Az ülésen jelen voltak: Sárközy Tamás a munkacsoport vezetője, Adorján Lívia, Komáromi Gábor, Lenkovics Barna, Miskolczi Bodnár Péter, Sándor István Fábián Ferenc, Gyöngyösi Zoltán, Pázmándi Kinga, és Sáriné Simkó Ágnes a Főbizottság titkára.
1. A munkacsoport vezetője ismertette az elmúlt egy év alapján kialakult, és a megvitatott tanulmányokon alapuló javaslatát a Ptk. Dologi Jogi “Könyvének” koncepciójáról. A munkabizottság elfogadta a dologi jog jellegéből adódó technikai megoldási irányokat, mely szerint egyrészt a dologi jogi rész – a széles körű kötelmi szabályozáshoz képest viszonylag szűkebb terjedelmű lesz, másrészt a személyi és a dologi jogi könyv – szoros tematikai és kölcsönhatásukra és összefüggéseikre (pl. közjogi jogi személyek jogalanyisága) – egymástól időben nem szakadhat el.
2. A munkabizottság elfogadta a dologi jogi koncepció alapfeltevéseként, hogy az új Ptk. dologi jogi részt (könyvet) tartalmazzon. A tulajdonjog elsődlegességének elismerése mellett rögzítésre került: az idegen dologbeli jogok a tulajdonjog használati és rendelkezési részjogosítványainak viszonylagos önállósulását jelentik, azok beolvasztása a tulajdonjogba nem indokolt.
3. A magántulajdon-köztulajdon viszonyának tisztázása kapcsán a munkabizottság végül is két lehetséges megoldás felvázolását fogadta el:
a) az új szabályozásban a magántulajdon privilégiumának kimondása mellett annak sajátos formájaként szabályozza a köztulajdont;
b) a magántulajdon alapvető voltának kimondása mellett rend-szertanilag külön, definiálva rögzítse a Ptk. a köztulajdont is.
A koncessziós szerződés tulajdonjogba építésének kapcsán a munkabizottság Miskolczi Bodnár Péter észrevétele alapján úgy határozott, hogy a koncessziós szerződés szabályait – a köztulajdoni fejezetben rögzített utalással – ésszerű lenne a kötelmi jogba helyezni.
4. A Ptk. szerinti tulajdonjog és az alkotmányossági követelmények körében élénk eszmecsere bontakozott ki a kisajátítás intézményének szabályozási koncepciójáról. A munkabizottság közös álláspontra jutott abban, hogy a közjog-magánjog teljes különválasztásának koncepciója itt igen nehezen kezelhető. A szabályozásban követendő megoldásként – a munkabizottság álláspontja szerint – a kisajátítást rögzíteni és pontosítani kell az új Ptk.-ban, de alapvetően az anyagi jogi-eljárásjogi elkülönítés mentén a részletszabályokat külön törvénybe kell terelni. Ez lenne a követendő megoldás az ingatlan-nyilvántartás szabályozására is.
Sárközy Tamás felvetésére a munkacsoport elfogadta, hogy a kérdés körüljárására hatás tanulmányok elkészítésére van szükség.
A koncepció ezen része rögzíti, hogy a dologi jogi szabályozási körben a végrehajtási rendelkezések köréből csak a – helyileg szabályozandó kérdések kezelésére hivatott – önkormányzati rendelet tartható meg. Ezzel kapcsolatban Miskolczi Bodnár Péter felvetésére a munkacsoport a koncepció olyan kiegészítését fogadta el, hogy e körben nevesíteni kell azon kérdések körét is, melyekben önkormányzati végrehajtási szabály kibocsátásának helye van. Természetesen ez felveti a tételes jogi szabályok “összeolvasását” is e körben.
5. A dologi jogi könyvbe kerülő részletes szabályozás körével kapcsolatban rögzítettek közül hangsúlyos támogatást kapott a munkacsoportban az elképzelés, miszerint az elidegenítési és terhelési tilalmat – a jelenlegi szabályozással ellentétben [Ptk. 114. § (2) bekezdés] – szerződésben ne csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehessen kikötni.
6. A “dologtárgyúság lazításával” kapcsolatban a munkacsoport megerősítette, hogy a dologtárgyúság jelenlegi kiterjesztése [miszerint a Ptk. 94. § (2) bekezdése a tulajdonjog szabályainak alkalmazását rendeli a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre, a pénzre és az értékpapírra] a gyakorlat számára kevésnek mutatkozik. A gyakorlatban felvethető kérdések két alapvető irányára tekintettel szükségesnek látszik az ún. gazdasági tulajdon problémájának kezelésére a res inkorporális jellegű tulajdoni tárgyak bővítése, azaz annak kimondása hogy a dologi jog szabályait (sőt a tulajdon átruházásának szabályait) megfelelően alkalmazni kell a szellemi alkotásokra és a vagyoni értékű jogokra. A szabályozás mikéntjére két javaslat született:
a) a dolog fogalmának meghatározása mellett testi tárggyá (res corporales) definiálni a testetlen tárgyakat (res incorporales);
b) egységes dologfogalom alkalmazása mellett a res incorporales esetére a dologra vonatkozó szabályok alkalmazását rendelni.
7. Az ingatlanjog rendezése kérdésben a munkacsoport úgy foglalt állást, hogy az ingatlan-nyilvántartás átalakításában a cégnyilvántartás rendszeréhez hasonló, bíróságokhoz kapcsolt telekkönyvi rendszer helyreállítására kellene törekedni.
8. Élénk eszmecsere alakult ki a személyes és telíti szolgalmaknak, valamint a zálogjognak a dologi jogban való szabályozása körül. A haszonélvezet és a használat viszonyára vonatkozóan egységes véleményként fogalmazódott meg hogy a haszonélvezet a személyes szolgalom alapesetének fogható fel, melynek alanya csak természetes személy lehet. Kérdés, hogy a használat önálló kategóriaként kezelése fennmaradjon-e, vagy azt mint korlátozott haszonélvezetet fogjuk fel.
A használat tárgyalása mentén felmerült, hogy a vagyonkezelés a mai szabályozásban kettős: az ingatlan állami kezelése – mint dologi jog – megszűnt, a vagyonkezelést azonban a Áht. dologi jogként kezeli. A vagyonkezelési szerződések (Áht.) kötelmi alapon nyertek szabályozást. Fölmerül tehát, hogy:
a) a vagyonkezelési jog idegen dologbeli jogként megjelenhet;
b) tárgyától függően megkülönböztetést igényel a tisztán kötelmi vagyonkezelés, a dologi jellegű vagyonkezelési jogtól.
A zálogjog mint idegen dologbeli jog a dologi jogba helyezendő. Természetesen, mint szerződésbiztosítéknak megmaradna a kötelmi szabályozása is, de a dologi jogba kerülésével a zálogjog hangsúlyosabb szerepet nyerhetne.
8. A dologi jog felépítésére tett javaslatot a munkacsoport elfogadta. A dologi jog általános elvei körében nyerne szabályozást a – hagyományos alapelveken (imperativitás, numerus clausus, abszolút szerkezet) felül – a tulajdont érintő alkotmányos elvek Ptk.-ban való kibontása (pl. államosítás általános tilalma, tulajdonosi jogok közérdekből való korlátozásának határai stb.), valamint a dologi jogviszonyok tárgyának meghatározása körében, a dologtárgyúság lazításaként itt kerülne sor a jogtárgy korábban említett bővítésére.
A speciális szabályoknak rendelt fejezetben az állatok jogi helyzetére a munkacsoport azt a megoldást találná elfogadhatónak, hogy az állatokra a dologi szabályok alkalmazását kellene rendelni, kimondva azt, hogy ez esetben az állatok jogi helyzetéről szóló külön jogszabályok az elsődlegesek.
A munkabizottság javaslata szerint tanulmányokat kell rendelni a vagyonkezelés, az időleges használati jogok, az állatok, illetve az emberi test, mint a dologi jog tárgyai kérdéseinek részletes megvizsgálására.
9. Lenkovics Barnának a tulajdonszerzés módjairól készített tanulmányának megtárgyalása kapcsán élénk vita alakult ki a ráépítés szabályainak átalakítására tett javaslat körül. A ráépítés szabályainak alkalmazási körét a tanulmány szerzője kiterjeszteni javasolja oly módon, hogy a ráépítés szabályait kogens módon alkalmazni kelljen a rosszhiszemű ráépítésen kívül azokban az esetekben is, mikor a felek a ráépítés kérdésében nem a ráépítés előtt állapodtak meg. Adorján Lívia a tanulmányban hivatkozott Legfelsőbb Bírósági joggyakorlat eltérő értelmezésére hivatkozva javasolta, hogy a ráépítés szabályainak kogens alkalmazása alól a felek – akár a ráépítés előtti vagy a ráépítés utáni időben született megállapodása mentesítsen.
A másik vitás pont a tulajdonostól való tulajdonszerzés szűkítésére vonatkozó javaslat körül bontakozott ki. A tanulmány javaslata szerint a lopott dolog megszerzésének szigorúbb akadályt kell támasztani a jelenleg hatályos szabályokban foglaltaknál, azaz lopott (bűncselekmény útján szerzett) ingó dolog kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen se legyen megszerezhető, többszöri átruházás folyamatában sem. Ezzel kapcsolatban Adorján Lívia ellentétes álláspontjában kifejtette, hogy a kereskedelmi forgalom értelmezésére széleskörű és részletező jogértelmezés áll rendelkezésre, és az imperatív szabályok kiterjesztése indokolatlan, a jóhiszeműen a kereskedelmi forgalomban való tulajdonszerzés kockázatát igen nagymértékben növeli. A munkacsoport a vita eredményének megfelelően két ajánlást alakított ki. A szerző által képviselt álláspont alapján a kereskedelmi forgalomban szerzésláncolatban jóhiszeműen szerzett, bűncselekményből származó dolgokra az imperatív szerzési korlát alkalmazandó, a másik álláspont szerint erre az esetre a jóhiszemű harmadik személy a jelenlegi jogvédelmet nyerné, azaz az érdekkonfliktus polgári tételes jogi kezelésében a jóhiszemű szerző kockázatát nem növelné a jelenleginél nagyobbra.
A munkacsoport rögzítette továbbá, hogy a célalapok és állami juttatások kérdése tisztázást igényel, szükséges lenne ennek szerepeltetése, tisztázása a dologi jogban is, szemben a jelenlegi gyakorlat kötelmi jellegű megoldásával.