Katonáné Pehr Erika jogász, jogtanácsos, európai jogi szakjogász, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának címzetes egyetemi docense.  Több évtizede tart egyetemi kurzusokat Pécsen és Budapesten gyermeki jogok, családjog és gyermekvédelem témakörökben.  Minisztériumi szakemberként aktívan részt vett az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei szakmai előkészítésében, illetve a 2013.évi Polgári Törvénykönyv előkészítését végző Szakértői Bizottság Családjogi Munkacsoportjában.

Fél száz családjogi és gyermekvédelmi témájú publikációval rendelkezik, így többek között az 1999-2015 között négy kiadást megért, nagysikerű „Gyermekvédelem és gyámügy” c. könyv társszerzője (későbbi címe: Gyermeki jogok, szülői felelősség és gyermekvédelem), illetve a Polgári jog III/VI. Családjog kötetének egyik szerzője az örökbefogadás és a gyámság témakörében.

Számos szakmai egyesület tagja, így az Országos Mediációs Egyesületnek és a Gyermekjogi Civil Koalíciónak is. Szakmai munkáját 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, 2007-ben Pro Caritate kitüntetéssel ismerték el.

Gyengéné Nagy Márta: Mielőtt rátérnénk az idei konferencia előadásainak témáira, Ön hogyan értékeli a 2011 óta szinte mindenben évben megrendezésre kerülő konferenciát?

Katonáné Pehr Erika: Úgy vélem, nagyon sikeresek voltak az eddigi konferenciák.  A Családi Jog folyóiratot a HVG-ORAC Kiadó lassan tizenhét éve indította el, mint egyetlen országos, családjogra szakosodott szaklapot. A folyóirat indításának egyik célja az volt, hogy a megjelenő tudományos publikációkkal, a joggyakorlatot bemutató tanulmányokkal segítsük a jogalkalmazókat az aktuális problémáik megoldásában, ugyanakkor azt is éreztük, hogy szükség van olyan fórumra is, ahol a gyakorló jogászok őszinte légkörben beszélgethetnek, vitatkozhatnak a szélesen értelmezett hazai családjog mindennapi kérdéseiről. Ez a fórum a „Mindennapi Családjog” főcímet viselő, immáron hagyománnyá vált konferenciasorozat lett, ahol a családjog legaktuálisabb kérdéseire próbálunk válaszokat keresni, ezért szinte minden évben megjelennek a házastársi vagyonjog, a szülői felügyelet, a gyermekvédelem gyakorlati problémái, továbbá az Európai Unió releváns rendeletei. Hagyomány az is, hogy a konferencia főcíme mellett mindig van egy „hívócím” is, ami az adott év témáinak központi gondolatát jelöli. Az idei alcím a „Hivatásrendek találkozása” lesz, ami a családjog sokoldalúbb, más-más nézőpontból való megközelítését, a jogászi hivatásrendek közötti kapcsolatépítést is jelzi. A megváltozott jogi környezet ugyanis valamennyi hivatásrendtől megújuló szerepfelfogást igényel, ami emberjogi és gyermekjogi talajon állva szoros igazságszolgáltatási kötődéssel és közjogi beágyazottsággal is bír. A konferencia eddig mindig május végén került megrendezésre, de a járványhelyzetre tekintettel egyrészt szeptember végére kellett áttennünk, másrészt ezúttal lehetőséget biztosítunk az online részvételre is.

A konferenciáink sikerét a véleménycsere lehetősége is biztosítja, hiszen minden egyes előadás után hagyunk időt arra, hogy bárki hozzászólhasson a résztvevők közül az elhangzottakhoz, elmondhassa nézeteit, véleményét, javaslatait. Megszokott megoldássá vált, hogy az előadások mellett egy vagy több kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül, ahol a meghívott neves szakemberek egymással vitatkozva, beszélgetve járják körbe az adott témát, bevonva a hallgatóságot is.

GYNM: Említette, hogy a Mindennapi Családjog konferenciáinak témái között megjelennek az EU releváns rendeletei is. Az idei konferencia a Brüsszel IIa rendeletet veszi górcső alá. Miben összegezhető a Rendelet jelentősége a családjog területén?

KPE: A házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló 2001/2003.EK rendelet, azaz a Brüsszel IIA. Rendelet az Európai Unióban a családi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapköve, amely Dánia kivételével 2005. március 1-jétől valamennyi tagállamban alkalmazandó. A családjogban is megszaporodtak a nemzetközi elemet tartalmazó tényállások. Ha nézzük a tényszerű adatokat, akkor a mintegy 6 millió EU-s polgár az állampolgárságától eltérő államban él. Évente mintegy 5 millió gyermek születik (43%-a házasságon kívül) és évente 2,2 millió házasságot kötnek, továbbá mintegy 1 milliót bontanak fel, melyek 13%- a nemzetközi párokat érint.

A Rendelet célja a határozatok szabad áramlása, a gyermek jogainak és érdekének előtérbe helyezése, valamint a tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése. A Rendelet ennek érdekében egységes joghatósági szabályokat állapít meg a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére, valamint határon átnyúló helyzetekben a szülői felelősséggel kapcsolatos vitákra vonatkozóan, beleértve a láthatás és a jogellenes gyermekelvitel ügyét is.  Megkönnyíti továbbá az ítéletek, hatósági döntések Unión belüli szabad áramlását azáltal, hogy rendelkezéseket állapít meg más tagállamokban való elismerésükre és végrehajtásukra vonatkozóan.

Tíz évvel a Rendelet hatályba lépése után a Bizottság 2014-ben jelentést készített az alkalmazásról, melyben értékelte a Rendelet gyakorlati működését, és mérlegelte a jogi aktus szükséges módosításait is, különös figyelemmel a szülői felelősséggel kapcsolatos problémákra.  

GYNM: Alapvetően milyen főbb hiányosságokról beszélhetünk a szülői felelősséggel kapcsolatos gyakorlatot illetően?

KPE: Kiemelném a gyermek jogellenes visszavitelére vonatkozó eljárást, ahol a hathetes elintézési határidő nem alakult megfelelően a gyakorlatban, mivel a joggyakorlók számára nem volt egyértelmű, hogy a hat hét bírósági szintenként értendő, vagy magában foglalja a jogorvoslati eljárást, vagy akár a visszaviteli határozat végrehajtását is.

A gyermeknek másik tagállamban élő nevelőszülőknél, illetve intézményben való elhelyezését tervező bíróságnak, hatóságnak az elhelyezés elrendelése előtt konzultálnia kell az említett állam hatóságaival. A központi hatóságok, akiknek segíteniük kell a bíróságokat, hatóságokat a határon átnyúló áthelyezésekben, rendszeresen jelentették, hogy gyakran több hónapig is eltart, míg megállapítják, hogy egy adott esetben van-e szükség hozzájárulásra.

Eltérések vannak a más tagállamokban hozott határozatok el nem ismerésének indokai kapcsán a gyermek meghallgatását illetően. A Rendelet fontos alapelve, hogy a gyermekek véleményét az őket érintő kérdésekben figyelembe kell venni, tekintettel életkorukra és megfelelő érettségükre, ha az összhangban van a legfőbb érdekeikkel. A nehézségek abból is erednek, hogy a tagállamok eltérő szabályokkal rendelkeznek a gyermek meghallgatására vonatkozóan.  A Rendelet sajnálatos módon csak a gyermek visszavitelével kapcsolatos eljárásokban hangsúlyozza a gyermek meghallgatásának fontosságát, és a meghallgatás nem terjed ki általánosságban a szülői felelősségre vonatkozó összes ügyben.

A központi hatóságok közötti együttműködés alapvető fontosságú a gyermekekkel kapcsolatos határon átnyúló eljárásokban érintett szülők és gyermekek hatékony támogatása céljából, azonban a Rendeletben nem egyértelműen szabályozott a központi hatóságok feladata sem.

GYNM: A Brüsszel IIA 2018. évi felülvizsgálata milyen javaslatokat fogalmazott meg a hatékonyabb és egységesebb tagállami végrehajtás érdekében?

KPE: A Brüsszel IIA Rendelet 2022. augusztus 1-ével hatályát veszti. A Tanács (EU) 2019/1111. Rendelete (2019. június 25.), a házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről, pedig az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép majd hatályba.

Az új szabályozás az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyez a gyermekek érdekeinek védelmére a több tagállamot érintő szülői felügyeleti perekben, a jogellenesen más tagállamba vitt gyermekek visszavitelére, valamint a családjukból kiemelt, szülői felügyelet nélkül maradt gyermekek védelmére irányuló eljárásokban. Kiemelt hangsúllyal szerepel a gyermekek meghallgatáshoz való jogának biztosítása, szorosabbá válik a tagállamok közötti együttműködés, és nagyobb szerepet kap a mediáció is. Így például külön hathetes határidőt alkalmaznak majd a jogellenes gyermekelvitel iránti ügyekben az elsőfokú bíróság, illetve a fellebbviteli bíróság előtti eljárásokra, valamint a központi hatóságok munkája is hathetes határidőhöz lesz kötve, a kérelmek feldolgozásától, a mediáció elősegítésén át, az ügy bírósághoz való benyújtásáig.  A bíróságnak a lehető leghamarabb, és az eljárás bármely szakaszában – közvetlenül vagy adott esetben a központi hatóságok segítségével – fel kell kérnie a feleket annak mérlegelésére, hogy hajlandóak-e közvetítésben vagy az alternatív vitarendezés más formáiban való részvételre, kivéve, ha az ellentétes a gyermek legfőbb érdekével, vagy az adott ügyben nem alkalmas megoldás, illetve ha indokolatlan késedelmet okozna az eljárásban.

A felülvizsgált Rendelet érintetlenül hagyja a gyermek meghallgatására vonatkozó tagállami szabályokat és gyakorlatokat, de előírja a jogrendszerek kölcsönös elismerését. Nevezetesen különbséget tesznek egyrészt aközött, hogy a gyermek számára mikor kell biztosítani a meghallgatás lehetőségét (amikor képes arra, hogy kifejezésre juttassa saját véleményét), másrészt aközött, hogy a bíróság milyen súllyal vegye figyelembe a gyermek véleményét (ami a gyermek életkorától és érettségi fokától függ). Ezt a különbségtételt rögzítik a tagállamok a határozatban és az ahhoz mellékelt tanúsítványban is.

GYNM: A konferencia következő, érdeklődésre számot tartó témája a házassági vagyonjog, azaz a Kúria házassági vagyonjogi gyakorlatából vett aktuális kérdések. Melyek a főbb házassági vagyonjogi rendszerek? Hogyan látja, napjainkban melyik a legmeghatározóbb?

KPE: A házastársak vagyoni viszonyait rendező törvényes vagyonjogi rendszerek közül három nagy típust különít el a jogirodalom, így a vagyonösszesítő, a vagyonelkülönítő, valamint a vegyes jellegű házassági vagyonjogi rendszereket. Úgy gondolom, hogy nálunk a házastársak vagyoni viszonyait meghatározó legjellemzőbb rendszer ma is a házassági vagyonközösség, bár a családi vagyonok növekedésével egyre inkább elterjednek a házassági vagyonjogi szerződések, amelyek bejegyeztethetők a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába.  A Ptk. Családjogi Könyve ezt a rezsimet törvényes vagyonjogi rendszernek tekinti, amely a házastársak közötti szolidaritásra épít, arra, hogy mindkét fél kiveszi a részét a családi tevékenységből akár vállalkozásban, akár háztartásban végzett munka formájában. A házastársak vagyonát három alvagyonra bonthatjuk: a felek különvagyonaira, valamint a felek közös vagyonára. A vagyon a tulajdonnál szélesebb fogalmat ölel fel, mivel a vagyonba az aktívákon felül a passzívák, a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek is bele- tartoznak. Ezt a felfogást következetesen alkalmazza a bírói gyakorlat.

A vagyonközösség leggyakrabban az életközösség megszűnésével szűnik meg, és ekkor a közös vagyon megosztása két módon lehetséges: vagy a közös vagyont megosztó szerződés keretein belül rendelkezhetnek erről a felek, vagy ilyen döntés hiányában a bíróság feladata lesz a vagyonjogi kérdések rendezése, figyelemmel a Ptk.-ban rögzített jogelvekre is, pl. az egységes rendezés elvére. A közös vagyon megosztása a gyakorlatban azonban nem egyszerű kérdés, mert az alvagyonba tartozó vagyonok szükségszerűen keveredhetnek, pl. a közös vagyon fenntartási költségeinek finanszírozása az egyik házasfél különvagyonának terhére. A gyakorlatban legélesebben a gazdasági társaságba bevitt közös vagyon megosztásával kapcsolatban merülnek fel kérdések. Az idei konferencia előadásban olyan új problémákkal is szembesülhetünk, mint pl. az orvosi praxisjog, a családi gazdaság, a területalapú támogatások megjelenése a megosztandó vagyon elemei között.

A Ptk. a különvagyonból történő kiadásokat ráfordításként nevesíti, lehetőséget biztosítva a megtérítési igények, mint kötelmi igények érvényesítésére is. A Kúria számos döntésében mondta ki, hogy a különvagyonnak a közös vagyonba utalása mellett szól, ha a felek kölcsönösen felhasználták különvagyonaikat az életközösség fennállása alatt, és annak megtérítésére korábban kölcsönösen nem tartottak igényt. Rámutatott arra is, hogy a házastárs kötelmi megtérítési igénye, mint házassági vagyonjogi követelés nem évül el.

A Ptk. Családjogi Könyve a házastársi vagyonközösség mellett nevesít több házassági vagyonjogi szerződéses rendszert, így a közszerzeményi, illetve a vagyonelkülönítési rendszert. Azonban egyik rezsim sem biztosít a házastársaknak olyan mértékű vagyoni közösséget, mint a házastársi vagyonközösség, ugyanakkor a közszerzeményi rendszer sokkal erőteljesebben védi a gyengébb házasfelet, mint a vagyonelkülönítési rendszer. Ahogyan a házassági vagyonközösség rendszerében, a közszerzeményi rendszerben is rendelkeznek a házastársak különvagyonnal. Amikor megszűnik az életközösség, mindkét házastársnak kötelmi igénye keletkezik annak a vagyongyarapodásnak a megosztására, ami a vagyonában közszerzeményként jelentkezik.

GYNM: Az idei konferencián a közjegyzői hivatásrend egyik ismert képviselője is előadást tart a Ptk. öröklési jogi rendelkezéseiről. A témaválasztást mi tette indokolttá?

KPE: A 2013. évi Ptk. jelentős változásokat hozott az öröklési jogot illetően is, annak ellenére, hogy a régi, vagyis az 1959. évi Ptk. talán legstabilabb része az öröklési jog volt, hasonlóan a kimunkált bírói gyakorlatához. A Ptk. öröklési szabályai számos területen alkalmazkodnak a megváltozott társadalmi viszonyokhoz, de talán a túlélő házastárs jogi helyzetére vonatkozó szabályozásban történt a legsarkalatosabb változás. A törvény ugyanis a leszármazók mellett az általános özvegyi haszonélvezeti jog biztosítása helyett állagörökössé teszi a házastársat, így az özvegyet csak a lakott ingatlanon, és az általa használt berendezési tárgyakon illeti haszonélvezet, továbbá egy gyermekrésznyi tulajdon az örökségből. A Ptk. Öröklési Könyve ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az özvegy bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását az állagörökös leszármazók méltányos érdekeire figyelemmel.

A másik változás, hogy leszármazók hiányában a házastárs mellett az örökhagyó szülei is örökölnek, ezért a Ptk. öröklési közösséget teremt az özvegy és az örökhagyó szülei között, és leszármazó hiányában az örökhagyó szülei és özvegye ötven-ötven százalékban örökölnek. A szülőket megillető törvényes örökrészen a házastársat nem illeti meg haszonélvezeti jog. Végül az ági vagyon esetén annak tulajdonjogát az igényt támasztó felmenő vagy oldalági rokonok öröklik, melyen holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg az özvegyet, de itt is lehetőség van annak megváltásra.

A köteles rész szabályai nagyrészt változatlanok, de a törvényes örökrész fele helyett ezentúl csak annak egyharmada illeti az örököst, vagyis nagyobb részről lehet szabadon rendelkezni. A kitagadási okok is bővültek, illetve fontos változás, hogy öröklési szerződés esetén a köteles rész érvényesítésére két évig van lehetőség.

GYNM: A megváltozott jogi környezetben milyen új kihívásokkal néznek szembe a közjegyzők?

KPE: A korábban elmondottakra is figyelemmel felértékelődik a végrendelet szerepe, mert a Ptk. Öröklési Könyve a törvényes öröklés szabályai elé helyezte azt, illetve törekedett arra is, hogy megkönnyítse a végrendelkezés lehetőségét, enyhítve a korábbi szigorú szabályokon.  Hangsúlyozni kell azt is, hogy az élettársak csak akkor örökölnek elhunyt párjuk után, ha készült végrendelet. A közös végrendeletre vonatkozó rendelkezések új elemként kerültek a Ptk. Öröklési Könyvébe, így a házastársak már közös végrendeletet is készíthetnek.

Végrendeletet bárki készíthet, aki azt szeretné, hogy a Ptk. által meghatározott öröklési rendtől eltérően alakuljon a vagyonelosztás, így az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel az örökösei hozzájárulása vagy tudta nélkül, szabadon rendelkezhet. Végrendelkezni közjegyző által készített közokiratban vagy írásbeli magánvégrendeletben lehet, az írásbeli magánvégrendelet közjegyzőnél letétbe is helyezhető, és ebben az esetben a végrendeletet felveszik a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába. Sajnos azonban Magyarországon a végrendelet készítésének nincs kultúrája, hiszen a halálesetek csekély százalékánál van végintézkedés.

A közjegyzők tevékenységének legnagyobb részét a hagyatéki eljárások lefolytatása jelenti, és bizony egyre több hagyatéki eljárásban merül fel jogvita az örökösök között, aminek persze több oka is lehet a végrendelet hiánya mellett.  A viták kezelésében jelenthet megoldást a mediáció alkalmazása, amely egy jól felépített, rendkívül hatékony eljárás, amellyel a közvetítő sajátos kommunikációs módszerek és eljárási elvek alkalmazásával teszi képessé a feleket arra, hogy a konfliktusaikra együtt találjanak megoldást és azt megállapodásban rögzítsék. A közvetítői eljárásnak bármikor helye van, akár a hagyatéki eljárás megindítása előtt, akár annak önkormányzat előtti szakaszában, valamint közjegyzői szakaszában a hagyatékátadó végzés meghozatala előtt, végül a hagyatéki a per folyamán. Mivel a közjegyző maga is végezhet közvetítői tevékenységet, különös gondot kell fordítania arra, hogy a közjegyzői tevékenysége határozottan elkülönüljön a közvetítői szerepétől.

GYNM: A délutáni kerekasztalok témái a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése és a bíróság által jóváhagyott egyezség megváltoztatásának kérdése a gyermek jogainak érvényesülése szempontjából. Ebben a megközelítésben számos dilemmával találkozunk. Miért fontos a szülői felügyelet gyakorlásáról ismételten beszélni?

KPE: Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 3. cikke alapelvként rögzíti, hogy a hatóságok, köztük a bíróságok is, a gyermeket érintő döntésükben elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe, ez mindenképpen zsinórmértékül szolgál részben a szülők, részben a szülői megállapodásokat tető alá hozó, vagy a feleket képviselő ügyvédi hivatásrend számára.

A családjogi szabályozás régi dilemmája, hogy a jog mennyire avatkozzék be az elsősorban érzelmi-erkölcsi alapokon működő családi kapcsolatokba. A Ptk. Családjogi Könyve ezért a szülők megállapodását helyezi előtérbe a szülői felügyelet gyakorlása tekintetében is, hiszen a különélő szülők dönthetnek úgy, hogy a szülői felügyeletet közösen gyakorolják, vagy a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megosztják, illetve a szülői felügyeletet csak az egyikük gyakorolja. Ezek a megállapodások lehetnek peren kívüli megoldások, illetve perbeli egyezségek. A szülők kifejezett vagy hallgatólagos megállapodásának az egyik fontos korlátja a gyermek kiegyensúlyozott életvitelének a biztosítása.

Az a körülmény, ha a gyermek az egyik szülő háztartásában hosszabb ideje háborítatlanul nevelkedik, és azt a másik szülő nem ellenzi, arra enged következtetni, hogy a szülők megállapodtak abban, hogy az a szülő gyakorolja teljeskörűen a szülői felügyeletet. Ennek a jövőre nézve is jelentősége van, mert a bírói gyakorlat szerint a későbbiekben a másik szülőnek már nem azt kell bizonyítania, hogy a gyermek fejlődése nála kedvezőbben biztosított, hanem azt, hogy a körülmények lényegesen megváltoztak, és ennek következtében a kért változtatás a gyermek érdekében áll. De az a kérdés is választ igényel, hogy meddig tart a bíróság által jóváhagyott egyezség hatálya, vagyis a körülmények milyen fokú változása szükséges annak bírói ítélettel való megváltoztatásához, mennyiben kell a szülőknek „előrelátónak” lenniük az egyezségkötéskor?

GYNM: A bíróság a felügyeleti jogok és kötelezettségek, a gondozás-nevelés körében jelentkező feladatok megosztásáról milyen döntéseket hozhat a gyermek érdekében?

KPE: Amit mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a bíróság a szülők arra vonatkozó közös kérelmének, megállapodásának hiányában nem rendelhet el közös szülői felügyeletet, mert az olyan fokú együttműködést kíván meg a szülőktől, amely csak egyetértésük esetén valósítható meg. A hazai bírói gyakorlat, annak elrendelhetősége szempontjából, a váltott gondoskodást a közös szülői felügyelet keretében helyezi el.

Először is dönthet úgy a bíróság, hogy csak az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok teljes körű gyakorlására, melynek értelmében a felügyeleti jogok és kötelezettségek csak a feljogosított szülőt illetik, illetve terhelik, a gyermekétől különélő szülő a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével a szülői felügyeleti jogokat nem gyakorolhatja. A bíróság dönthet úgy is, hogy több jogot is biztosít a különélő szülőnek, és ekkor meghatározza, hogy egyes szülői felügyeleti jogokat és kötelezettségeket melyik szülő milyen módon gyakorolja, és ennek keretében feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására. Kivételes esetben a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására is feljogosítja a különélő szülőt. Végül a bíróság kevesebb jogot is biztosíthat a különélő szülőnek, amikor a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát korlátozza vagy megvonja.

Úgy vélem, hogy a differenciált jogi megoldási lehetőségek mindenképpen biztosítják a szülői felügyeleti jog gyakorlásának egyéniesítését, és ezáltal a felek életviszonyainak, valamint a gyermek érdekének fokozottabb figyelembevételét. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia.

 A szülők együttműködési kötelezettségét a Családjogi Könyv alapelvi szinten szabályozza, ami azért is fontos, mert annak megsértése fontos tényező lehet a szülői felügyelet rendezése iránti perekben. Az egyenjogúság jegyében ugyanis mindkét szülő egyaránt felelős a gyermekért. A gyermek meghallgatásának kötelezettsége továbbá nemcsak a bíróságot és a hatóságokat terheli, hanem a szülőket is. Alapvető elv a gyermek véleményének meghallgatása, és amennyiben a gyermek ítélőképes, közvetlenül vagy szakértő útján, de meg kell hallgatni. A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását a korábbi megállapodás vagy bírósági döntés alapjául szolgáló körülmények lényeges módosulása esetén lehet kérni, és akkor, ha az a gyermek érdekében áll, tehát a két feltétel konjunktív, vagyis egymás mellett kell érvényesülniük.  Ugyanakkor kérhető a szülői felügyeleti jog gyakorlásának megváltoztatása, ha a 14. életévet betöltött gyermek kívánsága az, hogy a jövőben a másik szülőhöz kerüljön és ő nevelje, feltéve, ha ezen kérése nem ellentétes az érdekeivel.

A Legfelsőbb Bíróság egyik korábbi ítéletének indoklásában kifejtette, hogy a gyermekek hosszú távú érdekei egyértelműen megelőzik a rövid távú érdekeiket (BH2004.114). Ezt valamennyi hivatásrendnek szem előtt kell tartania.

Az interjút készítette: dr. habil. Gyengéné dr. Nagy Márta PhD, bíró

Hozzászólások

hozzászólás