A HVG-ORAC Kiadó 2014. május 29-én tartja a harmadik családjogi konferenciáját, és immár hagyománynak számít, hogy azok a résztvevők, akik nem járatják a Családi Jog folyóiratot, a részvételi díj fejében előfizetőjévé válnak. Ahogyan ez már megszokott, délelőtt előadásokra, délután kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor. Az előadások részben az új Ptk. hatálybalépéséhez és a gyermekvédelmi változásokhoz kapcsolódnak, részben pedig a jogellenes gyermekelvitel témájával foglalkoznak; s valamennyi előadást vita követi.
A kerekasztal-beszélgetések a mediáció, illetve a szülői felügyelet témáját járják körül. A közvetítést az új Ptk. fokozottan előtérbe helyezi, mind a házasság felbontása, mind pedig a szülői felügyelet gyakorlásának, továbbá a kapcsolattartásnak bírósági, gyámhatósági rendezése esetén. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői kitérnek a mediáció családjogi vitákban való alkalmazásának előnyeire, a családjogi vitákban folytatott közvetítés tapasztalataira, a kötelező mediáció bevezetésére. A résztvevők között helyet kap jogellenes gyermekelviteli ügyekben tapasztalatot szerzett mediátor is.
A szülői felügyeletet az új Ptk. részben új, a korábbiaknál rugalmasabb szabályokkal rendezi. A különélő szülő helyzetére, a gyermek és a különélő szülő kapcsolatára nézve többletszabályokat állapít meg, melyek a korábbiaknál jobban védik azt a szülőt, aki a gyermek érdekében jár el. A résztvevők között nemcsak bíró, ügyvéd és gyámhivatali vezető mellett pszichológus is helyet kap, s talán a szülői elidegenítési szindróma (PAS) kérdései is felvetődnek.
Az előadók az alábbi tényekre hívják fel bevezetőjükben a figyelmet.
Boros Zsuzsa, osztályvezető (KIM): „Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-én hatályba lépett, s az emiatt felmerülő jogalkotási feladatok egyrészt új jogszabályok megalkotását, másrészt a meglévő jogszabályok módosítását tették szükségessé. Tulajdonképpen az új Ptk. rendelkezései a kódex hatálybalépéséig megalkotott külön jogszabályokkal váltak teljessé.
Természetesen az új Ptk. hatályba lépése nem eredményezte a korábban hatályos szabályok egyik napról a másikra való félre tételét, azokat még évekig alkalmazni kell. A Ptk. és a korábbi magánjogi szabályok egymás mellett éléséből még évekig kérdések vetődhetnek fel, melyek a két szabályrendszer időbeli hatályára vonatkoznak. Ezekre a kérdésekre próbált választ adni a jogalkotó az új Ptké. megalkotásával. A Ptké. célja többek között olyan átmeneti szabályok megfogalmazása, amelyek egyértelművé teszik, hogy adott időpontban melyik törvény alkalmazandó. Nyilvánvalóan más típusú átmeneti szabályok meghatározása szükséges a társasági jog új normái, a szerződésekről szóló Kötelmi jogi vagy a tartós jogviszonyokat szabályozó Családjogi Könyv rendelkezései miatt.”
Katonáné Pehr Erika c. egyetemi docens (PTE): „Az új Ptk. Családjogi Könyvének tartalmi megújulása mellett, a gyermekvédelemben zajló szakmai változások is szükségessé teszik a gyermekvédelmi rendszert érintő szakmai diskurzust. A Gyvt.-ben rögzített gyermekvédelmi szakellátás államosításán, a járási gyámhivatalok kialakításán túl az új és differenciáltabb ellátások, valamint hatósági intézkedések bevezetése mélyen érinti a gyermekvédelem értéktartalmát is. Ez megnövelte a gyermekvédelmi rendszer, illetve az abban dolgozó szakemberek felelősségét is, hiszen ezek a változások komoly mértékűek. Ide sorolható többek között az átmeneti és tartós nevelésbe vétel jogintézményének összevonása, a rövid időtartamú személyes szabadság korlátozásának és a nevelési felügyelet elrendelésének jobb elhatárolása, a gyermekvédelmi gyámság, a nevelőszülői, hivatásos nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonnyá történő átalakítása, a támogatott, illetve a kötelező gyermekvédelmi mediációs eljárás, valamint a megelőző pártfogás új jogintézménye. Mindez nélkülözhetetlenné teszi a szakemberek párbeszédét.”
Kozák Henriett bíró (PKKB): „A jelenleg már 92 részes állammal rendelkező Hágai Gyermekelviteli Egyezmény egyike a nemzetközi családjog legjelentősebb és legismertebb multilaterális egyezményeinek. Napjainkban nemcsak az állampolgárok szabad mozgása könnyebb, hanem a gyermekek – esetenként jogellenes – elvitele is egyik országból a másikba. 2008-ban az 54 szerződéses állam adatai alapján összesen 2321 kérelem került benyújtásra az Egyezményre hivatkozással, ezen belül 1961 kérelem irányult a gyermek visszavitelére, míg 360 a kapcsolattartás biztosítására. A visszavitel iránti kérelmek azonban 2705 gyermeket érintettek, és a gyermekek átlagéletkora 6,4 év volt. A jogellenes gyermekelvitellel érintett 16 év alatti kiskorúak száma folyamatosan emelkedik.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy hány millióan élnek az állampolgárságuktól eltérő tagállamban, jól látható, hogy letelepedés, munkavállalás, vállalkozás, családi kapcsolat létesítése végett kis túlzással bármely családjogi ügynek lehet lassan nemzetközi érintettsége. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a jogalkalmazók – ügyvédek, bírók, gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek – minél szélesebb körű ismeretre tegyenek szert a határon átnyúló ügyek intézésében. Ebben az összefüggésben nagy a jelentősége a szokásos tartózkodási helynek, amely mára mind a családjogi joghatósági, mind a kollíziós jog rendelkezések körében a legfőbb kapcsolótényezővé vált. Mivel azonban maga a fogalom mögöttes tartalma nem egy jogszabályi definícióból származik, a helyes jogértelmezéséhez széles körűen ismerni kell az ezzel kapcsolatos nemzetközi és nemzeti bírói gyakorlatot.”