A Civilisztikai Tudományok Intézete, a Polgári Jogi Tanszék és a Kereskedelmi Jogi Tanszék, a Novotni Alapítvány és a BAZ Megyei Ügyvédi Kamara támogatásával tavaly a Miskolci Egyetem fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében kétnapos rendezvényt tartott.
A találkozó témája jogharmonizációs törekvések bemutatása volt, középpontba helyezve az új Ptk. megalkotásának folyamatát.
A vitaindító előadást Vékás Lajos akadémikus, egyetemi tanár, a Polgári Jogi Kodifikációs Bizottság elnöke tartotta, aki a következőket hangsúlyozta ki.
1. Mindenképpen egy új Polgári Törvénykönyv megalkotására van szükség, melynél fel kell használni a jelenleg hatályos Ptk.-ban jól bevált megoldásokat. Ez két formában történhet: részben a jelenlegi szöveg változatlan átvételével, részben a bírói gyakorlattal dúsított új szöveganyag beépítésével.
2. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásánál tisztázni kell, hogy milyen az a társadalmi modell, amelynek meg kíván felelni az új kódex. S bár a mai fejlett nyugat-európai társadalmi mintát szeretné követni a jogalkotás, ennek realitását nemcsak a Kodifikációs Főbizottság, de még maga a Kormány sem tudja jelenleg garantálni.
3. A jogi modell keresése kapcsán Vékás professzor kihangsúlyozta, hogy az a tény, hogy egy magánjogi kódex nemzeti keretek között készül, nem menti fel egy, a mi helyzetünkben lévő állam jogalkotását sem az európai egységes jog átvételére vonatkozó, sem a további európai jogegységesítési folyamatokban való részvétel kötelezettsége alól.
4. Az új törvénykönyv terjedelme tekintetében problémaként vetette fel az előadó annak eldöntését, hogy a családjog, a társasági jog és a szellemi alkotások joga kapjon-e helyet, és ha igen, milyen formában és mértékben a polgári kódex keretei között. Abban a kérdésben, hogy szükség van-e külön kereskedelmi magánjogra, vagy a gazdasági élet polgári jog által szabályozott kérdéseit egy egységes Ptk.-val lehet-e rendezni, a Kodifikációs Főbizottságban a monista szabályozás elve nyert elsőbbséget. Ez utóbbi, a gazdasági életet középpontba állító, a Ptk.-hoz kapcsolódó megoldás természetesen nem zárja ki a kereskedelmi jog számos területének viszonylagosan önálló szabályozását.
5. Bár a Kormány meghatározott részhatáridőket tűzött a kódex elkészítésére, ki kell emelni, hogy egy új polgári törvénykönyv megalkotásához – annak elkerülése érdekében, hogy a következő évezred első évtizedeiben azt állandóan módosítani kelljen – szükség van egy megfelelő idejű előkészítő munkára, egy kellő “kihordási idő“-re.
6. A kodifikáció módszerének ismertetése körében Vékás professzor előadta, hogy a kodifikációs munka első mozzanata az elméleti előkészítés, melynek körében elkészült tanulmányok a Ptk. alapvető kereteinek meghúzásához szükségesek. Ennek a szakasznak a feladata a problémák felismerése, melyhez alkalmazandó különböző módszerek közül ki kell emelni a jogfejlesztő bírói gyakorlat felhasználását. Ezt követné egy konkrét szövegtervezet elkészítése, melynek előzetes tervek szerint 2002-re kellene befejeződnie.
7. A professzor úr végül az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának szervezeti hátteréről beszélt. Létezik egy Kodifikációs Főbizottság, melynek tagjai a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, az Országos Közjegyzői Kamara elnöke is. A testület a szerkesztőbizottság által kidolgozott kérdésekben ad elvi állásfoglalást. Felállításra kerül hét munkabizottság különböző létszámú taggal, mely fórumok az egyes részterületeket gondoznák. A munkabizottságok vezetőiből áll az a szakmai szerkesztőbizottság, melynek alapvető feladata a különböző munkabizottságokban, illetve a munkabizottságok közötti fórumokon lezajló viták összehangolása lesz.
A vitaindító előadást számos hozzászólás követte.
Prugberger Tamás egyetemi tanár szükségesnek tartja, hogy a nyugat-európai jogrendszerekhez hasonlóan a munkaszerződés, a közszolgálati szerződés, illetve a kollektív szerződés – ha keret-jellegűen is, de – kerüljön be a Ptk. mint a munkajog anyajogága keretei közé. Ugyanezt javasolta a szellemi alkotásokkal kapcsolatos szerződések tekintetében is.
Szalay László docens kiemelte, hogy mihamarabb el kellene készíteni a koncepcionális modellt vagy tézist, melyet előzetesen jóvá kellene hagyatni az Országgyűléssel. Ezt követően, a már elfogadtatott tézisek alapján kezdődne meg a részletes szakmai munka. Ezzel a technikai lépéssel meg lehetne előzni azt, hogy a már elkészült tervezetet az akkor már újraválasztott Országgyűlés visszadobja vagy teljesen átdolgoztassa.
Harmathy Attila akadémikus, egyetemi tanár, alkotmánybíró alapproblémának tartotta hozzászólásában annak eldöntését, hogy milyen gazdasági, társadalmi jelenségek alakítója kíván lenni az új Ptk., hiszen ennek megfelelően kell majd kidolgozni a konkrét polgári jogszabályanyagot. Ezen túlmenően Harmathy professzor a jogi személyek szabályozását érzi különösen fontosnak a polgári jogi kodifikáción belül, mivel véleménye szerint a társasági jogászok nem gondolnak másfajta jogi személyre a társaságokon túl, míg a közjogi jogi személyekben gondolkodók nem gondolkodnak polgári jogi személyekben. Kérdés, hogy a szabályozásnak milyen közös elvei, tételei alakíthatók ki.
Jobbágyi Gábor egyetemi tanár felszólalásában kihangsúlyozta, hogy a jelenlegi Ptk. személyi jogi része teljesen idejétmúlt. A nyugat-európai példához hasonlóan a családjogot a Polgári Törvénykönyv keretei között kell szabályozni ugyanúgy, mint a gyámság és gondnokság kérdéskörét is. Kiemelte még, hogy a jogi személyek részben nincsenek szabályozva alapvető jogi személyek – mint a helyi önkormányzatok, az egyházak vagy a politikai pártok -, míg benne vannak gyakorlatilag már nem létező jogi személyek. A professzor hangsúlyt fektetne a jogi személyek személyiségvédelmére is, mely jelenleg hiányzó terület a Ptk.-ban. Felhívta a figyelmet az orvosi jogra, mely véleménye szerint már önálló jogággá nőtte ki magát. Végül kiemelte, hogy véleménye szerint az új Ptk. megalkotásakor a jogalkotóknak nem elsősorban gazdasági alkotmányban kellene gondolkodni, hanem személyi jogi és családjogi alkotmányban.
Ezt követte Lévainé Fazekas Judit egyetemi docens előadása A Ptk. kodifikáció és a fogyasztóvédelmi jogharmonizáció kapcsolódási pontjai címmel.
Az előadó előadásában megállapította, hogy bár a ’90-es évektől mind a fogyasztóvédelmi szabályok tekintetében, mind pedig a polgári jogi kodifikáció során elindult egy modernizációs folyamat, ennek összhangja nem igazán érvényesült. A törekvések eredményei inkább, mint a párhuzamos vonalak, elfutottak, illetve elfutnak egymás mellett. Ugyanakkor a polgári jogi szabályozás egységességének megtartása érdekében szükséges lenne, hogy a legfontosabb kapcsolódási pontokon a két szabályozás összhangja megvalósuljon. Ilyen kapcsolódási pontok az előadó szerint az általános szerződési feltételek, a tisztességtelen szerződési feltételek és a fogyasztói szerződések köre, a szavatosság, jótállás területe, az elállás jogintézménye, a termékfelelősség, valamint a sajátos fogyasztói szerződések köre.
Miskolczi Bodnár Péter egyetemi tanár előadásában a kereskedelmi jog viszonylagos önállóságáról, illetve a magánjogi kodifikációban betöltött helyéről beszélt.
Az előadás egyik legfontosabb pontja annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy van-e szükség egy önálló kereskedelmi törvénykönyvre, vagy az ehhez a területhez tartozó joganyag az új Polgári Törvénykönyv részeként kerüljön szabályozásra. Az egy önálló Kereskedelmi Törvény mellett felsorakoztatható érveket nem tartja elégségesnek ahhoz, hogy ma Magyarországon szakmailag védhetően alátámasszák egy ilyen új kódex megalkotását. Ezek az érvek azonban elegendőek arra, hogy megalapozzák a kereskedelmi jog korszerűsítését célzó mihamarabbi és egységes munkálatokat, mellyel elkerülhető lenne az ehhez a területhez tartozó joganyag mozaikszerűen és időben egymástól elcsúszó, különböző szempontok szerinti szabályozása.
Az előadás második gondolati egységében a szerző arról beszélt, hogy a jelenlegi Polgári Törvénykönyv polgári és kereskedelmi jogi normák sajátos elegye, azaz számos olyan szabályanyagot tartalmaz, amely a kereskedelmi jog témakörébe tartozik. Ennek ellenére a Ptk.-ban jelenleg rögzített joganyag korrekt megosztása igen nehezen lenne kivitelezhető, mivel a legtöbb rendelkezés mindkét területen érvényesül. Elképzelhetőnek tartja viszont az előadó a ma még nem szabályozott szerződéstípusok Ptk.-n kívüli jogi szabályozását.
Összegzésként hangsúlyozta, hogy harmonizáció szükséges mind a Ptk. és a kereskedelmi jog egésze, mind pedig a kereskedelmi jogba tartozó egyes területek egymás közötti viszonyában. Ehhez azonban nem feltétlenül önálló kereskedelmi törvényre van szükség, hanem a kereskedelmi jog egyidejű tartalmi megújítását és korszerűsítését jelentő kodifikációra. Véleménye szerint ne a forma, hanem a tartalom legyen az elsődleges az előttünk álló kodifikáció során.
Bíró György egyetemi tanár előadása zárta a napot, melyben a gyakorlatnak és az egyetemi műhelyeknek a magánjogi kodifikációban betöltött szerepéről és jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy az egyes jogi karokon kiemelkedő polgári jogászok oktatnak, akik fontos tapasztalatokkal rendelkeznek. Az egyetemi műhelyekben folyó kutatómunka szintén forrása kell hogy legyen a kodifikációs munkának, különösen a kodifikáció első szakaszában, amikor is a kódex elméleti megalapozása, szerkezetének felépítése és előkészítése a cél. Az előadó kihangsúlyozta, hogy ezért a fiatal oktatók, kutatók és doktoranduszok tudományos vezetését célirányosan kell ellátni, elősegítve ezzel a készülő törvénykönyv elméleti megalapozását. A Miskolci Egyetemen folyó műhelymunka elismerését jelenti, hogy az itt oktatók máris öt tanulmány elkészítésére kaptak felkérést a Kodifikációs Főbizottság elnökétől.
Az előadó az egyes jogintézmények kidolgozása, újraformálása és összehangolása körében adna nagyobb szerepet nemcsak a Legfelsőbb Bíróság, hanem az ügyvédi kamarák és megyei bíróságok összegző munkájának. Utalt arra, hogy az igazságszolgáltató szervezetek szakmai kollégiumai jelenleg lényegében lezárultak a jogi képviseletet ellátók előtt, ennek feloldására kiváló apropót kínál a kodifikációs szakmai viták sora.
A rendezvény második napján Barzó Tímea egyetemi adjunktus a Ptk. kodifikáció és a családjogi szabályozás kapcsolódási pontjairól tartotta előadását. Véleménye szerint az új Polgári Törvénykönyv megalkotása során igen fontos lenne, hogy a családjog, illetve annak egyes kiemelkedő jogintézményei a polgári jog részeként kerüljenek szabályozásra. A családjog mint különös jogterület számos specifikumot tartalmaz, mégis megállapítható, hogy alapintézményei a polgári joghoz kötődnek. Előadásában a fő kapcsolódási pontokat mutatta be, jelezve az ebből fakadó kodifikációs lehetőségeket és feladatokat is. Ilyen kapcsolódási pontként jelölte a szerző számos alapelv kölcsönös alkalmazhatóságát, a személyek jogának néhány családjogi fogalommal való kitöltését, a gyermekek pozitív diszkriminációját a személyiségvédelemben, a házastársi vagyonközösségre és annak megosztására irányuló szabályanyagot, a házastársi lakáshasználat, valamint a házastársak szerződéses vagyoni viszonyait rendező szabályanyagot. A szerző összegzésként kiemelte, hogy a családjogot nem elhatárolni kell a polgári jogtól, hanem abban részben helyet kell biztosítani számára. Ez nem jelentheti azt, hogy a családjog által átfogott valamennyi jogintézmény az új Polgári Törvénykönyvben kerüljön szabályozásra, azonban fontos lenne, hogy a családjogi természetű, de kifejezetten polgári jogi jellegű jogintézmények fogalmi meghatározása, érintése ne maradjon ki teljesen belőle.
A kelet-közép-európai jogharmonizációs törekvések bemutatását is célzó konferencia témájában három külföldi előadó kapott helyet. A jugoszláviai események miatt személyesen nem, csak előadásával tudott részt venni a konferencián Szalma József, az újvidéki és Svetislav Taborosi, a belgrádi egyetem professzora. A kodifikációban is jól hasznosítható előadást tartott Vaszilij Georgievics Fazekas, az ungvári egyetem professzora, aki az új ukrán Polgári Törvénykönyv tervezetét mutatta be. Eszerint az új ukrán Ptk. nyolc könyvből állna, melyből az első, “Az Általános rész”, az általános tanokon túl a személyekkel, a polgári jogviszonyok tárgyaival, a jogügyletekkel, a képviselettel és az elévüléssel foglalkozik. A jogalkotók egy külön könyvet szenteltek a személyiségvédelemnek “A természetes személyek nem vagyoni jogai címmel”. A harmadik könyv a “Dologi jog”, a tulajdonjog, a birtoklás és az egyéb dologi jogok témakörét öleli fel, míg a negyedik, “A szellemi alkotások joga” végigveszi a szerzői jogok, az iparjogvédelem és a védjegyjog kérdéseit. Az ötödik könyv, “A kötelmi jog” foglalkozik a kötelmek, a szerződések általános szabályaival, majd a “Szerződésből eredő kötelmek” elnevezéssel ismerteti az egyes szerződéseket. Ezt követően a szerződésen kívüli kötelmekre (díjkitűzés, megbízás nélküli ügyvitel, jogalap nélküli gazdagodás, károkozás) tér át a tervezet. A hatodik könyv a “Családjog”, mely a házasság, a család és rokonság, valamint a gyámság és gondnokság szabályanyagát foglalja össze. A hetedik könyvet alkotó “Öröklési jog” bemutatását követően az ukrán Ptk. tervezet a nyolcadik könyvvel zárul, mely “A nemzetközi magánjog” cím alatt a kollíziós jogi és a nemzetközi polgári eljárásjogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az ukrán professzor előadása végén reményét fejezte ki arra, hogy az ismertetett új Ptk. tervezet mihamarabb a jogalkalmazás fontos részévé válik.
Kisfaludy András egyetemi docens, a Kodifikációs Főbizottság titkára, a modern kori “minták” oldaláról a nemrég hatályba lépett holland Polgári Törvénykönyv tartalmi és szerkezeti sajátosságait mutatta be előadásában. Elmondható – az előadó a világhírű holland polgári jogász Hartkamp professzor szavait idézte -, hogy a holland Ptk. felöleli csaknem az egész magánjogot: a polgári jogot, kereskedelmi jogot (benne a társasági jogot, biztosítási jogot, valamennyi fuvarozási módra kiterjedő fuvarjogot stb.), a fogyasztóvédelmi jogot és a munkajogot is. A magánjog fontos része, ami még nincs beépítve a Ptk.-ba, a szerzői jog és az iparjogvédelem, azaz magyar terminológiával a szellemi alkotások joga. Ezenkívül – néhány kivételtől eltekintve – nincs nemzetközi magánjogi szabályozás sem a kódexben.
E hatalmas szabálytömeget átvizsgálva a szerző megállapította, hogy ténylegesen egységes jogszabályról van szó, és nemcsak formailag jelenik meg egyetlen jogszabályban ez a tetemes mennyiségű szabályanyag. A magyar polgári jogi kodifikációra vonatkoztatva összefoglalóan az alábbi következtetéseket vonta le az előadó:
1. Indokolt lehet a monista rendszerű Ptk. kodifikációja azzal, hogy az egységes szabályokon belül gondoskodni kell a kereskedelmi viszonyok sajátosságaiból eredő, így például a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítéséről.
2. Egy egységes törvénykönyv a magánjog szinte teljes területét képes lehet magába olvasztani, beleértve a családi jogi, munkajogi szabályokat, s később esetleg a szellemi alkotások jogának, illetve a nemzetközi magánjognak a szabályozását is.
3. Egy széles tematikájú polgári törvénykönyv egysége is biztosítható megfelelő jogalkotási módszerekkel.
4. A magyar polgári jogi kodifikációban nem látszik szükséges és lehetséges megoldásnak az új Polgári Törvénykönyv egyes részeinek fokozatos, időben eltérő hatálybaléptetése. Ehelyett az egységesen kidolgozott, rendszerszemléletű jogszabály egy döntéssel való elfogadása és hatálybaléptetése tűnik inkább kívánatosnak.
A kétnapos rendezvény utolsó előadását Csécsy György egyetemi docens tartotta “A védjegyjogi jogharmonizáció és eredményei az egyes európai országokban” címmel.
Az univerzális jogegységesítés, jogközelítés esélyei a védjegyjog területén nagyobbak, mint az iparjogvédelem más területein – hangsúlyozta az előadó. Ennek oka az, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény a védjegyekre a legnagyobb részletességgel tartalmaz rendelkezéseket. Ezen túlmenően a jogegységesítés irányát jelentősen befolyásolja az utóbbi időben mind több területen – így a nemzetközi védjegyjog területén is – a fogyasztóvédelmi érdekek előtérbe kerülése. Ennek eredményeként a fogyasztóvédelem fókuszán keresztül kerültek megalkotásra azok az egységes védjegyjogi normák, ahol az egységes szabályozás az oltalmi feltételek, az oltalom tartalma, valamint a minőségi garanciát nyújtó védjegyek vonatkozásában figyelhető meg.
Előadásának második felében Csécsy György kiemelte, hogy napjainkban teljes lendülettel, egymással párhuzamosan folynak a védjegyjogi normák harmonizációjára vonatkozó munkálatok egyrészt a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete), másrészt az EGK (Európai Gazdasági Közösség) keretében. Ezek eredményei az egyes európai országokban más időpontokban és sajátos kodifikációs megoldásokban jelentkeztek. Franciaországban és Oroszországban 1991-ben született új védjegytörvény, melynek sajátosságait az előadó részletesen elemezte. Az előadó mondanivalóját a magyar védjegyjog 1997-es reformjával és annak részletes bemutatásával zárta.
Az előadások között több hozzászólás is elhangzott, melyekből ki kell emelni Luszcz Viktort, aki a lengyel és a magyar Polgári Törvénykönyv összevetésének tapasztalatairól számolt be részletesen, hasznosítható információkat adva a magyar kodifikáció elméleti előkészítéséhez, szerkezeti felépítéséhez.
Összegzésként elmondható, hogy e kétnapos rendezvény nagymértékben elősegítette, hogy a gyakorló ügyvédek és bírók, valamint a kutatók kicseréljék gondolataikat, megvitassák álláspontjukat. Ezen rendezvény is bizonyította, hogy maga a kodifikáció ugyan sajátos szakértelmet igényel, ám a gyakorló jogászok kritikai észrevételeinek, a joghatékonyságot minősítő kedvezőtlen vagy kedvező bírálataik közlésének mind több megfelelő szakmai fórumot kell biztosítani.