A készülő új Ptk. – most már több mint egy évtizedes múltra visszatekintő – kodifikációs munkálatai során a kódex tartalmi kereteit érintő egyik fontos elvi kérdés kezdettől fogva az volt, hogy a gazdasági társaságok joga bekerüljön-e a kódexbe avagy továbbra is külön törvényben maradjon. A társasági jog jeles művelői (elsősorban Sárközy Tamás és Kisfaludi András, de mások is) mindkét megoldás mellett számos szakmai érvet, illetve ellenérvet sorakoztattak fel, dogmatikai érveket és praktikus szempontokat egyaránt. Ezeket ehelyütt megismételni nyilvánvalóan szükségtelen, arra azonban talán érdemes rámutatni, hogy az egyik vagy a másik álláspont érveinek súlyát, vagyis azt, hogy a mérleg nyelve melyik megoldás felé billen el, jelentősen meghatározza az „idődimenzió”. Gondolok itt arra, hogy a társasági jog nagyobb változékonysága folytán szükséges 6–8 évenkénti felülvizsgálat igénye miatt a 2006. évi Gt. megalkotása mindenképpen racionális döntés volt, hiszen akkor már látható volt, hogy az új Ptk. elkészülte még több évnyi távolságban van. Mint ismeretes, az új Ptk. megalkotása az akkori várakozáshoz képest is jelentősen tovább tolódott azáltal, hogy a 2009. évi CXX. törvény nem lépett hatályba, hanem a kodifikáció 2010-ben újraindult. A kódex 2013. január 1-jére prognosztizálható hatálybalépése már új idődimenzióba, új megvilágításba helyezi a társasági jog és a Ptk. viszonyát, hiszen a társasági jog mostanra ismét aktuálissá váló felülvizsgálata már a Ptk. keretei között végezhető el a legcélszerűbben. A gazdasági társaságok jogának a Ptk.-ba való helyezése mellett szóló dogmatikai érvek tehát mostanra összhangba kerültek a praktikus szempontokkal, így véleményem szerint egyértelműen helyeselhető a Kodifikációs Bizottság döntése, amely szerint a Jogi személyekről szóló könyv keretén belül a gazdasági társaságok joga beépítésre kerül a Ptk.-ba. Ezt a bevezetést azért tartottam szükségesnek e cikk elején, mert a társasági jog Ptk.-n belüli elhelyezése a közkereseti és a betéti társaságok esetében egy alapvető jelentőségű változtatást eredményezett: e társasági formák jogi személlyé válnak.
1. A jogi személlyé nyilvánítás kérdése
A közkereseti és a betéti társaság az eddigi mindhárom Gt.-ben jogi személyiség nélküli, de saját cégnevük alatti jogalanyisággal, abszolút jogképességgel rendelkező formákként nyertek szabályozást. A jogi személyiség határán álló e formák jogi személlyé nyilvánításának az igénye az 1997. évi és a 2006. évi Gt. megalkotása során is felmerült, mondván, hogy az abszolút jogképességgel rendelkező társaságok között nem indokolt különbséget tenni a jogi személyiség szempontjából. Azt lényegében mindenki elismerte, hogy semmiféle dogmatikai akadálya sincs a közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé nyilvánításának, a jogalkotó azonban részben hagyományokat őrző okokból (e formák régi kereskedelmi jogunkban sem voltak jogi személyek), részben pedig gyakorlati megfontolásokból (változtatási kényszer hiánya, esetleges nagyszámú szerződésmódosítás elkerülése, a rugalmasabb, a szerződéses jelleget jobban kifejező szabályozás elősegítése) mégsem változtatott a fennálló helyzeten.
A gazdasági társaságok joganyagának a Ptk.-ba való integrálása azonban új helyzetet teremtett, új nyomós szempontokat vetett fel. Mivel a Kodifikációs Bizottság – már említett – döntése folytán a gazdasági társaságok a Jogi személyekről szóló önálló könyvben kerülnek elhelyezésre, a közkereseti és a betéti társaság szabályozása szempontjából elvileg két lehetséges megoldás merült fel: vagy jogi személyként nyernek szabályozást, vagy pedig szerződéses alakzatként a kötelmi különös rész keretében. Utóbbi megoldás e formáknak az egységes társasági jogi szabályozásból való kiszakítását, a társasági jog szétdarabolását eredményezte volna, így reális alternatívaként úgy gondolom nem jöhetett számításba. Ezért – bár korábban mindig szükségtelennek tartottam a közkereseti és a betéti társaság formák jogi személlyé nyilvánítását – ebben az új döntési helyzetben a magam részéről is maradéktalanul egyetértettem a Kodifikációs Bizottság azon döntésével, hogy az egységes társasági jogi szabályozás érdekében e formák az új Ptk.-ban már jogi személyként kerüljenek szabályozásra. Ez kétségtelenül dogmatikailag is tisztább megoldást jelent, hiszen e formák cégnevük alatt ténylegesen eddig is teljes körű, abszolút jogképességgel rendelkeztek. A közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé nyilvánítását nem az e formákra vonatkozó szabályoknál, hanem a jogi személyek általános szabályainál, valamint a gazdasági társaságok közös szabályainál végzi el a Tervezet úgy, hogy a gazdasági társaságot a jogi személy egyik alaptípusaként, a jogi személyiséget pedig a gazdasági társaság egyik fogalmi elemeként határozza meg.
Kérdésként merült fel, hogy a jogi személyiség – elvi szempontból kétségtelenül nagy jelentőségű – megadásához elegendő-e egy gyakorlatilag pusztán jogtechnikai megoldás, vagyis annak törvényben való deklarálása, vagy ez egyben szükségessé teszi a közkereseti és a betéti társaság egyes szabályainak a megváltoztatását is. Véleményem szerint az előbbiről van szó, hiszen e formák szabályai lényegében eddig is megfeleltek a jogi személyiség kritériumainak, ugyanakkor nem is álltak ellentétben azokkal. Úgy gondolom, hogy a jogi személlyé nyilvánítás ezért nem jelent tartalmi változást e formák jogi jellegét illetően. A jogi személyiség megadása ugyanis nem változtat azon a tényen, hogy a gazdasági társaságok közül a közkereseti és a betéti társaságnál a legerősebb a szerződéses jelleg, itt különül el legkevésbé a tagjaitól a társaság, mint önálló jogalany.
A Tervezet a jogi személyiség ismérveiként a következőket határozza meg: saját név, székhely, törvény által nem tiltott cél, ügyvezető és képviselő szervek, tagoktól (alapítótól) elkülönített vagyon és önálló felelősség. A közkereseti és betéti társasági formák lényegében rendelkeznek a jogi személyiség mindezen ismérveivel, ezek az ismérvek azonban más jogi személy formákhoz képest kisebb intenzitással, mondhatni fokozatbeli különbséggel vannak jelen. Például a közkereseti és a betéti társaságnál van ugyan önálló társasági vagyon, azonban annak nincs törvényi minimuma, amiből következően a társaságnak az ezzel való elsődleges felelőssége is jóval kisebb jelentőségű, mint a tőkeminimummal rendelkező társaságoknál, ugyanakkor ezt ellensúlyozza a tagok korlátlan és egyetemleges mögöttes felelőssége, ami viszont nem összeegyeztethetetlen a jogi személyiséggel (lásd pl. egyesülés). Vagy pl. a közkereseti és a betéti társaságnál is van társasági szervezet (vezető tisztségviselők, legfőbb szerv) ennek a szervezetnek a tagoktól való elkülönültsége azonban korántsem olyan mértékű, mint más társasági formáknál, hiszen vezető tisztségviselők csak tagok lehetnek, a tagok gyűlése pedig nem jelent mást, mint a tagok összességét, hiszen döntéseit nem a jelenlevők szavazataihoz, hanem a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza. Nem ellentétes a jogi személyiséggel a tag felmondási jogának a fenntartása sem, hiszen a tagsági viszony egyoldalú megszüntetése más jogi személy formáknál is ismert (lásd: a kilépés lehetőségét az egyesülésnél, a szövetkezetnél vagy a korábbi közös vállalatnál).
Látható tehát, hogy a társaságon belüli belső viszonyokat vizsgálva a társaságnak a tagoktól való elkülönültsége a közkereseti és a betéti társaságnál jóval kisebb mértékű, mint más jogi személy formáknál. Ez azonban nem lehet gátja a jogi személlyé nyilvánításnak, mivel ebből a szempontból a külső jogviszonyoknak van inkább meghatározó jelentősége. Márpedig a külső jogviszonyokban a közkereseti és a betéti társaság éppen úgy a tagjai jogalanyiságától függetlenül szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, mint más jogi személyek. Összességében tehát álláspontom szerint megállapítható, hogy a jogi személyiség deklarálása önmagában nem igényli a közkereseti és a betéti társaság szabályainak a megváltoztatását, így nem jár azzal a veszéllyel, hogy e formák elvesztenék korábbi karakterüket. Arra azonban törekedni kell, hogy a közkereseti és a betéti társaság szabályozásának rugalmassága, a minél teljesebb körű diszpozitivitás a jogi személyiség elismerése mellett is biztosított legyen.
2. A társaság belső és külső jogviszonyai
A közkereseti társaság fogalmát a Tervezet némileg eltérő megszövegezéssel, tartalmilag azonban a hatályos Gt.-vel azonosan határozza meg: e forma jellegadó fogalmi ismérve továbbra is a tagok korlátlan és egyetemleges mögöttes felelőssége a társaság kötelezettségeiért. A közkereseti társaságra vonatkozóan speciális alapítási szabályt a Tervezet nem tartalmaz (mint ahogy ilyen szabály a hatályos Gt.-ben sincs). Nem tartalmaz külön szabályozást a Tervezet a tagok belső vagyoni viszonyaira nézve sem, ami azonban szintén nem jelent tartalmi változást, hanem csak azt, hogy a hatályos Gt. 89–90. §-ok szerinti szabályok jórészt máshol nyernek elhelyezést [a Gt. 89. § (2) bekezdése és 90. § (1) bekezdése szerinti szabályok pl. a társaságokra vonatkozó közös szabályokká válnak]. A személyes közreműködés szabályozása is változatlan marad.
Nincs érdemi változás a tagok gyűlésére vonatkozó szabályokban sem. A Tervezet fenntartja a legfőbb szerv speciális elnevezését, ezzel is kifejezésre juttatva a kft. taggyűlésétől való azt az alapvető működésbeli eltérést, hogy a tagok gyűlésén a határozathozatalnál a szótöbbség az összes leadható szavazatszámhoz viszonyul, és nem a jelenlévő tagok szavazatainak számához, mint kft.-nél. Ez a közkereseti társaság egyik legfontosabb jellegadó (és ezért kógens) szabálya, amelyre a korlátlan felelősséggel összefüggésben azért van szükség, hogy minél szűkebb körben legyen csak lehetőség kisebbség általi határozathozatalra (ez gyakorlatilag csak úgy fordulhat elő, ha van a szavazásból kizárt tag). Feladja viszont a Tervezet az üzletvezetés hagyományos (még a Kereskedelmi Törvényből származó) elnevezését és átveszi az ügyvezetés, ügyvezető fogalmakat, mivel itt az elnevezésbeli különbségtétel mögött – a hagyománytiszteleten túl – semmiféle tartalmi eltérés nem húzódik meg. Fenntartja a Tervezet a közkereseti és a betéti társasági formák azon jellemzőjét is, hogy csak tag lehet vezető tisztségviselő.
A társaság külső jogviszonyainak körében 1988 óta változatlan, és lényegében most sem változik a tagoknak a társaság kötelezettségeiért harmadik személyekkel szemben fennálló korlátlan és egyetemleges mögöttes felelősségének a szabályozása. Az egyetlen változás a belépő tag felelősségénél lesz: a Tervezet a hatályos Gt. 97. § (3) bekezdésével szemben visszatér az 1997. évi Gt. megoldásához annak kimondásával, hogy a belépő tag a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben hatályosan nem zárhatja ki a felelősségét. A felelősséget kizáró megállapodás tehát csak a tagok egymás közötti belső viszonyában érvényesülhet, az esetleges egymás közötti megtérítési igények kapcsán. A korábbi megoldáshoz való visszatérést a hitelezők védelme indokolja: a hitelezőnek ne kelljen az igénye érvényesítésekor azt vizsgálnia, hogy mikor ki volt a társaság tagja, és belépésekor milyen társasági szerződést módosító megállapodást kötött a többi taggal, hanem biztos lehessen abban, hogy igényét a társaság valamennyi aktuális tagjával szemben érvényesítheti.
3. A tagsági jogviszony és a társaság megszűnésének a szabályai
A tagsági jogviszony megszűnésének esetei – némileg eltérő megszövegezéssel – tartalmilag azonosak a hatályos Gt.-ben foglalt esetkörökkel. Tartalmi változás lényegében csak a rendes felmondással kapcsolatban van, ahol a Tervezet a határozott időre létesített társaságnál megengedi a felmondási jog kizárását, vagy korlátozását (határozatlan időre létesített társaságnál ez változatlanul semmis). Kimarad a Tervezetből az a hatályos szabály, amely szerint ha a felmondás lejárta alkalmatlan időre esik, a többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
A rendes felmondás három hónapos ideje elég hosszú, elegendő arra, hogy a társaság felkészüljön a felmondással élt tag kiválása folytán előálló helyzetre, így a felmondási idő további meghosszabbításának a lehetőségét nem indokolt biztosítani.
A hatályos Gt.-hez képest egyszerűbb szabályozást ad a Tervezet a társaságtól megváló taggal történő elszámolásra. A Tervezet az elszámolásnak csak az elvét rögzíti abból kiindulva, hogy a technikai, számviteli részletszabályok nem a Ptk.-ra tartoznak. A Tervezet szerint meg kell állapítani a társasági vagyon tagsági jogviszony megszűnésekori forgalmi értékét és abból a volt tag részére a vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell három hónapon belül pénzben kifizetni. A társasági szerződés ettől eltérően is rendelkezhet, sőt a társaságtól megváló tag és a társaság az elszámolás során is köthet eltérő megállapodást.
A Tervezet is tartalmazza azt a szabályt, amely szerint, ha a tagok száma egy főre csökken, ez a körülmény csak akkor vezet a társaság jogutód nélküli megszűnéséhez, ha hathónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a cégbíróságnak újabb tag belépését. Egyértelművé teszi a Tervezet, hogy abban az átmeneti időszakban, amíg a társaság gyakorlatilag egyszemélyes társaságként működik az egyedüli tag nem csak az ügyvezetésre és képviseletre jogosult, hanem arra is, hogy döntsön a tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben is. Így pl. az egyedüli tag a hat hónap eltelte előtt is dönthet a társaság jogutód nélküli megszüntetéséről, a végelszámolás elrendeléséről és önmagát is kijelölheti végelszámolóként, vagy pl. megejtheti az elszámolást a volt taggal, illetve örökösével stb.
4. A betéti társaságra vonatkozó speciális szabályok
A betéti társaság speciális szabályainál nincs tartalmi változás, hanem lényegében csak szövegezésbeli korrekciókra került sor. A Tervezet nem változtat azon a szabályozási megoldáson, hogy a betéti társaság önálló társasági forma, amelyre azonban – speciális szabály hiányában – a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni. A betéti társaság jellegadó ismérve továbbra is a beltag és kültag közötti megkülönböztetés, amely abban nyilvánul meg, hogy főszabályként a kültag nem tartozik felelősséggel a társaság kötelezettségeiért (ez alól kivétel a felelősségátvitel), valamint nem jogosult ügyvezetésre és képviseletre (törvény vagy a társasági szerződés azonban tartalmazhat ilyen feljogosítást). Tartalmilag változatlanul szabályozza a Tervezet a betéti társaság jogutód nélküli megszűnésének azt a két speciális esetét, amikor valamennyi beltag, illetve valamennyi kültag tagsági jogviszonya megszűnik.
Összegzés
A fentiek összegzéseképpen megállapítható, hogy a közkereseti és a betéti társasági formák Ptk.-beli szabályozása a jogi személlyé nyilvánításon túlmenően tartalmilag nem jelent érdemi változást a hatályos szabályozáshoz képest. Nem merült fel ugyanis olyan igény, amely miatt e formák jól bevált szabályozásán alapvetően változtatni kellett volna. E formák egyszerűbb, szerződéses jellege valamint személyegyesülés jellege tehát a jövőben sem változik.
(A cikk a Gazdaság és Jog 2011/7-8. számában jelent meg.)