bek], A nyilvántartásba vétel a bíróság hatáskörébe tartozik, az eljárási szabályokat és a nyilvántartásba benyújtandó dokumentumokat a Tervezet nem tartalmazza, azt majd külön törvény rendezi (Tervezet 2: 53. §). A Tervezet arra tért csak ki, hogy a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a jogi személy képviseletére kijelölt személynek kell kérelmeznie [2: 47. § (1) bek. ], nem pedig az alapítóknak vagy a tagoknak. A Tervezet előírta, hogy mely adatokat kell bejegyezni a nyilvántartásba, nevezetesen a jogi személy nevét és székhelyét, képviselőjének nevét és székhelyét, jogi személy célját vagy tevékenységi körét illetve az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyont.
A nyilvántartásba vételnek elengedhetetlen eleme a jogi személyt létesítő okirat, amely szerződés, alapító okirat vagy alapszabály lehet. Ezeknek a minimális tartalmi elemeit a Tervezet 2: 46. § (1) bekezdése jelöli meg.
A nyilvántartásba vétel ténye szerepet kapott volna abban a tekintetben is, hogy a kérelem benyújtásától a bejegyzésig csak elő-jogi személyként működhetett volna a jogi személy, amely bizonyos korlátokat jelentett volna a működésben.
A nyilvántartásba vételt követően a jogi személyt létesítő okirat érvénytelenségére a jogügyletekhez képest csak nagyon szűk körben lehetett volna hivatkozni, rövidebb, hat hónapos jogvesztő határidő is korlátozza ebben az érintetteket. Alapvetően az érvénytelenség körében eljáró bíróságnak meg kell próbálkozniuk az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével (2: 57. §, 2: 58. §§-t). Tehát pusztán tévedésre vagy megtévesztésre, akár semmisségre – látszatügylet – a nyilvántartásba vételt követően nem lehetett volna hivatkozni; (csak példának okáért arra lehet hivatkozni, hogy a jogi személy alapításában kizárólag cselekvőképtelen személyek vettek részt; a létesítő okiratot nem az előírt formában készítették el; a jogi személy célja, tevékenysége közrendbe, jogszabályba ütközik stb. ) Ez ezért lett volna fontos bevezetni, mert az egyesületi és alapítványi jogban számtalan esetben csak utólag érzékelik a bíróságok, hogy az alapul szolgáló alapító okirat vagy alapszabály jogszabályba ütközik, és érvénytelen lehet, de erre az érvénytelenségre nem tartalmaznak jelenlegi szabályaink rendelkezést. [példa: egy konkrét perben a bíró ítéletben mondta ki, hogy jogi személy nem adhat meghatalmazást másik személynek az egyesület közgyűlésén való képviselet céljából, továbbá – erre irányuló kereseti kérelem hiányában arról is döntött, hogy egy tizennégy éve bejegyzett egyesület alapszabálya jogszabályba ütközik és ezért az egyesület határozata semmis; a Fővárosi Bíróság 8. P. 25. 174/2005/11. sz. ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, felülvizsgálati eljárásra nem került sor].
Ha a jogi személy nyilvántartásba vétele meghiúsult volna, további jogokat nem szerezhetett volna és kötelezettségeket sem vállalhatott volna, az addigi kötelezettségekért a rendelkezésre álló vagyonból kellett volna helytállni, ezen túlmenően elsődlegesen az elő-jogi személy képviselője felelt volna a kötelezettségekért, és érte pedig a tagok kezesként feleltek volna.
6. Jogi személy szervezete
A jogi személy alapvetően egy szervezet, amely szervezet a jogi személy szerveinek összessége, és ezen szervek egymáshoz való viszonyában írható körül. A szervezettség – még ha csak minimálisan is jelentkezik -, igazolja önálló jogalanyiságát, és a szervezet az, ami megtestesíti a jogi személy valóságát is.
A Tervezet valamennyi jogi személyre vonatkozóan a következő szerveket nevesíti:
– legfőbb szerv (2: 60-2: 66. §§),
– ügyvezető szerv (2: 67 – 2: 75. §§),
– ellenőrző szerv (2: 76-2: 81. §§).
Természetesen lehetnek más szervek is, de ebből a három szervből az első kettő valamennyi jogi személy esetében meg kell hogy legyen, az ellenőrzés szerve pedig választható. Sok vita volt arról a Szerkesztőbizottságban is, hogy vajon ki az alapítványnak legfőbb szerve, illetve ki tekinthető a legfőbb szervet megillető szokásos hatáskörök gyakorlójának? Az alapító, illetve az alapítói jogok mindenkori gyakorlója legfőbb szervnek minősülhet? A Tervezet részben vette át ezt a koncepciót, [2: 61. § (2) bek. ], de példának okáért egy költségvetési szerv alapítóját is tekinthetjük legfőbb szervnek a Tervezet alapján), mivel az alapítványi jogban a szervezeti részben már nem került átvezetésre az általános részi szabály.
A legfőbb szerv körében a Tervezet megállapította a kizárólagos hatáskörbe tartozó kérdéseket, az alapvető határozatképesség szabályát (quorum), a határozathozatal (szavazatszámlás) rendelkezéseit, a jegyzőkönyvkészítés kötelezettségét. Ezek közül például a határozathozatalnál állandó vita tárgya volt a bizottságban az, hogy miként értékelendők a nem szavazok és a tartózkodók a szavazás körében. Ez a kérdés is általános jelleggel rögzítésre került a Tervezetben (2: 64. §, 2: 65. §).
A jogi személy ügyvezetése körében a kizáró és összeférhetetlenségi szabályok egységesen kerültek szabályozásra.
Az összeférhetetlenségi szabályok általános jelleggel kívánták az emberi természet esendőségéből fakadó gyakori visszaélési lehetőségeket megakadályozni, akként, hogy az érintett jogi személyek tisztában legyenek azzal, hogy vezető tisztséget betöltő személy még hány jogalanynál folytat hasonló tevékenységet. A Tervezet általános jelleggel kimondta az ügyvezetők titoktartási kötelezettségét a jogi személy magántitkait illetően, továbbá az általános felvilágosítási – információadási kötelezettséget – a jogi személy legfőbb szerve, illetve annak tagjai részére (2: 71. §). Ez utóbbi különösen összetett kérdés. Mennyiben illeti meg a jogi személy tagját az a jog, hogy a jogi személy valamennyi személyi és vagyoni viszonyáról tájékoztatást kapjon. A Tervezet ezért titoktartási kötelezettséghez köthette az adott információ kiadását a kérelmező részére. Végső soron a bíróság lett volna jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy az adott információhoz való jog kiadása a legfőbb szerv, illetve annak tagjai részére megtagadható-e vagy sem. [2: 71. § (4) bek. ]
Az ügyvezető szerv tagjai jogviszonyának megszűnése kapcsán a Tervezet igyekezett megoldani azt a helyzetet, hogy a vezető tisztségviselő lemondása ne lehetetlenítse el a jogi személy működését. Ezért kimondta, hogy amennyiben a vezető tisztségviselő lemondása alkalmatlan időre esik, akkor a lemondás csak később válik hatályossá [2: 74. § (2) bek. ]. Itt nem egészen pontosan fogalmazott a Tervezet, mert nem volt egyértelmű, hogy ki jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy a lemondás alkalmatlan időre esik-e vagy sem. A vezető tisztségviselők a jogi személynek okozott kárért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint feleltek a Tervezetben. Ez azért fontos, mert a Tervezet – eltérően a jelenlegi Ptk. megoldásától – külön szabályozta a szerződésen kívüli (deliktuális) és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelőséget [2: 69. § (1) bek. ]. 15
A jogi személy szervek közti kapcsolat tekintetében a Tervezet kimondta, hogy mindazon kérdések eldöntése az ügyvezetés körébe tartozik, amelyek nem tartoznak a legfőbb szerv hatáskörébe. [2: 67. § (1) bek. ]
A jogi személy ellenőrzésére felügyelőbizottságot lehetett volna létesíteni, amely szerv a legfőbb szerv részére ellenőrzi a jogi személy ügyvezetésének működését. Nem volt kötelező a Tervezet alapján FB létesítése, de törvény a létesítését kötelezhetővé tehette. A FB tag kizárására és összeférhetetlenségére, titoktartására, felelősségére lényegében a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni (2: 76-2: 81. §§).
7. Jogi személy képviselete
A Tervezet napjaink szerteágazó és kusza képviseleti szabályainak egységesítésére törekedett. A jogi személy képviselője alapvetően a jogi személy vezető tisztségviselője, a képviseleti jogosultság a képviselő személyének nyilvántartásba vételével jött volna létre [2: 82. § (3) bek. ]. A képviseleti jog teljes körű és önálló eltérő rendelkezés hiányában (erre vonatkozóan a 3/2005. KJE érdemleges megállapításokat tartalmazott, de a 3/2005. KJE-t a 1/2008. KJE tovább nem alkalmazhatónak nyilvánította).
A jogi személy képviselőjének képviseleti joga alapulhat eredeti és származékos jogalapon. Eredeti jogalapnak nevezhetjük a képviseleti jogot, amikor a (i) vezető tisztségviselői poszt betöltésén alapul, vagy (ii) a létesítő okirat vagy a szervezeti és működési szabályzat előírásán, egy adott tisztséghez kapcsolódik. Ezeket a személyeket mint képviselőket be kell jegyezni a nyilvántartásba, a képviseleti joguk a bejegyzéssel jön létre.
A képviselet továbbá lehet származékos (i) amikor törvény külön felhatalmazása körében a legfőbb szerv külön döntésén alapul; vagy amikor (ii) a vezető tisztségviselő az ügyek adott csoportjára létesít képviseleti jogot a jogi személy munkavállalói részére (2: 84. §), továbbá (iii) a jogi személy képviselői meghatározott ügyekben meghatalmazással is létesíthetnek képviseleti jogot (2: 86. §) [kivéve az előzőleg említett származékos képviseleten alapuló személyeket, akiket ez a jog már nem illet meg. ] (Megjegyzés: ez utóbbi kört tágnak érezzük, mivel a Tervezet csak annyi korlátot állított fel, hogy általános jelleggel nem adható meghatalmazás ezeknek a személyeknek, de időbeli korlátozást nem ad. ) A képviseleti jog tartalma, az előbb említetteken túl, aktív vagy passzív jellege és egyéb szabályai nem kerülnek szabályozásra, ezeket a kötelmi jogi könyvben kellett volna részletesebben szabályozni.
Amint említettük, a jogi személy létesítő okirata vagy szervezeti és működési szabályzata is meghatározhat olyan tisztségeket, amelyek betöltőit szintén megilleti a jogi személy általános képviseleti joga.
A magyar államot – jogszabály eltérő szabályozásának hiányában – továbbra is a pénzügyminiszter képviseli. [2: 82. § (2) bek. ]
A IV. cím rendelkezését a jogi személy törvényes működését biztosító előírásokról, az V. címben szabályozott átalakulási szabályokat, továbbá a VI. cím, a jogi személy megszűnésének rendelkezéseit nem részletezzük. Ehelyütt az egyesületi jog és az alapítványi szabályozás egyes kiemelt kérdéseit ismertetjük.
8. Az egyesületi jog egyes kiemelt kérdései
a) a magánautonómia megerősítése
Az egyesületek szabályozása a Polgári Törvénykönyvben kell hogy történjen, ezért az eddigi bírói gyakorlat, amely a közjog részének tartotta az egyesületeket lényegében a pártokra, szakszervezetekre és egyéb politikai társadalmi szervezetekre szűkülne. A magánjogi egyesületre a bírói gyakorlat tételei értelmüket vesztik és szerintem ezek a továbbiakban nem is alkalmazandók (de ezt majd a hatályba léptető szabályoknak kell megfogalmaznia).
Magánjogi elem erősítését szolgálta az a rendelkezés, amely magántitoknak minősítette volna az egyesületnek a tagokra vonatkozó adatait (2: 135. §); továbbá kimondta, hogy a közgyűlés tartása nem nyilvános [2: 145. § (2) bek. ] – természetesen a tagok eltérően is dönthetnek. Az egyesületi életben való részvétel a magánélet része és az egyesület dönthet arról, hogy mennyi tartozik a nyilvánosságra, és mennyire kíván a szélesebb közéletben részt venni.
A jogi személy általános részében szereplő szabály szerint a jogi személy tagjai a létesítő okiratot a törvények keretei között szabadon határozhatják meg [2: 46. § (3) bek. ]. Ebből az következik, hogy ami nincs szabályozva, az is megengedett, a szabadság korlátai a Tervezet kógens rendelkezései és a jó erkölcs határain belül érvényesülhetnek. A jelenlegi gyakorlatban a jogszabály által meghatározott kötött tartalmú egyesületi alapszabályok a gyakorlatban lényegében a bíróságok által elfogadott mintákban élnek – remélhetően az emberek a valóságban is érvényesíteni tudják a magánautonómiájukat és az egyesület tagsága a tevékenységének megfelelő alapszabályt tud majd elfogadni.
A Tervezet meghatározta a jogi személy általános szabályain túlmenően az alapszabály további kötelező elemeit, de ezek részleteit nem mondja meg. Pld. előírta, hogy a közgyűlés összehívásának és lebonyolításának szabályait a tagoknak meg kell határozniuk, ideértve a meghívó, a szavazatszámlálók, a jegyzőkönyvezés szabályait, de ezek konkrét tartalmát a tagokra bízza. Olyan garanciális szabályokról van szó, amelyek kidolgozása – az egyesület tagságától és a megvalósítandó céloktól függően – változhat, ezért ezeket a jogalanyoknak kellett volna tartalommal megtölteni (lásd 2: 140. § felsorolását).
A Tervezet felsorolja azokat a kérdéseket (2: 141. §), amelyekre az alapszabály kitérhet, a tagok döntésétől függően; pld. különleges tagsági jogok létesítése (pártoló, tiszteletbeli tagság); küldöttgyűlés létesítése, szervezeti és működési szabályzat meghozatala stb. ).
A Tervezet azt is lehetővé tette, hogy az egyesületi szervek határozatai ellen az egyesületen belül lehessen jogorvoslattal élni, pld. a lezárási határozat ellen lehessen fellebbezni a felügyelőbizottságnál – így a jogi, vagy más jellegű vita az egyesületen belül megoldható lett volna [2: 139. § (4) bek.; együtt a 2: 160. § (2) bek. c) alpontjával], A belső jogorvoslati lehetőségét a Tervezet 2: 161. §-a kifejezetten meghatározza.
Szintén a belső autonómiát kívánja erősíteni, hogy egyesületi viták esetére a tagok kiköthessek állandó vagy eseti választottbíróság eljárását az állami bíróság helyett.
b) egyesületi célok
Az egyesületi célok nincsenek korlátozva, bármilyen célra alapítható egyesület, kivéve a következőket: nem alapítható gazdasági tevékenység céljára, ilyen tevékenységet az egyesületi cél megvalósításával közvetlen összefüggésben végezhet csak. A másik korlátot a jogi személy általános szabályai adják, amelyek kimondják, hogy a jogi személy nyilvántartásba vételét a bíróság megtagadja, ha a létesítés jogszabályt sértene [2: 39. § (2) bek. ]. Ebből a rendelkezésből levezethető, hogy egyesület nem hozható létre olyan célra, amely jogszabályba ütközik. Az eredeti tervek között szerepelt még a jó erkölcsbe való ütközés korlátja, amelyet a kodifikátorok elvetettek – pld. egy börtönlakók által alapított szabadulás céljából létesített egyesületével kapcsolatban a bíróságnak kellene döntenie, hogy ezek az egyesületek a jó erkölcsbe ütköznek-e vagy sem és adott esetben tilalmuk kimondásával az alkotmányosságot veszélyeztetnék-e.
c) garanciális szabályok
A Tervezet számos garanciális jellegű szabályt létesít, ezek döntő része a tagsági viszonyhoz kapcsolódik.
A Tervezet egyértelműen meghatározza a tagsági viszony kezdetét és annak megszűntét. A tagsági viszony a belépési kérelemnek az egyesület általi elfogadásával jön létre [2: 134. § (1) bek. ]. Megszűnik a tagsági viszony a tag kilépésével, a tag kizárásával, halállal vagy a tag jogutód nélküli megszűnésével (2: 136. §) Az egyesület kizárást akkor alkalmazhat, ha a tag az alapszabályt vagy a közgyűlés határozatát súlyosan vagy ismételten megsérti és a kizárásra vonatkozó eljárását az egyesület vele szemben lefolytatja [2: 139. § (1) bek. ]. A Tervezet nem határozza meg a kizárás eljárási szabályait, csak annyit ír elő, hogy külön eljárási szabályokat kell alkotni, amelyek biztosítják a tisztességes eljárást, valamint előírja, hogy a kizáró határozatot írásba kell foglalni, meg kell indokolni és az érintett taggal közölni kell [2: 139. § (3) bek. ].
Meghatározta a Tervezet az egyesületi tag jogait és kötelezettségeit, továbbá rögzítette, hogy ún. különleges jogállású tagság is létesíthető. Nem került végül elfogadásra, és a Tervezetben sajnos nem szerepelt, hogy többes szavazati jog is megengedhető legyen – természetesen korlátokkal.
Az egyesületet megillette a tagsági jog felmondásának a joga abban az esetben, ha az alapszabály a tagságot feltételekhez köti és a tag nem felel meg ezeknek a feltételeknek; pld. a nagycsaládosról kiderül, hogy nincs is családja, nem kell kizárni a nagycsaládosok egyesületéből, de az egyesület dönthet úgy, hogy ezt a tagsági viszonyt felmondja. (2: 138. §)
Tervezet felhatalmazást adott az alapszabálynak, hogy a tagsági jogot képviselő útján is lehessen gyakorolni [2: 131. § (1) bek., ezt még a fenti idézett 2/2007. KPJE jogegységi határozat is figyelembe vette].
Számos garanciális szabály az egyesület működését kívánja biztosítani.
Újdonság a hatáskörelvonásának tilalma, amely vitatható, de a jogi személy szervezettségének erősítését szolgálja. Ha jogszabály vagy alapszabály megosztja a hatásköröket az egyesület szervei között, akkor a közgyűlés minden indokolás nélkül nem vonhatja el az adott kérdés eldöntését – erre alapszabályi felhatalmazás kell és csak egyedi kérdésekben hozhat a közgyűlés ilyen döntést (2: 144. §). Szintén itt említendő meg az a hatáskört érintő másik szabály, amely szerint a tag az ügyvezetést nem utasíthatja [2: 153. § (3) bek. ], ez a jog – a közgyűlés hatáskörébe eső ügyekben a közgyűlést illeti csak meg.
Ide sorolandó még a kisebbséget védő azon szabály, mely szerint a tagok 10%-a az ok és cél megnevezésével a közgyűlés összehívását kérhetik, ha ennek nem tesz eleget az ügyvezetés, akkor a nyilvántartást végző bíróságtól kérhetik ennek foganatosítását (2: 148. §).
d) egyéb szervezetet érintő szabályok
A vezető tisztségviselőket a tagok közül kell választani, az alapszabály felhatalmazása alapján a vezető tisztségviselők 1/3-a választható nem tagok közül [2: 156. § (3) bek. ]. Ezzel kifejezésre jutott napjaink bírói gyakorlatában sokszor szereplő “önkormányzás” elve, de kereteken belül nem tag ügyvezetők is választhatók lettek volna.
A Tervezet meghatározza az ügyvezetés legfontosabb feladatait, és – Ptk. -ba nem igazán valóan, de vélhetően hasznosan ennek a listáját is tartalmazta volna (2: 157. §).
Kötelező lett volna egyesületek esetében felügyelő bizottság létesítése, ha a tagok száma 100 főt meghaladja, vagy a tagok egyharmada nem emberből (egyéb jogalanyokból) áll.
e) hitelezők védelme
A Tervezet az ügyvezetés kötelezettségévé tette, hogy az egyesület vagyoni állapotát folyamatosan figyelemmel kísérje. Ha van felügyelő bizottság – amely nem kötelező -, akkor az ügyvezetésnek a felügyelő bizottság részére félévente vagyoni állapotáról jelentést kellett volna adnia [2: 157. § 1) alpont]. Ha az egyesületi vagyon az esedékes tartozásokat nem fedezte volna, vagy az egyesület előre láthatóan nem tudta volna a tartozásait kifizetni, a közgyűlést az ügyvezetésnek haladéktalanul össze kell hívnia a szükséges intézkedések megtétele céljából (2: 158. §). A Tervezet ezzel próbálja pótolni napjaink abszurd és alkotmányellenes helyzetét, hogy az egyesületek és alapítványok esetében semmiféle hitelezővédelmi szabály nem létezik.
A Tervezet az egyesület megszűnése után esetleg fennmaradó vagyon sorsára is tartalmaz szabályozást, továbbá az egyesület ügyvezetőjével szembeni kártérítési igény a tagot is megilleti, ha az egyesület jogutód nélkül szűnik meg. (2: 167. §, 2: 168. §).
9. Alapítványi jog egyes kiemelendő rendelkezései
a) vagyoni követelmények változása
A Tervezet meg akarta szüntetni a magyarországi koldus-alapítványok16 jelenlegi rendszerét és gyakorlatát. Ebben a körben átütő újraszabályozást nem sikerült elérni, de egyes rendelkezések ezt az irányt erősítik. Példának okáért a kuratórium létszáma minimum három fő természetes személy kell hogy legyen [2: 192. § (1) bek. ]. A Tervezet a kuratórium számára előírja a gazdálkodás előzetes megtervezését, milyen vagyonnal, milyen bevételekkel és kiadásokkal tervezi az alapítvány elkövetkezendő működését [2: 194. § (2) bek. ], hiszen az alapítvány alapvetően valamilyen célt támogat, megvalósít, azaz kiadásai vannak, ehhez a bevételi oldalt is előre kell terveznie. Ilyen általános jelleggel megfogalmazott kötelezettség napjainkban nincs, az alapítványok akkor döntenek, amikor van egy kis pénzük, lényegében ad hoc jelleggel működnek.
Az alapítvány meghatározásában törvényi feltételként jelent meg, hogy csak tartós célra lehet alapítvány létesíteni es a célt az alapítványnak folyamatosan kell megvalósítania – rövid, átmeneti célra alapítvány nem létesíthető. Mi a kettő közti különbség? – a bírók el tudták volna dönteni, pld. egy koncert megszervezésére alapítvány nem lehetett volna létesíteni, de a kutya-menhely céljából igen. Az átmeneti célokkal szemben két érv hozható fel: 1. jogi személy átmenti célra való létesíthetősége a jogi személy lényegével áll szemben, egy új (mesterséges) személy forgalomba kerül, a forgalom vélelmezi, hogy ez nem egy átmeneti állapot, múló pillanat; 2. a jogi személy létesítésének társadalmi és állami költségei (regisztrálás, nyilvántartásokba való bejegyzés, adó és egyéb járulékok szempontjából történő bejelentkezések, ezek együtt súlyos tételek) is csak akkor vállalhatók, ha az új jogi személy ezeket a költségeket az állam (társadalom) részére megtermeli. Az alapítónak akkora nagyságú vagyont kell az alapítványnak adnia, amely a folyamatos működéshez szükséges [2: 172. § (1) bek. ], továbbá a vagyon egy részét a bejegyzésig, illetve a fennmaradó részét a bejegyzést követő egy éven belül az alapítvány rendelkezésére kell bocsátania [2: 172. § (1), (3). bek. ] (A jelenlegi gyakorlat a teljes vagyonnak az alapításkori rendelkezésre bocsátását követeli meg. ) Ennek elmulasztása esetén az alapítói jogait a nyilvántartó bíróság felfüggesztheti [2: 172. § (4) bek. ]. Ha az alapítvány három éven keresztül célja megvalósítása szerint nem tevékenykedik, akkor megszüntethető [2: 199. § (1) bek. c) alpontja],
b) alapítványi célok kiszélesítése, létesítés új formája
A Tervezet eltörölte volna a jelenlegi korlátot, amely csak közérdekű célból tette lehetővé alapítvány létesítését, akár magán célú alapítvány létesítése is megengedhető lett volna, jóllehet szűk körben (2: 176. § alapján az alapító és a csatlakozó annyiban lehetnek csak kedvezményezettek, amennyiben a tudományos vagy művészeti alkotásaik gondozására jött létre az alapítvány; hozzátartozóik esetében ennél szélesebb körben, gondozás, ápolás, tanulmányok finanszírozására is létesíthető lenne alapítvány). A Tervezet kizáró rendelkezése meglehetősen szűkre szabta a tilalmak körét, kiknek az érdekében nem létesíthető alapítvány: alapító, csatlakozó, alapítványi szervek tagjai, valamint mindezek hozzátartozói [2: 170. § (4) bek. ].
Az Alapítvány gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható, tehát a jelenlegi szabályok élnek ebben a körben tovább, a Tervezet nem adott lehetőséget az üzleti szférának arra, hogy alapítványi formában végezzük a jogalanyok üzleti tevékenységüket. (2: 170. §) Az alapítványnak magának kell a céljait megvalósítania, közvetett módon, más alapítvány részére történő juttatásokkal nem operálhat [2: 170. § (3) bek. ].
Az alapítvány létesítésének eddigi esetei kibővültek a halál esetére szóló rendelkezés mellett a meghagyással történő alapítványi rendeléssel. Ez utóbbi esetben az örökös kötelezhető az alapítvány létesítésére, ezt akár bírói úton is ki lehetett volna kényszeríteni (2: 179. §).
c) az alapító és az alapítvány szervezete
A Tervezet változtatást javasolt a jelenlegi szabályozás tekintetében, ugyanis az alapító okirat módosításához jelenleg valamennyi alapító hozzájárulása szükséges, valamint egyéb alapítói döntések esetében, együttesen kell az alapítóknak dönteniük. A Tervezet lehetővé tette azt, hogy az alapítók testületi szervet hozzanak létre, és egyes alapítók távolléte vagy ellenkező szavazata ellenére az adott kérdésben dönteni tudjanak [2: 171. § (2) bek. ].
Vitatható volt a Tervezetnek az a koncepciója, hogy egyes alapítói jogokat a nyilvántartó bíróság gyakoroljon, és az alapítónak ezen jogok tekintetében külön kell rendelkeznie az alapító okiratban, A bíróság alapító jogok gyakorlásával való megterhelése egy hosszas vita kompromisszumos megoldását jelentette, mivel egyes bizottsági tagok nem fogadták el alapító jogként a következő jogosultságokat:
– alapítvány szervezetének meghatározása;
– kuratórium tagjainak, elnökének kinevezése, visszahívása és javadalmazásuk megállapítása;
– felügyelőbizottság tagja, illetve elnöke kinevezése, visszahívása és javadalmazása;
– egyéb alapítványi szervek tagjaira vonatkozóan az előbb említett jogok gyakorlása;
– alapítvány egyesüléséről vagy szétválásáról szóló döntés meghozatala;
– csőd- vagy felszámolási eljárás kezdeményezése.
A Tervezet 2: 186. §-ának kompromisszuma lehetetlen eredményt produkált; a szabályozásnak pont fordítva kellett volna lennie, a bíróság csak akkor rendelkezzen az alapítói jogokkal, ha az másként nem oldható meg. Az a megfogalmazás, miszerint a fenti kérdésekben történő döntéshozatal – ha az alapító ezekről nem rendelkezik – a nyilvántartó bíróságot illeti meg, utólag sem fogadható el. A kompromisszum abban állt, hogy a Tervezet lehetővé tette, hogy az alapító a fenti kérdésekben való döntés jogát fenntartsa, vagy más alapítványi szervet ruházzon fel ezen kérdésekben való döntésre – egy-egy kivétellel (2: 186. §).
Újdonságként értékelhető, hogy az alapító az alapítói jogait átruházhatta a Tervezet szerint, amely hatályos jogunkban jelenleg nem lehetséges. Az átruházás feltétele, hogy az alapító az alapítvány alapító okiratában meghatározott esedékes vagyoni hozzájárulását teljesítse, ha még tartozik, de nem vált esedékessé, akkor az alapítói jogok új jogosultjának ezt a kötelezettséget át kell vállalnia (2: 188. §).
Mivel számos esetben előfordulhat, hogy az alapítói jogok gyakorlása a bíróságra marad, ezért egy külön rendelkezést tartalmazott a Tervezet, amely szerint a nyilvántartó bíróság kijelölheti azt a személyt, aki az alapítói jogokat gyakorolja. Ezzel a bíróság részbeni tehermentesítése – a kijelölés ugyanis visszavonható lett volna – részben áthidalható lett volna (2: 190. §). De a felelősség az államon marad ebben az esetben is, a bírósági alapítói jog gyakorlásért szintén az államnak kellett volna felelnie. Ez a megoldás nem volt megnyugtató már az elfogadásakor sem.
A Tervezet némiképp módosított formában, de megőrzi a magyar bírói gyakorlatnak azt a vívmányát, hogy az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban és nem rendelkezhetnek önálló képviseleti joggal. Ez a szerintem felesleges óvatosság különösen érthetetlen, hiszen például az egyszemélyes kft, alapítását jogunk már évek óta megengedi.
Ugyancsak az alapítvány és az alapító elszakítását célozta a Tervezetnek az a szabálya, amely szerint a kuratóriumi tag mandátumának lejárta előtt csak az alapítványi cél közvetlen veszélyeztetése esetén hívható vissza. Ez a szabály a kuratóriumi tagot erősíti a pozíciójában az alapító esetleges önkényeskedéseivel szemben [2: 193. § (2) bek. ].
Az alapítvány szervezeti jellegét erősítette az a rendelkezés, amelyik kifejezetten kimondta, hogy más ellenőrző és tanácsadó szervek is létesíthetők, akár a kedvezményezettek részére is (2: 196. §).
A Tervezet külön nevesítette a kedvezményezetteket, ezek jogállását, továbbá azon jogukat, hogy Tervezetben megfogalmazott feltételek esetén akár bíróság előtt is érvényesítsék igényüket az alapítvánnyal szemben.
10. Összegzés
Reméljük a fenti összefoglalásból is látható, hogy egy nagy igényű és alaposan átgondolt Tervezetről volt szó, amelynek puszta megszületése is olyan novum a magyar magánjog történetében, amelyre korábban még nem történt kísérlet. A Tervezet számos szakmai kritikát kapott, még azok részéről is, akik a megalkotásában közvetlenül részt vettek. 17 Elsősorban a túlzóan részletes szabályozást kritizálták. A Tervezet megszületéséről és az újításokról német nyelven is jelent meg részletes ismertetés. 18
11. A kodifikáció eltérítése és a Szakértői Javaslat
A Tervezet sorsa váratlanul nem az eredeti elképzelések szerint alakult. Egyenlőre nem tudni, hogy kiket terhel felelősség azért, hogy közel tíz éves előkészítő munka utolsó fázisában az eredeti elképzelések és a Kormány határozatában meghatározott menetrendtől eltérítették a kodifikáció szakmai menetét. Ennek következtében még az sem lehet tudni, hogy a lényegében kontrollálhatatlan, átláthatatlan és megismerhetetlen információk alapján kialakítja, módosítja és írja át a Tervezet rendelkezéseit. A 2007. év a Tervezet, azaz a “0” változat szakmai kritikáinak a megfogalmazása és szerkesztők általi feldolgozásával telt mindaddig, míg a Kormány vagy az akkori miniszter vagy ki tudja ki vagy kik döntöttek arról, hogy az új Polgári Törvénykönyv végső szövegét ne a jogászi szakma kimagasló művelői és a kodifikáció folyamatának eddigi irányítói, hanem a minisztérium és munkatársai alakítsák ki. “
Ettől fogva a hivatalos munkálatokat a minisztérium munkatársai végezték, míg a korábbi kodifikátorokat még formálisan sem váltották le. Egy állítólagos Kormánykabinet-döntés alapján írtak fölül egy Kormányhatározatot a minisztériumi vezetők. 20 Miniszterek jöttek-mentek, ez a sötét hatalmi játszma az új Polgári Törvénykönyv megszületése körül nem könnyen felejthető a szakma részéről sem.
Közben Vékás Lajos a Tervezet normaszövegének és javaslatának szerzőivel a Tervezetre érkezett észrevételeket feldolgozva, annak felismert hiányosságait javítva elkészített egy szakmai, vállalható normaszöveget indokolással együtt. A Szakértői Javaslatnak elnevezett mű néhány esetben szakított a Koncepcióval és a tematikával, ahol a szerzők szakmai indokok alapján ezt szükségesnek találták. A mintegy sűrűn gépelt 1200 oldalas opus, a Szakértői Javaslat, 2008. Húsvétjára már megjelent könyv formában is.
A jogi személyek rész legjelentősebb változását azt jelentette, hogy a Szakértői Javaslatban a társasági jog szabályai is helyet kaptak a 2: 191-2: 418. §§-okban21. Az így tovább bővülő jogi személy rész még nagyobb hangsúlyt kapott a kódexben. A társasági jog szerves beépítése történelmi példákon és sikeres modelleken alapul. Az első ilyen modell, a mai napig szerkezetét megőrző svájci Obligationenrecht (OR), amely 1881-es megalkotása, és 1883-as hatályba lépéstől követően, számos módosítás ellenére a társasági jog fő forrása. 22 Az OR harmadik része a mai napig “die Handelsgesellschaften und die Genossenschaften”23 címet viseli, és az egyes társasági jogi reformoknak egyáltalán nem képezi ez a kodifikációs technika semmiféle akadályát, sőt, nagyobb megfontolásra készteti a jogalkotót, milyen gyakran és milyen mélységgel éljen a jogszabály változtatás eszközével. 24 Az, hogy a Svájcban a kötelmi joghoz kapcsolódott a társasági jog átfogó szabályzása, a korabeli szövetség szabályozási kompetenciájával indokolható, valamint azzal, hogy a kereskedelmi jog részét képező társasági jogot ekként olvasztották egységes szabályozásba a kötelmi joggal. Az OR negyedik része szabályozza a cégjogot (Art. 926-943. ), cégnév védelmét (Art. 944-956. ) és a számvitel egyes alapelveit (Art. 957-964. ), amelyek kötelmi jogi jellemzőkkel egyáltalán nem rendelkeznek. Az 1942-es olasz Codice civile mind a családi jogot, mind a társaság jogot magában foglalta és foglalja25. A társasági jog szabályainak a polgári törvénykönyvbe történő beillesztését mutatja a legújabb holland Ptk. is, ahol szintén nem okoz gondot, hogy a szükséges módosításokat – természetesen alapos előkészületek után -, megalkossák és átvezessék. A holland Ptk. 2. könyve részletes szabályozza az éves beszámolóra vonatkozó rendelkezéseket is 86 paragrafusban. Ebből is látható, hogy az egységes szabályozások is jelentős eltéréseket mutatnak, van amelyik ragaszkodik történelmi hagyományaihoz, vagy a holland az európai szabályozást próbálja a nemzeti szabályozással organikus egységbe olvasztani. A jelenleg hatályos jog szabályainak egységes didaktikai tárgyalására Kecskés László professzor úr tankönyve jó példát mutat, amely a jogi személyeken belül tárgyalja a gazdasági társaságok anyagát is. 26 A Szakértői Javaslat univerzuma a “bölcsőtől a koporsóig”, illetve a magánszférától az üzleti szféráig terjed, ennek következtében a kódex belső kohéziós ereje talán gyengébb, de egyértelműen kifejezi – akár csak a maga szimbolikus egységével is -, a magánszféra területét és a magánautonómia szabadságának tág terét (“espace”).
A Szakértői Javaslat szerzői a Tervezethez érkezett észrevételeket beépítették a normaszövegbe. Az alapítvány szabályozása körében az alapító27 és az alapítványi szervek elkülönített szabályozása megmaradt, de a bíróságok alapítói jogok gyakorlásának a megoldása megszüntetésre került. A Szakértő Javaslat ismertetésére – már csak az érintettség okán is ehelyütt nem vállalkozunk, a normaszöveg indokolása részletes magyarázatul szolgál minden érdeklődő olvasó részére. A Szakértői Javaslat magánadományok segítségével könyv alakban is megjelent, a jogásztársadalom egésze, így a hivatalos minisztériumi kodifikátorok részére is elérhetővé, megismerhetővé vált. A jogászi szakma alapvetően pozitívan viszonyult ehhez a magánkezdeményezéshez, és ekkor még reményét fejezte ki, hogy a minisztériumban is meghallgatásra találnak a szakmai észérvek. 28
12. A Kormány 2008-as tervezete, a Kormányjavaslat
A Kormány által 2008. június 5-én az Országgyűlésnek benyújtott javaslat egyik legnagyobb áldozata a jogi személyek szabályozása. A Kormányjavaslat 2: 41-2: 48. §§ tartalmazza a jogi személyre vonatkozó általános szabályokat, 2: 49. § az államról rendelkezik és a 2: 50-2: 72. §§ az alapítványi szabályokat tartalmazzák. Teljes egészében kimaradtak az egyesületi szabályok, jóllehet a 2008. nyarának legnagyobb felismerése lehetett mindazoknak, akik ezt korábban nem tudták, hogy az egyesületi jog hiányos szabályozása üzletágakat, adott esetben a kötelező gépjármű biztosítás üzletét akár meg is béníthatja. A biztosító egyesületek működése, szervezete, belső rendszere és az irányítás ellenőrzése nincs szabályozva, ráadásul a hitelezővédelem minimális gondolatát sem tartalmazzák a szabályok. De ezek a szempontok nem csak a biztosító egyesületre, hanem valamennyi, a forgalomban részt vevő nonprofit jogi személyre nézve érvényesek. Ezért sem megalapozott a Kormányjavaslat modellje.
Az általános szabályok – a jogi személy nevére vonatkozó rendelkezések kivételével – valós szabályokat lényegében nem tartalmaznak, hanem csak princípiumokat, elveket rögzítenek. Ilyen elv a jogi személy elkülönült jogalanyisága, az ultra vires hangoztatása (mellesleg a 1. sz. társasági jogi irányelvvel való indokolással, miközben a Szakértői javaslatot vádolták meg társasági jogon alapuló jogi sematizmussal), a normatív rendszer a jogi személy alapításánál, a típuskényszer, a jogi személy jogképességének deldarálása, a szervezeti egység jogi elkülönültségének a lehetősége, a megszűnés szabálya. Szabályok nincsenek, azokat majd az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényekben kell megalkotni – fogalmazza meg a Kormányjavaslat. Azaz ahány jogi személy, annyi külön törvény. Ebben mi a ráció, az olvasható magyarázat nem tekinthető kielégítőnek:, “A Javaslat előkészítése során az az álláspont alakult ki, hogy mivel a kódex fenntartja a jogi személyekre irányadó ún. típuskényszer előírását (csak törvényben szabályozott jogi személy típus alapítható), feleslegesnek tűnik a jogi személyek absztrakt módon megfogalmazott általános jogának a feltétlenül szükségesnél nagyobb terjedelemben való megalkotása. ” A típuskényszer és a szabályozás absztrakciójának közös nevezőre hozása, nem egészen érhető, hiszen az egyik nem zárja ki a másikat. A jogi személyek közös szabályozása körében mind a Tervezet mind a Szakértői Javaslat megmutatta és igazolta, hogy igenis vannak olyan közös szabályok, amelyek valamennyi jogi személyre, sőt azokon túlmenően is alkalmazhatók (a fentebb már említett példák, mint például a társasház, akár polgári jogi társaság, vagy akár a “vadászati közösség” – 1995: LV. 4. § (2) bek. – belső és külső működésére, viszonyaira), és akkor nem kell újabb és újabb törvényeket részletes szabályozással alkotni ugyanazon jogi helyzetekre – döntéshozatal, döntési hatáskörök, ügyvezetés, képviselet, belső ellenőrzés stb. – részben eltérő megfogalmazással, eltérő fogalomhasználattal. Az már csak mellékzönge, hogy kik között és mikor alakult ki ez az “álláspont”.
2008 nyarán a Kilencedik Magyar Jogászgyűlés ajánlásai között a civilisztika témakörében megfogalmazásra került a jogi személyre vonatkozó szabályozás elhagyása. “A Jogászgyűlés sajnálattal konstatálja, hogy a legújabb tervezet nem tartalmazza a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok részletesebb kidolgozását és a telekkönyvi anyagi jogot.”29
A Kormányjavaslat jogi személyekre vonatkozó általános része az 1977-es hagyományt kívánja megtartani, azt a minimalista szabályozást, amely a lobbi érdekek számára külön szabályozás útját teszi lehetővé. A Kormányjavaslat polgári jogi normát lényegében nem tartalmaz, még annyit sem, mint a jelenlegi Ptk. ezért a bíróságokra vár megint a jogalkotás feladata a jogfejlesztő jogértelmezés módszerén keresztül. Az alapítványi rész hiányosságát az alapítói jogok egyértelmű megfogalmazásában látjuk, egyebekben a Kormányjavaslat többé-kevésbé követi a Tervezet szabályozási rendszerét, annak számos újítását átvette.
Az indokolás hallgat arról, hogy a magánjogi egyesület szabályozása miért került ki teljes egészében a Kormányjavaslatból a Tervezethez képest, vagy pontosabban, miért nem került abba bele. Az egyesület és a polgári jogi társaság a polgári törvénykönyvek keletkezése óta azt a két alap- és jogi ősformát jelentik30, amit a személyek közös cél megvalósítására irányuló, egymás irányába is jogi kötöttséggel bíró szerződésen alapuló jogi alakzatai jelentenek. Ezeket a személyeket jogilag összekötő formák a jog világába transzformálják a kölcsönösen összetartozó magánakaratokat és ezzel önálló intézménnyé avatják ezen közös akarat kreációját. Mivel mind az egyesület, mind a polgári jogi társaság a szabad akaratból fakad és csak ezen szabadságon létesíthető, az autonóm cselekvéssel bíró embert és más jogalanyt a magánjogi viszonyainak szabad alakításának szabad teréhez, a magánautonómiához elválaszthatatlanul hozzátartozik. A megegyezés szabad világából ekként a személyek akarata az emberrel egyenrangú jogalanyok létesítésének szféráját jelentik, amely a magánautonómia megvalósításának elengedhetetlen része. Ennek hiánya a Kormányjavaslatban hatalmas tévedésnek bizonyul. Polgári Törvénykönyv egyesületi szabályok nélkül a jelenlegi történelmi helyzetben csakis a civil szféra, a magánautonómia korlátozásaként értelmezhető.
Amint az közismert, az egyesülési jogról megalkotott, a rendszerváltozás során alapvető jelentőséggel bíró 1989: II. törvény a társadalmi szervezetekre, azaz a közjogi jelentőségű személyegyesülésekre került megalkotásra, és szinte teljes egészében hiányzik belőle ezen jogi személyek működési rendjének a szabályozása. Ez a törvény alkalmatlan a magánjogi egyesületek szabályozására. Majd a mindenkori hatalom megmondja – üzeni ez a szabályozási űr a Kormányjavaslat által -, hogy ki, mit és mire alapíthat, nem kell ezt garanciális jelleggel egy polgári jogi kódexbe belevenni. Sportolni lehet mert arra van külön törvény, a többit majd a hatalom – későbbi jogalkotó és jogalkalmazó – részletében szabályozza.
A minisztérium részéről a szakállamtitkár “Eltérő és egyező álláspontok az új Ptk. előkészítése során”31 írásában vállalta, hogy a szakmai nyilvánosság előtt megvédje a Kormányjavaslatot a Szakértői Javaslattal szemben, és néhány kérdésre magyarázatot adjon. A szakállamtitkár tézisei a következők szerint összegezhetők:
– Az IRM Javaslata egyfajta “jogi prokrasztész ágynak” tekinti azt a megoldást, amely megkövetelné, hogy a társasági jog fogalmi készlete és megoldásai általános jelleggel (így az olyan tagokkal nem rendelkező jogi személyeknél is, mint az alapítvány) érvényesüljenek. Ez óhatatlanul “egyfajta jogi sematizmus kockázatát jelentené. “
– Miért kellene a Gt. -től függetlenül “felügyelőbizottságról”, vezető tisztségviselőkről”, rendelkezzen?
– Kérdés: valamennyi jogi személy esetén szükséges-e a végelszámolás és felszámolás, ha az adott személy nem folytat üzletszerű gazdasági tevékenységet?
– Nem egyértelmű, miként viszonyulna egymáshoz a jogi személyek közös, általános szabályozása és a Ptk. -ba Szakértői Javaslat által beépíteni javasolt társasági joganyag általános része?
– Az IRM nem kívánja a joganyagot egységesíteni az egyes jogi személyeket érintő joganyagot – csupán a szabályozási minimumot tartalmazza. 32
A fenti kérdések arra mutatnak, hogy a Szakmai Javaslat számos megfogalmazása elkerülhette a szerző figyelmét. Példának okáért teljesen egyértelmű, hogy a jogi személy általános szabályai valamennyi jogi személyre érvényesek, ideértve a gazdasági társaságokat is [Szakértői Javaslat 2: 195. § (Mögöttes szabályok) konkrét rendelkezés utal erre], “Jogi sematizmusról” beszélni abban a körben, ahol a szabályozás absztrakciójának a meghatározásáról van szó, a kérdés megkerülését jelenti. Vezető tisztségviselő, legfőbb szerv (illetve olyan szerv, akinek a “stratégiai” kérdésekben van döntési jogosultsága) minden jogi személy esetében létezik, és a belső kontrollt pedig célszerű – ha nem is kötelezően -, de jogszabály szintjén is modellezni. Ez nem sematizmus. Felügyelőbizottságot pedig azért kell egységesen szabályozni, hogy ugyanazt a szervet ne két-három-négy néven hívjuk – felügyelőbizottság, felügyelő szerv (Ksztv, ), ellenőrző szerv vagy egyéb hanem egy néven illessük eltérő jogi személy formák esetében. Attól, hogy valamelyik jogi személy nem folytat gazdálkodási tevékenységet, attól még lehetnek hitelezői, és a megszüntetését a nyilvánosság biztosításával, a hitelezők jogainak megóvására tekintettel kell szabályozni. Amint említettük, a jelenlegi helyzet teljesen abszurd, és alkotmányellenes.
A vita további menetére nem kívánunk kitérni, mert érdemben új érvek már nem hallhatók, inkább a megfogalmazások erősödő nyíltsága és őszintesége tapasztalható a szabályozás hátterében működő motívumokat illetően. 33
JEGYZETEK
1 Vékás Lajos: Előszó, in. Vékás Lajos (szerk. ): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest: Complex, 2008, 53. o.
2 A Kormány 1003/2003. (I. 25. ) Korm. határozatával elfogadott szöveg, közzétéve a Magyar Közlöny különszámában: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája, 2003. február.
3 Csehi Zoltán: Wege und Irrwege der ungarischen Gesellschaftsrechtskod-ifikation, (megjelenés alatt: Kereskedelmi Jog Évkönyve 2008), összefoglalva Gyulai-Schmidt Andrea: Társasági jogi konferencia a magyar tudomány napja alkalmából, LV. Magyar Jog (2008), 441.
4 A törvény hivatalos indokolás bevezetője szerint: »III. “1. A társasági jogi szabályozás nem a Polgári Törvénykönyvben (Ptk. ), hanem változatlanul önálló törvényben kerül elhelyezésre. Nem lett volna ugyan elvi akadálya a gazdasági társaságok joga Ptk. -ba való beillesztésének, de ez a joganyag nagysága, összetettsége és normáinak más típusú absztrakciós szintje miatt jelentős technikai problémákkal járt volna. Ugyanakkor elméleti szempontból is célszerűbb alternatíva a gazdasági társaságok teljes szabályozásának Ptk.-tól való különtartása, elsősorban a következő szempontok miatt:
– A társasági jog nem tisztán szerződéses jellegű, hanem szervezeti normákat is jelentős mértékben tartalmaz.
– A társasági jog összhangjának megteremtése elsősorban a cégjoggal, a felszámolási és végelszámolási joggal, a tőkepiac jogával, illetve a számviteli joggal külön törvény keretében jobban megvalósítható.
– A társasági jog jóval gyorsabban változik, alakul át, mint a polgári jog hagyományosan stabil területei. A társasági jog versenyképességi kérdés is, ahol gyorsan “le lehet maradni”, ha nem élünk az informatika új eszközeivel, vagy nem tesszük pl. rugalmassá a belső szervezeti rendet. «
5 Az eredeti javaslat megjelent: Csehi Zoltán: Javaslat az alapítvány és az egyesület szabályozására az új magyar Polgári Törvénykönyvben (bevezetés, törvényszöveg-tervezet és kommentár, 2004), in Uő.: Diké kísértése. Budapest 2005, 470-521.
6 Csehi Zoltán: A jogi személy a magyar alkotmánybírósági határozatokban, In: Sajó András (szerk. ): Alkotmányosság a magánjogban. Budapest 2006. 147-165.
7 Sárközy Tamás: Alternatív javaslat a “Jogi személyek általános szabályaira, in VII. Polgári Jogi Kodifikáció (2005/4-5. ) 34. és skk.; Uő.: Alternatív javaslat az egyesület és az alapítvány szabályaira, in VII. Polgári Jogi Kodifikáció (2005/6. ) 24. és skk.
8 Sárközy: Jogi személyek általános szabályai (7. lj. ) 34. o.
9 Sárközy: Altervatív javaslat (7. lj. ) 28. o.
10 Thomas von Hippel: Grundprobleme von Nonprofit-Organisationen, Tübingen 2007, 451. o.
11 Az alapítványi jog magyar szabályozásának részletes történetét bemutatja: Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány. Budapest 2006, 64. skk, o.
12 IH 2008. 58 kollégiumi véleményében a Fővárosi Ítélőtábla “kölcsönös mögöttesség” felfogásával próbálja azt pótolni, ami az alaki jogszabályokban nem igazán létezik, Az egyesületeket az 1989, évi II. törvény eredeti, 1989. január 24-től hatályos 2, § (1) bekezdése a társadalmi szerzetek alá sorolta: “2. § (1) Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei – tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint – politikai pártot, szakszervezetet, tömegmozgalmat, érdekképviseleti szervezetet, egyesületet vagy más – e törvény rendelkezéseivel nem ellentétes – szervezetet (a továbbiakban együtt: társadalmi szervezet) hozhatnak létre és működtethetnek. ” Ezt a rendelkezést megváltoztatta a 1989. évi XXXIII. törvény 12. § (1) bekezdése, és az “egyesület” törlésre került a szövegből. Ezen egyértelmű törvényi módosítás ismeretében 1989. október 30-től nem állítható, hogy az egyesület társadalmi szervezet egyik alfaja vagy hasonló lenne, lásd V. Ítélőtáblai Határozatok (2008. június) 30. és skk. o.
13 Csehi Zoltán: Az egyesületi jog a közjog és magánjog keresztútján. Az egyesületi jog és a személyes joggyakorlás kérdése, in [Kisfaludi András (szerk. )] Liber Amicorum – Ünnepei előadások és tanulmányok Har-mathy Attila tiszteletére. ELTE AJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest 2007, 127-164.
14 “A Legfelsőbb Bíróság 2/2005. KJE jogegységi határozata e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható. “
15 Lásd ehhez Vékás: Szakértői Javaslat (1. lj. ) 808. és skk. o.
16 A szerző elnevezése a lényegében tulajdonnal és saját vagyonnal nem rendelkező, “kéregető”, pályázgató alapítványokat illetően, amelyek a bevételeiket, annak teljes tőkeösszegét – felhalmozás helyett – elköltik.
17 Sárközy Tamás: Az új Ptk. szövegtervezetéről a gazdasági jog oldaláról, in XV. Gazdaság és Jog (2007) jan. 3. és skk, o,
18 Csehi Zoltán: Die juristische Person im Entwurf des neuen ungarischen BGB – ein neues Kapitel in der Geschichte des ungarischen Privatrechts, 48 Jahrbuch für Ostrecht 2007, 279-299.
19 Lásd Vékás: Előszó (1. lj. ), illetve Vörös Imre: Az új Ptk. tervezetének szakértői javaslata, in LXIII. Jogtudományi Közlöny (2008. október) 517. o.
20 A 1042/2008. (VI. 30. ) Korm. határozat helyezte formálisan is hatályon kívül a polgári jogi kodifikációról rendelkező 1050/1998. (IV, 24. ) Korm. határozatot.
21 Lásd: Vékás: Szakértői Javaslat (1, lj. ) 222. és side. o. Kisfaludi András tollából.
22 Arthur Meier-Hayoz/Peter Forstmoser: Grundriss des schweizerischen Gesellschaftsrechts, 7. Bern 1992, 173, és skk. o.
23 Hamza Gábor: Az európai magánjog fejlődése. Budapest 2002, 126. o.
24 Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, Budapest 2001, 65. skk. o.
25 Sándor István: A társasági jog története Nyugat-Európában, Budapest 2005, 217. o.
26 Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga, Budapest-Pécs 2007.
27 Csehi Zoltán: Az alapító, in V. Polgári Jogi Kodifikáció (2003) 6. szám 3-10.
28 Weltmann György: Az új Polgári Törvénykönyv Szakértői Javaslatának méltatása, LV. Magyar Jog 2008, 457. és skk. o.; Kecskés László: Beszámoló a magyar polgári jogi kodifikálásának hányatott sorsáról és egy a reményt újraébresztő tudományos ülésről, LV. Magyar Jog 2008, 504, side.;
29 LV. Magyar Jog (2008/8. ) 513. o.
30 F. Bydlinski: System und Prinzipien des Privatrecht. Wien/New York 1996, 462,
31 Gadó Gábor: Eltérő és egyező álláspontok az új Ptk. előkészítése során, Magyar Jog 2008, 385. skk. o.
32 Magyar Jog 2008, 386. o,
33 Vékás Lajos: Bírálat ás jobbító észrevételek a új Ptk. kormányjavaslatához,
Magyar Jog (2008/9. ), 577. és skk.. o.