Az új Polgári Törvénykönyv Vitatervezete (továbbiakban: Javaslat) lényeges változásokat hoz a hibás teljesítés szabályaiban. A tervezett változtatások igen figyelemreméltóak, azonban számos kérdést, problémát felvetnek mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. A Javaslat hibás teljesítésről szóló fejezetével kapcsolatos véleményemet, módosítási javaslataimat, konstruktív kritikai észrevételeimet fejtem ki az alábbiakban.
I. A jótállás természete, alanyai, tartalma
A Javaslat az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának megfelelően a hibás teljesítés jogkövetkezményei között tartalmazza a jótállás szabályait. A jótállást fogalmilag a hibás teljesítés jogkövetkezményeként határozza meg, nem élve a lehetőséggel, hogy azt esetleg a szerződésszegés más eseteire is kiterjessze. Szintén a koncepciónak megfelelően a Javaslat egyértelművé szándékozik tenni, hogy kik a jótállás alanyai, amit helyes törekvésnek tartok, a gyakorlatban gyakran jogvitát eredményez a bizonytalanság, hogy valamely szerződés teljesítése kapcsán hogyan és milyen jogcímen köteles helytállni a kötelezett, a kivitelező, az előző kötelezettek, a gyártó, a szerviz stb. valamint hogy mire jogosult a szerződés jogosultja, mire a dolog tulajdonosa. Előfordult olyan eset, hogy a jótállás természetét illetően – az ügy konkrétumaitól függetlenül – eltérően foglalt állást az ügyben másodfokon eljáró bíróság, és a törvényességi óvást elbíráló Legfelsőbb Bíróság. (BH 1989. 228. ) Szükséges tehát a helyzet egyértelművé tétele.
A Javaslat törekvései bár helyesek, az általa kialakított jótállásfogalom azonban – meglátásom szerint – önmagával ellentmondásos, a jogbiztonság követelményét megsértve értelmezhetetlen.
A probléma gyökereinek feltárásához és a Javaslat ellentmondásosságának okának megértéséhez meg kell vizsgálnunk a jótállás természetének többféle lehetséges megközelítését, ezek eltéréseit és egyesíthetőségét. A jótállás minden esetben valamiféle “hibáért” való felelősséget, elsősorban a hiba helyrehozására irányuló kötelezettséget jelent, de ezt többféleképpen meg lehet közelíteni:
a) Lehet egyrészt bármilyen szolgáltatásra irányuló szerződés hibátlan teljesítéséért a szavatossággal egylényegű, de annál némileg szigorúbb felelősségként felfogni, vagy
b) lehet valamely dolog bizonyos minőségi elvárásoknak megfelelőségéért, “hibátlanságáért” valaki által vállalt, a mindenkori tulajdonos felé meghatározott ideig fennálló, önálló, biztosítás jellegű kötelezettségként értelmezni. Mindkét felfogás egy-egy logikus és értelmes fogalmat körvonalaz, közöttük azonban lényeges különbségek vannak. Az a különös helyzet áll fenn, hogy míg a jelenlegi Ptk. inkább az a) pontnak megfelelően határozza meg a jótállás fogalmát, a közfelfogás többnyire inkább a b) szerinti fogalomként tekint rá, többek között ezért látom szükségesnek ilyen kettéosztás mellett vizsgálni a lehetőségeket. A két megközelítés közötti különbségek részletezése előtt vizsgáljuk meg a jótállást a Ptk. és a bírói gyakorlat alapján!
I. 1. A jótállás és a szavatosság fogalma a Ptk-ban
Fontos tény, hogy a b) felfogással ellentétben a Ptk. jelenlegi formájában nem köti a jótállást szükségszerűen a mindenkori tulajdonoshoz, ezt jól mutatja a bírói gyakorlat. Ennek igazolására álljon itt néhány hivatkozás, a tanulságok rövid összegzésével:
• BH 1989. 228.: A jótállás jogosultja a jótállás által biztosított szerződés jogosultja, függetlenül attól, hogy a szerződés tárgyát képező dolog a tulajdonában van-e. Ha a jogosult nem tulajdonos, akkor is követelheti a szerződésszerű teljesítést, nevezetesen hogy a kötelezett jótállási kötelezettségét az új tulajdonos javára teljesítse.
• BH 1996. 600.: Szerződésszegésre alapított bármilyen igény (jótállás) szerződéses kapcsolat hiányában nem érvényesíthető.
• BH 1998. 171.: A Ptk. alapján jótállási kötelezettség – mint szerződésszegés esetére a szavatosságnál szigorúbb felelősség – az adott szerződéses jogviszony keretei között áll fenn.
• BH 1990. 139.: Hibás teljesítésre alapított (szavatossági) igénnyel akkor léphet fel a – kötelezettel eredetileg szerződésben nem álló – jogosult, ha a szerződésszerű teljesítés követelésére a jogot engedményezés révén megszerezte.
• Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának véleményei1: Hangsúlyozza a hibás teljesítés és a materiális értelemben hibás dolog közötti fogalmi különbözőséget, kiemelve, hogy hibás teljesítés csak egy szerződés keretei között, annak relatív szerkezetében értelmes fogalom. A hibás teljesítés egyes jogkövetkezményeit (jótállás, szavatosság, kárfelelősség) nem tekinti önálló kötelmeknek, alkalmazásukhoz a hibás teljesítés tényének megállapítása szükséges, ez esetben bármelyik alkalmazható.
Nem következik tehát a tulajdonosváltozásból a jótállásra jogosult személyének megváltozása.
Itt meg kell jegyezni, hogy álláspontom szerint a Javaslat 5: 152. §-ának indoklása helytelenül hívja fel a bírói gyakorlatot (egyeden hivatkozott határozat: BH 1982. 337. ) az mellett, hogy a “jótállás a szerződéstől független, ún. jótállási jogviszonyt hoz létre a hibás termék mindenkori tulajdonosa és a jótállás kötelezettje között”. A hivatkozott esetben azáltal, hogy a jótállás szerződésben egyébként nem álló felek között jött létre a felek megállapodása eltért a Ptk. jótállás-fogalmától, mely a szabályozás diszpozitív voltából adódóan nem tilos, de ilyen módon nem alkalmas általánosságok alátámasztására.
Hétköznapi esetben, fogyasztási cikkek fogyasztók közötti adásvételénél általában mégis feltehető volt eddig is, hogy tulajdonosváltozás esetén a jótállási és szavatossági jogok jogosultja az új tulajdonos lesz. Azonban ez a jogosultság nem a jótállás és a szavatosság tulajdonjoghoz kötött természetéből ered, hiszen a bírói gyakorlat alapján is látható, erről nincs szó, hanem abból, hogy ilyen szerződéseknél általában – mindkét fél érdekei szerint – feltételezhető, hogy nem csak a tulajdonjog átruházása történik meg, hanem a régi tulajdonos a szerződésbeli jogosultságát engedményezi az új tulajdonosnak.
Úgy vélem az a kijelentés, hogy a jótállás jogosultja egy dolog mindenkori tulajdonosa a gyakorlatban sokszor igaz, azonban elméleti síkon nem állja meg a helyét, a jótállás fogalmilag nem kötődik a tulajdonjoghoz. Elismert szerzők tollából is olvasható néha – álláspontom szerint a gyakorlat és az elmélet helytelen összevetéséből adódó – a jótállás tulajdonjoghoz kötött természetére vonatkozó következtetés.
Minthogy a jótállás és a szavatosság (kellékszavatosság) között lényegi, elvi különbség nincsen, egyaránt a hibás teljesítés jogkövetkezményei a jótállás természetének vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szavatosság természetét sem. A szavatosság címén történő igényérvényesítés egy konkrét szerződés keretein belül lehetséges, ahogy erről a Javaslat 5: 138. §-ának indokolásában is fontos észrevétel olvasható:
” A hibás teljesítés meghatározott felek közötti szerződés létét feltételezi – e szerződés megszegéséről van szó – a szavatosság pedig a hibás teljesítés jogkövetkezménye. A jogosult szavatosság címén csak az adott szerződés kötelezettjével szemben léphet fel. Ez akkor is irányadó, amikor a szolgáltatás több egymásba fonódó szerződés közvetítésével jut el a jogosulthoz. [… ] A Javaslat továbbra sem kívánja általánosságban lehetővé tenni, hogy a jogosult a hibás teljesítés szavatossági jogkövetkezményeit a közvetlen szerződéses kötelezett megkerülésével [… ] közvetlenül érvényesíthesse. “
Amennyiben tehát a dolog továbbértékesítésekor az új tulajdonos nem válik engedményezés révén a szerződés jogosultjává, hanem egy új adásvételi szerződés révén csak a tulajdonjogot szerzi meg, nem léphet fel szavatossági igénnyel az előző kötelezettel szemben, csak azzal szemben, akivel ő szerződött. A szavatosság ezen tulajdonsága abból ered, hogy a hibás teljesítés jogkövetkezménye, és mivel a hibás teljesítés értelmezhetetlen fogalom egy konkrét szerződés keretein kívül, szavatosságról is csak szerződés keretein belül beszélhetünk. A szavatosság nem önállóan értelmes kötelezettség, hanem lényegében egy kötelezettségért (a szerződés megfelelő teljesítése) való felelősség, és mint ilyen, a következő alapmegállapítás igaz rá:
” A kötelmi kötelezettség vállalása és az ezért való felelősségvállalás nem különül el egymástól, a kötelezettség magában foglalja az érte való felelősséget is. “2
A szavatosság (és a jótállás) szabályai lényegében csak a felelősségvállalás módját szabályozzák, és nem önállóan értelmes kötelezettséget jelentenek. A szavatosságból (és jótállásból) eredő kötelezettség az általuk biztosított kötelezettség teljesítésére irányuló kényszer. Amennyiben pl. a kötelezett szavatosság keretében megjavítja a hibás dolgot, nem önálló (javító-) szolgáltatást végez, hanem a szerződésszerű teljesítést kísérli meg ismét a korábbi hibás teljesítés után.
Minthogy a jelenlegi Ptk. szerint a jótállás is fogalmilag a hibás teljesítés jogkövetkezménye3 (a Legfelsőbb Bíróság ezt számos alkalommal kimondta) akárcsak a szavatosság, és a jótállás feltételei is a szavatosság feltételein alapulnak, a jótállás a szavatossággal teljesen egylényegű jogintézmény, a szavatosságról fent kifejtettek a jótállásra is igazak. (Ezt bizonyos értelemben a Javaslat 5: 151. §-hoz fűzött indoklás is alátámasztja: “a szavatosság és a jótállás között lényegi, elvi különbség nincsen”)
A jelenlegi Ptk. tehát az a) felfogás szerint tekint a jótállásra, ugyanakkor az látszik, hogy a Javaslat ezt részben megtartani igyekszik [5:151. § (1)], részben pedig ötvözni igyekszik a b) szerinti szemlélettel [5: 152. § (1)].
I. 2. Sarkalatos fontok a jótállás természetében
A Ptk. jótállás és szavatosság fogalmainak rövid elemzése után térjünk rá a korábban felvetett a) és b) pontok közötti különbözőség feltárására. Az a) és b) pontokat – mint a jótállás természetében lehetséges irányvonalakat – megvizsgálva jelentős elvi, fogalmi különbségekre lehet rámutatni:
1. Alkalmazhatóság: Míg az a) bármiféle szerződéses szolgáltatásért való felelősséget jelenthet, addig b) – tulajdonjoghoz kötött természetéből adódóan – csak birtokba vehető dologért való felelősséget.
2. A felelősség lényege:
Vizsgáljuk meg mely tényállások esetén alkalmazható a két felelősségtípus! Az a) esetben egy konkrét szerződés hibátlan teljesítéséért, b) esetben – szerződés hiányában – a dolog valamiféle általános, jogszabályból és a felelősséget vállaló egyoldalú nyilatkozatából eredő feltételekért kell felelni, tehát általánosságban a minőséghibáért felelősséget vállalni.
Egyszerűsítve, az a) szemlélet a hibás teljesítés következményének, a b) szemlélet a dolog “hibásságának” a következményének tekinti a jótállást.
Fontos, hogy ne essünk abba a tévedésbe, hogy gondolkozásunkban a hibás teljesítés és valamely szerződés tárgyát képező dolog materiális értelemben vett hibája között összefüggést sejtsünk! A különbözőségre a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma véleménynyilvánításban hívta fel a figyelmet:
“A hibás teljesítés jogi fogalom, amely mindig csak egy adott szerződés keretei között, annak tartalmához viszonyítva értelmezhető. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe, hiszen lehet, hogy a felek szerződése eleve hibás (pl. használt, értékcsökkent) dolog szolgáltatására irányul, de az is lehetséges, hogy az amúgy hibátlan dolog sem felel meg az adott szerződésben meghatározott többletkövetelményeknek. A hibás teljesítésért való felelősség szabályai tehát nem általában a minőséghibát, hanem a konkrét szerződés hibás teljesítését szankcionáljak. “1
Hangsúlyozandó, hogy semmiféle fogalmi összefüggés nincs tehát a kötelmi értelemben vett hiba és a dologi értelemben vett hiba között. Nem diszjunkt fogalmak ugyan, létezik az a fogalmi szempontból speciális eset, amikor a szerződés feltételei éppen a dologi értelemben vett hibátlanságot határozzák meg (a gyakorlatban ez egyáltalán nem ritka), de elvi összefüggés nincs. Fogalmilag nem hozható kapcsolatba a hibás teljesítés és az abszolút értelemben vett minőséghiba tényállása, az egyik fennállásából önmagában semmi módon nem tudunk következtetni arra, hogy a másik fennáll-e. Szerződést hibásan teljesíteni lehet egyéb értelemben hibás és hibátlan dologgal is, ugyanakkor dologi értelemben hibás szolgáltatás jelentheti a szerződés hibás vagy hibátlan teljesítését is.
3. A kötelezettség alanyai:
A b) esetben a felelősséget elvileg bárki vállalhatja, a közfelfogás azt azonban elsősorban a dolog előállítójához köti, akinek jól felfogott érdeke, hogy dolog jó minőségét ilyen módon tanúsítsa. Minthogy a kötelezettség vállalója más fél ismerete nélkül, egyoldalúan, a dologra vonatkozó jognyilatkozatot tesz, ez a felelősség nem választható el a dologtól, a dologtól elkülönítve nem értelmezhető. A feltételek számonkérésére az alap a elsősorban tulajdonjogból ered, ha a dolog nem olyan, mint amilyennek biztosítottan “lennie kell”, a mindenkori tulajdonos jogai sérülnek. A kötelezettség tehát az azt vállaló bármilyen személy és a dolog mindenkori tulajdonosa között áll fenn.
Az a) esetben egy szerződés hibás teljesítéséről van szó. A felek megállapodnak arról, hogy a kötelezett szolgáltatást nyújt, a jogosult pedig ezért ellenszolgáltatással tartozik. Itt nem egyoldalú feltételeknek kell megfelelni, hanem a szerződés közösen meghatározott követelményeinek. Ilyen esetben a jótállásról nem mint önálló, egyoldalúan vállalt kötelezettségről beszélünk, hanem egy kötelmi kötelezettség megfelelő elvégzéséért való, a szavatosságnál szigorúbb felelősségről. Magát a jótállás feltételeit (pl. a hiba felfedezésétől számított maximális javítási határidő) is a felek jótállási feltételekben való megállapodása alakítja ki, és nem egyoldalú nyilatkozat mint a b) esetben. A helytállásra az köteles aki a szolgáltatást nyújtja, a helytállást követelni pedig az jogosult aki a szolgáltatást szerződés alapján követelni jogosult, jogosultságát az alapozza meg, hogy ő “fizetett” egy szolgáltatásért, de “nem azt kapta amiért fizetett”. (Tehát nem a tulajdonjog!) Itt fontos kiemelni, hogy a helytállási kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy a szerződés tárgya birtokba vehető-e, illetve ha birtokba vehető is, a szerződés hibás teljesítése szempontjából önmagában lényegtelen annak utóélete, pl. hogy ki az aktuális tulajdonosa. Így a jótállás felelőssége a szerződéses kötelezettség mindenkori kötelezettje és mindenkori jogosultja között áll fenn, kötelmi kötelezettségért való felelősség lévén nem függetleníthető attól. (Dolog adására irányuló szerződés esetén nem kizárva -ugyanakkor nem is szükségszerűnek feltételezve hogy tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonos engedményezés révén a szerződésből eredő kötelezettség – és ez által az azt biztosító jótállás – jogosultjává válik.)
4. A jótállás feltételrendszere:
Az a) esetben, minthogy a hibás teljesítés jogkövetkezményéről van szó, maga a jótállás feltételei nem határozzák meg, milyen “hibáért” kell helytállni, csak azt, hogyan. A hibás teljesítés a szerződésből megállapítható jogi tény, következményeként egyaránt alkalmazhatók a jótállás, szavatosság, kárfelelősség szabályai. (Természetesen csak ha az adott felelősségvállalási forma hatálya – megállapodás vagy jogszabály alapján – kiterjed a hibás teljesítés azon esetére. Elképzelhető pl., hogy csak a dolog egy részére vagy meghatározott hibajelenségre van jótállás. ). Sem a jótállás, sem a szavatosság sem a kárfelelősség szabályai alapján nem dönthető el azonban, hogy hibás-e a szolgáltatás és van-e helye ezen jogkövetkezmények alkalmazásának, ez csak a szerződés alapján dönthető el, a jótállás, szavatosság, kárfelelősség szabályai értelemszerűen csak a felelősségvállalás módját határozzák meg. Ezt alátámasztja, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a hibás teljesítés jogkövetkezményeit illetően úgy foglalt állást, hogy ha a hibás teljesítés ténye jótállás szempontjából megállapítást nyer, akkor a más következményt is alkalmazni lehet, tehát a jótállás következtében megforduló bizonyítási teher más jogkövetkezményekre is kihat. 1
A b) esetben ugyanakkor valamilyen dologi tényállás által keletkeztetett önálló kötelezettségről van szó. Ilyen módon szükséges a tényállás és a következmények egyértelmű, abszolút módon értelmes meghatározása. Gyakorlatiasan megközelítve elsősorban a dolog abszolút értelemben vett hibájáért, a jótállást vállaló nyilatkozataiért kell így felelősséget vállalni, nem kizárt azonban a dolog értékcsökkentségének feltüntetése a jótállási nyilatkozatban, és az ezért való felelősség kizárása. Egy ilyen feltétel az a) esetben a szerződés részévé válna, és nem a jótállás feltételeinek részévé, hiszen a hibás teljesítés minden jogkövetkezményére kihatna. A b) esetben viszont nincs szerződés, a jótállás önálló kötelezettség, és önállóan foglalja magában, hogy mikor milyen szolgáltatással tartozik a kötelezett.
Tehát a b) esetben a jótállási feltételek a dologra vonatkozó megfelelőségi követelményeket is jelentenek a következmények szabályozásán túl, a) esetben az ilyen feltételek a szerződés részévé válnak és nem a jótállás részévé, a jótállás feltételei kizárólag a felelősségvállalás módját szabályozzák.
5. A jótállás következményei: Mind az a) mind a b) esetben a hiba megállapítása után a kötelezettség elsősorban a hiba természetbeli helyrehozására, kijavításra vagy kicserélésre irányul. Azonban a b) esetben a jótállás következményeinek szerződés hiányában is értelmesnek kell lenniük, míg az a) esetben a jótállási kötelezettség, és annak esetleges megszegése a szerződésre is kihat az árleszállítás és az elállás lehetőségei által.
Látható tehát az a) és b) felelősségtípusok éles elkülönülése. Az a) esetben a jótállás lényegében valamely szerződés által keletkeztetett kötelezettségért való felelősség, annak fogalmilag elválaszthatatlan része, a b) esetben a jótállás egy dologi tényállás és egyoldalú jognyilatkozat által keletkeztetett önálló kötelezettség.
I. 3. Problémák a Javaslat jótállás-fogalmával
A tervezett szabályozás ellentmondásossága abból jön létre, hogy ötvözni próbálja az a) és b) felelősségvállalás típusokat egyeden felelősségtípussá. Egyszerre próbálja a jótállást a szerződés hibás teljesítésének jogkövetkezményének4 és valamely termék hibátlanságáért szerződéstől függetlenül felelősségnek tekin-teni5. Tekintve, hogy az a) típusú felelősségvállalás a szerződéstől nem választható el, mert értelmét veszti, ugyanezen okból a b) típusú felelősségvállalás pedig egy adott dologtól nem választható el, szükségszerűen nem foglalhatja magában egyazon kötelezettség mindkettőt. Minthogy a hibás teljesítés csak szerződés keretei között eldönthető jogi tény, fogalmilag képtelenség ennek következményét elválasztani a hibásan teljesített szerződéstől.
Az ellentmondás látható, abból adódik, hogy a jótállás 5: 151. § szerinti tartalommal nem értelmezhető az 5: 152. § (1) szerinti alanyok között, az 5: 152. § (1) szerinti alanyok között pedig nem meghatározható az 5: 151. § szerinti tartalom. A szerződésszegésért való felelősség csak a szerződés keretein belül értelmes, része a szerződéses kötelemnek. (Akárcsak a kellékszavatosság. ) Bármely személyek között, szerződés hiányában fennálló általános kötelezettségnek viszont szerződés hiányában is értelmezhető tartalmat kell adni. (Akárcsak a termékszavatosság vagy szerződésen kívüli kárfelelősség esetén. ) A jogbizonytalanság oka, hogy a Javaslat általános kötelezettségnek általánosan nem értelmezhető tartalmat ad.
Számomra úgy tűnik, a javaslat egyszerűen összemossa a hibás teljesítés és a hibás dolog fogalmát, pedig két teljesen különböző, egymással összefüggésben nem álló jogi tényállásról van szó. Míg az előbbi csak valamely szerződés tartalmához viszonyítva vizsgálható, az utóbbi a dolgot megvizsgálva önmagában eldönthető.
Szerződésszegésért való felelősség szerződéses viszony hiányában olyan fogalmi lehetetlenség, mint – vizuális példával élve – a 4 oldalú kocka. Létezhet kocka, annak 6 oldala van. Létezhet 4 oldalú test (tetraéder) is, akár rendelkezhet is a kockához hasonló tulajdonságokkal (szimmetria, szabályosság stb. ) de nem mondhatjuk rá, hogy 4 oldalú kocka! Fogalmilag lehetetlen a “kockaság” és a “négyoldalúság” egyesítése. Hasonlóan, létezhet a szerződésszegésért való felelősség, és létezhet szerződéses viszony hiányában fennálló felelősség, utóbbinak alapja azonban nem lehet szerződésszegés, lehet viszont valamilyen szerződés hiányában eldönthető körülmény (pl a dolog materiális értelemben vett hibája), függetlenül attól, hogy az adott körülmény szerződésszegéshez vezet-e valamely szerződéses viszonyban.
A Javaslat szerinti jótállás-fogalom problémáját egy konkrétabb példán is bemutatnám: a fogyasztó megvesz valamilyen terméket, a gyártó jótállási jegyével, azonban a termék kiválasztásakor a saját hibájából a kiskereskedő (bizonyítható módon) téves tájékoztatást ad a termék valamely lényeges tulajdonságát illetően. Egyértelmű tehát, hogy hibás teljesítés történik, hiszen a termék nem felel meg a szerződés feltételeinek. Kérdés, hogy a jótállás jogosultjaként fogyasztó felléphet-e hibás teljesítés miatt a jótállás kötelezettjével (gyártó) szembeni Amennyiben igen, az egy képtelen helyzet volna, nem várható el a gyártótól, hogy felelősséget vállaljon minden egyes kiskereskedő hibájáért6, amennyiben nem, akkor viszont téves az az állítás, hogy a jótállás a hibás teljesítésért való helytállást jelenti, hiszen hiába a hibás teljesítés ténye, jótállás jogcímén nem léphet fel a fogyasztó. (Ebből a szempontból mellékes, hogy szavatosság jogcímén felléphet a szerződés kötelezettjével szemben, a szavatosság egyébként is a fogyasztó számára kedvezőtlenebb felelősségvállalási forma, nem helyettesíti a jótállást)
A hibás teljesítésért való helytállás jogosultja reálisan azt és csak azt követelheti, ami az általa megkötött szerződés alapján jár neki (tehát a hibátlan teljesítést), a kötelezettje pedig reálisan azért és csak azért kell, hogy feleljen, amit ő az általa megkötött szerződésben vállalt (tehát hibátlanul teljesíteni köteles). Amennyiben a hibás teljesítés kilép egy konkrét szerződés keretei közül, akkor ez két különböző szerződést jelent, amelyek azonosságáról az általánosság megszorítása nélkül semmit sem tehetünk fel. Előállhatna az az abszurd helyzet, hogy a jótállás jogosultja és kötelezettje különböző tartalommal tekintenek a helytállásra, hiszen egyikük sem tudja azt máshogy értelmezni, csak az általa ismert egyeden szerződés, az általa megkötött alapján. Ez még fogyasztói forgalomba kerülő termékek esetén is elképzelhető volna, általános esetben pedig még csak nem is meglepő.
A Javaslat a jótállás alanyait meghatározva elvileg még azt is lehetővé teszi, hogy pusztán a tulajdonjogi tényállás alapján olyan valaki váljon jótállás jogosultjává, aki tulajdonjogát eredeti tulajdonszerzéssel (találás, elbirtoklás… ) szerezte, így sosem kötött szerződést a dologra, értelmezhetetlen tehát, hogy miféle szerződésszegést kérhet ő számon.
A Javaslat alapján nehezen érthető a helyzet pl. akkor is, ha a jótállás jogosultja és kötelezettje nem tudnak a jótállást eredetileg létrehozó szerződésről, pl. a dolog többszöri tulajdonosváltozása folytán. Ilyenkor nekik nyomozást kellene folytatni a szerződő felek személye után, hogy kiderítsék, miben állapodtak meg, és történt-e hibás teljesítés? Nyilván nem ez a helyzet, pedig a Javaslat szövegéből – ha egyáltalán értelmezhetőnek próbáljuk tekinteni – ez következne.
Szintén értelmezhetetlen, hogyan állhatna el a szerződéstől a jótállás jogosultja a jótállási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos problémák miatt, ha nem áll szerződésben a jótállás kötelezettjével. Ezt a korábban fennálló lehetőséget a javaslat megvonni látszik, ez gyakorlati szempontból igen aggasztó. A hétköznapi termékek fogyasztói forgalma során felmerülő jótállási igények intézésekor így is nagyon gyakori, hogy a kötelezett nem teljesíti megfelelően a kötelezettségét, különösen jellemző a határidők elmulasztása. A jogosult kezében egyeden hatékony eszköz az érdekérvényesítésre ilyen esetben az elállás lehetősége, visszás helyzet volna, ha pl. a dolog kicseréléséért vagy kijavításáért kellene perelnie. Általában ha már bíróság elé kerül az ügy az olyan mértékű nézeteltérést feltételez, hogy a fogyasztónak jogosan nem érdeke bármiféle viszony fenntartása. Ezen felül mire a per véget érne már lehetséges, hogy régen nem érdeke a fogyasztási cikk kijavítása vagy cseréje sem, hiszen sok fogyasztási cikk elvárt élettartama nem több néhány évnél, az után más típusok jelennek meg. Az elállás lehetőségének megvonása, fogalmilag lehetetlenné tétele a gyakorlatilag a kötelezett “jóindulatának” szolgáltatná ki a fogyasztót.
A Javaslat által felvázolt jótállás fogalom egyedül abban a – Javaslat szerint speciális – esetben problémamentes, ha a “jótállás vállalója” a szerződés kötelezettje, és a “dolog tulajdonosa” a szerződés jogosultja. Ellenkező esetben komoly ellentét feszül a között, hogy a jótállás a hibás teljesítésért való helytállást jelenti, és a között, hogy a jótállás jogosultja és kötelezettje egymással szerződésben nem álló személyek, közöttük hibás teljesítésről nem lehet szó.
I. 4. Javaslat az ellentmondás feloldására
Az ellentmondásosság feloldásának lehetőségét pusztán logikai szempontok alapján vizsgálva több lehetőség kínálkozik:
1. A jótállást máshova kell áthelyezni a hibás teljesítés jogkövetkezményei közül, és nem a szerződés hibátlan teljesítéséért való felelősségként meghatározni, hanem – a közfelfogásnak megfelelően – a dolog minőséghibájáért egyoldalú nyilatkozaton alapuló felelősségként, szerződéstől függetlenül.
[A b) irányvonalat megtartva, és az a) irányvonalat elvetve]
2. Megtartani a jótállásnak azt a természetét – a Ptk.-nak megfelelően – hogy egy szerződés hibás teljesítésének jogkövetkezménye, ekkor viszont el kell ismerni a szerződéshez kötöttségét, és hogy kötelezettje és jogosultja nem lehet más mint akik szerződéses szolgáltatást nyújtani kötelesek és követelni jogosultak.
[Az a) irányvonalat megtartva, és a b) irányvonalat elvetve] Lehetséges azonban olyan szabályozást is adni – mint harmadik lehetőség -, ami lényegében nem bonyolultabb mint a fentiek, ugyanakkor logikailag tiszta és konzisztens módon megvalósítja a vélhető jogalkotói szándékot. Egyszerre válik lehetővé általa a jótállás szerződéshez kötött természetének megtartása, azaz a kellékszavatosságnál szigorúbb helytállás vállalásának törvényi szabályozása, és a helytállás lehetőségét kiléptetni egy szerződés relatív szerkezetéből.
Láttuk, hogy hogyan szabályozta a Ptk. az eddig boncolgatott felelősségformákat:
A javaslat deklarált célja, hogy lehetővé tegye a szerződés keretei közül kilépő igényérvényesítést. Ennek érdekében megkezdődik a kellékszavatosság és a termékszavatosság fogalmi szétválása, és a Javaslat kísérletet tesz rá, hogy a hibás teljesítés jogkövetkezményeit kiterjessze szerződéses viszony hiányában érvényesíthető igénnyé, ez a következő módon szemléltethető:
Korábban azonban láthattuk, hogy milyen problémák adódnak ezzel a megoldással, mindkét megközelítésnek – a) és b) –megvan ugyan a létjogosultsága, azonban fogalmilag nem moshatók úgy össze ahogy az a jótállás esetén történt. A szavatosság és jótállás hasonló természetét ismerve adódik a megoldás:
A szavatosság fogalma ugyanis a Javaslat szerint a termékszavatosság fogalmának bevezetésével éppen az a) és b) megközelítések mentén látszik szétválni. A kellékszavatosság a) típusú felelősséget jelent, a termékszavatosság b) típusú felelősséget. Bár ezt a különbözőséget a Javaslat formailag nem teljesen fejezi ki, a megfogalmazás egyértelművé teszi a szétválást8.
Javaslatom lényege a jótállás fogalmának hasonló kettéosztása, a kellékszavatossággal rokon jótállásra [a) típus], és a termékszavatossághoz hasonló, új fogalomként bevezetendő “termékgaranciára” [b) típus], valamint a kellékszavatosság és termékszavatosság elkülönülésének formailag is teljessé tétele. Így a következő felosztást javaslom:
A jótállást a jelenlegi Ptk.-val összhangban úgy kellene meghatározni, hogy egy szerződés hibátlan teljesítéséért való felelősség a szerződő felek között. A termékgaranciát úgy kell meghatározni (a termékszavatossággal összhangban), hogy egy termékért vállalt felelősség, amely a termék hibátlanságáért vállalhat bárki, aki akar (tipikusan a gyártó, importáló, nagykereskedő, vagy akár valamely szervizhálózat önálló személyként).
Termékgarancia kötelezettséget az azt vállalónak a nyilatkozata hozná létre (tipikusan “termékgaranciajegy”) és a termék mindenkori tulajdonosa felé állna fenn.
A termékgarancia fogalmának bevezetése “legitimálná” azt a gyakorlatot, hogy a gyártók “garanciát” vállalnak termékeik hibátlanságáért gyakorlatilag bárki felé. Ugyanakkor az eddigi jótállás fogalom – a szerződés hibátlan teljesítéséért való felelősség lévén – nem volt értelmezhető szerződés hiányában, így a gyártó által jótállásnak/garanciának nevezett felelősségvállalás a fogyasztó felé tartalmilag nem volt jótállásnak tekinthető.
I. 5. A javasolt négyes felelősségrendszer összefüggései és elhelyezése a törvényben
Úgy gondolom érdemes a jótállást a kellékszavatosságnál szigorúbb felelősségként, a kellékszavatosság szabályait adaptálva, pusztán attól való eltérésében definiálni, ahogy azt lényegében a Ptk. és a Javaslat is teszi. Hasonló fogalmi osztást javaslok a termékszavatosság – termékgarancia viszonyában is. Szükséges volna a termékszavatosság és a kellékszavatosság fogalmi szétválását teljessé tenni, és azokat külön cím alatt szerepeltetni. A kellékszavatosság – jótállás viszonyához hasonlóan a termékgarancia fogalmi meghatározása alapulhatna a termékszavatosságon, az attól való eltérést meghatározva. (Ebben az esetben szükséges lehet a termékszavatosság szabályainak kisebb újragondolása, esetleg hosszabb elévülési időt szabva az elévülési idő alatt forduljon meg a bizonyítási teher stb. )
Kapcsolat tárható fel a termékszavatosság – kellékszavatosság, és termékgarancia – jótállás fogalompárok viszonylatában is, elsősorban gyakorlati megközelítésből. Egy dolog adására irányuló szerződésnek a felek eltérő megállapodásának hiányában természetes kelléke a dolog jó minősége, hibátlansága. Így ha a szerződés teljesítésért elvárható módon felelősséget vállal a kötelezett, akkor a jogosult választhat, hogy igényét a szerződés hibás teljesítése miatt a kötelezettnél, vagy a dolog minőséghibája miatt a dologért felelősséget vállaló személynél érvényesít igényt.
A szerződés teljesítéséért való felelősségvállalás nem jelent jelentős többletterhet a neki fel nem róható módon hibásan teljesítő kötelezettre, hiszen a dologért való felelősség érvényesítésére, esetleg az előző kötelezettel szemben hibás teljesítés miatti fellépésre, illetve kárának követelésére (visszkereset) lehetősége van. Ebből, illetve abból az elvből kiindulva, hogy terméket fogyasztói forgalomba hozni mindenkor nagyobb felelősséget kell hogy jelentsen, mint pusztán “futárként” közvetíteni az előző kötelezett és a fogyasztó között, fogyasztói szerződések esetén kógens módon elő kellene írni két dolgot:
1. Tilos a szerződés tartalmát úgy meghatározni, hogy annak nem kelléke olyan körülmény, amit érvényes termékszavatosság biztosít, azaz a gyártó által szavatolt minőség fogyasztói szerződésben legyen kötelező kellék.
2. Amennyiben fogyasztói szerződés tárgyára, vagy annak valamely részére termékgarancia érvényes, a forgalmazó az adott dologra (dologrészre) a termékgarancia idejére jótállást köteles vállalni.
Fogyasztóvédelmi kérdésekben szerzett tapasztalataim alapján, számos konkrét esetet látva állíthatom, ez az előírás nem felesleges. Úgy vélem ez az előírás pusztán “egyébként is elvárható” magatartásra kényszeríti a forgalmazót, de a fogyasztói társadalom nem feltétlen olyan fejlett Magyarországon, hogy ezt kógens előírás nélkül is ki tudná kényszeríteni. Fennáll a veszélye, hogy a forgalmazók jelentős része a szerződés feltételeinek alakításával kibújni próbálna a felelősség alól – mint ahogy jelenleg is teszi -, és a gyártónál/szakszerviznél való igényérvényesítésre kényszeríteni a fogyasztót. Ennek következményei igen károsak, ha figyelembe vesszük mivel jár, ha egy vidéki üzlet vevőinek az esetlegesen csak Budapesten fenntartott szakszerviznél kell igényüket érvényesíteni. Jelenleg jogszerűtlen, ha a forgalmazó el akarja hárítani a felelősséget, ezt továbbra is biztosítani kellene, és a közvetlen igényérvényesítést szigorúan csak választható lehetőségként, nem a forgalmazónál történő igényérvényesítés helyett, hanem az mellett biztosítani.
Mindez természetesen nem jelentené azt, hogy ne lehetne pl. szállítás közben megsérült árut értékcsökkentként eladni, hiszen ilyen hibára a gyártó felelőssége sem vonatkozik, illetve azt sem jelenti, hogy ne lehetne szigorúbb feltételekben megállapodni, így pl. a forgalmazó továbbra is felel a téves tájékoztatásért.
Szintén vizsgálandó, hogy jó helyen lennének-e a törvényben a hibás teljesítés fejezetében a termékszavatosság és a termékgarancia szabályai, hiszen ezek fogalmilag függetlenek a hibás teljesítéstől. Gyakorlatban azonban általában a hibás teljesítés jóvátételére használhatók, így ebben én nem szeretnék állást foglalni, pusztán a kérdést vetem fel.
Az általam javasolt változások fényében is – bár a fogalmakból ez levezethető – szükségesnek tartom egyértelműen utalni rá a hibás teljesítés általános szabályainál, hogy a hibás teljesítés törvényben meghatározott jogkövetkezményei (kellékszavatosság, jótállás) a szerződés keretein belül, annak tartalmához viszonyítva a szerződés alanyai között érvényesek, nem kizárva a jogutódlás lehetőségét. A szerződésen kívül keletkező kötelezettségeknél (termékszavatosság, termékgarancia) is utalni kell azok alanyaira.
Véleményem szerint ezek a módosítások szükségesek, hogy a jótállás-szerű helytállás és a szavatosság-szerű helytállás lehetőségei, valamint a felelősség a dologi hibáért és a felelősség a kötelmi hibáért elvárásai összességében egy logikailag következetes, konzisztens, bármilyen általános esetben nehézségek nélkül értelmezhető rendszert alkossanak. Úgy gondolom amennyiben a javaslataimnak megfelelő szabályozás születne, a jogilag képzetlen emberek is könnyen megbarátkoznának azzal, hogy jótállás az eladóval szemben érvényesíthető, termékgarancia pedig a termékgarancia-jegy kiállítójával szemben, tekintve, hogy igen hétköznapi jogintézményekről van szó, az egyszerűség és az érthetőség nem mellékes szempontok.
II. A kötelező jótállásról
A Javaslat a kötelező jótállás lehetőségére való törvényi utalás elhagyása kapcsán kifejti:
“A hibás teljesítés jogkövetkezményeinek a jogosultra – különösen a fogyasztóra – előnyös változásai, kiteljesedésük a jogszabályban kötelezően előírt jótállás megszüntetését indokolják. “
Hivatkozik továbbá a javaslat a jótállás által jelentett többletköltségek mérséklésére.
A Javaslat állításával több probléma van:
1. egyrészt erősen vitatható, hogy mennyivel lesznek kedvezőbbek a feltételek a jelenleg is kedvezőnek mondható kötelező jótállásnál, és így nagyobb mértékben volna árfelhajtó tényező, mint eddig, illetve hogy a törvény “fogyasztóra előnyös változásai” alkalmasak-e a kötelező jótállás kiváltására;
2. másrészt annak mérlegelése, hogy a mindenkori piaci és társadalmi viszonyok indokolnak-e valamiféle kötelező jótállást az egyes piaci szegmensekben nem elsősorban a törvény alkotóinak feladata. Helyesebb volna ezt a piacszabályozási kérdést a mindenkori Kormány hatáskörében meghagyni. A törvényalkotóknak megítélésem szerint elsősorban azt kell vizsgálni, polgári jogi alapelvekkel összeegyeztethető-e a kötelező jótállás intézménye, és minthogy ilyen téren semmiféle problémát nem vet fel, nem indokolt a kötelező jótállás lehetőségét törvényi szinten elvetni, helyes volna megjegyezni a törvényben, hogy jótállási kötelezettséget jogszabály is előírhat.
A kötelező jótállás lehetőségének általános eltörlése más problémákat is felvet, kötelező jótállás ugyanis nem csak fogyasztási cikkek adásvételére irányuló szerződésekre van jelenleg, hanem javító- karbantartó szolgáltatásokra, és lakásépítésre is. Ez utóbbi eset (ingatlanról lévén szó) nem minősül fogyasztói szerződésnek, tehát semmiképpen nem igaz, hogy a “fogyasztóra előnyös változások” kiválthatnák. Az új építésű lakásokkal így is rengeteg probléma van, a kötelező jótállás megszüntetése semmiképpen sem látszik indokoltnak.
2003-ban a Ptk. hibás teljesítésről szóló szabályainak az 1999/44/EK. irányelvvel való harmonizációja a javaslat szerintivel szinte azonos szavatossági szabályokat szabott (kivéve a termékszavatosság új intézményét), mégis szükséges volt a kötelező jótállást fenntartani, sőt, szigorítani kellett azt9.
Igaz ugyan, hogy a kötelező jótállás elsősorban a magyar jog sajátossága, de pusztán ez, és az eltérő nemzetközi gyakorlat nem indokolja a megszüntetését.
III. A jogosult általi kijavítás lehetősége
A következő mondat szinte jogtörténeti érdekesség, ugyanis a Ptk. hatályba lépése óta a törvény számos módosítása, a jótállás és szavatosság szabályainak többszöri gyökeres átalakítása ellenére ugyan változó környezetben, de a mai napig változatlanul maradt hatályban, sőt a Javaslat is tartalmazza:
“Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.”
A kiforrottságban rejlő erényeket nem vitatom, mégis úgy gondolom érdemes volna ezt a szabályt is kissé “leporolni”. A ’60-as évek óta sok minden megváltozott, ma már egyre gyakoribbak az olyan termékek, amik technikai bonyolultságuk folytán egyszerűen nem javíthatók ki, vagy csak rendkívül magas költséggel. A feltételekből az a jogalkotói szándék rajzolódik ki, hogy a törvény abban az esetben is védi a jogosultat, ha a szerződéstől ugyan elállhatna, de ez nem érdeke, neki érdekében áll a szerződésszerű állapot fenntartása, így a kötelezett mulasztása nyomán nem “kötelezhető” a szerződés felrúgására. Ilyenkor azonban nem látom szükségesnek egyéb, a törvény által szabott vagy hétköznapi értelemben lehetséges rendezési módok közül a javítást kiemelten kezelni.
Lehetővé kellene tenni pl., hogy a jogosult a termék javíthatatlansága esetén számára azonos funkciójú, hasonló értékű szolgáltatást vásárolhasson a kötelezett költségére, ha neki a szerződéses állapot (formális) fenntartása jogos érdeke. (Ilyen lehet pl. ha harmadik személy a szerződés megkötéséért előnyben részesítette, de a szerződés megkötéséig visszaható megszüntetése azt eredményezné, hogy ettől az előnytől elesne. )
Nem tartom szükségesnek, hogy az új Ptk. ezt kifejezetten engedélyezze, de megfontolásra javaslom, hogy ezt a kérdést kevésbé konkrétan szabályozza mint eddig, ne “dolog kijavítására” adjon lehetőséget, hanem a második lépcsőben az árleszállítás és az elállás lehetősége mellett harmadik lehetőségként helyezze el, hogy “vagy a szerződésszerű állapotot helyreállításáról a kötelezett költségére a jogosult maga gondoskodhat”. A szabályozás így lényegében biztosítaná azt, amit eredetileg is, de egy kicsit “szabadabban”.
Ennek részleteit a felek józan belátásra és a bírói gyakorlatra lehetne bízni, részletekbe menő törvényi szabályozás felesleges. Meg kell jegyezni, hogy ez a javasolt módosítás – bár a jogosult jogainak kiterjesztését jelenti – nem hátrányos a kötelezettre nézve sem, hiszen az önálló “kijavítás” lehetősége az elállással kerülne egy szintre, az elállásnál pedig nem hátrányosabb a kötelezettre.
IV. A termékszavatosság szabályai
5: 150. § (1) “Az üzletszerűen forgalomba hozott ingó dolog (termék) hibája esetén a termék mindenkori fogyasztó tulajdonosa követelheti, hogy a gyártó a termék hibáját javítsa ki, vagy – ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges – a terméket cserélje ki”.
Ebben a szabályozásban szükségtelennek látszik megkövetelni, hogy a termék tulajdonosa fogyasztónak minősüljön, elegendő megkövetelni az üzletszerű forgalomba hozatalt, tehát hogy a termék tulajdonosa akár fogyasztó is lehetne. A kellékszavatossági igényeknél indokolt a fogyasztó kiemelt védelme, hiszen ott szerződéskötésről, szerződésből eredő kötelezettségről van szó, és a fogyasztó ilyen szerződés megkötésekor kiszolgáltatott. A termékszavatosság azonban a termékhez kötött jogintézmény, a tulajdonos személyétől függővé tenni nem látszik indokoltnak. Saját szempontjából a gyártó felelőssége még az előtt keletkezik, hogy a tulajdonos személye ismert volna, a tulajdonos személyének változása nincs hatással a felelősség lényegére. A kellékszavatosságnál más a helyzet, ott a törvény joggal feltételezi, hogy főleg a fogyasztókat kell rendkívüli védelemben részesíteni szerződéskötéskor, fogyasztónak nem minősülő személy által kötött szerződésbe általában felesleges ilyen módon “beleszólni”.
Egyébként sincs módja a gyártónak érdemben vizsgálni, fogyasztónak minősül-e a tulajdonos, a szabályozás ráadásul könnyedén és gyakorlatilag szankcionálhatatlanul megkerülhető – tehát ebből a szempontból is felesleges ~ az ügyintézés idejére egyszerűen átruházható a tulajdonjog fogyasztónak minősülő személyre.
Szintén magyarázatra szorul, miért szabályozza a Javaslat a kellékszavatossági jogoktól eltérően a termékszavatosság szabályait atekintetben, hogy cserét csak akkor tesz lehetővé, ha kijavítás nem lehetséges, ez nem látszik indokoltnak.
A Javaslat túlzott mértékben épít a gyártó jóhiszeműségére azáltal, hogy nem ad a jogosult kezébe az elálláshoz hasonló, a kötelezettségét súlyosan megszegő kötelezettel szemben azonnal alkalmazható “másodiklépcsős” lehetőséget. Tény, hogy kellékszavatossági igényeknél második lépcsőben felsorolt két lehetőség – árleszállítás, elállás – termékszavatosság esetén szerződés hiányában nem alkalmazható. A kellékszavatosság második lépcsőjéhez harmadik lehetőségként javasolt önálló kijavítás lehetősége azonban itt is alkalmazható volna.
Azt javaslom tehát, hogy termékszavatosság esetén
– első lépcsőben kijavítást vagy kicserélést lehessen kérni, a kellékszavatosság szabályaival összhangban
– második lépcsőben, ha a gyártó a kötelezettségét súlyosan megszegi, a tulajdonos a szavatolt állapot helyreállításáról maga gondoskodhasson, a gyártó költségére. Akár a terméket kijavíttatva, akár úgy, hogy más gyártó hasonló funkciójú termékét vásárolja meg, mert joggal vesztette el a bizalmat a gyártó és terméke iránt. Ez utóbbi a kellékszavatosságnál alkalmazható elálláshoz hasonló rendezés volna, ugyanúgy a kötelezett súlyos mulasztása szükséges hozzá, a helyzet azonnali rendezéséhez vezet (a jogosult megfelelő termékhez jut), a tulajdonjogból (az elállásnál: szerződésből) eredő viszony megszűnik, és konkrét, bíróságon behajtható pénzbeli tartozás jön létre alkalmazásakor.
Minthogy a bevezetésre javasolt “termékgaranciát” a termékszavatosságra alapozottan javasoltam meghatározni, a termékszavatossági igényekről itt leírtakat a termékgaranciára is megfelelően alkalmazva irányadónak szánom.
V. A kellékszavatossági igény közlése és a jótállási igény közlése
Nem világos, miért veszi át a 5: 152. § (2) bekezdés az 5: 141. § (1) és (3) bekezdéseit szó szerint, mikor az az 5: 152. § (4) bekezdés alapján egyébként és része volna a szabályozásnak, ugyanakkor miért hagyja el a fogyasztók számára kedvező 5: 141. § (2) bekezdést, mikor egyébként a jótállás hagyományosan a kellékszavatosságnál szigorúbb helytállás. A jótállás szabályainak esetleges újragondolása esetén ez is figyelmet érdemel.
VI. A kógencia határainak lazításáról
A visszkereseti jog (5: 149. §) kapcsán megfontolásra javaslok egy indokoltnak látszó lehetőséget. A kiskereskedő némely területeken ugyanolyan kiszolgáltatott a nagykereskedőknek illetve az importőröknek, mint ahogy a fogyasztó kiszolgáltatott a kiskereskedővel szemben. A törvény kiterjedt kógens szabályozás keretében biztosítja a fogyasztók jogait, azonban ez a többletvédelem szigorúan a fogyasztói szerződések határáig tart, és a törvény kógencia szempontjából nincs tekintettel arra, hogy az adott szolgáltatás hogyan jut el a fogyasztóhoz. A fogyasztók érdekeit közvetve védendő, a fogyasztói szerződést kiemelten kezelve szükséges volna a törvényben kikötni, hogy semmis az előző kötelezettnek az a fenntartása, ami a kötelezett fogyasztói szerződés hibás teljesítése miatti helytállásából eredő káráért a visszkereset lehetőségét kizárja. Ezáltal enyhítve kissé a fogyasztók és nem-fogyasztók között a törvény által húzott határvonal élén.
Ennek fontos erkölcsi értéke volna, hogy az esélyegyenlőséget javítja az üzletpolitikailag súlytalan, hatékony érdekérvényesítésre kevésbé képes, de a társadalmi és gyakran szakmai szempontból rendkívül fontos kisebb szaküzletek, és az üzletpolitikai szempontból nagy befolyással rendelkező – feltételeket diktálni képes – “multik” között.
A fogyasztó érdekeit védő rendelkezések hatékonyságát vizsgálva fontos ismerni, hogy a fogyasztói jogok megsértése a gyakorlatban gyakran az előző kötelezett jogsértést “kikényszerítő” magatartására vezethető vissza.
A polgári jogi alapelvekkel nagyon is összeegyeztethetőnek, sőt szükségesnek tartok ilyen szabályozást. Úgy vélem nem számítana a gazdasági viszonyokba való szükségtelen beavatkozásnak, hiszen csak olyan kikötést tiltana, ami a közfelfogás szerint egyébként is tisztességtelen.
VII. A jótállás tartalma (5: 153. §)
Az eddig felhozott érveim és javaslataim a jótállás “Ptk. -közeli” meghatározását részesítik előnyben.
Az 5: 153. § (1) bekezdésben ebben az esetben “a jótállást keletkeztető jognyilatkozat” helyett a jótállást keletkeztető szerződést volna célszerű írni, hiszen a jótállás nem az egyik fél egyoldalú nyilatkozatából, hanem a felek feltételekben megállapodásából, szerződésből jön létre (ennek hibás teljesítéséért kell helytállni), mindkét fél fenntartásait figyelembe véve, azaz nem egy jognyilatkozat, hanem két egybehangzó jognyilatkozat keletkezteti a jótállást. Az is lehetséges, hogy a jogosult határozza meg a jótállás feltételeit, és a kötelezett beleegyezése révén válik ez a szerződés részévé. A jótállás kialkudott feltételei hatással lehetnek magára a szolgáltatásra (pl. ha a jogosult szigorúbb jótállást vár el, akkor tartósabb, de kisebb teljesítményű alkatrész beépítése) és a szolgáltatás árára is. A kötelem részéről van tehát szó, és nem egyoldalú vállalásról. (Még akkor is, ha a gyakorlatban sokszor a szerződéskötés a kötelezett feltételeinek elfogadásában merül ki. )
Helyes volna továbbá, ha a Javaslat utalna rá: fogyasztói szerződés esetén az írásba foglalt jótállási feltételekre (jótállási jegyre) jogszabály további előírásokat szabhat, kötelező átadását előírhatja. Ezzel lehetőséget adva az illetékes miniszternek vagy a Kormánynak, esetleg más jogalkotó szervnek, hogy amennyiben szükségesnek látják, előírhassák pl. állami és civil fogyasztóvédelmi szervezetek által készített tájékoztató szöveg közlését a jótállási jegyen. (Az új Ptk. által hozott változások kapcsán ez gyakorlati szempontból indokolt lehet. )
VIII. Formai felvetések
Két kisebb jelentőségű, tartalomban érdemi változást nem hozó, de a tartalmat jobban kifejező formát ösztönző javaslatomat szeretném röviden, külön címek nélkül zárásként felsorolni.
– A Javaslat 5: 139. § (1) bekezdése egy felsorolást bevezetve tartalmazza a “választása szerint” szöveget, azt a látszatot keltve, hogy a jogosult az ott felsorolt a) és b) pontok közül választhat. A pontok szövege ugyanakkor azt erősíti meg, hogy nem szabad választásról, hanem lépcsőzetes egymásutániságról van szó. Célszerűnek tartanám a tartalmat és formát összeegyeztetve a “választása szerint” szöveget nem a pontok felett, hanem azokban megfelelően szerepeltetni.
– A Javaslat 5: 147. § (2) bekezdésében megjegyzésként “egy illetve ötéves” elévülési határidőről szól. Értelmezés szempontjából némileg zavarba ejtő, hogy hogyan kell ezt értelmezni akkor, ha az elévülési idő nem egy illetve öt év, maga a törvény is előír eltérő elévülési időt (fogyasztói szerződésben két év) de a felek megállapodása is szabhat más elévülési időt. Véleményem szerint a számszerű utalást elhagyva pusztán elévülési időről kellene hogy szóljon a szöveg.
JEGYZETEK
1 http: //www. Ib. hu/velemeny/velemeny3. html
2 Lenkovics Barnabás: Polgári jogi alapok, 15. 1. 1. A kötelem fogalma, Kötelezettség és felelősség viszonya. (143. o. )
3 Szerződést biztosító mellékkötelezettségként nem csak a hibás teljesítésért, hanem elvileg bármely szerződésszegésért lehet jótállást vállalni, ezt azonban most minden elvi hiba nélkül figyelmen kívül hagyhatjuk, és vizsgálódásunkat a hibás teljesítésre korlátozhatjuk.
4 A Javaslat 5: 151. §-a a hibás teljesítés jogkövetkezményeként,
lényegében a Ptk.-val azonosan határozza meg a jótállást.
5 A Javaslat 5: 152. §-hoz fűzött indokolásból: “A jótállás nem valamely szerződés kötelezettjéhez vagy jogosultjához, hanem meghatározott termékhez kapcsolódik (ún. termékcentrikus jogintézmény), a jótállási jogokat ezért a termék mindenkori tulajdonosa gyakorolhatja a jótállást felvállaló kötelezettel szemben. “
6 Fordítva annál inkább elvárható: minden egyes kiskereskedőnek viselnie – kell a felelősséget a fogyasztó felé a gyártó hibáiért.
7 Ideértve azt is, ha a “vállalás” a szerződéses szabadságot szükségszerűen korlátozó, kötelező jótállást előíró jogszabályból következik.
8 A kellékszavatosság szabályainak alkalmazásához szükséges tényállás a szerződés hibás teljesítése, a termékszavatosság esetén a tényállás a dolog minőséghibája, így a különböző tényállások folytán a két fogalom elkülönül egymástól. A termékszavatosság ennek ellenére nem külön cím alatt, hanem a kellékszavatosság cím alá lett elhelyezve
9 Lásd. 72/2005. (IV. 21. ) Korm. rendelet a 151/2003-as Korm. rendelet módosításáról.
10 Az 5: 136. § (3) bek. csak a fogyasztói szerződések kikötéseiről tartalmaz általános, a fogyasztót védő rendelkezést.