1927-ben született, 1950-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen (a mai ELTE), de már 1949-től demonstrátorként részt vett a Polgári Jogi Tanszék munkájában. 1979 végéig ott dolgozott egyetemi tanárként, ezóta professor emeritusként. A kandidátusi fokozatot 1966-ban szerezte meg „A szerződés érvénytelensége a polgári jogban” című kandidátusi értekezéssel, az állam- és jogtudományok doktora fokozatot 1979-ben „A túlélő házastárs öröklési jogi jogállása – történeti kialakulásában és fejlődési tendenciáiban” című doktori értekezéssel.

A polgári jog valamennyi területét oktatta. A polgári jog és a családjog számos kérdéskörében jelentek meg publikációi, a családjog és az öröklési jog témakörében német és angol nyelven is. Magyarországon ő foglalkozott először európai összehasonlításban is a termelői felelősséggel. Több európai és nemzetközi családjogi szervezet munkájában vett részt még a közelmúltban is előadásokkal, a magyar jogról szóló referátumokkal.

 A kodifikációs munka előkészítésétől kezdve tagja volt az új Polgári Törvénykönyv Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságának. Két munkacsoportot is (családjogit és öröklési jogit) vezetett.

Ezek a száraz életrajzi tények nem tükrözik kellőképpen szakmai életútját. Generációkat tanított. Akik személyesen nem találkoztak vele, azok könyveiből, cikkeiből ismerhették meg a polgári jog, a családjog, az öröklési jog összefüggéseit az alapoktól az akadémiai szintig. Korát meghazudtoló frissességgel és korszerű megközelítéssel vett részt az új Polgári Törvénykönyv előkészítésében és bemutatásában. Kórházi ágyán is dolgozott annak érdekében, hogy a tőle megszokott színvonalon fejezhesse be az Új magánjog sorozat hamarosan megjelenő öröklési jogi könyvét.

Halála nagy emberi és szakmai veszteség mindazoknak, akik személyesen vagy munkái révén ismerhették.

Hozzászólások

hozzászólás