1. A Ptk. bővítésének koncepciója

Az új magyar Polgári törvénykönyvet előkészítő Kodifikációs Bizottság 1998-ban alakult meg, és 10 év alatt elkészítette a Ptk. tervezetét, amelyet 2008 elején szakmai egyeztetésre bocsátott. (A Kodifikációs Bizottság elnöke Vékás Lajos, titkára Kisfaludi András. Tagjai: Boytha György, Harmathy Attila, Lábady Tamás, Petrik Ferenc, Sárközy Tamás, Weiss Emilia, Zlinszky János). Az egyeztetés elhúzódására hivatkozva az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2008 végén magához vette a további egyeztetést, majd benyújtotta a Kormány törvénytervezetét az Országgyűléshez. A törvényjavaslathoz számos képviselői módosító javaslat érkezett, így azután a 2009 végén elfogadott Ptk. – a 2009. évi CXX. törvény – több lényeges pontos különbözött a Kodifikációs Bizottság javaslatától. Erre is hivatkozással Vékás Lajos professzor, a korábbi Kodifikációs Bizottság elnöke közzétett egy Szakértői Javaslatot, amely azonban szintén több helyen különbözött a Kodifikációs Bizottság eredeti anyagától (így pl. tartalmazta a gazdasági társaságok jogát is, lényegében a Gt.-t a Ptk.-ba beemelve Kisfaludi András professzor úr által).

A 2009. évi CXX. törvény azonban, mivel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Ptké.-t, nem lépett hatályba. A 2010-es választások után pedig az Orbán-kormány ismét felkérte az eredeti Kodifikációs Bizottságot, hogy készítsen új javaslatot a Ptk.-ra. A 2010 májusában a Kormány részéről megállapított ütemterv szerint a Kodifikációs Bizottság a komplett (indokolást is tartalmazó) törvényjavaslatot 2011. szeptember 1-jére adja át a Kormánynak, a parlamenti vitára 2011 őszén kerülne sor, és az új Ptk.-t az Országgyűlés még decemberben elfogadná. Ezt követően 1 év felkészülési idő állna a jogalkalmazók rendelkezésére, és 2013. január 1-jén lépne hatályba az új Ptk. Ez az egy éves átmeneti időszak arra is szolgálna, hogy az új Ptk. követelményeit átvezessük az egész jogrendszeren – polgári perrendtartás, nemzetközi magánjogi törvény, cégtörvény stb.

Az új Ptk.-val tulajdonképp befejeződne a rendszerváltozás utáni magyar polgári jog kiépítése. Ez annál is inkább így van, mert az új Ptk. egy totális monista koncepció alapján készült. Ez utóbbi megjelölés egyfelől azt jelenti, hogy szinte egyedül a volt szocialista országok közül mi nem alkottunk Ptk.-n kívüli kereskedelmi törvénykönyvet (Oroszország és Észtország a viszonylagos kivétel), másfelől a Kodifikációs Bizottság arra törekedett, hogy a civiljog minél több területe kerüljön be a Ptk.-ba (pl a családjog is).

Nem meglepő ezért, hogy a 2010 májusában ismét megalakult Kodifikációs Bizottság első ülésén azt is áttekintette, hogy mit lehetne még behelyezni a Ptk.-ba. Lényegében három terület maradt ki az eddigi munka során: a szellemi alkotások joga, a munkajog és a tágan értelmezett társasági jog.

A szellemi alkotások joga a polgári jog integráns része. Ugyanakkor rendkívül erős nemzetközi vonatkozásokkal rendelkezik, emellett jelentős közjogi, illetve szervezeti joganyaga is van. Ezért általában a polgári törvénykönyvek nem tartalmazzák a szellemi alkotások jogát – így döntött a magyar Kodifikációs Bizottság is. A magán-munkaszerződés polgári demokráciában már tisztán magánjogi jellegű (a közszolgálati munkajog nem), lényegében a vállalkozási és a megbízási szerződés mellett behelyezhető lett volna a Ptk.-ba. Ez esetben azonban a magánmunkajog elszakadt volna a kollektív munkajogtól – a kollektív szerződés vagy a szakszervezeti jogállás nyilván nem szabályozható egy polgári törvénykönyvben. A jogági komplexitás szempontjait figyelembe véve a Kodifikációs Bizottság a munkaszerződés mellőzése mellett döntött, más kérdés, hogy az új Ptk., megalkotása után a Munka Törvénykönyvét átfogóan át kell dolgozni, jelentősen közelítve a polgári jogi megoldásokhoz.

Maradt a társasági jog, már Kisfaludi András tervezetére tekintettel is, de azt a politikai szándékot is figyelembe véve, hogy azért a 2011-es Ptk. valamelyest különbözzön a 2009-estől.

2. Nemzetközi kitekintés

Ha nemzetközi kitekintést végzünk, egyértelmű a végeredmény: ha a magyar jogban bevisszük a gazdasági társaságok jogát a Ptk.-ba, az eredmény hungaricum lesz. A világon ugyanis túlnyomó többségben nem ezt az utat választották.

Már említettem a rendszerváltó szomszédainkat, és más volt szocialista országokat. A társasági jog a Kereskedelmi Törvénykönyvben található Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában, külön törvények tartalmazzák Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Albániában, Ukrajnában és Belorussziában. Egyedül Oroszországban kötődnek a gazdasági társaságok a Ptk.-hoz, de a Ptk. rájuk nézve csak néhány definitív szabályt tartalmaz és igen terjedelmes külön törvények szabályozzák a részvénytársaságokat és a korlátolt felelősségű társaságokat.
Ami a nyugati országokat illeti, itt is általában a kereskedelmi törvénykönyvek részét képezi a társasági jog, vagy külön törvényekben van (lásd utóbbira a belga jogot), és az Európai Unióban sem észlelhető törekvés, hogy a nagyon-nagyon lassan készülő Európai Polgári Törvénykönyv szerződéses, vagy más része tartalmazná a társasági jogot. Az Unió külön-külön rendeletekkel fogadta el a négy szupranacionális társaságot (rt., kft., szövetkezet, egyesülés), a társasági jogi irányelvek pedig jogágazatilag igen vegyes tartalmúak, magánjogi elemek mellett számos pénzügyi-számviteli szabályt tartalmaznak.

A társasági jog Ptk.-ban való jelentkezése szempontjából legfeljebb három kivétel említhető, ez pedig a svájci, az olasz és a holland megoldás.

a) Svájc

Az 1907-es svájci ZGB 1. részében vannak a jogi személyek 52. §-tól 90. §-ig. Ez a cím a jogi személyek általános szabályaiból (52–59. §), az egyesület (60–79. §) és az alapítvány (80–90. §) szabályozásából áll, a kereskedelmi társaságok tehát a jogi személy fejezetben nem szerepelnek. Az 1911-es kötelmi törvényben a szerződéses általános és különös rész után jön a társasági jog úgy, hogy az 530–551. § szabályozza a pjt.-t, az 552–593. § a közkereseti társaságot, az 593–619. § a betéti társaságot (a kkt., és a bt. nem jogi személy!), a 620–771. § az rt.-t, a 772–827. § a kft.-t, a 828–919. § a szövetkezetet. A svájci kötelmi törvény nem tisztán polgári jogi, hiszen a társaságok után szabályozza a kereskedelmi regisztert és a kereskedelmi könyvvezetést is.

b) Olaszország

Mussolini korporatív államelképzelésének megfelelően az 1941-es olasz Ptk. az ötödik könyvében, amely a munka joga címet viseli, rendelkezik a kereskedelmi társaságokról. Előzőleg az 1. könyvben van szó a jogi személyekről, ez a cím – éppúgy, mint a svájci jogban – általános szabályokból, valamint az egyesület és az alapítvány szabályozásából áll (12–42. § – a jogi személyek általános szabályait csak két § tartalmazza). Az ötödik könyv 5. része a társaságok címet viseli és így épül fel: általános szabályok (a jogi személyek általános szabályai itt nem érvényesülnek – 2247–2250. §) egyszerű társaság, azaz pjt. (2251–2289. §), kkt. (2290–2312. §), bt. (2313–2324. § – a kkt. és a bt. itt sem jogi személy), rt. (2325–2451. § – ebben vannak a konszernjogi rendelkezések!), betéti részvénytársaság (2452–2461. §), majd a kft. (2462–2483. §). Az egyes társaságok felsorolása után az olasz jog ismét általános részi szabályokat tartalmaz egészen a 2510. §-ig (pl. megszűnés, átalakulás). Ezt követi külön címben a szövetkezet és a csendes társaság.

c) Hollandia

Az 1980-as években alkotott 8 könyvből álló holland Ptk.-ra II. könyve foglalkozik a jogi személyekkel. A felépítés a következő: általános rendelkezések (1–25. §), egyesület (26–52. §), szövetkezet (53–63. §), részvénytársaság (64–165. §), kft. (175–284. §), alapítvány 285–307. §). A kkt. és a bt. kimarad, a nem jogi személy, hanem „szerződéses” társaságokkal a 7. könyv, azaz a kötelmi különös részről szóló könyv rendelkezik (pjt.). A II. könyv az öt jogi személy típus szabályozása után a jogi személyek egyesülésével, és a jogvitákkal foglalkozik (308–359. §), majd majdnem száz §-ban tárgyalja az évzárás és a mérlegbeszámoló számviteli kérdéseit (360–446. §).

E három megoldás egymástól tartalmilag különbözik és mindegyiknek hátránya, hogy különböző részekre szétszakítja a gazdasági társaságok jogát.

3. Előnyök és hátrányok mérlegelése

A gazdasági társaságok Ptk.-ba való behelyezésének elsődleges hátránya, hogy megszűnik a társasági jog belső jogági komplexitása – a Ptk.-ba ugyanis tömegével nem kerülhetnek be közjogi, illetve eljárási szabályok. A társasági jog alapvetően civiljog, de tele van más jogági normákkal, pl. az a rendelkezés, hogy a felügyelőbizottságba delegált munkavállalói küldöttek a szakszervezeti tisztségviselőkkel azonos érdekvédelemben részesülnek, aligha való a Ptk.-ba. A társasági jogot tehát nem lehet a Ptk.-ban szabályozni, hogy a Gt.-t beolvasztjuk a Ptk.-ba, más szabályozási technikát kell követni. A társasági civiljog elkülönítésnek nagy veszélye, hogy a) néhány paragrafusos közjogi tények alkotására kényszerül a Ptk. mellett a jogalkotó, b) párhuzamos jogi szabályzások keletkeznek, avagy fordítva, c) joghézag keletkezik, egyes jogterületek elvesznek (mint a konszernjog Kisfaludi András tervezetében), d) jogszabályi kollízió támad a civiljog és a közjog között. Egy Ptk.-ba behelyezett társasági jog szükségképp jobban elkülönül a cégeljárási jogtól, mint a Gt., pedig 1997 óta a Gt. és a Ctv. szerves egységet (2006. évi IV. és V. törvény) sikerült biztosítani.

A második hátrány a társasági jog nagyobb flexibilitása. Egy Ptk.-t nem lehet évente módosítani, szabályai többsége évtizedekre szól. A gazdasági körülmények változása viszont – lásd a legutóbbi világválságot – a társasági jogban nagyobb módosítási igény keletkeztet, és ide hat a technikai fejlődés is. Hol gondoltuk, mondjuk 1990-ben a Fővárosi Cégbíróságon sorban állva másfél éves bejegyzésekkel a mostani elektronikus cégeljárásra, ahol egy nap alatt társaságunk lehet. A flexibilitás szempontjából tehát a társasági jog szükségképp sajátos része lesz az új Ptk.-nak.

További hátrány, hogy a társasági jogi kodifikációnak 1988 óta kialakult stratégiája van. Ennek lényege a 6–8 évenkénti felülvizsgálat (1988. évi VI. törvény, 1997. évi CXLIV. törvény, 2006. évi IV. törvény). A negyedik Gt. előkészítő munkáinak megkezdését így 2012-re terveztük. A 2006-os harmadik Gt.-nek még nincs kellő jogalkalmazói tapasztalatai. Az is felhozható, hogy a Gt. felépítését – működési mechanizmusát a cégbírók-ügyvédek megszokták, a túl gyors változtatás pedig megzavarhatja a joggyakorlatot.

Végül az utolsó hátrány a társasági jogi normák nagyobb szervezetisége az általános civiljog kontraktuális normáihoz képest – vagy ahogy ezt Petrik Ferenc kifejezi, a társasági jogi normák jelentős része alulgenerált. Emellett a társasági joganyag igen terjedelmes, a Ptk. tervezett könyveinél – méreteit tekintve – objektív alapon jóval nagyobb, így jelentős szerkezeti aránytalanságokat okoz.

Ugyanakkor a társasági jog Ptk.-ba való beépítésének jelentős előnyei is vannak. A legáltalánosabb előny, hogy a társasági jog Ptk.-ban való szerepeltetése szükségképp növeli – a többi terület áthatása folytán – a társulók, a vállalkozások civil autonómiáját, csökkenti adminisztratív terheit. Sokkal szélesebb kapcsolat építhető ki a tulajdonjoggal, a házassági joggal vagy az örökjoggal. Gondoljunk itt pl. bontóperek esetén a kft. üzletrészeinek sorsára, vagy a társasági részesedések öröklésével kapcsolatos gyakorlati problémákra, avagy az üzletrésszel kapcsolatos elővásárlási jogra, eladási vagy vételi opciókra. Végül a társasági jog Ptk.-ba való bekerülése gyökeresen más helyzetet teremt a Ptk. tervezett jogi személyek könyvében, ha a társasági jog jön, aligha lehet elzárkózni a szövetkezeti jog vagy a költségvetési szervekkel kapcsolatos joganyag Ptk. jogi személyekről szóló részébe való beépítésétől.

A Ptk.-ba való beépítés hátrányait is csökkenteni lehet. Tudomásul kell venni, hogy ez esetben a Ptk. nem lehet tisztán civiljogi, bizonyos alapvető közjogi, illetve eljárásjogi szabályoknak a Ptk.-ban is szerepelnie kell (pl., hogy a gazdasági társaságok felett a cégbíróság törvényességi felügyeletet gyakorol). Számos részletszabályt pedig – pl. a társaságok átalakulásával, egyesülésével és szétválásával kapcsolatban – át lehet helyezni a cégtörvénybe. A nyilvános részvénytársaságoknál a tőzsdeszabályozás helyettesítheti az eddigi Gt.-ben lévő törvényi szabályozást.

A társasági jog Ptk.-ban való megjelenése több távolabbi előnnyel is jár. Áttörést jelenthet, hogy minden jogi személy – a társaságok mintájára – bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, és az abból való törléssel szűnik meg. Áttörést jelenthet a költségvetési szervek polgári jogi abszolút jogképességének deklarálása is. A társasági jog Ptk.-ba való beemelése megoldhatja végre a szövetkezeti jog felesleges és a szövetkezetekre nézve is hátrányos izolációját.

Megjegyzendő, hogy az egyesületi jog Ptk.-ba való beépítésénél a társasági joggal hasonló problémákkal találkozhatunk. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapvetően az alkotmányos alapjogvédelemre és az egyesületi közjogra koncentrál, a polgári jogi vonatkozásokat elhanyagolta. Ezeket a hiányokat később nem lehetett pótolni, mert az egyesülési törvény kétharmados törvény maradt 1990 után, a mindenkori ellenzék pedig semmilyen törvénymódosítást nem fogadott el. A Kodifikációs Bizottság ugyan a 2000-es évek közepén elkészítette az új Ptk. egyesületi fejezetét, de azt az IRM nem szerepeltette a Ptk. törvényjavaslatban, mert félt attól, hogy az alkotmánybírósági gyakorlat alapján az egész Ptk. kétharmadossá válik. 2010 után már nincs akadálya az egyesületi jog Ptk.-ba való kerülésének, de természetszerűen csak a magánjogi vonatkozásokról lehet szó, az egyesületi jog közjogi részét külön kell rendezni.

4. A beépítés módja

A társasági jog Ptk.-ba való beépítésének lényegében a következő lehetőségei vannak.

a) Definitív beépítés

Ez a közelít a régi Ptk. vagy az orosz polgári törvénykönyv megoldásához. Az egyes jogi személy alaptípusok, így a gazdasági társaságok is, lényegében csak definitív szabállyal szerepelnek a Ptk.-ban (legfeljebb felelősségi szabályokkal együtt), az érdemi szabályozást külön törvények tartalmazzák (Gt., szövetkezeti törvény, egyesületi törvény, költségvetési szervekről szóló törvény), amelyek mögöttes jogterületként hivatkoznak a Ptk.-ra. Ez a jelenlegi tételes jogi helyzet és tulajdonképp nem jelent beépítést.

b) A Gt., mint a Ptk. külön könyve

Mód lenne arra, hogy a Gt.-t, mint külön könyvet kapcsoljuk a Ptk.-hoz – láthattuk, hogy nem tisztán magánjogi területek polgári törvénykönyvbe való beépítésére van számos példa a nemzetközi gyakorlatban – pl. kereskedelmi könyvvezetés a svájci, a mérlegbeszámoló a holland törvényben. Ez esetben a Ptk. mögöttes jogterületi jellege megszűnne és megmaradna a társasági joggal szerves egységben a konszernjog és a vállalatcsoportok szabályai. A kkt. és a bt. változatlanul nem lenne jogi személy, a társasági könyv tehát vegyesen szabályozna jogi személy és nem jogi személy társaságokat – a Ptk. jogi személyek általános szabályait viszont ez esetben alig lehetne alkalmazni a gazdasági társaságokra.

c) Polgári jogi logika teljes körű érvényesítése a Ptk.-ban a társasági jog feldarabolásával

Ez esetben a Gt. általános részét fel kell számolni, és a társaságok közös szabályait be kell építeni a jogi személyek általános részébe (pl. az átalakulást, az egyesülést, és a szétválást). A Ptk. jogi személyek része ez esetben nemcsak az egyesületet és az alapítványt szabályozná, hanem a kft.-t, az rt.-t, az egyesülést és a szövetkezetet is. A kkt. és a bt. viszont továbbra sem lenne jogi személy, hanem a Ptk. kötelmi különös részében a polgári jogi társasági szerződést követnék, mint sajátos szerződési alakzatok. Ez esetben viszont a vállalatcsoportok joga kimaradna a Ptk.-ból, külön szabályozást kívánna.
Ez a variáns felelne meg talán a legjobban a klasszikus polgári jogi elveknek, a gazdasági élet oldaláról annál vitatottabb, mert szétszakít komplex egységeket.

d) Jogi személy könyv létrehozása a Ptk.-ban

Ebben a variánsban a szervezeti jogalanyok elkülönülnének a természetes személyektől. A jogi személy könyv tartalmazná a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokat, majd a jogi személyek alaptípusait, így a két hagyományos típust, az egyesületet és az alapítványt, majd rövid általános résszel a gazdasági társaságok négy formáját, a közkereseti, a betéti, a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot, továbbá a szövetkezetet. Ebben a variációban tehát a közkereseti és a betéti társaság jogi személlyé válik – ellentétben a magyar kereskedelmi jog német–osztrák hagyományaival, de a legtöbb kontinentális európai ország jogával azonosan (az összes volt szocialista ország jogában a kkt.-bt jogi személy.

5. A Kodifikációs Bizottság döntése

A Kodifikációs Bizottság tagjainak túlnyomó többsége – kizárólag én választottam volna a 4/a variánst – a gazdasági társaságok jogának Ptk.-ba való behelyezése mellett foglalt állást, azzal, hogy e variáció hátrányait egy kibővített cégtörvénnyel, illetve a Ptké. kiegészítő szabályaival enyhíteni lehet. A döntést elfogadtam. A Kodifikációs Bizottság ezt követően engem bízott meg a részletes koncepció kidolgozásával, illetve a beépítéssel kapcsolatos munka irányításával.

A Kodifikációs Bizottság javaslatomra az alábbi koncepciót fogadta el.

a) Az eddigi variánsoktól eltérően a Ptk. bővüljön ki még egy könyvvel. A Személyek könyv váljon ketté, nevezetesen az Emberek, mint jogalanyok könyvét kövesse a Szervezetek, mint jogalanyok című könyv. A személyiségvédelem fejezete maradjon a természetes személyeknél, utaló szabály beiktatásával kell kimondani, hogy a személyiségvédelmi szabályokat megfelelően alkalmazni kell a szervezeti jogalanyokra is.

b) A szervezeti jogalanyiságot nem lehet már konzervatív módon úgy megközelíteni, hogy egy szervezet vagy jogi személy vagy a jog számára nem létezik. Indokolt tehát a nem jogi személy, de jogképes szervezetek elismerése is. Ez lehetővé teszi, hogy az elismert vállalatcsoport konszernjogi intézményét a társasági formák végén, mint sajátos integrált jogalanyt behelyezzük a Ptk.-ba.

c) A szervezeti jogalany könyv a következő módon épüljön fel.
Az 1. Rész a jogi személyek általános szabályaival foglalkozna. Ebben a részben rendelkeznénk a jogi személység általános kellékeiről, a belső jogi személységről és a jogi személység nélküli szervezeti jogalanyiságról. Ezt követné hat részben a jogi személyek hat alaptípusa, nevezetesen a gazdasági társaságok, a szövetkezet, az egyesülés, az egyesület, az alapítvány és a költségvetési szerv. Látható, hogy az alaptípusoknál a sorrend nem a hagyományos, nem az egyesülettel és az alapítvánnyal kezdődik, hanem gazdasági jelentőségénél fogva a gazdasági társaságokkal. A hat alaptípusnál csak a gazdasági társasági cím bontott: lenne általános rész, majd a társasági formakényszer elvénél fogva következne a négy társasági forma szabályozása: kkt., bt., kft. rt.

d) A jogi személy könyv két címét, az egyesületi és az alapítványi jogot Csehi Zoltán professzor úr már kidolgozta. A jogi személy könyv többi részének megalkotására az én vezetésemmel Kodifikációs Bizottság alakult, elsősorban gyakorlati szakemberekből. (A Bizottság tagjai: Balásházy Mária, Boóc Ádám, Gál Judit, Herbert Éva, Kálmán János, Komáromi Gábor, Nótári Tamás, Pázmándi Kinga, Sándor István, Sándor Tamás, Tamáné Nagy Erzsébet, Török Gábor, Vezekényi Ursula, Wellmann György, Zsohár András.) A munkabizottság 2011 áprilisára készíti el a teljes szövegjavaslatot és azt a Kodifikációs Bizottság elé terjeszti. A munkabizottság természetesen figyelembe veszi Kisfaludi András professzor úr eddigi anyagait, de a megváltozott koncepciónak megfelelően új anyagot készít.

e) Nincs értelme a Gt., a szövetkezeti törvény, illetve a költségvetési szervekről szóló törvény bevált rendelkezéseitől eltérni, de a Ptk. egészen más szövegezési módot igényel, mint az eddigi komplex jogszabályok. A Ptk. tehermentesítését a társasági és a szövetkezeti jog vonatkozásában alapvetően a cégtörvényen keresztül kell elérni, de szükség van a számviteli és a tőkepiaci törvény új Ptk.-hoz való hozzáigazítására is. A kibővített cégtörvény létrehozására már 2011 nyarán kodifikációs munkabizottságot javasoltunk létrehozni, amely 2012 tavaszára elkészíti az új cégtörvényt. Ha a parlament 2012 nyarán elfogadja az új cégtörvényt, akkor az 2013. január 1-jén a Ptk.-val együtt léphetne hatályba.

A jogi személy könyv első tervezete február végére elkészült, jelenleg folynak belső szakmai vitái, a szöveg tökéletesítése. A szövegezésnél abból indultunk ki, hogy az 1959. évi IV-es és a 2009. évi CXX. törvényben a jogi személyek közös szabályai jelentéktelenek, a Szakértői Javaslatban viszont túlszabályozottak. Az új tervezet igyekszik a középutat tartani, mintegy húsz paragrafusban tartalmazza azon szabályokat, amelyek valamennyi jogi személy alaptípusra irányadóak. Különösen a szervezeti szabályokat mellőztük Kisfaludi András professzor úr Szakértői Javaslatából, ugyanis a személyegyesülés típusú és az intézmény típusú jogi személyek szervezeti felépítése gyökeresen eltérő – így pl. az alapítványnak vagy a költségvetési szervnek nincs belső legfőbb szerve. Ugyancsak mellőztük a gazdasági társaságok szabályainak a jogi személyek közös szabályai közé való mesterséges átvitelét – pl. semmi szükség arra, hogy egy egyesület egyetemes jogutódlással átalakulhasson, egyesületnek, alapítványnak, költségvetési szervnek legyen „elő jogi személye” stb.

6. Jogi személy alaptípus – típus – altípus – egyedi jogi személy

A jogi személyek hat alaptípusát határozza meg a tervezet.
Az első a gazdasági társaság. A társaságok jelenleginél jóval csekélyebb közös szabályai után, a társasági formakényszer elvének megfelelően négy gazdasági társaságot fog az új Ptk. szabályozni, nevezetesen a kkt.-t, a bt.-t, a kft.-t és az rt.-t. Az alapvető változás a hatályos Gt.-hez képest, hogy a kkt. és a bt. jogi személlyé válik. A gyakorlat több képviselőjében felmerült, hogy nem fog-e ennek következtében jelentős adminisztratív teher nehezedni a vállalkozókra, illetve a cégbíróságokra. A jogalkotás abból indult ki, hogy önmagában e változás miatt az eddigi 100 000-et meghaladó kkt. és bt. társasági szerződését módosítani nem kell.

A Ptk. természetesen nem szabályozza az Európai Unió szupranacionális társasági formáit, így az európai részvénytársaságot (hasonló a helyzet az európai szövetkezetnél és az európai egyesületnél is, illetve a keletkezőben lévő európai kft.-nél is), hiszen ez a szabályozás az Unió rendeletével közvetlenül a magyar jog részévé is vált, csak utal az uniós szabályozás lehetőségére.

A második alapforma a szövetkezet. A szövetkezet termelő–szolgáltató–beszerző–fogyasztási válfaja igen közel áll a gazdasági társaságokhoz, más formái, viszont, így a szociális szövetkezet, illetve az iskolaszövetkezet az egyesülethez. A polgári jogi szakemberek többsége a szövetkezet gazdasági társaságok közé való beolvasztását javasolta, a szövetkezeti szerzők többsége viszont, az elmúlt 50 év hagyományaira támaszkodva a szövetkezeti szabályozást távol kívánta tartani a Ptk.-tól.

A döntés lényege az volt, hogy a szövetkezet önálló alaptípusaként kerüljön be a Ptk.-ba, de alapváltozatára a gazdasági társaságok közös szabályai legyenek irányadók az esetben, ha a szövetkezeti címben foglalt szabályok attól eltérő rendelkezést nem tartalmaznak. A Ptk. szövetkezeti szabályozása azonban csak akkor legyen irányadó a pénzügyi jellegű szövetkezetekre (takarék, biztosítási), a szociális szövetkezetekre és az iskolaszövetkezetekre, ha a rájuk irányadó külön törvény másként nem rendelkezik, a lakásszövetkezetekre pedig – jelenleg is így van – mindenképp önálló törvény vonatkozzon.

A harmadik alaptípus az egyesülés, amelynek szabályozásában változás nem várható, és amelyre a gazdasági társaságok közös szabályai éppúgy vonatkoznának a jövőben is, mint jelenleg.

A negyedik alaptípus az egyesület, az ötödik az alapítvány, mint a nonprofit szervezetek alapvető formái. Hozzájuk csatlakozna hatodik alaptípusként a költségvetési szerv. A költségvetési szervet státusára és gazdálkodására az államháztartási törvénnyel szoros összhangban a közelmúltban önálló törvény született, a 2009. évi CV. törvény. Ebből emelnénk be a legalapvetőbb civiljogi szabályokat a Ptk.-ba.

A költségvetési szervek – amelyek száma több ezer – nem közjogi, hanem magánjogi jogalanyok, bár természetesen a köztulajdon alapján gazdálkodnak (állami, önkormányzati, köztestületi költségvetési szervek). A Ptk.-ba való beillesztés több vonatkozásban növelné a jogállamiságot, a jogbiztonságot ezen a területen, nevezetesen:

  • a költségvetési szervek főszabályként (honvédelem, nemzetbiztonság az alapvető kivételek) szintén a bírósági nyilvántartásba való bejegyzéssel jönnének létre, és az abból való törléssel szűnnének meg. (Jelenleg az Államkincstár tartja őket nyilván.) A bírósági kontroll jelentősen növelné a költségvetési szervek alapító leveleinek törvényességét;
  • miután a magyar polgári jog az abszolút jogképesség elve alapján áll, és nem ismer ultra virest, a költségvetési szervek tulajdonjoga is elismerésre kerülne. Ez alapvetően nem a közhatalmi szerveknél fontos, hanem a közintézmények (pl. egyetemek), közintézetek (pl. kutatóintézetek) és a közüzemek gazdálkodását könnyítené meg;
  • az új Ptk. fenntartaná, sőt kibővítené azt a felelősségi szabályt, amely szerint a költségvetési szervet költségvetési fedezet hiányában is terheli a szerződéses, illetve a kártérítési-kártalanítási kötelezettség, a fedezetről pedig az anyaközületnek kell gondoskodnia.

Az alaptípusok Ptk.-ban való szabályozása nem érinti azt a lehetőséget, hogy a jövőben is lehet – ez persze szélső kivételes eset – jogszabállyal konkrét jogi személyt lehet létrehozni. A gyakorlatban inkább valamely alaptípushoz kötődő típus, illetve altípus létrehozásáról van szó. Pl. a köztestület az egyesülethez kapcsolódó típus, a köztestületen belül a gazdasági és a foglalkozási kamarák vagy a hegyközségek altípust képeznek, a Magyar Tudományos Akadémia viszont köztestületként is egyedi jogi személy. Vagy a vízgazdálkodási, illetve erdőbirtokossági társulatok a gazdasági társaságokhoz kötődnek. A típus, illetve az altípus általában az alaptípust mögöttes jogterületként kezeli, tehát ha nincs valamely kérdésben saját eltérő szabálya, az alaptípus közös szabályai érvényesülnek (a köztestületek mögöttes joga az egyesületi jog).

7. Közjogi jogalanyok a Ptk.-ban

Az új Ptk, alapvető újdonsága lesz, hogy egyértelműen rendezi a közjogi jogalanyok magánjogi státusát.

Az állam, mint egész, csak kivételesen lép polgári jogviszonyokba (pl. utolsó törvényes örökös). Ekkor úgy kell tekinteni, mintha jogi személy lenne. Az államra természetszerűen a jogi személyek közös szabályai nem vonatkozhatnak, de a gazdasági forgalomban más polgári jogalanyokkal szemben többletjogokat sem élvezhet. A Ptk. nem rendelkezik az állam törvényes képviseletéről, erre az állami vagyonról szóló törvény hivatott (pl. Államkincstár, Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. stb.). Az állam legfelsőbb szerveinek – így különösen az Országgyűlésnek és a Kormánynak – vannak vagyonjogi forgalomban részt vevő szervei (pl. az Országgyűlés Hivatala), mint költségvetési szervek jogi személyek. Ugyanakkor az Országgyűlés és a Kormány közvetlenül is végez polgári jogi jogcselekményeket, pl. közalapítványokat hoznak létre, avagy részvénytársaságokat alapítanak. Ez a jogi helyzet eddig rendezetlen volt. Most az új Ptk. tervezete kimondja, hogy ha ezek a polgári jogi személynek nem minősülő közjogi jogalanyok vagyoni jogviszonyokba lépnek, felelősségükre a költségvetési szervekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az általános részben kívánja rendezni az új Ptk. a köztestületek és a közalapítványok jogállását is, ezek mögöttes jogterülete változatlanul az egyesületi, illetve alapítványi jog marad. A köztestületi jogállás lényegében változatlan – köztestület csak törvény hozhat létre, a köztestületi tulajdon a köztulajdon sajátos formája, köztestület költségvetési szervet és gazdasági társaságot hozhat létre. A közalapítványok körét az új Ptk. szűkíti: az Országgyűlés, a Kormány, az országos kisebbségi önkormányzat, a megyei szintű területi önkormányzat, és ha alapító okirata lehetővé teszi köztestület hozhat létre közalapítványt.

Ma a területi-települési önkormányzatok körében meglehetősen zavaros, hogy aemely önkormányzati szerv rendelkezik polgári jogi személységgel. Az új Ptk. az önkormányzati törvény feladatává teszi a helyzet egyértelmű rendezését.

8. Belső jogi személység – jogi személység nélküli szervezet jogalanyiság

Az eddig meglehetősen áttekinthetetlen helyzetet az új Ptk. egyértelműen rendezni kívánja az ún. belső, vagy más kifejezéssel élve, a származékos jogalanyiság (jogi személység) tekintetében. Mindenekelőtt az adott szervezeti alaptípusban kell eldönteni, hogy erre egyáltalán mód van, vagy nincs. Jelenleg nincs erre mód a gazdasági társaságoknál (szövetkezeteknél, egyesüléseknél), de lehetséges az egyesületnél, alapítványnál és a költségvetési szerveknél. (A belső jogi személység hiányát a társasági jogban a fiók és telephely pótolja.)
Ha az adott jogi személy alaptípus erre megadja a lehetőséget, az alapszabály-alapító okirat általában vagy az alapszabály alapján az egyesület közgyűlése, alapítvány kuratóriuma, illetve a költségvetési szerv ügyvezetése rendelkezhet az adott szervezeti egység belső jogi személységéről. A belső jogi személynek viszonylag önálló ügyvezetéssel kell rendelkeznie – ez az önállóság természetesen nem lehet abszolút, határait az anya-jogi személy határozza meg. Az anya-jogi személy mögöttesen, kezesként felel a belső jogi személy tartozásaiért.

A belső jogi személyt az anya-jogi személy nyilvántartásánál, külön alszámon kell feltüntetni, ez a jogalanyiság is a bejegyzéssel keletkezik.

A nem jogi személy, de jogképes szervezeti jogala¬nyok köre a kkt.-bt. jogi személlyé válásával csökken, de a Ptk.-ban való elismerés folytán biztonságosabbá válik. Ilyen jogalanyiság létezhet tartósan: pl. a társasház relatív jogképessége vagy az elismert vállalatcsoport integrált jogképessége, de időlegesen is, lásd az előtársaságot. Ahol a törvény ezentúl jogi személyről rendelkezik, eltérő szabály hiányában a nem jogi személy szervezeti jogalanyokat is érteni kell. A nem jogi személy szervezeti jogalanynak is lennie kell képviselő szervének és viszonylag önálló vagyonának, megszűnése esetén a mögöttes felelősséget is rendezni kell (pl. az előtársaságnál az alapítók, illetve vezető tisztségviselők felelősségét, ha a társaság bejegyzését a cégbíróság jogerősen elutasítja).

9. A jogi személyek általános részének néhány újdonsága

Az új Ptk.-ban tartalmi definíciót kívánunk adni a jogi személyekre – ilyet a 2009. évi CXX. törvény nem tartalmazott. A definíció lényegében a jogi elméleti irodalomban kidolgozott kritériumokat tartalmazza: a vagyoni forgalomban való részvétel, ügyintéző-képviselő szerv „saját” vagyon és „saját” vagyoni felelősség. Bár egyesek kifogásolták – túl elméletinek tartották – az új Ptk. megjelöli a jogi személyek két alapformációját: személyegyesülés és intézmény, illetve kétfajta célját: üzletszerű vállalkozás és nonprofit szervezet.

Alapvető szabályként kerül kimondásra, hogy a jogi személyek – így a köztestületek és a költségvetési szervek is – bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre, és a nyilvántartósból való törléssel szűnnek meg. Ez mint említettük, a költségvetési szerveknél jelentene alapvető változást, de pl. eddig a sport-köztestületek sem voltak a bíróságnál bejegyezve, így kiestek a bírósági törvényességi kontrollból. Kétfajta nyilvántartás lenne – mindkettőről törvény rendelkezne. (Az egyesületi és alapítványi nyilvántartásról eddig, alacsony szintű jogszabály, miniszteri rendelet rendelkezett.) Az egyik cégnyilvántartás az üzletszerű gazdálkodó szervek számára (úgy mint eddig), a másik a három nonprofit jogi személy alaptípus számára. Véleményem szerint a nonprofit szervezeteknél meg kellett szüntetni azt a jelenlegi párhuzamosságot, hogy a közhasznú szervezeti státusról külön eljárásban dönt a bíróság, hanem a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban nyilatkozhatna egy egyesület vagy alapítvány, hogy kéri-e a közhasznú szervezetté való nyilvánítást vagy sem. (Csak a nonprofit gazdasági társaságoknál és a szövetkezeteknél maradna fenn a külön eljárás, hiszen bejegyzésük a cégjegyzékbe történik.)

A jogi személyek Ptk.-beli szabályozása imperatív, azaz feltétlen alkalmazást igényel abban az esetben is, amikor a személyegyesülés jellegű jogi személyek szerződés alapján jönnek létre. Ez kiküszöböli a gazdasági társaságok szabályozásának kógens vagy diszpozitív jellegével kapcsolatos vitát. Egy adott jogi személyre vonatkozó törvényi szabályozástól csak akkor lehet eltérni, ha ezt maga a Ptk. lehetővé teszi. Más kérdés, hogy főleg a kkt. a bt. és a kft. jogi szabályozása tele lesz eltérést engedő szabállyal annak érdekében, hogy módot adjon a vállalkozói autonómia tényleges érvényesítésére. Hasonlóan kellene eljárni egyesületi és alapítványi körben is. Amit a törvény nem szabályoz – a költségvetési szervek kivételével, amelyek közvagyonnal gazdálkodnak – az szabad, kivéve, ha a magánrendelkezés joggal való visszaélést jelentene vagy ellentétben állna az adott jogi személy típus rendeltetésével, jogi lényegével.

A jogi személy önálló jogalanyisága és vagyoni felelőssége főszabályként kizárja, hogy a jogi személy tagjai, illetve ügyvezetését végző személyek akár mögöttesen is feleljenek a jogi személy kötelezettségeiért, károkozásáért. Felelősségátviteli szabályok eddig kizárólag a társasági jogban voltak. Most az új Ptk. a kivételes felelősségátvitelt és a kivételes vezetői felelősséget általánosítja, a jogi személyek közös szabályaivá emeli.

A jogi személyek közös szabályai definitív szabályokat adnak az egyetemes jogutódlás melletti formaváltásra (átalakulás), valamint a jogi személyek egyesülésére és szétválására is.

(A cikk a Gazdaság és Jog 2011/3. számában jelent meg.)