„Családjog a jövő kapujában” – interjú dr. habil. Gyengéné dr. Nagy Márta PhD bíróval, a Családi jog szerkesztőbizottságának tagjával, a folyóirat közelgő, immáron tizenegyedik alkalommal megrendezendő konferenciájának apropóján

Dr. habil. Gyengéné dr. Nagy Márta PhD 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, majd 2010-ben PhD fokozatot az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolán, 2018-ban pedig habilitált. Doktori értekezésének a témája: “Mediáció az igazságszolgáltatásban. Családjogi specialitások”. 1996-tól bíróként dolgozik, jelenleg törvényszéki bíró a Fővárosi Törvényszéken. Kutatási területe a családjogi mediáció, gyermeki jogok, bírósági közvetítés. E témakörben több magyar-, és idegennyelvű tanulmánya, könyve jelent meg, így többek között a nagy sikerű „Bírósági közvetítésről – mindenkinek” című könyv társszerzője és szerkesztője. Jelentős szerepet töltött be a mediációs eljárás hazai bírósági gyakorlatban való elterjesztésében, a mediáció alkalmazásának fejlesztésében.  Tagja többek között a GEMME (Groupement Européen des Magistrats pour la Médiation) magyar szekciójaként működő Bírók a Mediációért Egyesület vezetőségének, valamint az ORAC Kiadó Családi Jog folyóirat szerkesztőbizottságának.

 

Katonáné Pehr Erika: Immár tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Családi Jog folyóirat éves konferenciája, amely hagyományosan a „Mindennapi családjog” főcímet viseli. Mielőtt rátérnénk az idei konferencia előadásainak témáira, Ön hogyan értékeli a 2011 óta szinte minden évben megrendezésre kerülő konferenciát? Mi a népszerűségének az oka?

Gyengéné Nagy Márta: Erre a kérdésre úgy is tudok válaszolni, mint egyszerű résztvevő, majd előadó, és a jelen konferencia kerekasztal moderátora is. Az elmúlt tizenegy évet az jellemezte, hogy mindig a családjog változásaira, az aktualitásokra hívták fel a figyelmet a konferencia szervezői, és minden évben gondosan ügyeltek arra, hogy egy-egy témakört ne csak elméleti, hanem gyakorlati szempontok alapján is feldolgozzanak, vagyis a gyakorlati megközelítés a gyakorló jogászok számára nyilvánvalóan hasznos ismeretekkel szolgált a napi munkavégzés során. A szervezőktől előadóként is olyan instrukciót kaptam, hogy minél több gyakorlati példát említsek, a kerekasztal moderátorai pedig évről-évre szem előtt tartják, hogy a közönség soraiban elsősorban gyakorló jogászok, ügyvédek, bírók, közjegyzők foglalnak helyet, tehát az őket érintő mindennapi – mondhatni – húsbavágó kérdéseket vitatják meg a kerekasztal résztvevői.

KPE: A Mindennapi Családjog konferenciáinak témái között megjelennek az EU releváns rendeletei is. A Brüsszel IIa rendelet 2022. augusztus 1-ével hatályát veszti, és azt a Tanács (EU) 2019/1111. rendelete (2019. június 25.), azaz a Brüsszel IIb rendelet váltja fel. Magyarország ehhez kapcsolódóan fogadta el a szülői felelősséget érintő nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 2021. évi LXII. törvényt. Melyek a rendelet főbb változásai a Brüsszel IIa rendelethez képes, miben hoz újat?

GyNM: A Lisszaboni szerződés alapján az Európai Unió elfogadta és az uniós jog részévé tette az Alapjogi Chartát, amely a gyermekeket megillető jogok általuk történő gyakorlása szempontjából azt jelenti, hogy a gyermeki jogok is az alapvető emberi jogok részét képezik. A deklaráció hatással volt az uniós jogalkotás és jogalkalmazás fejlődésére, melynek egyik állomása a Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló Brüsszel IIa rendelet módosítása volt. Az egész jogalkotást átszövi a gyermek legfőbb érdekének még hatékonyabb biztosítása. A Bizottság hat területen javasolt módosítást: a gyermek visszavitelére vonatkozó eljárás, a gyermek elhelyezése másik tagállamban, a gyermek meghallgatásának szabályai, a határozatok végrehajtása, az exequatur eljárás követelménye és a központi hatóságok közötti együttműködés területén.

A Brüsszel IIb rendelet tulajdonképpen egy megújulást hoz a határokon átnyúló szülői felügyelettel és a jogellenes gyermekelvitellel kapcsolatos eljárásokban. A megújulás azt jelenti, hogy harmonizálja a joghatóságra vonatkozó szabályokat a házasság felbontása, a különválás és a házasság érvénytelenítése, és a szülői felelősségi viták során, tovább fejleszti a visszaviteli eljárásokat a gyermek jogellenes külföldre vitele esetén egyértelmű határidők bevezetésével, annak érdekében, hogy az ügyet gyorsan meg lehessen oldani: az első és a másodfokú bíróságnak is hat héten belül kell határoznia. Elősegíti a közvetítést. A gyermeknek lehetőséget kell kapnia a meghallgatásra az őt érintő eljárásokban. Megszünteti a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást (exequatur) a szülői felelősségről szóló határozatokra vonatkozóan, ez időt és költségeket takaríthat meg a felek számára, valamint egyértelműsíti a szabályokat a gyermekek egy másik uniós tagállamba történő elhelyezésével kapcsolatban, ideértve a hozzájárulás szükségességét valamennyi helyzetben (kivéve, ha a gyermeket a szülőnél helyezik el). Előmozdítja a határozatok hatékonyabb végrehajtását a végrehajtás felfüggesztése vagy megtagadása lehetséges okainak bevezetésével, lehetőséget teremt határozatok, közokiratok, bizonyos megállapodások egyszerűbb mozgására az EU-n belül a más uniós tagállamokban az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó szabályok révén, és jobb együttműködést tűz ki célul az uniós tagállamok központi hatóságai és bíróságai között, tiszteletben tartva a felek jogait és a titoktartást. A kérdésben említett hazai új törvény már ezen elvek mentén készült, és a konferencia résztvevői elsőkézből, a hazai központi hatóság munkatársától hallhatják a legfontosabb változásoknak a központi hatóságok, a bírók, ügyvédek jövőbeni munkájára gyakorolt hatásait.

KPE: A konferencia következő, érdeklődésre számot tartó témája a házassági vagyonjog, azaz a Kúria házassági vagyonjogi gyakorlatából vett aktuális kérdések. Melyek a főbb házassági vagyonjogi rendszerek? Hogyan látja, napjainkban melyik a legmeghatározóbb Ön szerint?

GyNM: Házassági vagyonjogi szerződés hiányában érvényesülő törvényes vagyonjogi rendszer hazánkban a házastársi vagyonközösség, amelynek anyagi jogi tartalmát az új Ptk. sokkal részletesebben szabályozza, mint tette azt a korabeli Csjt. Ez azt jelenti, hogy a házasfelek osztatlan tulajdonszerzése nem kizárólag a reáltulajdonra, hanem a nem tulajdonként megszerzett vagyoni értékre vagy vagyoni értékű jogra is kiterjed, és nemcsak az aktív, hanem a passzív vagyoni elemekre is. A házastársi vagyonközösség a reálszerzés elvén alapul, amelyben a házastársak vagyona három, egymástól dologi jogilag a szerzés pillanatától elkülönített alvagyonra oszlik: a férj, a feleség különvagyonára, valamint a közös vagyonra. Ehhez kapcsolódik egy erős vélelem: egyrészt a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglevő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy azok közös vagyonba tartoznak, illetőleg a közös vagyonra vagy valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről is azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés közös vagyonból történt. A vagyonközösség általában hazánkban a házastársak közötti életközösség megszűnésével szűnik meg, ritkább az, hogy az életközösség fennállása alatt megszüntetik a házastársak a vagyonközösséget, tehát, hogy házassági vagyonjogi szerződést kötnek és a jövőre kizárják a vagyonközösséget, vagy a bíróság azt megszünteti. Az életközösség megszakadása után pedig ritkán fordul elő, hogy a különélő vagy éppen válófélben levő felek békésen, vita nélkül meg tudnak állapodni a házastársi közös vagyon megosztásában. Ha a vita nem jut el a bírósághoz, azt a szerencsés esetet jelenti, hogy a felek közvetlenül vagy ügyvédek közreműködésével megosztják a vagyont.

Mindenképpen nagyobb pénzügyi és vagyoni tudatosságot feltételez a házasulandók vagy a házasságban élők részéről, ha házassági vagyonjogi szerződést kötnek egymással. A Magyarországon is megjelenő főbb házassági vagyonjogi rendszerek a házassági vagyonjogi szerződés relációjában: a közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítési rendszer. A közszerzeményi rendszernek a lényege, hogy a házastársak az életközösség alatt lényegében vagyonelkülönítésben élnek, önálló vagyonszerzők, az életközösség megszűnése vagy a közöttük levő szerződés korábbi megszűnése után bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzemény. A vagyonelkülönítési rendszernek pedig az a lényege, hogy a házastársak egyikének vagyonszerzése sem hat ki a másik vagyonára, sem dologi, sem kötelmi értelemben nem keletkezik igényük egymással szemben. Azt hiszem, hogy hazánkban ez a fajta általános pénzügyi tudatosság, pénzügyi kultúra még hiányzik a társadalomból, vagy annak egy meghatározó rétegéből, így még sokáig szembe kell néznünk az elhúzódó vagyonmegosztási perekkel, és annak következményeivel.

KPE: A házasság felbontása esetén a házastársak közötti vagyoni viszonyok bíróság általi rendezése az új Pp. hatálybalépése óta eljárásjogi kérdéseket is felvet, melyek megválaszolására a jogalkalmazó időről-időre kísérletet tesz. Melyek azok a releváns problémák, melyekre adott kúriai válaszok meghatározzák a jövő jogalkalmazását?

GyNM: Az új Ptk. hatálybalépése óta eltelt csaknem egy évtizedben az anyagi jogszabályok alkalmazása terén a bírói gyakorlat már kikristályosodott. Tény, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatályba lépésével egy teljesen új eljárásjogi rendszert kell megismernie, alkalmaznia a bíróknak, ügyvédeknek. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy szinte minden ügyszakban, így a családjogban is, a speciális eljárási szabályok alkalmazása, összehangolása az új, osztott perszerkezetre, a perfelvétel iratainak előterjesztésére, a perfelvétel lezárására, az érdemi tárgyalási szakban megtehető intézkedésekre, a bizonyítási eljárás új szabályaira vonatkozó rendelkezésekkel rengeteg vitás kérdést vet fel a bírói gyakorlatban. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében a Kúria rendszeresen napirendre tűzi és megvitatja ezeket a kérdéseket. A családjogi joggyakorlat egységesítése érdekében most aktuálissá vált kérdés, hogy az új eljárásjogi szabályok alkalmazása mellett változatlanul fennáll-e a házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének a követelménye, és ennek milyen eljárásjogi következményei vannak.  Hogyan lehet eleget tenni annak, hogy minden követelés, amely egységes rendezést igényel, már a perfelvételi szakban, a perfelvétel lezárása előtt szerepeljen a keresetlevélben, illetve az alperes írásbeli perfelvételi nyilatkozataiban. Mit kell tartalmaznia a keresetlevélnek, milyen egységes hiánypótlási szabályok legyenek érvényesek a keresetlevélre, illetve az alperesi írásbeli ellenkérelemre e körben?  Mely követelésekre kell viszontkeresetet előterjesztenie az alperesnek, és mely igények érvényesítéséhez elegendő az ellenkérelem? Kérdés kérdés hátán. A konferencia megteremti az esélyét annak, hogy az e témakörben elhangzó előadás számos bizonytalanságot, kételyt eloszlasson a jogalkalmazókban.

KPE: A szülői felügyeleti jog gyakorlásáról szóló szülői megállapodások, bírósági döntések az utóbbi években jelentős változásokon mentek keresztül mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban egyaránt. Hosszú évek óta zajlik a jogalkalmazás nemzetközi szintjén is a vita arról, hogy milyen feltételek mellett, milyen módon rendelkezhet a bíróság a gyermek mindkét szülőjénél, lehetőleg azonos időtartamban való tartózkodásáról. Hogyan hatottak a nemzetközi tendenciák és tapasztalatok a hazai jogalkotásra és jogalkalmazásra?

GyNM: A délelőtti előadások közül az utolsó előadást két okból is ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Az egyik, hogy 2022. január 1. napjától hatályba léptek a Ptk. Családjogi Könyvében azok a rendelkezések, melyek megteremtik a közös szülői felügyelet körében gyakorolható váltott gondoskodás világosabb, egyértelműbb kereteit. Ami azt is jelenti, hogy előbb vagy utóbb, de inkább előbb, definiálnunk kell a váltott gondoskodást. A másik ok pedig, hogy a váltott gondoskodás elrendelésének lehetősége nyilvánvalóan alapvető hatással lesz a hazai családjogi gyakorlatra is. Minden jogszabályváltozással kapcsolatban felmerülő kérdés, hogy akár a szülők, akár a jogalkalmazók hogyan töltik meg megfelelő tartalommal e kereteket a gyakorlatban. A délutáni első kerekasztal beszélgetésnek majd ez lesz a témája, ezért előtte érdemes lesz egy pillantást vetnünk a szülői felügyeleti jog gyakorlásával összefüggő hazai jogfejlődésre, és egyúttal a mérvadó nemzetközi gyakorlatokra is.

Ha definiálni igyekszünk a váltott gondoskodást, azt látjuk a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy váltott gondoskodásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek mindkét szülőnél az idő legalább 30-50 %-át tölti. A %-os arány meghatározásának amerikai kiindulópontja az volt, hogy a klasszikus esetben, amikor nincs váltott gondoskodás, és a gyermek minden második hétvégét és rendszerint az iskolai szünetek bizonyos hányadát tölti a másik szülővel, az a látogató szülő idejének 15-20%-át teszi ki. A definíción túl fontos szempont azt tisztázni, hogy melyek a meghatározó feltételei a váltott gondoskodás megvalósíthatóságának. Nyilván mérlegelni szükséges a szülők földrajzi közelségét, rugalmasságát, együttműködésre való alkalmasságát és hajlandóságát, kooperációs készségét, anyagi helyzetét, a szülői kompetenciák meglétét, a gyermek életkorát. Érdemes feltennünk a kérdést, hogy ennek a gyakorlatnak a hátterében mennyiben kell családbarátnak lenni a munkahelynek, mennyiben kell a szülőknek pénzügyi függetlenséggel rendelkezniük, tudnak-e, hajlandóak-e magas szinten reagálni a gyermek szükségleteire, ideértve azt is, hogy módosítsák a megállapodásukat, amennyiben a gyermek életkorának előrehaladtával a szükségletei is megváltoznak. Svédországban a különélő szülő által gyakorolt váltott gondoskodás épp olyan gyakori, mint az, ha a gyermek az anyával él egy háztartásban. Figyelemreméltó, hogy milyen szociális környezet, gazdasági- és társadalmi háttér, családpolitikai szemlélet szükséges ahhoz, hogy a váltott gondoskodás elérje a svédországi mértéket, tehát a váltott elhelyezést gyakorló családok szocioökonómiai státusza meghatározza a jogintézmény alkalmazását.

Ugyanakkor az alapkérdés a gyermek legfőbb érdeke érvényesülésének szempontjából változatlan: melyik jobb egy különélő szülő gyermekének, ha egy otthonban, a gondozó szülő mellett nő fel, vagy felváltva két otthonban, ahol egyik szülő sem különélő szülő. Érvek szólnak a mellett, hogy a váltott gondoskodás a gyermekek többsége számára előnyös lélektani szempontból, mert a gyermek hozzájuthat a szülők mentális, társadalmi és gazdasági erőforrásaihoz. Csökkenti a szülők közötti versengést, mert egyenlő jogi helyzetbe kerülnek, mindkét szülő nagyobb szabadsághoz jut a teherviselés megosztásával. A váltott gondoskodást ellenzők nem tekintik eléggé gyermekbarát megoldásnak a váltott gondoskodással való kísérletezést, hiszen a szülők között újabb vitákat generálhat a váltott gondoskodás folytonos menedzselése, ami egyaránt megterhelheti a szülőket és a gyermekeket is. Nyilvánvalóan nem tekinthető minden családra alkalmazható egyenmegoldásnak, akkor sem, ha a jogszabályokban ez a főszabály (pl. családon belüli erőszak esetén). Emellett pedig az egyéniesítés akkor is lehetséges, ha a jogi szabályozás valamelyik megoldást teszi kiindulóponttá.

KPE: A délutáni kerekasztalok egyik témája a szülői felügyelet gyakorlásának kérdése. Milyen kihívások, dilemmák elé állítja a családjogi bírókat és ügyvédeket az, hogy 2022 januárjától a váltott gondoskodás szülők általi közös választása mellett az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a bíróság?

GyNM: A korábban elmondottakon túl az igazán unikális rendelkezést valóban a Ptk. módosított 4:167. § (1) bekezdése vezeti be, mert ezentúl a bíróság az ítéletében a közös szülői felügyelet gyakorlására akkor is feljogosíthatja mindkét szülőt, ha azt csak az egyik szülő kéri. A részletszabályokról: a szülői felügyeleti jog megosztásáról, a váltások számáról, a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamának mértékéről, a szünetek és az ünnepek időszakára is kiterjedően, a gyermek átadásának és átvételének módjáról, továbbá szükség esetén a gyermek tartásáról (értelemszerűen gyermektartásdíjkiegészítésről) az újonnan beiktatott 4: 167/A. § rendelkezik.

Reményeink szerint a kerekasztal beszélgetésen élénk vita alakul ki a beszélgetőpartnerekkel és a konferencia résztvevőivel is arról, hogy a váltott elhelyezés mennyiben szolgálja a gyermek érdekét, milyen feltételek mellett támogatható vagy támogatandó. Milyen kihívások elé állítja a szakembereket, hogy a bíróságnak nyílt lehetősége arra, hogy komolyan fontolóra vegye ezt az alternatívát. Elemezhetjük, hogy vajon a szülőkre milyen hatást gyakorol a váltott elhelyezés, és mennyire szolgálja a kicsi gyermekek érdekét. Mennyire felkészültek a szülők egy ilyen horderejű változásra hazánkban? Kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy egyrészt nem szerencsés a médiában és az interneten megjelenő információk alapján tájékozódni, másrészt meg kell tudni különböztetni a tudományos kutatásokat és érveket, szemben az empirikus adatokat torzító véleményekkel, amelyek nélkülözik a tudományos megközelítést, és esetlegesen olyan döntéseket eredményeznek, melyek nem szolgálják a gyermek legfőbb érdekét. Külön kiemelik az apai jogvédelem oldaláról jelentkező egyoldalú megközelítést, mely egyfajta nemi hovatartozáson alapuló harcot generál, ahol az apai kívánságok a gyermek legfőbb érdekeit megelőzhetik. Ezért még fontosabb szakmai szempontból, hogy górcső alá vegyük: milyen tapasztalatok gyűltek össze a szülői felügyeleti jog rendezése iránti perek gyakorlatáról, különös tekintettel a szülők által kezdeményezett közös szülői felügyelet rendezésének olyan módjára, amely tulajdonképpen megfelel a váltott gondoskodás kritériumának. Mi a véleménye a gyakorló jogászoknak a jogszabályváltozásról, milyen nehézségeket fog jelenteni a gyakorlatban az alkalmazása. Adottak-e a társadalmi, gazdasági, szemléletbeli feltételek ahhoz, hogy az egyik szülő kérésének helyt adva a bíróság elrendelje a váltott gondoskodást. Milyen szempontokat kell mérlegelni az elrendeléskor.

 Kíváncsiak vagyunk a nemzetközi tapasztalatokra a határokon átnyúló ügyekben. Csakis a téma beható tanulmányozása, az elfogulatlan álláspontok feltárása, a viták lefolytatása járulhat hozzá ahhoz, hogy a váltott gondoskodással felmerülő kérdéseket megfelelően kezeljük, és a szülők, valamint a jogalkalmazó szemléletformálásához is hatékonyan járuljunk hozzá, szem előtt tartva a gyermek legfőbb érdekét. A kerekasztal műfaja alkalmas arra, hogy a váltott gondoskodásról szóló ellentétes nézeteket megjeleníthessük és egy termékeny diskurzus alakulhasson ki.

KPE: A szülői felügyelet gyakorlása során Ön szerint milyen szerepe lehet a mediáció önkéntes vagy kötelező alkalmazásának, mert a jogi változások után is fontos alapelv a szülők közötti együttműködés és a gyermek érdekének elsődlegessége.

GyNM: Sőt, a jogszabályváltozások után még fontosabb lesz a szülők közötti együttműködés, a zökkenőmentes kommunikáció. Az érzelmileg egymástól még el nem hidegült, de különélő vagy éppen válófélben levő szülők közötti konfliktusok olyan mértékben tudják uralni a hétköznapokat és – tegyük hozzá – a tárgyalótermeket is, hogy a gyermek érdekei sok esetben háttérbe szorulnak. Ezeknek a szülőknek mindenképpen segítségre van szükségük ahhoz, hogy megfelelő mederbe terelődjenek az indulataik, érzelmeik, hogy azokat sikeresen lehessen aztán kezelni. Ez az elsődleges feltétele annak, hogy tisztán lássanak, hogy menedzselni tudják a jövőben az önálló életüket, építeni tudják a gyermekkel való kapcsolatukat. A magas érzelmi töltetű jogvitákban, mint a családjogi viták is, a mediáció megfelelő terepe lehet a konfliktusok békés rendezésének.

 A Ptk. Családjogi Könyve 4:22. §-a szerint a házastársak saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére a házassági bontóper megindítása előtt, vagy a bontóper alatt is a kapcsolatuk, illetve a házasság felbontásával összefüggő̋ vitás kérdések megegyezésen alapuló rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A nemzetközi gyakorlatok alapján, a fentebb kifejtett megfontolások alapján a 4:172. §-ában, a szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése körében a mediáció ún. kötelező̋ (mandatory) formája jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

Nagyon fontos tudni, hogy a mediátor előtti megjelenés a kötelező, mert akarata ellenére senki nem kötelezhető arra, hogy az eljárásban részt vegyen. Ugyanakkor a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a bíróság kötelezése nyomán a szülők elmennek a mediátorhoz, aki tájékoztatja őket a közvetítői eljárás előnyeiről, főként arról, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának módozatait, feltételeit, a gyermekkel való kapcsolattartás szabályait van idő, tér alaposan, jól átbeszélni, a szülők szívesen veszik igénybe a mediációt. A bírósági közvetítés hazai alkalmazása óta eltelt közel tíz év tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a fajta kötelező elrendelés népszerűbb, mint az, ha arra várnánk, hogy önként forduljanak mediátorhoz a szülők. A nemzetközi tapasztalatokból ezzel szemben az szűrhető le, hogy nincs szignifikáns különbség a teljesen önkéntes alapú és a kötelezően választható mediációs eljárások számában. Nyilvánvalóan itthon még mindig sok a teendő a társadalom, a szülők, a szakemberek szemléletformálása terén.

De maradjunk a gyermeknél. Örök vitatéma, hogy mennyiben választható el egymástól a szülőközpontú vagy a gyermekközpontú mediáció. Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy általános jellemzője a mediációnak a szülők közötti párbeszéd újraindítása vagy helyreállítása, és ez lesz a záloga annak, hogy egymással és a gyermekkel is megfelelő kommunikáció induljon el az ő sorsát érintő kérdések megvitatásában. A nemzetközi egyezmények, a közösségi és a hazai jogalkotás mellett a gyermekbarát igazságszolgáltatás eszméjének a térhódításda nyomán a jogalkalmazók egyre több ismerettel rendelkeznek a gyermek bevonásának lehetőségeiről, módjairól az őt érintő eljárásokba. Ennek sarkalatos pontja a gyermek meghallgatása a bírósági és a mediációs eljárásokban.  Hazánkban a 14. életévét betöltött gyermek véleményét kötelező figyelembe venni az őt érintő eljárásokban, ez általában a közvetlen meghallgatását fogja jelenteni a jövőben a hazai gyakorlatban is, a 14. életévét be nem töltött gyermek esetében pedig a bíró mérlegelésére van bízva, hogy ítélőképessége, érettsége alapján bevonja-e a bírósági eljárásba a gyermeket, tőle értékelhető vallomás várható-e. A közvetítői eljárásban a mediátor nyilvánvalóan nem dönthet a gyermek bevonásáról, legfeljebb felhívhatja a szülők figyelmét erre a lehetőségre. Ha a szülők ezt támogatják, akkor viszont a mediátor felelőssége azt megítélni, hogy a gyermek jelenléte előmozdítja a szülők megegyezését, vagy felborítja a köztük levő sokszor bizony kényes egyensúlyt, ami akadálya lesz a megegyezésnek. Lényegében csak esetről esetre dönthető el, hogy a gyermek meghallgatása a közvetítő által előre viszi-e a szülők közötti békés, jövőbe tekintő rendezést, és a gyermek érdekeinek maximális figyelembevételét. Nem véletlen, hogy a nemzetközi joggyakorlatban – különösen a jogellenes gyermekelviteli ügyekben – önálló protokollja van a gyermek bevonásának és meghallgatásának akár a bírósági akár a közvetítői eljárásba, hogy messzemenőkig garantálható legyen a gyermek érdekeinek védelme. Ennek hazai viszonyokra igazított változatán a szakembereknek szükséges dolgozni a jövőben itthon is.

KPE: A konferencia másik kerekasztali témája a tárgyalótermi etika. Miért aktuális manapság „erkölcsi parancsokról” beszélni? Hol helyezkedik el az általános magatartási szabályok rendszerében a jogi etika, és van-e, ha van, milyen specialitásai vannak a tárgyalótermi etikának a családjogi perekben?

GyNM: „Erkölcsi parancsokról” minden korban és minden helyzetben folyamatosan érdemes beszélni, különösen igaz ez azokban a szituációkban, amikor nap mint nap szinte divat arról beszélni, hogy az értékválasztás válságban van. Naponta szembesülünk azzal, hogy amit egyik nap helyesnek gondoltunk, a másik nap megkérdőjelezik helyességét, amiről azt gondoltuk, hogy igaz, kiderül, hogy hamis. Tulajdonképpen nem az értékek relativizálódnak, hanem a bennünket körülvevő politikai, társadalmi környezet, a social média, a világban zajló kritikus események tesznek arról, hogy mi magunk relativizáljuk az értékeket. Ezért nagyon fontos, hogy minden körülmények között szem előtt tartsuk azokat a vezérelveket, amelyek a cselekedeteinket irányítják. Kant ezt úgy fogalmazta meg, hogy két dolog tölti el csodálattal: a csillagos ég, amely fölöttünk van, és az erkölcsi törvény, amely bennünk.

Az etika általánosságban végig gondolja, összefoglalja, rendezi és értelmezi a kor tisztességes, jó embereire jellemző erkölcsi magatartásformákat. Az alapvető erkölcsi fogalmakat (jó, gonosz, felelősség, erkölcsi autonómia, magatartási normák, stb.) determináns összefüggésekben vizsgálva a társadalom, a történelem különböző korszakaival, a modern etikai magatartás, most már a jog szempontjából is közelítve, például alapjogi, emberi jogi ( az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, az emberi méltóság, a szabad véleménynyilvánítás biztosítása) vagy alapvető jogelvek szerinti, pl. az összeférhetetlenséget, a joggal való visszaélés tilalmát, az igazságosságra törekvés értékeit  jelentik.

 Az ipari forradalmak utáni modern társadalmakban, ahol az intézményrendszer és az egyén, az individuum egymástól való elidegenedése magával hozta az intézmény és az egyén közötti konfliktusok kialakulását, a konfliktusrendezés nem organikus, hanem felülről irányított, intézményesített formáit, maguk az intézmények és az individuumok csoportjai is azzal védték saját entitásukat, hogy szakmai iránytűket, magatartási szabályok rendszerét, etikai kódexeket alkottak, alkotnak, amely magatartási szabályok érvényesek az  intézményekre, a kisebb vagy nagyobb szakmai csoportokba rendeződött emberek mindennapi életére, befolyásolva cselekedeteiket.

A jogászi foglalkozások is más szakmáktól, hivatásoktól eltérő jogokat és kötelezettségeket tartalmazhatnak. Ha csak a meghatározó jogászi hivatásrendeket, a bírókat, az ügyészeket, és az ügyvédeket tekintjük, saját etikai kódex-szel rendelkeznek. A tárgyalóterem és etika kontextusában is a bíróhoz, ügyészhez, ügyvédhez méltó magatartás jellemzőit vesszük szemügyre. Az ügyvédek esetében a megjelenés, a kollegiális viszonyulás, az etikus díjszabás, az ügyfél tárgyalótermi magatartásáért való felelősség, az ügyvéd-ügyfél közti jó kapcsolat gondolat kísérleteivel játszhatunk el, míg a bíróknál nyilvánvalóan és főként a függetlenség, a pártatlanság, az ítélni képesség kategóriái tartoznak az etikai normák közé, persze azonnal felmerül a kérdés: a tárgyalóteremben, különösen a kiélezett jogvitákban, mint a családjogi perek is, hogyan tudja a pervezetéssel, a stílussal, a hangnemmel, a mondatszerkesztéssel kanalizálni a felek érzelmeit. És azt, hogy van-e, és ha van, milyen specialitásai vannak a tárgyalótermi etikának, mitől lesz jó a bíró és jó az ügyvéd a tárgyalóteremben? Nos, kíváncsian várjuk a konferenciát záró kerekasztalbeszélgetést, ahol mindezekről folyik a diszkusszió, és választ kaphatunk kérdéseinkre.

Remélem mindezzel sikerült felkeltenünk olvasóink érdeklődését a 2022. május 17-én tartandó konferenciánk programja iránt, és minél többen részt vesznek majd az eseményen.

Az interjút készítette: dr. Katonáné dr. Pehr Erika c. egyetemi docens (PTE ÁJK)