(korábbi cikk folytatása)
b) Míg az öröklési szerződés hatályos szabályainak módosítására, kiegészítésére irányuló felmerült javaslatok tekintetében a munkacsoport tagjai körében nagyban-egészben egyetértés alakult ki, dr. Besenyei Lajos és dr. Gaál Sándor “Az élettárs öröklési jogának kérdése az új Ptk.-ban” című tanulmánya1 már sokkal hevesebb vitát váltott ki, a munkacsoport tagjai már sokkal kevésbé osztották az indító tanulmányban tett javaslatokat.
A tanulmány kiinduló tétele, hogy a mai társadalmi szemlélet mellett az élettársi kapcsolat olyan családi kapcsolatiként értékelendő, amely mint párkapcsolat a házassági kapcsolat alternatívájának tekintendő, és a különnemű párok voltaképpen választásuk szerint élhetnek házassági vagy élettársi kapcsolatban. Álláspontjukat statisztikai adatokkal, széleskörű külföldi joganyaggal és ugyancsak széles körű olyan hazai jogszabályanyag összeállításával is alátámasztják a szerzők, amelyek a házastársak mellett az élettársakat is olyanokként kezelik, akiket egyes jogosultságukat illetően a házastársakéhoz hasonló elbírálás illet, vagy fordítva, ahol az élettársi közösségben élés is az egyedülállót megillető kedvezmények megvonását eredményezi.
A tanulmány szerzői e kiinduló koncepció figyelembevételével az élettárs törvényes öröklésének elismerésére tesznek javaslatot, mégis azzal a korlátozással, hogy ennek csak hosszabb -10-15 éves – élettársi kapcsolat esetén legyen helye, és csak akkor, ha az élettársi kapcsolat az örökhagyó halálakor fennállt.
A vitára bocsátott javaslat szerint az élettársat – ezeknek a feltételeknek a megléte esetén – a házastárséhoz hasonlóan illesse meg a törvényes öröklés rendjén öröklési jog, vagyis leszármazó örökösök mellett a teljes hagyatéki vagyon haszonélvezete, a felmenő és oldalági örökösöket pedig – az ági vagyon kivételével – teljes egészében előzzék az öröklésben. Az élettársi közösség 10-15 évi fennállása, pedig és ugyanígy az a körülmény, hogy az élettársak az örökhagyó halála időpontjában nem éltek együtt, csak az élettárs kiesési okaként volnának figyelembe veendők.
A munkacsoport tagjai az élettárs törvényes öröklésére javasolt álláspontot nem osztották. Még azokkal a szerzők által esetlegesen felvetett korlátozásokkal sem, amelyek lehetőségét a szerzők mintegy kompromisszumnak szánva a tanulmányukban felvetettek, anélkül mégis, hogy maguk helyeselték volna.
A gyakorló jogászok részéről az élettárs törvényes öröklési jogának elismerésétől való idegenkedésén túl, felmerültek a hosszabb élettársi kapcsolat fennállásának vagy fenn nem állásának, a kapcsolat időnkénti megszakadása majd újbóli helyreállítása miatti időtartamok kiszámíthatóságának nehézségei is.
Felmerült mégis az a gondolat, hogy esetleg más elbírálás alá eshetne a kérdés, ha több nyugati ország jogához hasonlóan, Magyarországon is létezne az élettársi kapcsolatnak regisztrált formája is (egyes nyugati országokban közjegyzőnél, másutt bíróságoknál történhet ez a regisztrálás, de azokban sem ez az élettársi kapcsolat egyetlen formája).
Egyetértés alakult ki mégis a munkacsoport tagjai körében abban, hogy az élettárssal közösen lakott lakás és a közösen használt berendezési és felszerelési tárgyak tekintetében kerüljön elismerésre az élettárs öröklési joga. A tanulmány szerzői ezt a megoldást csak mintegy “minimálprogramként” látták elfogadhatónak, de szívesebben képviselték eredeti, a túlélő élettárs részére a törvényes öröklés rendjén sokkal szélesebb öröklési jogot biztosítani kívánó álláspontjukat.
c) A túlélő házastárs törvényes öröklésének kérdései két irányban vetnek fel megválaszolandó kérdéseket. Egyfelől a túlélő házastárs leszármazók melletti öröklését illetően, másfelől a felmenő és oldalági örökösök melletti öröklését illetően.
A házastárs leszármazó örökösök melletti öröklésének fő kérdése a házastárs haszonélvezet-öröklésének megtartása vagy elvetése, állagörökléssel való felcserélése. A házastárs haszonélvezet öröklésének megtartása mellett elsődlegesen az szól, hogy ez a házastárs öröklésének nemcsak a magyar jogi szabályozásban, de a lakosság széles körű köztudatában is erősen élő, igényelt formája – mint olyan is, amely az özvegy számára a korábbi környezete megtarthatását a leginkább képes biztosítani. A házastárs haszonélvezet-öröklésének meghatározott hagyatéki hányad tulajdon-örökléssel való felváltása mellett pedig ha nem is kizárólag, de elsősorban a hagyaték tárgyaiban bekövetkezett lényeges változások szólnak, amelyek egy része tekintetében az állagörökösök számára haszonélvezettől mentes tulajdonjog biztosítása a gazdasági életben való részvételüket is jobban segítené2 A házastárs haszonélvezet öröklésének állagörökléssel való felváltása mellett sem lehetne azonban eltekinteni a számára az általa lakott lakáson és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon biztosítandó haszonélvezeti jogtól.
A kialakult vita során a munkacsoport tagjai a házastárs haszonélvezet-öröklésének megtartását tartották kívánatosnak -mégis azzal, hogy különösen olyan hagyatéki vagyontárgyak tekintetében, mint például a készpénz, takarékbetétkönyv, értékpapírok, hasznosítható jogok, ideértve a szerzői jogot is, nagyobb súlyt kellene kapnia a haszonélvezeti jog megváltásának.
A haszonélvezeti jog megváltása számos további kérdést vetett fel. Így vitatott volt a Ptk. 615. § (3) bekezdésének a haszonélvezet megváltására irányuló jog gyakorlását rendező szabályának a Legfelsőbb Bíróság 84. sz. PK állásfoglalásában, különösen annak indokolásában kifejtett, és ennek nyomán a bírói gyakorlatban kialakult megszorító értelmezése, pontosabban e megszorító értelmezés jövőbeli kiküszöbölése; észrevételek merültek fel a haszonélvezet megváltásának mértékével kapcsolatban, vitatott volt a házastársi haszonélvezet megváltásához való jog határidőhöz kötött volta, felmerült a kérdés, hogy indokolt-e az özvegy által lakott lakásra nézve a haszonélvezeti jog megváltásának kizárása arra az esetre, ha az özvegy utóbb más lakásba költözik, és felmerült a haszonélvezeti jog megváltása és korlátozása közötti összhang hiányának kérdése is.
A haszonélvezeti jog megváltásának mértékét illetően többek részéről is az a gondolat merült fel, hogy megváltás esetén a túlélő házastársnak jutó egy gyermekrész azzal a korlátozással érvényesüljön, hogy a túlélő házastárs örökrésze a megváltható hagyatéki vagyonból ennek 1/3-át ne haladja meg. Ez a korlátozás voltaképpen csak az egy gyermekkel együtt öröklő házastárs öröklését korlátozná.
A Ptk.-nak a haszonélvezeti jog megváltását rövid, jogvesztő határidőhöz kötő szabályával szemben a munkacsoport tagjainak jelentős többsége a megváltás határidőhöz nem kötendő voltát tartaná kívánatosnak. Ezt a megoldást indokolják a családi viszonyok előre nem látható körülményeinek alakulásai, de emellett az is, hogy voltaképpen a haszonélvezet megváltása ad lehetőséget a haszonélvezetből folyó, nem vitásan létező, hátrányok kiküszöbölésére, így ezek elé sem indokolt akadályokat gördíteni.
A házastársi haszonélvezeti jog határidő nélkül való megválthatósága adna megoldást annak a ma egyetlen külföldi jogban sem ismert anomáliának a kiküszöbölésére is, amely a Ptk. 615. § (2) bekezdése értelmében ma oda vezet, hogy a túlélő házastárs, ha gyermekekkel örököl együtt, új házasságkötése esetén minden öröklési jogát elveszíti – kivéve mégis, ha akár ő, akár a leszármazó örökösök az új házasságkötéssel számolva, vagy anélkül “időben” kérték a haszonélvezeti jog megváltását. Kézenfekvő lehetne, hogy az özvegy új házasságra lépése esetén akár ő maga, akár az örökhagyó leszármazó örökösei kérhessék a haszonélvezeti jog megváltását.
De a határidő nélküli megváltási lehetőség adhatna módot az özvegy által a hagyaték megnyílása időpontjában lakott, utóbb a lakást bármely okból elhagyó házastárs korábbi lakása tekintetében is a haszonélvezeti jog megváltására.
A megváltás határidőhöz kötése mellett közbülső megoldásként merült fel a megváltás lehetőségének öt éves elévülési időhöz – akkor sem jogvesztő határidőhöz – kötése, de képviselt maradt olyan nézet is, amely a haszonélvezet megváltását változatlanul rövid határidőhöz, esetleg a mai egy éves határidő helyett két éves határidőhöz kötné.
A haszonélvezet megváltása és korlátozása közötti összhang hiánya a gyakorló jogászok többségének tapasztalatai szerint eddig nem igen vetett fel problémát. Nyitott maradt a kérdés, szükséges-e ennek a kérdésnek a törvényi rendezése.
A túlélő házastárs ma Európa egyetlen jogrendszerében sem a leszármazó örökösök mögötti, második helyen álló törvényes örökös. A Ptk. 607. §-ának ezt a látszatát – a valóság szerencsére nálunk sem ez – már a törvényes öröklés rendjének e helyütt való szabályozása során meg kellene szüntetni.
A túlélő házastárs felmenő és oldalági rokonok melletti öröklésének kérdése szorosan összefügg az ági öröklés fennmaradásával, vagy fenn nem maradásával és fennmaradása esetén a mai, az ági örökösök irányában nyilvánvalóan méltánytalan szabályainak felülvizsgálatával. A munkacsoport tagjai körében egyetértés alakult ki atekintetben, hogy amennyiben az ági öröklés nem maradna fenn, a túlélő házastárs mellett az örökhagyó szülőjének törvényes öröklési jogát el kellene ismerni, mégpedig úgy, hogy az örökhagyó szülője számára nem haszonélvezettel terhelt hagyatékot kellene biztosítani.
Felmerült az a kérdés is, vajon a “közös balesetben” vagy más “közös okfolyamatban” nem egyszerre, de e baleset, ezen okfolyamat eredményeként igen rövid idővel egymást követően elhaltak utáni öröklés nem kívánna-e az ilyen módon elhaltak utáni öröklést illetően speciális öröklési jogi szabályozást. Ha nem is az egyszerre elhalás fikciójával, de ki lehetne mondani, hogy az így elhaltakat az egymás utáni öröklés szempontjából figyelmen kívül kellene hagyni.
JEGYZETEK
1 Dr. Besenyei Lajos és Dr. Gaál Sándor tanulmánya a Polgári jogi kodifikáció című folyóiratban közlésre kerül.
2 A házastárs haszonélvezet öröklése ellen szóló további érvek részletes felsorolását ld. Dr. Adorján Lívia Magyar Jog, 2000. 347. o.