VI. Cím
A szerződés megerősítése és módosítása
I. Fejezet
A szerződés megerősítése
A szerződés megerősítésének esetei mind valamely (nevesített vagy nem nevesített) szerződésszegéshez kapcsolódnak, annak a kötelezett által önként felvállalt többletszankcióit jelentik. Míg azonban a szerződésszegés szankciói a törvény erejénél fogva, a felek külön kikötése nélkül járulnak a szerződésszegéshez és érvényesíthetők a sérelmet szenvedett fél által, addig a szerződés megerősítésének többletszankciói szerződésszegés esetén is csak akkor érvényesíthetők, ha azt a felek a szerződésben előre kikötötték. A hasonló jellegű jótállást, a Javaslat – a szorosabb tartalmi kapcsolódásra tekintettel – nem ebben a Fejezetben, hanem a hibás teljesítés jogkövetkezményei között helyezi el.
A szerződés megszegése esetére kiköthető többlet-jogkövetkezmények egy része olyan, amely többletfizetési kötelezettséggel, illetve a kár egyszerűbb megtérülésével hozza a sérelmet szenvedett felet kedvezőbb helyzetbe, más részük pedig nagyobb biztonságot, fokozott kielégítési lehetőséget nyújt a fizetés elmaradása (nemteljesítése) esetén (biztosíték kikötése).
A Javaslat nem a szerződések általános szabályai között, hanem vagy a dologi jog szabályainál (zálogjog), vagy az egyes szerződéstípusok körében (kezesség, zálogszerződés, garancia) rendelkezik a szerződés megerősítését szolgáló további fontos intézményekről.
A foglaló
5: 159. § [Foglaló]
(1) A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás megerősítéseként meghatározott pénzösszeget lehet adni (foglaló). A pénzösszeget csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből egyértelműen kitűnik.
(2) Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. Ha pedig a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.
(3) A szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni.
(4) A foglaló elvesztése, vagy kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kötbérbe és a kártérítésbe a foglaló összege beszámít.
1. A szerződésszegés egyik nevesített esetéhez, a szerződés meghiúsulásához kapcsolódó önként felvállalható többletszankció a foglaló. A Ptk. -hoz képest változás, hogy a Javaslat a foglalót csak pénzösszegre korlátozza; “más dolog” átadása a gyakorlatban nem fordult elő, és a foglaló funkcióját elvileg is megkérdőjelezi, miután “más dolog” kétszeresen az esetek többségében nem adható vissza. A szabályozás diszpozitív jellege mellett ugyanakkor nem lehet akadálya annak, hogy a felek foglalóként például meghatározott mennyiségű aranyat vagy más fajlagos szolgáltatásként megjelölt dolgot határozzanak meg. A Javaslat hangsúlyossá teszi, hogy foglalót fizetni nem a kötelezettségvállalás “jeléül” szokás (erre éppen az előleg szolgál), hanem a foglaló a kötelezettségvállalás megerősítéseként, felvállalt többletszankcióként kerül átadásra. Változatlanul irányadó viszont, vita esetén az arra hivatkozó félnek kell egyértelműen bebizonyítania, hogy a fizetett pénzösszeg foglaló szerepet tölt be (és nem csupán előleg), ez a rendeltetése a szerződéskötés körülményeiből tűnjön ki.
2. A foglaló a ki nem mentett meghiúsulás többletszankciója, ezért ha a szerződés teljesedésbe megy, a foglalót a szolgáltatás ellenértékeként kell elszámolni. Ha pedig a szerződés meghiúsul ugyan, azonban olyan okból, amelyért nem felelős egyik fél sem, vagy mindkét fél felelős, a foglalót vissza kell adni.
3. Tartalmilag nem újként, a Javaslat mégis félreérthetetlenül fogalmazza meg a foglaló szankciós vonását: az a fél, aki a szerződés meghiúsulásáért felelős a foglaló összegével tartozik helytállással – akár úgy, hogy az adott foglalót elveszti, akár úgy, hogy a kapott foglaló visszatérítésén felül a foglalóval azonos összeget megfizetni köteles.
4. A foglaló kárátalány szerepet tölt be, akkor is “elvész”, ha a másik fél a meghiúsulással összefüggő kárát nem bizonyítja, ha viszont kártérítést követel, abba a foglaló összege beszámít. Egyebekben a foglaló a szerződésszegés más jogkövetkezményei alól nem mentesít. A Javaslat az elvesztett vagy kétszeresen visszatérítendő foglaló értékét nem csak a kártérítésbe, hanem a kötbérbe is beszámítani rendeli, A javasolt szabályt az indokolja, hogy a kötbérkövetelés szerződésszegési kár bizonyítása nélkül is megáll, míg a kártérítési igényhez kárt kell bizonyítani.
A kötbér
5: 160. § [Kötbér]
(1) A kötelezett a szerződés megerősítéseként írásban meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem vagy nem szerződésszerűen teljesít.
(2) A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.
1. A kötbér a szerződés önkéntes megerősítésének az az esete, amikor a kötelezett a nem teljesítés vagy nem szerződésszerű teljesítés – vagyis bármilyen szerződésszegés – esetére vállalja meghatározott pénzösszeg megfizetését. A kötbérfizetési kötelezettséget (a pénzösszeg előzetes átadása nélkül) az írásbeli megegyezés alapozza meg. Megjegyzendő, hogy a kötbérfizetés teljesítése az alaki hibát orvosolja. A Javaslat a kötbérfelelősséget a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséggel azonos módon szigorítja: a szerződésszegő fél a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény okozta, amely a szerződéskötés idején nem volt előrelátható.
A Javaslat a bírósági úton nem érvényesíthető követelések biztosítására kikötött kötbér naturalis obligatio jellegét külön nem mondja ki, de ez a szabály következik a naturalis obligatiok biztosítására kikötött mellékkötelezettségek bírósági úton nem érvényesíthető voltára vonatkozó rendelkezésből.
2. A kamatkorlátozó rendelkezések megkerülésének megakadályozása érdekében a Javaslat a pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre – a Ptk. 247. § (2) bekezdésével egyezően – a késedelmi kamat szabályait rendeli alkalmazni.
5: 161. § [Kötbér és egyéb szerződésszegési igények viszonya]
(1) A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését és a nem szerződésszerű teljesítés esetére kikötött kötbér követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól.
(2) A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel.
(3) A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait. A kötbér összegét meghaladó tényleges kárának és költségeinek megtérítését a jogosult a kötbér mellett csak akkor követelheti, ha ezt a szerződésben kikötötte.
(4) A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti akkor is, ha kötbérigényét nem érvényesítette.
1. A különböző szerződésszegések következményeként fizetendő kötbér eltérő viszonyban lehet a szerződésszegés egyéb következményeihez. Ez vonatkozik mindenekelőtt a kötbérkötelezettség és a teljesítés viszonyára. Ezért a Javaslat a különböző kötbérfajtákat nevesítve rendezi ezt a kérdést. A meghiúsulási kötbér a teljesítés és a nem szerződésszerű teljesítés esetére kikötött kötbér követelését kizárja, a más szerződésszegés esetére kikötött kötbért pedig konszumálja (meghiúsulási kötbér mellett ugyanazon jogsértés többszörös szankcionálását jelentené a meghiúsulásig terjedő időre késedelmi kötbér, vagy az elállás alapjául szolgáló minőségi hiba miatt – a meghiúsulási kötbéren felül – még minőségi kötbér követelése). A késedelmi vagy a minőségi kötbér követelése viszont a teljesítési kötelezettség alól nem mentesít.
2. A Javaslat a kötbért átalány-kártérítésként szabályozza, és mellőzi magánjogi “bírság” vonását. A kötbér átalány-kártérítés funkciója klasszikusan abban mutatkozik meg, hogy a jogosult a kötbért akkor is követelheti, ha kára nem merült fel, vagy ha kára a kötbérnél alacsonyabb.
3. Érvényesül a kötbér átalány-kártérítés jellege annyiban is, hogy a jogosult a kötbért meghaladó tényleges kárát csak erre irányuló szerződéses kikötés esetén érvényesítheti, vagyis a kötbért meghaladó tényleges károk érvényesíthetőségét a Javaslat diszpozitív szabállyal kizárja. A kötbér átalány-kártérítés jellegét részben megtöri ugyanakkor a Javaslat annyiban, hogy a jogosult a kötbér mellett a szerződésszegésből eredő elmaradt jövedelmét és a következménykárokat bizonyíthassa és érvényesíthesse.
A kötbér a szerződésszegésből eredő egyéb jogok alól nem mentesít. A jogosult ezért érvényesítheti például hibás teljesítés esetén a minőségi kötbér mellett a szavatossági jogait, vagy követelheti a minőségi kötbér összegét meghaladó, a tényleges kárán kívüli más jellegű kárigényének megtérítését (így a hibás teljesítés miatti személyi sérülésből eredő következménykárok, elmaradt haszon). Annak sincs akadálya, hogy a jogosult olyan szerződésszegés miatt követeljen teljes kártérítést, amely miatt kötbért nem kötöttek ki és nem is fizettek (például a kötelezett késedelmesen és egyúttal hibásan teljesített, a késedelem esetére kikötött kötbérfizetési kötelezettsége nem mentesíti a hibás teljesítésből eredő teljes körű kártérítési felelősség alól). Végül lehetséges az is, hogy a jogosult a kötbérkikötés ellenére a szerződésszegés miatt csak kártérítést érvényesítsen.
4. A Javaslat a szerződésszegéssel okozott kárigényt elismeri akkor is, ha a jogosult az őt megillető kötbérigényt nem érvényesítette.
5: 162. § [Kötbérigény kamata]
Kötbér után kamat kikötése semmis, az esedékessé vált kötbér után azonban a kötelezett köteles késedelmi kamatot fizetni.
A Javaslat eloszlatja a Ptk. 246. § (1) bekezdéséből adódó, a kötbér és a kamat viszonyát érintő bizonytalanságot. A kötbér után ügyleti kamatot ugyan továbbra sem lehet kikötni (azt a kötbér kárátalány jellege magába olvasztja), azonban a már esedékessé vált, lejárt kötbér (mint kárátalány) fizetési késedelme az általános szabályok szerint késedelmi kamatfizetési kötelezettséggel jár. Megjegyzendő, hogy értékpapír (vagy más dolog) késedelmes kiadása esetére kikötött “késedelmi kamat” viszont – tartalma szerint – késedelmi kötbérként ítélhető meg.
A jogvesztés kikötése
5: 163. § [Jogvesztés kikötése]
A felek megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné. Jogvesztést csak írásban lehet érvényesen kikötni.
A Javaslat a szerződés megerősítéseként felvállalt többletszankcióként kezeli a jogvesztés kikötését. A szerződésszegés miatt sérelmet szenvedett fél ilyenkor azért kerül kedvezőbb helyzetbe, mert a szerződésszegő fél jogi helyzete önkéntes vállalása folytán hátrányosabbá válik (például részletvételnél a részletkedvezmény elvesztése, egyösszegű teljesítés esetére kikötött vételárfizetési kedvezmény elvesztése stb. ).
Bírósági mérséklés
5: 164. § [A szerződés megerősítéséből eredő joghátrány bíróság általi mérséklése]
A bíróság a szerződés megerősítéséből eredő joghátrányt a kötelezett kérelmére kivételesen mérsékelheti, ha az a szerződésszegéssel okozott érdeksérelemhez képest túlzott.
A szerződés megerősítéséből eredő joghátrányok – a foglaló, kötbér összege, a jogvesztés mértéke – abban hasonlóak egymáshoz, hogy adott esetben a szerződést megerősítő fél számára indokolatlan, túlzott, az arányosság elvét súlyosan sértő jogkövetkezményt jelenthetnek. A Javaslat ezért fenntartja mindhárom esetben a bíróság mérlegelésen alapuló, a joghátrányt mérsékelő jogkörét, és ezt közös szabályként fogalmazza meg. A bírósági beavatkozás piaci viszonyok között azonban csak kivételes lehet. Figyelemmel kell lenni a szerződésszegés tárgyi súlyára, arra, hogy a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kár összegszerűségét vizsgálni, “bizonyítani” kellene, a felek ugyanis éppen ennek elkerülése érdekében alkalmaznak kárátalány kikötést. A kötbér mérséklésének objektív szempontok alapján akkor lehet helye, ha a szerződésszegés és az okozott vagyoni érdeksérelem nem jelentős, és ez nyomban külön bizonyítás nélkül is egyértelműen megállapítható, ugyanakkor a felvállalt joghátrány erősen eltúlzott, és ezért a szerződésszegés és a jogkövetkezményei közötti arányosság elve súlyosan sérülne. A bíróság csak akkor mérsékelhet, ha az arányosság elvének kirívó sérelme, az eset összes körülményei, így a szerződésszegés objektív és szubjektív összetevői miatt a mérséklésre megfelelő indokok hozhatók fel (a kérdéssel foglalkozott a LB GK 17. sz. állásfoglalása is). A felek autonómiájának elvéből következik, hogy a bíróság a joghátrányt csak kérelemre mérsékelheti.
II. Fejezet
A szerződés módosítása
5: 165. § [A felek szerződésmódosítása]
(1) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.
(2) A megváltoztatott szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé.
(3) A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(4) A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben előzetesen közösen kikötötték vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja.
1. A Javaslat változatlan formában fenntartja a Ptk. 240. § (1) bekezdését. A Ptk. hatálybalépését megelőzően a szerződésmódosítás (átváltoztatás) és a nováció egymás mellett alkalmazott jogintézmények voltak. Az átváltozással szemben a nováció az eredeti szerződés megszüntetésével járt, és az új szerződés az eredeti szerződéssel megegyező tartalommal, annak megszűnésének pillanatában jött létre. A Ptk. azonban – szakítva a korábbi megoldással – a jogcím megváltoztatását is szerződésmódosításnak ismerte el, azaz lehetővé tette a jogcím megváltoztatását anélkül, hogy az az eredeti szerződés megszűnését eredményezte volna. A jogirodalom azonban egységes a tekintetben, hogy a felek — a törvény diszpozitivitásából adódóan – továbbra is alkalmazhatják a novációt a szerződésmódosítás speciális módjaként. A gyakorlat azonban kizárólag a felek kifejezett rendelkezése esetén tekinti novációnak a szerződésmódosítást. A Javaslat úgy ítélte meg, hogy a gyakorlatot nem segítené, ha a Javaslat újra bevezetné a nováció intézményét, ezért a Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy felek a szerződés tartalma mellett a jogcímet is módosítsák.
2. A Javaslat a módosítás joghatályát változatlan formában tartja fenn. A (2) bekezdés tartalmában azonos a Ptk. 240. § (2) bekezdésével. A Javaslat elhagyja a Ptk. 240. § (2) bekezdésének azt a fordulatát, amely kimondja, hogy a kezesnek és a zálogkötelezettnek a módosítást megelőzően keletkezett kifogásai fennmaradnak, ez ugyanis a (2) bekezdésből – több hasonló következmény mellett – logikusan következik, így annak külön kiemelése felesleges.
3. A Javaslat egy utaló szabállyal egyértelművé teszi, hogy a szerződésmódosításra a szerződés megkötésére vonatkozó szabályokat (ajánlat, elfogadás stb. ) kell alkalmazni.
4. A szerződés megváltoztatására főszabályként a felek konszenzusa alapján kerülhet sor. Kivételes esetekben azonban az egyik fél egyoldalú jognyilatkozata is módosíthatja a szerződést. Ilyen helyzetet a felek megállapodása vagy jogszabály hozhat létre.
5: 166. § [Bírósági szerződésmódosítás]
(1) Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően bekövetkezett körülmény folytán a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, feltéve, hogy
a) a körülmények megváltozásának lehetőségével a szerződés megkötésének időpontjában nem lehetett számolni,
b) azt nem a fél maga idézte elő, és
c) a körülmények változása nem tartozik a fél rendes üzleti kockázatának körébe.
(2) A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön.
1. A Javaslat a hatályos jogon nem kíván változtatni a tekintetben, hogy a szerződéses kötelezettségvállalásokat – az ingyenes szerződések (ajándékozás), így különösen a Ptk. -ban reálszerződésből konszenzuálszerződéssé változtatott szerződések (szívességi kölcsön, szívességi letét) kivételével – akkor is teljesíteni kell, ha a teljesítést a szerződéskötés után bekövetkezett körülmények megnehezítik, így különösen a teljesítés költségei nőttek vagy az ellenszolgáltatás értéke csökkent. Ez következik a pacta sunt servanda elvéből, és látszik abból is, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti viszony vizsgálatára is csak a szerződéskötés időpontjára vetítve kerülhet sor. Egy vonatkozásban – a Ptk. -hoz hasonlóan – általános jelleggel is érvényesülni engedi a Javaslat a clausula rebus sic stantibus elvét. Tartós jogviszonyoknál mód van bírósági szerződésmódosításra, ha a szerződés megkötését követően bekövetkezett körülmény folytán a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges érdeksérelemmel járna.
A Javaslat a bírósági szerződésmódosítás kivételes jellegét a Ptk. 241. §-ában a bevált módon rendezi. A szerződést ilyen irányú kérelemre a bíróság változatlanul csak akkor módosíthatja, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően a körülmények megváltozása folytán valamelyik fél lényeges jogi érdeksérelme áll elő. A jogviszony tartósságának megállapításához a bírói gyakorlatban kialakult szempontok de lege ferenda is alkalmazásra kerülhetnek.
A Ptk. 241. §-ával kapcsolatos bírói gyakorlatban kialakult szigorítási tendenciát követve a Javaslat expressis verbis állapít meg a bírósági szerződésmódosításhoz további feltételeket. Nem kerülhet sor a bírósági szerződésmódosításra akkor, ha a felek a körülmények megváltozásának lehetőségével a szerződéskötéskor számolhattak, ha a változást valamelyik fél maga idézte elő, továbbá akkor sem, ha a körülmények megváltozása valamelyik fél rendes üzleti kockázatának körébe tartozik. Különösen az utóbbi kizáró ok normatív kimondása látszott szükségesnek. A professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerére épülő Javaslat világossá teszi, hogy mindenki maga köteles felmérni a szerződéskötéssel együtt járó üzleti kockázatot, és annak bírói segédlettel történő csökkentésére nincs lehetőség.
2. A bírósági szerződésmódosítás kezdő időpontját illetően a gyakorlatban nem alakult ki egységes álláspont. A Javaslat ezért egyértelműen világossá teszi, hogy a bíróság legfeljebb a szerződésmódosításra irányuló igény bírósági érvényesítésének időpontjától kezdődően módosíthatja a felek szerződését. A bíróság mérlegelési jogköre tehát csak a kereset benyújtását követő időszakra vonatkozik, azt megelőző időpontra a módosítás nem terjedhet ki.
A módosítás tartalmi határait a Javaslat ugyancsak rugalmasan határozza meg; a bíró arra törekszik, hogy a körülmények változásából eredő veszteségeket és előnyöket úgy ossza meg a felek között, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se szenvedjen csorbát.
VII. Cím
Engedményezés és tartozásátvállalás
I. Fejezet
Engedményezés
5: 167. § [Engedményezés]
(1) A jogosult (engedményező) a kötelezettel szemben fennálló vagy jövőbeli vagy feltételes keletkező követelését szerződéssel másra (engedményes) átruházhatja.
(2) Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött követeléseket.
(3) Harmadik személlyel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező olyan megállapodása, amely a követelés engedményezését kizárja. Az engedményezést kizáró kikötés ellenére történő engedményezés érvényessége nem érinti az engedményező felelősségét a szerződés megszegéséért. E szerződésszegés nem eredményezheti az eredeti szerződés felmondását és nem vezethet az engedményes jogainak csorbulásához.
(4) Az engedményezett követeléseket a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb módon úgy kell meghatározni, hogy azok az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor azonosíthatók legyenek.
1. Az engedményezés a korábbi hitelező (engedményező) és az új hitelező (engedményes) szerződése, amellyel az engedményező az adóssal szemben fennálló követelését az engedményesre ruházza. A szerződésre a Javaslat – a Ptk. megközelítését fenntartva – nem határoz meg alakszerűségi követelményt, az szóban, sőt akár ráutaló magatartással is létrejöhet. Az a tény, hogy az engedményezés során a felek tipikusan – részben az engedményezésről való értesítéshez szükséges bizonyítás miatt – az írásbeli formát választják, nem indokolja kötelező írásbeli forma előírását.
Helyes a jogirodalom és a bírói gyakorlat megközelítése, amely az engedményezést absztrakt jogügyletnek tekinti, így a jogcímnek csak az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyban lehet jelentősége, az adós arra nem hivatkozhat. Helyesen állapította meg ezért a Legfelsőbb Bíróság, hogy [a]z engedmény az adós irányában elvont (absztrakt) jogügylet, ezért az adós nem hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyra vonatkoznak, illetve erre tekintettel nem tagadhatja meg az igazolt engedményes felé a (… ) tartozásoknak a megfizetését. ” Ha az adós megfelelő értesítést kapott, az annak megfelelő teljesítéssel szabadul a kötelezettsége alól, “az ő kötelezettségét az engedményezés jogcíme, így annak fogyatékossága nem befolyásolja, a jogosult személyét pedig a szabályszerű értesítés legitimálja. ” (Legi Bír. Gf. I. 30 107/2001/2. szám)
Alapvető jelentősége van az engedményezhető követelések széles körben való deklarálásának. Ennek következtében ugyanis az engedményes, hacsak a követelés nem tartozik a törvényi kivételek körébe, nyugodt lehet afelől, hogy az engedményezés érvényes. A Javaslat – a jogirodalom és a bírói gyakorlat bizonytalansága miatt – határozottan állást foglal a jövőbeli követelések és a követelések tömeges engedményezése érvényességének kérdésében is.
A jövőbeli követelések engedményezhetősége hasonló problémákat vet fel, mint a jelenleg nem létező vagy nem az eladó tulajdonában lévő dolog adásvételére kötött szerződés. A jogirodalom azonban egységes abban, hogy az adásvétel tárgya olyan dolog is lehet, amely a szerződéskötéskor még nem létezik. Az adásvétel mellett a Ptk. zálogjogi szabályai is a jövőbeli követelések engedményezhetősége mellett szólnak. A Ptk. 251. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is létrehozható. A 267. § (1) bekezdése szerint zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. E szabályokat a Javaslat Dologi jog Könyve is átvette. A Javaslat ezért az engedményezés meghatározását úgy alakítja, hogy az egyértelműen magában foglalja a jövőbeli követeléseket is azáltal, hogy a Javaslat úgy rendelkezik, hogy engedményezni “fennálló vagy jövőbeli” követelést lehet.
Az engedményezés érvényességéhez nem szükséges a követeléseket egyedileg megjelölni, az szükséges csupán, hogy az engedményezett követelések elemei beazonosíthatóak legyenek. Összhangban van ez a Ptk. 267. § (1) bekezdésével, amely úgy rendelkezik, hogy a zálogjog tárgyát képező jogok vagy követelések körülírással is meghatározhatók. A Javaslat arra a következtetésre jutott, hogy mivel a követelések tömeges engedményezését semmilyen szabály sem tiltja, ezért annak a Javaslatban való megfogalmazása felesleges. A követelések tömeges engedményezése érvényes, ennek – a (4) bekezdéssel összhangban – mindössze az a feltétele, hogy legkésőbb a követelés létrejöttekor megállapítható legyen, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e.
A követelések tömeges engedményezése, de különösen ennek radikális esete, a globálcesszió az engedményezésen túlmutató érvényességi kérdéseket vet fel. Ezekre azonban az általános érvénytelenségi szabályok (így elsősorban a jóerkölcsbe ütközés) kielégítő megoldást jelentenek.
A Javaslatnak az engedményezésre vonatkozó szabályai nem rendezik a biztosítéki célú engedményezés kérdését. A Javaslat dologi biztosítékként kizárólag a zálogjogot ismeri el, ezért a gyakorlatban kialakult – és a jogirodalomban számos vitát és a joggyakorlatban számos problémát generáló – fiduciárius konstrukciókat megszünteti. Nincs lehetősége a feleknek ezért biztosítéki célú engedményezésben való megállapodásra, azaz arra, hogy az engedményező a követelését úgy engedményezze az engedményesre, hogy abból az engedményes az engedményezővel szemben fennálló követelését nemteljesítés esetén kielégíthesse, ha azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia.
2. A Javaslat fenntartja a Ptk. 328. § (2) bekezdésének azon szabályát, amely szerint a személyhez kötött követelések nem engedményezhetőek. Személyhez kötött egy követelés, ha a követelés engedményezése a szerződés tartalmi változását eredményezné. Nem engedményezhetőek továbbá azok a követelések sem, amelyek engedményezését jogszabály kizárja, ez azonban következik a jogszabályba ütköző szerződések semmisségének szabályából, így annak kimondása az engedményezési szabályok között szükségtelen.
3. A Ptk. nem tartalmaz rendelkezést az adós és az engedményező szerződéséből eredő követeléseket kizáró kikötések érvényességére és hatályosságára. A pactum de non cedendo kérdésében a külföldi kódexek is megosztottak. Dologi hatályt tulajdonít az ilyen kikötéseknek a BGB és az angol jog, de ezt a megoldást követte a régi magyar magánjog is. Létezik olyan megoldás is, mint például az új holland polgári törvénykönyv szabálya, amely elismeri az engedményezést kizáró kikötések dologi hatályát, azonban a főszabály alól kivételt jelent a jóhiszemű harmadik személyekre történő átruházás. Hasonló megoldást választott az olasz és a francia jog is, amely szerint a felek megállapodhatnak jogok engedményezhetőségének a kizárásában, ez azonban harmadik személyekkel szemben csak abban az esetben érvényes, ha a harmadik személy a megállapodásról tudomással bírt. A követelések nemzetközi kereskedelemben történő engedményezéséről szóló UNCITRAL egyezmény úgy rendelkezik, hogy a hitelező és az adós szerződésének az engedményezést kizáró kikötése érvényes, de harmadik személyekkel szemben hatálytalan, függetlenül a követelést megszerző személy jó- vagy rosszhiszeműségétől. A legmerevebb megoldást az amerikai Uniform Commercial Code alkalmazza, amely a követelések engedményezhetőségét kizáró vagy korlátozó kikötéseket érvénytelennek tekinti. Mivel az ilyen kikötések érvénytelennek minősülnek, az engedményező jogosult lesz az adóssal szemben fennálló követelését engedményezni, és az adós még szerződésszegés címén sem fordulhat az engedményező ellen.
Az engedményezést kizáró kikötéseknek harmadik személyekre kiható hatályt tulajdonító jogok a szabály indokául egységesen azt az érvet hozzák fel, hogy az adósnak komoly gazdasági érdeke szólhat amellett, hogy a jogviszonyba harmadik személy ne léphessen be. Mindez azonban nem vezethet dogmatikailag hibás megoldáshoz. Dogmatikailag hibás ugyanis és nem is indokolt egy szerződéses kikötésnek dologi hatályt tulajdonítani, ez ugyanis alapvetően felborítaná a kötelmi jog relativitásának elvét. Az új szabályok ezért kimondják, hogy a felek érvényesen kiköthetik, hogy a szerződésükből származó követelések nem engedményezhetőek, ennek a kikötésnek azonban kizárólag kötelmi hatálya van, azaz harmadik személyek a kikötés ellenére is megszerzik a követelést. A kikötés azonban megfelelő jogcímet nyújt az adósnak, hogy az engedményező ellen forduljon szerződésszegés címén. Az adós tehát azt nem érheti el, hogy harmadik személy ne léphessen be a kötelembe, a szerződésszegésnek a felek által meghatározott jogkövetkezményei azonban alkalmasak lehetnek arra, hogy a hitelező – bár jogilag megtehetné – mégse engedményezze másra az adóssal szemben fennálló pénzkövetelését. Az engedményezőnek e szerződésszegése miatt nem támadhatja meg az adós a szerződést.
4. A Javaslat rendezi a jövőbeli követelések és a tömeges követelések engedményezésének módját. Korábban a bíróságok azzal az indokolással utasították el a jövőbeli követelések engedményezése érvényességének az elismerését, hogy azok definíciószerűen nem lehetnek a szerződés megkötésének időpontjában kellő pontossággal meghatározottak. Elismert, hogy az adásvétel tárgyául olyan dolog is szolgálhat, amely az adásvétel időpontjában nincs az eladó tulajdonában. Az új szabály az adásvétel körében elfogadott szabályt alkalmazza az engedményezésekre is. E szerint csak az szükséges az érvényességhez, hogy a követelések létrejöttekor meghatározható legyen, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e. Nem létező követelések engedményezése esetén a meghatározhatóságnak a követelés létrejöttének időpontjában kell megvalósulnia.
5: 168. § [Értesítés]
(1) A kötelezett az engedményezésről történő értesítésig az engedményezőnek köteles teljesíteni. Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezettet az értesítés után csak az új jogosultnak teljesíthet.
(2) A nem az engedményezőtől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ha az értesítés nem az engedményezőtől származik, a kötelezett csak saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.
(3) Ha a kötelezettet az engedményező értesíti az engedményezésről vagy a mástól származó értesítés esetén az engedményező igazolja az engedményezés megtörténtét (érvényes értesítés), a kötelezett értesítése után a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek a kötelezettel szemben fennálló jogait.
1. Az engedményezési szerződés a megkötésének időpontjában hatályossá válik, az adóssal szembeni hatások kiváltásához azonban még egy aktusra szükség van: ez az engedményezésről szóló értesítés megküldése. Az adós ugyanis csak ettől az időponttól kezdve képes az új helyzetnek megfelelően teljesíteni. A Javaslat elhagyja a Ptk. 328. § (3) bekezdésének első fordulatát, amely előírta, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A jogirodalom és a bírói gyakorlat nem tekintette az engedményezés érvényességi feltételének az értesítést.
A hatályos szabályokkal megegyezően, az értesítés adósvédelmi szerepet tölt be, az engedményezési szerződés megkötésével ugyanis a jogügylet perfektté válik, harmadik személyekkel szemben hatályosul. Az adós azonban az engedményezésről történő értesítésig kötelemszüntető hatállyal teljesíthet az engedményezőnek.
2. A hatályos szabály fenntartása indokolt. Ha az engedményező értesíti az adóst, nincs olyan indok, amely szükségessé tenné az engedményezés igazolását. Ha azonban az adóst más értesíti, az adós csak az engedményezés megtörténtének bizonyítása esetén nem teszi ki magát a kétszeri teljesítés veszélyének. A bizonyítás tipikus módja az engedményezési szerződés bemutatása.
3. A Javaslat új szabályt vezet be, amikor kimondja, hogy az adós értesítése után az adós és az engedményező szerződésének módosítása nem érinti az engedményesnek az adóssal szemben fennálló jogait. A korábbi szabályok nem rendezték az adós és az engedményező szerződésmódosításának érvényességét és hatályosságát. Az engedményezés és az adós arról való értesítése nem járhat azzal a joghatással, hogy az eredeti szerződést a felek a későbbiekben nem módosíthatják. Az engedményes védelme azonban megkívánja, hogy az engedményes jogai ne csorbulhassanak rajta kívül álló okból. Ezért szükséges kimondani, hogy az adósnak az engedményezésről való értesítését követően az eredeti szerződés módosítása az engedményessel szemben nem hatályos.
5: 169. § [Az engedményezés joghatásai]
(1) Az engedményezéssel az engedményes az engedményező helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító, járulékos mellékkötelezettségekből eredő jogok is.
(2) A kötelezettnek az engedményezésről való érvényes értesítése az elévülést megszakítja.
(3) A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és – ha erről a jogáról nem mondott le – beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az érvényes értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.
1. Ez a paragrafus az engedményezés legfontosabb joghatásait határozza meg. Ahogy a tartozásátvállalás nem alkalmas arra, hogy a szerződés adósi pozíciójában jogutódlást eredményezzen, az engedményezés sem alkalmas a hitelezői pozíció átruházására. Az engedményezés mindig kizárólag egyes követelésekre vonatkozik, nem pedig az egész jogviszonyra. Ebből következik, hogy az adós pozícióját az engedményezés nem érinti, különösen megmarad az adós jognyilatkozatainak címzettje ugyanaz (például adásvétel esetén a szerződés megtámadása az akaratnyilatkozat hibája, mennyiségi kifogás, változások bejelentése stb. miatt). Az engedményezés – és a kötelemben való jogutódlás – dacára az engedményező megmarad a szerződésből fakadó hatalmasságok gyakorlására jogosultnak, és továbbá is őt illeti meg a megtámadási jog, valamint hibás teljesítés esetén a kijavítás és az árleszállítás követelésének joga.
A Ptk. kimondja, hogy az engedményezéssel átszállnak az engedményesre a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A Javaslat a zálogjogra és a kezességre való utalás helyett általában utal a szerződést biztosító, járulékos mellékkötelezettségre. A szerződést biztosító, de nem járulékos mellékkötelezettségek (például garancia) nem szállnak át automatikusan az engedményesre, de azok átruházásáról a felek természetesen megállapodhatnak.
2. Indokolt az elévülés megszakítását kimondó szabályt [Ptk. 329. § (2) bekezdés] fenntartani, mivel az engedményezésről való értesítés a követelésről való rendelkezését fejezi ki. Az elévülés a követelés esedékessé válásával kezdődik. Nem esedékes követelések engedményezése esetén elévülésről, és így annak megszakadásáról sem beszélhetünk. Esedékes követelések esetén az adósnak az engedményezésről való értesítése azonban a követelés elévüléséhez vezet.
3. A hatályos szabályok megfelelően szabályozták a beszámítás és a kifogások kérdését, az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlat sem vetett fel kérdéseket, nem szükséges tehát módosítani a Ptk. 329. § (3) bekezdését. A bekezdés lehetővé teszi, hogy az engedményes által is érvényesíthető legyen az adós és az engedményező közötti szerződésnek az a kikötése, amely szerint az adós nem jogosult az engedményezett követeléssel szemben beszámítással érvényesíteni az engedményezővel szembeni követeléseit.
5: 170. § [Többszöri, utólagos és részleges engedményezés]
(1) Ha a kötelezett azonos engedményezőtől származó azonos követelés több engedményezéséről kap érvényes értesítést (többszöri engedményezés), akkor szabadul, ha az elsőként kapott értesítésnek megfelelően teljesít.
(2) Ha a kötelezettet az engedményes engedményese is értesíti (utólagos engedményezés), akkor szabadul, ha az utolsó érvényes értesítésben foglaltaknak megfelelően teljesít.
1. A korábbi szabályok nem rendezték a teljesítés során felmerülő kérdéseket. Bár ezek a szabályok a szerződési jog általános szabályaiból levezethetőek, szükséges a többszöri engedményezésnek, az utólagos engedményezésnek és a követelések részleteinek engedményezésének normatív szabályozása, mivel az engedményezésről való értesítés lényeges funkciója az adós védelme: a szabályokból az adós számára világosan ki kell derülnie, hogy milyen esetekben kinek köteles és jogosult teljesíteni.
Az adósvédelem elvéből következik, hogy az értesítés esetében nem érvényesül az elsőként szerző védelme. Ha azonos követelést többször engedményeztek, az első engedményes szerezte meg a követelést, hiszen később az engedményező olyan követelést engedményezett, amelynek már nem ő volt a jogosultja, és amely felett így rendelkezési joggal nem bírt. Igaz, hogy ilyen esetekben a későbbi engedményes nem szerezte meg a követelést, ha azonban elsőként értesíti az adóst, jogosult lesz a teljesítést követelni. Az adós ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa, hogy történt-e korábbi engedményezés. Természetesen ez nem érinti a korábbi engedményes jogát, hogy a követelést érvényesítő engedményestől jogalap nélküli gazdagodás címén követelje az adós által teljesített összeg kifizetését.
2. Utólagos engedményezés esetén a többszöri engedményezéssel ellentétben nem érvénytelen engedményezésről van szó, hanem arról, hogy a követelést megszerző engedményes továbbengedményezte a követelést. Az adós annak köteles teljesítem, aki a követelés esedékessé válásakor jogosultnak minősül, utólagos engedményezés esetén tehát az adós az utolsóként értesítő engedményesnek köteles teljesíteni. Ezekben az esetekben az engedményezés bizonyítékául benyújtott okiratokból megállapítható, hogy melyik engedményezés a legkésőbbi, így az adós számára nem jelent problémát annak megfelelően teljesíteni.
Követelések részeinek az engedményezésekor részben eltérő problémák merülnek fel. Ha az engedményezés tárgya osztható követelés, annak több részletben történő engedményezése az adós számára költségekkel járhat, mivel nem egy, hanem adott esetben rendkívül sok engedményesnek kell teljesítenie, ezáltal az adósság nyilvántartásával és a teljesítéssel járó költségek jelentősen megnőhetnek. A Javaslat az engedményezés körében elismeri a követeléseknek részletekben való engedményezését, mivel az gazdaságilag szükséges. A felmerült költségek megtérítését azonban az adós követelheti az engedményestől.
5: 171. § [Szavatosság]
(1) Visszterhes engedményezés esetén az engedményező az engedményessel szemben szavatol:
a) a követelés létezéséért;
b) a követelés felett való rendelkezési jogának fennállásáért; valamint
c) azért, hogy a kötelezettnek nincs olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezett követelésbe való beszámítás útján érvényesíthet.
(2) Visszterhes engedményezés esetén az engedményező rosszhiszeműsége esetén szavatol az engedményessel szemben a kötelezettnek az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában fennálló fizetőképességéért.
(3) Az engedményező szavatossága nem áll fenn, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át.
1. A hatályos szabályok nem rendezik egyértelműen az engedményező felelősségének kérdését. A Ptk. 330. § (1) bekezdésben foglalt kezesi felelősség mellett ugyanis a 330. § (2) bekezdése az adásvétel szabályaira, és így a
jogszavatosság szabályaira is utal. Problémát jelent továbbá, hogy az engedményező kezesi felelőssége nem bír kellő preventív hatással, mivel az csak az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig áll fenn. Célszerű ezért az engedményező felelősségét egységesíteni, azt a korábbinál szélesebb körre kiterjeszteni és a tartalmát pontosan meghatározni.
Az egyébként jelentős mértékben eltérő külföldi szabályok egyik közös pontja, hogy az engedményező szavatol az általa engedményezett követelés létezéséért és azért, hogy jogosult a követelést engedményezni. Az általános gyakorlat szerint a szavatosság csak visszterhes engedményezés esetében létezik; ha az engedményes nem fizetett a követelés megszerzéséért, az engedményező csak külön szerződéses kikötés esetén szavatol a követelés meglétéért. Ilyen esetekben ugyanis – a felek eltérő kikötésének hiányában – nem indokolt, hogy az engedményezőt ilyen kötelezettség terhelje.
A Javaslat ezért három esetkörre mondja ki az engedményező szavatosságát.
Az engedményező szavatol a követelés létezéséért. Ha az engedményező olyan követelést engedményez, amely nem létezik, az engedményes a követelés megszerzéséért fizetett “vételár” ellenére nem szerez semmit, hiszen az engedményező nem létező követelést nem tud átruházni. Indokolatlan lenne, ha ezekben az esetekben az engedményező szavatossága nem állna fenn.
– Az engedményező szavatol a követelés felett való rendelkezési jogának fennállásáért. A követelésen való rendelkezési jog fennállásáért való szavatosság nem az engedményezést kizáró kikötések miatt szükséges, hiszen a Javaslat az ilyen kikötéseket harmadik személyekkel szemben hatálytalannak minősíti. A rendelkezési jogért való szavatosság azokban az esetekben jelent az engedményes számára védelmet, amikor az engedményező a követelést már korábban engedményezte.
– Az engedményező szavatol azért, hogy az adósnak nincs olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezett követelésbe való beszámítás útján érvényesíthet. Az adós esetleges ellenkövetelése az engedményes számára komoly kockázatot jelenthet. Mivel az engedményezés időpontjában az engedményező tisztában lehet azzal, hogy az adósnak van-e olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezett követeléssel szemben beszámítás útján érvényesíthet, gazdaságilag racionális az ilyen ellenkövetelések nemlétezéséért való szavatosságot az engedményezőre telepíteni.
A szabályozás módosításával feleslegessé vált a Ptk. 330. § (2) bekezdése, amely a szavatosság szabályaira történő utalás mellett az engedményezésre az adásvétel szabályait is alkalmazni rendelte. Az adásvétel szabályai közül – az engedményezés tárgyának sajátosságaiból adódóan – kizárólag a felelősségi szabályok alkalmazhatóak; engedményezés esetén fogalmilag kizárt a tulajdonjog fenntartása vagy az adásvétel különös nemeinek alkalmazása.
2. A régi magánjogunkban vitatott volt a fizetőképességért való szavatosság. Az 1900-as tervezet elméletileg indokolatlannak és gyakorlatilag nem kívánatosnak tartotta az adós fizetőképességéért való felelősséget, míg az Mtj. 1223. §-a értelmében az engedményező szavatolt a visszteher fejében átruházott követelések behajthatóságáért. Az engedményezőnek a szavatosságát arra a körre ésszerű kiterjeszteni, amelyért való szavatosság kevesebb költséget jelent az engedményező, mint az engedményes oldalán. Az adós fizetőképességéért való szavatosság ebből a szempontból részben kilóg a szavatossági szabályok közül, hiszen arra az engedményezőnek semmilyen ráhatása sincs. A Javaslat ezért az engedményezőnek az adósnak az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában való fizetőképességéért szavatosságát kizárólag az engedményező rosszhiszeműsége esetére mondja ki. Az engedményező szavatosságának tehát az a feltétele, hogy az engedményezés visszterhes legyen és az engedményező az engedményezés időpontjában rosszhiszemű legyen, azaz tudja (vagy tudnia kellene), hogy az adós fizetésképtelen.
3. Az engedményezés szabályai diszpozitívek, ezért az engedményező kizárhatja a felelősségét az (1) bekezdésben felsorolt kérdések bármelyikében. A Javaslat azokra az esetekre, amelyekben az engedményező a követeléseket kifejezetten bizonytalan követelésekként ruházta át, főszabályként mentesíti az engedményezőt a felelősség alól. Az ügylet céljával ellentétes lenne ugyanis ilyen esetekre is kimondani az engedményező felelősségét.
5: 172. § [Jogok engedményezése]
Az engedményezésre vonatkozó szabályok törvény eltérő rendelkezésének hiányában megfelelően alkalmazandóak az olyan jogok átruházására is, amelyek a jogosultat egy jogváltozás egyoldalú létrehozására hatalmazzák fel.
A Ptk. nem rendezi a jogok átruházásának kérdését, kizárólag a tulajdonjog és a követelések átruházását szabályozza. A jogirodalom ebből – helyesen – arra a következtetésre jutott, hogy jogrendszerünk nem ismeri a jogátruházás intézményét. Jogok átruházására csak abban a körben van lehetőség, ahol ezt törvény külön kimondja. A Koncepció határozott célkitűzése volt, hogy a Javaslat – a gyakorlat igényének eleget téve – szabályozza a jogátruházás intézményét.
A Javaslat a jogátruházást komplex rendszerben oldja meg, mivel eltérő szabályokra van szükség az alakító jogok és az abszolút jogok esetén. A Javaslat az adásvétel szabályai után rendezi az abszolút jogok átruházását, e helyütt kizárólag az alakító jogok (ún. hatalmasságok, például a vételi jog) átruházásának szabályait tartalmazza. A Javaslat külön szabályt alkot továbbá a szerződési pozíció (azaz az egyik felet megillető jogot és a felet terhelő kötelezettségek összessége) átruházására, amelyet szintén az adásvétel szabályait követően helyez el.
A Javaslat az alakító jogok átruházását az engedményezés analógiájára szabályozza, a jogok átruházására utaló szabállyal az engedményezés szabályait rendeli megfelelően alkalmazni. Ez a szabály többek között leszűkíti az átruházható jogok körét. Főszabályként bármely jog átruházható. Nem ruházhatók át azon jogok, amelyek átruházását törvény tiltja, valamint – a személyhez kötött követelések mintájára – a személyhez kötött jogok.
5: 173. § [Engedményezés jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]
Ha a követelés jogszabály vagy hatóság határozat folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező szavatossága csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
A Javaslat fenntartja a Ptk. 331. §-át. A hatályos jogban is léteznek olyan jogszabályok, amelyek alapján követelések átruházására kerül sor. Ilyen például a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény.
II. Fejezet
Tartozásátvállalás
5: 174. § [Tartozásátvállalás]
(1) Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállaló) abban, hogy a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti.
(2) Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.
(3) A tartozásátvállalással a követelést biztosító mellékötelezettségek megszűnnek. Fennmarad a követelést biztosító mellékkötelezettség, ha a mellékkötelezettség kötelezettje így rendelkezik.
1. A Javaslat változtat a hatályos jog szabályán a tartozásátvállalás modelljének tekintetében. A Ptk. 332. § (1) bekezdése a tartozásátvállalást – eltérően a Ptk. hatálybalépését megelőző megoldástól – a régi és az új jogosult kétoldalú megállapodásának tekinti. A jogosult jóváhagyása a Ptk. 215. § (1) bekezdése szerint a szerződés létrejöttének, míg a jogirodalom álláspontja szerint hatályosságának feltétele. A Javaslat a tartozásátvállalást a régi és az új kötelezett, valamint a jogosult háromoldalú szerződésének tekinti. A tartozásátvállalás létrejöttének dogmatikai korrekciója nem érinti a tartozásátvállalás gyakorlatát, mivel a jogviszonyban a gazdasági racionalitás alapján mindhárom fél közreműködése szükséges volt.
2. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 332. § (2) bekezdését. Mivel az átvállaló a kötelezett helyébe lép a kötelemben, megilleti minden jog, amely a kötelezettet megillette.
3. A (3) bekezdés tartalmában fenntartja a Ptk. 332. § (3) bekezdését, azt azonban – az engedményezés szabályaival összhangban
– valamennyi szerződést biztosító mellékkötelezettségre kiterjeszti.
5: 175. § [Jogosulti jognyilatkozat előzetes megtétele]
(1) A jogosult a tartozásátvállaláshoz szükséges jognyilatkozatát előzetesen is megteheti.
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben a tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá.
(3) A jogosult jognyilatkozata megtételekor lemondhat a visszavonás jogáról. Lemondás hiányában a jognyilatkozat visszavonható.
1. A Javaslat – összhangban az Európai Alapelvek 12: 101. cikkely (2) bekezdésével és az UNIDROIT Alapelvek 9. 2. 4. cikkely (2) bekezdésével – lehetővé teszi, hogy a hitelező előzetes jognyilatkozatával lehetővé tegye a tartozásátvállalás létrejöttét. A hitelező előzetes jognyilatkozata jelentősen meggyorsítja és ezáltal olcsóbbá teszi a tartozások átvállalását azáltal, hogy a jogosulttal szembeni mozzanat elmaradhat. Ilyen esetekben ugyanis a tartozásátvállalás létrejön a régi és az új kötelezett megállapodásával.
Bár a Javaslat nem tekinti tipikusnak azokat a helyzeteket, amelyekben a hitelező előzetesen hozzájárulna ahhoz, hogy az adós a felülvizsgálata nélkül megszabaduljon tartozásától, bizonyos piacokon ez gyakori. A hitelszerződéseknek például jellemző tartalma, hogy a kötelezett előzetesen megadja a hozzájárulását ahhoz, hogy a bank a hitelt átruházza. A hitelátruházás során egyaránt szükség lehet tartozás átvállalásra és szerződésátruházásra is.
2. A jogosult előzetes jognyilatkozata esetén a főszabály helyett – amely szerint a tartozásátvállalás a tartozásátvállalási szerződés létrejöttével válik hatályossá – más megoldásra van szükség. A tartozásátvállalás ebben az esetben megvalósul a kötelezett és az átvállaló megállapodásával. A jogügyletnek a jogosulttal szembeni hatályosulásához szükség van a jogosultnak a tartozásátvállalás létrejöttéről történő értesítésére.
3. A jognyilatkozat – a jogosult és a kötelezett közötti bizalmi kapcsolattól függően – visszavonhatóan és visszavonhatatlanul is megtehető. A jogosult számára jelentős kockázatot jelent a visszavonhatatlan jognyilatkozat, mivel ezáltal elveszti a kötelezett személye feletti kontrollt, és az eredeti kötelezettnél kevésbé fizetőképes átvállaló tartozásátvállalását sem akadályozhatja meg. Erre jelenthet megoldást a visszavonható jognyilatkozat. A
jogviszonyok kiszámíthatósága iránti igény azonban megkívánja, hogy a jogosult nyilatkozatának megtételekor tegye egyértelművé, hogy az visszavonható-e, és ha igen, milyen körülmények esetén vagy milyen módon.
5: 176. § [Teljesítésátvállalás és tartozáselvállalás]
(1) Ha harmadik személy megállapodik a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról (teljesítésátvállalás), a harmadik személy köteles lesz a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A jogosult nem követelheti a tartozást a harmadik személytől.
(2) Ha a felek a megállapodásról a jogosultat értesítik (tartozáselvállalás), kötelezetti egyetemlegesség jön létre. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését.
1. A Javaslat újra szabályoz két, a régi magánjogunkban ismert jogintézményt: a teljesítésátvállalást és a tartozáselvállalást. A teljesítésátvállalás nem valódi tartozásátvállalás, hanem a régi kötelezett és az átvállaló szerződése, amelyben az átvállaló arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását az átvállaló fogja teljesíteni. A megállapodás kizárólag a felek között hatályos, a jogosult és az átvállaló között nem hoz létre jogviszonyt, így a jogosult nem követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól. Az átvállaló nemteljesítése esetén az eredeti kötelezett szerződésszegés címén fordulhat szembe az átvállalóval. A felek célja lehet magának a teljesítésátvállalásnak a létrehozása, de a teljesítésátvállalás jelenthet egy közbenső lépést a tartozáselvállalás vagy akár a tartozásátvállalás felé is.
2. Tartozáselvállalás esetén új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás rokon a teljesítésátvállalással abban a tekintetben, hogy nem következik be alanycsere a kötelemben: a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény között a legfőbb különbség az, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező az átvállalótól jogosult követelni a tartozás teljesítését.
A tartozásátvállalással összhangban a tartozáselvállaláshoz kapcsolódó kifogások is négy esetkörben merülhetnek fel: (i) magából a jogviszonyból eredő kifogások, (ii) a régi adós személyes kifogásai, (iii) az átvállaló kifogásai és (iv) a régi és az új adós személyes kifogásai. Mivel a tartozásátvállalás következtében az átvállaló az adós helyébe lép, megilletik mindazok a kifogások, amelyek a régi adóst megillették, az átvállaló tehát a régi adós személyéhez kötődő kifogások kivételével minden kifogást felhozhat a hitelezővel szemben.
A Javaslat nem tartalmaz külön rendelkezést arra, hogy harmadik személy a jogosulttal megállapodhat-e az eredeti kötelezett tartozásának átvállalásáról, mivel ezt a szerződések általános szabályainak (harmadik személy részéről felajánlott teljesítés) kell rendezniük. A Javaslat 5: 27. §-a bekezdése kimondja, hogy a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék. A Ptk. miniszteri indokolása rendkívül fontos szempontra világít rá, amikor kimondja, hogy a harmadik személy részéről történő teljesítés nemcsak a kötelezett érdekei szempontjából járhat hátrányokkal, hanem a kötelezett érdekeit is veszélyeztetheti. A harmadik személy a teljesítést többnyire azért ajánlja fel a jogosultnak, mert valamilyen terve van a kötelezettel szemben. A Ptk. a kötelezett érdekeit védi, amikor figyelembe veszi, hogy “a harmadik személy teljesítése ugyanis nem szükségszerűen előnyös a kötelezettre; erkölcsi hátrányokat jelenthet, a teljesítő harmadik személlyel szemben nem kívánatos lekötelezettséget eredményezhet stb. ” Minderre tekintettel a törvény feltételként szabja meg a kötelezett hozzájárulását is. A kötelezett hozzájárulása nélkül a harmadik személy tehát a szerződéses kötelezettséget nem teljesítheti. Ha a felajánlott szolgáltatást a jogosult mégis elfogadja, ehhez nem fűződnek a teljesítés jogkövetkezményei.
5: 177. § [Tartozásátvállalás jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján]
Ha a tartozás jogszabály vagy hatóság határozata folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Nem szükséges módosítani a Ptk. 333. §-át az ún. törvényi tartozásátvállalás tekintetében. A hatályos jogban is léteznek olyan jogszabályok, amelyek alapján tartozásátvállalásra kerül sor. Ilyen például a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény. A tartozásátvállalás szabályai szubszidiáriusan érvényesülnek abban az esetben, ha a tartozás jogszabály vagy hatóság határozata alapján: azok alkalmazására csak annyiban kerülhet sor, amennyiben a jogszabály vagy a hatósági határozat másként nem rendelkezik.
VIII. Cím
A szerződés teljesítés nélküli megszűnése
5: 178. § [Megszüntetés megállapodással]
(1) A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy – ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők – felbonthatják. A szerződés megszüntetése vagy felbontása a szerződésből eredő kötelmeket megszünteti.
(2) A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, ha pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.
(3) A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.
1-3. A Javaslat lényegét tekintve fenntartja a Ptk. 319. §-át. A szerződés közös megegyezéssel ex nunc hatállyal megszüntethető és ex tunc hatállyal felbontható. A Javaslat pontosítja a Ptk. 319. § (1) bekezdését annak kimondásával, hogy a szerződés felbontására csak akkor kerülhet sor, ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők. A szerződés felbontása esetében ugyanis a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, ezért az eredeti állapotot kell helyreállítani, a Javaslat pedig következetesen azon az elvi alapon áll, hogy az eredeti állapot helyreállítása a nyújtott szolgáltatások természetbeli visszatérítését jelenti. Ilyen értelemben rendezi a Javaslat a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit is. Ha tehát a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, mert bármelyik szolgáltatás irreverzibilis volt, a szerződés felbontása helyett a szerződés (jövőre szóló) megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Javaslat összhangot teremt a kötelem megszűnésére vonatkozó általános rendelkezésekkel annak kimondásával, hogy a szerződés teljesítés nélküli megszűnése a szerződésből eredő kötelezettségek és jogosultságok megszűnéséhez is vezet.
5: 179. § [Megszüntetés egyoldalú nyilatkozattal]
(1) Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra vagy felmondásra jogosult, a másik félhez intézett nyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni azzal, hogy elállásra a fél csak akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.
(2) Az elállás jogát a felek meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében is kiköthetik. A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét a kötelezett kérelmére mérsékelheti.
(3) A tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja.
1. A Javaslat a megegyezéssel történő szerződésmegszüntetés mellett kivételesen továbbra is lehetőséget enged a szerződés egyoldalú megszüntetésre. A Javaslat ezt új szerkezeti megoldással szabályozza. A Ptk. 320-321. §-ai külön paragrafusban szabályozták az elállás és a felbontás jogintézményét. Mivel a szabályok között több rendelkezés megismétlődött, a Javaslat egybevonja a két jogintézmény szabályait, és kizárólag az eltéréseket szabályozza. Az (1) bekezdés világossá teszi, hogy az ex tunc hatályú megszüntetést jelentő elállásra a felbontás, míg az ex nunc hatályú megszüntetést jelentő felmondásra a megszüntetés szabályai alkalmazandóak. A Javaslat ennek megfelelően külön is kimondja, hogy elállásra a fél csak reverzibilis szolgáltatások esetében, vagyis csak akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadására képes, és azt felajánlja. Ez a megoldás a bírói gyakorlatban már elfogadott (BH 2004/320. és 321. sz. ).
2. A Javaslat változatlan formában tartja meg a Ptk. 320. § (2) bekezdésben szabályozott bánatpénz kikötésének és annak bírósági mérséklésének a lehetőségét. A bánatpénz a másik fél kártalanítását szolgálja. Ilyen esetben a joggyakorlat alapján a bánatpénz értékét meghaladó kár megtérítése nem követelhető, hiszen a felek a szerződésbeli a bánatpénz megfizetésére tekintettel kötötték ki az elállás jogát, így jogellenesség az elálló oldalán nem merül fel.
3. A Javaslat a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződésekre – különös tekintettel az atipikus, és ezért a Javaslatban sem szabályozható szerződéses viszonyokra – az általános szabályok között biztosítja a felmondás lehetőségét. A Javaslat a felmondás feltételeit rugalmasan, a bírói gyakorlat számára kellő szabadságot engedve határozza meg, ezért a rendes felmondáshoz határidőt nem tűz, hanem a méltányosság követelményeihez köti. Lehetőség van arra is, hogy a másik fél, akinek a felmondás, illetőleg annak időpontja a lényeges jogi érdekét súlyosan sérti, a szerződés határozott időre történő átalakítását kérje.