MINDENNAPI CSALÁDJOG Változások sodrában – a családjogi eljárások nyitott kérdései

Interjú dr. Katonáné dr. Pehr Erika c. egyetemi docenssel, a Családi Jog szerkesztőbizottsága egyik alapító tagjával, a folyóirat közelgő, immáron hagyományos, hatodik alkalommal megrendezésre kerülő májusi konferenciája és az ebben az évben húszévessé váló Gyermekvédelmi törvény kapcsán.

Idén 20 éves az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról. Annak idején jelentős szerepet vállalt a törvény előkészítésében, valamint a kodifikációs munkában is. Két évtized távlatából visszatekintve véleménye szerint a Gyermekvédelmi törvény milyen módon, milyen szemlélettel változtatta meg a hazai gyermekvédelem rendszerét?

A kilencvenes évek elején a gyermekvédelem megújítása tovább már nem volt halasztható, hiszen a nemzetközi elvárásokra, a hazai történelmi hagyományokra és a jelen kor reális feltételeire figyelemmel szükség volt egy alapvető szemléletváltásra, új fogalmi megközelítésre, egy koherens rendszer kialakítására, hogy biztosított legyen a gyermekek esélyegyenlősége, jogainak és érdekeinek védelme. A gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot, melynek garanciáit törvényekben kell megfogalmazni, összhangban az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével. A gyermekvédelem nemzetközi gyakorlata egyértelműen bizonyítja, hogy ott működik jól az állami gyermekpolitika, ahol a gyermekvédelemnek önálló törvényi szabályozása, alapelve és rendszere van, és szervesen illeszkedik a gyermekjóléti, szociális- és családpolitikához. Ilyen törvénnyel a gyermekvédelem 1901 óta nem rendelkezett, és hatósági szemléletű rendszere erősen töredezett volt.

A Gyermekvédelmi törvény tehát az első olyan átfogó jogszabály, amely ismét lehetőséget teremtett egy egységes szemléletű és minden területre kiterjedő – gyermekjóléti és gyermekvédelmi – rendszer megalkotására. Az átalakítása folytán törvényi garanciák épültek ki a szociális gyermeki jogok biztosítására, előtérbe került a preventív gyermekvédelem, a családból kiemelt gyermek családba történő visszahelyezése, vagy családias (nevelőszülői, kis létszámú gyermekotthoni) elhelyezése, illetve örökbefogadása. A Gyermekvédelmi törvény teljes reformot hozott tehát, mert többek között a gyermeket és a családot, mint egyént, illetve kisközösséget helyezte előtérbe az állami beavatkozással szemben; az eddigi gyermekvédelmi felfogással szemben tágabban értelmezte a megelőzés, kezelés, gondozás kereteit, valamint többszektorúvá tette a szolgáltatások, intézmények hálózatát, segítve a települések helybeni szolgáltatásainak elérhetőségét.

A Gyermekvédelmi törvény 1997. november 1-jei hatályba lépése óta többször módosult, azonban a módosítások nem érintették a Gyvt. célját és alapelveit, így különösen azt, hogy a gyermek nevelésére elsősorban családja jogosult és köteles, illetve, hogy a család életébe történő hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha a gyermek érdekében elkerülhetetlen, de akkor feltétlenül.

A Gyermekvédelmi törvényt, ahogy Ön is említette, az eltelt két évtized alatt többször módosították. Voltak-e olyan változtatások az évek során, amelyek szakmai szempontok alapján vitathatók és nem egyértelmű, hogy a gyermekvédelmi rendszer működését segítették?

A társadalomban és így a gyermekvédelmi rendszerben zajló változások igénye szükségessé tette a Gyermekvédelmi törvény többszöri módosítását. Ezek a változások az utóbbi években az átmeneti nevelésbe vétel és a tartós nevelésbe vétel jogintézményének összevonását, a gyermekvédelmi gyámság, valamint a nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonnyá történő átalakítását, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok/ központok integrációját, valamint a gyámhivatali rendszer különleges helyzetének megszüntetését jelentették.

A Gyermekvédelmi törvény szerint minden 12 évnél fiatalabb gyermeket befogadó szülőknél kell már elhelyezni, ami miatt szükségessé vált a nevelőszülői hálózat fejlesztése. A statisztika tükrében azonban több megyében sem a nevelőszülői hálózatban, sem a gyermekotthonokban nincs a gyermek szükségletének megfelelő vagy elegendő férőhely. A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermek törvényes képviseletét már nem a gyermek nevelőszülője, vagy a gyermekotthon vezetője látja el, hanem a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál foglalkoztatott gyermekvédelmi gyám. Ugyanakkor nemcsak a nevelőszülőknél, hanem a gyermekotthon-vezetőknél is felmerül az osztott gyámság iránti igény, ami életszerűbbé tenné a feladatok ellátását, mert ekkor a gyermekotthon-vezető is eljárna a gyermek személyes okmányainak beszerzése érdekében, kérné a gyermek közgyógyellátásra való jogosultságának megállapítását és a gyermek tartózkodási engedélyének meghosszabbítását. Törvényes képviselőként nyilatkozatot tenne a gyermeken végzendő egészségügyi beavatkozásokhoz, valamint eljárna a gyermek iskolai beíratása, tanulói jog­viszonyának, magántanulói jogállásának létesítése, megszüntetése ügyében. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok, és központok integrációjával, illetve a közöttük levő új munkamegosztás kialakításánál pedig felmerül a speciális tudás és módszer hiánya, továbbá települési szinten elnehezül a speciális szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége.

Még mindig visszatérő probléma a gyermekvédelmi rendszerben a bántalmazás, elhanyagolás megelőzése, korai felismerése, a gyermekek családban történő nevelkedésének nem hatósági eszközökkel történő segítése, támogatása, ami elsősorban nem jogszabályalkotás kérdése, hanem az ágazati szakemberek szorosabb együttműködésének, a segítő szakma eszköztára bővítésének, valamint az egyre növekvő szakemberhiány problémájának a kérdése is.

A konferencia programjában már megszokhattuk, hogy az előadások mellett egy vagy több kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül. Ebben az évben fókuszba kerül például a gyermek meghallgatásának gyakorlata a családjogi perekben. Véleménye szerint a gyermek közvetlen meghallgatásának jogszabályi feltételei mennyire adottak, felkészültek-e erre a szakemberek, biztosítottak-e a körülmények, szükségesek-e további változtatások?

A Családi Jog folyóirat immáron hagyományossá vált „Mindennapi családjog” konferenciájának alcíme mindig az adott év fő tematikájához kapcsolódik. Idén a „Változások sodrában – a családjogi eljárások nyitott kérdései” alcímet kapta, mert a legidőszerűbb családjogi és gyermekvédelmi kérdésekre próbál válaszokat adni, kitérve az aktuális jogszabályváltozásokra is, hiszen a gyors és széleskörű változások sora nagy kihívás a jogalkalmazóknak.

Ennek fényében az előadások érinteni fogják a gyermekvédelem aktuális kérdései mellett az új Polgári perrendtartásnak (új Pp.) a családjogi perekre gyakorolt hatását, valamint a 2013-ban hatályba lépett Ptk. szerinti házastársi lakáshasználat rendezésének gyakorlati problémáit is. A közös lakás ugyanis nem csupán vagyontárgy, hanem a család otthona, a gyermek felnevelésének színtere, ezért védelemben kell részesíteni a házastársaknak és a gyermeknek a lakáshasználati jogát, függetlenül attól, hogy a lakás melyik házastárs bérleménye, tulajdona. A megváltozott Ptk. szabályok a gyakorlat igényei szerint jellemzően a házasság felbontására tartalmaznak rendelkezéseket, de az életközösség fennállása alatti időszakra is beiktat garanciális szabályokat. Az új Pp. pedig a főbb szabályozási céljai között határozta meg a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását, a perelterelést, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítését, az osztott perszerkezet bevezetését. A Pp. különös része a személyi állapotot érintő perek szabályait rendezi elsőként, amely mint gyűjtőfogalom magában foglalja a gondnoksági pereket, a házassági pereket, a származási pereket, a szülői felügyelettel kapcsolatos pereket és most már az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos pereket is. A személyi állapottal kapcsolatos perekben az ember legszemélyesebb jogviszonyai kerülnek eldöntésre, melyek különös megközelítést és így speciális szabályokat indokolnak mind a perindítás és perfelvétel, mind a bizonyítás során.

Az előadások után két kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül, az egyik „A gyermek meghallgatása a családjogi perekben”, a másik a ”Pervezetés és konfliktuskezelés a családjogi perekben” címet viseli. A bíróság pervezetésén elsősorban a bíróság eljárási cselekményeit értjük, az eljárás menetének kézben tartását, irányítását, adminisztrálását, vagyis bíróság a törvény keretei között, megszabja az egyes cselekmények sorrendjét, ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre. Az e körbe tartozó bírói pervezető cselekményekhez képest tág értelemben az anyagi pervezetés fogalmába tartozik minden olyan, a per eldöntését megelőző bírói megnyilvánulás, mely a jogvita érdemére vonatkozik, és nem eljárási cselekményekre.

Ami a másik kerekasztal-beszélgetés témáját illeti, a gyermek meghallgatásának anyagi és eljárásjogi keretei a nemzetközi elvárásokkal összhangban adottak, de mégis szakmai viták folynak arról, hogy milyen mértékben és milyen módon kívánatos a gyermek bevonása az eljárásokba, mindez érzelmileg mennyire megterhelő számára, továbbá a gyermek véleményének mennyiben van szerepe a határozat meghozatalában. Elmondható, hogy a gyakorlat terén nem vált általánossá a gyermekek közvetlen bírói meghallgatása, főleg nem a 14. életév alatti gyerekek körében. Ugyanakkor előfordul az is, hogy a bíróság a gyermek közvetlen meghallgatása mellett is intézkedik a szakértő bevonása iránt. Úgy gondolom, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján az eljáró bírónak (gyámügyesnek) kell végiggondolnia minden egyes esetben, hogy a gyermek közvetlen meghallgatása, vagy pszichológus szakértő kirendelése, netán a meghallgatás mellőzése a célravezetőbb-e, azzal, hogy nyilván a szakértők által alkalmazható módszerek köre sokkal színesebb, differenciáltabb.

Meg kell jegyezni, hogy a Pp. 2012. évi módosítása óta átláthatóvá váltak a kiskorú gyermek meghallgatásának perrendtartási szabályai, és tisztázódott a gyermek eljárásjogi pozíciója is. Ezek közül kiemelném, hogy ha a bíróság a szülői felügyelettel, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésével, vagy az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perben a kiskorú gyermek, mint érdekelt meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejűleg a kiskorú részére ügygondnokot rendel, aki védi az érdekeit. A bíróság úgy is határozhat, hogy a kiskorú gyermeket a felek és a felek képviselői távollétében hallgatja meg, aki az egyes kérdésekre a válaszadást meg is tagadhatja.

Ugyanakkor a nemzetközi dokumentumok sem határozzák meg, hogy milyen életkortól tartják a gyermekeket meghallgathatónak. Az 1991.évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény 12. cikke az ítélőképessége birtokában lévő gyermek jogaként nevesíti az őt érintő kérdésekben a véleménynyilvánítás jogát, valamint azt, hogy korára, érettségére tekintettel figyelembe is vegyék. Ítélőképesség alatt értjük, hogy az adott gyermek képes felfogni az őt érintő tényeket, képes átlátni döntése következményét, azaz képes jó döntést hozni vagy általában megalapozott döntést hozni. Ezen képesség megítélése az eljáró szakember mérlegelési jogkörébe tartozik, bár számos országban ezt életkorhoz kötik pl. Svájcban 11., Csehországban 9. életévhez. A pszichológusok véleménye szerint a gyermekek általában 8-10 éves kor körül érzékelik megfelelően a valóságot, gondolkodnak már logikusan, és válnak képessé erkölcsi vélemény kialakítására, ezért általában a 10 év alatti gyermekek meghallgatására pszichológus szakértő bevonásával kerül sor.

A Ptk. különbséget tesz a 14. év alatti és a 14. évet betöltött gyermek meghallgatása között, hiszen a 14. életévét be nem töltött gyermeket indokolt esetben, – ami a bíróság meggyőződésén múlik -, vagy kérelemre kell meghallgatni, még pedig közvetlenül vagy igazságügyi pszichológus szakértő útján. A 14. életévét betöltött gyermek egyetértési joga döntő jelentőséggel bír a szülői felügyelet gyakorlását érintő ügyekben, kivéve, ha a választása a fejlődését veszélyezteti. A Ptk. Családjogi könyvének új szabálya, hogy a gyámhatóságnak, bíróságnak a kapcsolattartás szabályozása előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatnia, tehát az nem mellőzhető.

A szakembereknek elsősorban azt kell mérlegelnie, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, várható-e tőle befolyásmentes vélemény (hiszen a lojalitáskonfliktus erősödése miatt a gyermekek gyakran nem a valós érzelmeik szerint nyilatkoznak), illetve előreláthatólag mennyire lesz számára megterhelő a meghallgatás. A meghallgatás során a cél az egyensúlyi helyzet megtalálása, mert a gyermeknek éreznie kell, hogy fontos a véleménye, vagyis nem nélküle döntenek, de fontos az is, hogy a döntés felelőssége ne háruljon a gyermekre. Álláspontom szerint a gyermek meghallgatása mind a családjogi perekben, mind a gyámügyi eljárásokban speciális szakértelmet és hozzáállást igényel. Nem véletlen hogy számos országban gyermekbarát módon alakítják ki a meghallgatás körülményeit, a szakemberek speciális képzéseken vesznek részt, továbbá módszertani útmutatók, protokollok (NICHD Protocol National Institute of Child Health and Human Development) jelennek meg, segítve a gyakorlati munkát, a gyermek érdekének érvényesülését. Mindezt a hazai szakembereink számára is lehetővé, illetve elérhetővé kell tenni.

Bízom benne, hogy a Ptk. Családjogi Könyvének rendelkezéseire figyelemmel egyre több közvetlen bírói meghallgatásra kerül sor, illetve szorosabb együttműködés alakul ki a bírók és a pszichológus szakértők között. A bíróknak ehhez azonban mindenképpen rendelkezniük kell megfelelő gyermekpszichológiai, pedagógiai ismeretekkel, valamint kihallgatási technikákkal.

A jövőre hatályba lépő 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról Ön szerint előrelépést jelent-e a gyermek meghallgatása szempontjából?

Az esetek döntő többségében a gyermek meghallgatása a családjogi ügyekben történik meg, tehát a házasság felbontása iránti, valamint a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos perekben. Ahogyan korábban már említettem, a gyermek jogainak és érdekeinek védelme érdekében a gyermekbarát igazságszolgáltatás égisze alatt a 2012. évben módosult a Pp., amikor is egyértelművé váltak a perrendi szabályok. A kiskorú gyermek meghallgatására a polgári eljárásban érdekeltként, illetve tanúként kerülhet sor. Az új Pp. lényegében a korábbi rendelkezéseket veszi át szinte változatlan tartalommal, azzal, hogy a gyermek érdekeltkénti meghallgatására vonatkozó szabályok a Pp. XXXV. fejezetében, azaz a szülői felügyelettel kapcsolatos perek közös szabályai között kerülnek rendezésre.

A kiskorú tanú meghallgatásának speciális szabályait a hatályos Pp.-ben foglaltaknak megfelelően rögzíti továbbra is. A 14. életévét be nem töltött kiskorú meghallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetés helyett az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. Az új Pp. a tanúskodás feltételeként életkort szintén nem határoz meg, de a 14. életévét be nem töltött kiskorú meghallgatásának feltétele, hogy a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, azaz, arra csak végső esetben lát lehetőséget. A kiskorú gyermeknek érdekeltkénti meghallgatása során jogában áll a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre a válaszadást megtagadni, azt azonban indokolnia sem kell. A meghallgatás során a felek nem intézhetnek közvetlenül kérdést a gyermekhez, pontosan annak érdekében, hogy ne befolyásolják. Továbbá azokat a kérdéseket, amelyek a gyermeket befolyásolják, vagy érzelmileg nagyon megterhelik, a bíró a mérlegelést követően mellőzi.

A gyermek meghallgatásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az megfelelő, a gyermek érdekeit figyelembe vevő körülmények között történjen, és igazodva a gyermek speciális helyzetéhez, szükségleteihez. A hazánkban is meglevő gyermekmeghallgató szobák a rendőrségeken és a bíróságokon kialakított olyan speciális helyiségek, amelyekben a gyermek meghallgatása az igényeiknek megfelelő barátságos környezetben zajlik. Az OBH már korábban is célul tűzte ki, hogy gyermekmeghallgató szoba minden hét főnél nagyobb létszámú bírósági épületben kialakításra kerüljön. A megfelelő környezett mellett az is fontos, hogy megfelelően képzett, felkészült bírák, empatikusan, és a helyes kérdezési technikák alkalmazásával folytassák le a gyermekek meghallgatását. Ezért a gyermekkel közvetlen kapcsolatba kerülő szakembereknek arra vonatkozóan is szükséges képzést kapniuk, hogy a gyermekekkel a koruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelően tudjanak kommunikálni.

E mellett lehetőség szerint kerülni kell a gyermek ismételt meghallgatását is. Ennek kapcsán itt szeretném megemlíteni a Barnahus komplex programot, ahol a gyermek érdekében a gyermekvédelem összekapcsolódik az igazságszolgáltatással. A Barnahus jelentése gyerekház. A Barnahus program lényege, hogy a szexuális bűncselekmény áldozatává vált gyermeket csak egyszer hallgatja meg egy erre kiképzett pszichológus, akit a meghallgatás idején már ismer a gyermek. Az első Barnahus-ház Izlandon jött létre 1998-ban, és 2016-ban Európa 51 városában van már ilyen intézmény. Magyarországon, többéves előkészítés után, 2016 novemberében, Szombathelyen nyílt meg az első Barnahus-ház. A jelenlegi gyakorlat egyik problémája, hogy csak a nyomozati szakban akár háromszor-négyszer kell a bántalmazott gyermeknek elmondania azt, amit legszívesebben egyszer sem mondana el. A Barnahus épületében a bírósági tárgyalás (szakemberek részvételével), meghallgatás (a gyermek egyszeri kihallgatása) a legmodernebb információs technika segítségével történik.

Családjoggal és gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberként az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjában is aktívan részt vett. A Ptk. Negyedik, Családjog Könyvében az örökbefogadás és a gyámság részek fűződnek a nevéhez. E két területen milyen szükséges változtatásokra kínált lehetőséget az új Ptk.?

Az örökbefogadásnak a Ptk. Családjogi Könyvbe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek. A Ptk. Családjogi Könyve változatlanul elvi tételként mondja ki, hogy örökbefogadni csak kiskorú gyermeket lehet. Másik fontos alapelv, hogy a kiskorú gyermek érdekeinek és jogainak fokozott védelme mellett a jelenleginél jobban biztosítsa az érdekegyensúlyt a vér szerinti szülők és a vér szerinti család érdeke, valamint az örökbe fogadni kívánó szülők érdeke között. Ugyanakkor sem az örökbefogadás engedélyezésénél, sem az örökbefogadás felbontásánál már nem szempont a „közérdek sérelme”, illetve annak vizsgálata, mert egyrészt a közérdeket és a gyermek érdekét nem indokolt így különválasztani, másrészt ilyen esetekben az a közérdek, hogy a kiskorú gyermek érdeke érvényesüljön.

Az örökbefogadó személyével kapcsolatban fennálló követelmények ugyan megváltoztak azzal, hogy az örökbefogadó nagykorúsága és cselekvőképessége valamint személyiségéhez és körülményeihez mért alkalmassága változatlan kritériumok. Az egységesítés irányába mutat az a megváltozott szabály is, hogy a szülő a gyermeke örökbefogadáshoz tett hozzájáruló nyilatkozatát mind a nyílt, mind a titkos örökbefogadás esetén egyaránt a gyermek hathetes korának betöltéséig vonhatja vissza, feltéve, ha ő maga vagy a gyermek más hozzátartozója vállalja a gyermek nevelését, gondozását.

A megváltozott szabályok egyértelművé teszik a nyílt és a titkos örökbefogadás közötti különbséget, pontosabban határozzák meg a külföldi (nemzetközi) örökbefogadást, továbbá új jogintézményként kerül bevezetésre az örökbefogadás kötelező közvetítése, illetve utánkövetése. Az utánkövetés nagymértékben hozzájárulhat az örökbefogadások sikerességéhez, a szülő-gyermek kapcsolat problémamenetes kialakulásához. A Ptk. Családjogi Könyve sokkal differenciáltabban szabályozza a gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő jogát. Az örökbefogadott származásával kapcsolatos tények megismerésére irányuló kérelem esetén a gyámhatóság a vér szerinti szülő, illetve a testvér, féltestvér meghallgatása nélkül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy örökbe fogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, és a felderíthető adatok szerint van-e testvére, féltestvére.

A Ptk. Családjogi Könyvének gyámságot érintő rendelkezései, a változások ellenére, alapvetően nem térnek el a korábbi szabályozástól, kivéve a Gyermekvédelmi törvény szerinti gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek gyámságát, ahol csaknem teljesen megszűnik a gyám személyének individualizálódása. A Ptk. Családjogi Könyve ugyanis összhangot kíván teremteni a magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi jogszabályok között oly módon, hogy a „hagyományos” gyámság és a gyermekvédelmi gyámság közös szabályait egy azonos rész tartalmazza, azzal, hogy gyermekvédelmi gyámságra néhány főbb speciális rendelkezést is megállapít. A gyámság megváltozott szabályainál figyelemmel voltak továbbá a gondnokságnak a Ptk. Második Könyvében elhelyezett szabályaira, így különösen a gyám alkalmasságának, a többes gyámrendelésnek, valamint az egyszerűsített számadás lehetőségének kérdéskörében. A korábbi gyakorlattal szemben erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben nevelkedés biztosítása, ami a Családjogi Könyv azon alapelvéből is következik, hogy a gyermek érdekének fokozottan kell érvényesülnie a családjogi viszonyokban.

A Ptk. Családjogi Könyve fenntartja azt a szabályt, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a gyám jogaira és kötelezettségeire a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók. Ugyanakkor a gyám nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához, és a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A Ptk. Családjogi Könyve fenntartja továbbá a különbséget a szülő és a gyám jogi státusza között, így a gyám továbbra is a gyámhatóság folyamatos ellenőrzése alatt működik, azonban a közigazgatási elemek megléte ellenére a gyám és gyámolt között családi jogviszony áll fenn. A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámjának jogai és kötelezettségei azonban minden téren jelentősen eltérnek a „hagyományos” gyámétól, mivel az állami kontroll erősebb, a gyámi önállósága korlátozottabb.

Már negyedik kiadását éli meg az az egyedülálló könyv, amely a gyermeki jogokról, szülői felelősségről és a gyermekvédelemről szól. A hiánypótló kézikönyv évek óta forrása a gyermekvédelemi szakemberek gyakorlati és az egyetemi hallgatók elméleti felkészülésének. Miben más a könyv legutóbbi kiadása, és miben nyújt többet az érdeklődő olvasónak?

A kézikönyv többszöri kiadásának sikerét talán az adja, hogy a könyv igyekszik segítséget adni a jogalkalmazóknak, és a különböző képzésekben résztvevő hallgatóknak egyaránt a szerteágazó – hazai, és nemzetközi – jogszabályokban, a gyermeki jogok elméleti és gyakorlati érvényesülésében való eligazodáshoz.

A kézikönyv mindig figyelemmel volt arra, hogy a gyermekekkel, családokkal foglalkozó szakterület nem sorolható egy tudományág kizárólagos területére sem, interdiszciplináris, ágazatközi kérdésről van szó, amit jól fémjelez a könyv mostani címe is. Ugyanakkor a negyedik kiadásban már hangsúlyosabban jelenik meg, – szerkezetében és tartalmában is -, hogy gyermekek védelmének alapját a gyermekjogi megközelítés adja. A kézikönyv ezért nem csak egy jogszabály, a gyermekvédelmi rendszert alapvetően meghatározó Gyermekvédelmi törvény feldolgozását adja, hanem a jogszabályi határokat átlépve komplex módon közelíti meg a kérdéskört érintve elsősorban a Ptk. Negyedik, Családjogi Könyvét, valamint az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezményt.

Az átdolgozás is elsődlegesen a szülő felelősségéből indul ki, majd ezt követően bontja ki az állam (önkormányzat) támogató szerepét és kötelezettségét. Ugyanakkor az első és második fejezetek már részletesebben szólnak a gyermeki jogokról, a gyermeki jogok védelméről. Változott továbbá a harmadik fejezet, amely a szülői felügyelet általános tartalmáról szól. Kiegészültek az alpontok a gyermek külföldre távozásával, a jogellenes külföldre vitellel és a szülők vagyonkezelésével kapcsolatos részekkel, valamint a törvényes képviselet jogával és kötelességével. A tizedik fejezet szinte teljesen új, mert a gyermekvédelemben zajló szakmai változások igénye is szükségessé tette a Gyermekvédelmi törvény módosítását, új és differenciáltabb ellátások és hatósági intézkedések bevezetését. Végül a tizenegyedik fejezet is jelentősen módosult bemutatva a megváltozott gyámügyi igazgatás szervezetét, feladatait, és főbb eljárási szabályait.

A hazai jogszabályok mellett a gyermekeket érintő ügyek szabályozásánál és elbírálásánál – hasonlóan a családok védelméhez – egyre jelentősebbek lesznek a nemzetközi normák, az ENSZ és az Európa Tanács többoldalú nemzetközi egyezményei, ajánlásai, valamint az Európai Unió elsődleges jogforrásai is. Az Európa Tanácshoz, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően megnyílt a lehetőség a határon átnyúló együttműködésre, ezért elengedhetetlen, hogy figyelemmel legyünk mindezen szervezetek tevékenységére, dokumentumaira, ajánlásaira, és a kézikönyvben – ha csak röviden is -, erre kitérjünk.

Az interjút készítette: Dr. Somfai Balázs egyetemi docens