Ebben a bejegyzésben egy részletet találnak Schultz Márton: A személyiségi jogok vagyoni értéke és tárgyiasulása című könyvéből. A részlet a könyv VIII. fejezetének („A vagyoni érdek megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények”) 2. („Az általános személyiségi jog megsértéséből eredő jogkövetkezmények”) és 3. alfejezetéből („Immateriális sérelmek”) származik.
2. Az általános személyiségi jog megsértéséből eredő jogkövetkezmények
2.1. Az alanyi jog elismerésével járó jogkövetkezmények
A személyiségi jog alanyi jogként való elismerésének lényege az volt, hogy a magánszemélyek e jog megsértése esetén bírói jogvédelmet igényelhettek, azaz a jogsértővel szemben valamiféle követelési joguk támadt. Ez a követelési jog elsősorban az abszolút jogi jellegből eredő szankciókra koncentrált. A kizárólagos jelleg, a kizáró (abszolút) jog ugyanis egyfajta uralmi jogot (Herrschaftsrecht) biztosít az alanyi jog jogosultjának, attól függetlenül, hogy ezt érdekként vagy jogi hatalomként fogjuk-e fel. Ennek megfelelően lehetőség van a személyiségi jog megsértése esetén a jogsértés megállapítására (actio quasi confessoria), ezen túl a dologi jog mintájára a jogsértés abbahagyására és az eltiltásra (actio negatoria).[864] Az abbahagyásra irányuló per célja az in rem jellegből fakadóan az, hogy a jogsértő a jogellenes cselekményt hagyja abba, az eltiltásra irányuló per pedig akkor eredményes, ha további jogsértéstől lehet tartani, ezért a bíróság a jogsértőt a további jogsértéstől tiltsa el.[865] Ezen túl sajátos jogkövetkezményként jelentkezett és alakult ki az eszmei, erkölcsi kár megtérítése mint „a személyi jog kártérítése”, ez azonban már létező jogalapon, a kártérítési jog körében értékelte a személyiség sérelmét. Az előbb említett követelési jogok a magyar jogintézményi fejlődés során elsőként a névjog vonatkozásában jelentek meg önálló jogalapon.
A személyiségi jog tárgyiasulását, a tárgyi valósággal való kapcsolatba lépését értékeli az a jogkövetkezmény, amely alapján a jogosult kérheti, hogy a jogsértő valamely dolog jogsértő jellegét szüntesse meg, vagy ha ez nem lehetséges, úgy a jogsértő dolgot semmisítse meg. Ezzel kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla kiemelte, hogy a fényképfelvétel negatívjának jogszerű megszerzése esetén nem kérhető a negatív kiadása, ha annak megszerzése jogszerű volt. A bíróság szerint csak a jogsértést megvalósító tárgyiasult dolog kiadását, megsemmisítését lehet kérni, ami a konkrét ügyben a plakátokat és a reklámanyagot jelenti.[866] Ezzel összefüggésben a bíróság kiemelte, hogy a fényképfelvételnek az elkészítése, negatívra történő rögzítése jogszerű volt, és az így keletkezett negatív képmás a képet készítő fényképész tulajdonából nem került ki, így afelett a jogsértőnek nem is volt rendelkezési joga.[867]
A személyiségi jogok megsértése esetén azonban nem minden esetben egy szankció alkalmazása járul hozzá a felek érdekhelyzetének helyreállításához. Ezért a tényállás szintjén generálklauzulát tartalmazó személyiségi jog esetében több jogkövetkezmény együttes alkalmazása is lehetséges. A személyiségi jog védelme így komplex jellegű.[868]
Ugyanazon személyiségi jog megsértése is többféle módon történhet. Ennek megfelelően – a sértő magatartásának felróhatósága hiányában is – egymás mellett is, többféle, egymást kiegészítő, komplex szankció alkalmazható. Az alkalmazható objektív szankciók azonban nemcsak a jogsértés minősége szerint adnak lehetőséget a szankciók halmozására, hanem a személyiségében megsértett alany igénye szerint is.[869]
A személyiségi jogok tekintetében alkalmazandó megállapítási kereset kumulatívan is előterjeszthető negatoria actio mellett is, mert ezt a jogosult nem a jogai megóvása érdekében veszi igénybe.[870]
2.2. A vagyoni kár és a személyiségi jog kapcsolata
A vagyoni kár kártérítés keretében való megtérítése az eszmei érdekeket védő személyiségi jogvédelemtől idegen. Ennek az oka az, hogy a kártérítési igényhez szükséges vagyoni értékcsökkenésről nem beszélhetünk, hiszen az csak a vagyonba tartozó dolgok és javak tekintetében merülhet fel. Az eszmei érdekeket védő (általános) személyiségi jog nem ilyen, a személyiségi jogon ugyanis az uralkodó kánon szerint vagyoni érdek nem áll, nem állhat fenn. Asztalos László is azon az állásponton van, hogy a személyiség nem vagyoni jellegénél fogva a személyiséget ért vagyoni kár megtéríttetése – a megfelelő feltételek fennállása mellett – nem közvetlenül a személyiség konkrét sérelmének reparálására szolgál, hanem a személyiséget ért sérelem másodlagos és vagyoni következményeinek reparálására. A polgári jogi módszerű szankcionálás a személyiség épségének megsértése esetén is csak az ennek következtében beálló vagyoni károk reparálására szolgál.[871]
Törő szerint is a kártérítésre elsősorban „akkor van lehetőség, ha a személyiségi sérelem közvetetten vagyoni kárt okozott, illetve vagyoni eszközökkel csökkenthető vagy kiküszöbölhető”.[872] A személyiségi jogon fennálló eszmei érdekek ugyanis csak a következménykárokat (azaz közvetett károkat) engedik meg, így például a gyógyítás, kezelés költségét. Ugyan Törő a hírnévrontást és a titoksértést példának hozza a közvetlen vagyoni kárra, ez azonban már dogmatikailag a személyiségi jog vagyoni értékminőségének elismerését jelenti, jelentené.
2.3. A vagyoni jogkövetkezmények alkalmazhatóságának előfeltétele
A vagyoni jogkövetkezmények alkalmazásának előfeltétele tehát az, hogy a jogtárgyon vagyoni érdek álljon fenn. Ilyen vagyoni érdek a vagyoni jogokon áll fenn. Ilyen vagyoni jog elsősorban a tulajdonjog, más dologi jogok. Ilyen vagyoni jog a vagyoni személyiségi jog azzal, hogy e jogon belül a vagyoni érdekek az eszmei érdekekkel keveredve jelennek meg.
A vagyoni érdekkör megsértése azzal írható le, hogy a jogellenes tárgyiasítással a jogsértő a személyiségi jegyet jogosulatlanul használja fel, és ezzel a jogosult vagyoni érdekkörét sérti, ami a jogsértő oldalán jogosulatlan vagyoni előnyt is eredményez. Ebből kifolyólag bármely személyiségi jegy vagyoni érdekkörben történő jogosulatlan felhasználása a vagyoni személyiségi jog sérelmét eredményezi. Médiajogi szempontból azonban szinte kizárólagosan az ismereti személyiségi jegyek sérelme az, ami releváns lehet. Idesorolható a magánélet, a magántitok védelme, különösen az életkép jogának megsértése. A médiajog szempontjából a személyiség külső megjelölésére szolgáló személyiségi jegyek mellékesen, az ismereti személyiségi jegyekhez kapcsolódva jelennek meg, és elsősorban – bár nem kizárólagosan – akkor válnak relevánssá, ha a magánéleti vonatkozások többletelemként jelentkeznek.
Fontos körülmény, hogy a jogalkalmazóknak és a bírói jogvédelmet igénybe vevőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a személyiségi jegy jogellenes tárgyiasításával történő megsértése esetén a felhasználás többnyire a vagyoni érdekkörben történik, a jogsértő a jogosult személyiségi jegyét kereskedelmi, reklámozási célból használja fel. Ilyenkor a jogosultnak tehát nem kizárólag a hagyományos, objektív jellegű szankciók állnak a rendelkezésére, hanem a vagyoni előny jogosulatlan átengedése is kérhető, valamint a kártérítés mint szubjektív szankció. Az európai jogrendszerekben hasonló az irány: egyrészről fiktív licenciadíj, „a hozzájárulás ellenértéke”, elmaradt haszon és hasonló elnevezésekkel licenciaanalógia-alapú védelem létezik (például: Franciaország,[873] Svájc,[874] Lengyelország[875]), másrészről pedig a jogsértéssel elért előny elvonására van lehetőség (például Spanyolország[876]).
Ez a szemléletmódbeli váltás a joggyakorlat részéről szükséges ahhoz, hogy a vagyoni értékeltolódások valóban kiküszöbölhetők legyenek. Ez a folyamat erősen egybevág a személyiségi jog elismerése terén tapasztalható bírói gyakorlattal: a bíróság a személyiségi jogok megsértése esetén az abszolút jellegből fakadó jogkövetkezmények alkalmazását megállapíthatónak látta. Míg ott maga az alanyi jog léte volt vitás,[877] úgy most az alanyi jog minősége az, ami az alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében növeli a jog megsértésének esetköreit.
2.4. A vagyoni szankciók funkciója és szükségessége
A vagyoni szankciók alkalmazásának szükségessége alapvetően nem jogi indokokkal adható meg, hanem gazdaságiakkal. A korábbi ítéleteknek, az ítélkezési gyakorlatnak és a jog értékrendjének a jogsértőkkel szemben kitüntetett szerepe van abban, hogy a piaci szereplők hogyan viselkednek. Ez lényegében az önkéntes jogkövetés és a jogsértés szempontjából azt jelenti, hogy a piaci szereplők, a médiavállalatok és gazdasági társaságok nem a jogos-jogtalan értékduál szerint mérlegelik cselekedeteiket, hanem a rentábilis-nem rentábilis értékduálja alapján.[878] Menyhárd ezt úgy fogalmazza meg, hogy „a profitorientált szervezetek számára a piaci működési elvek mellett annak eldöntése, hogy a károkozó magatartást folytatják, vagy – vállalva a kisebb haszon lehetőségét – tartózkodnak a károkozó magatartástól, üzleti döntés”.[879] A gazdasági haszon és a jogkövető magatartás ugyanakkor egymást metsző halmazok, így előfordulhat, hogy az, ami rentábilis, sokszor jogsértő is. A személyiség minél teljesebb körű és hatékonyabb védelme azzal érhető el, ha a jogsértés által bekövetkező hátrány meghaladja a jogsértéssel szerezhető előnyöket.[880] Ezzel lényegében közelíthető a rentábilis és a jogszerű magatartás a piaci szereplők oldalán, és végső soron célja a személyiség védelme mellett a magánosok vagyoneltolódásának korrigálása is. Ahogy Sólyom László fogalmaz: „amilyen a veszély, olyannak kell lennie a védekezésnek.”[881]
Gerda Müller szerint a kártérítési követelések értékkiegyenlítő funkciója mellett azok megelőző, preventív funkciója is felértékelődik a sajtó és a média tájékoztatási igénye miatt.[882] A kártérítési igények tekintetében az eredeti állapot helyreállítása is releváns lehetne, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a pénzbeli megtérítés áll az előtérben.[883] Ennek az oka elsősorban az, hogy a pénzbeli kártérítés általános trendjével szemben más megoldások nem kellően csábítók.[884]
2.5. A háromfokú kárelszámolás
A vagyoni tartalom elismerése nem kizárólag a generálklauzula konkretizálását jelenti, hanem olyan jogkövetkezmények alkalmazásának a lehetőségét, amelyek a vagyoni, kereskedelmi érdek megléte nélkül nem lennének alkalmazhatók. A személyiségi jogok a rendelkezés, átruházás, használati engedély adása és a hasznosítás tekintetében pénzben kifejezhető értékkel bírnak, és ez a vagyoni elem ahhoz vezet, hogy a hitelező és az adós között vagyoni értékeltoldódás következik be. Ha ez a vagyoneltolódás jogellenes, illetve nem szándékolt, úgy kötelmi jogi (vagyonjogi) jogkövetkezmények megilletik a jogosultat, ami alapján meghatározott pénzösszeg fizetését követelheti. A német jogban, annak ellenére, hogy a személyiség védelmét a BGB szintjén nem tartalmazza, az absztrakt törvényszerkesztésnek köszönhetően a törvényben szabályozott jogalapok (Anspruchsgrundlage) specialitásuktól függően itt is igénybe vehetők.[885]
A post mortem személyiségi jog eszmei vonatkozásainak megsértése esetén csak abbahagyásra, eltiltásra, visszavonásra, helyreigazításra, valamint az eszmei kár megtérítésére irányuló igényeket lehet érvényesíteni.[886] Az általános személyiségi jog eszmei vonatkozásainak megsértéséből kártérítési igény nem származik.[887] Ha a gazdasági tevékenységgel összefüggésben kereskedelmi célra használják a személyiségi jegyeket, úgy továbbra is kérhető a jogsértés abbahagyása, azzal azonban, hogy a jogosult döntése szerint halmazatban kártérítést is követelhet. Tehát ha kizárólag anyagi, kereskedelmi érdekek vezérlik a jogsértőt, a jogsértéstől való eltiltás ugyanúgy kérhető.[888]
A nem szándékolt vagyoneltolódások kiegyenlítésére egy háromfokú kárelszámolási rendszert alakított ki a német joggyakorlat (dreifache Schadensberechnung),[889] amely megmutatja, hogy milyen igények és jogkövetkezmények illetik meg a jogosultat. A vagyoni kár elszámolásának három útja, amelyet a jogosult kérhet:
- konkrét tényleges vagyoni kár likvidációja (BGB 823. §),
- az eset körülményeihez mért licenciadíj követelése (BGB 812. §),
- a jogsértéssel elért előny kiadása a szerzői jog szabályai alapján.[890]
3. Immateriális sérelmek
3.1. Nem vagyoni kártérítés
A kártérítési joggal összefüggésben kezdte kialakítani a joggyakorlat a nem vagyoni károk értékelését a személyiséggel összefüggő sérelmek tekintetében, kezdetben kifejezetten vagyoni kárnak tulajdonítva az elszenvedett eszmei, erkölcsi sérelmet.[891] Ezt követően már önállóan, a vagyoni kár mellett állapította meg azt a bíróság, jóllehet a vagyoni kár meglétét az igény megvalósulásának előfeltételeként támasztotta. Ezután indult el önálló útjára a nem vagyoni (eszmei) kártérítés mint kompenzációs kártérítés a személyiségi jogi sérelmek orvoslása tekintetében.[892] A nem vagyoni kár jogintézményének 1953-as megszűnését követően[893] az 1977-es Ptk.-novella élesztette azt újra.[894]
A nem vagyoni kár megtérítése, jóllehet a kártérítési jogon belül helyezkedik el, úgy a régi magánjogban, mint a későbbi írott jogban nem a vagyoni kár megtérítésére irányult, így ténylegesen nem a vagyonban bekövetkezett értékeltolódásokat hivatott kompenzálni. Ennek megfelelően a Ptk. már sérelemről és nem nem vagyoni kárról beszél,[895] és ekként értékeli a személyiséget ért erkölcsi, eszmei jellegű sérelmeket. Az eszmei érdekek sérelme ennek ellenére kialakulásában szoros összefüggést mutat a kártérítéssel. Ez a német jogon is meglátszódik, ahol a bírói gyakorlat a vétkes felelősség generálklauzulájára,[896] a BGB 823. § (1) bekezdésére támaszkodva alakította ki a személyiségi jogok megsértése esetén igénybe vehető nem vagyoni érdekek kompenzációját (billige Entschädigung in Geld).[897]
A Legfelsőbb Bíróság 1953-ban a személyiség vagyonban kifejezett értékének tilalmára alapította a nem vagyoni kártérítés megszüntetésének legitimációját. Ezt a helytelen álláspontot képviseli Asztalos is, mert szerinte „a személyiségi jogok megsértésénél a személyiség védelmére szolgáló kártérítési szankció […] abban különbözik a burzsoá szemlélettől, hogy a nem vagyoni javak áruraváltását, és ennek következtében kártérítésben részesítését nem teszi lehetővé”.[898] A személyiségi jog vagyoni értékének kifejezésére a nem vagyoni kár, illetve sérelem nem alkalmas, hiszen az kompenzációs célt szolgál.
3.2. A sérelemdíj alkalmazása és a vagyoni érdeksérelem
A bírói gyakorlat szerint sérelemdíj jár olyan esetekben is, amikor a jogosult személyiségi jegyeit ellenérték fejében értékesítik jogosulatlanul.[899] Tehát olyankor, amikor a személyiségi jog mint jogtárgy szerződés tárgya, és a felhasználásáért cserébe vagyoni ellenszolgáltatás jár, azaz a képmás vagyoni értéket képvisel. Ez az álláspont a korábbi bírói gyakorlatban is megjelent a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben, például aktfokók,[900] gyermekkori fényképek[901] termékek csomagolásán való felhasználása esetében.[902] Álláspontom szerint a sérelemdíj alkalmazása objektíve kizárt kell hogy legyen, mert ezáltal a sérelemdíj vagyoni hátrány és nem immateriális sérelmek kompenzálását valósítja meg vagyoni eszközökkel.
A probléma a sérelemdíj esetén komplexebbnek mutatkozik, mint a korábbi nem vagyoni kártérítés esetében. Ennek az oka az a törvényi rendelkezés, amely szerint az a személy, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.[903] A joggyakorlat azonban nem szűkíti le a sérelemdíj alkalmazását azokra az esetekre, amikor a sérelem immateriális, erkölcsi, eszmei sérelemként jelentkezik, hanem azt mintegy vélelmezi valamennyi személyiségi jogi jogsértés esetére. Ez a felfogás a kereskedelmi felhasználás esetén tévesnek bizonyul, és okai a sérelemdíj születésének körülményeiben rejlenek.
A korábbi, nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatos joggyakorlat az eszmei károk (sérelmek) megtérítését túlságosan leszűkítően értelmezte. Ezen kellett változtatni, így került megkonstruálásra a sérelemdíj.[904] A problémát persze ez sem oldotta meg, a kevésbé jelentős sérelmek esetében ugyanis a sérelemdíj megítélésének kizárása az értékelés szintjén áttolódott a jogkövetkezmény alkalmazásáról annak mértékére (ún. bagatell sérelmek). Látható ebből az is, hogy a sérelemdíj általános szankcióként való értelmezése egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy a személyiségi jogok megsértése vagyoni kárt, vagyoni értékcsökkentést is okozhat azok jogellenes kereskedelmi felhasználása következtében.
A sérelemdíj helyesen kvalifikált jogi érdek sérelmét feltételezi, nem a személyiség sérelmét általában. Vannak olyan esetek, amikor a személyiségi jogok felhasználása, azok megsértése kapcsolatba lép a vagyoni viszonyokkal, ha azokat reklámcélra vagy egyébként más kereskedelmi célra használják fel. A legtöbb esetben ilyenkor is adekvát a sérelemdíj alkalmazása, ilyen például egy aktfotó jogosulatlan közlése egy hazai lapban, ami miatt a jogosult és hozzátartozói kényelmetlen helyzetbe kerülnek, a megjelenés miatt lakókörnyezetükben, baráti körükben magyarázkodásra kényszerültek.[905] Nem ilyen azonban az, ha egy modell képmását élesztőtabletta csomagolásán tüntetik fel a kelendőség fokozása érdekében,[906] vagy ha valakinek a fényképét horgászati segédeszközökön jelenítik meg.[907] A két sérelem nem zárja ki egymást, egy aktfotó közlése ugyanúgy jelent erkölcsi sérelmet, mint vagyonit (a hozzájárulás ellenértékének elmaradása formájában).
3.3. A vagyoni és az eszmei érdekek sérelmének különválasztása
A német bírói gyakorlat ennek megfelelően tesztet alkalmaz annak eldöntésére, mikor alkalmazható méltányos kártalanítás vagy fájdalomdíj, és mikor vagyonjogi jogkövetkezmények (kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás). A német legfelsőbb bíróság, a BGH abból indul ki, hogy az első akkor jár, ha az általános személyiségi jog eszmei vonatkozásai sérültek. A másik pedig akkor, ha ennek a vagyoni vonatkozásai szenvedtek sérelmet. Persze az is lehet, hogy a kettő együttesen valósul meg, például ha egy énekesnő művésznevét műfogsorrögzítővel hozzák kapcsolatba az engedélye nélkül, olyan szöveggel, mintha az énekesnő a termékek használatát ajánlaná.[908] A horgászcikkekhez kapcsolódó hazai döntés során a Kecskeméti Törvényszék ilyen különbségtételt sem ebben a formában, sem más formában nem tett, hanem a sérelemdíjat alkalmazta olyan esetre, amikor az nem lenne alkalmazható.[909]
A konkrét esetben immateriális sérelmet nem szenvedett el a felperes, a bírósági érvelésben a sérelemdíj megállapításánál kifejtett szempontokat valójában a jogsértéssel elért előnnyel összefüggésben kellett volna felhozni. Ha megnézzük a bírósági érvelést, arra lehetünk figyelmesek, hogy a képmás felhasználása valójában nem befolyásolta hátrányosan a felperes megítélését, csupán azt a vagyoni értékű jogát sértette, hogy képmása kereskedelmi felhasználásáról maga rendelkezzen.[910] Ez pedig nem tekinthető nem vagyoni sérelemnek, így sérelemdíj iránti igényt sem alapozhat meg a konkrét esetben, szemben a bíróság álláspontjával:
Amennyiben a felperes képmása horgászcikk terméken marketing értéket képviselt, és a felhasználásért az alperes ellenszolgáltatásban részesítette a megelőző években közvetve a felperest, úgy elfogadható, hogy e hírnév és ismertség a felperes személyiségének része, és a róla alkotott társadalmi kép befolyásolásának eszköze lehet, ekként a felperes önrendelkezése alatt áll. A sérelmet szenvedő fél oldaláról vizsgálódva méltányolandó, hogy – amennyiben a felperes már nem kívánta az alperes termékeit tovább szponzorálni ily módon, vagy esetleg más termékeket részesített volna előnyben a képmása mint marketing tényező átengedésével, vagy egyáltalán nem kíván piaci szereplő lenni – ez személyes önrendelkezési joga, melyet tiszteletben kell tartani. A sérelem okán a felperest kompenzáció illeti.[911]
3.4. Jövőbeni problémák
Amennyiben elfogadjuk azt, hogy a sérelemdíj olyan esetekben is megítélhető, amikor a jogsértés az egyes személyiségi jegyek kereskedelmi és reklámcélú felhasználásához kapcsolódik, új funkciót adunk e jogintézménynek. Nemcsak kitágítjuk az alkalmazási körét, hanem lényegében törvénysértő analógiát alkalmazunk. A lengyel jogirodalom szerint sem értékelhetők ilyen vagyoni értékeltolódások nem vagyoni kárként, mert ez a megoldás dogmatikailag hibás.[912] Hasonló álláspontot találunk a magyar jogban is,[913] amely követendő.[914]
Ezzel ugyanakkor olyan helyzet is előáll, hogy a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése iránti kereseti kérelem megalapozatlansága esetén nem vagyonjogi jogkövetkezményeket alkalmazunk a ténylegesen vagyoni kárként (előnyként) kvalifikálható jogsértések tekintetében, hanem immateriális, erkölcsi sérelemként kvalifikáljuk a vagyoneltolódást.
A helyes megoldás ilyen esetben a vagyonjogi jogkövetkezmények alkalmazása lenne. Itt természetesen a korábbi joggyakorlat által alkalmazott kártérítés jöhet szóba. Azokban az esetekben, amikor ez felróhatóság hiányában nem lenne megállapítható, nem tudunk visszanyúlni az objektív jogalap nélküli gazdagodáshoz, mint ahogy azt a német jog teszi, mert a magyar kodifikáció annak más tónust ad. Egy ilyen objektív, fiktív licenciadíj megítélésére alkalmas szankció hiányát a jogalkalmazásnak kell majd feloldania valahogy, akár azzal, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint megtérítendő vagyoni előnyt a jövőben mint elmaradt díjazást értékeli. Vagy azáltal, hogy a jogsértéssel elért vagyoni előny egy részét, az elmaradt díjazást a bíróság adottnak tekinti a jogsértés bekövetkeztével, és csak az ezen felüli gazdagodás tekintetében követel meg bizonyítást.
[864] Ennek megfelelően alakította ki a német jogalkotó a BGB 12. §-a szerinti névjogot is.
[865] A jogellenes névhasználat miatt keresettel csak akkor lehet fellépni, ha a jogellenes névhasználat szándékosnak mutatkozik, vagy annak megismétlésétől lehet tartani (K. P. IV. 48/1928.).
[866] BDT 2009.24. – „Budapesti Őszi Fesztivál”.
[867] Uo. Hasonló: BGH 1979, 425 – Paul Dahlke.
[868] Asztalos, 1966, 279.
[869] Uo. 293.
[870] Petrik, 1992, 232.
[871] Asztalos, 1966, 295.
[872] Törő Károly: A személyiség jogi védelmének polgári jogi eszközei. In Petrik Ferenc (szerk.): A személyiség jogi védelme. KJK, Budapest, 1992, 184.
[873] Trebes, 2019. § 59. Rn 77.
[874] Bohne, 2019, Rn 51.
[875] Targosz, 2019, Rn 57.
[876] Trebes, Anja: § 64 Spanien. In Götting, Horst-Peter – Schertz, Christian – Seitz, Walter (szerk.): Handbuch des Persönlichkeitsrechts. C. H. Beck, München, 2019, Rn. 57.
[877] „Az egyén szabadsága, testi épsége, egészsége a közkeletű terminologia szerint nem annak jogosultságai ugyan, hanem csak előfeltételei a jogosultságok keletkezésének. Részünkről ezzel szemben minden jogilag védett érdekben egyúttal alanyi értelemben vett jogosultság elemeit véljük felismerni. A fogalomról különben vitatkozhatni, mit ehelyütt azért tartunk feleslegesnek, mert hiszen akár jogosultság is a szabadság, testi épség, becsület, akár pedig csak egyszerüen jogilag védett érdek, kötelességek ezekből mindenképen fakadnak, és a kötelességek tudatos megsértése mindenképen tilos cselekvés is leszen.” Almási, 1907, 156.
[878] Ehhez lásd Pokol Béla: Politikaelmélet. Társadalomtudományi trilógia III. Századvég, Budapest, 2006, 16-tól.
[879] Menyhárd, 2014, 208.
[880] Uo. 207.
[881] Sólyom, 1985, 318.
[882] Müller, Gerda: § 50. Der Anspruch auf materiellen Schadensersatz. In Götting, Horst-Peter – Schertz, Christian – Seitz, Walter (szerk.): Handbuch des Persönlichkeitsrechts. C. H. Beck, München, 2008, Rn 2.
[883] Uo. Rn. 29.
[884] Uo. Rn. 30.
[885] A német didaktikában és részben a jogalkalmazási gyakorlatban is az igények vizsgálatának sorrendje a következő: 1. szerződéses igények (elsődleges követelés: teljesítés; másodlagos követelések: kártérítés, elállás stb.); 2. szerződésszerű igények (culpa in contrahendo, megbízás nélküli ügyvitel); 3. dologi, személyiségi jogi igények (tulajdoni per, tulajdonos-birtokos viszony); 4. felelősség magánjogi tiltott cselekményből, BGB 823. §; 5. jogalap nélküli gazdagodás, BGB 812. §. A vizsgálat szempontjából a 4. és 5. pont jön tekintetbe.
[886] Frommeyer, 2002, 13, 18.
[887] NJW 2006, 605.
[888] ZUM 2008, 793 – Kannibale von Rotenburg II.
[889] Petersen, 2010, 273; Diederichsen, 2008, 1.
[890] Staudinger/Hager, § 823., Rn. C 290.
[891] „Bírói gyakorlatunk azonban a legújabb időkig, mint már említettük a kártérítési kötelezettséget az erkölcsi károk megtérítésére nem terjesztette ki. […] Felperes leányos szüzessége alperesek cselekménye által érintve lett, ezáltal bizonyos mérvben jövőjére is kiható erkölcsi kárt is szenvedett. Bár a nőnek a szüzesség nem feltétlen kelléke, a mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy a szüzességét vesztett leány a megvetés bizonyos nemének ki van téve, és férjhezmenetele, amely a nőnek természetszerű hivatása, meg van nehezítve.” Dezső, 1917, 336.
[892] „Bírói gyakorlaton alapuló szabály szerint a testi sérülést szenvedő fél a sértés okozójától, ha testi sértésből anyagi kára nem is származott, amennyiben az eset körülményei szerint méltányosnak jelentkezik, erkölcsi kár megtérítéséül vagyoni elégtételt követelhet.” C. 977/1914.
[893] Legfelsőbb Bíróság III. sz. Polgári Elvi Döntése (1953).
[894] 1977. évi IV. tv. 354. §: „A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja.”
[895] E fogalmi megkülönböztetést támogatja Almási Antal is 1907-ben. „Megjegyzendő, hogy az optk. a maga naiv egyszerüségében itt alighanem jobb kifejezésekkel élt, mint a magánjogi T., mely az elégtételt nem vagyoni kárnak minősiti, holott a kár nyilvánvalóan vagyonjogi fogalom és a fájdalomdíj vagy elégtételi összeg jóformán tilos cselekmény kiegyenlítő és sujtó következményeinek határterületét képezi, mert a fájdalomdíj létesítésével a törvény elismeri, hogy a személyjogi tilos cselekménynyel az áldozatul esett sértetten többé-kevésbé helyrehozhatatlan értékcsorbulás történt hogy ezért a sértőt az okozott vagyoni kár megtérítésén felül még külön magánjogi büntetéssel is kell sujtani.” Almási Antal: Tilos cselekmény a magánjogban. Grill, Budapest, 1907, 247–248.
[896] A BGB más szakaszhelyei alapján is lehetőség volt a nem vagyoni sérelmek orvoslására. Így a BGB 253. §-a alapján sérelemdíj (Schmerzensgeld) volt követelhető abban az esetben, ha a törvényben felsorolt jogokat megsértették. Ehhez hasonlóan a BGB 826. §-a alapján a jóerkölcsbe ütköző károkozásra hivatkozva a személyiségi jogi sérelmek orvoslásra kerülhettek.
[897] Ehhez lásd Görög Márta: A fájdalomdíj mértékét befolyásoló körülmények összehasonlító elemzése a német joggyakorlat előtérbe helyezésével. Jogelméleti Szemle 2001/4.; Görög Márta: Az általános személyiségi jog megsértésének fájdalomdíjjal való orvoslása. Jogelméleti Szemle 2002/4.
[898] Asztalos, 1966, 294.
[899] Kecskeméti Törvényszék 8.P.20.334/2017/17.; PJD 2019.19. – „horgászcikkek”.
[900] BDT 2007.171.
[901] BDT 2009.24.
[902] BDT 2015.70.
[903] Ptk. 2:52. § (1) bekezdés.
[904] Boytha György: A személyiségi jogok megsértésének vagyoni szankcionálása. Polgári Jogi Kodifikáció 2003/1., 4–5.; Petrik Ferenc: A nem vagyoni kár megtérítése védelmében. Polgári Jogi Kodifikáció 2003/1., 7–8.
[905] BDT 2007.171.
[906] BDT 2015.70.
[907] Kecskeméti Törvényszék 8.P.20.334/2017/17.; PJD 2019.19. – „horgászcikkek”.
[908] NJW 1959, 1269 – Caterina Valente.
[909] Kecskeméti Törvényszék 8.P.20.334/2017/17.
[910] Korábban a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben BDT 2007.171.
[911] Kecskeméti Törvényszék 8.P.20.334/2017/17.
[912] Targosz, Tomasz: § 62. Polen. In Götting, Horst-Peter –Schertz, Christian –Seitz, Walter (szerk.): Handbuch des Persönlichkeitsrechts. C. H. Beck, München, 2019, Rn. 57. 1319–1320.
[913] Petrik Ferenc: Személyiségi jogok. In Wellmann György (szerk.): Polgári jog. Bevezető és záró rendelkezések. Az ember mint jogalany. Öröklési jog. HVG-ORAC, Budapest, 2018, 147.
[914] Az általános személyiségi jog vagyoni vonatkozásai öröklésének német joggyakorlatbeli elismerését követően a müncheni táblabíróság csak a nem vagyoni sérelem vonatkozásban adott helyt a kereseti kérelemnek attól való félelmében, hogy a vagyoni érték túlzott értékelése az eszmei és erkölcsi személyiségi védelmet túlzottan háttérbe szorítaná – GRUR-RR 2002, 341.