A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény – Ptk.) szabályai kezdenek megjelenni a felsőbírósági döntésekben és elvi iránymutatásokban. Széles körben ismert az 1/2014. Polgári jogegységi határozat, amely az új Ptk. alkalmazása során is megfelelően irányadó, valamint a meghaladottá vált határozatokat tekinti át. Ugyancsak tájékozott a szakmai közvélemény (is) a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségének megállapítására irányuló indítvány tárgyában született és nagy sajtóvisszhangot kapott 2/2014. Polgári jogegységi határozatról. Ezúttal rákerestünk a Jogkódex adatbázisában, hogy vannak-e már olyan bírósági döntések, melyek akár az új Ptk.-t, akár az új Ptké.-t hivatkozzák, és a következő hat találatot kaptuk.
BH 2014.12.376
(Kúria Kvk. I. 37.441/2014.)
A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatát helybenhagyó döntésében rögzítette, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétes negatív kampány nem folytatható. Az NVB az emberi méltóság védelme körében utalt – többek között – a Ptk. 2:44. §-ában foglaltakra is. A Kúria egyetértett azzal, hogy a felperes által hivatkozott véleménynyilvánítás szabadsága az Alaptörvényben és Ptk.-ban megfogalmazott emberi méltósághoz való joggal összeegyeztetve gyakorolható.
BH+ 2014.12.536
(Kúria Pfv. I. 20.324/2014.)
A Kúria rámutat, hogy a haszonélvezeti (használati) jog elbirtoklására nincs lehetőség sem az 1959. évi IV. törvény, sem pedig az új Ptk. alapján. „Ennek indoka: A haszonélvezet személyhez kötött állagjog, amelynek jogosultja a más tulajdonában lévő dolgot rendeltetésszerűen birtokolhatja, használhatja és hasznosíthatja. A haszonélvezeti jog alapján a haszonélvezet tárgya feletti használati és hasznosítási jogok – ideértve a birtoklás jogát is – a haszonélvezőt illetik, azonban a rendelkezési jog továbbra is a tulajdonosé marad. A haszonélvezet személyhez kötött, forgalomképtelen dologi jog, amely nem ruházható át és jogutódlással sem szerezhető meg. Lehetőleg kerülni kell az olyan osztott tulajdoni helyzet kialakulását, amelyben a tulajdonosi rendelkezési és használati – hasznosítási – jogosítványok hosszú távon szétválnak és különböző személyeket illetnek meg. Amennyiben elbirtoklással megszerezhető volna a dolog haszonélvezeti joga, úgy a tulajdonjog részjogosítványai teljes egészében kiüresednének. Ez is indokolja, hogy a haszonélvezeti jog csak korlátozott ideig állhat fenn.”
BH 2014.4.109
(Kúria Pfv. VI. 20.029/2013.)
Az 1959. évi IV. törvényt alkalmazva a Kúria megállapította, hogy nem bizományi jellegű az a szerződés, ahol az eladó nem bízta meg a másik felet azzal, hogy a javára a saját nevében szerződéseket kössön, és a másik fél díjazásra sem jogosult, hanem a leszállított termékek kereskedelmi célú továbbértékesítése során általa elért árrésből tett szert haszonra. Ugyanakkor jelezte a Kúria, hogy az új Ptk. 6:372 §-a ezt forgalmazási szerződésként rögzíti. A forgalmazási szerződés esetében a szállító meghatározott ingó dolgoknak a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó pedig a termékeknek a szállítótól való megvételére és azoknak a saját nevében és a saját javára történő eladására köteles. Az új Ptk. ezen túlmenően változatlanul elfogadja a tulajdonjog fenntartás biztosítéki célú kikötését.
EH 2014.08.G2
(Kúria Gfv. VII. 30.160/2014.)
A Kúria megállapította, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésben a folyósításkor vételi, a törlesztésekkor eladási árfolyam alkalmazását előíró szerződéses rendelkezések tisztességtelenek, helyükbe az 1959. évi IV. törvény 231. § (2) bekezdése szerint irányadó, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos deviza árfolyama lép. Indokolásában utal a 2013. évi V. törvény 6:45. §-ában foglaltakra is, amely rendelkezések a perbeli jogvita eldöntésére ugyan nem irányadóak, de a jogértelmezés számára iránymutatásul szolgálhatnak. Az új Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint „a más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyamon – ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam alapján – kell átszámítani”.
ÍH 2014.144
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.392/2014/4.)
A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a lakáscélú kölcsönszerződések esetében alkalmazott szerződéses kikötés vizsgálatával kapcsolatban megállapította indokolásában, hogy a 1959. évi IV. törvény 209. § (6) bekezdésében és a 2013. évi V. törvény 6:102. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Korm. rendeletben (275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről) előírt oklistával egyezően meghatározott oklista nem minősülhet tisztességtelennek, így az arányosság, átláthatóság, szimmetria követelménye kivételével valamennyi elv érvényesül. (A két hivatkozott rendelkezés tartalmilag azonosan rögzíti azt, hogy nem tisztességtelen az általános szerződési feltétel, ha jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.)
ÍH 2014.155
(Pécsi Ítélőtábla Pkf.III.20.344/2014/2.)
Végül megemlítjük azt a döntést is, amely nem a Ptk., hanem az új Ptké. (a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény) rendelkezéseire utal. Az új Ptké. 9. §-a alapján ugyanis a Ptk. hatálybalépésekor már bírósági nyilvántartásba bejegyzett egyesület – a törvényben meghatározott határidő (2016. március 15.) lejárta előtt – csak akkor köteles az alapszabályát a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően módosítani, ha a Ptk. hatálybalépése után bármely okból a létesítő okirat módosítására kerül sor; az új vezető tisztségviselő megválasztása nem jár ilyen kötelezettséggel.
Az összeállítást készítette: Sáriné Simkó Ágnes