1. 2002. április 12-én az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának “Dologi jogi” fejezete került megvitatásra az Országos Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogász Egylet fővárosi szervezetei, valamint az MTA Jogtudományi Intézete szervezésében. Sárközy Tamás előadásában rámutatott, hogy az új törvénykönyv felépítése a holland mintát követi. Az egyes könyvek sorrendjével kapcsolatban rámutatott, hogy bár a személyeket és a dologi jogot szabályozó könyvek tartalmi kapcsolata igen szoros, a hasonlóan erőteljes tartalmi kötődés miatt a személyek könyv után a családjogi könyv következik, és azt követi a dologi jogi könyv. Kiemelte azt az igényt, hogy az új Ptk. szabályaitól más törvény ne térhessen el, és ne módosíthassa csak olyan törvény, amelynek ez a kizárólagos tárgya. Cél az is, hogy lehetőleg ne kötődjenek a kódexhez végrehajtási szabályok, ahol feltétlenül szükséges, törvények kapcsolódjanak a Ptk.-hoz. Néhány kivétel elképzelhető, pl. önkormányzati rendeleti szabályozás a szomszédjogok területén.
Kiemelte az előadó, hogy a tervek szerint bekerül az új kódexbe a társasházi szabályozás, a kisajátításra, a halászatra, a vadászatra vonatkozó szabályozás polgári jogi alapjai, a földjog és az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi alaprendelkezései. Ennek a megoldásnak kétségtelen előnye, hogy minden anyagi jogi rendelkezés a Ptk.-ba kerül, ugyanakkor hátránya, hogy az eljárási, igazgatási jellegű rendelkezések kívül maradásával ketté válik a jelenleg egységes szabályozás.
Rátérve a dologi jogi könyvben várható főbb újdonságokra, Sárközy Tamás kiemelte, hogy a könyv tárgya a tulajdonjog helyett a dologi jog lesz, az idegen dologbeli jogok ideértésével. A tervek szerint a zálogjog – hagyományos magánjogi szemlélettel – visszakerül a kódex ezen részébe. Az előadó hangsúlyozta, hogy dologi jogot csak a Ptk. állapíthat meg, és ezek a rendelkezések imperatívak. A dologi joggal kapcsolatos általános követelmény, hogy ne tegye lehetővé a kártalanítás nélküli tulajdonelvonást vagy korlátozást. Erről csak törvény és kizárólag nyomós közérdekből, teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett rendelkezhet. Az előadó vázolta az egységes ügylettanon és tradíciót önálló ügyletként kezelő elméleten alapuló megkülönböztetésből fakadó eltéréseket, majd rátért a tulajdonformák elemzésére. Rámutatott, hogy valójában tulajdonformák nem léteznek; egységes tulajdoni szabályozás szükséges, amelyen belül a köztulajdon sajátos szabályainak meghatározása szükséges. Az előadást követő vita, illetve konzultáció során felmerült többek között az információ mint vagyoni érték, illetve a bírói ítélet tulajdonjogának kérdése.
2. 2002. április 19-én az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából a deliktuális felelősséget érintő részek kerültek megvitatásra az Országos Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogász Egylet fővárosi szervezetei, valamint az MTA Jogtudományi Intézete szervezésében. Lábady Tamás a nemzetközi és a hazai jogfejlődés bemutatása során rámutatott arra, hogy 1989 után új felelősségi alakzatok és tendenciák alakultak ki. Az Európai Unióban a termékfelelősség, a környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás, a géntechnológia területén volt ez nyomon követhető. Magyarországon a bírósági jogalkalmazás egyre több veszélyes üzemi tényállást tárt fel – egyes orvosi műszerek használata (inkubátor), zagytó, lezárt bánya erőszakos kinyitása stb. -, megállapította a jogi személy tagjának bűncselekményért való közvetlen felelősségét. Emellett erősödött az igény az állami jogalkotással okozott kár szabályozása iránt is.
Az előadó elmondta, hogy a deliktuális felelősség szabályozása a kötelmi jogi könyvbe kerül, és általános részből, valamint az egyes felelősségi alakzatokat szabályozó rendelkezésekből fog állni. Rámutatott, hogy az általános károkozásnál is keresik a jogalkalmazók, hogy milyen konkrét jogszabálysértés történt, holott abból kellene kiindulni, hogy csak a törvény kifejezett engedélyével lehet kártérítési kötelezettség nélkül kárt okozni, a kivételesen, közérdekből, törvényben lehetővé tett károkozások esetén pedig kártalanítás jár. Az “adott helyzetben általában elvárható” formula alkalmazása éppen elaszticitása miatt formálissá vált. Lábady Tamás egyetért Marton Gézával abban, hogy ez a gondolatmenet az elháríthatatlanságig fokozódik; minden elvárható, amíg külső ok miatt az elháríthatatlanság be nem következik. Az előadó megemlítette, hogy a Christian von Bar vezette bizottságban lassan halad a “tort law” európai egységesítése, amelynek keretében a károsult oldaláról közelítik meg a problémát: aki kárt szenved, annak alanyi joga van kártérítést érvényesíteni a szándékosan, kötelességszegéssel vagy bármely más okból kárt okozóval szemben.
Lábady Tamás kiemelte, hogy a koncepció értelmében is fennmaradna a felróhatóság kategóriája, csak nem az általános felelősségi szabályban, hanem az egyetemleges felelősök közötti felelősségviselés, a veszélyes üzemek egymásnak okozott kára és az önhiba kapcsán. Az elmaradt haszon körében az ésszerű előreláthatóság korlátja érvényesül. Az előadó megengedhetetlennek tartja, hogy külön törvényekben és más jogszabályokban legyenek az egyes kárfelelősségi alakzatok. Feltétlenül indokoltnak tartja, hogy az új Polgári Törvénykönyv sorolja fel és szükség szerint szabályozza az atomkár-felelősségtől, a termékfelelősségen, a vadkáron, a környezetben okozott káron, az állam felelősségén át, az alkalmazott felelősségéig terjedően a különféle alakzatokat. Egyértelművé kell tenni a törvényben a kártalanítás, kárpótlás és kártérítés viszonyát, az általános kártérítés és a nem vagyoni kár fogalmakat. Az előadást követő vita során többek között a sérelemdíj intézményéről, a Ptk. 342. § (2) bekezdésének rendszertani helyéről, az állam, illetve a jogi személyek károsulti helyzetéről esett szó.
3. 2002. április 25-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében a nagyvállalkozások klubja vitatta meg az új Ptk. koncepcióját. Sáriné Simkó Ágnes ismertette a koncepció elkészítésének folyamatát, bemutatta a főbb célkitűzéseket, a kódex tervezett felépítését, szabályozási körét. Külön kiemelte a monista és a dualista alapokon nyugvó elképzelések közötti különbséget és érzékeltette, hogyan szabályozza majd az új törvénykönyv az üzleti világ szerződéseit, az üzleti és a magánszférában egyaránt előforduló ügyleteket, valamint a főként magánszemélyeket érintő megállapodásokat, továbbá a fogyasztóvédelmi szabályokat.
Zlinszky János kiemelte azon alkotmányos alaptételek fontosságát, amelyekre ráépül a tulajdon biztonságának és a kereskedelem biztonságának elve, a szerződéses szabadság és a bizalmi elv. Rámutatott, hogy amíg a teljesítés biztonsága van az egyik oldalon (tönkremegy, ha “túlvállalja magát”), másrészt viszont “éber embereknek írták a civiljogot”. Alapvető fontosságú követelményekként említette a magánszféra szentségét, a jogszerűség betartásának kötelezettségét, a tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget, a társadalmi szolidaritás elvét, a szakértelem és üzleti tisztesség követelményét. Konkrét példákkal érzékeltette, milyen nehéz néha meghatározni az üzleti nyereség és a megtévesztés határát, sajátos megítélésű ez a kérdéskör a munkavállaló és a munkáltatók relációjában. Hasonlóképpen számos gondot vet fel a tulajdonvédelem és a piacvédelem egymáshoz való viszony (pl. nem tulajdonostól szerzés kereskedelmi forgalomban).
Az előadásokat követő konzultáció során felvetették az atipikus szerződések fennmaradásának, a Ptk.-hoz kapcsolódó további anyagi és eljárási szabályok megalkotása, megújítása szükségességének kérdését. Hiányolták a személyszállítás szabályozását a kódexből, és rámutattak e körben milyen dilemmát jelent a személyes adatok védelmének a szerződéskötési kötelezettséggel ütközése (potyautasok). Felvetődött a sérelemdíj kérdése, a koncesszió és a közbeszerzés szabályainak a Ptk.-val való viszonya, a társasházi rendelkezések reformja iránti igény, az elbirtoklási idő, illetve a jogcímes elbirtoklás témaköre, valamint a civil szervezeteket érintő szabályozás reformjának szükségessége.
4. 2002. április 26-án a Magyar Jogász Egylet és az Országos Ügyvédi Kamara fővárosi szervezetei, valamint az MTA Jogtudományi Intézet által szervezett vitasorozat keretében Vékás Lajos ismertette az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának a szerződési jogra vonatkozó elgondolásait. Az előadó a koncepciót “polgári jogunk reformjának tematikája”-ként jellemezte. Kiemelte, hogy a koncepció nem kíván a szerződések alanyai között különböztetni aszerint, hogy szervezeti jogalanyok vagy magánszemélyek. A monista megközelítés legfontosabb következményei éppen a szerződési jog területén jelentkeznek. Elvárás, hogy a szabályok alkalmasak legyenek a nagy volumenű szerződéseket kötő cégek és az állampolgárok jogügyleteinek rendezésére. Az óriási gyakorlati különbségek a magánjog absztrakt szintjén háttérbe szorulnak. Lesznek olyan szabályok, amelyeket az állampolgárok nem fognak használni, de ez nem jelent törést a monista elven.
A fogyasztóvédelem külön szabályai részben a szerződések általános rendelkezései közé, részben az egyes szerződések szabályozásába kerülnek. A fogyasztó jelenlegihez hasonló – relációs -fogalmának meghatározása és a jelenlegi rendelkezések kiegészítése szükséges e területen.
Vékás Lajos kiemelte, hogy a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban problematikussá vált megoldások kijavítása is feladat. Pl. az érvénytelenség jogkövetkezményei elszakításra kerültek a jogalap nélküli gazdagodástól ott is, ahol ez nem indokolt.
Az állampolgárok és a szervezeti jogalanyok feletti “gyámkodás” megszüntetésének fontosságát is hangsúlyozta az előadó. Legyenek tisztában érdekeikkel és védjék meg, az állam csak a legszükségesebb esetekben lépjen közbe. A diszpozitivitást értékként emelte ki Vékás Lajos, hozzátéve, hogy “csínján kell bánni a fogyasztóvédelemmel”, ahol cogens normák kellenek.
Az előadást követően felvetették többek között a vételi jog diszpozitív jellegéből és a cogens határidőből adódó gondokat; azt az aggályt, hogy az állami beavatkozás visszaszorulásával pl. a biztosítási szabályoknál megmarad-e a relatív cogencia; a szerződési fegyelem javítása szükségességét.