„…az általunk benyújtott Tervezet az idők végezetéig fennmarad, az utókor majd összehasonlíthatja az elfogadott törvénnyel, s eldöntheti melyik a színvonalasabb.” (Székely László)

Az Országgyűlés ezekben a hetekben tárgyalja a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, amelynek elfogadása még idén, hatálybalépése pedig 2014. január 1-jén várható. Az új Ptk. általános koncepciójáról beszélgettünk dr. Székely Lászlóval, a Polgári Törvénykönyv kodifikációs munkálatainak koordinálásáért felelős miniszteri biztossal.

Névjegy

Székely László 1982-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1982-től az ELTE Jogtudományi Karának oktatója, 1990-tól az Egyetem Kari Tanácsának tagja. Az ELTE Jogtudományi Kara 1995-ben Trefort Ágoston Emlékéremmel tünteti ki. Székely László 1992-től a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagja, 1996-tól tanít a Győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán. 1998 – 2002 között a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében szükséges kormányzati feladatok koordinációjáért felelős kormánybiztos. 2008-tól az ELTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásában mint a kodifikációs munkálatok koordinálásáért felelős miniszteri biztos vett részt.


Lehet-e a huszonegyedik században még nemzeti keretek között kodifikálni a polgári jogot, vagy az egységes piac egységes polgári és gazdasági kódexet tesz szükségessé?

Székely László: Álláspontom szerint a következő fél évszázadban még nem reális nemzetek felett álló polgári jogban gondolkodni, a különböző jogi kultúrák, a különböző jogi hagyományok eltérő szabályozást tesznek indokolttá.

Nekünk viszont már van egy működő polgári jogi kódexünk, miért kell ezt leváltani?

Az új Ptk. dogmatikailag több változást vezet be, mindenképpen jobban illeszkedik a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyokhoz, mint a régi kódex. Ezen túlmenően, néhány új jogintézményt is nevesít az új törvénykönyv, amelyek egy része korábban is létezett a bírói gyakorlatban, de helyén való őket törvényi szintre emelni. Meglátásom szerint ezekkel a jogintézményekkel ugyan a bírói gyakorlat eddig is elboldogult, hiszen a szerződési szabadságból adódóan a „klasszikus” szerződéstípusok felülszerződhetőek voltak, de néhány új szerződéstípus – a lízing, a faktoring, vagy a franchise szerződés – valóban megérett a törvényi elismerésre. A másik jelentős változás az új kódexben, hogy biztosítani akartuk az EU-s joganyag összhangját a polgári törvénykönyvvel.

Miért, eddig nem tettünk eleget a jogharmonizációs kötelezettségeinknek?

Az uniós jogharmonizációs kötelezettségeinknek eddig is eleget tettünk, de nem voltunk mindig elégedettek azzal, ahogy beemeltük az uniós joganyagot a Ptk.-ba. Sokszor sérült a kódex logikai tisztasága. Hogy egy példát mondjak, a 93/13/EGK irányelv[1] átültetése ellentmondásos szövegezéshez vezetett. Például indokolatlan volt az a szabály, hogy a fogyasztói szerződésekben azt is tisztességtelennek minősítették, ha a felek a szerződéstípusoktól a fogyasztói szerződésekben lényegesen eltértek. De a szavatossági jogok a magyar szabályoktól eltérő alkalmazása szintén zavart okozott. Az EU-s direktíva az általános szavatossági időt két évre emelte, a gyakorlatban azonban a szavatossági jogot azért nem érvényesítik, mert az nyugszik, amíg a hiba rejtve marad, tehát úgyis meghosszabbodik az általánosan ismert hat hónapos szavatossági idő anélkül, hogy azt két évre emelnénk.

Az új kódex egységes rendszerben kezeli a magánjog egyes részeit, inkorporálja a gazdasági társaságok jogát és a családi jogi szabályokat is. Ön monista?

Ha így teszi fel a kérdést, én szélsőségesen monista vagyok. A polgári törvénykönyv egy és oszthatatlan. Eddig is a Ptk. volt a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a háttérszabálya, de most a Ptk. alapelvei hangsúlyosabbak lesznek. Tulajdonképpen abban nem is volt éles szakmai vita, hogy hol a helye a gazdasági társaságokról szóló szabályoknak. Egyetértettünk, hogy az új Ptk.-ban. Vita inkább arról volt, hogy az új törvénykönyvben a „jogi személyek” rész mennyire legyen részletes. A Parlament elé benyújtott Ptk.-koncepcióban majdnem ötven paragrafust szentelünk ezen szabályoknak. Egyes álláspontok szerint elég lett volna röviden szólni a jogi személyekről, és a szabályokat mélységében a gazdasági társaságok alatt kibontani. A másik vitatott kérdés, hogy a gazdasági társaságokról szóló szabályok diszpozitívak-e, magyarán felülszerződhetőek-e az egyes gazdasági formák és azok működési szabályai. Álláspontom szerint nem lehet a jogalkotó elég bölcs, hogy előre lásson minden élethelyzetet, ezért helyet kell adni a szerződési szabadságnak a gazdasági társaságok jogában is. Az általános elveket itt is tiszteletben kell majd tartani és természetesen lesz tilalomlista is! Én azt gondolom, hogy az esetek kilencven százalékában nem fognak a felek eltérni a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályoktól, de ha mégis így alakul, akkor a cégbírók az ügyben érdemben fognak dönteni. Ez nem is baj, az utóbbi időben indokolatlanul mechanikus lett a cégbírák munkája.

És mi a helyzet a családjoggal?

A családjog mindig is a polgári jog szerves része volt. Csupán politikai indokai voltak, hogy 1952-ben a családjogot kiszakították a polgári jogból, mondván, hogy a szocialista családmodell elválik a gazdasági viszonyoktól, a szocialista embert nem a gazdasági megfontolások vezetik a családi kötelékeiben. Ehhez képest egy családjogi bíró munkájának közel a fele nem szól másról, mint a házasság megszűnése esetén a vagyonmegosztásról: az üzletrészek elosztásáról, a gazdasági részesedés meghatározásáról és hasonló kérdésekről.

A dogmatikai tisztaság indokolta azt is, hogy a Ptk. 6. §-ának utaló magatartásra vonatkozó szabályai, a biztatási kár átkerült az új Kódexben a kötelmi jogi részbe?

Igen, az utaló magatartás szabályai nem változtak, csak odakerülnek, ahová valóban dogmatikailag tartoznak, a kötelmi jogi részbe. Jogtörténeti okai voltak, hogy miért kezelte a régi Ptk. ezt a szabályt az általános alapelvek között. Hasonlóan dogmatikai és kevés gyakorlati jelentősége van annak, hogy a dologi jogban a birtokátadást az új Ptk. reálaktusnak tekinti, tehát jogügyletnek, amely joghatást vált ki és birtokátutalással jár. Ez egy régi elméleti vitát dönt el: reálaktus vagy jogi tény-e a birtokátadás.

Ha a dologi jog szabályainál tartunk, jól értem, hogy az ingatlan-nyilvántartás szabályai bekerülnek az új kódexbe?

Az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi szabályait tartalmazza az új törvénykönyv. Ez szerintem garanciális jelentőségű. Egyébként hosszú távon én támogatnám, hogy a földhivatalok döntése ellen legyen valódi jogorvoslat. Ehhez tárgyi feltételek szükségesek. Ahol jogváltozás van, ott legyen hatékony bírói jogorvoslat is! Jelenleg a földhivatal határozatai ugyan megtámadhatóak a bíróság előtt, de a bíróság nem vizsgálhat anyagi jogi kérdést másodfokon, csak eljárásjogi kérdéseket. A telekkönyv régi formájának a bevezetése is felmerült a kodifikáció során.

A károkozásért való felelősség szabályai is megváltoznak. Hogyan?

Alapvetően az új törvénykönyv elválasztja, sőt elszakítja egymástól a kontraktuális és a deliktuális felelősség szabályait. A régi Ptk. a szerződéses károkozás szabályaira a szerződésen kívüli károkozás szabályait rendelte alkalmazni, magyarán a 318. § utalt a 339. §-ra. Ezt azonban a bírói gyakorlat meghaladta. Gazdasági társaságok esetén ha szerződésszegés történt, akkor a felelősségi szint objektivizálódott, a gazdasági társaságtól „általában elvárhatóvá vált”, hogy a szerződéseket tartsa be, pláne, ha ő kötötte azokat. A kimentés mércéje az új Ptk.-ban emelkedik, a szerződésszegő fél csak akkor nem felel a szerződésszegésért, ha „elháríthatatlan ok” miatt nem teljesített. Az új törvénykönyv a szerződésszegésből adódó kártérítés szabályainál tulajdonképpen beemeli a Bécsi vételi szerződés [2] objektív kritériumrendszerét, az előreláthatósági klauzulával együtt.

A deliktuális felelősség viszont nem változik lényegesen. Helyes így? Egyes jogrendszerek szinte már a büntetőjog irányába mozdulnak el a szerződésen kívüli károkozás esetén, gondoljunk a Tort law-ra.

Azt gondolom helyes, hogy a magyar Ptk. a jövőben sem vizsgálja a károkozás szándékosságát és gondatlanságát, hanem az okozott kárra összpontosít. Hiszen a szándék oldaláról teljesen lényegtelen, hogy megveszekedett gonosztevő vagyok-e, aki a szomszéd macskáját bántalmazni akarom, megütöm, de csak a szőrét borzolom fel ütésemmel, vagy becsületes családapaként úgy verek le egy virágcserepet, hogy valakit fejen találok vele. Természetesen a bűncselekmény súlyának jelentősége van a büntetőjogban is, de emellett számos egyéb körülményt is mérlegelhet a bíróság, amelyet a polgári jog nem vesz figyelembe és ez így helyes. Egyébként az előreláthatósági klauzulát a szerződésen kívüli károkozás szabályai is tartalmazzák, tehát „nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia”.

A kártérítés szabályait a ’77-es novella úgy módosította, hogy a vagyoni kártérítés szabályai mellé beemelte a nem vagyoni kártérítést. Ennek különös jelentősége van az Ön szakterületén, a személyiségi jogok terén. Hogyan változnak ezek a szabályok az új Ptk.-ban?

Onnan kezdeném, hogy jogpolitikai értelemben a kártérítés két célt szolgál: egyrészt preventív hatása van, tehát bizonyos jogszerűtlen magatartások megelőzését szolgálja, másrészt reparatív jelentőséggel bír. A reparáció terén komoly kételyeim vannak: ha valakiről azt terjesztik, hogy csirkékkel hál, akkor ha a bíróság megállapítja az állítás valótlanságát, helyrehozható-e a becsületen esett sérelem? A becsület és jó hírnév nem olyan jószágok, amelyek a boltban kaphatóak, pénzért nem tudunk új becsületet venni, ha a régi sérül. Az eddig ismert legmagasabb nem vagyoni kártérítést, hat és félmillió forintot, egyébként egy magyar bulvárlap fizette egy színésznek, akiről azt állította, hogy azonos nemű partnereit a Színművészeti Egyetemen szerzi be. A nem vagyoni kártérítésnél a magyar joggyakorlat elzárkózik attól, hogy korlátlan teret engedjen a kártérítési összegeknek, szemben például az angolszász joggyakorlattal. Ugyanakkor a nem vagyoni kártérítés nagy hátránya, hogy megköveteli a kárral okozott hátrány bizonyíthatóságát. Ez oda vezet, hogy a bizonyítás rendkívül megalázó, az illetőnek bizonyítania kell például, hogy szexuális zavarai vannak, pszichiáter kezeli és megromlott a házassága, vagy, ami talán ennél is rosszabb, olyan érvelésbe kergetik a károsultat, amely súrolja a hamis tanúzás határát. Egy közelmúltban zajlott perben például egy természetgyógyász jött tanúskodni, hogy a károsultnak pszichoszomatikus tünetei lettek.

Ezt a „kártérítési csapdát” megoldja a sérelemdíj új jogintézménye?

Igen, a sérelemdíj a nem vagyoni kártérítés helyébe lép. A sérelemdíjnál nem kell bizonyítani a bekövetkezett hátrányt. Ez egyébként nem zárja ki, hogy aki bizonyítást szeretne, annak módjában áll bizonyítani. A sérelemdíjat nem lehet majd járadékban meghatározni, csak egy összegű lehet.

Nem fél a sérelemdíj kapcsán a tarifásodástól?

Nincs nagyobb kockázata annak, hogy a bírói gyakorlat „tarifákban” határozza meg a sérelemdíj összegét, mint amennyire ez fennállt a nem vagyoni kártérítés esetén. Ameddig a kilencvenes évek közepéig a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás monopolizálva volt, addig jellemző volt, hogy az uralkodó biztosítási társaság ugyanazokat a nem vagyoni kártérítési tételeket szerette volna látni függetlenül attól, hogy melyik bíróság tárgyalja az ügyet. Például egy láb elvesztése ugyanannyit érjen Miskolcon és Veszprémben.

Változnak-e a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható szankciók?

Lényegében a szankciók ugyanazok maradnak, némileg pontosítottunk a megfogalmazáson, a felsorolás a jogsértés bírósági megállapításával kezdődik és öt elemből áll. Az újdonság, hogy a sértett fél kérheti, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint a felróhatóságtól függetlenül. Ez egy szép szabály, nekem inkább a gyakorlati megvalósíthatóságával vannak fenntartásaim. Nyilván nehéz lesz bizonyítani, hogy egy kereskedelmi televízió „kacsa” hírét követően megnőtt a televízió rövidtávú nézettsége és ezért jobban el tudták adni a reklámidőt és többletbevételük származott.

Sok kritika érte a tervezetet, mert nem rendelkezik az üzleti titok korlátozhatóságáról, ha a közérdekű adatok nyilvánossága ezt indokolná. Ön szerint miért került ki ez a szabály az üzleti titok fogalma alól?

Nem került ki ez a fogalom az üzleti titok szabályai alól, csak odatettük, ahová való: az úgynevezett Infotörvénybe[3], amely a volt adatvédelmi törvény helyébe lépett.

De az Infotörvényt nem módosították ennek megfelelően!

A Ptk. hatálybalépésével egyidejűleg a hatályba léptető rendelkezéseknek kell gondoskodniuk számos más törvény, így az Infotörvény módosításáról is. A 2003-as úgynevezett „üvegzseb törvény” rendkívül zavaros terminológiával belerondított a Ptk. rendszerébe, már ekkor látszott, hogy az üzleti titok korlátozásáról az adatvédelmi törvényben kellene rendelkezni, ez azért nem történt meg, mert a régi adatvédelmi törvény kétharmados törvény volt, a polgári törvénykönyvet viszont egyszerű többséggel lehetett módosítani.

Igen ám, de a Ptk.-ban még csak utaló szabály sincsen, hogy az üzleti titok és a közérdekű adatok konfliktusa esetén az Infotörvény szabályait kell alkalmazni. E nélkül az utaló szabály nélkül pedig két egyforma súlyú törvény, a polgári törvénykönyv és az információszabadságról szóló törvény áll egymással szemben, tehát kollízió van, akárcsak az „üvegzseb” előtt.

Egyértelmű, hogy ilyen helyzetekben a Ptk. az általános szabály, és a lex specialis az maga az Infotörvény. Másrészt nem gondolom, hogy minden olyan helyzetben, ahol valamilyen kérdésben szektorális szabályok is vannak, a Ptk.-nak utalnia kellene ezekre a szabályokra. A polgári kódex különben nem lenne más, mint egy nagy utaló szabály.

Találkozik-e a szakma többségének a támogatásával a mostani törvényszöveg, amelyet beterjesztettek a Parlament elé?

A kodifikációs munkák még ’98-ban kezdődtek, Harmathy Attila professzor vezetésével. Azt gondolom, hogy a most kialakított szöveg a jogász szakma elsöprő támogatásával készült. Ennyi év alatt volt is időnk kialakítani a végső szövegezést.

Nem fél attól, hogy a kialakított szövegbe egyéni képviselői módosító indítványok révén belenyúlnak? Végtére is a Ptk. nem olyan, mint egy üzleti szabályzat, ha bármely oldalon megbolygatják, dőlhet az egész rendszer!

Ez már a jogalkotó bölcsességére van bízva. Én annyit mondok, hogy az általunk benyújtott tervezet az idők végezetéig fennmarad, az utókor majd összehasonlíthatja az elfogadott törvénnyel, s eldöntheti melyik a színvonalasabb.

Az interjút Forgács Nóra készítette.

Az interjú 2012. november 14-én került publikálásra.

Jegyzetek

1 93/13/EGK irányelv a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről
2 Az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján
kelt Egyezménye
3 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról