|
Ebben a bejegyzésben egy részletet találnak Veress Emőd: A szindikátusi szerződés című könyvéből. A részlet a könyv V. fejezetéből [„A szindikátusi szerződés tartalma (joghatásai)”] származik. |
5.2. A szavazati szindikátusok
5.2.1. A szavazati szindikátus jelentősége
A szindikátusi szerződés jellegzetes, visszatérő rendelkezései közé tartoznak a szavazati megállapodások, a szavazati szindikátusok.[1] A tagok szabadon szavazhatnak, de szerződésben a szavazási szabadságukat korlátozhatják. A szindikátusi szerződésekről már 1933-ban megállapították, hogy „majdnem mindig az egyes részvényeseket megillető szavazati jognak egymás javára való korlátozását tartalmazzák”.[2] Még korábban, 1926-ban pedig leszögezték, hogy a kereskedelmi törvény
fennállása óta mindinkább fokozó módon váltak szokásossá hasonló megállapodások, különösen az ún. finanszírozásoknál, mert pénzintézetek vagy egyes nagyobb vállalkozók csak az esetben hajlandók részvénytársaság alapításában részt venni vagy nagyobb részvénypaketteket átvenni, ha egyes nagyobb részvényesekkel való megállapodás útján az üzem vezetésére maguknak megfelelő befolyást biztosítani képesek; de nemcsak pénzintézetek, hanem közhatóságok is, a részvételükkel keletkező ún. vegyes természetű részvénytársaságok alakításánál maguknak hasonló befolyást biztosítani igyekeznek, illetőleg biztosítani kötelesek.[3]
A szavazati megállapodások fontosságát a közgyűlési (taggyűlési) akaratképzés mechanizmusai adják: a döntési folyamat stabilitását és kiszámíthatóságát biztosítja, így végső soron a társaság irányításának fontos eszközévé válik a szindikátusi szerződés.
A vezető szervekben, általában a legfőbb szervben történő szavazás a szindikátusi szerződések kiemelt részét képezi, egyes esetekben a szindikátusi szerződés tárgya kizárólag a szavazati szindikátus létrehozása.
Például a társaság bizonyos, külön-külön nem, de együttesen szavazattöbbséggel rendelkező tagjai a szavazati többség kialakítása és stabilizálása érdekében létrehozhatják a szavazati szindikátust, így a legfőbb szerv döntéseit ők fogják meghatározni, ezúton biztosítják a társaság felett az ellenőrzésüket vagy akár a társaság irányíthatóságát vagy irányítását. Egyes kisebbségi tagok (részvényesek) számára is értékes lehet a szavazati szindikátus, mert a szindikátus tagjaként alkupozícióba kerülhetnek és hatékonyabban képviselhetik az érdekeiket. A szerződő felek a szindikátusi szerződésben kötelezettséget szoktak vállalni arra, hogy az adott kérdésben való határozathozatal során úgy fognak szavazni, hogy biztosítsák a szindikátusi szerződésben foglaltak érvényesülését.
5.2.2. A szavazati szindikátusok típusai
A szavazati szindikátusnak számos formája ismert. Jellegét tekintve a szavazati szindikátus egyfelől lehet tartós szindikátus, amely folyamatos (időben meghatározott, de hosszú távú, vagy akár időben meghatározatlan) együttműködést feltételez, másfelől pedig ad hoc (alkalmi) szindikátus, amely egy adott közgyűlésre (taggyűlésre) vonatkozó együttműködési kötelezettséget szab meg, és így időbeli hatálya kizárólag az abban meghatározott közgyűlésre (taggyűlésre) terjed ki. Tárgyát tekintve a szindikátus lehet egyfelől általános szavazati szindikátus, amikor a közgyűlés hatáskörébe tartozó bármely kérdésben vállalják a tagok, hogy egyformán szavaznak, másfelől speciális szavazati szindikátus, amely kizárólag meghatározott kérdésekben, például csak az osztalékról történő szavazásnál vagy vezető tisztségviselők megválasztásánál írja elő a szindikátusi döntésnek megfelelő szavazási kötelezettséget.
Célját vagy meghatározottsági fokát tekintve a szindikátus lehet egyfelől zárt végű, amikor a szerződés a szavazás módját is meghatározza (például a szindikátus irányítója által megjelölt személy megválasztása adott társasági tisztségre), vagy nyílt végű szindikátus, amelynél csak az egységes szavazás kötelezettségét írják elő, a szavazás mikéntjét (valamely javaslat ellen vagy mellett történő szavazás) csak később határozzák meg. Tartalmát tekintve lehet pozitív szavazati szindikátus (adott határozat mellett kell szavazni) vagy negatív szavazati szindikátus (adott határozat ellen kell szavazni). A szindikátusi álláspont kialakításához szükséges többség alapján lehet egyhangú döntést feltételező, a szavazati többséget minősítő szindikátus és egyszerű többséget előíró szindikátus.
A probléma lényege, a törvényből következő vagy a létesítő okirat által meghatározott, a legfőbb szervre előírt többségtől teljesen független módon, hogyan alakul ki a szindikátusi álláspont, amelyet a szindikátusi szerződő felek kötelesek a közgyűlésen (taggyűlésen) tiszteletben tartani. A többség minősítése vagy egyhangúság bevezetése a szindikátus keretei között olyan esetekben, amikor a jogszabály vagy a létesítő okirat ilyet nem ír elő, „főleg akkor lehet indokolt, ha a tagok egy része tart attól, hogy egyedül, kisebbségi pozícióban ki volna szolgáltatva a többiek kénye-kedvének”.[4] A szakirodalom praktikus tanácsot is megfogalmaz: nem célszerű e tekintetben túlzásba esni, ha minden határozathoz egyhangú döntés szükséges, az könnyen a szindikátusi tevékenység megbénításához vezethetne.[5] A szavazati megállapodásnak sajátos típusa, amikor valamely fél vállalja, hogy a másik által meghatározott módon fog szavazni (alárendelt szavazati szindikátus).[6]
A szindikátusi szerződésben differenciálni lehet, hogyan alakítják ki a szindikátusi álláspontot egy-egy kérdésben: kiemelt kérdések esetén lehetséges az egyhangúság, máskor a minősített vagy az egyszerű többség. Az egyhangúság kétségtelen kockázatot hordoz: ha nincs meg az egyhangúság, akkor nincs szindikátusi álláspont, és akkor nincs szindikátusi szavazati kötöttség sem, azaz minden szerződő fél szabadon szavazhat a legfőbb szerv ülésén.
A szindikátus, amennyiben – és ez az általános – többségi szavazattal határozza meg a felek által kötelező módon képviselt álláspontot, ugyanazon az elven épül fel, mint a részvényjog maga: a többségi akarat érvényesülésén. A szindikátusi határozathozatal során alulmaradó fél köteles a szindikátus határozatát tiszteletben tartani, mert „a szindikátusi csoportban lévő minden egyes tag a szindikátusi szerződés aláírásakor tudomásul vette, és hozzájárult ahhoz, hogy a szindikátus többsége őt leszavazhatja és ennélfogva szavazati jogát a közgyűlésen a szindikátusi többségi akarat szerint köteles gyakorolni”.[7] Fontos leszögezni, hogy a jogszabály vagy a létesítő okirat által adott kérdésben megszabott többség nincs kihatással a szindikátusi szerződésre: a szindikátusi álláspont kialakítására a felek az egyszerű többségi döntést is előírhatják, akkor is, ha a jogszabály vagy a létesítő okirat a társaság határozatának elfogadásához minősített többséget ír elő. A szindikátusi szerződés esetén ennek előírásai, a társaság esetében pedig a jogszabály, illetve a létesítő okirat előírásai érvényesülnek. A szindikátusi döntés nem érvénytelen, viszont a társasági határozathozatal során el kell érni a jogszabály vagy a létesítő okirat által megszabott minősített többséget.
Mintaklauzula
1. A szindikátus határozatait egyhangúlag hozza meg. Ha egyhangú határozat nincsen, a szóban forgó javaslat határozattá nem emelhető és végre nem hajtható.
2. Ha azokban a kérdésekben nincsen egyhangú határozat, amelynek elintézése a törvény és alapszabályok szerint kötelező (pl. mérlegmegállapítás, nyereségfelosztás), akkor az a javaslat emelhető határozattá, amely inkább szolgálja a Részvénytársaság belső megerősödését, amely tehát kisebb nyereséget, nagyobb tartalékolást, alacsonyabb osztalék kifizetését szándékolja.
3. A részvénytársaság minden fontosabb ügyében a szindikátus határoz. Különösen is a szindikátus határoz a következő kérdésekben:
a) a létesítő okirat módosítása,
b) más társasággal való egyesülés,
c) a társaság alaptőkéjének felemelése vagy leszállítása,
d) a társaság felszámolásának kimondása,
e) a versenytársakkal létesítendő bármely megállapodások,
f) a saját áruk eladási árának meghatározása és minden módosítása,
g) cégenként és esetenként 1 000 000 forintot meghaladó, vagy általában a normál áraktól eltérő vétel és eladás létesítése vagy más szerződés megkötése,
h) 15 000 000 forintot meghaladó befektetés létesítése,
i) tisztségviselőknek cégjegyzési jogosultsággal való felruházása vagy kinevezése,
j) havi 350 000 forintnál nagyobb nettó jövedelemmel bíró alkalmazottak felvétele és elbocsátása,
k) bérleti szerződések megkötése és aktív perek indítása, kivéve a behajtási pereket.
A szavazati szindikátusok esetén fontos a döntés-előkészítő mechanizmusok szabályozása. A következő mintaklauzula két egyenlőtlen részvényesi csoport ilyen jellegű megállapodását szemlélteti.
Mintaklauzula
Az első csoport a második csoporttal minden ügyben ennek képviselője útján fog érintkezni. A társaság közgyűléseinek napirendjével kapcsolatos minden kérdésben az első csoport mindazon javaslatairól, melyeket a közgyűlésen megtenni szándékozik, a második csoportot a képviselője útján írásban fogja értesíteni, éspedig legkésőbb 5 nappal a társaság közgyűléseire vonatkozó Hirdetmény közzétételét megelőzően. Ugyanez vonatkozik a második csoportra is, mely ugyanezen határidőn belül és ugyanilyen módon értesíteni fogja az első csoportot. A társaság közgyűléseire vonatkozó hirdetmények közzététele előtt a társaság igazgatósága törekedni fog az első és a második csoport között megegyezés elérésére a napirendre tűzendő javaslatok tekintetében. Ez egyaránt vonatkozik az első és a második csoport javaslataira és ugyanígy azon javaslatokra, amelyeket esetleg harmadik részvényesek terjesztenek be.
Az esetben, ha a második csoport tagjai között az őket részvénybirtokuk alapján megillető részvényesi jogok gyakorlása tekintetében az első csoport által előterjesztett javaslatok tárgyában nem érhető el egyszerű szótöbbség oly értelmű határozathoz, hogy az első csoport javaslatát a közgyűlésen támogatni fogják, úgy a második csoport köteles a szavazástól tartózkodni, vagy az első csoport kívánságára a közgyűléstől egészben vagy részben távol maradni. A második csoport határozatai az első csoporttal közlendők oly módon, hogy az első csoport szükség esetén kellő idővel rendelkezzék ahhoz, hogy megkísérelje azon okok kiküszöbölését, amelyek a második csoportot az első csoport javaslatainak elfogadásában akadályozzák.
5.2.3. A szavazati megállapodás érvényessége
A szavazati szindikátussal kapcsolatban felmerülő probléma a szavazati szindikátus érvényessége vagy érvénytelensége: lehetséges-e a szavazásra vonatkozó előzetes önkorlátozás?[8] A klasszikus kereskedelmi jog a szavazati megkötéseket a „jó kereskedő tisztességébe” ütközőnek, erkölcstelenség (jó erkölccsel való ütközés) miatt semmisnek tekintette.[9] Ilyen értelemben döntött például a Kúria egyik sokat vitatott 1925-ös határozatában. A döntés szerint
a részvényeseknek olyan megállapodása, amely őket jogutódaikra nézve is kötelezné, tehát mindenkor korlátozza abban, hogy szavazójogukat az üzletmenet átváltozó esélyei között vagyoni érdekeltségeiknek megfelelően szabadon gyakorolhassák, a részvényest a társasági ügyek intézésében közreműködésre irányuló és a törvényben (KT. 157. § 9. pont) is biztosított fontos tagsági jogától fosztja meg és így a részvénytársaság fogalmába ütközik.[10]
A szavazati szindikátus kétségtelenül értelmezhető úgy, hogy az meggátolja a társasági akarat szabad kialakítását, az adott társasági szerv szabad működését, a szabad egyéni akaratképzést.
A Kúria álláspontját a szavazati megállapodások érvénytelenségéről a szakirodalomban nem fogadták el már a két világháború közötti Magyarországon sem. Megállapították, hogy
ez a döntés, mely szerint a részvényeseknek olyan megállapodása, mely őket szavazó joguk szabad gyakorlásában korlátozza, törvénybe ütközik, helytelen, mert a részvényesek érvényesen köthetnek szerződést és érvényesen kötelezhetik magukat ebben arra, hogy részvényeik alapján őket megillető szavazó jogot a szerződésben kikötött módon fogják gyakorolni. Ez nem ütközik sem a részvénytársaság fogalmába, sem a törvénybe, sem a jó erkölcsökbe. Az, hogy a Kúria határozatának az a megokolása, hogy a részvényesek említett, ún. szindikátusi megállapodása a részvénytársaság fogalmába, illetve a törvénybe ütközik, nem helytálló, kevésbé fontos, mint az, hogy a Kúria a részvényesek azon megállapodását egyáltalában – bár helyt nem álló megokolás alapján – érvénytelennek jelenti ki. Ezek a részvényesi megállapodások gazdasági értelemben ugyanis sokkal inkább érdemlik meg a társasági szerződés elnevezését, mint az alapszabály, amelyet a német jogi nomenklatúra ezzel az elnevezéssel illet. A részvényesek szindikátusi megállapodása megelőzi vagy kíséri a részvénytársaság alapítását. Enélkül a legtöbb részvénytársaságalapítás elmaradna. De a részvénytársaság megalakulásával sem szűnik meg a szindikátusi szerződések nagy üzleti jelentősége. Aki ismeri a gyakorlatot, tudja, hogy mindenrendű részvénytársaság részvényesei között, tehát nemcsak a társaság alakulásakor a részvényjegyzők között, ilyen szerződések kötése a legkülönbözőbb gazdasági célokkal igen sűrűn fordulnak elő. Ezek a szerződések biztosítják a többi között, nemcsak a részvényesek többségének együttmaradását, hanem a részvények elhelyezhetését is, mert alig akad részvényes, aki jelentékenyebb, de magában véve mégis kisebbséget tévő részvénymennyiséget hajlandó volna átvenni anélkül, hogy a többségbe bekapcsolódjék; viszont az eladónak is érdeke, hogy a részvények átvevője ne rendelkezhessék az átvett részvényekkel korlátlanul, mert ebben az esetben nem kívánatos (pl. ellenkező érdekű személyek, sőt versenycégek) elemek nyugtalaníthatnák, gátolhatnák a társaság működését. Mindezek a célok legitimek és a részvényesek szuverén belátása szerint az általuk gyakorolható szavazójogra korlátozva, szerződések kötése által megvalósíthatók. Nem szorul magyarázatra, hogy minden részvénytársaságra egyébként is csak károkkal járna, ha működésének iránya, eredménye a közgyűléseken véletlenül kialakuló többség akaratától függne. De a részvényeseknek a saját védelmükre is szükségük van szindikátusi szerződések kötésére. Ezek a szindikátusi szerződések teszik tehát a részvényesek organizációját. Ezt lehetetlenné tenni a szindikátusi szerződéseknek érvénytelenné nyilvánításával annyi volna, mint a részvénytársaságot is desorganizálni.[11]
A Kúria kritizált, P. IV. 3478/1925. számú döntéséről azt is megállapították, hogy „az elvi határozatok hiteles gyűjteményébe nem volna felvehető, hanem ellenkezőleg, ezeket a téves határozatok külön gyűjteményébe kellene felvenni, amely gyűjtemény arra intené a bíróságokat, hogy messze kiható kérdésekben kettős óvatossággal járjanak el, mert tévedni emberi dolog”.[12] A kor véleménye és a kereskedelmi jogi közfelfogás szerint ez a határozat túllőtt a célon, mert szabad elhatározáson alapuló és gazdaságilag szükséges tranzakciók sérelmére szolgálhat. A hivatkozott szerző helyesen állapította meg, hogy bárki vállalhat arra érvényes kötelezettséget, hogy a részvénybirtokán alapuló szavazati jogával miképp fog élni.[13]
Ugyanebben az évben a Kúria egy másik döntésében is erre a tiltó álláspontra helyezkedett, és ismét kiváltotta a gyakorló jogászok kritikáját.
Minden curiai ítélet, jelentőségénél fogva, kihat a perben nem szereplő gazdasági tényezőkhöz is. Ilyen értelemben a P. II. 8918/1925 sz. ítélet, ha a benne foglalt tételek állandó gyakorlattá szilárdulnak, a részvénytársaság életének teljes átcsoportosítását, esetleg felborulását idézné elő. E határozat, amely lényegében a szindikátusi szerződések érvényességét tagadja meg, kimondja, hogy a részvényeseknek olyan megállapodása, amely őket jogutódaikra is kihatóan szavazójoguk szabad gyakorlásában korlátozza, törvénybe és a részvénytársaság fogalmába ütközik: az ily megállapodásból bíróilag érvényesíthető követelés nem származik. (H. D. 41.). Nyilvánvaló, hogy a Curia e határozata még a látszatát sem kerüli annak, hogy ez elvi jelentőségűnek szánt határozattal a szindikátusi megállapodások keletkezését akarja megakadályozni; aminthogy minden jogtétel, amely valamely szerződési alak érvényességét teszi megtámadhatóvá, romboló hatással van a kikezdett ügyletcsoport egész területére. Már pedig a gazdasági élet kellő ismerete nem hagyhat kétséget aziránt, hogy részvénytársaságaink irányításában és fenntartásában az alimentáló tőke folytonosságát biztosító ez alakulatok fontos, a mai viszonyok között nélkülözhetetlen gazdasági szerepet töltenek be. A kis részvényesek érdekeinek megvédése magasztos feladat. Azonban az erkölcsi elveknek a gyakorlatba való átültetése nagy körültekintést igényel és tekintettel arra, hogy e téren nem jogi tartalmú érdekek szabályozásáról van szó, az érdekek kiegyenlítésében nem igazságot, hanem – bármennyire nem látszik ez rokonszenvesnek – valami kiegyensúlyozó, a gazdasági élet jelenségeivel és felfogásával konform, kompromisszumos megoldást kell találnunk. Annál is inkább, mert a szindikátusi szerződés érvényességének megtagadása sem a törvény tételéből, sem annak szelleméből folyó posztulátum. Nem lehet jogi akadálya annak, hogy a részvényesek az őket megillető szavazójogra vonatkozólag szerződésben állapodjanak meg, mert szabadon, tehát megengedett módon joguk van annak mikénti gyakorlására vonatkozólag rendelkezni. Hogy ez a megállapodás a jövőre is vonatkozik, az természetes, mert hiszen a legtöbb szerződés nem a múltra reflektál, hanem jövőbeli magatartást rendez.[14]
A kérdés a német jogban is vitatott volt. A szavazati jog lekötése szinte minden részvényesi szindikátus alapja. A történelmi joggyakorlatban a Reichsgericht szerint a szavazati jog lekötése elvileg érvényes, mert ez csak a részvényesek kötelmi megkötöttségét jelenti egymással szemben. A részvénytársasággal szemben a lekötés nem hat ki, úgyhogy az ilyen megállapodás nem sérti a részvényesnek törvény adta szavazati jogát. Ha a részvényes a szindikátusi szerződésbe ütköző módon gyakorolja szavazójogát, úgy kártérítést, esetleg kötbért köteles fizetni, de a szavazati jognak a szindikátusi szerződés szerinti gyakorlására nem kényszeríthető.[15] Viszont a II. tanács e felfogásával ellentétes volt a III. tanács egynéhány hónappal korábban kelt ítélete, mely egy korlátolt felelősségű társaság tagjai közt létrejött szavazatlekötést érvénytelennek nyilvánított.[16] A II. tanács ítéletében azonban foglalkozik ezzel a korábbi ítélettel, és azt, mivel az állandó gyakorlattal ellenkezik, nem fogadja el. A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó ítélet a szakirodalomban is erős támadásokban részesült.[17] Németországban a hatályos jog alapján is elismerik a szavazati szindikátus törvényességét.[18]
Az olasz jogban az volt a hagyományos megközelítés, hogy a szavazati jog gyakorlása nem képezheti jogügylet tárgyát. A szavazati jog e felfogásban a részvény eltérést nem engedő sajátossága, és a tagok nem szerződhetnek előre a szavazati jog gyakorlásának a módjáról, mert logikai és jogi érvek alapján a szavazatnak nem a személyes, hanem a társasági érdeket kell szolgálnia, a szavazás a tag kötelessége is, illetve a tag döntésének, hogy miképpen is szavaz, a taggyűlés/közgyűlés keretében, megfelelő viták eredményeképpen kell kialakulnia.[19] A szavazati jog szabadságát a gazdasági közrend részének tekintették.[20]
Az olasz jogban a Codice civile 1942-es hatálybalépése viszont fordulópontot jelent: ennek oka egyfelől a szavazati jog jellegéről vallott felfogás megváltozása, másfelől az a tény, hogy a szindikátusi szerződést a részvényes állam is elkezdte használni, a társaság belső egyensúlyának és az állami tulajdonosi érdekek megvalósításának sajátos eszközeként. A részvényes státusának egyfajta emancipációja játszódott le. Így a részvényesnek jóval nagyobb függetlenséget és szabadságot ismertek el a szavazati jog gyakorlásában, mint korábban, és ma már a szavazati megállapodás törvényességét csak akkor kérdőjelezik meg, ha nyilvánvalóan ütközik a társasági jogrenddel.[21] A szavazati jog ezért jogügylet tárgyát képezheti.[22]
A román jog kizárja, vagy legalábbis jelentősen korlátozza a szavazati megállapodásokat. A társaságokról szóló 1990. évi 31. törvény 128. cikke szerint a szavazati jog nem átruházható, és bármely megállapodás, amelyben a részvényes vállalja, hogy szavazati jogát a társaság vagy képviseleti joggal rendelkező személyek által adott utasítások vagy javaslatok alapján fogja gyakorolni, érvénytelen. Ennek ellenére a szavazati megállapodásokat a gyakorlatban igenis alkalmazzák, azaz a tiltás nem váltja ki az elérni kívánt joghatást, a szavazati megállapodások megkötését a gazdasági társaságok működése során felmerülő számos helyzet követeli.
Visszatérve a magyar joghoz, a két világháború közötti vitákat a rendszerváltás után lezárva a megengedő álláspont győzedelmeskedett. Jelenleg a szerződéses szabadság elve alapján megkötött szavazati megállapodásokat a jogtudomány és a joggyakorlat is érvényesnek tekinti. A magyar választottbírósági gyakorlat szintén elismeri a szavazati megállapodások érvényességét.[23]
A hatályos magyar jog alapján viszont álláspontom szerint jóerkölcsbe ütközőnek és így semmisnek kell tekinteni a szavazatvásárlásra vonatkozó megállapodásokat. Ugyanígy semmis a megállapodás, ha jogszabályba ütköző szavazásra vállal kötelezettséget a fél (például amikor azt vállalja, hogy a szavazásból kizárt tag utasításai szerint szavaz).[24] A szavazati megállapodás érvénytelensége esetén a szavazás szabadon gyakorolható, helyreáll a szerződő fél szavazati szabadsága.
[1] A kérdésről lásd még Veress Emőd: Megjegyzések a szavazati szindikátusról, különös tekintettel a szerződésszegés következményeire, Polgári Jog, 2018/5.
[2] Lásd König Endre: Joghatályos-e az érvénytelen szerződéssel kapcsolatos választottbírósági kikötés?, Jogtudományi Közlöny, 1933/31, 179.
[3] Sichermann Bernát: Két kúriai ítéletről, Jogtudományi Közlöny, 1926/16, 130.
[4] Kolben: i. m., 42.
[5] Uo.
[6] Az ilyen esetekről még a szindikátusi szerződést polgári jogi társasági szerződésként minősítő német jogban is el kell ismerjék, hogy nem jön létre polgári jogi társaság: mert hiányzik a közös cél, pontosabban a cél közössége.
[7] Kemeness: i. m., 429.
[8] Lukács, Sándor, Szűcs: i. m., 44.
[9] Sárközy: A szindikátusi…, i. m., 190.
[10] P. IV. 3478/1925. Lásd Hiteljogi döntvénytár, XIX., 54. A kereskedelmi törvény hivatkozott szöveghelye azonban csak annyit mond ki, hogy az alapszabályban a részvényes szavazati jogát és ennek mikénti gyakorlását is szabályozni kell, azaz e rendelkezésből valójában nem volt levezethető a szavazati megállapodások tilalma.
[11] Sebestyén Samu: Resonanciák, Jogtudományi Közlöny, 1926/14, 113–114. Beck Salamon hasonló álláspontra helyezkedett. Vö. Pester Lloyd, 1926. július 11.
[12] Sichermann: i. m., 130.
[13] Liebmann Ernő: A közüzemi részvénytársaságok kormányi ellenőrzése a kereskedelmi törvény szempontjából, Jogtudományi Közlöny, 1927/20, 181.
[14] Varannai István: Hiteljogi gyakorlatunk 1926-ban, Polgári Jog, 1927/1–2, 32–33.
[15] RG 1931. jún. 11., JW 1931, 2958. Lásd Szente: Szemelvények…, i. m., 137.
[16] RG 1931. I. 16., JW 1931., 2978. Lásd Szente: Szemelvények…, i. m., 137.
[17] Lásd uo.
[18] A részletekről lásd Schneider: i. m.
[19] Scarpa: i. m., 11–12.
[20] Uo., 31.
[21] Uo., 12.
[22] Uo., 30.
[23] Vö. Lukács, Sándor, Szűcs: i. m., 45.
[24] A Ptk. 3:19. § (2) bekezdése szerint a határozat meghozatalakor nem szavazhat az: a) akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít vagy a jogi személy terhére másfajta előnyben részesít; b) akivel a határozat szerint szerződést kell kötni; c) aki ellen a határozat alapján pert kell indítani; d) akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja vagy alapítója; e) aki a döntésben érdekelt más szervezettel többségi befolyáson alapuló kapcsolatban áll; vagy f) aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben.