Ebben a bejegyzésben egy részletet találnak Papp Tekla: Atipikus szerződések című könyvéből. A részlet a könyv B) részének II. fejezete, melynek címe: A bírói gyakorlat és az atipikus szerződések.

II. A bírói gyakorlat és az atipikus szerződések

Az atipikus szerződések megjelenése a dogmatikai hagyományoktól való eltávolodást és – kezdetben – bizonytalan jogalkalmazást eredményezett. A bírói gyakorlat általában eredményorientáltan közelíti meg az atipikus szerződéseket: nem a minősítésre, hanem a jogügylet elbírálására koncentrál. Ezért az ügyleti feltételekből indul ki, vizsgálja, hogy

  • a felek feltehető akarata mire irányult;
  • mi az elérni kívánt üzleti, gazdasági cél;
  • melyek a kikötött szolgáltatás sajátosságai;
  • és ezeket meghaladóan mit tartottak még lényegesnek a szerződő felek jogviszonyuk szabályozásakor, melyek a szerződés megkötése szempontjából a meghatározó körülmények.[1]

A bíróságokon végzett kérdőíves felmérésünk [lásd: Melléklet 2) és 4) kérdés] szerint a kúriai bírák közül 3 a felek feltehető akaratát, a felek magatartásainak megfelelő jogokat és kötelezettségeket, valamint a szerződés tárgyát, a szolgáltatás jellegét vizsgálja a szerződési jogcím eldöntésénél. 2 a felek magatartásainak megfelelő jogok és kötelezettségek, valamint a szerződés tárgya, a szolgáltatás jellege szerint dönt arról, hogy milyen szerződésről van szó. 2 a szerződés minősítése nélkül a Ptk. kötelmi és szerződési közös szabályai alapján dönt. 2 nem válaszolt. A kérdőíves felmérés a közzétett bírósági ítéletekből leszűrt vizsgálati szempontokat csak részben igazolja vissza, ami azt is jelenti, hogy a szerződő felek feltehető akarata és a szerződési szolgáltatás jellege a domináns döntési faktor.

A szerződés típusát nem a felek által adott elnevezés, nem a felek szóhasználata, hanem a megállapodás fogalmi elemei, tartalma alapján határozzák meg. A bírói szemlélet nyitottságát és rugalmasságát jól példázzák a Legfelsőbb Bíróság/Kúria közzétett eseti döntései is: a tulajdonjog megszerzésének jogcíme atipikus szerződésből is megállapítható, hiszen a szerződési szabadság értelmében a szerződő felek megállapodása érvényes abban az esetben is, ha a szerződés típusát a Ptk. a nevesített szerződések körében nem tartalmazza.[2]

A magyar bírói döntésekben az 1990-es évek elejétől a második ezredfordulót követő néhány évig a biztonságra törekvés volt megfigyelhető: minden szerződést, amely nem Ptk.-beli volt, atipikusnak minősítettek, attól függetlenül, hogy ténylegesen az volt-e, vagy vegyes, illetve de facto innominát megállapodásnak volt-e tekinthető. Jellemző példa a Legfelsőbb Bíróság döntéseiben is fellelhető: a polgári jogi társasági és megbízási kontraktusok elemeit tartalmazó, vagyonvédelemre vonatkozó vegyes szerződést atipikusnak tekintették.[3] A szerződéstipizálás e judikatúrabeli bizonytalansága a XXI. századi magánjogi ítélkezésünkben is megmaradt: vegyes jellegű megállapodást is atipikusként értékeltek[4], valamint típuskombinációs kontraktusokat[5], vagy speciális szolgáltatásra irányuló jogügyleteket[6], vagy innominát megállapodásokat[7] atipikus szerződésként határoztak meg.[8]

Az ezredfordulót követően azonban – először az ítélőtáblák, majd a Legfelsőbb Bíróság/Kúria is – kezdik elfogadni az elmélet szerződési tipizálását, és bírósági határozatok mondják ki a timesharing-[9], a konzorciós[10], a koncessziós[11], a lízing-[12], a faktoring-[13] és az egészségügyi kezelési[14] szerződések atipikusságát. Egyre több ítélet tartalmazza azt a helyes megállapítást, hogy a szerződéses szabadság alapelve kiterjed a típus szabadságára is, azaz a felek nemcsak a törvényben külön nevesített szerződések valamelyikét választhatják, hanem olyan atipikus megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható.[15]

Az atipikus szerződések kapcsán nem tartjuk megalapozottnak azt a gyakran követett bírói megoldást, hogy „a hozzá legközelebb álló nevesített szerződésre irányadó speciális különös részi szabályok – amennyiben a konkrét szerződés tartalmával nem ellentétesek – analóg módon kerüljenek alkalmazásra”.[16] Ugyanis az atipikus szerződések nem egyes nevesített kontraktusokból vagy azok részleteiből összeállított megállapodások, hanem azokhoz képest új típusokat, egyedi kontraktuális egységeket jelentenek (lásd fentebb A/V/4.1. pont). Éppen ezért nem lehet „puzzle-szerűen” értékelni az adott atipikus szerződés tartalmi elemeit, hanem ha nincs rá alkalmazandó speciális jogszabály, akkor a Ptk. Hatodik Könyv Első és Második Része alapján kell megítélni őket.

 


[1] Papp 2013 20.

[2] BH 2012.169.; EBH 2009.1843.; Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 37.074/2007.

[3] BH 1993.247.

[4] BH 2014.109.; Egri Törvényszék 4.P.20.077/2011/45.; Fővárosi Törvényszék 22.P.22.835/2011/11.

[5] Győri Ítélőtábla Gf.II.20.079/2014/4.; Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.350/2013/4.; Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.425/2013/2.;Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.514/2011/3.; Fővárosi Törvényszék 25.G.41.822/2010/25.

[6] BH 2018.192.; Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.160/2013/7.; Debreceni Ítélőtábla Gf. II. 30.085/2013/5.; Fővárosi Törvényszék 31.G.40.247/2012/25.; Szegedi Törvényszék 6.G.40.117/2012/7.; Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.027/2011/7.; Pest Megyei Bíróság 7.G.21.768/2009/34.; Fővárosi Törvényszék 20.G.40.348/2009/69.; Budapest Környéki Törvényszék 25.P.24.500/2008/106.

[7] Budapest Környéki Törvényszék 22.P.21.006/2011/30.: készfizető kezességhez közel álló garanciaszerződés; Budapest Környéki Törvényszék 11.P.24.374/2012/15.: haszonkölcsönnel rokonítható sportcélú használati megállapodás

[8] Erre a szakirodalomban is van példa: Miskolczi Bodnár 1997a 3–11.; Sándor 2011 20–21.

[9] BH 2008.71.; BH 2007.57.; BH 2007.95.

[10] BDT 2009.1998.; ÍH 2009.20.

[11] GYIT-H-PJ-2008-178. ; BDT 2003.750.

[12] EBD 2013.G.9.; Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.378/2012/4.; Szegedi Törvényszék 11. G. 40.290/2011/9.; Szolnoki Törvényszék 16. P. 20.071/2011/19.; Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.087/2010/5.; BDT 2008.1799.; Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.218/2007.; BDT 2007.1666.; BDT 2006.1487.; BDT 2000. 207.; BH 1991.357.

[13] BDT 2006.1343.; BH 2005.72.

[14] BDT 2008.1755.

[15] Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.345/2012/3.; Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.623/2012/11.; Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.363/2011/4.; Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.22.224/2011/6.; Debreceni Ítélőtábla Gf.I.30.639/2011/5.; Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.272/2010/4.; Fővárosi Bíróság 18.G.42.324/2010/19.

[16] Kúria Pfv.I.21.447/2012/6.; Szegedi Törvényszék 11.G.40.269/2011/9.; Zala Megyei Bíróság 5.G. 40.066/2011/9.; Csongrád Megyei Bíróság 1.P.21.030/2010/35.; Fővárosi Bíróság 18.G.42.324/2010/19.; Zala Megyei Bíróság 5.P.20.257/2006/32.

Hozzászólások

hozzászólás