A cikk letölthető PDF formátumban is.

1. Véleményem szerint az új Ptk. jogi személy része nem elfogadható, mert

a) túlszabályozó,

b) el-kereskedelmi jogiasítja, illetve közjogiasítja az összes jogi személyt,

c) indokolatlanul uniformizálja a jogi személyeket,

d) túlzott akadályokat támaszt a szabad szervezetalakítással szemben,

e) elbürokratizálja a jogi személyek működését.

Az, hogy a jelenlegi Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályai nem megfelelőek köztudott, kétségkívül nagyon hiányosak is, bővítésük indokolt. Az is helyénvaló, ha a Gt. új megoldásaiból (pl. egyesülés-szétválás, előtársaság) absztrahálunk valamennyi jogi személyre nézve. Mindez azonban nem jelentheti a Gt. általános részének szinte teljes körű átvételét valamennyi jogi személyre, mint ahogy ez a tervezetben történik. Pl. szerintem az egyesületnél, az alapítványnál vagy költségvetési szerveknél nincs szükség “elő jogi személyre”, továbbá ezek a jogi személyek nem alakulhatnak át más jogi személy formára. Az alapítványok vagy a költségvetési szervek nem egyesülnek vagy szétválnak, hanem egyesítik vagy szétválasztják őket stb.

Teljesen feleslegesnek tartom a jogi személyek általános szabályainál elsősorban az alábbi rendelkezéseket:

– 43-44. § – vagyoni szabályok, ide értve az apportszabályt is,

– 46. § – létesítő okirat tartalmának meghatározása,

– 57-58. § – jogi személy létesítésének érvénytelensége,

– 60-66. § – a legfőbb szerv működésének részletes szabályozása,

– 67-75. § – a vezető tisztségviselőkről szóló részletes rendelkezések,

– 76-81. § – a felügyelő bizottságról szóló rendelkezések,

– 89. § – az általános bírósági törvényességi felügyeletről szóló szabályok,

– 94 – 96. § – a könyvvizsgálatról szóló rendelkezések. Feleslegesen túlrészletezőnek tartom a jogi személy nevével összefüggő előírásokat (40-42. §), amelyek a kereskedelmi névvel kapcsolatos követelményeket kívánják valamennyi jogi személyre érvényesíteni, a bejegyzési eljárással és a nyilvántartással kapcsolatos szabályokat (47-53. § – különös tekintettel arra, hogy a cégnyilvántartáson kívüli bírósági nyilvántartásról amúgy is új törvényt kellene alkotni), valamint az átalakulással és a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos szabályokat (100-113. §).

Minden szabállyal kapcsolatban nem kívánok a tervezettel vitatkozni, de azért megkérdezem, hogy mely külföldi Ptk.-ban van valamennyi jogi személyre kiterjedő általános előírás az apportra nézve? Vajon az Unió 1. számú társasági jogi irányelvének érvénytelenséggel összefüggő korlátozó szabályát, amely a társasági jogon belül is lényegében csak a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozik, melyik ország Ptk.-ja emelte valamennyi jogi személyre vonatkozó általános szabállyá? Melyik ország Ptk.-jában jelenik meg valamennyi jogi személyre kiterjedően a könyvvizsgáló intézménye? Szerintem ezek a rendelkezések egyszerűen abszurdalt egy Ptk.-ban.

Külön foglalkoznék a jogi személyek szervezetének rendkívül részletes és véleményem szerint nemcsak hogy felesleges, hanem a társadalmi-gazdasági életben jelentős hátrányokra vezető szabályokkal.

a) Mint magából a Javaslatból is kiderül (61. §), az intézménytípusú jogi személyeknek nincs legfőbb szerve, a tág értelemben vett taggyűlés intézménye csak a személyegyesüléseiméi érvényesül. A Javaslat a Gt. általános részénél is részletesebben szabályozza a “legfőbb szerv” hatáskörét, határozatképességét stb. – ezek a szabályok szerintem a társasági, a szövetkezeti és az egyesületi törvényekre tartoznak, nem a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok.

b) A Gt. vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályai – összeférhetetlenség stb. – csak a gazdasági életben, az üzletszerűen gazdálkodó jogi személyeknél bírnak jelentőséggel. Ezeket az előírásokat nem szabadna kiterjeszteni a nonprofit jogi személyekre.

c) Különösen veszélyesnek látom – nem kötelezően, hanem modellszabályként, ajánlásként is – a felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló beépítését a Ptk.-ba, amely szerintem ugyancsak példátlan lenne a nemzetközi gyakorlatban. Ezek tipikus kereskedelmi jogi intézmények, nem absztrahálhatóak valamennyi jogi személyre még ajánlásként sem.

Megjegyzem, hogy ezek az ellentmondások a tervezetből is kiderülnek. A 70. § (1) bekezdése már “elsődlegesen gazdálkodó tevékenységet végző jogi személyekről” beszél, majd sajátos módon megjelenik a Ptk.-ban a részvényes is. Az ellentmondások még erőteljesebbek annak fényében, hogy az új Gt.-tervezet a gazdasági társaságok vezetési rendszerét és működését jelentősen leegyszerűsítette – pl. kft.-nél a kötelező felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló szélső kivétel lett, nem kell feltétlenül kétlépcsős átalakulás, mint most a Ptk. javaslatban stb.

A jelenlegi Ptk. hat §-ából több mint hetven §-os általános rész lett, amely mintegy tizenkétszeres növekedés. (Az egyesület és az alapítvány szabályozása is hasonló jelentős növekedést mutat.) Ez nyilvánvalóan túlzás, a ló másik oldalára estek át a tervezet készítői. Ha a Ptk. első könyve a jogi személyekre vonatkozó ilyen általános rendelkezésekkel lép hatályba, ki lehet dobni a Gt. általános részét, mert az jórészt egyezik a Ptk. javasolt általános szabályaival. Vajon a szerzőknek nem a Gt. szétverése-e az igazi célja? Mert ha a Gt.-nek nincs általános része (Hanák András javasolta is ezt a Gt. Kodifikációs Bizottságában), úgy a személyegyesítő társaságok, azaz a kkt., a bt. (mindkettő jogi személlyé válik), és a kft. a szövetkezettel együtt bemehet a Ptk. első könyvébe, a kft. és a zártkörű rt., lényegében egyesül, a nyilvánosan működő részvénytársaságok pedig a tőkepiaci törvénybe mennek át. Megvalósul tehát a Gt.-t kiiktató hegemonisztikus törekvés, amit a Ptk. koncepciónál felvetettek ugyan, de nem sikerült megvalósítani.

2. Megemlítenék még három – a Ptk.-n messze túlmutató – kérdést.

a) Elsietettnek érzem a jogi személyek általános törvényességi felügyeletének nyilvántartást vezető bíróságokhoz telepítését. Ez ma csak a gazdasági társaságoknál és a szövetkezeteknél érvényesülő szabály, de ott erről nem kell külön törvényt alkotni, hiszen rendelkezésre áll a Ctv. Ma az egyesületek és a legtöbb köztestület, valamint az alapítványok törvényességi felügyeletét az ügyészség látja el, a költségvetési szerveknél irányítási jog érvényesül, amelybe a törvényességi felügyelet beleolvad. Úgy gondolom, hogy a cégbírósági körbe tartozó jogi személyeken kívül a bíróságok egyelőre nem képesek a törvényességi felügyelet átfogó megvalósítására, ilyen felügyeletre egyébként is nem minden jogi személynél van szükség.

b) Valamennyi jogi személynél végelszámolási, illetve felszámolási eljárás lefolytatására [100. § (1) bekezdés] egyszerűen nincsenek meg a feltételek, de ezen eljárások lefolytatása a nonprofit szervezeteknél nem is lenne célszerű. Ma az egyesületekre, (a sportegyesületek kivételével), a köztestületekre, az alapítványokra, költségvetési szervekre nem terjednek ld a végelszámolási és felszámolási eljárás szabályai, és ezen – tudomásom szerint – a frissen elkészült új fizetésképtelenségi törvény, illetve végelszámolási törvény nem is kíván változtatni.

c) Az átalakulás legfeljebb egy jogi személy típuson belül lehetséges, ha a típuson belül vannak alfajok – jogi személy típusok között ez az intézmény irreális. Egy egyesület nem alakulhat át alapítvánnyá vagy részvénytársasággá. Az egyetemes jogutódlással való formaváltás a tág értelemben vett társasági jog tipikus intézménye (már egyáltalán, ha az adott jogrendszer ismeri), nem általánosítható valamennyi jogi személyre.

A fentiek alapján a jogi személyek általános része tervezetének szemléletmódjával koncepcionálisan nem értek egyet. Ezért egy másik változatot készítettem, amely megfelelően figyelembe veszi a jogi személyek öt alaptípusának egymástól eltérő sajátosságait, és csak a legszükségesebb absztrakcióval él. Ehhez a fejezethez kapcsolódna – közvetlenül – a személyegyesülési, illetve intézményi jogi személyek két alaptípusa, az egyesület és az alapítvány szabályozása.

A jogi személyek

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. Cím: Alapvető szabályok

36. § (1) Az állam által jogi személynek elismert szervezetek jogképesek, a polgári jog alanyaiként jogaik és kötelezettségeik lehetnek.

(2) Az állam jogi személynek ismeri el mindazon szervezeteket, amelyeknek rendeltetésszerű működése megkívánja, hogy e törvény hatálya alá tartozó jogviszonyok alanyai legyenek.

(3) A jogi személynek névvel, székhellyel, jogszabály által nem tiltott céllal, illetve tevékenységi körrel, az alapítójától (alapítóitól) vagy tagjaitól viszonylag elkülönült vagyonnal, illetve vagyoni felelősséggel, valamint ügyintéző és képviselő szervezettel kell rendelkeznie.

(4) A jogi személy jogképessége – törvény eltérő rendelkezése hiányában – kiterjed minden olyan jogra, illetve kötelezettségre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán a természetes személyekhez kötődhetnek.

37. § (1) A jogi személyek alaptípusai a következők: Személy- és vagyonegyesülésként

a) az egyesületek (Ptk. … §),

b) a törvény által jogi személynek nyilvánított gazdasági társaság,

c) a szövetkezet.

Intézménytípusú jogi személyként

d) az alapítvány (Ptk ….§)

e) a költségvetési szerv.

A gazdasági társaságokat, a szövetkezeteket és a költségvetési szerveket külön törvény szabályozza.

(2) Törvény jogi személy fajtát úgy is meghatározhat, hogy mögöttes jogterületeként az (1) bekezdésben említett jogi személy alaptípust jelöli meg.

38. § (1) Törvényben meghatározott típusú, illetve fajtájú jogi személy létesítéséről a jogalanyok szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (továbbiakban együttesen: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működését – a törvényi keretek között – maguk állapíthatják meg.

(2) Jogi személyt törvény egyedileg, jogi személy típuson, illetve fajtán kívül is létrehozhat.

39. § (1) A jogi személy létesítő okiratának a jogi személyek bíróság által vezetett nyilvántartásába való, nem peres eljárás keretében történő bejegyzésével, a jövőre nézve jön létre.

(2) A bíróság a 36-38. § szabályai szerint alapított jogi személy bejegyzését csak akkor tagadhatja meg, ha a létesítő okirat jogszabálysértő.

(3) Ha a jogi személy létrehozását a 38. § (2) bekezdése szerint törvény rendeli el, amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, a törvényben meghatározott alapító(k)nak létesítő okiratot kell készítenie(ük).

(4) A jogi személyek nyilvántartásának módjáról, a nyilvántartások közhitelességéről és nyilvánosságáról, a nyilvántartott adatok közzétételéről külön törvények rendelkeznek.

40. § (1) Az állam, mint egész, amennyiben részt vesz a Ptk. által szabályozott jogviszonyokban, jogi személynek minősül. Az állam a vagyoni forgalom többi résztvevőjével szemben a polgári jogviszonyokban többletjogokat nem élvezhet.

(2) Az államra e fejezet szabályait alkalmazni nem kell. Az állam, mint jogi személy képviseletéről külön törvény rendelkezik.

(3) Az állam, illetve a helyi önkormányzatok azon szerveire, amelyek közjogi jogalanyok, de nem minősülnek költségvetési szerveknek, ha e törvény hatálya alá tartozó jogcselekményt végeznek, e jogcselekményekre, illetve ezek hatásaira nézve a költségvetési szervekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(4) Törvény közfeladatok állam helyett történő ellátására polgári jogi személyiséggel rendelkező közjogi jogalanyként köztestületeket és közalapítványokat hozhat létre. Törvény köztestület és közalapítvány létrehozását kötelezővé teheti, egyes feladatok ellátását köztestület, illetve közalapítvány kizárólagos feladatává teheti. Törvény köztestületben kötelező tagságot is előírhat.

41. § A költségvetési szerv (közhatalmi szerv, közintézmény) korlátozottan jogképes, saját tulajdont nem szerezhet. A költségvetési szerv jogképességének korlátait külön törvény határozza meg.

42. § Az államot, a költségvetési szervet, valamint a 40. § (3) bekezdésében meghatározott közjogi jogalanyt a szerződéses kötelezettség, valamint a kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség költségvetési fedezet hiányában, illetve az erre biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli. Ilyen esetben a megfelelő fedezetről az államháztartási törvény szabályai szerint kell gondoskodni.

43. § (1) A jogi személy belső szervezeti egységeit törvényi felhatalmazás alapján jogi személynek nyilváníthatja. Ez esetben meg kell határozni a szervezeti egység(ek) nevét, az ügyintézőképviselő szervét, valamint a részére a jogi személyen belül elkülönített vagyont.

(2) A szervezeti egység jogi személyiségét az erről rendelkező határozat jogi személyek nyilvántartásába való bejegyzésével szerzi meg. A jogi személy szervezeti egységét a jogi személy nyilvántartásához kapcsoltan kell nyilvántartani.

(3) A jogi személy szervezeti egysége elkülönített vagyonából ki nem elégíthető tartozásokért a jogi személy kezesként korlátlan felelősséggel tartozik.

(4) A jogi személy szervezeti egység jogképességét a jogi személy létesítő okiratában foglalt feltételek szerint szüntetheti meg. Ha a jogi személy megszűnik, a jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága is megszűnik.

44. § Törvény – állandó vagy ideiglenes jelleggel – nem jogi személy szervezeteket teljes vagy részleges polgári jogi jogalanyisággal ruházhat fel. Ez esetben a törvénynek meg kell határoznia a jogképesség időtartamát és terjedelmét, valamint rendelkeznie kell e jogképes szervezet ügyintéző és képviselő szervéről, vagyonáról és a kötelezettségei teljesítéséért való vagyoni felelősség módjáról. E feltételek bármelyikének hiányában a jogképesség nem jön létre.

2. Cím: Részletes szabályok

45. § (1) A jogi személy nevében – ha törvény másként nem rendelkezik – a jogi személy típusát, illetve fajtáját fel kell tüntetni. A jogi személy neve nem kelthet valósággal szembeni látszatot. Az e fejezetben szabályozott szervezetek névviselésére külön törvény vonatkozik.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik, a jogi személy alapítója (alapítói), illetve tagjai kötelesek a jogi személy részére a saját vagyonuktól viszonylag elkülönült vagyont biztosítani.

46. § Törvény úgy is rendelkezhet, hogy a bejegyzés alatt álló jogi személy a létesítő okirat elfogadásától a jogerős bejegyzésig, illetve a bejegyzés jogerős elutasításáig már működhet, és a törvény keretei között jogokat és kötelezettségeket szerezhet.

47. § (1) A jogi személy létesítő okiratában a jogi személy típusaihoz, illetve fajtáihoz igazodóan meg kell határozni a jogi személy belső szervezetét, azokat a szerveket, amelyek meghozzák a szervezet működésével kapcsolatos alapvető stratégiai és operatív döntéseket. A jogi személy belső szervezetében törvény alapján, illetve önkéntesen az ügyvezetést ellenőrző szervek is működhetnek.

(2) A jogi személy képviseletét – ha törvény kivételt nem tesz – ügyvezető szerve látja el. A képviseleti jog a jogi személy nyilvántartásába való bejegyzéseivel válik hatályossá.

48. § (1) A jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával felel.

(2) A jogi személy alapítója, illetve tagja a jogi személy kötelezettségeiért vagyoni felelősséggel csak akkor tartozik, ha ezt törvény külön kimondja.

49. § (1) A jogi személy típusára, illetve fajtájára vonatkozó törvény lehetővé teheti, hogy a jogi személy az adott jogi személy típuson belül, illetve kívül egyetemes jogutódlással más jogi személy formává átalakuljon. Az átalakulással létrejövő jogi személyt illetik a jogelőd jogi személy jogai és terhelik kötelezettségei.

(2) A jogi személy – az egyes jogi személy típusokra, illetve fajtákra vonatkozó szabályozás keretei között – más jogi személyekkel összeolvadás, illetve beolvadás útján egyesülhet, illetve különválás, illetve kiválás útján több jogi személlyé szétválhat.

Egyesülés, illetve szétválás esetén az érintett jogi személy(ek) egyetemes jogutódlás mellett szűnik(nek) meg.

50. § (1 ) A jogi személy – a jogi személyek típusaira, illetve fajaira vonatkozó törvényekben meghatározott okokból – jogutód nélkül is megszűnhet.

(2) A jogi személy jogutód nélküli megszűnése esetén – ha törvény másként nem rendelkezik – végelszámolási, illetve felszámolási eljárást kell lefolytatni. A végelszámolási, illetve felszámolási eljárásról külön törvény rendelkezik.

(3) A jogi személy a nyilvántartásból való törléssel, a jövőre nézve szűnik meg.

Indokolás az I. fejezethez [A továbbiakban a hivatalos tervezetet A) variációnak, jelen tervezetet B) variációnak nevezem]

A fejezet két részből áll, az első a strukturális jellegű szabályokat, a második a jogi személyek keletkezésével, működésével és megszűnésével kapcsolatos általános rendelkezéseket tartalmazza.

A 36. § – az A) változat 36. §-ával szemben – kifejezetten kimondja, hogy a jogi személy jogképes szervezet is – a természetes személyektől eltérően – állami elismeréssel keletkezik. A 36. § (3) bekezdése meghatározza a jogi személy állami elismerésének jogi irodalomban kidolgozott kritériumait [az A) változat indokolásával egyezően] – ennek következtében a létesítő okirat tartalmának meghatározására nincsen szükség. Végül a (4) bekezdés rögzíti a jogi személyek abszolút jogképességét, de az A) változattól eltérően a B) variáns kihangsúlyozza a törvényi kivétel lehetőségét – ilyet ugyanis magában a Ptk.-ban is kell (nevezetesen a költségvetési szerveknél) csinálni [ld. B) változat 41. §].

A 37. § felsorolja a jogi személyek öt alaptípusát, amely közül kettőt (egyesület, alapítvány) maga a Ptk., hármat (gazdasági társaság, szövetkezet, költségvetési szerv) a Ptk.-t mögöttes jogterületként elismerő, de jogágazatilag szélesebb, komplex külön törvény határoz meg. Az A) változattal szemben úgy gondolom, hogy az alaptípusok Ptk.-ban való kifejezett felsorolására jogbiztonsági szempontból szükség van.

A jelenlegi gyakorlat továbbá jól bizonyítja, hogy tulajdonképp a külön törvények – akár csoportosan nyilvánítanak valamilyen szervezetet jogi személynek (pl. vízgazdálkodási, erdőbirtokossági társulat, vadásztársaság, közhasznú társaság, köztestület, közalapítvány, egyházi jogi személyek) akár egyedileg (tőzsde, ÁPV Rt., MNB, MFB) – visszautalnak a jogi személyek valamely alaptípusára (pl. az egyetem, az akadémiai kutatóintézet költségvetési szerv, a tőzsde, mint rt.). Ezért a B) változat megkülönbözteti a jogi személyek öt alaptípusához visszacsatolandó, törvényben meghatározott fajtáit (altípusait) a 37. § (1) bekezdésében és a törvénnyel létrehozható egyedi jogi személyt [37. § (2) bekezdés]. Véleményem szerint ez a differenciálás garanciális jellegű logikus felépítést biztosít a jogi személyek számára. [Az A) variáns az egyesületnél hasonló technikával operál]

A 38. § (1) bekezdése – az A) változattal azonosan – kimondja a jogi személy alapításának a jogi személy típusaihoz kötött szabadságát, ezt a szabadságot a jogi személy szervezetre és működésére is kiterjesztve. A jogi személy szerződésen (tág értelemben vett társuláson), alapító okiraton és alapszabályon alapulhat (létesítő okirat).

A 39. § a – lényegében az A) változattal azonosan – valamennyi jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez fűzi, konstitutív ex nunc hatállyal. A B) változat azonban kihangsúlyozza, hogy ezt a nyilvántartást – a jelenlegi állapottal ellentétben, ahol egyes jogi személyek nyilvántartásba vétel nélkül, illetve államigazgatási nyilvántartásba vétel mellett keletkeznek – bíróság vezeti, és a bejegyzés nem peres polgári eljárás keretében történik. A törvénnyel létrehozott jogi személyeknél is kell a B) változat szerint létesítő okiratot készíteni és ezek a jogi személyek is e nyilvántartásba vétellel jönnek létre [ld. 39. § (3) bekezdés].

A jogi személyek nyilvántartásáról a B) változat szerint is törvényben kell rendelkezni. A cégnévvel rendelkező jogi személyeknél a Ctv. alapján a cégbíróság vezeti a nyilvántartást, a nonprofit jogi személyeknél viszont az egyesületi és alapítványi nyilvántartást a költségvetés szervek nyilvántartásával kiegészítve új egységes bírósági nyilvántartást kell – az új törvénnyel – megteremteni. Más szóval két különböző bírósági nyilvántartás fogja lefedni a jogi személyeket.

A bejegyzéssel kapcsolatban a B) változat is kimondja, hogy a bejegyzést a bíróság csak jogszabálysértés esetén tagadhatja meg [39. § (2) bekezdés]. Ebből azonban még nem következik, hogy a bíróság feltétlenül törvényességi felügyeletet is gyakorol a bejegyzett jogi személy felett, mint ahogy ezt az A) változat 92. §-a rögzíti. Ez a gazdasági társaságok esetében így van, de ezen kívüli körben nem (pl. ügyészségi törvényességi felügyelet, törvényességi felügyeletnél erősebb irányítási jogok stb.). Ezt a kérdést nem a Ptk.-ban kell rendezni.

A 40-41-42. § a közjogi jogalany szervezetek polgári jogban való megjelenésével foglalkozik, ez az A) változatban jórészt hiányzik.

Az állam nem polgári jogi jogi személy, hanem olyan komplex, alapvetően közjogi jogalany, amely, ha mint egész fellép a polgári forgalomban, jogi személynek minősül – anélkül azonban, hogy a polgári jogi jogi személyek keletkezésének, működésének és megszűnésének legtöbb szabályát az államra alkalmazni lehetne. A lényeg, hogy az állam a polgári forgalomban nem szuverén, a többi jogalannyal szemben többletjogokat nem élvezhet. Teljesen korszerűtlen, hogy az A) változat az állam törvényes képviseletét általában – a hatályos Ptk.-val egyezően – a pénzügyminiszterre bízná, hiszen a pénzügyminiszter a végrehajtó hatalom része. Az állam képviseletéről (fiscus) külön törvénynek kell rendelkeznie [B) változat 40. § (2)-(3) bekezdés].

A központi államnak és az önkormányzatoknak (“helyi állam”) vannak olyan szervei, amelyek vagyonjogi aktusokat tesznek, bár nem költségvetési szervek, nem polgári jogi személyek (pl. az Országgyűlés, mint az MTI Rt. alapító szerve, a Kormány, mint az ÁPV Rt. alapítója stb.). Ezekre nézve ki kell terjeszteni a polgári jog hatályát. Törvény továbbá nem állami és nem önkormányzati jogalanyt is létrehozhat – ez a köztestület (ma is csak törvénnyel keletkezhet), illetve a közalapítvány (erre az állami vagyonról szóló törvényben kívánjuk kimondani, hogy csak törvénnyel keletkezhet). A köztestületre, illetve a közalapítványra az egyesület, illetve az alapítvány szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a reájuk vonatkozó törvény kivételt nem tesz. A köztestületek és a közalapítványok az állam helyett látnak el közfeladatokat – ezért e körben törvény a köztestület vagy a közalapítvány létrehozását kötelezővé teheti, kényszertársaságot rendelhet el stb. [40. § (4) bekezdés]. Eddig a köztestületek és a közalapítványok “benne voltak” a Ptk.-ban, sőt az alapítványrendelés maga is alapvetően közérdekű célhoz volt kötve. Most ezt az új Ptk. egyesületi, illetve alapítványi fejezete – helyesen -megszünteti. Ugyanakkor ezeket a közjogi jogalanyokat be kell kötni a Ptk. rendszerébe – erre kínál megoldást a B) változat.

A költségvetési szervekről, amelyeket az állam, az önkormányzatok és a köztestületek alapíthatnak, és amelyek működési formáik szerint vagy közhatalmi szervek vagy közintézmények (közintézet, közüzem stb. – iskola, kórház) alapvetően külön törvénynek kell rendelkeznie (államháztartási törvény). Ezek a szervek azonban jogképességükben korlátozottak, pl. tulajdonjogot csak anyaközületük számára szerezhetnek.

A 42. § az államra, illetve a költségvetési szervekre már eddig is kimondott szabályt részben szigorítja (objektívvá teszi), részben kiterjeszti a költségvetési szervnek nem minősülő közjogi jogalanyokra is.

A B) változat a jogi személység fogalmi kérdései közé sorolja a jogi személy belső szervezeti egységeinek jogalanyiságát, illetve a jogi személynek nem minősülő szervezetek jogképességéről szóló rendelkezést, és ezért azt az 1. Címben, a részletes rendelkezések előtt tárgyalja.

A jogi személy belső szervezeti egységről szóló 43. §-a lényegében azonos, de részben eltérő, részben némileg bővebb az A) változatnál. A szervezeti egységet a jogi személy nyilvántartásába (a jelenlegi gyakorlat szerint alszámon) kell bejegyezni a jogi személy aktusa alapján. Ez lehet alapító okirat (alapszabály), vagy annak felhatalmazása alapján közgyűlési határozat stb. A szervezeti egység jogi személységét a jogi személy szüntetheti meg [Más szóval nem lehet a jogi személyek általános keletkezési és megszűnési szabályait e körben alkalmazni, ahogy az A) variáns teszi.]

A nem jogi személy szervezetek jogképességére vonatkozó szabály (44. §) viszont a B) variánsban technikailag meglehetősen eltér az A) változattól. Az ilyen szervezetek jogképessége lehet állandó (kkt., bt., társasház), de ideiglenes is (elő, illetve megszűnési, valamint hibás alakzatok). A jogképesség terjedelme lehet a jogi személyekével azonos (kkt., bt.), de csekélyebb is (társasház, építőközösség). A létesítő törvénynek rendelkeznie kell a szervezeti jogalanyiság kellékeiről, egyébként a jogképesség nem jön létre (nem kell a többalanyú kötelmekre vonatkozó szabályokat alkalmazni).

A 2. Cím a jogi személyek létszakaszaival, illetve működésével összefüggő legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza.

A 45. § a cégnévre vonatkozó szabályokat általánosítja a jogi személyek nevére. Mivel a nem üzleti fogalomban szereplő jogi személyeknél ez szerintem szükségtelen, a névvalódiság elve mellett – az A) variánssal szemben – további rendelkezéseket (pl. névkizárólagosság) a 45. § nem tartalmaz, tekintettel arra is, hogy a cégnévtől eltérő névviselésre külön másik törvényt kell hozni.

A 45. § (2) bekezdése a jogi személy viszonylag elkülönített vagyonáról rendelkezik, de ez alól törvény kivételt tehet (ld. az egyesületeknél). Mivel a nem üzleti forgalomban szereplő jogi személyeknél az intézményes hitelezővédelem lényeges szerepet nem játszik, egyéb vagyoni rendelkezéseket (pl. apportszabály) a B) variáns nem tartalmaz.

A 46. § lehetőséget ad az előtársasághoz hasonló “elő jogi személy” létrehozására valamennyi jogi személynél, de ennek az intézménynek a létrehozását külön törvényhez köti. Az A) variánssal szemben ugyanis úgy gondolom, hogy erre az intézményre csak a gazdasági társaságoknál és a szövetkezeteknél van szükség. Megjegyzem, hogy a cégeljárás felgyorsulásával (az új Gt.-ben kettő illetve tizenöt munkanapot tervezünk) az előtársaság intézménye a társasági jogban is visszaszorul.

A 47. § nem sorolja fel a jogi személy szerveit – legfelsőbb szerv, ügyvezetés, ellenőrzés – mint az A) variáns, és végképp nem határozza meg ezek működési szabályait. A jogi személyek öt típusának jellemzői oly mértékben eltérnek, hogy erre szerintem – a káros uniformizálást elkerülendő – nincs lehetőség, ezeket a szerveket a jogi személyek típusaira vonatkozó törvényeknek kell szabályozniuk. Ugyanez a helyzet a jogi személy képviseleténél is – a természetes személyeknél miért nem mondjuk ki, hogy meghatalmazást is adhat képviseletére? Nincs szükség tehát szerintem részletező rendelkezésekre. Hasonló a helyzet a jogi személy vagyonával is – itt az alapító, illetve a tagok mögöttes felelősségét törvény mondhatja ki.

Ugyancsak nincs szükség az átalakulással, az egyesüléssel és a szétválással kapcsolatban a Ptk.-ban részletező rendelkezésekre, már csak azért sem, mert nem biztos, hogy egy adott jogi személynél egyáltalán kell-e ilyen szabály (pl. alapítvány vagy egyesület ne alakulhasson át stb.). A B) variáció tehát csak általában felsorolja ezeket az egyszerre megszűnési-alapítási eseteket, és az adott jogi személy típusra vonatkozó törvényre bízza a részletes szabályozást. A jogutód nélküli megszűnésről is csak a garanciális szabályokat állapítsa meg a Ptk., hiszen a végelszámolást és a felszámolást külön törvény szabályozza. Egyébként is non profit jogi személyeknél általában jelenleg nem kerülhet sor végelszámolási vagy felszámolási eljárásra, és ezen nem lenne célszerű változtatni.

A jogi személy határozatai általános megtámadásának biztosítására szerintem nincs szükség, ezért az A) változat ez irányú szabályait mellőztem.

Hozzászólások

hozzászólás