Verebics János: Egyes szerződések az új Ptk.-ban – II. Rész

7. Új, a mai üzleti élet követelményeihez igazodó jogintézményként került be a Ptk.-ba a forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés. Mint az új Ptk. Javaslatához fűzött indokolás is hangsúlyozza, a jogalkotó kifejezetten törekedett arra, hogy a hatályos állapothoz képest részletesebben szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyek arra irányulnak, hogy az áru a gyártótól eljusson a fogyasztóig. Ez volt az oka annak, hogy a klasszikus közvetítői jogviszonyon, a bizományon túl – a közvetítői kockázat vállalás sajátosságaira tekintettel –külön-külön szabályozza a közvetítői, a forgalmazási és a franchise szerződést. Míg a forgalmazási szerződés új altípus megjelenését jelenti a magyar polgári jogban, a franchise – Ptk.-n kívüli szerződésként – az elmúlt évtizedek gyakorlata egyre szélesebb körben alkalmazta.

a.) Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a terméknek a szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles [Ptk. 6:372. §].

A konstrukció gazdasági alapját az önálló forgalmazói kockázatvállalás képezi: a terméket megvásárolja, annak értékesítésére saját nevében és kockázatára köteles. A Ptk. a forgalmazási szerződés körében szállító és a forgalmazó közötti jogviszony alapvető szabályait rögzíti. A felek kötelesek a termék jó hírnevét megóvni: e kötelezettség magában foglalja a jó hírnevet sértő magatartások elleni fellépést is. A szállítót a termékre vonatkozó reklámok vonatkozásában a forgalmazó irányába speciális tájékoztatási kötelezettség terheli, köteles továbbá – díj ellenében – a dolog forgalmazásához szükséges reklámokat a forgalmazónak átadni [Ptk. 6:373. §].

A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási és ellenőrzési jog illeti meg, ha azonban a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a forgalmazó köteles az utasítást teljesíteni. Az utasítás teljesítéséből eredő kárért a szállító felel, köteles viszont megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát [Ptk. 6:374. §]. Mindeme rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell szolgáltatások nyújtása esetén is [Ptk. 6:375. §].

b.) Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a saját nevében, saját javára eljáró jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles [Ptk. 6:376. §].

A Ptk. a szerződés tárgyát a gyakorlatban jellemzően előforduló azon jogok körének kijelölésével határozza meg, melyek zavartalan gyakorlását a jogbérletbe adó – ellátási kötelezettséggel – a szerződés hatálya alatt biztosítani, bérbevevő pedig díjfizetés mellett felhasználni, hasznosítani, használni, az ismeretet megóvni s mindezekért díjat fizetni köteles [Ptk. 6:377-6:378. §]. Hasonlóan a forgalmazási szerződéshez, a felek kötelesek a jó hírnév kölcsönös megóvására [Ptk. 6:379. §]: franchise esetén a jóhírnév védelme azonban nem csupán a termék, hanem magának a franchise hálózat jóhírnevére vonatkozik. A jogbérletbe adót – a lehetséges tevékenységek gazdasági-kereskedelmi tartalmához igazodóan igen széles körű – utasítási és ellenőrzési jog illeti meg, jogosult továbbá a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni [Ptk. 6:380. §].

A határozatlan időtartamra kötött szerződést – a tartós közvetítői szerződéssel azonos módon – bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára (rugalmas, a szerződés időtartamához igazodó felmondási idő mellett felmondhatja: ez a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap. A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik [Ptk. 6:381. §].

A jogbérletre vonatkozó szabályok (is) diszpozitív jellegűek, a nagy franchise hálózatok kialakult és nagy pontossággal kidolgozott szerződési gyakorlatát vélhetően kevéssé fogják érinteni.

8. A hitel- és számlaszerződések körében a Ptk. a bankügyletek, bank- és hitelviszonyok megváltozott gyakorlati igényeihez igazodva a hitelszerződést, a kölcsönszerződést, a betétszerződést, a folyószámla-szerződést, a fizetésiszámla-szerződést, a fizetési megbízási szerződést valamint a faktoring szerződést és a pénzügyi lízingszerződést szabályozza. Elhagyja a létjogosultságát vesztett takarékbetét-szerződést, új szerződéstípusként emeli be a fizetési megbízási szerződést, faktoringot és a pénzügyi lízinget. A törvény célja itt is az alapvető magánjogi szabályok a hitel- és számlaszerződésekre vonatkozó közjogi szabályokkal összhangban való rögzítése.

a.) A hitelszerződés az előszerződéssel rokon szerződési konstrukció, ami alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díjfizetésére köteles [Ptk. 6:382. § (1) bekezdés]. A törvény tehát pontosan meghatározza, hogy a hitelező az adós felhívására, a hitelszerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén milyen szerződés köteles [Ptk. 6:382. § (2) bekezdés]. A szerződésnek (az 1959-es Ptk. bankhitelszerződésével szemben) nem érvényességi feltétele az írásba foglalás. Adós a szerződést korlátlanul, bármikor felmondhatja, hitelező azonban csak – meghatározott esetekben – rendkívüli felmondással élhet. Erre akkor kerülhet sor, ha az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot, ha az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta; illetőleg ha az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyeztetné a hitelszerződés alapján megkötött szerződés teljesítését. Ha nyilvánvaló, hogy az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes, hitelező a hitelszerződést az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül is jogosult felmondani. A hitelszerződés felmondása a hitelszerződés alapján már megkötött szerződést nem szünteti meg [Ptk. 6:382. § (3)-(6) bekezdés].

b.) A kölcsönszerződést az új Ptk. alapvetően a visszterhes konstrukcióként, a pénz kölcsönbe adására modellezi, rendelkezik ugyanakkor annak ingyenes alakzatáról és más, helyettesíthető dolog kölcsönbe adásának lehetőségéről is. A szerződés alapján az adós jogot szerez a kölcsönösszeg igénybe vételére, hitelező pedig köteles lesz a szerződésben meghatározott pénzösszeg kifizetésére.

E kötelezettsége nem feltétlen: a szerződés teljesítésére a szerződésben meghatározott időn belül és feltételek mellett kerülhet sor. A hitelező a kölcsönösszeg kifizetését csak akkor tagadhatja meg, ha a szerződés megkötése után az adós körülményeiben vagy a biztosítékértékében vagy érvényesíthetőségében olyan lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem elvárható, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot [Ptk. 6:383-6:384. §]. Az adós a kölcsön igénybe vételére nem köteles, az összeget rendelkezésre tartó hitelező költségeit azonban meg kell térítenie: a hatályos szabályozáshoz képest (mely a szerződéskötésből eredő kár megtérítését, pénzintézet esetében pedig jutalék fizetését írja elő) a kölcsönösszeg rendelkezése tartásának időtartamára díjat kell fizetnie [Ptk. 6:386. § (2) bekezdés].

A felmondási szabályok egységesek, nincs külön, a pénzintézetekre vonatkozó rendelkezés. A törvény taxatíve sorolja fel a hitelezőt megillető felmondási jogokat, melyek tipikusan az adós körülményeiben, teljesítőképességének lényeges megváltozására vezethetők vissza [Ptk. 6:387. §]. Új jogintézmény a szívességi kölcsön: az adós nem köteles kamat és egyéb díjfizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből ez következik. A visszterhesség hiányából adódóan ez a felek közötti másfajta bizalmi viszonyt jelent, s maga a kötelem is rugalmasabban értelmezendő: a hitelező saját körülményeinek változására hivatkozva is megtagadhatja a kifizetést vagy visszakövetelheti a már kifizetett összeget – adós viszont nem köteles rendelkezésre tartási díjat fizetni [Ptk. 6:388. §].

A törvény kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazását két irányban terjeszti ki: az egyik a más, helyettesíthető dolog kölcsönbe adásának lehetővé tétele, a másik a szolgáltatás és (pénzbeni) ellenszolgáltatás időbeni elválása esetén a jogviszony hitelelemére vonatkozó speciális rendelkezés. A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a hitelező nem pénzt fizet, hanem más helyettesíthető dolgot ad az adós tulajdonába úgy, hogy az adós a szerződésben meghatározott későbbi időpontban ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adására lesz köteles. Ennek a tulajdonátruházást is magában foglaló szerződésnek a gazdaságban legtipikusabb esetei az értékpapírkölcsön és az árutőzsdei termékek kölcsöne. Kamaton ilyenkor – a törvény diszpozitív szabályozása szerint a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének alapulvételével, a kamatszámítás szabályai szerint kiszámított díjat kell érteni [Ptk. 6:389. § (1) bekezdés]. A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben is, amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését: a jogviszony hitel elemére tehát a kölcsön szabályai irányadók [Ptk. 6:389. § (1) bekezdés].

c.) Betétszerződés alapján a betétes jogosult a bank számára meghatározott pénzösszeget fizetni, a bank köteles a betétes által felajánlott pénzösszeget elfogadni, ugyanakkora pénzösszeget későbbi időpontban visszafizetni, valamint kamatot fizetni [Ptk. 6:390. § (1) bekezdés]. A szerződés fogalma egységes, a törvény nem korlátozza a betét fogalmát a névre szóló betétre, nem tartja fenn a takarékbetét-szerződés külön szabályozását (rPtk. 533-535. §) és nem nevesíti a nyereménybetétet sem. A pénzintézet az átvett pénzen tulajdonjogot szerez: nem letéteményes, hanem adós lesz. Nincs őrzési, gondossági és elszámolási kötelezettsége, a betétesek felé kötelmi alapon felel az összeg visszafizetéséért. Határozott időre szóló betét esetén a bank a betét összegét lejáratkor vagy a betétes rendelkezése szerint köteles visszafizetni. A betétes a betét összegének visszafizetését a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt is jogosult kérni. A betétes felszólítása hiányában a bank a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt nem jogosult a betét összegének visszafizetésére [Ptk. 6:389. § (2)-(3) bekezdés]. A lejáratkor fel nem vett összeg határozatlan idejű betétté alakul át, határozatlan időtartamú betét esetén a bank a betét összegét a betétes rendelkezése szerint, késedelem nélkül köteles visszafizetni [Ptk. 6:389. § (4)-(5) bekezdés].

d.) Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására kötelesek [Ptk. 6:390. § (1) bekezdés]. Nem ténylegesen a követelésnek, a lehetőségnek kell fennállnia, alkalmazására mindig más szerződéssel, jogviszonnyal összefüggésben kerülhet sor, s bár a folyószámla-szerződés e nélkül is megköthető, a kötelezettségkeletkeztető jogviszony hiányában ténylegesen tartalom nélkülivé lesz.

Új rendelkezés a folyószámla-egyenleg évenkénti megállapítása, melyet írásban, a levezetéssel együtt kell közölni. A kifogásolásra a közléstől számított harminc napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre. Az egyenleg megállapítását követően a felek a folyószámlán lévő egyes követeléseikkel nem, csak a folyószámla egyenlegével rendelkezhetnek. A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése az egyenleg megállapításáig nyugszik, az egyenleg pedig az általános szabályok szerint évül el [Ptk. 6:393. § (2) bekezdés].

Szintén új szabály, hogy végrehajtás alá a folyószámlának a végrehajtáskor fennálló egyenlege vonható: a végrehajtás megkezdését követően a folyószámlára olyan egyenleget csökkentő követelés vehető fel, amelynek jogalapja már a végrehajtást megelőzően keletkezett. Ugyancsak új annak rögzítése, hogy a folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka biztosítja a számla egyenlegét [Ptk. 6:393. § (3)-(4) bekezdés].

e.) Az 1959-es Ptk. bankszámlaszerződésének helyébe lépő fizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára, pénzforgalmának lebonyolítása érdekében folyószámla (a fizetési számla) nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos díjfizetésére köteles [Ptk. 6:394. §]. A fizetési számla a számlavezető által vezetett számla, mely a számlavezető és az ügyfél közötti tartozások, követelések, ezek változásai nyilvántartására szolgál, s ahol a számlavezető a beérkező befizetéseket a számlatulajdonos nevében fogadja el.

Az új Ptk. rögzíti, milyen megbízásokat, befizetéseket köteles a bank befogadni: ezek a fizetés kedvezményezettjét és összegét egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízások. A befogadott fizetéseket a számlavezető látra szóló betétként vagy letétként[1] kezeli. Az egyenleget a számlavezető évente egyszer állapítja meg, értesítést havonta küld a számlatulajdonosnak, ez azonban csak tájékoztatási jellegű. Az egyenleggel a számlatulajdonos rendelkezik [Ptk. 6:395-6:396. §].

Új rendelkezés, hogy a számlavezetőt a számlavezetési szolgáltatással összefüggésben keletkezett követelései biztosítékául a számlatulajdonos számlakövetelése felett zálogjog illeti meg: ennek alapján a számlavezető jogosult a számlavezetéssel összefüggésben keletkezett követelései összegével csökkenteni a fizetési számla egyenlegét. A zálogjog a fizetésiszámla-szerződés megkötésével, a zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzése nélkül létrejön [Ptk. 6:397. §]. A fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó szabályok kiterjesztéséről szóló új rendelkezés szerint az értékpapírszámlára és az értékpapír-letéti számlára azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ezekben az esetekben a számlán értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra [Ptk. 6:398. §].

f.) A Ptk.-ba önálló szerződési altípusként bekerült fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint, a kedvezményezett részére történő fizetésére, a megbízó pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:400. §]. Ha a megbízásra a megbízott banknál vezetett fizetési számla terhére kerül sor, úgy arra a fizetésiszámla-szerződés szabályai irányadók: a fizetési megbízás mögött is kell, hogy legyen a fizetés teljesítés pénzügyi hátterét biztosítani tudó jogviszony (látra szóló betét, hitelmegállapodás). Megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a megbízó nem nyújt a fizetési megbízás teljesítésére fedezetet [Ptk. 6:401. §]: az a megbízás is érvényes tehát, melynek nincs fedezete, ám ennek teljesítésére a megbízott nem köteles. A megbízás akkor válik teljesítetté, ha a jogosult a kedvezményezettnek átadta, kedvezményezett számláján számlavezető bankja jóváírja vagy azt jóvá kellett volna írnia: ehhez igazodik megbízott a díjfizetésre való jogosultsága is [Ptk. 6:402. §]. A megbízó felmondási jogát a törvény akként korlátozza, hogy a szerződést csak addig az időpontig jogosult felmondani (a megbízást visszavonni), ameddig a megbízott a megbízás teljesítését meg nem kezdte [Ptk. 6:403. §]. Egyebekben a fizetési megbízásra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:404. §].

g.) Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére, a faktor a követelés visszaengedményezésére köteles [Ptk. 6:405. §]. A gyakorlatban széles körben elterjedt, nagy gazdasági jelentőségű faktoring ügyletek közül a Ptk.-ba önálló szerződési altípusként bekerült konstrukció csak a finanszírozási célú, követelés-átruházó szerződéseket szabályozza: az adós ezek esetében a követelés átruházásra kizárólag a faktor által nyújtott hitel fedezeteként köteles, s ahol a faktort a kötelezettség esedékességkori nemteljesítése esetén azonnali visszkeresti jog illeti meg. A szabályozás jellegét tekintve tehát lényegében speciális kölcsön, mely vonatkozásában a Ptk. különös publicitási követelményeket állapít meg. A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésen alapított zálogjogát nem jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba [Ptk. 6:406. §]. A szerződés megszűnésére a kölcsönszerződés szabályaival összhangban kerül sor: a Ptk. meghatározza a faktor általi felmondás – adós fizetőképességének, vagyoni helyzetének romlására vissza vezethető – lehetséges esetköreit, felmondás esetén adós és faktor kötelezettségeit (a faktor által fizetett összeg és kamat megfizetése adós részéről, a követelés adósra való visszaengedményezése a faktor részéről), s rendelkezik továbbá több a követelés átruházását érintő felmondási jog gyakorolhatóságáról is. A szerződésre egyebekben a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:407-6:408. §].

h.) Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójának megalkotásakor a gyakorlat felől érkező igényként jelentkezett a lízingszerződés a kódexben való szabályozása. A különböző lízing-konstrukciók a gazdaságban betöltött szerepe, jelentősége, elterjedtsége napjainkra összetett, kifinomult a Ptk.-n kívüli szerződéses megoldások a bírói gyakorlat által támogatott kialakulásához vezetett.

Az új Ptk. kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza: az a bérlettől el nem határolható operatív lízing továbbra is a kódexen kívül marad. A pénzügyi lízing és a bérlet azonban két, pontosan elhatárolható jogi konstrukciót jelent. Pénzügyi lízingszerződés alapján – a bérleti szerződéshez hasonlatosan – a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő pedig a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles. A szerződés szerint azonban – a bérlettől eltérően, ahol a tulajdon átruházása fogalmilag kizárt – a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét [Ptk. 6:409. §].

A lízing tehát használatba adás, a lízingbeadó nem tulajdonjogot ruház át (melyet zálogjoggal biztosít), hanem hitelezői pozícióban marad. A Ptk. sajátos publicitási követelményeket is megállapít. Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba, ha pedig ingó dolog vagy jog, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyeztetni illetve bejegyezni [Ptk. 6:410. § (1)-(2) bekezdés]. A Ptk. a szavatossági jogok esetében is a bérlettől eltérő feltételeket rögzít. A kellékszavatosság a lízingbe adót csak akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában vagy a harmadik személy eladóval szembeni jogáról a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. A kellékszavatossági jogok érvényesítésére – az elállást és árleszállítást kivéve – lízingbevevő köteles [Ptk. 6:411. §].

A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:412. §], a lízingdíj pedig a szerződésben meghatározott időszakonként előre fizetendő [Ptk. 6:414. §]. Lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult, ilyenkor a használó magatartásáért úgy felel, mintha a lízingtárgyat maga használta volna. Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be. Amennyiben a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni [Ptk. 6:413. §].

A szerződés azonnali hatályú felmondására a bérlet és kölcsön szabályaival összhangban kerülhet sor (a Ptk. pontosan felsorolja a lízingbevevő vagyoni helyzetének változására illetőleg valamely felróható magatartására vissza vezethető felmondási okokat), a felek pedig a zálogjog szabályai szerint kötelesek eljárni: a lízingbeadó köteles a zálogtárgyat értékesíteni, a befolyt vételárral pedig elszámolni [Ptk. 6:415. §].

9. Polgári jogunk a rendszerváltást követő fejlődése a szerződési biztosítékokra vonatkozó, hatályos szabályozást igyekezett a gazdasági élet szükségleteihez igazítani. E kötelmek hitelbiztosítéki jellege egyre hangsúlyosabbá vált: legárnyaltabban a dologi biztosíték, a zálogjog szabályai között jelent meg, de új követelményeket támasztott a személyi jellegű biztosítékok rendszerével, egyes jogintézményeivel szemben is. Az új Ptk. e téren is jelentős változásokat hozott. A kötelmi jogból a Dologi Könyvbe került zálogjogot – egységesen, létszakaszaihoz kötődve – járulékos biztosítéki jogként szabályozza, mely biztosított követelést feltételez, ahhoz terjedelmében is igazodik és mindig a követelés jogosultja javára áll fenn. Az 1959-es Ptk. a kezességet és a bankgaranciát a kötelmi jog általános szabályai között, szerződést biztosító mellékkötelezettségként helyezte el: az új Ptk. – biztosítéki szerződések cím alatt – a kötelem teljesítésének személyi biztosítékaként, ám önálló szerződéstípusként helyezi el a kezességi szerződés (LX. fejezet) és a garanciaszerződést (LXI. fejezet).

a.) Kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható [Ptk. 6:416. § (1)-(2) bekezdés]. A kezességvállalás alakszerűségi követelményhez kötött: ám míg az 1959-es Ptk. szerint azonban elegendő a kezes nyilatkozatának írásban való megtétele (s e követelmény a jogosult vonatkozásában nem érvényesült), az új Ptk. az írásba foglalást kötelezővé teszi [Ptk. 6:416. § (3) bekezdés].

A kötelezettség járulékos jellegű: tartalma, terjedelme a főkötelezettséghez (ahhoz a kötelezettséghez, melyért a kezes kezességet vállalt) igazodik: főkötelezettség hiányában a kezesség érvénytelen. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre is. A kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a kötelezettnek a kifogásról lemondó jognyilatkozata [Ptk. 6:417. § (1)-(3) bek.].

A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére; teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép, a tájékoztatás elmaradása esetén pedig a kezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meghatározott mértékre.[2] [Ptk. 6:417. § (4) bek.]. Új elem a szabályozásban, hogy jogosultat helyzete változásáról a kezes irányába tájékoztatási kötelezettség terheli: a tájékoztatásnak ki kell terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére [Ptk. 6:418. §].

A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja [Ptk. 6:419. §]. A kezesség alapvető jellege tehát: egyszerű sortartás, főszabály szerint és ellenkező kikötés hiányában szubszidiárius kötelem, ahol a szubszidiaritás halasztó kifogás formájában érvényesül. A törvényben meghatározott esetekben a kezest a sortartás kifogása nem illeti meg: az 1959-es Ptk. szerinti kivételeket [rPtk. 274. § (2) bekezdés] az új Ptk. nem tartalmazza, a készfizető kezességre viszont három új esetet határoz meg. A sortartás alóli kifogás nem illeti meg a kezest, ha a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült, a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, vagy a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult [Ptk. 6:420. §].

A sortartó kezesség új, nevesített esete a kártalanító kezesség: ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt felelősséget. A jogosult ebben az esetben akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést [Ptk. 6:421. §]. A kezes tt tehát nem pusztán kifogásként érvényesítheti a sortartás kedvezményét: a főadós elleni sikertelen végrehajtás feltétele a kezesi helytállásnak, kötelezett és kezes együttes perlése pedig kizárt.

Az új Ptk. rögzíti a kezes teljesítésének szabályait [Ptk. 6:422. §], rendezi alkezes helyzetét [ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy kielégíti a jogosult követelését, a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti, Ptk. 6:423. §], bevezeti a határozott időre való kezesség vállalásának lehetőségét [Ptk. 6:424. §], a határozatlan időre vállalt kezesség felmondásának szabályait [Ptk. 6:425. §] és a kezes a kötelemből való szabadulásának feltételeit. Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik, vagy a behajtása jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna[3]. [Ptk. 6:426. §]. A többes kezesség esetében a szabályozás – az egyetemleges helytállási kötelezettség rögzítése mellett [Ptk. 6:427. § (1) bekezdés]- a kezesek egymás közötti jogviszonyának szabályozásából indul ki: ha a kezességet nem egymásra tekintettel vállalták, úgy vállalásuk sorrendje lesz irányadó: a később belépő új kezes a főkötelezett helyzetét javítja – ha igen, kockázatvállalásuk arányában terheli [Ptk. 6:427. § (2)-(3) bekezdés]. Ugyanazon kötelezettségért a jogosult irányában a kezesek és, ha van, a zálogkötelezett egyetemlegesen felelnek: viszonyukra a több kezesre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:428. §].

A fogyasztó állal vállalt kezességre vonatkozó szabályok több lényeges, a kezest védő eltérést állapítanak meg. E szerződések körében a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni a kezes jogairól és kötelezettségeiről és a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról. Ha a jogosult e kötelezettségének nem tesz eleget, a kezes határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni [Ptk. 6:430. § (1)-(2) bekezdés]. Ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségéért vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt (általános v. globális) kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért [Ptk. 6:430. § (3) bekezdés]. A keretösszeg meghatározásának elmulasztása a szerződés semmisségét eredményezi[4]. A fogyasztói kezességi szerződés szabályait azonban nem lehet alkalmazni, ha a kezes a jogi személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja [Ptk. 6:430. § (5) bekezdés].

b.) Az 1959-es Ptk. a garanciára vonatkozó szabályai szerint garantőr csak bank lehet – az új Ptk. szerinti, a garanciát az akkreditívtől elhatároló garanciaszerződés alapján bárki vállalhat ilyen kötelezettséget. A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni [Ptk. 6:431. § (1) bekezdés]. Míg a garancia lényegileg a kötelezett nem teljesítése esetén lehívható, más kötelmet biztosító fizetési ígéret, az okmányos meghitelezés: fizetési mód, mely alapján a kötelezett mindenképpen teljesít. A garanciaszerződés esetében – hasonlóan a kezességhez – formakényszer érvényesül: a szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni [Ptk. 6:431. § (2) bekezdés].

A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, s nem érvényesítheti azokat a kifogásokat sem, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben [Ptk. 6:432. § (1) bekezdés]. A lehívási jog a jogosult személyéhez kötődő jogosultság. A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül (de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles), a garancia lehívásának joga azonban ipso iure átszáll a jogosult jogutódjára [Ptk. 6:433-6:434. §]. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. Az okmányszigorúság elvéből adódóan a formai követelményektől való eltérés esetén a fizetés megtagadható. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre [Ptk. 6:435. §].

A teljesítés megtagadásának lehetővé tétele kivételes: a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás esetére korlátozott [Ptk. 6:436. § (1) bekezdés]. A Ptk. nevesíti is az ilyen magatartásokat (hamisított okirat benyújtása, a jogosult az alapjogviszonnyal kapcsolatos rosszhiszemű eljárása, illetőleg ha a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt vagy bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt). Lényeges, hogy a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívásnak nyilvánvalónak kell lennie. A garanciaszerződés körében a Ptk. szabályozza a határozatlan időre vállalt garancia felmondásának lehetőségét (mely három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel történhet), s rendelkezik a fogyasztó által vállalt garanciáról is: ebben az esetben a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes [Ptk. 6:437-6:438. §].

10. Az új Ptk. Koncepciójának alapvető célkitűzése volt, hogy a biztosítási jog átfogó reformfolyamata eredményeként a szerződések joga a magánjogi Kódexben kerüljön szabályozásra. Az újraszabályozás folyamatának kiindulópontját annak felismerése képezte, hogy a biztosítás terén az elmúlt évtizedekben rendkívüli változások mentek végbe, s a hagyományos biztosítási szerződési jog kereteit szétfeszítő új biztosítási termékek, szolgáltatások tekintetében a hatályos szerződési jogi szabályozás igen hiányosnak, hézagosnak minősíthető. Az új Ptk. előkészítése során a cél – a szerződési szabadság elvének és diszpozivitás követelményének messzemenő érvényesítése mellett – a biztosítási szerződés új, kereskedelmi szerződéstípusokra való modellezése volt, ahol kógens szabályok alkalmazására elsősorban a fogyasztóvédelem összefüggéseiben kerülhetett sor. A Ptk. XXII. Címe biztosítási szerződések alatt az új kódex a szerződések általános szabályait, majd – a kárbiztosítások és összegbiztosítások közötti alapvető különbségtétel mellett – a kárbiztosítási szerződést (ezen belül is külön annak általános szabályait és a felelősségbiztosítást), az összegbiztosítási szerződések (általános szabályok, életbiztosítási, balesetbiztosítási szerződést) és az egészségbiztosítási szerződést tartalmazza: ez utóbbit úgy, hogy az a kárbiztosítás, mint az összegbiztosítás szabályai szerint legyen kialakítható.

a.) A biztosítási szerződések általános szabályai között elsőként egy megváltozott biztosítási szerződés-fogalommal találkozunk. Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni, a biztosítóval szerződő fél pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:439. §]. A hatályos konstrukciótól eltérően tehát nem meghatározott jövőbeni esemény, hanem a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkezett biztosítási esemény áll a szabályozás középpontjában. A biztosítási szerződés általános érvényességi feltétele a biztosítási érdek fennállás: biztosítást ennek megfelelően vagy csak az érdekelt köthet, vagy az érdekelt javára lehet kötni – az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis [Ptk. 6:440. §].

Új jogintézmények biztosítási jogunkban az együttbiztosítás és a csoportos biztosítás. Abban az esetben, ha – előre rögzített arányok szerint – a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban részt vevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni: utóbbi elmulasztása a szerződés semmisségét eredményezi. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed [Ptk. 6:441. § (1)-(2) bekezdés]. A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél – választása szerint – bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet, vagy tehet jognyilatkozatot [Ptk. 6:441. § (3) bekezdés]. A gyakorlatban széles körben elterjedt csoportos biztosítást sem szabályozza külön a hatályos polgári jog. Az új Ptk. szerint a csoportos biztosítás olyan biztosítási konstrukciót jelent, ahol a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor [Ptk. 6:442. § (1) bekezdés]. Biztosított az (vagy annak hozzátartozója) lesz, aki a káresemény bekövetkeztekor a csoporthoz tartozik. A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni [Ptk. 6:442. § (2) bekezdés].

Az új Ptk. a biztosítási szerződés megkötése körében a hatályos jogtól eltérően állapítja meg a biztosító ajánlati kötöttségének határidejét: ez – a jelenlegi, főszabály szerinti 15 nap helyett – 60 nap [Ptk. 6:443. §]. Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül – ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül – nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették [Ptk. 6:443. § (1) bekezdés]. A biztosító ráutaló magatartásával létre jövő szerződések létrejöttének szabályai között a Ptk. megállapítja a szerződés létrejöttének időpontját (az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő nap), s rendelkezik arról az esetről is, ha a biztosítási esemény a kockázatelbírálási idő alatt következik be. Az ajánlatot ilyenkor a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges [Ptk. 6:444. § (1)-(3) bekezdés].

A biztosító kockázatviselésének kezdete főszabályként a felek által meghatározott időpont, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontja – külön megállapodás alapján azonban előzetes fedezetvállalás is lehetséges: ez a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes. Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat köteles megfizetni [Ptk. 6:445. §]. A az új Ptk. nem pusztán a szerződést érintő lényeges körülményekről, ezek változásáról való tudomásszerzést, hanem – ezek eredményeként – a biztosítási kockázat jelentős növekedését követeli meg ahhoz, hogy a biztosító szerződésalakító lehetőségét gyakorolhassa: javaslatot tegyen a szerződés módosítására vagy éljen – 30 napos – felmondási jogával. Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés – ha a biztosító erre a következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta – a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, [Ptk. 6:446. § (1)-(2) bekezdés].

A díjfizetési kötelezettség körében – a korábbi szabályok megtartása mellett – új rendelkezés a biztosítási időszak meghatározása: ez egy év [Ptk. 6:447. §]. A szerződés megszűnése esetén az időarányosnál több befizetett díj visszajár [Ptk. 6:448. §]. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben lényeges változás, hogy a biztosítónak – a következményekre történő figyelmeztetés mellett – az esedékes biztosítási díjat meg nem fizető szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban kell felhívnia. A póthatáridő eredménytelen elteltével (s nem, mint az 1959-es Ptk.-ban, az esedékességtől számított harmincadik nap után) a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton érvényesíti [Ptk. 6:449. §].

A felek együttműködési, a jogviszonyt érintő lényeges körülményekről való tájékoztatási kötelezettségének a biztosítási szerződések körében különösen nagy jelentősége van. Fokozottan áll ez arra az esetre, ha a szerződést nem a biztosított kötötte: ilyenkor a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a biztosított belépéséig a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni [Ptk. 6:450. §]. A belépés lehetőségét az új Ptk. minden biztosítási szerződés esetében megnyitja: a szerződésbe belépő biztosított ebben az esetben a folyó díjakra a szerződést kötővel egyetemlegesen lesz köteles, s meg kell térítenie a szerződő fél költségeit is [Ptk. 6:451. §]. A szerződő fél köteles a körülmények lényeges változásainak bejelentésére: új rendelkezés, hogy e bejelentési kötelezettségének írásban kell eleget tennie [Ptk. 6:452. §]. A szerződés lehetetlenülése és az érdekmúlás körében az új Ptk. egyaránt rendelkezik a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt illetőleg tartama alatt esetlegesen előforduló, a szerződés sorsát lényegileg befolyásoló körülményekről, illetőleg ezek joghatásáról (a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnése) [Ptk. 6:454. §].

Az új Ptk. a biztosításra vonatkozó rendelkezéseire (is) a főszabállyá vált diszpozitivitás a jellemző: a hatályos szabályozás egyoldalúan kogens jellege a jövőben a fogyasztói biztosítási szerződés körében, illetőleg a fogyasztói összegbiztosítások és az egészségbiztosítás körében marad fenn. Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el a biztosítási szerződésekre vonatkozó Cím olyan rendelkezésétől, amely a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a biztosítási kockázat jelentős növekedésére, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a fedezetfeltöltésre, a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre, a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre, a biztosított és a károsult egyezségére, a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre végezetül pedig a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére és a megtérítési igényre vonatkozik [Ptk. 6:455. §]. Hasonló a helyzet az összeg- és egészségbiztosítási szerződések esetében is, ahol – ha a szerződő fél fogyasztó – a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e szerződések eltérést nem engedő rendelkezéseitől [Ptk. 6:456. §].

Biztosítási jogviszony biztosítási egyesületeknél közvetlenül a tagságon is alapulhat: az új Ptk. ennek megfelelően a biztosítási szerződési szabályok hatályát az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is alkalmazni rendeli [Ptk. 6:457. §].

b.) A kárbiztosítási szerződésről szóló LXIII. Fejezet a kárbiztosítások közös szabályai körében a vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket és – ezekkel együtt alkalmazva – a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza. A biztosítási konstrukció sajátosságaira koncentrálva az új Ptk. részben fenntartja a hatályos szabályokat (melyeket azonban számos helyen pontosít, kiegészít), részben új előírásokat vezet be. A túlbiztosítás tilalmának fenntartása mellett [Ptk. 6:458. § (1) bekezdés] a kódex rögzíti a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító szolgáltatási kötelezettségének felső határát: ez a biztosítási összeg [Ptk. 6:458. § (2) bekezdés]. Új a többszörös biztosítás szabályozása: ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani. A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben arányos megtérítési igényt érvényesíthet, melyek az ezen igény alapján a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában külön-külön felelnének [Ptk. 6:459. §].

A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség körében jelentős újdonság a kármegelőzéshez szükséges elvárhatóság mértékének szabályozása. Az 1959-es Ptk.-hoz képest (mely a biztosítottól kárenyhítés érdekében a „tőle telhető” magatartást követeli meg) úgy a biztosítottat, mint a szerződő felet vonatkozásában az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítására kötelezi. Ezt az elvárhatósági követelményt kell támasztani abban az esetben is, ha a szerződés szabályozza a szerződő fél és a biztosított kármegelőzési teendőit, előírja a kár megelőzését vagy enyhítését célzó eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket [Ptk. 6:463. § (1)-(2) bekezdés]. A kárenyhítés szükséges költségei akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre: a szabályozás azonban egyértelművé teszi, hogy a biztosító e kötelezettsége a biztosítási összeg keretei között áll fenn [Ptk. 6:463. § (3) bekezdés].

Az új Ptk. a biztosító a teljesülés alóli mentesülésének valamennyi esetére nézve a kárt okozó jogellenes, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartását követeli meg [Ptk. 6:464. §]. A súlyos gondatlanság fogalmát a törvény nem határozza meg, erre nézve azonban a bírói gyakorlat számos, a jövőben is iránymutató döntése alakított ki lényegeges igazodási elveket. A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotán a biztosított csak annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges: új rendelkezés, hogy az állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítottat csak a szerződésben megállapított határidőn belül terheli [Ptk. 6:465. § (1) bekezdés]. A rendes felmondás szabályai nagyrészt változatlanok. Fennmaradt a felmondási jog legfeljebb három évre való kizárásának lehetősége is, a felmondási jog három évnél hosszabb időre történő kizárását azonban a törvény a három évet meghaladó részében semmisnek nyilvánítja [Ptk. 6:466. § (2) bekezdés]. Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg a szerződés változatlan biztosítási összeggel, a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn: az új szabályozás azonban azt is megköveteli, hogy a biztosító – a díjfizetési kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – előzetesen felhívja a szerződő felet a befizetés kiegészítésére, s az időtartam változását csak a felhívás sikertelensége esetén engedi a törvény érvényesülni [Ptk. 6:467. § (1) bekezdés].

A felelősségbiztosítási szerződés fogalma az új Ptk.-ban a biztosító helytállási kötelezettségének pontosabb meghatározásával némileg változott: a szerződés alapján a biztosított nem csak azt követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetőleg a sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében köteles[5], hanem azt is, hogy erre a szerződésben meghatározott módon kerüljön sor. Ugyancsak új rendelkezés, hogy a biztosítás az eljárási költségekre is kiterjed, ha e költségek a biztosító útmutatásai alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie [Ptk. 6:470. § (1)-(2) bekezdés].

Új szabály szól a biztosítási esemény bejelentésének a biztosítottat terhelő kötelezettségéről: ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot, e kötelezettségének biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül – a bejelentési kötelezettség megszegése esetére megállapított jogkövetkezmények mellett – írásban köteles a biztosító irányába eleget tenni. A biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc napos bejelentési határidőt kell biztosítani [Ptk. 6:471. §].

Az új Ptk. garanciális szempontok alapján a hatályoshoz képest részletesebben szabályozza a biztosító szolgáltatásával, a károsulti igény érvényesítésével és a biztosított általi elismeréssel, valamint a teljesítés és az egyezség a biztosítóval szembeni hatályával összefüggő kérdéseket. A biztosító szolgáltatását főszabályként a károsultnak teljesítheti: a biztosított akkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki. Ha azonban a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét vagy összegszerű helytállási kötelezettsége mértékét nyilvánvalóan megalapozatlanul vitatja, új rendelkezésként a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni [Ptk. 6:472. § (1) bekezdés]. A károsult nem érvényesítheti kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben: a Ptk. azonban e körben kifejezetten utal arra, hogy jogszabály a károsult a biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítését lehetővé teheti. Ez a szabály nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e [Ptk. 6:473. §]. Az elismerés, teljesítés, egyezség a biztosítóval szemben főszabályként akkor hatályos, ha ahhoz a biztosító előzetesen hozzájárult vagy azt tudomásul vette: nem hivatkozhat azonban a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott [Ptk. 6:474. § (1)-(2) bekezdés].

c.) Az összegbiztosítási szerződések (LXIV. Fejezet) körében az új Ptk. – az összegbiztosítás közös fogalma alatt – az életbiztosítást és a balesetbiztosítást szabályozza. Az általános szabályok mindkét altípusra egyaránt vonatkoznak: ezek közé került át – tartalmilag lényegében változatlanul – a hatályos Polgári Törvénykönyvben még kizárólag az életbiztosítás összefüggésében megállapított biztosítási érdek szabályozása. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis. Ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat vagy örökösét kell tekinteni, aki a szerződő félnek köteles megtéríteni a kifizetett biztosítási díjakat és a szerződésre fordított költségeket: ez alól azonban az új szabályozás szerint a csoportos biztosítás esete kivételt képez [Ptk. 6:475. §]. Új rendelkezés az élet- és balesetbiztosítások körében a többszörös biztosítás kifejezett lehetővé tétele: a felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több biztosítást is érvényesen köthetnek, és halmozhatják a biztosítói szolgáltatásokat [Ptk. 6:476. §].

Új szabályozási elem az életbiztosítási szerződés fogalmi meghatározása: az ilyen szerződés alapján a biztosító a természetes személy biztosított halála, meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget. Az életbiztosítás lehet különösen kockázati életbiztosítás – amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási értéke nincs – vagy kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítás, ideértve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást is, ahol a befektetési kockázatot a szerződés szerint a szerződő fél maga viseli [Ptk. 6:477. §].

A változások nagyobbik része inkább pontosító jellegű – pl. kedvezményezett kijelölésével összefüggő rendelkezések, [Ptk. 6:477. §], a szerződéskötés szabályainál külön rendelkezések megállapítása arra az esetre, ha a biztosított a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú személy [Ptk. 6:478. §], a díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezménye [Ptk. 6:481. §] ill. a közlési, változásbejelentési kötelezettség megszegésének következményei [Ptk. 6:482. §] – megjelennek azonban a hatályos törvényből hiányzó, új szabályozási elemek is. Ilyen új rendelkezés a várakozási idő lehetősége: a felek a szerződésben – legfeljebb hat hónapra, s azt ezt meghaladó időre semmisség terhe mellett – kiköthetik, hogy a biztosító valamely biztosítási esemény kockázatát csak a szerződés létrejöttét követő későbbi időponttól vállalja, vagy – ha a biztosítási esemény a kikötött várakozási időn belül következik be – jogosult a szolgáltatást csökkenteni [Ptk. 6:480. §].

Ugyancsak új a rendes felmondás szabályozása. A szerződő fél – ha az első évi biztosítási díjat befizették – az életbiztosítási szerződést írásban, harmincnapos felmondási idő mellett, a biztosítási időszak utolsó napjára felmondhatja. A biztosító az életbiztosítási szerződést – a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét kivéve – nem mondhatja fel [Ptk. 6:483. §]. A maradékjogra vonatkozó szabályok változását jelenti, hogy a szerződés bármely okból való megszűnése esetén a biztosító a visszavásárlási összeg (s nem a hatályos szabályozás szerinti díjtartalék) visszatérítésére köteles [Ptk. 6:484. § (1) bekezdés].

A balesetbiztosítás fogalmi meghatározása sem szerepelt az 1959-es Ptk.-ban: az új olyan szerződésként határozza meg, mely alapján a biztosító különösen a biztosított baleset miatt bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, vagy a szerződésben meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget [Ptk. 6:485. §]. A balesetbiztosítás szabályozása – a hatályos rendszerhez hasonlóan – jórészt utaló normák segítségével történik: a törvény rendezi, mely esetekben kell az életbiztosítás, s mely esetekben a vagyonbiztosítás (a meghatározott eltérésekkel a kárbiztosítás) szabályait alkalmazni [Ptk. 6:486. §].

d.) Az egészségbiztosítási szerződés (LXV. fejezet) új, vegyes szerződésfajtaként jelenik meg a hazai biztosítási jogban, amire a törvény részben a kárbiztosítás, részben az életbiztosítás szabályainak alkalmazását rendeli. Egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget. A biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek megtérítésére is [Ptk. 6:487. §].

A törvény meghatározza, mely kérdésekben kell alkalmazni az egészségbiztosítás (csoportos biztosítás, a biztosított részéről szükséges hozzájárulás, ha nem a biztosított a szerződő fél, a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása és a biztosító kötelezettségeinek beállása a közlési kötelezettség megsértése esetén) s – meghatározott eltérésekkel – mely kérdésekre a kárbiztosítás szabályai [Ptk. 6:488. §]. Ápolási szolgáltatásra irányuló biztosítás esetén, illetve akkor, ha a biztosítandó személy valamely tartós betegsége a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt, az említett betegségre vonatkozóan a felek az egészségbiztosítási szerződésben legfeljebb hároméves várakozási időt köthetnek ki. A várakozási időbe a törvény rendelkezése szerint beszámít az az időtartam, amelynek során a biztosított az egészségbiztosítás megkötését megelőzően – legfeljebb hatvan napon belül – megszűnt korábbi egészségbiztosítási szerződés alapján folyamatosan jogosult volt egészségbiztosítási szolgáltatásra [Ptk. 6:489. §].

A szerződés felmondása körében a törvény – az egészségbiztosítási szerződés lényegéhez igazodva – úgy rendelkezik, hogy nem tekinthető a biztosítási kockázat jelentős növekedésének a biztosított életkora előrehaladásából származó természetes egészségromlás lehetősége. Az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg [Ptk. 6:490. §].

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptké.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 55. § (1) bekezdése értelmében a Ptk. biztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépését megelőzően tett ajánlat esetében az ajánlatnak megfelelően létrejött biztosítási szerződésre is alkalmazni kell, ha az a Ptk. rendelkezéseinek megfelel, és annak alapján a biztosító kockázatviselése a Ptk. hatálybalépését követően kezdődik. A Ptk. hatálybalépését megelőzően létrejött felelősségbiztosítási szerződések esetében a Ptké. úgy rendelkezik, hogy a károsult a Ptk. hatálybalépését követően bekövetkezett biztosítási esemény alapján a sérelemdíj megtérítésére is igényt tarthat, a biztosító azonban csak olyan mértékben és feltételekkel köteles ez alól a károkozót mentesíteni, amilyen mértékben és feltételekkel a nem vagyoni károk megtérítésére a Ptk. hatálybalépését megelőzően köteles lett volna.

Ez a cikk a hamarosan megjelenő Üzleti Jogi Szemle című folyóirat első lapszámában jelenik majd meg.

A cikk megjelenésének dátuma: 2014. március 4.

A tanulmány első része itt olvasható.


[1] A Ptk. 6:395. § (2) bekezdésének a PtkMód. 188. § (10) bekezdése b. pontja szerint hatályba lépett szövege.

[2] A Ptk. 6:417. § (4) bekezdésének a PtkMód. 188. § (6) bekezdése szerint hatályba lépett szövege.

[3] A Ptk. 6:426. §-ának a PtkMód. 188. § (7) bekezdése szerint hatályba lépett szövege.

[4] A PtkMód. 188. § (11) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Ptk. 6:430. § közlöny-állapot szerinti, jogosult kötelezetti késedelem esetén a kezes irányában történő értesítési kötelezettség kötelezettségéről és annak elmulasztása jogkövetkezményeiről rendelkező (4) bekezdése nem lép hatályba.

[5] A Ptk. 6:470. § (1) bekezdésének a PtkMód. 188. § (8) bekezdése szerint hatályba lépett szövege.