A Javaslat Ötödik Könyve “A kötelmi jog” elnevezést viseli, és a kötelmekre vonatkozó szabályokat a következő rendszerben tartalmazza: a kötelmek közös szabályai (Első Rész), a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések (Második Rész), az egyes nevesített szerződéstípusokra vonatkozó különös szabályok (Harmadik Rész), az értékpapír-kötelmek általános szabályai (Negyedik Rész), felelősség szerződésen kívül okozott károkért (Ötödik Rész), egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (Hatodik Rész). A Javaslat a kötelmek közös szabályai között foglalja össze azokat a rendelkezéseket, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, hanem egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (így mindenekelőtt a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartások és a jogalap nélküli gazdagodás) következtében létrejövő kötelmekre is vonatkoznak. Ilyen közös szabályként fogalmazza meg a Javaslat a kötelem keletkezésére és megszűnésére, az elévülésre és a jogvesztő határidőre, a többalanyú kötelmekre, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket. Különösen a pénzszolgáltatások teljesítésénél merülnek fel azonosan a problémák, függetlenül attól, hogy a pénzszolgáltatásra vonatkozó kötelezettség szerződésből vagy más kötelemből fakad. A Javaslat ezzel a szerkezeti változtatással több vonatkozásban a Ptk. bírói gyakorlatát kodifikálja: a judikatúra eddig is alkalmazott a szerződések szabályai között elhelyezett rendelkezéseket kártérítési, alaptalan gazdagodási stb. kötelmekre. Mivel a Javaslat jogügyletekre vonatkozó közös szabályokat nem alkot, a kötelmek közös szabályai nem utolsó sorban az ügyleti szabályok szerepét is be kívánják tölteni.
I. Cím
Általános rendelkezések
I. Fejezet
A kötelem keletkezése és megszűnése
5:1. § [A kötelem]
(1) A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.
(2) A kötelmek közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha törvény az eltérést nem tiltja.
1. A kötelmekre vonatkozó közös szabályok élén a Javaslat a kötelem lényegét határozza meg, ezzel is kifejezésre juttatva azt, hogy a kötelem tágabb jogi kategória, mint a szerződés: a kötelem az olyan relatív szerkezetű polgári jogi viszonyok gyűjtő elnevezése, amelyekből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A Ptk. 198. § (1) bekezdésének megfelelő fogalmi meghatározás nemcsak a szerződésnek, hanem minden kötelemnek a jellemzője. Kötelemnek csak az olyan jogviszonyok tekinthetők, ahol az egyik szereplő egy szolgáltatással tartozik a másiknak, a másik pedig jogosult e szolgáltatás teljesítésének követelésére. Azok a jogviszonyok, amelyekben ezek a feltételek együtt nem teljesülnek, nem tekinthetők kötelmi jogviszonyoknak.
2. A Javaslat a kötelmekre vonatkozó közös szabályokat is diszpozitív normaként határozza meg. Azoktól a szabályoktól tehát, amelyeknél a felek egyező akarattal történő eltérése fogalmilag lehetséges (és a közös szabályok döntő többsége ilyen), az eltérés megengedett, kivéve, ha a Javaslat maga vagy más törvény az eltérést tiltja.
5:2. § [A kötelemkeletkeztető tények]
(1) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyhez fűződő vagy dologi jog megsértéséből, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből vagy – jogszabályban megállapított esetekben -egyoldalú nyilatkozatból.
(2) Az egyoldalú nyilatkozatokra – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(3) Kötelem jogszabályból vagy hatósági határozatból is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ezekre a kötelmekre – ha jogszabály vagy hatóság eltérően nem rendelkezik – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
1. A Javaslat tisztább képet teremtve felsorolja azokat a leggyakoribb tényállásokat, amelyek kötelmet keletkeztet(het)nek, bár a kötelem lényegének meghatározásából ilyen példálódzó felsorolás nélkül is levezethető, hogy adott esetekben valóban kötelmi jellegű-e egy jogviszony. A Javaslat külön említi a személyhez fűződő jogok megsértését, mivel ebből a tényállásból akkor is kötelmi jogviszony keletkezik, ha nem kártérítési szankció, hanem valamelyik objektív jogkövetkezmény vagy sérelemdíj alkalmazására kerül sor. Hasonlóképpen kötelmi jogviszony jön létre valamely dologi jog megsértése esetén is, függetlenül attól, hogy az adott esetben a jogsértést kártérítéssel vagy egyéb szankcióval (például a birtokháborítás jogkövetkezményeivel, ingatlan-nyilvántartási következménnyel stb.) kell illetni.
2. Főszabály szerint kötelem jogügyleti megalapításához két (vagy több) fél joghatás kiváltására irányuló, egybehangzó akaratnyilatkozata, azaz szerződés szükséges. Ezért az egyoldalú nyilatkozatokkal mint kötelemkeletkeztető tényekkel kapcsolatban a Javaslat – a Ptk. 199. §-ához hasonlóan – külön kimondja, hogy egyoldalú nyilatkozatból csak jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. Nem változtat a Javaslat a hatályos jogon, amikor az egyoldalú nyilatkozatokra – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a szerződésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását mondja ki. Egy ilyen utaló szabály mindenekelőtt azért szükséges, mert – általános ügyleti szabályok hiányában – a kötelmek közös szabályai mellett a szerződési szabályok alapján lehet megítélni a “nem nevesített” egyoldalú jogügyleteket (például a jognyilatkozat létrejöttét, érvényességét, hatályosságát, értelmezését stb.). A gyakorlatban igazán fontos “nevesített” esetekben a Javaslat – a Ptk.-hoz hasonlóan – külön rendelkezéseket is ad a kötelemkeletkeztető egyoldalú nyilatkozatokra, például a meghatalmazásra vagy a díjkitűzésre. Még részletesebb az eltérő rendezés a végrendelet esetében.
3. Fenntartja a Javaslat a Ptk. 198. § (3) bekezdésében foglalt szabályt is, amikor kimondja, hogy kötelem jogszabályból vagy hatósági határozatból csak akkor keletkezik, ha a jogszabály vagy a hatóság így rendelkezik, és egyúttal kellő pontossággal meghatározza a kötelem alanyait és a szolgáltatást. Ez a követelmény következik ugyan a kötelem fogalmából is, de a Javaslat el kívánta kerülni az esetleges félreértést, és ezért nem változtatott a hatályos szabályon. Nem változtat a Javaslat a hatályos jogon akkor sem, amikor a jogszabály vagy hatósági határozat nyomán keletkezett kötelmi jogviszonyokra a szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő, hacsak a jogszabály vagy a hatóság eltérően nem rendelkezik. Jogszabály alapján jön létre a kötelem például az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet egyes eseteiben. Hatósági határozaton alapul a kötelem például abban az esetben, ha egy vagyontárgyat a büntetőeljárásról szóló törvény alapján zár alá vesznek.
5:3. § [A kötelem megszűnése]
A kötelem megszűnik
a) a szolgáltatás teljesítésével;
b) ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik;
c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége csak személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;
d) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást – annak jellegénél fogva – részére kellett nyújtani;
e) jogszabályban meghatározott egyéb okból.
A Javaslat a Ptk.-ból is következő esetek általánosításával rendelkezik a kötelem megszűnéséről: az a)-d) pontok azokat az eddig is létező okokat gyűjtik össze, amelyek bármely kötelemkeletkeztető tényállás esetében a jogok és kötelezettségek, azaz magának a kötelemnek a megszűnését eredményezik.
A kötelem célja a szolgáltatás teljesítése, így ha az – a jogszabályoknak, illetve a felek megegyezésének megfelelő módon -megvalósul, a kötelem fennmaradása is értelmét veszíti.
Ha a jogosult és kötelezett személye azonos lesz (confusio), mert például a jogosult a korábbi kötelezett örököse lesz, a két pozíció egybeolvadása a kötelem életben tartását értelmetlenné, feleslegessé teszi. A kötelem ipso iure megszűnése ezért ebben az esetben is indokolt. Kivételesen, jogszabály rendelkezése folytán nem vezet a kötelem megszűnésére a confusio például váltó esetében [1/1965. (I. 24.) IM rendelet 11. § (3) bekezdés].
A c) és d) pontok azokat az eseteket említik, amelyeknél a szolgáltatás csak egy meghatározott személy részéről, illetve kizárólag egy meghatározott személy részére teljesíthető. Annak a személynek a halálával (jogutód nélküli megszűnésével), akihez (amelyhez) szorosan kapcsolódik a szolgáltatás teljesítése, a kötelem értelmét veszíti, és ezért szükségszerűen megszűnik. Ez a helyzet például akkor, ha a szolgáltatást (például egy művészi teljesítményt) csak egy meghatározott személy teljesíthette, vagy a szolgáltatást (például a tartást) egy meghatározott személy részére kellett nyújtani.
A teljesség kedvéért az e) pont utal azokra a további okokra, amelyek az egyes kötelmeknél vezetnek azok megszűnésére. Maga a Javaslat rendelkezik így a szerződések teljesítés nélkül történő kétoldalú (megszüntető vagy felbontó szerződéssel történő) és egyoldalú (elállással vagy felmondással bekövetkező) megszüntetése esetén.
II. Fejezet
Elévülés. Jogvesztő határidő1
5:4. § [Az időmúlás joghatása]
A jogosultság gyakorlására és a követelések érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eredménytelen eltelte jogvesztéssel csak akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli, vagy az jogszabályból egyébként egyértelműen következik. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az időmúlásnak az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés vagy elévülés. A Javaslat kifejezetten előírja, hogy jogszabálynak kifejezetten ki kell mondania, ha a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi, azaz jogvesztéssel jár. Ha tehát a határidőhöz az illető jogszabály jogvesztő következményt nem fűz, vagy ez a jogszabály egyéb rendelkezéseiből egyértelműen nem következik, akkor a határidőt külön rendelkezés nélkül is nem záros (jogvesztő) határidőnek, hanem elévülési természetűnek kell tekinteni.
5:5. § [Elévülés]
(1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.
(2) A feleknek az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodása csak írásban érvényes.
(3) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.
1 . A Javaslat az elévülés intézményét is a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el, tekintettel arra, hogy az elévülés nem csak a szerződésből eredő követelések esetében merül fel. Az elévülés valamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő következtében. A Javaslat az általános elévülési időn nem változtat, vagyis – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kötelmi jogi jellegű igények öt év alatt évülnek el. A hatályos rendelkezést veszi át a Javaslat akkor is, amikor kimondja, hogy az elévülés a követelés esedékessé válásával veszi kezdetét.
2. A kötelmek közös szabályainak diszpozitív természetéből következik, hogy az adott jogviszony alanyai (mindenekelőtt: a szerződő felek) az elévülési időt meghatározhatják: akár rövidebb, akár hosszabb elévülési határidőben megállapodhatnak. Ez a megoldás összhangban van a felek autonómiájának fokozottabb elismerésével, és ebbe az irányba mutat a Pp.-ben az officialitás visszaszorulása is. A Javaslat e tekintetben megváltoztatja a hatályos jogot, amely rövidebb elévülési határidő megállapítását korlátok nélkül lehetővé tette, de az elévülési határidő meghosszabbítására csak egy évnél rövidebb határidő esetében adott lehetőséget. A Ptk. ezzel a korlátozással nyilvánvalóan a bizonyítás nehezebbé válását kívánta megelőzni. A Javaslat viszont abból indul ki, hogy a bizonyítási nehézségeknek a hosszabb elévülési határidő kikötése miatti növekedése miatt a felek autonómiája nem csorbítandó. A felek ugyanis maguk vállalják ilyenkor a bizonyítás esetleges elnehezülését, ők vállalják ennek ódiumát. Az elévülés intézményének a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések körében történő szabályozása egyértelművé teszi azt is, hogy az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodásra a szerződéses jogviszonyból származó követeléseken kívül bármilyen kötelemből fakadó követelés vonatkozásában sor kerülhet. Az elévülési határidő megváltoztatását célzó megállapodás érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. Ez a szabályozás egyezik a Ptk. rendelkezésével.
3. A felek autonómiája sem terjedhet odáig, hogy teljesen kizárhassák az elévülést. Ezért a Javaslat az ilyen megállapodást semmisnek nyilvánítja.
5:6. § [Az elévülés joghatásai]
(1) Az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Ez nem zárja ki az elévült követelés beszámítását.
(2) Az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást azon az alapon, hogy az elévült, visszakövetelni nem lehet.
(3) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
(4) Azt, hogy a követelés elévült, a bírósági eljárásban hivatalból nem lehet figyelembe venni.
1. Az elévülés legfontosabb joghatása az, hogy az alanyi jog elveszíti igény-állapotát. Ebből következik, hogy az alanyi jogot bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Ezt a fontos tételt a Javaslat a Ptk. 325. §-ához hasonlóan kifejezetten kimondja. A hatályos joggal egyezően fenntartja a Javaslat az elévült követelés beszámításának lehetőségét is.
2. Az elévülés jellegének és következményének másik oldala az, hogy a teljesített elévült követelést visszakövetelni nem lehet. Az elévüléssel maga az alanyi jog ugyanis nem szűnik meg, s ezért önkéntes teljesítés lehetséges.
3. A Javaslat változatlan formában tartja fenn a Ptk. 324. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a főköveteléstől függő mellékkövetelések – mint például a kamat és a kötbér – a főköveteléssel együtt elévülnek. Azokban az esetekben azonban, amikor a mellékkövetelés függetlenedik az általa biztosított főköveteléstől, akkor ez az önállóság az elévülésre is kihat. A Javaslat dologi jogi szabályai – a hatályos jogtól eltérően – nemcsak a jelzálogjog vonatkozásában, hanem minden zálogjogra (és ezzel az óvadékra is) kimondják azt a tételt, hogy a biztosított követelés elévülésével a zálogjog is megszűnik. Ezért a Ptk. 324. §-ának (3) bekezdésében az elévült követelés kézizálogból történő kielégítését lehetővé tevő szabály tárgytalanná vált.
4. A Javaslat a Ptk. 204. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően rögzíti, hogy (más, a követelések bírósági úton való érvényesítését kizáró okokkal ellentétben) a bíróság az elévülés tényét hivatalból nem veheti figyelembe. Ugyancsak a Ptk. 297. § (2) bekezdésével azonos módon a beszámítás szabályai között mondja ki a Javaslat, hogy az elévült követelés beszámításra alkalmas.
5:7. § [Az elévülés nyugvása]
(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.
(2) Ha a menthető ok már a követelés esedékessé válásakor fennáll, az elévülési idő a menthető ok megszűnésekor kezdődik.
(3) Ha a menthető ok jelentkezéséig az elévülés már megkezdődött, az elévülési idő azzal az idővel hosszabbodik meg, amely alatt a jogosult a követelését a menthető ok miatt nem érvényesítette.
1. A Javaslat – mindenekelőtt méltányossági megfontolásokból – jelentős érdemi változást hoz az elévülés nyugvásának szabályozásánál. Méltányossági szempontok érvényesítése mellett az új rendelkezések a szabályozás egyszerűsítését is szolgálják. A hatályos rendszerben a határidők számítása (különösen az egy éves vagy annál rövidebb elévülési határidők esetében, például a kellékszavatosság vagy a szerződések megtámadása körében) meglehetősen bonyolult, laikus számára szinte követhetetlen. A Javaslat célja az egyszerűsítéssel az, hogy mindenki tisztában lehessen a jogai gyakorlásához rendelkezésre álló elévülési határidőkkel. A változtatás az esetek többségében (de nem minden esetben) azzal az eredménnyel jár, hogy a jogosult követelését az elévülés nyugvása esetén hosszabb ideig érvényesítheti. Arra természetesen lehetőség van, hogy törvény (csakúgy, mint a hatályos jogban a kellékszavatossági igényekkel kapcsolatban, vagy a termékfelelősség szabályozásánál) indokolt esetben – a forgalom biztonsága érdekében – az elévülés nyugvásának (és félbeszakadásának) határidő-hosszabbító hatását objektív jogvesztő (záros) határidő megállapításával korlátozza.
2. Ha a nyugvásra vezető menthető körülmény már a követelés esedékessé válásakor fennáll, a Javaslat szerint az elévülési idő nem kezdődik meg addig, amíg az igényérvényesítés akadálya vagy más menthető ok meg nem szűnt. Ebben az alapesetben tehát az elévülés nyugvásának – szemben a Ptk. 326. §-ában adott szabályozással – nemcsak hosszabbító hatása van az elévülési időre, hanem maga az egész elévülési idő indul a menthető ok megszűnésével. A változtatás fő indoka az, hogy a hatályos szabályozás indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz a jogosultak között. Az a jogosult ugyanis, aki valamely rajta kívül álló, menthető ok miatt nem tudja az igényét érvényesíteni, a többi jogosulthoz képest lényegesen rövidebb idő alatt érvényesítheti igényét: öt év helyett (a menthető ok megszűnésétől számított) egy évig, illetve egy év helyett (a menthető ok megszűnésétől számított) három hónapig. A Javaslat ezért arra törekszik, hogy azoknak a jogosultaknak a számára is, akik – kezdettől fogva -menthető okból nem tudják az igényüket érvényesíteni, ugyanolyan tartamú elévülési határidő álljon rendelkezésre, mint bármely más jogosult számára. Ezért mondja ki a Javaslat, hogy az igényérvényesítésben menthető akadályt jelentő körülmény megszűnésekor kezdődjék csak az elévülési idő. Ez a szabály egyaránt vonatkozik az általános (öt éves) és a különös elévülési időkre. Az elévülés nyugvása ebben az esetcsoportban gyakorlatilag az elévülés félbeszakadásának megfelelő helyzetet teremt.
3. Eltérő a helyzet akkor, ha az elévülés nyugvását eredményező menthető ok nem az elévülési idő kezdetétől (az esedékességtől) áll fenn, hanem az elévülési időn belül csak egy későbbi időpontban merül fel. Ilyen esetekben a Javaslat sem kívánja lehetővé tenni, hogy az elévülési idő alatt később – esetleg az elévülési idő vége felé – beálló akadályoztatás miatt a teljes elévülési idő újra kezdődjön. Az elévülés nyugvása ilyenkor nem teremt tehát az elévülés félbeszakadásának megfelelő helyzetet. Az elévülés nyugvása ebben az esetcsoportban az elévülési idő meghosszabbodását eredményezi, illetve felfogható úgy is, hogy az elévülési időbe nem számít be az akadályoztatással érintett idő. Hasonló rendelkezést tartalmazott már az Mtj. 1293. §-a is. Az elévülési idő azzal az idővel hosszabbodik meg, amely alatt a jogosult a követelését menthető okból nem érvényesíthette. Változás itt is van tehát a hatályos joghoz képest: az elévülési idő a nyugvás konkrét időtartamával (és nem – mint a Ptk.-ban – egy a törvény által előre, általános jelleggel meghatározott időtartammal) hosszabbodik meg.
5:8. § [Az elévülés megszakítása]
(1) Az elévülést megszakítja
a) a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás;
b) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
c) a kötelem megegyezéssel történő módosítása, ide értve az egyezséget is;
d) a követelés bírósági úton történő érvényesítése.
(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási eljárás megindítása szakítja meg. A végrehajtási eljárás eredményes befejezéséig az elévülés nem következik be.
1-2. Az elévülés megszakításának szabályait lényegében változatlan formában veszi át a Javaslat. Az elévülést így továbbra is megszakítja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a tartozáselismerés, a kötelem megegyezéssel vagy egyezséggel történő módosítása, és a követelés bírósági úton történő érvényesítése. A Javaslat e helyütt csak az elévülés megszakítását eredményező általános okokat tárgyalja. Itt említjük meg, hogy
– a törvénynek az engedményezésre vonatkozó szabályai szerint
– a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
3. Változtat a Javaslat a hatályos szabályon, amikor kimondja, hogy végrehajtási eljárás megindítása után az elévülés csak a végrehajtási eljárás jogerős befejezésével (és nem bármely végrehajtási cselekménnyel) kezdődik újra. Ez a szabályozás lényegében ugyanazt az elvet fogadja el, amelyet a bírósági eljárással kapcsolatban már a Ptk. is elismer. A Javaslat ugyanakkor ellentmond a hatályos végrehajtási szabályoknak: a Vht. 57. § (4) bekezdése szerint ugyanis “a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja”. A Javaslat mellett ezen kívül nem tartható az a bírói gyakorlat sem, amely szerint az adós lefoglalható vagyontárgya hiányában szünetelő végrehajtási eljárásban az elévülés bekövetkezhet a szünetelés tartama alatt (EBH 2004/1037. sz.).
III. Fejezet
Tartozáselismerés. Egyezség
5:9. § [Tartozáselismerés]
Ha a kötelezett a tartozását elismeri, a tartozás jogcíme nem változik meg, de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő nyilatkozat megtételének időpontjában nem állt fenn.
A Javaslat kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között – néhány ponton tartalmilag is változtatva – szabályozza a tartozáselismerés intézményét. A kiemelést az indokolja, hogy természetszerűen nem csak szerződésekből fakadó kötelmi kötelezettségek (tartozások) elismerése fordulhat elő. A tartozáselismerés jogintézményének alkalmazása nyilvánvalóan indokolt lehet más kötelmek esetében, így például kártérítésnél is felmerülhet az az igény, hogy a károkozó tartozását (kártérítési kötelezettségét) elismerje. A bizonyítási terhet megfordító szabály Ptk.-beli megfogalmazásából sem következik az, hogy alkalmazásának csak szerződéses jogviszonyokból fakadó tartozások esetén lehetne értelme.
A Javaslat szerint nem szükséges annak külön megemlítése, hogy a szerződés érvénytelenségének a bizonyítása az elismerőt terheli. Az ugyanis, hogy az elismerő fél tartozása – az elismerő nyilatkozat megtételének időpontjában – nem állt fenn, átfogja az érvénytelen és hatálytalan szerződés eseteit is. A Javaslat nem rendelkezik külön az elévült kötelmekről és az egyéb okból bírósági úton nem érvényesíthető kötelmekről sem; az előbbiek esetében a bizonyítási teher amúgy is a kötelezettet terheli, a többi naturalis obligatio ilyen jellegét pedig a bíróság hivatalból köteles észlelni. Mellőzi a Javaslat a tartozáselismerés írásba foglalásának követelményét, és a formátlanság elvével, továbbá a huzamos idő óta következetes bírói gyakorlattal egyezően ezzel elismeri, hogy a tartozáselismerés bármilyen alakban megtörténhet. Az írásbeliségnek a tartozáselismerő nyilatkozat megtétele bizonyíthatóságának megkönnyítésén túl más szerepe nincsen.
5:10. § [Egyezség]
(1) A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel rendezhetik (egyezség). Egyezség létrejöhet úgy is, hogy a felek követeléseikből kölcsönösen engednek egymásnak.
(2) Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak.
1. A Javaslat a kötelmekre vonatkozó általános rendelkezések közé helyezi a Ptk. 240. §-ának (3)-(4) bekezdéseiben szabályozott egyezséget. A tartozáselismerés szabályaihoz hasonlóan az egyezség is olyan jogintézmény, amelyet a Ptk. ugyan a szerződésekre vonatkozó rendelkezések körében rendez, de általánosabb érvénye miatt a Javaslat egyértelművé teszi, hogy az valamennyi kötelemnél alkalmazható. Ezt a módosítást alátámasztja a Ptk. miniszteri indokolása is, amely szintén bármilyen követelésnél alkalmazható intézményként kezelte. A Ptk. szabályain érdemben nem változtat a Javaslat, mindösszesen a közös szabályok közé emelésből szükségszerűen következő módosítást végzi el a szövegen, amikor szerződés helyett a kötelem általánosabb kategóriáját alkalmazza. A gyakorlat igényeire tekintettel a Javaslat annyiban változtat a hatályos jogon, hogy egyezségként fogadja el a feleknek a közöttük fennálló vitás vagy bizonytalan kérdéseket rendező olyan megállapodását is, amelyben a követelésekből történő kölcsönös engedésre nem kerül sor.
2. Tekintettel arra, hogy az egyezség a felek közötti vitás vagy bizonytalan kérdések rendezését speciális módon szolgálja, és így tulajdonképpen a megállapodás egy sajátos esete, annak érvényességét nem befolyásolja az, ha a felek olyan körülményben tévednek, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ha a fél tévedésben is volt egy körülménnyel kapcsolatban – és a vitát vagy a bizonytalanságot a felek között esetleg éppen ez okozta -, az egyezség célja éppen az, hogy a felek közötti nézeteltéréseket rendezze, ezért az ilyen tévedés nem képezheti az egyezség érvénytelenségének alapját. Az egyéb érvénytelenségi okok azonban természetesen az egyezség esetében is számításba jönnek.
II. Cím
Többalanyú kötelmek
A Javaslat a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között tárgyalja és szerkezetileg tagolja a többalanyú kötelmekre vonatkozó, a Ptk.-ban a szerződésekre vonatkozó Cím végén szereplő szabályokat. Külön tárgyalja azt az esetet, amikor a teljesítés több kötelezettet terhel, és azt, amikor többen jogosultak a teljesítés követelésére. A Ptk. 334-338. §-aitól eltérő tagolásnak alapvetően nem tartalmi, hanem a világosabb áttekintést szolgáló indoka van.
I. Fejezet
Több kötelezett a kötelemben
Több kötelezett esetén különbséget tehetünk a szerint, hogy a szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan. Ha a szolgáltatás osztható, főszabály szerint minden kötelezett csak a ráeső részt köteles teljesíteni. Ettől jogszabály vagy – a norma diszpozitív jellege folytán – a felek rendelkezése eltérhet (jogi oszthatatlanság), és előírhatja az egyetemleges kötelezettséget.
5:12. § [Egyetemleges kötelezettség]
(1) Ha többen tartoznak egy nem osztható szolgáltatással, a teljesítés – részben vagy egészben – bármelyik kötelezettől követelhető (egyetemleges kötelezettség).
(2) Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik. Az egyetemleges kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek.
(3) A kötelezett a más kötelezettet megillető olyan kifogásra is hivatkozhat, amely a jogosult kielégítésével kapcsolatos. A többi kötelezett követeléseit beszámításra nem lehet felhasználni.
(4) A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll. A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre.
5:11. § [Osztott kötelezettség]
Ha többen tartoznak egy osztható szolgáltatással, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a jogosult minden kötelezettől csak a ráeső részt követelheti. Kétség esetében a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek.
1. Ha a szolgáltatás (akár fizikai, akár jogi okból) oszthatatlan, minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, vagyis a kötelezettek egyetemleges helytállással tartoznak. A Javaslat az egyetemleges kötelezettség lényegét az elméletben és a joggyakorlatban egyaránt elfogadott tartalma szerint a törvényszövegben rögzíti: a kötelezettség teljesítése a jogosult választása szerint követelhető egy vagy több – vagyis bármelyik – kötelezettől, éspedig egészben vagy részben, bármilyen arányban.
2-4. A Javaslat az egyetemleges kötelezettek jogosulttal szembeni külső viszonyát szövegezésbeli korrekciókkal a Ptk. 337. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően rendezi. A Ptk.-tól eltérően a Javaslat nem tesz említést a kötelezettség beszámítással történő megszüntetéséről, hiszen a beszámítást kifejezetten mint a teljesítés egyik lehetséges módját szabályozza. Új szabályként mondja ki a Javaslat, hogy a követelésnek az egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre.
5:13. § [Az egyetemleges kötelezettek egymás közti viszonya]
(1) Az egyetemleges kötelezetteket – ha jogviszonyukból más nem következik – a kötelezettség egymás között egyenlő mértékben terheli. Ha a kötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosultnak, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti.
(2) A kötelezett nem hivatkozhat a többi kötelezettel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.
(3) Ha a jogosultnak teljesítő kötelezett a többi kötelezettől megtérítést követelhet, rá a jogosultat megillető és a többi kötelezett teljesítésének biztosítására is szolgáló jogok átszállnak.
1-3. A Javaslat az egyetemleges kötelezettek egymás közötti viszonyát a Ptk. 338. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak szerint szabályozza.
II. Fejezet
Több jogosult a kötelemben
5:14. § [Több jogosult osztható szolgáltatás esetében]
Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden jogosult csak az őt megillető részt követelheti. A jogosultak részaránya kétség esetében egyenlő.
Ha a szerződésben több jogosult követelheti a teljesítést, szintén különbséget kell tenni a szerint, hogy a szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan. Osztható szolgáltatás esetén főszabályként mindegyik jogosult csak az őt megillető részt követelheti. Ettől jogszabály vagy – a norma diszpozitív jellege folytán – a felek rendelkezése eltérhet, és előírhatja a jogosultság egyetemlegességét, vagyis azt, hogy az egyébként osztható szolgáltatás több jogosultat úgy illessen meg, hogy mindegyik külön is az egész szolgáltatást követelheti. A kötelezettet természetesen ilyen esetben is csak egyszeri szolgáltatás terheli.
5:15. § [Jogosulti együttesség]
Ha többen jogosultak nem osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni.
Ha a szolgáltatás (akár fizikai, akár jogi okból) oszthatatlan, főszabályként a jogosultság együttes, vagyis a kötelezett valamennyi jogosult kezéhez köteles teljesíteni. Míg tehát több kötelezett oszthatatlan szolgáltatásért egyetemleges helytállással tartozik, addig több jogosult főszabályként nem egyetemlegesen, hanem együttes jogosultként léphet fel. (Például a társasházi épület közös részeinek hibái miatt a társasházközösség tagjai együttesen jogosultak, az egyes lakástulajdonos tagok – a joggyakorlat szerint – külön csak a saját lakásuk hibái miatt léphetnek fel a vállalkozóval szemben.) Jogszabály vagy – a norma diszpozitív jellege folytán – a felek rendelkezése ilyen esetre is előírhatja a jogosultak egyetemlegességét, és ez esetben bármelyik jogosult kielégítése esetén a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik.
A Javaslat a bírósági letét útján történő teljesítés szabályainál utal arra, hogy a kötelezett pénz fizetésére vonatkozó, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét jogosulti együttesség esetében is teljesítheti bírósági letétbehelyezés útján, ha a jogosultak nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.
5:16. § [A jogosultak egyetemlegessége]
(1) Ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap.
(2) A jogosultak bármelyikének késedelme vagy az olyan jognyilatkozat, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség teljesítésének feltétele, mindegyik jogosultra kihat.
(3) A követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.
(4) Ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett – anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne – a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést.
(5) A jogosultakat – ha jogviszonyukból más nem következik – a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg.
1-5. A Javaslat az egyetemleges jogosultak egymás közötti (belső) viszonyát, továbbá a kötelezettel szembeni külső viszonyt a Ptk. 335. §-ának (1)-(4) bekezdései és a 336. §-a szerinti tartalommal – szövegezésbeli korrekciókkal – szabályozza.
III. Cím
A kötelem teljesítése
I. Fejezet
Általános rendelkezések
A kötelmekre vonatkozó közös szabályok között kapnak helyet a Javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a kötelmek teljesítésének legfontosabb követelményeit határozzák meg. Ezek – elhelyezésükből is fakadóan – általános érvényűek, tehát valamennyi kötelem esetén alkalmazandóak, és egyben kisegítő, szubszidiárius jellegűek, ha olyan esetekre tartalmaznak eligazítást a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatosan, amikor annak pontos követelményei, részletei a jogviszonyból önmagában nem derülnek ki (mert például a felek nem állapodnak meg másban).
5:17. § [A teljesítés általános szabálya] A szolgáltatást a kötelem természetének megfelelően kell teljesíteni.
A szolgáltatás teljesítésére vonatkozó általános szabályok élén egy elvi jelentőségű tétel szerepel: a szolgáltatást az adott kötelem természetének megfelelően kell teljesíteni. Ez a generálklauzula-jellegű tétel azért fontos, mert vitás esetben iránytűje lehet a feleknek és a bíróságnak is. Ha a teljesítéssel kapcsolatos valamelyik részletkérdés nem állapítható meg egyértelműen, a kötelem természetéből kell kiindulni. E normatív elv alapján meg kell tudni állapítani a teljesítés körülményeit olyan esetben is, amikor a felek nem vagy nem kielégítő módon rendezik a problémát, és jogszabály sem ad megfelelő eligazítást.
5:18. § [A teljesítés ideje]
Ha jogszabályból vagy a kötelem természetéből más nem következik, a szolgáltatás a kötelem keletkezését követően azonnal esedékes.
A felek – mind szerződésben, mind szerződésen kívüli kötelmi jellegű szolgáltatás teljesítésével kapcsolatban – rendszerint meghatározzák, hogy mikor kell teljesíteni. A Javaslat az olyan, egészen kivételes esetekre ad szabályt, amelyeknél a felek nem rendelkeznek a teljesítés idejéről, és az egyéb módon (például bírói ítéletben) sem kerül meghatározásra. Ilyen esetre a Javaslat a szolgáltatásnak a kötelem létrejöttét követő azonnali esedékességét fogalmazza meg. A kötelmek bizonyos fajtáinál az azonnali teljesítés a kötelem természetéből fakad (például bolti vásárlásnál), más esetekben viszont éppen az a kötelem jellegadó sajátossága, hogy nem azonnali teljesítés történik (például építési vállalkozási szerződésnél).
5:19. § [A teljesítés helye]
(1) Ha jogszabályból vagy a kötelem természetéből más nem következik, a szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye (fióktelepe).
(2) Ha a kötelezett telephelyét (fióktelepét) a kötelem keletkezését követően megváltoztatja, és erről a jogosultat értesíti, a teljesítés helye az új telephely (fióktelep). A teljesítés helyének megváltoztatásából eredő többletköltséget a kötelezett viseli.
(3) Ha a kötelezettnek nincs telephelye (fióktelepe), a teljesítés helye a kötelezett székhelye, természetes személy esetében lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.
(4) Ha a kötelezettnek több telephelye (fióktelepe) van, a teljesítés helyének azt a telephelyet (fióktelepet) kell tekinteni, amely a kötelemmel a legközelebbi kapcsolatban áll.
(5) Ha a kötelem dologszolgáltatására irányul, és a dolgot a kötelezett telephelyétől (fióktelepétől) különböző helyre kell küldeni, a teljesítés azzal történik meg, hogy a kötelezett a dolog birtokát elszállítás érdekében a jogosultra, a fuvarozóra vagy a szállítmányozóra átruházza.
(6) Ha a kötelem dolog szolgáltatására irányul, és a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével vagy teljesítési segédje útján küldi a jogosultnak, a teljesítés helye a jogosult telephelye (fióktelepe).
1. A Javaslat a teljesítés helyének – diszpozitív rendelkezés formájában – történő meghatározásánál a gazdasági forgalom szereplőit, mindenekelőtt a jogi személyeket tartja szem előtt, amikor teljesítési helyként a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelyét (fióktelepét) határozza meg. Ellenkező szerződéses kikötés hiányában jogi személyek esetében sem a székhely tekinthető tehát teljesítési helynek, hanem a jogi személy telephelye (fióktelepe). Magánszemélyekre, akiknek nincs telephelyük (fióktelepük) a (3) bekezdés határozza meg a teljesítés helyét.
2. Ha a kötelezett a kötelem keletkezését követően megváltoztatja telephelyét (fióktelepét), az új telephely (fióktelep) csak abban az esetben válik teljesítési hellyé, ha erről a tényről a kötelezett értesíti a jogosultat. Tekintettel arra, hogy a teljesítési hely megváltozása a másik félnél költségnövekedést eredményezhet, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a többletköltséget a kötelezettnek kell viselnie.
3-4. A Javaslat kisegítő szabályt ad olyan esetekre is, amikor a kötelezettnek nincs telephelye (fióktelepe), vagy több telephelye (fióktelepe) van. Az első esetkörben rendezi a Javaslat a telephellyel nem rendelkező természetes személyek kötelezettségvállalásának teljesítési helyét is: lakóhelyük, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyük minősül teljesítési helynek.
5. Helyközi teljesítés esetére a Javaslat – a birtokátruházás fogalmára építve – azt a helyet határozza meg teljesítési helyként, ahol a kötelezett a dolog birtokát elszállítás érdekében a jogosultra, a fuvarozóra (szállítmányozóra) ruházza át.
6. Olyan esetben, amikor a helyközi teljesítésre a kötelezett saját szállítóeszközével történő vagy teljesítési segédje útján végbe menő fuvarozással kerül sor, a Javaslat jogosult telephelyét (fióktelepét) határozza meg teljesítési helyként.
5:20. § [Elszámolás több tartozás esetén]
(1) Ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több szolgáltatás terheli, és a felajánlott teljesítés nem fedezi valameny-nyi tartozását, a kötelezett a teljesítés időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni.
(2) Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél jogosult választani, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. A jogosult választásáról a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles.
(3) Ha egyik fél sem választott, vagy a jogosult választásáról a kötelezettet nem értesítette, a teljesítést
a) a régebben lejárt,
b) azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított,
c) egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb
tartozásra kell elszámolni. Ha egyik feltétel sem alkalmazható, a teljesítést valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.
1-3. A Ptk.-hoz hasonlóan rendezi a Javaslat azt a tényállást, amelynél a kötelezettnek a jogosulttal szemben több azonos szolgáltatási kötelezettsége áll fenn, és valamennyi kötelezettsége teljesítéséhez a szükséges mennyiség nem áll rendelkezésére. A rendelkezés joga elsősorban a kötelezettet illeti, ha azonban a kötelezett nem rendelkezik, a választás joga – a Ptk. 290. §-ában szabályozott megoldástól eltérően – a jogosultra átszáll. Ha egyik fél sem választott, a teljesítést a Javaslat szerint – e tekintetben is a Ptk.-hoz hasonlóan – a jogosult és a kötelezett érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevétele alapján megállapított sorrendben rendeli elszámolni.
II. Fejezet
Pénztartozás teljesítése
5:21. § [Pénztartozás teljesítésének módja]
(1) A pénztartozást a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni.
(2) A pénztartozás megfizetése a felek között általában alkalmazott, vagy az adott üzletágban szokásos bármely módon teljesíthető.
(3) Ha a jogosult pénztartozás teljesítéseként csekket, utalványt, egyéb fizetési megbízást vagy ígérvényt fogad el, vélelmezni kell, hogy ezt csak azzal a feltétellel teszi, hogy az alapján teljesítést kap. A jogosult csak akkor követelheti az eredeti kötelezettség teljesítését, ha az elfogadott csekk, utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény alapján nem kap teljesítést.
(4) Ha a pénzbeli kötelezettség teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a fő-tartozásra kell elszámolni. A jogosult ettől eltérően rendelkezhet.
1. A Javaslat – a felek eltérő rendelkezése hiányában – a teljesítés helyén érvényes pénznemben határozza meg a pénztartozás pénznemét. Kézenfekvő volta ellenére is szükséges ennek a diszpozitív szabálynak a megfogalmazása.
2. A pénztartozás teljesítésének módját illetően a pénzfizetés a szokásos üzletvitel során használt bármely fizetési forma szerint megtörténhet. A pénzfizetés egyes nevesített formáira külön jogszabály tartalmazhat rendelkezéseket. E szabályok rendezik az alkalmazható fizetési módokat és feltételeiket bankszámlák közötti fizetések esetén (átutalás, azonnali beszedési megbízás, határidős beszedési megbízás, okmányos meghitelezés vagy akkreditív), a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök jogszabályi hátterét (elektronikus fizetési eszköz, távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz, bankkártya, elektronikus pénzeszköz, csekk), továbbá a készpénzforgalom szabályait (ideértve például a készpénz-felvételi utalvány útján történő kifizetést, a pénzforgalmi betétkönyv felhasználását, a postai küldemény utánvételezését stb.).
3. A Javaslat rögzíti, hogy ha a jogosult csekket, utalványt vagy más hasonló fizetési eszközt fogad el, teljesítésnek e fizetési eszközök beváltása minősül. Ilyen esetekben azt kell vélelmezni, hogy a fizetési forma költségei a kötelezettet terhelik; ezt tartalmazza az Európai Alapelvek 7:107. cikkely (2) bekezdése is.
4. A Javaslat lényegét tekintve fenntartja a Ptk. szabályát olyan esetre, amikor a kötelezett a főtartozás mellett költséggel és kamattal is tartozik a jogosultnak. A felek – természetesen -minden további nélkül eltérhetnek ettől a diszpozitív szabálytól. Egyoldalú eltérésre a Javaslat is csak a jogosultat hatalmazza fel.
5:22. § [Pénztartozás teljesítésének helye]
(1) Ha jogszabályból vagy a kötelem természetéből más nem következik, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye (fióktelepe).
(2) Ha a jogosult telephelyét (fióktelepét) a kötelem keletkezését követően megváltoztatja, és erről a kötelezettet értesíti, a teljesítés helye az új telephely (fióktelep). A teljesítés helyének megváltoztatásából eredő többletköltséget a jogosult viseli.
(3) Ha a jogosultnak nincs telephelye (fióktelepe), a teljesítés helye a jogosult székhelye, természetes személy esetében lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye.
(4) Ha a jogosultnak több telephelye (fióktelepe) van, a teljesítés helyének azt a telephelyet (fióktelepet) kell tekinteni, amely a kötelemmel a legközelebbi kapcsolatban áll.
1-4. A Javaslat a kötelmek teljesítés helyének diszpozitív szabályban történő meghatározásánál – a Ptk.-hoz hasonlóan – arra törekszik, hogy a természetbeni szolgáltatás és a pénztartozás teljesítése azonos helyre essék. Ez úgy érhető el, hogy a kétféle szolgáltatás teljesítésének helyét egyazon fél telephelyéhez (fióktelepéhez) kapcsolja a törvény. Ezért – míg a természetbeni szolgáltatás teljesítésének helye a kötelezett telephelyéhez (fióktelepéhez) kapcsolódik – a pénztartozás teljesítésének helye a jogosult telephelye (fióktelepe). A Javaslat a részletszabályokat is a természetbeni szolgáltatás teljesítésének helyét meghatározó szabályok mintájára fogalmazza meg.
5:23. § [Kamat]
(1) Pénztartozás után – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – kamat jár.
(2) A kamat mértéke – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(3) Ha a fizetési kötelezettséget idegen pénznemben kell teljesíteni, a kamat mértékét az adott pénznemre meghatározott pénzpiaci kamatnak a fizetési kötelezettség keletkezésének idején érvényes mértéke alapul vételével kell meghatározni.
1. A kamat alapvető szabályainak a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések közötti elhelyezésével a Javaslat tudatosítani kívánja, hogy – ún. egyenértéki – kamatot kell fizetni minden olyan esetben (például jogalap nélküli gazdagodás vagy szerződéstől történő elállás miatti összeg visszatérítésénél, érvénytelen szerződés előtti állapot helyreállításánál stb.), amikor hiányzik a pénzhasználat ingyenességének jogcíme. Ide tartoznak általában mindazok az esetek, amikor bármilyen elszámolásból eredően pénz-visszafizetési kötelezettség keletkezik, feltéve, hogy a pénz használatának nincs megfelelő egyenértéke. A Javaslat – arra is tekintettel, hogy szabályait alapvetően az üzleti szférára modellezi – abból indul ki, hogy a kamat az idegen pénz ára, amelyet a felek ellenkező megállapodása hiányában minden adósnak (tehát magánszemélyeknek is) meg kell fizetni. A magánszemélyek kapcsolatait is rendszerint piaci szempontok vezérlik, ezért a Javaslat a magánszemélyek viszonyaiban is kimondja a kamatfizetés kötelezettségét. Természetesen ez nem jelent akadályt a kamatfizetési kötelezettségnek – rokoni, baráti stb. kapcsolatra tekintettel történő – kizárására. A kamat a más pénzének használatáért járó, a pénzösszeg százalékában kifejezett és a használat idejéhez igazodó pénzbeli ellenértéket jelenti. A kamatfizetési kötelezettség alapulhat a felek megállapodásán, így kölcsönszerződésekben az átadott kölcsönösszeg után a pénz “használati díjaként”. Ebben az esetben ügyleti kamatként szerepel. Másik fajtája a késedelmi kamat: a kötelezett bármilyen lejárt, esedékessé vált pénztartozása után a fizetési határidő elmulasztásától, a késedelembe esés időpontjától kezdődően késedelmi kamatot köteles fizetni. Ez a kötelezettsége független attól, hogy a pénz használata a késedelembe esésig ingyenes vagy visszterhes volt. A késedelmi kamatra a Javaslat külön rendelkezéseket is tartalmaz a szerződés általános késedelmi szabályainál. A pénztartozás nemcsak szerződéses alapon válhat esedékessé és lejárttá; károkozás esetén a kártérítés megfizetése iránti igény a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik. Ettől az időponttól kezdődően a károkozó a kártérítés megfizetésével egyúttal késedelembe is esik, s ezért a kár megtérítéséig ún. kárkamatot köteles fizetni.
2. 1990 után a kamat mértékének sűrű változása volt jellemző. Emiatt a kamatszámítás meglehetősen bonyolult volt. A kamat mértéke – bármely fajtája: ügyleti-, késedelmi-, egyenértéki-és kárkamat esetén – a 2002. évi XXXVI. törvénnyel módosított Ptk. szerint a jegybanki alapkamattal egyezik meg. A kamat mértéke nem az esedékesség időpontjában irányadó jegybanki alapkamathoz igazodik, hanem “követő” természetű: a megelőző félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat vonatkozik az ezt követő naptári félév teljes idejére. A törvényes kamat mértékén, meghatározásának és számításának módján a Javaslat nem kíván változtatni. A hatályos szabályozás ugyanis lehetővé teszi az infláció bármely irányú rugalmas követését, és megfelelően illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez. Megjegyzendő, hogy a kamat mértékére, számítására adott esetben jogszabály eltérő rendelkezéseket alkalmazhat.
3. A Javaslat kimondja, hogy a felek effektivitási kikötése esetén vagy más olyan esetben, amikor idegen pénznemben való fizetési kötelezettség áll be, a törvényes kamat mértéke nem a jegybanki alapkamattal egyezik meg. Ilyen esetben a kamat mértékét az adott pénznemre meghatározott pénzpiaci kamat mértékének alapulvételével kell meghatározni. A Javaslat – az analógiai lehetősége miatt – ezzel a bírói gyakorlatban (pl. BH 1995/342. sz., BH 2006/111. sz.) a késedelmi kamattal kapcsolatban kialakult elvet emeli a törvény rangjára. A Javaslat fenntartja a bíróság kamatmérsékelési jogát arra az esetre, ha a kamatot a felek túlzott mértékben állapították meg. Ezt a rendelkezést a Javaslat a szerződésből fakadó pénztartozások teljesítésének speciális szabályai között helyezi el, tekintettel arra, hogy a törvényestől eltérő kamatlábban történő megállapodás szerződéses jogviszonyokban fordulhat elő.
III. Fejezet
Beszámítás
5:24. § [Pénzkövetelések beszámítása]
(1) A kötelezett pénztartozását – ha jogszabály kivételt nem tesz – úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.
(2) Ha a beszámított pénzkövetelés és a pénztartozás esedékessége eltérő időpontra esik, a köztes időtartamra járó kamatot a beszámított pénzkövetelés összegéből le kell vonni, ha a pénztartozás korábban lejárt, illetve ahhoz hozzá kell adni, ha a pénztartozás későbbi esedékességű.
(3) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
1. A Javaslat a szolgáltatás teljesítésének általános szabályai között foglalkozik a beszámítással, mint a teljesítés egy speciális esetével. A teljesítésnek ez a formája az esetek túlnyomó többségében a pénzügyi elszámolások során alkalmazott, ezért a Ptk. 296-297. § -aitól eltérően elsősorban pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik.
A beszámítás lényegi feltételei nem változnak: a beszámítani kívánt pénzkövetelésnek lejártnak (esedékesnek) kell lennie, származhat azonban bármely más jogviszonyból; továbbra sem követelmény, hogy csak az ugyanazon jogviszonyból származó pénzkövetelések számolhatók el egymással. A beszámítás változatlanul a jogosulthoz intézett (címzett) egyoldalú jognyilatkozattal történik, nem szükséges a jogosult beleegyezése, vagyis a beszámítás a teljesítés formája és nem megállapodás. Beszámításnak természetesen a bírósági eljárás során is helye van, ennek külön kiemelése azonban – a Ptk. 296. § (1) bekezdésében foglalt módon – nem indokolt.
2. A pénztartozások utáni kamatfizetési kötelezettség pénzkövetelés pénztartozásba történő beszámítása esetén is érvényesül, ennek egyértelművé tétele érdekében a Javaslat külön rendelkezik a nettósítás követelményéről: egymással az egynemű (nettó) pénzkövetelések számíthatók be, ha pedig a pénztartozás és a teljesítésként felhasznált beszámított követelés esedékessége egymástól eltér, a köztes időtartamra járó kamatot figyelembe kell venni. Ha a kötelezett pénztartozása korábbi esedékességű, mint a beszámítani kívánt követelés esedékessége, akkor a pénztartozás a beszámítani kívánt követelés esedékessé válásáig már kamat alá esett, ez a kamatösszeg a beszámítani kívánt követelést csökkenti, annak összegéből le kell vonni. Ha viszont a beszámítani kívánt követelés a korábbi esedékességű, és a pénztartozás a későbbi, akkor a beszámítani kívánt követelés kamatozik a pénztartozás esedékessé válásáig, és így a beszámítani kívánt követelés összegéhez az addigi kamatot hozzá kell adni.
3. A Javaslat ugyan a kötelem megszűnésének esetei között említi a szolgáltatás teljesítését is, mint megszűnést eredményező okot, és a beszámítást mint speciális teljesítési módot a szolgáltatás teljesítésének körében szabályozza, az egyértelműség kedvéért külön is rögzíti a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a beszámítás legfontosabb joghatását: a kötelezettség megszűnését.
5:25. § [Pénzkövetelések beszámításának korlátai]
(1) A jogosult az elévült pénzkövetelését is beszámíthatja, feltéve, hogy a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessége időpontjában még nem következett be. A bírósági úton egyéb okból nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámításának nincs helye.
(2) Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított pénzkövetelésbe ugyanilyen vagy közokiratba foglalt pénztartozást lehet beszámítani.
(3) Végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben csak olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered.
1-3. A Javaslat a Ptk. 297. § (1)-(4) bekezdésében írtakkal tartalmilag hasonló módon, azonban eltérő szerkezeti felépítésben tárgyalja azokat az eseteket, amikor a beszámítás lehetősége korlátozott. Az elévült követelés beszámítása feltételhez kötött (a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessége időpontjában még nem következhet be), más, bírósági úton nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámítására pedig nincs lehetőség. A végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanolyan vagy közokiratba foglalt, a végrehajtás alól mentes követeléssel szemben pedig csak azonos jogalapból eredő követelést lehet beszámítani. A beszámításra ezen kívül adott jogterületen (például a pénzpiacokon) külön jogszabályok további, eltérő rendelkezéseket tartalmazhatnak.
5:26. § [A beszámítás kizártsága] Beszámításnak nincs helye
a) olyan szolgáltatással szemben, amelyet meghatározott célra kell fordítani;
b) a tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel szemben, a túlfizetés esetét kivéve;
c) a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló pénzköveteléssel szemben.
Egyes pénztartozásokkal szemben beszámításnak egyáltalán nincs helye. Ilyen a megállapodás alapján meghatározott célra fordítandó pénzszolgáltatás, a tartási, életjáradéki és baleseti járadékkövetelés (kivéve az ezekkel kapcsolatos túlfizetést, ami beszámítható), valamint a szándékosan okozott károk megtérítésével kapcsolatos pénzkövetelés.
5:27. § [A beszámítás szabályainak alkalmazása nem pénzkövetelés esetén]
A beszámítás szabályait megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett nyilatkozattal a tartozásába beszámítja.
A Javaslat elsősorban pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik – mint a leggyakrabban előforduló beszámítható követelésről -, ettől függetlenül azonban beszámítással továbbra is bármely szolgáltatást teljesíteni lehet: a beszámítás szabályait kell ugyanis megfelelően alkalmazni akkor is, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett nyilatkozattal a tartozásába beszámítja.
IV. Fejezet
A teljesítés egyéb, sajátos esetei
5:28. § [Bírósági letét útján való teljesítés]
(1) A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha
a) a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani;
b) a jogosult a teljesítés helyén nem található;
c) a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el;
d) jogosulti együttesség esetén a jogosultak nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen.
(2) A kötelezett a letétet mindaddig visszavonhatja, amíg arról a jogosult értesítést nem kapott.
(3) A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha az az őt terhelő szolgáltatás teljesítését igazolja.
(4) A jogosultnak a letét kiadására irányuló joga a letétbehelyezésről szóló értesítés kézhezvételével kezdődik. Ha a jogosultnak a letét kiadására irányuló joga elévült, a kötelezett követelheti a letét visszaadását.
(5) A letétbehelyezésnek a teljesítés helye vagy a kötelezett székhelye szerint illetékes bíróságnál kell történnie. A letétbehelyezéssel való teljesítés költségét a jogosult viseli.
1-5. A Javaslat a teljesítés egyéb, sajátos esetei között rendelkezik a bírósági letét útján való teljesítést. A letétbe helyezés útján való teljesítést az Európai Alapelvek is csak a pénzszolgáltatásra ismeri (7:111. cikkely). A Ptk. 287. § (1) bekezdése a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettség teljesítéseként ismeri meghatározóan a bírósági letétbe helyezést, és a bírósági letétről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet is teljesítés céljából (teljesítési letétként) alapvetően pénz (pénzhelyettesítő eszköz) és értékpapír bírósági letétét teszi lehetővé. A Javaslat tartalmában a Ptk. 287. §-ában, továbbá a Ptké. 51. §-ában foglalt rendelkezéseket – áttekinthetőbb szerkezeti tagolásban és a szükséges pontosításokkal kiegészítve – veszi át. A Javaslat nem veszi át a Ptk. 334. § (3) bekezdésében foglalt azt a szabályt, amely szerint jogosulti együttesség esetén bármelyik jogosult követelheti a bírói letétbe helyezés útján történő teljesítést, mivel ez a szabály a Ptk.-ban sem szankcionált. Bármelyik jogosult ilyen igényének nem teljesítése önmagában nem vezet a kötelezett késedelméhez; nem következik be a kötelezetti késedelem például akkor, ha a jogosultak vannak késedelemben.
Ami a kötelezett visszakövetelési jogát illeti, ennek elévülési korlátja a bírói letétbe helyezett dolog jellegétől függ. Pénz esetében a bírói letétbe helyezéssel a bíróság szerez tulajdonjogot a rendhagyó letét szabályai szerint.
Ebből az következik, hogy a kötelezett a jogosult által át nem vett pénzt a bíróságtól csak a számára megnyílt visszakövetelési jog kezdetétől számított elévülési időn belül követelheti vissza. A kötelezett visszakövetelési joga a jogosult kiadásra irányuló jogának elévülésével veszi kezdetét. Értékpapír és okirat esetében a bíróság a dolog természeténél fogva nem szerez tulajdonjogot, s ezért a jogosult által át nem vett értékpapírt vagy okiratot a kötelezett mint tulajdonos elvileg az elévülési időtől függetlenül követelheti vissza.2
5:29. § [Harmadik személy részéről történő teljesítés]
(1) A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetve nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.
(2) Ha harmadik személy részéről történő teljesítés a kötelezettséget a jogosulttal szemben megszünteti, a harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet. Ha a kötelezett és a harmadik személy megállapodása alapján a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, a követelés biztosítékai fennmaradnak.
1. A Javaslat e fejezetben helyezi el a harmadik személy részéről történő teljesítés szabályait is, tartalmilag a Ptk. 286. § (1) és (2) bekezdései szerint, kiegészítve és pontosítva azonban az Európai Alapelvek 7:106. cikkely (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel. Főszabály szerint a jogosult a harmadik személy részéről történő teljesítést köteles elfogadni, ha a kötelezett ehhez hozzájárulását adta. A felajánlott teljesítés elfogadásának kötelezettsége azokban az esetekben nem terheli a jogosultat, ha a szolgáltatás teljesítése személyhez kötött (például egy művészi teljesítmény), illetve olyan szakértelmet vagy más képességet igényel (tudományos ismeretek, szakképzettség), amelyekkel a teljesítést felajánló harmadik személy nem rendelkezik. Eltérő a helyzet abban az esetben, amikor a harmadik személyt törvényes érdeke vezérli a kötelezett helyett történő teljesítés során (például egy kezes teljesít a kötelezett helyett, annak érdekében, hogy minél kisebb késedelmi kamatfizetési kötelezettségért kelljen helytállnia). A Javaslat újítása alapján erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett nem teljesíti kötelezettségét, vagy nyilvánvaló, hogy nem fog tudni szerződésszerűen teljesíteni.
2. A harmadik személy általi teljesítéssel, azaz az eredeti jogosult kielégítésével az eredeti kötelezett ugyan szabadul az alapul szolgáló kötelemből, a teljesítő harmadik személlyel azonban elszámolási viszonyba kerülnek. A közöttük esetlegesen fennálló más jogviszony alapján, valamint az alapul szolgáló kötelem sajátosságai szerint a teljesítő harmadik személy a kötelezettel szemben megtérítést igényelhet, vagy, ha rá átszáll az alapul szolgáló követelés, azt érvényesítheti a kötelezettel szemben. Ez utóbbi esetben a követelés biztosítékai fennmaradnak és a harmadik személyre szállnak át, immár az ő követelésének biztosítását szolgálják tovább.
JEGYZETEK
1 [A határidők számítása]
(1) A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.
(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
(4) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.
(5) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. Elkésettnek számít a jognyilatkozat akkor is, ha a határidő utolsó napján azt postára adták, kivéve, ha ugyanezen a napon a címzett félhez megérkezik.
Az anyagi jogi határidők számítására vonatkozó rendelkezéseket a Ptk. a szerződés teljesítésének idejére vonatkozó szabályok között (282. §) tartalmazza. Ezek a rendelkezések azonban általános érvényűek, éspedig nemcsak a kötelmi viszonyokból eredő igényérvényesítési határidők számítására vonatkoznak, hanem más könyvekben szereplő határidők (például elbirtoklási határidő, kötelesrész alapjának megállapításánál irányadó határidő stb.) számításánál is alkalmazásra kerülnek. Ezért e szabályok itt csak ideiglenesen (következésképpen: lábjegyzetben) szerepelnek.
2 A bírósági letétről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendeletet szükséges módosítani arra tekintettel, hogy a letétbe helyezett dolgon a bíróság tulajdonjogot szerzett-e.