Boóc Ádám: Észrevételek Magyarország új Polgári Törvénykönyvéhez – a gyakorló ügyvéd szemszögéből


Névjegy

Dr. Boóc Ádám 2002-ben szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, summa cum laude minősítéssel. 2006-ban jogi szakvizsgát tett, 2008-ban szerzett PhD fokozatot a KRE Állam- és Jogtudományi Karán, summa cum laude minősítéssel A választottbíró megválasztása és kizárása a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban című értekezésével. Dr. Boóc Ádám ügyvéd, a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda partnere, illetve egyetemi docens a KRE ÁJK Polgári Jogi és Római Jogi Tanszékén, ahol polgári jogot, római jogot és választottbíráskodást oktat, továbbá az MTA TK Jogtudományi Intézete tudományos munkatársa. Kutatási területei: kereskedelmi választottbíráskodás, társasági jog. Tudományos közleményeinek száma több mint kilencven, egy önálló monográfia szerzője, több tankönyv, szakkönyv, illetve kommentár társszerzője.


Hölgyeim és Uraim!*

Az új Polgári Törvénykönyvet már eddig is rendkívül sokféle aspektusból vizsgáltuk. Most azonban ügyvédi, jogalkalmazói szemszögből is megismerkedhetünk – a teljesség igénye nélkül – az új jogszabály egyes fontosabb rendelkezéseivel.

Iavolenus Priscus híressé vált gondolata szerint a magánjogban minden definíció, meghatározás veszélyes, hiszen könnyen a visszájára fordítható. (Omnis definitio in iure civili periculosa est; parum est enim, ut non subverti posset.) Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: új Ptk.) esetében ez fokozottan igaz.

Általános gondolatok

A Kodifikációs Főbizottság – később pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium – az új Ptk. megalkotása során mindvégig azt hangsúlyozta, hogy a készülő jogszabály a magánjog alapvető fontosságú törvénye lesz. A gyakorlatban ez majd azon mérhető le, hogy melyek azok a jogterületek, amelyeket eddig a Ptk. nem szabályozott és bekerültek az új Kódexbe.

Új jogterületek az új Ptk.-ban

Alapvetően három olyan jogterületet találhatunk, amelyeket eddig kifejezetten önálló módon szabályoztak, de bekerültek az új Ptk.-ba, ezek a családjog, a társasági jog, végül pedig az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó joganyag. A Kodifikációs Főbizottság ismét be kívánta vezetni a telekkönyv intézményét a jogszabály szóhasználatában is, de a törvényjavaslat végül mégis az ingatlan-nyilvántartás megnevezést tartalmazza.

A családjog esetében a Ptk.-ba tartozás kérdése kisebb jelentőségű és elsősorban dogmatikai jellegű. A családjog bizonyos szempontból elkülönült része a polgári jognak, de a klasszikus polgári jog jegyeit fedezhetjük fel benne, miként erre Kecskés László is utalt. A jelenlegi családi jogi törvény is csupán formailag képez önálló egységet, alapvetően azonban mégis a polgári jogból kinövő jogterület, sok a közös vonás a polgári joggal. Érdekes megfigyelni, hogy az új Ptk. parlamenti vitájában a legtöbb módosító indítvány a családi jog körében született. A politika tehát rendkívül fontosnak tarja ezt a jogterületet, azonban jogtudományi szempontból ez talán nem indokolt.

A társasági jogot tekintve, a régi jogtudományi vita látszik eldőlni abban a tekintetben, hogy az új Kódexben mennyire érvényesüljenek a monista, illetve a dualista felfogás elvei. A Vékás professzor úr által képviselt megoldás a monista koncepciót hangsúlyozza, és az új Ptk. is ezt fogadja el azzal a magyarázattal, hogy tekintettel arra, hogy önálló kereskedelmi magánjog nincs, ezért ennek a jogterületnek is Ptk. alapú szabályozásúnak kell lennie. A Sárközy professzor úr által is képviselt dualista felfogás felé mutat viszont az, hogy a gazdasági jog sajátszerűsége, jellemzője folytán, a gazdasági fejlődés igényeire történő rendkívül gyors reagálás követelménye gyakoribb módosítást indokol, mint a Ptk. esetében. Ha a gazdasági társaságok szabályozását a Ptk. tartalmazza, akkor kollízió keletkezhet a társasági magánjog és a társasági eljárásjog között, ez jelenleg a Cégtörvény és a Gt. közötti összeütközésben ölt testet.

A Cégtörvény kodifikálásának igénye is nyilvánvalóan felmerül majd, de az már most is látható, hogy az anyagi és eljárásjogi szabályozás sok esetben összemosódik.

A módosítás a pénzügyi világot is érinti, hiszen ha például a hitelintézeti törvényt kívánná a jogalkotó módosítani, akkor elképzelhető, hogy ez is egy Ptk.-n belüli módosítást indukál majd. A Gt. és a hitelintézeti törvény összehangolása már napjainkban is egyre sürgetőbb feladat. A hitelintézeti törvény által ügyvezetőnek titulált, pénzügyi intézményi vezető tisztségviselő fogalma például nem felel meg a Gt. szerinti ügyvezető fogalmának.

Az új Ptk. az ügyvezető fogalmát várhatóan kiterjeszti, és a bt. üzletvezetésre jogosult tagjára is használja majd ezt a kifejezést.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Ptk. és a Gt. egy kódexben történő integrálása  a jogalkalmazót új kihívások elé állítja.

A társasági jog kógens, illetve diszpozitív jellegű szabályozásának kérdése szintén elméleti alapú probléma. A jelenlegi tervezet alapvetően a diszpozitív szabályozási technikát részesíti előnyben. A rendelkezésektől alapvetően akkor nem lehet eltérni, ha az eltérést törvény tiltja. Ez a szabályozási technika az eddigi egyszerűsített cégeljáráshoz képest az eljárás, összetettebbé válását eredményezheti, és mindenképpen az eddigi, a jelenlegi Gt-n alapuló felfogásunk átkalibrálásával járhat, és bizonyos értelemben egyfajta visszatérést jelenthet az 1988-as társasági törvényhez.

Az ingatlan-nyilvántartást tekintve megállapíthatjuk, hogy az eddigi rendszer alapja az, hogy annak helye – a bíróság által felügyelten, telekkönyvi intézményként – anyagi jogi kérdés. Az elmúlt tíz évet nézve megállapíthatjuk, hogy az elkészült szabályozás sokkal tágabb és részletesebb volt, a jelenlegi tervezetben azonban egy bizonyos tekintetben félmegoldás született.

Az új Ptk. sok kérdést szabályoz ugyan az ingatlan-nyilvántartás kapcsán, azonban a szabályozás nem tudta megtalálni a szabályozandó kérdések kellő szintjét. Ha például a bejegyzés kijavításának a kérdését nézzük, arra a megállapításra juthatunk, hogy ez nem feltétlenül a Ptk.-ra tartozó problémakör. Itt egy eljárási szabályt láthatunk, amelyet egy másik jogszabályban kellene rendezni, különös tekintettel arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárási törtvény kiváltása nem történt meg, ezt ma egy végrehajtási rendelet tartalmazza.

A függőben tartásnak, mint anyagi jogi jogintézménynek a kérdését viszont a Ptk. nem szabályozza, holott ahhoz komoly anyagi jogi joghatások fűződnek, és annak alkalmazása a gyakorlati életben komoly gondot okozhat.

Konkrét, gyakorlati észrevételek

A bevezető rendelkezések, bármennyire általános jellegűnek is tűnnek, így elsikkadhatnak a gyakorlati életben, mégis rendkívül lényegesek, sok esetben perdöntő jelentőségűek lehetnek. Ebben a körben az új Ptk. számos fogalmat és jogelvet tisztázott. Ilyen például a biztatási kár dogmatikai szempontból történő rendbe tétele is, amelyet a jogalkotó a kártérítés rendszerében helyezett el.

A cselekvőképességgel összefüggésben megjelent néhány – az első tervezethez képest viszont lecsökkent számú – új jogintézmény. A támogató kirendelésének lehetősége elsősorban a különböző fogyatékossággal élők jogi szervezetei nemzetközi összefogásának eredményeképpen valósult meg.

Az előzetes jognyilatkozat Ptk.-ba történő beemelése egy fontos hiányosságot pótló lépés. Az előzetes jognyilatkozat jellegében és céljában a végrendelethez hasonlatos, ám dogmatikailag nem végrendeleti tartalmú és végrendeleti formájú nyilatkozat, amelyben a cselekvőképessége megszűnésének esetéről rendelkezik a nyilatkozattevő. Ezzel az eszközzel jogvitákat, vagyonjogi és egyéb kérdéseket lehet előzetesen rendezni. Vélhetően az ilyen nyilatkozatok gyámhatóság előtti személyes megtétele elenyésző számú lesz, ezt a nyilatkozatot inkább közokiratban, illetve ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokiratban teszik majd meg.

A személyiségi jog tekintetében az új Ptk. a személyhez fűződő jog helyett a régi magyar magánjog által ismert személyiségi jog elnevezést használja.

A sérelemdíj alapvető fontosságú új fogalom, amely az annak alapjául szolgáló klasszikus, kontinentális római jogi alapú magánjogi fogalmától kicsit messze esik, tekintettel arra, hogy ez egy objektív jellegű szankció. A jogintézmény célját vizsgálva azt látjuk, hogy bár ez egy kicsit rendszeridegen jellegű, de van létjogosultsága. A sérelemdíj mértékének bíróság általi, az eset körülményeihez kötött meghatározása valószínűleg klasszikus fellebbezési okként szerepel majd.

A kötelmi jog felosztásának kérdése rendkívül összetett. A klasszikus rendszerhez való visszatérés nyilvánvaló, a jogügyletnek, a kötelemnek, majd pedig a szerződésnek meghatározása komoly kérdéseket válaszol meg. A kötelem fogalmát például a német pandekta rendszerhez hasonlóan határozza meg az új Ptk.

A zálogjogi szabályozás pozitívuma, hogy átkerült a rendszertani helyére, hátránya viszont, hogy változatlanul túlságosan bonyolult.

A teljes Polgári Törvénykönyvet áthatja egyfajta fogyasztóvédelmi szemlélet. Érezhető ez például a szerződéses érvénytelenségre vonatkozó rendelkezésekben is. Az érvénytelenség kérdésével már a római jog is foglalkozott, ezekbe a klasszikus szabályokba kellett beültetni a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket.

A Kodifikációs Főbizottság igen jól reagált a kodifikáció folyamata során bekövetkezett lényeges gazdasági és technikai változásokra.

Hiányzik viszont a törvényjavaslatból a hatályos Ptk. azon rendelkezése, amely szerint, ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, és nem jelzi a jogfenntartását, akkor a szerződésszegésből igényt utólag nem támaszthat. Ezt a rendelkezést mindenképpen érdemes volna visszaépíteni az új jogszabály szövegébe, mert például a vállalkozási szerződések körében jogviták sorát eredményezheti majd ennek a hiánya.

A kötelmi jog általános részébe a szerződésszegés kapcsán három új elem épült be. Ezek az újítások a jelenlegi gyakorlatot jelentős mértékben és pozitív irányban fogják megváltoztatni. Alapvetően fontos újítás az előzetes szerződésszegés jogintézményi szintre emelése, amely számos jogvitában preventív jelleggel fog tudni érvényesülni.

Az előzetes szerződésszegés esetében nem kell feltétlenül megvárni a teljesítési határidő elteltét ahhoz, hogy szerződésszegésről beszélhessünk, ha ugyanis nyilvánvalóvá válik és a jogosult előre látja azt, hogy a szerződés nem fog teljesülni, azt a kötelezett nem fogja tudni teljesíteni, és ezért a teljesítés már a teljesítési határidő lejárta előtt sem áll érdekében, akkor a teljesítési határidő eltelte előtt is érvényesítheti a késedelemből eredő jogait. Ebben a körben nagyrészt az elállási jog gyakorlása jöhet szóba. A felmerülő jogvita alapkérdése vélhetően az lesz majd, hogy a jogosult helyesen gondolta-e azt, hogy a szerződést nyilvánvalóan nem lehet teljesíteni. Tisztázatlan az is, hogy milyen bizonyítási eszközökkel lehet majd ezt a körülményt bizonyítani, illetve, hogy a szakértő véleményét, vagy az általános emberi tapasztalatokat kell-e figyelembe venni. A jogintézménynek várhatóan komoly gazdasági haszna lesz a joggyakorlatban.

A szerződés átruházásának problémája komoly vitákat generált. A szerződés átruházásának lehetővé tétele a gyakorlat által megfogalmazott igényt elégíti ki. A gyakorlati életben a felek eddig is sok esetben tartozásátvállaló nyilatkozatban, illetve engedményezéssel lényegében egy szerződés átruházást valósítottak meg. Az engedményezés azonban nem eredményez klasszikus polgári jogi jogutódlást, csupán a követelésnek ellenérték fejében vagy ingyenesen történő átruházását. A szerződés átruházása egy komplexebb folyamat, hiszen az összes szerződési jog (például szavatosság, garanciális jog, vagy kötelezettség) átruházásra kerül.

A szerződés átruházás jogintézménye az engedményezésből és a tartozás átvállalásból nőtt ki, ezért ezek szabályait is alkalmazni kell.

Az egyes szerződésekre vonatkozó különös szabályokat tekintve talán az adásvétel szabályai a legfontosabbak. Ezek a rendelkezések alapvetően jók, a tulajdonjog fenntartása kapcsán annak három feltételét a jelenlegi Ptk. is tartalmazza, ennek megfelelően csak írásban, legfeljebb a vételár teljes kifizetéséig és a szerződés megkötésekor lehet azt kikötni. A szerződés megkötésének időpontjában megkövetelt kikötés fordulata az új Ptk.-ból kimaradt, ez nem célszerű. Ennek hiányában ugyanis megnyílik annak lehetősége, hogy a felek később különböző okiratokban kíséreljék meg a tulajdonjog fenntartását kikötni, amely komoly visszaélésekre adhat majd alkalmat. Természetesen a tulajdonjog fenntartás egyoldalú kikötésére továbbra sem lesz lehetőség.

A tulajdonjog fenntartásos vétel legjellemzőbb területe a mezőgazdasági terményértékesítés, itt az új szabály bizonytalan és zavaros polgári jogi és adójogi helyzeteket eredményezhet majd.

Az ingó dolgok esetében a tulajdonjog fenntartásra vonatkozó szabályok részletesebbek lettek, valamint a lajstromba történő bejegyeztetési kötelezettség is megjelent, ezek üdvözlendő változások.

Az új Ptk. szerződésekre vonatkozó különös részében új, eddig nem szabályozott, nevesített külön szerződésfajtákat (pl. franchise, faktoring, pénzügyi lízing) és ezekre irányadó rendelkezéseket találunk. Az új szerződésfajták megjelenése a gyakorlat változására, a gazdasági fejlődésre adott jogalkotói válasz. Ezen szabályok megalkotása mindenképpen időszerű volt már.

A mezőgazdasági vállalkozási szerződés az új Ptk. egyik izgalmas újítása. Ez a szerződésfajta magán viseli mind a vállalkozási, mind pedig a megbízási szerződés jellegzetességeit. Ez természetes is, hiszen a mezőgazdasági munka sosem teljesen vállalkozási jellegű, mert az eredménykötelem nem tud minden esetben maradéktalanul érvényesülni.

Öröklési jog

Az öröklési jog a leginkább időtálló jogterülete a polgári jognak, a többi rendelkezéshez képest általában itt a legkevesebb a változás. A túlélő házastárs, illetve a túlélő bejegyzett élettárs öröklési jogi helyzete általában a politika által leginkább átitatott jogintézmények közé tartozik.

Az utóöröklés kapcsán az új Ptk. egy átmenti, félmegoldást választott. A jelenlegi szabályozás elméletileg az utóöröklést nem ismeri, hiszen megalkotásakor erre a lehetőségre mint olyan kapitalista csökevényre tekintettek, amely alkalmas a vagyonok lekötésére. Az új Ptk. a végrendelkezési képességgel nem rendelkező jogutód vonatkozásában lehetővé tette az utóörökös nevezését.

A házastársak körében is van helye utóöröklésnek, azonban csak a házastársa háramló vagyon tekintetében. Ennek értelmezése körében komoly jogviták várhatóak.

A német jog ebben a tekintetben a házastársak közös végrendeletét alkalmazza. Ebben az okiratban a házastársak egymást maguk örökösévé nevezik ki azzal, hogy bármelyiküknek, mint örökösnek a halála esetén egy harmadik személy legyen az örökös. Ennek a német megoldásnak az átvétele vélhetően hasznosabb lett volna.

Összegzés

Az új Polgári Törvénykönyv gyakorlati alkalmazásának kérdéseit nehéz előre megjósolni. Ami kijelenthető, hogy olyan Ptk.-t kell alkotni, amely megfelel Thomas Mann ama elvárásának, mely szerint: „Fiam, nappal láss vígan üzleteid után, de csak olyanokat köss, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk.”. Remélhetőleg az új Kódex eme nemes kihívásnak méltó módon fog megfelelni.

A cikk megjelenésének dátuma: 2013. január 31.


* Dr. Boóc Ádám itt közölt előadását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Szekciója 2012. december 13-i ülésén tartotta.