E tanulmányban a versenyjogi szabályok és az új Ptk. kapcsolatáról lesz szó. Az új Ptk. 2014. március 15-i hatálybalépését követően bekövetkező helyzetet a régi Ptk. és a versenykorlátozások joga közötti kapcsolat fényében, a változásokat kiemelve igyekszem bemutatni. A cikk két fő részből áll. Az első rész a versenyjog és az új Ptk. egymásra hatását érzékelteti, a második rész a versenyjog és a polgári jog viszonyának általános kérdéseiről szól, kiemelve a versenyjog és a Ptk. kapcsolatának olyan pontjait, amelyek tekintetében valamilyen változásra került sor.
A) A versenyjog és az új Ptk. kölcsönös egymásra hatása
Az első részben külön-külön elemzem a kétirányú kapcsolatot. Előbb arra utalnék, hogy hol gyaníthatók versenyjogi hatások a kódexben, majd az új Ptk. néhány olyan vonására és rendelkezésére hívom fel a figyelmet, amelyek hatást gyakorolhatnak a versenyjogra. Némileg könnyebb a versenyjognak a kodifikációra és a kódexre gyakorolt hatásának a bemutatása, mivel ez egy lezárult folyamat. Ezzel szemben részben a kialakuló bírói gyakorlattól is függő jövőbeni kérdés, hogy az új Ptk. milyen hatást gyakorol majd a versenykorlátozások jogára.
I. A versenyjog hatása az új Ptk.-ra
Leszögezhetjük, hogy a versenyjog nem gyakorolt mély hatást a rekodifikáció folyamatára. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának („Koncepció”)[1] elfogadása során a Kodifikációs Főbizottság nem észlelt kiküszöbölendő ellentmondásokat a két jogág között, másrészt nem került sor annak szisztematikus vizsgálatára, hogy a polgári jog fejleményei vajon milyen hatást gyakorolnak majd a versenyjogra.
Az új Ptk. néhány rendelkezése alapján fölmerülhet, hogy azokban versenyjogi előzmények hatása figyelhető meg. A Ptk. szövegében bekövetkezett öt olyan változást vizsgáltam meg, amelyek hátterében versenyjogi gyökerek sejthetők.
1. A fedezetelvonó szerződés vélelmezett relatív hatálytalansági eseteinek bővülése
Az új Ptk. – a korábbival egyezően – relatíve hatálytalannak tekinti a fedezetelvonó szerződéseket. Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. [Ptk. 6:120 § (1) bek.] Már a régi Ptk. is vélelmezte a rosszhiszeműséget és az ingyenességet bizonyos helyzetekben, pl. a hozzátartozóval kötött ügyletekre nézve. Az új Ptk. bővíti azoknak az eseteknek a körét, amelyekben a vélelem érvényesül. Vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közti szerződéskötése esetén.[2]
Ez a helyzet sok tekintetben hasonlít a versenyjogban ismert „egymástól nem független vállalkozások” kategória második esetére. Nevezetesen arra a helyzetre, amikor az egymással irányítási kapcsolatban nem álló vállalkozások közös irányítás alatt állnak, azaz ugyanaz a vállalkozás irányítja mindkettőt vagy ugyanazok a vállalkozások közösen irányítják mindkettőt. Teljes egészében azonban nem magyarázható versenyjogi alapon a Ptk. új vélelmi helyzete, ugyanis a Ptk. nem irányításról, hanem befolyásról[3] szól. A befolyásnak a Ptk.-ban rögzített két fajtája[4] együtt sem fedi le teljes egészében a négyelemű versenyjogi irányítást.[5] Az új Ptk. szerint vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet, ha a szerződő felek ugyanazon természetes vagy jogi személy befolyása alatt állnak, függetlenül attól, hogy a befolyás minősített vagy többségi befolyásnak minősül, sőt a Ptk. még a többségi befolyást sem várja el.[6] Látható, hogy a Ptk. a vélelem érvényesüléséhez nem támaszt magas követelményt, nem várja el azt, hogy a befolyásoló személy mindkét szerződő fél legfőbb szervében a szavazatok többségével rendelkezzék. Más kérdés, hogy a bírói gyakorlatnak kell majd megmondania azt, hogy mit is tekint befolyásnak, a Ptk. fogalommeghatározásai között ugyanis csak a minősített befolyás és a többségi befolyás szerepel. Vélhetően az 50% közeli, de azt el nem érő szavazatok esetén fennáll a vélelem. Erősen megkérdőjelezhető azonban, hogy két részvénytársaság szerződését azon az alapon fedezetelvonónak – és ezáltal relatíve hatálytalannak – lehessen bélyegezni, mert van olyan részvényes, aki mindkét részvénytársaságban rendelkezik egy-egy szavazati jogot biztosító részvénnyel.
Elképzelhető, hogy a Ptk. e tekintetben hiányos szabályát a polgári ítélkezési gyakorlat a versenyjogi tapasztalatok[7] alapján tölti ki tartalommal, bár az sem kizárt, hogy a korábbi társasági jogból ismert 25%-os tulajdoni részesedés elvárását élesztik újjá.[8]
2. Franchise szerződés
Az új Ptk. az egyes szerződések között szabályozza a jogbérleti (franchise) szerződést[9]. A magyar jogban a franchise szerződést elsőként egy versenyjogi csoportmentesítési rendelet[10] definiálta. E korai – ma már nem hatályos – szabály nyomai felismerhetők az új Ptk.-nak a jogbérleti (franchise) szerződést definiáló 6:376. §-ában.[11] A szerződés mindkét jogszabály alapján visszterhes. A szerződés közvetlen tárgyát mind a csoportmentesítési rendelet, mind a Ptk. szerint szerzői és iparjogvédelmi jogok és know-how – a Ptk.-ban védett ismeret – alkotja, melyeket áru forgalmazása során használnak fel. Ezzel azonban az azonosságokat kimerítettük.
A két jogszabály közös elemei valószínűleg a franchise szerződés nemzetközileg közismertnek tekinthető gyökereiből fakadnak. A nagyszámú különbségre[12] tekintettel nem állítható, hogy a csoportmentesítési rendelet franchise megállapodásra vonatkozó definíciója közvetlen hatást gyakorolt volna az új Ptk.-ban megjelenő jogbérleti (franchise) szerződés fogalmára.
3. Forgalmazási szerződés
A termék szerződések egybefüggő láncolata segítségével jut el az előállítótól a végső felhasználóig. A szerződések gyakran adásvételi szerződések, amelyek révén az első tulajdonostól – a másodikon át – a harmadik tulajdonoshoz kerül az áru.
A versenyjogban a kartelljog foglalkozik a vertikális megállapodásokkal, kezdetben csak a továbbeladási ár meghatározása kapcsán, később a vertikális megállapodások valamennyi fajtájával. A kartelljog a vertikális megállapodások szabályozásával azt kívánja elérni, hogy az értékesítési láncolat korábbi szereplője ne befolyásolhassa a későbbi eladás feltételeit, így ne korlátozhassa a későbbi (nagykereskedelmi, kiskereskedelmi) piacon kibontakozó versenyt.[13] A továbbeladási ármeghatározás versenyjogi tilalma folytán minden egyes szerződésben meghatározott ár csak az adott szerződésben érvényesül, az eladó nem befolyásolhatja azt, hogy vevője az általa megkötendő szerződésben milyen árat kössön ki.[14] A továbbeladási ár meghatározásán túl a későbbi értékesítést befolyásoló feltételek előírása is – bizonyos körülmények között – versenyjogi tilalomba ütközik.[15]
A Ptk.-ban újonnan szabályozott forgalmazási szerződés alapesete hasonló funkciót tölt be, mint a láncolatos adásvételi szerződések. A forgalmazási szerződés alapesete valójában a láncolatos adásvételi szerződések első adásvételét váltja ki. A forgalmazási szerződés kötelezettjét több joggal ruházza fel a törvény, mint az eladót. Az új Ptk.-nak a forgalmazási szerződésre vonatkozó 6:372–6:375. §-ai valójában egy vertikális kapcsolatot szabályoznak. A szerződés egyfelől a termék gyártója vagy nagykereskedője, másfelől a terméket továbbértékesítési céllal megvásárló forgalmazó között jön létre. A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg [6:374. §. (1) bekezdés]. A szállító – noha már nem tulajdonosa az eladott árunak – utasításokkal befolyásolhatja – többek között – az értékesítés körülményeit. Nem venné jó néven a gyártó, ha gyémántot tartalmazó ékszert, nagyon drága parfümöket, értékes szőrmebundákat bódékban, ideiglenes pavilonokban árusítanának. Nagyobb értékű termékek esetén ugyanis az eladási körülmények befolyásolják az értékesített márka presztízsét. Álláspontom szerint a kodifikáció során olyan követelményeknek az utasításokba foglalására gondolhattak, amelyeket egy szelektív forgalmazási rendszer kialakítása során támaszt a terméke exkluzív jellegét hangsúlyozni kívánó gyártó. A termék megítélését befolyásoló körülmények körén kívül ugyanis aligha lenne indokolt a szállítónak utasításadási szinten beleszólást biztosítani abba, hogyan folytassa a saját tevékenységét a vevője, aki szintén szakember és a forgalmazási szerződés alapján bekövetkező tulajdonátszállás eredményeként a dolog kizárólagos tulajdonosa. Korántsem természetes tehát, hogy a vételár kifizetése után őt a dolog korábbi tulajdonosa utasítgassa.[16]
A forgalmazási szerződés tehát szoros kapcsolatot mutat egyfelől a vertikális megállapodások bizonyos körét bizonyos esetekben mentesítő csoportmentesítési rendelet szelektív forgalmazásra vonatkozó szabályaival, másfelől a vertikális megállapodásokra is kiterjedő versenyjogi tilalommal. A versenyjog tehát egyrészt segít megérteni a forgalmazási szerződésben szereplő utasítási jog funkcióját, másrészt korlátozza is az utasítások körét, érvénytelenítve a vevőt a saját piacán való szabad versengésben gátló utasításokat.
4. Együttbiztosítás
Az új Ptk. a biztosítási szerződésre vonatkozó szabályok közé beiktatott egy olyan jogintézményt, amelyet korábban – a biztosítási jogon kívül – csak a versenyjog használt.
Az együttbiztosításnak előnyei és hátrányai is vannak. Az előnyt a szolgáltatást nyújtók közötti kooperáció jelenti, amely lehetőséget biztosít arra, hogy több önálló vállalkozás közösen elvállalja olyan kockázatok biztosítását, amelyet nagy valószínűséggel egyetlen biztosító sem vállalna el egyedül, vagy legalábbis a kis- és közepes méretű biztosítótársaságok számára túlzott veszéllyel járna az ilyen szerződések egyedüli kötelezettként való megkötése. Az előnyök mellett versenyjogi és polgári jogi hátrányok is megjelenhetnek.
Az együttbiztosítás versenyjogi szempontból azzal a veszéllyel járhat, hogy a biztosítók által kialakított, alkalmi együttműködést lehetővé tevő társulási rendszer önálló életet kezd élni. A piaci verseny szempontjából hátrányos, ha a biztosítók együttműködése túlnyúlik azon a körön, amelyben a kooperáció az egyedül lehetséges megoldás a kockázat biztosításba vonására. Nemkívánatos, hogy a biztosítók olyan helyzetben is közösen vállalják a kockázatot, amikor arra külön-külön is képesek lennének, és ezáltal ahelyett, hogy egymással versenyeznének és ennek következtében lenyomnák a biztosítási díjak mértékét, együtt magasabb ellenszolgáltatást kérnek.
Polgári jogi jellegű kockázatot jelent az, hogy együttbiztosítás során a biztosítóval szerződő fél vagy a biztosított számára nem mindig egyértelmű, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor melyik biztosító mire lesz köteles. Addig, amíg a szerződő fél fizeti a biztosítási díjat, a befizetésnek lesz gazdája, amikor viszont ki kell fizetni a biztosítási összeget, akkor elkezdődhet az egymásra mutogatás az „együttműködő” biztosítók között.
Az eddigiekből látható, hogy az együttbiztosítás szabályozása mind versenyjogi, mind polgári jogi szempontból indokolt. Nincs átfedés a versenyjogi és a polgári jogi szabályok között, mivel mindkét jogterület a maga sajátos céljait kívánja elérni és ehhez egymástól eltérő eszközöket használ.
A versenyjog a piaci versenyt, annak intenzitását védi, amikor a biztosítók tartós együttműködését illetően a legális és illegális kooperáció határvonalát igyekszik kijelölni. A biztosítási csoportmentesítési rendelet[17] eleve jogszerűtlennek minősít bizonyos nagyságrendet meghaladó együttműködést a biztosítók piaci részesedésének mértékétől függően, másrészt bizonyos helyzeteket, magatartásokat „feketelistára” tesz. A versenyjog együttbiztosításon nem egy konkrét kockázat porlasztására irányuló megállapodást ért, hanem a biztosítók közötti – keretszerződés jellegű – megállapodást, amely későbbi kockázatok biztosításának közös elvállalására irányul.
A polgári jog együttbiztosításon mindig egy konkrét kockázat porlasztására irányuló megállapodást ért, amely egyfelől több biztosító mint kötelezett, másfelől egy szerződő fél között jön létre. A Ptk. a kötelezettségek világos rögzítését írja elő, másfelől arra kötelezi a biztosítókat, hogy erről a szerződő fél, illetőleg a biztosított számára világos információt adjanak.[18]
A polgári jogi és a versenyjogi szabályok különbségei jelzik, hogy bár az együttbiztosítás a versenyjogból ismert, de a kodifikáció során nem a versenyjog által szabályozott jogintézmény lebegett a jogalkotó szeme előtt. A Ptk.-ban rögzítésre kerülő együttbiztosítási szabályok nem vezethetők vissza a biztosítási csoportmentesítési rendeletben rögzített normákra. A két jogterület szabályai között sem funkcionális, sem tartalmi kapcsolat nincs.
5. A „vállalkozás” megjelölés
Az új Ptk. nem használja a „gazdálkodó szerv” fogalmat, helyette a „vállalkozás” megjelölést alkalmazza a nem természetes személy jogalanyokra. A magyar versenyjog a kezdetektől „vállalkozás”-nak nevezi a jogalanyokat.[19] A két jogág szóhasználata tehát közeledett, de nincs nyoma annak, hogy a kodifikációs változás ihletője a versenyjogi gyakorlat lett volna. Éppen ellenkezőleg, a Koncepció[20] Ptk.-n belüli változásokkal indokolja a „gazdálkodó szerv” fogalom mellőzését.
A Ptk.-ba újonnan bekerült, versenyjogi előzményekkel rendelkező normák, jogintézmények áttekintése alapján összegzésként megállapítható, hogy a kodifikáció során a versenyjogi szabályozást nem tekintették sem ötletadó körülménynek, sem mintának. Polgári jogi jellegű problémák megoldása, hiányok kiküszöbölése volt a jogalkotó célja. A kodifikáció során alkotott „verseny közeli” szabályok funkciójukat és tartalmukat illetően is elkülönülnek a változatlanul létező versenyjogi normáktól. Az áttekintett négy jogintézmény és egy elnevezés kapcsán a két jogág párhuzamos működése figyelhető meg. Elképzelhető azonban, hogy az újonnan megalkotott polgári jogi szabályok értelmezése, a hézagok kitöltése során a bíróságok felhasználják majd a „rokon” versenyjogi normákat és az azok értelmezésére kialakult joggyakorlatot.
II. A versenyjogra is kiható változások az új Ptk.-ban
A tanulmány első felének második gondolati egységében megpróbálom számba venni a fordított irányú hatásokat, nevezetesen azt, hogy a polgári jogi kodifikáció vajon hogyan hatott és hogyan hat a jövőben a versenyjogra. Elsőként a Polgári Törvénykönyvnek a Tpvt.-re gyakorolt közvetlen hatását veszem górcső alá, majd a jövőbeni potenciális hatások feltárására teszek kísérletet.
1. A kodifikáció közvetlen hatása a Tpvt.-re
Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 184 törvényt módosított, köztük a Tpvt.-t is. A versenyjogot érintő változások gyakorlatilag „szóhasználati” jellegűek.
Az új kódexben valamennyi társasági típus jogi személynek minősül, így a Versenytörvény hatályáról szóló rendelkezésből is kimarad a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra utalás. A nem vagyoni kártérítés megváltozott szabályait új elnevezéssel hangsúlyozza a Ptk., így a tisztességtelen verseny körébe tartozó magatartások[21] miatt bírósághoz forduló felperesek keresetükben kártérítésen kívül sérelemdíjat igényelhetnek (a korábbi nem vagyoni kártérítés helyett). Az üzleti titok tekintetében a Tpvt. változatlanul a Ptk.-ra utal vissza, de a konkrét szakasz és bekezdés megjelölése nélkül.[22] A képviselet körében meghatalmazottként eljárásra jogosultként a „gazdálkodó szervezet” helyett a „vállalkozás” ügyintézésre jogosult tagját, alkalmazottját nevesíti a 2013. évi CCLII. törvény által módosított Versenytörvény.[23]
2. Az új Ptk. jövőbeli hatása a versenyjogra
A tanulmánynak a jogágak egymásra hatásáról szóló első gondolati egységének második részében a jogtechnikai változásokon túl azt vizsgálom, hogy a kódex új vonásai, rendelkezései vajon milyen hatást gyakorolhatnak a versenyjogra. Előrebocsátom, hogy ebben a körben jövőbeni folyamatokat próbálok felvázolni, feltételezéseknek adok hangot. A várható fejlemények feltárása – értelemszerűen – rejt magában bizonytalanságot.
2.1. Szélesebb tárgyi hatály – erősödő kapcsolat
Az első – talán leginkább szembetűnő – változást az jelenti, hogy az új Ptk. kiszélesíti a polgári jog hatókörét. A Ptk. tárgyi hatályának bővülése érint néhány olyan jogterületet, amely a versenykorlátozások jogával is szoros kapcsolatban áll. Versenyjogi szempontból azoknak a versenyjogi kötődésű jogterületeknek az áttekintése lehet hasznos, amelyek a kodifikáció nyomán erősebb szálakkal kapcsolódtak a polgári joghoz. Ilyen jogterület
– a társasági jog,
– a fogyasztóvédelem,
– egyes „kereskedelmi” szerződések, továbbá
– a szellemi alkotások joga, azon belül is főként az iparjogvédelem, valamint a szerzői és iparjogvédelmi
hasznosítási szerződések.
A polgári joghoz korábban „holdudvarként” kapcsolódó jogterületek közül az első háromnak a polgári joghoz való kapcsolódása sokkal szorosabbá vált a rekodifikáció eredményeként, a szabályok jelentős mértékben beépültek a Ptk.-ba. A gazdasági társaságok közös szabályai és az egyes társasági típusokra vonatkozó normák a Ptk. Harmadik könyvét alkotják. A fogyasztóvédelem szabályai közül az általános szerződési feltételek fekete és szürke listájának kodifikálása, számos európai eredetű egyedi fogyasztóvédelmi norma beépítése és néhány hagyományos szerződés (pl. biztosítás) fogyasztóvédelmi szempontú átalakítása említhető. Az üzleti életben elterjedt, és eddig egyáltalán nem szabályozott, vagy a Ptk.-n kívül szabályozott kereskedelmi szerződések közül néhányat ma már a Ptk. tartalmaz (a franchise és a forgalmazási szerződések kerültek említésre korábban ebből a körből).
A Ptk. jelzésszerűen érzékeltetett tartalmi gazdagodása nem csupán a Ptk.-t érintő változás. A polgári jog tárgyi hatályának számottevő bővülése érinti a polgári jog és más jogágak kapcsolatát is. A polgári jognak az új Ptk. által kiszélesített hatóköre várhatóan azt eredményezi, hogy a jövőben még több szállal kapcsolódik majd egymáshoz a versenyjog és a Ptk.
2.2. A jogalanyok szemléletmódjának változása
Modernizálódni látszik a Ptk. szemlélete a jogalanyokról. Nem csupán individuumként érzékeli a jogi személyeket, hanem kapcsolataikkal együtt szemléli azokat, egy létező nagyobb csoportban betöltött szerepükkel együtt látja, sőt magát a csoportot is értékeli az ilyen kérdésektől eddig távol álló személyek joga. A kodifikáció nem csupán a mozaikszerű jogalanyokat látja, hanem a puzzle-darabokból összeálló egészet is. A változás megítélésem szerint – a versenyjogi szemlélethez eleve közelebb álló – társasági jog hatására következett be. A fejlődés legjobb példája a vállalatcsoport. Az új Ptk. – véleményem szerint is helyesen – nem tekinti ugyan jogalanynak a vállalatcsoportot[24], de a vállalatcsoport keletkezéséről és megszűnéséről is tartalmaz rendelkezéseket, amelyek arra utalnak, hogy a civiljogi gondolkodás hajlandó számot vetni a való életnek a hagyományos polgári jogi skatulyákba be nem illeszthető jelenségeivel.
Csak jelzésszerűen emlékeztetek arra, hogy az a körülmény, hogy bizonyos vállalkozások egymástól nem függetlenek, továbbá az egy vállalkozáscsoportba tartozás ténye milyen sokféle jelentőséggel bír, a magatartások kartellé minősítésének kizártságától[25] az összefonódás engedélykötelezettsége szempontjából jelentős árbevétel[26] megállapításán keresztül, az esetleges versenyfelügyeleti bírság alapjául szolgáló érték meghatározásáig[27].
2.3. Változó szabályú jogintézmények
Számos jogintézmény szabálya megváltozott az új Ptk.-ban az 1959. évi. IV. törvényhez képest. E változásokból néhány olyat szeretnék bemutatni, amely érintheti a versenyjogot.
2.3.1. Semmisség
A semmisség körében bekövetkező változások közül kettő érdemel témánk szempontjából említést.
– A tilos szerződés semmis, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.[28] Az új Ptk. kifejezetten rögzíti, hogy „más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása” [6:95. § (1) bek.]. Az új polgári jogi norma annak a lehetőségét zárja ki, hogy egy külön jogszabály által deklarált speciális jogkövetkezmény miatt ne lehessen alkalmazni a Ptk. szerinti semmisséget, és így a szerződést érvényesnek kelljen tekinteni.
A Versenytörvény a kartellszerződéshez versenyjogi jogkövetkezményeket fűz. Ez veszélyeztette a Ptk. szerinti semmisséget. A versenyjogi jogalkotó már régebben észlelte a veszélyt, és annak elkerülése érdekében az 1996. évi versenytörvény kifejezetten rögzítette a polgári jogi, valamint a versenyjogi jogkövetkezmények párhuzamos alkalmazási lehetőségét [Tpvt. 11. § (3) bekezdés]. Elegánsabb megoldás az, hogy mostantól a Ptk. rendezi a kérdést, de a versenykorlátozásokat érintő gyakorlati jelentősége – az azonos cél elérése érdekében korábban megalkotott versenyjogi szabályra tekintettel – nem lesz a Ptk. említett új szabályának.
– A szerződések semmisségére az új Ptk. alapján már nem hivatkozhat mindenki, hanem csak az, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre törvény feljogosít [Ptk. 6:88. § (3) bek.]. Az ügyészt az új Ptk. két esetben feljogosítja kereset indítására a szerződés semmisségének megállapítása vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Az egyik eset – „közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében” [Ptk. 6:88. § (4) bek.] – megítélésem szerint lefedi a kartellszerződések semmisségét és alkalmazható olyan esetekben is, amikor a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés szerződéses kapcsolatban, a szerződés tartalmát érintő módon jelentkezik.
2.3.2. A kontraktuális és deliktuális kártérítés szabályainak eltérítése
A magánjogi igényérvényesítés[29] szempontjából fontos háttérszabályok a polgári jog kártérítési normái. A kodifikáció eredményeként a kontraktuális és a deliktuális kártérítés normái a korábbinál erőteljesebben különböznek. Az elkülönítés azáltal következett be, hogy az előreláthatóság kritériumát másként vezették be a kontraktuális és a deliktuális kártérítés szabályai közé.[30] A kontraktuális felelősség körében az előreláthatóság a felelősség alóli mentesülést eredményező konjunktív feltételek egyike.[31] A deliktuális kártérítés körében az előreláthatóság a felelősség okozatossági előfeltételét képezi.[32] Ez olyan jelentős változás a Ptk.-ban, amelynek következtében minden kártérítési igény kapcsán az első eldöntendő kérdés az, hogy melyik kártérítési joganyagot kell az adott esetre alkalmazni. A jogalkotó igyekszik eleve meghatározni az alkalmazandó jogot olyan polgári jogi helyzetekben (pl. a szerződéskötési tárgyalások során a tájékoztatási kötelezettség megszegésével okozott kár esetén[33]), amelyekben kérdéses lehet, hogy a kontraktuális vagy a deliktuális felelősség normái kerüljenek alkalmazásra. A kontraktuális és deliktuális kártérítés szabályainak eltérítése a magánjogi igényérvényesítésre is kihat. Ez a kérdés azonban kívül esett a kodifikátorok látómezején, így a joggyakorlatnak kell majd állást foglalnia arról, hogy melyik kártérítés szabályait kell alkalmazni. A tilos kartellel okozott károk azonban egy sokrétű, összetett kárkötelmi rendszert alkotnak, ezért – megítélésem szerint – a kontraktuális és a deliktuális kártérítés változásai tovább nehezítik a magánjogi igényérvényesítést.
A kontraktuális és a deliktuális kártérítés szabályainak erőteljesebb eltérítése nagyobb súlyt ad annak, hogy kik között jön létre a kárkötelem, mivel ez maga után vonhatja az egymástól eltérő kártérítési szabályok alkalmazását.
Nehéz kérdéssel találja magát szembe a bíró akkor, ha egy vevő, aki az árkartell miatt magasabb árat volt kénytelen fizetni, felperesként a kartell valamennyi tagját mint közös károkozókat perli, egyetemleges marasztalásukat kérve keresetében. Ebben az esetben ugyanis a kartell egyik tagjához, nevezetesen az eladóhoz szerződéses viszony fűzi a vevőt, a kartell többi tagjával azonban nem áll szerződéses kapcsolatban. A jogalkalmazás során először is azt kell eldönteni, hogy egy ilyen kettős kapcsolatrendszerben minden károkozó alperesre vonatkozóan egységes szabályok szerint kell-e eljárni. Abban az esetben, ha erre a kérdésre a bírói gyakorlat igenlő választ ad, akkor ez a szabályrendszer alighanem csak a szerződésen kívüli károkozás normarendszere lehet. Ha tehát a károsult vevő keresetében annak megállapítását kéri, hogy a kartell valamennyi tagjának egyetemleges felelősségét állapítsa meg a bíróság, akkor a bírói gyakorlat vélhetően a deliktuális kártérítés szabályait fogja alkalmazni. Kérdés az, hogy vajon, ha a károsult lemond a kartelltagok összességének alperesként való megjelöléséről és csak szerződéses partnerével szemben lép fel, akkor alkalmazhatja-e a bíróság a kontraktuális felelősség szabályait. Megítélésem szerint ezt a lehetőséget meg kellene adni a károsultnak, mivel a kialakuló bírói gyakorlat alapján előfordulhat, hogy bizonyos körben ezek a szabályok kedvezőbbek lesznek a károsultra nézve. Ennél is tovább mennék, mivel megítélésem szerint ugyanabban a perben is alkalmazhatók különböző kártérítési szabályok. Azt a kedvezményt is meg kellene adni a károsultnak, hogy valamennyi kartelltag perlése esetén kétféle szabályrendszer alapján szülessen döntés: a vele szerződő eladóra a szerződésszegéssel okozott kártérítés szabályait, míg a többi kartelltagra a szerződésen kívül okozott kártérítés szabályait lehetne egyidejűleg alkalmazni. E megoldás révén megőrizhetővé válna a károkozók döntő többségének egyetemleges felelőssége, nevezetesen a károsulttal szerződéses viszonyban nem álló kartelltagok felelősségének egyetemlegessége. Az általam javasolt megoldás biztosítaná azt, hogy a kartell miatt magasabb ár megfizetésére kényszerülő vevő nem szenvedne számottevő hátrányt a szabályok differenciált változása folytán. Megjegyezzük továbbá, hogy az előreláthatóság követelményének bevezetése önmagában is nehezíti a károsultak helyzetét, bár ez főként a kartelltaggal szerződéses viszonyban nem állók körében okozhat érdemi hátrányt.
Egyszerűbb a jogalkalmazás abban az esetben, ha olyan személy a felperes, aki egyik kartelltaggal sem állt szerződéses kapcsolatban, mert hozzá áttételesen került az áru. A láncolatos értékesítés további szereplője a deliktuális kártérítés szabályainak alkalmazásával érvényesítheti igényét. Ez azt jelenti, hogy az ilyen felperesnek viselni kell annak a kockázatát, hogy a bíróság esetleg azt állapítja meg, hogy a kartelltagok nem látták és nem is láthatták előre azt, hogy a velük szerződő személyek saját vevőikre továbbhárítják-e a kartellfelárat. Az sem kizárt, hogy a bíróság esetleg azt állapítja meg, hogy a kartelltagok nem látták és nem is láthatták előre azt, hogy a velük szerződő személyek milyen arányban hárítják tovább a kartellárat. Előfordulhat tehát, hogy a felperes számára nem térül meg az őt ért összes kár, sőt az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem ítélnek meg számára kártérítést. Érvelhetnek a kodifikátorok azzal, hogy az előreláthatóság mint az okozati összefüggés része egész Európában hagyományosan a deliktuális felelősség részét képezi, ettől a jogharmonizáció Magyarországon a kartellezők számára előnyös, a kartell károsultjai számára hátrányos változást eredményez. Míg a régi Ptk. alapján könnyen deklarálható volt, hogy a kiskereskedők által fizetendő magasabb ár okozati összefüggésben állt a gyártók kartellmegállapodásával, addig a hatályos szabályok alapján azt is vizsgálni kell, hogy vajon a gyártóknak előre kellett e látniuk azt, hogy megállapodásuk eredményeként nem csak a nagykereskedők fizetnek majd a korábbinál többet, hanem azt is, hogy a nagykereskedői árak is emelkednek. Félő, hogy a kartellező gyártók sikerrel védekezhetnek arra hivatkozva, hogy az éles verseny miatt nem kellett arra számítaniuk, hogy az áremelést vagy annak egy részét a nagykereskedők képesek lesznek áthárítani saját vevőikre, a kiskereskedőkre. Ez a reális kimentési lehetőség hátrányosan érinti a kartell károsultjait, ezért is javasoltam – bízva abban, hogy a kontraktuális kártérítés bírói gyakorlata kedvezőbb lesz a károsultak számára –, hogy a bírói gyakorlatban legalább ott a kartell által sújtottakra kedvező megoldás terjedjen el, ahol maradt egy kis mozgástér. Még ebben az esetben is – attól tartok – a felelősséget és azon belül a deliktuális felelősséget érintő változás a magánjogi igényérvényesítés magyarországi elterjedésének komoly akadályát – ha nem gátját – képezi majd.
2.3.3. Károkozásért való felelősség korlátozása, kizárása
A régi Ptk. nem tette lehetővé azt, hogy valaki a bűncselekmény következményeiért való felelősséget korlátozza vagy kizárja. A szerződés ilyen tartalmú kikötése semmisnek minősült (Ptk. 342. §). A rendelkezésnek elvben lehetett jelentősége azon kartellek esetében, amelyek egyidejűleg bűncselekménynek is minősültek. Az új Ptk. nem tekinti semmisnek az ilyen tartalmú felelősségkorlátozásokat (6:526. §).
Miközben a jogalkotó a kartellekkel szembeni fellépés eszköztárába fokról fokra beépíti a büntetőjogot, a kodifikáció a szerződési szabadság – ebben az esetben megítélésem szerint indokolatlan túlzott szem előtt tartása jegyében – lehetőséget ad a kárkövetkezmények kizárására. Ezzel a kodifikátor – az előreláthatóság követelményének megkövetelése mellett – egy újabb szöget ütött a magánjogi igényérvényesítés[34] koporsójába.
2.3.4. Hatóság jóváhagyásától függő ügyletek
A vállalkozások összefonódása – bizonyos feltételek esetén – engedélyköteles. A harmadik személy beleegyezésétől, hatóság jóváhagyásától függő ügyletekről a régi Ptk.[35] úgy rendelkezett, hogy azok a beleegyezés, hatósági jóváhagyás megadásáig nem is jöttek létre.[36] Az új Ptk. a beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződéseket – szemben az 1959. évi Ptk.-val – létrejött szerződéseknek tekinti, ezek hatályosságát (nem a létét) teszi függővé a beleegyezéstől, jóváhagyástól. A beleegyezéssel, jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.[37]
A Ptk. módosítása nem okoz gyakorlati változást a Gazdasági Versenyhivatal fúziós gyakorlatában, hiszen a hétköznapokban nincs jelentősége annak, hogy a GVH jóváhagyásról szóló döntéséig az összefonódás azért nem hajtható végre, mert az arra vonatkozó szerződést még létre sem jöttnek vagy hatálytalannak kell tekinteni.
2.3.5. A jóhiszeműség és tisztesség elve
Változik a jóhiszeműség és tisztesség elve annyiban, hogy az új Ptk. kifejezetten rögzíti, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél bízhatott. [Ptk. 1:3. § (2) bek.] A változás eredményeként szélesebb körben lehet majd kártérítést megállapítani, és a szerződések tartalmának esetleges bírói megállapítása során egy további viszonyítási alapot jelenthet a fél korábbi magatartása.
A változás a versenykorlátozások jogában a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés körében juthat jelentőséghez, erősítve azt a kialakult gyakorlatot, amely a korábban ismétlődően megkötött szerződés határidejének lejártát követően az új szerződés aláírásától való elzárkózást gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek tekinti.[38]
A tisztességtelen verseny generálklauzuláját és típustényállásait is érintheti az, ha a tisztességtelenség eseteit a kodifikáció bővíti, hiszen a Tpvt. 2–7. §-ai körébe eső tényállásokat is a bíróság fogja minősíteni, aligha kizárva szemléletmódjából a tisztesség elve kapcsán törvénybe foglalt új kritériumot.
2.3.6. A bizomány szabályainak pontosítása
Némi változást eredményez a versenykorlátozások joga és a Ptk. viszonyában a bizományra vonatkozó szabályok[39] pontosítása, a bizományos pozíciójának tulajdonjogi szempontból való egyértelművé tétele. Az új Ptk. – a versenyjogi szempontból leginkább kérdéses eladási bizomány esetén – tisztázta, hogy a bizományos átmenetileg sem válik valódi tulajdonossá. Eladási bizomány esetén a bizományos a megbízó tulajdonában álló ingó dolog átruházására jogosult [Ptk. 6:283. § (2) bekezdés]. A bizományos tulajdonjogának hiánya elhárítja a felek feje felől azt a veszélyt, hogy a bizományos által megkötendő szerződés feltételeiben való megállapodás – különösen a limitár meghatározása – továbbeladási ár meghatározásának minősüljön és versenyjogi tilalomba ütközzön. A vételi bizomány eleve távolabb áll a versenyjogi aggályokat kiváltó vertikális megállapodástól, itt ugyan a bizományos átmenetileg tulajdonossá válik, de az általa kötött vételi szerződés semmiképpen nem minősül saját számlás ügyletnek, és a bizományos jó eséllyel tudja bizonyítani, hogy valódi ügynöknek minősül. Néhány további változás is segíti azt az értelmezést, hogy a bizományos valódi ügynöknek tekintendő. A korábbi szabályoktól eltérően a bizományost nem terheli törvénynél fogva del’credere felelősség[40], és a díj akkor is jár neki, ha a szerződést megkötötte, nem szükséges, hogy a harmadik fél teljesítse is a szerződést[41]. Ezek a változások a bizományi szerződés alapvető konstrukciójában számottevően csökkentik annak a veszélyét, hogy a bizományost saját – megbízójától független – érdekek hordozójaként, versenyjogi értelemben megbízójától független szereplőnek, ne pedig valódi ügynöknek tekintsék.
2.3.7. A versenyeztetési eljárás új szabályainak hatása
Az új Ptk. Hatodik könyvének a szerződés megkötéséről szóló ötödik címében egy olyan szerződéskötési módszert vezet be, amely bizonyos területeken korábban is ismert volt, de a Ptk.-ban most került először szabályozásra. A versenyeztetési eljárás során a fél ajánlati felhívást tesz közzé, amelyben több személytől kéri ajánlat benyújtását azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlatkérővel köti meg a szerződést [Ptk. 6:74. § (1) bekezdés].
A szabály versenyjogi jelentőségét abban látom, hogy életet ad a Tpvt. 7. §-ának, amely szerint tilos a versenyeztetés – így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás –, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni. A Tpvt. 7. §-ában foglalt tilalom ugyanis szubszidiárius norma, csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket a Tpvt. vagy más törvény nem szabályoz. Márpedig a Ptk. a versenyeztetési eljárást csupán az ajánlati kötöttség, az ajánlati kötöttség kizárhatósága és a felhívás visszavonása szempontjából szabályozza. Mint mindenre, természetesen az ajánlati kötöttségre is vonatkozik a jóhiszeműség és tisztesség elve, de ennél sokkal konkrétabb követelményt jelent a Tpvt. 7. §-a, amelyre hivatkozással akár az ajánlati felhívás közzétevője, akár egy pályázatot benyújtó személy a bírósághoz fordulhat.
2.3.8. Elzárkózás szerződéskötéstől
A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egyik tipikus esete az, hogy az erőfölényben lévő nem köt szerződést. Korábban ezt a helyzetet egyedül a versenytörvény szabályozta[42], azonban az új Ptk. is tartalmaz egy vonatkozó rendelkezést (6:72. §), amit 2014. március 15-étől alkalmazni kell.
Helyénvaló-e, ha ugyanazt a problémát két jogszabály is rendezi? Úgy gondolom, hogy ez csak kivételesen alkalmazható, akkor, ha a két norma eltérő szempontokat juttat érvényre, és annyiban különbözik egymástól, amennyire ezt a szempontok különbözősége indokolja.
A szerződéskötéstől való visszaélésszerű elzárkózást a versenytörvény jogsértőnek nyilvánítja, és ilyen esetre bírságot és a magatartástól való eltiltást helyez kilátásba. Az új Ptk. a létre nem jött szerződésre koncentrál, és deklarálja, hogy a másik fél követelheti, hogy a szerződést a bíróság hozza létre. Jól látható, hogy a versenyjog elsősorban a magatartás szankcionálását tűzve ki célul a speciális és a generális prevenciót szolgálja, míg a kodifikáció során az erőfölényben lévő és potenciális partnere közötti kapcsolatra fókuszálva a meghiúsulni látszó szerződés létrehozatalának az esélyét kívánták megteremteni. A Ptk. a Tpvt.-től eltérő jogalkotói szempontot juttat érvényre, tehát a Ptk. új szabálya nem tekinthető fölösleges ismétlésnek, indokolatlan normának.
A kodifikáció során úgy kezelték az erőfölényben lévő szerződéskötéstől való elzárkózását, mintha az erőfölényben lévő köteles lenne megkötni a szerződést. Erre utal a jogintézmény Ptk.-n belüli elhelyezése, amely a „Szerződéskötési kötelezettség” címet viselő XIII. fejezetben a jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség (6:71. §) és az előszerződésen alapuló szerződéskötési kötelezettség (6:73. §) között található. A „keresztségben” az „Elzárkózás szerződéskötéstől gazdasági erőfölénnyel visszaélve” elnevezést nyerő jogintézményt (6:72. §) nem csupán az elhelyezése, hanem mögöttes szabálya is a szerződéskötési kötelezettséghez, méghozzá annak törvényen alapuló változatához kapcsolja. Míg a 6:72. § csak annyit rögzít, hogy a másik fél követelheti, hogy a szerződést a bíróság hozza létre, addig a mögöttes szabály egyfelől deklarálja, hogy a bíróság a szerződést létrehozhatja és annak tartalmát megállapíthatja, másfelől rögzíti azt, hogy a folyamat azzal indul, hogy a jogosult ajánlattételre hívja fel azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel, akinek 30 napon belül kell az ajánlatát megtenni.
A jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség egészének mögöttes szabályként való meg jelölése fölvet egy kérdést. Szükséges-e vajon az, hogy a keresetlevél benyújtása előtt ugyanazt az eljárást folytassa le a potenciális felperes, mint ami a jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség jogosultját terheli? Nevezetesen feltétlenül szükséges-e az, hogy a megfelelő dokumentumokat csatolva ajánlattételi felhívást intézzen a kötelezetthez? Az a körülmény, hogy a 6:72. § a teljes 6:71. §-ra utal vissza, akár úgy is értelmezhető, hogy a gazdasági erőfölényben lévő fél partnere ajánlattételi felhívást kell, hogy intézzen az erőfölényben lévőhöz, ki kell, hogy várjon 30 napot és csak ezt követően fordulhat bírósághoz. Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés esetén azonban már túl vagyunk a felek kapcsolatfelvételén, kiderült, hogy az erőfölényes cég nem kíván szerződést kötni. Ezért – véleményem szerint – a fél közvetlenül bírósághoz fordulhat. Ezt az értelmezést erősíti a 6:72. § megfogalmazása, mely szerint a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazása a bíróságra vonatkozik. A bírói gyakorlatra vár annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi a helyes eljárás abban az esetben, ha a gazdasági erőfölényben lévő a perben azzal védekezik, hogy a felperes nem biztosított számára 30 nap időt ajánlatának megtételére vagy nem küldött meg minden okiratot, amely az ajánlattételhez szükséges lett volna. Egy ilyen – időhúzó – taktika nem látszik teljesen esélytelennek, ezért – ha nem akarják kockáztatni a pervesztést – célszerű, ha a gazdasági erőfölényben lévővel szemben a leendő partnerek már eleve azoknak a szabályoknak a betartásával kezdeményezik a szerződés megkötését, amelyek a jogszabály alapján szerződéskötésre köteles felekkel való szerződés kezdeményezésére vonatkoznak [6:71. § (2) és (3) bekezdések]. Ebben az esetben biztosan nem kell megismételni a keresetlevél benyújtása előtt az ajánlati felhívást.
A versenyjogi gyakorlatra vár annak eldöntése, hogy a jövőben csak akkor lehet-e az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától vagy fenntartásától való indokolatlan elzárkózás címén a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést megállapítani, ha a szerződéskötés kezdeményezése során a gazdasági erőfölényben lévő számára ajánlatának megtételére 30 nap időt biztosítottak és minden okiratot a rendelkezésére bocsátottak. Azt gondolom, hogy az elzárkózás indokolatlanságának megítélése során ezeket a körülményeket a GVH gyakorlata is figyelembe veszi majd, de csak a tényállás részét képező elemként, nem pedig olyan abszolút kritériumként, amelynek hiánya szükségképpen kizárja a visszaélés megállapíthatóságát.
A jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség egészének mögöttes szabályként való megjelölése fölvet egy további kérdést is. A Ptk. 6:71. § (4) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a kötelezett – bizonyos esetekben – megtagadja a szerződés megkötését. A régi Ptk. nem a szerződéskötés megtagadásának a lehetőségéről szólt, hanem közvetlenül a bíróság szerződést keletkeztető jogkörét követően, ugyanabban a bekezdésben az a fordulat szerepelt, hogy „nem hozza létre a szerződést a bíróság”. A régi Ptk. alapján nem volt kérdéses, hogy amennyiben a szerződéskötésre kötelezett tudja bizonyítani azt, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, akkor a bíróság sem kötelezi őt a szerződés megkötésére. Az új Ptk. nem a bíróság számára is kivételes helyzetet keletkeztető módon, hanem az ajánlattételi felhívást követően, a bíróság jogkörétől elszakítva, a szerződés megkötésére jogszabálynál fogva köteles személy kötelezettsége alóli kivételként tartalmazza egyrészt azt a helyzetet, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, másrészt hogy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. Az elhelyezés megváltozása és a kevésbé egyértelmű fogalmazás ellenére az az álláspontom, hogy ilyen esetekben az új Ptk. alapján sem hozhatja létre a szerződést a bíróság. Ha egyszer a jogalkotó – bizonyos körülmények felmerülése esetére – deklarálja azt, hogy a szerződéskötésre köteles személy jogosult megtagadni a szerződés megkötését, akkor nem lenne célszerű a bíróságot felhatalmazni e – jogszerűnek minősített – döntés felülbírálatára.
Az új Ptk. szerint a szerződéskötéstől való elzárkózás esetén követelhető, hogy a bíróság hozza létre a szerződést. Kérdés, hogy az „elzárkózás” fogalmat a joggyakorlat szűken vagy tágan értelmezi majd. Szűk értelmezés esetén azzal szemben lehet bírósághoz fordulni, aki „kerek perec” megtagadta a szerződés megkötését. Álláspontom szerint azonban ugyanezt a jogkövetkezményt kellene alkalmazni akkor is, ha a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás tesz ugyan ajánlatot, de annak tartalma nyilvánvalóan elfogadhatatlan a másik fél számára. Gyakorlati eredményét tekintve ez a megoldás nem különbözik attól az esettől, amikor a fél egyáltalán nem tesz ajánlatot. A Ptk. 6:72. §-ának megfogalmazása nem segíti elő azt, hogy a joggyakorlat a szerződéstől való elzárkózás „rafináltabb” esetével szemben is védelmet nyújtson. Nagyon bízom azonban abban, hogy a bíróságok az elzárkózás fogalmát szélesebb értelemben fogják alkalmazni.
III. Hiány
Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogy a Ptk. egyes új rendelkezései milyen kapcsolatban állnak a versenyjoggal. Az első rész III. fejezetében az új Ptk. néhány versenyjogi szempontú hiányosságára hívjuk fel a figyelmet.
1. A kár összegére vonatkozó vélelem
A Tpvt. a magánjogi igényérvényesítés megkönnyítése érdekében megdönthető vélelmet állít fel a kartellezéssel okozott kár mértékére vonatkozóan.[43] Mind a régi, mind az új Ptk. ismeri az általános kártérítés intézményét, amelyet akkor alkalmaz a bíróság, ha a kár mértéke nem állapítható meg, és amely alkalmas a károsult kárának a kiegyenlítésére (régi Ptk. 360. §, új Ptk. 6:531. §). Célszerű lett volna a bíróságot felhatalmazó ismertetett szabály mellett utalni arra, hogy külön törvény vélelmet állíthat fel a kár mértékére vonatkozóan.
2. Az engedékenység hatása a közös károkozók egyetemleges felelősségére
A kartellezéssel okozott károk magánjogi megtérítése szempontjából fontos a közös károkozókra vonatkozó polgári jogi szabály. Az egyetemlegességet kimondó főszabály nem változott a kodifikáció eredményeképpen sem. Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.[44] A Tpvt. a kartellek feltárása érdekében a közös károkozók egyetemleges felelősségéhez képest kedvezőbb helyzetbe hozza az engedékenységi kérelmezőt, aki a magyar és/vagy európai kartellszabályokba ütköző magatartásával okozott kár megtérítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a követelés az ugyanazon jogsértésért felelős másik károkozótól behajtható.[45] A Ptk.-ban nem található sem általános felhatalmazás arra, hogy jogszabály eltérhet a közös károkozók egyetemleges felelősségétől, sem kifejezett utalás a versenyjogi mentesítő szabályra.
Nem gondolom, hogy azon tény alapján, hogy a Ptk. nem ad felhatalmazást és nem is utal a speciális versenyjogi felelősségi szabályokra, azzal a következménnyel járna, hogy bárki is megkérdőjelezhetné a versenyjogi norma alkalmazhatóságát. A versenyjog nem tisztán magánjog, így a kódexminőség a versenyjog területén nem úgy érvényesül, mint a magánjog szűkebb területén. Álláspontom szerint nem sérti a jogszabályi hierarchiát, ha a Tpvt. eltér a Ptk. szabályaitól. Más kérdés, hogy a kodifikáció javára vált volna, ha a jogalkotás egy kicsit kevésbé „befelé forduló”. Úgy tűnik, hogy a kodifikációs energiákat lekötötték a hagyományos polgári jogi kérdések és a polgári jogba „bekebelezett” területek újraszabályozásával kapcsolatos teendők, és emiatt a határterületek nem kaptak elegendő figyelmet.
3. A hatósági beleegyezéshez szükséges idő jogszabály általi meghatározása
A hatóság jóváhagyásától függő ügyletek kapcsán célszerű lett volna az új Ptk.-ban utalni arra a lehetőségre, hogy a hatósági beleegyezéshez szükséges időt nem feltétlenül a felek vagy valamelyik fél szabja meg, hanem azt jogszabály is tartalmazhatja. A versenyjog számára ez nem okoz hátrányt, hiszen a fúzióra lépő felek ismerik a határidőt, amit a Versenytörvény a GVH számára biztosít[46], és amelynek eltelte esetén a jóváhagyást automatikusan megadottnak kell tekinteni.[47]
4. Versenytilalmi klauzula a franchise szerződés megszűnéséhez kötődően
A Ptk. részletesen szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit, továbbá a jogbérleti (franchise) szerződés megszűnését is, kimondva azt, hogy a jogbérletbe vevőnek a szerződés megszűnésével a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik.[48] Célszerű lett volna utalni arra, hogy a szerződés megtilthatja a jogbérletbe vevőnek azt, hogy a szerződés megszűnését követő két évben ugyanolyan tevékenységet folytasson, mint amit a franchise szerződés keretében végzett. Egy ilyen szerződési rendelkezés ugyanis kettős szerepet tölt be. A maximált időtartamú tilalom egyfelől a versenykorlátozás tilalma alóli kivétel, melyet a vertikális csoportmentesítési rendelet szabályoz, tehát versenyjogi szempontból nem beszélhetünk hiányról. A szerződési tilalom azonban polgári jogi jelentőséggel is bír, ugyanis ilyen előírás hiányában nincs mód annak az ellenőrzésére, hogy a jogbérletbe vevő a szerződés megszűnése után vajon használja-e a védett ismereteket.
B) Kapcsolattípusok a versenyjog és a polgári jog viszonyában
I. Hagyományos kapcsolatok
1. Azonos, ill. nagyon közeli célok eléréséért a polgári jog és a versenyjog „vállvetve” küzd.
– Közvetlen fogyasztóvédelemi normák találhatók a polgári jogban, a versenyjog pedig a fogyasztói jólét növelését tűzi ki célul, és konkrét fogyasztóvédelmi szempontokat juttat érvényre a kartelljogban (pl. kartelltilalom alóli mentesülés fogyasztói feltételei[49]).
– Az egyenértékűség elve érvényesül a polgári jogban, a versenyjogban pedig a kizsákmányoló jellegű visszaélések – különösen a túlzó ár – tilalma érvényesül (a tisztességtelen vételi vagy eladási ár alkalmazása gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet[50]).
– A polgári jogi személyiségvédelem körében szabályozott tényállások többsége rokonítható a versenyjog tisztességtelen verseny tilalmáról szóló részében található tényállások valamelyikével. A polgári jogi jóhiszeműség és tisztesség elvével közeli rokonságot mutat a gazdasági tevékenység tisztességtelen folytatását tiltó generálklauzula.[51] A polgári jogi személyiségvédelem körében szabályozott jó hírnév védelmével átfedést is mutat a versenyjogi hírnévsértési tilalom.[52] Hasonló célt szolgál a polgári jogi személyiségvédelem körében szabályozott titokvédelem és az üzleti titok versenyjogi védelme.[53] A polgári jogi névjogi szabályokkal rokonságban áll a versenyjogi jellegbitorlás normájának az a része, amely olyan névmegjelölés használatát tiltja, amelyről a versenytársat szokták felismerni.[54] A kettős (polgári jogi és versenyjogi) szabályozás nem indokolatlan eltérés, mivel a két jogág más területen törekszik a nagyon hasonló célok elérésére, nevezetesen a versenyjog tipikusan az üzleti élet körében igyekszik elérni céljait. Ez magyarázza azt, hogy a tisztességtelen verseny körében elhelyezett tilalmak jellemzően a magatartások szélesebb körére vonatkoznak, mint a személyiségvédelmi rendelkezések.
2. Némely versenyjogi tilalom a polgári jogban megfogalmazott alapvető jog korlátjaként funkcionál.
– A polgári jogi szerződési szabadságnak versenyjogi korlátját jelenti a bojkott-tilalom[55], a kartelltilalom[56] és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma olyan esetben, amikor a visszaélés a szerződéskö- téstől való elzárkózás vagy a szerződés tartalmának visszaélésszerű meghatározása.[57]
– A versenyjog tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, és a monopolhelyzet jellemzően gazdasági erőfölénynek minősül, míg a szellemi alkotások joga éppen azáltal igyekszik az alkotó folyamatokat ösztönözni, hogy jogi monopóliumot biztosít átmeneti időre az alkotónak. A nehezen feloldható ellentmondást – többek között a technológiaátadási megállapodásokra és a kutatási és fejlesztési megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési rendeletek igyekeznek tompítani.
3. Párhuzamosság érvényesül a polgári jog és a versenyjog között, nevezetesen a két jogág „ugyanazt végzi más területen”.
Több kérdésben munkamegosztás érvényesül a két jogterület között – a polgári jog a civil szférára fogalmaz meg követelményeket, a versenyjog igen hasonló követelményeket rögzít a gazdasági szférában tevékenykedő vállalkozás(ok)ra nézve. Példaként említhető egyfelől a jóhiszem és tisztesség elve a polgári jogban, másfelől a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés általános tilalma, és számos nevesített tisztességtelen magatartás kapcsán.[58]
4. Egymást kiegészítő szempontokat juttatnakérvényre azonos folyamatokban – „ugyanazon a területen mást”.
Az egyesülés/fúzió kapcsán a társasági jog a tagok/részvényesek és a hitelezők érdekeinek érvényre juttatását, míg a versenyjog a verseny fennmaradásához fűződő társadalmi érdeket igyekszik biztosítani.
5. A polgári jog a versenyjog „háttér”-joganyagának minősül.
A polgári jog a versenyjog „háttérjoganyaga” olyan értelemben, hogy számos a versenyjogban használt fogalom definíciója és jogintézmény szabályozása a polgári jogban, azon belül is a Ptk.-ban található.
– A versenyjogban rögzített tilalmak valamelyikét megsértő szerződés (pl. kartellmegállapodás) vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A semmisséget és annak jogkövetkezményeit a Ptk. szabályozza.
– A kartelltilalom érvényre juttatásának Európában viszonylag új útja az ún. magánjogi igényérvényesítés. Ebben a körben főként a polgári jogi kártérítési szabályok jelentik az alkalmazandó jogot.
– A vállalkozások összefonódása – bizonyos feltételek esetén – engedélyköteles. A harmadik személy beleegyezésétől, hatóság jóváhagyásától függő ügyletek jogi sorsát a Ptk. rendezi.
6. A polgári jog mint a versenyjogi fogalmak magyarázatának „elhatároló anyaga”.
Egyes versenyjogi fogalmak nagy hasonlóságot mutatnak bizonyos polgári jogi fogalmakkal, de különböznek is azoktól. A versenyjogi jogalkalmazás számos esetben visszautal polgári jogi fogalmakra, de felmutatja a különbözőségeket is, pl. megállapodás és szerződés.
7. „Feladatátvállalás”.
Alkalomszerűen a versenyjog töltött be Magyarországon olyan funkciókat, látott el olyan szabályozási feladatokat, amelyeket a polgári jogba tartozónak tekintünk. A tisztességtelen verseny körében található tilalmak egy része az 1923–1959 közötti időszakban személyiségvédelmi feladatot is ellátott. A jellegbitorlás tilalma a védjegytörvény 1997. évi novellájával megvalósuló szabályozási hatálybalépéséig betöltötte az eredet- és származásmegjelöléssel kapcsolatos tisztességtelen magatartások tilalmazásának funkcióját. A fogyasztók megtévesztésével szembeni védelmét 1984 és 2008 között a Versenytörvény látta el. A franchise szerződést a kartelljoghoz tartozó, a franchise megállapodásokat a kartelltilalom alól mentesítő 246/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet definiálta és szabályozta a csoportmentesítési rendelet hatálybalépésétől az 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet, az ún. vertikális csoportmentesítési rendelet hatálybalépéséig.
Megállapíthatónak látom, hogy a polgári jog és a versenyjog alapvetően egy irányba „húznak”, bizonyos területeken támogatják, kisegítik egymást, egészen odáig, hogy a versenyjogi jogalkotás átmenetileg polgári jogi szabályozási feladatokat is betölt. Koncepcionális eltérés nem található a két jogterület között, bár a szellemi alkotások területén a polgári jogi jogalkotó olyan eszközt – nevezetesen időszakos versenykizárást – alkalmaz, amely nehezen békíthető össze a versenyjog azon tételével, hogy a tisztességes verseny előnyös a gazdaságnak és a társadalmi jólétet szolgálja.
II. Változnak-e a polgári jog és a versenyjog viszonyában azonosított kapcsolattípusok?
Előre bocsátva a később részletekkel alátámasztott választ, kijelenthetjük, hogy a kapcsolattípusok változatlanul léteznek, de a Ptk. megváltozott szabályai alapján nem feltétlenül ugyanúgy érvényesülnek, mint az 1959. évi IV. törvény alapján.
1. A polgári jog és a versenyjog változatlanul azonos, ill. nagyon közeli célok eléréséért „vállvetve” küzd. Az eredetileg bemutatott példák közül ennek alátámasztására csak a fogyasztóvédelem (polgári jog) és a fogyasztói jólét (versenyjog) céljai közti igen közeli rokonság említhető az új Ptk. hatálybalépését követően is.
– A hatályos Ptk. kevésbé tartja fontosnak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének védelmét. A feltűnő értékkülönbség helyett feltűnő értékaránytalanságnak nevezett helyzet változatlanul a célzott joghatás hibái között szerepel, és főszabályként a másik fél megtámadhatja az ilyen szerződést. Nem illeti azonban meg a megtámadás joga azt, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta.[59] Az újonnan beépített törvényi kivételek mellett a Ptk. lehetővé teszi azt is, hogy a megtámadási jogot a felek a szerződésben kizárják.[60] Míg a polgári jog egy jelentős lépéssel távolodott az értékarányosság mindenáron való biztosításától, a versenyjog változatlanul határozottan fellép a kizsákmányoló árazással szemben. Megítélésem szerint a kodifikáció során olyan jelentős változásra került sor, amelyre tekintettel a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyának megőrzésére irányuló versenyjogi célkitűzés inkább feladatátvállalásnak, mintsem azonos célok szolgálatának tekinthető.
– Az üzleti titok védelme változatlanul mindkét jogterület célja. Az új Ptk. a korábbi know-how-t – védett ismeret elnevezéssel – az üzleti titok védelmével egy szakaszban részesíti védelemben. Bár a Ptk. deklarálja, hogy a védelem azonos, de a védett ismeret oltalma alól kivételek is vannak.[61] A változás alighanem kihat majd a versenyjogi joggyakorlatra is.
2. A versenyjogi tilalom bizonyos körben a polgári jogban megfogalmazott alapvető jog korlátjaként működik. A polgári jogi szerződési szabadság versenyjogi korlátját jelenti
– a bojkott-tilalom,
– a kartelltilalom és
– a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma olyan esetben, amikor a visszaélés abban nyilvánul meg, hogy az erőfölényben lévő elzárkózik a szerződéskötéstől vagy indokolatlan tartalmú szerződés megkötéséhez ragaszkodik.
3. A két jogterület között változatlanul munkamegosztás érvényesül – a polgári jog a civil szférára fogalmaz meg követelményeket, a versenyjog igen hasonló követelményeket rögzít a gazdasági szférára nézve. A társasági jognak a Ptk.-ba integrálásával azonban a határok már nem olyan egyértelműek: a versenytársak viszonylatában érvényesülő névjog és a társaságok névvédelme átfedésbe kerülhet.
4. Az egymást kiegészítő szempontok érvényrejuttatására hozott fúziós példánk változatlanul alkalmazható.
5. A polgári jog egyre szélesebb körben válik a versenyjog „háttér”-joganyagává. Az új Ptk. is a versenyjogban használt számos fogalmat definiál és sok jogintézményt szabályoz. Az új Ptk. szabályozza a semmisséget és annak jogkövetkezményeit, a kártérítést és a hatóság jóváhagyásától függő ügyletek jogi sorsát. A háttérjoganyag konstrukció azonban – mint korábban néhány jogintézmény példáján bemutatásra került – nem jelenti azt, hogy a korábbival azonos szabályok képeznének hátteret a versenyjog számára. A versenyjog és a polgári jog kapcsolatrendszerén belül kell a jövőben elemezni a versenyjog és az anyagi társasági jog összefüggését, a versenyjog és a fogyasztóvédelem kapcsolatát, továbbá azt a kapcsolatot, amely egyfelől a versenyjog, másfelől a franchise és a forgalmazási szerződések között van.
Az új Ptk. hatálybalépésével a versenyjoggal kapcsolatban álló jogágak/jogterületek sorában a polgári jog nagyobb, fajsúlyosabb szerepet kapott. Ennek logikusan várható következménye az lehet, hogy erősödik a polgári jognak a versenyjogra gyakorolt hatása.
6. Szaporodnak azok az esetek, amikor a polgári jog a versenyjogi fogalmak magyarázatának „elhatároló anyaga”. A versenyjogi jogalkalmazás számos esetben visszautal polgári jogi fogalmakra, de felmutatja a különbözőségeket is. A társasági jognak a Ptk.-ba integrálódásával a „megállapodás és szerződés” fogalompáron túl a „döntés és határozat” fogalompár is a két terület „kapcsolódik, de különbözik” viszonyban lévő alapfogalmainak sorát gyarapítja. Ilyen kapcsolat létezik a vételi bizomány és a valódi ügynöki szerződés között.
7. Logikusnak tűnne az a feltételezés, hogy egy új Ptk. megalkotásával megszűnik az általam „feladatátvállalásként” elnevezett jelenség. Egy – a korábbinál jóval szélesebb tárgyi hatályú, közelítően teljes körű – új kódex mellett nem tűnik racionális feltevésnek az, hogy a jövőben is szükség legyen arra, hogy tisztán magánjogi jellegű szabályozási feladatokat részben közjogi eszközökkel is „operáló” jogterület hiánypótló jelleggel felvállaljon. Bizonyos polgári jogi normák módosulása azonban változást hozhat a polgári jog és a versenyjog kapcsolatába, nevezetesen a „vállvetve” szabályozás helyébe a „kisegítő-feladatátvállaló” kapcsolat léphet. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelménye ugyan – bizonyos tűréshatárral – megmaradt a polgári jogban, de a feltűnő értékaránytalanság esetén törvényen alapuló megtámadási lehetőség egyrészt korlátozottabbá vált (a bevezetett kivételek miatt már csak főszabályként létezik), másrészt a szerződésben kizárható. A versenykorlátozások jogában azonban fennmarad a kizsákmányoló jellegű visszaélések – különösen a túlzó ár – tilalma. A gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás számára a jövőben is tilos lesz az olyan típusú visszaélés, amely a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékegyensúlyának megbontását eredményezi. Jelen esetben a változatlanul maradó versenyjogi szabály révén kerülhető el az, hogy a Ptk. szabályának változása olyan eredményre vezessen, amit az inga másik irányba történő kilengésével jellemezhetnénk. Megjegyzést érdemel, hogy a versenyjog szerepe sokkal jelentősebb lett volna a feltűnő értékkülönbség miatti megtámadhatóság – tervezett – teljes mellőzése esetén.
Az új Ptk. hatálybalépését követően is fennmaradt az a helyzet, hogy a polgári jog és a versenyjog alapvetően egy irányba „húznak”, bizonyos területeken támogatják, kisegítik egymást. A szellemi alkotások területén – alkalmazott időszakos versenykizárás változatlanul nehezen békíthető össze a versenyjog azon tételével, hogy a tisztességes verseny előnyös a gazdaságnak és a társadalmi jólétet szolgálja. A versenyjog tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, és a monopolhelyzet jellemzően gazdasági erőfölénynek minősül, míg a szellemi alkotások joga éppen azáltal igyekszik az alkotó folyamatokat ösztönözni, hogy jogi monopóliumot biztosít átmeneti időre az alkotónak. Ebben a körben a kodifikáció nem hozott érdemi változást, mivel a szellemi tulajdon kérdéseit az új Ptk. sem szabályozza elődjénél részletesebben.
A két jogág élén álló törvények „távoli jószomszédi” viszonyban állnak egymással. Van köztük némi kapcsolat, időnként hatást is gyakorolnak egymásra, nem állítható azonban, hogy a polgári jogi kodifikáció vagy a Tpvt. 2014. július 1. napján hatályba lépő módosítása során ez a hatás nyilvánvaló és számottevő lett volna. A Ptk. tárgyi hatályának bővülése azonban erősíteni fogja a kapcsolatot.
Hosszabb távon jut majd érvényre azoknak a polgári jogi változásoknak a versenyjogi hatása, amelyek abban a körben következtek be, ahol a Ptk. a Tpvt. de facto mögöttes joganyagának minősül. A versenyjogban használt polgári jogi jogintézmények (pl. a kártérítés, a semmisség, a szerződési szabadság, a hatóság jóváhagyásától függő ügyletek) tartalmára ható – a versenyjogtól független indíttatású – módosítások a jogalkalmazás során „átszivárognak” a versenyjogi joggyakorlatba.
Zárásként jelzem, hogy a jelen cikkben nem érintett területeken, nevezetesen az eljárási és szervezeti normák körében is találunk kapcsolatot. A versenyjog anyagi jogi normáin túl a versenyjog szervezeti szabályai is támogatást nyújtanak a polgári jog számára. Ebben a körben példaként említhető a tilos szerződések érvénytelenségének megállapításában játszott gazdasági versenyhivatali szerep a szerződések kartelltilalomba ütközésének megállapítása által vagy a gazdasági erőfölényben lévők szerződéskötéstől való elzárkózásával szembeni versenyhivatali fellépés.
***
A szerző tanszékvezető egyetemi tanár a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, és a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának tagja
A szerzői és egyéb jogok a GVH-t illetik. A tanulmány részlete a szabad felhasználás keretein belül, saját célokra kizárólag nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással felhasználható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a GVH jogtulajdonos engedélyét kell kérni.
A tanulmány a Versenytükör 2014. évi 1. lapszámában (73-90.) jelent meg.
[1] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám (2002. január 31.).
[2] Ptk. 6:120 § (2) bek. második mondat.
[3] Ptk. 8:2. § [Befolyás]
(1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)–(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
[4] Nem szerencsés, hogy a Ptk. 8:2. § (1) bekezdése a meghatározó befolyást a többségi befolyás egyik eseteként írja le.
[5] Tpvt. 15. § (1) Nem függetlenek az egy vállalkozáscsoportba tartozó vállalkozások, valamint azok a vállalkozások, amelyeket ugyanazok a vállalkozások irányítanak.
Tpvt. 23. § (2) E törvény alkalmazásában közvetlen irányítással rendelkezik egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen, ha
a) a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító üzletrészeivel, részvényeivel, illetőleg a szavazati jogok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy
b) jogosult a másik vállalkozás vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására, vagy
c) szerződés alapján jogosult a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására, vagy
d) a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására ténylegesen képessé válik.
[6] „Vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha a közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn” [új Ptk. 6:120 § (2) bek. második mondat].
[7] Miskolczi Bodnár Péter: Anyagi versenyjog. Protestáns Jogi Oktatásért Alapítvány, Budapest, 2009, 72.
[8] Lásd részletesebben Miskolczi Bodnár Péter: Konszernképződmények, befolyás más társaságban. In: Magyar társasági jog. Egyetemi tankönyv, Novotni Kiadó, Miskolc, 2001, 405–438., Miskolczi Bodnár Péter: A befolyásszerzőt terhelő bejelentési kötelezettségre és annak megszegésére vonatkozó szabályok az 1988., az 1997. és a 2006. évi társasági törvényben. In: Nótári Tamás (szerk.): Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára, LecTum Kiadó, Szeged, 2010, Buzási Barnabás: Konszernjog. In: Auer Ádám–Bakos Kitti–Buzási Barnabás–Farkas Csaba–Nótári Tamás–Papp Tekla: Társasági jog, LecTum Kiadó, Szeged, 2011.
[10] 246/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet.
[11] Miskolczi Bodnár Péter: Kereskedelmi jogi elemek a hagyományos szerződések módosított szabályaiban. In: Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Egy új korszak hajnalán. Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2013. 111.
[12] Különbséget jelent, hogy a Ptk.-ban rögzített definíció szerint a szerződés tárgyának hasznosítására – felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére – nemcsak áruk forgalmazása, hanem áruk előállítása során és szolgáltatások nyújtása során is lehetőség nyílik. A Ptk. szerint a jogbérletbe vevő köteles felhasználni a számára hasznosítani engedélyezett védett oltalmi tárgyakat, a csoportmentesítési rendelet csak a közös név, üzleti megjelenés, üzlethelyiség és szállítóeszköz egységes megjelenése kapcsán írta elő kötelezettségként a franchise felhasználását a franchise-vevő számára.
A csoportmentesítési rendelet a franchise meghatározott területen történő hasznosításáról szólt. A csoportmentesítési rendelet a franchise-megállapodás kötelező tartalmi elemeként rögzítette azt, hogy a franchise-adó folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatást nyújt a franchise-vevő részére.
A folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás nem eleme a Ptk. szerinti definíciónak.
A két jogszabály más értelemben használja a „franchise” fogalmát és eltérő névvel illeti a feleket.
A Ptk. meghatározza a felek legfontosabb jogait és kötelezettségeit (szerzői és iparjogvédelmi ismeretek és védett ismeret folyamatos és zavartalan gyakorlásának biztosítása, ellátási kötelezettség, jó hírnév megóvása, utasítás és ellenőrzés), de ezek között nem szerepelnek a csoportmentesítési rendelet definíciójában írt kötelezettségek (egységes megjelenítés, folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás). A csoportmentesítési rendeletről is elmondható, hogy bár rögzít kötelezettségeket a franchise-adó részére, azok különböznek a Ptk.-ban szereplő kötelezettségektől.
[13] Boytha Györgyné: Versenyjog. Szent István Társulat, Budapest, 2006, 76–87.
[14] Miskolczi Bodnár Péter: Továbbeladási ár meghatározásának tilalma. In: dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin–Miskolczi Bodnár Péter: Kézikönyv a versenyjogról, Hvgorac, Budapest, 1997, 140–143., Bodócsi András: Továbbeladási ár meghatározása. In: Boytha Györgyné–Bodócsi András–Nagy Zoltán–Pázmándi Kinga–Vörös Imre: Versenyjog, Hvgorac, Budapest, 2001, 103–105.
[15] A vertikális megállapodások csoportmentesítéséről szóló 55/2002. (III. 26.) Korm. rendelet 7. §-a szerint:
A 2. § szerinti mentesülés nem alkalmazható arra a vertikális megállapodásra, amelynek célja közvetlenül vagy közvetetten, önmagában vagy más, a megállapodásban részt vevő vállalkozások ellenőrzése alatt álló tényezőkkel együtt
a) a vevő lehetőségeinek korlátozása az általa alkalmazott eladási ár meghatározásában, ide nem értve a szállító lehetőségét legnagyobb vagy ajánlott eladási ár meghatározására, feltéve, hogy az nem eredményez – a megállapodásban részt vevő vállalkozások bármelyike általi nyomásgyakorlás vagy ösztönzés következményeként – rögzített vagy legkisebb eladási árat;
b) annak korlátozása, hogy a vevő milyen területen – ide nem értve a telephelyére vonatkozó esetleges korlátozás lehetőségét –, illetve milyen vevőkör számára értékesítheti a megállapodás szerinti terméket vagy szolgáltatást, kivéve
ba) a szállító számára fenntartott vagy a szállító által egy másik vevőnek juttatott kizárólagos területen vagy kizárólagos ügyfélcsoportnak történő aktív értékesítés korlátozását, ha ez nem korlátozza a vevő ügyfelei általi értékesítést,
bb) a nagykereskedőként működő vevő által a végső felhasználók részére történő értékesítés korlátozását,
bc) a szelektív forgalmazási rendszer tagjai által nem felhatalmazott forgalmazó részére történő értékesítés korlátozását a szállító által e rendszer működtetésére fenntartott területen, vagy
bd) a vevő korlátozását abban, hogy beépítés céljára szállított részegységet olyan ügyfél részére értékesítsen, aki azt a szállító által gyártott termékkel azonos típusú termékgyártásához használná fel;
c) egy szelektív forgalmazási rendszer kiskereskedelmi szintjén működő tagjai által a végső felhasználók részére történő aktív vagy passzív értékesítések korlátozása, ide nem értve annak lehetőségét, hogy a szelektív forgalmazási rendszer valamely tagja számára megtiltsák a nem megengedett telephelyről történő működést;
d) a forgalmazók között – ideértve a kereskedelem eltérő szintjein működő forgalmazókat is – egy szelektív forgalmazási rendszeren belül megvalósított keresztszállítások korlátozása; vagy
e) olyan korlátozás, amelyben a részegység szállítója és az ilyen részegységet beépítő vevő állapodott meg, és amely abban korlátozza a szállítót, hogy a részegységet pótalkatrészként értékesítse a végső felhasználóknak, javítóműhelyeknek vagy más olyan szolgáltatóknak, amelyeket a vevő nem hatalmazott fel termékeinek javításával vagy karbantartásával.
[16] Miskolczi Bodnár Péter: Kereskedelmi jogi elemek a Ptk.-ban, különös tekintettel az újonnan szabályozott szerződésekre. Gazdaság és Jog, 2013. évi 1. szám. 7–11., Miskolczi Bodnár Péter: Kereskedelmi jogi elemek az új Ptk. tervezetében. In: Konferenciakötet a Magyar Jogászegylet éves konferenciáján 2012-ben, Egerben elhangzott előadásokról, Magyar Jogászegylet, Budapest, 2013.
[17] 203/2011. (X. 7.) Korm. rendelet a biztosítási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítéséről.
[18] Ptk. 6:441. § [Együttbiztosítás]
(1) Abban az esetben, ha – előre rögzített arányok szerint – a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban részt vevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.
(2) Semmis az együttbiztosítási szerződés, ha nem határozza meg az együttbiztosításban részt vevő biztosítók kockázatvállalásának mértékét.
(3) A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél – választása szerint – bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet vagy tehet jognyilatkozatot.
[19] Miskolczi Bodnár Péter: A Versenytörvény magyarázata. KJK – Kerszöv, Budapest, 2002, 24–28.
[20] Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, Magyar Közlöny, 2002. évi 15. szám (2002. január 31.) 95.
[22] Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 97. § (2) bekezdés.
[23] Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 97. § (4) bekezdés.
[24] Az előzményekről lásd részletesebben Miskolczi Bodnár Péter: Konszernképződmények. In: Harsányi–Miskolczi–Ujváriné Antal Edit: Anyagi cégjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2004, 249–254. A hatályos polgári jogi szabályokat bemutatja Miskolczi Bodnár Péter: Az elismert vállalatcsoport az új Ptk.-ban. In: Miskolczi Bodnár Péter–Grad Gyenge Anikó: Megújulás a jogi személyek szabályozásában – tanulmányok az új Ptk. köréből. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2014, 146–164.
[25] Tpvt. 11. § (1) bekezdés, második mondat.
[26] Tpvt. 24. § (1) bekezdés.
[27] Tpvt. 78. § (1) bekezdés.
[28] Lásd részletesebben Kiss Gábor–Sándor István: A szerződések érvénytelensége. Hvgorac, Budapest, 2008, Darázs Lénárd: A kartellek semmissége. Complex, Budapest. 2009.
[29] Boytha Györgyné (szerk.): Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények. Hvgorac, Budapest, 2008.
[30] Megjegyezzük, hogy a kodifikációs folyamat során még kissé másként tervezték az előreláthatóság fogalmának bevezetését: „A Javaslat mindkét kárfelelősségi alakzatnál bevezeti ugyan az elmaradt hasznok és a következményi, illetőleg közvetett károk tekintetében az előreláthatósági klauzulát, ennek tartalma azonban más a szerződésszegéssel okozott kárfelelősség körében, és más tartalommal telítődik a klauzula a deliktuális felelősség területén.” Vékás Lajos (szerk.) Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex, Budapest, 2008, 1114.
[31] Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. ( 6:142. §.)
[32] Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia (Ptk. 6:521. §).
[33] Ptk. 6:62. § (3) és (5) bekezdés.
[34] Peter Miskolczi Bodnár: Indemnification and harm caused by infringement of Antitrust rules from Private Law point of view in Recent Developments. In: European and Hungarian Competition Law Caroli Gaspar University of the Reformed Church in Hungary, Budapest, 2012, 26–40.
[36] Miskolczi Bodnár Péter: A Versenytörvény magyarázata. KJK – Kerszöv, Budapest, 2002, 354.
[37] Ptk. 6:118. § [Beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés]
(1) Ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá.
(2) A beleegyezésről vagy jóváhagyásról történő nyilatkozattételig, valamint a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni.
(3) A szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy a beleegyezést vagy a hatóság a jóváhagyást nem adja meg, vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.
[38] Miskolczi Bodnár Péter: A gazdasági erőfölény megváltozott fogalma és megítélése a versenyhivatali gyakorlatban. Gazdaság és Jog, 1999. évi 2. szám, 3–8. Miskolczi Bodnár Péter: A gazdasági erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos joggyakorlatról. Gazdaság és Jog, 1999. évi 3. szám, 3–8.
[39] A régi szabályok kapcsán lásd Miskolczi Bodnár Péter: Bizományi szerződés, fizetővendégszolgálat, értékpapírforgalmazás. In: Szerződéstípusok II. rész, Kari jegyzet, Novotni Kiadó, Miskolc, 1995, 121–138., Miskolczi Bodnár Péter: Bizományi szerződés. In: Kereskedelmi Szerződések, szerk.: Miskolczi Bodnár Péter, Novotni Kiadó, Miskolc, 1998, 101–112.
[40] Ptk. 6:282. § (2) bekezdés.
[44] Ptk. 6:524. § (1), Ptk. 344. §.
[48] Ptk. 6:381. § (2) bekezdés.
[49] Tpvt. 17. § a) és b) pontok.
[58] A Tpvt. 21. § a) pontja kifejezetten a „tisztességtelenül” kifejezést alkalmazza, az a), c), d), e), i) és j) pontok az „indokolatlanul” módhatározóval gyakorlatilag ugyanolyan jellegű magatartásokat írnak le.
[59] Ptk. 6:98. § (1) bekezdés.
[60] A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekben nem zárható ki a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás kizárásának a lehetősége [Ptk. 6:98. § (2) bekezdés].