A tanulmány eredetileg a Studia in honorem Lajos Vékás című ünnepi kötetben jelent meg.
1. Vékás Lajost hatvan évvel ezelőtt ismertem meg. Akkor mindketten egyetemi hallgatók voltunk. Kapcsolatunk kisebb megszakításoktól eltekintve folyamatos volt. Az eltelt évtizedek alatt a kapcsolat haszonélvezője voltam: sokszor kaptam segítséget Vékás Lajostól. Egy-egy nehezebb életszakaszomban baráti támogatása, együttérzése különösen sokat jelentett. Születésnapi köszöntőnek megpróbálok olyan témát keresni, amely érdekelheti.
2. Napjaink polgári joga nem azonos azzal, amit hatvan évvel ezelőtt tanultunk. A Polgári Törvénykönyv mai szabályainak kialakításában Vékás Lajosnak meghatározó szerepe volt, tehát a változásoknak tudatában van. Ennek ellenére számára is elgondolkoztatható lehet az alábbi néhány példa.
Közismert, hogy a biológiai és orvostudományi fejlődés megdöbbentő kérdéseket vet fel. Az egyik eset a következő volt. Egy 14 éves lány gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Interneten megtudta, hogy egy amerikai klinikán a gyógyíthatatlan betegeket a halál bekövetkezése után lefagyasztják és megőrzik addig, amíg az adott betegségre gyógymódot dolgoznak ki. Megkeresésére a klinika közölte, hogy vállalják a klinikán történő megőrzését. A lány meghalt. A lányt gondozó anya egyetértett a holttestnek az amerikai klinikára történő elszállításával, a különélő apa azonban nem. Bíróságnak kellett döntenie a jogvitában.[1]
Az élet keletkezésével kapcsolatban is kérdések jelentkeznek. Egy francia házaspárnak úgy születtek ikrei, hogy a szülésre egészségügyi okok miatt nem képes anya petesejtjét férje ondójával laboratóriumban megtermékenyítették és ezt a sejtet beültették egy amerikai asszony méhébe. A „béranya” nem kapott díjat közreműködéséért. Kalifornia állam Legfelsőbb Bírósága megállapította, hogy a francia házaspár tekintendő az ikrek anyjának és apjának. A család Franciaországba való hazatérése után a szülői jogállás megállapítása tárgyában folyt eljárás. A Cour de cassation határozata után a kérdés az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került. A meghozott döntés az ikrek családi élet tiszteletben tartásához való jogának sérelmét állapította meg[2]. Ezt követően az anya jogállásával kapcsolatban került a jogvita ismét a Cour de cassation elé. A Bíróság az Emberi Jogok Európai Bírósága véleményét kérte döntésének meghozatala előtt. A Bíróság nagy tanácsa véleményében ismét a gyerekek jogának védelmét állította előtérbe[3].
Egy további esetet azért említem, mert az egészségügyi rendszer működése világszerte gondot okoz. A kérdés a szerződéskötési, szolgáltatásnyújtási kötelezettség eseteként említhető meg. Amerikai jogi viszonyok között egy 1901. évi esetre hivatkoznak, amelyben a bíróság azt mondta ki, hogy az orvos nem köteles ellátni súlyos állapotban lévő korábbi betegét, ha az már nem tud fizetni a kezeléséért[4]. Az egészségügyi szolgáltatások területén a témának jelenleg is különleges jelentősége van. Más területeken is jelentkezhet azonban a szolgáltatásnyújtási kötelezettség. Példaként említhető a kizárólagos jelleggel szolgáltatást nyújtó vállalkozó kötelezettsége. Ennek egyik magyar rádióadásban néhány éve politikai vitát is kiváltó esete: kis településen egyetlen szolgáltatást nyújtó vállalkozó (kocsma, kenyérbolt) megtagadhatja-e, hogy a település lakójának eladjon (kitilthatja-e a kocsmából).
Az elgondolkodtató kérdésfelvetések számos más területen jelentkezhetnek. Az amerikai jogirodalomban jelent meg az az álláspont, amely szerint az állam passzivitása a tulajdonjog sérelméhez vezethet és eredményezheti az állam felelősségének megállapítását. Kérdéses, hogy az állam intézkedésének hiánya miatt megállapítható-e a tengerparti telkek tulajdonosainak sérelme pl. a tengerszint emelkedésének veszélye esetén[5].
3. A XX. század borzalmai közé tartozott a holokauszt. Ennek, valamint a náci és a szovjet rendszer emberi értékeket semmibe vevő működésének hatására épült ki az emberi jogok védelmének olyan nemzetközi intézmény- és szabályrendszere, amely az egyes országok jogának egészét átalakította. Kevésbé vált tudatossá viszont annak a technikai, gazdasági, társadalmi, politikai átalakulásnak a jogra gyakorolt hatása, amely a XIX. század közepe óta bekövetkezett.
A vázolt témakörrel való foglalkozás indokoltságának és a szempontok sokféleségének jelzéseként két nemzetközi konferencia említhető meg. Az egyik fő témája a piac filozófiája volt[6]. Ezzel összefüggésben említhető meg, hogy az utóbbi időben ismételten olyan cikkekkel lehet találkozni jogelméleti folyóiratokban, amelyek polgári jogi intézmények elvi alapjaival foglalkoznak. A másik konferencia címe Beyond the State – Rethinking Private Law volt[7], leegyszerűsítve: társadalom, gazdaság, állam, polgári jog összefüggése.
4. A gyarmatok megszűnése korának egyik központi kérdése az volt, mennyiben segítik elő a jogi eszközök a fejlődő országokban a gazdasági, társadalmi átalakulást. A vonatkozó vizsgálatokat áttekintő egyik elemzés témakörünk szempontjából is figyelembe veendő megállapítása az volt, hogy a jogi szabályozás akkor tud eredményes lenni, ha megfelel az adott társadalom történelme során kialakult politikai, kulturális, gazdasági, intézményi sajátosságoknak[8].
Nagy befolyással volt azonban az említettől eltérő megközelítés. Elterjedt a kérdések közgazdasági alapon történő elemzése. Magyarországon is ismertek a jogintézmények gazdasági elemzésen alapuló chicagói iskola nézetei[9]. Hazánkban kevésbé kapott teret a Yale iskola meghatározó személyiségének, Calabresinek a gazdasági tényezőkön kívül más szempontokat, így politikai filozófiát is figyelembe vevő felfogása.[10] A gazdasági modellek túlzott előtérbe helyezésével szemben mások is felléptek. Így Epstein az alapvető elvi kérdések elsődleges fontosságát emelte ki és azt is hangsúlyozta, hogy a közjog és a magánjog összhangját kell megteremteni. Kiemelte, hogy nem vezet jó eredményre az a tendencia, amely nincs megfelelő módon tekintettel a magánjogi elvekre.[11] Szélesebb alapon álló megközelítés található Kuznetsnek abban az elméletében is, amely a technológia, a társadalom, a népesség, az intézmények hosszú időtartam alatt bekövetkező változásának összefüggései alapján von le következtetéseket.[12]
5. A gazdaság, az állam, a társadalom kapcsolata iránt néhány évtizede megnőtt az érdeklődés. A XIX. század második fele óta bekövetkezett technikai, gazdasági, demográfiai, társadalmi, politikai változások sok szempontból új helyzetet teremtettek. Jelentős szerepe volt az új elméleti vizsgálatoknál annak a gyakorlati igénynek, amely a fejlődő országokkal kapcsolatban számos területen jelentkezett[13]. Az érdeklődést jelentős mértékben befolyásolta a Szovjetunió megszűnése, a szocialista táborhoz tartozó országokban megindult politikai, gazdasági, társadalmi változás is, ami együtt járt a jogrendszer alapjait is érintő átalakulással. Az igazán fontos kérdés a társadalom, a gazdaság, a politika, az állam és a jog összefüggése. Ennek a kérdéskörnek egyik részkérdése a polgári jog szerepe a gazdasággal, a társadalommal, a politikával, az állammal összefüggésben.
6. Douglas C. North történelmi elemzések alapján arra a következtetésre jutott, hogy egy új gazdasági rendszert több tényező együttesen határoz meg. Ilyen tényező a munkamegosztás változása, a gazdasági szervezetrendszer és a társadalom átalakulása, az állam szerepének a tulajdoni rendszerrel összefüggésben történő változása[14]. A témakörben továbbra is irányadó a korábbi osztrák, német szerzők, így Max Weber, Gustav Schmoller, Joseph Schumpeter álláspontja[15]. Az újabb irodalomban jelentős Polányi átfogó elemzése. Polányi kiemelte az állam, a társadalom és a gazdaság összefüggő változási menetét, a pénz és a munkaerő szerepét[16]. Témánknál szintén fontos Parsons álláspontja: ő a gazdaság szociológiai szempontú vizsgálatában a társadalmi, politikai, kulturális, államrendszerbeli tényezőket emelte ki[17].
A gazdaságra és a társadalomra vonatkozó általános elméleti felfogások a polgári jog változásának értékeléséhez alapot nyújtanak. A gazdasági szociológiának része a jog vizsgálata is[18]. Korunk a hagyományos kategóriák mindezek alapján történő újragondolását teszi szükségessé[19].
7. A mai jogrendszerben az alaptétel az, hogy a közjog a közérdeket szolgálja, a magánjog pedig a magánszemélyekét és ezen az alapon a jogterületek elválasztása lehetséges. Az alkotmányjog és a polgári jog kapcsolata jogrendszerekként eltérő volt a XX. század közepéig. A II. világháború után köztudottan megnőtt az egyes jogrendszereken belül az alkotmányjog szerepe és az emberi jogok védelmének jelentősége. Mindez hatást gyakorolt a polgári jog anyagára, de viszonylag szűk területére korlátozódott. Kiterjedésében és következményeiben jelentősebb viszont a közigazgatási rendszer működésének a polgári jogra való hatása. Példa lehet a jogszabályok száma:
- törvények száma 2017-ben 208, 2018-ban 139, 2019-ben július 1-jéig 60,
- kormányrendeletek száma 2017-ben 532, 2018-ban 324, 2019-ben június 30-ig 159.
Kiegészítésként érdemes megemlíteni az Európai Unió nagyszámú jogszabályát.
Az említett adatok a kodifikáció elméleti kérdéseivel foglalkozó francia jogász Bruno Oppetit megállapítását idézik fel: a társadalmi viszonyokba történő folyamatos mind nemzeti, mind uniós jogszabályi beavatkozás a gazdasági jogterületet az állandó változás állapotában tartja. A jogszabályoknak egy adott célra, a cselekvés eszközeként történő felhasználása ellentétben áll a jogi kategóriák összhangjának az igényével, a jogbiztonsággal.[20] Carbonnier a jogszabályok túlburjánzását a jog inflálódásának minősítette.[21] A német helyzet azonos értékelése szerint a jogalkotó szinte naponta hirdet ki új közigazgatási szabályt.[22] Az előzőekben említett helyzet nem hirtelen alakult ki. Stolleis bemutatja, hogyan fejlődött rohamosan a közigazgatási szabályozás a technikai, gazdasági, társadalmi változásokkal összefüggésben. Jellemző Otto Mayer megállapítása: a jogállam a jól rendszerezett közigazgatási jog állama.[23]
A francia jogban a közigazgatási jog előtérbe kerülése folytán a polgári jog sajátos megkettőződése alakult ki. A polgári jogitól eltérő megoldások jönnek létre azokban a jogviszonyokban, amelyekben legalább az egyik fél közjogi jogi személy. Fontos lépés volt a Blanco-ügyben 1873-ban hozott határozat. A közjogi és a magánjogi ügyekben hatásköri vitákban döntő Tribunal des conflits döntése szerint a hatáskör megállapításánál az elvi alap az 1790-ben megalkotott törvénynek az a szabálya, amely szerint a bíróságok nem zavarhatják meg a közigazgatás működését. Ennek alapján a közigazgatás cselekményeivel kapcsolatos ügyekben a bíróságok nem járhatnak el. A közigazgatási bíróság az adott ügyben a Code civil szabályaitól függetlenül megállapította a kártérítési felelősséget.[24]
A kiindulási elvi alap változott ugyan, de Franciaországban jelenleg is külön joganyagként kezelik a közigazgatási jog területére sorolt, közigazgatási bírósági hatáskörbe tartozó joganyagot. A polgári jog és a közigazgatási jog körébe sorolt szerződési kérdések eltérő kezelésének példája a szerződés bírói módosítása a szerződéskötést követően megváltozott körülmények esetén. A közigazgatási bíróságok 1916 óta a bírói szerződésmódosítás gyakorlatát követik, ezzel szemben a francia Legfelső Bíróság elutasította a bírói szerződésmódosítás lehetőségét. Ezt a felfogást csak a Code civil 2016. évi módosítása változtatta meg[25].
8. A német polgári jog és közigazgatási jog fejlődését megszakította a náci időszak. A II. világháború után következő első évekre a nehéz újrakezdés volt jellemző. Előtérben a különleges politikai jelentőséggel rendelkező alkotmányjog fejlődése állt. A katonai megszállás és az NDK külön állammá alakulása után olyan alkotmányt kellett megalkotni és olyan alkotmánybíróságot kellett létrehozni, amely egyértelművé tette a múlttal való szakítást. Ehhez viszonyítva a közigazgatási jog másodlagos volt. Az 1950-es években jelent meg Forsthoffnak az a többkötetes könyve, amely a közigazgatási jog fejlődését elősegítette. A mű nagyrészt az 1930-as években kialakított elképzelésnek megfelelően a szolgáltató államot állította a középpontba; az állam részben a polgári jogi formák felhasználásával, részben közigazgatási aktusokkal gondoskodik az állampolgárokról és valójában visszaszorítja a privát autonómiát. A helyzet elméleti értelmezésére irányuló törekvés azonban háttérben állt a háború következményeivel küzdő ország körülményei között és elterjedt a mindennapos feladatok alkotmányjogi alapú, jogállami követelményekkel összhangban lévő megoldása.[26]
A háború utáni viszonyok között a politikához a közjognál távolabb álló polgári jog területén is alapvető gondok jelentkeztek. Wieacker 1960-ban a polgári jog XIX. századi egységének megszűnését állapította meg. A korábban egységes anyag részekre bomlásának megnyilvánulása az állam gondoskodási (közjogi) kötelezettségének növekedése, a munkajog önálló jogággá válása, a kartelljog és a szellemi alkotások joga fontosságának erősödése[27].
9. Az előzőekben elmondottak kiegészítéseként indokolt utalni arra, hogy a gazdasági élettel kapcsolatos közigazgatási jogi területeken a közelmúltban jelentős változások történtek Franciaországban. A II. világháború után a gazdasági fejlődés elérése érdekében az európai államok jelentős része valamilyen tervezési rendszert alkalmazott. Ennek egyik sajátos formája volt az a francia rendszer, amely a gazdasági célok megvalósítása érdekében az állami szervek és a gazdasági szervezetek között megállapodásokban rögzítette a megvalósítandó feladatokat. Minden országban ismert volt azonban a nagy gazdasági jelentőségű koncessziós megállapodás, továbbá a közjogi jogi személyek többnyire nagy értékű megrendeléseinek szerződéses formája, a közbeszerzés.
Franciaországban a közelmúltban kiterjedt jogalkotás határozta meg a Macron elnök gazdaságpolitikai elgondolásainak megvalósítását szolgáló intézkedéseket. A gazdasági élet alkotmányos kérdéseinek számos elemére, a gazdaságigazgatás különböző területeire születtek részletes szabályok. Így a szabályok kiterjedtek a tulajdonjogra, a szerződésekre, a gazdasági társaságokra, a társadalombiztosításra is.[28] A francia gyakorlatban a legújabb rendelkezésektől függetlenül is, a szerződések továbbra is az állam gazdaságirányítási céljainak megvalósítását széles körben alkalmazott jogi eszközként jelennek meg.[29]
Németországban nem történt a közelmúltban olyan politikai változás, mint Franciaországban. Ennek ellenére a közigazgatás-tudomány területén komoly változást igényel a közigazgatási jog német elméleti művelőinek egy tekintélyes része. Az 1990-es évek elejétől indult meg egy olyan kutatás, amely a közigazgatási jog tudományának más társadalomtudományokkal való kapcsolatát kívánja erősíteni és az alkotmányjogi összefüggések, valamint az európai jogi követelmények vizsgálatát tűzte ki célul[30].
10. Azokban az országokban, amelyekben erős hagyománya van a közigazgatás-tudománynak és a gazdasági közjog tudományának, a figyelem előterében állnak a gazdaság, a gazdaságirányítás változásai. A hagyományos polgári jogi területeken viszont a változásokra kevesebb figyelem jut. Különösen ez a helyzet az önálló kereskedelmi joggal rendelkező országokban. A gazdaság működésének alapvető jogi kérdései (a piacra való belépés, a piac elhagyása, a piac működésének feltételei, a piac szerkezete stb.) legfeljebb áttételesen jelentkeznek. Ebből a szempontból is különösen figyelmet érdemel Knut Wolfgang Nörr két monográfiája, amely a német gazdaság történelmi alakulását mutatja be polgári jogi kiindulással. Nörr leírja, hogy a BGB előkészítése idején már jelentkezett a kartellek problémája és felvetődött az a megoldási lehetőség, hogy a Code civil bevezető rendelkezéseihez hasonlóan a német törvénykönyv is tartalmazzon a közérdekre történő hivatkozást. Ennek alapján kimondható lehetett volna a (közérdekkel ellentétes) kartellszerződések érvénytelensége. Ezt azonban elvetették. A gazdasági probléma kezelésére részben a szerződési szabadság, részben a kártérítés vonalán lehetett volna a polgári jog eszközeivel fellépni. Ez azonban nem történt meg. A kartellek megengedettségének vizsgálata gazdaságigazgatási feladat volt, a közigazgatás azonban a kartellek elterjedését nem akadályozta meg.[31] A gazdaság működésének polgári jogi alapon történő kezelése a II. világháború után következő időszakban is problematikus maradt[32].
Minden ország jogában különböző jogterületekre tartoznak a pénzzel és a bankokkal kapcsolatos kérdések. A gazdasági élet egészére meghatározó befolyást gyakorló ezek a jogintézmények különösen nagy szerepet kaptak a XX. és XXI. században. Kérdés, hogy a polgári jog, kereskedelmi jog milyen szerepet tud betölteni a közjogi szabályok mellett és általában a jog mennyire tud hatékony védelmet nyújtani a visszaélésekkel szemben[33].
11. Vékás Lajossal való megismerkedésem óta szinte minden megváltozott. Más a politikai helyzet, mások a gazdasági, társadalmi viszonyok. A jogrendszer alapvetően más lett az elmúlt évtizedek alatt. A polgári jogban sok szempontból mégis bizonyos állandóságot lehet feltételezni. Ez az állandóság jelentős részben annak köszönhető, hogy volt a polgári jogászoknak egy olyan nemzedéke, amely csak a feltétlenül szükséges mértékben igazodott időszakának aktuális (és folyamatosan változó) követelményeihez, de a lehetséges mértékben megőrizte egy korábbi időszak jogának alapjait. Erre támaszkodva, az új követelményeket alapul véve lehetett felépíteni napjaink új polgári jogát. A bevezetőben említett esetek mégis azt a jelzést adhatták, hogy a változások rohamosak, egyre újabb kérdések jelentkeznek. Mindehhez járul az a gond, hogy az elmúlt évtizedek mindent folyamatosan újraértékelő változásainak hatásai, társadalmi, gazdasági összefüggései elemzést igényelnek. A polgári jog hagyományos anyagán belül is közismerten alapkérdések vizsgálatára van szükség. A változások fő irányainak tisztázásához tartozik a közigazgatási jogi és a polgári jogi megoldások egymáshoz való viszonyának tisztázása, az alkalmazásra kerülő megoldások elemzése.
A szerző az MTA r. tagja, professzor em., Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar;
[1] H. Conway: Frozen Corpses and Feuding Parents: Re JS (Disposal of Body), Modern Law Review 1/2018, 132–141.
[2] Menesson c. France Requête no 65192/11.
[3] Avis consultatif relatif à la reconnaissance en droit interne d’un lien de filiation entre un enfant né d’une gestation pour autrui pratiquée à l’étranger et la mère d’intention (Demande no 16-2018-001).
[4] N. Bagley: Medicine as a public calling, Michigan Law Review 1/2015. A kérdéses jogvita: Hurley v. Eddingfield, hivatkozás a cikk 83–84. oldalán.
[5] Ch. Serkin: Passive Takings: The State’s Affirmative Duty to Protect Property, Michigan Law Review 4/2014. 389–393.
[6] J. J. Vasel – H-C. Schmidt am Busch (Hrsg.): Die Philosophie des Marktes/The Philosophy of the Market, Deutsches Jahrbuch Philosophie Bd. 7. Hamburg 2016, Archiv für Rechts- un Sozialphilosophie 4/2018, 593–594.
[7] N. Jansen – R. Michaels: Private Law and the State: Comparative Perceptions and Historical Observations, Rabels Zeitschrift 2/2007, 345–397.
[8] K. E. Davis – M. J. Trebilcock: The Relationship between Law and Development: Optimists versus Skeptics, The American Journal of Comparative Law 4/2008, 945–946.
[9] Pl. R. A. Posner: Economic Analysis of Law, Austin–New York 20118.
[10] Calabresi munkásságáról külön számban adott elemzést a Law and Contemporary Problems című folyóirat 2014. évi 2. száma, ld. egyébként a folyóirat bevezető cikkét: A. Marciano – G. B. Ramello: Foreword, különösen V–VIII.
[11] R. A. Epstein: Concepts before Percepts: The Central Place of Doctrine in Legal Scholarship, The University of Chicago Law Review 1/2017, 99–102.
[12] S. Kuznets: Economic Growth of Nations, Cambridge, Mass. 1971/6, 56–57, 62.
[13] B. F. Hoselitz: Sociological Aspects of Economic Growth, Glencoe, Illinois 1960, 3–5.
[14] D. C. North: Structure and Change in Economic History, New York–London 1981, 59–68.
[15] R. Richter: Bridging Old and New Institutional Economics, Journal of Institutional and Theoretical Economics 4/1996, 567–589.
[16] K. Polanyi: Origins of our Times. (The Great Transformation), London 1946, 72–73, 218–227.
[17] T. Parsons: Structure and Process in Modern Societies, Glencoe, Illinois 1960, 160–163.
[18] N. J. Smelser – R. Swedberg: Introducing Economic Sociology, és L. B. Edelman – R. Stryker:
A Sociological Approach to Law and the Economy, in: N. J. Smelser – R. Swedberg (eds.): The Handbook of Economic Sociology, Princeton–Oxford –New York 20082, 3–4, 527–528.
[19] Hasonló törekvés található a polgári jog alapvető intézményeinek változásait vizsgáló műben: J. Rochfeld: Les grandes notions du droit privé, Paris 2011.; a célkitűzés ismertetése: 4–5.
[20] B. Oppetit: L’expérience française de codification en matière commerciale, Dalloz 1990, Chr. 1.
[21] J. Carbonnier: Droit et passion du droit sous la Verépublique, Paris 1996, 107–112.
[22] J. Ph. Schaefer: „Neue” oder „neoklassische” Verwaltungsrechtswissenschaft? Jahrbuch des Öffentlichen Rechts, 2016/6, 473.
[23] M. Stolleis, Die Entstehung des Interventionsstaates und das öffentliche Recht, Zeitschrift für neuere Rechtsgeschichte 1989/3, 4, 141.
[24] M. Long – P. Weil – G. Braibant – P. Delvolvé – B. Genevois: Les grands arrêts de la jurisprudence administrative, Paris 200314, 1–3.
[25] Ld. erről H. Attila: Szerződésmódosítás– – devizaalapú kölcsönszerződés, Jogtudományi Közlöny 2016/11, 537–547.
[26] M. Stolleis, Geschichte des öffentlichen Rechts in Deutschland, IV. Band 1945–1990, München 2012, 172–185.
[27] F. Wieacker: Das bürgerliche Recht im Wandel der Gesellschaftsordnung, in: F, Wieacker: Industriegesellschaft und Privatrechtsordnung, Frankfurt am Main 1974, 42–43, 53.
[28] P. Delvolvé: Les libertés économiques, Revue française de droit administratif 2017/1, 33–41.
[29] D. Truchet: Contractualisation et décentralisation fonctionnelle, Revue française de droit administratif 2018/2, 221–226 ; J. Chevallier: Contractualisation(s) et action publique, Revue française de droit administratif 2018/2, 209–213.
[30] M. Eifert: Transformation der Verwaltungsrechtswissenschaft – Neue Verwaltungsrechtswissenschaft, Jahrbuch des Öffentlichen Rechts 2016/5, 457–460.
[31] K. N. Nörr: Das Leiden des Privatrechts, Tübingen 1994, 15–18, 222–228.
[32] K. Schmidt: Wirtschaftsrecht: Nagelprobe des Zivilrechts – Das Kartellrecht als Beispiel, Archiv für die civilistische Praxis 2006/2–3. 169–204.
[33] B. Oppetit : L’ambivalence de l’argent, Archives de philosophie de droit 1997 (42), 19–24.