1. Kiinduló pont: a 2006. évi ún. harmadik Gt. konstrukciója

Magyarország 2004-ben úgy vált az Európai Unió tagállamává, hogy mindeközben az 1995 és 2005 közötti évtizedben az Európai Unió társasági joga rendkívül sokat fejlődött. Az 1997. évi CXLIV. törvény az ún. második Gt. felülvizsgálatára tehát egyrészt jogharmonizációs okokból, másrészt a jogszabály hatályba lépése utáni gyakorlati tapasztalatok, így a cégbírósági és általános bírói gyakorlat, továbbá az időközi gazdasági jogalkotás, így a tőkepiaci jog, a versenyjog, a számviteli jog fejlődése, változása nyomán is szükséges volt. Szintén nem elhanyagolható az a körülmény, hogy a jogalkotás időközben nyitottá vált a technika-, technológia változásának, fejlődésének jogszabályi integrációjára, az elektronizáció által nyújtott lehetőségek beépítésére. (Lásd Gadó Gábor bevezető jogtanulmányát a Társasági törvény – Cégtörvény 2006–2007. kötetben (szerkesztő: Sárközy Tamás). HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2007. különösen a 13–25. és 43–61. old. Szintén lásd Gadó Gábor: Társasági jogi reform Európában. Magyar Jog, 2006/6. 321–341. old.)

A fenti szempontrendszerek figyelembevételével született meg 2003-ban az a kormányzati döntés, amely a társasági jog felülvizsgálatát és megújítását tűzte ki célul. Ugyanakkor ez a megújítás egy szerves fejlődés, fejlesztés része volt, amit tekinthetünk az 1988-ban megkezdett út folytatásának, hiszen mind az 1997. évi, mind a 2006. évi gazdasági társaságokról szóló törvény az 1988. évi VI. törvény szerves fejlődésének tekinthető. A 2006. évi IV. törvény, az ún. harmadik Gt. ugyanakkor már nem tekinthetett el az angol–ame­rikai jogi intézményrendszer európai jogba való erőteljes megjelenésétől, behatolásától sem. Ez a hatás leginkább a részvénytársaságok világában jelent meg, gondolok itt az ún. corporate governance-ra, az ún. felelős vállalatirányítás rendszerének megjelenésére. Az angolszász hatásokon túlmenően az egész Unióban elterjedt a gyorsabb és költségtakarékosabb piacra lépés iránti igény, amelyet a harmadik Gt.-nek szintén fokozottan kellett figyelembe vennie.

Ugyanakkor a harmadik Gt. változatlanul a „fontolva haladás” törvénye volt, igyekezett a hagyományos német–osztrák értékeket megőrizni, az angol–amerikai hatásokat pedig csak a legszükségesebb mértékben figyelembe venni, elsősorban azokon a területeken, ahol azok elfogadása előreláthatóan kizárólagos előnyökkel járt, illetve, ahol a változások beépítése – elsősorban pénzpiacok szempontjából – elengedhetetlenül szükséges volt. (Lásd Sárközy Tamás: A harmadik Gt. – fontolva haladás törvénye, Gazdaság és Jog, 2006/6–7. 3–10. old. A szerződésmintákkal kapcsolatos aggályokat lásd Tamáné Nagy Erzsébet: A közhiteles cégeljárás régen, avagy óvakodj a szerződésmintától. Gazdaság és Jog, 2007/11. 3–14. old.)

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy már a harmadik Gt. jogalkotási folyamata során érdemben felmerült a társasági jog Ptk.-ba való integrációja, de tekintettel arra, hogy az új Ptk. előkészülete, bár a kodifikációs folyamat már 1989-ben megkezdődött, még láthatóan mindig gyerekcipőben járt, az akkori döntés kizárólag nemleges lehetett.

A 2006. évi társasági törvény alapvető vonásai az alábbiak voltak:

i) bár az 1997. évi második Gt. annak szabályai kógenssé tételével megoldott bizonyos anomáliákat, ugyanakkor a vállalkozói kreativitást a szabályozás jellege oly mértékben megkötötte, amely az új kodifikáció folyamán már nem volt kívánatos. Épp ezért a második Gt. korábbi 9. §-a azzal a mondattal egészült ki, hogy nem minősül a törvénytől való tiltott eltérésnek olyan kérdések társasági szerződésben való rendezése, amelyről a törvény kifejezetten nem rendelkezik, feltéve, hogy az adott rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog rendeltetésével, az adott társasági forma szabályozásának céljával, illetve nem sérti a Polgári Törvénykönyvben rögzített jóhiszemű joggyakorlás követelményét. Fenti szabályozás növelni kívánta és növelte is a társulni kívánók szabadságát;

ii) radikálisnak nevezhető változás, hogy a kkt., a bt. és a kft. társasági szerződése a Cégtörvény mellékletében meghatározott szerződésminta változtatás nélküli kitöltésével is létrehozható lett. A szerződésminta alkalmazása esetében a társaság gyorsított cégbejegyzési eljárás keretében kerülhetett a cégjegyzékbe bejegyzésre;

iii) a harmadik társasági törvény rendelkezései szerint a társasági szerződésben minden olyan tevékenység feltüntethető, amelyet a törvény nem tilt, vagy nem korlátoz. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a főtevékenységén túl a társaság által végzendő bármely nem tilos tevékenységet nem kell bejelenteni a cégbíróságnak, tehát a cégjegyzékben nem szereplő tevékenységet is folytatni lehet. Ezt a lehetőséget azonban a 2008. évi XCVI. törvény megszüntette;

iv) a harmadik Gt.-ben került először mindenre kiterjedően szabályozásra a társasági szerződés érvénytelensége és annak jogkövetkezményei. A társasági szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályokat – az anyagi és eljárásjogi szabályok jellegének és funkciójának figyelembevétele mellett helytelenül – korábban a Cégtörvényben szabályozták. A harmadik Gt. 12. § (3)–(6) bekezdése világos elválasztja egymástól a jogerős cégbejegyzésig terjedő időszakra vonatkozó szabályokat, illetve a jogerős cégbejegyzéstől számítottan irányadó rendelkezéseket. Az általános polgári jogi szabályok csak a társaság cégbejegyzéséig érvényesülnek, ezt követően a társasági szerződés semmisségét csak a törvényben taxatívan megállapított öt okból lehet megállapítani;

v) a harmadik Gt. 13. §-a egységes apportszabályozást vezetett be, kiterjesztve azt a részvénytáraságokra és korlátolt felelősségű társaságokra egyaránt. Ezzel kikerültek az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozó eltérések a törvényből;

vi) a 20. § a társaság legfőbb szerve működésébe beépítette az ún. elektronikus hírközlő eszközök alkalmazását, amelyet a kft. vonatkozásában egyébként a 145. § konkretizál is;

vii) az ügyvezetés vonatkozásában több lényeges újítás is bevezetésre kerül, így

– bevezetésre került nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében az ún. egységes irányítási rendszer [21. § (4) bekezdés], ami az angol–amerikai szisztémának megfelelően azt jelenti, hogy – amennyiben ezt az alapszabály kimondja – az ügyvezetés (igazgatóság) a felügyelőbizottsággal együtt (nélkül) igazgatótanácsként működik. Ezen jogintézmény bevezetésére nyilván az európai részvénytársasággal való versenyhelyzet szorította rá a törvényalkotást, hiszen az európai részvénytársaság ún. board-dal is működtethető;

– a Gt. 22. § (2) bekezdése eredetileg azt mondta ki, hogy vezető tisztségviselői jogviszonyt kizárólag a polgári jogi megbízás szabályai szerint lehet ellátni, munkaviszonyban nem. Annak ellenére, hogy a rendelkezés sem a nyugdíjszabályozás, sem az egészségbiztosítás szempontjából hátrányt nem okozhatott, elsősorban a korlátolt felelősségű társaságok esetében jelentős felháborodást váltott ki, mivel az ügyvezetők jelentős része munkaviszonyban állt. A 2007. évi LXI. törvény erőteljes képviselői lobbizás hatására ismét megteremtette a munkaviszony lehetőségét [35. § (2) bekezdés], mégpedig nem csak a korlátolt felelősségű társaságok esetében, hanem a részvénytársaságok igazgatósági tagjainál is, ahol egyébként ezen lehetőség már 1998 óta nem állt fenn;

– a vezető tisztségviselés számszerű korlátozását a jogszabály teljesen megszüntette és lehetővé tette, hogy az ügyvezetés megbízatása határozatlan időtartamra szóljon (24. §). Mindeközben ugyanakkor az összeférhetetlenségre vonatkozó okok a szabályok egyértelműsítése mellett szaporodtak (23. és 25. §);

– a 30. § (5) bekezdése az ügyvezetés számára adható ún. felmentvény intézményét általánossá tette. Elsősorban német anyavállalatú társaságoknál a felmentvény intézményét már korábban is alkalmazták, ennek azonban az új szabályozással a társasági jogi jogalapja is megteremtődött. A felmentvénnyel a társaság legfőbb szerve egy adott üzleti évre nézve igazolja, hogy a vezető tisztségviselő tevékenységét a társaság érdekeinek megfelelően folytatta. A felmentvény megadásával a legfőbb szerv a vezető tisztségviselő tevékenységét elfogadja, könnyítve ezzel a védekezését egy esetleges későbbi társasági kártérítési keresettel, igénnyel szemben;

– a vezető tisztségviselők társasággal szembeni kártérítési felelőssége körében került szabályozásra egy, a későbbiekben igen nagy vitát és jogalkalmazási bizonytalanságot okozó rendelkezés [30. § (3) bekezdés]. A rendelkezés szerint a társaság „fizetésképtelenségével fenyegető helyzet” bekövetkezése után az ügyvezetés nem a társaság, hanem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján köteles tevékenykedni és külön törvény e kötelezettség megszegése esetén előírhatja a vezető tisztségviselő (több ügyvezető esetén egyetemleges) hitelezőkkel szembeni közvetlen kárfelelősségi, helytállási kötelezettségét. A fent hivatkozott külön törvényi rendelkezés a Csődtv. 33/A. §-ában jelent meg, miszerint akár a hitelezők, sőt, maga a felszámoló is már a felszámolási eljárás ideje alatt is kérhették a bíróságtól annak megállapítását, hogy az ügyvezetés a társasági törvényben fent hivatkozott kötelezettségét megsértette. Ezt követi a konkrét helytállási igény a vezető tisztségviselőkkel szemben, akik a kárfelelősség általános szabályai szerint mentesülhetnek; (A vezető tisztségviselők ezen felelősségéről lásd Fónagy Sándor: A társasági jogi személyiségével visszaélő tulajdonos, illetve vezető tisztségviselő kárfelelőssége. Gazdaság és Jog, 2010/9–10. 9–16. old. és Bencze Bálint: A hitelezői érdeksérelem megállapíthatósága az ügyvezetői tevékenység kapcsán. Gazdaság és Jog, 2012/6. 10–14. old.)

– a cégvezetői intézményrendszer szabályozása tovább differenciálódott (32. §);

– a Cégtörvény a törvényességi felügyelet körében növelte a vezető tisztségviselőkkel szembeni szankciós lehetőségeket és lehetővé tette, hogy a társaság törvényes működésének helyreállítása céljából a cégbíróság 90 napra felügyelőbiztost rendeljen ki (Ctv. 81–82. §).

viii) a harmadik Gt. tovább bővítette a felügyelő­bizottság fakultatív jellegét (33. §). A munkavállalói küldöttek felügyelőbizottságban való részvételének kötelező jellege megszűnt, mivel az üzemi tanács az ügyvezetéssel kötött megállapodásban ezen jogáról – nyilvánvalóan más gazdasági előnyök fejében – akár le is mondhat [38. § (1) bekezdés]. Ha az ügyvezetést határozatlan időre bízzák meg, a felügyelőbizottság tagjainak mandátuma is lehet határozatlan idejű [36. § (1) bekezdés]. Ugyanezen lehetőséget könyvvizsgáló esetében a társasági törvény nem tartalmaz;

ix) sokak által vitatottan változott a korlátolt felelősségű társaságok saját üzletrész szerzésére vonatkozó szabályozása is (135. §). A harmadik Gt. eltörölte a saját üzletrész mértékének felső határát és a saját üzletrész egyéves elidegenítési határidejétől is el lehet térni a társasági szerződésben (bár a törvény kifejezetten nem mondja, a Polgári Törvénykönyv jogok és kötelezettségek egy kézben való egyesülésére vonatkozó szabályozásából egyértelműen következik, hogy a kft. 100% mértékű üzletrésze sosem lehet saját üzletrész). Ugyanígy megszűntek a saját részvények szerzésére vonatkozó korlátozó szabályok a részvénytársaságok esetében is;

x) a harmadik Gt. a jövőre nézve megszüntette a közhasznú társaság intézményét és megfelelő átmeneti időt biztosítva vezette ki a már működő társaságokat is a magyar jogrendszerből. Ennek „ellentételezéseként” a törvény 4. §-a bevezette a non-profit gazdasági társaság intézményét, amelyet bármilyen gazdasági társasági formában létre lehet hozni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy non-profit gazdasági társaságok leginkább kft. formában jönnek létre. A non-profit gazdasági társaság egyik alfaja a közhasznú szervezetként működő non-profit gazdasági társaság. Ezen társaságokra a nyereség, illetve vagyonkivétel szempontjából a törvény speciális rendelkezéseket fogalmaz meg;

xi) bár több irányból megfogalmazódtak ezirányú kérések, a kkt. és a bt. változatlanul nem kapott jogi személyiséget, ugyanakkor e társasági formák szervezet-jellege némileg erősödött, fokozva ezzel a közeledést a korlátolt felelősségű társaság intézményéhez. A kkt. és a bt. tagja ugyanúgy nem köteles a tagok gyűlésén személyesen részt venni, mint a kft. tagja vagy a részvénytársaság részvényese, igénybe vehet elektronikus hírközlési berendezéseket is. Az egyes tagok szavazati jogát a társasági szerződés egymáshoz képest eltérítheti, valamint csökkent az egyhangúsághoz kötött taggyűlési határozatok köre (93. §). Lehetővé vált a társasági részesedés átruházása (99. §, 101. §), így a kkt. és a bt. esetében a tagsági részesedés éppúgy forgalomképes vagyoni értékű jogként került szabályozásra, mint a kft. esetében az üzletrész. A kkt. és a bt. tagja társasági részesedése átruházásának/hatóságának fentiek szerinti szabályozását a gyakorlat tette szükségessé, hiszen – bár az 1988-as és 1997-es szabályozás lényegi célja az volt, hogy a személyegyesítő társasági jelleg erősebb legyen, mint a kft.-nél – lényegében a kezdetek óta ezen részesedések átruházására sor került;

xii) a harmadik Gt.-ben már rendszerspecifikussá vált a zártan működő részvénytársaságok és a nyíltan működő részvénytársaságok egymástól való határozott elkülönítése és a zártan működő részvénytársaságok szabályozásának kft.-khez való közelítése, amely érdemben az értékpapírral bíró kft.-k burkolt megjelenését is jelentette. A szabályozás ezen módja elvi lehetőséget biztosított a korlátolt felelősségű társaságok intézményének részbeni kiszorítására. A részvénytársaságok a harmadik Gt.-ben mind definíciójukban, mind cégnevükben zártkörűen, illetve nyilvánosan működő részvénytársaságokra váltak szét (171–172. §), ami nemzetközi vonatkozásukban is egyedinek tekinthető, hiszen Magyarországon csupán a részvénytársaságok 1–2%-a nyrt., és ezen társaságok több, mint fele nem is tőzsdei társaság. A Gt. 288–295. §-ában szabályozott, klasszikusnak tekinthető részvénytársasági alapítási módszer viszont a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében gyakorlatilag alkalmazhatatlan; (Lásd Fischer Judit: A nyilvánosan működő részvénytársaságok elvi kérdései. Gazdaság és Jog, 2006/6–7. 17–23. old.)

xiii)  a harmadik Gt. a konszernjog körében a korlátolt felelősségű társaságokra is kiterjedő módon vezette be az ún. elismert vállalatcsoport, továbbá az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság közötti ún. uralmi szerződés intézményét. Ez utóbbi a konszolidált mérleg számviteli kategóriájára támaszkodik, ugyanakkor a befolyásszerzési szabályok körét lényegében a minősített többséget biztosító (75% mértékű szavazati jogot elérő) befolyásszerzésre korlátozta (52. §). Az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja bárki lehet (értelemszerűen polgári jogi jogalany), ellenőrzött társaság azonban csak korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság (55. §). A harmadik Gt. az elismert vállalatcsoporton kívül ismeri az ún. tényleges vállalatcsoport intézményét is (64. §). Az elismert vállalatcsoport intézményével nem csak az ún. külső konszernjogi szabályok kerültek rendezésre (hitelezőkkel, befektetőkkel fennálló jogviszonyok), hanem az ún. belső konszernjogi szabályok is, így többek között a társaságok és leányvállalataik menedzsmentje közötti jogviszonyok is rendeződtek;

xiv) a cégeljárás nem csak a gyorsaság és az elektronizáció szempontjából fejlődött, hanem sok egyéb vonatkozásban is. Jelentős deregulációra került sor, a társaságok státusváltozásai, átalakulása korszerűbb módon került szabályozásra, a jogutód nélküli megszűnés esetén pedig bevezetésre került az ún. vagyonrendezési eljárás (Ctv. IX. fejezet). A végelszámolás kikerült a csődtörvényből és a cégtörvény szerves részévé vált. Egyszerűsödött az ún. fantomcégek törlése, differenciálódott a végelszámolás intézménye (egyszerűsített, illetve kényszer-végelszámolás – Ctv. VIII. fejezet).

2. A gazdasági vállalkozások piacra lépésének felgyorsítása 2007-ben

A harmadik Gt.-ig a társasági jog fejlődését viszonylag egységesnek és egyenletesnek lehetett nevezni/tekinteni 1988-tól kezdődően. Ugyanakkor a harmadik Gt.-n már közlönyállapotakor is erősen látszódott az „amerikanizálódás”, azonban 2007-ig úgy tűnt, mindez „korlátok között tartható”. A szerves fejlődés folyamata 2007-ben a 2007. évi LXI. törvény 2007. szeptember hó 1. napi hatálybalépésével, továbbá 2008-ban a 2008. évi XCVI. törvény 2008. december hó 27. napi hatálybalépésével szakadt meg. Bár a fenti két jogszabály a Cégtörvény novelláinak tekinthetőek, de ezek a módosítások a társasági törvény struktúrájára is visszahatottak. Formálisan ugyan az elektronikus cégeljárás 2008. július hó 1. napi kötelező bevezetése szolgált indokul, de a fenti jogszabályokkal az egyébként zömmel helyes cégjogi dereguláción túl a társasági jogra is alapvetően kiható, a korábbi folyamatokkal és jogelvekkel ellentétes, angol–amerikai jogi hatásokat tükröző átalakítás is végbement. Ezen változások az alábbiak voltak:

i) a tagok, részvényesek korlátolt mögöttes felelősségével működő társaságoknál általános jellegű jegyzett tőke (törzstőke/alaptőke) leszállítás történt. Bár a tervekben 1000 Ft-os törzstőke minimum is szerepelt, ennek bevezetése végül is elmaradt. Ugyanakkor mind a kft.-nél (500 000 Ft), mind a zártkörűen működő részvénytársaságoknál (5 000 000 Ft) még az 1988. évi VI. törvényben rögzített jegyzett tőke minimumoknál is kisebb összegű törzs-, illetve alaptőkét írt elő a jogszabály. A jegyzett tőke minimuma csökkentésének indokaként az szolgált, hogy a tőkeminimum elve eleve fiktív, hiszen a tőke lényegében azonnal elvonható a társaságtól (ez az elmélet lehet, hogy a tényleges gyakorlattal összhangban van, de megfeledkezik arról, hogy mindezt a korábbi szabályozás – szankciókkal terhelten, a hitelezővédelmet szolgálva – kifejezetten tiltotta). Mindehhez járult hozzá a Cégtörvény novella azon értelmezési lehetősége is, hogy egyszemélyes kft.-knél 100 000 Ft-os törzsbetéttel is létre lehet hozni (ez később megdőlt), illetve az új egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény, amely az egyéni cégeknél lelhetővé tette, hogy a pótbefizetés összegének meghatározásával ezen összegre legyen korlátozható az egyéni vállalkozó felelőssége (27. §). Ez utóbbival a jogalkotó ténylegesen a korlátolt felelősségű egyéni cég intézményét hozta létre, ahol akár 5 Ft-os pótbefizetéssel lehetett korlátozni az egyéni cég mögött álló vállalkozó személyi felelősségét. Ezen szabályozással ugyanakkor kft.-sítették az egyéni cég ezen válfaját. (Lásd Gál Judit–Susán Judit–Siklósiné Antal Györgyi: Az egyéni vállalkozó és az egyéni cég új szabályai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2011. 134–135. old.)

Bár az előzetes félelmek nem igazolódtak (nem került sor lényeges számú törzstőke leszállításra, nem volt jelentős mozgás a bt. – kft., illetve a kft. – egyéni cég relációban sem), mindez csak annak volt köszönhető, hogy a Gt. rendje, ideológiája, mérföldkövei a magyar vállalkozókban a korábbi 20 évben lényegében megszilárdultak. Természetesen az egyes deregulációs intézkedések helyesek voltak (cégnév, aláírási címpéldány, közzététel saját honlapon, idegen nyelvek használata, cégnév priorálás megkönnyítése, beszámoló letétbe helyezésének szabályozása stb.) és az általános illeték-leszállítás is üdvözölhető ugyanakkor a hosszabbtávú jogelméleti alapokon a változtatások a kft. egész jogi konstrukcióját vitássá tették. A Ctv. novella általános értékelését lásd Sárközy Tamás: Merre tovább társasági jog? A cégtörvény módosítása után. Gazdaság és Jog, 2007/9. 3–7. old. A törzstőke vitát lásd Szegedi András: Az „ezer forintos kft.” védelmében. Gazdaság és Jog, 2007/3. 8–13. old.)

ii) Az egy, illetve többszemélyes zártkörűen működő részvénytársaságok szerződésmintával való alapítása egyúttal azt is jelenti, hogy a cégbírósághoz elektronikusan benyújtott társaságalapítást mind a zrt.-k, mind a kft.-k esetében egyaránt egy munkaórán belül be kell jegyezni. Az ún. individuális szerződéseknél a határidő főszabályként 15 munkanap. Ez a rendelkezés az alapítási stádiumban formálisan teszi a cégbíróság törvényességi felügyeletét, gyakorlatilag megszünteti azt, miközben fenntartja a minta ügyvédi ellenjegyzésének, illetve közjegyzői okiratba foglalásának kötelezettségét. Az azóta eltelt idő azonban álláspontom szerint azt bizonyítja, hogy bár az elektronikus nyomtatvány alapján történő ún. cégbejegyzési elektronikus nemperes eljárást talán túl gyorsan és kellő előfeltételek hiányában vezettük be, a nehézségeken túljutottunk és az elektronikus cégeljárás mára rendeltetésszerűen működik;

iii) a novellák álláspontom szerint azonban túlhajtottak bizonyos kérdéseket, így többek között az ún. székhely liberalizációt és nagymértékben megkönnyítették a társaságok fantomizálhatóságát. A székhely elszakadt a kft. ügyintézésétől, elsődleges tevékenységétől, emellett az ügyvédi székhelybiztosítás Magyarországon korábban ismeretlen volt és álláspontom szerint nehezen összeegyeztethető magával az ügyvédi törvénnyel is.

3. A hitelezői védelem jegyében létrejött korrekció 2011-ben

A 2012. március hó 1. napján hatályba lépett a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény egyrészről a világgazdasági válság hatására, másrészről a 2/3-os többséggel 2010-ben választásokat nyert új kormánykoalíció állami beavatkozások iránt fogékonyabb felfogásának eredményeképpen jelentősebb változásokat eredményezett mind a társasági, mind a Cégtörvény szabályozásában. A változás iránya világosan és egyértelmű volt: az egyre szaporodó – a hitelezőket, illetve az államot károsító, a piacra lépés korlátainak lebontásával és az egyszerűsített cégeljárással járó – visszaélésekkel szembeni fellépés, amely törvényszerűen a 2007–2008-as módosítások jelentős részének korrek­cióját jelentette. A főbb változások az alábbiak voltak:

i) az egyszerűsített cégeljárás jelentős változásokon ment át. Mindenekelőtt önmagában az egyszerűsített eljárásból kivezetésre került a változásbejegyzési eljárás. A bejegyzési eljárás esetében pedig a jogi képviselő, aki elektronikusan benyújtja a cégbírósághoz a cégbejegyzési kérelmet, a korábbinak megfelelően megkapja az automatikusan generált cégjegyzékszámot, azonban az adószámot nem. Az új szabályozás értelmében az adószámot az adóhatóság a tagok és a vezető tisztségviselők „előzetes megvizsgálása” után adja ki és e körben egy munkanapon belül előzetes nyilatkozatot ad ki, hogy az adószám megállapításának van-e akadálya. Ha a tagok, illetve a vezető tisztségviselők mindegyike megfelel az adójogszabályokban meghatározott feltételeknek, a NAV a társaság adószámát haladéktalanul kiadja.

A fenti szabályozás célja, hogy a jövőben ne kapjon adószámot az a társaság, amelynek tagjaihoz, annak más cégeihez vagy a vezető tisztségviselőkhöz közvetve vagy közvetlenül (személyesen vagy az általuk képviselt más cégen keresztül) huzamos ideig 15 000 000 Ft fölötti adótartozás kapcsolódik. Amennyiben az adóhatóság a jogszabályban meghatározott egy munkanap alatt nem nyilatkozik (hallgat), akkor a cégbíróság a bejegyzési-cégjegyzési eljárást felfüggeszti. Az eljárás felfüggesztésének nincs jogszabályban meghatározott véghatárideje, a cégeljárás folytatására csak akkor van lehetőség, ha az adószámot a NAV rendelkezésre bocsátotta vagy az adószám kibocsátását jogerősen megtagadta. Az adóhatóság adószámot megtagadó határozata ellen 8 napos jogvesztő határidőn belül lehet „kifogást” előterjeszteni, amely kifogásban azt kell bizonyítani, hogy az adótartozás fennállása az érintettnek nem felróható. Amennyiben az előtársaság az adószámot megkapja, úgy a cégbíróság a társaságot egy munkanapon belül bejegyzi, azaz az egynapos bejegyzés az adóhatóság pozitív döntésének kézhezvételétől indul. Ha az adóhatóság az adószám kibocsátását megtagadja, a cégbíróság a társaság bejegyzését elutasítja.

Ugyanakkor az adóregisztrációs eljárás cégbejegyzési eljárásba való beiktatása azt jelenti, hogy a benyújtástól számított egy munkanapon belüli cégbejegyzés intézménye megszűnik, mert a 8 napos regisztrációs eljárás, továbbá a kifogásolási lehetőség, illetve ennek elbírálása adott esetben két-három hetet is igénybe vehet. (A 2011-es változások kritikai elemzését lásd Pázmándi Kinga: A társasági és cégjogot érintő változások elméleti és gyakorlati értelmezése. Gazdaság és Jog, 2012/7–8. 14–20. old. Szegedi András: A digitális kor társaság és cégjoga. Szerződési szabadság vagy elektronikus kényszerzubbony? Acta Conventus de Iure Civili Tomus X. Lectum Kiadó, Szeged, 2009. 323–337. old.)

ii) a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat egyik fundamentuma volt, hogy a gazdasági társaságokban való tulajdonosi részvétel, a tulajdonjog alapvető gazdasági alapjogi jellegére tekintettel nem korlátozható. Mivel az új Alaptörvényben a magántulajdon védelmére vonatkozó szabályok eltérnek a korábbi Alkotmány szövegétől, a 2011. évi CXCVII. törvény átlépte a fenti korlátot. A Gt. 5. §-ába beiktatott új rendelkezés, mely szerint, ha a gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának (50% + 1 szavazat) felelősségét a társaság jogutód nélküli megszűnésére vezető eljárás (felszámolási eljárás) során a bíróság a ki nem elégített követelésekért jogerősen megállapította és a tag a jogerős bírósági határozaton alapuló fizetési kötelezettségét nem teljesítette, úgy nem lehet egyszemélyes társaság egyedüli tagja, nem szerezhet gazdasági társaságban sem közvetlenül, sem közvetett úton többségi részesedést, valamint nem lehet betéti társaság beltagja. A Gt. a fenti tilalmat nem csak a tulajdonosokra, hanem a vezető tisztségviselőkre is kiterjeszti, amely tilalom a végrehajtási eljárás időtartama alatt, illetve az eredménytelen végrehajtási eljárás esetén az eredménytelenségtől számított öt évig áll fenn.

A fentiekkel azonos következményeket állapít meg a törvény a fantomcégek törlésének esetére is. A gazdasági társaság cégbírósági megszüntetési eljárás során történt törlését követő öt évig nem lehet másik gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi részesedéssel rendelkező tagja, illetve kkt. vagy betéti társaság beltagja az, aki a törlés évében, illetve a törlést megelőző évben a törölt társaságnál vezető tisztségviselő vagy kizárólagos, illetve többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt;

iii) ha az adóhatóság megállapítja, hogy a gazdasági társaság az eredmény-beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget, ennek korlátozása után a cégbíróság hivatalból a társaság megszüntetésére irányuló eljárást indít;

iv) a jövőre nézve megszűnik az ügyvédi székhelyszolgáltatás nyújtás, tehát az, hogy ügyvédi iroda biztosítja a társaságok székhelyét. Ennek a rendelkezésnek ugyanakkor nincs visszamenő hatálya, tehát működő ügyvédi székhelybiztosítást fent lehet tartani, újat azonban létrehozni nem lehet. A cég székhelye csak olyan ingatlan lehet, amely vagy a társaság tulajdona, vagy amelyet a társaság a tulajdonostól (használótól) származó kifejezett felhatalmazással (pl. szerződés vagy engedély) használ. A társaság a használat jogszerűségét igazolni köteles;

v) a társasági szerződés ismét köteles megjelölni a társaság főtevékenységén túl további tevékenységi köreit is a mindenkor hatályos TEÁOR nomenklatúra szerinti jelöléssel;

vi) nehezebbé vált a hitelezői követelésekkel kapcsolatos biztosítékadási kötelezettség alóli mentesülés átalakulás esetében. Emellett a köztartozások esetén feltétlen biztosítékadási kötelezettség keletkezik. A biztosítékadás megtagadása, továbbá a nem megfelelő biztosítékadás megállapítása esetén az átalakulást a cégbíróság nem jegyezheti be. A 2011. decemberi változások lényegesen érintették mind a társasági, mind a cégjogot, ugyanakkor pl. több, mint 70 vonatkozásban módosították magát a Csődtörvényt is. A módosítások igen helyesen megszüntették az egyéni cégeknél a pótbefizetés lehetőségére alapított felelősségkorlátozást és visszaállították azt a korábbi szabályozást, mely szerint a cégtulajdonos teljes vagyonával felel az egyéni cég tartozásaiért. Az egyéni cég kft.-sítése tehát megszűnt.

4. Gazdasági társaságok joga a Ptk.-ban

2010-ben a Kodifikációs Bizottságban döntés született a gazdasági társaságok jogának Ptk.-ba való integrálásáról, a Kormány pedig ezen döntésnek megfelelően nyújtotta be 2012 tavaszán az új Ptk.-ra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslatban a személyek joga két könyvre vált szét és a harmadik könyvben a jogi személyek egyes fajainál kapott helyett a gazdasági társaságok jogi szabályozása.

A Polgári Törvénykönyvbe integrált Gt. lényegében megtartja a harmadik Gt. legfontosabb szabályait azzal, hogy a kkt. és a bt. értelemszerűen jogi személlyé válik. Az alapvető változások az alábbiak:

i) A jogi személyek közös szabályait a törvényjavaslat „társaságosítja”, azaz a tipikusan társasági jogi intézményeket valamennyi jogi személy esetében alkalmazni rendeli. Ilyenek például a létesítés érvénytelenségével kapcsolatos (3:13. §), vagy a határozatok bírósági megtámadásával (3:32. §), vagy az átalakulásról (3:36–3:40. §) szóló rendelkezések. Lényegében a jogi személyek belső szervezetére vonatkozó közös szabályok is a társasági jogi szervezetek mintáját veszik át: a tagok, vagy alapítók döntéshozatala, a vezető tisztségviselők ügyvezetése, a tulajdonosi ellenőrzés felügyelőbizottság útján történő megvalósítása, állandó könyvvizsgáló intézménye (3:14–3:35. §). Miután pedig a gazdasági társaságokra vonatkozó 3. rész is tartalmaz közös szabályokat, a társasági szerződések megkötésénél ezentúl mindig két általános részt kell majd figyelembe venni (pl. ha egy kft. felügyelőbizottságot hoz létre, ebben az esetben nemcsak a 3:23–3:25. §-ok, hanem a 3:104–3:113. §-ok is irányadóak lesznek, az irányító, új néven ügydöntő felügyelőbizottságra, vagy a munkavállalói részére vonatkozó szabályok pedig a társasági jog általános részében kapnak helyet.

ii) A Ptk. javaslat alapvető jelentőségű változást tartalmaz a 3:4. §-ban is, amikor azt mondja, hogy a jogi személyekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi rendelkezésektől, így a kft.-re vonatkozó Ptk.-beli szabályoktól is, a létesítő okiratban fő szabályként el lehet térni. Ez a szabályozás a korábbitól eltérő, teljes diszpozitivitást biztosít, mivel a 3:4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „A jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban … eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól”, kivéve, ha i) az eltérést a törvény tiltja, ii) az eltérés a jog személy hitelezőinek, vagy munkavállalóinak jogait nyilvánvalóan sérti, iii) a tagok kisebbségének jogszabályban biztosított jogait súlyosan csorbítja, vagy iv) a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. Mivel az i) alpont szerint kifejezett tiltás ritka a Polgári Törvénykönyvben (pl. a kft. esetében sem a törzstőke minimumnál, sem a törzsbetét minimumnál nincs eltérést tiltó szabály), egy esetleges eltérés érvényessége, vagy az ii)–iv) alpontok szerinti érvénytelensége meglehetősen szubjektíven megítélhető és ez feltehetően a jövőben értelmezési, jogalkalmazási zavarokhoz vezet majd.

iii) A korlátozott felelősséggel való visszaélést a Polgári Törvénykönyv javaslata általános jelleggel szankcionálja, sőt azt a 3:2. § (3) bekezdésében ki is terjeszti: ha a jogi személy alapítói (tagjai) által szolgáltatott vagyon „nyilvánvalóan nem elegendő a jogi személy működésének biztonságos megkezdéséhez” és emiatt a megszűnéskort kielégítetlen hitelezői követelés marad fenn, e tartozásokért a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni. A felelősség-átvitelt tehát a vállalatkiürítésen kívüli körre is kiterjeszti a Polgári Törvénykönyv tervezete, és ezáltal a tagok korlátozott felelősségét meglehetősen bizonytalanná teszi. A tervezet megfogalmazása lényegében Csehi Zoltán felfogását teszi magáévá, a tagok a társaság tőkésítéséért való felelősségéből kiindulva. (Lásd Csehi Zoltán: A társaságok tőkésítéséért valótagi felelősségről. Acta Conventus de Iure Civili Tomus X. Lectum Kiadó, Szeged, 2009. 259–287. old.)

iv) Bár a non-porfit gazdasági társaság fogalmát a Polgári Törvénykönyv javaslata nem ismeri és gazdasági társaságot „üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására” lehet létrehozni, azonban mivel a szabályozás diszpozitívvá vált, a társasági szerződés eltérő rendelkezésével lehetségesnek tűnik nyereségre nem törekvő, a nyereséget a tagok között fel nem osztó gazdasági társaság létrehozása is. Azt persze, hogy ezután a gazdasági társaság hogyan tud a közhasznú szervezetek kritériumának megfelelni, ezt a Ptk.-ében, vagy az ún. civiltörvény módosításában látszik szükségesnek rendezni.

v) A Polgári Törvénykönyv tervezetében csak határozott idejű vezető tisztségviselői megbízás került szabályozásra, munkaviszony vagy polgárjogi megbízás alapján. Mivel ugyanakkor ezen rendelkezés is diszpozitív, nem látszik akadálya annak, hogy a vezető tisztségviselőket határozatlan időre válasszák meg, nevezzék ki (3:96–3:98. §). (A vezető tisztségviselők munkajogi viszonyáról lásd Radnay József: A kft. ügyvezető jogállása. Gazdaság és Jog, 2011/10. 23–24. old.)

vi) A Polgári Törvénykönyv javaslata újraszabályozza a vezető tisztségviselők felelősségét. A társaságokkal szembeni kártérítési felelősség vonatkozásában a vezető tisztségviselők esetében is a szerződésszegésért való felelősség általános szabályait kell alkalmazni (3:21. §). Harmadik személyekkel szembeni felelősség csak felszámolás esetén merül fel, amennyiben kielégítetlen hitelezői igények maradnak fenn. Ebben az esetben a hitelezők a deliktuális felelősség szabályai szerint érvényesíthetnek kárigényt a vezető tisztségviselőkkel szemben, amennyiben bizonyítják, hogy a vezető tisztségviselő a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket felróhatóan nem vette figyelembe (3:103. §). Ez a szabály a hatályos Gt. 30. § (3) bekezdésével és a Cstv. 33/A. §-a bekezdésével szemben sokkal egyértelműbb, ugyanakkor a felróhatóságot a hitelezőknek kell bizonyítaniuk, tehát nem az ún. exculpációs rendszer érvényesül.

vii) A javaslat 3:146. § (4) bekezdése visszaállítja kft.-k esetében a 3 000 000 Ft összegű törzstőke minimumot, ugyanakkor nem teszi hozzá, hogy ezen szabálytól eltérni nem lehet, ugyancsak nincs törvényi tilalom a saját üzletrész értékének felső határa tekintetében sem, amely a tervezet 3:167. § alapján a törzstőke 50%-ban került maximalizálásra. Szintén kérdéses például, hogy diszpozitív alapon el lehet-e térni például a 3:181. § (1) bekezdésétől, amely szerint a társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el, és testületi ügyvezető szervként lehet-e például igazgatóságot létrehozni.

viii) A törvényjavaslat szerint az új társasági jogi szabályozás 2014. január hó 1. napján lép hatályba. Ugyanezen határidőre nyilvánvalóan új cégeljárási törvény hatálybaléptetése is szükségessé válik majd.

Hozzászólások

hozzászólás