„A bírónak akkor is ítéletet kell hoznia, ha olyan tényállás van előtte, ami a törvényben nem szerepel.” (Petrik Ferenc)
Az Országgyűlés ezekben a hetekben tárgyalja a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, amelynek elfogadása még idén, hatálybalépése pedig 2014. január 1-jén várható. Az új Ptk. személyiségi jogokat érintő részéről, valamint a dologi jogot szabályozó Ötödik Könyvéről beszélgettünk Petrik Ferenccel, a Kodifikációs Szerkesztőbizottság tagjával.
Névjegy
Petrik Ferenc 1956-ban végezte el a jogi egyetemet. 1959-ben teszi le a bírói vizsgát, majd berendelik az Igazságügyi Minisztériumba. 1964-től dolgozik a tárca Törvény-előkészítő Főosztályán. 1974-től a Gazdasági Kodifikációs Osztály vezetője, nevéhez fűződik az 1977-es Ptk. Novella. A hetvenes években alapítója és műsorvezetője a Magyar Televízió Jogi esetek című műsorának, amely abban az időben a televízió egyik legnézettebb műsora volt. 1978-ban miniszterhelyettesként a teljes magyar jogalkotás irányítója lett. 1988-ban a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesként megszervezi a Közigazgatási Kollégiumot, amelyet 2003-ig vezet, majd főtanácsadó 2012-ig.
Hogyan jött létre a jelenlegi törvényjavaslat?
Petrik Ferenc: Több szakaszról beszélhetünk, mert több javaslat készült. A munkát megalapozó elvi koncepció után a tudós közreműködők írtak egy Javaslatnak nevezett tervezetet, ami a tudomány részéről egyöntetűen jó fogadtatásban részesült. Ezt követte egy, az Igazságügyi Minisztérium által rohammunkában készített tervezet és ez a harmadik, ami most az Országgyűlés előtt van. Az első két tervezetet szerették egymással szembeállítani. Nevezetesen, hogy a tudósok által készített javaslat minden szempontból korszerű, megfelel a gyakorlat igényeinek, a tárca által készített pedig ezernyi hibában szenved. Egyik állítás sem igaz. A tudományos javaslatban számos olyan rendelkezés volt, amely dogmatikailag lehetett tökéletes, de a gyakorlatban alkalmazhatatlan lett volna. A tárca tervezetében nyilván voltak olyan részek, amelyek a tudomány kritikáját nem állták meg, de egyébként praktikus voltak. Ilyen hosszú előkészítés után a mai tervezet mindkét előzmény előnyeit és hátrányait magán viseli. Talán a tudományos javaslat dominál benne, és kevésbé jellemző a második. Ebből erednek a hibák is. Számos, dogmatikailag helyes tétel gyakorlati alkalmazhatóságát tekintve nekem erős kételyeim vannak.
Tudna ilyen példát mondani?
A „magam területén”, a dologi jogban a birtoknál fölelevenedik egy olyan, száz évvel ezelőtti dogmatikai vita, amely az első Magánjogi Törvénytervezet előkészítése során már nyugvópontra jutott. Az akkor élő jogtudósok egyöntetű egyetértésével kialakult egy elvi platform, amely folyamatosan érvényesült az azóta mindenkor hatályos jogban. A mai tervezet a száz évvel ezelőtti, elfelejtett álláspontot újra beépíti a törvénytervezetbe. Még ha ez dogmatikailag védhető is lenne – ebben nem vagyok olyan biztos, mert ha ez az elméletben okozott volna bármilyen gondot is, akkor az már megjelent volna a jogirodalomban -, a váltás akkor is teljesen váratlanul jelent meg, és makacsul tartotta magát az előkészítés során. Ennek azonban komoly gyakorlati következményei lehetnek.
A birtokot illetően mi ez a dogmatikai vita?
Absztrakt módon lehet megfogalmazni. A jogirodalomban van egy olyan álláspont, hogy ahhoz, hogy valaki birtokos legyen, nem elég, ha a dolog az ő hatalmában, tehát nála van (corpus), hanem kell hozzá akarat is, hogy ő tudatosan akarja a birtokot (animus).
Az új Ptk. visszahozza az animust, tehát a birtok átruházását is feltételül szabjuk ahhoz, hogy valakit birtokosnak lehessen tekinteni. A birtok átruházására pedig a kötelmi jog érvénytelenségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Tehát a birtokosi minőséghez megkívánunk minden olyan feltételt, ami egy érvényes jogviszonyhoz, jogcímhez szükséges.
Mi az animus megkívánásának gyakorlati jelentősége?
Száz évvel ezelőtt az volt az álláspont, hogy ha az animust is megkívánjuk, akkor a birtokosok nagy részét kirekesztjük a birtokvédelemből. Így nagyon sokak nem kapnak védelmet. Az más kérdés, hogy tulajdonosként kaphatnak. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kirekesztést. Aki nem cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes, birtokossá csak akkor lehet, ha a törvényes képviselője hozzájárul. Gondot jelenthet, hogy a közigazgatási birtokvédelmi eszköz kiüresedik. Van egyrészt a jegyzői birtokvédelem és van bíróság előtti. A jegyző eljárásában csak a tényleges helyezet megzavarása, sérelme vizsgálható, míg a jog, jogcím meglétének vitássá tétele bírósági útra tartozik. Ha a tényleges helyzet nem elég ahhoz, hogy valakit birtokosnak tekintsünk, akkor a legáltalánosabb védelemnek tartott jegyzői államigazgatási eljárás tulajdonképpen elveszíti a jelentőségét.
A normaszövegeket összehasonlítva ez a váltás nem feltétlenül szembetűnő. Akkor hogyan fog érvényesülni a gyakorlatban?
A miniszteri indokolás majdnem biztosan fel fogja hívni rá a figyelmet, de a tudományos javaslatban – amelyen a törvényjavaslat is alapszik – nagyon részletesen ki van fejtve.
Hoz-e olyan újdonságot a dologi rész, amelyre a jogászoknak, nem jogászoknak fel kell készülniük?
Két jelentős formai változás van a dologi jogban. Egyrészt a birtokjoggal kezdődik (korábban azzal végződött), másrészt a telekkönyv – ami mára visszafinomodott ingatlan-nyilvántartássá – fő tételeit is tartalmazza. Egyik sem jelent érdemi változást, ahogy az sem, hogy a tulajdonjog helyett dologi joggá változik a terminológia. Ennek nincs jelentősége, ezeket ma is szinonimaként használják. A törvény alapelvei változatlanok. A felelős őrzés megszűnik. Ez gyakorlati problémát nem jelent, a megbízás nélküli ügyvitel kötelmi szabályát kell majd rá alkalmazni. Aprónak tűnő, de a gyakorlatban biztosan hasznos, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom mellett lehet csak elidegenítési tilalmat is kikötni. Terhelési tilalmat eddig csak az átruházáskor lehetett kikötni, ezután anélkül is. Az elbirtoklási idő továbbra is 10, illetve 15 év, de az ingatlanoknál szerepel egy 5 éves elbirtoklási idő arra az esetre, ha a tulajdonjog azért nem került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, mert az alapjául szolgáló adásvételi szerződés valamilyen alaki oknál fogva érvénytelen. Például a vevő már kifizette a vételárat, benne is lakik, de olyan helyzet állt elő, hogy akitől vette, nem akarja megismételni az alakilag érvénytelen szerződést. Ekkor a vevő 5 év elteltével elbirtokolás címén szerzi meg a tulajdont.
Mi ennek az eljárása? Ezt a földhivatal eljárásában vagy bíróság előtt lehet érvényesíteni?
Ha a vevő csatolja az eladó bejegyzési engedélyét, akkor minden további nélkül érvényesíteni lehet a földhivatali eljárásban. Ha ez eladó nem hajlandó ennek az elismerésére, vagy nem hajlandó a hajlandóságot kimutatni, akkor bíróság állapítja meg az elbirtoklást. Ez jó példa arra, miért lenne fontos a földhivatalok közvetlen bírósági felügyelete. Ha lenne, akkor az ügy eldöntését a földhivatalhoz lehetne utalni. Ma nem lehet. Mert – úgymond jelentősebb – érdemi kérdésekkel a földhivatal nem foglalkozhat.
Hogyan működne a földhivatalok ilyen közvetlen bírósági felügyelete?
A bírósági szervezetben egyre inkább ki kell alakulnia egy informatikával, regisztrációval foglalkozó részlegnek. Ahogy a cégbíróság beépült a bírósági szervezetbe, ugyanígy lehetett volna a telekkönyvet is fokozatosan beépíteni. Ez nem azt jelenti, hogy a bírák, vagy titkárok intézték volna az ingatlan-nyilvántartási ügyek zömét. De azt jelentette volna, hogy az előadók, adminisztrátorok közvetlenül a bíró felügyelete alatt végezték volna a munkájukat, és bizonyos, az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos kérdések közvetlenül bíró elé kerülhetnének az eljárás során. Ezek most egy előadó hatáskörébe tartoznak, és sok-sok jogorvoslati lépcsőn keresztül kerülhetnek el a bíróhoz. A kezdet kezdetén a szerkesztőbizottságban próbáltuk a földhivatalok közvetlen bírósági felügyelet alá helyezését elérni, de nem tudtuk megvalósítani. Ez a mai közigazgatási viszonyok bonyolultságának is következménye. Az elmúlt fél évben a földhivatalok szervezetében olyan jelentős változások következtek be, hogy éppen elég lesz a mai minőségében, szervezettségében megőrizni a működésüket. A földhivatal eddig önálló igazgatási ág volt, most átkerültek a kormányhivatalokhoz, annak egy szervezeti egységévé váltak. Új irányítást kaptak, a FŐMI lesz a földhivatalok csúcsszerve. Ilyen körülmények között arról beszélni, hogy az ingatlan-nyilvántartás kerüljön bírósági felügyelet alá, nem célszerű. Egy cél lehet, a közigazgatási határozatokkal kapcsolatos bírósági hatáskört meg kell erősíteni.
Mi az, ami változhatott volna a dologi jogban, de nem változott?
Volt egy igen erőteljes fellépés – az én értelmezésemben támadás – a tekintetben, hogy a tulajdonjog ne dologközpontú legyen. Tehát a tulajdonjog szabályai ne csak a dolgokra vonatkozzanak, hanem a vagyoni jogokra és kötelezettségekre is. Szerintem ennek megalapozására nem lehet indok, hogy a dologi jog szabályainak számos esetben ki kell terjednie a követelésekre és a jogokra is. Például tipikusan dologi jogi jogintézmény a haszonélvezet, amely magában foglalja a dolgokon kívül a jogok és kötelezettségek haszonélvezetét is. Jogi személy esetében is elég gyakori, hogy haszonélvezeti jogot szerez. De nem lehet a dologi jogot úgy fölhígítani, hogy legyen egy olyan szelete, amelyre a dologi jog alapvető szabályai nem vonatkoznak. Megvilágítanám: egy jogot nem lehet birtokolni. Ebből következik, hogy a jogot nem lehet elbirtokolni. A jogokkal kapcsolatban nem lehet a tulajdonvédelem szabályait igénybe venni. Egészen más egy olyan jogviszony, amelynek a tárgya egy dolog, és egy olyan jogviszony, amelynek a tárgya egy jog vagy kötelezettség. Az egyik tartozzon a kötelmi jogba és oldják meg ott a vitákat, a dolgokat pedig hagyják meg a dologi jognak. Van egy tippem, hogy miért álltak ki nagyon sokan emellett. Nevezetesen, hogy a tulajdonjognak lehet-e tárgya – a cég üzletrészén, részvényén kívül – egy vállalkozás, egy gazdálkodási egység vagy üzletág maga? Tehát lehet-e ezeket adásvételi szerződéssel átruházni. Egy ilyen vállalkozásban nem csak dolgok vannak, van ott munkaviszony, vannak követelések. Lehet-e ezt egyetlenegy aktussal másra átruházni? Közgazdaságilag indokolt követelmény, de ha jogilag tisztázni akarjuk ezeket a viszonyokat, akkor azt kell mondani, hogy tulajdonjogi adásvételi szerződéssel átruházni csak dolgokat lehet, és a többi szerződés vonatkozásában a kötelmi jog szabályai szerint kell eljárni. A találmányokra, szerzői jogra, munkajogi jogutódlásra külön szerződést kell kötni.
Térjünk át a személyiségi jogra. Milyen újításai lesznek az új Ptk.-nak?
A személyiségi joggal kapcsolatban az a fő kifogásom, hogy egy rendkívüli lehetőséget mulaszt el a törvényhozó. A személyiségi jog 1977-ben került vissza a törvénybe abban a formában, amelyben akkor egy viszonylag korszerű személyiségi jogot kodifikálni lehetett. A hetvenes évek korlátai határozták meg, hogy a személyiségi rész milyen rendelkezéseket tartalmaz. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben a bírói gyakorlat a személyiségi jog tekintetében számos új tételt dolgozott ki és alkalmazott. És a bírói gyakorlat a bővítés, tehát a személyiségi jogok kiteljesedése irányába alakította ki a személyiségi jogokat. Ezen jelentős jogfejlesztés törvényi tükrözését a törvényjavaslatban elmulasztották.
Akkor mit tükröz a személyiségi jog?
A ’77-es állapotot. Azokat a korlátokat, amikkel már akkor meg kellett küzdeni. De bizonyos tételek tekintetében a helyzet még rosszabb. Nézzük csak a számokat. A személyiségi jogi rész összesen 13 szakasz egy több, mint ezer szakaszos törvényben. Bizonyos személyiségi jogokat egyszerűen csak felsorol. Egy új Ptk.-tól legalább azt elvárná az ember, hogy mondja meg, mi annak a jognak a tartalma. Nem elég felsorolni, hogy élethez, testi épséghez, egészséghez való jog. De mi ennek a tartalma? Egy szó nincs erről. Ezen túlmenően a bírói gyakorlatban nevesítetten kialakultak olyan személyiségi jogok, amelyeket a bírók naponta alkalmaznak. Ilyen például a teljes családban éléshez való jog. És van még számos más ilyen. Ezeknek nem szabadna kimaradni. Továbbmegyek: a szabadsághoz való jog a javaslatban leszűkül a személyes szabadságra. De a szabadsághoz való jog nem csak az jelenti, hogy nem bilincselhetnek meg, nem zárhatnak be valakit. Jelenti a nemi kapcsolat szabad megválasztását, a politikai nézet megvallását, a vallás szabad megválasztását. Hibának tartom továbbá, hogy a személyiségi jogról szóló részből úgy tűnik: személyiségi joga csak az embernek van. Szerencsére a jogi személyekről szóló részben lesz egy kis szabály, hogy bizonyos feltételek mellett nekik is van személyiségi joguk. De ez már megbontja a személyiségi jogot. A bírói gyakorlat már elment odáig, hogy egy jogi személynek is meg lehet sérteni a becsületét, jó hírnevét, nem is beszélve egyéb személyiségi jogaikról.
Viszont a javaslat általános személyiségi joggá teszi az emberi méltóságot.
Ez nem baj. Csak az emberi méltóságnak a javaslatban adott fogalmát nehogy úgy értelmezzék, ahogy az a hatályos Ptk.-ban, a szó köznapi értelmével összhangban szerepel. Tehát a jó hírnévvel és a becsülettel összefüggésben.
Mi ennek a jelentősége?
A személyiségi jog szerkezete úgy alakul, hogy megfogalmaz egy általános személyiségi jogot, majd a különös személyiségi jogokat, például az élethez, jó hírnévhez, testi épséghez, becsülethez való jogot. De a felsoroltakon kívül is lehet számos olyan tevékenység, sérelem, amely a személyiségi jog általános védelme alapján tiltott. Én azt vallom, hogy általános személyiségi jogot egy vagy két fogalommal meghatározni nem lehet. És ebből a szempontból nem biztos, hogy jó, hogy az emberi méltósággal próbálják az általános személyiségi jogot megfogalmazni. Az általános személyiségi jog tipikus kommentártéma. Ott, vagy egy tudományos munkában kell a fogalmát meghatározni. Például, hogy az általános személyiségi jogba a testi-lelki életminőség is beletartozik. Ebbe bele lehet csomagolni minden olyan magatartást, ami személyiségi jogot sért. A kommentár feladata az lesz, hogy az egy-két szavas meghatározások mellett részletesen kifejtse, hogy a bírói gyakorlat mit produkált eddig és az új szövegezés mellett várhatóan mi tartható fent abból.
Van-e újdonság a személyiségvédelmi eszközökben?
Eddig az objektív szankciók – például a jogsértéstől eltiltás, a jogsértés tárgyának megsemmisítése – időhatár nélkül érvényesíthetőek voltak. Ez most elévüléshez kötött, csak az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni. Megint nem tudni, hogy miért. Kevés ilyen eset volt, az elvi megfontolás viszont vitatható. Ugyanez vonatkozik arra, hogy a nem vagyoni kártérítés helyett bevezetjük a sérelemdíjat. Amikor a sérelemdíj a kodifikációs előkészítésben felmerült, alapvető változásokat tűztek ki: a személyiségi jogok megsértéséből származó kár megtérítését a vagyoni kártérítéssel való összefüggéstől megszabadítva legyen magánjogi büntetés. Szerencsére, ami sérelemdíjként jelenleg a javaslatban benne van, a hatályos nem vagyoni kártérítésnek felel meg. Az indokaként arra hivatkoznak, hogy a sérelemdíj esetén a sértettnek nem kell a sérelmen felüli hátrányát bizonyítani. De ezt jelenleg sem kell. Korábban kellett, voltak feltételei, de az Alkotmánybíróság azokat a szabályokat megsemmisítette. A sérelemdíj fogalmának bevezetése annak tudható be, hogy valakik sokat tanulmányozták az európai országok nem vagyoni kárfelelősségének a mieinknél elmaradottabb rendelkezéseit (mert ilyen is van), és a nosztalgia vezethette a szerkesztőt.
Hogyan változik a közérdekű bírság?
A közérdekű bírság kiiktatódik a személyiségi jogból, arra való hivatkozással, hogy ez egy közhatalmi jellegű funkció. Pedig csak egyetlen egy hibája van: rossz címet adtak neki. Mi a közérdekű bírság lényege? Valaki elkövet egy jogsértő magatartást. A nem vagyoni kártérítéssel a jogsértést ki kell egyenlíteni. Például valakinek a fényképét hozzájárulása nélkül közzéteszik, ezzel megsértik a személyiségi jogát. Ezért neki nem vagyoni kártérítés, sérelemdíj jár. Ennek meg kell egyeznie a jogsértés súlyával. Ha a jogsértés elkövetője ezzel a jogsértéssel plusz vagyoni előnyhöz jutott, mi legyen ezzel a vagyoni előnnyel? Például leközölte a fényképet, kifizeti a sérelemdíjat, ennek ellenére neki a jogsértésen felüli haszna származhatott az esetből. Mi legyen ezzel? A közérdekű bírság úgy rendelkezett, hogy el kell vonni közérdekű célra. A javaslat azt mondja, el kell vonni és odaadni a sértettnek. Mi az indoka annak, hogy ha valaki megkapja az értékkiegyenlítést sérelemdíj formájában, még további vagyoni előnyre tegyen szert? Ez nem tűnik igazságosnak.
Ön lesz a főszerkesztője a HVG-ORAC új Ptk. kommentárjának. A fentiek tekintetében hogyan fog hozzákezdeni?
Nekem az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a kommentár műfaja legalább olyan jelentős értékeket hordoz, mint maga a törvény-előkészítés. Tökéletes törvényt nem lehet alkotni. A törvény a leggondosabb munka mellett is hagy hézagokat. Tartalmaz ellentmondó rendelkezéseket, nehezen érthető absztrakciókat. A kommentár feladata az, hogy ezeket az ellentmondásokat egybecsiszolja. A bírónak akkor is ítéletet kell hoznia, ha olyan tényállás van előtte, ami a törvényben nem szerepel. Ez a kommentár feladata, ami fontos és szép munka.
Az interjú 2012. november 14-én került publikálásra.