Verebics János: Egyes szerződések az új Ptk.-ban – I. Rész

A szabályozás új irányai, a változások fő jellemzői

1. A 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk., a 2013. évi V. törvény az egyes szerződésekre vonatkozó szabályai a korábbi Polgári Törvénykönyvhöz képest úgy jogdogmatikai, mint koncepcionális szempontból egyaránt számos változást hoztak. Igen nagyszámú az egyes szerződéseket, szerződési altípusokat érintő pontosítás, kiegészítés, részbeni újraszabályozás is. A kodifikáció folyamatának alapvető célkitűzésével összhangban olyan, a piacgazdaság követelményeinek megfelelni kívánó szabályozási rendszer jött létre, ahol a felek szerződési autonómiájának messzemenő tiszteletben tartása, a szabályozás diszpozitív jellegének erősödése mellett a jogalkotó tudatosan igyekezett a vagyoni forgalom követelményeit kielégítő, korszerű rendszert kialakítani.

A jogalkotó a kódex monista jellegéből adódóan az egyes szerződéstípusok szabályozása körében az üzleti forgalom és a magánszemélyek szerződési kapcsolatait egyaránt kiszolgálni tudó modell kialakításra törekedett. Mint Vékás Lajos kiemeli, a szakmai előkészítés során az üzleti világ szerződéstípusait (bizomány, fuvarozás, szállítmányozás, ügynöki megbízás stb.) eleve erre az igényszintre modellezték, de az üzleti forgalomban és a magánszemélyek kapcsolataiban egyaránt fontos szerepet játszó szerződéstípusoknál (adásvétel, lízing, vállalkozás stb.) is a professzionális üzleti élet követelményszintje volt a mérvadó. Fennmaradt a fogyasztóvédelmi normák külön kezelése: bár a fogyasztói szerződés fogalma a Ptk.-ból kikerült, a kódex a fogyasztóval kötött szerződésekre az Európai Unió jogával összhangban továbbra is megállapít kogens, csak a fogyasztó javára eltérést engedő szabályokat. Viszonylag kis számban természetesen maradtak olyan szerződéstípusok is, melyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.).

Az egyes szerződéstípusok, a szerződési rendszertan kialakításakor azok gazdasági tartalma jelentette a legfontosabb rendező elvet: új szerződéstípus bevezetésére kizárólag abban az esetben került sor, ha esetében az önálló, más szerződésektől elkülöníthető tartalom kimutatható volt. A rendszeralkotásban az üzleti forgalom követelményei is megjelentek: így kerültek egymás mellé a gyártóktól és a szolgáltatások nyújtóitól az áruk, szolgáltatások a végső felhasználóhoz való eljutását biztosítani tudó szerződéses konstrukciók. Ez sokszor az 1959-es Ptk. (a továbbiakban: rPtk.) dogmatikai rendszerétől való elszakadással és az adott típus dogmatikai „átsorolásával”, új szerződéstípus kialakításával vagy akár a régi megszüntetésével, jelentős átalakításával járt együtt. Az új megoldások sokszor a bírói gyakorlat felől érkező jelzésekre reagáltak, az ítélkezési gyakorlat eredményeként kialakult megoldásokat emeltek be a törvénybe vagy épp céljuk a gyakorlatban felmerült értelmezési nehézségek felszámolása, egy-egy kérdésben egyértelmű helyzet teremtése. Mindemellett az alapvető cél a bevált megoldások fenntartása, a beavatkozás minimalizálása maradt: változásra ott és annyiban került sor, ahol azt a gazdasági és társadalmi viszonyok változása indokolta.

Eörsi Gyula tétele a szerződések rendszertani csoportosításának többféle lehetőségéről ma is érvényes: az a jogdogmatikai megközelítés, mely alapvetően és klasszikusan a tulajdonátruházás, a más javára kifejtett tevékenység kötelmei, a használat kötelmei, a társulások, a pénz- és értékpapírkötelmek, a tartási és életjáradéki szerződések végezetül az ingyenes szerződések között tesz különbséget igencsak relatív természetű, hisz bizonyos szerződésfajták több csoportba is sorolhatók. Azok a jellegzetes szempontok, melyek alapján egy-egy szerződéscsoport kialakítható, a konkrét gazdasági viszonyok, a forgalmi élet mindenkori sajátosságaihoz igazodnak.

Ez alapján nem csak védhető, de szükségszerű is, hogy a gazdasági és társadalmi változásoknak megfelelően az 1959-es kódex szerződési rendszerétől eltérő megközelítés kapjon teret. Az adásvételi szerződés, mint az árutulajdon bármely tárgyának létrehozására irányuló kötelem felfogása feleslegessé teszi (illetőleg a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvételére vonatkozó speciális szabályok formájában az adásvételbe integrálja) a szállítási szerződés külön szabályozását, az 1959-es Ptk.-ban még a szállítási szerződéssel együtt szabályozott, ám nem minden esetben tulajdonátruházásra irányuló a közüzemi szerződés azonban most – közszolgáltatási szerződésként – a vállalkozási szerződések közé kerül. Megszűnik a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés önállósága: a tulajdonátruházás mozzanatát kiemelve azonban az új Ptk. önálló szerződésként szabályozza a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, ugyanakkor viszont a tevékenység-kifejtésre irányuló mezőgazdasági vállalkozási szerződést a vállalkozási szerződés altípusaként szabályozza.

Sok esetben egy, az 1959-es Ptk.-ban még önálló szerződés annak fő tartalmának megfelelően egy tágabb típus altípusaként kerül besorolásra: ilyen pl. a fuvarozás, mely az új Ptk.-ban a vállalkozási típusú szerződések közé került. Az új Ptk.-ban alkalmazott kodifikációs technikából adódóan (egy-egy Címen belül először a minden fejezetre irányadó – a kötelmek közös szabályainak és a szerződések általános szabályaival együtt alkalmazandó – általános szabályok kerülnek kibontásra, s ezt követik az egyes szerződési altípusra vonatkozó specifikus rendelkezések) az lényegesen letisztultabb, egységesebb szabályozási környezet kialakulását eredményezi.

Egyes, a kereskedelmi szerződések rendszerét erőteljesen befolyásoló tényezők a Kötelmi Könyv általános részét, sőt, a kódex alapvető szabályozási irányultságának, módszerének változásaira vezethetők vissza. Ilyen szerződési általános részi változás a jogátruházás és a szerződésből eredő jogok (a szerződési pozíció) teljeskörű átruházhatóságának lehetővé tétele, az adásvétel szerződés esetében az adásvételre vonatkozó szabályok a jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó szerződésekre, a bérleti szerződés esetében pedig a dologbérlet szabályainak a jogok időleges gyakorlásának más személy részére, ellenérték fejében történő átengedésére való alkalmazása. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek az 1959-es Ptk.-beli szabályozása a zálogjog annak létszakaihoz igazodó, az új Ptk. Ötödik Könyvébe került újraszabályozásával alapvetően változott meg, ugyanakkor a garancia és a kezesség az egyes szerződések körében biztosítéki szerződésként, önálló szerződéstípus formájában került elhelyezésre.

A kötelmi különös részben lényeges újdonságot jelentő szerződéstípusok megjelenésüket azonban szinte minden esetben forgalmi viszonyokban betöltött szerepüknek, elismert jelentőségüknek, önállóan megragadható gazdasági tartalmuknak, egyes esetekben innominát szerződésként való, széles körű elfogadottságuknak köszönhetik. Utóbbira jó példa a faktoring és a lízing, előbbire a közvetítői, forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés önálló szerződéstípuskénti szabályozása. A bizalmi vagyonkezelés nem sorolható ezek közé: a magyar jogban semmilyen előzménnyel nem bíró, a 2009-es Ptk.-ba „az utolsó pillanatban beerőltetett rendelkezés” (Petrik Ferenc) alighanem inkább annak újszerűsége, mintsem a gazdasági szükségessége révén került a szakmai érdeklődés középpontjába. Vitathatatlanul önálló gazdasági jelentőséggel, elkülöníthető jogi tartalommal rendelkezik viszont számos, az új Ptk.-ban megjelenő altípus és szerződési konstrukció: ilyen a gyűjtő letét, az ingyenes (szívességi) kölcsön, a fizetési megbízási szerződés, az együttbiztosítás, a csoportos biztosítás vagy éppen az egészségbiztosítási szerződés.

Írásunkban az új Ptk. szabályait A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénnyel (Ptké.), az Egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvénnyel (Ptk. Mód.) és az egyes rendelkezésekhez kapcsolódó más, kiegészítő szabályokkal – pl. A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény – együtt ismertetjük.

2. Az új Ptk. az adásvételt és a cserét (rPtk. XXIII. fejezet) és az ajándékozási szerződést (rPtk. XLVII. fejezet) tulajdonátruházó szerződések cím alatt együttesen szabályozza. A Címen belül önálló fejezet tartalmazza az adásvételi szerződés általános szabályait, az adásvételi különös nemeit, az adásvételi szerződés altípusait, a csereszerződés és az ajándékozási szerződés különös előírásait [Ptk. 6:215-6:237. §].

a.) Az adásvétel az árutulajdon bármely tárgyának átruházására irányuló szerződéstípus. Tárgya ingó, ingatlan és – az új szabályozás egyik lényeges, koncepcionális változásaként – jog egyaránt lehet. Az általános szabályok körében az új Ptk. az adásvételt olyan szerződésként definiálja, mely alapján az eladó a dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő pedig a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés]. A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad [Ptk. 6:215. § (3) bekezdés]: a visszterhesség kikötéséből következik, hogy e szabály a csereszerződésre igen, az ajándékozási szerződésre azonban már nem vonatkozik. Az új szabályozás szerint az ingatlan adásvételi szerződés esetében az eladó a tulajdonjog mellett a birtokot is köteles átruházni [Ptk. 6:215. § (2) bekezdés]. Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig – nyilvántartásba vételi kötelezettség mellett – fenntarthatja: ingatlan esetében ez az ingatlan-nyilvántartásba, ingó esetében a hitelbiztosítéki nyilvántartásba ill. megfelelő lajstromba való bejegyeztetését jelenti [Ptk. 6:216. §]. Az új Ptk. nem tartalmazza azt ma még hatályos szabályt, hogy a tulajdonjog fenntartásának kikötésére csak a szerződés megkötésekor kerülhet sor, s elhagyja a szerződési költségek viseléséről szóló rendelkezéseket is.

A fogyasztóval kötött adásvételi szerződésekre (ahol az eladó a vállalkozás a vevő pedig a fogyasztó) a Ptk. a kárveszély átszállása és az eladói késedelem jogkövetkezményei körében új, a korábbi szabályozásból hiányzó előírásokat határoz meg. Ha a dolog a vevőhöz történő eljuttatását a vevő vállalja, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa kijelölt harmadik személy e dolgot birtokba veszi. A kárveszély azonban – feltéve, hogy a fuvarozót nem az eladó ajánlotta – már a fuvarozónak történő átadáskor átszáll, ha a fuvarozót a vevő bízta meg [Ptk. 6:219. §]. Felek eltérő megállapodásának hiányában, az eladó a fogyasztói adásvételi szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot: e kötelezettsége elmulasztása esetén a vevő póthatáridőt tűzhet, s ennek sikertelen elteltével elállhat a szerződéstől. Póthatáridő tűzése nélkül is gyakorolhatja vevő elállási jogát, ha az eladó a szerződés teljesítését megtagadta, vagy a szerződést a felek megállapodása szerint, vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben – és nem máskor – kellett volna teljesíteni [Ptk. 6:220. §].

b.) Az adásvétel különös nemei körében lényeges újdonság, hogy az írásban alapítható elővásárlási jog több személynek is biztosítható: ilyen esetben a jogosultak az őket megillető jogot azok keletkezése sorrendjében gyakorolhatják [Ptk. 6:221. § (2) bekezdés]. Az elővásárlásra jogosulttal a vételi ajánlatot teljes terjedelmében közölni kell. Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül, melyhez a tulajdonos kötve van, az ajánlati kötöttség idejét pedig szerződés általános szabályai szerinti rövidebb időtartamban nem határozhatja meg. Új rendelkezés, hogy az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés a jogosulttal szemben hatálytalan: a jogosult igényeit a tudomásszerzéstől számított 30 napon, de legfeljebb a szerződéskötéstől számított 3 éven belül érvényesítheti [Ptk. 6:222-6:223. §]. A visszavásárlási jogra vonatkozó szabályok lényeges változása, hogy – a felek eltérő megállapodásának hiányában – az ár a visszavásárlás időpontja szerinti forgalmi értékhez igazodik. A visszavásárlási és a vételi jog 5 éves időkorlátja megszűnik: annak időpontjáról a felek szabadon állapodhatnak meg. Új lehetőségként jelenik meg az eladási jog: ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az eladási jog kötelezettjének [Ptk. 6:224-6:225. §]. A visszavásárlási, a vételi és eladási jog alapítására irányuló szerződést írásba kell foglalni, s úgy ingatlanok, mint ingók esetében, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhitelű nyilvántartásba bejegyzik, mindenkivel szemben hatályossá válik. A dolog a kötelezettnek fel nem róható okból való megsemmisülése mindhárom jog megszűnését eredményezi [Ptk. 6:227. §].

A részletvétel, a megtekintésre vétel, a próbára vétel és a minta szerinti vétel (az rPtk.-ban az adásvételi szerződés egyes különös nemei) szabályai a megfogalmazásbeli különbségek ellenére lényegében változatlanok [Ptk. 6:227-6:230. §]. Az új Ptk. jelentős újdonsága viszont az önállóan nevesített szállítási szerződés (rPtk. XXXIV. fejezet) és mezőgazdasági termékértékesítési szerződés (rPtk. XXXVI. fejezet) elhagyása, egyben a mögöttes gazdasági érdek jóval plasztikusabb megjelenítését lehetővé tevő új szerződési altípusok a Kódexbe való bevezetése. A fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele így nem a szállítási szerződés helyére lép, hanem – a bírói gyakorlatra támaszkodva – a fajta és mennyiség szerinti meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítési sajátosságaihoz igazodva állapít meg a felek jogviszonyában különösen fontos rendelkezéseket. Leglényegesebb ezek közül a tolerancia-elv (szerződésben kikötött mennyiségtől való eltérés megengedése és az ellenértékre vonatkozó fizetési kötelezettség a tényleges teljesítéshez való igazítása) érvényre juttatása [Ptk. 6:231. §].

A végső soron tulajdon átruházására irányuló mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a saját termelésű áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződésben és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására irányuló szerződésben él tovább, tevékenységkifejtő mozzanatot a középpontba állító altípusát a mezőgazdasági vállalkozási szerződés [Ptk. 6:255. §] jelenti. A tíz százalékos eltérést megengedő tolerancia-elv a saját termelésű áru (mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat) szolgáltatására kötött adásvételi szerződés esetében is érvényesül, s az eladó – meghatározott feltételekkel – előteljesítésre is jogosult [Ptk. 6:232. §].

A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására irányuló szerződés arra a helyzetre van modellezve, mikor a vevő vállalja, a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt s ehhez kapcsolódó tájékoztatást ad az eladónak. Ha a szerződésben ilyen kikötés szerepel, eladó ezt a szolgáltatást köteles igénybe venni: ennek ellenértékét eladó akkor is köteles megfizetni, és a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye egyébként nem biztosít fedezetet [Ptk. 6:233. §]. A csereszerződés esetében – az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályokkal összhangban – nem csak dolgok tulajdonjogának, de más jogoknak vagy követeléseknek kölcsönös átruházására is sor kerülhet [Ptk. 6:234. §].

3. Az új Ptk. a vállalkozási típusú szerződések körében (XV. Cím) – a szerződéstípus általános szabályain túl – önálló altípusként a tervezési szerződést, a kivitelezési szerződést, a kutatási szerződést, az utazási szerződést, a mezőgazdasági vállalkozási szerződést és a közszolgáltatási szerződést helyezte el. A megbízás és vállalkozás elhatárolása szempontjából nincs változás: a vállalkozási típusú szerződések közé az eredmény létrehozására, a megbízási típusú szerződések körébe az ügyellátásra irányuló szerződések kerültek. Az rPtk. a vállalkozási szerződésre (XXXV. fejezet) vonatkozó szabályai közül több az általános szerződési szabályok közé emelkedett, számos, korábban az egyes altípusoknál szabályozott kérdés pedig a vállalkozási szerződés általános szabályai közé került. Figyelemmel arra, hogy az egyes altípusokhoz általában speciális, a gazdaság igen eltérő ágazati igényeihez igazított, közjogi elemeket is magában foglaló háttérszabályozás tartozik, a Ptk. sokszor csak az altípus fogalmát és legalapvetőbb magánjogi szabályait állapítja meg.

a.) A vállalkozási szerződés általános szabályai körében a joggyakorlat felől érkező jelzéseket messzemenőkig figyelembe vevő új szabályozás jóval érzékenyebb a gazdaság problémáira, hatékonyabban tudja segíteni a szerződéstípus összefüggésében felmerülő esetleges konfliktusok feloldását. Ilyen új rendelkezés a vállalkozó a tevékenység megszervezésére vonatkozó kötelezettségének körében a tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezése, mint nevesített vállalkozói kötelezettség megfogalmazása [Ptk. 6:239. §], az építőipari kivitelező tevékenységre vonatkozó kormányrendeleti szabályok figyelembe vételével a többletmunka és pótmunka fogalmának, s ezzel összhangban az átalánydíjas és tételes elszámolású szerződések esetén fizetendő vállalkozói díjnak meghatározása, az átadás-átvétel szabályainak vagy a megrendelő elállási és felmondási jogának pontosítása.

Többletmunkának a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munka és az olyan munka minősül, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg, pótmunkának pedig – ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé – az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka. A pótmunkát és többletmunkát is köteles elvégezni. Az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét a vállalkozó igényelheti, a többletmunkáért azonban átalánydíjas szerződésnél részére külön díjazás nem jár (az előre nem látható költségeket azonban ekkor is meg kell téríteni). Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult [Ptk. 6:244-6:245. §]. A törvényes zálogjog az új Ptk. szerint a vállalkozót nem csak a vállalkozói díjra, de a költségek biztosítására is megilleti [Ptk. 6:246. §].

A szolgáltatás átadás-átvételére vonatkozó előírások – a felek kölcsönös és méltányos érdekeinek érvényesülését elősegítve – a szerződő partnerek együttműködését részletesebben szabályozzák, ugyanakkor rugalmasabbá is váltak. Új szabály, hogy ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik, a vállalkozó időben teljesít. Az átadás-átvétel időtartama harminc nap. Vállalkozások közötti szerződés, illetve szerződő hatóság által megrendelőként szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződés esetén az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltételt – mint tisztességtelen kikötést – a vállalkozó megtámadhatja[1]. Az átvétel a mű olyan hibája miatt nem tagadható meg, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be. Lehetetlenülés esetén a megrendelő a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti a megkezdett, de be nem fejezett mű átadását. A megrendelőt az elállás lehetősége a teljesítés megkezdéséig illeti meg, ezt követően már csak felmondási joga van [Ptk. 6:247-6:249. §]. Új rendelkezése a Ptk.-nak a vállalkozási szerződés ingyenes alakzatának a szabályozás körébe való bevonása: a vállalkozásra vonatkozó fejezet szabályait megfelelően alkalmazni kell az ilyen szerződésekre is, s bár a vállalkozó ezek esetében ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt, költségei megtérítését a megrendelőtől követelheti [Ptk. 6:250. §].

b.) A tervezői munka elvégzésén túl a tervdokumentáció előállítását és átadását is fogalmi elemként magában foglaló tervezési szerződés az új Ptk.-ban a kivitelezési szerződés elő kerül. A tervdokumentáció alapján az építménynek műszakilag kivitelezhetőnek kell lennie. Az új szabályozás rögzíti a tervdokumentáció követelményeit: műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére. A tervhiba miatti érdeksérelem az elkészült létesítmény hibájában jelenik meg. A jogkövetkezményeket a tervdokumentáció átadásától érvényesíteni lehet, a szerződésszegésből fakadó jogok azonban mindaddig érvényesíthetők, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók [Ptk. 6:251. §].

c.) Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díjfizetésére köteles. A kivitelezési szerződés a szerelési munkák elvégzését is magában foglalja, így a szerelési szerződés önálló altípusként való szabályozása szükségtelenné vált. A vállalkozó feladata a tervdokumentáció kivitelezése és a mű átadása: a Ptk. a tervdokumentáció elkészítésével, a hatósági engedélyek beszerzésével kapcsolatos feladatokat alapvetően a megrendelőhöz telepíti, a kivitelező azonban köteles a megrendelő által átadott tervdokumentációt a szerződés megkötése előtt megvizsgálni és a megrendelőt a terv felismerhető hibáira, hiányosságaira figyelmeztetni [Ptk. 6:252. §].

d.) A kutatási szerződés szabályozása lényegét tekintve nem változott. Új – és ugyancsak a gyakorlat felől érkező igényekre reagáló – elemként jelenik meg a kutatással érintett szerzői vagy iparjogvédelmi vagyoni jogok helyzetének rendezése: e jogokat a kutató köteles a megrendelőre átruházni, ha pedig a vagyoni jog átruházását jogszabály kizárja, a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köteles. Abban az esetben, ha a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:253. §].

e.) Az utazási szerződésre vonatkozó szabályozás két jelentős újdonsága a szerződés írásba foglalásának kötelezettsége és a szerződési pozíció átruházásának lehetővé tétele. Semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem foglaltak írásba. A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel. Az átruházást megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen állnak helyt. Lényeges, hogy az alapvetően fogyasztóvédelmi orientációjú 90/314/EK tanácsi irányelv magánjogi természetű rendelkezéseit átültető rendelkezések nem csak a természetes személyekre, hanem minden megrendelői pozícióban álló szerződő félre kiterjednek [Ptk. 6:254. §].

f.) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés vállalkozási altípusaként szabályozott mezőgazdasági vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való megtermelésére, a megrendelő pedig díjfizetésére köteles. A Ptk. a szerződési előírások körében gazdálkodó szervezetekre külön szabályozást nem tartalmaz. A szerződésnek az állat vagy a termény betegsége miatti lehetetlenné válására vonatkozóan speciális lehetetlenülési szabályt állapít meg: ha a megbetegedést a vállalkozó ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő, az így bekövetkezett lehetetlenülésért a vállalkozó nem felelős s őt arányos díj illeti meg [Ptk. 6:255. §].

g.) A közüzemi szerződést az új Ptk. az Európai Unió jogi terminológiájának megfelelően közszolgáltatási szerződésként szabályozta újra. A szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű szolgáltatás (az Uniós jogban: a közszolgáltatási kötelezettség alá tartozó piaci szolgáltatások) nyújtására, a felhasználó díj fizetésére köteles. A szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli, a szolgáltatás jellegéből adódó sajátosságokra figyelemmel lévő részletszabályokat külön jogszabályok tartalmazzák [Ptk. 6:256. §].

h.) A fuvarozási szerződés (rPtk. XLI. fejezet) az új Ptk.-ban – fejezeti önállóságát megtartva, de a vállalkozás szabályai közé besimulva [Ptk. 6:257. §] – a vállalkozási szerződések közé került. A szabályozás célja a fuvarozás általánosan érvényesülő szabályainak absztrakciós szintű rögzítése. Az új szabályozásváltozásokat a fuvarlevél formai és tartalmi minimális követelményeinek meghatározásával, a csomagolásra vonatkozó rendelkezések kiegészítésével, a felek a szerződés teljesítésével összefüggő tájékoztatási kötelezettségének (akadályközlés) gyakorlásával, a feladó rendelkezési joga gyakorlásával összefüggő egyes kérdések pontosításával, a fuvarozót megillető zálogjog az in connex zálogjogra való kiterjesztésével, a felelősségi szabályok pontosításával és az elévülés kérdéseinek újraszabályozásával hozott. A fuvarlevél kiállítása továbbra sem kötelező, ám ha kiállításra kerül, úgy az írásbeliségnek (mely papír alapú és elektronikus dokumentum formájában való megjelenést egyaránt jelenthet), mint a tartalommal szemben (alapinformációk) követelményeknek egyaránt meg kell felelnie. A feladó a küldemény fuvarozás során történő kezeléséhez szükséges információkat a csomagoláson, ennek hiányában a küldeményen feltüntetni, veszélyes áru esetén a veszély elkerüléséhez szükséges tájékoztatást is megadni: utóbbi hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja. Feladó rendelkezési joga a küldemény kiszolgáltatásáig érvényesül, a fuvarozó azonban a fuvarozás megkezdését követően – ha ez rá nézve terhesebb – a kereskedelmi ésszerűség mértékével mért biztosítékhoz kötheti. A fuvarozó felelősségét korlátozó korlátozás vagy kikötés a jövőben akkor is semmis, ha az a súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozik. A szándékosan vagy a súlyos gondatlansággal okozott károktól eltekintve a fuvarozási szerződés alapján támasztott követelések – változatlanul – egy év alatt évülnek el [Ptk. 6:258-6:270. §].

4. A megbízási típusú szerződések (XVI. Cím) közé az rPtk.-ból a megbízási (rPtk. XL. fejezet), a bizományi (rPtk. XLII. fejezet) és a szállítmányozási (rPtk. XLIII. fejezet) szerződés került. Új – de nem ismeretlen – altípusként jelent meg a közvetői szerződés, illetőleg egy a magyar jogban semmilyen hagyománnyal nem rendelkező, s ma még meglehetősen rejtélyes jövőjű szerződéses konstrukciója, a bizalmi vagyonkezelés is. A megbízási szerződés újra gondolása nem volt indokolt: az új Ptk. inkább pontosít, a gyakorlat felől érkező visszajelzéseket figyelembe véve igyekszik a felek érdekeinek érvényre juttatásában segítséget nyújtani. A szerződési jelleg hiányából adódóan az egyéb kötelemkeletkeztető tényállások közé kerülnek át a megbízási szerződés szabályai.

a.) A megbízási szerződés alapján eljáró megbízott – bizonyos megszorításokkal – köteles a megbízó utasításait követni: új rendelkezés, hogy a jogellenes vagy mások személyét, vagyonát veszélyeztető utasítás megtagadása kötelező. A megbízott a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségek megelőlegezésre köteles, a megbízási díj és e költségek biztosítására őt – a régi szabályozáshoz képest változatlan formában – zálogjog illeti meg. A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket is: a megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a megbízott az utasítás teljesítését megtagadhatja [Ptk. 6:271-6:276. §]. Az alapvetően bizalmi jogviszonyt kifejező szerződést mindkét fél felmondhatja. Nem kell megtéríteni a kárt, ha a felmondásra a másik fél szerződésszegése miatt került sor. Megbízottat kártérítési kötelezettség terheli akkor is, ha felmondási jogával alkalmatlan időben élt. Tartós megbízási jogviszonynál a felmondási jog korlátozható, s az is kiköthető, hogy a felmondási jog meghatározott időn belül nem gyakorolható [Ptk. 6:279. §]. A megbízás főszabályként visszterhes, de lehet ingyenes is: az ingyenes (ellenszolgáltatás nélkül nyújtott) megbízási szerződésre az általános szabályok megfelelően alkalmazandók, a megbízó pedig köteles megbízott költségeit megtéríteni [Ptk. 6:280. §].

b.) A bizományi szerződés tárgya alapvetően ingó dolog: semmis az olyan szerződés, ami alapján a bizományos ingatlan-tulajdonjog megszerzésére lenne köteles [Ptk. 6:281. §]. A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi. A bizományos akkor áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik, ha ezt kifejezetten elvállalta: ilyen vállalás hiányában del credere helytállási kötelezettsége nincs. A bizományos a szerződés teljesítése során vételi bizomány esetében tulajdont szerez, eladási esetében nem, díj részére az adásvételi szerződés megkötése – s nem, mint az rPtk.-ban teljesítése – estén, illetőleg akkor jár, ha a szerződés megkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor [Ptk. 6:282-6:284. §].

c.) A közvetítői szerződés a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/253/EGK irányelvhez, illetőleg annak szabályait a magyar jogba átültető Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvényhez kapcsolódva e szabályok magánjogi vonatkozású rendelkezéseit építi be a Ptk.-ba. Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díjfizetésére köteles [Ptk. 6:288. §]. A Ptk. általánosan rendezi a szerződési kérdéseket, megkülönböztetést téve a között, hogy az érintett jogviszony eseti vagy tartós-e. Az eseti jogviszonyokat tisztán megbízási jellegűnek tekinti, s ezekre nézve csak minimál-szabályokat állapít meg, a tartós közvetítői szerződést azonban a törvény részletesen szabályozza.

Az általános szabályok körében a Ptk. meghatározza a képviseleti jog terjedelmét, rendelkezik a megbízott megbízó irányába való speciális tájékoztatási kötelezettségéről, a díjazás kérdéseiről. Törvényi eltérést engedő főszabály szerint a közvetítő a megbízója nevében az általa közvetített szerződés megkötésére és az annak alapján történő teljesítés elfogadására nem jogosult, s köteles a megbízót tájékoztatni, ha harmadik személy javára közvetítői tevékenységet végez. Díja a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé, a díj azonban a közvetítőt abban az esetben is megilleti, ha a közvetített szerződést a felek a közvetítői szerződés megszűnését követően kötik meg [Ptk. 6:289-6:292. §].

A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó pedig díj fizetésére köteles [Ptk. 6:293. § (1) bekezdés]. A jogviszony sajátosságainak megfelelően a Ptk. rendezi a képviseleti jog terjedelmének kérdését, a megbízó a szerződés teljesítésében való, nevesített együttműködési kötelezettségét és a szerződés időtartamát valamint a felmondás és a közvetítő kártalanításának eseteit. A szerződés megszűnését követően írásban a közvetítőt a gazdasági tevékenysége gyakorlásában legfeljebb a szerződés megszűnésétől számított két évre korlátozó megállapodás köthető: a két évet meghaladó korlátozó kikötés semmis [Ptk. 6:294-6:301. §].

d.) Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó – tevékenységének az rPtk.-tól eltérő maghatározásával és a gyakorlathoz való igazításával – a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, a megbízó díjfizetésére köteles [Ptk. 6:302. §]. A szabályozás elhatárolja a fuvarozás és bizomány szabályait, erősíti a szállítmányozó igényérvényesítési kötelességét, az fenntartja elévülés egyéves határidejét (mely azonban a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károkra nem vonatkozik), s pontosítja a szállítmányozó és a megbízó felelősségére vonatkozó előírásokat. A szállítmányozó felelősségére a fuvarozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a küldeményt más küldeményekkel együtt, azonos fuvarozó eszközön továbbította és a kár ez okból keletkezett vagy a birtokában levő küldemény elveszett vagy károsodott. A megbízó felel azért a kárért, amely az utasításból, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik [Ptk. 6:303-6:308. §].

e.) Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:310. § (1) bekezdés]. A bizalmi vagyonkezelés alapja tehát a tulajdonosi és döntési pozíciók alapú szétválasztása: a tulajdonosi döntések meghozatalához szükséges jogokkal a szerződés vagy egyoldalú jogügylet alapján a vagyon működtetője az eredeti jogosult vagy valamely harmadik személy vagyonának gyarapítása érdekében él.

A Ptk.-ban a bizalmi vagyonkezelés, mint jogi konstrukció egy, a megbízáshoz közel álló, új, nevesített szerződéstípus formájában jelent meg. Mindazonáltal az új jogintézmény gyakorlati alkalmazását tekintve sem az új Ptk. törvényszövege, sem a miniszteri indokolás nem adott különösebb eligazodási pontokat. Utóbbi ugyan példálózó jelleggel felsorolt néhány lehetőséget (pl. a bírósági eljárásban zár alá vett vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelő kirendelése, az üzleti életben előforduló összeférhetetlenségi helyzetek kezelésére a tulajdonjogok fölötti rendelkezés a vagyonkezelő részére történő időleges átruházása), de pusztán az ezek iránti égető társadalmi-gazdasági igénnyel – mint az indokolás tette – aligha lehet igazolni a jogintézmény bevezetését. Ha ilyen igény egyáltalán kimutatható – s erre nézve már a szakmai vélemények már ugyancsak megoszlanak.

A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény a Ptk. alapvetően diszpozitív szabályozási szemléletével gyökeresen szakítva az üzletszerű bizalmi vagyonkezelői tevékenység folytatását komoly személyi, szervezeti és tárgyi (vagyoni) feltételekhez kötötte, engedélyköteles tevékenységgé tette, amit (a feltételek fennállása esetén) az illetékes hatóság (a Magyar nemzeti Bank) ad ki, ami a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartását is vezeti [2014. évi XV. tv. 3-18. §§]. A nem üzletszerűen eljáró vagyonkezelői tevékenység nem engedélyköteles, de a keletkező jogviszonyra nézve a vagyonkezelőt szintén bejelentési kötelezettség terheli, e jogviszonyokat a hatóság ugyancsak nyilván tartja [2014. évi XV. tv. 19-21. §§]. A hatóság a bizalmi vagyonkezelési tevékenység engedélyezési feltételeinek való megfelelést rendszeresen ellenőrzi, eljárása során jelentős összegű bírságot is kiszabhat.

A Ptk. szabályozása alapvetően a szerződéses jogviszonyra szabott: a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye azonban meg is egyezhet. Ilyenkor a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre – és lehetőség van végrendelettel való alapítására is: ilyenkor vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja [Ptk. 6:329. § (1)-(2) bekezdés].

Alaptípusa visszterhes (a vagyonkezelő díjazásra tarthat igényt), de lehet ingyenes is. A szerződésben – melyet írásban kell megkötni – illetőleg a vagyonkezelést alapító egyoldalú nyilatkozatban meg kell határozni a vagyonkezelésbe kerülő vagyontárgyakat, ki kell jelölni a vagyonkezelő tulajdonosi eljárásának kereteit és szabályozni kell a kezelt vagyonból történő juttatásokat. Vagyonkezelő és kedvezményezett (elvileg) bárki lehet – kedvezményezett a cselekvőképességében korlátozott személy, de akár maga a vagyonrendelő is – ám a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis. A vagyonkezelőt a kedvezményezett nem utasíthatja, tevékenységét azonban ellenőrizheti, s másik vagyonkezelő rendelése mellett bármikor vissza is hívhatja [Ptk. 6:311. §, Ptk. 6:315-6:316. §]. A 2014. évi XV. tv. megkülönböztetést tesz üzletszerű vagyonkezelői tevékenység és a nem üzletszerűen eljáró vagyonkezelői tevékenység között.

Üzletszerűnek a rendszeresen (legalább évente kétszeri vagyonkezelési szerződéskötéssel) vagy a kezelt vagyon szerződéskötéskor fennálló értékének egy százalékát meghaladó mértékű vagyonkezelési díj vagy más gazdasági előny megszerzése érdekében végzett tevékenység minősül. Ilyen tevékenységet csak a külön törvényben meghatározott, átlátható szervezetnek minősülő, Magyarország területén székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodásban részes más államban székhellyel rendelkező vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe végezhet, feltéve, hogy – más feltételek teljesülése mellett – a kérelem előterjesztésekor illetve működése során folyamatosan legalább hetvenmillió forint összegű saját tőkével, s ugyancsak legalább hetvenmillió forint összegű pénzügyi biztosítékkal rendelkezik [2014. évi XV. tv. 3-7. §§].

A szerződés gazdasági lényegét a vagyon elkülönítése, önálló működtetése és védettsége képezi. Ez nem csak az elkülönített számlán való nyilvántartás követelményét jelenti, hanem azt is, hogy a kezelt vagyon tárgyaira harmadik személy – a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői – nem támaszthatnak igényt, s a kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának sem. [Ptk. 6:312-6:313. §]. A szabályozási konstrukció komoly hiányossága, hogy a jogintézmény visszaélésszerű alkalmazásáról önállóan nem rendelkezik. Való igaz, hogy – mint a Javaslathoz fűzött indokolás is rámutat – ha pl. hitelezői igényérvényesítés elől való elvonás szándékával kerül sor a jogintézmény alkalmazására, a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalansága alapján orvoslást lehet találni, vagy a bizalmi vagyonrendelést a joggal való visszaélés címén meg lehet támadni. Ezen tények bizonyítása azonban meglehetősen körülményes és a jogérvényesítést igen nehézzé teszi, különösen arra tekintettel, hogy a vagyon leválasztása és védettségének beállta már jóval előbb bekövetkezhet mint pl. egy esetleges fizetésképtelenségi helyzet: nehéz azonban nem összefüggést találni a vagyonelemek egy részének elkülönítése és kivonása és a fennmaradó rész az esetleges későbbi hitelezői igények kielégítésére való csökkent alkalmassága között. Erre nézve megnyugtató megoldást a 2014. évi XV. törvény sem adott.

A Ptk. szabályozza a vagyonkezelő kötelezettségeit (külön nevesítve a titoktartást), a vagyonkezelővel és a kedvezményezettel szembeni felelősségét, a több vagyonkezelő rendelésének esetét, a díjazás kérdéseit, a felek személyében való változás lehetőségét. A vagyonkezelő a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szembeni kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint áll helyt. Harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségek teljesítéséért elsődlegesen a kezelt vagyonnal felel. Saját vagyonával, korlátlanul is felel azonban a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein [Ptk. 6:317-6:325. §]. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozást hasznosítási kötelezettség terheli, melynek a 2014. évi XV. törvényben meghatározott módon [2014. évi XV. tv. 45. §] köteles eleget tenni. Bár a bizalmi vagyonkezelés határozott és határozatlan időre egyaránt köthető, a jellemző megszűnési okokon (kezelt vagyon elfogyása, a vagyonkezelő részéről történő felmondás stb.) túl a határozatlan időtartamra vagy az ötven évnél hosszabb határozott időtartamra létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony ötven év elteltével megszűnik. Az ettől eltérő kikötés semmis. A vagyonkezelőt a szerződés megszűnésekor elszámolási kötelezettség terheli, megbízatásának megszűntével pedig a kezelt vagyont ki kell adnia [Ptk. 6:326-6:328. §].

5. A használati típusú szerződések között az új Ptk. a bérleti szerződést (rPtk. fejezet), a haszonbérleti szerződést (rPtk. fejezet), a haszonkölcsön szerződést (rPtk. fejezet) helyezi el. A használati kötelmek alaptípusa a bérlet, melynek szabályozása körében egy jelentősebb koncepcionális változással és számos pontosító célú új rendelkezéssel találkozhatunk. A haszonbérletre vonatkozó szabályok között viszonylag kevés változással találkozunk, csakúgy, mint a haszonkölcsön esetében.

a.) A bérleti szerződésről rendelkezve a Ptk. előbb a szerződés általános szabályait rögzíti, majd a lakásbérletre vonatkozó speciális szabályokat bontja ki. Koncepcionális váltást jelent, hogy – a jogok időleges vagy végleges átruházását lehetővé tevő, a kötelmi könyv egészén átvonuló törekvésének megfelelően – a Kódex a jogok bérbe adását is lehetővé teszi: a jogok időleges gyakorlásának más személy részére ellenértékfejében történő átengedésére a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:331. § (2) bekezdés]. Ez a gyakorlatban nyilvánvalóan és elsősorban a használati jogok időleges, ellenérték fejében történő átengedését fogja jelenteni. A legnagyobb problémát e körben valószínűleg egyes használati jogok személyhez kötöttsége vagy a joggyakorlás más módon – főként közigazgatási jogi eszközökkel való – korlátozása fogja jelenteni: ez esetlegesen felmerülő problémák megoldásában azonban a dologbérlet szabályainak „megfelelő” alkalmazása tág teret biztosít a bírói jogértelmezésnek.

A fontosabb újdonságok közül említést érdemel a szavatossági jogok körében az egészséget veszélyeztető lakásbérlet felmondásának lehetősége, melyről a bérlő érvényesen nem mondhat le [Ptk. 6:332. § (3) bekezdés], a használat körében annak előírása, hogy ingatlan és lakás bérlete esetén az általános érvényű szabályoknak megfelelően (s immár a jogszabály általi kivételi lehetőség nélkül) van szükség bérbeadó hozzájárulására [Ptk. 6:334. § (1) bekezdés], a bérleti díjra vonatkozó rendelkezéseknél pedig annak lehetővé tétele, hogy a bérbeadó a szerződést bérbeadó nem csak a bérleti díj, de a bérlőt terhelő költségek és terhek megfizetésének elmulasztása esetén is jogosult a szerződést felmondani [Ptk. 6:336. § (1) bekezdés]. A törvényes zálogjog a bárbeadót a jövőben már nem a hátralékos bér és járulékai, hanem a bérleti díj és költségek erejéig illeti meg [Ptk. 6:337. § (1) bekezdés]. Míg a határozott idejű jogviszony rendes felmondással általában – törvény, szerződés eltérő rendelkezése hiányában – nem szüntethető meg, a határozatlan a bérleti jog jellegéhez, a használat időtávjához igazodó (napi, heti, havi felmondási idővel igen: az ettől eltérően gyakorolt felmondás nem válik jogszerűtlenné, de értelemszerűen a törvény szerinti következő időszakra rendelten értelmezendő [Ptk. 6:339. §]. Ha a bérlet megszűnésénél a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, a visszatartás idejére a szerződés alapján kikötött bérleti díjat köteles megfizetni, ezt meghaladóan pedig minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be [Ptk. 6:341. § (3) bekezdés].

A lakásbérleti szerződésre vonatkozó rendelkezések a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a bérleti szerződés általános szabályaihoz simulva a jogviszony legalapvetőbb kérdéseit, sarokpontjait rendezik. A részletszabályokat külön jogszabály (A lakás és a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény) tartalmazza, mely átfogó felülvizsgálatra szorul: abban azonban még nem született szakmai döntés, hogy e felülvizsgálat eredményeként új törvények megalkotása vagy a novelláris módosítás válik-e indokolttá.

Az Ptk. új rendelkezéseket határoz meg a bérleti díj biztosítékával, bérbeadó karbantartási kötelezettségével, a bérlő saját költségén felszerelt dolgok elviteli jogával, a bérlő tűrési kötelezettségével és a rendes és szerződésszegésre alapozott felmondás kérdéseiben is. A kaució összege nem haladhatja meg a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot pedig a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti [Ptk. 6:343. §]. A bérlő nem gyakorolhatja az elviteli jogát, ha a bérbeadó az elviteli jog megváltása fejében megfelelő kártalanítást ajánl fel, és az a bérlő lényeges jogi érdekét nem sérti: a bérlőnek ezt a jogát a felek a szerződésben az ezzel járó hátrány megfelelő kiegyenlítése mellett zárhatják ki vagy korlátozhatják. [Ptk. 6:345. §].

A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a következő hónap végére mondhatja fel. Szerződésszegés miatti felmondással a bérbeadó akkor élhet, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja. A jog főszabályként a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenötnapos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára gyakorolható: nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni [Ptk. 6:347-6:348. §].

b.) A haszonbérleti szerződésre a Ptk. XLV. Fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezések irányadók [Ptk. 6:356. §]. Az új kódex a haszonbérleti jogviszonyokra egységes szabályozást kíván nyújtani: az rPtk.-ból eltérően nem kezeli külön a mezőgazdasági földterület haszonbérletének kérdéseit, néhány speciális rendelkezést elhagy, az írásbeliséget pedig általános követelmény szintjére emeli [Ptk. 6:349. § (2) bekezdés]. A részletszabályokat érintő változással csak a haszonbérlet felmondása körében találkozunk. A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződést – változatlanul – hat hónapos felmondással, a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog vagy jog haszonbérlete esetén (az rPtk.-tól eltérően, mely a felmondási időt egy hónapban jelölte meg) a felmondási időre a bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A felmondásnak többé nem érvényességi feltétele az írásba foglalás. A törvény meghatározza a szankciós (de az rPtk.-tól eltérően nem azonnali) felmondási okokat, s pontosítja a mezőgazdasági haszonbérlet esetén a haszonbérlő örököseit megillető felmondási jog gyakorlásának feltételeit [Ptk. 6:354. §].

c.) A haszonkölcsön körében (Ptk. XLVI. fejezet) változás a korábbi szabályozáshoz képest lényegileg nincs. Az újdonságot a jogok gyakorlásának más személy részére való – a jogbérlethez hasonló, de ingyenes – időleges átengedési lehetősége jelenti, melyre nézve a haszonkölcsön szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:357. § (3) bekezdés]. Nyilván e körben is jelentkezni fognak majd az alapvetően a dologi ügyletekre szabott szabályozási konstrukció határait szétfeszítő értelmezési problémák.

6. A letéti szerződések körében (XVIII. Cím) az új Ptk. a letét általános kérdéseit, nevesített altípusként pedig a gyűjtő és rendhagyó letéti szerződést és a szállodai letétet szabályozza. Lényeges újdonsága a hatályos jogból hiányzó gyűjtő letét a szabályozás körébe való bevonása. Az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy letét tárgya csak ingó dolog lehet, ingatlan őrzése csak az értékcsökkentő behatások elleni felügyeletben állhat, amely a megbízási szerződés szabályai alá esik.

a.) A pontosított fogalmú letéti szerződés alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díjfizetésére köteles [Ptk. 6:360. §]. A főszabály szerint visszterhes szerződés tartalma tehát a megőrzés és a visszaszolgáltatás. A letéteményes köteles a dolgot saját vagyonától, illetve más letevő vagyonától elkülönítetten nyilvántartani és őrizni [Ptk. 6:361. § (1) bekezdés].

A szolgáltatás túlnyomó részét tehát az őrzés jelenti, mely azonban nem jelent folyamatos pozitív cselekvést, kezelési kötelezettséget. A dolog megőrzése érdekében a letéteményesnek úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható: óvnia kell a dolgot az elvesztéstől, elpusztulástól, megrongálódástól. Az átvett dolog használata, hasznosítása nem megengedett, s az főszabályként más személy birtokába vagy őrizetébe sem adható. Ettől eltérően természetesen a felek megállapodhatnak, a letevő a dolog esetenkénti használatához hozzájárulhat, az állandó használat engedélyezése azonban a szerződést bérletté, haszonkölcsönné vagy vegyes szerződéssé alakítja.

Ha a dolog természeténél fogva hasznot hajt, a letéteményes köteles a hasznok beszedésére is, melyekkel köteles a letevőnek elszámolni. A beszedett hasznokat a letéteményes jogosult a költségei fedezésére fordítani, az ezt meghaladó hasznokat a letéteményes köteles a letevőnek kiadni. [Ptk. 6:361. § (2)-(4) bekezdés].

A letéti szerződést a letevő bármikor jogosult – a határozatlan időre kötött szerződést főszabály szerint 15 napra – felmondani, a letét tárgyát visszakövetelni. Ha azonban a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése vagy a szerződés megszűnése esetén a szerződésben meghatározott harmadik személy részére köteles kiadni, a letevő a szerződést csak a szerződésben meghatározott személy hozzájárulásával mondhatja fel. A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a felelős őrzés megszűnt jogintézménye helyett a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:364. §]. A letéti szerződés általános szabályairól szóló XLVII. fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan letéti szerződésre, amely alapján a letevő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles: ingyenes letét esetén a letéteményes (a Ptk. új kártérítési rendszeréhez igazítottan) a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a letevő a letett dolog elveszése, elpusztulása vagy megrongálódása folytán szenved [Ptk. 6:365. §].

b.) A gyűjtő letét szabályozásával új szerződési altípusok jelentek meg a Ptk.-ban. A gyűjtő letétet az értékpapírletét speciális szabályai [A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, XVII. Fejezet] körében ugyan szabályozza a jog [a letét tárgyát képező értékpapírok sorozat és mennyiség (alapcímlet szerinti darabszám) szerint vannak meghatározva, és a letétkezelő a letét megszűnésekor a letéttel megegyező sorozatú és mennyiségű értékpapírt köteles visszaszolgáltatni a letevőnek, 161. § (3) bek.] a Ptk. szerinti gyűjtő letét tárgya azonban bármely helyettesíthető dolog lehet. A gyűjtő letéti szerződés alapján a letéteményes jogosult több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgát együtt őrizni, anélkül, hogy azokat letevők szerint elkülönítené vagy egyedileg megkülönböztetné, a letevőknek közös tulajdona keletkezik a letétben lévő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgokon, és a letét megszűnésekor a letéteményes a letevő tulajdoni hányadának megfelelő mennyiségű, a letett dologgal azonos fajtájú és minőségű dolog kiadására köteles [Ptk. 6:366. § (1) bekezdés].

A rendhagyó letét előzményét megtaláljuk az 1959-es Ptk.-ban is [rPtk. 472. §]: a letét a pénz vagy más helyettesíthető dolog későbbi, azonos fajta- és mennyiségbeli visszaszolgáltatása szabott, s jogviszonyra alapvetően a kölcsön szabályait alkalmazni rendelő előírások azonban több ponton is változtak. Ha a letét tárgya helyettesíthető dolog és a szerződés alapján a letéteményest megilleti a letett dolog használatának és az azzal való rendelkezésnek a joga, a letéteményes tulajdonjogot szerez és a letét lejáratakor ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a letevőnek visszaadni. Az új Ptk. tehát tisztázza, hogy a letét tárgyán a letéteményes tulajdonjogot szerez: nem ugyanazt a dolgot köteles visszaadni, csak ugyanolyat, s miután a konstrukciót a letét általános szabályaihoz illesztette, elhagyja a kölcsön szabályainak kisegítő alkalmazására való utalást is [Ptk. 6:367. §]. A Kódex mindkét letéti konstrukcióra számlavezetési kötelezettséget ír elő [Ptk. 6:368. §].

c.) Az alapvetően a speciális kárfelelősségi követelményeket a szabályozás középpontjába helyező szállodai letét esetében az új Pt. kisebb pontosításokkal a hatályos előírásokat tartja fenn. A változások elsősorban a Ptk. felelősségi rendszerének átalakulásával való összhang biztosítását szolgálják. A kontraktuális felelősség szabályainak alkalmazásával, a külön felelősségi mentesülési szabályok elhagyásával a szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. A Ptké. a szálloda felelősségét maximáló rendelkezése – a szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese – átkerült a kódex szabályai közé [Ptk. 6:369. §].

Ez a cikk a hamarosan megjelenő Üzleti Jogi Szemle című folyóirat első lapszámában jelenik majd meg.

A cikk megjelenésének dátuma: 2014. március 4.

A tanulmány folytatása itt olvasható


[1] A Ptk. 6:247. § (2) bekezdésének a PtkMód. 188. § (5) bekezdése szerint hatályba lépett szövege.