A cikk letölthető PDF formátumban is!

II. RÉSZ: SZÜLŐI FELELŐSSÉG, ÖRÖKBEFOGADÁS, GYÁMSÁG, GYERMEKTARTÁS*

A lap előző, 2013. évi július–augusztusi számában az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a családjogi alapelvekre, a házasságra – a házasság érvénytelenségére, felbontására, a házastársak vagyoni viszonyaira –, valamint az élettársakra vonatkozó változásait tekintettük át. Az alábbiakban a rokonság és gyámság nagy témakörébe tartozó részekkel foglalkozunk.

A szülői státusz keletkezése: leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat

A Családjogi Könyv számos tekintetben pontosítja azt, hogy miként keletkezik a szülői jogállás az anya és az apa oldalán, illetve – hagyományosan – ettől elkülönülten rendezi az örökbefogadás kérdéskörét. Az anya vonatkozásában rögzítésre kerül, hogy a gyermek anyja az a nő, aki megszülte. Ezt a határozott pontosítást az asszisztált humánreprodukciós eljárások igénybevétele is indokolja, tekintettel arra, hogy ezen eljárások számos esetében, ahol a petesejt donortól származik, a gyermeket megszülő nő és a gyermek között genetikai kapcsolat nincs.
Az apaság vonatkozásában az apasági vélelmek rendszere tisztább és világosabb lett: apai jogállást első helyen továbbra is az anya házassága keletkeztet a férj javára, ezt követően és élettársak – ténylegesen együttélő, mással házassági kötelékben nem álló férfi és nő – emberi reprodukcióra irányuló részvétele keletkeztet apaságot az élettárs férfi javára. Amennyiben egyik eset sem áll fenn, illetve az apaság vélelme megdőlt, a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el; végső eszköz pedig az apaság bírósági úton történő megállapítása. Az apaság vélelmének megdöntése körében az új megoldások egyike a nemperes eljárásban történő megdöntés lehetősége. Erre akkor van mód, ha az apai vélelem az anya férjével szemben áll fenn, a házastársak életközössége azonban legalább háromszáz napja megszűnt és az a férfi, akitől a gyermek valójában származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak szeretné elismerni. A rendelkezés számol azzal a nem ritka helyzettel, amikor a házasság kötelékként még fennáll, de a házassági életközösség már megszakadt.

Az örökbefogadás

Mind az örökbefogadás létrejöttével kapcsolatos, mind az örökbefogadó oldalán fennálló követelmények azt a célt szolgálják, hogy ez az intézmény minél teljesebben szolgálhassa a kiskorú gyermek érdekének megvalósulását. Az örökbefogadás célja továbbra is a gyermek és az örökbefogadó szülők, illetve az örökbefogadók rokonai közötti rokoni kapcsolat létrehozása annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek családban nevelkedhessen. A gyámhatóság akkor engedélyezi az örökbefogadást, ha az a kiskorú gyermek érdekét szolgálja; ez utóbbi teljesülését szolgálja az örökbefogadás általános feltételei körében a gyermek nevelésében a folyamatosság biztosítása, továbbá az, hogy a tizennegyedik évét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermeknek az örökbefogadáshoz történő beleegyezésére feltétlenül szükség van, amennyiben pedig a gyermek alacsonyabb életkorú ugyan, de ítélőképességgel rendelkezik, véleményét meg kell hallgatni és azt megfelelő súllyal figyelembe kell venni.
A Családjogi Könyv – továbbra is – különbséget tesz attól függően, hogy a gyermeket rokon, illetve a szülő házastársa fogadja örökbe vagy idegen gyermek kerül örökbefogadással a családba. Míg ez utóbbi esetben a gyermek és az örökbefogadó szülő, illetve szülők közötti korkülönbségnek is jelentősége van – a huszonötödik életévét betöltő örökbefogadónak legalább tizenhat, legfeljebb negyvenöt évvel idősebbnek kell lennie –, addig ettől rokoni, házastársi örökbefogadásnál el kell tekinteni. Hasonlóképpen, míg az örökbefogadásra való alkalmasságot a gyámhatóság főszabályként előzetes eljárás során állapítja meg, addig rokoni, házastársi örökbefogadás megvalósulásakor erre az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárásban kerül sor (s ez utóbbi vonatkozik arra a helyzetre is, ha az adott személy a szülő hozzájárulásával legalább egy éve saját háztartásában neveli a gyermeket). Az örökbefogadás előtti – főszabályként kötelező – gondozás (amelynek megfelelően az örökbe fogadni szándékozó személynek legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondozni a gyermeket) is mellőzhető például akkor, ha az örökbefogadó személy a gyermek vér szerinti szülőjének házastársa. Annak a ténynek, hogy a gyermeket rokon fogadta örökbe – ha ez a rokon egyenesági felmenő rokon, testvér vagy az egyenesági felmenő rokon leszármazója – öröklési jogi szempontból is jelentősége van, az örökbefogadott gyermeknek és a vér szerinti rokonoknak a leszármazásból eredő törvényes öröklési jogi kapcsolata is fennmarad.
A Családjogi Könyv a jelenlegi szabályozásnál tisztább módon határolja el egymástól a nyílt és a titkos örökbefogadást. Nyílt örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő általa ismert személy tekintetében járul hozzá gyermeke örökbefogadásához. Új azonban az a rendelkezés, mely szerint a szülő ezt a hozzájáruló nyilatkozatot visszavonhatja, s erre a gyermek születésétől számított hat hét áll rendelkezésére, s a nyilatkozat visszavonása azzal a céllal történhet, hogy ő maga vagy a gyermek más hozzátartozója kívánja a gyermeket nevelni. Titkos örökbefogadás esetén a szülő hozzájárul ugyan az örökbefogadáshoz, de olyan módon, hogy az örökbefogadó személyét, illetve személyi adatait nem ismeri, vagy – és ez a titkos örökbefogadás másik nagy esetköre – nincs szükség a hozzájárulására. Ez utóbbi természetesen csak törvényben pontosan meghatározott esetekben valósulhat meg, hiszen az örökbefogadás a szülő alapvető jogait érinti, és ezektől megfosztani csak garanciális rendelkezések keretei között lehet. Azoknak az eseteknek a köre, amikor a szülő hozzájárulására nincs szükség, a hatályos Csjt.-ben foglaltakkal összevetve nem változott, ugyanakkor, míg az átmeneti nevelésbe vett gyermek örökbe fogadhatóvá nyilvánítása alaprendelkezéseit tekintve a Családjogi Könyvben a Csjt. rendelkezéseit követi, utalunk arra, hogy a szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXVII. törvény 2014. január 1-jei hatállyal egységesítette a nevelésbe vétel két formáját. A gyermekvédelmi jogszabályok ennek megfelelően nem átmeneti nevelésbe vételről és tartós nevelésbe vételtől rendelkeznek majd, hanem – egységes – nevelésbe vételi eljárásról.
A gyámhatóság feladatai továbbra is sokrétűek és érintik az örökbefogadási eljárás valamennyi fázisát: a gyámhatóság megállapítja az örökbefogadásra való alkalmasságot, lefolytatja az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárást, engedélyezi az örökbefogadást, ha valamennyi követelmény és feltétel teljesül, s amennyiben a felek kölcsönösen kérik az örökbefogadás felbontását, a gyámhatóság hatáskörébe tartozik ennek elbírálása. Emellett más szervekre, szervezetekre is telepít – részben új – hatásköröket a Családjogi Könyv: a nyílt örökbefogadás (a rokoni, illetve házastársi örökbefogadás kivételével) a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet majd kizárólag létre. Emellett az utánkövetés meghonosodása érdekében előírja a Családjogi Könyv, hogy jogszabályban meghatározott szervezet vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb öt évig figyelemmel kíséri és segíti a gyermek örökbefogadás utáni helyzetét, életkörülményeinek alakulását.

A szülői felelősség – a szülői felügyelet tartalma, elemei

A szülői felügyelet kérdéskörét a Családjogi Könyv részletesen szabályozza olyan módon, hogy még inkább tekintetbe vegye a gyermek érdekének minél teljesebb érvényesülését. A szabályozás új struktúrát is kapott, amelynek keretei között először a szülői felügyelet általános szabályai kerülnek megfogalmazásra, ezt követi a szülői felügyelet tartalmának részletezése, majd a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése. Noha az együttélő szülők által gyakorolt szülői felügyelet is ennek keretei között kap helyet, a hangsúly – értelemszerűen – a különélő szülők szülői felügyeleti jogának gyakorlására, ennek rendezésére esik. Ugyanitt kap helyet – új, önálló szerkezeti egységben – a különélő szülő jogainak és kötelezettségeinek szabályozása, amely természetesen érinti mind a gyermeket, mind a gyermeket gondozó szülő helyzetét, jogait és kötelezettségeit.
A szülői felügyelet tartalmi elemei közé tartozik a gyermek nevének meghatározása, gondozása, nevelése, tartózkodási helyének meghatározása, vagyonának kezelése, törvényes képviselete, továbbá a gyámnevezés és a gyámságból való kizárás. Bár a Családjogi Könyv a fentieket mint részjogosítványokat határozza meg, legtöbb feladat vonatkozásában elsősorban kötelezettségről van szó, amelyek a másik oldalról természetesen jogokként is jelentkeznek.
Ehelyütt kerül rendezésre a gyermek nevének – családi nevének és utónevének – meghatározása. Alapvető változás, hogy míg jelenleg a gyámhatóság hivatalból intézkedik a képzelt apa megállapítása iránt, ha a gyermek családi jogállása hároméves koráig nem rendeződik, addig a Családjogi Könyv az anya számára nagyobb autonómiát biztosít: a képzelt személy apaként történő bejegyzését az anya kezdeményezheti. Amennyiben erre a gyermek nagykorúságáig nem került sor, a gyermek kérheti, hogy a születési anyakönyvbe apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, ugyanakkor kezdeményezheti azt is, hogy a képzelt apa nevét töröljék. A gyermek gondozása-nevelése körében szintén fennmaradnak a gyámhatósági feladatok: a tizenhatodik évét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szülők által kijelölt tartózkodási helyét a szülők beleegyezése nélkül elhagyhatja, amennyiben ehhez a gyámhatóság hozzájárul; s amennyiben vita van a szülők és a gyermek között az életpálya kijelölésével, a taníttatással, az iskola megválasztásával kapcsolatban, a gyámhatóság rendelkezik döntési kompetenciával. A gyermek vagyonának kezelése körében is számos gyámhatósági feladat lehetséges: ha a gyermeknek juttatott vagyont a szülők nem kezelhetik, a gyámhatóság rendel ki gyámot – ún. vagyonkezelő gyámot – a vagyon kezelése érdekében, amennyiben pedig indokolt, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője lesz. Noha a kodifikációs folyamat kezdetén megfogalmazódott az az igény, hogy a gyámhatóság ne rendelkezzen túlzott kontrollal a szülők gyermekkel kapcsolatos – például és egyúttal különösen vagyonkezelői – tevékenysége felett, azzal minden esetben számolni kell, hogy a szülők nem úgy járnak el, ahogy az a gyermek érdekében indokolt lenne. Ennek megfelelően a szülők vagy bármelyik szülő vagyonkezelési kötelezettségének megsértése esetén a gyámhatóság (egyebek között) elrendelheti a gyermek pénzének a gyámhatóság részére történő átadását. A törvényes képviselet körében új rendelkezés, hogy a gyámhatóság a gyermek képviselete érdekében – amennyiben a szülő érdekellentét miatt nem járhat el – nem eseti gondnokot, hanem eseti gyámot rendel. A Családjogi Könyv következetesen végigviszi azt a megközelítést, hogy miután a gyermek – szülői felügyelet hiányában – nem gondnokság, hanem gyámság alatt áll, az alkalmi eljárás is a gyámság rendszerére épül.

A különélő szülő szülői felügyeleti joga

A szülői felügyeletet a szülők, ha együtt élnek, közösen gyakorolják, s ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy házastársakként vagy élettársakként élnek-e együtt, s amíg a különélő szülők nem rendezték a szülői felügyelet gyakorlásának módját vagy gyámhatóság, bíróság ebben a kérdésben nem döntött, addig a szülői felügyelet továbbra is mindkét szülőt megilleti, azaz gyakorlása közösen történik. A rendezés módja elsődlegesen a szülők megállapodásán alapszik, s a Családjogi Könyv ebben a kérdésben is nagyobb szabadságot kíván adni a szülőknek, annak érdekében, hogy minél inkább egyedi körülményeikhez igazítsák a szülői felügyelettel együtt járó jogokat, kötelezettségeket, feladatokat. A különélő szülők megállapodhatnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában, megoszthatják egymás között a jogokat és kötelezettségeket, továbbá úgy is rendezhetik a helyzetet, hogy egyikük gyakorolja teljes körűen a szülői felügyeletet.
Alapvető változást deklarál a Családjogi Könyv azáltal, hogy a mai értelemben vett gyermekelhelyezés kifejezés alkalmazási körét megváltoztatja. Ma akár a különélő szülőknek, akár (hivatalból, illetve kérelemre) a bíróságnak arról kell döntenie, hogy a gyermek melyik szülőnél kerül elhelyezésre. A Családjogi Könyv a gyermekelhelyezést arra az esetre tartja fenn és egyúttal korlátozza, amikor a mindkét szülő alkalmatlan a gyermek nevelésére, illetve a szülői felügyeleti jogok részükre történő biztosítása a gyermek érdekét veszélyeztetné, s így a gyermek feletti gondozási-nevelési feladatokat, s egyúttal a vagyonkezelés, törvényes képviselet feladatát harmadik személyre bízza. Ekkor ma is és a Családjogi Könyv fogalomkörében is a gyermek harmadik személynél való elhelyezéséről van szó.
A közös szülői felügyelet a különélő szülők esetében a fentiek értelmében lehetséges megoldás, de különélő szülők esetén a szülői felügyelet közös gyakorlása csak megállapodás alapján maradhat fenn, azaz a bíróság hivatalból nem rendelheti el. A Családjogi Könyv hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét. Amennyiben a szülők között bármely, a gyermek életét érintő kérdésben vita van, a gyámhatósághoz fordulhatnak, s ez eltérést jelent, tekintve, hogy jelenleg erre a bíróság kompetenciája terjed ki.
Amennyiben a szülők között nem jön létre megállapodás, a bíróság dönt – kérelemre, illetve adott esetben hivatalból – abban a kérdésben, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. A döntés eredménye, azaz ha az egyik szülő mellett dönt a bíróság (ahogyan erre utaltunk), nem gyermekelhelyezés lesz, hanem olyan határozat, amelynek keretei között az egyik szülőt ruházza fel a bíróság a szülői felügyelet teljes körű gyakorlásának jogával. Ebben a helyzetben is azonban (s természetesen akkor is, ha a szülők állapodnak meg így) a gyermek életét érintő lényeges kérdésekben közösen döntenek. A gyermek sorsát érintő lényeges kérdések körébe tartozik a gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a tartózkodási helyének meghatározása, amennyiben az nem azonos a gyermeket nevelő szülő tartózkodási helyével, a gyermek külföldi tartózkodási helyének kijelölése, ha a külföldön tartózkodás huzamos idejű vagy a letelepedés szándékával történik, továbbá a gyermek iskolájának, életpályájának kijelölése, s az állampolgárság megváltoztatása. Vita esetén ezekre a kérdésekre is kiterjed a gyámhatóság döntési jogköre.

A különélő szülő és a gyermek kapcsolattartása

A kapcsolattartás mind a különélő szülő, mind a gyermek oldalán határozott védelmet élvező jog, amelynek következményeként a szülő főszabályként akkor is jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani, ha a szülői felügyeleti joga szünetel. Kivételesen az a szülő is feljogosítható a kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, aki hozzájárult ahhoz, hogy gyermekét a másik szülő házastársa örökbe fogadja, illetve akinek azért szűnt meg a szülői felügyeleti joga, mert a gyermeket egészségügyi intézmény arra kijelölt helyén hagyta annak érdekében, hogy más nevelje fel. A kapcsolattartás kérdésében való döntést illetően a Családjogi Könyv – ésszerűségi okokból – nem változtat azon a helyzeten, hogy erre mind a bíróságnak, mind a gyámhatóságnak kiterjed a hatásköre; a gyámhatóság akkor jár el, ha nincs folyamatban házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti per. A kapcsolattartási jog indokolt esetben korlátozható, illetve megvonható, a végrehajtás pedig valamennyi esetben – továbbra is – a gyámhatóság feladata.
A szülők közötti együttműködést, kölcsönös tájékoztatás kötelezettségét számos kérdésben rendezi és megköveteli a Családjogi Könyv, nincs ez másként a kapcsolattartás tekintetében sem. A szülőknek egymás családi életét is tiszteletben kell tartaniuk, s a szülői felügyelet kérdéseiben egymást tájékoztatniuk kell. Az informálás kötelezettsége kiterjed a kapcsolattartás során előállt helyzetekre is: a kapcsolattartás elmaradásáról, az azt akadályozó körülményekről az érintett szülőnek a másik szülőt mihamarabb, késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

A gyámság

A szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú gyámság alá kerül, s a gyámot a gyámhatóság hivatalból rendeli ki. Miután a jövőre hatályba lépő Ptk.-ban, és így a Családjogi Könyvben is valamennyi paragrafus címet kapott, világosan elhatárolhatóak a gyermeket érintő és gyámságot maga után vonó helyzetek, illetve az, hogy milyen módon történik a gyámrendelés és ki látja el azt a feladatot. Amennyiben a szülő előre gondoskodott erről és közokiratban vagy végrendeletben gyámot nevezett meg, a gyámhatóság elsősorban ezt a személyt köteles gyámként kirendelni. Amennyiben nevezett gyám nincs vagy valamely kizáró ok fennáll, rendelt gyám fogja a gyámi feladatokat ellátni: a gyámhatóság az erre alkalmas közeli hozzátartozók közül választ, ennek hiányában más hozzátartozó, illetve erre alkalmas személy gyámul rendelésére kerül sor. Köteles a gyámhatóság gyámul rendelni azt a személyt, akinél a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, akinél mint harmadik személynél a bíróság helyezte el a gyermeket, illetve aki őt családba fogadta. A gyám a Családjogi Könyvben meghatározott feladatköröket tekintve a szülő feladatköreit látja el, bár ez nem jelenti a két jogi helyzet azonosságát. A gyám nem csak vagyonkezelő és törvényes képviselő, hanem a gyermek gondozója és nevelője is.
A Családjogi Könyv a gyermekvédelmi gyámság intézményét is rendezi, ezzel kapcsolatban azonban utalni kell a 2012 végén elfogadott 2012. évi CXCII. törvény rendelkezéseire, amely az említett gyámi feladatokat a gyermekvédelmi gyámság alá tartozó gyermekek tekintetében megosztja. 2014 januárjától ezen gyermekekre nézve a gondozási feladatokat továbbra is a nevelőszülő, a gyermekotthon fogja ellátni, ugyanakkor a törvényes képviselet és a vagyonkezelés joga és kötelezettsége a gyermekvédelmi gyámot fogja illetni és terhelni, akit a 2012. évi CXCII. törvény indokolása a gyermekvédelmi szakellátás új szereplőjének nevez meg. A nevelőszülő törvényben meghatározott feltételek mellett, kivételesen láthatja el a gyermekvédelmi gyám feladatait.

A gyermektartás

Mind a kiskorú gyermek tartása, mind a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása mögött háttérszabályokként állnak a rokontartásra vonatkozó kibővült, új elvek mentén strukturált rendelkezések, amely utóbbiak egyúttal a házastársi és élettársi tartásnak is háttérrendelkezései. A kiskorú gyermek körébe nem csak a tizennyolcadik évüket be nem töltött gyermekek tartoznak, hanem, amennyiben még középfokú oktatási intézmény tanulói, a huszadik évüket el nem ért gyermekek is. A továbbtanuló nagykorú gyermek esetén ilyen életkori határ nincs, ugyanakkor a huszonötödik év betöltése utáni gyermek tartására a szülő csak kivételesen kötelezhető. A rászorultságot illetően a kiskorú gyermek rászorultságának vélelme kifejezetten megállapításra kerül; a továbbtanuló nagykorú gyermek rászorultsága az életpályára felkészítő tanulmányok folytatásának ténye mellett állhat fenn. A tanulmányok folytatásával kapcsolatban a Családjogi Könyv számos követelményt megfogalmaz, melyek az ítélkezési gyakorlatban – különös tekintettel az V. Polgári Elvi Döntésre tekintettel – következetesen alkalmazásra kerültek és kerülnek. A nagykorú gyermeknek a tanulmányait indokolt időn belül meg kell kezdenie, azokat lehetőleg megszakítás nélkül kell folytatnia, s tanulmányi és vizsgakötelezettségeinek rendszeresen eleget kell tennie. Míg a kiskorú gyermek a tartásra nem lehet érdemtelen, addig a továbbtanuló nagykorú gyermekkel szemben a Családjogi Könyv – életkorára tekintettel – többletfeltételeket támaszt. Az érdemtelenségre alapot adó általános szabályok mellett – melyek szerint érdemtelenségre adhat okot a súlyosan kifogásolható magatartás, illetve az olyan életvitel folytatása, amely miatt a tartás nem várható el – a nagykorú gyermek érdemtelen lehet akkor is, ha a kötelezettel való kapcsolattartást kellő indok nélkül elutasítja.

Az európai trendek érvényesülése a gyermek érdeke tekintetében; a gyermekkel fennálló tényleges, kvázi szülői kapcsolat jelentősége

A Családjogi Könyvnek a szülő és gyermek kapcsolatát, a gyermek családjogi helyzetét meghatározó rendelkezései lépést tartanak az európai tendenciákkal. A gyermek szerepe, véleményének, álláspontjának súlya évek óta elfogadottan növekszik az európai jogrendszerekben, s ez részben visszavezethető az 1989. évi New York-i Gyermekjogi Egyezményre is. A Ptk. számos rendelkezése jelzi, hogy nem csak a tizennegyedik évét betöltött, korlátozottan cselekvőképes gyermek meghallgatása fontos, hanem a kisebb korú, de ítélőképes gyermekeké is. Az ítélőképesség nem köthető életkorhoz, az adott gyermeknél adott szituációban, az adott kérdéskör, konkrét kérdés tekintetében kell esetről-esetre mérlegeléssel megállapítani, hogy a gyermek érti-e a kérdést és fel tudja-e mérni annak, valamint válaszának jelentőségét.
Feltétlenül előremutatóak azok a rendelkezések, amelyek a gyermek életében ténylegesen szerepet játszó, de nem szülői státuszú és nem is hozzátartozói helyzetben lévő személyeknek szánnak jogilag is némiképp értékelhető szerepet, de legalábbis biztosítanak valamiféle mozgásteret. Például szolgál erre az az alaphelyzet, ha azzal a férfival szemben, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a saját háztartásában sajátjaként nevelte, az apasági vélelmet megdöntik. Noha a szülői státusz megszűnik, a ténylegesen fennállt szülő–gyermek viszony alapja lehet annak, hogy a bíróság ezt a személyt a gyermekkel való kapcsolattartásra feljogosítsa. Hasonlóképpen, a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám is rendelkezhet továbbra is kapcsolattartási joggal. A tartási rendelkezések nem csak a szülő (új) házastársa mint mostohaszülő és a gyermek között fennálló tartási helyzetet szabályozzák, hanem azzal is számolnak, hogy a gyermeket nem vér szerinti szülő, s nem a mostohaszülő nevelte hosszabb ideig saját háztartásában ellenszolgáltatás nélkül (így például a szülő élettársa). Amennyiben erre sor került, a gyermeknek is tartási kötelezettsége keletkezhet ezzel a személlyel szemben. A gyermekkel kapcsolatban ténylegesen fennálló, kvázi szülői kapcsolat értékelését mutatja az a teljességgel új rendelkezés, amely szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával a gondozás-nevelés körében felmerülő egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában az a személy is részt vehet, akinek saját vagy a gyermek szülőjével közös háztartásában a gyermek ténylegesen, huzamos időn át nevelkedik.

Az írás a Jegyző és Közigazgatás 2013. évi 5. lapszámában (30-33. o.) jelent meg.

* A cikk az OTKA PD 83548. ny. számú kutatásának keretében készült.

Hozzászólások

hozzászólás