A cikk letölthető PDF formátumban is!
I. Áttekinti és problémafelvetés
Az általam felvetett problémáinál illetően az egyes szerződések rendszerét illetően a rendszer átfogó áttekintése végett az első négy címet szükséges kiemelni. Az I. cím tartalmazza a tulajdonátruházással összefüggő szerződéseket (adásvétel, csere, ajándékozás, és azok altípusait), a II. cím a vállalkozási típusú szerződéseket, ideértve a vállalkozási szerződést és annak egyes altípusait, ahová került besorolásra a mezőgazdasági vállalkozási szerződés. E címen belül önálló típus még a fuvarozási szerződés. Itt jegyezném meg, hogy mind az 1905. évi, mind az 1912. évi Ptk. tervezet, mind pedig az 1928. évi Mjt. az új Ptk.-ter-vezet e fejezetének az elődjét “munkával összefüggő szerződések” csoportjaként kezelte, idesorolva a vállalkozási szerződésen kívül a munkaszerződést, és az alkuszi szerződést, valamint egyoldalú jogügyletként a díjkitűzést. Az 1959. évi IV. tv.-el életbe léptetett és azóta többszörösen módosított Ptk.-nak az egyes szerződéseket tartalmazó III. címe a munkaszerződést kiiktatta a polgári jogtól elkülönülő önálló jogterületként kezelve1. Ennek indoka akkor az az ortodox és dogmatikus marxista felfogás volt, hogy a munka és a munkaviszony ellentétben a polgári jog társadalmi viszonyaitól nem tartalmaz áru jelleget. Ezt a tételt azonban már az 1960-as évek közepén már erőteljesen vitatták a Szovjetunióban is, amikor Liberman és Leontyev közgazdászok reformjavaslatai nyomán Magyarországra is hatást gyakorolva teret nyert a szocialista gazdasági irányítás népgazdasági tervkötöttséget lazító, azaz direktből indirektté váló új rendszere, az új gazdasági mechanizmus. Ekkor mondta ki V. G. Venzser szovjet közgazdász, hogy a munka és a munkaviszony is tartalmaz áru-értékviszonyokat, mivel a munka árut termel, ami által pénzben kifejezhető értéke van2. Ennek ellenére, amikor az MSZMP Központi Bizottsága az 1966. évi határozatával3 Magyarországon is bevezetett új gazdasági mechanizmus nyomán a Ptk. 1977-ben átfogó módosításra került, a munkaszerződés továbbra is a polgári jogon kívül maradt. A helyzet azóta nem változott, holott a rendszerváltás után a Ptk. többszörösen is módosításra került. Sőt, nem található meg a szolgálati, illetve a munkaszerződés az új Ptk. tervezetének a vállalkozási típusú szerződései között sem, pedig a munkavállalás a vállalkozás egyik formájaként is felfogható.
A tervezet megalkotói ugyanakkor a korábbi munkával összefüggő szerződések csoportját szűkítették és csak az ún. eredménykötelmeket hagyták e körben bent. Ez a szemlélet annyiban helyes, hogy munkával összefüggő jellege az ún. bizalmi szerződéseknek is van. A tartós megbízás éppen úgy, mint a tartós vállalkozás nagyon hasonlít a munkaviszonyhoz. Sőt, annak önfoglalkoztatói formáját a 86/613. sz. EGK irányelv als ob munkavi-szony-jellegű intézményként kezeli és ugyanígy az esélyegyenlőségről szóló 2003:XXV. tv. is.4 Mindezek ellenére az új Tervezet III. címébe felvett, megbízási típusú szerződések köre csak a megbízásról, a bizományról, a szállítmányozásról, valamint az ügynöke és az üzletszerzési szerződésről szól. A munkaszerződés itt sem szerepel, ami azonban az előzőek alapján érthető. Munkaszerződés formájában elvégezhető ugyanis akár a vállalkozási szerződések körébe tartozó bármely vállalkozási munka, így bármely tervezési, technológiai szerelési, vagy mezőgazdasági vállalkozói munka, bármely megbízás, ügynöki, üzletszerzői, illetve alkuszi tevékenység. Sőt, érdekességképpen itt említeném meg, hogy a holland jogban a fuvarozás alapesetét az elmélet munkaszerződésként kezeli5.
A Tervezet IV. címe címe tartalmazza a használati szerződéseket, amelyek visszterhes a bérlet és a haszonbérlet, ingyenes formája pedig a haszonkölcsön. A szerződéseknek ez a köre annyiban lehet érdekes, hogy egyes jogrendszerek még mindig a munkaszerződést bérleti jellegűként kezelik a római jog hatására (locativ conductio rei, operis
és operarum). Ez még megmutatkozik az OPTK és a Cod Civil rendszerében, noha ezek sem munkabérleti szerződésként, hanem szolgálati szerződésként jelölik, de a bérleti szerződések körében helyezik el6. Itt a bérleti szerződés a munkaviszony szempontjából annyiban lehet a magyar Ptk. újrakodifikálása szempontjából releváns, hogy az ILO 95. sz. egyezménye értelmében, amelyhez Magyarország is csatlakozott, a munkaszerződésnél a munkabérnek (díjnak) legfeljebb csak az 50%-át engedi természetben megállapítani és kifizetni. Ezért a nyugat-európai államok közül több (pl. Olaszország és Ausztria) kifejezetten kimondja, hogy a nem pénzben, hanem a termés egy részében megállapított földhaszonbérleti díj (felesbérlet és részesművelés) nem más, mint valóságos és illegális módon fizetett munkaszerződést palástoló haszonbérleti szerződés, amit a mögötte meghúzódó munkaszerződésnek megfelelően kell elbírálni7. A magyar Termőföldtörvény (1994:LV. tv.) ezzel szemben legális formaként ismeri el a felesbérletet (24. §) és a részesművelést (25. §). Ugyanakkor azonban ezáltal ütközik az Mt. 154. §-ának (2) bekezdésével, amely a munkabérnek csak a 20%-át engedi természetben megállapítani és kifizetni. Végezetül megemlíteném a haszonkölcsönt abból a szempontból, hogy annak visszterhes formájú “párja” a dologbérlet, és ahogy a lakásbérlet vagy haszonbérlet mellett előfordul kvázi kölcsön a precarium jellegű szívességi lakáshasználat és föld-használat8 is, éppen úgy számolni kell a szívességi jellegű munkával is, amilyen a vidéken, a rokonság összeállításával történő ún. “kalákában” történő házépítés. A kalákában történő munkavégzést a német-osztrák jog teljesen legálisként kezeli, amire utal az is, hogy az ilyen munkavégzésnél történő balesetekre az, akinek az érdekében a kaláka munkavégzés folyik, az abban résztvevőkre üzemi baleseti biztosítást köteles kötni. A magyar jog ezzel szemben nem ismeri el legálisnak a munkavégzésnek ezt a kvázi szívességi jellegű formáját, jóllehet faluhelyen általános jelleggel alkalmazzák. Sőt egyes munkaügyi felügyeletek jogellenes foglalkoztatásra hivatkozással kísérletet tettek bírság kiszabására is9.
Összegzésképpen a fenti áttekintés alapján megállapítható, hogy a Ptk. újrakodifikálási tervezetének az egyes szerződéseket tartalmazó rendszerének azon a részében, ahol elhelyezhető lenne a munka-, illetve a szolgálati szerződés, e szerződésforma nem szerepel.
II. A munkaszerződésnek az új Ptk.-ba történő beemelésével kapcsolatos eredeti és az ezzel összefüggésben kialakult elméleti nézetek
A Kodifkációs Bizottság elnökének, Vékás Lajos akadémikusnak a kodifikációs értekezleteken, meg egyéb tudományos üléseken kifejtett eredeti szándéka az volt, hogy a munkaszerződés bekerüljön a Ptk. egyes szerződései közé10. Ennek az elképzelésnek a realitását az támasztotta alá, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásával kialakult bírói gyakorlat egyértelműen áttörte az Mt. 8. §-át, amely anakronisztikus módon még ma is azt mondja ki, hogy a munkajogviszonyok esetében e törvény előírásait kell alkalmazni. A Ptk. alkalmazására csak két esetben, a konkurencia kizárási megállapodásnál, valamint a vezető alkalmazott kártérítési felelősségénél kerülhet sor. Ezzel a teljesen életszerűtlen szabállyal szemben a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma útján több elvi és eseti állásfoglalásban tágította a kereteket, lehetővé téve, hogy a munkaügyi bíróságok “analogia legis” a Ptk. kötelmi jogának általános részét alkalmazhassák11.
Mindezt figyelembe véve a Kodifikációs Főbizottság részéről három elméleti munkajogász azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki, miként volna helyes a munkajogot, illetve a munkaszerződést beépíteni az új Ptk.ba. A megbízások körében elkészült tanulmányok egyike Radnay József, a másik Kiss György nevéhez fűződik, míg a harmadikat e sorok írója készítette el. Mind a három tanulmány megjelent rövidített formában a “Polgári jogi kodifikáció” c. folyóiratban12, a teljes anyagot pedig egy önálló tanulmánykötet tartalmazza13.
A három szerző közül Radnay József azt az álláspontot fejtette ki, hogy nincs szükség arra, hogy a munkaszerződés az új Ptk.-ban a nevesített szerződések között szerepeljen, azonban az Mt.-ben, lényegében az 1. § átfogalmazásával utalni lenne szükséges arra, miszerint az Mt. háttérjoga a Ptk. kötelmi jogi része. Ennek figyelembevételével a Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó általános szabályai teljeskörűen és közvetlenül, vagyis “analogia legis” nélkül alkalmazhatóvá válnának14.
Kiss György ezzel szemben tanulmányában lényegében Vékás szándékának megfelelően azt az álláspontot képviselte, mely szerint a Ptk.-ba a munkaszerződést csak keret jellegűen kellene az egyes szerződések közé felvenni, ahol a munkavégzésnek az ún. szabad szolgálati formája a Ptk. e keretszabálya szerint alakulna, míg az ún. “függő munkával” összefüggő szolgálati jogviszonyokat az Mt.-nek kell rendeznie. Az Mt.-ben szabályozott munkaviszony mögött is azonban ott állna a Ptk. egyes szerződései közé beiktatandó munka-, illetve szolgálati szerződés keretszabálya.
Én lényegében a Kiss Györgyéhez hasonló álláspontot fejtettem ki, utalva arra, hogy a munka-, illetve a szolgálati szerződés “keret” jellegűen kerüljön be az új Ptk. egyes szerződései közé, a részletes rendezésre pedig továbbra is az Mt.-ben kerüljön sor. Utaltam arra is, hogy ilymódon a Ptk. kötelmi jogának több szabálya – ebben egyetértve Radnayval – közvetlenül alkalmazhatóvá válna. Szóltam arról is, hogy ezáltal megnyílna a lehetőség arra is, hogy az Mt.-ből kiiktatásra kerüljenek az olyan szabályok, amelyeket hasonló jelleggel a Ptk. is tartalmaz, és amely jogintézmények, illetve szabályok nem igényelnek a munkajogban speciális rendezést. Ami részemről az előzőekhez, elsősorban Kiss György álláspontjához képest többletként jelentkezett, az, hogy én a munkaszerződés mellett a svájci OR-hez hasonlóan15 a kollektív szerződést is bevittem volna a Ptk.-ba, a munkaszerződés egyik alfajaként. Emellett a munkaszerződés másik alfajaként a kollektív szerződéshez hasonlóan ugyancsak a lényegét megragadva felvenni javasoltam az üzemi megállapodást is. Ennek jogdogmatikai indokát a német munkajog elmélet alapozza meg, ahol a kollektív szerződés két ágra osztódik. Az egyik ága az érdekegyeztetési (koalíciós) jogban tarifaszerződésként (Tarifasvertrag) jelenik meg, amelyet a munkáltató, illetve annak szövetségei vállalati szinttől felfelé a szakszervezetekkel köt meg, míg a másik ág az üzemi megállapodás (Betriebsvereinbarung), amelyet üzemi szinten az üzembirtokossal az üzemi tanács köt meg16.
E három tanulmány szintézisszerű vizsgálatát a Polgári jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság végezte el 2000 elején a három tanulmányt megtárgyaló kodifikációs főbizottsági ülést követően. Ezt követően a tanulmányokat a reájuk adott észrevételekkel együtt külföldi, elsősorban holland szaktekintélyek is vélemé-nyezték17. Végül is olyan álláspont alakult ki, amely szerint az új Ptk.-nak az egyes szerződéseket tartalmazó fejezete keretjellegű szabályozással tartalmazni fogja a munkaszerződést, a kollektív szerződést és az üzemi megállapodást azonban nem18.
A múlt év (2006.) december 31-én az internetre feltett normaszövegben azonban a munkaszerződés még ebben a formában sem található meg. Az, hogy a munkaszerződés a Kodifikációs Főbizottság elnökének a szándéka ellenére kimaradt a Tervezetből, az informális hírek szerint a szakszervezeteknek köszönhető. Állítólag a szakszervezeti lobby harcolta ki a munkajognak továbbra is a polgári jogból való külön maradását, abból a megfontolásból, hogy így az áruviszonyokból eredő elkülönülés következtében valamennyire védelmet kapnak a munkavállalók a kapitalista befolyásoktól. Ez azonban egy téves illúzió csupán amiatt, mert a munkajogból is teljesen ki lehet iktatni a jóléti piacgazdaságra jellemző minimál standardokat, miként ezt a szlovák munkajog jelentős mértékben meg is tette, ugyanakkor azonban a Ptk.-ba is be lehet vinni az olyan előírásokat, amelyek a gyengébb felet védik. Ilyen viszont az új magyar Ptk. tervezetében található. Az ún. fogyasztói szerződéseket a Tervezet ugyanis megfelelőképpen védi és ez vonatkozik az ún. “blanketta” szerződésekre is.
A Tervezet 5:34. §-ának (1) bekezdése értelmében fogyasztói szerződésről akkor esik szó, “ha foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy (fogyasztó) önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró” jogalannyal (a személy kijavítandó lenne Prugberger Tamás) “köt szerződést”. A fogyasztói szerződések túlnyomó többségét blanketta, azaz “előre elkészült szerződési feltétel” alkalmazásával kötik meg. Az iparszerű foglalkozást űző jogalany által előre elkészített tisztességtelen blankettaszerződést, és ugyanígy a hasonló általános szerződési feltételt az 5:46-49. §-ok, valamint az 5:78-79. §-ok értelmében nemcsak a sérelmet szenvedett felek támadhatják meg, hanem közérdekű keresettel a hatóságok, az érdek-, és a jogvédő szervezetek egész sora. Külön kiemelendő az idevonatkozó előírások közül az 5:78. § (2) bekezdése, mely kimondja, hogy “a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen szerződés semmis.
Mivel igen sokszor így kötik meg a munkaszerződéseket is, a szakszervezeteknek éppen arra kellene törekedniük, hogy a munkaszerződés az 5:34. § (2) bekezdése adta lehetőséggel élve is kvázi fogyasztói szerződésnek minősüljön. A (2) bekezdés szerint ugyanis “a fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályok irányadók akkor is, ha törvény a fogyasztó (1) bekezdése szerinti fogalmát más jogalanyokra is kiterjeszti. Arra pedig, hogy e fogalom a munkavállalókra is kiterjesztésre kerülhessen csak akkor van meg az esély, ha a munkaszerződés a Ptk.-ban szerepel. A munkaszerződésnek legalábbis kvázi fogyasztói szerződéssé minősítését elméletileg megalapozza a munkavállalónak a fogyasztóhoz hasonlóan a másik féllel szemben fennálló kiszolgáltatott, és kontraktuális diktátumnak alávetett helyzete19.
III. A szolgálati/munkaszerződésnek a Ptk.-ba beemelésének egy lehetséges módja
Az eddig kifejtettek alapján megalapozottnak tűnik az az igény, hogy az új Ptk. V. könyvének az egyes szerződéseket tartalmazó 3. fejezetébe bekerüljön a szolgálati, illetve a munkaszerződés. Figyelemmel arra, hogy tartalmilag egyaránt magába foglalhat vállalkozási és megbízási elmeket, sőt egyikhez vagy a másikhoz közelíthet, indokoltnak tűnik a IV. és V. cím között, vagyis az 5:310. § és az 5:311. § közé elhelyezni. Így a szolgálati, illetve a munkaszerződés a vállalkozási és a megbízási szerződéseket követően, a használati szerződési típusokat tartalmazó cím előtt nyerne elhelyezést. Ami a szabályozás tartalmát illeti, kiindulva abból, hogy a tartósan egy másik jogalanynak alárendelve történő munkavégzés nem más, mint szolgálat, amelynek két alapvető formája közül az egyik a tevékenység jellegéből vagy a felek megállapodásán nyugvó szabad szolgálat, a másik pedig a kötött szolgálat, illetve függő munka. Ezt figyelembe véve a francia Cod Civil csak a szolgálati szerződést szabályozza, teljesen keretjellegűen, míg a függő munkát tartalmazó jogviszonyt a Cod du travail20. A német BGB ezzel szemben Dienstvertrag címszó alatt mind a szabad szolgálatot, mind a függő munkát átfogja 21.
Magam részéről a francia megoldásból indulnék ki, és azt a német megoldás egyes elemeinek az átvételével ötvözném. Ezt figyelembe véve az új Ptk. előbb említett helyére az ún. szolgálati szerződést keretjellegű fogalom-meghatározással feltétlenül be kellene venni, utalva azonban arra, hogy szabad szolgálat esetében a szolgálati jogviszony keletkezésének, módosításának és megszűnésének/megszüntetésének, a fizetett szabadságnak és a munkabérvédelemnek e kérdésében az Mt., míg a munkaviszony tartalmát illetően a vállalkozási és a megbízási szerződés az irányadó. Ezzel szemben a kötött szolgálatot, vagyis a függő munkát tartalmazó munkaszerződés vonatkozásában a fogalom-meghatározáson kívül a Ptk. csak utalást tenne az Mt.-re. Ugyanakkor viszont továbbra is helyesnek tartanám, ha a munkaszerződés mellett utalás történne a kollektív szerződésre és az üzemi megállapodásra. Ez esetben vitán felülivé válna, hogy speciális Mt.-beli szabály hiánya esetén a Ptk.-nak valamennyi általános szerződési előírása alkalmazható.
JEGYZETEK
* A tanulmány egy változata megjelent a Miskolci Jogi Szemle II. évfolyam, 2007/2. számában (91-99. o.).
1 Vö.: A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete, Első szöveg, 1905. Második szöveg, 1913. IX. cím. (A Második szövegben 322-328. o. – 1299-1326. §§); Magánjogi törvénykönyv javaslat, 1928. IX. cím, 1550-1577. §§. In: Térfy: Igazságügyi zsebkönyvtár. IV. kiadás, Grill, Bp., 1940. 319-362. o.
2 Venzser V. G.: Az érték törvény felhasználása a termelőszövetkezetigazdaságban. Közg. és Jogi Kiadó, Bp., 1965. 13. o.
3 Népszabadság, 1965. é. 126. sz. melléklete, V-VIII. o.
4 86/613. EGK II. rész, 2003:XXV. tv. 21. §
5 W. C. L. van den Griten, Arbeitsoerdenkomstenrecht. 12. druck, 1979.; Jura Europae (Droit du travail-Arbeitsrecht) Beck Verlag, München. Éditions technique juris classeurs. Paris. II. 60.10-6-7.
6 Code Civil, Titre huitiéme; Du contrat de louage, chapitre premier: Dispositions générales. Art 1708. Il y a deux sortes de contrats de louage: Celui des shases; Et celoni d’auvrage-civ. 1709-1710. s., 1779. s (Dalloz, Code Civil, Paris, Librarie Dalloz. 644 et 735. p.); ABGB § 1151. E szakasz eredetileg a munkabérleti szerződés kifejezést használta, újabban azonban szolgálati szerződésről (Dienstvertrag) szól. Rendszertanilag azonban a Code Civil-hez hasonlóan a “Miet-, und Pachtvertrag”-ot (25-tes Hauptstück) követően, a 26-tes Hauptstück-ben van a “Werkvertrag mellett elhelyezve. Ez a római jog klasszikus bérleti triásza (locatív rei, aperarrum, aperis) Allg. Bürg. Gesetsbuch, Kode des äst. Rechts. 9. Aufl. Stand 1. 10. 2003. Lexis Nexis ARD Orac 227. et 241. p.
7 Bundesges. 11.51921. BGB 292. In: Kodex des österreichises Rechts. Arbeitsrecth. Art. 7.; Jura Europae, II. 40.10.-10-11.
8 Ez utóbbit a Termőföldről szóló 1994:LV. tv. 24/A. §-a tételesjogiasí-totta is.
9 Megyei Munkaügyi Hivatal miskolci kirendeltsége 2004. tavaszán egyik munkaügyi felügyelet során “csapott le” a Miskolci Egyetem egyik oktatójára, akinek a kertjében történt gyümölcsszedésnél a kollégák ingyen segédkeztek.
10 Vékás: Indító tézisek a polgári jog átfogó reformjához. In: Polgári jogi kodi-fikáció, 1999/2. sz. 5. o.
11 Vö.: Radnay: A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekintettel a magyar jogra. In: Tóth Hilda-Manfred Ploetz (szerk.): A munkajog és a polgári jog kodifikációs és funkcionális összefüggései. (Tanulmánykötet) Novotni Kiadó Miskolc, 2001. 4. pont 265-276. o. (döntésismertetések).
12 Radnay: A Ptk. és a munkajog kapcsolata, különös tekintettel a magyar jogra. In: Polgári jogi kodifikáció, 1999/1. sz. 9-14. o.; Kiss: Az új Ptk. és a munkajogi osztályozás különös tekintettel az egyéni munkaszerződésre. In: Polgári jogi kodifikáció 2000/2. sz. 3-17. o.; Prugberger: Az új Ptk. és a munkajogi szabályozás, különös tekintettel az egyéni és a kollektív munkaszerződésre. In: Polgári jogi kodifikáció 2000/2. sz. 19-26. o.
13 Prugberger: 71-189. p.; Kiss: 191-252. p.; Radnay: 253-276. p. In: Tóth Hilda-Manfred Ploetz (szerk.): A munkajog és a polgári jog kodifkációs és funk-cionális összefüggései. (Tanulmánykötet). Novotni Kiadó, Miskolc 2001.
14 Radnay: 8. sz. jegyzet, 10-11. o.
15 A munkaszerződésről (Arbeitvertrag) a svájci Kötelmi Törvény (Obligationsgesetz- OR) 319-355. §-ai, míg az “összmunkaszerződésről” (Ge-sammtarbeitsvertrag) az OR 356-358. §-ai szólnak. Bővebben lásd: M. Rehbinder, Schweizerischer Arbeitsrecht, Stemplti et Clio Verlag. 14. Aufl. Zürich, 29. s köv. o.
16 Prugberger: 8. sz. jegyzet, 21-26. o.
17 Az új Ptk. kodifikációjánál a Kodif. Főbizottság a holland Ptk.-t vette túlnyomórészt alapul. L. Vékás: Indító tézisek…, Polgári jogi kodifikáció, 1999/2. sz. 6. o.; Kisfaludi András: Hollandia új Polgári Törvénykönyvének néhány tanulsága a Magyar Kodifikáció számára. Polgári jogi kodifikáció, 1999/2. sz. 22-26. o.
18 Az új indító tézisek… , Polgári jogi kodifikáció, 1999/2. sz. 6. o.; Kisfaludi András: Hollandia új Polgári Törvénykönyvének néhány tanulsága a Magyar Kodifikáció számára. Polgári jogi kodifikáció, 1999/2. sz. 22-26. o.
19 Prugberger: A kiszolgáltatottabb fél védelmének kérdése az új magyar Polgári Törvénykönyv Koncepciójának kötelmi jogi részében. In: Polgári jogi kodi-fikáció 38-39. o.; Kiss Gy.: Alapjogok kollíziója a munkajogban Akadémiai doktori értekezés. Pécs, 2006. 270. s köv. o.
20 Art L. – 1780-81 (luage de services). L. Murad, Ferid: Das französische Zivilrecht, Alfred Metzner Verlag, Frankfurt a Main-Berlin, 1971. 716. p.
21 BGB §§ 611-630.