A pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseivel összefüggő, valamint egyéb magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi II. törvény egyebek mellett módosította a Ptké.-t (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényt) is. Az új szabályok a zálogjogot és a kamatszámítást érintik.

1) A Ptké. eredeti szabálya értelmében a Ptk. zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit arra a zálogjogra kell alkalmazni, amelyet a Ptk. hatálybalépését (2014. március 15-ét) követően kötött zálogszerződéssel alapítottak, illetve amely törvényes zálogjogként a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett.

A Ptké. módosítás – a kódex szabálya visszamenőleges hatályának elkerülése érdekében –fenntartja ezt a főszabályt, de kivételként lehetővé teszi, hogy a korábbi Ptk. alapján kötött zálogszerződéssel létrejött járulékos jelzálogjogok az új Ptk. hatálybalépését követően felhasználhatók legyenek refinanszírozási célra. Úgy rendelkezik, hogy „A Ptk. hatálybalépése előtt kötött zálogszerződéssel létrejött jelzálogjogot a zálogjogosult a Ptk. hatálybalépését követően a különvált zálogjogra vonatkozó szabályok szerint a biztosított követelés nélkül is átruházhatja, az ilyen módon átruházott jelzálogjogra a különvált zálogjog szabályait kell alkalmazni. A különvált zálogjog jogosultja kielégítési jogát bírósági végrehajtáson kívül akkor gyakorolhatja, ha arra az eredeti zálogjogjogosult jogosult volt vagy abban a felek megállapodtak.”

Ennek a szabályozási megoldásnak az az alapja, hogy az említett jelzálogjogok biztosítéki célú átruházására már a Ptk. hatálybalépését követően kerülne sor, és egy olyan jogi tény (a jogátruházás) alapján, amelyre egyébként is már a Ptk. rendelkezései irányadóak. Emellett ennek a lehetőségnek a biztosítása a zálogkötelezettre sem lenne hátrányos, mivel a különvált zálogjog annak járulékos jellege miatt a zálogkötelezett helyzetét lényegében nem változtatná meg. Így nem kerülhetne rosszabb helyzetbe annál, ha a zálogjogosult engedményezési szerződése alapján a követeléssel együtt szállna át a zálogjog a követelés új jogosultjára (erre pedig a régi Ptk. alapján is volt lehetőség). A zálogkötelezett számára viszont hátrányos lehetne, ha a különvált zálogjog jogosultja a Ptk. rendelkezései alapján a zálogjogának bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítését választhatná. A Ptké. módosítása ezért ezt két estre korlátozza: ha a bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésre már az eredeti zálogjogosult is jogosult volt, vagy ha a zálogtárgyból való kielégítés ilyen módjában a zálogkötelezett és a különvált zálogjog jogosultja megállapodott.

2) A gyakorlatban felvetődött az a kérdés, hogy a korábbi zálogjogi szabályok alapján kötött zálogszerződéssel létrehozott keretbiztosítéki zálogjog lehet-e olyan követelések biztosítéka, amely követelések az új Ptk. hatálybalépése után kötött szerződésekből erednek. A módosítás annak érdekében, hogy a korábbi szabályozás alapján létrejött zálogjogok hatályát és terjedelmét ne korlátozza, fenntartja ezt a biztosítéki lehetőséget, de két feltétellel: „A Ptk. hatálybalépése előtt kötött zálogszerződéssel létrejött keretbiztosítéki jelzálogjog a Ptk. hatálybalépése után kötött szerződések alapján keletkezett követeléseket abban az esetben biztosítja, ha ezt a követelések alapjául szolgáló szerződés nem zárja ki, és e követelések a zálogszerződésben meghatározott követelményeknek megfelelnek.”

3) A módosítás a Ptk. 6:47. és 6:48. §-ához kapcsolódó új „Kamat” alcímmel és 52/A. §-al egészítette ki a Ptké-t. A kamatfeltételek változása miatt ugyanis előállhat az a helyzet, hogy egy kamatfizetési kötelezettséggel terhelt pénztartozás kamatmentessé vagy negatív kamatozásúvá válhatna az alkalmazandó referencia kamatláb módosulása következtében. Ez azonban ellentmondana a kamat céljának, rendeltetésének. Az új szabály a hitelezési gyakorlatban alkalmazott legkisebb pozitív kamatot vette alapul, amikor úgy rendelkezett, hogy:  „Ha a Ptk. hatálybalépésekor fennálló jogviszonyból eredő kamatfizetési kötelezettséggel – ide értve a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget is – érintett pénztartozás a kamatfeltételek változása esetén kamatmentessé vagy negatív kamatozásúvá válna, a pénztartozást – a felek erre vonatkozó kifejezett eltérő rendelkezése hiányában – 0.01%-os kamattal kamatozóként kell értelmezni mindaddig, amíg a kamat ezt a mértéket meg nem haladja. Ezt a rendelkezést a Ptk. hatálybalépését követően létrejött jogviszonyból eredő pénztartozás tekintetében is alkalmazni kell.”

Az összeállítást készítette: Sáriné Simkó Ágnes

A 2015. évi II. törvény a Ptké. további rendelkezéseit is módosította, amelyről itt olvashat!