I. A szabályozási alapelvek
1. A munkacsoport abból indult ki, hogy a 2006-os Gt. alapvetően bevált. A 2006 óta eltelt idő ugyan még kevés volt ahhoz, hogy szilárd bírói gyakorlat alakuljon ki, de az megállapítható volt, hogy a gyakorlat igazodott a 2006-os törvény szövegéhez és szelleméhez. A munkacsoport ezért nem támogatta felesleges változtatásokat. Ugyanakkor az is megállapítást nyert, hogy néhány helyen (pl. vezető tisztségviselők felelőssége) jelentősebb korrekciókra van szükség. Emellett a Gt. „gazdasági jogias”, komplex szabályozásához képest egy Polgári Törvénykönyv sokszor más típusú fogalmazást igényel. Ezért sok esetben a szabály lényege megmaradt, de a megfogalmazás némileg eltért a hatályos Gt.-től.
A munkacsoport a Gt. általános részénél további deregulációra, a vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére törekedett (pl. tevékenységi körök, székhely). Ugyanakkor – lényegében a hitelezővédelem fokozása, a joggal való visszaélések csökkentése érdekében – a Ptk.-ba felvételre javasolt szöveg „konzervatívabb”, mint főleg a 2008-ban bevezetett változások. Ez főleg a részvénytársasági fejezetben érzékelhető.
A gazdasági társaságok közös szabályainak kialakításánál arra is tekintettel kellett lenni, hogy ezek a szabályok a jövőben már nemcsak az egyesülésekre, hanem a szövetkezetekre is kiterjednek. (Az egyesülésre vonatkozó szabályozás lényegében változatlan maradt.)
2. Mivel az új Ptk. a polgári jog eddiginél jóval szélesebb körét foglalja magába, de ugyanakkor csak a polgári jogot kívánja szabályozni, szükségképp felmerül a kérdés, mi lesz a Gt. Ptk.-ból kimaradó rendelkezéseivel. Az erre vonatkozó elképzelés a következő:
a) Az eddiginél jóval szélesebb körű cégtörvényt kell készíteni, amely az új Ptk.-val egyszerre lép majd hatályba. Pl. a társaságok átalakulására-egyesülésére-szétválására vonatkozó eljárási és számviteli szabályok az új Ctv.-ben kerülnek kibontásra.
b) A társaságok jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatban a végelszámolás már most is a Ctv. része. A csődeljárásról és a felszámolásáról pedig egy új fizetésképtelenségi törvény fog rendelkezni.
c) A társaságok működésével kapcsolatos perek részletes szabályait a Ptké. fogja szabályozni.
d) A társasági jog Ptk.-ban való elhelyezése és megváltozott polgári jogi szemléletmódja főleg a számviteli és a tőkepiaci törvény intézményes felülvizsgálatát igényli a szükséges koherencia megteremtése érdekében.
e) Számos más jogszabályt is át kell tekinteni. Pl. a munkavállalói felügyelőbizottsági tagok érdekvédelme értelemszerűen a Munka Törvénykönyvébe kerül stb.
II. Alapvető közös szabályok
1. Az új Ptk.-ban a munkacsoport fenn kívánja tartani a társasági formakényszert. A tervezet változatlanul négy társasági formát szabályoz, nevezetesen a közkereseti társaságot (kkt.), a betéti társaságot (bt.), a korlátolt felelősségű társaságot (kft.) és a részvénytársaságot (rt.). Mind a négy gazdasági társaság jogi személy – ez változás a kkt. és a bt. korábbi szabályozásához képest (de a már megkötött kkt.-bt. társasági szerződéseket ezért nem kell majd módosítani).
A közös vállalat nem került be a Ptk.-ba, a Ptké.-ben kell majd – a hatályos Gt.-vel azonos módon – kimondani, hogy a még működő közös vállalatok az 1997. évi CXLIV. törvény szabályai szerint változatlanul tovább működhetnek. Ugyancsak nem fog rendelkezni a Ptk. az Európai Unió Magyarországon is alapítható-működtethető szupranacionális társaságairól (pl. az európai részvénytársaságról). Ezeket a jövőben is külön törvények szabályozzák.
Változatlanul maradt az a szabály, hogy rt. és kft. egyszemélyes társaságként is alapítható, illetve működhet. Az új Ptk.-ba javasolt szöveg – bár egyesek ezt vitatják – a társasági formák egymástól való világos elhatárolására törekszik, ellenállni próbál a társasági formák összemosásának. Akik kft.-t alapítanak, ne hozzanak létre kft.-ként burkoltan zártkörűen működő részvénytársaságot. Másik oldalról a nyilvánosan működő és a zártan működő részvénytársaság nem egymástól elkülönült külön világ, hanem hagyományosan egy és ugyanazon társasági forma két egymástól eltérő működési formája.
2. A gazdasági társaság alapformája az üzletszerűen, nyereségszerzésre törekvő társaság. Ugyanakkor a jövőben is mód lesz – mind a négy társasági formában – nonprofit gazdasági társaság létrehozására. A nonprofit gazdasági társaság csak kiegészítő tevékenységként folytathat vállalkozási tevékenységet. A nonprofit társaság jellemzője, hogy a társaság működése során esetleg keletkező nyereséget a tagok között nem lehet felosztani. Változatlan maradt az a szabály is, hogy nonprofit társaság csak más formában működő nonprofit társasággá alakulhat át, csak ilyen társasággal egyesülhet, illetve csak ilyen társaságokra válhat szét. Üzletszerűen működő gazdasági társaság társasági szerződése egyszerű módosításával nonprofit társasággá alakulhat át – ez fordított irányban azonban továbbra sem lehetséges.
A nonprofit társaság – külön bírósági eljárás alapján, éppúgy, mint az egyesület vagy az alapítvány – közhasznú szervezetnek minősülhet az 1997. évi CLVI. törvény alapján. Ezzel a Ptk. nem foglalkozik, hanem a közhasznú szervezetekről szóló törvényben kell majd kimondani, hogy – szemben a nonprofit társaságokra vonatkozó általános szabályokkal – a közhasznú nonprofit társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tagok csak vagyoni hozzájárulásukat kaphatják vissza, az esetleges többletet a társasági szerződés szabályai alapján, vagy ennek hiányában a bíróság rendelkezése szerint közérdekű célra kell fordítani.
3. Gazdasági társaság létrehozásáról a polgári jog alanyai a társasági szerződésben (részvénytársaság esetében az alapszabályban, egyszemélyes kft. esetében az alapító okiratban) szabadon rendelkezhetnek, a gazdasági társaság szervezetét és működését a létesítő okiratban a Ptk.-ban foglalt törvényi keretek között autonóm módon, szabadon állapíthatják meg. A gazdasági társaságok szabályozásánál a törvényhozó törekedett a túlszabályozás elkerülésére, az adminisztratív terhek csökkentésére. A főszabály ugyanakkor – nem kis vita után – a munkacsoport javaslatában a régi maradt, nevezetesen a gazdasági társaságokra vonatkozó Ptk.-beli szabályoktól csak akkor lehet eltérni, ha ezt a törvény megengedi. Ilyen diszpozitív szabály azonban a tervezetben igen számos található: a legtöbb a mikrovállalkozás jellegű kkt.-bt.-nél, de többségben van a középvállalkozások tipikus formájánál, a kft.-nél is. A legtöbb kógens szabály – érthetően – a nyilvánosan működő (tőzsdei) részvénytársaságoknál került megállapításra. Például ha valaki a kft. taggyűlését az rt.-re megállapított konferencia-közgyűlés szabályai szerint kívánja lebonyolítani, ezt nyugodtan megteheti, ha beépíti ezeket a kft. szabályokat a társasági szerződésébe.
Változatlanul javasoltuk fenntartani a társulói autonómia hangsúlyozására azt az eddigi szabályt, hogy a törvényben nem szabályozott kérdésekben a tagok szabadon rendelkezhetnek, kivéve, ha ez a rendelkezés ellentétes lenne az adott társasági forma jogi lényegével, jogi alapsajátosságaival (pl. egy kft. társasági szerződésében korlátlan tagi felelősség megállapítása). Az a szabály is változatlan, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, de a bíróság a közhiteles és nyilvános nyilvántartásba való bejegyzést csak törvényben meghatározott okból tagadhatja meg.
4. A társasági szerződés kötelező tartalma lényegében nem változott. A társaság cégnevével kapcsolatos rendelkezések részben a jogi személyek általános szabályainál, részben a cégtörvényben szerepelnek. Új szabály, hogy a társulók akaratára van bízva, hogy a társaság telephelyeit, illetve fióktelepeit a társasági szerződésben feltünteti-e vagy sem. A társaság minden olyan tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt, vagy nem korlátoz, akkor is, ha ezt a tevékenységet a cégjegyzékben nem tüntetni fel. Az alapítási, illetve működtetési engedélyezésre vonatkozó, valamint a képesítéshez kötött tevékenységre irányadó szabályok változatlanok.
A gazdasági társaság létrehozásához valamennyi tagnak a társaság javára szolgáltatott vagyoni hozzájárulása szükséges. A vagyoni hozzájárulás pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatás egyaránt lehet. Változatlanul maradt az a szabály, amely a vagyoni szolgáltatását nem teljesítő tag tagsági viszonyának megszűnésére vonatkozik.
A nem pénzbeli hozzájárulás (szolgáltatás) bármilyen vagyoni értékkel rendelkező a) dolog, b) szellemi alkotás, c) jog lehet. Vagyoni értékű jog pl. a kft. üzletrész, vagy a bérleti jog, valamint az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés is. A nem vagyoni hozzájárulásnak nem kell a társaság tulajdonába kerülnie, így használati jogot is lehet a társaság javára szolgáltatni.
Azoknál a gazdasági társaságoknál – mondja a 3:28–3:29. § –, ahol a tagok felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott (kft., rt.) felhatalmazást ad a törvény arra, hogy a) törvény meghatározza a társaság jegyzett tőkéjének és a tag vagyoni hozzájárulásának legkisebb mértékét (pl. kft.-nél 500 000, illetve 100 000 Ft), b) a nem pénzbeli hozzájárulás legmagasabb mértékét, illetve a pénzbeli hozzájáruláshoz viszonyított arányát (lásd nyilvánosan működő részvénytársaság).
Némileg változott az apport felülértékelési tilalmára vonatkozó szabály. A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított 5 éves jogvesztő határidőn belül a társaság felé helytállni tartozik azokért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását, bár erről tudomásuk volt, a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az ebből eredő károkért.
5. A társaság létrejöttének folyamata lényegében azonos az eddigivel. A társasági szerződést individuálisan, illetve a cégtörvény mellékletében található szerződésminta kitöltésével lehet létrehozni. A szerződést (alapszabályt, alapító okiratot) a tagoknak (képviselőjüknek) – ha a törvény nem tesz kivétel – alá kell írniuk, azt közjegyzői okiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Az előtársaság jelentősége a cégbírósági ügyintézési idő jelentős lerövidülése miatt nagymértékben csökkent (formanyomtatvány esetében tulajdonképp nem is szükséges), de mivel még az individuális szerződések képezik a többséget, az intézményt az új Ptk.-ban is fenntartani javasoltuk a jelenlegi tartalommal [kisebb szövegezési módosítások mellett, pl. eddig hiányzott a bejelentés visszavonására vonatkozó rendelkezés – 3:31. § (6) bekezdés]. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való jogerős bejegyzéssel a jövőre nézve jön létre.
A társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok nem változtak.
6. A gazdasági társaság és tagjai (volt tagjai) között a társasági jogviszonyból fakadó jogvitákra, ideértve a társaság szervei által hozott határozatok bírósági megtámadását is, a társaság létesítő okiratában választottbírósági eljárást lehet kikötni a választottbírósági törvény általános szabályai szerint. A tagok viszont bármikor megállapodhatnak egymást közt abban, hogy társasági jogviszonyukból származó jogvitájukat Választottbíróság elé viszik – ennek tehát nem kell szerepelnie a társasági szerződésben. Ugyanez a helyzet a vezető tisztségviselők (felügyelőbizottsági tagok) társasággal szembeni jogvitáikkal kapcsolatban is.
7. Új fejezet a hatályos Gt.-vel szemben a IV. fejezet, amely összefoglalóan a tagsági jogokról és kötelezettségekről rendelkezik. Alapelvi jellegű generálklauzulaként szögezi le a 3:34. §, hogy a tag a többi taggal és a társaság szerveivel jóhiszeműen együttműködni köteles és nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyeztetné. Ez a paragrafus mondja ki azt a főszabályt is, hogy amennyiben törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, mind a szavazati jog, mind a nyereségben/veszteségben való részesedés a tagot vagyoni hozzájárulásának arányában illeti meg.
E fejezetben rendelkezik a tervezet a társaság határozatainak bírósági felülvizsgálatáról és a tag kizárásáról is – lényegében az eddigi szabályoknak megfelelően, azzal, hogy az anyagi jogi garanciával nem, vagy csekély mértékben rendelkező eljárási szabályok a cégeljárási törvénybe (vagy esetleg más külön törvénybe) kerülnek.
E fejezet rendelkezik továbbá az ún. kollektív kisebbségi jogokról, a felelősségátvitelről és a minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségeiről. A kollektív kisebbségi jogok szabályozása megfelel a Gt. hatályos szabályainak, az utolsó kérdésről pedig Pázmándi Kinga konszernjogi cikke számol be.
A tagok információs jogait a 3:49. § (3) bekezdése szabályozza. Az alapszabály: a társaság ügyvezetése köteles a társaság ügyeiről a tagoknak megfelelő felvilágosítást adni, továbbá lehetővé tenni, hogy a tagok a társaság irataiba betekintsenek. Természetesen a tagok információs jogaikkal nem élhetnek vissza. Az ügyvezetés megtagadhatja a felvilágosítást (betekintést), ha ez a társaság üzleti érdekeit sértené. Az ügyvezetés és a tag között a felvilágosítás tárgyában fennálló vitában az érdekelt tag kérheti a cégbíróság döntését.
A felelősségátvitel szabályozása a korlátolt felelősséggel rendelkező tagoknál (kft. tagja, betéti társaság kültagja, részvényes) az eddigivel azonos a 3:38. §-ban. Lényegében itt a joggal való visszaélés speciális formájáról van szó, egyben a 3:38. § konkretizálja a jogi személyek tagjainak felelősségéről szóló 3:12. § (3) bekezdését a gazdasági társaságok körében. Ha a társaságot felszámolják, korlátolt felelősségére nem hivatkozhat az a tag, aki a korlátolt felelősség intézményével visszaélt. A 3:38. § (2) bekezdése kiemeli az ún. vállalatkiürítést, illetve csalárd csődöt, amikor kimondja, hogy a tag felelőssége különösen akkor állapítató meg, ha a kft. ügyeire meghatározó befolyással bíró tag a társasági vagyont saját, vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta, illetve átlagos gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna, hogy ezáltal a társaság harmadik személyek jogos követelését nem tudja kielégíteni.
III. A társasági szervei
1. A gazdasági társaság legfőbb szerve kkt.-bt.-nél a tagok gyűlése (e két társaság jogi személysége nem okozott elnevezésbeli változást), a kft.-nél a taggyűlés, az rt.-nél a közgyűlés. A társaság legfőbb szerve dönt a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben, a többi az ügyvezetés hatáskörébe tartozik.
Az új Ptk.-ba javasolt szöveg fenntartja a legfőbb szerv működésével kapcsolatban 2006-ban bevezetett könnyítéseket. Ezek a következők (3:42. §):
a) a döntéseket a legfőbb szerv főszabályként ülésen hozza, de a társasági szerződés meghatározhat olyan ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül írásban is vagy más bizonyításra alkalmas eszköz igénybevételével határozhatnak (ún. levélszavazás);
b) a társasági szerződés módot adhat arra, hogy a tag a legfőbb szerv ülésén elektronikus hírközlő eszköz igénybevételével vegyen részt (ún. videokonferencia);
c) szabálytalanul megtartott közgyűlés orvosolható és meghatározott feltételek mellett a napirenden túlmenő kérdések is tárgyalhatók.
Az egyszerűsítés alapvető feltétele a bizonyíthatóság és a tagegyenlőség biztosítása. A Gt. 3:42. §-ban foglalt általános szabályok a kft. és az rt. sajátosságainak megfelelően e fejezetekben kiegészültek, illetve e fejezetek eltérő szabályokat is megállapítanak.
2. Az ügyvezetés a társaság tevékenységének folyamatos operatív vezetését jelenti (3:343. §), amelyet vezető tisztségviselők, vagy individuálisan látnak el, vagy – részvénytársaság, esetleg egyesülés igazgatósága, szövetkezet elnöksége – a vezető tisztségviselőkből álló testület végzi. A kkt., bt. és a kft. ügyvezetése a kkt. és a bt. jogi személységére tekintettel elnevezésében egyesítésre került: mindhárom társaság operatív vezetését egy vagy több ügyvezető látja el. Változatlanul maradt, hogy a kkt.-bt. ügyvezetője csak tag lehet.
Az rt.-nél a helyzet bonyolultabb, zártan működő rt.-nél lehetséges egyszemélyes igazgatóság (azaz a vezérigazgató vagy más vezető tisztségviselő látja el az igazgatóság hatáskörét), nyilvánosan működő rt.-nél pedig az igazgatóság-felügyelőbizottság helyett ún. egységes irányítású rendszerben az igazgatótanács. A lehetséges variációkat tovább növeli a kft.-nél és a zártan működő rt.-knél az ún. ügydöntő felügyelőbizottság.
Régi vitát próbál ismét a helyes elvi megoldás irányában rendezni a javaslat 3:44. §-a a vezető tisztségviselői jogviszonnyal kapcsolatban. A törvény kimondja, hogy a vezető tisztségviselő természetszerűen állhat munkaviszonyban a társasággal (pl. vezérigazgató, vezérigazgató-helyettes), de a munkaköre nem lehet a vezető tisztségviselői feladatok ellátása, azokat munkaszerződés alapján nem láthatja el. A vezető tisztségviselő jogviszonyára a társasági jogi előírásokon túl mögöttes jogterületként a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A megbízás ingyenes vagy díjazás fejében egyaránt ellátható.
Más szóval egy kft.-nél van egy legfőbb szerv által megbízott ügyvezető, aki emellett igazgató is lehet munkaviszonyban. Kettős fedelű jogviszonyról van tehát szó. Ő azonban nem munkaviszonyban álló ügyvezető igazgató, hanem társasági jogi alapon megbízással vezető tisztségviselőként ügyvezető, és egyben (ez nem feltétlenül szükséges), munkaviszony alapján igazgató, azaz ügyvezető és igazgató egyszemélyben.
Az ügyvezető – ahogy az eddigi szabályozásban is – nem azonos a cégvezetővel. A cégvezető minden esetben vezető munkavállaló, e tisztségnél a munkaviszony elengedhetetlen. A cégvezető az ügyvezetésnek alárendelten tevékenykedik (3:44. §).
3. A vezető tisztségviselő – e tekintetben a szabályozás változatlan – a társaság (és nem egyszerűen a tagok) érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el feladatkörét, nem utasítható, hatásköre a legfőbb szerv által is csak korlátozottan vonható el, sőt a legfőbb szerv határozatait – ha azok sértik a társaság érdekeit – akár a bíróság előtt is megtámadhatja. A vezető tisztségviselői önállóság alól alapvető kivétel továbbra is az egyszemélyes társaság.
A vezető tisztségviselői jogviszony megbízási jellegéből következik, hogy (most már) nemcsak határozott, hanem határozatlan időre is szólhat, de határozatlan idejű megbízásnál is a vezető tisztségviselő bármikor lemondhat, illetve indoklás (és anyagi kártalanítás) nélkül visszahívható. Ugyanez áll a határozott idejű megbízás időtartam előtti megszüntetési lehetőségére is (a határozott idő maximuma változatlanul 5 év).
A vezetői tisztségviselésből való kizárási okok, illetve összeférhetetlenségi esetek lényegében változatlanok.
A vezető tisztségviselő a társaság törvényes szervezeti képviselője, az írásbeli képviselet cégjegyzés útján történik. A munkáltatói jogok gyakorlására is a vezető tisztségviselők jogosultak. Több vezető tisztségviselő esetén e jogkörök közöttük való időelosztásáról a társasági szerződésben rendelkezni kell. Látható, hogy e szabályok nem változtak.
Jelentős változás van ugyanakkor a tervezetben a vezető tisztségviselők felelőssége körében. A hatályos Gt. 30. § (3) bekezdésébe 2008-ban betett szabály ugyanis lehetővé tette a Cstv. 33/C. §-sal összhangban, hogy a felszámolási eljárás során a felszámoló, illetve a kielégítetlenül maradó hitelezők a vezető tisztségviselőket pereljék, ha a fizetőképességet érintő vészhelyzet előállása után nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el a vezető tisztségviselői feladataikat. A vezető tisztségviselő azonban a társasággal és nem a hitelezőkkel áll jogviszonyban. A bírói gyakorlatban is sok gondot okozott ez a szabály, perek sokasága indult meg a felszámolási eljárások befejezése előtt is.
Az új szabályozás változatlanul abból indul ki, hogy a vezető tisztségviselőknek a társaság érdekei elsődlegessége alapján kell eljárnia, a fizetőképtelenség elkerülése ugyanis a társaságnak is eminens érdeke. A jogi személyekre vonatkozó általános szabály szerint a vezető tisztségviselők által feladatkörében harmadik személyeknek okozott károkért főszabályként a gazdasági társaság felel, a harmadik személyek közvetlenül kárigényt a vezető tisztségviselővel szemben nem érvényesíthetnek [3:53. § (1) bekezdés]. Kivételes szabályként azonban a 3:12. § (5) bekezdése kimondja, hogy ha a harmadik személy kárát a jogi személy feladatkörét ellátó személy joggal való visszaéléssel vagy a jóhiszemű, illetve tisztességes eljárás követelményeit súlyosan sértő magatartással okozta, a kárért ez a személy a jogi személlyel egyetemlegesen felel. Ezt a jogi személyekre vonatkozó általános szabályt konkretizálta a gazdasági társaságok körében a 3:53. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy ha a jogi személy felszámolásra kerül és a tagok mögöttes helytállási kötelezettsége sem áll fenn (felelősségátvitel útján), a kielégítetlenül maradt hitelezők kártalanítási igényt érvényesíthetnek a vezető tisztségviselő(k)vel szemben, amennyiben bizonyítják, hogy a vezető tisztségviselő a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a méltányos hitelezői érdekeket az adott helyzetben általában elvárható gondossággal – a társasági érdekek elődlegessége mellett – nem vette figyelembe. A vezető tisztségvelő harmadik személyekkel fennálló kötelezettsége tehát a) csak a felszámolás jogerős befejezése után, b) a tagi esetleges felelősség elmaradása után jön számba a kielégítetlenül maradt hitelezők felszámolás jogerős befejezése után egy éves jogvesztő határidő alatt benyújtott keresete alapján, c) a bizonyítási teher pedig a hitelezőkre hárul. Úgy gondolom, hogy ez a megoldás mind a vezetői biztonságot, mind a méltányos hitelezői érdekeket egyaránt kielégíti.
A vezető tisztségviselő és a társaság közötti viszonyban megerősítésre került a felmentvény intézménye. Az eddigi helyzet megfordult: felmentvény nemcsak akkor van, ha erről a társasági szerződésben kifejezetten rendelkeznek, hanem ezt csak a társasági szerződés zárhatja ki. [3:52. § (3)–(4) bekezdés]. A társaság legfőbb szervének az éves beszámoló elfogadásakor értékelnie kell az ügyvezető előző üzleti évbeli teljesítményét, és ha ezt megfelelőnek minősíti, a vezető tisztségviselő ez irányú kérelmére felmentvényt ad a vezető tisztségviselőnek. A felmentvény esetén a társaság csak abban az esetben léphet fel kártérítési igénnyel a vezető tisztségviselővel szemben, ha bizonyítja, hogy a beszámolókban foglalt adatok hamisak, vagy hiányosak voltak. A vezető tisztségviselők társasággal szembeni kártérítési felelősségnek alapszabálya egyébként változatlan marad: köteles megtéríteni a társaságnak okozott kárt, ha azt a) jogszabályok, b) a társasági szerződés, c) a társaság legfőbb szerve által hozott határozatok megszegésével, továbbá d) ügyvezetési kötelezettségei bármely más módon való megszegésével okozott. Exculpációs lehetőség természetesen van: a vezető tisztségviselő bizonyíthatja, hogy ügyvezetési kötelezettségeit a tisztségviselőktől adott helyzetben általában elvárható gondossággal teljesítette [3:52. § (1) bekezdés].
3. A felügyelőbizottság intézményesítése általában fakultatív. Felmerült, hogy minden részvénytársaságnál legyen újra általában kötelező a felügyelőbizottság, de végül is ez a javaslat elutasításra került. A nyilvánosan működő rt.-knél viszont a felügyelőbizottság kötelező, kivéve, ha az rt. Board rendszert választva igazgatótanácsot működtet.
A felügyelőbizottságra vonatkozó szabályozás lényege változatlan, a felügyelőbizottság az általános tulajdonosi ellenőrzés szerve, ügydöntő hatáskört – az ún. ügydöntő felügyelőbizottság kivételével, ahol az ügyvezetés a felügyelőbizottság alá kerül, és mód van a döntések felügyelőbizottsággal való előzetes jóváhagyásra – csak a törvényben kifejezetten megjelölt esetekben gyakorolhat. Ellenőrzési lehetőségei viszont a felügyelőbizottságnak lényegében korlátlanok. A felügyelőbizottsági tagoknál a javaslat megszünteti a határozatlan idejű megbízás jelenlegi lehetőségét, a megbízás maximális időtartama 5 év.
A magyar társasági jogba az 1988-as első Gt. óta a felügyelőbizottságon keresztül épül be a középvállalati kör fölötti, a német jog hatására az egész kontinentális Európában általánosan elterjedt munkavállalói participáció. Az alapszabályok változatlanok: 200 fő feletti munkavállaló létszám, a felügyelőbizottság tagjainak egyharmada lehet munkavállalói küldött, a küldötteket az üzemi tanács jelöli (3:60–3:61. §). A javaslat újdonsága, hogy a 3:62. §-ban rendelkezik a munkavállalói részvétel különleges formáiról:
a) a társasági szerződés akkor is biztosíthatja a munkavállalók számára a felügyelőbizottságban az egyharmadot, ha ezt törvény nem teszi kötelezővé (pl. 100 fős dolgozói létszámnál),
b) az üzemi tanács a munkavállalóknak biztosított más előnyök fejében polgári jogi szerződéssel lemondhat jelölési jogáról,
c) vállalatcsoportban mód van olyan megállapodásra, hogy ne az ellenőrzött vállalatoknál legyen munkavállalói participáció, hanem az uralkodó vállalat szintjén.
4. A javaslat terminológiailag is megkülönbözteti a társaság legfőbb szerve által választott társasági könyvvizsgálót az esetleg a társaságnál működő más könyvvizsgálóktól. Könyvvizsgáló választása minden részvénytársaságnál kötelező, egyébként fakultatív, bár természetesen a számviteli vagy más törvény azt egyéb esetekben is kötelezővé tehet.
A Polgári Törvénykönyv természetesen – hiszen más a feladata és évtizedekre szóló jogszabály – nem mindenben a hatályos számviteli törvény kategóriáival dolgozik – a Ptk. hatálybalépésével a számviteli törvényt nyilván módosítani kell. Az eddigi Gt.-beli könyvvizsgálói szabályozás azonban csak kismértékben változott a tervezetben.
(A cikk a Gazdaság és Jog 2011/7-8. számában jelent meg.)