„Ha meg kellene becsülni, azt mondhatnánk, hogy az új törvény a kötelmi jogi szabályanyag területén mintegy egynegyed részben jelent változást a hatályoshoz képest.” (Wellmann György)
Az Országgyűlés ezekben a hetekben tárgyalja a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, amelynek elfogadása még idén, hatálybalépése pedig 2014. január 1-jén várható. Az új Ptk. kötelmi jogi könyvének (Hatodik Könyv) általános részéről (Első, Második és Harmadik Rész) beszélgettünk Wellmann Györggyel.
Névjegy
Dr. Wellmann György 1978-ban diplomázott az ELTE Jogi Karán summa cum laude eredménnyel. Jogászi pályáját polgári szakági ügyészként kezdte. 1988-tól bíró a Legfelsőbb Bíróságon, ahol 2002-től tanácselnök és kollégiumvezető-helyettes, majd 2008-tól a Polgári Kollégium vezetője. Címzetes egyetemi docens, társasági jogot oktatott egyetemen, valamint társasági szakjogász képzés keretében. Évtizedek óta rendszeresen publikál jogi folyóiratokban, számos jogi szakkönyv társszerzője. Részt vett mindhárom társasági törvény megalkotásában. Aktívan közreműködött az új Polgári törvénykönyv kodifikációs munkálataiban mint az Operatív Bizottság tagja.
Többször elhangzott már, hogy az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépése nem jelent automatikusan búcsút a jelenleg hatályos 1959. évi Ptk.-tól. Körülbelül meddig kell majd a jelenlegi és az új kódexet párhuzamosan alkalmazni?
Wellmann György: Az új Polgári Törvénykönyv várhatóan 2014. január 1-jével lép majd hatályba, ami azonban valóban nem fogja azt jelenteni, hogy az új törvény „egy csapásra” felváltaná a régit. A jelenlegi („régi”) Ptk.-t az új Ptk. hatálybalépését követően is hosszú ideig alkalmazzuk majd. Különösen igaz ez a kötelmi jog területére, hiszen nyilvánvaló, hogy az új Ptk.-t csak a hatálybalépését követően keletkezett kötelmi jogviszonyokban lehet majd alkalmazni. A két kódex tehát relatíve hosszú ideig párhuzamosan kerül majd alkalmazásra, ami természetesen nehézség lesz a jogalkalmazók és elsősorban a bírák számára.
Már a párhuzamos jogalkalmazás időszakában is fontos, de azután égető lesz a kérdés: a hatályos kötelmi jogi szabályanyagot mekkora részben váltja fel teljesen új szabályozás, illetve mennyiben lehet majd a hatályos Ptk.-n alapuló bírói gyakorlatra támaszkodni az új Ptk. alkalmazása, értelmezése során?
A hatályos Ptk.-t nem kell temetni, és még kevésbé elfelejteni, hiszen – bár az új Ptk. természetesen rengeteg új megoldást tartalmaz a kötelmi jog területén is – az új törvény alapvetően a hatályos törvény joganyagára épít. Ha meg kellene becsülni, azt mondhatnánk, hogy az új törvény a kötelmi jogi szabályanyag területén mintegy egynegyed részben jelent változást a hatályoshoz képest. A hatályos Ptk.-n alapuló bírói gyakorlatot nem kell természetesen félretenni, azonban annak automatikus alkalmazása sem lehetséges. Minden egyes korábbi iránymutató döntésnél – mielőtt arra hivatkoznánk – végig kell gondolni, hogy az az új Ptk. alapján is megállja-e majd a helyét. A Kúria Polgári Kollégiumának pedig – hiszen az ő feladata a jogegység biztosítása – feladata lesz, hogy a korábbi elvi iránymutatásait felülvizsgálja abból a szempontból, hogy melyeket lehet az új Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadónak tekinteni.
Első pillantásra fontos változásnak tűnik, hogy az új Ptk. – a hatályos Ptk.-val ellentétben – kifejezetten meghatározza a kötelem fogalmát, továbbá bizonyos, valamennyi kötelemre alkalmazandó közös szabályokat határoz meg. Ez a változás várhatóan gyakorlati következményekkel is jár majd?
Nem annyira koncepcionális, mint inkább csak szerkezeti változtatásnak tekinthető, hogy az új kódex külön részben tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek nemcsak a szerződések, hanem valamennyi kötelem esetén alkalmazandóak. A kötelmek közös szabályaiként rögzíti az új Ptk. a kötelem fogalmát, a kötelem-keletkeztető tények példálózó felsorolását, a kötelem megszűnése eseteinek a felsorolását, a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat, a képviseletre, az elévülésre, a tartozás elismerésére és az egyezségre, a többalanyú kötelmekre, valamint a kötelmek teljesítésére vonatkozó általános rendelkezéseket. Ez a megoldás dogmatikailag mindenképpen helyeselhető. Gyakorlati szempontból is előnyös annyiban, hogy a kötelmek közös szabályai között megjelenő rendelkezéseket nem kell megismételni a szerződési jogban, hátránya viszont, hogy a teljesítésre vonatkozó szabályok két helyen kerültek elhelyezésre: a valamennyi kötelem teljesítésére irányuló szabályok a kötelem közös szabályainál, a csak a szerződés teljesítésére irányadó szabályok pedig a szerződések általános szabályainál.
Nagymértékben változnak a szerződésekre vonatkozó általános szabályok. Főleg az érvénytelenség és a szerződésszegés körében várhatók komoly módosulások. Az előbbivel kezdve: melyek az érvénytelenség jogintézményét érintő legfontosabb változások?
Általában elmondható, hogy az érvénytelenség jogintézményét érintően számos fontos változtatást tartalmaz az új Ptk. Rendszertani szempontból mindenképpen előnyös, hogy az új szabályozás az érvénytelenségi okokat didaktikus hármas csoportosításban (akarathibák, jognyilatkozati hibák, a célzott joghatás hibái) tárgyalja. Gyakorlati szempontból pedig – többek között – fontos, hogy például a megtámadás egyéves elévülési jellegű határidejét egységesen a szerződés megkötésétől kell majd számítani. Ez a változtatás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hatályos szabályozáshoz képest le fog rövidülni a megtámadási határidő. Egy példán érzékeltetve: míg jelenleg a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított egy éven belül van lehetőség a megtámadásra, addig a jövőben a felismeréskor fog megszűnni az egyéves határidő elévülésének a nyugvása, és azt követően már csak három hónap áll rendelkezésre a perindításra. További fontos változás a hatályos gyakorlathoz képest, hogy az új Ptk. semmisnek tekinti a fiduciárius hitelbiztosítékokat, vagyis azt a kikötést, ami pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. Ez a megoldás egyértelműen helyeselhető, mert a fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazása a gyakorlatban nagyon sok visszaélésre, az adós, illetve az adós többi hitelezője érdekeinek védelmére szolgáló szabályok megkerülésére adtak alkalmat.
Hogyan alakulnak az érvénytelenség jogkövetkezményei?
Fontos, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendszere az új Ptk.-ban eltérő lesz a hatályos szabályozástól. A hatályos Ptk. hallgatásával szemben az új szabályozás az érvénytelenség általános joghatásaként rögzíti, hogy az érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az új Ptk. elsődleges jogkövetkezményként az érvénytelen szerződés visszamenő hatállyal történő bíróság általi érvényessé nyilvánítását szabályozza, amelyre akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt. A kódex külön szabályozza azt az esetet is, amikor a szerződés a felek akaratából válik érvényessé azáltal, hogy az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik. Az érvénytelenség másik elsődleges jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása kapcsán az új Ptk. egyértelművé teszi, hogy az csak a nyújtott szolgáltatások természetbeni visszatérítése útján történhet. Fontos új rendelkezés az is, amely kimondja, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a bíróságnak gondoskodnia kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról. A kodifikátorok ugyanakkor nem vették át a hatályos Ptk.-ból a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva kívánják rendezni a felek helyzetét. Ezért mondja ki az új kódex, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését.
A kodifikációs munkálatok során sokszor felmerült, hogy az új kódex szakít az egységes polgári jogi felelősség elvével, és a szerződéses, illetve a deliktuális felelősséget eltérő elvi alapokra helyezi. Mit jelent ez pontosan, és milyen gyakorlati következményekkel jár?
Az új Ptk. valóban szakít a kontraktuális és deliktuális kárfelelősség hatályos Ptk.-ban érvényesülő egységes rendszerével, és a nemzetközi kereskedelmi jogban kialakult és bevált elveknek megfelelően két fontos területen, a kimentés, valamint a megtérítendő kár feltételeinél elválasztja egymástól a kárfelelősség e két fő alakzatát. Ezáltal – az eddigi utaló normával történő megoldás helyett – a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség önálló kártérítési alakzatként nyer szabályozást.
Miket tekinthetünk ezen új önálló kárfelelősségi alakzat legfontosabb jellemzőinek?
Az új kontraktuális kárfelelősségi rendszernek két sarokköve van. Egyfelől – a kártérítési felelősség jogalapját illetően – a vétkességtől független (objektív), de nem kimenthetetlen helytállás, másfelől pedig – a kártérítés mértékét illetően – az előre kalkulálható mértékű kockázatra korlátozott felelősség a következménykárok és az elmaradt vagyoni előnyök tekintetében. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kártérítési jog két fő területe csak ezen az említett két ponton válik el egymástól, így az egyéb kérdésekben a kontraktuális és a deliktuális szabályozás egységes marad. Fontos eleme még a rendszernek a párhuzamos kártérítési igények kizárása, vagyis annak kimondása, hogy a jogosult a kártérítési igényét a kötelezettel szemben csak kontraktuális alapon érvényesítheti, deliktuális alapon nem.
Valójában mi indokolta az egységes felelősségi szabályozás ilyen módon történő megbontását?
Ami a kártérítési felelősség jogalapját illeti, a szigorúbb, objektív alapú kimentés elvi indoka az indokolás szerint az, hogy egy szerződéses, vagyis önként vállalt kötelezettség megszegésének a szankcionálása „nem lehet a szerződésszegő fél igyekezetének a függvénye”. A szerződésszegésért való kártérítési felelősség célja ugyanis nem valamely egyéni hiba szankcionálása, hanem elsősorban kockázatelosztás, kockázattelepítés. A megtérítendő károk vonatkozásában pedig azt kell kiemelni, hogy az új Ptk. különbséget tesz a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett ún. „tapadó kár”, a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk (ún. „következménykárok”) és az elmaradt vagyoni előny (jövedelem, haszon) között. Amíg a tapadó károk körében továbbra is a teljes kártérítés elve érvényesül, a többi kártípusra az új kódex bevezeti az előreláthatósági elvet, azzal, hogy a szándékos szerződésszegés esetén az ilyen károkat is teljes egészében meg kell téríteni.
A szerződésszegéshez, azon belül a hibás teljesítéshez kapcsolódóan egy teljesen új jogintézmény is megjelenik az új Ptk.-ban, mégpedig a termékszavatosság. Pontosan mi ennek a jogintézménynek a lényege?
A termékszavatosság lényege, hogy a vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (tipikusan valamilyen fogyasztási cikk) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól (a termék előállítójától, illetve forgalmazójától) a hiba természetbeni orvoslását. A fogyasztó így adott esetben választhat, hogy kellékszavatossági igényt érvényesít a szerződő partnerével szemben, vagy termékszavatossági igényt a gyártóval szemben. A gyártót a termékszavatosság a termék általa történt forgalomba hozatalától számított kétéves jogvesztő határidőn belül terheli.
A további újítások közül példálózó jelleggel érdemes kiemelni az ún. szerződés-átruházást. A gyakorlatban ugyanis eddig sok problémát okozott a teljes szerződési pozíció átruházása, mert ehhez engedményezést és tartozásátvállaló megállapodásokat is kötni kellett. Mennyiben jelent megoldást az új Ptk. által bevezetni tervezett szerződés-átruházás?
Ez az új jogintézmény valóban az egész szerződési pozíció, vagyis az egyik felet megillető jogok és kötelezettségek összességének az átruházását jelenti. A szerződés-átruházás a kilépő fél, a belépő fél és a szerződésben maradó fél közötti sui generis háromoldalú megállapodással történik. A szerződés-átruházás gazdasági jelentőségét az adja, hogy a jogok mellett a kötelezettségek tekintetében is tiszta helyzetet teremt: a szerződésből kilépő fél minden kötelemtől szabadul. A szerződésbe belépő félre szállnak át a szerződés-átruházást megelőzően keletkezett kötelezettségek, így a szerződésbe belépő fél lesz felelős a szerződésből kilépő fél által okozott károkért is. A szerződés-átruházás eredményeképpen tehát az új szerződés tartalmilag megegyezik a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó szerződésével.
Összegzésképpen: mit gondol, az új Ptk. szerződési jogi szabályai megfelelően kielégítik majd a gazdasági forgalom igényeit?
Az új Ptk. monista elvre épül, amely a vagyoni forgalom viszonyait a magánautonómia elve alapján szabályozó szerződési jog területén azt jelenti, hogy az új Ptk. mellett nem lesz külön kereskedelmi törvény, hanem az új Ptk. egyaránt átfogja az üzleti világ, a kereskedelmi forgalom professzionális szereplőinek, valamint a magánszemélyeknek a vagyoni viszonyait. Míg a hatályos Ptk. szerződési jogi rendelkezései eredetileg alapvetően az állampolgárok szerződéseire modellezetten készültek, addig az új Ptk. kötelmi jogi szabályozása a kereskedelmi forgalom szerződéseire és ezáltal egy magasabb követelményszintre modelleződött. A kódex kidolgozói a szerződési jog reformjának vezető szempontjaként nevezték meg a gazdasági forgalom szerződési jogi követelményeinek az eddiginél tökéletesebb kielégítését. Az azonban, hogy az új Ptk. képes lesz-e megfelelően kielégíteni a gazdasági forgalom igényeit, nyilvánvalóan csak a törvény alkalmazása során fog kiderülni, és csak évek múltán lesz megalapozottan megállapítható.
Az interjút dr. Bán Dániel ügyvéd készítette.
Az interjú 2012. november 15-én került publikálásra.