A cikk letölthető PDF formátumban is.

V. Cím

A szerződésszegés

A szerződés megszegésére vonatkozó szabályokat a Javaslat a szerződés általános szabályai között az V. Címben tartalmazza. Rendszertani, szerkezeti szempontból változást jelent, hogy a Javaslat a szerződésszegés közös szabályait az I. Fejezetben a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezések élére helyezi, és csak ezután következnek a szerződésszegés egyes esetei (II. Fejezet), s ezek közül – alapvetően terjedelmi okok miatt – külön fejezetben (III. Fejezet) a hibás teljesítés szabályai.

I. Fejezet

A szerződésszegés általános szabályai

A szerződésszegés általános szabályai kettős szerepet játszanak: e normák szerint ítélendők meg a külön nem nevesített szerződésszegések, és ezek a rendelkezések alkalmazandók a nevesített szerződésszegésekre is akkor, ha az adott szerződésszegés külön szabályai nem írnak elő eltérő rendelkezéseket. Mindkét szerep világosabban jut kifejeződésre, ha az általános szabályok a Cím élére kerülve megelőzik a különös szerződésszegések speciális normáit.

5: 108. § [Szerződésszegés]

A szerződés megszegését jelenti bármely szerződéses kötelezettség nem szerződésszerű teljesítése, a teljesítés lehetetlenné válása vagy megtagadása, függetlenül attól, hogy azt kimentették-e vagy sem.

A Javaslat mindenekelőtt meghatározza a szerződésszegés fogalmát. A Fejezetet bevezető szabály egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy nemcsak a törvényben nevesített magatartások vagy körülmények valósíthatnak meg szerződésszegést, hanem bármilyen magatartás (akár tevés, akár mulasztás), amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem, vagy nem a tartalma szerint megy teljesedésbe. A szerződés megszegését eredményezheti tehát bármely tartalmi elem bármilyen magatartással megvalósuló sérelme. A szerződésszegés objektív ténye független a szerződésszegő magatartás megítélésétől is, nevezetesen attól, hogy a szerződésszegő fél magát kimentette-e vagy sem. A kimentésre vonatkozó általános szabályt a Javaslat – rendszertani szempontból a Ptk. -hoz hasonlóan – a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályánál mondja ki.

A Javaslat változatlanul nevesíti a szerződésszegést megvalósító magatartások leggyakoribb, tipikus eseteit, és részletesen szabályozza is azokat. A hatályos joghoz hasonlóan tipikus szerződésszegésnek tekinti a Javaslat a kötelezett teljesítési késedelmét, a szolgáltatás átvételének késedelmét és a számlaadás elmulasztását, a hibás teljesítést, a szerződés meghiúsulását, illetve a teljesítés megtagadását. A Javaslat annyiban eltér a Ptk. -tól, hogy nem beszél jogosulti késedelemről. Ennek az az oka, hogy a jogosulti pozícióban levő fél is csak valamely őt terhelő kötelezettség tekintetében, vagyis nem jogai gyakorlása körében eshet késedelembe. Valójában tehát ebben az esetben is kötelezetti késedelemről van szó. A jogosulti pozícióban elkövethető kötelezettségszegések közül a Javaslat külön kiemeli az átvételi késedelmet, a többi tipikus kötelezettségszegést pedig vagy a kötelezett teljesítési késedelmének vagy közbenső szerződésszegésnek fogja fel.

5: 109. § [A szerződésszegés jogkövetkezményei]

(1) A szerződés megszegése esetén a törvényben foglalt feltételek szerint a sérelmet szenvedett fél

a) követelheti a szerződéses kötelezettség természetbeli teljesítését;

b) visszatarthatja saját szolgáltatását;

c) a törvényben nevesített szerződésszegések esetében az ott meghatározott feltételek megvalósulásakor, egyéb esetekben pedig súlyos szerződésszegés esetén a szerződéstől elállhat, vagy azt azonnali hatállyal felmondhatja;

d) követelheti a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését.

(2) A szerződésszegésnek azokat a jogkövetkezményeit, amelyek nem zárják ki egymást, a sérelmet szenvedett fél együttesen is érvényesítheti.

(3) Ha a fél az érdeksérelmét a szerződésszegés jogkövetkezményein kívül más jogcímen is orvosolhatja, választhat, hogy mely jogkövetkezményeket kívánja alkalmazni. Ilyen esetben a választott jogcímhez a bíróság is kötve van. A választott jogcímről a jogosult másikra térhet át, köteles azonban a kötelezettnek az áttéréssel okozott kárt megtéríteni, kivéve, ha az áttérés indokolt volt.

A szerződésszegés lényegének a rögzítését követően a Javaslat felvázolja azt is, milyen jogkövetkezményekkel jár, ha valamelyik fél a szerződést megszegi. A szerződésszegés szankciós oldala arra ad választ, ha valamelyik fél olyan okból, amelyért ő viseli a kockázatot nem szerződésszerűen teljesít, a sértett fél milyen, meghatározott jogokat érvényesíthet a szerződésszegő féllel szemben. A jogkövetkezményeket a Javaslat először csak felsorolja, egyúttal utal arra, hogy a jogosult e jogkövetkezményeket a törvényben ezt követően részletezett feltételek szerint gyakorolhatja. Az egyes jogkövetkezményekre vonatkozó törvényi feltételek mindenfajta szerződésszegésre kihatóan a szerződésszegés általános szabályai között találhatók, ettől az egyes nevesített szerződésszegési esetekre vonatkozó rendelkezések eltérhetnek és mindezek kiegészülhetnek az egyes szerződések körében található különös részi szabályokkal. A szerződésszegés szankciórendszere tehát több szinten, az általánostól a különös felé haladva egymásra épül.

Általában a szerződésszegés esetén alkalmazható jogkövetkezmények:

– a természetbeli teljesítés követelése;

– visszatartási jog gyakorlása;

– a súlyos szerződésszegés nevesített eseteiben elállás (azonnali hatályú felmondás);

– kártérítés.

Rögzíti a Javaslat, hogy a szerződésszegésnek azok a jogkövetkezményei, amelyek nem zárják ki egymást együttesen is érvényesíthetők (együttesen érvényesíthető például adott esetben a szerződéstől való elállás és a kártérítés, kizárják viszont egymást a természetbeli teljesítés követelése és az elállás). Az is lehetséges, hogy a fél az érdeksérelmét nemcsak a szerződésszegés jogkövetkezményeivel orvosolhatja, hanem erre más jogintézmény is alkalmas lehet (példává a szerződés megtámadása, érvénytelenség). A joggyakorlat is ismerte azt az esetet, amikor a fél az ún. “konkuráló jogcímek” (például a szerződés megtámadása tévedésre, vagy feltűnő aránytalanságra hivatkozva, vagy a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek alkalmazása, esetleg a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatti kártérítés) közül választva az adott esetben számára előnyösebb jogokat gyakorolja. A Javaslat törvényszinten is biztosítja a halmozott jogkövetkezmények együttes alkalmazását, illetve a konkuráló jogcímek közötti választás lehetőségét. Ilyen esetben azonban a követelés jogcímét egyértelműen kell megjelölni. A konkuráló jogcímek közül a választási jog gyakorlása azt is jelenti, hogy a követelést a bíróság csak a megjelölt jogcím szerint – és ne más jogcímen – bírálja el.

A teljesítéshez való jog

5: 110. § [A teljesítéshez való jog]

(1) Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a kötelezettség szerződésszerű teljesítésének természetbeni követelésére.

(2) A természetbeni teljesítés nem követelhető, ha

a) a teljesítés lehetetlen vagy jogellenes;

b) a teljesítés a kötelezett számára ésszerűtlen nehézséget okozna, vagy aránytalanul költséges lenne; vagy

c) a jogosult fedezeti ügyletet alkalmazott.

(3) Szerződésszegés esetén a jogosult a szerződésszerű teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzhet.

1-3. A kereskedelmi forgalom résztvevői azért kötnek egymással szerződést, hogy az abban kikötött szolgáltatáshoz a szerződésben körülírt feltételek szerint ténylegesen hozzájussanak. Az érvényes szerződés alapvető jogkövetkezménye, hogy annak alapján a teljesítést követelni lehessen, ha pedig valamelyik fél a szerződést megszegi, a szerződésszerű teljesítés vele szemben állami (bírósági) úton kikényszeríthető legyen. A Javaslat bármilyen szerződésszegés esetére alapvető és evidens jogkövetkezményként írja elő, hogy a sérelmet szenvedett fél jogosult a szerződésszerű teljesítés természetbeli követelésére. A természetbeli teljesítés nemcsak arra vonatkozik, amikor a másik fél egyáltalán nem teljesít, hanem minden olyan esetre, amikor bármilyen ok miatt az egyébként megkísérelt teljesítés nem szerződésszerű, ideértve főként a hibás teljesítést is. A kontinentális jogrendszerek általánosan elismerik a sértett félnek a természetbeli teljesítéshez való jogát, és kimondja ezt az Európai Alapelvek 9: 102. cikkely (1) bekezdése is.

A természetbeli teljesítés követeléséhez való jog azonban nem korlátlan, számos kivétel ismeretes a kontinentális jogokban is. A Javaslat az Európai Alapelvek 9: 102. cikkely (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban határozza meg azokat az eseteket, amikor a természetbeli teljesítés nem követelhető. Kizárt a természetbeli teljesítés, ha az fizikai vagy jogi okból lehetetlenül, vagy egyébként jogellenes lenne. Nem lehet természetbeli teljesítést követelni akkor sem, ha ez a kötelezett számára aránytalanul súlyosabb terhet jelentene, mint amennyi előnyt a jogsérelem orvoslása a jogosult számára nyújtana. A szerződésszegés jogkövetkezményeit illetően általában is érvényesül az arányosság elve, amely összefüggést követel meg egy sérelem és következményei között. Ha a szerződésszegésnek nincsenek súlyos, csak enyhébb következményei, akkor a sértett fél sem élhet drasztikus jogkövetkezményekkel. Az érdeksérelem természetbeli orvoslásának az arányosság elve a hibás teljesítés körében is határt von: szavatosságként a természetbeli kijavítás nem követelhető, ha az a kötelezett számára ésszerűtlen nehézséget okozna, vagy aránytalanul költséges lenne. Kizárja a természetbeli teljesítést végül az is, ha a jogosult fedezeti ügyletet alkalmazott, mivel a fedezeti ügylet éppen a természetbeli teljesítést helyettesíti. Nincs akadálya viszont annak, hogy a jogosult a személyhez kötött szolgáltatás természetbeli teljesítését követelje a kötelezettől, mivel ez éppúgy kikényszeríthető, mint bármely más szolgáltatás.

A természetbeli teljesítés követeléséhez kapcsolódik a jogosultnak az a joga, hogy bármely szerződésszegés esetén a szerződésszerű teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzzön. Ha a póthatáridő is eredménytelenül telik el, általában ez a szerződésszegést önmagában is súlyossá teszi, ezen túl pedig az egyes nevesített szerződésszegési esetekben a póthatáridő elmulasztásához további, külön jogkövetkezmények kapcsolódnak (például kötelezetti késedelem, vagy hibás teljesítés esetén). A póthatáridő tűzés jogát általánosságban is biztosítja az Európai Alapelvek 8: 106. cikkely (1)-(3) bekezdései.

Visszatartási jog

5: 111. § [Visszatartási jog]

(1) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása vagy annak arányos része teljesítését a kötelezett szerződésszerű teljesítéséig tarthatja vissza.

(2) A teljesítés visszatartása az alapul szolgáló ok fennállásáig vagy addig jogszerű, amíg a másik fél megfelelő biztosítékot nem nyújt. A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a másik fél a teljesítés visszatartásának okát nem hárította el, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott.

(3) Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a teljesítés visszatartására jogosult, egyebekben a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók.

1. A Javaslat a szerződésszegés általános jogkövetkezményeként kezeli a visszatartási jog gyakorlását. A jogosult ugyanis nemcsak hibás teljesítés esetén tarthatja vissza a szerződésszerű teljesítésig a saját esedékes szolgáltatását, hanem bármely más szerződésszegés esetében is.

2. A szolgáltatás visszatartása nem végleges, hanem – az Európai Alapelvek 9:201. cikkely (1)-(2) bekezdéseihez hasonlóan – átmeneti állapot: csak az alapul szolgáló ok fennállásáig vagy addig jogszerű, amíg a másik fél megfelelő biztosítékot nem nyújt. A szerződés végleges megszüntetésének (elállás) további feltétele, hogy a másik fél megfelelő határidő alatt nem szünteti meg a szolgáltatás visszatartását megalapozó okot, és biztosítékot sem ad saját teljesítésére.

3. A visszaélések elkerülése érdekében a szolgáltatását jogszerűen visszatartó személy eljárására a Javaslat a megbízás nélküli ügyvitel szabályait rendeli alkalmazni.

Elállás a szerződéstől

5: 112. § [Elállás a szerződéstől]

(1) A törvényben meghatározott eseteken kívül a fél súlyos szerződésszegés esetén jogosult elállásra.

(2) Ha bármelyik szolgáltatás természetbeni visszatérítésére nincs mód, a fél – a törvényben biztosított elállási joga helyett – a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, és az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését kérheti.

(3) A sérelmet szenvedett fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha pedig a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, amennyiben bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felelős.

1. A szerződésszegés miatti elállás feltételeit a nevesített szerződésszegések esetében a Javaslat – a Ptk. -hoz hasonlóan – külön-külön meghatározza. A jogosult a szerződéstől a másik fél súlyos szerződésszegése miatt, a törvényben külön szabályozott, meghatározott esetekben állhat el, nevezetesen akkor, ha az egyes nevesített szerződésszegési esetek körében ezt a törvény lehetővé teszi (például kötelezetti késedelem, vagy a szavatosság jogkövetkezményei között). Ezekből a szabályokból is levezethető az a gondolat, hogy a szerződéses érdek jelentéktelen sérelme – az arányosság elvéből következően – nem nevesített szerződésszegéseknél sem vezethet a szerződéses viszony radikális felszámolását jelentő elállásra. A Javaslat ezt a következtetést e helyen egyértelműen megerősíti.

2. Ugyancsak e helyen rendezi azt is a Javaslat, hogy mi a tartalma az elállási jognak. Az elállás a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szünteti meg, ennél fogva a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, vagyis a szerződéstől elálló fél követelheti az általa teljesített szolgáltatás visszatérítését. Az eredeti állapot helyreállítása – az érvénytelenség jogkövetkezményeivel azonos módon – azonban csak akkor alkalmazható, ha a szerződéskötéskori helyzet természetben visszaállítható, és a jogosult maga is képes visszatéríteni a számára teljesített szolgáltatást. Az irreverzibilis szolgáltatások esetében az eredeti állapot helyreállítására nincs mód, ezért a szerződésszegéshez kapcsolódóan a törvényben biztosított elállási jog helyett minden ilyen esetben a fél a szerződést a jövőre szólóan, azonnali hatállyal felmondhatja. Ha a jogosultat az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, a felek között az irreverzibilis szolgáltatásokra nézve az elszámolás az érvénytelenséghez hasonlóan történhet meg.

3. A Javaslat szabályozni kívánja azt a helyzetet is, amikor az eredeti állapot helyreállítására valamelyik félnek felróható okból nem kerülhet sor. A norma a felelősség elvei alapján rendezi ezt a problémát.

Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért

5: 113. § [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért]

Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény okozta, amely a szerződéskötés idején nem volt előrelátható.

A Javaslat a szerződésszegés általános szabályai között – a Ptk. utaló normája (318. §) helyett – önálló kártérítési alakzatként szabályozza a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget. Ennek az a magyarázata, hogy a kontraktuális kártérítési felelősség a Javaslatban koncepcionális változáson megy át, kifejezésre juttatva, hogy a szerződésszegésért való felelősség a kártérítési felelősség olyan különálló alakzata, amelynek jellegzetes vonásai indokolják az önálló szabályozást, és ezzel összefüggésben az utaló norma átalakítását.

Deliktuális felelősség esetén a károkozó és a károsult között a károkozó magatartást megelőzően egy abszolút szerkezetű jogviszony létezik, és egy tartózkodásra kötelező tiltó norma megsértése hozza létre a relatív szerkezetű, szerződésen kívüli kárkötelmet. Kontraktuális felelősség esetén viszont a károkozást megelőzően is fennáll egy relatív szerkezetű (szerződéses) jogviszony a felek között, amely meghatározza a feleknek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit. Itt a károkozó magatartás nem más, mint a szerződés megszegése. Az eltérő kiinduló helyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen. Deliktuális felelősség esetén a károkozás általános tilalma (a neminem laedere elve) szenved sérelmet, s a lehetséges károkozó magatartások nincsenek törvényi tényállások szerint nevesítve, mert a magatartást (bármely magatartást) éppen az teszi jogellenessé, hogy káreredmény kapcsolódik hozzá. Kontraktuális felelősség esetén viszont a károkozó magatartás egy már érvényesen létrejött, konkrét szerződésben vállalt kötelezettség megszegését jelenti. A szerződéses jogviszony a kárkötelem alanyait, a károkozó és a károsult személyét is behatárolja, a károkozó a kárt nem általában “másnak”, hanem a “másik szerződő félnek” okozza. Lehetséges, hogy ugyanaz a magatartás a szerződéses jogviszonytól függetlenül is kárt okoz (a kivitelezési vagy a gyártási hiba például nemcsak a szerződéses partnernek okozhat kárt), s ez a károkozás a deliktuális felelősség szabályai szerint ítélendő meg. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség azonban mindenképp szerződést, másik szerződő felet, a szerződés megszegését és azzal okozati összefüggésben keletkezett kárt feltételez.

A jogellenesség a kontraktuális felelősségnek is nélkülözhetetlen eleme. E vonatkozásban bármely magatartás jogellenes, amely nem szerződésszerű, vagyis bármely magatartás, amely szerződésszegést valósít meg. A szerződésszegés általában jogellenes, kivéve, ha az egyébként nem szerződésszerű magatartást a törvény jogszerűnek ismeri el. Így például a szerződésekre vonatkozó általános szabályokból, a szerződési kötőerő elvéből következik, hogy egyik fél sem szüntetheti meg egyoldalúan (elállással vagy felmondással) a szerződést, az egyes szerződésekről szóló különös részi szabályok azonban ettől eltérő rendelkezést tartalmazhatnak. Egyes szerződések a törvényben írt feltételek szerint következmények nélkül rendes felmondással egyoldalúan meg-szüntethetők (például megbízás, bérlet), más esetben a jogszerű egyoldalú megszüntetéshez a törvény kártalanítási kötelezettséget kapcsol (például szállítási, vállalkozási szerződések esetén a megrendelő jogszerűen, indokolás nélkül gyakorolhatja egyoldalú elállási jogát, kártalanítási kötelezettség mellett).

Kontraktuális felelősség esetén a szerződésszegés önmagában is jogellenes (és különböző, objektív szankciók kapcsolódhatnak hozzá), a kártérítési felelősség szempontjából azonban e vonatkozásban is nélkülözhetetlen elem, hogy a szerződésszegéshez azzal okozati összefüggésben káreredmény kapcsolódjon. Az okozatosságnak kettős relevanciája van: a szerződésszegő magatartás és a kár közötti okozati összefüggés hiányában nem áll be a kártérítési felelősség, az oksági kapcsolat ugyanakkor a kártérítés mértékének is meghatározó szempontja. Mivel a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen, a bírói gyakorlatban – a teljes kártérítés elvének fenntartása mellett, mégis a kártérítés összegének meghatározott keretek közé szorítása érdekében -megfigyelhető volt olyan törekvés, amely az okozatosság folyamatának valamilyen lezárására irányult. Az okozatosság határainak megvonásával történő felelősségmérséklés elsősorban az ún. adekvát okozatosság elvének alkalmazásával, továbbá az okozatosság egyéb módon (például a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés “laza” volta vagy távolsága, nem “döntő” vagy nem lényeges volta) való korlátozásával, illetve a bizonyítottság hiányára hivatkozással történt. A Javaslat a kár mértékét érintő, az elméletben és a gyakorlatban is támogatott törekvéseket az “előrelátható kár” fogalmának bevezetésével kívánja törvényszintre emelni.

A kártérítési felelősség jogalapját illetően a Javaslat is biztosítja – exkulpációs bizonyítás útján – a károkozó kimentési lehetőségét. A Javaslat azonban a szerződésszegésekhez kapcsolódó kártérítési szankciót nem a szerződésszegő fél felróhatóságához köti, azaz a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kimentésre csak az ad lehetőséget, ha a szerződésszegő fél bizonyítja, hogy a kár olyan, érdekkörén kívüli okra vezethető vissza, amely nem volt elhárítható, és a szerződéskötés időpontjában nem kellett az akadállyal számolnia. A releváns oknak tehát a szerződéskötéskor előreláthatatlannak, a szerződésszegő fél érdekkörén, tevékenységi és ellenőrzési körén kívül esőnek és a szerződésszegéskor elháríthatatlannak kell lennie. E szigorú felelősségi szabály szerint a fél érdek- és kockázati körén kívül eső elháríthatatlan akadály vezethet mentesüléshez, feltéve, ha az nemcsak elháríthatatlan volt, de azt a szerződéskötéskor előre látni sem lehetett. A Javaslat – a Ptk.-tól eltérően – ezáltal a szerződésszegésért való kárfelelősséget szigorúbb alapra helyezi, ami mellett számos érv szól. Kiemelést érdemel mindenekelőtt, hogy a Javaslat modelljéül szolgáló üzleti viszonyokban a felelősség megállapításánál a szubjektív szempontokat kevésbé vesszük figyelembe. A hagyományos felelősségi értékelés individuális emberi hibát, magatartási rendellenességet feltételez. Az üzleti viszonyokra jellemző rendkívül nagyszámú, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló tényezők közül azonban igen nehéz reálisan megítélni, sőt egyáltalán kiválasztani a kapcsolódó magatartások, esetleges hibák szerepét és súlyát. Abból célszerű kiindulni, hogy valamely tevékenység folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, ahol a konfliktus feloldása nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat elfogadtatása és megosztása útján célszerű. A kereskedelmi (üzleti) forgalom keretében kötött szerződések esetében a szerződésszegés kárkövetkezményeinek telepítése elsősorban kockázatelosztást, és nem valamely egyéni hiba represszióját jelenti. A szerződéskötés a szerződésből származó előnyök elérése érdekében önkéntesen vállalt többletkockázatot feltételez, nevezetesen azt, hogy a szerződő fél az érdekköréhez (a tevékenységi, ellenőrzési köréhez) tartozó körülményekért, igénybevett személyekért stb. is felelősséget vállal. A vagyoni forgalomban a szerződéses, azaz önkéntes kötelezettségvállalás nem szerződésszerű teljesítésének szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének függvénye. A másik fél a kárának megtérítésére tarthat igényt akkor is, ha a szerződésszegő történetesen úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, egyszerűen azért, mert jogos ügyleti várakozásai a szerződésszegés folytán meghiúsultak. Piaci kereskedelmi viszonyok közt a kontraktuális felelősség alapvetően a kockázat felvállalásából eredően a bekövetkező kár érdekkör szerinti telepítését jelenti. A kártérítés ugyanis arra ad választ, hogy károkozás esetén ki viselje a kár bekövetkeztének kockázatát, a szerződésszegő károkozó vagy a károsult. A károsult reparációhoz fűződő érdeke azt kívánja, hogy a károkozó a magatartása szubjektív minősítésétől függetlenül térítse meg a kárt, ha ugyanis a károkozó a vétlenségére hivatkozva mentesülne, a bekövetkezett kár az ugyancsak, vétlen károsult terhén maradna. Emiatt általánosan is – nemcsak üzleti szerződési viszonyok között – érvényesül az a szempont, amely a károkozás kockázatát a károsult-károkozó viszonyában a károkozóra telepíti; a károkozó a nem üzleti szerződési viszonyokban is a tevékenységével összefüggő, érdekkörében felmerülő okból bekövetkező kárt térítse meg, és az ne a károsult terhén maradjon. Ez következik a kártérítés reparativ funkciójából, azt pedig, hogy a kártérítés preventív funkciója objektív felelősség esetén is megfelelően érvényesül, a magyar magánjogtudomány megőrzendő értékeként MARTON GÉZA mutatta ki. A joggyakorlati tapasztalatok szerint a konfliktus szituációk a jogalkalmazással szemben is általában azt a követelményt támasztják, hogy azok a kiváltó magatartás megítélésétől függetlenül, a károkozás objektív ténye szerint kerüljenek feloldásra. Jól tükröződik ez különösen a szerződésszegés felróhatósága alóli kimentés bírói gyakorlatában, ahol az elvben szubjektív kártérítés alól ténylegesen csak a külső elháríthatatlan ok bizonyítása esetén lehet mentesülni. A Javaslat nem módosítja tehát alapvetően az élő jogot, hanem a gazdálkodó szervezetek szerződési körében kialakult bírói gyakorlatot emeli a törvény rangjára.

A Javaslat a kereskedelmi kapcsolatokban bevált, a nemzetközi adásvételi szerződésre 1988. január 1-je óta a magyar jog részét képező Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikkében foglalt normát tekinti mintának a szerződésszegésért megállapított kártérítési felelősség alóli kimentés szabályozásánál. Ez a megoldás – a norma szintjén mindenképpen – szigorítást jelent a Ptk. 339. §-ához képest. A szerződésszegő fél a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítani tudja, hogy a kár ellenőrzési körén kívül álló körülményre vezethető vissza, amellyel ő a szerződéskötésnél nem számolhatott, és azt nem kerülhette el, illetve következményeit nem háríthatta el. Ez a szigorítás természetesen mégsem jelent egyfajta abszolút helytállási kötelezettséget. Elvileg, megfelelő költségráfordítással szinte minden káreredmény elhárítható, de a Javaslat nem ezt, hanem annyit vár el a kötelezettől, hogy – a tudomány és technika adott állása szerinti ésszerű költségráfordítással – kerülje el azt a szerződésszegéshez és károkozáshoz vezető körülményt, amelyet a szerződéskötéskor előre látott vagy előre kellett, hogy lásson, illetve hárítsa el a káros következményeket. Ez a kimentési szabály – mint szerződésszegési általános szabály – mindenfajta szerződésszegésre vonatkozik, kivéve, ha egyes szerződéstípusok szerződésszegési szabályai – mint különös normák – eltérően rendelkeznek. A gondossági kötelmek körében (például megbízási szerződésnél) a szerződésben vállalt kötelezettség eleve gondos eljárásra irányul, a szerződés megszegését tehát a gondatlan eljárás jelenti. Ugyanígy különös szabályok vonatkoznak az ingyenes szerződésekre is.

5: 114. § [A kártérítés mértéke]

(1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatásban bekövetkezett kárt (tapadó kár).

(2) A szerződésszegés következményeként a károsult egyéb vagyontárgyában keletkezett károkat (következménykár) és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előrelátható volt.

(3) Szándékos vagy súlyosan gondatlan szerződésszegés esetében meg kell téríteni a károsultnak azt a kárát is, amelyet a szerződésszegő fél csak a szerződésszegés időpontjában láthatott előre.

1. A Javaslat főszabályként a szerződésszegési kártérítés körében is a teljes kártérítés elvéből indul ki, és ezt a kiinduló elvet korrigálja az előreláthatósági klauzula.

2. A nemzetközi kereskedelmi jogban kialakult és elfogadott elvek szerint a szerződésszegő fél vétkességétől elszakított kártérítési felelősség a szerződésszegőre telepíti a szerződésszegés kárkövetkezményeinek teljes kockázatát, de csak az általa a szerződéskötéskor belátható mértékig. A két elv – a vétkességtől független helytállás és az előre látható mértékre korlátozott felelősség – képezi a kárfelelősségi rendszer alapvető pilléreit. A Javaslat szabálya a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkét veszi mintául, amikor a megtérítendő elmaradt haszon és következménykár mértékét a szerződésszegő fél által a szerződéskötéskor előre látható károkra korlátozza. Megjegyezzük, hogy az előreláthatóság korlátai között érvényesül a teljes kártérítés elve az Európai Alapelvek 9: 502-9: 503. cikkelyeiben is. Ennek lényege az, hogy a megtérítendő kár összege nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott, vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről a szerződéskötéskor tudott vagy tudnia kellett. A felelősség beálltához természetesen nincs arra szükség, hogy a szerződésszegő fél a kár mértékéről összegszerű pontossággal tudjon; a felelősség mértékét az határozza meg, hogy a szerződésszegő fél a szerződéskötéskor mennyiben tudott, vagy mennyiben kellett tudnia a fenyegető kár fajtájáról és lehetséges nagyságrendjéről. Az előreláthatósági klauzulának a különböző szerződésszegéseknél, illetve különösen a különböző kárfajtáknál eltérő jelentősége van. A szerződésszegés következtében beálló ténylegesen felmerülő kárra, a szerződésszegés következményeinek az elhárításához szükséges indokolt költségekre, a lehetetlenülés, a késedelem és a hibás teljesítés körében a fedezeti vétel (vagy fedezeti eladás) kárkövetkezményeivel, hibás teljesítés esetén a szolgáltatás hibájában álló (ún. tapadó) kárral – mint lehetséges kárral – a szerződésszegő félnek mindig számolnia kell. Ebben a körben az előreláthatósági klauzula nem jut szerephez. Az előreláthatósági elvnek valójában az elmaradt hasznoknak és a szerződésszegés következménykárainak a megtérítésénél van jelentősége. Az elmaradó vagyoni előny esetében a károkozó magatartás abban áll, hogy megszakítja azt az oksági kapcsolatot, amely a károsult vagyonának a növekedéséhez vezetett volna. Az, hogy ez a vagyonnövekmény ténylegesen bekövetkezett volna, még számos más, bizonytalan (és a kár bekövetkezése miatt már el sem dönthető) tényezőtől is függ. A kár megtérítése szempontjából az döntendő el, hogy milyen esélye lett volna a vagyonnövekedés bekövetkeztének. Az előrelátható-sági elv alkalmazásával a bíróság csak a valószínűsíthető előnyöknek (haszonnak) az esély mértékével arányban álló részét ítéli meg kártérítésként. Alihoz, hogy a kockázat nagyságát az érintett szerződő fél felmérhesse, és ennek ismeretében dönteni tudjon a szerződés feltételeiről (mindenekelőtt az ellenszolgáltatásról), őt a szerződéskötéskor az elmaradt hasznok és a következménykárok kockázatáról tájékoztatni kell, kivéve, ha e körülményekről e nélkül is tudnia kell.

A Javaslat – a nemzetközi joggyakorlatban, különösen a Bécsi Vételi Egyezmény 74. cikkével összefüggésben kialakult bizonytalanság elkerülése érdekében – egyértelművé teszi, hogy az előreláthatósági klauzula a kár mértékét érinti, ezért a károsultat terheli a bizonyítási kötelezettség a követelhető kár mértékére nézve, vagyis arra vonatkozóan, hogy a szerződésszegő fél a szerződésszegés valószínű következményeit milyen mértékben látta vagy láthatta előre.

Az előreláthatóságot a Javaslat objektív követelményként fogja fel. Ez azt jelenti, hogy nem a szerződésszegő fél által ténylegesen előrelátható károk megtérítése kötelező, hanem mindazoké a károké, amelyeket egy, a szerződésszegő féllel azonos (informáltsági stb. ) helyzetben lévő személy az adott helyzetben előre kellett, hogy lásson.

3. A kártérítés mértéke szempontjából az előreláthatóság időpontjának is jelentősége van. Főszabályként a szerződésszegő fél csak olyan mértékben áll helyt, amilyen mértékben a szerződésszegés következményei már a szerződés megkötésének időpontjában előre láthatóak voltak. Más a helyzet, ha a szerződésszegés szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással valósul meg; ilyenkor a szerződésszegő félnek a szerződéskötés után tudomására jutott körülményekkel is számolnia kell, mert a kárért olyan mértékben tartozik helytállni, amilyen mértékben a valószínű következményeket a szerződésszegés időpontjában előre lehetett látni.

5: 115. § [Fedezeti ügylet]

(1) A jogosult jogszerű elállás esetén, megfelelő határidőn belül és az adott piaci lehetőségek között elfogadható ellenérték mellett fedezeti ügylet kötésére jogosult, és követelheti a szerződésben és a fedezeti ügyletben kikötött ellenértékek közötti különbség és a fedezeti ügylet megkötéséből fakadó költségek kártérítés címén való megtérítését.

(2) Fedezeti ügylet hiányában is követelheti a jogosult a szerződési ár és az elállás idején irányadó piaci ár közötti különbség megtérítését, ha a szerződésben meghatározott szolgáltatásnak piaci ára van.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott esetekben a károsultnak nem kell bizonyítania, hogy a kár a szerződésszegés megkötésének időpontjában előrelátható volt.

1-3. Az előreláthatóság korlátai között szerződésszegés esetén is érvényesül a teljes kártérítés elve: a kár minden elemére (tényleges kár, elmaradt haszon, célszerű és ésszerűen indokolt költségek) kiterjed a szerződésszegő fél helytállási kötelezettsége. A kár elemeiről a deliktuálís felelősség szabályai szólnak, amelyek e tekintetben megfelelően irányadók a kontraktuális felelősség körében is. A kár fajtái a szerződésszegések körében egy speciális esettel bővülnek, a szerződésszegésből eredő kár részét képezi ugyanis a fedezeti ügylet ára és az eredeti szerződéses ár közötti különbség. A fedezeti ügylet bármelyik nevesített szerződésszegés (késedelem, meghiúsulás, a teljesítés megtagadása, hibás teljesítés) esetében előfordulhat, az ezzel összefüggésben felmerülő kár szabályozása ezért a szerződésszegés általános szabályai között indokolt. A joggyakorlatban régóta ismert kárelem törvényi szabályozása az Európai Alapelvek 9: 506-9: 507. cikkelyeiben, illetve a Bécsi Vételi Egyezmény 75-76. cikkelyeihez hasonlóan történt. A jogosult a megfelelő időn belül indokoltan kötött fedezeti ügyletből eredő árkülönbözet miatti kárát követelheti, de fedezeti ügylet hiányában is jogosult a szerződéses ár és a szerződés megszűnésének napján érvényes ár közötti különbséget követelni, ha a szolgáltatásnak piaci ára van. A fedezeti ügylet során elszenvedett veszteséggel a szerződésszegő félnek akkor is számolnia kell, ha az ám piaci ára a fedezeti vétel időpontjában akár lényegesen meghaladja a szerződéskötéskori árat. A piaci árváltozások ugyanis az üzleti kockázat körébe tartoznak, a szerződéskötéssel azokat a későbbi szerződésszegő fél mindig magára vállalja, az előreláthatóság korlátjára nem hivatkozhat.

5: 116. § [Károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettség]

(1) Nem kell megtéríteni a szerződésszegéssel okozott kárt annyiban, amennyiben a károsult fél a kár bekövetkezésében felróható módon közrehatott.

(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét sem, amely abból származott, hogy a károsult a kárenyhítési kötelezettségének felróható módon nem tett eleget.

1-2. A szerződésszegés körében is kármegosztásra vezet, ha a károsult fél a szerződésszegésben vagy következményeiben közrehatott, illetve az is, ha kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A kár bekövetkeztében – az oksági folyamatban – való közrehatás szempontjából a károkozó és a károsult ugyanazon szigorúbb, objektív mérce alá esik, a kárenyhítési kötelezettség körében azonban kármegosztásra csak az vezet, ha a károsult nem úgy járt el a kár következményeinek csökkentése érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, vagyis felróhatósága esetén. Hasonlóan rendezi a kérdést az Európai Alapelvek 9: 504. cikkely, 9: 505. cikkelyei, és a Bécsi Vételi Egyezmény 77. cikke is.

5: 117. § [A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályainak alkalmazása]

A felelősségre, továbbá a kár megtérítésének mértékére és módjára egyebekben a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.

A Javaslatban a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősség – meghatározóan a kimentés eltérő feltételeire tekintettel, az objektív kártérítési jogalap miatt – elválik a szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősségtől. A két kártérítési jogi terület mégis alapvetően egységes marad a kártérítés mértéke és módja tekintetében, és a deliktuális felelősségi szabályok is változatlanul alkalmazhatók a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősségre. Ez utóbbiak körében mindenekelőtt a közös károkozásért való felelősség szabályainak alkalmazása kerül gyakran szóba: a szerződésszegő kötelezett egyetemlegesen felel a károsult irányában azzal a harmadik személlyel, aki – akár egy másik szerződés megszegésével, akár szerződésen kívüli felelősségalapozó károkozó magatartásával – szintén közrehatott a kár bekövetkezésében. A kár elemeire, a kártérítés módjára, a kártérítés mértékére – azaz a kár megtérítésére – vonatkozó szabályok lényegében azonosak maradnak a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károk esetében. Eltérést jelentenek az előreláthatósági elv részben eltérő érvényesülése, a fedezeti ügyletből eredő árveszteség mint sajátos kárfajta, továbbá az, hogy a kártérítés mértékének méltányosságból történő enyhítésére a szerződésszegéssel okozott károk körében továbbra sincs lehetőség. Egyebekben a nem szabályozott kérdésekben a Javaslat fenntartják utaló norma technikáját: a kár elemeire a kártérítés mértékére és módjára vonatkozó részletes szabályokat a deliktuális kárfelelősség körében helyezi el a szerződésszegési kárfelelősség normái között – átalakult tartalommal de a Ptk. 318. § (1) bekezdéséhez hasonlóan – visszautal ezek alkalmazására. Többek közös károkozása esetén ugyancsak a deliktuális felelősségi szabályok irányadók, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy a károkozók egymás közötti viszonyában a deliktuálistól eltérő objektív kárfelelősség miatt a közrehatás, és nem a felróhatóság arányának van jelentősége. Utaló normát fogalmaz meg a Javaslat arra nézve is, hogy a felelősség egyes nevesített eseteire vonatkozó – a szerződésen kívül okozott károkért vak) felelősségről szóló részben elhelyezett – szabályok irányadók, ha a külön törvényi tényállásban szabályozott károkozó magatartás adott esetben szerződésszegéssel valósul meg. Lehetséges, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kár szerződésszegés útján valósul meg, és nem ritkán előfordul az is, hogy a jogi személy vezető tisztségviselője, tagja, alkalmazottja a jogi személy nevében eljárva úgy valósít meg szándékos bűncselekményt, hogy e magatartása egyúttal szerződésszegést (és nem szerződésen kívüli deliktumot) jelent. Ilyen eset például, ha az egyszemélyes kft. nagy összegű banki kölcsönt úgy vesz fel, hogy a tag azt a saját magáncéljaira fordítja, és visszafizetni már eredetileg sem szándékozott, vagy a gazdasági társaság tisztségviselői, tagjai úgy vásárolnak fel nagy mennyiségű mezőgazdasági terményt, állatállományt a termelőktől, hogy a vételárat már eleve nem kívánják kifizetni, és így a kölcsön visszafizetésével, a vételárfizetés elmaradásával kapcsolatos szerződésszegő magatartások egyúttal bűncselekmény törvényi tényállását is kimeríthetik. Az egyetemleges kárfelelősségre vonatkozó szabály ilyenkor a szerződésszegés körében is alkalmazhatóvá válik.

A közreműködőén való felelősség

5: 118. § [A közreműködőért való felelősség]

(1) Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybevett személy magatartásáért felelős.

(2) Közreműködőnek minősül az a személy, akit a fél már létrejött szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe, továbbá az is, akinek a közreműködése – a szerződés létrejöttét megelőzően is – hozzájárult ahhoz, hogy a kötelezett valamely szerződésben vállalt szolgáltatását teljesítse, feltéve, hogy a kötelezettel akár közvetlen, akár a szerződési láncolat távolabbi résztvevőjeként közvetett szerződéses jogviszonyban állott.

1-2. A Javaslat a Ptk. -tól eltérő felfogásban, részleteiben szabályozza az igénybe vett más személyekért – a közreműködőkért – való felelősséget. A Ptk. 315. §-a eredeti, szűkebb értelmezésben a kötelezett közvetlen teljesítési segédjéért állapítja meg a felelősséget: teljesítési segédnek minősült a kötelezett alkalmazottja, a teljesítéshez igénybe vett megbízottja, a szállításhoz igénybe vett fuvarozó, az alvállalkozó, szűkebb értelemben nem minősült azonban teljesítési segédnek az, akit a kötelezett nem az adott szerződés teljesítéséhez vesz igénybe, hanem akivel attól függetlenül köt szerződést. Eszerint nem teljesítési segédje például a vállalkozónak az a szállító, akitől az iparának folytatásához szükséges anyagot beszerzi, vagy nem teljesítési segédje a kiskereskedőnek az a nagykereskedő, aki az üzletben forgalomba hozott termékeket szállítja. A teljesítési segéd leszűkített értelmezése a bírói gyakorlatban már huzamos idő óta, különösen pedig a piacgazdasági körülmények között meghaladottá vált. Általánosan érvényesül a joggyakorlatban az építési vállalkozási szerződések körében, hogy ha a kivitelezéshez szükséges anyagot, vagy a létesítménybe beépített berendezési-felszerelési tárgyakat a kivitelező szerzi be, ezek hibájáért nemcsak szavatossági, hanem kártérítési felelősséggel is tartozik a megrendelő irányában akkor is ha a beépített anyag, szerelvény, berendezési tárgy hibája nem a kivitelezés során keletkezett, hanem gyártási vagy más korábbi eredetű, fel nem ismerhető (rejtett) okra vezethető vissza. A kivitelező a kártérítési következményeket a szerződési láncolatban háríthatja visszafelé a hiba tényleges okozójáig. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződések körében gyakori eset, hogy a megrendelő állatállományt helyez ki felnevelésre a termelőhöz, a napos állatokat azonban maga is a keltetőtől szerzi be. Ha az állomány betegsége miatt a termelőnél nagymértékű elhullás következik be, a megrendelő köteles – a termelőt hibás teljesítés miatt ért – kár megtérítésére, és nem hivatkozhat arra, hogy az állatokat ő maga is közreműködőjétől szerezte be, az állatok betegségét nem ismerhette fel. Hasonlóképpen szaporítóanyag, vetőmag, vagy az állatok számára táp szolgáltatása esetén a hibás teljesítéssel okozott kár megfizetése alól nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy ezeket a dolgokat ő maga is mástól szerezte be és a hibát nem ismerhette fel. A hibás teljesítésnek a bírói gyakorlat szerint a közreműködőért való felelősség elvének következetes érvényesítésével a kártérítés is következménye. Magánszemélyek egymás közötti lakás, házas ingatlan vagy használt gépkocsi adásvétele esetén gyakran előfordul, hogy az eladott dolognak fel nem ismerhető hibája volt. A hibás teljesítés miatt az eladó nemcsak (objektív) szavatossági helytállással tartozik, hanem a vevő kárát is meg kell térítenie, annak ellenére, hogy a rejtett hibát ő maga sem ismerte és nem is ismerhette fel. Valójában a gyakorlat ilyenkor is a közreműködőért való felelősség elvét alkalmazza, hiszen az eladónak nemcsak a saját magatartása, hanem a jogelődje – közreműködője – felróhatósága alól is mentesülnie kellene. Az egyik jogeset elvi éllel kifejti: “Sajátosan alakul a vállalkozó hibás teljesítésért való felelőssége azokban az esetekben, amikor a vállalt munka elvégzéséhez szükséges és az általa beépített anyagot nem maga gyártja, illetve állítja elő, hanem azt harmadik személytől szerzi be. Az anyag hibája a vállalkozót a felelősség alól nem mentesíti azon az alapon, hogy a dolgot harmadik személytől vásárolta, azt nem ő gyártotta, a gyártási hibát nem ő vétette. A hibás terméket forgalmazó eladó és rajta keresztül a gyártóig visszavezethető kereskedelmi láncolat résztvevői és maga a gyártó ugyanis a megrendelő és a vállalkozó közötti szerződéses viszonylatban a vállalkozó közreműködőinek tekinthetők (közvetlen vagy közvetett közreműködőknek), akiknek tevékenysége, mulasztása a vállalkozó terhére esik (Ptk. 315. §). A vállalkozó végső soron a gyártó, mint közreműködő helyett felel a megrendelő felé a hibátlan teljesítésért, és a saját vétlensége legfeljebb arra adhat alapot, hogy a vele szemben érvényesített követelést utóbb regresszigényként áthárítsa a gyártóra, illetőleg a szerződési láncolatban a megelőző személyekre” (BDT 2001/50. sz. ). A közreműködőért való felelősség elvét nemcsak hibás teljesítéssel vagy késedelemmel összefüggésben, hanem adott esetben a szerződés meghiúsulása esetén alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság, amikor egyik jogesetében kimondta, hogy a szállítási szerződést megszegő fél maga köteles viselni annak a kockázatát és következményét, hogy a kereskedelmi láncolatban őt megelőző kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette (BH 1994/150. sz. ). A teljesítési segédért való felelősség szabályát alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság abban a jogesetben is, amelyben kimondta, hogy a bérbeadó a meghibásodott bérlemény kijavításához igénybe vett közreműködők szerződésszegéséért felelősséggel tartozik (BH 1982/54. sz. ). A teljesség igénye nélkül, példálódzó jelleggel felvázolt szituációk érzékeltetik, hogy a teljesítési segéd (közreműködő) fogalmi köre és felelősségi szabálya a gyakorlatban széles értelmezést kapott.

A piacgazdaságra jellemző árukapcsolatok rendszerint nem izolált, kétpólusú szerződésekben öltenek jogi formát, hanem jellemző a szerződések összefonódása. Az adásvételi, szállítási, termékértékesítési, vállalkozási szerződések stb. kötelezettjei a szerződéses szolgáltatásuk teljesítése érdekében tipikusan más által előállított, megtermelt dolgot is felhasználnak, vállalt szerződéses kötelezettségüknek csak úgy és azáltal tudnak eleget tenni, ha a saját teljesítésükhöz szükséges anyagokat, egységeket, alkatrészeket vagy a forgalmazás érdekében a termékeket előzőleg beszerzik. A kereskedelmi (üzleti) forgalomban – különösen a komplex nagyberuházásokra irányuló szerződések körében – a szerződéses célkitűzések szerződések láncolatában valósulnak meg. Szerződésszegés esetén ebben a helyzetben a jogosultra indokolatlanul hátrányos lenne, ha a szerződés kötelezettje arra hivatkozhatna, hogy a tágabb értelemben vett közreműködőkért helytállással nem tartozik, azoknak az eljárása érdekkörén kívüli elháríthatatlan körülmény, és így a kötelezett kártérítési felelősség alól magát kimenthetné. Ebben az esetben a jogosultra, tipikusan a fogyasztóra hárulna az a feladat, hogy megkeresse és megtalálja a szerződésszegés (rendszerint a hibás teljesítés) tényleges okozóját a gyártók, szállítók, kereskedők láncolatában és a hibás teljesítés miatti kárát szerződésen kívüli (deliktuális) jogviszonyban érvényesítse a tényleges károkozóval szemben. A Javaslat kiterjeszti ezért a “másért való felelősség” szabályát a kötelezettel közvetlen szerződéses viszonyban nem álló, a szerződési láncolat további pozícióiban lévő kötelezettek magatartásáért is. A közreműködőért való felelősség lényegi vonása a Javaslat szerint, hogy a kötelezett nemcsak annak a magatartásáért felelős, akit az adott szerződés keretei között, a szerződés teljesítése érdekében vesz igénybe (a hagyományos értelemben vett teljesítési segéd), hanem a vele külön szerződéses jogviszonyban álló kötelezett magatartásáért, de ezen túl a vele közvetlen szerződéses jogviszonyban nem álló, a szerződési láncolat további, távolabbi pozícióiban lévő kötelezettek magatartásáért is a szerződéses jogosult irányában. A kötelezett a jogosult irányában csak akkor mentesül a kártérítési felelősség alól, ha valamennyi közreműködőjét kimenti a szerződésszegés alól. Felelőssége nemcsak az tin. elsődleges közreműködőért (közvetlen közreműködő) áll fenn, ugyanis az elsődleges közreműködő is felelősséggel tartozik az ő közreműködőjéért (közvetett közreműködő), a kimentési kötelezettség emiatt láncolatos. A közreműködőért való felelősség mindezért a Ptk. 315. §-ában megfogalmazott elvhez képest szélesebb értelmezést kap a Javaslat szerint. Aki kötelezettsége teljesítéséhez mást vesz igénybe – és ez a “más” az adott szerződésszerű teljesítést elősegítő, a szerződési láncolat bármely résztvevője lehet ennek magatartásáért felelős, ugyanúgy, mintha maga járt volna el. A kötelezett nemcsak a vele közvetlen szerződéses kapcsolatban álló közreműködője szerződésszegéséért tartozik helytállni, hanem a szerződéses (kereskedelmi) láncolatban távolabb álló ún. közvetett közreműködők – végső soron a gyártó – magatartásáért is felel. A kötelezett a kártérítés alól csak abban az esetben mentheti ki magát, ha valamennyi közreműködőjét is kimenti. A közreműködőért való felelősség szabálya ebben a közelítésben kétségkívül kockázattelepítést is jelent; a szerződésszegés, a hiba (ismeretlen) okozóját ne a jogosult (rendszerint a fogyasztó) “kutassa fel”, hanem egy továbbhárítási mechanizmusban a kötelezett telepítse át a jogkövetkezményeket.

Érdemes megjegyezni végül, hogy a Javaslat – a bírói gyakorlattal összhangban (BH 1996/600. sz. ) – nem kívánja lehetővé tenni, hogy a jogosult a szerződés megszegése miatt a szerződéses jogviszony kereteiből kilépve szerződésszegési igényeket érvényesítsen közvetlenül a közreműködővel szemben. Nincs akadálya viszont annak, hogy ha a közreműködő magatartása a szerződéses jogviszonytól függetlenül, önállóan is megvalósítja a deliktuális kártérítési felelősség tényállását, a károsult adott esetben a hiba miatti kárigényét nem szerződésszegés, hanem szerződésen kívüli károkozás jogcímén közvetlenül érvényesítse. A közvetlen felelősségnek azonban feltétele, hogy a magatartás szerződés (az abban bárki irányában vállalt szerződéses kötelezettség és annak megszegése) nélkül is, attól függetlenül – a szerződésen kívül – önmagában károkozó (jogellenes) magatartásnak minősüljön.

5: 119. § [Megtérítési igény]

(1) Ha a kötelezett a jogosulttal szemben olyan szerződésszegésért áll helyt, amelyet a közreműködő okozott, az emiatt felmerült kárának megtérítését a vele szerződő közreműködőjétől követelheti. A közreműködő a szerződési láncolatban őt megelőző közreműködőkért felelős.

(2) A kötelezett megtérítési igényként a jogosulttal szembeni helytállásból származó kárát annyiban háríthatja át a közreműködőre, amennyiben meghatározható a kötelezett szerződésszegésének az a része, amelyért kizárólag a közreműködő felelős.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt szabályt kell érvényesíteni a szerződési láncolatban szereplő valamennyi közreműködő kárigényének megítélésénél.

(4) A kötelezett megtérítési igénye a jogosulttal szembeni helytállásától számított egy év alatt évül el.

(5) A kötelezett a közreműködővel szemben érvényesítheti a szerződésszegési igénynek a megtérítési igénnyel nem fedezett részét.

1. A szerződésszegés jogkövetkezményeit a jogosult csak a szerződés kötelezettjével szemben érvényesítheti. Ez irányadó akkor is, amikor a szolgáltatás több, egymásba fonódó szerződés közvetítésével jut el a jogosulthoz. A jogkövetkezmények a láncolatban gördülhetnek tovább a szerződésszegés (a hiba) tényleges okozójáig, végső soron a gyártóig. A jogviszonyok áttörését a bírói gyakorlat nem látta indokoltnak, vagyis nem tette lehetővé, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményeit a jogosult a közvetlen szerződéses kötelezett megkerülésével a kötelezett-közreműködőjével szemben közvetlen keresettel perelhesse (például BH 1996/600. sz. ). A Javaslat ugyanezt az álláspontot képviseli: eltérő jogszabályi rendelkezés (például termékszavatossági szabályok) hiányában nem ad lehetőséget a közvetlen perlésre. A közreműködőért való felelősség elengedhetetlenné teszi ugyanakkor a kötelezett(ek) visszkereseti igényének biztosítását. A Javaslat rendelkezéseket tartalmaz ezért a kötelezett ún. megtérítési igényről.

2. A továbbhárításra irányuló megtérítési igény (regressz-igény, visszkereseti jog) arra az esetre vonatkozik, amikor a kötelezettnek helyt kellett állni a jogosultjával szemben a közreműködő szerződésszegése miatt, és kifejezetten az ebből eredő – ezzel okozati összefüggésben felmerülő – költségeit kívánja áthárítani. Az esetek egy részében azonban (különösen építési vállalkozási szerződések körében) a kötelezett jogosulttal szembeni szerződésszegése csak részben vezethető vissza a közreműködője (alvállalkozója) szerződésszegésére, a jogosulttal szembeni szerződésszegés (amely lehet kivitelezői késedelem vagy hibás teljesítés) kisebb vagy nagyobb arányban a kötelezett saját érdekkörében felmerülő okokra, saját szerződésszegésére vezethető vissza. A bírói gyakorlatban ezért már huzamos idő óta kialakult az az elv, a kötelezettnek meg kell határoznia és bizonyítania kell a jogosulttal szembeni szerződésszegésének azt a részét, amelyért kizárólag a közreműködő felelős, illetve a jogosulttal szembeni helytállásból csak azt a kárt (költségeket) háríthatja át, amelyről bizonyított, hogy valóban a közreműködő szerződésszegésével okozati összefüggésben merült fel [LB 18. sz. GK állásfoglalás b) pont], A Javaslat beépíti a joggyakorlatban kialakult elvet, ezzel megakadályozva azt, hogy az egyébként bizonyított közreműködői szerződésszegés esetén a kötelezett azt a kárt is áthárítsa a megtérítési igénye keretében, amely egyébként a saját szerződésszegése miatt merült fel. Az áthárítás körében is érvényesül végül a szerződésszegéssel okozott kár mértékét behatároló előreláthatóság kritériuma: a közreműködőnek szerződésszegése esetén a kötelezett megtérítési igényéből eredő kárra számítania kell, a kötelezett által túlzott mértékben felvállalt többletkötelezettségek (például túlzott kötbér, jótállás) kárkövetkezményei azonban a közreműködő számára (előzetes tájékoztatás hiányában) nem előreláthatok.

3. A Javaslat a kötelezett és a jogosult viszonylatában felmerülő károkért való, a közreműködővel szembeni megtérítési igény szabályait terjeszti ki az egész szerződési láncolatra, tehát a közreműködők egymás közötti viszonyára is.

4. A Javaslat szerint a kötelezett közreműködőjével szembeni megtérítési igényének elévülése a jogosulttal szembeni helytállásától kezdődik. Az általános elévülési időhöz képest azonban – az igényérvényesítés túlzott időbeli elhúzódása miatti bizonytalanság elkerülése érdekében – a Javaslat lényegesen rövidebb, egy éves elévülési határidőt ír elő.

5. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a szerződési láncolatban szereplő kötelezettnek a közreműködő szerződésszegése miatt kétféle természetű kára keletkezhet. Egyfelől annak a kárkövetkezményei, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben a közreműködője szerződésszegéséért helytállni tartozott. Másfelől – a jogosulttal szembeni helytállástól függetlenül – saját érdeksérelme is keletkezhet. Így például lehetséges, hogy az alvállalkozó késedelmét a generálkivitelező a saját intenzív többletmunkájával, munkaerő átcsoportosítással, jelentős többletköltséggel “ledolgozza”. Így a jogosultjával szemben a kötelezett maga késedelembe már nem esik, a közreműködő késedelme miatt szerződésszegési helytállása nem keletkezik, de az alvállalkozó késedelme miatt a saját érdeksérelemből eredő többletköltségét, kárát jogon érvényesítheti. Hasonlóképpen, ha a gyártótól beszerzett hibás terméket a kereskedő – felismerve a hibát – nem értékesíti tovább a fogyasztónak, és emiatt megtérítési igénye sem keletkezik, a saját érdeksérelme miatt – amely a gyártó hibás teljesítésből adódik – a szerződésszegés általános szabályai szerint léphet fel kártérítésért (például elmaradt hasznának megtérítése érdekében) a gyártóval szemben. A Javaslat a kötelezettnek a közreműködővel szembeni szerződésszegésből eredő (kellékszavatossági, kártérítési stb. ) igényét a megtérítési igényt meghaladó, illetve a megtérítési igénytől független szerződésszegési igények érvényesítésében jelöli meg.

5: 120. § [Választási jog]

(1) Ha többen különböző jogviszony alapján egyidejűleg kötelesek helytállni ugyanazon szerződésszegési igényért, és felelősségük a jogosulttal szemben nem egyetemleges, a jogosult választhat, hogy a teljesítést melyiküktől követeli.

(2) A választás joga a jogosultat a bírósági kereset benyújtásáig illeti meg. Ez a szabály nem zárja ki, hogy a követelés peres érvényesítésének eredménytelensége esetén a jogosult a másik kötelezettől követelje a kötelezettség teljesítését.

1. Több személy közös felelőssége a közös károkozáson, a szerződésszegés kártérítési jogkövetkezményén kívül is bekövetkezhet. Felelősségük – a közös károkozáson kívül – a szerződésszegés más jogkövetkezményeiért akkor egyetemleges, ha ennek az általános törvényi feltételei fennállnak. Ha viszont az egyetemlegesség törvényi feltételei hiányoznak, és a jogosult irányában mégis egyidejűleg kötelesek helytállni ugyanazon kötelezettség teljesítéséért, a választási jog a jogosultat illeti meg. Választhat például a jogosult, hogy valamely termék hibája miatt a szerződés kötelezettjével szemben szavatossági igényt érvényesít, vagy a jótállást felvállaló gyártóval, illetve a megbízott szervizzel szemben jótállás címén lép fel, illetve a törvényi feltételek esetén termékszavatossági követelést érvényesít. A helytállásra köteles több személy különböző, konkuráló jogcímeken fennálló ugyanazon kötelezettsége nem egyetemleges.

2. A jogosult közöttük a per megindításáig választhat, választása azonban feltételes, mivel a követelés érvényesítésének eredménytelensége nem zárja el attól, hogy másik kötelezettől követelje – más jogcímen – a kötelezettség teljesítését.

Részleges szerződésszegés

5: 121. § [Részleges szerződésszegés]

Osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei csak erre a részre következnek be, kivéve, ha a szerződésszegés olyan súlyos, hogy a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sérti.

A Javaslat a Ptk. 317. § (1)-(2) bekezdéseihez hasonlóan a szerződésszegés közös szabályai között rendezi a természeténél fogva osztható, illetve oszthatatlan szolgáltatás nem szerződésszerű teljesítésére vonatkozó szabályokat, külön elnevezés – részleges szerződésszegés – alatt.

A fizikai természeténél fogva, illetve a felek megállapodása alapján osztható szolgáltatás esetén a főszabály az, hogy a szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei csak erre a részre következnek be. Nyilvánvalóan ez a helyzet például akkor is, ha a felek a szolgáltatás részletekben történő teljesítésében állapodnak meg. A főszabály alóli kivételek közé tartozik, ha a súlyos szerződésszegés az egész szolgáltatás teljesítésére kihat, vagy a jogosult az egyébként osztható szolgáltatás oszthatatlan teljesítését a szerződés megkötésekor előre kikötötte, vagyis a természetben osztható szolgáltatást jogilag oszthatatlanná tette. A szerződésszegésből eredő jogok az egész szerződésre gyakorolhatók, ha a szolgáltatás oszthatatlan teljesítése a szerződésből vagy egyébként a körülményekből egyértelműen következik, így például dologösszesség értékesítése, vagy gazdasági egység, mint étterem, üzlet üzemeltetési és hasznosítási jogának átengedése stb.

A természeténél fogva oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés szükségképpen az egész szerződésre kihat, így a jogkövetkezmények az egész szerződésre nézve beállnak.

Közbenső szerződésszegés

5: 122. § [Közbenső szerződésszegés]

(1) A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.

(2) Az egyik felet terhelő közbenső intézkedés elmulasztása kizárja, hogy a másik fél olyan kötelezettségére nézve kövessen el szerződésszegést, amely kötelezettségének teljesítését a közbenső intézkedés elmulasztása megakadályozza.

1. A részleges szerződésszegéshez kapcsolódóan új rendelkezésként szól a Javaslat a szerződésszegés általános szabályai között a közbenső szerződésszegésről.

A jogintézmény nem ismeretlen, az egyes szerződések különös részi szabályai erre nézve már tartalmaztak rendelkezéseket (például vállalkozási szerződés, szállítási szerződés, mezőgazdasági termékértékesítési szerződés körében); a közbenső szerződésszegés azonban nemcsak ezekhez a nevesített szerződéstípusokhoz kapcsolódhat, hanem bármilyen, akár nem nevesített szerződésnél is jelentőséghez juthat. A közbenső szerződésszegés lényege az, hogy a szerződések egy jelentős részénél a szolgáltatás teljesítése nem (vagy nem csak) egyszeri, meghatározott időpontban megtörténő aktust jelent, hanem a teljesítés valójában egy időben elhúzódó folyamatot feltétez. Ez alatt a folyamat alatt – már azt megelőzően, hogy a teljesítés perfektté válna – a feleknek olyan kötelezettségeik vannak, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez tartoznak, és amelyeket már a teljesítési idő lejárta előtt is megszeghetnek.

Ezek közé tartozik a közbenső intézkedés elmulasztása. A Javaslat a jogosult késedelmének a Ptk. 302. § b) pontjában szabályozott esetét a közös szabályok közé emeli ki, a közbenső intézkedési kötelezettség ugyanis kölcsönösen terheli a feleket, azt nem lehet csak a jogosult személyéhez kötni. Így például építési szerződés esetén a jogosultnak kell biztosítani az építési engedélyt, biztosítani kell a munkaterületet, a kötelezettnek viszont rendszerint számlát kell kiállítania ahhoz, hogy a jogosult a vállalkozói díjat rendezhesse. Nem vitás ugyanakkor, hogy az egyik leggyakoribb közbenső intézkedés a pénzkötelmeknél jogszabályban vagy a szerződésben megkövetelt számlaadási kötelezettség.

2. A Javaslat a joggyakorlatban felmerült kérdésre egyértelmű választ ad, amikor rögzíti, hogy a közbenső intézkedés elmulasztása (korábban: a jogosult késedelme) nem általában és teljes körűen zárja ki a másik fél szerződésszegését (a kötelezett késedelmét), hanem csak abban a részben, amely a közbenső intézkedés elmulasztásával okozati összefüggésbe hozható, vagyis amely kötelezettség teljesítését a közbenső intézkedés elmulasztása ténylegesen akadályozza. Ha például a jogosult számlaadásra köteles, e kötelezettsége teljesítéséig a kötelezett fizetési késedelme nem áll be. A számlázási kötelezettség elmulasztása vagy késedelme nem érinti, hogy a pénzbeli ellenszolgáltatás elévülése a szolgáltatás teljesítése időpontjában kezdődik.

5: 123. § [Előzetes szerződésszegés]

Ha a teljesítési idő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a másik fél a szolgáltatását az esedékességkor szerződésszerűen teljesíteni nem tudja, a jogosult a szerződésszegésből eredő jogait a teljesítést megelőzően is gyakorolhatja.

Előzetes szerződésszegésnek minősül, ha a teljesítési idő lejárta előtt, már a teljesítés folyamatában nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatást nem fogja tudni szerződésszerűen teljesíteni. Az előzetes szerződésszegést a Ptk. a vállalkozási szerződések körében szabályozza. A “teljesítés előtti szerződésszegés” – vagyis az előrelátható nyilvánvaló késedelem vagy hibás teljesítés – azonban nemcsak a vállalkozási szerződéshez, hanem bármely olyan szerződéshez kapcsolódhat, ahol a teljesítés időben elhúzódó folyamatot is feltételez. A Javaslat ezért a szerződésszegés közös szabályai közé veszi fel ezt az esetet, azzal, hogy az egyes szerződésekre vonatkozó külön szabályok (például a vállalkozás körében) további rendelkezéseket adhatnak.

Előzetes szerződésszegési helyzetnek minősülhet a pénzfizetésre köteles fél oldalán például, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása, különösen csődhelyzete folytán a viszontszolgáltatás teljesítésére nem képes, vagy, ha a szolgáltatást folyamatosan vagy időszakonként visszatérően kell teljesíteni, és a fél a saját szolgáltatásával késedelembe esett.

Előzetes szerződésszegés esetén a jogosult – a konkrét, helyzetnek megfelelően – bármely szerződésszegési szankciót igénybe vehet, ideértve a visszatartás jogát is.

A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása

5: 124. § [A szerződésszegés jogkövetkezményeinek korlátozása]

Fogyasztói szerződésben semmis a szerződésszegésért való felelősség kizárása vagy korlátozása, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.

A szerződésszegésért való felelősség kizárása és korlátozása kérdését a Javaslat a hatályos jogtól eltérően rendezi. A felelősség kizárása vagy korlátozása csak fogyasztói szerződésben érvénytelen, de ezekben a jogviszonyokban is akkor, ha a fogyasztó cserébe nem kap megfelelő kompenzációt. Ez utóbbi helyzet fordul elő tömegesen például használt áruk vagy bevallottan hibás áruk adásvételénél. Nem fogyasztói szerződésekben külön tilalmak felállítására a Javaslat nem lát indokot, hiszen a kódex abból indul ki, hogy a magánjogi jogalanyok általában képesek érdekeiknek érvényt szerezni a szerződés tartalmának meghatározásakor. Kirívó esetekben nem fogyasztói szerződésekben is gátat szabnak a felelősség kizárásának vagy korlátozásának az általános szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó szankciók, a szerződési jog általános tilalomfái (például a jóerkölcsbe ütköző ügyletek semmissége), végső soron pedig a kódexnek a jóhiszeműség és tisztesség követelményét alátámasztó alapelve.

II. Fejezet

A szerződésszegés egyes esetei

A Javaslat a szerződésszegés egyes nevesített eseteiről a szerződésszegés általános szabályait követően, a V. Cím II. és III. Fejezeteiben rendelkezik. A II. Fejezet azokat a szerződésszegési eseteket nevesíti, ahol a teljesítés elmarad, a III. Fejezet pedig a hibás teljesítésről szól, ahol történik ugyan teljesítés, azonban az – elsősorban minőségi okokból – nem szerződésszerű.

A kötelezett késedelme

5: 125. § [A kötelezett késedelme]

A kötelezett késedelembe esik, ha a teljesítési idő eredménytelenül eltelt.

A kötelezett késedelme a szerződés tartalmi elemei közül a teljesítési idő sérelmét jelenti. A teljesítés idejét a Javaslat a teljesítés szabályai között részletesen szabályozza. A kötelezett késedelembe esését ezért a Javaslat a teljesítési idő meghatározásának módjához köti: ha a teljesítési idő a szerződésből megállapítható, akkor a kötelezett késedelme a szerződési teljesítési idő eredménytelen leteltével, ha pedig a szerződésből a teljesítési idő nem állapítható meg, a szerződés megkötését követő ésszerű idő eredménytelen leteltével áll be.

5: 126. § [A kötelezett késedelmének jogkövetkezményei]

(1) A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy, ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

(2) Nincs szükség az elálláshoz a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha

a) a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott teljesítési időben – és nem máskor – kellett volna teljesíteni; vagy

b) a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

(3) A jogosult kikötheti, hogy a póthatáridő eredménytelen eltelte esetén a szerződés külön elállás nélkül megszűnik.

(4) Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett kárért felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna.

1-2. A kötelezett késedelme esetén a jogosult lényegében a szerződésszegés általános szabályai között elhelyezett jogkövetkezményeket alkalmazhatja, amelyeket a Javaslat e nevesített szerződésszegéshez igazít. A jogosult –
függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a természetbeli teljesítést, a Javaslatban foglalt korlátok között. A kötelezett kimentésétől függetlenül a jogosult elállhat a szerződéstől vagy azonnali hatállyal felmondhatja azt, de csak a törvényben meghatározott esetekben. Az elállási okokat a Javaslat – némi pontosítással – a Ptk. -ban szabályozott módon rendezi. Tartalmi eltérés, hogy az ún. fix teljesítési idő tűzése nemcsak határnapra, hanem határidőre is vonatkozhat.

3. Eltérést jelent a hatályos jogtól a Javaslatnak az a szabálya is, amely szerint az ésszerű póthatáridő elmulasztása (ún. kétszeres késedelem) esetére már előre kikötheti a jogosult, hogy az újabb határidő ismételt elmulasztása külön elállási jognyilatkozat nélkül is a szerződés megszűnését eredményezi.

4. A kimentést nem tűrő jogkövetkezmények mellett a jogosult követelheti a kötelezett késedelme miatt keletkezett kárát, amely akár a késedelem alatt a szolgáltatás tárgyában következett be, akár a kötelezett késedelmével okozati összefüggésben következménykárként jelentkezett. A kártérítési igényre a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai vonatkoznak, ide értve adott esetben a közreműködőért való felelősség szabályait is.

A jogosult átvételi késedelme

5: 127. § [Átvételi késedelem]

(1) A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el.

(2) Átvételi késedelem esetén – függetlenül attól, hogy a jogosult késedelmét kimentette-e – a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át.

1. A jogosult késedelme a Javaslatban arra a nevesített szerződésszegési esetre szűkül, amikor a jogosult a teljesítés időpontjában a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem veszi át, nem fogadja el. A Ptk. 302. § b) pontja – a közbenső intézkedés elmulasztása – a szerződésszegés általános szabályai között, a közbenső szerződésszegés címszó alatt jelenik meg, a nyugtaadási kötelezettség pedig a fizetési késedelemhez kapcsolódik, s ezért arról a Javaslat ott rendelkezik.

2. A jogosult késedelmének jogkövetkezményei az átvételi késedelemre való szűkítése miatt kifejezetten erre a szerződésszegésre szabottak: az át nem vett szolgáltatás a kötelezett felelős őrzésébe kerül. A Javaslat – tartalmi változtatás nélkül – a felelős őrzőt, vagyis azt a személyt, aki egy dolgot más érdekében a nélkül tart magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, megbízás nélküli ügyvivőnek minősíti. Ezért ebben a szabályban is a megbízás nélküli ügyvivőre történik utalás. A felelős őrzéssel kapcsolatos költségeket a kötelezett – függetlenül attól, hogy a jogosult a késedelmét kimenti-e vagy sem, tehát nem kártérítésként – mindenképp követelheti. A jogosult késedelmének a beálltával továbbá az olyan károk kockázatát, amelyért senki felelőssé nem tehető – vagyis a kárveszély kockázatát – a jogosult viseli, jóllehet a szolgáltatás tárgya a kötelezett birtokában marad. Más kérdés, hogy a kötelezettnek a károsodás esetleges bekövetkeztekor azt igazolnia kell, hogy a felelős őrzés szabályai szerint járt el.

A Javaslat e helyen nem rendelkezik arról, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, mivel a szerződésszerűen felajánlott teljesítés eleve kizárja azt, hogy a kötelezett késedelembe essék. A jogosulti késedelem Ptk. szerinti egyéb eseteit pedig a Javaslat a közbenső késedelem szabályaiban rendezi.

Más nevesített szerződésszegésekhez hasonlóan a jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek az átvételi késedelemmel okozati összefüggésben felmerülő kárát; ilyenkor a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai irányadók.

A fizetési késedelem külön szabályai

5: 128. § [Késedelmi kamat]

(1) Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig jogszabály vagy szerződés alapján kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összességében legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles fizetni.

(3) A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.

(4) Semmis az a kikötés, amely szerint a késedelmi kamat a tőketartozás részévé válik és maga is kamatozik.

1. A Javaslat külön rendelkezéseket tartalmaz a fizetési késedelem szabályairól. A 2002. évi XXXVI. törvénnyel módosított, Ptk. 301. §-a a késedelmi kamatot a jegybanki alapkamathoz köti. A Javaslat ezen a megoldáson nem kíván változtatni, mivel ez lehetővé teszi az esetleges inflációs hatások rugalmas követését, és megfelelően illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez.

2. A jegybanki alapkamathoz igazodik az ún. vegyes kamat is: ha az adós a szerződés alapján a kölcsönösszeg után ügyleti kamat fizetésére köteles, majd a kölcsönadott tőkeösszeg visszafizetésével késedelembe esik, akkor a késedelem időpontjától kezdődően a késedelmi kamat nem lép a kikötött ügyleti kamat helyébe, hanem a késedelembe eséstől kezdődően az adósnak egy, az ügyleti és késedelmi kamatot is magában foglaló “vegyes” kamatot kell fizetnie. Ennek a vegyes kamatnak a mértéke a szerződésben kikötött ügyleti kamat és – ezen felül – a jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi kamat együttes (növelt) összege. A vegyes kamat törvényes mértéke azonban legalább a törvényes késedelmi kamatlábbal megegyezik. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség egyebekben változatlanul kimentéstől függetlenül terheli a kötelezettet.

3. E rendelkezés változatlanul fenntartja a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályt.

4. A Javaslat – a hatályos joggal egyezően – nem tiltja kamatos ügyleti kamat kikötését. Nincs tehát akadálya annak, hogy a felek az ügyleti kamatot a szerződésben előre meghatározott időpontokban, számítás szerint és feltételek mellett “tőkésítsék”, vagyis az ügyleti kamat a tőketartozás részévé váljék, és a továbbiakban maga is ügyleti kamat alá essék. Semmisnek nyilvánítja ugyanakkor a Javaslat a késedelmi kamat tőkésítését. A késedelem következményét a felek által kikötött vagy a jogszabályban meghatározott késedelmi kamat már megfelelően szankcionálja. Abban az esetben pedig, ha – például a pénz értékromlása következtében – a jogosultnak mégis többlethátránya merülne fel, azt mint a késedelmi kamatot meghaladó kárt, kártérítési igényként érvényesítheti.

5: 129. § [A késedelmi kamatot meghaladó kár]

Ha a kötelezett a késedelemért felelős, a jogosult követelheti a szerződésszegéssel okozott, a késedelmi kamatot meghaladó kárát.

A jogosult – a kárátalány szerepet betöltő késedelmi kamaton felül – az ezt meghaladó kárát is követelheti a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint.

5: 130. § [Késedelmi kamat mértéke nem fogyasztói szerződésben]

Olyan szerződés esetén, amelyben a szerződő felek egyike sem fogyasztó, a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt értéke. Jogszabály e rendelkezéstől csak a jogosult javára térhet el.

A Javaslat fenntartja a Ptk. -nak a 2000/35/EK irányelvnek megfelelő szabályát, amely magasabb késedelmi kamatot állapít meg a kereskedelmi ügyletek körében, azzal az eltéréssel, hogy nem a gazdálkodó szervezetek közötti szerződések tekintetében fogalmazza meg e szabályokat, hanem azon szerződések tekintetében, ahol a szerződő felek egyike sem fogyasztó. A gazdálkodó szervezet kategóriájának kiiktatása miatt szükséges új módon meghatározni e szabályok tárgyi hatályait, ti. azt, hogy mely szerződések esetében alkalmazandók. A német polgári törvénykönyv irányelvet átültető szabályait mintául véve, a Javaslat azon szerződések esetében rendeli alkalmazni e speciális szabályokat, amelyekben egyik szerződő fél sem fogyasztó. Tehát sem a fogyasztói szerződések (business to consumer, B2C jogviszonyok), sem a fogyasztók egymás közötti szerződései (consumer to consumer, C2C jogviszonyok) esetében nem alkalmazandók e szabályok.

E szabály célja világosan kitűnik az irányelv preambuluma (7) bekezdésének második mondatából, amely kiemeli, hogy egy nagyvállalat fizetési késedelme kis- és középvállalkozások (beszállítók, kiskereskedők) tucatjainak fizetésképtelenségét, csődjét eredményezheti. Ennek megakadályozása érdekében ír elő az irányelv magasabb késedelmi kamatot és szigorúbb szabályokat annak esedékességére kereskedelmi ügyletekben. Az esedékességre vonatkozó szabályokat a Javaslat valamennyi pénztartozásra nézve általánosítja, azokat a teljesítési időre vonatkozó szabályok között helyezi el.

5: 131. § [A kamatkikötés megtámadása és bírósági megváltoztatása]

(1) Olyan szerződés esetén, amelyben a szerződő felek egyike sem fogyasztó, a késedelmi kamat mértékét vagy esedékességét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt a jogosult megtámadhatja.

(2) Olyan szerződés esetén, amelyben a szerződő felek egyike sem fogyasztó, az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, az (1) bekezdés szerinti szerződési feltételt a kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó társadalmi szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. A megtámadás alapossága esetén a bíróság a szerződési feltétel érvénytelenségét – a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal – megállapítja. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.

(3) A kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó társadalmi szervezet kérheti továbbá az olyan, az (1) bekezdés szerinti általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.

(4) Az (2) és a (3) bekezdés szerinti eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének kérelmére elrendelheti, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

(5) Olyan szerződés esetén, amelyben a szerződő felek egyike sem fogyasztó, a felek által túlzottan alacsony mértékben megállapított késedelmi kamatot, továbbá a késedelmi kamat kezdő időpontját a bíróság megváltoztathatja, kivéve, ha a törvény rendelkezéseitől eltérő kikötéseket a szerződéskötéskor fennálló körülmények indokolták.

1. A 2000/35/EK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem csak általános szerződési feltételek esetében, hanem bármilyen szerződési kikötés tekintetében kimondja, hogy a fizetési késedelemre vonatkozó irányelvi szabályoktól eltérő megállapodás nem kikényszeríthető vagy kártérítésre ad alapot, ha az nagymértékben tisztességtelen és a tisztességtelenség bírói szerződésmódosítással nem küszöbölhető ki. Ezen irányelvi követelmény kifejezett megjelenítését szolgálja e bekezdés, amely szerint a késedelmi kamat mértékére és esedékességére vonatkozó, az irányelvi (illetve törvényi) szabályoktól a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő kikötések megtámadhatóak. A magyar jogalkotó a 2002. évi XXXVI. törvénnyel nem ültette át maradéktalanul a 2000/35/EK irányelv 3. cikkelyének (3) bekezdését, ugyanis csak a bírói szerződésmódosítás lehetőségét szabályozta, a bírói szerződésmódosítás lehetőségét azonban az irányelv annak a szabálynak a kiegészítéseképpen említi, hogy a késedelmi kamat mértékére és esedékességére vonatkozó szabályoktól eltérő tisztességtelen kikötések érvénytelenek és azok helyébe a törvényi szabályok lépnek. A magyar jogalkotó 2002-ben a főszabályt (a késedelmi kamat mértékétől és esedékességétől tisztességtelen mértékben a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételek érvénytelenségét) nem ültette át, csak a szubszidiárius szabályt, amely a bírói szerződésmódosításra vonatkozik. A 2006. évi III. törvény kiküszöbölte ezt a hiányosságot, így a Javaslat a Ptk. 301/A. §-ának (4) bekezdését követi.

2. A Javaslat az általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítására irányuló közérdekű keresetindítás lehetőségét leszűkítette a fogyasztói szerződésekre. Ez azonban az európai közösségi jogi követelmények miatt egy kivételi kör megtartásával tehető csak meg. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (5) bekezdése ugyanis előírja, hogy a hitelezők és versenytársak érdekében megfelelő és hatékony eszközökkel kell megelőzni a késedelmi kamat mértéke, illetve esedékessége tekintetében nagymértékben tisztességtelen feltételek további alkalmazását. E célból a kis- és középvállalkozásokat képviselő, hivatalosan elismert vagy jogi érdekkel rendelkező szervezetek részére lehetővé kell tenni, hogy eljárást indíthassanak a bíróságok vagy illetékes közigazgatási hatóságok előtt azon a jogcímen, hogy az általános használatra meghatározott szerződéses feltételek nagymértékben tisztességtelenek.

3. A közérdekű keresetindítás lehetőségének a Javaslat szerinti leszűkítése mellett önállóan biztosítani kell a nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott, a 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdésében meghatározott körben tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételek tekintetében is a preventív perlés lehetőségét a “kis- és középvállalkozásokat képviselő, hivatalosan elismert vagy jogi érdekkel rendelkező szervezetek” részére.

4. A ténylegesen alkalmazott vagy csak nyilvánosan megismerhetővé tett és a késedelmi kamat mértékét vagy esedékességét meghatározó általános szerződési feltételek ellen indított közérdekű per eredményeként a tisztességtelenséget megállapító bírósági határozat közzétételére a tisztességtelen szerződési feltételek körében irányadó szabályok vonatkoznak.

5. E rendelkezés tartalmát tekintve változatlanul fenntartja a Ptk. 301/A. §-ának (8) bekezdésében foglalt szabályt.

A teljesítés lehetetlenné válása

5: 132. § [A teljesítés lehetetlenné válása]

(1) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, ha pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

(2) Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásából eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik a másik féltől.

(4) A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.

(5) Ha a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy igényelhet, a jogosult ennek átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.

1. A teljesítés meghiúsulása azt a szerződésszegési esetet nevesíti, amikor a szerződés teljesítése a szerződéskötés után beállott fizikai vagy jogi okból lehetetlenné vált. A jogkövetkezmények szempontjából lényeges különbség van aközött, amikor a teljesítés mindegyik fél érdekkörén kívül felmerült, elháríthatatlan és előreláthatatlan okból vált lehetetlenné, illetve ha a meghiúsulás olyan okból következett be, amelyért valamelyik (vagy mindegyik) fél felelős.

Objektív lehetetlenülésnek a Javaslat – a Ptk.-val egyezően – azt az esetet tekinti, amikor egyik fél sem felelős a teljesítés lehetetlenné válásáért. Természetesen a felelősség alóli kimentés feltételeit a Javaslatnak a szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség feltételeinél meghatározott módon kell érteni.

A felek érdekkörén kívüli (objektív) lehetetlenülés esetén a szerződés megszűnik, és a felek között el kell számolni. A Javaslat ehelyütt a szerződés megszűnésére vonatkozó általános szabályt “tüzetesíti”.

2. A teljesítés meghiúsulásáért az egyik fél akkor felelős, ha a kártérítésért való felelősség kimentési feltételei nem teljesülnek: vagy a meghiúsulás oka az érdekköréhez tartozott, vagy nem volt elháríthatatlan, vagy előre látható volt. A teljesítés meghiúsulásáért való kártérítési felelősség tehát – a szerződésszegés közös szabályainak megfelelően – objektív jellegű, bármelyik fél csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a teljesítés meghiúsulása az érdekkörén kívüli, elháríthatatlan és előreláthatatlan ok miatt következett be. Ha valamelyik fél a meghiúsulás alól magát kimenteni ilyen módon nem tudja, az általános kontraktuális kártérítési szabályok szerint köteles a másik fél kárának megtérítésére.

3. Ha a teljesítés meghiúsulásáért mindegyik fél felelős – azaz a meghiúsulásban mindegyikük közrehatott, és e közrehatásuk nem érdekkörükön kívüli, elháríthatatlan és előreláthatatlan ok miatt történt -, akkor a felek a szerződés meghiúsulásából eredő kárukat egymástól követelhetik. Ilyen esetben azonban nem a teljes kár követelhető, hanem a kárnak az a része, amely a másik fél közrehatásával arányos. Ha például a felek között a szerződés meghiúsulásában való közrehatás 40-60%-os volt, akkor az egyik fél a másiktól a saját (teljes) kárának a 40%-át, a másik fél pedig a partnerétől az ő saját (teljes) kárának a 60%-át követelheti. Mivel a szerződésszegésért való felelősség objektív természetű, ezért a közrehatás szempontjából nem a felek felróhatóságának, hanem a meghiúsuláshoz vezető oksági folyamatban az érdekkörükhöz tartozó részesedés arányának van jelentősége.

4. A felek együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy a lehetetlenné válásról tudomást szerző fél szerződő partnerét köteles erről haladéktalanul értesíteni. A Javaslat e kötelezettség megszegése esetére kifejezetten is kártérítési szankciót ír elő.

5. A Javaslat külön rendelkezést tartalmaz a szurrogátum jogi sorsára vonatkozóan: a jogosult ennek átengedését az ellenszolgáltatás arányos része fejében követelheti.

5: 133. § [Vagylagos szolgáltatás lehetetlenné válása]

(1) Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik.

(2) Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a szolgáltatás lehetetlenné válásának következményei között.

1-2. A vagylagos szolgáltatások meghiúsulását a Javaslat a Ptk. -val egyező módon rendezi.

A teljesítés megtagadása

5: 134. § [A teljesítés megtagadása]

Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választhat a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válása jogkövetkezményeinek alkalmazása között.

A Javaslat változatlanul önálló szerződésszegési, vagyis felelősségi tényállásként nevesíti a teljesítés jogos ok nélküli megtagadását. Ilyen szerződésszegést azonban nemcsak a kötelezetti, hanem a jogosulti pozícióban lévő fél is elkövethet; ha például a jogosult a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatás átvételét jogos ok nélkül megtagadja, a kötelezett is választhat a jogosulti késedelem, illetve az olyan meghiúsulás jogkövetkezményei között. A teljesítés megtagadása ugyanakkor mindig azt feltételezi, hogy a szerződésszegő fél egyértelműen és félreérthetetlenül kifejezze azt a szándékát, hogy teljesíteni sem a teljesítési időben, sem később, vagyis egyáltalán nem kíván. Ilyen esetben nyílik meg a választási lehetőség a másik fél számára, hogy a szerződésszegő partnere nyilatkozata ellenére állami (bírói) kényszereszközökkel a teljesítést mégis megkísérelje kikényszeríteni, vagy pedig a teljesítés meghiúsulásának kártérítési következményeit válassza.

Jognyilatkozat tételének elmulasztása

5: 135. § [Jognyilatkozat bírói ítélettel történő pótlása] Ha a szerződés teljesítéséhez jognyilatkozat tétele szükséges, és a fél ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a jognyilatkozatot a bíróság ítélettel pótolja.

A Javaslat fenntartja, és az egyes szerződésszegésekre vonatkozó rendelkezések között helyezi el a Ptk. 295. §-ában foglalt szabályt arra az esetre, amikor valamelyik fél a szerződésben kötelezettséget vállal jognyilatkozat adására, és ezt a kötelezettségét megszegi.

III Fejezet

A hibás teljesítés

5: 136. § [A hibás teljesítés]

(1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szolgáltatás minőségére vonatkozó követelményeknek, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett.

(2) Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség és azt a kötelezett vagy más olyan személy végezte, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

(3) Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezet rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.

1. A szerződésszegés nevesített esetei közül külön fejezetben tárgyalja a Javaslat a hibás teljesítés szabályait. Ennek csak részben oka az, hogy ebben az esetben joghatályos teljesítés történik, nagyobb részt a hibás teljesítés joganyagának jelentős gazdagodása, a megnövekedett terjedelmének áttekinthető kifejtése indokolja az önálló fejezetben való elhelyezését.

A hibás teljesítés tágabb értelemben nem elsősorban a materiális értelemben vett hibás dolgot (terméket) jelenti, hanem azt, hogy adott szerződés keretei között valamelyik fél vállalt szolgáltatása nem felel meg a törvényben előírt vagy a szerződésben külön meghatározott minőségi követelményeknek. A hibás teljesítés jogi kategória: lehetséges, hogy a dolog köznapi értelemben hibás, a szerződés keretei között még sincs hibás teljesítésről szó, mert például a felek éppen a hibás (használt) dolog vételében állapodtak meg (értékcsökkent áron), másfelől ugyanígy előfordulhat, hogy az egyébként kifogástalan minőségű dolog a szerződésben külön kikötött többlettulajdonságoknak nem felel meg, ezért jogi értelemben a teljesítés hibás lesz.

A hibás teljesítés nemcsak a dolgok tulajdonjogának átruházására irányuló, ún. dare szolgáltatásra irányuló szerződések (adásvétel, szállítási, mezőgazdasági termékértékesítési szerződések) megszegését jelenti, hanem kiemelt jelentőséghez jut a vagyoni értékű jogok (például szellemi alkotások, számítógépes program, társasági részesedések, üzletrész, praxis, üzletkör stb. ) végleges vagy hasznosításának időleges átengedésére, illetve a facere szolgáltatásra irányuló szerződések, mint a tevékenységi eredményszerződések (különösen a vállalkozás és nevesített altípusai), a használati szerződések (különösen bérlet és nevesített változatai) körében is. A jogkövetkezmények szabályozása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a hibás teljesítés nem csupán valamely dolog minőséghibájával azonos. Kétségtelen, ha a szerződéses szolgáltatás valamilyen dolog tulajdonjogának átruházására irányul, a hibás teljesítés egyúttal a dolog minőségi hibáját is jelenti. Ugyanakkor a szolgáltatott dolog is rendkívül sokféle lehet.

A joggyakorlat tapasztalatai szerint a hibás teljesítéssel összefüggő jogvitákban az ingó dolgok közül kiemelt jelentősége van az üzletszerűen forgalomba hozott termékeknek. Ide sorolhatók az egyszerű fogyasztási cikkek
(élelmiszerek, ruházati termékek, kozmetikumok, vegyipari termékek stb.), továbbá a tartós fogyasztási cikkek (például háztartási, műszaki, elektronikai, híradástechnikai, gépgyártási, optikai termékek, bútorok, gépjárművek stb. ). Az ingó dolgok “szavatossági jogvitái” azonban nem szűkíthetők le a fogyasztási cikkekre, legalább ilyen nagyságrendűek és súlyúak ugyanis a nem fogyasztási, hanem termelési célú tartós használatra rendelt termékek (például gépi berendezések, elektronikus vezérlőeszközök, számítógépek, közműrendszerek, vezetékhálózatok stb.), az ipari nyersanyag, félkésztermékek, alkatrészek, a mezőgazdasági szaporítóanyagok, termékek és termények, állatállomány minőségével kapcsolatos szavatossági és kártérítési jogviták. Jogi szempontból más természetű szerződéses viszonyokban bonyolódik a nem üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolgok forgalma (eseti jellegű, nem tömegméretű szerződések).

A “szavatossági jogvitákban” differenciált képet mutatnak az ingatlanok is. Ide tartoznak az építmények, ezen belül a különböző funkciót betöltő épületek (lakóépületek és lakások, igazgatási, művelődési, kereskedelmi szolgáltató, ipari és mezőgazdasági üzemi épületek stb.), továbbá az egyéb létesítmények (például sportlétesítmények, közlekedési építmények, közút, vasút, híd, a közmű- és vezetékhálózatok stb.). Ingatlan maga a föld, továbbá a rajta levő növényzet, mezőgazdasági berendezések.

A dologfogalom alá tartoznak a Ptk. értelmében a dolog módjára hasznosítható természeti erők (például villamos energia) és az értékpapírok is.

A minőséghiba jogi megragadása szempontjából a Javaslat változatlanul irányadónak tekinti, hogy a szolgáltatásoknak, ezen belül a különböző dolgoknak (termékeknek és áruknak) a törvényben meghatározott és a szerződésben külön kikötött tulajdonságokkal kell rendelkezniük. A hibás teljesítés lényegét ezért a Javaslat a Ptk. 305. § (1) bekezdésében foglaltakkal tartalmilag egyezően határozza meg. A szolgáltatás minőségére vonatkozó törvényi követelményeket a Javaslat – a Ptk.-hoz hasonlóan – részleteiben szabályozza; e követelmények megsértése hibás teljesítést jelent. Ezen túl más jogszabályok (mindenekelőtt a fogyasztóvédelmi jogszabályok) is előírnak minőségi vagy egyéb követelményeket. Ilyen követelmények például a megfelelőség tanúsítása, a termék azonosítására alkalmas jelzés alkalmazása, a minőségi tanúsítvány, okmányok, illetve használati utasítás átadása, továbbá az irányadó szabványok szerinti minőség követelménye stb., Ezek megsértése is hibás teljesítésnek minősül. A Javaslat maga a szerződés tartalmának tekinti a szokásokat és a felek között kialakult gyakorlatot. A szokásokba, illetve a gyakorlatba ütköző szolgáltatás ezért – mint a szerződésben meghatározott követelmények megsértése – ugyancsak hibás teljesítést jelent.

A Javaslat nem kíván változtatni atekintetben, hogy a mennyiségi hiány is lehet adott esetben a minőségi követelményeket sértő szolgáltatás, a Ptk. -tól eltérő megfogalmazás nyitva hagyja az aliud szolgáltatás szerződésszegési minősítésének kérdését is.

A törvény nem általában a minőséghibát, hanem a hibás teljesítést szankcionálja. Ha a minőséghibát a jogosult már a szerződéskötés időpontjában ismerte vagy – az adott helyzetben elvárható magatartás mércéje szerint – ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól. Az elvet huzamos idő óta alkalmazza a bírói gyakorlat a használt dolgok (például használt gépjárművek, ingatlanok, lakások stb. ) vétele körében. A bírói gyakorlat szerint a hibás teljesítés szempontjából mindig az a kiindulópont, hogy a vevő a használtság ismeretében vette meg a dolgot, ezért számítania kell arra, hogy abban a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon “hibák”, amelyek a használtság következményei a vevő terhére esnek, mivel azokra számítania kellett, ennek ismeretében kötött szerződést (és ezért alacsonyabb rendszerint használt dolgok esetén a vételár is). A hibás teljesítés jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. Arra nézve, hogy a jogosult a megállapodás létrejöttekor – vagyis a szerződéskötéskor – már ismerte a dolog köznapi értelemben vett fogyatékosságát (vagy arra számítania kellett), és hibás teljesítés ezért nem történt, a bizonyítási teher – a főszabálynak megfelelően – a kötelezettet terheli.

Szükséges kiemelni azt is, az itt szabályozott eset nem azonos (és nincs is átfedésben) a Ptk. 316. §-ában írt azzal a rendelkezéssel, hogy ha a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből utóbb igényt csak akkor támaszthat, ha jogfenntartó nyilatkozatot tett. A Javaslat e helyütt a szerződéskötés időpontjára vetítve, a felek közötti megállapodás tartalmához képest vizsgálja, hogy történt-e hibás teljesítés, a Ptk. 316. §-a viszont a teljesítés időpontjára vetítve, a már bekövetkezett szerződésszegésből, adott esetben hibás teljesítésből eredő igények gyakorlását fűzi ahhoz a feltételhez, hogy a jogosult – miután a szerződésszegésről tudomást szerez – jogfenntartó nyilatkozatot tegyen. A Ptk.-nak ezt a rendelkezését a Javaslat – általában a szerződésszegésre, így a hibás teljesítésre is – tudatosan mellőzi. A sérelemből eredő igényérvényesítéshez ugyanis a törvényből fakadó jogot nem szükséges külön jognyilatkozattal “fenntartani”, éppen ellenkezőleg, az igény elvesztéséhez az vezet, ha a sérelmet szenvedett az őt megillető jogáról külön jognyilatkozattal lemond. A szerződésszegésből eredő igények egyneműek bármely más polgári jogi igényekkel: az igényérvényesítésnek más esetben sem feltétele a jogfenntartó nyilatkozat, ellenben az igény elvesztését jelentheti, ha a jogosult a sérelemről tudva a jogáról lemond (például a megtámadási ok ismeretében lemond a szerződés megtámadásának jogáról). Mindez nem jelenti, hogy a teljesítés során a jogosultnak a szerződésszegés ismeretében tett magatartása, nyilatkozatai értékelés nélkül maradnának. Lehetséges, hogy a teljesítés elfogadása adott esetben ráutaló magatartással a szerződés módosításának tekinthető, vagy a jogosult magatartása a jogok jóhiszemű és tisztességes gyakorlásának elvét sérti és ezért vonhat maga után jogkövetkezményeket.

Mellőzi a Javaslat a Ptk. 305/A. § (1) bekezdésének azt a fordulatát, amely a jogosult által adott anyag hibájára vonatkozik. Ez a rendelkezés elsősorban a vállalkozási szerződésekhez kapcsolódik, ezért azt a Javaslat a hibás teljesítés vállalkozási típusú szerződésekre megfogalmazott speciális szabályai körébe helyezi át.

2. A Ptk. -val összhangban hibás teljesítésnek minősül a dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha azt – szerződéses kötelezettsége alapján – a kötelezett vagy közreműködője végezte el, ezen kívül az is, ha az összeszerelést ugyan a jogosult vagy megbízása alapján valaki más végezte, azonban a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza.

3. A Javaslat arra törekszik, hogy a szabályozási koncepcióját a hibás teljesítés körében is érvényesítse: a hibás teljesítés szabályai elsősorban a kereskedelmi, üzleti szerződések követelményeihez igazodjanak, a fogyasztói szerződésekre jellemző eltéréseket pedig kivételként fogalmazza meg, A fogyasztói szerződésekre nézve a Javaslat már a hibás teljesítés meghatározása körében elhelyez egy eltérő, kivételes szabályt: a hibás teljesítés mibenlétét diszpozitív rendelkezésként írja körül, a fogyasztói szerződéseknél azonban a meghatározás kógens.

A fogyasztói javak adásvételével kapcsolatos kellékszavatosság és jótállás egyes kérdéseiről szóló 1999/44/EK irányelv átültetése a Ptk. -ba a 2002. évi XXXVI. törvénnyel megtörtént. Az irányelv a fogyasztók és a hivatásos kereskedők közötti, fogyasztói cikkekre vonatkozó adásvétel tekintetében szabályozza a hibás teljesítés egyes vonatkozásait. Az irányelv szabályait a Ptk. a szerződések, a hibás teljesítés általános normái közé építette be, ami azt eredményezte, hogy az irányelvi szabályok jelentős része bármilyen jogállású felek közötti, valamennyi szerződéstípusra alkalmazandó, míg az irányelvi szabályok egy része mint a fogyasztói szerződések körében alkalmazandó kivételes szabály nyert megfogalmazást. A hibás teljesítés szabályai a Ptk. -ban ennélfogva nem a kereskedelmi (üzleti) szerződésekre modellezettek, hanem alapvetően az adásvételre, szűkebben az ingó dolgok adásvételére, azon belül is a fogyasztási cikkek (rendszerint a kereskedelmi forgalomban értékesített tömegáruk) adásvételére szabottak, a fogyasztói jogviszonyban.

A szabályozásnak azonban mindenféle visszterhes szerződéstípusra, mindenféle szolgáltatásra általánosan alkalmazható, közös rendelkezéseket kell tartalmaznia. A Javaslat arra törekszik, hogy rendelkezései adekvát módon
hasznosíthatók legyenek nemcsak az adási, hanem a vállalkozási, a használati szerződésekre nézve is. Ha ez a szolgáltatás sajátosságából adódóan mégsem lehetséges, a tevékenységi és a használati szolgáltatásokra, valamint a vagyoni értékű jogok átruházására eltérő, különös szabályokat fogalmaz meg.

5: 137. § [Vélelem a hibás teljesítés mellett a fogyasztói szerződések esetében]

Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

A fogyasztói szerződések körében a teljesítést követő hat hónapon belül vélelem szól a mellett, hogy ha a hiba 6 hónapon belül megjelenik, akkor a hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Megfordul tehát a bizonyítási teher: nem a jogosult fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában már megvolt, hanem a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés időpontja után keletkezett. Nem alkalmazandó e vélelem, ha az a dolog természetével vagy a hiba jellegével nem egyeztethető össze (például romlandó áruk esetében). A bizonyítási teher megfordítása ténylegesen azt jelenti, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztó 6 hónapos időtartamra a “kötelező jótállás” kedvezményezettjének jogállásába kerül. A Javaslat a fogyasztói adásvételről szóló irányelvnek a Ptk. 305/A. § (2) bekezdésében átültetett szabályát veszi át. A rendelkezés kógens, amelyet itt külön nem szükséges kimondani, hiszen ez következik a fogyasztói szerződésekre általában megfogalmazott szabályból, amely szerint semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér.

Kellékszavatosság

5: 138. § [Kellékszavatosság]

A kötelezett a hibás teljesítésért – függetlenül attól, hogy azt kimentette-e – kellékszavatossági kötelezettséggel tartozik.

E szabály a hibás teljesítés egyik legfontosabb jogkövetkezményét határozza meg: a kötelezett felelősséggel tartozik a hibás teljesítésért, e sajátos felelősségi alakzat a kellékszavatosság. A szavatosság a hibás teljesítés objektív jogkövetkezménye. A szavatosság szempontjából közömbös, hogy a szolgáltatás fogyatékosságát valamely emberi magatartás okozta-e vagy attól független körülmények. A jogintézmény nem elsősorban az emberi magatartásra kíván hatni, a kötelezett szavatossággal azért tartozik, mert a termékek előállítása meghatározóan termelői érdek, a termeléssel összefüggő bármilyen eredetű rendellenességre az üzleti kockázat szükségképpen kiterjed. A szavatosság előnyös vonása az egyébként szintén objektív kártérítéshez képest abban mutatkozik meg, hogy a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy a hibás teljesítés az érdekkörén kívüli, előreláthatatlan és elháríthatatlan okra vezethető vissza. A szavatosság esetében a főszabálynak megfelelően (alleganti incumbit probatio) a direkt bizonyítás elve érvényesül: a jogosultnak kell bebizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában – adott esetben rejtetten, akár több évvel megelőzően – a szolgáltatásban már benne volt. Az idő múlásával az egyre növekvő bizonytalansági tényezők a szavatosságnál a jogosult terhére esnek.

A hibás teljesítés meghatározott felek közötti szerződés létét feltételezi – e szerződés megszegéséről van szó a szavatosság pedig a hibás teljesítés jogkövetkezménye. A jogosult szavatosság címén csak az adott szerződés kötelezettjével szemben léphet fel. Ez akkor is irányadó, amikor a szolgáltatás több egymásba fonódó szerződés közvetítésével jut el a jogosulthoz. Ilyenkor a közvetlen szerződéses kötelezett a jogosult felé a mögötte álló közreműködőkért (gyártók, forgalmazók, alvállalkozók stb. ) – nemcsak a saját érdekkörben bekövetkező hibákért – helytáll, majd a szavatossági következményeket a vele szerződéses kötelezettre átháríthatja. A szavatossági jogkövetkezmények a láncolatban gördülhetnek végig a hiba tényleges okozójáig. A Javaslat továbbra sem kívánja általánosságban lehetővé tenni, hogy a jogosult a hibás teljesítés szavatossági jogkövetkezményeit a közvetlen szerződéses kötelezett megkerülésével a kötelezett (“elsődleges” vagy “másodlagos”) közreműködőjével szemben közvetlenül érvényesíthesse. Más kérdés, hogy meghatározott, a fogyasztóvédelemmel összefüggő szűkebb körben a Javaslat a gyártók és hálózati forgalmazók közvetlen felelősségére tesz javaslatot (termékszavatosság).

A szerződésszegés általános szabályai között mondja ki a Javaslat, hogy a felelősség korlátozása vagy kizárása fogyasztói szerződésben semmis. Ez a rendelkezés természetszerűleg vonatkozik a kellékszavatosság szabályaira is.

5: 139. § [Kellékszavatossági igények]

(1) Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint

a) kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget; vagy

b) megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől, ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta vagy e kötelezettségének a (3) bekezdés szerinti feltételekkel nem tud eleget tenni, illetve, ha a hibás teljesítés miatt a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt, így különösen, ha a hiba a (3) bekezdés szerinti feltételekkel nem hárítható el.

(2) Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

(3) A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel -megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

(4) Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.

1. A szavatosság a hibás teljesítés jogkövetkezménye, amely a visszterhes szerződések jogosultjának a szolgáltatás hibájában megvalósuló, értékcsökkenést eredményező teljesítési érdeksérelme (ún. tapadó károk) orvoslására szolgál. Nem vonatkozik a szavatosság a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült különböző következménykárokra, a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével felmerülő költségeket azonban a Javaslat változatlanul a szavatosság hatókörébe vonja.

A szavatossági jogokat illetően a Javaslat fenntartja a Ptk. -ba a 2002. évi XXXVI. törvénnyel beiktatott szabályokat, amelyek a fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv rendszerét tükrözik. Az irányelv, és ennélfogva a Ptk. kétlépcsős rendszere egyértelmű prioritást ad a természetbeni teljesítést biztosító szavatossági jogoknak: a kijavításnak és a kicserélésnek. A Ptk. 306. § (1) bekezdése értelmében a jogosultnak elsősorban kijavításra vagy kicserélésre van joga, az elállás vagy az árleszállítás csak másodsorban illeti meg. A Javaslat a kialakított rendszeren nem kíván változtatni. A szavatosság lényegében a szerződésszegés közös szabályai között megfogalmazott, a teljesítéshez való jogosultság részletesebb megjelenítése a hibás teljesítés mint nevesített szerződésszegési eset körében.

A jogosult első lépcsőben szabadon választhat a kijavítás vagy a kicserélés szavatossági jogok között, mivel a szavatosság elsősorban a hiba természetbeni orvoslására szolgáló jogintézmény. A jogosult választási jogát a Javaslat bizonyos esetekben mégis korlátozza. Magától értetődő, hogy a jogosult nem választhat olyan szavatossági jogot, amelynek teljesítése lehetetlen. A választási jog korlátját jelenti továbbá a kötelezett jogi érdekeinek védelme: a Javaslat szerint a választott szavatossági jog nem okozhat aránytalan többletköltséget vagy indokolatlan kényelmetlenséget a kötelezettnek.

A második lépcsőben árleszállítást követelhet, vagy elállhat a szerződéstől. Hibás teljesítés esetén az elállási jogot három alternatív feltétel alapozhatja meg:

– A jogosultnak a kicseréléshez vagy kijavításhoz nincs joga az (1) bekezdésben meghatározott esetekben. Ilyenkor a jogosult rögtön a szavatossági jogok “második lépcsőjére” léphet: árleszállítást vagy elállhat a szerződéstől, illetve felmondhatja azt.

– Elállhat a jogosult akkor is, ha a jogosult elzárkózik a kijavítástól, illetve a kicseréléstől, vagy megfelelő határidőn belül, illetve a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem végzi el.

– Új eleme a Javaslatnak a Ptk. -hoz képest, hogy a jogosult a kijavításhoz, illetve kicseréléshez (természetbeni teljesítéshez) fűződő érdekmúlását bizonyíthatja, s ebben az esetben árleszállítást követelhet vagy elállhat a szerződéstől, illetve felmondhatja azt. A természetbeli teljesítéshez fűződő érdek megszűnése nem feltétlenül abszolút: a jogosultnak nem általában szűnik meg valamely szolgáltatásra (dologra) vonatkozó szükséglete, hanem az érdekmúlás csak relatíve, az adott szerződés konkrét kötelezettjével szemben következik be, mivel a jogosult részéről éppen a hibás teljesítés és körülményei, a kötelezett hozzáállása, magatartása miatt indokoltan nagyfokú bizalomvesztés lép fel. Az érdekmúlás tehát nem feltétlenül függ attól, hogy a hiba javítható, illetve kicseréléssel elhárítható vagy sem (az érdekmúlás egyéb okból is bekövetkezhet), azonban az érdekmúlás nyomatékosan valószínűsíthető, ha a hiba a szolgáltatás természetétől függő ésszerű határidőn belül, értékcsökkenés és a jogosulti érdekek jelentős sérelme nélkül nem hárítható el. A bírói gyakorlat már eddig is jogszerűnek minősítette a jogosult elállását, ha a termék üzemeltetése során rendkívül nagyszámú, önmagában kisebb súlyú meghibásodás következik be, és a jövőben is sorozatos – bár javítható – hibák előfordulásával kell számolni. A többszöri, eredménytelen javítás – a hiba nagyságrendjétől függetlenül – arra utal, hogy a hiba ésszerű határidő alatt a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem javítható.

Amint a szerződésszegés általános szabályai között a Javaslat kimondja, nem elállás, hanem azonnali hatályú felmondás illeti meg a jogosultat olyan esetben, amikor a szerződéskötés előtti helyzet visszaállítására – a szolgáltatás irreverzibilis jellege következtében – nincs lehetőség. Ugyanezen okból mellőzi a Javaslat a visszatartási jognak a szavatossági szabályok közötti külön említését.

A szavatossági jogok törvényben meghatározott rendje diszpozitív rendelkezés, a felek attól szabadon eltérhetnek. Fogyasztói szerződések körében ennek a lehetőségnek határt szab az a norma, amely szerint a szerződésszegésért való felelősség korlátozása is semmis e körben. Esetleges bizonytalanság eloszlatásánál a tisztességtelen szerződéses kikötések tilalma segít.

2. Az arányosság (másképpen: a de minimis non curat praetor) elvéből következik, hogy jelentéktelen hiba miatt elállásnak, illetve felmondásnak nincsen helye.

3. A szavatossági jogok gyakorlásával kapcsolatban a Javaslat a megfelelő határidőn belül történő igényérvényesítés követelményét kifejezetten is kimondja. A szavatossági jogokkal kapcsolatos választási jog korlátozásával összhangban utal a Javaslat arra is, hogy a kötelezettnek szavatossági kötelezettségét a jogosult kényelmetlensége nélkül kell teljesítenie.

4. A Javaslat fenntartja a Ptk. -nak azt a szabályát, hogy a jogosult a kötelezett költségére maga is jogosult a kijavításra, vagy a mással történő kijavíttatásra, feltéve, hogy a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja. Természetesen a jogosultnak itt is figyelembe kell vennie azt, hogy a szavatossági jog ily módon történő gyakorlása ne okozzon indokolatlan többletköltséget a kötelezettnek.

5: 140. § [Áttérés más kellékszavatossági jogra]

(1) A jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

(2) A jogosult által választott szavatossági jog helyett a bíróság más szavatossági jogot ítélhet meg, ha

a) a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy

b) az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, a szavatossági jog teljesítésével és annak időigényességével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget.

(3) Nem ítélhet meg a bíróság olyan szavatossági jogot, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

1. A Javaslat fenntartja a ius variandi szabályát: a jogosult választott szavatossági jogáról egy másikra térhet át. Természetes viszont, hogy a jogosult a kötelezett költségeit kártalanításként megfizetni tartozik, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot vagy az egyéb okból objektíve indokolt volt.

2-3. A szavatossági igény – törvényi keretek közötti – szabad megválasztása a jogosult joga, a választott szavatossági jogtól – főszabályként – a bíróság sem térhet el. A választott szavatossági jog helyett a bíróság kivételesen – tartalmilag magának a jogosultnak a választási jogával azonos feltételek mellett – ítélhet meg más szavatossági jogot. A hibás teljesítés természetbeni orvoslása – a kijavítás, kicserélés – törvényben körülírt esetekben nem lehetséges vagy aránytalan, az elállás, árleszállítás pedig törvényi feltételekhez kötött. A joggyakorlati tapasztalatok szerint előfordul, hogy a jogosult olyan szavatossági joghoz ragaszkodik, amelynek a törvényi előfeltételei hiányoznak, más szavatossági jog azonban megítélhető lenne. A bírósági gyakorlat eddig is úgy foglalt állást, azt is vizsgálni kell, hogy a jogosult szavatossági jogait rendeltetésszerűen gyakorolja-e: nem követelhet a jogosult kijavítást, ha annak költségei megközelítik a dolog forgalmi értékét, ebben az esetben a szerződéstől való elállásra van joga (BH 1998/378. sz. ). Ha a választott szavatossági jog gyakorlásának hiányoznak a törvényi feltételei, a jogosult keresetét bizonyított hibás teljesítés mellett is el kellene utasítani, és a jogosult legfeljebb új perben érvényesíthetné másik szavatossági jogát. A Javaslat ehelyett a jogosult érdekeit is szem előtt tartva kivételesen lehetővé teszi, hogy ilyenkor a bíróság a választott szavatossági jog helyett más rendelkezést hozzon, olyan szavatossági jogot azonban nem ítélhet meg, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

5: 141. § [A kellékszavatossági igény közlése]

(1) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni, és szavatossági igényét a kötelezettel közölni.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt szavatossági igényt megfelelő időben közöltnek kell tekinteni.

(3) A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

1. A szavatossági kifogás bejelentését és közlését a Javaslat tartalmilag a Ptk. 307. § (1)-(3) bekezdéseihez hasonlóan rendezi. A Javaslat eltér a Ptk. -tól a tekintetben, hogy a kifogás közlésének a hiba megjelölésén túl a szavatossági igény megjelölésére is ki kell terjednie.

2. Fogyasztói szerződés esetében a két hónapon belül közölt kifogás a Ptk. -val egyezően mindenképpen megfelelő időben közöltnek tekintendő, azonban az adott eset körülményeinek függvényében ennél hosszabb idő elteltével közölt kifogás is “a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül közöltnek” minősülhet. Fogyasztói szerződés esetében azonban a felek olyan kikötése, amely szerint szerint két hónapnál rövidebb idő áll a fogyasztó rendelkezésére a kifogás és a szavatossági igény közlésére, semmis. E tilalom külön kimondása azonban szükségtelen, mivel az következik a fogyasztói szerződésekre nézve általános jelleggel kimondott szabályból: semmis az a szerződési feltétel, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér (relatív kógencia).

3. A Javaslat külön is kifejezésre juttatja – az eddig is uralkodó felfogásnak megfelelően hogy a kifogás közlésének késedelme jogvesztést nem eredményez, hanem csak kártérítési kötelezettséggel jár.

5: 142. § [A kellékszavatossági igény elévülése]

(1) A jogosult szavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt elévül.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó szavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el. Ha a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

(3) Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a szavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el.

(4) Nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni.

(5) A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a szavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.

1-3. A hibás teljesítés hatályos szabályait illetően a legtöbb kritika a szavatosság határidőrendszerét érinti, és ezen a Ptk. 2002. évi XXXVI. törvénnyel történt módosítása sem változtatott lényegesen. A joggyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy a kiskereskedelmi adásvételi modellre mintázott 6 hónapos általános elévülési határidő a tartós használatra rendelt dolgokra (különösen az építményekre) rövid, a különböző jogvesztő határidők szintén rendkívül szűkre szabottak, egyáltalán a jogosult számára a határidők kezelése bonyolult és áttekinthetetlen. A fogyasztói adásvételről szóló irányelv tárgyi hatálya kizárólag a fogyasztási cikkekre, ingó dolgokra terjed ki, nem tesz különbséget tartós és nem tartós fogyasztási cikkek között, a tartós használatra rendelt dolgokra, ingatlanokra, építményekre pedig egyáltalán nem vonatkozik. Az irányelvnek a Ptk. -ba történt beültetése ezért csak a fogyasztói adásvétel hatálya alá eső körben érintette a szavatosság határidőrendszerét, amely azonban a szolgáltatások, a dolgok széles körében már nem működik megfelelően.

A szolgáltatásokkal szembeni minőségi követelmények része a tartósság is, a szolgáltatásnak a rendeltetése szerinti tartós használatra kell alkalmasnak lennie. A tartósság követelményét nem a minőségre vonatkozó törvényi körülírásoknak, hanem a szavatossági határidőknek kell kifejezésre juttatniuk. A Javaslat ezért az eddigi hat hónapos elévülési határidőnél hosszabb, általános egy éves elévülési szavatossági határidőt ír elő. Fogyasztói szerződés esetében az általános elévülési idő két év, ennél rövidebb határidő használt dolgok esetén köthető ki. Ha azonban a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, akkor a szavatossági igény bármely szerződés (nemcsak fogyasztói szerződés) esetén öt éves elévülési határidő alatt érvényesíthető.

A Javaslat mellőzi a Ptk. 308. § (2) bekezdése szerinti speciális állatszavatossági határidő fenntartását. A 60 napi határidőnek nem jogi, az igényérvényesítésre kiható, hanem szakmai tartalma van, és az állatbetegségek lappangási idejét határolja be. Ennek viszont a bizonyítási teher szempontjából van jogi jelentősége, indokolatlan ezért, hogy az egyébként bizonyított hibás teljesítés mellett az állatállomány szolgáltatására irányuló szerződés esetén a szavatossági igényérvényesítési határidő az általánosnál rövidebb legyen.

A szavatossági határidő elévülési természete azt jelenti, hogy alkalmazni kell az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó, a kötelmi jog közös szabályai között a Javaslat szerint újrafogalmazott rendelkezéseket. Ha tehát a jogosult a szavatossági igényét a határidő alatt menthető okból nem tudja érvényesíteni, például azért, mert a hiba csak később vált felismerhetővé, akkor a szavatossági határidő a menthető ok megszűnésétől – adott esetben a hiba felismerhetőségétől – kezdődik, azaz a jogosult innentől számított egy évi, illetve öt évi határidő alatt gyakorolhatja szavatossági jogait. A jogosult szempontjából menthető okot jelentő, nyugvást kiváltó körülményekre megfelelő értelmezést tartalmaz az e vonatkozásban továbbra is iránymutató bírói gyakorlat (LB I. sz. Polgári és Gazdasági Elvi Döntése).

4. Továbbra is kiemeli a Javaslat a Ptk. 308. § (3) bekezdéséhez hasonlóan az elévülés nyugvásának, illetve félbeszakadásának azt a speciális esetét, amely szerint a kijavítási idő az elévülésbe nem számít be, illetve a kicserélt, kijavított dologra (dologrészre) a határidő újból kezdődik.

5. A Javaslat az eredeti szerződésen alapuló igénynek tekinti a kellékszavatosságot abban az esetben is, ha a hiba a kijavítás következményeként, tehát mintegy új hibaként keletkezik.

5: 143. § [Jogvesztés]

Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét meghatározza, és azt, illetve az abból hátralévő időt a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon közölték, a kötelező alkalmassági idő eltelte a kellékszavatossági igény tekintetében jogvesztéssel jár.

A Javaslat az elévülés nyugvása vagy félbeszakadása esetén meghosszabbodó kellékszavatossági határidőt – eltérően a Ptk.-tól – nem kívánja korlátozni általános hároméves jogvesztő határidővel. E helyett azokban az esetekben, amikor jogszabály kötelező alkalmassági időt határoz meg, ennek a határidőnek az elteltéhez fűzi a jogvesztés következményét. Ezzel a megoldással a Javaslat a jogszabályban előírt kötelező alkalmassági időnek a kívánatos jogi tartalmat tulajdonítja. Nyilvánvaló mindenekelőtt, hogy a tartós használatra rendelt termékeknek (tartós használati cikkek, műszaki áruk, gépjárművek stb.) addig mindenképpen meg kell őrizniük a szerződés szerinti minőséget, ameddig a kötelező alkalmassági idő tart. Kötelező alkalmassági idő előírása esetén semmi sem indokolja, hogy a bizonyított hibás teljesítés ellenére a jogosultat külön jogvesztő határidő beépítésével fosszuk meg attól, hogy vagyoni sérelmének orvoslását szavatosság jogcímén keresse. A tapasztalatok szerint főként ez az oka, hogy a jelenlegi joggyakorlat a jogvesztő szavatossági határidőkön túl a kártérítést lényegében a szavatossággal azonos módon és feltételek szerint alkalmazza, ezáltal a szavatossági határidőket kiiktatva a kártérítéssel végezteti el a szavatosság funkcióit.

A Javaslat ezért arra törekszik, hogy az elévülés nyugvásának nem valamilyen mesterséges jogvesztő határidő szabjon gátat, hanem az adott szolgáltatás (dolog, termék) szakmailag elvárható élettartamának a letelte. A Javaslat ezért elsősorban magukat a kötelező alkalmassági időket tekinti jogvesztőnek, természetesen azokban az esetekben, amelyekben jogszabály kötelező alkalmassági időt meghatároz. A kötelező alkalmassági idők a dolog természeténél fogva a szolgáltatástól függően (termékenként) rendkívül eltérőek. A Javaslat megoldása tehát a “kötelező alkalmassági idő” jogi tartalmát egyértelművé teszi azzal, hogy jogvesztő jelleget tulajdonít neki. A kötelező alkalmassági idő a jövőben annak kifejezésére szolgál, hogy az adott termék szakmai közelítésben a jellemző tulajdonságai alapján a rendeltetésszerű használatra milyen időtartamban alkalmas, mennyi a szakmailag elvárható élettartama, avulási ideje. A kötelező alkalmassági időt elsősorban jogszabályok határozzák meg, de sor kerülhet arra a felek megegyezése által a szerződés tartalmává vált szabvány útján is.

A Javaslat a fenti megoldást a szavatossági határidőknél rövidebb és hosszabb kötelező alkalmassági idő esetében egyformán alkalmazza. A szavatossági határidőnél rövidebb kötelező alkalmassági idő előírása esetében ez természetesen azt jelenti, hogy a kellékszavatossági igény a szavatossági határidő letelte előtt szűnik meg.

5: 144. § [A szavatossági jogok érvényesítése kifogásként]

A szavatossági jogok az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők letelte után is érvényesíthetők.

A Javaslat a Ptk. 308/C. §-ával egyezően változatlanul fenntartja, hogy a szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a szavatossági határidők -akár elévülési, akár jogvesztő – letelte után is érvényesíthetők.

5:145. § [Az érvényesített szavatossági igény terjedelme] A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a szavatossági igényét a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

A Javaslat változatlanul fenntartja a Ptk. 308/B. §-át.

5: 146. § [Költségviselés]

A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik.

A szavatossági kötelezettség teljesítésével együtt járó költségek a Ptk. 309. § (1) bekezdésével egyezően a kötelezettet terhelik, éspedig akkor is, ha azok a jogosultnál merültek fel (például szállítási, fuvarozási költség). A költségviselésnek ez a szabálya fogyasztói szerződések körében kógens. A kógenciát ugyanis a Javaslat a szerződésszegés szabályaira általános jelleggel rögzíti.

5: 147. § [A kötelezett gazdagodási igénye]

(1) Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye. Ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket közrehatása arányában a jogosult viselni köteles, feltéve, hogy a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkeznie kellett.

(2) Ha a dolog kicserélésére vagy nagyobb terjedelmű kijavítására – az elévülés nyugvása vagy más ok miatt – az egy illetve ötéves szavatossági elévülési határidők leteltét követően huzamosabb idő múlva kerül sor – így különösen, ha a dologra előírt kötelező alkalmassági idő jelentős része eltelt és ez a jogosult számára a dolog élettartamának jelentősebb meghosszabbodása miatt értéknövekedést eredményez, az arányos gazdagodást a jogosult megtéríteni tartozik.

1. A Javaslat szerint is irányadó, hogy kicserélés vagy elállás esetén a jogosult a rendeltetésszerű használat folytán beállott értékcsökkenést megtéríteni nem köteles. Köteles viszont helytállni a nem rendeltetésszerű használat károsító következményeiért. Ebben a körben a Javaslat új rendelkezést tartalmaz a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása kapcsán. Közismert ugyanis, hogy az ipar egyre több olyan berendezést gyárt, amelyeket éppen a tartós rendeltetésszerű használatuk érdekében folyamatosan vagy időszakonként ellenőrizni és karbantartani szükséges; a karbantartás elmulasztása a dolog élettartamát jelentősen megrövidítheti, idő előtti tönkremenetelét okozhatja és ez a dolog hibájaként jelenik meg. Az ilyen eredetű hibák az üzemeltető (tulajdonos) terhére esnek. A karbantartás elmulasztása azonban csak akkor róható a jogosult terhére, ha a karbantartási feladatokat megfelelő módon a tudomására hozták, vagyis olyan kezelési-használati útmutatót kapott, amely a karbantartási előírásokat is tartalmazza. Ezért is célszerű, hogy a gyártók a tartós használatra szolgáló különböző termékekről olyan részletességű kezelési útmutatót adjanak át, amely a karbantartási kötelezettség tartalmáról, a felújítások és a csere várható idejéről, azaz a termék becsült élettartamáról is megfelelő tájékoztatást nyújt.

2. A szolgáltatott dolgok, termékek várható élettartamához igazodó szavatossági határidőrendszerben – ha a hiba a szakmailag várható élettartam vége felé jelentkezik – az élettartam újbóli jelentős megnövekedése komoly értéknövekedést jelenthet. Az elhasználódott, elavult termék kicserélése (felújítása) a tulajdonos feladata. Ha a hiba akkor jelentkezik, amikor a várható élettartam jelentős része már letelt, és a kijavítás, kicserélés vagy felújítás a dolog élettartamának lényeges megnövekedését eredményezi, ez az értéknövekedés a tulajdonos (jogosult) számára aránytalan gazdagodást idéz elő. A Javaslat ezért külön szabályozza, miként kell figyelembe venni a kellékszavatossági jogok érvényesítése során a szolgáltatásban bekövetkezett értéknövekedést, e vonatkozásban is felhasználva a bírói gyakorlat eredményeit. A Javaslat szerint, ha a hiba a szavatossági elévülési határidőn belül jelentkezik, a hibásan teljesítő kötelezett értéknövekedést nem követelhet, abban a formában sem, hogy az addigi használat ellenértékeként használati díjra sem tarthat igényt. Ha azonban a hiba egyébként menthető okból (az elévülés nyugvása) az elévülési határidőn kívül vált felismerhetővé, a szolgáltatás jellegétől, a dolog élettartamának várható idejétől, a szavatossági beavatkozástól függően az értéknövekedést a bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint megítélheti. A konkrét esetben a gazdagodás indokoltsága a körülmények mérlegelésétől függ: az élettartam megnövekedése nem minden esetben okoz gazdagodást. Értéknövelő tényezőként rendszerint az élettartam lényeges megnövekedése értékelhető, általában akkor, ha a javításig (cseréig) a műszakilag elvárható amortizációs élettartam, a kötelező alkalmassági idő túlnyomórészt letelt. Emellett a gazdagodás akkor értékelhető, ha a jogosult az elhasználódás ideje alatt a dolgot túlnyomórészt zavartalanul, rendeltetésszerűen használhatta, és így a javítás (csere) folytán valóban az élettartam jelentős növekedéséről, nem pedig arról van szó, hogy a jogosult a hiba miatt hosszú ideig akadályozva volt a dolog használatában, és a javításnak (cserének) köszönhetően végre használatba tudja venni a dolgot.

5: 148. § [A tapadó károk megtérítésének érvényesítési határideje]

A hibás teljesítéssel a szolgáltatásban okozott károk megtérítését a jogosult a szavatossági határidőn belül követelheti.

A Javaslat a hibás teljesítésből eredő kártérítési igény mértékét a szavatossági jogokkal nem reparálható – és ezért a szavatossági határidők lejárta után, az általános elévülési időn belül érvényesíthető – “következménykárokra” korlátozza. Ezt az elvet a gazdasági szerződésekre a LB GK 41. sz. állásfoglalása meghonosítani szándékolta. A Javaslat ezzel a megoldással ösztönözni kívánja a jogosultat arra, hogy kellékszavatossági igényét az erre nyitva álló határidőkön belül érvényesítse, és ne bízzon abban, hogy a kellékszavatosság formájában érvényesíteni elmulasztott igényt kártérítésbe fordíthatja át. Jogpolitikailag aligha indokolt, hogy a kötelezett kártérítés formájában is álljon készenlétben a szavatossági jogok keretében reparálandó szerződésszegési következményekért. E megoldást támogatja az elévülés nyugvásával kapcsolatos szabály javasolt változása is, mivel az a szavatossági igények elévülését tovább lazította.

5: 149. § [Visszkereseti jog]

(1) Ha a kötelezett a jogosulttal szemben hibás teljesítés miatt helytállt, az ebből eredő kárának megtérítését a közreműködőért való felelősség szabályai szerint követelheti az előző kötelezettől.

(2) Ha a kötelezettet a minőség megvizsgálásának kötelezettsége terhelte, a hibás teljesítéssel összefüggő megtérítési igényével csak akkor élhet, ha e kötelezettségének eleget tett.

1-2. A szerződésszegés közös szabályai között elhelyezett közreműködőért való felelősség bármely szerződésszegés esetén alkalmazható, a leggyakrabban mégis a hibás teljesítéssel összefüggésben merül fel. Jellemző az üzleti szerződéseknél, hogy a kötelezett mások által előállított, illetve forgalmazott dolgot szerez be és azt maga is vagy beépíti vagy tovább forgalmazza. Ha a szolgáltatása hibás lesz, a hiba oka a szerződési láncolat bármely pontján keletkezhetett; mindez nem változtat azon, hogy a jogosultja irányában a hibás teljesítésért – annak összes jogkövetkezményéért – a közreműködőért való felelősség szabályai szerint tartozik helytállással. A Javaslat a közreműködőért való felelősség szabályozásakor elsősorban éppen a hibás teljesítésre volt figyelemmel. A hibás teljesítésnek a közreműködőért való felelősség szabályozásában betöltött modellformáló szerepénél fogva a hibás teljesítésről szóló külön szabályok között a Javaslat csak minimális kiegészítő rendelkezést tartalmaz. A jogkövetkezmények így gördülhetnek végig a szerződési láncolaton, a hiba tényleges okozójáig (például forgalmazás, raktározás, fuvarozás során stb. ) végső soron a gyártóig (adott esetben a nyersanyag, résztermék, alkatrész gyártójáig). Kiegészítő rendelkezésként tartalmazza a Javaslat a Ptk. 385. §, 398. §-ával egyezően azt, hogy ha a kötelezettet a minőség megvizsgálásának kötelezettsége terhelte, megtérítési igényével akkor élhet, ha e kötelezettségének megfelelően eleget tett. Számos esetben ugyanis a kötelezettet a minőség megvizsgálása nem terheli (például eredeti csomagolású termékek továbbértékesítése, a megfelelőség tanúsítása stb. ), emellett a megtérítési igényt a minőség megvizsgálása csak akkor érinti, ha ennek elvégzése esetén a hiba felismerhető lett volna.

E szabályozás a fogyasztói adásvételről szóló irányelv alapján a Ptk. 311. §-ába beépített visszkereseti jog szabályozását váltja ki és terjeszti ki tágabb körre. A 311. § alapján ugyanis csak olyan szerződési láncolatban “végiggörgethető” a megtérítési igény, ahol a végső kötelezett fogyasztóval szemben állt helyt. A Javaslat a Ptk. -tól eltérően nem csupán a fogyasztói szerződés hibás teljesítése esetére rendelkezik a megtérítési igényről, az áthárítás ugyanis bármilyen jogalanyok között létrejött, bármilyen típusú szerződések esetén felmerülhet. A Javaslat e tekintetben is a kereskedelmi ügyletek modellformáló szerepéből indul ki. Általában pedig nem tartható az indokolatlanul rövid, hatvan napos áthárítási határidő, a jogvesztő határidő pedig azt jelentené, hogy a kötelezett a jogosultjával szemben a közreműködője hibája miatt későbbi időpontban is helytállással tartozna, és ennek jogkövetkezményeit a hiba tényleges okozójára – bár őt késlekedés, mulasztás nem terheli – nem háríthatná át. Másfelől e vonatkozásban is meg kell különböztetni a kötelezett megtérítési igényét a saját, őt jogosukként megillető hibás teljesítési jogkövetkezményektől: ez utóbbi tekintetében a hibás teljesítés igényérvényesítési határidői az irányadóak. Elképzelhető ezért, hogy a szerződő fél a hibás teljesítésből eredő saját érdeksérelmét már nem érvényesítheti a kötelezettjével szemben, mivel a teljesítéstől számítva például a szavatossági igénye elévült, ugyanakkor a vele szembeni (nem elkésett) igényérvényesítés miatt – mint közreműködővel szemben – a megtérítési igényével élhet.

5: 150. § [Termékszavatosság]

(1) Az üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolog (termék) hibája esetén a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a termék hibáját javítsa ki, vagy – ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges – a terméket cserélje ki (termékszavatosság).

(2) A gyártó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a terméket nem hozta forgalomba, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,

b) a termék hibájának oka az általa történt forgalomba hozatal időpontja után keletkezett,

c) a termék forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető,

d) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

(3) A jogosult a termékszavatossági igényét egyéves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülési határidő akkor kezdődik, amikor a jogosult tudomást szerzett vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudomást szerezhetett volna a termék hibájáról, a hiba okáról, a gyártó (az importáló) személyéről, illetve a kár bekövetkeztéről.

(4) Gyártónak minősül a termék előállítója, valamint az a személy is, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát gyártóként tünteti fel. Import termék esetén a gyártóra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az importálóra.

1-4. A Javaslat bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen helytállását (termékszavatosság). Maga a fogyasztói adásvételről szóló irányelv 12. cikkelye is előírja, hogy az Európai Bizottság legkésőbb 2006. júliusáig jelentést készít az irányelv alkalmazásáról és abban megvizsgálja – egyebek között – azt, hogy indokolt-e bevezetni a gyártó közvetlen felelősségét. Több tagállam, így Portugália és Spanyolország nem várta meg ezt a jelentést és annak eredményét, hanem az irányelv átültetésekor szabályozta a gyártó
közvetlen felelősségét. Más tagállamok, így Franciaország és Belgium bírói gyakorlata már az irányelvet megelőzően – a XIX. század közepétől – elismerték a szerződési láncolat egyes tagjain “átívelő” közvetlen keresetet (action directe), amely alapján kezdetben csak kártérítési igény, később viszont már valamennyi szavatossági igény érvényesíthetővé vált. A francia Semmítőszék már 1884-ben kimondta, hogy a kellékszavatossági jogok az adásvétel tárgyával együtt (intuitus rei) átruházásra kerülnek, azaz az eredeti adásvételi szerződést kötő felekhez képest harmadik személyek, a későbbi tulajdonosok javára is fennállnak.

A termékszavatosság a termék fogalma alá eső minden ingó dologra kiterjed, és szerződéses jogviszony hiányában is a termék hibájában álló vagyoni érdeksérelemnek közvetlenül a gyártóval szembeni orvoslását biztosítja. A termékszavatosság azonban csak a fogyasztói jogviszonyban áll fenn: a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa – ha tehát a fogyasztó törvényi kritériumainak megfelel – termékszavatossági igénnyel élhet közvetlenül a gyártóval (ha a gyártó nem állapítható meg, a hálózati forgalmazókkal) szemben. A termékszavatosság kizárólag a hiba természetbeni orvoslására szolgál: elsősorban a kijavítására, másodsorban – ha az kijavítás nem lehetséges – kicserélésre. A Javaslat figyelembe veszi, hogy a fogyasztó döntését a márkanév nagymértékben befolyásolja, lehetővé kell tenni ezért, hogy a fogyasztó szerződéses jogviszony hiányában is érvényesíthessen termékszavatossági igényt a gyártóval szemben, ha a termék nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket a gyártó reklámozott. A gyártó termékszavatossági helytállása – eltérően a kellékszavatosságtól – azonban nem feltétlen, hanem a termékfelelősségi kimentési okok alapján mentesülhet, vagyis a gyártó csak azokért a hibákért felel, amelyek akkor keletkeztek, amikor a termék az ellenőrzése alatt állt, és a terméket forgalomba hozta. A termékszavatossági igények továbbá a gyártóval szemben korlátozottak, csak kijavítást és feltételtől függően cserét lehet követelni; az elállási jog szerződés hiányában nem merülhet fel, a pénzbeli reparációra pedig a termékszavatosság nem terjed ki.

A Javaslat a termékszavatossági igény érvényesítéséhez – az általános szavatossági határidőhöz hasonlóan – egy éves elévülési határidőt biztosít.

A jótállás

5: 151. § [Jótállás]

(1) Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállást vállal, a jótállás időtartama alatt a helytállás alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.

(2) A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti.

1. A Javaslat a jótállás szabályait a hibás teljesítés jogkövetkezményei között tartalmazza. A gyakorlatban ugyanis a jótállás szinte kizárólag a hibás teljesítés orvoslásának egyik eszközévé vált, a szolgáltatás minőségén kívül más tartalmi elem megerősítésére a szerződés más biztosítékai alkalmasabbak. A hibás teljesítés jogkövetkezményeinek a jogosultra – különösen a fogyasztóra – előnyös változásai, kiteljesedésük a jogszabályban kötelezően előírt jótállás megszüntetését indokolják. A jótállás hagyományosan azért szigorúbb helytállás, mint a szavatosság, mert a szavatosságnál a vélelem a hibátlan teljesítés mellett szól – a jogosultnak kell bebizonyítania, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor hibás volt a jótállásnál viszont a vélelem a teljesítés hibája mellett szól, ezért a kötelezettnek kell bebizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A fogyasztói szerződések esetében azonban a fogyasztói adásvételről szóló irányelv átültetése azt eredményezte, hogy a teljesítéstől számított hat hónapon belül felismerhető hibákra a bizonyítási teher a jótálláshoz hasonló módon alakul. A bizonyítási teher megfordítása legalábbis a fogyasztási cikkek körében a kötelező jótállás “kiváltását” eredményezi. A Javaslat szerint továbbá a fogyasztó a termék hibái miatt közvetlen termékszavatossági igénnyel léphet fel a gyártóval szemben, ugyancsak szigorú, objektív felelősség alapján, számára kedvező bizonyítási teher mellett. A termékszavatosság tehát a kötelező jótállás kiváltására ugyancsak alkalmas. A jogosult szempontjából lényeges előnyös változás továbbá, hogy a kontraktuális felelősség, így a hibás teljesítés miatti kártérítési felelősség objektív alapúvá vált, a kötelezett a felróhatóság hiányának bizonyításával nem mentesülhet. A jogosultra, a fogyasztóra kedvező törvényi változások pozitívumai mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szigorúbb magánjogi szabályozás és a többletvédelem miatt megnövekedett tranzakciós költségek jó része beépül majd a szolgáltatások, a termékek árába, vagyis a többletköltségek a fogyasztókra hárulnak vissza. A megnövekedett tranzakciós költségeket a kötelező jótállás fenntartásával nem célszerű, de nem is indokolt még tovább növelni,
terhelni. Az EU-tagállamok döntő többsége csak az önkéntes, szerződésen alapuló jótállást ismeri, elvétve fordul elő az egyes termékekre kötelező jótállás. A szavatosság csaknem mindenütt a dolog átadáskor meglévő hibáiért törvényben előírt helytállást jelenti, a jótállás pedig szerződésben felvállalt azon kötelezettséget, hogy a dolog meghatározott időn belül nem hibásodik meg. A modern piacgazdaságokban a vállalkozások önként, a verseny részeként igyekeznek a fogyasztók számára minél előnyösebb feltételeket teremteni, a gyártók által önként felvállalt jótállás a hazai viszonyok között is széles körben elterjedt. Mivel a szavatosság és a jótállás között lényegi, elvi különbség nincsen, a hibás teljesítés törvényi jogkövetkezményeinek új szabályai pedig a kötelező jótállást lényegében kiváltják, a Javaslat a jótállást kizárólag szerződésben önként felvállalt többletkötelezettségként tartja fent.

A jótállás – a szavatossághoz hasonlóan – objektív jellegű jogintézmény. A jótállás a bizonyítási teherre vonatkozó jogi rendelkezés miatt szigorúbb helytállási forma a szavatosságnál. Aki a hibátlan teljesítéséért jótállást vállal, ez legalább azzal jár, hogy a jótállás időtartama alatt neki kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállást vállaló fél lényegében a jótállás időtartama alatt bármikor felmerülő hibáért helytáll, kivéve, ha bebizonyítja, hogy a hiba már a jogosult érdekkörében keletkezett.

2. A Javaslat a Ptk. 248. § (1) bekezdésével egyezően változatlanul tartalmazza, hogy az önként felvállalt jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti.

5: 152. § [A jótállásból eredő jogok érvényesítése]

(1) A jótállásból eredő jogokat a dolog tulajdonosa érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben. A jótállásból eredő kötelezettségeket a jótállást vállalóval kötött megállapodás alapján a jótállási nyilatkozatban megjelölt más személy is teljesítheti.

(2) A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni, és jótállási igényét a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért a jogosult felelős.

(3) A jótállási időn belül nem kifogásolt hibák vonatkozásában a jótállási igény a jótállási idő elteltével megszűnik. A jótállási időn belül kifogásolt hibák vonatkozásában a jótállási igény az általános szabályok szerint évül el.

(4) A jótállási jogok gyakorlására egyebekben a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

1. A jótállás végső soron valamely szerződés megszegéséhez kapcsolódik, a jellegéből adódik azonban, hogy meghatározóan a forgalmazott termékhez, és csak másodlagosan a szerződéses kötelezettséghez kötődik. A bírói gyakorlat szerint a jótállás a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között (BH 1982/337. sz. ). A Javaslat a jótállás szabályozása során a szerződés relatív szerkezetétől való eltávolodást teljessé teszi. A jótállás nem valamely szerződés kötelezettjéhez vagy jogosultjához, hanem meghatározott termékhez kapcsolódik (ún. termékcentrikus jogintézmény), a jótállási jogokat ezért a termék mindenkori tulajdonosa gyakorolhatja a jótállást felvállaló kötelezettel szemben. Ha a jótállás időtartama alatt tulajdonosváltozás történik, a jótállás jogosultja az új tulajdonos lesz. Az önkéntes jótállást rendszerint a végtermék előállítója (gyártója) vállalja, a hibás termék tulajdonosa a szerződéses alapjogviszony kötelezettjétől függetlenül a jótállási nyilatkozatban (a jótállási jegyen) megjelölt személlyel szemben – a közbeékelődő szerződések relatív szerkezetéből kilépve – közvetlenül fordulhat a jótállási igényével. Természetesen változatlanul nem lehet akadálya, hogy a jótállást vállaló gyártó megbízásából a jótállási igényeket erre szakosodott szervezetek (szervizhálózat) elégítsék ki. Ha a jótállásra kötelezett a jótállási jegyen ilyen vállalkozást megjelöl, a jótállásból eredő kötelezettségeket a vele külön szerződéses kapcsolatban álló szerviz is teljesítheti.

A jótállás jogosultja – a termékszavatosságtól eltérően – nemcsak fogyasztó lehet, hanem a termék bármely tulajdonosa. A fogyasztói jogviszonyban viszont a gyártóval szembeni közvetlen igényérvényesítés törvényi lehetőségét a termékszavatosság, a szerződésben felvállalt, önkéntes esetét pedig a jótállás testesíti meg.

2. A Javaslat – a kellékszavatossági jogok gyakorlásához hasonlóan – a jótállási jogok gyakorlásával kapcsolatban is arra kötelezi a jogosultat, hogy ne késlekedjék igényének a kötelezettel történő közlésével. A késedelmes közlést kártérítés szankcionálja.

3. A jótállási igény késedelmes érvényesítése természetesen nem jár az igény elenyészésével. A jótállási igény a jótállási idő egész tartama alatt fennáll, annak elteltével viszont – a jótállási idő jogvesztő jellege folytán – elenyészik. A jótállási időn belül kifogásolt hiba miatti és a kifogásban megjelölt igény bíróság előtti érvényesítésére viszont az általános elévülési időn belül és az elévülés szabályai szerint van lehetőség.

4. A jótállás alapján érvényesíthető igények sorrendjére, az áttérési jogra, a jótállási jogoknak a jótállási határidő eltelte után kifogás formájában történő érvényesíthetőségére, az igényérvényesítés terjedelmére, a kijavítás és a kicserélés joghatására stb. a kellékszavatossági jog szabályai nyújtanak megfelelő eligazítást.

5: 153. § [A jótállás tartalma]

(1) A jótállás a kötelezettet a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt jótállási feltételek szerint terheli.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban, vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

1. A jótállás önként vállalt többletkötelezettséget jelent, vagyis a jótállás tartalmát elsősorban az azt megalapozó szerződés határozza meg. A jótállást keletkeztető jognyilatkozatban foglalt jótállási feltételekkel azonos jogi hatása van a szolgáltatásra vonatkozó reklámnak is.

2. Fogyasztói szerződés esetén a jótállási nyilatkozatnak a fogyasztók számára korrekt tájékoztatást kell tartalmaznia, az 1999/44/EK irányelv erre vonatkozó rendelkezéseit a 2002. évi XXXVI. törvény már beépítette a törvénybe. A Javaslat e rendelkezéseket változatlanul veszi át. *

A hibás teljesítés különös szabályai

5: 154. § [Hibás teljesítés eredmény létrehozására irányuló szerződéseknél]

(1) Ha a kötelezett valamely dolog vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó általános szabályokat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy

a) a kicserélésen a munkával elérhető eredmény részbeni vagy egészbeni újbóli teljesítését kell érteni,

b) a kijavítás vagy a szolgáltatás részben vagy egészben való újbóli teljesítése – a jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével – a munkával elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat; az ebből eredő többletköltségek a kötelezettet terhelik.

(2) A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott

a) anyag alkalmatlanságára vagy hibájára;

b) adat hiányosságára vagy hibájára; vagy

c) utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat megfelelően figyelmeztette. A figyelmeztetés ellenére sem mentesül a kötelezett, ha az eredmény előállítása jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezet.

1. A hibás teljesítés szabályai bármilyen szerződés bármilyen szolgáltatásának minőséghibájára irányadók, a Javaslat mégis elsősorban a dolog átruházására irányuló szerződéseket tartja szem előtt. A joggyakorlat tapasztalatai szerint a munkavégzésre is irányuló vállalkozási szerződések (általában a tevékenységi eredményszerződések) mutatnak olyan sajátosságokat, amelyek további különös szabályozást igényelnek. (Kiegészítő rendelkezést tartalmaz továbbá a Javaslat a használati szerződésekre is. ) A vállalkozási szerződés hibás teljesítésére a Javaslat csak néhány vonatkozásban ad külön szabályt. Ebből következik, hogy minden olyan esetben, amikor ezek a szabályok eltérően nem rendelkeznek, a hibás teljesítés általános szabályai kerülnek alkalmazásra. Ez vonatkozik egyebek mellett a szavatossági határidőkre is.

A hibás teljesítés külön szabályai között foglalkozik a Javaslat a vállalkozási típusú szerződések sajátosságaival. A munkavégzésre irányuló tevékenységi eredménykötelmek általában nem abban különböznek, hogy a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul, az esetek jelentős részében ugyanis a vállalkozási szerződések eredménye valamilyen dologban testesül meg (például építmény, termelési célú gépek, berendezések, vagy a lakossági szolgáltatásoknál gépkocsi javítás, víz-, gázszerelés, ruhatisztítás, fotóelőhívás stb.), mint ahogy a szolgáltatás lehet valamilyen dokumentáció átadása is (például tervdokumentáció, könyvelési, adóbevallási munkaanyag stb.). E szerződések sajátossága abban áll, hogy a munkával elérhető mű – a dolog vagy más eredmény – átadását megelőzi a létrehozás folyamata, vagyis a szolgáltatás (és a teljesítés) része a mű előállítása, a munkavégzés is.

A szavatossági jogokat illetően a Ptk. 311/A. §-a is tartalmazza, hogy kicserélésén a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni. A joggyakorlati tapasztalatok szerint azonban a munka teljeskörű újbóli elvégzése (például építményeknél) csak egészen ritkán fordul elő, sokkal inkább gyakori a hibával érintett munkarész újbóli elvégzése. A Javaslat ezért úgy fogalmaz, hogy a kicserélésen a munkaeredmény részbeni újbóli teljesítését is érteni kell, amely csak a szolgáltatás meghatározott részét érinti (például épületbe beépített hibás radiátorok cseréje, vagy a gépkocsin végzett számos javítási munka közül kizárólag a fékrendszer javításának újbóli elvégzése stb. ).

A vállalkozási, különösen az építési szerződések hibás teljesítése esetén nem egyszer előfordul, hogy a szerződésben eredetileg vállalt módon és azonos eredménnyel a kijavítás (a munka újbóli elvégzése) nem lehetséges. A joggyakorlatban a kérdés úgy merült fel, ha a kijavítás folytán a jogosult a szerződésben rögzített (és fizetett) szolgáltatáshoz képest műszakilag értékesebb megoldáshoz jut, az ebből eredő értéknövekedésre a vállalkozó utólag igényt tarthat-e. Ha ugyanis a kijavítás az eredetileg tervezett módon újból már nem végezhető el, hanem újabb, korszerűbb anyag, alkatrész, műszaki megoldás beépítésével és kialakításával lehetséges csak, akkor ez a jogosultnak értéknövekedést, a kötelezettnek pedig többletköltséget jelent (a problémával foglalkozik a LB GKT 76/1973. sz. állásfoglalása). A Javaslat rögzíti, hogy önmagában az a körülmény, hogy a kijavítás az eredetileg vállalt módon nem, hanem csak más műszaki megoldással lehetséges, a kijavítást (munka részbeni újbóli elvégzését) nem teszi lehetetlenné, ezért ilyen szavatossági igény ebben az esetben is érvényesíthető. Figyelemmel kell lenni azonban a jogosult teljesítéshez fűződő érdekeire: a javítás vagy a munka részbeni újbóli elvégzése folytán a szerződési céltól eltérő, más munkaeredmény nem állhat elő. A Javaslat egyértelművé teszi: ha a javítás műszaki kényszerből az eredeti vállalás szerint (például az eredeti tervdokumentációnak megfelelően) nem végezhető el, csak a szerződéstől (és a tervtől) eltérően úgy, hogy műszakilag értékesebb munkaeredmény áll elő, a kényszerből bekövetkezett értéknövekedést a megrendelőre nem lehet áthárítani (az jogalap nélküli gazdagodás jogcímén nem követelhető), hanem az ebből eredő költségtöbbletek annak nagyságrendjétől függetlenül a hibásan teljesítő, szerződésszegő vállalkozót terhelik. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a felek a kijavítással egyidejűleg úgy állapodjanak meg egymással, hogy a kijavítás ne az egyébként lehetséges eredeti módon (a terv szerint) történjen meg, hanem most már korszerűbb, műszakilag előnyösebb megoldás készüljön. Ilyenkor a szavatossági javításhoz kapcsolódva lényegében a felek újabb vállalkozási szerződést körnek, így a javítás kereteit meghaladó többletköltségeket az újabb szerződés alapján a jogosultnak kell viselnie. Arra tehát mindenképp mód van, hogy a felek egyezzenek meg az értéknövekedésről, a költségek megosztásáról.

2. A Ptk. 305/A. § (1) bekezdése a kötelezett hibás teljesítés alóli mentesülése körében rendelkezik a jogosult által adott anyag hibájáról. Ilyen helyzet a munkavégzésre irányuló vállalkozási jellegű szerződések körében adódhat, a Javaslat ezért a különös szabályok között rendelkezik az átadott anyag hibájáról. A jogosult által átadott hibás (alkalmatlan) anyag a jogkövetkezmények szempontjából egy tekintet alá esik azzal, amikor a jogosult a munkavégzéshez hiányos vagy hibás adatokat közöl, vagy egyébként célszerűtlen, illetve szakszerűtlen utasítást ad. A Ptk. a vállalkozási szerződés külön szabályai között, a 392. § (3) és (4) bekezdésében ilyen esetekre a vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségét, ennek elmulasztása esetére kártérítési felelősségét írja elő. A Javaslat a rendelkezést a hibás teljesítés általános szabályai közé emeli. A kötelezett akkor köteles a jogosultat az anyag hibájára, az adat hiányosságára vagy a célszerűtlen, szakszerűtlen utasításra figyelmeztetni, ha e rendelkezések számára – kellően gondos eljárása mellett – felismerhetőek. A figyelmeztetési kötelezettség ez esetben nem lehet formális, hanem megfelelő módon és részletességgel nyújtott tájékoztatásnak kell lennie.

A figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása a Ptk. -tól eltérően nem csak kártérítési felelősséggel jár, hanem a kötelezettel (a vállalkozóval) szemben a hibás teljesítés jogkövetkezményei általában alkalmazhatók. A Javaslat e helyütt tartalmazza a mentesülésre vonatkozó szabályt: a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól mentesül a kötelezett, ha az általa nyújtott szolgáltatás hibája a jogosult által adott anyag hibájára, a közölt adat hiányosságára, vagy a célszerűtlen, szakszerűtlen utasításra vezethető vissza, feltéve, hogy e körülmények a kötelezett számára nem voltak felismerhetők, vagy pedig ha felismerhetőek voltak, akkor e körülményekről a jogosultat megfelelően figyelmeztette. A kimentés a Ptk. 392. § (4) bekezdésével egyezően a figyelmeztetés ellenére sem lehet eredményes, ha az eredmény előállítása jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezet. Ha a kötelezett e körülményekre hivatkozással kimenteni magát nem tudja, a hibás teljesítés jogkövetkezményei alkalmazhatók, például szavatossági igények is érvényesíthetőek. A kötelezettnek a jogosulttal szembeni kellékszavatossági kötelezettsége természetesen nem érinti harmadik személyeknek a kötelezettel szembeni esetleges deliktuális kártérítési igényét olyan esetben, – amikor a jogellenesen vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésével elvégzett tevékenység következtében harmadik személy kárt szenved.

5: 155. § [Hibás teljesítés használatra irányuló szerződéseknél]

Ha a jogosult más tulajdonában lévő dolog időleges használatára vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a hibás teljesítés általános szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog a szerződésszerű használatra vagy hasznosítására alkalmas.

A hibás teljesítés külön szabályai között szól a Javaslat a bérbeadó “szavatosságáról”, a Ptk. 424. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a hibás teljesítés általános szabályai közé emeli ki. A felelősségi formula általában a
használati szerződésekre vonatkozik; vagyis minden olyan esetre, amikor a kötelezett szolgáltatása abban áll, hogy a jogosult számára valamely dolog – akár ingó, akár ingatlan (ideértve: lakás, nem lakás céljára szolgáló helyiség, földterület) – használatát (hasznosítását) időlegesen biztosítja (bérlet, lakásbérlet, helyiségbérlet, haszonbérlet). A kötelezett (tehát a bérbeadó) azért tartozik helytállással, hogy a bérelt dolog a használatra irányuló szerződés egész időtartama alatt alkalmas legyen a szerződésszerű használatra, és megfeleljen a jogszabályban előírt, valamint a szerződésben külön kikötött minőségi követelményeknek. A bérbeadónak ez a kötelezettsége a szavatossági helytállástól valójában eltér: a bérbeadó ugyanis nemcsak azokért a hibákért áll helyt, amelyek oka a bérelt dolog bérlőnek történő átadása időpontjában már a dologban megvolt, hanem a helytállása a bérleti szerződés egész időtartamára kiterjed. Helytáll tehát a bérbeadó azokért a hibákért is, amelyek oka csak később, a bérlet időtartama alatt keletkezett. Ennek az az oka, hogy a használati szerződéseknél főszabályként a kárveszélyviselés a bérbeadó tulajdonos terhén marad, Így a tulajdonában álló dolog meghibásodásának kockázatát a bérlet időtartama alatt is ő viseli. Természetesen nem áll fent a kötelezett bérbeadó helytállása akkor, ha a hiba – a kár – a bérlő rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használatának a következménye. Nem áll fenn továbbá a kötelezett helytállása akkor sem, ha a főszabálytól eltérően jogszabály vagy a felek szerződése a kárveszélyviselés kockázatát a használat időtartamára a használóra telepíti (például részletvétel, lízingszerződés). Ami pedig az érvényesíthető szavatossági jogokat illeti, a Javaslat elvileg egyik szavatossági jogot (így a kicserélést) sem kívánja kizárni a használatra irányuló szerződések vonatkozásában sem.

A jogszavatosság

A Javaslat a jogszavatossági szabályokat a kötelmi jog különös részéből (az adásvétel, illetve a bérlet köréből) kiemelve a szerződési jog általános részében (a hibás teljesítésről szóló fejezetben) helyezi el, egyúttal alkalmassá teszi a jogintézményt a forgalomképes vagyoni értékű jogok és követelések átruházására vagy hasznosítására irányuló szerződések hibás teljesítésének orvoslására is. A jogszavatosság ugyanis nemcsak az adásvételhez és a bérlethez kötődik, hanem irányadó valamennyi – nevesített vagy nem nevesített – tulajdonjogot (dologhoz kapcsolódó vagy immateriális jogosultságot) vagy használati jogot átruházó szerződésre. A kötelezettnek általában a szolgáltatást nem csupán fizikai hibáktól mentesen, hanem “jogtisztán” kell nyújtania, ennek hiányában éppúgy hibásan teljesít, mintha a szolgáltatásban fizikai hiba lenne.

A Javaslat – a hatályos joggal egyezően – külön állapítja meg a jogszavatossági jogokat arra az esetre, amikor a jogosult egyáltalán nem tudja megszerezni a szerződésben ígért jogot vagy követelést, illetve arra az esetre, amikor a jog vagy követelés megszerzését harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti.

5: 156. § [Jogszavatosság a jogszerzés akadálya miatt]

(1) Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetében a jog megszerzését vagy a követelés érvényesítését harmadik személy joga akadályozza, a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint.

(2) Ha a kötelezett jóhiszemű volt, csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni.

(3) Jogszavatossági jogainak gyakorlása előtt a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot.

1-2. A Javaslat a hatályos joggal egyezően állapítja meg a jogosult jogszavatossági jogait arra az esetre, amikor a jog megszerzését vagy a követelés érvényesítését harmadik személy joga meggátolja. Fenntartja a Javaslat a Ptk. -nak azt a szabályát is, hogy jóhiszemű kötelezett kártérítési kötelezettsége a negatív interesse-re korlátozódik.

3. Nem változtat a Javaslat azon a hatályos szabályon sem, hogy a jogosult elállási vagy kártérítési igényét megelőzően köteles felhívni a kötelezettet az akadályok elhárítására, vagy megfelelő biztosíték adására.

5: 157. § [Jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt]

(1) Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetében a jog gyakorlását vagy a követelés érvényesítését harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet.

(2) A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti.

(3) Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a jogosultat akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését.

(4) Nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes jogot vagy követelést nem szerezhet, kivéve, ha a kötelezett a jog vagy követelés korlátozásmentességéért kifejezetten felelősséget vállalt.

1. Ha harmadik személynek a jogosultságot érintő olyan joga van, amely a jog gyakorlását korlátozza vagy egyébként vagyoni értékét csökkenti, a hibás teljesítés jogszavatossági következményeként a jogosult elsősorban a korlátozás megszüntetését, azaz tehermentesítést követelhet.

2. Ha a kötelezett a tehermentesítést ésszerű határidőn belül nem végzi el, a jogosult maga végezheti el azt.

3. Elállást és kártérítést, illetve a teher átvállalása helyében az ellenérték csökkentését a jogosult csak akkor követelhet, ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, vagy ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelen telt cl.

4. A Javaslat fenntartja a Ptk.-nak azt a szabályát is, hogy a jogosult nem érvényesíthet jogszavatossági igényt abban az esetben, ha a szerződéskötéskor tisztában kellett lennie azzal, hogy korlátozástól mentes jogot vagy követelést nem szerezhet. Eltér viszont a Javaslat a hatályos jogtól annyiban, hogy e szabály alól nem vonja ki a jelzálogjogot sem. Ez azt jelenti, hogy a Javaslat minden, akár az ingatlan-nyilvántartásból vagy más lajstromból kitűnő, akár a jogosult számára egyébként ismertnek tekinthető terhek vonatkozásában ki akarja zárni a jogszavatossági kötelezettséget.

5: 158. § [Jogszavatosság használati szerződéseknél] Ha a jogosult más tulajdonában lévő dolog vagy jog időleges használatára vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a jogszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog vagy jog szerződésszerű használatát vagy hasznosítását harmadik személy joga nem akadályozza és nem korlátozza.

A kötelezettet jogszavatosság nemcsak a vagyoni értékű jogosultság végleges és teljeskörű átruházása esetén terheli, hanem akkor is, ha valamely dolog használati jogát (például bérlet), vagy vagyoni értékű jogosultság hasznosítási jogát (például licencia szerződés) időlegesen engedi át. A Javaslat a Ptk. 424. § (2) bekezdésében foglalt jogszavatossági helytállást a hibás teljesítés általános szabályai közé lényegében azonos tartalommal kiemeli, és előírja, hogy a kötelezett a hasznosítás egész időtartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személy joga a jogosultat a használatban (hasznosításban) nem akadályozza és nem korlátozza. A jogkövetkezmények a jog átruházásáért való felelősségi szabályok szerint alakulnak, a szolgáltatás természetéből adódó eltérő sajátosságokkal. A Javaslat nem említi külön, hogy elállás helyett használati kötelmeknél az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg a jogosultat, mivel azt az elállási jog fogalmánál általános jelleggel kimondja.

JEGYZET

* Meggondolandó mégis, hogy ezek a szabályok megfelelő szankció hiányában nem magánjogi természetűek, hanem lényegüket tekintve igazgatási jellegű normák. Ezért nem a Javaslatban, hanem egy másik törvényben, például a fogyasztóvédelmi törvényben kerülhetnének elhelyezésre.

Hozzászólások

hozzászólás