A cikk letölthető PDF formátumban is!

A kezesség és a fizetésképtelenségi eljárások kapcsolata mindig is neuralgikus kérdés volt, hiszen mi másért biztosítaná valaki a követelését kezességgel, mint azért, hogy a kötelezett nem fizetése esetén a kezestől a követelését be tudja hajtani. Ugyanakkor a csődeljárás, felszámolási eljárás a maga speciális szabályaival egy külön világot teremt a „rendes” polgári jogi szabályokhoz képest, s gyakran a polgári jogi szabályok a fizetésképtelenségi eljárásokban nem úgy működnek, mint rendesen. Ezért nagyon fontos annak vizsgálata, hogy a két szabályozás hogyan működik együtt.

Elsősorban a készfizető kezességgel kapcsolatban merültek fel problémák, s az új Ptk.-t megelőzően létrejött kezességi szerződések alapján a készfizető kezes csődeljárásában bejelenthető hitelezői igénnyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.126/2011/6. számú végzésében fejtette ki jogi álláspontját (www.lb.hu Fizetésképtelenségi ügyek).

Az új Ptk. szabályai – röviden

Az új Ptk. hatálybalépése – 2014. március 15. – után a helyzet megváltozik. A kezességi szerződést a Hatodik Könyvben a Biztosítéki szerződések között találjuk meg. A kezes kötelezettsége továbbra is járulékos, azaz a főkötelezettséghez igazodik, ez a járulékosság azonban – a csődeljárás és a felszámolási eljárás tekintetében kialakult gyakorlat vonatkozásában – tartalmában eltér a korábbitól.

Az új rendelkezések a sortartó kezesség esetében megtartották a sortartási kifogás lehetőségét (6:419. §), a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. A kötelezett és a kezes együttes perlése továbbra is megengedett.

Ugyanakkor az új Ptk. létrehoz egy újfajta kezességet is, amely a kezes számára a sortartó kezesnél kedvezőbb helyzetet teremt: a kártalanító kezességet (6:421. §). Kártalanító kezesség esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult nem bizonyítja, hogy végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést. „Kártalanító kezesség esetén a jogosult csak akkor fordulhat a kezes ellen, ha igazolja, hogy sikertelenül vezetett végrehajtást a követelés behajtása végett a kötelezett vagyonára. A jogosultnak a kötelezett elleni végrehajtást akkor is le kell folytatnia, ha nem várható, hogy az eredményes lesz, illetve felszámolási eljárás esetén ennek befejezését is be kell várnia. Kártalanító kezesség esetén tehát a kezes nem pusztán kifogásként érvényesítheti a sortartás kedvezményét, hanem a főadós elleni sikertelen végrehajtás előfeltétele annak, hogy a jogosult a kezestől a követelés kielégítését követelje. A jogosultnak a kezes számára igazolnia kell, hogy a végrehajtást lefolytatta, és el kell számolnia annak eredményével. A kártalanító kezesség kizárja a kötelezett és a kezes együttes perlését, utóbbi csak akkor perelhető, ha az előbbi ellen a jogosult már sikertelen végrehajtást vezetett” (A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerk.: Vékás Lajos,. 887. oldal).

A kártalanító kezességnél tehát a kezesnek nem sortartási kifogása van, hanem egyáltalán idő előtti az esetleges vele szembeni fellépés akkor, ha a főadóssal szemben a végrehajtás még nem fejeződött be, illetve a felszámolási eljárást nem fejezte be a bíróság.

Nem lehet a kezesnek sortartási kifogása, ha a felek készfizető kezességben állapodtak meg. Jóllehet az új Ptk. kifejezetten nem hívja fel erre a figyelmet a kezességi szerződéssel kapcsolatos szabályoknál, azonban az új Ptk. diszpozitivitással kapcsolatos rendelkezései [6:1. § (3) bekezdés] miatt a felek továbbra is megállapodhatnak abban, hogy a kezes készfizetői kezességet vállal. A törvény ugyan a készfizető kezesség címszó alatt az eredetileg sortartó kezességként létrejött, de a szerződéskötés után bekövetkező fejlemény következtében készfizetővé alakuló kezességet szabályozza külön (6:420. §), ez azonban nem teszi kizárttá azt, hogy a felek már eredetileg is készfizető kezességben állapodjanak meg.

Sortartóból készfizető

Mely esetekben válik az eredetileg sortartó kezesség készfizető kezességgé?

(a) a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült – azaz, például a kötelezett eltűnt;

(b) a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést – tehát próbált végrehajtani a jogosult, de nem volt min. Itt kérdésként merülhet fel, hogy vajon milyen mélységig kell eljutni a végrehajtás során, elegendő a pénzforgalmi számlával szembeni eredménytelen végrehajtás, vagy meg kell kísérelni a bírósági végrehajtást is, s azon belül is az ingó vagy az ingatlan végrehajtást? Figyelemmel a kezes érdekeire is, azaz, hogy kevesebb költség terhelje az egyébként is fizetendő kötelezettséget, feltehetően az lesz a megoldás, hogy elegendő lesz a pénzforgalmi számlával szembeni végrehajtási kísérlet;

(c) a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult. Ehhez a ponthoz – a kezes kötelezettségének a mértéke miatt – figyelembe kell venni a 6:417. § (4) bekezdésének rendelkezéseit is.

Kezesség a csődeljárásban

Mit tartalmaz konkrétan ez a 6:417. § (4) bekezdés?

A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti.

Ha a kezesség már eleve nem készfizető kezességként volt kikötve, akkor a 6:420. §-sal egységben szemlélve, a sortartó kezesség készfizető kezességgé alakul át abban a pillanatban, amikor a kötelezett megkapja a bíróságtól a fizetési haladékot (moratóriumot). A felek jogai és kötelezettségei azonban annak megfelelően alakulnak, hogy a kötelezettel szembeni követelés a csődeljárás kezdő időpontjában már lejárt, vagy pedig az még nem járt le. (Ez a megállapítás nem helytálló a kártalanító kezességre, melyet külön vizsgálunk meg.)

A kötelezettel szemben már lejárt követelés tekintetében a jogosult azonnal fordulhat a kezessel szemben, és az nem hivatkozhat arra, hogy először a kötelezettel szemben kell fellépni, hanem fizetnie kell.

– A jogosult megteheti az adóssal szemben lejárt követelés esetén, hogy a kötelezett csődeljárásának kezdő időpontjától számított 30 napon belül lép fel a kezessel szemben – akkor neki magának nem kell hitelezővé válnia a csődeljárásban.

– A jogosult megteheti azt is, hogy a csődeljárásban bejelenti a hitelezői igényét, s ilyen esetben a 6:417. § (4) bekezdésének további rendelkezései szerint jár el.

– Ha nem jelenti be 30 napon belül a követelését és az adós és bejelentkezett hitelezői között bíróság által jóváhagyott egyezség jön létre, akkor a Cstv. 20. § (3) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 6:417. § (3) bekezdése alapján nem érvényesítheti a kezessel szemben sem a követelését, mert itt kimondja a törvény, hogy bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A Cstv. 20. § (3) bekezdése szerint – amennyiben a bíróság által jóváhagyott csődegyezség jött létre – az, aki a követelését a csődeljárásban nem érvényesíthette, az adóssal szemben a követelését többet nem érvényesítheti, csak egy esetleges – a követelésének elévülési idején belül indított – felszámolási eljárásban jelentheti be a tőke-, ügyletikamat- és költségigényét (a késedelmi kamatot nem). Ez a törvényi rendelkezés jóváhagyott csődegyezség esetén a be nem jelentett követeléseket – álláspontom szerint – naturális obligációvá teszi, ezért ez a be nem jelentett követelés a kezessel szemben sem érvényesíthető.

A kérdés az, hogy mit kell tenni a kezességgel biztosított, le nem járt követelés kötelezettel szembeni csődeljárásba történt bejelentése esetén? A 6:416. § (1) bekezdése szerint kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Nyilvánvaló, hogy a kötelezett csak akkor köteles teljesíteni, ha a kötelezettsége esedékessé vált. Ha viszont az még nem esedékes, akkor a kezesnek még nincs se lejárt, se le nem járt fizetési kötelezettsége.

A 6:417. § (4) bekezdése további rendelkezései alapján lehet eljárni azon követelések tekintetében, amelyek még nem követelhetők a kezestől, mert nem jártak le a kötelezettel szemben sem:

A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére; teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép. A tájékoztatás elmaradása esetén a kezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meghatározott mértékre.

– Ezek szerint a jogosultnak be kell jelentkeznie a kötelezett (adós) csődeljárásában a le nem járt követelésével, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat. (Ha a vagyonfelügyelő a követelést vitatja, akkor kifogást nyújthat be a csődeljárást lefolytató bírósághoz [vagy elfogadhatja a vitatottá nyilvánítást és azonnal pert indít az adós ellen], ám ha a kifogás elbírálását követően is vitatott marad a követelése, akkor pert kell indítania az adóssal szemben ahhoz, hogy vitatott hitelezőként figyelembe vegyék a csődeljárásban.)

– Ha a csődeljárásban az adós egyezségi javaslatot tesz, akkor a hitelezőnek a kezest mindenképpen tájékoztatnia kell az egyezségi javaslat feltételeiről, akár lejárt már a követelése az adóssal szemben, akár nem. Ez még akkor is így van, ha a hitelező maga nem vehet részt a csődegyezség létrehozásában, mert pl. vitatott a követelése. Ha azonban elmulasztja a kezes tájékoztatását, akkor elveszti a kezessel szembeni, teljes követelésre vonatkozó fellépés jogát, a kezes kötelezettsége az egyezség szerint módosult tartalomra marad fenn.

A kezes – még az adóssal szemben le nem járt követelés esetén is – kifizetheti a kötelezettséget a jogosultnak, és akkor a jogosult helyébe lép a csődeljárásban.

Ha van tájékoztatás, akkor a kezes az adós által az egyezségben ki nem fizetett összeggel felel az eredeti teljes kötelezettség erejéig, ha nincs tájékoztatás, akkor a kezes csak azért az összegért felel, amelynek kifizetésére a csődegyezségben az adós kötelezettséget vállalt.

– Ha a jogosult nem válik hitelezővé az adós csődeljárásában, és az adós és bejelentkezett hitelezői között bíróság által jóváhagyott egyezség jön létre, akkor a Cstv. 20. § (3) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 6:417. § (3) bekezdése alapján nem érvényesítheti a kezessel szemben sem a követelését, mert itt kimondja a törvény, hogy bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

Az újonnan bevezetett kártalanító kezesség esetén ugyan a kezessel szemben nem lehet fellépni a kötelezett csődeljárása alatt egyáltalán (csak esetleg annak végrehajtása eredménytelensége esetén), illetve a felszámolási eljárásában sem, csak azt követően, azonban a hitelezőnek – a Ptk. 6: 417. § (4) bekezdésére tekintettel – vannak kötelezettségei.

– A jogosultnak a csődeljárásban hitelezővé kell válnia, azaz be kell jelentkeznie a kötelezett (adós) csődeljárásában a lejárt vagy le nem járt követelésével, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat. (Ha a vagyonfelügyelő a követelést vitatja, akkor kifogást nyújthat be a csődeljárást lefolytató bírósághoz [vagy elfogadhatja a vitatottá nyilvánítást és azonnal pert indít az adós ellen], ám ha a kifogás elbírálását követően is vitatott marad a követelése, akkor pert kell indítania az adóssal szemben ahhoz, hogy vitatott hitelezőként figyelembe vegyék a csődeljárásban.)

– Ha a csődeljárásban az adós egyezségi javaslatot tesz, akkor a hitelezőnek a kártalanító kezest mindenképpen tájékoztatnia kell az egyezségi javaslat feltételeiről, akár lejárt már a követelése az adóssal szemben, akár nem, akár elismert a követelése, akár vitatott a vagyonfelügyelő által. Ha elmulasztja a kártalanító kezes tájékoztatását, akkor elveszti a kezessel szembeni, teljes követelésre vonatkozó fellépés jogát, a kezes kötelezettsége az egyezség szerint módosult tartalomra marad fenn.

A kezes kifizetheti a kötelezettséget a jogosultnak, és akkor a jogosult helyébe lép a csődeljárásban.

Ha van tájékoztatás, akkor a kezes az adós által az egyezségben ki nem fizetett összeggel felel az eredeti teljes kötelezettség erejéig – ha fennállnak vele szemben a Ptk. 6:421. §-ában írt feltételek –, ha nincs tájékoztatás, akkor a kezes csak azért az összegért felel, amelynek kifizetésére a csődegyezségben az adós kötelezettséget vállalt.

– Ha a jogosult nem válik hitelezővé az adós csődeljárásában, és az adós és bejelentkezett hitelezői között bíróság által jóváhagyott egyezség jön létre, akkor a Cstv. 20. § (3) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 6:417. § (3) bekezdése alapján nem érvényesítheti – akár az adóssal szembeni eredménytelen végrehajtást követően sem – a kártalanító kezessel szemben sem a követelését, mert itt kimondja a törvény, hogy bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

A Cstv. 20. § (3) bekezdésének következményei tekintetében felmerül, hogy a Ptk. 6:417. § (3) bekezdését, vagy a 6:426. § rendelkezéseit kell figyelembe venni, mely szerint ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról, vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik, vagy a behajtása jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna. A 6:426. §-ban a „követelés behajthatatlanná válik” kifejezés azt jelenti, hogy jogilag ugyan lehetőség lenne a behajtásra, de a jogosult hibája – mulasztása miatt – a kötelezett vagyonából erre már nincs lehetőség. (Késlekedett a jogosult és közben a kötelezett vagyona eltűnt.) Ilyen esetben a „megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna” kifejezést arra az időpontra kell értelmezni, amikor a jogosultnak már lehetősége lett volna fellépni a kötelezettel (vagy a kezessel) szemben, és akkor a kezes – teljesítése esetén – még kaphatott volna megtérítésként valamit az adós vagyonából. Nem szűnik meg tehát a kezes kötelezettsége, csak arra az összegre, amelyet – ha a jogosult szabályosan jár el – megkaphatott volna a kezes (a jogosult helyébe lépve), a különbözetért azonban helyt kell állnia.

Álláspontom szerint azonban a csődeljárásba való be nem jelentkezés jogkövetkezménye a kezes tekintetében nem ez, hanem ahogy az előzőekben jeleztem, a Ptk. 6:417. § (3) bekezdése.

A védjegytörvény magyarázata

Mi a teendő?

Modellezzük a fent kifejtettek szerint az új Ptk. alapján azt az esetet, amikor A társaság a kötelezett, B társaság pedig a készfizető kezese (vagy azzá vált) az A társaság által felvett kölcsön visszafizetésének.

1. Ha csak A társaság kerül csődeljárás hatálya alá, és már lejárt vele szemben a követelés, akkor a jogosult

a) felléphet azonnal a kezessel szemben a csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül [6:420. § c) pont];

b) bejelentkezhet a csődeljárásba hitelezőként és kifizetheti a nyilvántartásba vételi díjat. Az egyezségi feltételekről tájékoztatja a hitelezőt, és ebben az esetben, ha az adós az egyezségben a követelés 20%-ának a kifizetését vállalja, akkor a jogosult a 20%-ot az A társaságtól kapja meg, míg a maradék 80% kifizetése érdekében felléphet a B társasággal szemben. (Az is lehetséges, hogy a kezes kifizeti a 100%-ot és a jogosult-hitelező helyébe lép a csődeljárásban. Ilyen esetben abban a pontban szavaz a kezes és annyi szavazattal, ahol és amennyivel a jogosult-hitelező szavazott vagy szavazott volna.)

Ha hitelezővé vált a jogosult, de nem tájékoztatja a kezest az egyezség feltételeiről, akkor a kezes csak azért az összegért felel, amit az adós az egyezségben vállalt, azaz – amennyiben az adós nem fizeti meg – 20%-ot köteles a B társaság kifizetni a jogosultnak.

c) Ha azonban nem válik hitelezővé az A társaság csődeljárásában (nem jelentkezik be 30 napon belül és nem fizeti be a nyilvántartásba vételi díjat), akkor a 6:417. § (3) bekezdése alapján a kezessel szemben sem léphet fel, és nemcsak a 20% érvényesítésének, de az egész követelésnek az érvényesítési jogától van – egy ideig vagy véglegesen – eltiltva nemcsak az adóssal, de a kezessel szemben is. Nyilvánvalóan, ha utóbb a felszámolás megindul a kötelezettel szemben, akkor a jogosult a kezessel szemben is felléphet, azonban álláspontom szerint vele szemben is csak a Cstv. 20. § (3) bekezdésében meghatározott korlátok között (késedelmikamat-igényét nem érvényesítheti).

2. Ha csak A társaság kerül csődeljárás hatálya alá, de a követelés még nem járt le vele szemben, akkor a jogosult

a) nem léphet fel a kezessel szemben, mert a követelés még nem esedékes,

b) be kell azonban jelentenie a csődeljárásba a követelést 30 napon belül, és amennyiben az adós egyezségi javaslatot tesz, azt közölnie kell a kezessel. A kezes dönthet úgy, hogy kifizeti a teljes összeget, és akkor a hitelező helyébe lép a csődeljárásban, és dönthet úgy is, hogy megvárja a csődeljárás végét, az adós vagyonából ki nem elégített összegért áll helyt.

Ha nem közli a kezessel az egyezségi javaslatot, akkor csak azért az összegért felel a kezes, amelyet az adós az egyezségben vállalt megfizetni (a példa szerint 20%-ért).

c) Ha nem válik hitelezővé az A társaság csődeljárásában, akkor azonos a helyzet az előző pont c) alpontjában írtakkal.

3. Ha mind a két társaság csődeljárás hatálya alá kerül, és a követelés lejárt volt, akkor a jogosultnak mind a két társaságnál be kell jelentenie a hitelezői igényét, mert a kezessel szemben is felléphet a 6:422. § alapján. Ha előbb az A társaságnál születik csődegyezség, akkor attól függően kell a B társaság kötelezettségét számítani, hogy a jogosult az A társaság által előadott egyezségi feltételeket közölte-e a kezessel. Itt nem lényeges az, hogy esetleg az A társaság és a B társaság ugyanazon cégcsoporthoz tartozik, vagy ugyanaz a személy a vezető tisztségviselője stb. – tehát elvileg tudnia kell a feltételekről –, mert a jogosultnak a formális kötelezettségét a Ptk. előírta, ennek alapján a tájékoztatást meg kell adnia a kezesnek. Ha ez elmarad, akkor annak a következményeit viselnie kell. Ha a B társaságnál születik meg előbb az egyezség, az nem érinti a kötelezett kötelezettségét csak annyiban, hogy a kezes által kiegyenlített részre vonatkozóan a kezes állhat be a jogosult helyett hitelezőnek [6:417. § (4) bekezdés].

4. Ha mind a két társaság csődeljárás hatálya alá kerül, és a követelés a kötelezettel szemben még nem járt le, akkor a B társaságnál a követelést ugyan nem kell a 30 napos határidőben bejelenteni, azonban az A eljárásában az adós által tett ajánlatot közölni kell a B társasággal. Azért nem kell bejelenteni, mert a kezesség helytállási kötelezettség vállalását jelenti és fizetési kötelezettsége akkor keletkezik a kezesnek, amikor a jogosult felszólította a kötelezettel szemben esedékessé vált követelés teljesítésére (6:422. §). Felszólítani pedig a kezest csak akkor tudja, ha a kötelezettel szemben már lejárttá vált a követelése. A 6:420. § c) pontja csak készfizető kezességé teszi a kezességet a csődeljárás megindításakor (ha korábban nem így kötötték ki a felek), de a készfizető kezességhez is az kell, hogy a kötelezettel szemben esedékessé váljon a követelés.

Mit tehet ezzel a bejelentéssel a kezes a saját csődeljárásában? Ez nyilvánvalóan nem hitelezői igény, ezért nem kell utána befizetni a nyilvántartásba vételi díjat sem. (Csak akkor válhat hitelezői igénnyé, ha az A eljárásban akkor kötik meg a csődegyezséget, amikor a B elleni csődeljárásban még nincs csődegyezség, és ezért a jogosult a kezessel szemben a különbözet erejéig felléphet az akkor a kezessel szemben keletkező követelése alapján.) Ugyanakkor az adósnak és a hitelezőinek figyelembe kell venniük az egyezség megkötésekor a bejelentésben szereplő összeget, hiszen a kötelezett csődegyezségében vállalt kötelezettségen felüli összeg a kezest terheli, és ez a kezes csődeljárásában a saját hitelezőinek felajánlható vagyon mértékét fogja csökkenteni. Ha ugyanis csődegyezség jön létre az ő eljárásában is, és utóbb a kezessel szemben fellép a jogosult, akkor ezt az utóbb keletkező követelést a vagyonból ki kell fizetni, s lehet, hogy nem marad a hitelezőknek.

A fentiekben kifejtetteknek az az alapja, hogy a kezes kötelezettsége akkor keletkezik, amikor kiderül, hogy a főadós nem teljesít [6:416. § (1) bekezdés], és a fizetésre őt a jogosult felszólítja [6:422. § (1) bekezdés]. „A kezesség másodlagos, biztosítéki jellegéből következik egyrészt az, hogy a kezes helytállási kötelezettsége csak a főkötelezett mulasztása esetén áll be, másrészt pedig következik a hitelezőnek az a joga, hogy válasszon: a főkötelezettséget érvényesíti a főadóssal szemben, vagy pedig a rendelkezésére álló biztosítékot veszi igénybe.” (Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése, Gazdaság és Jog, 2012/7–8. 20–27. oldal) Ezért nem lehet bejelenteni a B társaság csődeljárásában azt a követelést, amely még a főadós A társasággal szemben nem járt le, hiszen a B-nek a helytállási kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik – és válik esedékessé –, amikor a jogosult őt a teljesítésre felszólítja.

Ebből következően tehát, ha nem esedékes a főadóssal szembeni követelés, akkor a kezessel szemben sem lehet fellépni, mert vele szemben még nincs is pénzben meghatározott követelés. Ugyanakkor „a főadós kötelezettségének esedékessé válása automatikusan nem jár a kezes helytállási kötelezettségének esedékessé válásával. A Ptk. eloszlatja a kezes kötelezettségének esedékessé válásával kapcsolatos bizonytalanságot: a kezes akkor köteles teljesíteni, ha a jogosult felszólította a teljesítésre.” (A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerk.: Vékás Lajos, 888. o.) [6:422. § (1) bekezdés.]

Felszámolási eljárás és kezesség

Felszámolási eljárásban a lejárt-le nem járt probléma a kötelezett felszámolási eljárásában nem merül fel, mert a felszámolás kezdő időpontjában az adóssal szemben valamennyi követelés lejárttá válik, ezért a 6:420. § alapján a jogosult azonnal fordulhat a kezessel szemben, mert a kezesség – ha addig nem volt az – készfizető kezességgé válik. Ha nem fordul a kezes ellen, akkor az adós felszámolási eljárásában be kell jelentkeznie hitelezőként. Ha ezt nem teszi meg – legalább a jogvesztő határidőn belül –, akkor a követelését a jogvesztés miatt elveszíti, és a 6:417. § (1) bekezdése alapján az azt biztosító kezesség is megszűnik, a kezes szabadul.

Ha nem fordult egyből a kezes ellen, akkor az adós által tett felszámolási egyezségi javaslatokat a felszámolási eljárásban is továbbítani kell a kezes részére, a tájékoztatás elmaradásának a következményei azonosak a csődeljárásnál már kifejtettekkel.

A kezes ellen indult felszámolási eljárásban a még le nem járt követelést nem lehet bejelenteni hitelezői igényként – mert az a fent kifejtettek szerint vele szemben még nem létezik –, és függő követelésként sem lehet azt érvényesíteni, mert annak a tartalmát a Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja egyértelműen korlátozza. Csak az esetleges felszámolási eljárásban kötött kényszeregyezség esetén kell figyelembe venni a számviteli törvény szerinti függő kötelezettségként [Cstv. 44. § (1a) bekezdés].

Az írás a Gazdaság és Jog 2014. évi 5. lapszámában (9-13. o.) jelent meg.

Hozzászólások

hozzászólás