Bevezetés
A Ptk. Kodifikációs Főbizottságainak határozata alapján a Dologi Jogi Munkabizottság – igazodva a Ptk. egészével kapcsolatban Vékás Lajos által készített koncepcióhoz, illetve a Főbizottság azon döntéseihez, hogy a Ptk. a nemzetközi magánjog kivételeivel a teljes civiljogot magába kívánja foglalni és így “könyvekből” fog állni – a Ptk. dologi jogi könyvének koncepciójára a következőkben vázolt javaslatot teszi az alábbi megjegyzéssel:
Ez a javaslat az elmúlt egy év alatt készült, és a Munkabizottság által megvitatott tanulmányokon alapul. Átfogó jellegű tanulmány készült Sándor István részéről a német, az osztrák, a svájci, a francia, az olasz, a spanyol, a holland és a skandináv dologi jogi megoldásokról.1 Jórészt feldolgozásra került a dologi joggal kapcsolatos bírói gyakorlat.2 A dologi jog egyes kritikus részeiről külön tanulmányok készültek,3 és hasznosítani lehetett egyes más munkacsoportokban készült tanulmányokat is.4
1. A dologi jog jellegéről
A dologi jog vagyoni státusjog, a vagyonjog viszonylagos stabilitását biztosítja, amelyre épülhet a kötelmi jog, azaz a szerződések nagyobb flexibilitása. A dologi jogviszonyok – szemben a kötelem relatív szerkezetével – abszolút szerkezetű jogviszonyok, kirekesztő jellegűek, a kívülállók számára negatív tartamúak, jogvédelmi eszközeik erga omnes jellegűek. A dologi jogviszonyok természetéből következik, hogy a dologi jog szabályai imperatívak (nem kogensek, mert a kogensdiszpozitív különbségtétel csak a szerződéses jogra irányadó). Dologi jogot csak a törvény (mondjuk ki, hogy a jövőre nézve csak a Ptk.!) hozhat létre (típuskényszer), és a dologi jogok tartalmi szabályozása is főszabályként kötelező.
A dologi jog ezen “alapozó” jellegéből két technikai megoldás következik az új Ptk.-ban:
a) Az igen széles körű kötelmi jogi szabályozáshoz képest a dologi jogi rész viszonylag szűkebb terjedelmű lesz. Ez eddig is így volt, és ez nemcsak az 1959-es Ptk.-ra, hanem az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv Javaslatra is jellemző. (A Ptk. III. része eredetileg a 88. §-tóI a 197. §-ig terjedt, tehát valamelyest meghaladta a paragrafusok száma a százat, ehhez képest a kötelmi jogi rész mintegy négyszáz paragrafus.) A dologi-kötelmi arány az új Ptk.-ban sem lehet nagyon más a korábbinál. (Ez az arány jellemzi egyébként az alapvető külföldi kódexeket is.)
b) A dologi jogi rész igen szoros összefüggésben van a személyekre vonatkozó résszel, a jogalanyiság a polgári árutermelő társadalmakban elsődlegesen a tulajdonosi minőség perszonifíkációja. Ebből következik egyfelől, hogy a tulajdonformákra vonatkozó különszabályozás csökkenése a dologi jogi részben – a jogi személyekre vonatkozó fejezetben – az egyes jogi személyekre irányadó szabályozás csökkenésére is vezet (természetesen ellentétes irányú kölcsönhatás is van), másfelől, hogy bizonyos témák – így elsősorban az állam jogalanyisága és az állami köztulajdon, az alapítvány és az egyesülés jogalanyisága és tulajdona, az ún. közjogi jogi személyek (köztestület, közalapítvány) jogalanyisága és tulajdona – csak a személyi és a dologi jogi szabályozás egységében kezelhetőek. (A technikai részletek a szövegezésnél tisztázandók.) Mindenesetre a személyi és a dologi jogi könyv egymástól időben nem szakadhat el.
2. Tulajdonjogi könyv helyett dologi jogi könyv
A Ptk.-ban a politikai és társadalmi rendszerváltozás a legjobban a jogi személyekre és a tulajdonjogjogra vonatkozó részeket érintette. Mindenekelőtt önmagában a szocialista jogirodalomban – alapvetően a szovjet jogi irodalomban Venedíktov és Bratusz által – kidolgozott elvekből következett az (ezt az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása kifejezetten kimondja, egyébként hasonlóan került szabályozásra az 1960-as évek elején a szovjet, a lengyel és a csehszlovák Ptk.-ban is), hogy dologi jog helyett a Ptk. III. része tudatosan a tulajdonjogról rendelkezett. A Ptk. tulajdonjogi részébe kerültek csöndesen benyomásra az idegen dologbeli jogok, így a XIII. fejezetbe a használati jogok, az akkor meglehetősen háttérbe szorított zálogjog pedig a kötelem biztosítékaként a szerződések általános szabályai közé a XXIII. fejezetbe került. A következő tipikus szocialista ideológiai vonás a tulajdonformák kiemelt kezelése és ezen belül különösen az állami tulajdon (részben a szövetkezeti tulajdon) dominanciájának biztosítása. Az 1959-es Ptk. ebben az értelemben – pl. az egységes és oszthatatlan állami tulajdon tekintetében – lényegében alkotmányos deklarációkat is tartalmazott (az 1949-es magyar Alkotmány szükségképp “lemaradt” az 50-es években végbement tulajdoni átalakulást már tükröző Ptk. mögött.)
Ezért szükségszerű volt, hogy az 1988-91. közötti politikaitársadalmi-gazdasági rendszerváltozás leginkább a Ptk. tulajdonjogi részét változtatta meg. Bár a kifejezett tulajdonjogi rendszerváltozást hordozó, tág értelemben vett privatizációs törvényhozás – részben jogágilag komplex, részben átmeneti jogterület jellegéből kifolyóan – alapvetően a Ptk.-n kívül jelentkezett (1992. évi LIII, LIV., LV. törvény, 1995. évi XXXIX. törvény, a reprivatizálás helyett erkölcsi kárpótlást biztosító törvények). A Ptk. tulajdonjogi részének két fejezete, a VIII. és a XV. fejezet (az állami és a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatban) a 90-es években teljesen kiürült.
A jövőre nézve abból az előfeltevésből kellene kiindulni, hogy az új Ptk. dologi jogi részt (könyvet) tartalmazzon. Ez felel meg az európai országok többsége dologi jogi szabályozásának. A tulajdonjog természetesen – mint dingliches Vollrecht – a német dogmatikán alapuló magyar polgári jog dologi részében is elsődleges, de semmi sem indokolja a korlátozott, ún. idegen dologbeli jogok kvázi beolvasztását a tulajdonjogba. Az ius in re sua illetve ius in re aliena jogdogmatikailag egységet képez, az idegen dologbeli jogok a tulajdonjog használati és rendelkezési részjogosítványainak viszonylagos önállósulását jelentik. Az ún. állagjogok mellett a legújabb magyar zálogjogi fejlődés – az ingó jelzálogjog bevezetése, a zálogjog nyilvánosságának; közhitelű nyilvántartásának megerősödése – pedig az e tárgyú tanulmányok szerint indokolttá teheti a zálogjog dologi jogba való visszahelyezését (persze a zálogjog egyben kötelmet biztosító mellékkötelezettség is.)
3. Magántulajdon – köztulajdon viszonya
Ugyancsak eléggé világos, hogy egy magántulajdonon alapuló piacgazdaság polgári jogában igazából olyan értelemben vett alanyi és tárgyi tulajdonformák, mint a szocializmus közjogtól túlzottan áthatott polgári jogában voltak (állami és szövetkezeti tulajdonforma, mint a társadalmi – össznép és csoport – tulajdon megjelenítői, az állampolgári fogyasztási cikkekre vonatkozó tulajdon, mint szocialista személyi tulajdon, az állampolgári termelési eszköz tulajdon, mint megtűrt vagy tiltott magántulajdon), nem lehetségesek. Alfajták viszonylagos megkülönböztetéséről – mint ingó vagy ingatlantulajdon – persze szó lehet, de igazából tulajdonforma a polgári jogban nincs, mert minden magántulajdon. Ha az állam, mint polgári jogi jogalany a vagyonjogi forgalomban fellép (célszerű lenne, ha az állam törvényes képviselője az Államkincstár lenne) ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint bármely más magántulajdonos – ebben az értelemben az állami tulajdon is magántulajdon, az állam vállalkozásai, gazdasági társaságai privilégiumokat nem élvezhetnek a polgárok és szervezeteik tulajdonával szemben. A szövetkezet pedig voltaképp egy önálló törvényben külön szabályozott (1992. évi I. törvény) sajátos gazdasági társaság, ha nincs külön társasági tulajdon mint tulajdonforma, úgy a szövetkezeti tulajdon sem lehet Önálló tulajdonforma a Ptk.-ban.
Ez alól az elv alól egy kivétel lehet. Ez pedig az Alkotmányban a magántulajdon mellett másodlagosan ugyan, de önállóan megjelenő köztulajdon. Az állam nemcsak vállalkozói vagyonnal rendelkezik, hanem az ún. kincstári vagyon közvetlen közfeladatokat szolgál. (A privatizáció után is fennmarad a főleg közüzemek vagyonából álló tartós állami vállalkozói vagyon.) Az állam bizonyos mértékben nemcsak saját vagyonnal bír, hanem az ún. általános köztulajdon letéteményese is – pl. a forgalomképtelen dolgok, a közutak-közterek az állami tulajdon kizárólagos tárgyai, de nem azért, hogy ezekkel az állam kereskedjen. Ebben az értelemben a francia jog nyomán a magyar Ptk.-ban is az állami tulajdonon belül szét lehet választani a domainé public-ot d’Etat-tól, az előzőt Jhering nyomán lényegében kvázi tulajdonnak tekintendő, amelyre nézve az állam csak “vagyonkezelő”.
A köztulajdon további alanyai az ún. közjogi jogi személyek, mint a települési önkormányzatként a városok és községek, a törvénnyel keletkező köztestületek (pl. a Magyar Tudományos Akadémia), továbbá az Országgyűlés, a Kormány, illetve a települési önkormányzatok által létesített közalapítványok, vagy az egyházak. Az egyházak tulajdona például nem állami tulajdon, de nem is magántulajdon, hanem sajátos módon köztulajdont képez.s
A fentiek indokolttá teszik az új Ptk.-ban a magántulajdonra modellezett általános tulajdonjogi fedezetek után (és az idegen dologbeli jogok előtt) szerepeljen egy fejezet a köztulajdonról, mint sajátos polgári jogi tulajdonról, amely főleg a tulajdoni viszonyok egysége miatt szerepel a Ptk.-ban. (Mivel a Ptk.-ban szabályozzuk ezt a tulajdont, ez nem az Otto Mayer vagy Laband értelmében vett közjogi dologi jog, de nyilván közjogi elemekkel terhelt polgári jogi tulajdonjog). Az is logikus előfeltételezés, hogy e fejezetbe építsük be a koncessziós szerződés intézményét, mint az állami tulajdon kizárólagos tárgyai, illetve az állami monopóliumok használatának sajátos – és a kötelmi különös részben szabályozott szerződésektől jelentősen különböző, közjogi elemekkel terhelt – intézményét. (A köztulajdoni fejezet javasolt tartalmát külön tanulmány részletezi.)
4. A Ptk. szerinti tulajdonjog és az alkotmányossági követelmények
A tulajdonjog nemcsak a polgári jog intézménye, hanem a közjogi szabályozásnak is tárgya. Ebből következik, hogy az ún. gazdasági alkotmányosság (Wirtschaftsverfassung) alapvető intézménye a tulajdonjog. Á német jogirodalom már régen és részletesen kimutatta, hogy az alkotmányjogi tulajdonfogalom mind tárgyat, mind tartalmát tekintve eltér a polgári jogi tulajdonjogtól. Általában az alkotmányjogi értelmezés szélesebb, az idegen dologbeli jogok is alkotmányos védelem alá esnek (lásd erre nézve Kozma Ákos tanulmányát).
A tulajdonra vonatkozó jelenlegi alkotmányos rendelkezések jelenleg túl szűk körűek és nem is egyértelműek (9-14. §). Ezzel kapcsolatban – főleg a kárpótlás és a privatizáció témakörében – széles körű alkotmánybírósági gyakorlat is rendelkezésre áll. Az elvileg helyes kiindulópont az lenne, hogy magának az Alkotmánynak kellene tartalmaznia a magántulajdon védelmének elvét és a tulajdonjog közjogi korlátozásának alapjait, továbbá a köztulajdon alkotmányos megalapozását. Figyelemmel azonban arra, hogy a jelenlegi politikai viszonyokból nem lehet az új alkotmány belátható időn belül való megszületésének esélyére következtetni, bizonyos alapvető szabályokat a Ptk.-ba is be keli építenünk (1. a Ptk. jelenlegi alapozó 3. §-át, bár ez elvileg helytelen, mert túlmegy a Ptk. tárgyi hatályán). Így az új Ptk.-ban alapelvi dologi jogi rendelkezésként feltehetően ki kell mondani
– az államosítás általános tilalmát (nyilván problematikus az államosítás fogalmának polgári jogi meghatározása, de az világos, hogy szélesebb körről van szó, mint a kisajátítás);
– hogy kisajátításra (és kisajátításhoz hasonló tulajdon-megszüntetésre, 1. az ún. infrastrukturális – pl. útügyi – törvényhozást) csak kivételesen és nyomós közérdekből, törvényi alapon és a törvényben szabályozott feltételek mellett, továbbá teljes (és méltányos időn belüli, feltételekhez nem kötött) kártalanítás mellett kerülhet sor;
– hogy a tulajdonosi jogok közérdekből való korlátozására (1. bányatörvény, energiatörvény, frekvenciatörveny, távközlési törvény stb.) csak törvényi alapokon, törvényi feltételek mellett és csak teljes kártalanítás mellett kerülhet sor. Más szóval szerintem a jelenleg még egyes jogszabályokban (I. Ptk. 108. §) előforduló térítés nélküli tulajdonosi tűrési kötelezettség megszüntetendő. (Ennek költségkihatásai hatástanulmányokkal megvizsgálandók, 1. még a Ptk 171. §-át). Főszabályként alapvető alkotmányossági garancia lenne, hogy
a Ptk. dologi jogi szabályaihoz államigazgatási végrehajtási rendelkezések a jövőben nem kapcsolódhatnak (a jelenlegi esetek Ptk. 106., 108., 129., 132., 171. §). Ez alól – a helyileg szabályozandó kérdésekben – az önkormányzati rendeletet kellene kivételként kezelni, hiszen pl. a szomszédjogok vagy a telid szolgalom egyes kérdéseit a helyi adottságoknak megfelelően, decentralizáltan lehet csak szabályozni, de csak a Ptk.-ban meghatározott keretek között.
A közjogi korlátozások (bányászat, gázszolgáltatás, energia, távközlés, posta, vízügy, vasút, építés, földmérés stb.) alapvetően már jelenleg is önálló ágazati törvényekben jelentkeznek, de ezek ma még sokszor hiányzó összhangját a Ptk.-val meg kell teremteni.
5. A dologi jogi könyvbe bekerülő részletes szabályozás köre
A Ptk. dologi jogi részének könyv jellegéből következik, hogy a szomszédjog és a telki szolgalom szabályai (bár eléggé részletezők és absztrakciós szintjük sem nagy) maradhatnak a Ptk.-ban. A közös tulajdonnál a társasház szabályozása teljes egészében bekerülhet a Ptk.-ba, hiszen tartalmilag a jelenlegi külön társasháztörvény szinte teljes mértékben polgári jogi jellegű. A kisajátítási, halászati és vadászati törvények viszont túlnyomórészt közjogi – közigazgatási jellegűek, tehát maradjanak kívül a Ptk.-n. Ugyanakkor azonban e törvények polgári jogi rész-szabályait a jelenleginél jobban vissza kell vezetni a Ptk.-ra. E törvények tartalmának – mégpedig a Ptk. elsődlegessége alapján – szinkronban kell lenniük egymással, a Ptk. dologi jogi alapelveivel ellentétes földjogi intézmények (pl. jogi személy haszonélvezeti joga, kézizálogjog termőföldön stb.) nem ismerhetők el.
Külön probléma az ingatlan-nyilvántartás, amelynek jogi szabályozását – ha dologi jogi könyvben gondolkodunk – bele lehet helyezni a Ptk.-ba. Erre a kérdésre visszatérünk.
A Ptk. jelenlegi tulajdonjogi részében számos olyan dologi jogi részletszabály van, amellyel kapcsolatban szilárd – főleg a közös tulajdon kapcsán kifejezetten jogfejlesztőnek nevezhető – bírói gyakorlat alakult ki. A bírói gyakorlat alapján a tulajdonjogi részjogosítványokkal, a birtoklással, a tulajdonjog védelmével, a tulajdonjog megszerzésével és megszűnésével, végül a közös tulajdonnal kapcsolatos rendelkezések az új Ptk.-ban előreláthatóan különösebb probléma nélkül újrakodifíkálhatók, természetesen sok részkérdésben számos részletfinomítással.
Jogtechnikailag kérdéses lehet a birtok és a birtokvédelem önálló címként a tulajdonjogi rész végén való elhelyezése, hiszen a birtoklás a tulajdonjog egyik alapvető részjogosítványa, a jelenlegi Ptk. viszont inkább a tulajdonjogtól elkülönülő önálló birtoklásra helyezi a súlyt. E kérdésben a törvényszöveg birtokában kell majd döntést hozni. A birtokvédelem jelenlegi hármas rendszere – önhatalom, igazgatási (tényleges), bírói (petitorius) -alapvetően beváltnak tekinthető. Ugyancsak elvi alapjaiban beváltnak tekinthető a jogalap nélküli birtoklásra és a felelős őrzésre vonatkozó szabályozás is.
A használat és a hasznok szedése körében kerültek elhelyezésre a szomszédjog és a tulajdon más korlátozásai (szükséghelyzet, túlépítés). Véleményünk szerint fenntartandó a szomszédjog Ptk. 106. §-ában foglalt – a dologi jog általános szabályaitól eltérő – diszpozitivitása, azaz a felek eltérési lehetősége. A Ptk.-ban a tulajdonos polgári jogi kötelezettségei az eddiginél jobban kibontandók (kárveszély, terhek stb.). A rendelkezési jog szabályozása, beleértve az elidegenítési és megterhelési tilalom rendezését is, megfelelőnek tűnik, de az elidegenítési és megterhelési tilalmat a Ptk. 114. § (2) bekezdésének szövegével szemben szerződésben ne csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehessen kikötni (e korlátozás felszámolásával az elidegenítési és terhelési tilalom hitelezőbiztosítéki jellege jelentősen megnövekedne). A tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályok lényegében ugyancsak beváltnak tekinthetők.
6. A dologtárgyúság lazítása
A dologi jog és így a tulajdonjog is a római jog óta a dologtárgyúságra épült (ius in re). A dolog testi tárgy – I. a BGB 90. és 93. §-ait -, amit birtokba lehet venni. A hagyományos dologtárgyúság kiszélesítését a gazdasági viszonyok évszázadok óta követelik, így a tulajdonjog szabályait a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint alkalmazni kell a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre, a pénzre és az értékpapírokra. Ez azonban a gyakorlat számára kevésnek bizonyult, különös tekintettel azon szabályra, amely szerint csak dolog lehet adásvételi szerződés tárgya (Ptk. 365. §). E körben különösen a következő vitás kérdésekre kell utalni:
a) Mennyiben lehet tulajdonjog tárgya és így átruházható a szellemi alkotás (szerzői mű, ideértve a számítógépes programot, a találmány, az ipari minta, a védjegy stb.)?;
b) Mennyiben lehet tulajdonjog tárgya a vagyoni értékű jog, különös tekintettel a társasági részesedésekre (ezen belül elsősorban a kft. üzletrészeire, de a kkt., bt. társasági részesedéséről is szó lehet) ? Ezáltal közel kerülünk egy ennél szélesebb témakörhöz, hogy mennyiben ruházható át a “vagyon” mint egység, illetve a “vállalat”. Egy részvénytársaságnál meg lehet mondani, hogy a részvény átruházásánál a társasági goodwill átruházandó részvényre eső “része” is átruházásra kerül. Azoknál a társaságoknál viszont, ahol a tagsági jogról nem állítanak ki értékpapírt, ez a “halmozódás” nehezebb. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vagyoni értékű jogok kérdése nem szűkíthető le a társasági részesedésre, 1. pl. az 1996-os sporttörvény rendelkezését, amely szerint a sportszervezetek rendelkeznek a sportesemények televíziós közvetítése engedélyezésének vagyoni értékű jogával stb.
A dologtárgyúság másik oldala a forgalomképtelenségnél, az állami tulajdon kizárólagos tárgyainál merül fel (I. Ptk. 172. §), amelynél egyfelől nemcsak testi tárgyak szerepelnek (pl. frekvencia), illetve a tárgy és a tevékenység keveredése tapasztalható az állami monopóliumokra nézve. Az eddigi tanulmányok alapján mindenképpen indokoltnak látszik az ún. gazdasági tulajdon kezelésére a res inkorporális jellegű tulajdoni tárgyak bővítése, így annak kimondása, hogy a dologi jog szabályait (sőt, az adásvételi szerződésekét is) megfelelően alkalmazni kell a szellemi alkotásokra és a vagyoni értékű jogokra.
A dologkapcsolatok szabályozása viszont a Ptk.-ban megfelelőnek látszik, így és a földtulajdon és az épülettulajdon összekapcsolásával, illetve elválasztási lehetőségével kapcsolatos kérdés (aedifícium solo cedit elv) kezelése is.
7. Ingatlanjog
Alapvető problémának tűnik az ingatlanjog rendezése. A magyarországi befektetések alapvető akadályát képezik az ingatlanjog anomáliái, amelyek zömmel a Ptk.-a kívül jelentkeznek, de a Ptk.-t is érintik. Az ingatlanjognál érvényesülhet a legjobban a dologi jogban a publicitás európai alapelve, a nyilvánosságbiztosítási garancia.
Alapkérdés az ingatlan-nyilvántartás korszerűsítése és olyan helyzetbe hozása, hogy az ingatlantulajdoni viszonyokat, az ingatlanokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket, valamint alapvető tényeket az ingatlan-nyilvántartás naprakészen és hitelesen rögzítse. Ez ma köztudottan nincs így, és ez alapvető kétségeket ébreszt azzal az elvvel kapcsolatban, hogy az ingatlan tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba való konstitutív hatályú bejegyzéssel lehet megszerezni. Az állandósultan felmerülő kormányzati elképzelésekkel szemben nem egy központi közigazgatásnál koncentrálódó általános nyilvántartás létrehozása lenne a megoldás (ahol együtt vannak az adó-, a tb-, a statisztikai, a cég-, az ingatlan-, a csődjogi stb. adatok, hiszen ez alkotmányjogi-személyiségi jogi problémákat is felvet), hanem a cégbíróságok által vezetett cégnyilvántartáshoz hasonlóan a bíróságokhoz kapcsolt telekkönyvi rendszer helyreállítására kellene törekedni. A bírósági kontroll alatt álló telekkönyvezés alapvető jogállami garancia lehet, ha a kellő személyi és tárgyi előfeltételeket a telekkönyvi rendszer helyreállításához megteremtjük. (Erre is hatástanulmányt kellene készíteni.)
Ismételten hangoztatjuk, hogy a Ptk. tulajdonjogi rendelkezései és az 1987-es termőföldtörvény egymástól való túlzott elválása nem egészséges és torzítóan hat vissza a polgári jogra. A napi politikai szempontokból állandóan változó tuiajdonkorlátozások miatt a földtulajdon és a földhasználat túlzottan elválik egymástól és számos gyakorlati anomáliára vezet. Nyilvánvalóan a földjog a polgári jognál szélesebb komplex jogterület, de azért a polgári jogi alapelveknek a föld tekintetében is érvényesülniük kell – 1. pl. a Nemzeti Földalap tervezett elővásárlási és előhaszonbérlet jogaira vonatkozó szabályozást. Megemlíthetők még az ún. zsebszerződések opciós jogot torzító jellege, dologi várományok létesítése tisztázatlan jogi alapokon, a tulajdonjogfenntartás visszaélésszerű alkalmazása stb. (Némileg hasonló a helyzet a Ptk. és az erdőkkel kapcsolatos jogviszonyok, továbbá a halászati és a vadászati jog tekintetében is.) Az új Ptk.-ban e problémakört átfogóan és elvi alapokon kellene megoldani oly módon, hogy azokat a földjogi különszabályozásban is maradéktalanul érvényesíteni kell.
8. A tulajdonjog megszerzése
A tulajdonszerzés kérdéseit Lenkovics Barna tanulmánya részletesen elemezte. Az elemzés eredménye, hogy finomításokicai ugyan, de a Ptk. eddigi rendszerének lényege fenntartandó. A Ptk. tartalmazza a tulajdonszerzés általános szabályait – egyes külön törvények további szerzésmódokat határozhatnak meg. A Ptk. tartsa fenn az eredeti és a származékos szerződésmódok közti különbségtételt, ugyanakkor a szerződésmódokat ne válassza szét ingó és ingatlanok szerint, hanem csak a szerzésmódokon belül differenciáljon. Az egyes szerzésmódok szabályozását az új körülményekhez kell igazítani, szűkítve a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés lehetőségeit. Az átruházás tekintetében fenntartandó, hogy a tulajdon-átruházás jogcímes rendszer (ingóknál tradíció + érvényes jogcím), ugyanakkor kivételesen módot kell adni absztrakt ügyletekre is (l. értékpapírpiac). Ingatlanoknál megtartandó, hogy a tulajdonszerzéshez főszabályként telekkönyvi bejegyzés is szükséges.
9. Közös tulajdon
A közös tulajdon az a terület, amelynek körében a Legfelsőbb Bíróság a puszta jogalkalmazáson messze túllépő jogfejlesztést végzett – bizonyos esetekben kifejezetten lerontva a Ptk.-t, illetve többletszabályokat a Ptk.-ba beépítve. Ez a jogfejlesztés véleményünk szerint pozitív volt, tehát a Legfelsőbb Bíróság által kialakított elvi tételeket meg kell jeleníteni az új Ptk.-ban. (Az olyan elavult intézményeket, mint a közös udvar, avagy a külön jogszabályokban szabályozott agrárközösségeket, mint pl. a hegyközség, erdőbirtokossági társulások, nem szükséges a Ptk. dologi jogi részében szabályozni.)
10. Idegen dologbeli jogok
Indokolt, hogy a Ptk. külön fejezetbe iktassa be idegen-dologbeli jogként, részben használati jogként a személyes és telki szolgalmakat, mind pedig értékjogként a zálogjogokat. Más idegen-dologbeli jogra – pl. a régi magyar jogból örökhaszonbérlet, felülépítményi jog, telki teher, telekadósság – ma már szükség nincsen. A személyes szolgalom alapesete a haszonélvezet legyen, amelynek alanya csak természetes személy tehet. A használat voltaképp korlátozott haszonélvezetként fogható fel. A használat speciális eseteként értékelendő az épület tulajdonosának földhasználati joga. (Az ingatlan állami kezelési joga, mint kvázi dologi jog már megszűnt, helyére az államháztartási törvényben a vagyonkezelési szerződés lépett.) A telki szolgalomra vonatkozó szabályok lényegében beváltnak tekinthetők.
Mint már erről volt szó, a zálogjog visszahelyezendő a dologi jogba, ahol jóval hangsúlyozottabban szerepelhet, mint jelenleg, amikor is eltűnik a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között. A zálogjogról három évvel ezelőtt törvényi szabályozás született, amelynek tapasztalatait értékelték, és valószínű, hogy az új Ptk. megszületése előtt már külön törvénnyel a korrekciójára kerül sor.
11. A dologi jog felépítése
Az új Ptk.-ban a dologi jogi rész felépítése az előzőek alapján a következők szerint alakulhat:
I. Cím: A dologi jog általános elvei
E körben a dologi jog alapelvei kerülnének rögzítésre: így eltérést nem engedő szabályozás, típuskényszer, abszolút szerkezet. E körben lehetne elhelyezni az említett kvázi alkotmányos szabályokat, valamint szabályozni a dologi jogviszonyok tárgyát, tehát nem egyszerűen a tulajdonjog tárgyairól lenne szó. E körben hajtanánk tehát végre a jogtárgy előzőekben vázolt bővítését, továbbá az ingó-ingatlan tulajdonjog különbségtételt, ideértve a földtulajdonra vonatkozó különleges szabályokat is.
II. Cím: A tulajdonjog
Itt több fejezetben kerülnének elhelyezésre
– a tulajdonjog tartalmi részjogosítványai, illetve a tulajdonos polgári jogi kötelezettségei (ide kapcsolva a szomszédjogot),
– a tulajdonjog védelme,
~ a tulajdonjog szerzésmódjai,
– a közös tulajdon, ide kapcsolva a társasházat.
III. Cím: A köztulajdonra vonatkozó különleges rendelkezések, ide kapcsolva a kisajátítás polgári jogi részét és a koncessziós szerződést
IV. Cím: A birtok
V. Cím: Szolgalmak (személyes és telki)
VI. Cím: Zálogjog
VII. Cím: Ingatlan-nyilvántartás
VIII. Cím: Speciális rendelkezések
E körben lehetne szó például az európai követelményeknek megfelelően a környezetvédelmet érintő különleges dologi jog előírásokról, az állatok jogi helyzetéről, az emberi testről, az ún. időleges tulajdonjogról (time sharing), a fiduciárius jogügyletről (Treuhand, Trust).
JEGYZETEK
1 . Sándor István: A dologi jog helyzete és főbb változási tendenciái Nyugat-Európában.
2 . Rakvács József. A közös tulajdon birói gyakorlatának elemzése és annak tanulságai; Szőke Irén: Az elbirtoklás, a használati jogok és a birtokvédelem bírói gyakorlatának elemzése és annak tanulságai.
3 . Adorján Lívia: A hagyaték tárgyainak változása és ennek hatása az Öröklési jog szabályaira; Fenesi Enikő: A tulajdonjog tárgyainak szabályozása az új Ptk.-ban; Kampts György: A kisajátítás jogi rendezése és az új Ptk.; Lenkovics Barna: A tulajdon-szerzésmódok eredeti, illetve származékos jellege de lege lata és de lege ferenda; Sárközy Tamás: A nem állami jellegű köztulajdon szabályozása az új Ptk.-ban; Török Gábor: A tulajdon-átruházás jogi szerkezete, különös tekintettel a hitelezővédelemre; Zsohár András: A földtulajdon elvi kérdései és szabályozásának sajátosságai egy új Ptk. szemszögéből.
4 Így pl. Bacher Vilmos: A szellemi tulajdon jogi védelme és a Ptk.; Kisfaludi András: Az új Ptk. és a gazdasági társaságok szabályzása; Petiik Ferenc: A jogi személyek szabályozásának elvi és rendszertani kérdései az új Ptk.-ban; Süveges Márta: A szövetkezet, mint jogi személy szabályozása és az új Ptk.; Szeibert Orsolya: A tulajdonjog-fenntartás, mint hitelbiztosíték; Wellmann György: Az új Ptk. és a gazdasági társaságok szabályozása. Emellett az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésre bocsátotta a zálogjogi szabályozással kapcsolatos tanulmányokat (a bizottság megvitatta Gárdos-Benke-Mosonyi-Tomori “Előkészítő anyag a zálogjog reformjához” című tanulmányát), valamint Kozma Ákosnak a tulajdonjog és az Alkotmány kapcsolatára vonatkozó tanulmányát.
5 A bizottságban az egyházak esetleges társadalmi szervezeti avagy de lege ferenda köztestületi minőségével kapcsolatban vita bontakozott ki. Ezért e kérdés tisztázása céljából pótlólagosan külön tanulmány készül (Adorján Lívia: Az egyházak jogalanyisága és vagyonuk tulajdoni helyzete).