2022 első napjával alapvetően átalakult a hazai családjogi és azon belül a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályozás: a Ptk.[1] családjogot szabályozó Negyedik Könyvének a módosítása ugyan csak két paragrafust egészített ki egy-egy mondattal és egyetlen új paragrafust iktatott be újként, mégis olyan változásokat léptetett hatályba, amelyek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. A 2021. évi CXXII. törvény[2] a Ptk. 4:164. § (1) bekezdését kiegészítette egy második mondattal, amely ugyan nem nevesíti, illetve definiálja a váltott gondoskodást, de egyértelműen rögzíti, hogy a közös szülői felügyelet gyakorolható akként is, hogy a szülők felváltva és azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermeket gondozni és nevelni. A 4:167. § (1) bekezdése szintén egy további mondattal egészült ki, amely a bíróságot felhatalmazza arra, hogy amennyiben az a kiskorú gyermek érdekében áll, az egyik szülő kérelmére is a közös szülői felügyeletről döntsön. Újként került beillesztésre a 4:167/A. §, amely a közös szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése címet viseli, és nemcsak azt határozza meg, hogy milyen kérdésekben kell a bíróságnak közös szülői felügyelet elrendelése esetén döntenie, hanem azt is, hogy a bíróság a közös szülői felügyelet elrendelése esetén egy lépéssel tovább mehet, és a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel a gyermek szülők közötti váltásban történő gondoskodásáról is dönthet. Ebben a körben rögzíti az új jogszabályhely, hogy milyen kérdésekről kell utóbbi esetben a bíróságnak határoznia, továbbá azt is, hogy e döntések megváltoztatására is a bíróság rendelkezik hatáskörrel.
Az alábbiakban röviden áttekintésre kerül, miként illeszkednek a szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezések az intézmény hazai alakulásának történetéhez, mennyiben jelentik vagy jelenthetik a gyakorlat megváltozását, és milyen új, illetve hangsúlyosabb feladatokat rónak a jogászi hivatásrendekre, különösen a gyermek érdekének védelmében.
I. A szülői felügyelet rendezésének kérdései a Ptk. kodifikációja során
A szülői felügyelet nagy témáján belül az alábbiakban csak a szülői felügyelet különélő szülők általi gyakorlásának megállapodással vagy bírósági döntéssel való rendezésének kérdése kerül áttekintésre. Mind a Ptk. 2002. évi koncepciója,[3] mind a 2003-ban közzétett koncepció és tematika[4] tartalmazta a családjogi szabályozás koncepcionális kérdéseit, érintve így a szülői felügyelet rendezésének területét. A 2002. évi koncepció felidézte a közös szülői felügyelet intézménye hazai bevezetését, emlékeztetve arra, hogy a gyermek érdekét és a szülők együttműködési hajlandóságát ilyen megállapodás esetében tekintetbe kell venni. 1995-ben[5] nemcsak az a rendelkezés került a családjogi törvénybe (Csjt.),[6] hogy a különélő szülők megállapodhatnak a közös szülői felügyelet gyakorlásában, hanem az is, hogy a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják – ellentétes megállapodásuk hiányában – akkor is, ha már nem élnek együtt. Noha ez utóbbi jogszabályhely egységes és a szülői felügyeletre, annak rendezésére (abban az időben: gyermekelhelyezésre) vonatkozó értelmezése az ítélkezési gyakorlatban egységesült, a 2002. évi koncepció kitért arra, hogy „újragondolást, újraszabályozást kíván”[7] az a (fent említett) rendelkezés, amely szerint a szülők a szülői felügyeleti jogokat ellentétes megállapodás hiányában különélőkként is együtt gyakorolják. Leszögezték, hogy a házasság felbontása utáni közös szülői felügyelet a magyar viszonyok között csak kivételesen érvényesülő lehetőség, és felvetették annak szükségességét, hogy rögzítsék: nem kerülhet sor a gyermeknek a szülők között váltott módon történő elhelyezésére.[8]
A Ptk.-nak a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által 2005 júniusában megvitatott első normaszöveg-tervezete (Javaslat)[9] a szülői felügyelet rendezése körében némiképp más hangsúlyt helyezett az egyes rendelkezésekre, mint amelyek a 2002. évi koncepcióból következhettek volna. A Javaslat és annak indokolása hangsúlyozta, hogy a különélő szülők megállapodhatnak abban, hogy közösen gyakorolják a szülői felügyeletet (anélkül, hogy a gyermek elhelyezéséről dönteniük kellene). Az indokolás kiemelte, hogy nem tiltja a Javaslat a gyermek váltott elhelyezését, és a bíróság ilyen tartalmú egyezséget is jóváhagyhat.[10] Ami a szülői felügyelet megállapodással való rendezésének további lehetőségeit illeti, a Javaslat normaszövege nevesítette a jogok és a kötelezettségek szülők közötti megosztását, valamint annak lehetőségét, hogy a normaszöveg-tervezet szerint „a szülői felügyeletet teljes körűen csak az egyikük gyakorolja”. Az indokolás ezzel összefüggésben arra utal, hogy a teljes körű szülői felügyelet váltja fel a gyermek elhelyezését, de egyúttal arra is, hogy akár a közös szülői felügyeletre, akár a jogok és kötelezettségek megosztására vonatkozó megállapodást a bíróság a gyermek érdekének mérlegelését követően hagyhatja jóvá.[11] Ami a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezését illeti, a Javaslat normaszövege ebben a vonatkozásban nem tartalmazta a „teljes körű” gyakorlásra történő utalást, csupán azt, hogy a bíróság dönt a különélő szülők megállapodásának hiányában arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja, ugyanakkor az indokolás egyértelművé tette, hogy ehelyütt is a szülői felügyelet teljes körű gyakorlását kell ez alatt érteni.[12]
A Szakértői Javaslat (2008),[13] valamint a 2012-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat normaszövegében érdemi változtatásra a szülői felügyelet rendezési módját tekintve nem került sor, igaz, a „teljes körűen” mint határozószó végül „kikopott”, elmaradt a normaszövegből.[14]
II. A szülői felügyelet rendezésének 2014-ben hatályba lépő új szabályai – haladás, fontolva[15]
A 2013. március 15-én hatályba lépett Ptk. a szülői felügyelet rendezése kérdésében összességében koncepcionálisan inkább csekélyebbnek tekinthető változtatásokat kodifikált. Ezeket nyilvánvalóan részben arra lehetett visszavezetni, hogy az új szabályozás a gyermekelhelyezés – szülői felügyelet rendezésének a 19. század vége óta alkalmazott – fogalmát és intézményét csak a gyermek harmadik személynél való elhelyezése esetére tartotta fenn, de nem tekintette már alkalmazhatónak akkor, ha a szülők vagy egyikük nevelte tovább a gyermeket. Noha a Ptk. hatálybalépése idején ez sajátos megoldásként és olyanként került megjelölésre, mint amely tartalmában nem változtat a korábbi gyermekelhelyezés szabályain,[16] valójában számos tekintetben mégis változást vont maga után, hiszen – példaként említve – a Csjt. rendelkezései alapján akkor is dönteniük kellett a szülőknek a gyermek elhelyezéséről, ha közös szülői felügyeletben állapodtak meg, míg a Ptk. alapján a közös szülői felügyelet „mögött” nem a gyermek elhelyezése, hanem a gyermek lakóhelyének rögzítése áll. Hasonlóképpen, a közös szülői felügyelet megszüntetése a Csjt. szabályrendszerében nem tette szükségessé a gyermek lakóhelyének kérdésében való döntést, mert a közös szülői felügyelet megszüntetése mellett a gyermekelhelyezés tárgyában kötött megállapodás fennmaradhatott, a Ptk. alkalmazása esetében azonban a közös szülői felügyelet megszüntetése maga után vonja azt, hogy dönteni kell a szülői felügyelet teljes körű gyakorlása tárgyában.
A Ptk. nem tartotta fenn azt a Csjt. szabályrendszerében még alkalmazott rendelkezést, hogy a különélő szülőnek, ha a szülők nem gyakorolnak közös szülői felügyeletet, szünetel a szülői felügyelete. Önmagában ez sem jelentett meghatározó változtatást, hiszen a Csjt. rendelkezéseinek alkalmazása során a gondozó szülőnél sor került a gyermek elhelyezésére, a másik szülőnek pedig ugyan szünetelt a szülői felügyeleti joga, de főszabályként megillette az a jog – és terhelte az a kötelezettség –, hogy a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben együtt döntsön a másik szülővel. A Ptk. hatálybalépése után ez annyiban módosult, hogy a különélő szülő szülői felügyelete önmagában a különélésre és a közös szülői felügyelet hiányára tekintettel már nem szünetel. Természetesen egy ilyen jellegű változás is összességében mégiscsak nagyobb hatással jár, mert annak a következményei, hogy szünetel-e a különélő szülő szülői felügyelete, a szülői felügyelet számos szegmensében megjelennek – így például abban a tekintetben, hogy beszélhetünk-e a szülői felügyelet feléledéséről.
Noha a kodifikációs folyamat kezdetén a koncepcionális változások szükségessége a szülői felügyelet rendezése kérdésében nem nyert megfogalmazást, és a jogirodalom is inkább azt hangsúlyozta, hogy a közös szülői felügyelet kérdésében nem szükséges újabb lépéseket tenni, s továbbra is indokolt – a szülők közötti együttműködés szükségessége miatt – különélő szülők esetében a közös szülői felügyeletet a megállapodásra korlátozni,[17] összességében némileg nagyobb hangsúlyt kapott a közös szülői felügyelet fennmaradása, illetve az abban való megállapodás lehetősége, külön kitérve a szülői jogok és kötelezettségek megosztására. A változások megfeleltek a „fontolva haladás” már hivatkozott mottójának.
III. A szülői felügyelet különélő szülők általi gyakorlásának lehetőségei, 2014–2021 – egyéniesítés szélesebb körben
A Ptk. 2014. március 15-én a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó olyan új szabályokkal lépett hatályba, amelyek annyiban a korábban megkezdett utat követték, hogy még erőteljesebben adtak módot az egyéniesítésre. Az évtizedeken keresztül a gyermekelhelyezésre épülő rendszer („a magyar családi jog sajátossága [volt], hogy a gyermek elhelyezése jelenti a szülői felügyeleti jogosultság megszerzését”[18]) keretei között az egyes esetekben kevéssé volt kétséges, hogy melyik szülő rendelkezik szülői felügyelettel. A változást a szülői jogok és gyermekjogok fokozott erősödése, a szülők egyenjogúságának egyre teljesebb érvényre juttatása hozta magával. Nem véletlen, hogy mindhárom Csjt.-novella – az 1974. évi I. törvény, az 1986. évi IV. törvény, majd az 1995. évi XXXI. törvény[19] – kisebb vagy nagyobb mértékben, de érintette a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos szabályokat.
1. Különélő szülők közös szülői felügyelete – nem főszabályként
Azok az alábbi rendelkezések, amelyekkel a Ptk. hatályba lépett, ma is hatályosak, az új, 2022. január 1-jével alkalmazandó szabályok ezeken nem változtattak. A Ptk. (közlönyállapotától kezdődően) rögzíti, hogy a szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk, a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. Noha ehhez hasonló rendelkezést már a Csjt. is tartalmazott, mégis merültek és merülnek fel nehézségek az értelmezésével kapcsolatban: nemritkán úgy interpretálják ezt a rendelkezést, hogy ezáltal a különélő szülők közös szülői felügyelete a hazai jogban főszabályt jelent. Erről azonban nem volt és jelenleg sincs szó: a 4:164. § (1) bekezdése annyit közöl, hogy önmagában a különélés nem változtat a közös szülői felügyeleten, és az a helyzet addig állhat fenn, amíg a gyámhatóság vagy bíróság nem dönt, illetve a szülők nem állapodnak meg, és ez utóbbi ráutaló magatartással, hallgatólagosan is történhet.
2. Különélő szülők megállapodása a szülői felügyelet gyakorlásáról
A korábbiaknál tágabb körben vonja meg a Ptk. azt a lehetőséget, hogy a különélő szülők miként állapodhatnak meg a szülői felügyelet gyakorlásának módjában. Fennmaradt a közös szülői felügyeletben való megállapodás lehetősége, de új megoldásként bevezetésre került a szülői felügyelettel kapcsolatos jogok és kötelezettségek megosztása is. Természetesen fennmaradt az a mód is, hogy az egyik szülő gyakorolja teljeskörűen a szülői felügyeletet, a Ptk. azonban hatálybalépése idején már nem tartalmazta a „teljes körűen” fordulatot, s ennek az lett a következménye, hogy az egyik szülő „kizárólagos” szülői felügyeletét meghatározó megegyezések születtek, és sajnos születnek. Ez azonban nemcsak szemben áll a Ptk. szemléletével, hanem egyszerűen nem illeszkedik a szülői felügyelet struktúrájába, hiszen a különélő szülő szülői felügyelete önmagában a különélésnél fogva nem szünetel. A kizárólagosság lehetőségének ellentmond a 4:175. § (1) bekezdése is, amely szerint a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják ez esetben is a jogaikat.
A közös szülői felügyelet megállapodással történő rendezése a házastársak megegyezésen alapuló bontása körében is megjelent, miután a Ptk. 4:21. § (4) bekezdése a közös szülői felügyeletre irányuló megállapodás kapcsán kimondja, hogy ez esetben a kapcsolattartás kérdését nem kell rendezni. Ezzel kapcsolatban nem sokkal a Ptk. hatálybalépése után több kérdés felvetődött, s a Kúrián működő Új Ptk. Tanácsadó Testülete (Testület) – amelyet Menyhárd Attila egyetemi tanár vezetésével 2015-ben hívott életre a Kúria akkori elnöke, Darák Péter – néhány véleményt meg is fogalmazott.[20]
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy „ha a felek a házasság felbontása vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben közös szülői felügyeletben állapodnak meg, az egyezségük kiterjedhet-e a kapcsolattartás rendezésére”, a Testület akként foglalt állást, hogy a közös szülői felügyelet ugyan feltételezi a szülők közötti együttműködési készséget, és a szabályozás értelmében a kapcsolattartást ekkor nem kell rendezni, de a Ptk. nem is tiltja a feleknek ezt. A vélemény ekként zárult: „A közös szülői felügyelet mellett a kapcsolattartásban való megállapodás így nem jogszabálysértő, még akkor sem, ha a két jogintézmény elvileg kizárja egymást. A feleknek a kapcsolattartás kérdésében kötött egyezsége tehát közös szülői felügyelet mellett is jóváhagyható.”
A Ptk. 4:21 § (4) bekezdése azt is rögzíti, hogy közös szülői felügyelet esetén a szülőknek meg kell határozniuk a gyermek lakóhelyét. Ez kevesebb gondot vetett és vet fel a közös szülői felügyelet azon eseteiben, amikor a gyermek állandó jelleggel az egyik szülő otthonában nevelkedik, de már kérdéseket generált akkor, amikor a szülők úgy döntöttek, hogy váltva gondozzák gyermeküket. A Ptk. ugyan azt a lehetőséget, hogy váltott módon gondoskodjanak a szülők gyermekükről, nem nevesítette, de a hatálybalépése óta eltelt időben megjelentek azok a közös szülői felügyeletet rendező megállapodások, amelyekben a szülők esetenként már ebben is megegyeztek, illetve megegyeznek. Így került a Testület elé annak kérdése, hogy „a közös szülői felügyelet keretei közötti »váltott elhelyezés« esetében megjelölhető-e mindkét szülő lakása a gyermek lakóhelyeként”. A Testület véleményében utalt az állampolgárok lakcímének, tartózkodási helyének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az annak végrehajtásáról szóló 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet 30. §-ára, amelyek alapján egyértelműen a szülők kötelezettsége, hogy rögzítsék: kettejük közül melyikük lakóhelye szolgál a gyermek lakóhelyéül. Hozzátette a vélemény, hogy a váltások eredményeként „gyakorlatilag előfordulhat, hogy a gyermek ténylegesen két helyen lakik, azonban a gyermeknek ilyen esetben is csak egy nyilvántartott lakóhelye lehet”.
3. A különélő szülők szülői felügyeletének bíróság általi rendezése
Ami azt illeti, hogy miként rendezi a bíróság a szülők megállapodásának hiányában kérelemre vagy hivatalból a szülői felügyelet gyakorlását, a Ptk. fenntartotta azt az elgondolást, amely a kodifikáció során már elfogadottá vált: nem teszi lehetővé a közös szülői felügyelet elrendelését, így a bíróság csak arról dönthet, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet. Miután a 4:167. § (1) bekezdésének első mondata sem tartalmazza a „teljeskörűen” fordulatot, sajnálatos módon születnek olyan ítéletek, amelyek az egyik szülő kizárólagos szülői felügyeleti jogát rögzítik. Előadódhat olyan helyzet, amikor valóban kizárólagos az egyik szülő szülői felügyeleti joga, de pusztán a különélésnél fogva a szülői felügyeleti jog nem szünetel, s itt is érvényesül a különélő szülők együttdöntési joga a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben, ennélfogva a „főszabály” nem a kizárólagos szülői felügyelet. A kizárólagosság hiánya világosan kiolvasható a 4:168. § (1), valamint a 4:175. § (1) bekezdéséből. A gondozó szülő és a különélő szülő helyzete úgy is közelebb kerülhet egymáshoz, hogy a bíróság a különélő szülőt az együttdöntési jog körébe eső kérdések mellett feljogosíthatja arra is, hogy ellássa a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatokat, illetve kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlása feladatának ellátására. Az egyéniesítésre ad lehetőséget – a másik „irányban” – az, hogy a 4:168. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja a lényeges kérdésekben való döntés jogát.
IV. A 2022. január elsejével hatályba lépő új rendelkezések – nagy változások
A közös szülői felügyelettel és váltott gondoskodással kapcsolatos friss rendelkezések új családjogi intézményt nevesítenek, bevezetnek néhány részletszabályt, ugyanakkor rendeznek is egyes függőben lévő kérdéseket.
1. A váltott gondoskodás a szülők megállapodása alapján
A közös szülői felügyelettel összefüggésben mondja ki a Ptk., hogy a szülők megállapodhatnak abban is, hogy felváltva azonos időtartamban gondozzák és nevelik a gyermeket. Ez egy már létező és itthon is alkalmazott megoldásnak a Ptk. szabályrendszerében való elhelyezését jelenti, hiszen a Ptk. mind ez idáig nem utalt erre a lehetőségre. A 4:164. § (1) bekezdésének második mondata a váltott gondoskodást világosan a közös szülői felügyelet keretében helyezi el. Míg a közös szülői felügyelet „csak” a szülők jogi értelemben vett egyenlőségét valósítja meg, addig a váltott gondoskodás egy lépéssel továbbmegy, és fizikai értelemben is lehetővé teszi, hogy a szülők egyenlően, igaz, nem egyidejűleg, hanem felváltva azonos időtartamokban gondozzák-neveljék a gyermeket. Ebből az is következik, hogy lehetséges a közös szülői felügyelet váltott gondoskodás nélkül és váltott gondoskodás mellett.
A váltott gondoskodás nélküli közös szülői felügyelet ezáltal sajátos intézménnyé válik, amely mellett a szülői felügyelet közös, ugyanakkor rendszerint mégis az egyik szülőnél van a gyermek lakóhelye, s ez a tény számos következménnyel jár. A jogalkotó a váltott gondoskodás azonos időtartamait rögzíti, ugyanakkor számos esetben a szülők nem feltétlenül azonos időtartamokban rögzítik a váltott gondoskodás egyik és másik szülőre jutó idejét. Kérdés, hogy lesz-e átmenet a váltott gondoskodás nélküli és a váltott gondoskodással megvalósuló közös szülői felügyelet között, illetve különösen az, hogy milyen rendelkezések vonatkozhatnak majd arra a helyzetre, ha nem derül ki a megállapodásból, hogy a szülők váltott gondoskodásban vagy kiterjesztett kapcsolattartásban egyeznek meg. Amíg a szülők együttműködnek, ez kevésbé jelent problémát, ha azonban ez az együttműködés nem zökkenőmentes, akkor vetődhetnek fel kérdések, többek között a végrehajtás kapcsán.
2. Az egyik szülő kérelmére a bíróság által elrendelt közös szülői felügyelet
Bár a különélő szülők közös szülői felügyelete nem új intézmény, az, hogy az egyik fél kérelmére a bíróság elrendelheti, feltétlenül az. A Ptk. kodifikációja idején a közös szülői felügyelet elrendelhetősége legfeljebb abban az összefüggésben merült fel, hogy továbbra is szükséges a felek erre irányuló megállapodása. Az, hogy a bíróság – igaz, legalább az egyik szülő erre irányuló kérelmére – dönthet arról, hogy a szülők ilyen módon gyakorolják a szülői felügyeletet, a szülők egyenjogúságának biztosítása érdekében tett újabb lépés. A Ptk. értelmében a bíróság ugyanakkor csak abban az esetben dönthet erről, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll.
A 4:167. § (1) bekezdés új második mondata beiktatásának következményeként két lehetőség áll a bíróság rendelkezésére (az egyik szülő által teljeskörűen gyakorolt szülői felügyelet a korábban már említett egyéniesítési lehetőségek mellett, a másik a közös szülői felügyelet), ugyanakkor a közös szülői felügyelet elrendelése mindössze lehetőség a bíróság számára, ahogyan erre a módosító törvény indokolása kifejezetten utal is. Anélkül, hogy a szülők legalább egyike kérné, a bíróság az utóbbit nem rendelheti el, és különösen nyomatékos feltételnek kell tekinteni azt, hogy az a kiskorú gyermek érdekében álljon.
3. Az egyik szülő kérelmére a bíróság által elrendelt váltott gondoskodás
Kétséget kizáróan a legnagyobb lépés az, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére nemcsak a közös szülői felügyeletet rendelheti el, tehát azt, hogy a szülők a gyermek életét érintő valamennyi kérdésben közösen döntsenek, hanem ezenfelül azt is, hogy azonos időtartamokban váltva gondozzák-neveljék a gyermeket. Ebben a körben a váltott gondoskodás – a megállapodáson alapuló váltott gondoskodással összhangban – a közös szülői felügyeleten belül helyezkedik el az újonnan beiktatott 4:167/A. § (1) bekezdése alapján: a szülők nemcsak jogi értelemben egyenjogúak, hanem annyiban ténylegesen is, hogy mindketten ugyanannyi időt töltenek gyermekükkel.
A váltást a Ptk. ugyanúgy fogalmazza meg, ahogyan a megállapodással való rendezés körében: a szülők felváltva, azonos időtartamban gondoskodnak a gyermekről. Meghatározó feltétel az, hogy a „kiskorú érdekére figyelemmel” dönthet a bíróság ekként, s ismételten: ez lehetőség a döntéshozó számára, melyet megfelelő és gondos, alapos mérlegelésnek kell megelőznie. A váltott gondoskodás a szülők számára komoly lehetőség és egyúttal nagyon komoly kötelezettség és felelősség.
4. A kérdések, amelyekben dönteni szükséges
Amennyiben a bíróság elrendeli a közös szülői felügyeletet, a 4:167. § (1) bekezdése alapján ki kell jelölnie a gyermek lakóhelyét, és döntenie kell a gyermek tartásáról, valamint a kapcsolattartásról. Ezek a rendelkezések igen figyelemreméltók: világossá teszik, hogy a közös szülői felügyelet ugyan a szülők gyermek életét érintő valamennyi kérdésben történő közös döntést jelenti, de emellett éppen a sikeres együttműködés és keretek meghatározása érdekében meg kell határozni a gyermek lakóhelyét, ami „egy” lakóhelyet jelent, és dönteni kell a kapcsolattartásról. Noha a 4:21. § kezdettől fogva világossá tette, hogy a közös szülői felügyelet nem „mentesít” a tartásban való megállapodás szükségessége alól, gyakoriakká váltak azok a megállapodások, amelyek a közös szülői felügyelet mellett nem rendelkeztek a gyermek tartásáról. Noha számos helyzetben a szülők valóban képesek együttműködni, legalább ennyi helyzetben nem. A szabály, amely rendezi, hogy milyen kérdésekben kell a bíróságnak az elrendelt közös szülői felügyelet mellett döntenie, világos üzenet lehet arra az esetre is, ha a szülők megállapodnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában.
Ugyanez mondható el a váltott gondoskodásról: a 4:167/A. § egyértelművé teszi, hogy a váltott gondoskodás elrendelése mellett mely kérdésekről kell a bíróságnak döntenie, és ezekben a kérdésekben a szülőknek is indokolt megállapodniuk, amennyiben maguk egyeznek meg arról, hogy váltva gondoskodnak a gyermekről. Nyilvánvalóvá teszi a Ptk., hogy a gyermeknek ebben az esetben is egy lakóhelye van. Kapcsolattartás ugyan a szó hagyományos értelmében nincs, de a 4:167/A. § (2) bekezdése alapján a bíróság által elrendelt váltott gondoskodás esetén a bíróságnak kell határoznia arról, hogy milyen időtartamban kell a feleknek felváltva gondoskodniuk a gyermekről, miként történik a gyermek egyik szülő részére történő átadása és miként kerül vissza a gyermek a másik szülőhöz (a Ptk. az átadás és átvétel némileg szerencsétlen kifejezését használja), emellett pedig gondolni kell a döntéshozónak arra is, hogy az iskolai szünetek (óvodai zárások), ünnepek esetén melyik szülő lehet a gyermekkel. „Szükség esetén” a gyermek tartásáról is rendelkezni kell – ez örvendetes szabály, annál is inkább, mert a tartás mellőzése akkor lehetséges, ha a szülők jövedelmi és anyagi viszonyai nagyjából azonosak. A fenti döntések megváltoztatását a bíróságtól lehet kérni.
V. A bíróság feladata – a gyermek érdeke
Az elkövetkező években fogjuk látni, hogy a hazai családjogi ítélkezés miként, milyen helyzetekben, milyen bizonyítás lefolytatását követően rendeli el a közös szülői felügyeletet és amellett a váltott gondoskodást. A Ptk. jelenleg hatályos szövege és a módosító törvény indokolása egyaránt világossá teszi: ezek nem új „főszabályok”, hanem lehetőségek, melyek akkor alkalmazandók, ha az a gyermek érdekét szolgálja.
Ahogyan az indokolás fogalmaz a közös szülői felügyelet, illetve más helyütt a váltott gondoskodás elrendeléséről: „nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére a körülmények széleskörű mérlegelését követően akkor kerülhet sor, ha a bíró a gyermek meghallgatását követően meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb.” Az indokolás a normaszöveghez képest minőségileg többet mond, kívánatos azonban az indokolásban foglaltak megszívelése.
Kétség nem merülhet fel, hogy mind a közös szülői felügyelet, mind a váltott gondoskodás akkor rendelhető el, ha a bíróság meggyőződik arról, hogy az a gyermek érdekét szolgálja. Ez utóbbi semmiképpen nem azonosítható a „nem ellentétes a gyermek érdekével” fordulattal. Ahhoz, hogy a bíróság megítélhesse, hogy mi szolgálja legjobban a gyermek érdekét, érdemben kell arra bizonyítást lefolytatni, hogy a különböző megoldások miként szolgálnák a gyermek érdekét, és ezek közül kell kiválasztani azt, amelyik erre a leginkább alkalmas. A gyermekjogok védelme érdekében lehetőséget kell adni a gyermek számára arra, hogy véleményét, álláspontját, sőt érzéseit közölhesse. Különösen és fokozottan igaz ez a váltott gondoskodásra. Noha utóbbi több formában megvalósulhat, az esetek zömében a gyermeknek a két szülő lakóhelye között kell mozognia, azaz komoly teher hárul rá is. Vállalhatatlan lenne, ha ez a teher anélkül hárulna a gyermekre, hogy módja lenne véleményét elmondani, illetve valóban és ténylegesen mérlegelnék azt, hogy mit kíván a gyermek érdeke.
Mindez a jogalkalmazás jogászi hivatásrendjeire és egyéb szakemberekre új feladatokat hárít, annál is inkább, mert mind a közös szülői felügyeletre, mind a váltott gondoskodásra irányuló szülői megállapodások is érdemi, tényleges vizsgálatot kívánnának, különösen a gyermek érdekére tekintettel. Fontos a szülői felügyelet rendezésének egyéni, családra szabott lehetősége mellett dönteni, lényeges a szülők egyenjogúságának érvényesítése, de a szülői felügyelet rendezése során a legfontosabb személy (mégis) a gyermek. Az új szabályok feltehetően számos jogi kérdést fognak felvetni, de legalább ilyen súlya lesz annak, hogy miként kerül sor a gyermek érdeke tényleges vizsgálatára és annak mérlegelésére.
***
Az írás a Családi Jog 2022. évi 1. lapszámában (10-15. o.) jelent meg. A témával foglalkozik a május 17-én megrendezésre kerülő „MINDENNAPI CSALÁDJOG – Családjog az idő sodrában” című konferencia.
* A tanulmány az NKFIH támogatásával, a K 120623 ny. számú kutatás keretében készült.
[1] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.
[2] Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény, amelyet 2021. november 17-án hirdettek ki.
[3] Magyar Közlöny 2002/15. II. kötet (2002. január 31.).
[4] Tematikával együtt: Magyar Közlöny 2003. évi különszám.
[5] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi XXXI. törvény.
[6] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény.
[7] MK 2002/15. II. kötet 69. o.
[8] Uo.
[9] Polgári Törvénykönyv Harmadik Könyv. Családjog. Javaslat – normaszöveg és indokolás. Budapest, 2006. március 31. Kézirat. A javaslat szövege a Családi Jog folyóiratban is közlésre került, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezését is tartalmazó normaszöveget és indokolását lásd Kőrös András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve. 7. Rész: A szülői felügyelet III. fejezet. Családi Jog 2006/4. 1–9. o.
[10] Uo. 1. o.
[11] Uo. 2. o.
[12] Uo. 4. o.
[13] Kőrös András – Makai Katalin: Harmadik Könyv. Családjog. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, Complex, 2008. 391–569. o.
[14] A családjogi kodifikáció lépéseit részletesebben lásd Szeibert Orsolya: A Családjogi Könyv rendelkezéseinek formálódása a Polgári Törvénykönyv kodifikációja folyamán. In: Vékás Lajos (szerk.): Fejezetek a Polgári Törvénykönyv keletkezéstörténetéből. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 2018. 141–188. o.
[15] A Családi Jog folyóiratban a Javaslat (normaszöveg és indokolás) Kőrös András részéről, részletekben, a „fontolva haladás” fordulat címben való szerepeltetésével került közlésre.
[16] Weiss Emilia: A Ptk. Családjogi Könyvéről. Jogtudományi Közlöny 2013/9. 413. o.; lásd a tanulmányt: Szeibert Orsolya (szerk.): Weiss Emilia családjogi és öröklési jogi kodifikációs tanulmányai. Budapest, 2017. 28.
[17] Például Weiss Emilia: Néhány kérdés a készülő Polgári Törvénykönyv családjogi könyve koncepciója köréből. In Gyekiczky Tamás (szerk.): Ami a múltból elkísér. A családjogi törvény ötven éve. Tanulmányok Debrecen, 2005. 35–36. o. Lásd a tanulmányt Szeibert (szerk.): i. m. (2017) 79–80. o.
[18] Petrik Ferenc: A szülői felügyelet és a való állami gondoskodás. In Petrik Ferenc (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Második kötet. Budapest, 1988. 235. o.
[19] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1974. évi I. törvény, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvény, valamint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi XXXI. törvény.
[20] Az itt idézett vélemények elérhetők a Kúria honlapján a Szakmai testületek állásfoglalása menüpont alatt; https://www.kuria-birosag.hu/hu/ptk (utolsó letöltés: 2022. február 10.).