1. A kodifikáció néhány elvi kérdése

1.1. Az új Ptk. jelentősége, társadalmi modellje, monista jellege

Az új Ptk. (2013. évi V. tv.) vitathatatlanul igen kiemelkedő jogászi teljesítmény, amely nagy körültekintéssel és hatalmas szellemi energia ráfordításával készült el. Ez tekinthető az elmúlt ötven év legnagyobb és legfontosabb kodifikációs munkájának egyrészt időtartamára (mintegy 15 év), illetve terjedelmére (1596 §) figyelemmel, másrészt pedig a kódex társadalmi jelentősége miatt, hiszen ez az a törvény, amely az életviszonyok legszélesebb körét szabályozza, és így valamennyiünket, embereket és szervezeti jogalanyokat egyaránt érint. Az, hogy az új Ptk. megalkotására szükség volt, vitán felül áll, hiszen az 1959. évi Ptk. keletkezése óta alapvetően megváltoztak a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok. Az új Ptk. a bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai rendszerváltozási folyamatnak a magánjog területén való leképezését, lezárását jelenti.

A kódex társadalmi modellje a szociális piacgazdaság. Ahogy a törvényjavaslat általános indokolása fogalmaz, a kódex „egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kívánja megteremteni”. A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a tulajdonosok magánautonómiájának széles körű elismerését követeli meg. A magánautonómia három pillére: a magántulajdon teljes körű elismerése és védelme, az egyesülési és társulási szabadság, valamint a szerződési szabadság.

Az új Ptk. monista elvre épül, tehát a személyi és a vagyoni viszonyok komplex magánjogi szabályozására törekszik. A szerződési jog területén a monista elv azt jelenti, hogy az új Ptk. mellett nincs külön kereskedelmi törvény, hanem a Ptk. egyaránt átfogja az üzleti világ, a kereskedelmi forgalom professzionális szereplőinek, valamint a magánszemélyeknek a vagyoni viszonyait. A szerződési szabályokat tehát úgy kellett megalkotni, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát rendezni legyenek képesek. Az új Ptk.-ban a kötelmi jogi szabályozás tehát nem az állampolgárok szerződéseire, hanem a kereskedelmi forgalom szerződéseire és ezáltal egy magasabb követelményszintre lett modellezve. A törvényjavaslat indokolása szerint: „A Ptk. szerződési rendelkezései tudatosan a piacgazdaság szigorúbb követelményeit tartják szem előtt.” A törvény racionális, a döntéseikért felelősséget vállaló jogalanyokat feltételez. A Ptk. kereskedelmi jogias alapállását jól példázzák a szerződések általános szabályai körében a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötés szabályozása, a jogátruházás, a szerződésátruházás, a termékszavatosság új jogintézményei, de mindenekelőtt a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség elszakítása a szerződésen kívüli károkozásért való felelősségtől. A kötelmi különös részben pedig a kereskedelmi jogi alapállást az új szerződéstípusok (franchise szerződés, faktoring szerződés, közvetítői szerződés, forgalmazási szerződés, pénzügyi lízingszerződés, bizalmi vagyonkezelői szerződés) példázzák. Az üzleti világ szerződéstípusaira modellezett magasabb követelményszintre pedig talán a legjobb példa az, hogy az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsi Vételi Egyezményből átvett objektív kontraktuális kárfelelősségi szabályokat az új Ptk. valamennyi jogalanyra, így a magánszemélyekre is irányadónak tekinti.

Az új Ptk. az egységesnek tekintett szerződési jogi szabályozáson belül kivételként helyezi el a fogyasztóvédelmi szabályokat, azokon a helyeken, ahol azt a gyengébb szerződéses alkupozícióban levő fogyasztó érdekében szükségesnek tartja (a kötelmi jogi könyvben mintegy húsz helyen találhatunk speciális fogyasztóvédelmi szabályokat). E mögött az a felfogás húzódik meg, amely szerint a fogyasztóvédelmi magánjog szabályai – kógens jellegük miatt – a magánjogtól idegen szabályozási módszert alkalmaznak, és ezért ezt a különös védelmet csak kivételesen indokolt esetekben szabad megadni. Ennek a felfogásnak a következménye az is, hogy az új Ptk. a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti. Fogyasztó alatt az új Ptk. a „szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személyt” érti. Az új Ptk. nem ismeri a fogyasztói szerződés fogalmat, hanem helyette a „fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés” fogalmat használja. A fogyasztó tehát csak akkor részesül speciális magánjogi védelemben, ha vállalkozással áll szemben. (A „vállalkozás” fogalma alatt a Ptk. a szakmája, önálló foglalkozása, vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személyt érti.)

1.2. Az új Ptk. viszonya más törvényekhez

Az új Ptk. a „ha e törvény eltérően nem rendelkezik” fordulattal számos helyen tartalmaz utalást arra, hogy az adott rendelkezéstől a Ptk. eltérhet. Fontos azonban tudni, hogy ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy más törvény (lex specialis) vagy más törvény felhatalmazása alapján akár alsóbb szintű jogszabály is ne térhetne el a Ptk. valamely rendelkezésétől. A Ptk. ugyanis kiemelkedő jelentősége ellenére nem magasabb rendű más törvényeknél, így nem volt szükség arra, hogy felhatalmazást adjon más törvényeknek a rendelkezéseitől való eltérésre. Az új Ptk. – a régi Ptk.-val ellentétben – tehát tudatosan nem tartalmaz olyan fordulatokat, mint „ha törvény eltérően nem rendelkezik”, „ha jogszabály kivételt nem tesz”.

A Ptk. tehát tudatos jogalkotói felfogás eredményeként egy önmagában zárt rendszer. A jogalkotók kizárólag magánjogi szabályok magas absztrakciós szinten történő szabályozására törekedtek, aminek következtében kiszorult a kódexből minden nem szigorúan magánjogi jellegű szabály (a jogági komplexitás hiánya különösen a társasági jog szabályozásánál érzékelhető) és minden olyan szabály, amely nem érte el a kívánt absztrakciós szintet. Az új Ptk.-nak a jogrendszerbe való beillesztése, a jogrendszer többi részének az új Ptk.-val való összhangba hozatala nagyon bonyolult és szerteágazó (számos új törvény megalkotását és több száz jogszabály módosítását jelentő) jogalkotói feladat, amelynek megoldására az új Ptk. 2014. március 15-ei hatálybalépéséig kényszerűen sort kell keríteni.

Az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő rendelkezéseket tartalmazó 2013. évi CLXXVII. törvény 50. §-a értelmében az új Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseit majd csak a hatálybalépését követően keletkezett jogviszonyokra (megkötött szerződésekre, megtett jognyilatkozatokra) kell alkalmazni, sőt a Ptk. hatálybalépésekor fennálló (ún. „átnyúló”) kötelmekkel kapcsolatban 2014. március 15. után megtett jognyilatkozatokra is a régi Ptk.-t kell még alkalmazni. Ugyanakkor a feleknek lehetőségük lesz arra, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett szerződéseket az új Ptk. hatálya alá helyezzék.

1.3. A diszpozitivitás és a kógencia kérdése

A kötelmi jog szabályai a hatályos Ptk.-ban is főszabályként diszpozitívak, az új Ptk. azonban még fokozottabban törekszik a diszpozitivitás elvének az érvényesítésére. A törvény mind a kötelmek közös szabályainál, mind pedig a szerződés általános szabályainál kimondja, hogy a törvénynek a „felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól” a felek egyező akarattal eltérhetnek, „ha e törvény az eltérést nem tiltja”. A kógencia tehát csak kivételként, ott érvényesül, ahol a törvény tiltja az eltérést. A törvény azáltal tesz egy rendelkezést kógenssé, hogy az azzal ellentétes szerződési rendelkezéshez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. Önmagában a „köteles”, „kell” törvényi megfogalmazásokból nem következik, hogy az adott szabály kógens lenne, ha nincs hozzáfűzve a semmisség jogkövetkezménye, akkor az ilyen szabályok is diszpozitívak. A törvény egyértelművé teszi, hogy a kógencia és a diszpozitivitás kizárólag a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályoknál értelmezhető kategóriák, míg ezeken kívül vannak olyan feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) szabályok is, amelyeknél fogalmilag fel sem merül az eltérés lehetősége (ilyen pl. az elévülés joghatását rögzítő szabály, vagy az érvénytelenség szabályai). A diszpozitivitás főszabályából következően az egyes szabályoknál már nem kell utalni a felek eltérő megállapodásának a lehetőségére. A törvény tehát nem tartalmaz olyan fordulatokat, mint pl. „ha a felek eltérően nem rendelkeznek”. Amikor tehát valamely szabálynál a „ha e törvény eltérően nem rendelkezik” fordulatot olvassuk, tudnunk kell, hogy a Ptk.-n kívül más törvénynek (jogszabálynak) is lehetősége van az eltérésre, továbbá – diszpozitív szabály esetén – maguk a felek is megállapodhatnak attól eltérően.

2. A kötelmek közös szabályai

Az új Ptk. „Kötelmi jog” címet viselő Hatodik Könyvének szerkezeti felépítése eltér a régi Ptk. ugyanezen részének szerkezetétől. Az új Ptk. kötelmi jogi könyve a következő részekből tevődik össze: a kötelmek közös szabályai; a szerződések általános szabályai; egyes szerződések; felelősség szerződésen kívül okozott károkért; az értékpapír; egyéb kötelemkeletkeztető tények. A kötelmek közös szabályaiként rögzíti az új Ptk. a kötelem fogalmát, a kötelemkeletkeztető tények példálózó felsorolását, a kötelem megszűnésének eseteit, a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat, a képviseletre, az elévülésre, a tartozáselismerésre és az egyezségre, a több alanyú kötelmekre, valamint a kötelmek teljesítésére vonatkozó általános rendelkezéseket. E dogmatikailag mindenképpen helyeselhető megoldás előnye, hogy a kötelmek közös szabályai között megjelenő rendelkezéseket nem kell megismételni a szerződési jogban, hátránya viszont, hogy a teljesítésre vonatkozó szabályok két helyen kerültek elhelyezésre: a valamennyi kötelem teljesítésére irányuló szabályok a kötelmek közös szabályainál, a csak a szerződés teljesítésére irányadó szabályok pedig a szerződések általános szabályainál.

Néhány tartalmi változás a kötelmek közös szabályai köréből:

  • Jelentősen szigorodtak az írásba foglaltságnak minősülés kritériumai. A papíralapú, a fél által aláírt okiraton kívül csak az olyan elektronikus okirat tesz eleget az írásba foglaltság követelményének, amely alkalmas a tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására. Csak a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus okirat tekinthető ilyennek. Faxon, e-mailen, sms-ben megtett nyilatkozat tehát nem minősül írásban megtettnek.
  • A képviseletre vonatkozó szabályok körében változás, hogy az általános meghatalmazás érvényességéhez teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalás lesz szükséges, és hogy az általános meghatalmazás csak maximum 5 évre szólhat. A határozatlan vagy 5 évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás 5 év elteltével hatályát veszti.
  • Az elévülés szabályainál változás, hogy a jövőben a felek nemcsak rövidebb, hanem hosszabb elévülési határidőben is megállapodhatnak majd. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás viszont nem fogja az elévülés megszakítását eredményezni.
  • Az egyezségnek az új Ptk.-ban nem lesz szükségképpeni eleme az, hogy a felek kölcsönösen engedjenek egymásnak, hanem az is egyezségnek minősül majd, ha csak az egyik fél enged.
  • Változik az idő előtti teljesítés szabálya: nem lesz szükség hozzá a jogosult beleegyezésére, hanem a jogosult főszabályként köteles lesz azt elfogadni, feltéve, hogy nem sérti a lényeges jogos érdekeit.
  • A kamat alapvető szabályainak a kötelmi közös szabályok közötti elhelyezésével a Ptk. azt juttatja kifejezésre, hogy ez nem feltétlenül ügyleti kamat, hanem ún. „egyenértéki” kamat, az idegen pénz használatának az ellenértéke. A pénztartozás után a kamatot – a felek ellenkező megállapodása hiányában – minden adósnak, tehát a magánszemélyeknek is meg kell fizetni. A régi Ptk.-tól eltérően (ahol magánszemélyek egymás közötti jogviszonyában kamat csak külön kikötés esetén jár) az új Ptk. szerint magánszemélyek egymás közötti szerződéseiben ahhoz, hogy az ügylet kamatmentes legyen, kifejezetten rendelkezni kell majd a kamat kizárásáról, továbbá ilyen rendelkezés hiányában sem kell kamatot fizetni akkor, ha az a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből következik (szívességi kölcsön).

3. Szerződési jogi alapelvek

Az új Ptk. a szerződés általános szabályait is – a régi Ptk.-tól részben eltérő – logikus, a szerződés létszakaihoz igazodó sorrendben tartalmazza: a szerződés megkötése; érvénytelenség; teljesítés; szerződésszegés; a szerződés megerősítése és módosítása, valamint megszűnése. Az általános szabályok között azonban elsőként a szerződési jog alapelveit rögzíti a törvény, amelyek a következők: szerződési szabadság elve (amelynek három eleme: a szerződéskötési, a partnerválasztási és a tartalmi szabadság); a visszterhesség vélelme; az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség elve. Ezeken a speciálisan szerződési jogi alapelveken túlmenően természetesen a szerződési jogban érvényesülnek a polgári jog egészére irányadó alapelvek is, amelyeket az új Ptk. az Első Könyvben a Bevezető Rendelkezések között határoz meg. Ezek: a jóhiszeműség és tisztesség elve, az elvárható magatartás elve és a joggal való visszaélés tilalma.

Ami az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség elvét (6:62. §) illeti, az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy ez a szerződés lényeges körülményeire vonatkozó kötelezettség már a szerződéskötési tárgyalások alatt is terheli a feleket, majd pedig a szerződés minden létszakában fennáll, a szerződés megkötésétől a megszűnéséig. A Ptk. elvi éllel rögzíti, hogy a felek önmagukban a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak egymás felé felelősséggel: a szerződési tárgyalások sikertelenségének a kockázatát mindegyik fél maga viseli. Ha azonban a szerződéskötés elmaradása az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megszegésével – vagyis a szerződéskötés során tanúsított jogellenes és vétkes magatartással – áll okozati összefüggésben, akkor az okozott kárt a deliktuális kárfelelősség szabályai szerint meg kell téríteni. Ezáltal az utaló magatartás („biztatási kár”) alkalmazási köre az új Ptk.-ban jelentősen leszűkül, hiszen a szerződéskötés elmaradásával kapcsolatban olyan tényállások, amelyeket eddig a bírói gyakorlat a régi Ptk. 6. §-a alapján ítélt meg, a jövőben a deliktuális kárfelelősség körébe kerülnek át. Ha a szerződés létrejött, akkor az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megszegésével okozott kárt a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint kell megtéríteni.

A tanulmány a Szerződések tára c. kiadványban jelent meg (21-41.o.).

A tanulmány II. részét itt olvashatja, melynek témája: a szerződés megkötésének általános és speciális szabályai, az érvénytelenség és a szerződésszegés új szabályai, valamint néhány egyéb változás, új megoldás.

Hozzászólások

hozzászólás