A cikk letölthető PDF formátumban is!

A napjainkban a szakmai közbeszédben magának első helyet kivívó új Ptk. számos újítása mellett 2014. március 15-ével egy eddig a hazai jog számára ismeretlen, új jogintézményt keltett életre: a bizalmi vagyonkezelést. Mivel kevés olyan példát ismerünk, amikor gyakorlatilag történelmi gyökerek, szerves fejlődés nélkül kell a hazai jogalkalmazásnak megismerkednie egy új jogi konstrukcióval, ezért érthető a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatban táplált különös érdeklődés, fokozott figyelem, amelynek ékes példáját jelenti az április 24-én, a Duna Palotában megtartott STEP (Society of Trust and Estate Practitioners) által szervezett konferencia, ahol kiváló előadók próbáltak átfogó képet festeni az új jogintézmény által nyújtott lehetőségekről és az esetlegesen felmerülő problémákról.

A konferencia jelentőségét mutatja, hogy közel háromszáz érdeklődő vett részt a szakmai eseményen, amelyen a magyar ügyvédi karból is nagy számban jelentek meg. Külön kiemelendő, hogy a konferenciát dr. Bánáti János, a MÜK elnöke és dr. Réti László, a BÜK elnöke is megtisztelte megnyitó előadásával. Ezen túlmenően a magyar rendezvény nemzetközi támogatását jelezte, hogy dr. Helen Anne Lewis, a STEP Worldwide elnöke videoüzenetben, dr. David Harvey, a STEP Worldwide vezérigazgatója és dr. Menyhei Ákos, a STEP Hungary elnöke pedig személyesen köszöntötte a résztvevőket.

Az első előadást dr. Alon Kaplan tel-avivi jogászprofesszor tartotta, aki a trust történeti előzményeit vázolta fel a Bibliától napjainkig. Megszokhattuk, hogy amikor hazánkban egy jogintézmény bemutatásához fogunk, először római, majd német gyökerekre hivatkozva vezetjük le implementációját. Ám a bizalmi vagyonkezelés a magyar jog számára azon egzotikus jogintézmények közé tartozik, amely kivételt jelent a fent ismertetett, megszokott történelmi gyökerekhez képest. Bár – mint az dr. Illés István előadásából remekül látható volt – felfedezhető a római jogban a bizalmi vagyonkezeléshez hasonló jogi konstrukció a katonáskodó fiú pater familiasnál megőrzött vagyona tekintetében, a bizalmi vagyonkezelés, a trust az angol jogban eresztett igazán gyökeret. A német jogfejlődés is ismeri a bizalmi vagyonkezelés (Treuhand) egy formáját, de a jelenleg Európában irányadó trend alapján az új Ptk. által életre keltett jogintézmény sokkal inkább az angol trusthoz áll közel, semmint a német Treuhandhoz.

A fenti implementáció bonyolultságából egyenesen következik, hogy a bizalmi vagyonkezelés szabályozása több lábon áll. Az elsőt természetesen a Ptk. adja az alapvető szabályok lefektetésével, a részletszabályokat a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Korm. rendelet, valamint a vagyonkezelők adatszolgáltatási kötelezettségeiről szóló, jelenleg még meg nem született MNB-rendelet képezi.

De miről is van szó pontosan? Az április 24-én megtartott konferencián dr. Sándor István egyetemi docens, ügyvéd és dr. B. Szabó Gábor ügyvéd külön előadásokban kiválóan mutatták be a bizalmi vagyonkezelési jogviszony, valamint az azt létrehozó szerződés struktúráját. Levezették, hogy egy ilyen jellegű szerződés keretében a vagyonrendelő egy meghatározott vagyontömeget a vagyonkezelő tulajdonába ad, megjelölve egy vagy több kedvezményezettet vagy kedvezményezetti kört, akinek a javára a vagyonkezelő saját nevében kezeli a meghatározott vagyont.

A jogviszony első számú szereplője a vagyonrendelő, aki tulajdonképpen bárki lehet. Ő határozza meg azt a vagyontömeget, amelyet a vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő tulajdonába ad, hiszen éppen ebben egyedülálló a jogintézmény, tekintettel arra, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott időre (maximum ötven évre) vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig szóló tulajdonátruházás történik. A vagyonrendelő azonban nemcsak a vagyonkezelés időtartamát, hanem a vagyonkezelő rendelkezési jogának kereteit is megszabhatja, ugyanis a vagyonkezelő a kezelt vagyon tekintetében őt illető tulajdonosi jogokat a vagyonrendelő által a vagyonkezelési szerződésben meghatározott keretek szerint gyakorolhatja, de a vagyonrendelés után a vagyonkezelőnek utasítás nem adható.

A bizalmi vagyonkezelési szerződés második szereplője maga a vagyonkezelő, mely szerep nem ölthető fel oly könnyedén, mint azt a vagyonrendelő szerepénél említettük. Érdemes itt először is megemlítetni, hogy vagyonkezelési tevékenység kétféleképpen végezhető; ad hoc jelleggel, valamint üzletszerűen. Üzletszerűen végzett vagyonkezelési tevékenységnek minősül az évente kétszer vagy a kezelt vagyon értékéhez képest egy százalékot meghaladó vagyonkezelési díj ellenében végzett bizalmi vagyonkezelési tevékenység. Jelen cikk ezen pontján mindenképpen érdemes megjegyeznünk a dr. Magyar Csaba adótanácsadó által a konferencián kifejtetteket, miszerint tekintettel arra, hogy egy teljesen új jogintézményről beszélünk, a jogalkotó rendkívül szigorú feltételeket támasztott ahhoz, hogy valamely üzleti szereplő vagyonkezelési tevékenységet végezhessen (pl.: legalább hetvenmillió forint értékű pénzügyi biztosítékot kell szolgáltatnia). A jogalkotó ezen döntése egyfelől érthető, hiszen nem lenne célszerű a jogintézmény „hajnalán” elriasztani valamennyi üzleti szereplőt azzal, hogy beengedik az ún. hazárdjátékosokat az újonnan nyíló piacra, azonban érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy hosszú távon mindenképpen enyhítésre szorul a jogszabályi környezet szigora.

Visszatérve a vagyonkezelési tevékenységhez: a vagyonkezelő tulajdonába kerülő kezelt vagyon olyan alvagyont fog képezni, amellyel szemben – természetesen a fedezetvonás eseteit leszámítva – igény nem érvényesíthető. Ugyanakkor sajátos szabályként megjelent a Vht. 132/A. bekezdése, ami szerint – bizonyos feltételek fennállta esetén – a végrehajtást kérő a bizalmi vagyonkezelési szerződést felmondhatja.

A jogviszony harmadik szereplője a kezelt vagyon kedvezményezettje, akinek a részére adott esetben a kezelt vagyonból történő kifizetéseket teljesíteni kell, illetve aki részére a vagyonkezelés megszűnésekor a vagyont ki kell adni. A kedvezményezettek körét a vagyonrendelő teljesen autonóm módon határozza meg, így akár magát és a vagyonkezelőt is kedvezményezettnek jelölheti azzal, hogy a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté jelölése semmis. Lehetséges az is, hogy a vagyonkezelő diszkrecionális döntése legyen a kedvezményezettek köre.

Negyedik szereplőként jöhet szóba a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban a vagyonfelügyelő, hiszen a bizalmi vagyonkezelési szerződés megalapításakor külön vagyonfelügyelő is megbízható azzal, hogy díjfizetés ellenében ellenőrizze a vagyonkezelő tevékenységét a vagyonkezelési tevékenység teljes tartama alatt. Nyomatékosan megjegyezzük, hogy ilyen jellegű megbízás jelenleg ügyvédi irodák részére is adható.

Dr. Richard Pease, a STEP Fejlesztési Bizottságának elnöke a külföldi, így a svájci és a brit gyakorlatot elemezte előadásában. A jogi jellegű fejtegetések után a terepet átvették a pénzügyi és számviteli jellegű kérdések. Dr. Menyhei Ákos, a STEP magyarországi elnöke bemutatta, hogy a három lehetséges adóztatási pontnál (vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezett) milyen adó-, illetve illetékfizetési kötelezettségek keletkeznek, különösen a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az általános forgalmi adó vonatkozásában. Az adózás összetett kérdését érdemes különös figyelemmel kezelni, mivel a trustok lehetséges gazdasági céljai között eminens helyet foglal el az adótervezés, és ez nemzetközi viszonylatban is kiemelt célponttá teheti Magyarországot dr. Békés Balázs ügyvéd szerint. Egy elhibázott adórezsim viszont az eddig megszerzett kedvező hírnevet könnyen elodázhatja. Az általánosan kialakult vélemény szerint az adóztatás szabályai jól sikerültek, figyelemmel valamennyi adónemre. A könyvvitel kapcsán a kezelt vagyon speciális alvagyoni jellege adja meg a bizalmi vagyonkezelés sajátosságát. Dr. Lukács János, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöke kiemelte, hogy a jogi személynél vezetett könyvek „befektetett pénzügyi eszköz” és tartós kölcsön” sorain kell majd keresni a bizalmi vagyonkezelésbe adott eszközöket, amit véleményünk szerint a jogalkotónak legalább érdemes lenne megfontolnia, egyébként a vagyonkezelő oldalán a könyvvitel nem okozhat nehézségeket. Dr. Kolozs Borbála adószakértő a bizalmi vagyonkezelés, illetve a trust adóztatási problémáit mutatta be a kettős adóztatási egyezményeken keresztül.

A bizalmi vagyonkezelés jogi és pénzügyi keretein túl a konferencia szerves részét képezte az is, hogy maga a pénzügyi szektor hogyan készül fel az új jogintézményre, hiszen annak mindennapi működtetését valójában nekik kell magukra vállalniuk. A tárgyban előadók, Szécsényi Bálint és Karagich István arra mutattak rá, hogy a bizalmi vagyonkezelés több formájára a piac már felkészült, várja az ügyfeleket, legyen szó pénz, értékpapírok, avagy ingatlanok vagy üzletrészek kezeléséről, de a sikerhez az kell, hogy valamelyik piaci szereplő újító jelleggel élen járjon a szolgáltatás fejlesztésében.

Dr. Martina Moscardi, a STEP Italy alelnöke és dr. Leopoldo Minicucci vagyonkezelő közös előadásukban azokra a lehetőségekre hívták fel a figyelmet, amelyeket a trust elismeréséről szóló, 1985. évi Hágai Nemzetközi Egyezmény biztosított Olaszországban. Az ő előadásuk alapján megfontolandó a magyar jogalkotó számára is a hágai egyezményhez való csatlakozás lehetősége.

Összességében megállapíthatjuk, hogy számos neves hazai és külföldi szakember kapott szót, akik kivétel nélkül kiváló előadásokkal mélyítették a közönség trusttal – és ezáltal a bizalmi vagyonkezeléssel – kapcsolatos ismereteit, így aki részt vett a konferencián, a bizalmi vagyonkezelés tárgykörét teljesen körbejárhatta.

Ami talán elmaradt, az az új jogintézmény sikeréhez fűzött optimizmus, de valójában a kérdőjelek mögött a megfontoltság is meghúzódhat. A piaci szereplők előtt ugyanakkor adott a kihívás: kiegyenesíteni a kérdőjeleket és bizonyítani a bizalmi vagyonkezelés hazai létjogosultságát.

Dr. Sági Barnabás ügyvédjelölt, Dr. Ghira Márton ügyvédjelölt, Budapest

A cikk az Ügyvédek Lapja 2014/4., július-augusztusi lapszámában jelent meg.

Hozzászólások

hozzászólás