A cikk letölthető PDF formátumban is!

A közös kártérítési szabályok tekintetében vizsgálatra szorul, hogy a „közös szabályok” egésze, azaz a 6:520–6:534. §-ok együttese a Ptk. mely normáihoz kapcsolódik, továbbá az, hogy mely normák tekintetében kizárt a „közös szabályok” egészének mögöttes szabályként való alkalmazása. A normák hatókörének korábbi tanulmányban (lásd Jogtudományi Közlöny 2019/2. száma: A kártérítési felelősség közös szabályainak alkalmazási köre) való meghatározását követően vizsgálni kell, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó egyes normák milyen rendelkezések tekintetében minősülnek mögöttes szabálynak. A jogalkotó nem hívta fel a figyelmet minden lehetséges mögöttes normára a „közös szabályok” közül. Kifejezetten megtévesztő továbbá a „kártérítési felelősség közös szabályai” elnevezés, amely helyett – a jóval szűkebb alkalmazási körre utaló módon – a „deliktuális felelősség közös szabályai” név alkalmazása lett volna indokolt.

I.
A sérelemdíj és a „felelősség közös szabályai”

1.1. A „közös szabályok” egészének kapcsolódása mint látszat

A korábbi gyakorlat és a megszokás alapján hihetőnek tűnik az, hogy a „közös szabályok” egésze változatlanul mögöttes szabályát képezi a sérelemdíjnak, hiszen régebben a nem vagyoni kártérítésre vonatkoztak a mai „közös szabályok” elődjét képező szabályok.

A hatályos törvényszöveg alapján is úgy tűnhet, hogy a „kártérítési felelősség közös szabályai” teljes egészükben alkalmazhatók a sérelemdíj mögöttes szabályaként.

a) A személyiségi jog megsértése esetén fizetendő sérelemdíjra a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése szerint a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. A személyiségi sérelem orvoslása során tehát – kisebb eltéréssel – a vagyoni károk megtérítésére vonatkozó normák irányadók. A Ptk. hivatkozott rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy a deliktuális felelősségi szabályokat kell alkalmazni, márpedig ebbe a körbe a „közös szabályok” is beletartoznak. Első ránézésre tehát azt mondhatnánk, hogy a „közös szabályok” egésze irányadó a sérelemdíjra.

b) A jogalkotó által alkalmazott megszorítások sem változtatnak azon a látszaton, hogy a „közös szabályok” egésze irányadó a sérelemdíjra.

  • A kódex egyrészt rögzíti, hogy a sérelemdíj szabályai közül melyekre vonatkoznak a kártérítési felelősség szabályai. A Ptk. szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – kell alkalmazni a kártérítési felelősség szabályait. Ez a megszorítás nem érinti a kártérítési felelősség közös szabályainak mint egésznek a mögöttes szabályként való alkalmazási lehetőségét, legfeljebb a felhasználási kört szűkíti. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételei közé nem tartoznak a sérelemdíj mértékére vonatkozó normák, így a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése tekintetében a „közös szabályok” nem alkalmazhatók. Az első megszorítás alapján tehát az rögzíthető, hogy a Ptk.-nak az a rendelkezése, hogy „a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára” kell alkalmazni a kártérítést, a sérelemdíjra vonatkozó szabályokon belül korlátozza azt a kört, amelyre a mögöttes szabályok vonatkoznak, de nem szűkíti a mögöttesként alkalmazható normák körét. A Ptk. szövegét olvasva tehát a „közös szabályok” egésze irányadónak tűnik a sérelemdíjra.
  • A megszorítások másik csoportja a kártérítési felelősség szabályai közül egyeseket kizár. A kártérítési felelősség szabályait ugyanis azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A bizonyítandó körülmények köre tehát sérelemdíj esetén szűkebb, mint a kártérítésnél. A személyiségi jogaiban sértett személynek ahhoz, hogy sérelemdíjra tartson igényt, nem kell bizonyítania azt, hogy kárt szenvedett és így értelemszerűen azt sem, hogy okozati összefüggés áll fenn a jogsértő magatartás és a kár között. Ezeket a kártérítés esetén bizonyítandó körülményeket a felelősség általános szabálya címet viselő Ptk. 6:519. §-a rögzíti. Mivel a sérelemdíj esetén figyelmen kívül maradó követelmények nem a „közös szabályok” között találhatók, így ez a megszorítás sem érinti a „kártérítési felelősség közös szabályainak” mint egésznek a mögöttes szabályként való alkalmazását. Kódexbeli rendelkezés tehát nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a „közös szabályok” egészét a sérelemdíj mögöttes szabályaként vegyék figyelembe. Előrebocsátjuk azonban, hogy ez csupán látszat és ezt az 1.2. pontban bizonyítani is fogjuk.

1.2. Tartalmi elemzés

Külön elemzést igényel annak a feltárása, hogy – a Ptk. szövege alapján adódó látszat ellenére – valóban a „közös szabályok” egésze irányadó-e a sérelemdíjra, vagy csak egyes szabályok.

a) A történeti folyamatok arra utalnak, hogy a sérelemdíj és a kártérítés között lényeges lett a különbség. A személyiségi jog megsértése esetén a nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj elnevezés azt sugallja, hogy a kodifikáció nyomán a kártérítés és a sérelemdíj távolabb került egy mástól. Ez az elkülönülés csökkenti a valószínűségét annak, hogy a „kártérítési felelősség közös szabályai” teljes egészükben alkalmazhatók legyenek a sérelemdíjra.

b) A „közös szabályok” tartalmi elemzése alapján – álláspontunk szerint – az állapítható meg, hogy a „közös szabályok” nem mindegyike alkalmazható mögöttes szabályként a sérelemdíjra. A „közös szabályok” körén belül a normák három csoportja látszik elkülöníthetőnek.

ba) Az 1.1. pontban bemutatott látszat ellenére a „közös szabályok” többsége nem tekinthető mögöttes szabálynak.

  • A károkozás jogellenességét főszabályként megállapító és a kivételeket felsoroló 6:520. § – megítélésünk szerint – azért nem tekinthető mögöttes szabálynak, mert személyiségi sérelem esetén a sérelemdíj alapjául szolgáló hátrányt nem tekinti a jogalkotó kárnak, így a sérelem előidézése sem károkozás. A személyiségi sérelmet okozó magatartás jogellenessége nem a károkozás – főszabály szerint – jogellenes voltából fakad, hanem abból, hogy megsértik a személyt védő normák valamelyikét.
  • A 6:521. § szerint az előreláthatóság a kárhoz és az okozati összefüggéshez kötődő fogalom, márpedig a sérelemdíj nem kárt előidéző és a kárral okozati összefüggésben álló, előre látható magatartás következménye.
  • A sérelemdíjra nem vonatkozik a kártérítési kötelezettség terjedelméről szóló 6:522. § sem, mivel a sérelemdíjat másként kell megállapítani, mint a kártérítés mértékét.
  • A károsulti közrehatással kapcsolatos rendelkezések egy fenyegető vagy már bekövetkezett kárhoz, nem pedig személyiségi sérelemhez kötődnek. Nem gondoljuk, hogy a személyiségi jogok veszélye esetén a 6:525. § (1) bekezdése alapján megelőzési, elhárítási kötelezettséggel kellene terhelni a személyiségében fenyegetett személyt. A bekövetkezett hátrányok enyhítése nyilván az ilyen személynek is érdeke, de ezek elmaradása más következményt vonz, mint a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása. A bírónak nem kell összemérnie a jogsértésre vezető és az azt nem enyhítő magatartások felróhatóságát és nem kell a sérelemdíjat olyan módon megosztania, mint ahogy a kárt kell a károsult közrehatása esetén a 6:525. § (2) bekezdése alapján.
  • A 6:525. § (3) bekezdése alapján a károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. Személyiségi sérelem esetén ritkán fordulhat elő, hogy a sérelem bekövetkezte részben ilyen személy magatartására lenne visszavezethető. Ha ez mégis bekövetkezne – pl. a titkot egy alkalmazott nem megfelelően őrzi –, akkor az ilyen magatartás vezethet akár a jogsérelem hiányának a megállapítására, és így a sérelemdíjra való jogosultság teljes hiányát okozhatja, de semmiképpen nem eredményezheti a sérelemdíjnak a kármegosztáshoz hasonló csökkentését.
  • A sérelemdíjra nem vonatkozik a kártérítés módjáról szóló 6:527. §, mert nem csupán főszabályként, hanem minden esetben pénzben kell azt megfizetni. A természetbeni teljesítést – mint a kártérítés esetén érvényesülő kivételes lehetőséget – nem teszi lehetővé a Ptk. 2:52. §-a. Ez következik egyrészt magából a sérelemdíj elnevezésből, másrészt abból, hogy a 2:52. § (2) bekezdése a sérelemdíj fizetésére kötelezés fordulatot használja és a 2:52. § (3) bekezdése szerint a sérelemdíjat egy összegben kell a bíróságnak meghatározni.
  • Sérelemdíjat a személyiséget ért sérelem kompenzálása érdekében kell fizetni, így a jövedelempótló járadékról szóló 6:528. §, és a tartást pótló járadékról szóló 6:529. § nem funkcionálhat mögöttes szabályként, hiszen ezek egyértelműen vagyoni károkhoz kötődődnek.
  • Nem minősülhet a sérelemdíj mögöttes szabályának a járadék megváltoztatásáról vagy megszüntetéséről szóló 6:530. § sem, mivel a sérelemdíjat nem járadék formájában ítélik meg. A sérelemdíjat egy összegben kell a bíróságnak meghatározni [2:52. § (3) bek.]. „A sérelemdíj összegszerűségével kapcsolatban a Ptk. megszünteti annak a lehetőségét, hogy járadék formájában legyen megítélhető.”[1] Mivel a sérelemdíj megállapítására járadék formájában nem kerülhet sor, ezért a járadék megváltoztatására vagy megszüntetésére vonatkozó 6:530. § kizárható a mögöttes szabályok köréből.
  • A sérelemdíj mutat ugyan némi rokonságot az általános kártérítéssel, de sérelemdíj megítélésére nem azért kerül sor, mert a kár mértéke nem állapítható meg. Ezért az általános kártérítésre vonatkozó 6:531. § nem tekinthető a sérelemdíj mögöttes szabályának.
  • A Ptk.-ban rögzített személyiségi jogok megsértése jelenleg nem minősül bűncselekménynek, így a sérelemdíj tekintetében a bűncselekménnyel okozott károk speciális elévülési szabálya [6.533. § (1) bek.] nem bír jelentőséggel.
  • A 6:530. § kapcsán kifejtettük, hogy a sérelemdíjat nem lehet járadék formájában megítélni, így a járadékkövetelés elévülési idejét rendező 6.533. § (2) bekezdése nem kerülhet mögöttes szabályként alkalmazásra a sérelemdíj tekintetében.
  • Nem tekinthető a sérelemdíj mögöttes szabályának a 6:534. §, amely az értékviszonyoknak a károkozás és az ítélethozatal közötti időszakban bekövetkezett változásának figyelembevételére vonatkozik, mivel az értékviszonyok változása alatt a Ptk. a vagyoni kár elemeinek értékében bekövetkező növekedést vagy csökkenést érti.

bb) Másfelől viszont a „közös szabályok” közé tartozó egyes normák irányadóak a sérelemdíjra. A normáknak ebbe a csoportjába olyan szabályokat sorolunk, amelyek némi változással lehetnek irányadók. Erre a helyzetre szokta a jogalkotó azt a fordulatot használni, hogy az adott szabály „megfelelően alkalmazandó”.

  • A károsodás veszélye esetén a bíróságtól kérhető intézkedések célszerűek lehetnek személyiségijog-sértés bekövetkezésének veszélye esetén is, így a 6:523. § megfelelően alkalmazható a személyiségvédelem érdekében is.
  • Nem zárható ki az, hogy a személyiségi jogot sértő magatartást többen tanúsítják. Ilyen esetben a károkozók egyetemleges felelősségét rögzítő 6:524. § a sérelemdíj egyetemleges megfizetésének kötelezettségeként érvényre kell, hogy jusson.
  • A sérelemdíjra is vonatkozik a kártérítés esedékességéről szóló 6:532. §. Álláspontunk szerint a bíróság által megállapított sérelemdíj után a személyiségi sérelem bekövetkezte és a sérelemdíj megfizetése közötti időszakra vonatkozóan kamatot kell fizetni. Találunk arra vonatkozó jogirodalmi utalást, amely szerint a kártérítés esedékességére vonatkozó szabály[2] „…értelemszerűen alkalmazható a sérelemdíjra is.”[3]

bc) Külön elemzést igényel a 6:526. §, amely a felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklarálja egyrészt a szándékosan okozott károkért való felelősség, másrészt az életet, testi épséget, egészséget megkárosító kár­okozásért való felelősség tekintetében. Valószínűleg ritkán fordul elő az, hogy valaki szerződésben eleve hozzájáruljon ahhoz, hogy személyiségi jogait másvalaki szándékosan sértse, de egy sportolónak az ahhoz adott hozzájárulását, hogy a verseny során esetleg sportsérülést okozzanak számára, lehetséges a játék hevében elkövetett szándékos magatartásokra is kiterjesztően értelmezni. Feltehetően az sem gyakori, hogy valaki eleve hozzájáruljon testi épségének, egészségének a megkárosításához[4], de erre mégis sor kerülhet, pl. műtét előtt álló betegek esetén, akik nyilatkozatot tesznek, amelyben tudomásul veszik a műtéti kockázatokat. Ilyen esetekben nehézséget okoz annak eldöntése, hogy feltétlenül alkalmazandó-e a személyiségijog-sértés és a sérelemdíj körében a Ptk. 2:42. § (3) bekezdése, amely szerint nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult. Mivel az általunk vizsgált esetekben egy létező szerződésben szereplő kikötés érvényességét kell megítélni, ezért a felek közötti konszenzus alapján valószínűleg azt kell megállapítani, hogy az érintett személy hozzájárult egy olyan magatartáshoz, amely a beleegyezés nélkül jogsértőnek minősülne. Nem egyértelmű, hogy vajon azt tekinti-e a jog fontosabbnak, hogy a sérelmet szenvedett személy mindenképpen igényelhessen sérelemdíjat, vagy azt, hogy önrendelkezési joga feltétlenül – esetleg saját rovására is – érvényesüljön. Előbbi esetben a károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklaráló rendelkezés a sérelemdíj mögöttes szabályának kell tekinteni, utóbbi esetben nem. A személyiségi jogok megsértéséhez adott hozzájárulás sokszor valamilyen kiszolgáltatott helyzet következménye, így azt érzem kisebb veszélynek, hogy a bíróság semmisnek tekinti a jogsértés következményeit eleve korlátozó vagy kizáró szerződési kikötést. A sérelemdíj megállapítása során ugyanis figyelembe lehet venni a sértetti hozzájárulást és annak körülményeit. Feltétlenül szükségesnek látom azonban a személyiségi jog változásának, nevezetesen a 2:42. § (3) bekezdése és a régi Ptk. 75. §-a közötti különbségnek a mélyreható elemzését a kérdés eldöntéséhez.

II.
Kártalanítás

2.1. Látszatok

A kártalanításra mögöttes szabályként irányadó normák körét illetően kétféle látszattal is szembesülünk a Ptk. szövegét olvasva. Megítélésünk szerint az első megközelítés túlságosan tágan, míg a második túl szűken vonja meg a kártalanítás tekintetében mögöttes szabályként figyelembe vehető kártérítési normák körét.

2.1.1. A teljes kapcsolódás látszata

A Hatodik Könyv Negyedik Részének XXVIII. Címében található kártalanítás kapcsán a 6:564. § a kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan visszautal a kártérítés szabályaira. A törvényszöveg alapján úgy tűnik, hogy a kártérítési felelősség „közös szabályai” mint egész alkalmazható a kártalanítás mögöttes szabályaként, hiszen a „közös szabályok” nem vitásan a kártérítési normarendszer részét képezik. Ennek az értelmezésnek a helytelen volta könnyen belátható, ha a szabályok tartalmát is figyelembe vesszük.

2.1.2. A „felelősség közös szabályok” közül kettő, mint mögöttes norma

A jogszerű károkozás esetén fizetendő kártalanításra vonatkozó szabály[5] szerint a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A 6:564. § ugyan a kártalanításon belül húz határvonalat, de áttételesen a kártérítési felelősség „közös szabályai” között is szelektál a normák mögöttessége szempontjából. A kártalanítás módjára és mértékére vonatkozóan nyilvánvalóan csak a kártérítésen belül ugyanolyan tárgyú, azaz a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó normák figyelembevétele racionális. Anélkül, hogy külön nevesítené az irányadó szabályokat a jogalkotó, valójában a kártérítés módja címet viselő 6:527. §-t és a kártérítési kötelezettség terjedelme címet viselő 6:522. §-t tekinti mögöttes szabálynak, azaz a kártalanítás körében elhelyezkedő norma a „közös szabályok” körébe tartozó e két normára utal vissza, nem a „közös szabályok” egészére.

Álláspontunkat megerősíti a jogirodalom. „Annak ellenére, hogy a régi Ptk.-ból hiányoztak a kártalanításra vonatkozó általános, közös rendelkezések, amikor az egyes jogszabályok a kártalanításról szóltak, a jogalkalmazás a kártalanítási kötelezettség megállapításánál a mérték és a mód tekintetében minden esetben alkalmazta a kártérítési szabályokat. Elvi jelentőségű annak az előírása, hogy a kártalanításnál a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ez ugyanis ténylegesen megalapozza a jogszerű kár­okozó teljes kártalanítási kötelezettségét, következően a deliktuális felelősség általános szabályai között szereplő teljes kártérítés elvéből.”[6]

2.2. A „közös szabályok” körébe tartozó egyes további normák mögöttes szabályként való alkalmazhatósága

A 2.1.2. pontban írt megközelítés hiányossága akkor válik szembetűnővé, ha figyelembe vesszük azt, hogy esetleg további „közös szabályok” is alkalmasak lehetnek mögöttes normaként. A kártérítés módjára vonatkozó 6:527. §-on és a kártérítési kötelezettség terjedelme címet viselő 6:522. §-on kívül – álláspontunk szerint – a „felelősség közös szabályai” közül néhány további is megfelelően alkalmazható a kártalanítás tekintetében A kártalanítás tekintetében is mögöttes szabályként alkalmazhatónak gondoljuk az alábbi normákat.

a) Nem zárható ki az, hogy a kárt okozó jogszerű magatartást többen tanúsítják. Ilyen esetben a károkozók egyetemleges felelősségét rögzítő 6:524. § a kártalanítás egyetemleges megfizetésének kötelezettségeként érvényre kell, hogy jusson.

b) A kártalanításra is vonatkozik a kártérítés esedékességéről szóló 6:532. §. Álláspontunk szerint a bíróság által megállapított kártalanítás után a kár bekövetkezte és a kártalanítás megfizetése közötti időszakra vonatkozóan kamatot kell fizetni.

c) A 6:526. § a felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségét deklarálja egyrészt a szándékosan okozott károkért való felelősség, másrészt az életet, testi épséget, egészséget megkárosító károkozásért való felelősség tekintetében. A tilalom – álláspontunk szerint – megfelelően alkalmazandó a jogszerűnek minősülő károkozó magatartások esetén. Nem lenne szerencsés, ha a kártalanítás megfizetésének kötelezettségét eleve ki lehetne zárni, illetőleg a kártalanításról előzetesen le lehetne mondani egy szerződés keretében.

III.
Helytállás

A jogalkotó igyekszik elkülöníteni a helytállást a kártérítéstől. A korábban felelősségnek vagy mögöttes felelősségnek nevezett helyzeteket ma azért nevezik helytállásnak, mert a fizetésre kötelezett nem okozott kárt, nem vállalt magára pénzbeli teljesítési kötelezettséget, de egy másik személyt terhelő, e másik személy által nem kiegyenlített tartozás megfizetésére köteles. A helytállásra kötelezett személy nem tanúsított a jog által negatívan megítélt magatartást.[7]

3.1. Látszatok

Szemben a sérelemdíjnál és a kártalanításnál tapasztaltakkal, helytállás esetén nem találunk olyan szabályt, amely tévedésre adhatna alapot a mögöttes szabályok alkalmazása tekintetében. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy a Ptk. hatályos szövege nem konzekvens a helytállás kifejezés alkalmazása során.

  • A Ptk. számos olyan helyzetet szabályoz felelősségként, amit helytállásnak kellene neveznie. Ezekben az esetekben a „felelősségi közös szabályok” alkalmazására nincs szükség. Az csupán látszat, hogy ezek a helyzetek kontraktuális vagy deliktuális felelősséget vonnának maguk után és erre tekintettel a „közös szabályok” közül egyes normáknak, vagy a „közös szabályok” egészének az alkalmazására lenne lehetőség.
  • A Ptk. néha helytállásként minősít olyan eseteket, amelyek valójában felelősségnek tekintendők, vagy amelyek olyan összetett helyzetek, amelyek jelentős részben helytállásnak tekintendők ugyan, de – a tényállástól függően – felelősségi helyzeteket is fel­ölelnek.[8] Ezekben az esetekben a „közös szabályok” közül egyes normák, vagy a „közös szabályok” egésze mögöttes normaként alkalmazandó annak ellenére is, hogy a törvényszöveg leplezi a kontraktuális vagy deliktuális felelősség fennállását.

3.2. A mögöttesség hiánya a valódi helytállás eseteiben

Megítélésünk szerint a helytállásra nem irányadók a „közös szabályok”.

a) Mivel a helytállás nem kártérítés, ezért a kártérítésre vonatkozó normákat – köztük a „közös szabályok” egészét, vagy egy részét – csak akkor kellene irányadónak tekinteni, ha létezne ezt előíró szabály. A helytállás normái között azonban nem találunk ilyet.

b) A „közös szabályok” egészének vagy egy részének az alkalmazására a helytállás előzményének tekinthető helyzetek egy részében kerülhet sor.

  • Abban az esetben, ha pl. a társaság kárt okoz és emiatt deliktuális felelősség terheli, de nem képes a kárt megtéríteni, akkor a társaság felelősségére a „közös szabályok” egésze irányadó, hiszen – amint azt a korábbi számban bemutattuk – ezek a normák a Ptk. más könyveiben található deliktuális felelősségi tényállások tekintetében is mögöttes szabálynak minősülnek. A károkozó társaságot terhelő kártérítés mértékét tehát a deliktuális felelősség – köztük a „közös szabályok” – alapulvételével kell megállapítani. Ha ezt az összeget a társaság nem egyenlíti ki, akkor a társaság tagjainak (és bizonyos egykori tagjainak) a helytállási kötelezettsége már a Ptk. jogi személyekre és társaságokra vonatkozó szabályaiból következik. Ebben a „második fordulóban” a „közös szabályok” már nem érvényesülnek.
  • Abban az esetben, ha a társaság szerződésszegéssel okoz kárt és emiatt kontraktuális felelősség terheli, de nem képes a kárt megtéríteni, akkor a társaság felelősségére a „közös szabályok” közül néhány lesz irányadó (lásd 4.1–4.3. pontok). A kiegyenlítetlenül maradt hitelezői követelésekért a tagokat terhelő helytállásra ezeket a normákat már nem kell alkalmazni, hiszen a fizetendő összeg adott, a társasági tagot (és bizonyos egykori tagjait) terhelő helytállási kötelezettség a Ptk. jogi személyekre és társaságokra vonatkozó szabályaiból következik.
  • A társaság tartozása származhat abból is, hogy jog­alap nélkül gazdagodott és a gazdagodást nem térítette meg. Ilyen esetben már a társaságot terhelő kötelezettség megállapításához sem kell a „kártérítési felelősség közös szabályait” felhasználni. A társaság tagját terhelő helytállás ebben az esetben is elszakad a társaság kötelezettségétől, de a „közös szabályok” ilyenkor még áttételesen sem jutnak szerephez.

IV.
A „közös szabályok” körébe tartozó egyes rendelkezések alkalmazása a kontraktuális felelősség mögöttes szabályaként

Ennek a pontnak az egyes alpontjaiban a kontraktuális felelősség tekintetében vizsgáljuk azt, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó mely normák szerepelhetnek mögöttes szabályként. A kontraktuális felelősség normacsoporton belül külön vizsgáljuk a visszterhes szerződések, az ingyenes szerződések megszegése esetén irányadó felelősség általános szabályait, és a Ptk. más könyveiben említett kontraktuális felelősségi eseteket a mögöttes szabályok szempontjából. Az egyes alpontokon belül meghatározzuk azt, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó mely normák minősülnek – külön nevesítés nélkül is – mögöttes szabálynak, és melyek alkalmazása kizárt tartalmi okból.

4.1. A visszterhes szerződések megszegéséért való felelősség és egyes „közös szabályok”

Az előző számban megjelent tanulmányunknak az volt a végkövetkeztetése, hogy a „közös szabályok” egésze nem tekinthető a kontraktuális felelősség mögöttes szabályának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó egyes rendelkezések ne minősülhetnének a szerződésszegésért való felelősség mögöttes szabályának.

Ennek a megoldásnak történeti gyökerei vannak. A francia, a német és az osztrák polgári törvénykönyvben is találunk olyan normákat, amelyeket a jogalkotó a deliktuális felelősség körében helyezett el, de amelyek a kontraktuális felelősségre is vonatkoznak, mivel a kétféle felelősség – a különbségek ellenére – mutat fel közös vonásokat is. „A Ptk. – a korábbival megegyező szerkesztési móddal – elkülöníti a felelősség egyes eseteit [XXVII. Cím]. Az egyes sajátos felelősségi eseteket természetesen megelőzik [a XXVI. Címben] a szerződésen kívüli kártérítés általános szabályai, továbbá – a régi Ptk. szerkesztési módjától eltérően – a felelősség módjára és a kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezések is. Ez a szerkesztési mód összefüggésben áll a szerződésszegés miatt keletkező és a szerződésen kívüli magatartással okozott károkért való felelősség olyan elválasztásával, amely bizonyos kérdésekben mégis közös rendezést nyújt. Azt, hogy melyek a közös szabályok és melyek a csak szerződésszegéssel illetve szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályok, a XXII., XXIII., valamint a XXVI. Cím szabályainak összehasonlításával lehet megállapítani.”[9] Maga a Ptk. segítséget nyújt abban, hogy találjunk olyan szabályokat, amelyeket a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre is alkalmazni kell, noha azok a szerződésen kívüli károkozás körében nyertek elhelyezést. A Ptk. 6:144. §-a kapcsolatot teremt egyfelől a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség, másfelől a szerződésen kívüli károkozásra irányadó egyes normák között. Minden olyan rendelkezés, amelyre a 6:144. § hivatkozik a „közös szabályok” körébe tartozik. A „közös szabályok” körébe tartozó normák közül mögöttes szabályként említett rendelkezéseket a Ptk. két csoportba sorolja.

4.1.1. Változtatás nélkül alkalmazandó mögöttes szabályok

A 6:144. § (1) bekezdése olyan normákat említ, amelyek minden változtatás nélkül irányadók a szerződésszegéssel okozott károkra is. A károsult kármegelőzési és kár­enyhítési kötelezettségére (6:525. §) és a közös károkozók felelősségére vonatkozó szabályok (6:524. §) tartoznak a mögöttes szabályok első csoportjába.

4.1.2. Eltéréssel alkalmazandó szabályok

A 6:144. § (2) bekezdésében olyan normák szerepelnek, amelyeket – a Ptk. szerint – eltéréssel kell alkalmazni. A Ptk. a kár fogalmára és a kártérítés módjára vonatkozó rendelkezéseket említi.

a) A 6:144. § (2) bekezdésében elsőként említett mögöttes szabály – a kár fogalma – azonosítása nem egyszerű, ugyanis ilyen címet viselő rendelkezést nem találunk a „közös szabályok” között. Tartalmilag a kár fogalmához legközelebb eső rendelkezés a Ptk. 6:522. § (2) bekezdése, amely a kár megtérítendő összetevőit rögzíti. [„A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, b) az elmaradt vagyoni előnyt, és c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.”] A jogirodalomban található olyan nézet, amely részben alátámasztja álláspontunkat. „Bár nem fogalommeghatározásról van szó, a Ptk. 6:522. §-a valójában azt írja le, hogy mi értendő kár alatt.”[10] Az idézet annyiban erősíti álláspontunkat, hogy a „damnum emergens – lucrum cessans – költségek” triászt maga is kapcsolatba hozza a kár „fogalmával”, amit a Ptk. 6:144. § (2) bekezdése – talán kissé pontatlanul – említ. A kommentár szerzője azonban a Ptk. 6:522. §-ának egészére, nem csupán a (2) bekezdésére gondol, amikor – szerinte – a Ptk. 6:522. §-a „azt írja le, hogy mi értendő kár alatt”. Álláspontunk szerint – a hivatkozott paragrafusoknak nem minden rendelkezése irányadó a kontraktuális felelősség körében. A Ptk. 6:522. § (1), (3) és (4) bekezdése kifejezetten a kártérítésről szól. Tény, hogy a Ptk. 6:522. § (1) bekezdése pozitív kapcsolatot létesít a kár és a kártérítés között, amikor azt rögzíti, hogy a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. A Ptk. 6:522. § (3) és (4) bekezdésében azonban úgy esik szó a kártérítésről, hogy a kártérítés valójában eltér a kártól („…a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja”). Ezek a bekezdések tehát – álláspontunk szerint – nem lennének besorolhatók a Ptk. 6:144. §-ban szereplő „kár fogalma” kategóriába, mivel e bekezdések nem a kárról, hanem a fizetendő kártérítés mértékéről szólnak. A jogalkotó azonban – akárcsak a kommentár – a Ptk. 6:522. § egészére gondolhatott mögöttes szabályként. A Ptk. 6:144. §-ában a „kár fogalma” kategória helyett célszerűbb lett volna – a kártalanítás körében alkalmazott megoldáshoz[11] hasonlóan – a „kártérítés mértékére” utalni, amely vitán felül lefedte volna a Ptk. 6:522. § egészét.

b) A 6:144. § (2) bekezdésében másodikként említett mögöttes szabály – a kártérítés módja – könnyen azonosítható, mivel ez a megjelölés egyformán szerepel mind a 6:144. § (2) bekezdésének, mind a 6:527. §-nak[12] a címében.

Az ebben a pontban említett mögöttes szabályok nem eredeti teljes formájukban alkalmazandók a kontraktuális felelősség körében. Az eltérést – a Ptk. szerint – az jelenti, hogy a kontraktuális felelősség körében a kártérítést méltányosságból nem lehet csökkenteni a kár fogalmára [6:522. § (2) bekezdés] és a kártérítés módjára (6:527. §) vonatkozó mögöttes szabályok alkalmazása során. Megítélésünk szerint a törvényszöveg nem pontos.

Egyrészt a kártérítés módjára vonatkozó 6:527. §-ban nem is szerepel a kártérítést méltányosságból való csökkentésének a lehetősége, tehát nincs mitől eltérni e § tekintetében. A 6:522. §[13] ugyan tartalmazza a kártérítés méltányosságból való csökkentésének a lehetőségét, de ezt a (4) bekezdés rögzíti, miközben – ha a Ptk. 6:144. § (2) bekezdését szöveghűen értelmezzük – nem az egész 6:522. §, hanem annak csak a (2) bekezdése minősül mögöttes szabálynak. A Ptk. 6:144. § (2) bekezdése tehát egy olyan rendelkezést említ kivételként, amely a jogszabály szövege alapján nem is tekintendő mögöttes szabálynak. Az ellentmondást a Ptk. módosításával kell feloldani. A Ptk. 6:144. § (2) bekezdésének szöveghű értelmezése ugyanis két szempontból sem vezet helyes eredményre. Egyrészt fölösleges a kártérítés méltányosságból történő mérséklési lehetőségének az említése. Nagyobb problémának érezzük azt, hogy a Ptk. 6:522. § (3) bekezdésében foglaltakat a szerződést szöveghű értelmezése alapján nem lehetne mögöttes szabályként alkalmazni a kontraktuális felelősség körében, márpedig a jogalkotó aligha akarja megengedni a káronszerzést a szerződésszegéssel sújtott fél mint károsult számára.

Megjegyezzük, hogy a Ptk. 6:144. § (2) bekezdését abban az esetben is módosítani kell, ha azt nem szöveghűen értelmezzük, hanem az alapján a Ptk. 6:522. § egészét mögöttes szabálynak tekintjük. A Ptk. – teljes kártérítés elvét deklaráló – 6:522. § (1) bekezdése ugyanis semmiképpen nem minősülhet mögöttes szabálynak a kontraktuális felelősség körében, ahol csak a szándékos károkozás körében érvényesül a teljes kártérítés.

4.2. Az ingyenes szerződések megszegéséért való felelősség és a „közös szabályok”

a) A Ptk.-ban a kontraktuális felelősség szabályai lényeges különbséget mutatnak attól függően, hogy visszterhes vagy ingyenes szerződések megszegésére került-e sor. Érdekes a szabályok elhelyezésének a sorrendje. A Ptk. elsőként a visszterhes szerződések megszegésének speciális felelősségi következményeit rögzíti. Másodikként említi a „közös szabályok” közül mögöttesként alkalmazható normákat. Csak harmadikként következnek az ingyenes szerződések megszegésének következményei. Kérdésként merül fel, hogy a 6:144. és 6:145. §-okban rögzített kapcsoló szabályokat miért a visszterhes szerződések megszegése után, de az ingyenes szerződések előtt helyezte el a jogalkotó?

b) Az elhelyezés azt sugallja, hogy a károsult kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségére, a közös kár­okozók felelősségére, továbbá a kár fogalmára és a kártérítés módjára vonatkozó – a deliktuális
kárfelelősség körében elhelyezett, „közös szabályok”-nak nevezett normák közé tartozó – négy szabály csak a rájuk történő hivatkozás előtt (a 6:142–6:143. §-okban) rögzített kontraktuális felelősségi normák kiegészítéseként jöhetnek számításba, amelyek a visszterhes szerződések megszegésére vonatkoznak, az ingyenes szerződések megszegésével okozott károkra nem.

c) Álláspontunk szerint azonban helytelen a mögöttesként alkalmazható szabályokat csak a visszterhes szerződésekkel kapcsolatba hozni. Nem látunk indokot arra, hogy a károsultat a jog mentesítse a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség (6:525. §) alól pusztán azért, mert nem fizet ellenértéket a kapott szolgáltatásért. Éppen ellenkezőleg, a kapott ingyenes juttatásra tekintettel a jogosultnak minden elvárható módon elő kell mozdítania azt, hogy a károk mértéke, és emiatt a szerződő partnerét terhelő kártérítés minél kisebb legyen, ami egyben saját érdeke is. A közös károkozók felelősségére vonatkozó szabályok (6:524. §) alkalmazásának kizárását sem indokolja pusztán az, hogy a megszegett szerződés ingyenes volt. Az, hogy az ingyenes szerződések esetén a 6:147. § elkülöníti a szolgáltatás tárgyában és a jogosult egyéb vagyonában bekövetkező károkért való felelősséget – álláspontunk szerint –, nem zárja ki azt, hogy a kár megtérítendő összetevői között az elmaradt hasznot és a költségeket is figyelembe vegyük, legalábbis a jogosult egyéb vagyonában bekövetkező kárként. A mögöttes szabályként való alkalmazhatóság mellett szól az is, hogy a visszterhes szerződések tekintetében a Ptk. a kártérítés mértéke kapcsán (6:143. §) ugyancsak alkalmazza a szolgáltatás tárgyában és a jogosult egyéb vagyonában bekövetkező károk megkülönböztetését, és ez nem képezi akadályát annak, hogy a 6:144. §-ban mögöttes szabályokat hívjon fel. Nem látjuk indokát annak sem, hogy a kártérítés módját – a kárnak főszabályként pénzben, kivételesen természetben történő megtérítését – ne kellene alkalmazni ingyenes szerződések megszegésével okozott károk esetén.

4.3. A Ptk.-ban a Hatodik Könyvön kívül említett szerződésszegésért való felelősség és egyes „közös szabályok”

A károsult kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségére (6:525. §) és a közös károkozók felelősségére vonatkozó szabályok (6:524. §), továbbá a kár fogalmára [6:522. § (2) bekezdés] és a kártérítés módjára (6:527. §) vonatkozó deliktuális kárfelelősségi normák nem csupán a Hatodik Könyv Második Rész X. Cím XXII. fejezetében (a szerződésszegés általános szabályai) található kontraktuális felelősség tekintetében szerepelnek mögöttes szabályként, hanem a Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Részében (Egyes szerződések) elhelyezett kontraktuális felelősségi tényállások tekintetében is. Az egyes helyzetekre vonatkozó szabályok csak a szerződésszegésért való felelősség szabályainak alkalmazását írják elő, de – mint láttuk korábban – az említett négy szakaszt maga a Ptk. rendeli mögöttes szabályként alkalmazni a szerződésszegésért való felelősség szabályainak felhasználása során, így az ezzel a négy normával kiegészült kontraktuális felelősségi szabályrendszert kell alkalmazni a Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Részében.

4.4. Bizonytalan státuszú normák

Nem világos, hogy a Ptk. miért nem említi mögöttes szabályként a „közös szabályok” közül a kárveszélyre (6:523. §), a jövedelempótló járadékra (6:528. §) és a tartást pótló járadékra (6:529. §), a járadék megváltoztatására, megszüntetésére (6:530. §), az általános kártérítésre (6:531. §), a kártérítés esedékességére (6:532. §), az elévülésre (6:533. §), és az életviszonyok változásának figyelembevételére vonatkozó szabályokat is.[14] Ezek ugyanis „a kártérítés közös szabályaiként” kerülnek említésre, és ezekben nem található olyan tartalom, amely ütközne a Hatodik Könyv Második Részében (a szerződés általános szabályairól) és Harmadik Részében (Egyes szerződések) elhelyezett kontraktuális felelősségi tényállásokra irányadó szabályokkal. E közös szabályokat – álláspontunk szerint – annak ellenére is alkalmazni kell a szerződésszegésért való felelősségre, hogy azokat a Ptk. nem jelöli meg mögöttes szabályként. Az ebben a pontban felsorolt szakaszok mögöttes szabályként irányadók a visszterhes és az ingyenes szerződések megszegésével okozott károkért való felelősség minden esetében, ideértve a szerződésszegésért való felelősség Hatodik Könyvön kívül említett szerződésszegésért való felelősségi eseteket is.

4.5. Egyes „közös szabályok”, amelyek nem minősülnek mögöttes szabálynak

A 4.1–4.3. pontokban azokat a rendelkezéseket vettük górcső alá, amelyeket a Ptk. a kontraktuális felelősség mögöttes szabályaként jelölt meg. A 4.4. pontban a „közös szabályok” közül azokat soroltuk fel, amelyeket – álláspontunk szerint – mögöttes szabályként alkalmazni kellene annak ellenére, hogy ezeket a Ptk. nem említi. Ebben a pontban azt vizsgáljuk meg, hogy a „közös szabályok” körébe tartozó egyes rendelkezések közül melyek azok, amelyeket a Ptk. helyénvaló módon nem említ a kontraktuális felelősség mögöttes szabályai között. Két csoportba sorolhatók azok a normák, amelyek – a régi Ptk.-tól eltérően – nem képeznek mögöttes szabályt.

a) Az előreláthatóságra (6:142. §), a kártérítési kötelezettség terjedelmére (6:143. §), a felelősség korlátozására és kizárására (6:152. §) vonatkozóan a kontraktuális felelősségre vonatkozó előírások tartalmaznak rendelkezéseket, így ezek tekintetében egyrészt nincs szükség mögöttes szabályokra, másrészt a kontraktuális felelősségi szabályok nem is lennének minden esetben összeegyeztethetőek a – kodifikáció során jelentősen megváltoztatott tartalmú – deliktuális normákkal.

b) A jogellenességet vélhetően azért nem nevesítik mögöttes szabályként, mert azt a szerződésben foglalt kötelezettség megszegése helyettesíti, márpedig a kontraktuális kárról és kontraktuális felelősségről csak akkor beszélhetünk, ha történt szerződésszegés. A francia Polgári törvénykönyv szerint a szerződésnek a felek között törvényereje van. A jogbiztonság követelménye alapján hazai jogunkban is el lehet jutni arra a következtetésre, hogy egy érvényes szerződés megszegése jogszabályba ütközik.

V.
Összegzés

E tanulmány, kapcsolódva a felelősségi szabályok elhelyezését bemutató, a „kártérítési felelősség közös szabályainak” áttekintő és a „közös szabályok” egészének alkalmazhatóságát elemző korábbi tanulmányhoz, a „közös szabályok” egyes normáit vizsgálta.

A sérelemdíj és a kártalanítás tekintetében kifogásoltuk, hogy a kódex azt a látszatot kelti, mintha ezekre a jog­intézményekre a kártérítési felelősség valamennyi szabálya, köztük a „közös szabályok” egésze irányadó lenne. Tartalmi elemzéssel azt bizonyítottuk be, hogy a „közös szabályok” között elhelyezett három norma irányadó a sérelemdíjra és egy további norma mögöttes szabályként való alkalmazhatósága a személyiségvédelemről való lemondás értelmezésétől függ (I. pont). A kártalanítás tekintetében – a kár mértékére és a kártérítés módjára vonatkozó szabályokon túl – a „közös szabályok” közé tartozó további normákról állapítottuk meg azt, hogy mögöttes szabályként vonatkoznak a kártalanításra (II. pont). Kifejtettük azt a nézetünket, hogy a jog által kifogásolt magatartást nem tanúsító, de más kiegyenlítetlen tartozásának megfizetésére kötelezett személyt terhelő helytállásra nem vonatkozik a „közös szabályok” egyike sem (III. pont). Megállapítottuk, hogy a „közös szabályok” között vannak olyan normák, amelyek mögöttes szabálynak minősülnek a Hatodik Könyv Második Rész X. Címében szereplő kontraktuális felelősség (6:142–6:152. §§) tekintetében (IV. pont), és indítványoztuk bizonyos pontatlanságok kiküszöbölését (4.1. pont). Bár a kapcsoló szabály elhelyezése alapján úgy tűnhet, mintha csak a visszterhes szerződések megszegése esetén lennének irányadóak a mögöttes normák, de a „közös szabályok” közül a Ptk. által hivatkozott mind a négy normát alkalmazhatónak és alkalmazandónak találtuk az ingyenes szerződések megszegése miatt érvényesülő kontraktuális felelősségre is (4.2. pont). Ugyanezek a szabályok vonatkoznak a Ptk. más könyveiben elhelyezett kontraktuális felelősségre is (4.3. pont). Rámutattunk arra, hogy a „közös szabályok” között vannak olyan normák is, amelyeket a Ptk. indokolatlanul nem tekint mögöttes szabálynak (4.4. pont). A tanulmány végén – a kérdést negatív oldalról közelítve – a „közös szabályok” közül azokat vettük számba, amelyek nem alkalmazhatók a kontraktuális felelősség szabályaival együtt. Láttuk, hogy egyes szabályok tartalmilag összeegyeztethetetlenek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre irányadó rendelkezésekkel, míg más szabályok alkalmazására egyszerűen nincs szükség (4.5. pont).

A hatályos szabályok elemzése alapján, álláspontunk szerint kifejezetten megtévesztő a „kártérítési felelősség közös szabályai” elnevezés, amely helyett – a jóval szűkebb alkalmazási körre utaló módon – a „deliktuális felelősség közös szabályai” név alkalmazása lett volna indokolt. A tartalmi elemzés alapján a jelenlegi „közös szabályok” körén belül mindössze egyetlen olyan norma található, amely egyaránt vonatkozik – a deliktuális felelősségen túl – mind a sérelemdíjra, mind a kártalanításra, mind a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre. Ez a norma a közös károkozók felelősségére vonatkozó 6:524. szakasz. A kodifikáció során rögzíteni lehetett volna e norma mögöttes szabály jellegét, azzal, hogy mindhárom jogintézmény tekintetében külön-külön nevesíteni kellett volna azt, illetve azokat a további szabályokat, amelyek a közös mögöttes normán felül az adott jogintézményre még vonatkoznak.[15] Ezzel a megoldással elkerülhető lett volna egyfelől az, hogy a normaszöveg a sérelemdíj tekintetében azt sugallja, hogy ezekre a „közös szabályok” egésze vonatkozik, másrészt az, hogy a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében viszont a Ptk. részben pontatlanul, részben az indokoltnál szűkebb körben határozza meg a mögöttes szabályok körét. A kérdés újragondolása kiküszöbölné az értelmezési nehézségeket, és megszüntetné azt a jelenlegi helyzetet, amely szerint egyes normák indokolatlanul nem minősülnek mögöttes szabálynak a kontraktuális felelősség és a kártalanítás tekintetében.

A szerző egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest).

Az írás a Jogtudományi Közlöny 2019. évi 6. lapszámában (241-250. o.) jelent meg.


[1]     Fézer Tamás: Személyiségi jogok In: A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, (Szerk.: Osztovits András) Opten, Budapest, 2014, 346.

[2]     A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes (Ptk. 6:532. §).

[3]     Szalma József: Sérelemdíj és a személyiségi jogok megsértésének magánjogi szankciói az európai és a magyar jogban, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2018, 249.

[4]     A 6:526. §-ban foglaltak közül az emberi életet megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmisségére vonatkozó szabály nagy valószínűséggel nem kerülhet – analógia útján sem – alkalmazásra a sérelemdíj tekintetében, mert a személyiségi jogok megsértése jellemzően nem okoz halált.

[5]     Ptk. 6:564. §.

[6]     Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI. Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, hvg-orac Kiadó, Budapest, 2013, 444.

[7]     Lásd Miskolczi Bodnár Péter: Felelősség és helytállás, Glossa Iuridica 2017. 1–2. szám 111–145.

[8]     Ibid.

[9]     Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI. Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, hvg-orac Kiadó, Budapest, 2013, 431.

[10]    Ibid. 444.

[11]    A Ptk 6: 564. §-a nem a kár fogalmára, hanem – a kártérítés módja mellett – a kártérítés mértékére vonatkozó normát rendeli mögöttes szabályként alkalmazni.

[12]    Ptk. 6:527. § [A kártérítés módja]
(1) A károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.
(2) A jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére a bíróság időszakonként visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is meghatározhat.
(3) A bíróság a kártérítés módjának meghatározásánál nincs kötve a károsult kérelméhez; a kártérítésnek azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.

[13]    Ptk. 6:522. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]
(1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
(2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni
a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
b) az elmaradt vagyoni előnyt; és
c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
(3) A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.
(4) A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.

[14]    Ptk. 6:534. § A károsult kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségét említi a Ptk. 6:144. §, és ezt talán lehet úgy értelmezni, hogy a károsulti közrehatásra vonatkozó deliktuális felelősségi szabály is alkalmazandó.

[15]    A sérelemdíj tekintetében mögöttes norma a károsodás veszélye esetén irányadó 6:523. §, továbbá a 6:526. §-ból a szándékosan okozott károkért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmissége, és a kártérítés esedékességére vonatkozó 6:532. §. A kártalanítás tekintetében – a sérelemdíj mögöttes szabályain túlmenően – a kártérítés módjára vonatkozó 6:527. §-t is alkalmazandónak tekintjük. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség tekintetében a Ptk. jelenleg is utal a kár mértékére vonatkozó 6:522. §-ra, és – megítélésünk szerint – mögöttes szabálynak tekintendő még a kárveszélyre (6:523. §), a jövedelempótló járadékra (6:528. §) és a tartást pótló járadékra (6:529. §), a járadék megváltoztatására, megszüntetésére (6:530. §), az általános kártérítésre (6:531. §), a kártérítés esedékességére (6:531. §), az elévülésre (6:533. §), és az életviszonyok változásának figyelembevételére vonatkozó szabályok is (6:534. §).

Hozzászólások

hozzászólás