A cikk azokat a helyzeteket veszi sorra, amikor az állam e tisztán magánjogi jogterületen a jogalkotói szerepkörön túllépve beavatkozik a szerzői jogba akár jogosultként, akár a felhasználás engedélyezési jogának a gyakorlását befolyásoló állami hatáskörök megállapítása útján. Ez az állami tevékenység részben uniós szabályokon alapul, és jelentős részben van valós indoka. Léteznek azonban olyan esetei (közszereplők kép- és hangfelvételével kapcsolatos közvagyon szabályok), amelyek indokai nehezen feltárhatók.
Kulcsszavak: szerzői jog; állami vagyon; nemzeti tervvagyon; árva művek felhasználása; a közös jogkezeléssel összefüggő közigazgatási tevékenység; egyes közszereplőkkel összefüggő szerzői jogi és állami vagyongazdálkodási szabályok
A tanulmány a „Végül is a jog mellett döntöttem…” – Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék oktatóinak Harmathy Attila tiszteletére írt tanulmányai című (ELTE Jogi Kari Tudomány 73.) kötetben jelent meg.
I. Bevezetés
2017-ben jelen írás szerzője már tartott egy hasonló című előadást: „Az állam szerepe a szerzői jog gyakorlásában”. Ennek elkészült a szerkesztett változata is.[1] Több oka is van annak, hogy miért lehet, sőt szükséges a témával ismételten foglalkozni. Harmathy Attila professzor, kedves kollégánk előtti tiszteletadásként, emléke megőrzésének egyik állomásaként kerül sor arra a rendezvényre, amelyen a téma új, kibővített feldolgozását tükröző, az alábbiakban cikké szerkesztett előadás elhangzott.[2]
Harmathy Attila kiemelkedő tudományos munkássága elválaszthatatlan a magánjog és közjog határainak vizsgálatától. Ezt számos publikációja bizonyítja, köztük a közigazgatási szerződést elemző monográfia is.[3]
A 2017-es előadás címe nem véletlenül hangsúlyozta, hogy az állami szerepvállalás nem a szerzői jogi jogosult személyében, hanem „csak” a szerzői jog gyakorlásában érdemelt figyelmet. 2017-ben le lehetett írni, hogy
„az állam, mint szerzői jogi vagyoni jogosult csak annyiban különbözik más jogi személynek minősülő származékos szerzői jogi jogosulttól, hogy a szerzői vagyoni jog gyakorlása alá van vetve a nemzeti/állami vagyon kezeléséről szóló szabályoknak. Az nem a konferencia témájához tartozó kérdés, hogy ha a szerzői jog nemzeti/állami vagyon eleme, akkor az államháztartási, vagyongazdálkodási szabályokat hogyan kell alkalmazni. Egyébiránt a szerzői vagyoni jog ugyanolyan immateriális jószág (vagyoni értékű jog) a számvitel,[4] és az államháztartás szabályai szerint, mint bármely más szellemi tulajdonjog. Ha pedig egy adott állam szerzői joga megengedi, hogy a szerzői vagyoni jog eredeti jogosultja az alkotótól különböző (jellemzően jogi) személy legyen,[5] akkor az állam, mint szerzői (vagyoni) jogosult, az ilyen személyek jogi sorsát osztja. Az állam szerzői személyhez fűződő jogokat általában nem gyakorolhat. A szerzői személyhez fűződő jogok jogosultja csak az alkotó természetes személy, halála esetén pedig az lehet, akit a személyhez fűződő jogok gyakorlására az adott állam szerzői joga feljogosít.[6] Abban a kivételes esetben, ha az állam szerzői jogot örököl, vagy az államot bízza meg a szerző a művészi, tudományos, irodalmi hagyatékának a gondozásával, a személyhez fűződő jogok is az államot fogják illetni, e jogokat pedig – jobb híján – az állami vagyongazdálkodási szabályok szerint joggyakorlásra jogosult személy fogja gyakorolni.”
2023-ra a helyzet annyiban változott, hogy hazánkban az állam „szerzői jogi” vagyona az utóbbi években két nevesített vagyonelemmel bővült. Az egyik a nemzeti tervvagyon.[7] A másik a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőknek a kettős közfeladatuk ellátása körében vagy ezzel összefüggésben keletkezett szerzői mű vagy szomszédos jogi teljesítmény, és az ilyen oltalmi tárgyon, különösen kép-, illetve hangfelvételen keletkező vagyoni jog és felhasználási jog azzal a feltétellel, hogy a mű, vagy teljesítmény költségvetési forrásból készült.[8] Emiatt az állami szerepvállalás már nem szűkíthető le a joggyakorlásban való részvételre (mint 2017-ben), hanem az egyrészt a korábban is meglevő és vizsgálható joggyakorlásban való részvételből, másrészt az új vagyonelemekre nézve a sajátos vagyongazdálkodási/joggyakorlási szabályok szerinti saját, „tulajdonosi” joggyakorlásból áll.
Emellett mind az európai uniós jogfejlődés, mind a szerzői jog nemzetközi környezete is új, „állami” joggyakorlási elemekkel bővült.
II. A szellemi tulajdonjog szoros kapcsolódása az államhoz
A szellemi tulajdonjog immanens ismérve, hogy sokkal szorosabban kapcsolódik az államhoz, mint a magánjog más területei. Az iparjogvédelemben ez nyilvánvaló: állami aktus (engedélyező határozat) konstituálja az iparjogvédelmi oltalmat, és az oltalom tartalmát képező, abszolút szerkezetű, kizárólagos, engedélyezési és tiltási aspektusból álló magánjogot; a konstitutív aktust (például szabadalmat engedélyező határozat) deklaratív hatályú lajstromozás teszi közhitelesen megismerhetővé. Ugyanez igaz az oltalom érvényes létével kapcsolatos kontradiktórius, sőt a jogsértési igényérvényesítés megelőzésére alkalmas viták (nemleges megállapítás) hatósági rendezésére is. Nem véletlen, hogy az iparjogvédelmi hatósági eljárások szabályainak csupán háttérszabálya az Ákr. (2016. évi CL. tv.).[9]
A szerzői jog szoros állami kapcsolódását több, hatósági ügyintézést igénylő jogintézmény is mutatja. Ilyen az önkéntes műnyilvántartás,[10] az árva művek felhasználásának engedélyezése,[11] a kiterjesztett (előírt) és kötelező közös jogkezelés jogintézménye,[12] a közös és független jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos hatósági feladatok sora, a bejelentés, illetve nyilvántartásba vétel, a felügyelet és a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásainak a jóváhagyása,[13] a szerzői jogi szakértői tevékenység ellátása.[14]
Az itt leírt „csatlakozófelületek” terjedelme és a kapcsolódás mélysége messze meghaladja más magánjogi jogok, legyenek azok törvényben biztosított, abszolút szerkezetű, vagy szerződésen alapuló jogok, „állami csatlakozófelületeinek” nagyságát és jellegét.
III. A szerzői jog keletkezése részben az állammal szemben
A szerzői jog fejlődéstörténete[15] bizonyítja, hogy a szerzői jog mint magánjog Európában, ideértve most Angliát is, az állammal szemben, elsősorban az állami utánnyomási monopóliummal és – nem mellékesen – az állami cenzúrával szemben keletkezett. Anna királynő híres, 1709-i évi törvénye[16] a Stationers’ Company örök utánnyomási jogát nyirbálta meg, előírva, hogy legkésőbb 28 év elteltével a kizárólagos „right to copy” visszaszáll a szerzőre.
Franciaországban a felvilágosodás eszmei talaján fejlődött ki a szerzőt, az alkotót megillető, forgalomképes irodalmi és művészeti tulajdon(jog), amely a bírói gyakorlat útján dúsult fel a forgalomképtelen, személyhez fűződő jogokkal.
A német jogfejlődés a német klasszikus filozófia gyökereiből táplálkozva, megismerve a francia jogfejlődés eredményeit is, sui generis Urheberrecht kialakulásához vezetett a 19. században. A német szerzői vagyoni jog ma is a szerzőhöz tapad, nem forgalomképes, a magánszemélytől el nem idegeníthető vagyoni engedélyezési jogok és személyiségi jogok kötege.[17]
Nem így áll a helyzet mindenütt a világban. Az Egyesült Államok Alkotmányába is magánjogként, azonban a társadalmi hasznosság szűrőjével, és nem az alkotó ember állammal szemben tételezett jogaként vezették be a szerzői jogot: „The Congress shall have power to promote the Progress of Science and useful Arts, by securing for limited Times to Authors and Inventors the exclusive Right to their respective Writings and Discoveries”.[18] Az eltérő megközelítésnek alapvetően az az oka, hogy az Egyesült Államok Alkotmánya nem polgári forradalom terméke. Nem volt szükség arra, hogy forradalom útján juttassák érvényre a felvilágosodás eszmerendszeréből fakadó magánjogokat, az eszmerendszer az Egyesült Államok megszületése idejére adott volt. „Csupán” egy függetlenségi háborúra (meg később polgárháborúra és háborúig el nem jutó számos és hosszadalmas politikai küzdelemre) volt szükség annak érvényre juttatására. A sajátos, nem az állammal szemben álló megközelítés az egyik oka a kivételek és korlátozások eltérő kezelésének is (fair use, azaz nyílt végű, általános kivétel a kivételek eseti felsorolása helyett).[19] Az sem véletlen, hogy az Egyesült Államok szerzői joga még ma is, noha az USA már 1989. március 1-je óta[20] tagja a szerzői jog formalitásmentes, a mű megalkotásához kötött létezését előíró Berni Uniós Egyezménynek (a továbbiakban: BUE),[21] a szerzői mű hatósági nyilvántartásba vételéhez fűz joghatást (a jogérvényesítési igények korlátozása nyilvántartásba vételének hiányában).[22]
E jogfejlődési mozaikokból is kitűnik, hogy a szerzői jog magánjogi alanyi jog. Az állam kezdeti szerepe még ott is, ahol a haszonelvű megközelítés a szerzői jog alapja, a szerzői jog konstituálására szorítkozik[23] azzal, hogy a szerzői jog bevezetése együtt járt a korabeli belső korlátok (kivételek) megalkotásával is.
IV. Elemi nemzetközi jogegységesítés – a Berni Uniós Egyezmény és az állam szerzői jogi szerepe
A BUE az 1886-tól 1971-ig eltelt időszakban, amely nyolc felülvizsgálatot is felölelt, az állami szerepvállalás szempontjából azért lényeges, mert az egyezmény ismert funkcióin[24] túlmenően felhatalmazásokat adott a tagállamoknak a szerzőket (szerzői jogosultakat) megillető kizárólagos jog olyan korlátozásaira, amely korlátozások állami szerepvállalással is járhatnak. A korlátozások a tömeges, egyedileg hatékonyan nem engedélyezhető felhasználási módok körében adnak lehetőséget közös jogkezelés bevezetésére vagy akár az engedélyezési jog megvonására, és annak pótlásaként díjigény bevezetésére. Ez a lehetséges szerepvállalás a sugárzási (az EU-ban földfelszíni sugárzási), a vezetékes továbbközvetítési, a sugárzott mű jelenlevő közönségnek (nyilvánosságnak) technikai eszközzel (például hangszóró) történő közvetítésének jogára, a hangfelvétel-kiadás (többszörözés és terjesztés) engedélyezésének jogára, a követő jog gyakorlására terjed ki.[25] Látható, hogy a kizárólagos jog korlátozása „hatósági” (állami) díjmeghatározásig is terjedhet, és ahol az állam a jog korlátozása körében megelégszik a közös jogkezelés előírásával, ott a közös jogkezelést is végezheti állami szerv. Az Egyesült Államokban például mind a hangfelvétel-kiadás (mechanikai jogosítás), mind a sugárzott műsorok egyidejű kábeles továbbközvetítése terén kényszerengedélyezést és állami díjmeghatározást választott a jogalkotó.[26]
A félreértések elkerülése végett a jogkorlátozás e módjai ilyen szélesen meghatározva csak az igen absztrakt nemzetközi instrumentum alapján állnak fenn. Az Európai Unióban – az itt idő hiányában részletesen nem tárgyalt különböző uniós jogi aktusok alapján – tilos a hangfelvétel-kiadás jogának állami díjigényre szorítása,[27] közös jogkezelést sem láthat el jogosulti ellenőrzés alatt nem álló állami szerv,[28] és a követő jog gyakorlásáról is külön aktus rendelkezik.[29]
Ha mélyebbre tekintünk, az állami szerepvállalás nem intézhető el azzal, hogy ez nem más, mint egyfajta belső tulajdonjogi korlát, mint például a közérdekű célú használati jog alapítása dolgon (ingatlanon). Az állam kétségkívül korlátozza a kizárólagos jog egyéni, ha úgy tetszik, tetszőleges gyakorlását, amely csak a külső versenyjogi és a magánjogi alapelvekbe foglalt, nyitott jogfogalmakra épülő korlátoknak van egyébként alávetve. E korlátozás mögötti közérdek abban áll, hogy a közönség könnyebben juthasson a művekhez. Emiatt műhasznosítást támogató, felhasználást potenciálisan bővítő jellege is van a korlátozásnak. Biztosítja, hogy az a szerző is megfelelően részesedhessen felhasználásának hasznából, akinek egyébként nem lenne alkuereje a megfelelő ellenérték eléréséhez a piacon. Kinyitja a kaput a lehető legszélesebb repertoár felhasználása előtt, ha úgy tetszik, elősegíti a kulturális sokszínűség érvényesülését.
V. A TRIPs-megállapodás: a szellemi tulajdonjog magánjog
A TRIPs-megállapodás[30] a legszélesebb körű szellemi tulajdoni nemzetközi jogegységesítő aktus. Egyezményes jogegységesítési, jogközelítési céljai: a kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok megszerezhetősége, terjedelme és használata megfelelő színvonala és elvei egységesítése, a kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok érvényesítését hatékonyan és megfelelő eszközökkel biztosító előírások bevezetése, a tagállamok közötti vitarendezés jogintézményeinek a megteremtése, a hamisított áruk nemzetközi kereskedelmével foglalkozó sokoldalú elv-, szabály- és büntetési rendszer iránti igény kielégítése.
A felsoroltak kétségkívül állami szabályozást/beavatkozást igénylő célok. Az állami cselekvés határát is kijelöli azonban az egyezmény, leszögezvén: „elismerve, hogy a szellemi tulajdonjog magánjog…”.[31] A TRIPS-megállapodás vezeti be a szellemi tulajdonjogi kizárólagos jogok korlátjainak egységes, általános szabályait (ez a háromlépcsős teszt a szerzői jogban, hasonló a műszaki alkotások oltalmában). Felhatalmazást ad többek között a tagoknak a közegészség és a közélelmezés védelméhez szükséges olyan intézkedések alkalmazására, amelyek a közérdeket előmozdítják. E felhatalmazásnak köszönhetjük – az uniós jog közvetítésével – a szabadalmi jogi közegészségügyi kényszerengedélyt, amely – köszönhetően az egyre terjedő járványoknak, immár uniós jogi közvetítés nélkül,– egy újabb, belföldi szükségletek kielégítésére és külföldi hasznosításra is alkalmas közegészségügyi kényszerengedéllyel bővült.[32] Emellett a tagállamok „a belső jogszabályaikban meghatározzák azokat a licenciaadási gyakorlatokat vagy feltételeket, amelyek bizonyos esetekben visszaélést eredményezhetnek, hátrányosan befolyásolva a versenyt a vonatkozó piacokon”.[33] Összesítve, a legátfogóbb szellemi tulajdoni egyezmény az állami szerepvállalást törvényhozási úton (kizárólagos jogok az egyezményes oltalmi formákra, kivételek az egyezménnyel összhangban), továbbá törvényhozási és jogalkalmazási úton (jogérvényesítési eszközök, egyes kivételek engedélyezése, versenyjogi kontroll) javasolja megvalósítani.
VI. A legújabb szerzői jogi nemzetközi egyezmény és egy kapcsolódó uniós aktus: példa a bővülő állami szerepvállalásra
Röviden VIP Egyezménynek hívjuk a WIPO égisze alatt Marrakeshben 2013-ben létrejött egyezményt, amely a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek (együtt: visually impaired persons = VIP) megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szól (az egyezményre marrakeshi szerződésként is szoktak hivatkozni).[34] Az egyezménynek az Európai Unió is tagja,[35] végrehajtására született a 2017/1563. rendelet, amely a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes művek és más teljesítmények vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek számára hozzáférhető formátumú példányainak határokon átnyúló, az Unió és harmadik országok közötti cseréjéről szól. Tagállami jogalkotás is szükséges az egyezmény végrehajtásához, ennek alapja a szükséges új szabad felhasználásokhoz és az Európai Unión belüli példánycsere tagállami jogokba való bevezetéséhez elengedhetetlen irányelvi felhatalmazás.[36] Hazai szerzői jogunk irányelvhez való igazítása most folyik.
A VIP egyezmény jó példája a szerzői jog alóli kivételek gyakorlásában megmutatkozó állami szerepvállalás fokozódásának. Az egyezmény lényege: a vakok, a látáskárosultak és a nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek számára hozzáférhető formátumú példányok előállítására és hozzáférhetővé tételére irányuló szabad felhasználást vezet be, amely a többszörözésre, a könnyen hozzáférhető példány előállításához szükséges változtatásra, terjesztésre, ezen belül a példány tulajdonjogának az átruházására, és haszonkölcsönbe adásra, valamint nyilvánossághoz közvetítésre terjed ki. Továbbmegy a jelenleg is számos jogrendszerben, többek között hazánkban is létező szabad felhasználásnál, amely szerint engedély nélkül többszörözhető, terjeszthető és közvetíthető a nyilvánossághoz, és általában szabadon felhasználható a mű a fogyatékos személyek számára a fogyatékosságukkal összefüggő felhasználási igények kielégítésére, feltéve, hogy a felhasználás nem üzletszerű.[37]
Az új típusú állami beavatkozást az jelenti, hogy minden tagállamnak ki kell jelölnie azokat a közjogi vagy magánjogi felhatalmazott szervezeteket (például országos szakkönyvtárak), amelyek előállítják a könnyen hozzáférhető példányokat a jogosult engedélye nélkül. Ezek az Európai Unióban az ún. jogosított szervezetek, amelyeket a kedvezményezett személyek számára nonprofit alapon oktatás, speciális képzés, akadálymentesített olvasási lehetőségek vagy információkhoz való hozzáférés biztosítására jogosít fel vagy ismer el egy tagállam. Az is lehetséges, hogy e feladatokat kijelölt közintézmények látják el, amelyek e szolgáltatásokat fő tevékenységként, intézményi kötelezettség vagy közérdekű feladat ellátása keretében látják el a kedvezményezett személyek javára. Az előállításon túlmenően a jogosított szervezet gondoskodik a szabad felhasználással érintett, a kedvezményezett számára könnyen hozzáférhető példány VIP egyezményben részes tagállamok körében történő exportjáról és importjáról; exporton és importon nemcsak a dologi példányok forgalmát, hanem a nemzetközi lehívásra hozzáférhetővé tételt is értve. A hozzáférést a jogosított intézményeknek egyrészt a kedvezményezett személyek számára (belföldön és egyezményes országokban külföldön), másrészt a többi tagállam által kijelölt/felhatalmazott jogosított szervezetek számára is biztosítani kell. Noha a VIP egyezmény lehetőséget biztosít a szabad felhasználás ellentételezésére szolgáló díjigény bevezetésére, az Európai Unió e lehetőséggel nem élt. A VIP egyezmény és az uniós szabályozási mechanizmus eltér a hagyományos szabad felhasználástól. A kivételek eddig a jogosult és a kedvezményezett magánjogi jogviszonyában érvényesültek: a kizárólagos jog jogosultja köteles – díjigény biztosítása mellett, vagy anélkül – eltűrni, hogy a kedvezményezett a kizárólagos jog hatálya alá tartozó magatartást tanúsítson. Ehhez képest a leírt konstrukció szerint az állam aktívan, például megfelelő hozzáférést eredményező példányok előállításával és „forgalmazásával” működik, vagy legalábbis működhet közre a szabad felhasználás biztosításában. Ha az állam csupán feljogosít magánszervezeteket a szabad felhasználás körébe tartozó magatartások tanúsítására, szerepe nem sokban haladja meg az eddig is létező kereteket. Ha azonban közjogi, költségvetési forrásból működő szervezetet jelöl ki jogosított szervezetként, akkor az állami szerep megváltozása minden kétséget kizáróan igazolható.
A WIPO más területen is keresi az „állami” (itt: kormányközi nemzetközi szervezet) szerepvállalás fokozásának lehetőségeit. Jól mutatja ezt az a gyakorlati mélységekig hatoló útmutató, amellyel a WIPO elő kívánja segíteni a közös jogkezelés (ki)fejlődését a feltörekvő államokban.[38]
VII. Az állam szerzői jogi szerepe az EU szerzői jogi szabályaiban, és uniós jogi alapon a hazai szerzői jogban
Az uniós szerzői jogban megfigyelhető a sokrétű, alapvetően enyhe beavatkozást jelentő, minden esetben a magánjogi jellegű megoldást is megengedő államiszerep-meghatározás. Néhány példa illusztrálja az összefoglaló állítást. Az államiszerepvállalás-fajták közös vonása, hogy minden esetben a jogosult egyedi kizárólagos jogi engedélyezési jogának korlátozásával függenek össze.
Elsőként említhetők azok az esetek, amikor a szerzői kizárólagos jogot – megfelelő nemzetközi egyezményes vagy éppen uniós jogi felhatalmazás alapján – díjigényre szorítja az adott díjigényt szabályozó uniós aktus. A nyilvános haszonkölcsönzési díj-igény jó példa. Az uniós jogi felhatalmazást a „Bérleti irányelvnek” nevezett irányelv[39] 6. cikke adja: a tagállamok kivételt engedhetnek nyilvános haszonkölcsönzési engedélyezési jog alól, ha legalább a szerzők a haszonkölcsönzés ellenében díjazásban részesülnek. A tagállamok szabadon, kultúrpolitikai célkitűzéseiknek megfelelően határozhatják meg e díjazás mértékét. Bizonyos intézmények mentesíthetők a díjigény alól. A felhatalmazáshoz tartozik, hogy a közös jogkezelésről szóló irányelv a tagállamokat hatalmazza fel az uniós jogban biztosított díjigények gyakorlására irányuló szabályok meghatározására.[40] Ennek alapján a magyar szerzői jog díjigényt állapít meg,[41] kötelező közös jogkezelést ír elő a díjigény érvényesítésére, és – lévén a haszonkölcsönző könyvtárak alapvetően közjogi szervezetek – az állami költségvetésben biztosítja a jogdíjat,[42] amelyet az e célra létrehozott közös jogkezelő szervezet[43] feloszt.
Magánmásolási díjigényeknél némileg eltérő a helyzet. Noha a közös jogkezelési irányelv tagállami külön szabályozásra való felhatalmazása az üres hordozó jogdíjigény gyakorlására is kiterjed, az EUB egy olyan döntésében, amely a spanyol jog azon megoldását értékelte, amely szerint az állami költségvetésből biztosították volna a magánmásolás ellentételezésére szolgáló díjat, azt állapította meg, hogy az nem áll összhangban az uniós joggal. Más szóval az állami szerepvállalás korlátozott, a díj fogyasztókra/magánmásolatot készítőkre való átháríthatósága, és a megfelelő előzetes díjmentesítési és visszatérítési mechanizmusok nélkül nem lehet egyszerűen megszabadítani a díjfizetésre kötelezett hordozógyártókat és -importőröket a díj megfizetésétől.[44] Ez nem azt jelenti, hogy például jogszabály ne határozhatná meg a díjigénnyel érintett hordozókat, vagy a díj mértékét ne lehetne jogszabályban meghatározni. Ez a helyzet hazánkban a reprográfiai díj esetében.[45] A díjigény érvényesítése azonban magánjogi úton történik.[46] A követő jogi díjigény mértékét is meghatározza uniós felhatalmazás alapján[47] a jogszabály,[48] a magánjogi joggyakorlás kötelező biztosítása mellett.[49]
Az internet útján megvalósuló tömeges felhasználás, az engedélyezés technikai nehézségei felszínre hozták az árva művek felhasználása engedélyezésének kérdését. Árva az a mű, illetve szomszédos jogi teljesítmény, amelynek jogosultja vagy a jogosult elérhetőségi adatai ismeretlenek. A magyar jogalkotó az árva mű irányelvet[50] állami kényszerengedélyezés bevezetésével ültette át,[51] amely – az egyébként megengedett – állami beavatkozás legerősebb formája,[52] és amely tanulmányozásra érdemes, és a nem árva művek felhasználására, és főleg a díjmérték meghatározására is kiterjedhető állami ármeghatározásnak is teret ad. Emellett az árva művek sajátos, kedvezményezett intézményeket megillető szabad felhasználásának a szabályai is állami szerepvállalást mutatnak, ugyanis a kedvezményezett intézmények közérdekű feladatokat látnak el: nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok. Az Európai Unió – álláspontunk szerint kellő alap nélkül, erőltetetten – létrehozott egy állami és egy uniós szerepet az árva művek központi nyilvántartására, amelynek vezetésére az EUIPO-t jogosította fel.[53] Az adatbázis ma alig több, mint 6000 művet tartalmaz, holott az árva mű irányelv megalkotásakor sokmilliósra becsülték az árva művek számát.[54] Itt valószínűleg arról van szó, hogy az uniós jogalkotó figyelmen kívül hagyta, hogy van-e valódi piaci („kulturális örökségvédelmi piaci”) szükséglet egy ilyen uniós adatbázisra.
A Jogérvényesítési Irányelv[55] 4. Cikke módot ad a szerzői jogi jogsértési ügyekben kereshetőségi joggal rendelkező személyek meghatározásának tagállami megkönnyítésére. Ehhez kapcsolódik a megdönthető négylépcsős szerzőségi vélelem, valamint a második lépcsőt jelentő hatósági (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal), értelemszerűen jogvédelmet nem keletkeztető önkéntes műnyilvántartás bevezetése.[56]
Az Szjt. 2021. évi novellája[57] az uniós CDSM irányelv[58] nyomán bevezette a kereskedelmi forgalomban nem elérhető művek és teljesítmények felhasználása könnyített engedélyezésének rendjét. A törvényi fogalom hatálya alá eső műveket és teljesítményeket[59] a kulturális örökségvédelmi intézmények[60] szabadon felhasználhatják,[61] kivéve ha működik olyan közös jogkezelő szervezet az érintett művek, teljesítmények felhasználásának engedélyezésére, amelyet kiterjesztett közös jogkezelés ellátására nyilvántartásba vett az SZTNH. A jogi megoldás e cikk szempontjából lényeges eleme, hogy az uniós jogalkotó nem alkalmaz állami szerepvállalást a felhasználás engedélyezésében, kógens szabállyal rendelkezik a szabad felhasználásról, amely alól kivétel a kiterjesztett közös jogkezelés. Ezzel szemben az árva művek felhasználásának engedélyezésében nem zárja ki az uniós jogalkotó az állami kényszerengedélyezést, amellyel él is a Magyar Állam.
Az uniós jogalkotó a kereskedelmi forgalomban nem elérhető művekre és teljesítményekre nézve is – csakúgy, mint az árva művekről – adatbázis felállításáról rendelkezett.[62] Arról még korai lenne nyilatkozni, hogy ez a törekvés sikerrel járt-e.[63]
VIII. A közös jogkezelés – nemzetközi és uniós szabályozási keret, e keretek hazai kitöltése
Külön cikket, sőt monográfiát is megérdemel, és ki is tölt a közös jogkezelés kérdésköre. Nemzetközi egyezményes háttere nincs, a WIPO egyezmények nem rendelkeznek a közös jogkezelésről. Hiányt pótol a WIPO átfogó kiadványa.[64]
A munka hangsúlyozza: az állam szerepe a magánszervezetként létrehozandó és működő közös jogkezelő szervezetek felhasználási szerződéseinek a de facto vagy de iure monopóliummal való visszaélést megakadályozó ex ante és/vagy ex post ellenőrzése. A fejlettebb országokban csak magánjogi szervezet a megfelelő jogi forma a monopolhelyzet által indokolt állami ellenőrzés mellett.
A közös jogkezelési irányelv[65] kompromisszumos megoldást alkalmazott az állam és a közös jogkezelő szervezetek viszonyának meghatározására. A szolgáltatási irányelv mint jogalap nem jelenik meg a preambulumokban, azonban az nyilvánvaló, hogy a közös jogkezelést a TFEU letelepedési szabadságra irányadó, valamint a versenyjogi rezsimnek alávetett rendelkezéseinek hatálya alá tartozónak tekinti az uniós jogalkotó.[66] Ugyanakkor a jogalapok között megjelenik a kulturális sokszínűség is,[67] az állammal fennálló viszonyra pedig az EUMSZ 53. Cikk (1) bekezdés a jogalap.[68] Az uniós jog egyébként nem tiltja kifejezetten azt sem, hogy akár jogi monopolhelyzetben is működjön egy belföldi felhasználásokat engedélyező közös jogkezelő szervezet,[69] a de facto monopólium pedig teljesen elfogadott. Ugyanakkor a közös jogkezelési tevékenység nem sértheti az erőfölénnyel visszaélés tilalmát. Az irányelvből az is kitűnik, hogy a kölcsönös képviseleti szerződések nem lehetnek kizárólagosak,[70] tehát bármely állami beavatkozás esetén is lehetséges, hogy a külföldi közös jogkezelő szervezet maga gyakorolja a saját repertoárja felhasználása engedélyezésének a jogát. Ezt tükrözik hazánkban a közös jogkezelési törvény azon szabályai, amelyek szerint a más, EGT-államban letelepedett közös jogkezelő szervezetnek elegendő azt igazolni, hogy a letelepedése szerinti ország szabályai szerint jogosult közös jogkezelést végezni. A hazai letelepedésű közös jogkezelő szervezetekre előírt szigorú követelményeknek nem szükséges megfelelniük.[71] Nem utolsósorban ez teszi értelmetlenné, hogy egy állam közjogi szervezet útján lásson el közös jogkezelést. A külföldi repertoár biztosítására ez a megoldás csak akkor lehet alkalmas, ha a külföldi közös jogkezelő szervezet a bizalmi alapú kölcsönös képviseleti szerződést megköti és fenn is tartja az esetlegesen létrehozható állami közös jogkezelővel.
Az esetleges állami (közjogi) jogi-szervezeti forma választása egyébként is erősen korlátozott. A (14)-es preambulumbekezdés, csakúgy, mint az irányelv tételes szabályai (3., 7. és 8. Cikk) rögzíti, hogy olyan jogi forma a szokásos és kívánatos, amely teljes tagi/tulajdonosi ellenőrzést tesz lehetővé. „E szervezetek a gyakorlatban különböző jogi formákban működnek, például olyan egyesületként, szövetkezetként vagy korlátolt felelősségű társaságként, amelyek felett az ellenőrzést a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai, illetve az őket képviselő szervezetek gyakorolják, illetve amelyek az ő tulajdonukban állnak”.[72] Kétségkívül léteznek olyan közös jogkezelő szervezetek – ezek általában alapítványok – amelyek nem állnak a tagok/tulajdonosok közvetlen ellenőrzése alatt. Ilyenkor a tagi/tulajdonosi felügyeletet ellátó testületnek kell mindazokat a jogokat gyakorolni, amelyek a tagsággal rendelkező szervezetek esetén a döntéshozó szervet illetik.[73]
„A közös jogkezelő szervezetek jogi formájából eredően bizonyos kivételes esetekben azonban nincs jelen a tulajdonosi vagy az ellenőrzési elem. Ez a helyzet például a tagsággal nem rendelkező alapítványok esetében. Az irányelv rendelkezései mindazonáltal rájuk is vonatkoznak. Ugyanígy a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak megelőzésére, hogy az irányelv szerinti kötelezettségeket a jogi forma megválasztása révén ki lehessen játszani.”[74]
Azaz állami/közjogi jogi szervezeti forma választása is csak akkor lehetséges, ha nem áll rendelkezésre megfelelő, tagságra épülő jogi forma, és még ez utóbbi esetben is a felügyeletet ellátó testület útján lehet csak gyakorolni a döntéshozó szervet megillető jogokat.
Az állami szerepvállalás kereteit a (9)-es és (12)-es preambulumbekezdések határozzák meg:
„(9) (…) a tagállamok a területükön letelepedett közös jogkezelő szervezetek esetében az irányelv
II. címében meghatározottaknál szigorúbb előírásokat tartsanak fenn vagy állapítsanak meg, amennyiben ezek a szigorúbb előírások összhangban állnak az uniós joggal. … (12) Ez az irányelv (…) nem érinti a jogkezelésre, például (…) egy reprezentatív közös jogkezelő szervezet és egy felhasználó között létrejött megállapodás kiterjesztett hatályára, azaz a kiterjesztett hatályú közös engedélyezésre, a kötelező közös jogkezelésre, (…) vonatkozó tagállami rendelkezéseket.”
Ennek jegyében – ez nyugodtan állítható – a magyar átültetés a lehető legrészletesebb állami szerepvállalást célozta meg és vezette be,[75] építve a korábban már bevált megoldásokra. Az előadás szűk keretei csak a rendszeralkotó elemek említését teszik lehetővé.
Ahol a szerzői jogi törvény egy vagyoni jog közös kezelését írja elő – összhangban a nemzetközi és az uniós jogi követelményekkel – ott a közös jogkezelést bizonyítandóan kellően széles képviseleti joggal rendelkező közös jogkezelő szervezetek, ún. reprezentatív közös jogkezelő szervezetek látják el. Ezek az ún. előírt és kötelező közös jogkezelés esetei. A reprezentatív közös jogkezelő szervezet csak tevékenységi engedély alapján működhet, a kellően széles képviseleti jog igazolása és a közös jogkezelésre való képesség (megfelelő adatbázis kezelése, munkaszervezet alkalmassága)[76] mellett. Egyébként bármely szerzői és kapcsolódó vagyoni jog gyakorlására alapítható közös jogkezelő szervezet, ezek tevékenysége bejelentéshez kötött. A bejelentés tudomásul vételéhez közös jogkezelésre való képesség feltételeinek meglétét kell igazolni, és magától értetődően a jogi formára, szervezetre, működésre irányuló követelményeknek kell megfelelnie a közös jogkezelő szervezetnek, azaz bármely hazai letelepedésű közös jogkezelő szervezet szervezeti formája csak egyesület lehet; a létesítő okirat tartalma, a szervezet működése, gazdálkodása, számvitele részletes szabályokkal behatárolt. A reprezentatív közös jogkezelés velejárója a közös jogkezelés felhasználói jogbiztonságot eredményező kiterjesztett hatálya, amelynek alapján a felhasználó jogot szerez minden érintett jogosult műveinek és teljesítményeinek a felhasználására, függetlenül attól, hogy a jogosult csatlakozott-e a közös jogkezelő szervezethez. Az állami szerepvállalás kérdésén kívül esik, de meg kell említeni, hogy a kötelező közös jogkezelés kivételével a jogosultat megilleti a közös jogkezelésből való kilépés joga.[77]
A létesítési és működési feltételek megtartását széles körű felügyeleti jog alapján ellenőrzi az állam, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala útján. A felügyeleti jog például magában foglalja a döntéshozó szerv ülésén való részvétel jogát, valamint a létesítő okirat és az egyéb, a működéshez nélkülözhetetlen belső szabályzatok folyamatos törvényességi ellenőrzését. A felügyeleti szankciók a figyelmeztetéstől a jogkezeléstől eltiltásig, illetve reprezentatív közös jogkezelő szervezetek esetében az engedély visszavonásáig terjednek.[78] A közös jogkezelés transzparenciáját a jogosultak, a képviseleti szerződéssel összekapcsolt más közös jogkezelő szervezetek, a felhasználók és a nyilvánosság irányában fennálló tájékoztatási, adatközlési kötelezettség aprólékosan részletes előírása biztosítja.[79] Kötelező tartalmú éves átláthatósági jelentést kell készítenie és nyilvánosságra hoznia a közös jogkezelő szervezeteknek, amelyeket külön fejezettel tisztelt meg a jogalkotó az egyéb szervezetek számviteli előírásait tartalmazó kormányrendeletben.[80]
Az Európai Unióban is példaszerűnek tekinthető az a naprakész, jelentős részben közhiteles adatokat tartalmazó nyilvántartás, amelyet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a közös jogkezelő szervezetekről, elérhetőségi és pénzügyi adataikról, létesítő irataikról, felosztási szabályzataikról, a képviselt vagyoni jogokról és jogosulti csoportokról, valamint a díjszabásokról vezet.[81]
Az állam jelentős szerepet vállal a reprezentatív közös jogkezelő szervezetek díjszabásai törvényességi szempontú jóváhagyásában is, amely a díjszabások alkalmazásának és nyilvánosságra hozatalának a feltétele, egyben nem zárja ki a polgári jogi (általános szerződési feltételek) és versenyjogi jogkövetkezmények alkalmazását. A jóváhagyás nem közigazgatási határozat, a jóváhagyási eljárás sem közigazgatási eljárás, hanem sui generis jogintézmény, leginkább a Ptk.-ban szabályozott, harmadik személynek a jognyilatkozat hatályossági feltételét jelentő jóváhagyásához hasonlítható.[82]
Az állam a közös jogkezelés útján beszedett jogdíjak jogosultak érdekében történő, jogdíjfelosztástól elkülönített felhasználásában is aktív, egész Európában egyedülálló szerepet játszik. A magánmásolási díjak 25 százalékát, a fel nem osztható jogdíjak 90 százalékát a Nemzeti Kulturális Alapnak történő átadás útján lehet csak kulturális támogatási célra felhasználni.[83]
IX. Az állam mint szerzői jogosult – új típusú vagyontárgyak az állami vagyonban[84]
1. A nemzeti tervvagyon
A nemzeti tervvagyon fogalmát és az e vagyont érintő szerzői jogi szabályokat az Étv. vezette be. Az Étv. szabályai 2019. január 1-jétől, az építészeti, a tervvagyont érintő szerzői jogi nyilvántartás szabályai pedig 2020. január 1-jétől hatályosak. A szabályozás tartalmán érdemben nem változtatott az Étv.-t felváltó, a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (Métv.)
A szabályozás okait az eredeti szabályozás indokolása így foglalja össze:
„Jelen törvény egyik célja a megszűnt állami tervezővállalatok jelenleg rendezetlen jogi sorsú építészeti-műszaki dokumentációinak, valamint a privatizációt megelőzően állami pénzeszközök felhasználásával készült épületek építészeti-műszaki dokumentációinak a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. (a továbbiakban: LTK) részére történő átadása, mivel ezek egy része jelenleg is az egyes jogutód cégek birtokában van és nem kerültek be a Dokumentációs Központ állományába.”
A szabályozásnak az a lényege, hogy
„az állami, és volt tanácsi, majd önkormányzati tulajdonba került építési-műszaki dokumentáció felhasználásával készült építészeti alkotások, azaz épületek, ipari, műszaki létesítmények szerzői (tervezői) engedélytől függő átépítését, és ha ehhez az épület tulajdonlásától függően szükséges, a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérést és ajánlattételt, valamint az azok alapján a szerződések szerzői jogi tartalmának meghatározását megkönnyítse. A könnyítésre azért van szükség, mert gyakran nehézkes, vagy lehetetlen a tervek szerzői jogosultjának felkutatása, továbbá nehezen eldönthető jogvitához vezet az átdolgozás engedélyezése alapját képező szerzői vagyoni jog összemérése az épület tulajdonosának dologi jogával, amit színeznek az átépítéshez fűződő különböző súlyú köz(össégi) érdekek.”
Ez az indokolás valós okokat tartalmaz.
A nemzeti tervvagyon léte nem függ az ilyen vagyonba tartozó dokumentáció felhasználásával megépített épület nemzeti vagyonba tartozásától. Az épület bármely, akár „magán”, akár „köz” tulajdonban lehet (nemzeti vagyonba tartozó épület), azon fennállhat akár kizárólagos, közös vagy társasházi tulajdon.
A jogi megoldás többrétű. Állami tulajdonban levőnek minősülnek 2019. január 1-jétől az építészeti alkotásoknak az állam és az önkormányzat tulajdonába tartozó építészeti-műszaki dokumentációi bizonyos kivételekkel. 2019. január 1-jétől az állam a jogosultja a szóban forgó dokumentáció szerzői jogi védelem alá eső elemeire (a tervekre, rajzokra, szakirodalmi művekre, egyéb művekre) nézve bármelyik hatályban volt, vagy ma hatályos szerzői jogi törvény alapján jogszerűen megszerzett szerzői vagyoni vagy felhasználási jogoknak. E dokumentációkból mint dolgokból és az említett jogokból álló állami vagyonra nézve a tulajdonosi jogokat a Kormány által rendeletben kijelölt szervezet gyakorolja.[85] A nemzeti tervvagyonba tartozó építészeti-műszaki dokumentációk összessége közgyűjteménynek minősül. A nemzeti tervvagyonnal érintett épületek átépítéséhez szükséges átdolgozási engedélyt a nemzeti tervvagyon körében az Lechner Tudásközpont Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságtól kellett kérni.[86]
E rendelettől eltérően az Építési és Közlekedési Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata szerinti miniszteri (minisztériumi) hatáskörbe tartozott később a felhasználási engedélyek megadása.[87] Az Métv. alapján a helyzet letisztultabb. A nemzeti tervvagyon jogszabályban meghatározottak szerinti vagyonkezelése állami feladat.[88] A nemzeti tervvagyonra nézve a tulajdonosi jogokat az építésügyi szabályozásért és építéshatósági ügyekért felelős miniszter gyakorolja.[89] A felhasználási engedély iránti kérelmet az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központhoz kell benyújtani, az engedély megadása az építésügyi és közlekedési miniszter hatásköre.[90] Az átépítéshez szükséges felhasználási jog fejében járó jogdíj meghatározását nem kötelező kamarai díjmegállapítás támogatja, olyan tervekre, rajzokra és egyéb, a dokumentáció részét képező művekre nézve, amelyek nem tartoznak a nemzeti tervvagyon körébe. A díjak mértéke vitatható, a díjvita egyeztetéssel is rendezhető. A nemzeti tervvagyon hálójából kicsúszó ismeretlen szerzői jogosultat illető elárvult tervek felhasználására az árva mű felhasználás hatósági (SZTNH) engedélyezése körében lehet az átdolgozásra is kiterjedő, legfeljebb tízéves hatályú felhasználási jogot szerezni. Valamennyi épület átdolgozást nem igénylő felújítását új szabad felhasználás[91] segíti. Létrejött az építészeti alkotások szerzői jogi nyilvántartása is, amelynek a gazdája az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ.
A nemzeti tervvagyonnak vannak aggályos elemei. Aggálytalan vagyonelem az építészeti műszaki dokumentáció „vonatkozásában” jogszerűen megszerzett, az államot vagy az önkormányzatot megillető szerzői vagyoni jog vagy felhasználási, tipikusan legalább többszörözési, a terv megvalósítását lehetővé tevő jog.
Aggályos az a nemzeti tervvagyonelem, amely a jogutódlással megszűnt (privatizált) állami vagy tanácsi tulajdonú tervezővállalatok keretében létrehozott építészeti-műszaki dokumentációkból és az azok alapján megvalósított épületekhez fűződő felhasználási jogból vagy vagyoni jogból áll, kivéve, ha egyértelműen igazolható, hogy az állam a jogutódnak azt kifejezetten átadta. A szervezeti jogutódlás ellenére a privatizált szervezeti jogutód köteles igazolni, hogy egy adott épületre vonatkozó vagyoni/felhasználási jogokat megszerezte. Ha ez nem igazolható, nem a jogutód, hanem a nemzeti tervvagyon kezelője gyakorolja az adott épület terveire nézve a szerzői vagyoni/felhasználási jogokat. A 3404/2021. (X. 15.) AB határozat alapján nincs helye az aggályoskodásnak, mert
„az Étv. 55/B. §-a az indítványozó feltételezésével szemben jogelvonást nem valósít meg, a szerzői felhasználási vagy vagyoni jogokat jogszerűen tulajdonlók jogi helyzetét valójában nem változtatja meg. (Az indítványozó maga sem utalt arra, hogy valamely konkrét jogvita kapcsán az Étv. 55/B. §-a következtében a jogait nem tudta érvényesíteni, hanem arra hivatkozott, hogy az érintett jogokat 1992-től gyakorolta, azok szerepelnek a jogutódlást meghatározó privatizációs iratokban.) Az indítványozó mégis vagyoni értékű joga megfelelő ellentételezés nélküli elvonását, tulajdonának számottevő és ellentételezés nélküli csökkentését állítva vélte az Étv. 55/B. §-át alaptörvény-ellenesnek, az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát korlátozónak, az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése és M) cikk (2) bekezdése együttes értelmezéséből eredő vállalkozáshoz való jogába, illetve az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése által garantált jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelményébe ütközőnek. Miután azonban az indítványozó által feltételezett jogelvonás az Étv. 55/B. §-a alapján nem volt megállapítható, az erre hivatkozással állított alaptörvény-ellenesség megállapítására sem kerülhetett sor.”[92]
A döntés azért nem megnyugtató, mert az általános (szervezeti) jogutódra nem telepíthető a különös jogutódlás bizonyításának a terhe. Ez a jogállami jogbiztonság alkotmányos elvébe ütközik. Az oszlathatná el az aggályokat, ha jogszabályi rendelkezésekkel bizonyítható lenne, hogy mind a jogelődöt, mind a jogutódot a szerzői jogi jogszerzést megalapozó szerződésre vagy más, a jogszerzést igazoló iratra nézve olyan határidejű iratmegőrzési kötelezettség terhelte, amelyre támaszkodva alappal lehetne az általános jogutódtól megkövetelni a különös jogutódlás igazolását. (Egyébként, ha az alapul fekvő tervdokumentáció elérhető a Dokumentációs és Információs Központban,[93] az szükség szerint tartalmazza a jogelőd szervezet adatait.)
2. A kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről készült művek
és teljesítmények
Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2022. évi XXIV. törvény (a tv.) 49–51. §-ai az állami vagyonhoz sorolnak bizonyos szerzői/szomszédos vagyoni/felhasználási jogokat, illetve (pontatlanul) felhasználási engedélyeket is. A jogalkotó szándéka az indokolásból nem állapítható meg, ugyanis a szóban forgó rendelkezésekhez fűzött indokolás minden magyarázat nélkül meglehetősen elnagyoltan és egyben a normától „némileg” eltérően írja le a közvagyon új tárgyát, mondván, hogy az bizonyos „szerzői jogi védelem alá eső termék(ek) felhasználási jogának állami vagyonba tartozásáról” rendelkezik. Az állami vagyon tárgyainak felsorolásában már a módosítás előtt is szerepelt a „az államot megillető olyan immateriális, vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít”.
Az állam a jogosultja az állami vagyon tulajdonosi joggyakorlója vagy vagyonkezelője által megszerzett szerzői és kapcsolódó vagyoni jogoknak és e szervezetekben szolgálati műként létrehozott művekhez kapcsolódó szerzői vagyoni jogoknak. Aggálytalanul érvényesülnek ezekben az esetekben mind az állami vagyont védő, mind a szerzői jogi jogszabályok.
Ha amúgy is lehet állami vagyontárgy szerzői/kapcsolódó vagyoni jog vagy felhasználási jog, akkor miért volt szükséges a költségvetési forrásokból készült bizonyos művekre, teljesítményekre egy sajátos rezsimet bevezetni? A költségvetési forrásokból gazdálkodó munkáltató amúgy is megszerzi a művek átadásával a szolgálati művek vagyoni jogait, a szolgálatinak nem minősülő művekre pedig korlátozás nélküli felhasználási jogot szerezhet, és jogátruházási szerződéssel megszerezheti a jogátruházási tilalom alá nem eső művek és kapcsolódó jogi teljesítmények vagyoni jogait. Az ekként történő jogszerzés pedig az állam vagyonszerzésének minősül.
A Vagyontv. 1. § (2) bekezdés f) ponttal való kiegészítése útján az állami vagyontárgyak köre kibővül, abba beletartozik
„azon országgyűlési képviselőről, aki más, Alaptörvényben nevesített közjogi tisztséget is betöltve közfeladatot lát el, e közfeladata ellátása körében vagy ezzel összefüggésben, költségvetési forrásból készített, szerzői vagy szomszédos jogi védelmet élvező műhöz vagy teljesítményhez, különösen kép-, illetve hangfelvételhez kapcsolódó, felhasználási szerződés útján vagy a szerzői jogról szóló törvény alapján megszerzett felhasználási engedély, illetve vagyoni jog.”
A mű/teljesítmény tárgya szerinti megkülönböztetés, vagyis az, hogy egy műnek/teljesítménynek ahhoz képest alakul a jogi sorsa, hogy a műnek/teljesítménynek mi a tárgya (témája), elég szokatlan minősítő szempont. Az új szabály esetén is megjelenik – sajátos, szűkített megfogalmazásban – a közpénz mint a mű/teljesítmény létrehozásához szükséges ráfordítás forrása, de nem úgy szól a rendelkezés, hogy az ilyen forrásból készített/megszerzett mű/teljesítmény vagyoni/felhasználási joga állami vagyon. Ha a szabály így szólna, jellegében közel állna az említett egyéb állami „szerzői jogi” vagyontárgyak jogi sorsát meghatározó szabályokhoz, és az lenne a tartalma, hogy az ilyen művekre/teljesítményekre vonatkozó vagyoni/felhasználási jogok akkor is az állami vagyon részei, ha egyébként a szerzői jog szabályai, és az azon alapuló szerződések alapján más személy is lehetne a jogszerző. Ekkor a szerződési szabadság igen magasan meghúzott, de még megengedhető korlátjáról lenne szó, amely egyes művek esetében túllépne a szolgálati mű fogalmán és az arra vonatkozó munkáltatói jogszerzésen (Szjt. 30. §).
A jelen esetben azonban csak olyan szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz kapcsolódó vagyoni/felhasználási jog illeti az államot, amelyeket bizonyos személyekről mint az oltalmi tárgy (mű, teljesítmény) témájáról hoznak létre. Ezek a személyek, mint művek, teljesítmények témái, azért sajátosak, mert kettős közfeladatot látnak el. Országgyűlési képviselők, és egyúttal az Alaptörvényben nevesített közjogi tisztséget is betöltenek. Az Alaptörvény a következő közjogi tisztségeket nevesíti: a Kormány tagjait, akik a miniszterelnök, annak helyettese (aki maga tárca nélküli miniszter) és a miniszterek, ideértve a tárca nélküli minisztereket is. A Kormány tagjain túlmenően az Alaptörvény konkrétan megnevezi az önálló szabályozó szerveket, és ezek vezetőit (23. Cikk) is, akik ha államtitkárok, akkor beletartozhatnak abba a személyi körbe, akik témául szolgálhatnak olyan műnek/teljesítménynek, amelyre vonatkozó vagyoni/felhasználási jog az elemzett szabály szerint az államot illeti.
Milyen művek és teljesítmények tartoznak az állami vagyon körébe? A kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselők művein (itt most tekintsünk el a ghostwritingtól) és teljesítményein nem keletkezik az államnak joga. A közjogban „jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység eredményének” nevezett oltalmi tárgyakon az érintetteknek keletkezik joga, és a tevékenység, illetve felhasználási jog engedése fejében e személyek díjazásban is részesülhetnek az Országgyűlésről szóló törvény 80. § (1) bekezdése alapján, tehát még csak szolgálati műveknek sem minősíti az Országgyűlésről szóló törvény ezeket az oltalmi tárgyakat.
Ha viszont róluk készül kettős közfeladatuk ellátása körében vagy ezzel összefüggésben szerzői mű vagy szomszédos jogi teljesítmény, az ilyen oltalmi tárgyon, különösen kép-, illetve hangfelvételen keletkező vagyoni jog és felhasználási jog az állam vagyonának része lesz azzal a feltétellel, hogy a mű vagy teljesítmény költségvetési forrásból készül.
A gyakorlatban a következő művek és teljesítmények jöhetnek szóba:
- irodalmi művek, nyilvánosan tartott beszédek, különösen, ha azokat kép- vagy hangfelvétel rögzíti;
- vizuális művek (a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve), különösen, ha azokat képfelvétel rögzíti;
- fotóművészeti alkotás, amelyeket elkerülhetetlenül képfelvétel rögzít;
- mozgókép (film, akár filmalkotás, akár filmalkotásnak nem minősülő film), amelyet szintén elkerülhetetlenül kép-, illetve hangfelvétel rögzít;
- hangfelvétel (akár szerzői művet és előadóművészi teljesítményt rögzít, akár nem);
- rádiós vagy televíziós műsorszám, amelyet szintén elkerülhetetlenül kép-, illetve hangfelvétel rögzít, ahhoz képest, hogy televíziós vagy rádiós műsorszámról van-e szó. A rögzítés lehet efemer, vagy ismételt sugárzást lehetővé tevő, tartós rögzítés;
- az „internetes, online felhasználásról”, azaz a lehívásra hozzáférhetővé tételről itt külön nem kell említést tenni, az csak a hozzáférhetővé tétel technikai módját jelenti, annyi említhető, hogy ebben az esetben is elkerülhetetlenül készül kép/hangfelvétel.
A szabály hatálya meghatározásában zavaró, hogy a szerzői jogban nem kezelt és nem is értelmezhető képfelvételen rögzítés is szerepel a fogalomban, igaz, csak a „különösen” határozó után. A képfelvétel a szerzői jogban vagy „állókép” azaz jogi védelemre érdemes fotó, vagy „mozgókép”, azaz filmalkotás vagy filmalkotásnak nem minősülő mozgóképek sorozatából álló teljesítmény hanggal vagy anélkül. A szerzői mű rögzítése pedig nem feltétele a jogi védelemnek. Annyi elegendő a védelem fennállásához az egyéni, eredeti jelleg (nem másolt, alkotói játékteret kihasználó alkotás) mellett, hogy a mű „kellő pontossággal és objektivitással azonosítható teljesítmény” legyen.
Az elemzett fogalom legaggályosabb része sajnos magának az állami vagyonba kerülő egyik vagyontárgynak (a Vagyontv. szóhasználatában: vagyonelemnek) a meghatározása, amely a következő: „felhasználási szerződés útján vagy a szerzői jogról szóló törvény alapján megszerzett felhasználási engedély, illetve vagyoni jog”. A vagyoni jog mint vagyontárgy aggálytalan. Hasonlóképpen aggálytalan lenne a felhasználási szerződés alapján keletkezett felhasználási jog, vagy egyszerűen a felhasználási jog. Felhasználási szerződés alapján ugyanis a felhasználó nem engedélyt szerez. A szerző/jogosult adhat felhasználási engedélyt, amelynek megfelelő terjedelmű felhasználási jogot szerez a felhasználó a felhasználási szerződés alapján, és ez lesz a megszerzett vagyontárgy. Ha tehát egy felhasználó költségvetési forrásokból olyan mű vagy teljesítmény felhasználási jogát szerzi meg, amely a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről mint témáról készült, ez lesz az állami vagyon része, és nem a jogosult engedélye.
Még komolyabb aggályt vet fel, sőt a szabály alkalmazását e körben ellehetetleníti az „Szjt. alapján megszerzett felhasználási engedély” értelmezése. Egyrészt itt is áll, hogy nem felhasználási engedélyről, hanem jogról van szó akkor is, ha az adott jogot nem a jogosult engedélye hozza létre. Milyen felhasználási jogot lehet az Szjt. alapján, felhasználási szerződés nélkül megszerezni? A szabad felhasználás jogát lehet ilyen módon megszerezni.[94] Az az állítás, hogy egy felhasználás főszabályként csak a jogosult engedélyével jogszerű, és ez alól vannak olyan törvényi kivételek, amelyek esetében a jogosult engedélye nélkül is jogszerű lehet a felhasználás, a szomszédos jogi teljesítményekre is igaz. A szabad felhasználások szabályai ugyanis azonosak a szerzői mű és a szomszédos jogi teljesítmény esetében. „Nincs szükség a szomszédos jogi jogosult hozzájárulására azokban az esetekben, amelyekben a törvény a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás felhasználásához sem kívánja meg a szerző hozzájárulását”.[95] Akárhogy is próbáljuk „a szerzői jogról szóló törvény alapján megszerzett felhasználási engedély” szókapcsolatot forgatni, jogalkotói iránymutatás nélkül csak oda tudunk jutni, hogy a szabad felhasználások alapján keletkező „jogokat” is állami vagyonná kívánta volna tenni a jogalkotó. Ez azonban nem lehetséges. A szabad felhasználás, az adott kivétel alapján keletkező „jog” a felhasználásra bárkit megillet. Pontosabban: az adott körben a mű/teljesítmény közkincs, azt bárki, aki az adott szabad felhasználásnak címzettje (ha úgy tetszik, kedvezményezettje), az adott kivétel szabályai szerint felhasználhatja. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy a jogosult, akinek a jogát a szabad felhasználás korlátozza, az állam vagy más személy.
Ha úgy próbáljuk a szabályt értelmezni, hogy az a szabad felhasználást akként szűkíti, hogy az egyébként létező szabad felhasználás a sajátos állami vagyontárgy esetében nem áll fenn, akkor ösvény nyílik a szabály értelmezhető tartományának a meghatározására. Azonban a szabad felhasználás ilyen korlátozása is csak Magyarország területén érvényesülne. Azaz: ha külföldi kedvezményezett külföldi ország területén él a szabad felhasználás jogával, arra az adott állam szerzői joga vonatkozik (lex loci protectionis). Magyarán: ha külföldi újság, rádió, tv, internetes sajtótótermék, felhasználó által feltöltött tartalom használja fel a rá alkalmazandó szerzői jogi törvény szerinti szabad felhasználás alapján a sajátos állami vagyontárgyat, azt nem tudja az itt elemzett szabály kizárni.
Ha jól értjük, a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselők művein (itt most tekintsünk el a ghostwritingtól), és teljesítményein nem keletkezik az államnak joga. A közjogban „jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység eredményének” nevezett oltalmi tárgyakon az érintetteknek keletkezik joga, és a tevékenység, illetve felhasználási jog engedése fejében e személyek díjazásban is részesülhetnek az Országgyűlésről szóló törvény 80. § (1) bekezdése alapján, tehát még csak szolgálati műveknek sem minősíti az Országgyűlésről szóló törvény ezeket az oltalmi tárgyakat. Ha pedig a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselő nyilvános előadása, politikai beszéde szabad felhasználás alá esik, akkor az előadást, beszédet rögzítő, szomszédos jogi védelem alá eső hangfelvétel vagy film, illetve műsorszám is szabad az Szjt. 83. § (2) bekezdése alapján.
Ha egy szerzői/szomszédos jog vagy felhasználási jog állami vagyontárgy lesz, akkor arra aggálytalanul érvényesülnek az állami vagyongazdálkodás szabályai, mind a tulajdonosi joggyakorlás, mind – vagyonkezelésbe adás esetén – a vagyonkezelés, mind a hasznosítás, mind pedig az elidegenítés körében. Ezek részletes bemutatása kívül esik az írás tárgyán, a lényeg az, hogy az állami vagyonnal a tulajdonosi joggyakorló vagy maga gazdálkodik, vagy szerződés alapján – amelyet tipikusan versenyeztetés alapján kell megkötni – hasznosításra átengedi, vagy vagyonkezelésbe, haszonélvezetbe adja. Az állami vagyont hasznosító szerződések elsődleges célja az állami vagyon hatékony működtetése, állagának védelme, értékének megőrzése, illetve gyarapítása, az állami és közfeladatok ellátásának elősegítése. Csak olyan vagyonhasznosítási szerződést lehet – tipikusan csak pályázat/versenyeztetés útján – kötni, amely – az állami vagyon megőrzését, gyarapítását, pénzügyileg és gazdaságilag minél előnyösebb hasznosítását szem előtt tartva – az állam számára a várható bevétel, megtakarítás vagy más előny alapján a lehető legkedvezőbb. E szabályok nyomán rajzolódhat ki a jogalkotónak az indokolásból ki nem tűnő célja: az állami vagyongazdálkodás szigorú szabályai útján kézben kívánja tartani, hogy ki, milyen feltételekkel használhatja fel a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről készült, az itt elemzett szabályok hatálya alá eső műveket és teljesítményeket.[96]
Található az új szabályok között egy, a sajátos állami vagyon gyarapítására buzdító szabály is: Vagyontv. 25/B. § „Az országgyűlési képviselőről, aki más, Alaptörvényben nevesített közjogi tisztséget is betöltve közfeladatot lát el, a nem állami forrásból készített szerzői mű vagy szomszédos jogi teljesítmény, különösen kép-, illetve hangfelvétel vonatkozásában felhasználási szerződés keretében ingyenes felhasználási engedély adható az állam részére.”
Azaz, ha a szabályban körülírt művek és teljesítmények nem állami forrásból készülnek, a szerzői, vagy szomszédos jog jogosultja ingyenesen engedhet az állam számára felhasználási jogot (és nem engedélyt, ahogy már fentebb kifejtettük). Nos, e szabály ugyan törvénybe van iktatva, de normatív tartalma nem állapítható meg. A szerzői/szomszédos jogi jogosult ugyanis e szabály nélkül is köthet ingyenes felhasználási szerződést, ezt semmi nem akadályozza. Szerző (szerzői jogosult) és előadóművész kifejezett nyilatkozattal (tehát nem ráutaló magatartással) tud lemondani a felhasználási jog engedése fejében járó díjazásról. Más szomszédos jogi jogosult felhasználási szerződésére pedig az Szjt. 3. § útján felhívott Ptk. szabályait (kötelmek és szerződések általános szabályai) kell alkalmazni, a Ptk. 6:61. § pedig megengedi az ellenszolgáltatás nélkül történő szerződéskötést, a visszterhesség vélelme megdönthető.
Ha ingyenes szerződés útján gyarapodik a sajátos állami vagyon, akkor arra is – magától értetődően – az állami vagyongazdálkodás szabályai lesznek az irányadók.
Azt, hogy az elemzett szabály célja a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről készült művek, teljesítmények szigorú állami vagyongazdálkodás alá vonása, megerősíti az állami vagyon ingyenes átruházását lehetővé tevő kivételes esetek [Vagyontv. 36. § (2) bekezdés] körének kibővítése. Eszerint „Állami vagyon tulajdonjoga ingyenesen átruházható… h) az e törvény 1. § (2) bekezdés f) pontja szerinti állami vagyon tekintetében, és arra ingyenes felhasználási jog engedhető vagy maga az országgyűlési képviselő, vagy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény szerinti jelölő szervezete vagy pártja részére.”
X. Összefoglalás
A Magyar Állam csaknem minden, a nemzetközi és uniós keretszabályokban lehetővé tett állami beavatkozási módot beépítette a szerzői jogi anyagi jogi és a közös jogkezelési szabályrendszerbe. E beavatkozás igen magas intenzitású, ám indokolt és jogszerű állami részvételt eredményez a szerzői jog gyakorlásában, elsősorban a közös jogkezelésben. A nemzeti tervvagyon létrehozása is indokolt, azonban van aggályos eleme, és az sem rendjén való, ahogy a tulajdonosi joggyakorlás szabályait utóbb rendezte (bizonytalan elemet beiktatva) a jogalkotó. Az a szabály, amely állami vagyonná teszi a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőről költségvetési forrásból készült művel vagy teljesítménnyel összefüggő vagyoni és felhasználási jogot, felesleges és leküzdhetetlen értelmezési nehézséget okoz. Érdemi, tartalmi indokolás hiányában meglehetősen homályban marad az is, erre csak következtetni lehet, hogy miért szükséges a kettős közfeladatot ellátó országgyűlési képviselőkről készült művek, teljesítmények állami vagyongazdálkodás alá vonása.
Faludi Gábor
címzetes egyetemi tanár,
ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék
[1] A jelen írás a 2023. április 21-én Harmathy Attila tiszteletére rendezett konferencián tartott előadás szerkesztett változata, egyben a korábbi, 2017-es előadás szerkesztett változatának a részletes átdolgozása.
[2] https://www.ajk.elte.hu/dstore/document/3380/Harmathy-emlek-230421-program.pdf (letöltve: 2024. december 31.).
[3] Harmathy Attila: Állam és magánjog. Az állam szerepe magánjogi jogviszonyokban című, 2017. október 5-én tartott konferencián elhangzott előadás; Harmathy Attila: Állam és polgári jog. In Menyhárd Attila – Varga István (szerk.): 350 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara. A jubileumi év konferenciasorozatának tanulmányai. I–II. kötet. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. II. kötet.775–785. o.; Harmathy Attila: Közjog – magánjog – Ptk. In Grad-Gyenge Anikó – Kabai Eszter – Menyhárd Attila (szerk.): Liber Amicorum – Studia G. Faludi Dedicata : Ünnepi tanulmányok Faludi Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2018. 154–167. o.; Harmathy Attila: A jogágak szerepe – a rendszerváltozás. In Földi András – Sándor István – Siklósi Iván (szerk.): Ad geographiam historico-iuridicam ope iuris Romani colendam: Studia in honorem Gábor Hamza. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2015. 189–202. o.; Harmathy Attila: Állami beavatkozás – alapvető elvek a nemzeti jogokban és az Unió jogában. In Csehi Zoltán – Raffai Katalin (szerk.): Állam és magánjog: Törekvések és eredmények az Európai Unió joga, a nemzetközi magánjog, polgári jog és polgári eljárásjog keresztmetszetében. Budapest, Pázmány Press – PPKE JÁK, 2014. 13–21. o.; Harmathy Attila: Közjogi szabályok alkalmazása polgári jogi viszonyokban az Európai Bíróság gyakorlatában („Horizontális hatás”). In Cserny Ákos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Rácz Attila 75. születésnapja tiszteletére. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt., 2013. 233–237. o.; Harmathy Attila: A tulajdonjog közjogi és magánjogi kérdéseiről. In Imre Miklós – Lamm Vanda – Máthé Gábor (szerk.): Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, Aula – MTA Jogtudományi Intézet – Budapesti Corvinus Egyetem – Károli Gáspár Református Egyetem, 2006. 139–141. o.; Harmathy Attila: Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983.
[4] 2000. évi C. tv. 25. § (1) bekezdés.
[5] Érdekességként említhető az Egyesült Királyság szerzői jogában a „Crown Copyright”: Section 163 of Copyright, Designs and Patents Act 1988: „Crown copyright (1) Where a work is made by Her Majesty or by an officer or servant of the Crown in the course of his duties – (a) the work qualifies for copyright protection notwithstanding section 153(1) (ordinary requirement as to qualification for copyright protection), and (b) Her Majesty is the first owner of any copyright in the work. (2) Copyright in such a work is referred to in this Part as »Crown copyright«, notwithstanding that it may be, or have been, assigned to another person.” http://www.bailii.org/uk/legis/num_act/1988/ukpga_19880048_en_1.html#pt1-ch1-pb3 (letöltve: 2024. december 31.).
[6] Vö. Szjt. 14. § (1) bekezdés.
[7] 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.) 2. § 41. pont.
[8] 2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról (Vagyontv.) 1. § (2) bekezdés f) pont.
[9] 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 45. § és az ahhoz fűzött indokolás, Ákr. 8. §, és annak indokolása: „A Polgári Törvénykönyv az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát nem integrálja, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A Ptk. hangsúlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttérnorma jellegét (Ptk. 2:55. §). Következésképpen az ilyen – perkisegítő-permegelőző – ügyeket nem lehet a közigazgatási hatósági eljárások körébe bevonni; az általános eljárási kódexek szabályainak – szűk keretek közötti – alkalmazhatósága nem jelenti, hogy az eljárások a törvény hatálya alá tartoznának, így az új eljárási kódex a szellemi tulajdonnal összefüggő eljárásokat nem tekinti hatósági ügynek, tehát azok felsorolása – kivett eljárásként – nem is szerepel a normaszövegben.”
[10] Az alapul fekvő törvényi szabályokat átugorva: a 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által vezetett önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól.
[11] Az alapul fekvő törvényi szabályokat átugorva: a 138/2014. (IV. 30.) Korm. rendelet az árva mű felhasználásának részletes szabályairól.
[12] Lásd a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. tv. (Kjkt.) 4. § 3., 4, 10. pontok.
[13] Kjkt. XI–XV. és XVII. fejezetek, valamint az 19/2016. (IX. 5.) IM rendelet a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek jogkezelési tevékenységének bejelentésével, valamint a reprezentatív közös jogkezelő szervezetként végzett közös jogkezelési tevékenység engedélyezésével kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó szabályokról.
[14] Az alapul fekvő törvényi szabályokat átugorva: a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendelet a Szerzői Jogi Szakértő Testület szervezetéről és működéséről.
[15] Vö. Benárd Aurél – Tímár István: A szerzői jog kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1973.
[16] Teljes címén: An Act for the Encouragement of Learning, by Vesting the Copies of Printed Books in the Authors or Purchasers of Copies, during the Times therein mentioned.
[17] Urheberrechstgesetz, § 11 Allgemeines Das Urheberrecht schützt den Urheber in seinen geistigen und persönlichen Beziehungen zum Werk und in der Nutzung des Werkes. Es dient zugleich der Sicherung einer angemessenen Vergütung für die Nutzung des Werkes, valamint § 29 Rechtsgeschäfte über das Urheberrecht
(1) Das Urheberrecht ist nicht übertragbar, es sei denn, es wird in Erfüllung einer Verfügung von Todes wegen oder an Miterben im Wege der Erbauseinandersetzung übertragen. (2) Zulässig sind die Einräumung von Nutzungsrechten (§ 31), schuldrechtliche Einwilligungen und Vereinbarungen zu Verwertungsrechten sowie die in § 39 geregelten Rechtsgeschäfte über Urheberpersönlichkeitsrechte. https://www.gesetze-im-internet.de/urhg/BJNR012730965.html#BJNR012730965BJNG000601377 (letöltve: 2024. december 31.).
[18] Section 8(8), http://constitutionus.com/ (letöltve: 2024. december 31.).
[19] USC Title 17, § 107, Copyright Law of the United States and Related Laws Contained in Title 17 of the United States Code, https://www.copyright.gov/title17/title17.pdf (letöltve: 2024. december 31.); Mezei Péter: Mitől fair a fair? Szerzői művek felhasználása a fair use teszt fényében. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, (2008) 12., 26–68. o.
[20] https://www.wipo.int/export/sites/www/treaties/en/docs/pdf/berne.pdf (letöltve: 2024. december 31.).
[21] Kihirdette az 1975. évi 4. tvr.
[22] Section 411 (a) Except for an action brought for a violation of the rights of the author under section 106A (a), and subject to the provisions of subsection (b), no civil action for infringement of the copyright in any United States work shall be instituted until preregistration or registration of the copyright claim has been made in accordance with this title., Chapter 4. Section 407-412USC 17, https://www.copyright.gov/title17/title17.pdf (letöltve: 2024. december 31.).
[23] A cikk terjedelmi keretei nem teszik lehetővé a kitérést a szerzői jog gazdasági, társadalmi funkciójára.
[24] Elemi jogegységesítés alaki viszonossággal: kompromisszumteremtés a szerzői jogi megközelítések között, minimumjogok rendszere, nemzeti elbánás, a szabad felhasználások és a jogérvényesítés alapvető szabályai.
[25] BUE 11 bis (2): (nyilvánossághoz közvetítés): Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik, hogy a fenti (1) bekezdésben említett jogok (lásd a felsorolást a cikk szövegében) gyakorlásának feltételeit megszabja, de e feltételek joghatálya szigorúan azokra az országokra korlátozódik, melyek azokat megszabták. E feltételek semmiképpen nem sérthetik a szerző személyiségi jogát, sem pedig azt a jogát, hogy – békés megegyezés hiányában – az illetékes hatóság által megállapított méltányos díjazásban részesüljön. 13. Cikk (1) (hangfelvétel engedélyezés): Zenemű szerzőjének és szövegírójának a zenemű – adott esetben szöveggel történő – hangfelvételének engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogával kapcsolatban az Unióhoz tartozó országok mindegyike az adott országot illetően fenntartásokkal élhet és feltételeket szabhat, ha a szövegíró már engedélyezte a szövegnek a zeneművel történő felvételét; de minden ilyen természetű fenntartás és feltétel szigorúan azokra az országokra korlátozódik, amelyek azokat megszabták, és semmiképpen sem sérthetik a szerzőnek azt a jogát, hogy – békés megegyezés hiányában – az illetékes hatóság által megállapított méltányos díjazásban részesüljön. 14. Cikk (követő jog): (1) Az írók és zeneszerzők eredeti műalkotását és eredeti kéziratait illetően a szerzőnek – halála után azon személyeknek vagy intézményeknek, akiket, illetőleg amelyeket a hazai törvényhozás erre feljogosít – elidegeníthetetlen joga, hogy a szerző által eszközölt első átruházást követően részt vegyenek a mű eladására vonatkozó műveletekben. (…) (3) A díjak mértékét és beszedésének módozatait az egyes országok törvénye határozza meg.
[26] Vö. https://www.copyright.gov/licensing/sec_115.html (letöltve: 2024. december 31.), valamint https://www.copyright.gov/licensing/sec_111.html (letöltve: 2024. december 31.).
[27] 2001/29/EU irányelv (Infosoc Irányelv) 2. Cikk: 2. cikk: A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát (…); valamint GEMA I–III. döntések: GEMA I, Decision of 20.06.1971, OJ L134/15; GEMA II, Decision of 06.07.1972, OJ L 166/22; GEMA III, Decision of 04.12.1981, OJ L 94/12.
[28] 2014/26/EU irányelv, 14-es preambulumbekezdés.
[29] 2001/84/EK irányelv, különösen 6. Cikk (2) bekezdés.
[30] Kihirdette: 1998. évi IX. tv.
[31] TRIPs-megállapodás, 1998. évi IX. törvény az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről, 1. C) melléklet. megállapodás a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól, preambulum e) pont.
[32] 1995. évi XXXIII. tv. a találmányok szabadalmi oltalmáról, 33/A. §, amely a közegészségügyi problémákkal küzdő országokba történő kivitelre szánt gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezéséről szóló 816/2006/EK rendelethez illeszkedő szabályokat tartalmaz, valamint 33/B. és 33/C. §-ok, amelyek indokolása (2020. évi LVIII. törvény 295. § indokolása) kimondja, hogy „a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás” (The Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, a továbbiakban: TRIPs megállapodás) 31. cikk b) pontja megfelelő nemzetközi jogalapot teremt a kényszerengedély bevezetésére. (…) A Javaslat nem csupán gyógyszeripari termékek (például gyógyszerek, hatóanyagok, oltások), hanem diagnosztikai eszközök (például tesztek) és orvostechnikai eszközök (például lélegeztető gépek, vagy azok alkatrészei) tekintetében is lehetőséget ad kényszerengedély kérelmezésére. A TRIPs megállapodás 31. cikk b) pontja alapján az előzetes tárgyalások megtörténtét – a jogosultnak a kérelemről való értesítése mellett – nem kell bizonyítani. Tekintettel arra, hogy a közegészségügyi kényszerengedély kérelmezője és a szabadalmas közötti tárgyalások a kényszerengedélyezés folyamatát rendkívül elnyújthatják, ezért a szabályozás él a TRIPs megállapodás biztosította lehetőséggel, és eltekint a tárgyalások megkísérlésének követelményétől.
[33] TRIPs-megállapodás 40. Cikk (1)–(2) bekezdés.
[34] Marrakesh Treaty to Facilitate Access to Published Works for Persons Who Are Blind, Visually Impaired, or Otherwise Print Disabled; http://www.wipo.int/wipolex/en/treaties/text.jsp?file_id=301016 (letöltve: 2024. december 31.). 2018. májusában 40 állam ratifikálta.
[35] 2014. június 30. óta, http://www.wipo.int/treaties/en/ShowResults.jsp?lang=en&treaty_id=843 (letöltve: 2024. december 31.), lásd 2014/221/EU határozat a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrakesh-i szerződésnek az Európai Unió nevében történő aláírásáról.
[36] 2017/1564. irányelv a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes műveknek és más teljesítményeknek a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról.
[37] Szjt. 41. § (1) A mű nem üzletszerű felhasználása a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek – fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő – igényeinek kielégítését szolgálja, és nem haladja meg a cél által indokolt mértéket.
[38] WIPO Good Practice Toolkit for Collective Management Organizations (The Toolkit). A Bridge between Rightholders and Users, https://www.wipo.int/publications/en/details.jsp?id=4561 (letöltve: 2024. december 31.).
[39] 2006/115/EK Irányelv a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról (kodifikált változat).
[40] 2014/26/EU irányelv (13)-as preambulumbekezdés: Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy törvényben, rendeletben vagy bármely más ezzel egyenértékű konkrét mechanizmus által meghatározzák a területükön alkalmazandó, a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott, a többszörözési jogra vonatkozó kivételekre és korlátozásokra tekintettel a jogosultakat megillető méltányos díjazást, valamint a 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott, a nyilvános haszonkölcsönzés kizárólagos joga alóli kivételekre tekintettel a jogosultakat megillető díjazást, valamint beszedésük feltételeit.
[42] Szjt. 23/A. § (2) bekezdés. A díjat a közös jogkezelő szervezet az évenként megállapított jogdíjközleményében, a kultúráért felelős miniszter (e § alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) által felügyelt költségvetési fejezetben külön törvényi soron meghatározott összeg keretén belül állapítja meg.
[43] MISZJE, http://kjk.sztnh.gov.hu/szervezetek/miszje (letöltve: 2024. december 31.); 2022-RE 160 000 000 millió Ft állt rendelkezésre, lásd https://miszje.hu/wp-content/uploads/2022/06/Koltsegvetes-tervezete_2022-min.pdf?x67732 (letöltve: 2024. december 31.), 2023-ra lásd 2022. évi XXV. törvény Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről, XX. KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM, 13. Művészeti tevékenységek 9. Közkönyvtári jogdíjak
[44] ECLI:EU:C:2016:418, C‑470/14., Entidad de Gestión de Derechos de los Productores Audiovisuales (EGEDA), „2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját (üres hordozó díj – F.G.) úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a magáncélú másolat után járó méltányos díjazás olyan rendszere, amelyet (…) az állami költségvetésből oly módon finanszíroznak, hogy azáltal nem biztosítható, hogy e méltányos díjazás költségét a magáncélú másolatok felhasználói (tehát a díj átháríthatósága révén a végfelhasználó magánszemélyek – F.G.) viseljék.”
[45] Szjt. 21. § (2), (4) bekezdés, 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet a reprográfiára szolgáló készülékek körének meghatározásáról.
[46] Szjt. 21. § (6)–(8) bekezdés, Magyar Reprográfiai Szövetség: http://kjk.sztnh.gov.hu/szervezetek/rsz (letöltve: 2024. december 31.); http://www.reprografia.hu/ (letöltve: 2024. december 31.).
[47] 2001/84/EK Irányelv 4. és 5. Cikkek.
[48] Szjt. 70. § (4) A szerzői díj mértéke a műalkotás – adót és más köztartozást nem tartalmazó – pénzben kifejezett vagy kifejezhető ellenértékének (a továbbiakban: vételárának) 4 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelő forintösszeget meg nem haladó részében; 3 százaléka a vételárnak az 50 000,01 és 200 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében; 1 százaléka a vételárnak a 200 000,01 és 350 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében; 0,5 százaléka a vételárnak a 350 000,01 és 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében; 0,25 százaléka a vételárnak az 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg feletti részében. A díj mértéke nem haladhatja meg a 12 500 eurónak megfelelő forintösszeget. A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki az (1) bekezdésben szabályozott átruházásra, ha az adót és más köztartozást (például kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár nem haladja meg az 5000 forintot.
[49] http://kjk.sztnh.gov.hu/szervezetek/hungart (letöltve: 2024. december 31.); http://www.hungart.org/ (letöltve: 2024. december 31.).
[50] 2012/28/EU irányelv az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól.
[52] Vö. például Gyenge Anikó: Elárvult jog nevelőszülőt keres. [Szerzői jogvédelem alatt álló nem ismert vagy nem elérhető szerzők művei.] Magyar Jog, 56. (2009) 3., 160–172. o.; Grad-Gyenge Anikó: Magyar árvák valahol Európában. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, (2012) 6., 28–50. o.; Gyenge Anikó: Újra az árva művekről. Infokommunikáció és Jog, 8. (2011) 4., 119–124. o.
[53] Árva művekre (árva mű és jogosultkutatási információ) bevezetett kötelező tagállami információgyűjtés, majd: a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (ma: Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, azaz EUIPO) által létrehozott nyilvánosan hozzáférhető egységes online adatbázis, lásd https://www.euipo.europa.eu/hu/observatory/awareness/ip-in-culture/orphan-works-db (letöltve: 2024. december 31.).
[54] „the number of works registered as orphan ‘represents a tiny proportion of the estimated orphan works existing in the collections of cultural heritage institutions across the EU’ (page 84). The Orphan Works Database contains 6,031 works as of March 6th, 2023, whereas a 2001 estimate showed for instance that up to 1.25 billion periodicals could be orphan works.” Ariadna Matas (Europeana Foundation), Maarten Zeinstra (KVAN/IP Squared), and Deborah De Angelis (DDA LAW FIRM) Kluwer Copyright Blog, March 21, 2023. Study on the application of the Orphan Works Directive (2012/28/EU), https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/3c880c5c-7065-11ed-9887-01aa75ed71a1/language-en (letöltve: 2024. december 31.).
[55] 2004/48/EK irányelv a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.
[56] Szjt. 94/B. §, 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet az önkéntes műnyilvántartás részletes szabályairól, https://www.sztnh.gov.hu/hu/mivel-fordulhatok-a-hivatalhoz/szerzoi-jogi-vedelem/onkentes-munyilvantartas (letöltve: 2024. december 31.).
[57] 2021. évi XXXVII. tv. 14. §, az Szjt. új IV/B fejezetét iktatta be.
[58] A digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv.
[60] Szjt. 33/A. § (1) bekezdés 2. pont.
[61] Szjt. 41/M. § (4) bekezdés.
[63] A portált az EUIPO (Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala) hozza létre és üzemelteti. https://euipo.europa.eu/out-of-commerce/#/ (letöltve: 2024. december 31.).
[64] Ficsor Mihály: Collective management of copyright and related rights. 3rd ed. Geneva, WIPO, 2022., https://www.wipo.int/edocs/pubdocs/en/wipo-pub-855-22-en-collective-management-of-copyright-and-related-rights.pdf (letöltve: 2024. december 31.).
[65] 2016/24/EU irányelv.
[66] Például a (4), (7), (8), (11), (19) preambulumbekezdések. Például a (4)-es preambulumbekezdés: Az Európai Unióban letelepedett közös jogkezelő szervezetek számára biztosítani kell a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett jogosultak képviselete, vagy a más tagállamokban lakóhellyel rendelkező vagy
letelepedett felhasználók részére történő engedélyek adás során a Szerződések által garantált szabadságok gyakorlását.
[67] (3)-as preambulumbekezdés.
[68] 53. cikk (az EKSz korábbi 47. cikke) (1) Az Európai Parlament és a Tanács az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsát ki az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.
[69] OSA ügy: C-351/12, ECLI:EU:C:2014:110.
[70] (11) Az irányelvben semmi sem zárhatja ki eleve a közös jogkezelő szervezetek számára azt, hogy egyéb közös jogkezelő szervezetekkel az EUMSZ 101. és 102. cikkében meghatározott versenyjogi szabályokkal összhangban képviseleti szerződést kössenek a jogkezelés területén…
[72] Közös jogkezelési irányelv, (14)-es preambulumbekezdés.
[73] Közös jogkezelési irányelv 8. Cikk (12) bekezdés.
[74] Közös jogkezelési irányelv, (14)-es preambulumbekezdés.
[75] Kjkt.; 216/2016. (VII. 22.) Korm. rendelet a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek működésének és a jogkezeléssel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól; 19/2016. (IX. 5.) IM rendelet a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek jogkezelési tevékenységének bejelentésével, valamint a reprezentatív közös jogkezelő szervezetként végzett közös jogkezelési tevékenység engedélyezésével kapcsolatos eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó szabályokról.
[80] 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, VII. fejezet.
[81] Kjkt. 2016. évi XCIII. tv. 101–107. §-ok.
[82] Kjkt. XVII. fejezet; Ptk. 6:118. §. Külön tanulmányt érdemelne a jóváhagyási eljárás jogi és nem utolsósorban gazdasági szempontú elemzése.
[84] Lásd bővebben: Faludi Gábor: A nemzeti tervvagyon szerzői jogi kérdései. Jogtudományi Közlöny, 74. (2019) 7–8., 327–336. o.; Faludi Gábor: Szerzői és kapcsolódó jogok mint az állami vagyon tárgyai. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 17. (2022) 6., 7–19. o.
[85] Étv. 59/A. §., Métv. 16. § 98. pont.
[86] 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról 3. § (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés f) pont.
[87] Az építési és közlekedési miniszter 2/2022. (XII. 28.) ÉKM utasítása az ÉKM SzMSz-éről. 17.4.1. A Dokumentációs Főosztály 4. ellátja a nemzeti tervvagyon tulajdonosi és szerzői jogi feladatait: ide tartozik… nemzeti tervvagyonnal kapcsolatos felhasználási szerződések előkészítése, egyeztetése, megkötése, valamint ezekről nyilvántartás vezetése. Ennek hátterében a Lechner Tudásközpont Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság 100 százalékos állami tulajdonban lévő gazdasági társaság által ellátott egyes feladatok központi költségvetési szerv általi átvételéről, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések rendezéséről szóló 500/2022. (XII. 8.) Korm. rendelet állhat. A bizonytalan megfogalmazásnak az az oka, hogy a rendeletben egy szó sincs a nemzeti tervvagyon kezelési feladatairól, illetve a tulajdonosi joggyakorlásról, és az előző lábjegyzet szerinti rendelet szövege sem változott meg.
[88] Métv. 17. § (3) bekezdés.
[89] Métv. 217. § (1) bekezdés.
[90] 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról, 2. § 1., és 4. pont, 3. § (2) bekezdés és (3) bekezdés f) pont, valamint https://www.e-epites.hu/dokumentacios-kozpont/nemzeti-tervvagyon (letöltve: 2024. december 31.).
[91] Szjt. 68. § (3) és (6) bekezdés.
[92] 3404/2021. (X. 15.) AB határozat [24].
[93] 313/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központról, valamint az Országos Építésügyi Nyilvántartásról.
[94] Szjt. 16. § (1) bekezdés, és a hozzá fűzött Nagykommentár. [Legeza Dénes – Gyertyánfy Péter (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez. Kluwer Jogtár] magyarázat.