A cikk letölthető PDF formátumban is!
Általános indokolás
A jogalany valamely feladat személyes ellátására több jogágban vállalhat kötelezettséget. E vállalása személyes autonómiáján alapuló szabadságából fakad, és jogáganként más-más jellegű kötelezettséget alapoz meg.
A közjog keretében vállalt feladat – akár választás alapján, akár alkalmaztatás alapján kerül felajánlásra – köztisztviselői, illetve közalkalmazotti viszonyt létesít. Ezeknek külön törvényekben megvan a maguk szabályzata, a legfontosabb, választáson vagy kinevezésen alapuló köztisztségekkel járó hatalom és kötelezettség, e jogviszonyok tartalma alkotmányban meghatározott.
A vállalati, kereskedelmi, ipari termelés keretében vállalt feladat az újkori értelemben vett klasszikus munkaviszony. Alkotmányos megalapozottsága a munkához való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve alapján járó munkabér, illetve a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez igazodó jövedelemhez való jog, a pihenéshez, szabadidőhöz, szabadsághoz való jog, és az ezen jogok céljából, a munkavállalók érdekérvényesítése céljából történő szervezkedéshez való jog (Alk. 70/B. §). Ezek az alapjogok korlátozzák e területen a szerződési szabadságot és a piaci verseny lehetőségét, és beleviszik a munkajog területébe a szociális biztonsághoz való alapjogot, mint a munkáltató kötelezettségét, továbbá a munkavédelem [Alk. 70/D. § (2)] és a munkanélküliség esetére biztosított ellátás [Alk. 70/E. § (1)] nevesített kötelezettségeit.
A magánmunkáltató és magánalkalmazott között létrejövő szolgálati szerződés (magánmunkaviszony-szerződés) alkotmányos alapja az otthon, a saját vállalkozás, a személy és család ellátásának autonómiája: e viszonylatokban a személy jogosult segítséget ellenérték fejében igénybe venni, és a kétoldalú kötelezettséget szerződéssel megalapozni. Magánszemélyeknek szabadságában áll ilyen munkaviszonyt létesíteni vagy attól eltekinteni. A munkáltató szabadságában áll annak tartamát és tartalmát meghatározni ajánlatával, és szabad megállapodással választhatja ki a neki tetsző személyt a jelentkezők közül. E magánmunkaviszonyokban alkalmaztatásra senkinek sincs alapjoga, mint ahogy ilyet vállalni senki sem köteles. Az ilyen viszonyokban nem a munkához való általános alapjog, hanem a személyi szféra alakításához való alapszabadság érvényesül, mindkét fél részéről. Ezért ez a jogviszony magánjogi jogviszony, és arra a magánjogi törvénykönyvnek kell mind nevesített keretet meghatároznia, mind általában diszpozitív iránymutatást. A két elsőnek felsorolt, közjogi, személyes szolgálati terület értéktartalmát a közzel szembeni hűség és elkötelezettség, illetve a piaci tisztesség adja, a harmadik, magánjogi kapcsolatban a személyek között létrejövő kölcsönös ráutaltság és bizalom.
Nyilván vonatkoznia kell e szerződésfajtára is a szerződések általános szabályainak, így az uzsorás jelleg tilalmának, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti arányosság elvének, a felek egyenlő emberi méltóságából következő személyes kapcsolat elvárásának. A 19-20. század idevonatkozó jogalkotásával, illetve tervezeteivel és bírói gyakorlatával szemben ma már elfogadhatatlan a szolgálatot vállalóval szemben házi fegyelmi (fenyítési) jogkör elismerése. Követelmény a munkaviszonnyal járó lakás, étkezés biztosítása esetén a szolgálatot vállaló intimszférájának biztosítása, a helyben biztosítható komfort nyújtása, másrészt betegsége vagy kora, állapota miatt kiszolgáltatott munkáltató biztosítása a helyzettel való visszaélés ellen. A szerződést kitöltő szolgálatok, szolgáltatások széles skálája miatt csak nagyon általánosan lehet ezeket a biztosítékokat meghatározni, általában a felek között contractus contrahentibus legem ponit, amint erre már régi magánjogi forrásaink is hivatkoznak. Csak a feltétlenül szükséges keretek kitöltése és meghatározása igényel Ptk. rendezést. Ott viszont a rendezés azért elengedhetetlen, mert a viszony személyes jellege és eshetőlegesen mindkét fél kiszolgáltatott helyzete, érzelmi és bizalmi kötődése miatt e viszony lényegesen eltér a másik két jogterület szolgálati viszonyaitól. Ugyancsak el kell határolni a magánjogon belül e viszonyt a megbízási és a vállalkozási szerződésektől. Mindkét utóbbi esetben sajátos szakismeretek fogják a szerződés egyik követelményét kitenni, mindkét esetben eredménykötelem-jellegű lesz a viszony, szemben a magánmunkáltató és munkavállaló közti praestare jellegű – elsősorban rendelkezésre állást igénylő – kapcsolattal.
Míg az osztrák Ptk., más külföldi kódexek és az Mtj. a kötelmi jog különös részében szolgálati szerződés néven említik a magánmunkáltatói szerződést, Vincenti Gusztáv különböztet munkabéri és szolgálati szerződés között [Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog IV. kötet]. A tágabb értelemben felfogott munkabéri szerződés alatt ért minden olyan viszonyt, amelyben a munkavállaló szolgálatoknak, munkának más részére való teljesítését vállalja, a munkáltató pedig időbérben, esetleg akár teljesítmény alapján munkabér fizetésére kötelezi magát. Ezen belül szolgálati szerződés az a kétoldalú szerződés, amelyben az alkalmazott személy szolgálat(ok) – munka – vállalására munkaerejének tartósabb jellegű lekötésével és ebből eredő függőséggel kötelezi magát, munkabér, szolgálati javadalmazás fejében.
Egyik szerződésnek sem előfeltétele a kizárólagos lekötés egy munkáltató felé. Egyik szerződésben sincs a szolgáltatás neme szerint meghatározva. Mindenesetre olyan szerződéses viszonyok ezek, amelyekben a munka végzésének-végeztetésének kockázatát teljes egészében a munkáltató viseli, és a munkavállaló a szerződés teljesítése során bizonyos függő viszonyban áll a munkáltatóval, saját tehetsége szerinti igyekezettel és hozzáértéssel tartozik eljárni.
A szerződés vélelmezetten visszterhes: így akkor is jár ellenérték, ha az nem került kikötésre. A visszterhességet csak külön megállapodással lehet kizárni. Vélelmezetten ingyenes a szolgáltatás, ha azonos háztartásban élő fél nyújtja a háztartás fenntartójának, ha csak a helyzetből másra nem lehet következtetni, a felek másként nem állapodtak meg, vagy a nyújtott szolgáltatás az élvezett tartás és lakással szemben aránytalanul magas. Ha a szolgáltatás ellenértéke más előny (tartási, öröklési szerződés, élettársi kapcsolat), s utóbb ez az előny elesik, úgy a nyújtott szolgáltatás szerződés hiányában is munkabér/szolgálati viszony jelleggel számolandó el.
A gyakorlat elismerte munkabéri szerződésnek azt a viszonyt is, ahol a munkavállaló azért vállalta a munkát, mert annak végzése során harmadik személyektől remélte az ellenérték elnyerését. Ilyen (volt) pl. az alkalmi pincér, aki borravaló reményében, a házmester, aki kapupénz fejében, a hordár, aki az őt igénybe vevők juttatása fejében vállalta szolgálat ellátását a munkáltató felé.
Sajátos fajtái a munkaszerződéseknek a kereskedő- vagy iparos-inas (tanonc), kereskedő- vagy iparos-segéd, háztartási alkalmazott, állandó betegápoló, házi tanító, mezőgazdasági üzemi alkalmazott stb. Ezek vonatkozásában további jogszabályok részletszabályokat előírhatnak, a Ptk. elveinek figyelembevételével. Adott helyzetben (így vadász, gépkocsivezető, szakács, ápoló, házitanító stb. esetében) tőlük különös szakmai ismeretek megkövetelhetők, s ezek tekintetében a szakszerűségért (de nem az eredményért!) felelősséggel tartozhatnak.
Munkaadó lehet akár természetes, akár jogi személy, lényeg, hogy a viszony egyedi, bizalmi mozzanatot tartalmaz. Munkavállaló általában cselekvőképes természetes személy lehet. Ma adó-elszámolási szempontból létezik egyszemélyes vállalkozásban, vagy akár vállalati formában ellátni szolgálati- (munka-) kötelezettségeket is, mégpedig akár a vállalkozó maga személyesen, akár az általa foglalkoztatott beosztottakon, munkavállalóin keresztül. Ez utóbbi esetben azonban nem a szorosan vett munkaszerződés köttetik a szolgáltatást igénybe vevővel, hanem vállalkozási szerződés, másrészről az alkalmazottakra az ipari munka szabályai lesznek alkalmazandók. A korlátozottan cselekvőképes gondnoka (gyámja, szülője) hozzájárulásával köthet munkaszerződést, és munkabérével az erre vonatkozó különös rendelkezések szerint már nagykorúságának elérése előtt is rendelkezhet. A munkavállalás jogát egyes munkafajtákra külön jogszabály további feltételekhez (szakképesítés, büntetlenség, egészség, kor, nem stb.) kötheti.
[Régi gyakorlatunkban felmerült, hogy ágyastársak (élettársak) egymással köthetnek-e visszterhes munkaszerződést. Ma az élettársak vagyoni viszonyai szabályozottak, úgy vélem, a kérdés nem tartozik e szerződés körébe. Ugyancsak régebbi jogunk a férjes asszony háztartási szolgálati szerződésének megkötéséhez a férj beleegyezését tette szükségessé, valamint a magánalkalmazott felvételére a férjet jogosította. Ma a nemek egyenlőségére tekintettel sem az asszonyok, sem általában házastársak munkavállalását a házastárs hozzájárulásához kötni nem lehet, és az egyik házastárs által munkáltatóként kötött munkabéri, szolgálati szerződést a közös háztartás vagy gazdaság keretében a másik által is megkötöttnek kell vélelmezni. Kérdés, mennyiben felel másodlagosan az egyik házasfél által a munkahelyén, iparában, irodájában stb. alkalmazott személy járandóságaiért a másik házas fél. Ugyancsak eldöntendő – már csak a bér közszerzeményi jellegére tekintettel is -, hogy van-e az alkalmazott házastársának az alkalmazás körében okozott kárral kapcsolatban mögöttes felelőssége.]
A szerződés lényeges tartalma a nyújtandó szolgáltatás, munkavégzés pontos megjelölése. Nem lényeges elem az ellenérték kikötése, csak az ingyenesség kikötését indokolt formához kötni. Viszont ha a szerződést a bér rögzítése nélkül kötötték, indokolt lehet annak megállapítására gyorsított, akár hatósági, eljárásban lehetőséget adni azzal, hogy az első megállapítás akkor is kötelező és végrehajtható, ha az ellen a munkáltató jogorvoslattal élt. Indokolt viszont a korlátozottan cselekvőképes személy munkaszerződésénél az írásbeli alakot megkövetelni a munkavállaló oldaláról. Hosszabb tartam esetén a gyám hozzájárulását is formához lehet kötni.
Szövegjavaslat
1. § (1) Magánmunkaszerződéssel a munkavállaló idejét köti le arra, hogy annak tartama alatt a munkáltató utasítása szerint végez az előre szerződésben körülhatárolt tevékenységi körben a munkáltató személye körül, hozzátartozói körül, háztartásában, kertjében, műhelyében, vállalkozásában munkát, a munkáltató pedig a lekötött időre megállapodás szerinti munkabért fizet, és esetleges kiegészítő szolgáltatásokat biztosít.
(2) Magánmunkaszerződést egymással nagykorú, cselekvőképes személyek köthetnek. 16 éven felüli kiskorú gyámja hozzájárulásával köthet ilyen szerződést, írásbeli formában.
(3) A munkavállalás lehet (részben vagy egészen) készenléti szolgálat, lehet órában, naponként meghatározott időtartam szerint, napi tételben, a hét bizonyos óráiban, napjaiban, vagy heti, havi, évi időtartamban meghatározott.
(4) A munkabér megállapodás szerint utólag esedékes, de a munka befejeztével mindenkép esedékessé válik. Hosszabb időtartamra vagy határozatlan időre kötött munkaszerződés esetén a munkabér hetente vagy havonta utólag esedékes, és ellenkező írásbeli kikötés nélkül pénzben jár. Szakaszosan teljesítendő munka esetében lehet az egyes munkaszakaszokra járó bért a szakaszos teljesítés befejezését követő időpontra kikötni.
(5) A felek a magán-munkáltatói szerződésben akkord (teljesítményi) munkabérben is megállapodhatnak (bizonyos mennyiségű fa felvágása, kertterület megmunkálása stb.). Ez esetben a munka megfelelő minőségű befejezése esetén a kikötött bér akkor is jár, ha a munka az előirányzottnál kevesebb időt vett igénybe, illetve akkor sem jár a kikötöttnél több, ha a munka elvégzése a vártnál több időt igényelt.
2. § (1) A munkavállaló egyidejűleg több munkáltatóval is köthet magánmunkaszerződést. Ez esetben felel azért, hogy mindegyiket teljesíteni képes lesz.
(2) A felek megegyezhetnek abban is, hogy a munkáltató a munkavállaló teljes munkaidejét leköti, és a munkavállaló a munkáltatóval fennálló munkaviszonya alatt mással nem létesít munkaviszonyt, kivéve, ha ehhez a munkáltató kifejezetten hozzájárul. Az ilyen megállapodást írásban kell megkötni, abban a munkabérről kifejezetten és összegszerűleg meg kell állapodni.
3. § (1) A munkaviszony teljesítési körébe eső, a munkavállalótól követelhető munkavégzés szerződésben részletesen megállapítható, vagy általános megjelöléssel is rögzíthető (háztartási munka, betegápolás, gyermekfelügyelet, titkárnői munkakör, takarítás stb.).
(2) Kétség esetén a munkavállalótól nem követelhető olyan, az átlagos értelmet, műveltséget meghaladó szakmunka, amelyre előzetesen kifejezetten nem vállalkozott, vagy amelyre való hozzáértéséről a munkaviszony létesítése előtt nem nyilatkozott.
4. § (1) A munkabért időarányos (vagy akkord-teljesítményi) tételben lehet kikötni. A munkabér előzetes pontosítás nélkül is jár, ha a felek megállapodása nem arra szólt, vagy a felek közti viszonyból nem elvárható, hogy a munkavégzés ingyenesen történik.
(2) Hosszabb – több hónapos – vagy határozatlan időre szóló munkaviszony esetén a munkabér – más megállapodás hiányában – havonta utólag esedékes.
(3) Összegszerűn nem meghatározott munkabér a helyben szokásos, teljesítményarányos, tételben számolandó el. Ha a munkavállaló előzetes megállapodás hiányában a kapott munkabért kevesli, a munkabér hatósági (bírói) megállapítását kérheti. Ilyen vita nem szolgálhat jogcímül a munkabér felkínált részének visszatartására, és a megállapítás kérésére szóló jog nem szűnik meg azzal, hogy a munkavállaló az alacsonyabb arányú teljesítést elfogadta.
5. § (1) A felek megegyezhetnek abban, hogy a munkavállaló a munkaviszony tartama alatt a munkáltatótól lakást kap, vagy a munkáltatónál lakik. A lakásnak a helyben szokásos komforttal kell rendelkeznie. A munkavállaló részére a szükséges intimitást, a szükséges egészségügyi berendezéseket, a tisztálkodáshoz, pihenéshez, kikapcsolódáshoz szükséges időt és teret biztosítani kell.
(2) Amennyiben a munkáltató a munkavállaló részére lakást, esetleg étkezést, vagy más ellátást (munkaruha stb.) biztosít, ezt a munkabér megállapításában figyelembe lehet venni.
(3) A családfő háztartásában a vele élő (ellátott) családtagok részéről végzett munkát ellenkező kifejezett megállapodás hiányában ingyenesnek kell vélelmezni. A végzett munka és a nyújtott ellátás közötti feltűnő aránytalanság esetén a hatóság (bíróság) arányos munkadíjat állapíthat meg a munkavállaló kérésére.
6. § (1) A munkáltató köteles a munkaviszony időtartamára a munkavállaló után fizetendő betegség- és nyugdíjbiztosítást, a munka igénybevétele miatt esedékes adót, illetéket befizetni.
(2) E kötelezettség alól a munkavállaló csak jogszabályi kivétel esetén, vagy akkor mentesül, ha a munkavállaló a munkát egyéni vállalkozóként teljesíti, és arról szabályszerű számlát ad.
7. § (1) A magán-munkáltatói szerződés alapján a munkavállaló tevékenységét a munkáltató irányítása alatt, annak felelősségére végzi. A munkavállaló azért felel, hogy a munkaviszonyon belül legjobb tehetsége szerint, szorgalmasan és az utasítások szerint tevékenykedik. A munkavállaló felel a munkáltatónak utasításai megszegésével, egyébként szándékosan vagy feltűnő gondatlansággal okozott kárért annak tejes terjedelmében. Egyébként a munkaviszony során a munkáltatónak vagy másnak okozott kárért háromhavi tételnek megfelelő bér erejéig tartozik felelősséggel.
(2) A munkavállalói kárfelelősséget a bíróság mérlegelése szerint mérsékelheti, de az összes körülményekre tekintettel fel is emelheti.
(3) A munkavállalót a munka teljesítése során vagy azzal összefüggésben ért balesetért, kárért a munkáltató felel. Mentesül a felelősség alól, ha a kárt általa el nem hárítható külső ok vagy a munkavállaló személyes és a munkáltató által el nem hárítható közrehatása okozta. A felek megállapodhatnak abban, hogy ilyen károk ellen a munkáltató a munkavállalót biztosítja. A felek vagyoni viszonyaira vagy körülményeire tekintettel a munkáltatói felelősséget a bíróság ennél szélesebb körben is megállapíthatja.
(4) Ellenkező megállapodás hiányában a munkáltató nem tartozik a munkavállalónak betegsége idejére a kieső munkát megfizetni vagy annak megfelelő táppénzt fizetni. Ugyancsak nem köteles a munkáltató – ellenkező megállapodás hiányában – a nála lakó beteg alkalmazottját ápolni. Tartozik azonban gondoskodni az alkalmazottnak a biztosítási jogviszony keretében történő orvosi ellátásáról és szükség szerint kórházba szállításáról.
8. § (1) A munkavállaló a munkaviszony során tudomására jutott titkot tartozik megőrizni, és a munkavégzést – rászoruló, ellátatlan, magatehetetlen személlyel szemben – nem használhatja fel személyes előnyök kikényszerítésére.
(2) A munkavállaló a munka ellátása során rendelkezésére álló javakra a jó gazda gondosságával tartozik ügyelni, azokért, ha átvette őket, a leltárfelelősség szabályai szerint tartozik őrzési felelősséggel.
9. § (1) A munkaviszony az előre kikötött időpontban megszűnik. A felek tartoznak egymással annak befejeztével elszámolni, használatra átadott vagyontárgyakat visszaszolgáltatni. Ha a munkáltató a határozott időre szóló munkaviszonyt – azonnali felmondásra jogot adó ok nélkül – lejárat előtt megszünteti, köteles a hátralékos időre szóló bért a megszüntetés időpontjában a munkáltatónak kifizetni. Ilyen esetben a munkavállaló a megszűnés után azonnal más munkát vállalhat.
(2) A határozatlan időre szóló munkaviszonyt bármely fél felmondással megszüntetheti. A munkáltató a munkaviszonyt az első hónap végéig indokolás nélkül a hónap végére felmondhatja. Több hónapon keresztül tartó munkaviszonyt előző hónap folyamán a következő hónap végére lehet felmondani. Szezon jellegű munkára kötött szerződés a szezonális munka folyamán nem mondható fel, csak annak befejezte időpontjára.
(3) Személyes gondozás teljesítésével járó munkaviszonyt a munkavállaló csak két hétre mondhat fel, hogy helyettesítéséről gondoskodni lehessen. Ha e gondoskodás a helyzeti adottságok miatt (a gondozó hosszabb távolléte vagy betegsége) két hét alatt nem rendezhető, a munkavállaló köteles addig maradni a munkaviszonyban, míg a helyzet rendezéséhez okvetlen szükséges. Egyébként a munkavállaló a munkaviszonyt értelemszerűn bármikor felmondhatja a következő hét végére.
10. § (1) Rendkívüli körülmények miatt, vagy ha a munkaviszony fenntartása az adott fél részéről nem várható el, a munkaviszonyt azonnalra is fel lehet mondani. Az ilyen felmondással a másik félnek indokolatlanul okozott kárért a felmondó fél kártérítéssel tartozik.
(2) A Bíróság ezt a kárfelelősséget méltányosságból csökkentheti.
Különös indokolás
ad 1. § A szerződés feleire és tartalmára vonatkozó általános, általában diszpozitív rendelkezések. Kógens a kiskorúval kötött szerződésben a gyámi hozzájárulás előírása.
ad 2. § Amennyiben a munkavállaló kizárólag egy munkáltató részére tartja fenn munkaerejét, e szerződésnek az írásbeliség és az ellenérték kikötése kógens elemei.
ad 3. § A végzendő munka megállapítása, szakértelem meg-követelhetése.
ad 4. § A munkabér megállapítása szerződésben vagy utólag.
ad 5. § A munkáltató természetbeni szolgáltatásai, azok kötelező minimuma. A családtag közös háztartásban végzett munkájára vélelmezett az ingyenesség az ellátás fejében.
ad 6. § A magánmunka-szerződés közterhei általában a munkáltatót terhelik, kivéve, ha a munkavégzés vállalati formában nyújtott szolgáltatás.
ad 7. § A felek felelőssége szolgáltatásaikért, valamint kárfelelőssége a szerződés során bekövetkezett károkért. A munkáltató felelőssége objektív, sőt azon túl is terjedhet, bírói mérlegelés alapján. A munkavállaló felelőssége korlátolt, vétkesség esetén teljes, de mérsékelhető.
ad 8. § A munkaviszony bensőséges voltából adódó helyzetek rosszhiszemű kihasználásának tilalma.
ad 9. § A munkaszerződés megszűnése, határozott és határozatlan idejű szerződéses viszony esetén.
ad 10. § Rendkívüli felmondás. Tételes felsorolás nem indokolt, elég arra utalni, hogy rendkívüli körülmények miatt, vagy ha a szerződés fenntartása valamelyik féltől nem várható el, azonnali felmondásnak van helye. Ha az azonnali felmondás nem volt indokolt és azzal a felmondó kárt okozott a másik félnek, a felmondó kártérítéssel tartozik.