A szövetkezeti joganyag felülvizsgálatára megújítására nincs sürgető kényszer. Sem a gazdasági kamarák, sem a szövetkezeti érdekképviseleti szervek nem kezdeményeztek változást. A 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről többéves vitára és jogalkalmazási problémára tett pontot, amikor kiiktatta a külső üzletrész tulajdonosokat, és bevezette a befektető tag és részjegy intézményét. A kényszermegoldás (mint a múltat lezáró legkisebb rossz) polgárjogot nyert a gyakorlatban és tovább közelítette a szövetkezeteket a tőketársasági formákhoz. Bár a befektetési jegy a korábbi szövetkezeti üzletrészjegyhez képest elvesztette értékpapír jellegét. A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálásának előkészítése során elfogadott koncepció szerint a klasszikus civiljogi elemek erősítése érdekében külön könyvben kerülne szabályozásra a jogi személyek köre így a költségvetési szervek, a társaság, a szövetkezet, az egyesülés, az alapítvány külön fejezetben, de egy könyvben kerülne szabályozásra kivéve az iskola a lakás és a takarékszövetkezeteket.

A joganyag egyszerűsödne, kevesebb párhuzamos egymást átfedő szabály maradna. A korábbi politikai ideológiai vitákkal terhelt szabályozást felváltaná egy klasszikus a civiljogba ágyazott és így védettebb, időtállóbb, minőségi garanciákat adó Polgári Törvénykönyv. Hogyan valósult meg, miként hatályosult a korábbi szabályozás?

Az Alkotmányt felváltó Alaptörvény, amely 2012. január 1-jén lép hatályba mellőzi az eddigi pozitív diszkriminációt, miszerint „az állam megkülönböztetett módon támogatja az állampolgárok önkéntes szövetkezeti mozgalmát”. De az egyesülési és vállalkozási szabadság keretében továbbra is mód van a szabad szövetkezésre. Úgy is tekinthetjük szövetkezetek Alaptörvényből való kimaradását, mint szakítást a korábbi rossz szabályozással, az ideológiai megközelítéssel, a szövetkezés állami politikai célú felhasználásával. Az új Alaptörvény nem támogatja kiemelten és nem támaszt különleges követelményt a jövőbeni szövetkezeti szabályozással szemben.

A rendszerváltozást követő kormányok a szövetkezeteket az alkotmányban megfogalmazott követelménnyel szemben inkább hátrányosan kezelték vagy csak átmenetileg megtűrték, mint a korábbi szocialista vállalkozás maradványát. 2006-ig a politikai harcok középpontjában álltak a szövetkezetek, különösen a mezőgazdaság területén. Az erőltetett szervezeti átala¬kítások célja a szövetkezeti közös használatban álló földek megszerzése. Főleg a ki nem mért nagy táblában lévő földek kimérésének, kivitelének ösztönzése még azon az áron is, hogy csak gazdaságtalanul művelhető földparcellák jönnek létre és azok nem szövetkezeti, hanem egyéni vagy családi gazdálkodás keretében kerülnek hasznosításra. Az állami beavatkozás másik főiránya a szövetkezeti vagyon (üzletrészek) államosítása és új szervezeti formában történő újrafelosztása volt. A vagyonmozgások gyorsításának a részvényformához hasonló szabadon forgatható értékpapír jellegű üzletrész intézményesítés volt az eszköze. A tagok egyoldalú nyilatkozattal történő kiválásának lehetővé tétele gazdaságilag és társadalmilag is meggyengítette a szövetkezeteket. Az üzletrész-vagyon fokozatosan a vagyonosabb és szakmailag felkészültebb csoportok kezébe kerültek. A tömeges társasággá alakulás azt mutatja, hogy a szövetkezeti forma iránti bizalom meggyengült az átalakulást követően inkább kft., rt., bt., formákban szerveződnek újjá. Az újraszerveződés során a vagyoni érdekeltség nagyságával arányos beleszólást biztosító társasági formákat választották. A vagyoni viszonyok átrendezése eredményeként a tagok kisebbsége rendelkezik a vagyon többségével.

A valóságban kialakult helyzet, a korábbi szabályozások, a bírói jogalkalmazás tapasztalatai az EU szövetkezeti és társasági jogfejlődése az új Ptk. monista felfogása megköveteli a szövetkezeti szabályok korszerűsítését, az összhang megteremtését. E követelményeket figyelembe véve a szakértői csoport a megszüntetve-megőrizve elvét figyelembe véve elkészítette a Ptk. jogi személyek könyve külön fejezeteként a szövetkezetekről szóló részt.

A főbb szerkesztési elvek, módszerek a következők: a nemzetközi szövetkezeti elvek érvényesítése, a bevált magyar tradíciók továbbvitele, a társasági jogban bevált megoldások hasznosítása, a tisztségviselők felelősségének a hitelezők védelmében való fejlesztése egységesítése, a státusváltozási, átalakulási szabályok egyszerűsítése, a nem idetartozó szabályok: érdekképviseleti szervek jogállása, cégszabályok stb. elhagyása. A bürokratikus szabályok egyszerűsítése, az önkormányzati döntések növelése, a részjegy befektetési részjegy szövetkezeti jellegnek megfelelő pontosítása, a taggal való elszámolás határidejének egységesítése. A fontosabb változtatások a következők:

A szövetkezet fogalmának újrafogalmazásánál a tervezet figyelembe veszi a nemzetközi szövetkezeti elveket a klasszikus magyar kereskedelmi törvényben alkalmazott megoldást.

A fogalom egyértelművé teszi, hogy a szövetkezet tagjai és befektető tagja részjegyeiből álló részjegy tőkével alapított jogi személy. Tehát nem társaság, nem egyesület, nem vállalkozás, de ötvözi ezek jellemzőit. A Ptk.-szabályok közé illesztett rendelkezések sem teszik lehetővé, hogy jogi személyiség nélküli szövetkezeti forma működjön korlátlan felelősséggel. A bt. és a kkt. is jogi személyiséget kap. A szabályozás továbbra is fenntartja, hogy a szövetkezet tagjai elsősorban természetes személyek és a jogi személy tagok száma nem haladhatja meg a természetes személyek számát, vagyis a taglétszám felét, sőt az alapításkor szigorúbb szabályok vonatkoznak, mert legalább hét alapító tag közül ötnek természetes személynek kell lennie. A tervezet nem számol a gyakorlati igényekkel. Ma már nagy területen, nagyüzemi módszerekkel működő családi gazdaságok vannak jelen bt., kft. formában. Ezért két-három személy (kft., bt.) is, ha a törvény nem tiltaná, létrehozhatna szövetkezetet. Az Európai Unió szupranacionális szövetkezete létrehozásánál nincs ilyen korlátozás. A szövetkezetek által létrehozott csak szövetkezeti tagokból álló szövetkezet létrehozását is tiltja a tervezet. Ez a megoldás hátráltatja a szövetkezetalakítási folyamatot és diszkriminálja a szövetkezeti formát a társasági formákhoz képest. A nemzetközi szövetkezeti elvek tartalmazzák a szövetkezetek regionális, nemzeti és nemzetközi együttműködését. A nemzetközi szövetkezeti elvek is sérülnének az új szabályozással, hiszen ilyen tiltás nem ismert a nemzetközi gyakorlatban. A gazdasági integráció fejlődése újabb és újabb szövetkezeti összefogást igényel a piaci helytállás versenyképesség érdekében. Ezt a folyamatot a törvénykezés jobban segíthetné.

A tervezet alapvetően fenntartja a szövetkezet fogalmára, létrejöttére, formáira vonatkozó szabályokat, de kísérletet tesz a szövetkezeti formák tipizálására főtevékenységük szerinti csoportosításban. A tervezet nem különböztet az egyes formák között, nem preferálja az egyiket a másik rovására. A korábbi szabályok vagy a termelői típust, vagy családi gazdálkodókra építkező beszerző értékesítő feldolgozó típust idealizálták.

A gyakorlati igényeknek jobban megfelel a diszkriminációmentes megközelítés. A tervezet a beszerző, értékesítő, a feldolgozó, a termelői, illetve fogyasztást elősegítő szövetkezeti formák mellett különleges szövetkezetként említi a biztosító-, a lakás-, és a szövetkezeti formában működő pénzügyi intézményeket, és a nonprofit szövetkezeteket valamint a szociális- és iskolaszövetkezeteket. A lakásszövetkezetekre külön törvény, a biztosító- és iskolaszövetkezetekre valamint a szövetkezeti formában működő pénzügyi intézményekre a törvényt (Ptk. külön fejezete) a külön törvényekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A tervezet nem szól az egyéb jogszabályokban (pl. EU-döntéseket végrehajtó törvényekben, kormányrendeletekben) szabályozott szövetkezeti elveket érvényesítő szervezetekről. Ilyenek a termelői értékesítő szervezetek, termelői csoportok, amelyek a mezőgazdaság területén az EU pénzügyi támogatása megszerzése érdekében alakultak kft., egyesülés, rt. szövetkezeti formákban. Lényegében e szervezeti formák létrehozása azt bizonyítja, hogy bármely szervezeti formában lehet a szövetkezeti elveket alkalmazni, ha a közjogi vagy európai normák azt előírják. A szavazati jogok a tőkerészesedés korlátozása, a kizárólagos értékesítés, beszerzés előírása, a társasági szerződés, illetve az alapszabály kötelező tartalmának meghatározása szövetkezetre jellemző működést eredményez. Ezért is figyelemre méltó az a felfogás, amely szerint a szövetkezeti elvek kodifikálása a Ptk.-ban megfelelő utalásokkal elegendő szabályozás lenne ahhoz, hogy bármely szervezeti forma szövetkezetként működhessen. Ugyancsak ellentmondásos megoldás a nonprofit jelleg leszűkítése az iskola és szociális szövetkezetre. Valamennyi szövetkezeti formáció eredetileg nonprofit kapcsolatban van saját tagjaival. A profitszempontok külső piaci kapcsolataira jellemző. Helyesebb lenne a nonprofit jelleget külső közjogi elismeréshez kötni és nem önálló szövetkezeti formához kötni. A Ptk.-ban történő újrakodifikálás jelenleg tehát nem tekinthető teljes körűnek, hiszen fennmaradnak a speciális formákra vonatkozó külön szabályozások. A speciális szabályok többsége indokolatlan, és ha az általános szabályok kellően rugalmasak, kiiktatásukra sor kerülhetne. Meghaladott álláspontnak tekinthető a szabályokat megkettőző az általános szabályokat is megismétlő ágazati szabályozás iránti igény. A szövetkezeti formák közötti különbségeket túlhangsúlyozó, részletező szabályozás csak bonyolítaná és áttekinthetetlenné tenné a joganyagot.

A szövetkezet vagyoni kapcsolataira vonatkozó szabályok a tervezetben alapvetően nem változnak, de tovább egyszerűsödnek és egyértelművé válnak. A szövetkezet alapításának feltétele a részjegytőke szolgáltatása, bár a tervezet továbbra sem ír elő minimális összeget, megfontolandó lehet az európai szövetkezet mintájára minimális részjegytőkét előírni. Ez ellen szól a magyar szövetkezők tőkeszegénysége. Egyszerre kell mérlegelni a hitelező érdekeinek védelmét és a kis egzisztenciák szövetkezésének ösztönzését. Jelenleg ez utóbbi a mérvadó. A tervezet egyértelművé teszi, hogy a jegyzett tőke része a részjegyek és a befektető részjegyek összessége. A részjegytőkének az alapításkori összegét az alapszabály határozza meg.

Befektető tag természetes és jogi személy is lehet. A részjegy és a befektető részjegy fejében szolgáltatott vagyoni hozzájárulás, ha az alapszabály vagy a taggal kötött megállapodás másként nem rendelkezik, a szövetkezet tulajdonába megy át. A szövetkezet jellegének megfelelően, szemben a korábbi szabályozással, a részjegy és a befektető részjegy nem ruházható át, nem terhelhető meg és végrehajtás alá sem vonható. Az eredményből részesedik a veszteség fedezésére ugyanilyen arányban felhasználható.

Lényeges újítás, hogy a részjegyen felüli többlet vagyoni hozzájárulást alapszabály vagy közgyűlési határozat intézményesíthet és tagi kölcsön nyújtását is lehetővé teheti. Ennek alapján a felek döntési szabadsága a belső önkormányzati feltételek keretei között tagsági megállapodásban rögzül. Természetesen a tagsági megállapodásra a polgári jogi szerződésre vonatkozó elvek is érvényesülnek, de az alapszabályba, önkormányzati döntésekbe foglalt egyfajta szövetkezeti közérdek keretei között. A tag és a szövetkezet együttműködésére vonatkozó új rendelkezések a korábbi szabályozáshoz képest részletesebben sorolják fel a lehetséges megállapodási területeket, de változatlanul a felek szerződéskötési szabadságát szem előtt tartva a belső szabályozásra és a megállapodásra bízza a tényleges tartalmat. Lényeges újítás a tagsági nyilvántartás kötelező tartalmának meghatározás a személyes és vagyoni adatok hiteles tanúsítása. A szövetkezet változatlanul alapszabályában dönthet adózás utáni eredményének felosztásáról, de arról is, hogy a szociális juttatások fedezetére képez-e külön közösségi alapot. Az alap képzése tehát nem kötelező, de fontos lehetőség. A szövetkezeti közösségi alapok kialakulásától kezdve hosszú és ellentmondásos fejlődésen mentek keresztül. Kezdetben teljesen a szövetkezetek akaratából önkéntesen szövetkezeti területi és országos szinteken szerveződtek majd jogi szabályozás tette kötelezővé majd szüntette meg az alapokat. Elsősorban a banki érdekek miatt szűntek meg a kölcsönös támogatási szolidaritási alapok, mert komoly versenytársnak bizonyultak a hitelezési versenyben rugalmas, gyors, bürokráciamentes önkormányzati döntéseikkel. A szövetkezeti üzletrészek bevezetése, majd állami felvásárlása később ingyenes visszajuttatása kötelezően előírt közösségi alapba állami kényszeren és nem önkormányzati döntésen alapult. A jelenlegi tervezet sem képes a múltban keletkezett ellentmondások felszámolására, de azzal, hogy a szövetkezetekre bízza az alap létrehozásának lehetőségét tág teret ad az önkormányzati szabályozásra és arra, hogy az állam szakítson korábbi rossz módszerével, hogy részletes szabályozással elvonja a szövetkezetek döntési szabadságát.

Ugyancsak részletesebben sorolja fel a tervezet a tagi személyes közreműködés és munkavégzés lehetőségeit egyértelművé téve, hogy a tagsági viszony megszűnése a tag halálát ide nem értve nincs kihatással a munkaviszony, a megbízási és a vállalkozási viszony fennállására. A tervezet a korábbi vitákra pontot téve egyértelművé teszi, hogy a szövetkezeti vagyon saját tőke, amely magába foglalja a részjegytőkét, a tőketartalékot, ezen belül a közösségi alapot, az értékelési tartalékot, valamint a tárgyévi mérleg szerinti eredményt. A közösségi alap újraszabályozása megszünteti a felesleges kötöttségeket. A szövetkezet tagjai a megszűnés, átalakulás során a szövetkezeti célú felhasználás módját érdekképviseleti közreműködés nélkül, szabadon, önkormányzati döntés alapján bármilyen szervezeti keretben meghatározhatják. Törvényi feltétel a szövetkezeti cél és az elkülönült kezelés előírása.

A szövetkezeti önkormányzati szervezeti rendszer és működés alapvetően nem változik. A tervezet közelít az európai szövetkezetek és társaságok működési szabályaihoz, figyelembe veszi a bírói jogalkalmazás tapasztalatait. A közgyűlés, küldöttgyűlés hatáskörének újraszabályozásánál növeli a tagság döntési szabadságát a hatáskörök telepítése tekintetében, alapszabályi döntésén alapul a legtöbb kérdés.

Csak a státuskérdések (egyesülés, átalakulás végelszámolás, felszámolás) ügyében dönt kizárólagos hatáskörben a közgyűlés, a többi ügyekben átruházható a hatáskör. A közgyűlés összehívásának szabályait a bevált társasági szabályok alkalmazásával bővíti a tervezet. Bővíti és pontosítja a közgyűlésre meghívandó személyek körét. Egyértelművé teszi a határozatképességi szabályokat. A határozatképességhez a tagok több mint felének a jelenléte szükséges. A megismételt közgyűlés a tagok számára tekintet nélkül dönthet kivéve az alapszabály, a státus, a csőd, a felszámolás ügyében. A közgyűlés határozathozatali rendje is változik. A fentieken túl a tagok háromnegyedének döntése szükséges pótbefizetés elrendelése esetén. A társasági szabályok átvételével pontosodnak a jegyzőkönyvvezetés szabályai, növelve a megbízhatóság és hitelesség garanciáit.

A szövetkezetek vezető tisztségviselőinek jogállására, felelősségére vonatkozó szabályok tovább közeledtek a társasági tisztségviselőkhöz. A szövetkezeti tisztségviselőkre is alkalmazni kell a társasági tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat, kivéve a szövetkezetre vonatkozó szabályokban megfogalmazott eltéréseket. Ilyenek az összeférhetetlenségi szabályok egy része, pl. a más társaságban lévő tulajdonszerzés vagy tisztségvállalás, vagy a szövetkezettel való szerződéskötési lehetőség. A szövetkezet sajátos működése, a saját tagi gazdaság és a szövetkezet közötti szoros gazdasági együttműködés indokolja az eltéréseket. Ugyanakkor a társasági tisztségviselőkre érvényes önállóságot biztosító garanciák, a hatáskörelvonás tilalma, az alapszabályba foglalt garanciák, hogy csak a legfőbb szerv adhat utasítást, biztonságosabbá teszik a szövetkezeti tisztségviselők jogállását.

Az átalakulásra-megszűnésre vonatkozó szabályoknál megfelelően kell alkalmazni a társasági szabályokat. Egyértelművé vált, hogy társaság is alakulhat szövetkezetté.

Külön is kell szólni a taggal és befektető taggal való elszámolás új szabályairól. Vitatott, hogy az átmeneti szabályok Ptk.-szintű fenntartása miért nem lehetséges, de mindenképpen megoldást kell találni a kieső szabályok pótlására. Miután a tervezet a korábbi szabályozáshoz képest nem különbözteti meg a befektető tagokat aszerint, hogy átalakított vagy tagi befektető részjegyük van-e, az elszámolást alapszabályi döntéstől függően, de öt (nem nyolc) éven belül el kell számolni a kilépő taggal. Megfontolandó egyes szövetkezetek nehéz gazdasági helyzetére tekintettel az eredeti nyolc év fenntartása. Figyelemmel arra, hogy a 2006. évi X. törvény szerint kényszerűen a felek közös akarata nélkül a külső nem tag üzletrész-tulajdonosok üzletrésze befektetői részjeggyé alakult anélkül, hogy taggá váltak volna a törvény sajátos elszámolási szabályokat vezetett be. Ezért indokolt átmeneti rendelkezésként Ptk.-t hatályba léptető szabályokban előírni, hogy az 1992. évi I. törvény alapján keletkezett szövetkezeti üzletrészből a 2006. évi X. törvény szerint létrejött befektetői részjegy tulajdonosának a tagsági jogviszonya e törvény (a Ptk.) hatályba lépését megelőzően szűnt meg, úgy a volt taggal vagy örökösével történő elszámolásra a 2006. évi X. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Azok a szövetkezetek, amelyek a 2006. évi törvény 101. § (2)–(3) szerint átalakított befektetői részjegyet tartanak nyilván, mindaddig kötelesek alkalmazni e szabályokat, míg szövetkezeti formában működnek és az átalakított befektetői részjegyeket nem vásárolják meg a tulajdonosoktól. A hatályában fenntartott szabályok így továbbra is biztosítanák, hogy az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki, azonban örökölhető a szövetkezetre, tagra átruházható. Átruházás esetén a szövetkezetet, a tagokat elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog szabályait az alapszabályban kell meghatározni a jogosultak az eladási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül gyakorolhatják jogukat, az átalakított befektetői részjegyek szövetkezeti tagsági viszonyt nem keletkeztetnének.

A tervezet a Ptk. jellegéből adódóan nem tartalmazhat közjogi szabályokat. Így a szövetkezeti érdekképviseleti szervek jogállására az érdekegyeztetés rendjére külön törvényben kell rendelkezni. Az érdekképviseleti szabályok kikerülése a törvényből logikus, de kényes kérdés. A korábbi időszakban mással nem pótolható garanciát adtak az indokolatlan állami beavatkozással szemben és mintául szolgáltak a kamarai a szakszervezeti és ifjúsági érdekvédelem jogosítványainak kialakításakor. A szövetkezeti közvélemény súlyos visszalépésnek és a demokratikus jogok csorbításának tekintené, ha egy¬idejűleg nem rendezné külön törvény az érdekképviseleti jogosítványokat. Sajátos szabályozási igény a szövetkezeti belső önkormányzati ellenőrzést segítő ellenőrzési szervezet felállítása. A rendszerváltozást követően leépült ellenőrzés hiánya szembeállítva a nemzetközi szövetkezeti mozgalom hatékony belső ellenőrzésével versenyhátrányt jelent a hálózatba szervezett tőketársaságokhoz képest. A szövetkezetek különösen a német osztrák francia rendszerekben nem tagjai a gazdasági kamaráknak, de kötelező tagságuk van a szövetkezeti érdekképviseletekben, éppen az álszövetkezetek létrejöttét megakadályozandó.

Végezetül a Ptk.-ba foglalt szövetkezeti szabályozás egyértelművé tette, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó általános közös szabályok mögöttes jogként megfelelően alkalmazhatók a szövetkezetekre.

(A cikk a Gazdaság és Jog 2011/9. számában jelent meg.)