Menyhárd Attila: Jog és piacgazdaság* (PJK, 2001/6., 28-29. o.)

(Szerző: Robin Paul Malloy)

Rubin Paul Malloy (Syracuse University, New York) közelmúltban megjelent könyvében kísérletet tesz a jog gazdasági elemzése (law and economics) tradicionális elméletének meghaladására egy általa jog és piacgazdaságnak (law and market economy) nevezett megközelítési mód bevezetésével. Malloy elméletét – amely tulajdonképpen a jog klasszikus gazdasági elemzésének módosított változata – a különféle jelrendszerek kutatásával foglalkozó szemiotikának a csere és a piac modelljére való alkalmazásával építi fel. Túllépve a hatékonyság és igazságosság szembeállításán, ennek az elméletnek a középpontjában a kreativitás és a fenntartható jólét viszonya áll.

A jog és piacgazdaság elméletének kiindulópontja, hogy a piaci modellben a döntéshozás folyamata nem objektív természetű, sokkal inkább szubjektív indítékok által befolyásolt értékelések következménye. Megkérdőjelezi, hogy a közgazdaságtan valóban képes-e kiszámíthatóságot, objektivitást és pártatlanságot hozni a jogba, és költség-haszon elemzés helyett a cserefolyamatot vizsgálja. A jog hagyományos gazdasági elemzésének alapvető korlátja, hogy további vizsgálatokhoz kiindulópontot nyújt ugyan, de nem alapoz meg választást egyenlően jó megoldások között.

Malloy a jog tradicionális gazdasági elemzése egyik hibájának tartja, hogy az túl sokat kölcsönöz a pozitív közgazdaságtanból, miközben annak eszközrendszerét más, nem jogi célok elérésére alakították ki. A közgazdaságtan célja az emberi viselkedés meg-jósolhatóságára vonatkozó információk keresése (például, hogy egy adott termék árának emelkedése milyen piaci változásokat idéz elő). A jogászok feladata azonban túlmenni ezeken a predikciókon, és meggyőzés útján közvetíteni különböző értékrendek és értékelési szempontok között. A jognak foglalkoznia kell a javak elosztásának egyenlőtlenségeivel, az ár-alapú elosztási rendszer igazságtalanságaival is. A jog tradicionális gazdasági elemzésének további hiányossága, hogy általános érvénnyel elfogadja a jólét-maximalizálás és a társadalmi felelősség (tisztességesség) etikájának mesterséges dichotómiáját, és nem ismeri el az értékelés (értelmezés) fontosságát a piaci cserefolyamatok megértésében. Ezt illusztrálja az a “kísérlet”, amelyben kínai személyek döntéseit vizsgálták meg a fogoly-dilemma helyzetében. Egyik szereplő sem hozott a hatóságokkal kooperáló, a tradicionális közgazdaságtan szempontjából racionális döntést, és ebben valószínűleg döntő szerepet játszott egy szubjektív elem: a kínaiak hagyományosan bizalmatlan viszonya a hatóságokhoz. Ez jól mutatja az értékelési szempontok szerepét a döntéshozatalban.

Malloy könyvében hármas célt tűzött maga elé: egyrészt a jog és a piacgazdaság viszonyának vizsgálatához akar a jog tradicionális gazdasági elemzésénél általánosabb elméleti keretet biztosítani, másrészt be akarja mutatni a szemiotika szerepét a jog és piacgazdaság elméleti módszerében, harmadrészt pedig megkérdőjelezi a hagyományos elemzés középpontját képező hatékonysági paradigmát, azaz hogy a jognak a morális, erkölcsi és társadalmi értékek figyelmen kívül hagyásával kellene a jólét-maximalizálást elősegítenie. Amellett érvel, hogy a társadalmi felelősség általános morális elve alapvető szerepet játszik egy olyan kreatív környezetben, amely alkalmas arra, hogy a társadalmi fejlődést és jólétet fenntartható módon biztosítsa.

A szemiotika alkalmazásában a csere nem pusztán értékek egymással való helyettesítése, hanem értékek átalakítása az értékelés kiterjesztésével. Ebben a szemléletben a csere társadalmi folyamat, több optimális vagy hatékony, tisztán racionális döntéshozatalnál, mint ahogy az egyén is a társadalom része, nem pedig izolált eleme. Az érték, mint fogalom is csak társadalmi összefüggésekben értelmezhető: egy dolog értéke az, amit annak a közösség tulajdonít. Ezzel szemben a hagyományos gazdasági elemzés az egyént elkülöníti a társadalomtól.

A jog hagyományos gazdasági megközelítése egyensúlyi állapot elemzésén alapul, anélkül, hogy adekvát elméletet kínálna az egyensúlyhoz vezető folyamatra. Egyszerűen feltételezi, hogy az egyensúlyi állapothoz vezető folyamatot racionális piaci erők irányítják. Ezzel szemben a piaci változások dinamikus, folyamatcentrikus megközelítése magában hordoz egy meghatározatlan jelleget, a helyzet elemzésében kevésbé determinisztikus. Így például a jog szempontjából releváns gondatlan magatartás sem értelmezhető minden esetben a standard költség-haszon elemzés keretei között, hiszen azt befolyásolják olyan irracionális és indeterminisztikus tényezők, mint a véletlen, a meglepetés, vagy a felismerés. Az ésszerű döntéshozatalon alapuló egyensúlyi modell nem tudja megmagyarázni vagy felölelni a piaci cserefolyamat ilyen dinamikus és indeterminisztikus aspektusait.

Malloy egész gondolatrendszerének központi fogalma a társadalmi felelősség, ami három elven keresztül konkretizálható. Az első ilyen elv az alázatosság (humility), amely az egymással szembeni tisztességes és Őszinte magatartást jelenti, továbbá magába foglalja a tökéletlenség felismerését és elfogadását is. A második elv a diverzitás (diversity), amely az együttérzést és az egymással szembeni empatikus magatartást jelenti. A harmadik elv a kölcsönösség (reciprocity), ami azt jelenti, hogy a társadalom tagjai nagyobb valószínűséggel vesznek részt kooperatív tranzakciókban. Ezek az elvek a hagyományos megközelítés hatékonyság-fogalmában is fontos szerepet játszhatnak, de csak akkor relevánsak, ha a tranzakciós költségek csökkentését, mások jogainak és tulajdonának nagyobb mértékű tiszteletben tartását, a különösen opportunista magatartás visszaszorítását eredményezik.

A jog és piacgazdaság Malloy által kifejtett elmélete, valamint a jog gazdasági elemzése által kínált hagyományos megközelítés különbsége eltérő megoldásokra vezet olyan konkrét kérdések kapcsán, mint például a hatékony szerződésszegés problémája. A hagyományos megközelítés szerint a szerződés nem teljesítése megfelelő kompenzáció mellett megengedhető akkor, ha ez összességében a társadalmi költséget csökkentő hatással jár. Azaz, ha a szerződés teljesítése a költség-haszon elemzés fényében nem hatékony, akkor arra a felet kötelezni ésszerűtlen és ezért helytelen. Így például, ha a külszíni fejtésre bérelt terület eredeti állapotba való helyreállításának – amelyre a szerződés megszűnése esetén a szerződés alapján a bérlő köteles – költségei jóval meghaladják a terület bányaművelésből eredő értékcsökkenését, a helyreállításra a volt bérlő nem kötelezhető, csupán az értékcsökkenést kell megfizetnie. A jog és piacgazdaság új elmélete szerint ez azért helytelen megoldás, mert helytelenül eleve feltételezi, hogy minden pénzben kifejezhető, és a szerződések kötőerején Önmagában a hatékonysági elvre hivatkozva lazítani az általános társadalmi hatás miatt sem célszerű. Ezért nem fogadja el a hatékony szerződésszegés doktrínáját.

A jog és piacgazdaság Malloy által kifejtett megközelítésének eredményei a következőkben foglalhatók össze. A hagyományos hatékonyság – igazságosság dichotómia helyett az ellentét a hatékonyság és a kreativitás között feszül. A hatékonyság-elv nem alkalmas arra, hogy a kreativitásra vonatkoztassuk. Ebben a szembeállításban a fenntartható jólét biztosítása érdekében a kreativitásnak kell prioritást kapnia. A cserefolyamat, mint emberi tevékenység, valamint a piaci választás is értékelést hordoz. Ezek az eredmények spekulatívak, valójában további vizsgálatok keretét jelentik. A jog és piacgazdaság elsősorban a piaci elmélet kutatásának egy módja, nem pedig olyan mechanizmus, amelynek célja, hogy konkrét problémákra adjon választ.

* Robin Paul Malloy: Law and Market Economy – Reinterpreting the Values of Law and Economics (Cambridge University Press, 2000)