„Különösen nagy feladat fog hárulni az elkövetkező időszakban a Kúria Polgári Kollégiumára, hiszen neki kell biztosítani az új Kódex egységes értelmezését és alkalmazását jogegységi határozatain, kollégiumi véleményein, valamint elvi határozatain keresztül.” (Wellmann György)
Az új Polgári Törvénykönyvet, illetve a HVG-ORAC Kommentárt és a Ptk. Fordítókulcsot bemutató konferenciákat – a nagy érdeklődésre tekintettel – három alkalommal is megtartották májusban és júniusban. 2013 őszén pedig részletes, tematikus rendezvényeken ismertetik a legkiválóbb szakértők az egyes könyveket. Wellmann Györggyel a konferenciák előadóinak egyikével, a Kommentár egyik szerkesztőjével és szerzőjével az új kötelmi jogi szabályozásról beszélgettünk.
Névjegy
Dr. Wellmann György 1978-ban diplomázott az ELTE Jogi Karán summa cum laude eredménnyel. Jogászi pályáját polgári szakági ügyészként kezdte. 1988-tól bíró a Legfelsőbb Bíróságon, ahol 2002-től tanácselnök és kollégiumvezető-helyettes, majd 2008-tól a Polgári Kollégium vezetője. Címzetes egyetemi docens, társasági jogot oktatott egyetemen, valamint társasági szakjogász képzés keretében. Évtizedek óta rendszeresen publikál jogi folyóiratokban, számos jogi szakkönyv társszerzője. Részt vett mindhárom társasági törvény megalkotásában. Aktívan közreműködött az új Polgári törvénykönyv kodifikációs munkálataiban mint az Operatív Bizottság tagja.
Melyik témakört dolgozta fel Ön a HVG-ORAC Kommentár számára?
A HVG-ORAC Kommentár számára a Hatodik Könyv Második Rész VI-VII-VIII. címeit, vagyis az érvénytelenség, a szerződés hatálya, hatálytalansága és a bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés témaköreit dolgoztam fel. Mivel a Kommentár egyik szerkesztője vagyok, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy magam választhattam meg a megírandó témakört. A szerződés érvénytelensége (valamint hatálytalansága) témáját azért választottam, mert több mint huszonöt éve ítélkezem a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria P.VI. számú kötelmi jogi tanácsában, amelynek referádájába tartoznak a szerződés érvénytelenségével, valamint hatálytalanságával kapcsolatos perek, tehát úgy érzem, hogy ennek a témakörnek a bírói gyakorlatát elég jól ismerem. A szerződés érvénytelensége témakörében előadást is tartottam bíráknak a Magyar Bíróképző Akadémián (ennek írásos anyaga a BH 2012. évi 8. számának Fórum rovatában jelent meg), a Gazdaság és Jog 2010. évi 3. számában pedig „Az érvénytelenség jogkövetkezményei” címen jelent meg cikkem. Megszövegezője voltam a Legfelsőbb Bíróság – az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló – 1/2010. (VI.28.) PK véleménye tervezetének, valamint hathatósan közreműködtem a fedezetelvonásról szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény megalkotásában is. A szerződés érvénytelensége egy olyan klasszikus problémaköre a kötelmi jognak, amely mindig is foglalkoztatta a polgári jogtudomány művelőit (hogy csak azokat a legnagyobb neveket említsem, akiket személyesen is ismerhettem: Eörsi Gyula, Weisz Emília, Asztalos László, Vékás Lajos). E témakör kommentárbeli feldolgozását azért is találtam különösen izgalmasnak, mert ezen a területen az új Ptk. igen sok újítást, változást hozott.
Melyek a legjelentősebb változások ezen a területen?
Elsősorban azt a felfogásbeli változást kell megemlíteni, amely az érvénytelenségi jogkövetkezmények rendszerében következett be. A hatályos Ptk. az eredeti állapot helyreállítását tekinti alapvető érvénytelenségi jogkövetkezménynek, ami egy dologi jogias szemléletű felfogás, hiszen a restitutiós igények alapvetően tulajdoni természetűek, abból kiindulva, hogy a felek között nincs érvényes kötelmi jogi jogviszony, az érvénytelen szerződés nem eredményez tulajdonváltozást a teljesített szolgáltatásokban. Ezzel szemben az új Ptk.-ban az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezésének egy olyan felfogása érvényesül, amely a jogalap nélküli gazdagodás elvét veszi alapul, hiszen érvényes szerződéses jogviszony hiányában a jogalap nélküli gazdagodás az a kötelmi jogi jogcím, amely alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei rendezhetők mindazokban az esetekben, ahol restitutióra nincs lehetőség. Az alapgondolat az, hogy a felek jogviszonyát a bíróság a „végigható szinallagma” követelménye alapján rendezze. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak ismételten meg kell teremtenie a felek szolgáltatásainak és ellenszolgáltatásainak azt az egyensúlyát, amely a szerződéskötéskor is fennállt. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.
Az új Ptk. – túl azon, hogy tételes szabályban fogalmazza meg az érvénytelenségnek azt az általános joghatását, hogy nem lehet rá jogosultságot alapítani – elsődleges jogkövetkezménynek a szerződés érvényessé nyilvánítását tekinti, e körbe vonva a szerződés konvalidálódását, vagyis az érvénytelenségi ok megszűntét is, amit a hatályos Ptk. nem szabályoz. A szerződést vagy a bíróság nyilvánítja érvényessé visszamenő hatállyal, vagy a szerződő felek maguk teszik érvényessé azt oly módon, hogy – akár ex tunc, akár ex nunc hatállyal – utólag kiküszöbölik az érvénytelenség okát, vagy ha az más okból már megszűnt, megerősítik a szerződési akaratukat. Az új Ptk. az eredeti állapot helyreállítását már csak természetben engedi meg (értékbeni megtérítés útján tehát nem) és csak az elévülés, illetve az elbirtoklás korlátai között. Nem tartja fenn az új Ptk. a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézményét, hanem olyan esetekben, amikor sem a szerződés érvényessé nyilvánítására, sem az eredeti állapot természetbeni visszaállítására nem kerülhet sor, a jogalap nélküli gazdagodás elvére támaszkodva rendezi a felek helyzetét kimondva, hogy ilyenkor a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését.
Milyen más lényeges változás történt még a kötelmi jog szabályozásában?
A kötelmi jog területén egyértelműen a kontraktuális kárfelelősség új szabályai jelentik a legfontosabb újítást. Az új szerződésszegési felelősségi rendszer lényege egy objektív (tehát a jelenleginél szigorúbb, vétkességtől független), de nem kimenthetetlen helytállási kötelezettség, amit az kompenzál, hogy a következmény-károknál ez a kárfelelősség az előre látható károkra korlátozódik. Ez a rendszer lényegében egy kockázat telepítést, kockázat elosztást valósít meg. Az alapgondolat az, hogy a vétlen, de a szerződésszegéskor előre látható és így kalkulálható kárkockázatot (vagyis a szerződéskötéskor objektíve előre látható szerződésszegés objektíve előre látható mértékű kockázatát) inkább a szerződésszegő félre indokolt terhelni, mint az ugyancsak vétlen károsultra, hiszen itt egy önként, tudatosan vállalt kötelezettség megszegéséről van szó, ha pedig üzleti viszonyokat veszünk alapul – márpedig a Ptk. ezt teszi – akkor még azt is mondhatjuk, hogy valamely üzleti tevékenység folytatása szükségszerűen kockázatvállalást jelent.
Jelentős változások vannak a szerződésszegés más szabályainál is. Így például a hibás teljesítés körében a jelenleginél hosszabb kellékszavatossági elévülési határidők fognak érvényesülni: az általános elévülési szavatossági határidő egy év lesz, ingatlanok esetében pedig egy ötéves elévülési határidő kerül bevezetésre. Megszűnnek ugyanakkor a jogvesztő szavatossági határidők. Új jogintézményként szabályozza a Ptk. a termékszavatosságot, ami a gyártót a termék hibája miatt a fogyasztóval szemben terhelő közvetlen, természetbeni helytállási kötelezettség. Jelentősen rövidül a jótállási igény érvényesítésének a határideje is, mert a jótállási igény főszabályként csak a jótállási határidőben lesz érvényesíthető.
Igen fontosak az egyes szerződések katalógusában bekövetkezett változások is, hiszen egyes korábbi szerződésfajták megszűntek (például nincs az új Kódexben szállítási szerződés, vagy mezőgazdasági termékértékesítési szerződés), ugyanakkor a törvény számos új szerződésfajtát szabályoz (ilyenek például a közvetítői szerződés, a bizalmi vagyonkezelési szerződés, a fogalmazási szerződés, a jogbérleti (franchise) szerződés, a fizetési-számla szerződés, a faktoring szerződés, a pénzügyi lízingszerződés).
Észlelt-e jogalkalmazási problémát, esetleg szabályozási hiányt a kötelmi jog területén az új Ptk.-ban?
Úgy gondolom, hogy minden új kódexre természetszerűen jellemző, hogy miközben számos korábbi jogalkalmazási problémát megold, óhatatlanul keletkeztet is újabb problémákat. Így van ez az új Ptk.-val is, amit egy igen magas szakmai színvonalat képviselő kódexnek, kiemelkedő jogalkotói teljesítménynek tartok. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy az új Ptk. hibátlan lenne. Már most kezdenek körvonalazódni bizonyos megoldásra váró jogértelmezési kérdések, és nyilván ezek száma még szaporodni is fog. A Kommentár megírása kapcsán magam is észleltem pontatlan, vitatható megfogalmazású rendelkezéseket, és nyilván más szerzők is így voltak ezzel. Most csak a kötelmi jogra koncentráltan említek meg néhány problematikus kérdést.
Nem lesz könnyű a gyakorlatban az imperatív normák elhatárolása a „felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó” szabályoktól, utóbbi körön belül pedig a főszabályként érvényesülő diszpozitív és a kivételt jelentő kogens szabályok felismerése. Csak a törvényjavaslat indokolásából derül ki ugyanis, hogy a Ptk. rendszerében csak az a szabály kogens, amelynél a felek eltérő megállapodását semmisnek minősíti a törvény. A nyelvtani értelemben kötelező jellegű kifejezések (például „köteles”, „kell”) törvényszövegbeli használata tehát önmagában nem eredményez kogenciát. Hozzá kell szoktatni a gondolkodásunkat ahhoz a tudatos jogalkotói felfogáshoz is, hogy a Ptk. nem érezte szükségét annak, hogy a szabályaitól való eltérésre más törvényeknek felhatalmazást adjon. Amikor tehát valamely szabálynál a „ha e törvény eltérően nem rendelkezik” fordulatot olvassuk, tudnunk kell, hogy más törvénynek (törvényi felhatalmazás alapján pedig alsóbb szintű jogszabálynak) is lehetősége van az eltérésre, továbbá – diszpozitív szabály esetén – maguk a felek is megállapodhatnak attól eltérően. Talán a jogrendszer koherenciája és a jogbiztonság érdekében célszerűbb lett volna, ha minden olyan esetben, amikor előre látható, hogy eltérő tartalmú különös magánjogi szabályoknak helye lehet, maga a Ptk. hívta volna fel erre a figyelmet, utalva a más törvény általi eltérés lehetőségére.
A bírói gyakorlatban a legnagyobb kihívást minden bizonnyal az új kontraktuális kárfelelősségi rendszer egyes elemeinek, összefüggéseinek, fogalmainak az értelmezése (például a kimentési klauzula három együttes feltételének, vagy az előreláthatósági klauzulának az értelmezése) fogja jelenteni. Olyan kérdések merülhetnek majd fel, mint például hogy hogyan alkalmazhatóak e szabályok a gondossági kötelmek körében, vagy akár a vezető tisztségviselők jogi személlyel szembeni felelősségénél. Kérdés, hogy nem kellett volna-e konkrétabban meghatározni, hogy ki minősül közreműködőnek és hogy hogyan alakul e körben a felelősség alóli kimentés. Kérdés lehet az is, hogy nem fog-e gondot okozni a gyakorlatban a jogvesztő kellékszavatossági határidők hiánya.
A legtöbb szakmai kritika eddig a kötelmi különös résszel, az egyes szerződésekkel kapcsolatban fogalmazódott meg. Sárközy Tamás a Gazdaság és Jog 2012. évi 3. számában kárhoztatja az új Ptk. „mereven monista” felfogását, amelynek következtében szerinte az új Ptk. kötelmi különös részében a gazdasági szerződések (kereskedelmi ügyletek) háttérbe szorultak. Sárközy Tamás ezt az álláspontját azzal támasztja alá, hogy a szállítási szerződés és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés elvesztette az önállóságát, az alapvető beruházási szerződések pedig a vállalkozási szerződés altípusaiként csak definícióval szerepelnek. Miskolczi Bodnár Péter a Gazdaság és Jog 2013. évi 1. számában a Ptk.-ban újonnan szabályozott szerződésekkel kapcsolatban fogalmazott meg kritikai észrevételeket hiányolva például a faktoring azon formájának a szabályozását, amikor a faktor átvállalja a harmadik személy nem teljesítésének a kockázatát. Auer Katalin, a Bankszövetség vezető jogtanácsosa a Harminckettedik Jogász Vándorgyűlésen (Eger, 2012. szeptember 27-29.) a hitel- és számlaszerződésekkel kapcsolatban fogalmazott meg kritikai észrevételeket: például kifogásolta, hogy az új Ptk. a fizetési számla-szerződést a folyószámla-szerződés egy speciális változatának tekinti, holott a két szerződési alakzat független egymástól, továbbá feleslegesnek ítélte a fizetési megbízási szerződés külön szabályozását. Darázs Lénárd pedig a forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés kapcsán a HVG-ORAC Kommentárban adott hangot annak a véleményének, miszerint: „fájó, hogy a kiemelkedően magas színvonalú megoldásokat nyújtó és kiváló Kódexben ezen két szerződéstípus szinte csak kritikus megjegyzéseket indikál és gyakorlatidegen”. Anélkül, hogy állást kívánnék foglalni a felsorolt kritikai észrevételek alaposságát illetően, csak két megjegyzést teszek. Az egyik, hogy a Ptk. jogalkotói eredetileg nem is kívánták szabályozni a forgalmazási, a franchise, a faktoring vagy a lízingszerződést mondván, hogy azok olyan sokféle alakzatot foglalnak magukban, hogy nehéz őket a Ptk. absztakciós szintjén szabályozni. A másik megjegyzésem pedig az, hogy bár lehetséges, hogy az említett szerződéstípusok szabályozása nem sikerült tökéletesre, a Ptk. e szabályai mégsem fognak gondot okozni a kereskedelmi forgalomban, hiszen diszpozitív szabályokról van szó.
Mit javasol olvasóinknak, hogyan ismerkedjenek az új Ptk.-val?
Az új Ptk.-ra való alapos felkészülés csak folyamatos és komplex módszereket felhasználó tanulás útján lehetséges, ahol a különböző tanulási formák nyilván egyénenként változó módon kombinálódnak. Szerencsére a tanuláshoz bőven rendelkezésre állnak már a törvényszöveg megértését elősegítő segédanyagok, kommentárok. A HVG-ORAC Kommentárt szerkesztőként nem csak azért tartom nélkülözhetetlen segédeszköznek, mert ez az új Kódex legterjedelmesebb, legátfogóbb magyarázata, hanem elsősorban azért, mert rendkívül gyakorlat orientált, hiszen szerzői között tucatnyi kúriai bíró is található. A hatályos Ptk.-val való összehasonlítást teszi lehetővé a kiváló „fordítókulcs” kiadvány. A törvény hatálybalépéséig még nyilván újabb kiadványok és számos cikk, tanulmány is meg fog jelenni. Az írásos segédanyagok mellett nagyban könnyíthetik a tanulást az elmúlt hetekben megtartott figyelemfelhívó előadások, amelyeket ősszel részletezőbb jellegűek is követnek majd. A szorgalmas egyéni felkészülést azonban természetesen semmi sem pótolhatja. Szerencsére van még időnk.
Mivel Ön a Kúria Polgári Kollégiumának a vezetője, megkérdezem, hogy Ön szerint milyen kihívásokat támaszt az új Ptk. a bírákkal szemben, illetve konkrétan a Kúriával szemben?
A polgári ügyekkel foglalkozó bírák számára nyilvánvalóan nagy kihívást fog jelenteni az új Kódex egyes fogalmainak, jogintézményeinek az értelmezése és azok bírói gyakorlatának a kialakítása. Nyilván nehézséget fog okozni az is, hogy relatíve hosszú ideig egymás mellett, párhuzamosan kerül majd alkalmazásra a hatályos Ptk. és az új Ptk. Különösen így lesz ez kötelmi ügyekben, ahol az új Ptk.-t csak a hatálybalépését követően keletkezett kötelmi jogviszonyokban lehet majd alkalmazni. Azokban az ügyekben, ahol már az új Ptk.-t kell alkalmazni, csak alapos megfontolás után lehet majd bármiféle korábbi bírói gyakorlatra hivatkozni, hiszen minden korábbi iránymutató eseti döntésnél egyenként kell majd átgondolni, hogy vajon az az új Ptk. alapján is megállja-e a helyét. A várható jogalkalmazási nehézségeket a bírói karon belül is csak alapos felkészüléssel lehet minimalizálni. A Kúrián mi már több alkalommal tartottunk a Ptk. egyes részeit megvitató kollégiumi üléseket és ezeket ősszel is folytatjuk. Ősszel országosan is beindul a bírák központi, regionális és helyi képzése, amelyet a Magyar Igazságügyi Akadémia szervez és koordinál.
Különösen nagy feladat fog hárulni az elkövetkező időszakban a Kúria Polgári Kollégiumára, hiszen neki kell biztosítani az új Kódex egységes értelmezését és alkalmazását jogegységi határozatain, kollégiumi véleményein, valamint elvi határozatain keresztül. Kiemelt feladat lesz a korábbi elvi iránymutatások felülvizsgálata is abból a szempontból, hogy melyeket lehet az új Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben is irányadónak tekinteni. Ezt a felülvizsgálatot még a Kódex hatályba lépte előtt el kell végeznünk.
Az interjút Sáriné Simkó Ágnes készítette.
Az interjú 2013. július 25-én került publikálásra.