A cikk letölthető PDF formátumban is.

I. Cím

A szerződési jog alapelvei. A fogyasztói szerződés

I. Fejezet

A szerződési jog alapelvei

A szerződési jog általános szabályainak élén szabályozza a Javaslat a szerződési jog alapelveit. Ehelyütt azok az alapelvek szerepelnek, amelyeket a Javaslat nem általános követelményként – a Bevezető rendelkezések között hanem a szerződési jog területén tekint irányadónak. Ezért nem szerepel például a szerződési jog alapelvei között a jóhiszeműség és tisztesség elve. Ez a megoldás természetesen nem eredményezi azt, hogy a Bevezető rendelkezések között szabályozott elvek a szerződési jogban ne kapnának kiemelt jelentőséget.

5: 30. § [Szerződési szabadság]

(1) A felek szabadon köthetnek szerződést és szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha törvény az eltérést nem tiltja.

(2) Szerződés megkötését kizárólag törvény teheti kötelezővé.

(3) A szerződés egyes tartalmi elemeit jogszabály meghatározhatja és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. Jogszabály hatályba lépése előtt kötött szerződések tartalmát törvény változtathatja meg.

1. A Javaslat a szerződési szabadság elvét – a piacgazdaság követelményeinek megfelelően – a szerződési jog alapelveként, a szerződési jog alapelvei közül elsőként szabályozza. A Javaslat abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia szerződéses kapcsolataikba. A kiinduló tétel következménye a magánautonómia széles körű elismerése és az állami beavatkozás lehetőségének a lehető legszélesebb körű visszaszorítása. Beavatkozásra kivételesen és csak olyan esetben van szükség és lehetőség, ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött – a szerződési feltételek meghatározására is nagymértékben kiható módon – gazdasági-szakismereti egyensúlytalanság állapítható meg. Az ún. “gyengébb fél” védelmének eseteit a Javaslat külön meghatározza. Ilyennek minősülnek elsősorban a fogyasztói jogviszonyok és az általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek.

A szerződési szabadság részeként mondja ki a Javaslat a szerződési jogi normák diszpozitív jellegét. A Javaslat a kötelmi jog körében mintákat kíván nyújtani a felek számára. A kínált mintákat a felek szabadon változtathatják. Ez lehetséges úgy is, hogy megállapodásukat több nevesített szerződés elemeiből állítják össze (vegyes szerződés), vagy úgy is, hogy megállapodásuk egyik nevesített szerződéstípusnak sem felel meg (atipikus vagy innominát szerződés). A szerződési szabályok között kivételesen előfordulnak kötelező (kógens) rendelkezések, vagy abban a formában, hogy a jogszabály a negatív irányú eltérést tiltja, vagy pedig úgy, hogy a jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit pozitívan meghatározza. Az ilyen kógens rendelkezésektől eltérő szerződéses kikötés semmis.

2. A szerződési szabadság főszabályként érvényesül a kötelmi jogban, kivételes esetekben azonban az elvet a törvényi szabályozás áttöri. Az akaratautonómia és a partnerválasztás szabadságának korlátja a szerződéskötési kötelezettség. Szerződés megkötésére szóló kötelezettség törvényen vagy a felek erre vonatkozó megállapodásán (előszerződés) alapulhat. A szerződéskötési kötelezettséget a Ptk. is kivételnek tekinti, a Javaslat azonban a szerződéskötési kötelezettség körét tovább szűkíti azzal, hogy a jövőben kizárólag törvény számára teszi lehetővé a szerződéskötési kötelezettség előírását.

3. Kógens rendelkezést nemcsak törvény, hanem más jogszabály is előírhat. (Ez történik például a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötéseiről vagy a távollevők között kötött szerződésekről szóló kormányrendeletekben. ) A kötelező jogszabályi előírások főszabályként csak a jogszabály hatálybalépése után megkötött szerződésekre vonatkoznak. A Javaslat egészen szűk körű kivételként teszi lehetővé azt, hogy a hatálybalépés előtt megkötött magánjogi szerződés egyes tartalmi elemeit törvény utóbb megváltoztathassa. A szerződési jogviszonyokba való beavatkozás kivételességét az Alkotmány biztosítja.

5: 31. § [Együttműködési kötelezettség]

(1) A felek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötése és fennállása során, különösen a szerződéssel kapcsolatos jogaik gyakorlásánál kötelesek együttműködni. Az együttműködési kötelezettség keretében különösen kötelesek tájékoztatni egymást a szerződést érintő minden lényeges körülményről.

(2) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.

(3) Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. Ez a kötelezettsége azonban csak olyan mértékben áll be, amilyen mértékben a károsult bizonyítja, hogy az együttműködési kötelezettség megszegésének lehetséges következményét a kötelezettségszegés időpontjában előre látta, vagy előre kellett látnia.

1. A felek kölcsönös együttműködése és egymás tájékoztatása a magánjogi viszonyok közül csak a szerződési kapcsolatokban reálisan támasztható igény. A Javaslat ezért nem tekinti az egész törvénykönyvre kiható általános elvárásnak az együttműködési kötelezettséget, hanem azt – kihagyva a Bevezető rendelkezések közül – csak a szerződéses jogviszonyok területén (ott viszont valamennyi szerződéses jogviszonyra vonatkoztatva) írja elő. Az együttműködési kötelezettségnek az egész szerződési jogra kiható alapelvi megfogalmazása feleslegessé teszi ugyanakkor ennek az elvárásnak a megismétlését a szerződési jog részletszabályai között.

A Javaslat tartalmilag csak kis mértékben módosítja a Ptk. 205. § (4) bekezdését. E módosítások célja annak egyértelművé tétele, hogy az együttműködési kötelezettség nem a szerződés megkötésével keletkezik, hanem az a feleket már a szerződéses tárgyalások során is terheli, és az nem csupán a szerződéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához kapcsolódik, hanem a szerződés fennállása alatt folyamatosan fennáll. Ha például olyan információ jut valamelyik fél tudomására, amely a szerződésszerű teljesítést befolyásolja, netán meghiúsíthatja, erről ő köteles a másik felet tájékoztatni, noha ebben az esetben nincs szó joggyakorlásról.

2. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértése esetére a Javaslat kártérítési kötelezettséget ír elő. A kártérítési kötelezettség feltételeinek meghatározásánál a Javaslat a szerint rendeli a kontraktuális vagy a deliktuális szabályok alkalmazását, hogy a szerződés létrejött-e vagy sem. Ha a szerződés létre jött, de az együttműködési kötelezettség megsértése kárt okozott, akkor a szerződésszegési kártérítési szabályok szerint jogosult a kárt szenvedett kártérítést követelni. Ez azt jelenti, hogy az együttműködési kötelezettség megsértője a kártérítési felelősség alól csak a szerződésszegésekre vonatkozó szabályok szigorúbb feltételei mellett mentheti ki magát.

3. A felek a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak felelősséggel. Az Európai Alapelvek 2: 301. §-a ezt tételes szabályként is kimondja. Felelniük kell viszont adott esetben azokért a károkért, amelyek a szerződési tárgyalások során tanúsítandó együttműködési kötelezettség megsértéséből keletkeznek. Ha a szerződés nem jött létre, az együttműködési kötelezettség megsértésének kártérítési következményeivel kapcsolatban a felelősség kérdéseit a Javaslat – szerződésről nem lévén szó – a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint rendeli megítélni. Ez vonatkozik mindenekelőtt a felelősség alóli kimentésre, és közelebbről azt jelenti, hogy mentesítésre vezet, ha az együttműködési kötelezettség megsértője bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat az együttműködési kötelezettség megsértését olyan esetekben, amikor a szerződés nem jön létre, elvi választóvonal meghúzása nélkül, egyes esetekben a 339. § szerinti felelősség alapján ítéli meg, más esetekben viszont az utaló magatartás szabályai szerint szankcionálja.

A Javaslat ugyanakkor az előre látható károkra korlátozza a megtérítendő kár mértékét, s ezzel e tekintetben az együttműködési kötelezettség megsértésének ez utóbbi esetcsoportját a szerződésszegésért megállapítható kártérítés szabályaihoz közelíti. Ez a vegyes megoldás visszatükrözi e tényálláscsoport kettős jellegét: a felek tudatosan, szerződéskötés szándékával kerülnek kapcsolatba, de a szerződéskötés végül is elmarad, vagyis az együttműködési kötelezettség megsértését úgy lehet megítélni, mint egy magánjogi deliktumot.

A Javaslat – a hatályos joghoz hasonlóan – a fentieken túlmenően szükségtelennek tartja a culpa in contrahendo német jogbeli intézményének külön szabályozását. A szerződésszegési és deliktuális kártérítési jog koherenciája mellett egy ilyen intézménynek a magyar jogba történő bevezetése feleslegesnek tekinthető.

5: 32. § [Különös tájékoztatási kötelezettség fogyasztói szerződésnél]

Ha jogszabály a kötelezettet a fogyasztóval szemben külön tájékoztatási kötelezettséggel terheli, a kötelezettet terheli annak a bizonyítása, hogy tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

Nem lehetséges a Javaslatban általános szinten, valamennyi fogyasztói szerződésre kiterjedően megfogalmazni az írásbeli tájékoztatás kötelezettségét és annak tartalmát. Egyrészt számtalan esetben még az európai közösségi jog sem ír elő kötelező, előzetes tájékoztatási kötelezettséget, például nincs ilyen kötelezettség a fogyasztói adásvétel esetén. Másrészt abban a körben is, ahol ismert ilyen kötelezettség, a kötelezően előírt tájékoztatás tartalma irányelvenként és szerződéstípusonként rendkívül eltérő. Az irányelvekben tehát közös ugyan a tájékoztatási kötelezettség, de ennek módja és tartalma már korántsem egységes. Éppen ezért nem lehetséges az irányelvekben meghatározott tájékoztatási kötelezettségek olyan absztrakciója, amely mellett fölöslegessé válna az egyes területekre specifikusan meghatározott tájékoztatási kötelezettség elemeinek felsorolása. A Javaslat e helyütt csak előírja a kötelezett számára, hogy a törvényben, illetve külön jogszabályban előírt kérdésekről a fogyasztót az ott meghatározott módon tájékoztassa. A tájékoztatás megtörténtének bizonyítása a kötelezettet, vagyis a fogyasztóval szerződő félt terheli.

5: 33. § [Visszterhesség vélelme]

A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik – ellenszolgáltatás jár.

A Javaslat által szabályozott szerződések egy része ingyenes és visszterhes formában egyaránt megköthető. A Javaslat – a Ptk. 201. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés változatlan formában való átemelésével – kimondja a visszterhesség vélelmét. E szerint, ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik, a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. A Javaslat a visszterhesség vélelmét kizárólag néhány jogviszony esetén fordítja meg, így például hozzátartozóval kötött fedezetelvonó szerződés esetén a Javaslat az ingyenesség vélelmét mondja ki.

II. Fejezet

A fogyasztói szerződés

5: 34. § [Fogyasztói szerződés]

(1) Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy (fogyasztó) önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést.

(2) A fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályok irányadók akkor is, ha törvény a fogyasztó (1) bekezdés szerinti fogalmát más jogalanyokra is kiterjeszti.

(3) A fogyasztói szerződés fennállásának bizonyítása a fogyasztót terheli.

1-2. A gyengébb szerződéses alkupozícióban lévő fogyasztó magánjogi védelme ma már általánosan elfogadott. A sajátos védelmi szabályok elsősorban a szerződési jogban jelennek meg. Az Európai Közösségek jogalkotása ismételten szükségesnek látta, hogy a tagállamok számára kötelező irányelvekben szabályozza a fogyasztó jogait meghatározott tárgyú fogyasztói szerződésekben, illetve meghatározott szerződéskötési körülmények esetére. A magyar jogalkotó ezeket az irányelveket részben (nevezetesen a tisztességtelen szerződési feltételekre, továbbá a kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó szabályokat) a Ptk. -ba ültette át, részben külön jogszabályokat alkotott integrálásukra. A Javaslat szerkezetileg két vonatkozásban változtat a hatályos jogon. Ebben a címben néhány általánosítható rendelkezést fogalmaz meg; egyes fogyasztói szerződéstípusokat (a kölcsön-, az utazási és utazást közvetítő, valamint az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére vonatkozó szerződést) pedig a szerződésekre vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazó részben szabályoz. Nem változtat viszont a Javaslat a hatályos jogon annyiban, hogy számos részletszabály külön törvényekben, illetve kormányrendeletekben marad.

A Ptk. és más jogszabályok az európai közösségi irányelvekhez képest indokolatlanul tágítják ki a fogyasztónak minősíthető jogalanyok körét, lehetővé téve ezzel, hogy akár gazdasági társaságok (például részvénytársaság) is fogyasztói védelemben részesüljenek, ha “gazdasági vagy szakmai tevékenységükön kívül” kötnek szerződést. Ennek fenntartása nem indokolt, ezért a Javaslat alapvetően a természetes személyekre korlátozza a fogyasztó fogalmát. Fogyasztónak minősül azonban a Javaslat szerint a természetes személyekből álló jogközösség, így a társasházi közösség is. Nem fogyasztók ugyanakkor az olyan szervezeti jogalanyok (jogi személyek), amelyek nem üzleti tevékenységet folytatnak, hanem non-profit jellegű, adott esetben kifejezetten jótékonysági célokat követnek (például oktatási, egészségügyi intézmények stb. ). Az ilyen jogi személyek számára a fokozott, különös jogvédelmet nem általános jelleggel, hanem a szükséghez képest esetileg kell biztosítani a fogyasztóvédelmi szabályok hatályának eseti kiterjesztésével. Ennek érdekében a Javaslat lehetővé teszi, hogy törvény a saját alkalmazása szempontjából a jogi személyeket is bevonja a fogyasztó fogalmába.

A fogyasztóvédelmi irányelveket átültető jogszabályok közül kettő már ma is leszűkíti a természetes személyekre a fogyasztó fogalmát: így jár el a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásról szóló 2002/65/EK irányelvet átültető, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény, illetve az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló 370/2004. (XII. 26. ) Korm. rendelet, amely az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztó védelméről szóló 85/577/EGK irányelvet átültető, a házaló kereskedésről szóló 44/1998. (III. 11. ) Korm. rendelet helyébe lépett.

A fogyasztói minőséget önmagában nem alapozza meg, ha valaki természetes személy: a kiválasztott személyek csak meghatározott élethelyzetben részesülnek magánjogi többletvédelemben. A szerződési szabadságot korlátozó fogyasztóvédelmi normák nem alanyokat, hanem szituációkat (jogviszonyokat) érintenek. A fogyasztói jogviszony pozitív irányból azt feltételezi, hogy az ügylet a személyes, családi, háztartási szükségletek kielégítését (a fogyasztást) szolgálja. A Javaslat – az EK fogyasztóvédelmi irányelvek nyomán – a fogyasztó fogalmának negatív irányú meghatározását adja: az ügyleti cél a jogviszonyra lépő személy üzleti (gazdasági) tevékenységén és önálló foglalkozása gyakorlásán kívül esik (“nem-üzleti” jellegű). Az “üzleti tevékenység” főként az ipar, kereskedelem körében, a pénzügyi, banki- és biztosítási üzletágban kifejtett, továbbá a kézművesek, mezőgazdasági egyéni vállalkozók tevékenységét jelenti. Az “önálló foglalkozás” megjelölés pedig elsősorban az ún. szabad foglalkozások művelőit (így például ügyvéd, magánrendelőben dolgozó orvos, tervező mérnök stb.) fogja át. Az “önálló” jelző azt fejezi ki, hogy a foglalkozásukat alkalmazottként (munkaviszonyban) ellátó személyek akkor is fogyasztónak minősülnek, ha az ügyletet foglalkozásuk gyakorlásának megkönnyítése érdekében (például gépkocsi vásárlás) kötik.

Előfordulhatnak olyan vegyes rendeltetésű ügyletek, amelyeket a természetes személy részben az üzleti tevékenysége és önálló foglalkozása körén kívül eső, részben azonban e körök valamelyikén belüli célra köti meg. A fogyasztóvédelmi érdekek ilyenkor azt indokolják, hogy az ügylet a vegyes rendeltetése mellett is egészében fogyasztói jogvédelem alá essen, ha alapvető célja kívül esik az üzleti tevékenységen.

A fogyasztói minőség kifejezetten relációs kategória: a természetes személy különös magánjogi védelme attól függ, hogy ki áll a jogviszony másik oldalán. Az EK-irányelvek külön definiálják a fogyasztó partnerét, rendszerint a fogyasztó fogalom pozitív tükörképeként: a fogyasztó (szerződő) partnere az a személy, aki az ügyletet üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása keretében eljárva köti. A Javaslat ezzel összhangban írja le a fogyasztói kötelem másik alanyát: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely üzleti tevékenységet, önálló foglalkozást üzletszerűen folytat, és ebben a minőségben kerül jogviszonyba a fogyasztóval. Az üzletszerűség feltételezi a tevékenység rendszeres jellegét, és azt, hogy az nyereség elérése, felosztható jövedelemszerzés érdekében folyik. A nem üzletszerűen működő jogi személyeknek a természetes személyekkel kötött ügyletei ennél fogva nem minősülnek fogyasztói szerződésnek, és nem esnek a különös (fogyasztói) jogvédelem alá.

3. A fogyasztói szerződés objektív kategória: nem eleme az, hogy a fogyasztó szerződő partnere ismerte vagy ismernie kellett volna a megkötött ügylet fogyasztói rendeltetését. Azt viszont az erre hivatkozó fogyasztónak kell bizonyítani, hogy ő maga valóban fogyasztóként eljárva, míg a másik fél üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében kötött szerződést, vagyis a fogyasztói jogviszony, és az ebből eredő fokozott jogvédelem törvényi feltételei fennállnak.

II. Cím

A szerződés megkötése és értelmezése

A Javaslat új szerkezetben szabályozza a szerződés létrejöttét. A Ptk. a szerződés megkötése cím alatt szabályozza a szerződési akaratot és annak kifejezését, az előszerződést, az általános szerződési feltételeket, a tévedés, megtévesztés és fenyegetés szabályait, a szerződés létrejöttét és a szerződés alakját. A Javaslat II. Cím I. Fejezete a szerződés létrejöttének sémáját tartalmazza az ajánlattételtől a szerződés létrejöttéig. A II-IV. Fejezetek a szerződés megkötésének speciális szabályait tartalmazzák. Itt szabályozza a Javaslat a szerződéskötési kötelezettséget, az általános szerződési feltételekkel megkötött szerződéseket és a fogyasztói szerződések speciális szabályait.

A Javaslat – a Koncepció megközelítésétől eltérően – nem szabályozza az elektronikus szerződéskötés folyamatát. A 2000/31/EK irányelvet az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: elektronikus kereskedelmi törvény) átültette a magyar jogba. Az elektronikus kereskedelmi törvény 5-6. §-a tartalmazza az elektronikus úton történő szerződéskötésnek a Ptk. -ban meghatározott általános szerződéskötési szabályoktól eltérő speciális szabályait. Az elektronikus kereskedelmi törvény számos technikai kérdést szabályoz, így például meghatározza az adatbeviteli hibák kijavításának lehetőségét vagy az elektronikus úton kötött szerződés iktatását. A törvény szóhasználatát jelentős mértékben meghatározza a 2000/31/EK irányelv. Ha az elektronikus úton létrejövő szerződések szabályait a Javaslatban helyezte volna el a jogalkotó, akkor szükséges lett volna olyan, az irányelv által bevezetett fogalmak szabályozása, mint például az “információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” vagy a “szolgáltató”. Mindezek mellett szükséges arra is felhívni a figyelmet, hogy a technika gyors fejlődése eredményeképp az elektronikus kereskedelemre vonatkozó joganyag nem tekinthető állandónak, az várhatóan gyakori változtatásnak van kitéve. A Javaslat ezen megfontolások alapján nem tartalmazza az elektronikus szerződéskötés szabályait.

I. Fejezet

A szerződés létrejötte

5:35. § [A szerződés létrejötte és tartalma]

(1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyet jogszabály rendez.

(3) A szerződés tartalmává válik az a szokás, amelyet a felek korábbi üzleti viszonyukban alkalmaztak, és az a gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak, továbbá az a szokás, amelyet a felekkel hasonló helyzetben lévő személyek általában irányadónak tartanak, kivéve, ha az ilyen szokás alkalmazása – a felek közötti korábbi üzleti viszonyra is figyelemmel – indokolatlan volna.

1. A Javaslat – tekintettel a Ptk.-nak a kötelmek általános szabályai közé emelt 198. §-ára – változatlan formában emeli át a Ptk. 205. § (1) bekezdését. E szerint a szerződést a felek akaratnyilatkozatának egyezősége hozza létre. A szerződés tehát akarati viszony: a Javaslatban meghatározott jogi hatást a felek egybehangzó akaratának kinyilvánítása hozza létre. A Javaslat tehát – a Ptk. megoldásával összhangban – a konszenzuálszerződések elvi alapján áll. A szerződés létrejöttéhez kizárólag a felek egybehangzó akaratnyilvánítása szükséges. A kölcsön- és a letéti szerződés létrejöttéhez sem szükséges a dolog átadása.

2. A Javaslat – a Ptk. 205. § (2) bekezdését fenntartva – a szerződés létrejöttéhez a lényeges vagy a bármelyik fél által lényegesnek minősített kérdésekben való kölcsönös megállapodást kívánja meg. Az ezekben a kérdésekben való megállapodás hiányában a szerződés nem jön létre. A Javaslat továbbra sem határozza meg, hogy mely kikötések minősülnek fogalmilag, lényegesnek. A jogirodalom és a joggyakorlat egységesen lényeges kérdésnek tekinti a felek személyét, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását. A XXV. sz. PED meghatározza, hogy ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződések esetén mi minősül lényeges feltételnek. A Javaslat azonban nem kívánja valamennyi szerződésre vonatkozóan általános jelleggel meghatározni a lényegi feltételeket, ezek ugyanis a szerződések általános szabályai között csak túlzott általánosítással lennének megállapíthatóak. A Javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy a felek maguk minősítsenek egyes kikötéseket lényegesnek. Ilyen esetekben a szerződés létrejöttének további feltétele, hogy a felek ezen kikötésben is megállapodjanak.

3. A Javaslat a nemzetközi instrumentumok alapján rendelkezik a felek által ismert vagy alkalmazott szokásokról és gyakorlatokról. A Javaslat szabályához hasonló rendelkezést tartalmaz az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye kihirdetéséről szóló 1987. évi 20. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CISG) 9. cikkelye is. E szerint “(1) A feleket köti minden szokás, amelynek alkalmazásában megegyeztek és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. (2) Ellenkező megállapodás hiányában a feleket úgy kell tekinteni, mint akik szerződésükre vagy annak megkötésére hallgatólagosan alkalmazni rendeltek minden olyan szokást, amelyet ismertek vagy ismerniük kellett, továbbá amely a nemzetközi kereskedelemben széles körben ismert és amelyet a kereskedelem szóban forgó ágában használatos szerződéstípus körében rendszeresen alkalmaznak. ” A Javaslat szabálya megegyezik továbbá az Európai Alapelvek 1: 105. cikkelyével és az UNIDROIT Alapelvek 1. 9. cikkelyével.

Szokásnak minősül minden olyan bevett eljárás és üzleti magatartás, amelyet a kereskedelemben vagy annak az adott ágában a piaci szereplők általában elfogadottnak tekintenek. Gyakorlatnak minősül a felek között korábban kialakított és rendszeresen alkalmazott eljárás.

5: 36. § [Ajánlati kötöttség]

(1) Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő, határozott kikötéseket tartalmazó jognyilatkozatot tesz (ajánlat), ahhoz kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja.

(2) Az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.

(3) A jelenlevők között tett ajánlat a másik fél tudomásszerzésével hatályossá válik. Jelenlévők között tett ajánlatnak minősül a jognyilatkozat abban az esetben, ha arról a másik fél annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez.

(4) A távollevők között tett ajánlat a címzetthez történő megérkezéssel válik hatályossá. A jognyilatkozat akkor minősül a címzetthez megérkezettnek, amikor azt a székhelyére vagy lakóhelyére kézbesítik.

1. A Javaslat a Ptk. 211. § (1) bekezdésében foglalt szabályt pontosítja azáltal, hogy meghatározza az ajánlat fogalmát. A Javaslat szerint az ajánlat a fél szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő, határozott kikötéseket tartalmazó jognyilatkozat. Az ezen feltételeknek eleget tevő jognyilatkozat ajánlati kötöttséget vált ki, azaz a nyilatkozattevő fél kötve marad nyilatkozatához. A Javaslat fenntartja a Ptk. -nak azt a szabályát, hogy az ajánlattevő kötöttségét kizárhatja. Nem változtat a Javaslat a Ptk. szabályán a tekintetben sem, hogy az ajánlattevő maga határozhassa meg kötöttségének idejét.

2. Az ajánlati kötöttség az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét. Ez a szabály természetesen vonatkozik arra az esetre is, amikor az ajánlattevő kötöttségének idejét maga határozza meg. A hatályosulás szabályait – a jelenlévők és a távollévők közötti különbséget fenntartva – a következő bekezdések tartalmazzák.

3. A Javaslat határozott célkitűzése, hogy “technológia-semleges” szabályozást teremtsen meg. A Javaslat ezért nem kíván taxatív felsorolásokat alkalmazni olyan esetekben, ahol a technika gyors fejlődése a felsorolás gyakori módosítását tenné szükségessé. Ezzel a célkitűzéssel összhangban a Javaslat nem sorolja fel, hogy mi minősül jelenlévők között tett jognyilatkozatnak, hanem úgy rendelkezik, hogy jelenlévők között tett ajánlatnak minősül minden olyan jognyilatkozat, amelyről a címzett az ajánlattétellel egyidejűleg tudomást szerez. A meghatározás magában foglalja a Ptk. 211. § (2) bekezdésben meghatározott eseteken (szóban vagy telefonon tett ajánlat) túl például az internetes valósidejű kommunikációt (például: chat) is. Jelenlévők esetében a jognyilatkozat azonnal hatályossá válik, és azt a másik félnek azonnal el kell fogadnia, különben az ajánlati kötöttség megszűnik.

4. A Javaslat a távollévők definícióját nem tartalmazza: távollévőnek tett ajánlat minden nem jelenlévők között tett ajánlat. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 211. § (1) bekezdésének és a 213. § (1) bekezdésének vonatkozó szabályait.

5: 37. § [Az ajánlati kötöttség megszűnése]

(1) Ha az ajánlattevő kötöttségének idejét nem határozza meg, jelenlevők között tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevők között tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek az elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő – az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel – a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.

(2) Megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó nyilatkozatának elküldését vagy ráutaló magatartás esetén a magatartás tanúsítását megelőzően a címzetthez intézett nyilatkozatával visszavonja. Az ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat tartalmazza, hogy visszavonhatatlan vagy az ajánlat az elfogadásra határidőt állapít meg.

1. A Javaslat külön §-ban szabályozza az ajánlati kötöttség megszűnését. A Javaslat fenntartja a Ptk. 211. § (2) bekezdését a tekintetben, hogy jelenlévők és távollévők között mikor szűnik meg az ajánlati kötöttség abban az esetben, ha az ajánlattevő maga nem határozta ezt meg.

2. A Javaslat – az Európai Alapelvek 2: 202. cikkely (3) bekezdésével összhangban – szabályozza, hogy milyen esetben minősül az ajánlat visszavonhatatlannak. Ez az eset akkor, ha az ajánlat maga tartalmazza, hogy visszavonhatatlan, vagy az ajánlattevő az elfogadásra határidőt állapít meg. A még hatályossá nem vált ajánlat akkor is visszavonható, ha a hatályossá válás után erre nem volna lehetőség.

5: 38. § [Az ajánlat elfogadása]

(1) Az ajánlat címzettjének egyetértést kifejező nyilatkozata elfogadásnak minősül. Az elfogadó nyilatkozat hatályossá válására az ajánlat hatályossá válására vonatkozó szabályok irányadók.

(2) Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének egyetértést kifejező magatartása is.

(3) A hallgatás vagy valamilyen magatartástól való tartózkodás önmagában nem tekinthető elfogadásnak.

1-2. Az ajánlat elfogadását a Javaslat az Európai Alapelvek 2: 204. cikkelyével összhangban szabályozza újra: az ajánlat akár írásban, akár szóban tett nyilatkozattal elfogadható, és elfogadást jelenthet a megfelelő ráutaló magatartás is. Azt, hogy az elfogadásnak az ajánlat mely kikötésére kell vonatkoznia, a Javaslat az új és a módosított ajánlat elhatárolása kapcsán határozza meg. Az elfogadó nyilatkozat hatályossá válását a Javaslat az ajánlat hatályossá válásával azonos módon kívánja rendezni, ezért visszautal ez utóbbi szabályokra.

3. A Javaslat alapján a hallgatás vagy valamilyen magatartástól való tartózkodás csak törvény rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján minősülhet elfogadásnak.

5: 39. § [Új ajánlat, módosított elfogadás]

(1) Az ajánlattól lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.

(2) Az ajánlat címzettjének olyan nyilatkozata, amely az ajánlattal való egyetértést fejez ki, elfogadásnak minősül akkor is, ha olyan kiegészítő vagy eltérő feltételeket tartalmaz, amelyek lényegesen nem változtatják meg az ajánlatban foglalt feltételeket. A kiegészítő vagy eltérő feltételek ebben az esetben a szerződés részévé válnak, kivéve, ha

a) az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta; vagy

b) az ajánlattevő késedelem nélkül tiltakozik a kiegészítő vagy eltérő feltételekkel szemben.

(3) Ha a felek a szerződést nem foglalták írásba, és az egyik fél a szerződés megkötését követően késedelem nélkül olyan írásbeli nyilatkozatot küld a másik félnek, amely a szerződés megerősítését jelenti, de amely lényegesnek nem minősülő további vagy eltérő feltételt tartalmaz, e feltétel a szerződés részévé válik, kivéve, ha a címzett a feltétel ellen haladéktalanul tiltakozik.

1-2. A Ptk. 213. § (2) bekezdése az ajánlattól bármely kérdésben eltérő elfogadást új ajánlatnak minősíti. A Legfelsőbb Bíróság egy felülvizsgálati ítéletében kimondta, hogy” [a] felek akarategységének – az ajánlat eltérő tartalmú elfogadása folytán bekövetkezett – hiánya a szerződés létrejöttének akkor is akadálya, ha a felek ellentétes akarata kevésbé lényeges feltételekre vonatkozik. ” (BH 2000/149. sz. ) A Javaslat az üzleti élet szerződéskötési szokásait figyelembe véve szakít ezzel a merev megközelítéssel.

Ha az ajánlat és az elfogadás a lényeges kérdésekben megegyezik, a szerződés akkor is létrejön, ha a felek a szerződés nem lényeges kérdéseinek vonatkozásában ellentétes jognyilatkozatot tettek. Ilyen esetben két megoldás képzelhető el. A Javaslat rendelkezhet úgy, hogy a szerződésnek ezek a kikötések nem válnak részévé, hanem ezen kikötések tekintetében az elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni. Ebben az esetben azonban problémaként merül fel az ajánlat ráutaló magatartással történő elfogadása és a hallgatással való el nem fogadás elhatárolása. Mivel a lényeges kérdésekben a felek között megegyezés jött létre, a felek kötelesek lesznek szolgáltatni. Ilyen esetekben nehezen állapítható meg, hogy a szerződésben meghatározott szolgáltatás teljesítése annak a jele-e, hogy az eredeti ajánlattevő fél ráutaló magatartással elfogadta a szerződést. A Javaslat ezért azt a megoldást választja, hogy ilyen esetekben az elfogadó nyilatkozat tartalma szerint létrejöttnek tekinti a szerződést.

Mivel a Javaslat megoldása hátrányos lehet az ajánlattevőre nézve, a Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a szerződés ilyen esetekben ne jöjjön létre. Az ajánlattevő az ajánlat megtétele előtt és az elfogadó nyilatkozat tudomásul vétele után is meggátolhatja a módosított tartalmú szerződés létrejöttét. Az ajánlat tartalmazhatja, hogy az ajánlattevő csak az ajánlat változatlan tartalmú elfogadása esetén tekinti a szerződést létrejöttnek (azaz az ajánlat valamennyi kikötését lényeges kikötésnek minősíti). Ennek hiányában is lehetősége van az ajánlattevőnek arra, hogy a módosított tartalmú elfogadás ellen tiltakozzon. Ha a módosított tartalmú elfogadó nyilatkozat olyan kikötést tartalmaz, amely az eltérést vagy kiegészítést olyan lényeges kérdésnek tekinti, amelynél fogva a szerződés csak az elfogadó nyilatkozatban foglalt eltérésekkel együtt jöhet létre, új ajánlatról van szó. Ebben az esetben az eredeti ajánlattevő általi elfogadás szükséges a szerződés létrejöttéhez.

3. Az üzleti életben gyakori, hogy a szóban kötött szerződés csak a megállapodás lényegi elemeire terjed ki. A Javaslat rendezni kívánja azt az esetkört, amikor egy ilyen megállapodást követően az egyik fél írásban tájékoztatja a másik felet a megállapodás tartalmáról. Ha az írásbeli “megerősítés” eltér a szóbeli megállapodástól, és az eltérés lényegesnek nem minősülő feltételre vonatkozik, vagy a szóbeli megállapodást lényegesnek nem minősülő feltételekkel egészíti ki, a feltétel a szerződés részévé válik. Az Európai Alapelvek 2: 210. cikkely külön rendelkezik arról az esetkörről, amikor az írásbeli megerősítés az eredeti megállapodástól lényegesen eltérő feltételt tartalmaz. Ilyen esetekre az Európai Alapelvek úgy rendelkezik, hogy ezek a kikötések nem válnak a szerződés részévé. A Javaslat – az Európai Alapelvekben foglalt szabállyal egyetértve – nem tartalmaz szabályt a lényegesen eltérő kikötésekre, ezek ugyanis a Javaslat logikája szerint szerződésmódosításra irányuló ajánlatnak minősülnek, ezért e körben való szabályozásuk felesleges.

5: 40. § [Késedelmes elfogadás]

(1) Késedelmesen megtett elfogadó nyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre, és az ajánlati kötöttség megszűnik.

(2) Az elfogadó nyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az ajánlattevő erről haladéktalanul tájékoztatja az ajánlat címzettjét.

(3) Az elfogadó nyilatkozat késedelmes megtétele ellenére létrejön a szerződés, ha az elkésett elfogadó nyilatkozatot olyan körülmények között tették meg, hogy az rendes körülmények szerinti továbbítás esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz. Nem jön létre a szerződés, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az ajánlat címzettjét arról, hogy ajánlatát hatályát vesztettnek tekinti.

1. A Javaslat külön is kimondja azt a magától értetődő tételt, hogy az elfogadó nyilatkozat késedelmes megtétele esetén a szerződés nem jön létre, és az ajánlati kötöttség megszűnik. E főszabály alól a Javaslat a következő bekezdésekben két kivételt állapít meg.

2. Ha az ajánlattevő jelzi, hogy a késedelem ellenére létre kívánja hozni a szerződést és erről haladéktalanul értesíti az ajánlat címzettjét, a szerződés létrejön. A Javaslat ezzel az Európai

Alapelvek 2: 207. cikkelyének (1) bekezdését emeli át. Bár a Ptk. a kérdést nem szabályozta, az szabály nélkül is megfelelően kezelhető volt, mivel az elkésett elfogadás ajánlatnak minősül, így ha azt az ajánlattevő elfogadja, a szerződés létrejön.

3. Ha az elfogadó nyilatkozatot az ajánlat címzettje időben megtette és az csak a nyilatkozat továbbítójának hibájából nem jutott el időben az ajánlattevőhöz, a szerződés – hacsak az ajánlattevő nem tájékoztatja az ajánlat címzettjét arról, hogy ajánlatát hatályát vesztettnek tekinti – létrejön. A szabály a Ptk. 214. § (3) bekezdésében foglalt szabályt fogalmazza meg világosabb szerkezetben azáltal, hogy főszabályként a szerződés létrejöttét állapítja meg.

5: 41. § [A szerződés létrejöttének időpontja és helye]

(1) A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó nyilatkozat hatályossá válik. Ráutaló magatartással történő elfogadás esetén a szerződés akkor jön létre, amikor a magatartásról az ajánlattevő tudomást szerez.

(2) Ha a szerződés távollevők között jön létre, a szerződéskötés helye az ajánlattevő székhelye vagy lakóhelye.

1. A Javaslat a Ptk. 213. § (1) bekezdését pontosítja és egészíti ki. Szóban és írásban megtett elfogadás esetén is a jognyilatkozat hatályossá válásával jön létre a szerződés. Természetesen főszabály szerint csak az ajánlati kötöttség idején belül megtett elfogadó nyilatkozat alkalmas a szerződés létrehozására. Ez jelenlévők közötti nyilatkozat esetén azonos időpont a nyilatkozat megtételével, távollevők közötti nyilatkozat esetén pedig az az időpont, amikor a nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik. A Javaslat kiegészíti ezt a szabályt a ráutaló magatartással történő elfogadás szabályozásával. Ilyen esetekre a Javaslat – az Európai Alapelvek 2: 205. cikkely (2) bekezdésével összhangban – kimondja, hogy a szerződés az ajánlattevő tudomásszerzésével jön létre.

2. A Javaslat a távollévők között kötött szerződés esetére meghatározza a szerződéskötés helyét is. Ennek elsősorban eljárásjogi és nemzetközi magánjogi jelentősége lehet.

5: 42. § [A fogyasztó különös elállási joga]

Ha jogszabály feljogosítja a fogyasztót, hogy a szerződéstől meghatározott határidőn belül indokolás nélkül elálljon, az elállás jogkövetkezményeit a jogszabály állapítja meg.

Az elállási jog az egyes irányelvekben eltérően szabályozott mind a határidő tartama, mind kezdő időpontja, mind jogkövetkezményei tekintetében. Valójában nem egy, hanem sokféle fogyasztóvédelmi elállási jogot alkotott meg a közösségi jogalkotó. Ezért a Javaslat e helyütt is csak arra szorítkozik, hogy felhatalmazást adjon más jogszabályoknak a fogyasztó indokolás nélküli elállási jogának – a törvényben foglaltaktól eltérő – szabályozására.

II. Fejezet

A szerződéskötési kötelezettség

A szerződési szabadság elvét kimondó rendelkezés rögzíti a szerződéskötési kötelezettség kivételes jellegét. A Javaslat szűk korlátok közé szorítja a feleken kívüli okokból fakadó szerződéskötési kötelezettség eseteit. Bár szerződéskötési kötelezettséget eredményez, de eltér a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettségtől a felek önkéntesen vállalt szerződéskötési kötelezettsége: az előszerződés, mivel ez a szerződési szabadság elvét nem korlátozza. A Javaslat a szemléletváltást kívánja kifejezésre juttatni azzal, hogy a szerződéskötési kötelezettségi szabályok közül elsőként az előszerződést szabályozza.

5: 43. § [Előszerződés]

(1) A felek kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy általuk meghatározott, későbbi időpontban egymással szerződést kötnek (előszerződés). Az előszerződés létrejöttéhez a feleknek meg kell állapodniuk a végleges szerződés lényeges kérdéseiben. Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni.

(2) Ha bármelyik fél a későbbi időpontban a szerződés megkötésétől elzárkózik, a bíróság a másik fél kérelmére a szerződést létrehozza, és tartalmát – a feleknek a lényeges kérdésekben való megállapodásának megfelelően – megállapítja.

(3) Az előszerződésre egyébként az annak alapján megkötendő szerződés szabályai megfelelően irányadók.

(4) A bíróság a szerződést kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja, ha az előszerződés megkötését követően bekövetkezett körülmény folytán a szerződés változatlan feltételek melletti megkötése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené, feltéve, hogy

a) a körülmények megváltozásának lehetőségével az előszerződés megkötésének időpontjában nem lehetett számolni,

b) azt nem a fél maga idézte elő, és

c) a körülmények változása nem tartozik a fél rendes üzleti kockázatának körébe.

(5) A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a fél bizonyítja, hogy az előszerződés megkötését követően beállott, érdekkörén kívüli, előre nem látható körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy e körülmény alapján elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

1-2. Az előszerződés abban különbözik minden más nevesített vagy nem nevesített szerződéstől, hogy az előszerződés nem árumozgásra irányul, az előszerződésből szolgáltatás teljesítési kötelezettség nem keletkezik. Minden más “végleges” szerződésnek az a jellemzője, hogy abból kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére. Az előszerződésből az a kötelezettség keletkezik, hogy a feleknek az általuk meghatározott későbbi időpontban az árumozgásra irányuló, “végleges” szerződést meg kell kötniük. Az előszerződés ezért elvileg bármilyen más szerződéshez kapcsolódhat, és így a szerződések általános szabályai körében indokolt rendszertani szempontból elhelyezni.

Az előszerződés lényegi tartalmi eleme, hogy mely későbbi időpontban kötelesek a felek szerződést kötni, ezért a Javaslat – a Ptk. szövegét kiegészítve – előírja az időpontnak az előszerződésben történő rögzítését. Változás, hogy a Javaslat az előszerződés lényegi tartalmi elemévé teszi, hogy a feleknek a végleges szerződés lényeges kérdéseiben is meg kell állapodniuk. Ennek hiányában az előszerződés sem jön létre. A Ptk. a bíróságnak – “a nemzetgazdaság és a felek érdekeinek figyelembevételével” – túlságosan széleskörű beavatkozási lehetőséget biztosít a felek magánautonómiájába, amelynek fenntartása – a “nemzetgazdasági érdek” bizonytalan és egy magánjogi kódextől idegen kategóriája miatt is – indokolatlan. A Javaslat tehát csak az olyan megállapodást minősíti előszerződésnek, amelyben a felek a lényeges kérdéseket már egyező akarattal rögzítették. Az előszerződésben vállalt szerződéskötési kötelezettség az így körvonalazott tartalmú végleges szerződés megkötésére vonatkozik. Az előszerződés megszegése (a szerződés megkötésének megtagadása) pedig azzal a következménnyel jár, hogy a szerződést a bíróság hozza létre, és annak tartalmát – szigorúan a felek megállapodásának megfelelően – megállapítja.

3. Az előszerződésre a végleges szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez vonatkozik az előszerződés létrejöttének esetleges alaki követelményeire, az érvényesség feltételeire, a lehetetlenülésre, az esetleges bírósági szerződésmódosítás lehetőségére stb.

4. A Javaslat fenntartja azt a lehetőséget, hogy a bíróság a szerződést az előszerződésben meghatározott lényeges feltételektől eltérően határozza meg. E lehetőség kivételességét a Javaslat – a bírósági szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban – további feltételek felállításával hangsúlyossá teszi.

5. A Javaslat szigorítja az előszerződésben vállalt szerződéskötés megtagadásának feltételeit is. Nemzetgazdasági érdekre nem lehet hivatkozni, és az előszerződés megkötése után beállott körülménynek a fél érdekkörén kívülinek és előre nem láthatónak kell lennie.

5: 44. § [Törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség]

(1) Ha a szerződéskötési kötelezettség törvényen alapul és a felek a szerződést nem hozzák létre, a bíróság a szerződést létrehozhatja és annak tartalmát megállapítja.

(2) A jogosult – a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével – ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel (kötelezett). A kötelezettnek – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.

(3) Ha a felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától számít.

(4) A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől történő elállásnak vagy felmondásnak volna helye.

1. A Javaslat kimondja, hogy abban az esetben, ha a szerződéskötési kötelezettség törvényen alapul, a bíróság a felek megegyezésének hiányában jogosult létrehozni a szerződést. Sor kerülhet a szerződés létrehozására abban az esetben, ha a szerződéskötésre kötelezett fél (például a közüzemi szolgáltató) elzárkózik a szerződéskötési tárgyalások megkezdésétől, de abban az esetben is, ha a szerződéskötésre kötelezett a tárgyalásokat indokolatlanul elhúzza.

2-3. A Javaslat tartalmilag változatlan formában tartja fenn a Ptk. 212. §-ában szabályozott jogintézményt.

4. Az előszerződés szabályaival összhangban, bizonyos esetekben a szerződéskötési kötelezettség ellenére is ésszerűtlen lenne a szerződés létrehozása, és ezért a Javaslat ezekben az esetekben lehetővé teszi a szerződéskötés megtagadását.

5: 45. § [Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve]

Azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik az ügylet jellegének megfelelő szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt. ) 2005. november 1-jén hatályba lépett módosítása után is módja van a bíróságnak, hogy a törvényben lehetővé tett szankciók többségét maga alkalmazza (Tpvt. 86. §). Figyelemmel arra, hogy a bíróságoknak nincs módjuk arra, hogy magát a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést megállapítsák, a Tpvt. -ben biztosított jogokat csak úgy tudják gyakorolni, ha előzetesen a Gazdasági Versenyhivatal a visszaélést már megállapította. 1

III. Fejezet

Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel

5: 46. § [Általános szerződési feltétel]

(1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

(2) Fogyasztói szerződés esetében a fogyasztóval szerződő felet terheli annak bizonyítása, hogy az általa egyoldalúan, a fogyasztó közreműködése nélkül előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták.

1. A gazdaságban létrejövő ügyletek sajátossága, hogy a szerződések megkötése a klasszikus kétoldalú “alkufolyamatot” nélkülözi, a szerződéskötések különös jogi formái alakulnak ki. Az előzetes versenyeztetési eljáráson kívül ilyen különös szerződéskötési mechanizmus az általános szerződési feltételek alkalmazása. Lényege, hogy az egyedi szerződéskötési alkut az előre elkészített, kidolgozott szerződési ajánlatok elterjedt alkalmazása váltotta fel; a szabványszerződések (blankettaszerződések, standardizált szerződési feltételek) érvényesülnek a fogyasztók és a vállalkozások fogyasztói szerződéses viszonyaiban, továbbá a vállalkozások egymás közötti tömeges méretű termékforgalmában is. A Ptk. az 1997. évi CXLIX. számú törvénnyel történt módosítása során építette be rendelkezései közé az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályokat. Ennek során az Európai Közösség 93/13/EGK irányelvének átvételére törekedett, egyes megoldásai azonban azért nem váltak, be, mert az Irányelv csak a fogyasztói szerződések tartalmi kontrollját kívánta megoldani, a Ptk. viszont – helyesen – a nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételeket is a szabályozási körébe vonta, s így egyes megoldásai felemásra sikerültek.

Az általános szerződési feltételek lényegét két jellemző vonásuk mutatja:

– Az egyik fél a szerződési feltételeit előre kialakítja és rendszerint blanketta formájában rögzíti. A szerződési feltételeket nem közösen, egyedileg tárgyalják meg, hanem az egyik fél előre, egyoldalúan határozza meg azokat a másik fél közreműködése nélkül.

– A szerződési feltételeket a kidolgozója nem egy, hanem több, nagyobb számú, rendszerint azonos típusú szerződés megkötése céljából alakítja ki előre, jellemzően annak érdekében, hogy azokat rendszeresen üzletszerű kapcsolataiban felhasználja.

Az általános szerződési feltételek alkalmazása szükségszerű technikája a tömeges szerződési forgalomnak, az egyedi szerződéses alkudozások ugyanis a tömegméretű termék- és szolgáltatásnyújtást megbénítanák. Másfelől azonban alkalmazásuk bizonyos veszélyekkel jár. Az általános szerződési feltételek alapján létrejövő szerződésekben nem érvényesülnek a klasszikus szerződéskötési mechanizmus garanciái. A felek rendszerint nincsenek gazdaságilag megközelítően sem egyenlő erőpozícióban – főként a fogyasztók a kiszolgáltatottak -, a szerződéskötés mechanizmusában az “alkufolyamat” elmarad. A fogyasztó a sokszor hosszú és bonyolult szerződési feltételeket vagy el sem olvassa és így nem ismeri, vagy ha mégis megismeri azokat, nincs abban a helyzetben, hogy az általános szerződési feltételektől eltérhessen. Választási lehetősége gyakran arra koncentrálódik, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelő tartalommal megköti, vagy nem köti meg. Az érdekek kölcsönös ütköztetése és kiegyensúlyozódása így elmarad, hiányzik a garanciája a jogok és kötelezettségek szerződési egyensúlyának. Az általános szerződési feltételek lehetővé teszik, hogy a kidolgozójuk teljesen félretegye a törvényi (diszpozitív) szabályozást, helyette saját szerződési feltételeit vezesse be, és ezek közé számára egyoldalúan előnyös, így a másik fél számára egyoldalúan hátrányos (tisztességtelen) kikötéseket alkalmazzon, vagyis a jogok és kötelezettségek aránytalanságát idézze elő. A Javaslat az általános szerződési feltételek veszélyeivel szemben a jogi védelmet különösen két területen kívánja biztosítani:

– Mivel az általános szerződési feltételek előzetes kidolgozása és az alku hiánya a szerződéskötés általános mechanizmusát változtatja meg, ezért az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötésre különös rendelkezéseket kell előírni.

– A “gyengébb szerződő fél” védelmében olyan, kógens elemeket is tartalmazó szabályozást kell felállítani, amely számol a piaci (anyagi stb.) pozícióban és a szakismeretben fennálló különbségekkel, és alkalmas a tisztességtelen szerződési kikötések orvoslására. Ez a szerződés érvénytelenségének a szabályozását érinti.

Az “általános szerződési feltétel” meghatározását – nem érintve az irányelv átültetését, ugyanakkor összhangban az Európai Alapelvek [2: 209. cikkely (3) bekezdés] és az UNIDROIT Alapelvek (2. 1. 19. cikkely) meghatározásaival – a 2006. évi III. törvény pontosította, a Javaslat ezt a meghatározást fenntartja.

2. Az általános szerződési feltételek lényegi vonása, hogy a felek között nem kerülnek egyedileg megtárgyalásra. A Ptk. szerint törvényi vélelem, hogy a feltételek kidolgozásában a másik fél nem működhetett közre, a vélelemmel szemben az általános szerződési feltételt használó fél élhet ellenbizonyítással, és igazolhatja, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél is közreműködött. Ezt a vélelmet a Javaslat csak a fogyasztói szerződések körében kívánja fenntartani, a bizonyítási könnyítés csak a fogyasztói szerződésekben indokolt.

Az egyedi megtárgyaltság megítélése értelmezést igényelhet. A szerződés kidolgozásában való közreműködés lehetőségéről akkor beszélhetünk, ha a szerződő félnek reális lehetősége nyílt a szerződési feltételek kialakítására és azok tartalma befolyásolására. Így abban az esetben, ha a szerződési feltétel támasztója késznek mutatkozik arra, hogy az előre megfogalmazott szerződési feltételeket a vele szerződő fél szándékainak megfelelően módosítsa, és ez utóbbinak ténylegesen alkalma volt megfontolás tárgyává tenni az érintett feltétel tartalmát, s azzal kapcsolatban elképzeléseit érvényesíteni, akkor az így kialakított szerződési kikötés egyedileg kialkudottnak tekintendő.

Az általános szerződési feltétel jelleg kikötésenként ítélendő meg olyankor, ha a több rendelkezést tartalmazó blanketta némelyik pontja a másik féllel történő megegyezés függvényében kerül meghatározásra. A valódi megegyezéssel kialakított szerződéses kikötés nem minősül általános szerződési feltételnek, viszont a blanketta többi eleme igen. Ez az értelmezés összhangban van a 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikke (2) bekezdésében megfogalmazottakkal.

Minden esetben meg kell vizsgálni tehát az adott feltétel kialakításának és szerződésbe kerülésének módját. Ha nem nyer bizonyítást, hogy a kikötés kidolgozásában a másik szerződő fél közreműködhetett, s az ténylegesen egyedi alku eredménye, általános szerződési feltételről van szó.

Az általános szerződési feltételek a hazai üzletszerű termékforgalmazásban és tömeges szolgáltatások nyújtása területén igen elterjedtek; különösen a banki- és pénzügyi szférában, a biztosítók szerződéskötései, az utazási irodák szerződési feltételei körében, de alkalmazzák például a lakossági tömegszolgáltatások, közüzemi szolgáltatások körében is. Az általános szerződési feltételek a különböző területeken rendkívül szerteágazó formában jelennek meg, gyakran külön elnevezést kapnak (üzletszabályzatok, biztosítási szabályzatok stb. ). Ugyanakkor a Javaslat -a Ptk. -tól eltérően – nem tartja indokoltnak, hogy az általános szerződési feltétel definícióján túl külön kimondja, hogy az általános szerződési feltételnek való minősítés szempontjából közömbös a feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve, vagy külsőleg attól elválasztva jelennek meg.

5: 47. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]

(1) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a jogszabályoktól vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, illetve eltér a felek között korábban alkalmazott feltételtől. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.

1. Az általános szerződési feltételek csak akkor válnak a felek közötti konkrét szerződés részévé, ha két konjunktív feltétel teljesül: az alkalmazójuk lehetővé tette, hogy azok tartalmát a másik fél legkésőbb a szerződéskötéskor megismerje, és a másik fél azokat kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A Javaslat a Ptk. 205/B. §-ának (1) bekezdését követi, azzal a kiegészítéssel, hogy meghatározza azt az időpontot is, ameddig az általános szerződési feltétel megismerésére sor kell, hogy kerüljön.

2. A feltételek kidolgozóját ezen is túlmenő fokozott tájékoztatási, figyelemfelhívási kötelezettség terheli az olyan szerződési feltételekről, amelyek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésekre vonatkozó (diszpozitív) rendelkezésektől lényegesen eltérnek, illetve a felek közötti korábbi, már meglévő szerződési gyakorlattól, kikötésektől térnek el. Az ilyen kikötések csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a kifejezett, külön tájékoztatás után a másik fél ezeket külön és kifejezetten elfogadta.

5: 48. § [Szerződési feltételek ütközése]

Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.

E rendelkezés fenntartja a Ptk. 205/C. §-ban foglalt szabályt: az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési feltételekkel szemben. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Európai Alapelvek 5: 104. cikkelye is.

5: 49. § [Általános szerződési feltételek ütközése]

(1) Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek egymással nem ellentétesek, mindkettő a szerződés részévé válik.

(2) Ha az általános szerződési feltételek – akár részlegesen – eltérnek egymástól, és az eltérés nem lényeges feltételre vonatkozik, a szerződés létrejön, az általános szerződési feltételek pedig annyiban képezik a szerződés részét, amennyiben tartalmuk azonos.

(3) Ha az egymásnak ellentmondó általános szerződési feltételek a szerződés lényeges kérdéseire vonatkoznak, a szerződés nem jön létre.

1-3. Az üzleti-gazdasági életben gyakran előfordul, hogy mindkét fél általános szerződési feltételeket használ. Nem ritka az sem, hogy feltételeik eltérnek egymástól, kikötéseik eltérő tartalmúak. Ha mind az ajánlatra, mind a válasznyilatkozatra általános szerződési feltétel formájában kerül sor (a “blanketták csatájában”) a feltételek csak annyiban válnak a szerződés részévé, amennyiben egymással nem ellentétesek. Az ellentmondó szerződési feltételek egyike sem válik a szerződés részévé, hanem helyükbe a törvény diszpozitív rendelkezései lépnek. Ha az eltérés a szerződés lényeges pontjait érinti, a felek között szerződés nem jön létre. A Javaslat az erre vonatkozó szabályokat a bírói gyakorlatban kialakított szempontok alapján (LB GK 37. sz. állásfoglalás III. pont) fogalmazza meg, figyelemmel az Európai Alapelvek 2: 209. cikkelyének (1)-(2) bekezdéseiben írt hasonló tárgyú rendelkezésekre is.

IV. Fejezet

Szerződéskötés versenyeztetési eljárás során

A Javaslat a szerződéskötés különös esetei körében tartalmazza azokat a polgári jogi szabályokat, amelyek a versenyeztetési eljárás keretében létrehozott szerződések megkötését érintik. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt. ) pontosan szabályozza a törvény hatálya alá tartozó beszerzések szabályait. Ezek a szabályok túlnyomóan közjogi szabályok, amelyek a magánjog logikájától idegenek, de bizonyos változtatásokat eredményeznek a szerződéskötéshez vezető jognyilatkozatok vonatkozásában is. A Kbt. hatálya alá nem tartozó személyeknek is módjuk van arra, hogy saját “beszerzéseik” során versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket. Ilyen esetekben a “kiíró” – a kógens szabályok által behatároltan – szabadon határozhatja meg a “verseny” szabályait. Jelentős eltérés a közbeszerzés és a magánjogi beszerzés szabályai között, hogy magánjogi versenyeztetés esetén nem jöhet létre szerződéskötési kötelezettség. A “kiíró” nem köteles a legjobb ajánlatot adóval szerződést kötni, a versenyeztetéstől függetlenül bárkivel köthet szerződést. Ha azonban az eljárásával az ajánlatot tevők számára kárt okoz, az így okozott károkéit felel. Mindkét fajta versenyeztetési eljárással kapcsolatos sajátos szerződéskötési szabályokat tartalmazza ez a fejezet.

5: 50. § [Felhívás ajánlattételre versenyeztetési eljárásban]

(1) Ha a fél olyan ajánlati felhívást tesz közzé, amelyben több személytől kéri ajánlatok benyújtását, és a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést, az ajánlatokat a felhívásban megjelölt ajánlattételi idő alatt kell benyújtani.

(2) A fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását visszavonhatja.

1-2. Bármely versenyeztetési eljárás során a kiíró fél ajánlattételre hívja fel személyek meghatározatlan vagy meghatározott körét. A felhívás rendelkezhet tehát úgy is, hogy az ajánlati felhívásra csak előre meghatározott személyek tehetnek ajánlatot. Polgári jogilag mindkét esetben csak az a felhívás releváns, amelyre adott válasz már ajánlatnak tekintendő. Ha tehát a kiíró úgy rendelkezett, hogy egy előzetesen lefolytatott versenyeztetés eredményeként kiválasztott személy(ek)től kér majd ajánlatot, csak ez utóbbi felhívásra adott válasz(ok) tekintendő(k) ajánlattételnek. Az ajánlatnak természetesen reflektálnia kell a felhívásra, tehát tartalmaznia kell az ajánlattevő nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére, és az ellenszolgáltatás összegére.

5: 51. § [Ajánlati kötöttség versenyeztetési eljárásban]

(1) Az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő ajánlatát e határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja.

(2) Az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő harminc napig marad kötve ajánlatához.

(3) Ha az ajánlattevő ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, a letett biztosítékot elveszti; egyébként a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár.

1-3. A Javaslat az ajánlati kötöttség kezdetét és időtartamát a versenyeztetési eljárások sajátosságainak megfelelően rendezi. A versenyeztetési eljárásokban szokásos biztosíték az eljárás lezárása után visszajár a pályázóknak. Ha azonban valamely ajánlattevő ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, az adott biztosítékot elveszti.

5: 52. § [A szerződéskötés elmaradása versenyeztetési eljárásban]

(1) A fél a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte.

(2) A fél a kiválasztott ajánlattevővel szemben a szerződéskötést az (1) bekezdésben foglalt eseten kívül csak akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy az időközben beállott, érdekkörén kívüli, előre nem látható körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy e körülmény alapján elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

1. A kiíró fél a szerződés megkötésére megfelelő ajánlat esetén sem köteles akkor, ha a felhívásban ezt a jogát kikötötte.

2. Ha a felhívást közzétevő fél valamelyik ajánlattevőt a szerződéskötésre kiválasztotta, a szerződéskötéstől csak ugyanolyan feltételek mellett tekinthet el, mint az előszerződés alapján kötendő szerződés megkötésétől.

5: 53. § [Árverés]

(1) Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik (árverés), az árverés eredményeként a szerződés a nyertes kihirdetésével az elért legmagasabb áron létrejön.

(2) Az árverési ajánlat hatálya megszűnik, ha más árverező magasabb árat ajánl, vagy ha az árverés nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be.

1-2. Versenyeztetési eljárás kiírható kizárólag az ellenszolgáltatás (ár, díj, bér stb. ) mértékére is. Ebben az esetben az eljárás a hagyományos magánárverés kategóriájába tartozik. A Javaslat árverés esetére a szerződés létrejöttét szabályozza. Átveszi az Mtj. -ből (958. §) azt a rendelkezést, hogy mely esetben szűnik meg az árverési ajánlat hatálya.

V. Fejezet

A jognyilatkozatok megtételének formája

5: 54. § [Formátlanság elve]

Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással tehető.

A Javaslat fenntartja a hatályos jogban is érvényesülő azt az elvet, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a jognyilatkozatokat alakszerűségi követelmény nélkül lehet érvényesen megtenni.

5: 55. § [Okirati kényszer]

(1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni.

(2) Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a szerződés akkor minősül írásba foglaltnak, ha a szerződési nyilatkozatát mindegyik szerződő fél aláírta. A szerződés érvényességét nem érinti, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza valamennyi fél szerződési nyilatkozatát, hanem a szerződő felek külön okiratba foglalt nyilatkozatai együttesen tartalmazzák az egybehangzó akaratnyilvánítást. A szerződés akkor is érvényes, ha a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá.

(3) Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére és a nyilatkozattevő személyének azonosítására alkalmas formában kerül sor.

(4) Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére csak írásban lehet ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot tenni.

(5) Ha a szerződés megkötése meghatározott alakhoz kötött, a szerződés módosítása és megszüntetése is csak a meghatározott alakban érvényes.

(6) Ha a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződési nyilatkozatának írásba foglalásához közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy legalább fokozott biztonságú aláírással ellátott elektronikus dokumentum szükséges.

1. A Javaslat változatlan formában tartja meg a Ptk. 218. § (1) bekezdését. A Javaslat továbbra sem követeli meg, hogy az írásbeli szerződések minden szerződési kikötést tartalmazzanak. A Javaslat követelményének eleget tesznek a felek, ha az írásbeli szerződés legalább a megállapodás lényeges tartalmát tartalmazza.

2. A Javaslat továbbra sem a szerződési jogi szabályok között határozza meg a különböző okirati formákat. A közokirat fogalmát a Pp. 195. §-a, a teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmát a Pp. 196. §-a tartalmazza. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény bevezeti az elektronikus okirat fogalmát, amelynek három fokozatát szabályozza (egyszerű, fokozott biztonságú és minősített elektronikus aláírás). A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 21/A. § (2) bekezdése bevezeti az elektronikus közokirat – azaz a közjegyző vagy a közjegyzőhelyettes elektronikus hivatali aláírásának – fogalmát. A Javaslat továbbra is kizárólag az egyszerű okirat minimális formai kellékeit határozza meg. A Javaslat ebben a körben magába a kódexbe foglalja a Ptké. 38. §-ának lényegesebb rendelkezéseit.

3. A Javaslat meghatározza, hogy milyen feltételek alapján minősül a jognyilatkozat írásbelinek. A jelenleg a Ptké.-ben szabályozott kérdés több problémát is felvet. A technikai lehetőségek gyors fejlődése mellett aligha lehetséges felsorolni azokat az eszközöket, amelyek alkalmazásával a jognyilatkozat írásbelinek fog minősülni. A Javaslat ezért nem is tartalmaz ilyen felsorolást, hanem az írásbelinek minősítés feltételeit határozza meg.

4. A Javaslat kimondja, hogy ha a szerződést – akár a felek megállapodása, akár jogszabály rendelkezése alapján – írásban kell megkötni, a Javaslat a szerződéskötés során is csak az írásbeli nyilatkozatokhoz kapcsol jogkövetkezményt: ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot csak írásban lehet tenni.

5. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 218. § (3) bekezdésének első mondatát. Ha a szerződés megkötése meghatározott alakhoz kötött, a szerződés módosítása és megszüntetése is csak a meghatározott alakban érvényes.

6. A Javaslat nem tartja indokoltnak a Ptk. 218. § (2) bekezdésének módosítását. Ha a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés írásba foglalásához közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. A Javaslat az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban kimondja, hogy a jogszabály által támasztott követelményeknek az is eleget tesz, ha a fél a nyilatkozatot a közokiratnak vagy a teljes bizonyító erejű magánokiratnak megfelelő elektronikus okiratba foglalja.

VI. Fejezet

Képviselet

5: 56. § [Képviselet]

(1) Szerződéskötésre irányuló vagy más jognyilatkozatot tenni és meghatározott cselekményt végezni más személy (képviselő) útján is lehet, kivéve, ha törvény szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet.

(2) Képviseleti jog erre irányuló megállapodással létesíthető (ügyleti képviselet).

(3) A képviseleti jogot a képviseltnek a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett, erre irányuló jognyilatkozat tanúsítja (meghatalmazás).

(4) Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magába foglalja.

(5) A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. A meghatalmazás alakszerűségi hibáját a képviselt bármilyen formában kinyilvánított jóváhagyása pótolja. Ügyek előre meg nem határozott körére, határozatlan időre képviseleti jog (általános meghatalmazás) írásban adható.

1. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 219. § (1) bekezdését. A képviselő a jognyilatkozatot rendszerint a képviselt nevében teszi meg, de előfordul, hogy a jognyilatkozat megtételére saját nevében kerül sor. Ez utóbbi eset fordul elő bizományi szerződésnél, és sor kerülhet rá az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés esetében is.

2-3. A Javaslat alapvetően változtat a hatályos jogon akkor, amikor – az ügyleti képviselet létrejöttének jogi megítélését az életbeli megjelenéshez közel hozva – az ügyleti képviselet létrejöttéhez a képviselt és a képviselő megállapodását, azaz szerződéses formát kíván meg, és a meghatalmazást nem az ügyleti képviseleti jogot létesítő, hanem azt harmadik személyek vagy hatóság irányában tanúsító jogi aktusnak tekinti. A Javaslat ily módon juttatja kifejezésre azt, hogy a képviselet létrejöttéhez a képviselő elfogadó nyilatkozatára is szükség van. A valóság ugyanis nehezen igazolta a hatályos jogban azt a megkülönböztetést, hogy (tipikus esetben megbízási) szerződésre és a képviselő kötelezettségvállalására csak az ügy ellátásához van szükség, a képviseleti jogosultságot viszont egy külön egyoldalú nyilatkozat teremti meg. A meghatalmazás a Javaslat szerint is egyoldalú címzett jognyilatkozat, amelyet a képviselt személy akár a képviselőhöz, akár harmadik személyhez vagy az érintett hatósághoz intézhet. A jognyilatkozat címzettje tehát – a Ptk. 222. §-ával azonos módon – a meghatalmazott mellett bármely harmadik személy is lehet.

4. A Javaslat a gyakorlatban felmerült problémák megoldása érdekében – és az ügyleti képviselet létrejöttének szerződéses jellegével tökéletes összhangban – külön is kimondja, hogy ha a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. Ha tehát a felek között megbízási szerződés jött létre, amely alapján a megbízott a megbízó nevében köteles jognyilatkozatot tenni, a szerződés maga pótolja a meghatalmazást. Erre a külön szabályra az ad magyarázatot, hogy az ügyleti képviselet az esetek döntő részében megbízási szerződéshez kapcsolódik. Természetesen a megbízó ilyen esetekben is adhat a megbízott (vagy harmadik személy számára) meghatalmazást. Az ügyek bizonyos csoportjában a képviseleti jog igazolása eleve külön okirati formát kíván meg, és ilyenkor gyakorlati szempontból indokolt a meghatalmazás elválasztása a képviseleti jogosultságot létrehozó megbízástól. Ilyen esetekben lehet különösen célszerű, ahol a megbízó nem kívánja, hogy harmadik személyek a megbízási szerződés tartalmáról is tudomást szerezzenek.

5. A (5) bekezdés a meghatalmazás alaki feltételeit szabályozza. Főszabályként meghatalmazás bármilyen alakban adható. A főszabálytól jogszabály és a felek is eltérhetnek. Ha a megkötendő szerződés kizárólag valamilyen meghatározott alakban köthető meg, a meghatalmazás is kizárólag ilyen alakban érvényes. Ha viszont a képviselt személy a képviselő eljárását utólag bármilyen formában jóváhagyja, azzal orvosolja a meghatalmazás alakszerűségi hibáját. Maga a Javaslat rendelkezik úgy, hogy általános meghatalmazás kizárólag írásban adható.

5: 57. § [A képviselő eljárása]

(1) Ha a képviselő a képviselt nevében jár el, cselekménye által közvetlenül a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté.

(2) A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek.

(3) A képviselő nem járhat el, ha az ellenérdekű fél ő maga vagy az általa képviselt személy.

(4) Kétség esetén a másik fél vagy az érdekelt hatóság a képviselttől a meghatalmazás írásbeli megerősítését kérheti. Ha a képviselt a körülmények által indokolt megfelelő határidőn belül nem kifogásolja a képviselő eljárását, azt meghatalmazáson alapulónak kell tekinteni.

(5) A képviselő – a személyes jelleggel bíró feladatok kivételével – jogosult a képviselet ellátását másra bízni (álképviselet).

1. A közvetlen képviselet fogalmi eleme, hogy a képviselő a megbízó nevében jár el, cselekménye által a megbízó válik közvetlen jogosítottá és kötelezetté, azaz a képviselt és a harmadik személy kerül közvetlen jogviszonyba egymással.

2. A Javaslat az elérni kívánt céllal összefüggésben határozza meg a képviselő jogkörét. A cél elérése érdekében a képviselő bármely jognyilatkozatot megtehet és bármely cselekményt véghezvihet. Az e körön kívüli eljárás vonatkozásában a képviselő álképviselőnek minősül.

3. A Javaslat képviselet esetében is rendelkezik összeférhetetlenségről. Problematikus megoldást eredményezne ugyanis, ha például adásvétel esetén az eladónak és a vevőnek ugyanaz a személy lenne a képviselője. Az Európai Alapelvek 3: 205. cikkelye lehetővé teszi, hogy ugyanaz a személy járjon el mindkét fél képviselőjeként, ha a felek ehhez hozzájárultak. A Javaslat életidegennek tartja az Európai Alapelvek megoldását, ezért kizárólag abban az esetben teszi lehetővé a képviselő eljárását összeférhetetlenség esetén, ha a képviselő jogi személy.

4. A harmadik személy kérheti a képviselet bizonyítását a képviselttől. A Javaslat a képviseleti jog bizonyításával egyenértékűnek tekinti azt is, ha a képviselt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik. Ilyen esetben vélelmezni kell azt, hogy a képviselő meghatalmazás alapján jár el.

5. A Javaslat a képviselet fajai között szabályozza az álképviselet jogintézményét. A hatályos jog alapján nem egyértelmű, hogy a képviselő jogosult-e képviseleti jogkörét delegálni, azaz megbízhat-e a képviselő harmadik személyt (alképviselő) a képviselet ellátásával. A Javaslat a kérdést az Európai Alapelvek 3: 206. cikkelyével összhangban akként rendezi, hogy főszabályként lehetővé teszi a képviselet delegálását. A Javaslat álláspontja szerint ilyen esetekre az eredeti képviselő felelőssége kellő biztonságot jelenthet a képviselt számára, ezért szükségtelen az álképviselet megtiltása. Nincs azonban helye alképviseletnek azon esetekben, ahol a képviselő személyes jellegű feladat ellátását vállalta.

5: 58. § [Vélelmezett képviselet]

(1) A dolog adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó személy azon alkalmazottját vagy tagját, akiről munkakörénél fogva alappal feltételezhető, hogy az ezzel összefüggő jognyilatkozatok megtételére is jogosultsággal rendelkezik, képviselőnek kell tekinteni.

(2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik vagy a körülményekből más nem következik, az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó a természetes vagy jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottjára vagy tagjára az ott szokásos szerződések megkötésével és lebonyolításával kapcsolatban.

1-2. A Javaslat tartalmilag fenntartja a Ptk. 220. §-át. A forgalom biztonságához hozzátartozik, hogy a mindennapos ügyletek során, például egy bolti vásárlás esetén, a vevő ne legyen köteles az eladó képviseleti jogosultságát vizsgálni.

5: 59. § [A képviseleti jog korlátozása és megszűnése]

(1) A képviseleti jogot a képviselt egyoldalú nyilatkozattal korlátozhatja vagy visszavonhatja.

(2) A képviseleti jog korlátozása vagy megszűnése harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett volna.

1. A Javaslat a képviseleti jog korlátozása és megszűnése körében itt csak azt az esetet szabályozza, amely a képviseleti jogosultságot keletkeztető – rendszerint megbízási – szerződés módosításától vagy megszűnésétől függetlenül következik be. A Javaslat ezzel következetesen szétválasztja a képviseleti és egyéb ügyellátási kötelezettségeket.

2. A forgalom biztonsága érdekében a képviselő jogkörének harmadik személyekkel szembeni korlátozása hatálytalan. Csak az a korlátozás minősül harmadik személyekkel szemben hatályosnak, amelyről a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett volna.

5: 60. § [Álképviselet]

(1) Aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz (álképviselő), nyilatkozatával a képviselt tekintetében csak ennek jóváhagyásával vált ki joghatást.

(2) Ha a képviselt a nevében kötött szerződést nem hagyja jóvá,

a) a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a szerződés megkötéséből eredő kárát,

b) a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személy teljes kárát megtéríteni köteles.

1. Álképviselőnek minősül a Javaslat szerint mindenekelőtt az, aki képviseleti jog hiányában tesz a képviselt nevében jognyilatkozatot (köt szerződést stb. ). Álképviselő az is, aki létező képviseleti jogkörét túllépve cselekszik így. A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy ilyen esetekben is létrejöjjön a képviselt és a harmadik személy között a szerződés, ha a képviselt a nyilatkozatot utólag jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában a képviselő nyilatkozata a képviseltet nem köti, és a képviselő felelősséggel tartozik a harmadik személlyel szemben.

2. Az álképviselő kártérítési felelőssége tekintetében a Javaslat fenntartja a Ptk. 221. § (1)-(2) bekezdésében foglalt szabályokat. Ennek megfelelően a harmadik személy jogosult kártérítést követelni az álképviselőtől. A kártérítés terjedelmét az álképviselő jó- vagy rosszhiszeműsége határozza meg. Jóhiszemű álképviselő esetén a harmadik személy csak a szerződés megkötéséből eredő kárát követelheti, míg a rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik. A Javaslat nem tartja indokoltnak és ezért nem tartja fenn a bíróságnak azt a jogát, hogy a jóhiszemű álképviselőt a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítse. A Javaslat az álképviselő nyilatkozatának jogi sorsát (érvényességét, hatályosságát) nem minősíti. Erre azért nincs szükség, mert az álképviselő nyilatkozata szerződési jogi szempontból csak akkor válik relevánssá, ha azt a képviselt személy jóváhagyja. Jóváhagyás hiányában az álképviselő eljárásának csak deliktuális jogi (azaz kártérítési) következményei vannak; ezeket a Javaslat meghatározza.

5: 61. § [Közvetett képviselet]

Ha a képviselő a saját nevében jár el a képviselt javára, cselekménye által a harmadik személlyel szemben kizárólag ő válik jogosítottá és kötelezetté.

A bírói gyakorlat bizonytalanságai miatt – evidens volta ellenére – a Javaslat egyértelműen leszögezi, hogy olyan esetben, amikor a képviselő a saját nevében jár el és köt harmadik személlyel szerződést, kizárólag ő válik a harmadik személlyel szemben jogosítottá és kötelezetté, a képviselt és a harmadik személy tehát ilyenkor sem kerül közvetlen jogviszonyba egymással. A Javaslat a jogviszonyok “feltörését”, és a képviselt és a harmadik személy közötti közvetlen kapcsolat megteremtését akkor sem tartja szükségesnek, ha valamelyik fél ellen felszámolási eljárás indul. Az itt szabályozott kérdés rendszerint bizományi szerződés esetében merül fel. Tekintettel arra, hogy a probléma alapvetően nem a bizományi szerződés keretében (azaz elsősorban nem a megbízó és a bizományos között), hanem a bizományos és a harmadik személy jogviszonyában, azaz a “képviseleti” jogosultság tekintetében merül fel, a Javaslat a rendelkezést itt helyezi el.

VII. Fejezet

A szerződés értelmezése

5: 62. § [A szerződés értelmezése]

(1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

(2) Ha az általános szerződési feltétel, a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének vagy a fogyasztói szerződés bármely feltételének tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ez a szabály nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indult eljárásban.

(3) Jogról lemondani vagy abból engedni csak kifejezett nyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

1. A Javaslat nem változtat a Ptk. értelmezési szabályán, mivel a szabály alkalmazása a bírói gyakorlatban nem vetett fel problémát. Az Európai Alapelvek a szerződés értelmezése során is alkalmazza az ésszerűség kategóriáját, a Javaslat azonban úgy véli, hogy az Európai Alapelvek értelmezési szabályának alkalmazása is a Ptk.-val egyező eredményre vezet, így szükségtelen a hatályos szabályozás módosítása. Az Európai Alapelvek 5: 102. cikkelye példálózó felsorolást tartalmaz arról, hogy a szerződés értelmezése során mely körülményekre kell figyelemmel lenni. Ilyennek minősíti az Európai Alapelvek “a) a szerződés megkötésének körülményeit, ideértve a felek közötti előzetes tárgyalásokat; b) a felek magatartását, a szerződés megkötését követően is; c) a szerződés természetét és célját; d) az értelmezést, amelyet a felek hasonló kikötéseknek korábban tulajdonítottak, s a gyakorlatot, amit maguk között kialakítottak; e) az érintett tevékenységi körben a feltételeknek és kifejezéseknek általánosan tulajdonított jelentést és azt a jelentést, amelyet hasonló kikötések korábban nyertek; f) a szokásokat; és g) a jóhiszeműség és tisztesség elvét. ” A Javaslat – egyetértve azzal, hogy a felsorolt elvek meghatározóak lehetnek a szerződés értelmezése során – nem tartalmaz hasonló felsorolást, hanem a bíróságra bízza annak eldöntését, hogy a vitatott szerződési kikötés értelmezése során milyen körülményekre van figyelemmel.

2. A Javaslat a Ptk. -hoz képest tágabb körre nézve fogalmazza meg az in dubio contra proferentem szabályát. A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése csak az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma tekintetében mondja ki a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés elvét, ezen értelmezési alapelv azonban e két körön túl mindazon szerződési feltétel vonatkozásában alkalmazandó, amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Az Európai Alapelvek 5: 103. cikkelye a contra proferentem szabályt az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre általában mondja ki. Az UNIDROIT Alapelveinek 4. 6. cikkelye szerint “ha az egyik fél által kidolgozott szerződési feltétel nem világos, az e féllel szembeni értelmezést kell előnyben részesíteni”. A szerződések értelmezésének ezen alapelve eredetét tehát nem a fogyasztó mint gyengébb fél védelmének koncepciójából veszi. Indoka az, hogy az a fél, amelynek nem volt szerepe a szerződési feltétel megfogalmazásában, ne viselje az ebből eredő értelmezési bizonytalanság kockázatát. A Javaslat ennek megfelelően a Ptk. -hoz képest tágabb körben, valamennyi, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vonatkozásában fogalmazza meg ezen értelmezési szabályt, ugyanakkor – a Ptk. -val egyezően – fenntartja a fogyasztói szerződések bármely feltétele tekintetében való alkalmazhatóságát.

A Spanyol Királyság ellen indított eljárásban hozott ítéletében az Európai Bíróság a 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikke harmadik mondatában foglalt kivételt, amely alapján a fogyasztóra kedvezőbb értelmezést nem lehet alkalmazni a preventív célú közérdekű perekben, olyan rendelkezésnek minősítette, amelynek átültetésének elmaradása aláássa az irányelvi célkitűzések megvalósulását. A Bíróság rámutatott arra, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek által a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásától való eltiltás iránt indított eljárásokban a bíróság a szerződéskötések céljából megfogalmazott általános szerződési feltételek absztrakt mérlegelését teszi meg, ahol a kedvezőbb értelmezés szabályának alkalmazása a tisztességtelen jelleg megállapíthatóságának ellenében hatna. A Javaslat ezért – a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdését követve – rögzíti: a contra proferentem értelmezési szabály nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve általános szerződési feltétel tekintetében.

3. A Javaslat fenntartja a Ptk. 207. § (3) bekezdésében foglalt azon szabályt, amely szerint a joglemondó nyilatkozatokat nem lehet kiterjesztően értelmezni. A bírói gyakorlat azonban egységes a tekintetben, hogy jogról lemondani vagy abból engedni kizárólag kifejezett nyilatkozattal lehet, ezért a Javaslat ezzel az értelmezéssel összhangban módosítja a hatályos normaszöveget.

5: 63. § [Teljességi záradék]

(1) Ha az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt korábbi megállapodások hatályukat vesztik.

(2) A felek korábbi nyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.

1. A Javaslat szabályozza az üzleti életben gyakran alkalmazott ún. teljességi záradék (merger clause) intézményét, amellyel a felek azt a szándékukat juttatják kifejezésre, hogy – mivel a szerződés a megállapodás valamennyi feltételét magában fogalja – a szerződéskötés során tett korábbi nyilatkozatok, ajánlatok, kötelezettségvállalások vagy megállapodások nem képezik a szerződés részét.

2. A teljességi záradék egyrészről a szerződés tartalmának és terjedelmének meghatározásához nyújt segítséget azáltal, hogy kimondja, hogy a szerződésbe nem foglalt kikötések nem válnak a szerződés részévé még abban az esetben sem, ha az adott kikötésről korábban konszenzus jött létre a felek között, másrészt azonban a teljességi záradék szerződésértelmezési szabály is. A szerződéses kikötések értelmezésekor a felek rendszerint visszanyúlnak a szerződéskötés során keletkezett korábbi iratokhoz. Szükséges ezért szabályozni, hogy teljességi záradék esetén erre van-e lehetőség. A Javaslat – az UNIDROIT és az Európai Alapelvek rendelkezéseivel összhangban – kimondja, hogy a felek korábbi nyilatkozatai a szerződés értelmezésénél figyelembe vehetők.

1 A Tpvt. ennek megfelelően módosítandó.

Hozzászólások

hozzászólás